vizitkártya
Hegessz nekem nyulat, Nagyi! Nyári vizit a kertben, ahol az unokák vasat is kapnak a mese mellé. Nagymamájuk kemény kézzel bánik a rozsdával, mialatt kisül a kuglóf és megköt a beton. Bódi Erzsébet fémszobrász portáján jártunk, ahol a legjobb ötletek a fotelben születnek. Szöveg: Böjtös Kinga | Fotó: Script Stúdió
2
75
csak egy életre szóló hatás, de generációs örökség is. Családi fészküket máig közösen alakítják. „- A folyamatos tervezgetés, reménykedés, a látványos siker, a ”csepegtetett öröm” jobban feldolgozható, mint egy készen kapott otthon. Nehéz elmagyarázni, de szerintem ez az alkotásnak egy nagyon jól kivitelezhető és megélhető módja, a folyamatos nehézségek ellenére. Sosem lesz a házunk, a kertünk a legújabb divat szerinti, de ennél sokkal fontosabb, hogy a saját otthonunkat teremtettük meg. Minden fát együtt ültettünk, ösvényeket raktunk kőből, tavat ástunk. Szükségünk van a szép tárgyakra is, amik bár ellepik a szobákat, de saját lelkük van. S kellenek a műtárgyak is, amiket alkotójuk nagy gondossággal készített, s mi naponta gyönyörködünk bennük. Ma már az unokáim is otthon vannak itt. Saját fűszerkertet ápolnak, tudják, hogy tavasszal melyik odúban milyen madár fészkel, tudják a kutyák sírhelyeit. Télen a madarakat távcsővel nézegetjük a kerti szobából, majd közösen lerajzoljuk őket.„ S miután a csemeték elmerülnek az alkotásban, a fáradhatatlan nagyit elnyeli a nagy zöld fotel… A békés ücsörgésből új
A
kétgenerációs ház – amelynek csodaszép kertje pár éve a környék legszebbike címet kapta – alaposan megváltozott azóta, hogy a család a régi lakásukat kinőve, két kisgyerekkel birtokba vette. Akkor még egyedül csak Liza, az anya látott fantáziát a befejezetlen, stílustalan házban és elhanyagolt telekben, amit az éppen távol lévő férj engedélyével, első látásra (lefoglalózott) megvásárolt. A több évtizedes folyamatos építkezést, az évente felbukkanó mestereket, az újabb és újabb növénytelepítéseket lassan megszokták a gyerekek, akik közül ketten már csak vendégségbe járnak haza családjaikkal. A tetőteret ma már csak a legkisebb fiú birtokolja, aki beleszületett Anya otthonszépítő projektjeibe, melyek ma már az unokák szépérzékét is alakítják. Mert Liza, az egykori tanszékvezető főiskolai tanár és férje, a „tornacipős iskola-alapító”pontosan tudják, hogy a szép környezet nem
76
77
gondolatok, azokból pedig szobrok születnek a kert végi kisházban, ahol nagy rakás rozsdálló vas várakozik a reinkarnációra. Avitt szerszámok, lomnak látszó, kidobásra szánt tárgyak kapnak új funkciót a hegesztőpáka alatt, találkozva a betonnal, mint anyatesttel. Kertet és szobát díszítő különös lények születnek Liza keze alatt, aki háziasszonyból vaslédybe vált, amikor műhelyében végre csak az alkotásra figyelhet. Új szenvedélyéről lelkesen mesél: „-Mindig reméltem, hogy lesz az életemnek olyan szakasza is, amikor nem kell megfelelni a külső elvárásoknak, saját örömömre tehetem azt, amiben kedvem telik. Tudom, hogy ajándéka az életnek, de úgy érzem, hogy most, nagyszülőként ezt megkaptam. Egy fotelben ülve is elkezdődhet az az állapot, amikor a gondolkodás képessége és az alkotás vágya boldoggá tesz. Leülök és elindul a vágyakozás, hogy új alkotásom
szülessen! E nélkül a vágyakozás nélkül nem lenne energiám végigcsinálni ami ezután következik: magamról is megfeledkezve kezeim szerszámmá válnak és órákon át egyfajta belső nyugalommal és békében készítem a tárgyaimat - talán ahogy gyerekkoromban tettem utoljára. Régi kovácsolt kézi szerszámok adják szobraim vázát. Szeretem a formájukat, az egyediségüket, a vas erejét. Nem sorozatban készültek, ezért mindegyik különbözik a másiktól. Kibírták az évtizedeket, némelyik már több nemzedéket is kiszolgált és szomorúan várja az enyészetet. Használatuk újragondolásával szobrok, kisplasztikák formájában új életet kezdhetnek és tovább örződnek vevőimnél és az eddigi kiállításaimon. Új létezésükben még örömöt adhatnak a környezetüknek és remélem közvetítik azt az lelkesedést, amivel készülnek!”
Infoplusz https://www.facebook.com/vasszobor, http://bodiliza.simplesite.com/
78
79