vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
Gizella
kezei A harmadik évezred kapujában állva, a szeretet ünnepére várva nagy szükségünk van az oltalmazó ölelésre, mely az isteni gondviseléssel, az emberi összefogással vagy egy kivételes szobrásznő kezei által is megtörténhet.
„Édesanyámhoz is ellátogathatnál”- hangzott a javaslat Kő Boldizsár képzőművésztől, aki színes mese játszótereivel, álomszerű figuráival még tavaly volt szereplője lapunk vizitkártya rovatának. Szokásomtól eltérően nem készültem a „művésznőből”, kihagytam a műelemzéseket és kritikákat; a balaton partján járva egyszerűen csak útba ejtettem Boldi mamájának otthonát. Így jutottam el Péterfy Gizellához, aki nádtetős kenesei házában oly természetességgel fogadott, ahogy naponta betérő vendégeit, vagy gyermekeit és unokáit,
amikor nyaranta megszállja őt a fővárosból érkező nagycsalád. Egy puha anyai kézzel találkozott az enyém, ahogy művész fiához-lányához, tehetségüket bontogató unokáihoz gratuláltam, miközben a tornácos parasztház udvarán festett hajú szobrok figyeltek a szemük sarkából. Egyesek a nyári balatoni tárlatra várakoztak, mások helyi családok privát megrendelésére készültek. Frivoll fruskák, lírai kétévesek, bölcs mosolyú aggastyánok ők, Gizi a modern korban rekedt reneszánsz udvari festő és szobrász megmintázott, kiégetett, festéssel életre keltett művei.
Lakáskultúra 75
Aztán erősödő sülthal illat vezetett a kis konyhába, ahol Áprily Lajos és Rembrandt társaságában megittuk a délutáni kávét és a pertut. Majd az időtlenség díszletei közt szelíd sztájlingolásba fogtunk a kétszáz éves uradalmi erdészház összes szobáiban. Az istállóból lett üvegfalú műteremben elidőztünk a beszáradt tubusok és ecsetek szépségein és leányának, Kő Virágnak olajfestményén, a saját kezűleg tapasztott kemence mellé párnákat pakoltunk, leporoltuk a gyerekek hajtogatta papírcsodákat. Ázott kutyusok
76
Lakáskultúra
társaságában kivártuk az elvonuló nyári záport az eresz alatt aztán ajándék sült keszegekkel és jóllakott objektívvel a táskámban elbúcsúztam vendéglátómtól. Ő Erdélybe vette az irányt, hogy a nyári és őszi hónapokat szülőföldjén töltse, ahogy azt harminc éve teszi. Ezalatt én sorra járva művei helyszíneit, találkoztam bronzból és kőből mintázott kezeivel. Az aligai Gizella szobor tenyeréből forrásvizet szürcsölve és az akarattyai „harmadik évezred kapujában” című, monumentális kézfejeit csodálva megannyi pár-
huzamot találtam a művésznő kalandos életével. Mintha évtizedek alatt lassan ő maga is hasonlatossá vált volna hozzájuk: kívűlről szívós és kemény matéria, akárcsak a kő, de belül nőiesen lágy, mint a finomra csiszolt szobor-hajlatok. S mintha ezek az idővel dacoló kezek az ő sorsát is folytonosan igazgatták volna: mikor hatévesen a színekről álmodva ceruzáit kereste éjszakánként, mikor kiharcolta, hogy „haszontalan”művész lehessen, majd Bernáth Aurél ígéretes tanítványaként végzett a főiskolán. Szobrai, fest-
WWW lakaskultura ●
ELŐZŐ CIKKEK ANYAGAI
●
hu/vizitkartya
ményei nem könnyen felejthető alkotások. Szembenéznek, mélyünkre látnak és kézen fogva vezetnek vissza a gyerekkor álomvilágába, illatos rétekre, égszínkék egek alá, szüleink kitárt karjába. Majd tovább, vissza a történelmi múlt emberien esendő hősei közé. Írók, költők, zeneszerzők, hadvezérek akiket még sosem láthattunk hozzánk hasonlóan sírni, nevetni, félni és szorongani saját égboltjuk alatt. Színpompás tájképei, szimbolikus életfái nagy elődök – Szinnyei, Csontvárytechnikáit rejtik. Monumentális táblaké-
pei, térszobrai, plasztikává domborodó szuggesztív festményei átformálják a nézőt és az adott teret: kórházak, iskolák, templomok, könyvtárak, középületek díszei, Finta József, Makovecz Imre, Novák István építészek munkáiban. Kevés művész képes ilyen együtt gondolkodásra, közös alkotómunkára és kevesen képesek egyidőben az egekig szárnyalni és puritán egyszerűséggel a földközelben létezni. Pár hete, csípős őszi estén visszatértem egy kis fotóválogatásra Péterfi Gizi művésznőhöz. A kis konyha kályhájában
már ropogott a tűz, s mialatt Erdélyből hozott tyúkjait a pince rejtekébe hajkurásztunk a zseblámpafénynél, a visszaköltözés terveiről, határon innen és túli új kiállításairól mesélt. Decemberben Balatonkenesén, a városház előtti területen, a szabad ég alatt betlehemes festett szobrait láthatják az érdeklődők. Hazafelé autózva a balatoni országút mellett haladva úgy rémlett, a hatalmas kőkezek mintha intettek volna picit felém: Békés ünnepeket és boldog új esztendőt Mindnyájunknak!
KÉP: SCRIPT FOTO
vizitkártya
Lakáskultúra 77