vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
Fehér nők,
színes manók
A varázslatos házban és kertben fehér és tarka kerámiák élnek együtt a keramikusképzőművész családjával. Szürke hétköznapok minden bizonnyal akadnak itt is, ám mintha egy végtelen, színes regényben élnének mindahányan, szülők, szobrok és gyerekek. Róluk szól ma a mese…
Elõször a sipkás, nagy orrú manókkal találkoztam, így lettem picit én is részese a mesének. Pöttyös gombák, csíkos csigák is tartoztak hozzájuk, meg szép, nagy fülû tündérek, akik tavirózsákon, vagy furcsa cethalak hátán ringatóztak. Ott ültek mind a tó körül, nyári szállásukon, a Mûvészetek Völgye forgatagában, annak is a legszebb kapolcsi portáján. Ott kaptam én is a meghívót; ugyan látogassam meg õket, ha szendehelyi otthonuk felé visz az utam.
84 Lakáskultúra
Vitt is arra, vagyis egyenesen oda, bár alkotójukkal, Bubutimár Éva képzõmûvésszel nem piskóta az idõpont-egyeztetés. Szerintem tizennégy éve – saját mûhelyének megalapításától fogva – folyamatos idõzavarban van: akkor is dolgozik, amikor alszik, álmában kitalál és ötletel, napközben meg véghezvisz és megvalósít. Bubu kicsit boszorkány, kicsit tündér, mindenesetre elég jóban van az égiekkel, hiszen amit elgondol, az rendszerint úgy is
lesz, vagyis megtörténik elõbb-utóbb… Így lett megálmodója és alapítója 1999-ben az OriginArt kortárs képzõmûvész-csoportnak és galériának, emellett egyik úttörõ kiállítója a Mûvészetek Völgye rendezvénynek, és mûveivel résztvevõje a Magyarország száz csodája címû albumnak… Hazai és külhoni kiállításain rendre új és új kollekcióval lepi meg közönségét, hogy szobrai egy része magángyûjteményeket színesítsen, más munkái galériák-
ban és iparmûvész-vásárokon leljenek gazdára, vagy éppen színészek tolmácsolásában lépjenek fel a Színházi Világnap alkalmával. Közben két gyerkõcöt nevel, palántázik és háztartást vezet, lazán. Éppen palacsintás nap volt, amikor ott jártam, sisteregve sült a századik darab az öreg sparhelten. – Meggyúrok még két agyagcsigát, kerülj csak beljebb! Nem kérsz egy lekváros palit? – szaladt vissza a ház végi mûhelyé-
Lakáskultúra 85
vizitkártya
be, míg körülnéztem meseszép otthonában, a néhai bontásra ítélt, kétgenerációs parasztházban, amelynek vályogfalait téglánként rakták újra zenész párjával, Endrével. A majd’ nyolc éve tartó felújításba aztán beszálltak sorra a barátok is, mindenki, amivel tudott. Igazi „mûvészetek háza” lett így a birodalom, ahol megbecsült darab a föld alól kibukkant, régi csempetörmelék – ma mozaikként csillog a falakon –, vagy a kosárfonó kertszomszédok
86 Lakáskultúra
keze munkája, a vesszõfonat-kerítés és a virágkaspók. Megannyi iparmûvész alkotása látható a szobákban is: nemezképek, bábok, festmények, közös alkotások, kompozíciók... Nincs is kedvük abbahagyni, annyira belejöttek a sokszor keserves, ám lélekemelõ építkezésbe; a szomszéd telek rogyadozó, döngölt falú házát újítják fel rövidesen. Éva új álma, egy kézmûves-tanoda látszik kibontakozni itt, ahol felnõtt és gyerek tanulhatja el
a mesterektõl a kosárfonás, a korongozás, a festés, vagy a nemezelés fogásait, ha bekvártélyozza ide magát pár napra. Oktatás közben majd bodzaszörp- és házikosztkúrákkal lehet méregteleníteni a civilizációs ártalmakat – ahogy ez már a háziaknál is bevált. Kiállítások és vásárok nyüzsgõ világából megtérve, õk is itthon pihenik ki magukat igazán, a kis, kerti tó partján, az öreg diófa árnyékában, amelynek korha-
dó odvaiból november táján annyi laskagombát szednek, hogy az egész télre elég. Rejtélyes, de ahogy szépül a ház, úgy száll ki az élet a néhai erõs fából, amelybe annak idején, otthont keresve beleszerettek Éváék. Valami nagy erõ van itt a földben – vallják és érzik –, ami mozgatja a család és a mûhely életét, és új tervekre, munkákra inspirál, egyszóval: boldoggá tesz. Látszik ez a mûhelybõl kikerült munkákon is, a fateknõben han-
cúrozó manókon, a kert fáin csüngõ, mázas agyagvirágokon és Bubu gyönyörû, aranymintás hófehér nõszobrain, a nõi sors és lélek lenyomatain, amelyek a zongorázó, daloló nagymama emlékének adóznak. Mindahányan egy-egy hangszert ábrázolnak, amellett hogy külön személyiségek: odaadó szeretõk, fáradt öregasszonyok, harmóniát teremtõ anyák – sokszínû fehérben… Most éppen Amszterdamba utaznak egy képzõmûvészeti
fesztiválra, ahová egyetlen magyar mûvészként meghívták alkotójukat. Bubu tehát ismét rohan, bõröndöket pakol, és mire Hollandiából hazatér, lassan lehet csomagolni, készülõdni Kapolcsra, a mûvészeti napokra. Ott talán ráér majd egy bodzaszörpöt inni Veled is, ha meglátogatod manói között! A legjobb meséknek sosincs végük… BÖJTÖS KINGA
Lakáskultúra 87