vizitkártya
Ebéd a világ tetején Ínycsiklandó mediterrán lakoma, melyet egy szenvedélyes örmény doktor és párja, a párizsi balerina celebrál Provence-i otthonuk kertjében. Kell-e ennél színesebb nyári kaland az élményekre éhes magyar utazónak?
riport: böjtös kinga Fotó: script foto
Vendéglátóink: Andre és Patricia Seraidarian példásan felújított dél-provence-i háza a „Bouche de Rohne” hegyvidéki táj egyik magaslatán áll
Lakáskultúra 47
vizitkártya
WWW lakaskultura l
l
hu/vizitkártya
előző cikkek anyagai
A
A dél-francia „Bouche de Rohne” megye kanyargós hegyvidéki útjain autózva, orrunkat felváltja csapja meg a gyantát könnyező fenyőfák és a tisztások vadvirágainak mézes illata. S bár innen nem látni, a közeli tenger sós párája észrevétlenül a bőrünkre telepszik. Nem csoda, hogy vendéglátóink is valósággal beleszerettek ebbe a sziklás-erdős mediterrán hegyvidékbe, amikor megvásárolták az erdőbe nyúló lépcsőzetes telket és a rajta álló félkész kőházat. Az épület teraszairól a messzi környék, a szomszédos hegytetők és völgyek is szemmel tarthatók, ám az
48 Lakáskultúra
útról mégis rejtve marad maga az épület. „Andre et Patricia Seraidarian” áll a névtáblán. Mint azt barátaiktól megtudtam, egy temperamentumos örmény származású férfit és bájos feleségét rejti a legkevésbé sem franciás hangzású név. André a nagypapai státusza mellett még most is aktív természetgyógyász, speciális gyógytornájával rengeteg ember életét lendíti jó irányba. Felesége, Patricia is a mozgás szerelmese. Mamája a híres párizsi Folies Bergére varietében táncolt, ő pedig a Maurice Bejart vezette világhírű balett társulat balerinája volt évtizedekig. Most, két
felnőtt gyermekkel és néhány évtizeddel a háta mögött épp képzőművész korszakát éli. Élénk színvilágú poétikus akrilképei és modern kerámiái díszítik a precízen felújított és átépített házuk enteriőrjeit, melyek kialakítása az ezermesternek beillő Andrét dicsérik. Az autentikus helyi építőanyagokkal – apácacserép, terrakotta burkolat, hófehér vakolat, fa nyílászárók és régi vasalatok – sikerült megőrizni a ház provence-i mediterrán jellegét, ám a belső tereket modern stílussal frissítették. A családi örökségből származó és évtizedek alatt gyűjtött antik bútorritkaságok
mellé króm és műanyag designbútorokat vegyítettek lezseren, s az évszázados politúrok fölé is kortárs festmények kerültek. Utazásaikból hazahozott tárgygyűjteményük – tálak, fegyverek, kultikus szobrok, mécsesek és amforák, a tenger mélyéből előkerült régészeti leletek – látványos szimbiózisban élnek egymással. A rusztikus mészkő kandallóval, a polgári eleganciájú bútorokkal és keleti szőnyegekkel kevert eklektikában külön történetet képeznek a huszadik századi francia műtárgyak, melyekhez személyes kötődés fűzi a háziakat. A „kubizmus esztergályo-
saként” emlegetett Fernand Léger – akinek művészetéből még a pop art irányzat is merített – a család barátjaként több eredeti grafikájával és kisplasztikájával ajándékozta meg Patricia felmenőit. A felbecsülhetetlen kép- és tárgygyűjtemények ellenére a ház mégsem múzeumi hangulatot, inkább végtelenül otthonos miliőt áraszt. A fenyőerdővel határolt ligetes kert, a lépcsőzetes mészkő teraszrendszer, a kertkapcsolatos szobák, a fedett-nyitott nyári konyha minden részlete a háziak jól átgondolt tervei alapján és nagyrészt saját kivitelezésükben készült. S hogy e két
kreatív ember a konyhában is képes különlegeset alkotni, arra a fedett teraszon tálalt mai ebéd a bizonyíték. A provence-i kerámia étkészlettel megterített hos�szú asztalra sorra érkeznek a koriander és görögkapor illatú örmény finomságok, a nyárson sült köfte, a paradicsomos-sajtos pite, a török bulgur, a mennyei francia sajtok és friss saláták. Éppen olyan harmonikus gasztronómiai élményt nyújtanak, akár e mediterrán villa hangulata, mely változatos stílusú enteriőrökből és két, egymásnak született ember otthonteremtő energiáiból áll össze. ◆
Lakáskultúra 49