vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
Hol lakik
Zöld Péter?
A határtalan fantáziával megáldott képzőművész és párja különös kapcsolatban állnak a mesékkel. Műveiket ősi regék ihletik, kertjükben csodás lények születnek. Otthonuk bármelyik színes fabula díszlete lehetne.
Engem is egy népmese szereplõje vezetett ide, akivel gyermekeim már évekkel ezelõtt örök barátságot kötöttek vasárnap délutáni Millenáris Parki sétáinkon, a közkedvelt, mûvészek által tervezett játszótéren. Elsõnek a hatéves kezdte feszegetni a kérdést, a hetyke fafigura elõtt állva: de honnan jött Zöld Péter? Hol lakik egyáltalán? Van neki apukája? S mivel tudom, hogy a gyerekkérdés nem fogy, csak szaporodik, utána eredtem, hogy eljussak hõsünk szülõhelyére. Kõ Boldizsár szobrászmûvész mûhelyében számtalan mese kelt már életre. Mikor
beléptem, épp egy propellercsõrû, tarka madár szárította festékes tollait, mielõtt repülõrajtot vett volna a villányi „Csillagmadarak” játszótérre, társai közé. Az ország több pontján, közterekre és magánudvarokba is kerültek már azokból a csodás játszóterekbõl, melyeket az alkotótárssal, Balla Gábor szobrászmûvésszel terveztek, és folyamatosan álmodnak új helyszínekre. Itt született számos színházi darab, opera buffa, vizuális térélmény-elõadás díszlete és figurája is, és Rumi László bábrendezõ több darabjának szereplõje. A következõ évad Lázár
Lakáskultúra 107
Ervin meséjének és Fehérlófia regéjének bábjai – melyeket Fekete Dóra textiltervezõ öltöztet – már izgatottan készülõdnek a szegedi és kolozsvári közönség színe elé. Kõ Boldizsár mûhelyében nincs üresjárat. Munka közben már következõ tervét faragja fejében, most épp a Csillagkerülõt, ezt az interaktív, történelmi játszóházat, melynek „valóságos” fa-szereplõi majd kamionra szállva, az országot bejárva mutatkoznak be a magyar történelmet megismerni vágyó, idõkerékbe merészkedõ gyerekeknek.
108 Lakáskultúra
Ígérem, hallunk még felõlük, mikor útra kelnek Boldizsár parányi mûhelyébõl, a közel százéves családi kúria kertjébõl, ahol fiai, Lázár és Ábel együtt játszanak unokatestvéreikkel a borostyánnal befutott falak közt, és ahol a dédike köszönõ viszonyban áll a kert minden madarával. Talán épp tõle, talán szobrászmûvész édesapjától vagy festõmûvész édesanyjától kapta örökül Boldizsár a soha el nem fogyó mesét és mesélõkedvet, mely szobraiban, grafikáiban, rézkarcaiban, könyvillusztrációi-
ban, „Vadûzõ” társasjáték-tervében, sõt novelláiban is átsüt, és a már bontakozó tehetségû gyermekeinek munkáit is áthatja. Így a Kõ család apraja-nagyja idõnként együtt is megmutatkozik mûveivel, ez idõ tájt – szeptember végéig – épp Dégen, az elhanyagoltan is gyönyörû Festetics kastély termeiben. A mûhelybeli tûnõdés után megtöltjük a kis kerti medencét, és megszabadítjuk a karon ülõ Kõ Rózsa Máriát a súlyos pelustól. Gulyás Anna, a ház asszonya a fa-
vizitkártya
kazettás-üveges, kertbe nyúló lakrészbe invitál, melyet a család utólag épített a régi kúriához, és nevezett ki konyha-étkezõnek. Ez itt valójában az egész ház hangulatának, a benne élõk gondolatainak, világnézetének esszenciája. Elbûvöl e miliõ naiv bája, a helyiséget élettel megtöltõ szárnyaló fantázia, a gyerekek és szülõk keze munkái, közös emlékek és ünnepek együtt kitalált díszei, a mûvészbarátoktól és rokonoktól ajándékba kapott használati tárgyak. Minden alkotás külön kis világot
jelent – motívumaival rendezve az ember gondolatait –, és nem véletlenül van ott minden darab, ahová épp került. A konyhapult faajtaját díszítõ Nap-Hold dombormû például szorosan összefügg a téglából rakott, durvára meszelt, hármas oltárívû építménnyel. Ez nem csak a fûszerek, tányérok és a fõzés helye, de az ívein megbújó kis szobrocskáival a háztûz misztériumát is jelképezi. Az antik rézcsapos mosogatóval ellátott alkalmatosság ezzel ki is meríti a konyha összes funkcióját, így
a helyiség inkább szoba: a társasági és családi élet legfõbb színtere az eklektikus étkezõ körül. És a fejünk felett, a szoba teljes hosszában húzódó titkos galéria, tele furcsa figurákkal. – Hol alkotómûhely, hol vendégszoba. Leginkább bábjaim lakhelye – válaszol a ház asszonya, aki kultúrantropológus végzettsége és három gyermeke mellett az Évkerék társulat alapítója. Férje tervezte bábokkal, saját készítésû eszközökkel, nem mindennapi gyerekelõadásaikkal valódi ér-
Lakáskultúra 109
vizitkártya
tékmentõ missziót vállalnak: utcaszínházi óriásbábos produkcióikon, színházi elõadásaikon és koncertjeiken jeles népi szokásokat, népmeséket, történelmi eseményeket elevenítenek meg, melyekben a gyermekközönség is a történet élõ részese lesz. Aki siet, még jó helyre ülhet a Fonó Zeneházban, ahol új sorozatuk, a Népek meséi kezdõdik õsztõl. Kedves, bensõséges hangulatú az a házioltár is, mely az antik komódon kapott helyet, egyszerre vonultatva fel az év ünnepeit, jórészt a gyerekek keze munkáival. Felette a falon a naiv népi festészet Mária-
110 Lakáskultúra
üvegképe és Somogyi Gyõzõ grafikája éppúgy megfér egymás mellett békében, mint kicsivel odébb Boldizsár mesékbõl kilépett, misztikus faképei. Kedvencem a „Sörétet síró bagoly”, melyre elõzõ itt jártam óta emlékszem. Képzelt lényei, mitikus állatfigurái, ember-állat teremtményei, barátok vonásait hordozó zodiákus jegyei olyan ismerõsnek tûnnek. Gyermekkori meséinkben, õsi jelkép-motívumokban, a megfejtett csillagképekben, Bosch, Chagall, Gross Arnold mûveiben, vagy épp saját álmainkban talán már láthattuk õket.