vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
A Liliomkertésznő
vasárnapjai
Történet egy kertészetről, az akácosba megálmodott békebeli piacról és az igazát kivont karddal megvívó tájépítész tulajdonosról. No meg a falat kecskesajtról, ami egy mozgalmat indított el.
Jól teszi, aki a vasárnaponkénti káptalantóti piacra üres hassal érkezik. Mert képtelenség megállni, hogy a helyi termelők asztalkái közt járva ne kóstolja végig a kínálatot: a kosarakban takarózó tepertős, sajtos pogácsákat, a halomban illatozó köménymagos kifliket, a kemencéből gőzölögve kiforduló tejfölös kenyérlángost. Majd pohárnyi csipkeszörpös öblítés után jöhetnek az édességek: a mézes-magos sütemények, a túrós-lekváros batyuk, a cukrosra aszalódott gyümölcsök. Mire az utolsó falat is lecsúszik, már rég táskánkba
kéredzkedett egy mázas csupor, pár levendulacsokor, néhány nélkülözhetetlen antik holmi, egy üveg badacsonyi termelői bor, negyven deka mennyei házi sajt és három vekni tönkölykenyér. Mindez az egészségünk érdekében… S akkor még be sem néztünk palántákért a szomszédos Liliomkertbe, Harmathy Ildikó biológus mérnök nyolc éve működő birodalmába, ahol a facsemeték mellé pecsétes bontott téglát, régi falikutat, szecessziós cementlapot és imádkozó útszéli szenteket is vásárolhatunk.
Lakáskultúra 65
Itt, Ildikó kertészetében egy jóízű kecskesajtos reggelivel kezdődött a piac küzdelmes története 2007 nyarán. A házi tejterméket a növények szerelmese, Pettenkoffer Viktória hozta saját kecskefarmjáról, a szomszédból. A hétről hétre megmaradt sajtfeleslegről meg a szomszédos kiserdő sorsáról beszélgettek, miközben katonákra vágták a megmentendő falatokat. S ekkor kezdtek összefutni a már jó ideje gubancolódó szálak Ildikó fejében. Mert az mégsem lehet, hogy az egyik háznál megromlik a finom házi termék, miköz-
66 Lakáskultúra
ben a szomszédban a silány áruházi étkekre panaszkodnak? Miért nincs egy hely és egy személy a környéken, aki összehozná a keresletet a helyi kínálattal? Hisz a táj adottságait és az emberek valós igényeit látva annyira kézenfekvőnek tűnik a „szépen élni” fogalma: az egészséges étkek, a terített asztal, a gondozott kertek és békés otthonok hétköznapi művészete. S hogy Harmathy Ildikót már milyen régóta foglalkoztatta ez a nemes ügy, arról egész élete, de legfőképp az elmúlt húsz éve árulkodik. Mára fogalommá vált a neve a
Balaton-felvidék állandó és ideiglenes lakói, a hagyományos vidéki turizmust keresők vagy épp a megújult házaikat élvező családok közt. Patakparti malomépületből, pusztuló falusi portákból, bontásra szánt istállókból megálmodott és kialakított vendégházait és panzióit örömmel fedezték fel azok, akik eddig csak a mediterrán tengerpartokon találtak hasonlót. A mai igényeket kiszolgáló autentikus lakótereit, a földközeli életmódot nyújtó kertkapcsolatos enteriőrjeit sokan megkívánták saját otthonukba, nyaralójukba is. Így a ven-
WWW lakaskultura ●
ELŐZŐ CIKKEK ANYAGAI
●
hu/vizitkartya
déglátós évek után Ildikó terveket rajzolt, bontásokat és építkezéseket vezetett, mellesleg három gyereket nevelt és kertépítőnek tanult. Az értékmentő munkából, a hagyományos anyagok és technikák újjáélesztéséből így adódott kézenfekvő módon a bontott építőanyagok begyűjtése-eladása, s vele a privát „kertmániából” született növénykereskedés. A Liliomkertben ezért mindent meglel az ember, ami a kert és ház szépítéséhez szükséges, s a szakértő tulajdonos is helyben található. Általában a nádtetővel fedett szabadtéri társalgóban
tárgyal a nagy mészkőasztaloknál. Nehéz vele összefüggő mondatokat váltani, mert hol egy helyi gazda érkezik piaci egyeztetés céljából, hol a zöld utánfutó kocsiba szalad be a telefonjáért. Közben vevők jönnek a megrendelt terméskövekért, bodzaszörpöt kever nekik a nyári konyha pultja mögött. Valószínűleg éjszaka írja blogját és köre-mailjeit a piac közönségének, miközben fáradhatatlanul levelezik a hatóságokkal. A bürokrácia útvesztőjéből talán mostanra sikerül kievickélni győztesen a piac engedélyezési irataival. Három év telt el a kecs-
kesajtos reggelitől e szép májusi piacnapig, ám Ildikó egyszemélyes csatájáról a látogatók zöme mit sem tud. Vasárnaponként vasalt ingben, vidáman köszönti régi-új vendégeit az akácligetben, az ország talán legkedvesebb piacán, ami végül megúszta a lebetonozást és a drótkerítést. Összes kincsünkkel elégedetten hazaérve a Liliomkert blogján új olvasói bejegyzést látok: „Kedves Ildikó! ... Egyetemi óráimon szeretném a »fenntartható fejlődés« tananyagba építeni és oktatni az ön munkáját. Köszönettel”
KÉP: SCRIPT FOTO HELYSZÍN: WWW.LILIOMKERT.LAPUNK.HU
vizitkártya
Lakáskultúra 67