vizitkártya
BÖJTÖS KINGA ROVATA
Vörös kő,
fehér bor A háromszáz éves Balaton parti villa édeni kertjében csupa magától értetődő, mégis elfelejtett igazságokról beszélgettünk a szenvedélyes szobrász-borász tulajdonossal. A kézenfekvõ megoldások hívei Both Gábor és párja, Zsuzsa. Ezért aztán környezetük is maga a manírmentes természetesség. A kívülálló vendég ezt a következõ tünetekbõl szûri le többszöri, rajtaütésszerû látogatásai során: nyugi van. Lassulás. Idõtlen béke. Teszi a dolgát minden. Birsalmák nõdögélnek, szõlõfürtök nehezednek, illatozó körteszirmok aszalódnak a napon. A régi vakolat lepereg, ahol a fal vizesedik, az északi oldal kissé huzatos. Sebaj. A lényeg, hogy az édes füge kétszer is
érik, és a pincében minden vendég megtalálja kedvenc balatoni borát. Az ember a bõrén érzi a nagy víz páracseppjeit, míg talpa alatt várakoznak a szép vörös kövek. Örökifjú nagynénik, netezõ kamaszok, türelmes szülõk, öregedõ ír farkasok és labradorok békességben élnek együtt itt, a többgenerációs nagyszülõi házban, a kerubokkal, csodaszarvasokkal és nagy kufferes torzókkal teli kertben… Hogy mindig így volt-e, arról nem szólnak az okiratok, melyek a házat már
Lakáskultúra 99
az 1700-as évek térképein megemlítik, hatalmas szõlõbirtokaival. Mûködött itt postakocsi állomás, ahol az árnyas udvarban a korabeli utasok hosszú zötykölõdés után átmeneti nyugalomra leltek – épp úgy, mint ma. Aztán a veszprémi püspökségé lett az ingatlan, és mikor a dédszülõre, a világlátott, bohém mûvész Felsõsajói Sebõk Somára szállt a tulajdon, virágkorát élte a környék. Tette a dolgát minden. Zamatos nedûk érlelõdtek a palackokban, a falu ellátta borral, a víz jóllakatta hallal a
100 Lakáskultúra
megyét. A környékbeli családok számon tartották egymást és sûrûn összejártak. Ilyen alkalmakkor a télikert szépséges nádfonatos kanapéin foglaltak helyet. A dús folyondár ma ugyanúgy bekúszik az ablakon a megörökölt bútorok köré, mint hajdanán. A falubeli kõfaragók egykor életet leheltek a vörös kövekbe, mûveikkel gazdagítva az egész környéket. Házak, hullámtörõk, sírkövek, itatók készültek a kõbõl, mely Litértõl a Balaton közepéig húzódik
a mészkõ- és löszréteg alatt. Itt, Alsóörsön van Európa legrégebbi kõzete is, a kristá lyos pala – ahogy azt megtudom Zsuzsától, a geológus végzettségû feleségtõl. Ezért aztán csoda-e, hogy Both Gáboréknál régrõl ismerõsek a legapróbb napi dolgok. Itt mindenki azt tesz, amit akar. Én pél dául most sakkot adok! – hallatszik a hintaágy felõl, ahol már jó ideje dúl a játszma a család legidõsebb és legifjabb tagja közt, a vörös és fehér sakkfigurákkal. A
vizitkártya
bábuk Gábor faragásai, csopaki fehér kõbõl és a már említett Balaton-felvidéki vörösbõl, melyrõl mostanában könyvet ír. A rengeteg saját fénykép és az összegyûjtött dokumentumok mellett témába vágó fejezet a nemzetközi szobrásztábor, melyet hatodik éve rendez és szervez õ maga. Augusztus elején bárki végignézheti az adott témára születõ szobrok elkészültét, a rangos verseny szabadtéri helyszínén. A képzõmûvészek és érdeklõdõk évente növekvõ létszáma mellé már csak
egy mecénás hiányzik, aki a különleges mûveket végül haza is vihetné kertjébe, házába. Mert a vörös szobrok egyaránt gyönyörûen élnek a fehér falak és a zöld lombok között, ahogy Zsuzsáék kertjében is lépten-nyomon láthatók. Ókori Bacchus-motívumok, kanyargó orna mentikájú, középkori minták, õsi regék hatszárnyú angyalai, turuljai, szarvasai, föld alatti és feletti lényei születnek a vésõ nyomán. Haladna a könyv is, gyûlnének a szobrok is, de hát itt van a bor! Meg
a víz! Mindkettõ kell az élethez, ez egyértelmû. Így – a kövek között – bele is folyik mindkettõ a család életébe rendesen, hogy szenvedéllyé és hivatássá váljon. A szenvedély neve: hajózás, mely kötelezõ idõtöltés errefelé. S mert nem akad mindenkinek procc vitorlása, ezért Gábor kitalálta a kézenfekvõ megoldást: evezz át, amivel akarsz!… Idén nyolcadik éve startol el a Nagy Átevezõ Verseny július elsõ hétvégéjén, huszonkét kilométeren. Igazi flúgos futam kajakokkal, kenukkal,
Lakáskultúra 101
vizitkártya
csónakokkal, ladikokkal és látványos sárkányhajókkal, mélyen elszánt vidám õrültekkel, Siófokig és vissza. Vizek és kövek után végezetül essék szó a borról és annak kultúrájáról, mely egy újabb, magától értetõdõ dolog e tájon. Vétek lenne üresen tartani az egykor teli borospincéket – vélte a Both család, amikor a borászkodó nagyszülõk emlékére, a minõségi vendéglátásra felesküdve híres magyar pincészetek palackozott boraival kezdték ellátni a környéket, úgy tizennégy éve. Gábor azóta bormarketin-
102 Lakáskultúra
get, történelmi bortant tanít, és gyakorlati képzést nyújt a veszprémi idegenforgalmi hallgatóknak. Mára már 450 fajta, fõleg balatoni bort kínál az ínyenc baráti társaságnak indult vállalkozás, a Budapest Bortársaság és annak alsóõrsi tagozata, a Soma pince. Kiváló nedûik, különleges évjáratok ritkaságai mellett régi borászati relikviákkal teli vinotékájuk és kõszobrokkal díszített kertjük is külön látványosság. Megfáradt, rohanó városi vándorok! Pihenjetek meg náluk, balatoni fehéret iszogatva a vörös kövek közt.