vizitkártya A
Török-villa életei A kisfiút valósággal megbabonázta az épület. Édesapja káptalanfüredi házában vendégeskedve nyaranként első dolga volt, hogy elsétáljon a tölgyerdőn át, leereszkedjen a gyümölcsösökkel, szőlőskertekkel tarkított völgybe, egészen megközelítve a nemesi kúriát, és mintha csak úgy, érdek nélkül bóklászna, begyűjtse a legújabb információkat az ott zajló eseményekről.
A múlt századfordulón épült, nagypolgári nyári lak – bár kissé távolabb esett a forgalmas utaktól és magától a településtõl – fennállása óta izgalomban tartotta a falu lakóit is, kissé megpezsdítve az egész évben békés hétköznapokba burkolózó környéket. Az élénk társasági élet, a rendszeres kerti partik és mulatságok hangos kacaja, a kapuba beforduló automobilok kürtje, az éjszakában messzirõl látszó kerti mécsesek és a szaloncsillárok fénye különös történetekre és mendemondákra adtak alapot az itt megforduló vendégek személyét illetõen. A ráérõs helybéliek évtizedek óta sutyorogtak az épület átmeneti és ideiglenes tulajdonosairól, az itt elszállásolt mûvészekrõl, a nyári vakációra érkezõ hírességekrõl. Egyesek saját szemükkel látták Karády Katalint, ahogy egyik évben a ház úrnõjeként fogadja az érkezõket, mások ugyanígy tudni vélték, hogy Honthy Hanna, a kor ünnepelt dívája kapta ajándékba a házat egyik hódolójától…
Lakáskultúra 101
vizitkártya
Ami viszont a történet kevésbé ködbe veszõ része, hogy az elsõ birtokos és építtetõ Fábián Gáspár építész volt, õt dicséri a villa alapvetõen romantikus hangulatú, eklektikus stílusa. Aztán az ötvenes években egy Török nevû orvos vásárolta meg és újította fel az épületet, amely innentõl a Török-villa néven vált ismertté. Itt, úgy 1958 körül kanyarodik vissza történetünk a kíváncsi fiúcskához, aki megbûvölten figyelte az elegáns lakot és lakóit, ám legmerészebb álmaiban sem
102 Lakáskultúra
szerepelt, hogy egyszer majd tulajdonosként õ nyithat kaput az ideérkezõknek. A fiú akkor hosszú évtizedekre elszakadt a villától, a messzi Finnországban telepedett le szüleivel. Mûvészeti iskolákba járt, megismerkedett a fafaragással, a bútortervezéssel. Belsõépítészeti munkáiban is fával, egyedi beépítésekkel foglalkozott, bútorterveit az art deco formavilágából merítette. Restaurálást tanult, világot látott, mindenhol részt vett a helyi mûvészeti életben, sok alkotótársra lelt, ám
közben rendszeresen haza is látogatott. Itthoni gyökerei, barátai és álmai megmaradtak, és közel harminc év után lassan hazahúzták õt. Természetesen amint módjában állt, megvásárolta a villát, amely képzelt meséinek, álmodozásainak fontos szereplõje volt hajdan. A lépcsõzetes ütemben zajló átépítés és felújítás a 90-es évek elsõ felét ölelte fel. Az eleinte saját otthonnak szánt kúria pillanatok alatt itthoni és finnországi barátok, mûvészek zarándokhelyévé vált,
így lassan szûkösnek bizonyultak az addig tatarozott épületrészek. Az új ötlet születése – miszerint a hely nemzetközi és magyar képzõmûvészek rendszeres alkotó- és találkozóhelye legyen – komolyabb átalakítási munkákat indított meg. A ház régi tornya bástyaszerû végzõdésével panorámás tetõterasz lett, a teljes hosszában beépített tetõtérben szobákat, lakrészeket alakítottak ki, az emeleti fürdõszobáknak egy újabb torony épült. A házat körülölelõ kertben óriási, faszer-
kezettel fedett tornácot emeltek a régi pincetetõre, és a terméskõbõl támfalazott szinteken nyári konyhát, nyitott tûzterû kemencét, kerti étkezõhelyeket rendeztek be. Ebben a varázslatos, mediterrán hangulatú kertben a kaktuszok és aloék mellett tucatnyi szõlõfajta, sokféle gyümölcsfa hozza termését, szömörcék és hibiszkuszok, mályvák és rózsabokrok között lépdel az álmélkodó. Aztán ódon pince-, vagy kamraajtóhoz ér, amelyeket benõtt már a trombitafolyondár, vagy egy skan-
dináv motívumú tornácos, sárga-fehér faházikóba botlik, amit a házban élõ kicsik és a vendéggyerekek birtokolnak. A Török-villa immár hatodik éve lát vendégül felnõtt hivatásos és amatõr képzõmûvészeti táborokat, a hagyományosan évente megrendezett nemzetközi szimpózium alkalmával a vendégmûvészek Romániából, Dániából, Finnországból és Bulgáriából érkeznek. A két héten át folyó közös alkotómunka során megtelik a ház és a kert, csakúgy, mint annakidején.
Lakáskultúra 103
DARABOS GYÖRGY FELVÉTELEI
vizitkártya
A lugasban akvarellek száradnak, a munka után a borospince elõtti tölgyasztalhoz jólesik leülni egy pohár borral. A kortárs festményekkel díszített, holland-barokk csilláros szalonban, ahol a historizáló, reneszánsz motívumokkal díszített nyárfa garnitúra áll, költõi esteket és mûvészeti elõadásokat hallgatnak a résztvevõk. A magyar és nemzetközi alkotók jóvoltából a szobák falait változatos stílusú grafikák, festmények díszítik. Kõ Boldizsár, Györgydeák György, Szirtes János, Kelemen Marcell, Péterfi Gizella és a házigazda, Szalai Sándor munkái különös szimbiózisban élnek a családi örökség 19. századi „kastély stílusú”, barokkos bútoraival és Sándor finnországi éveit idézõ, saját tervezésû, modern karosszékeivel. Az eklektikus hangu-
104 Lakáskultúra
latot csak erõsíti a sok régi kilimszõnyeg, keleti motívumú textília, falikárpit, népi kerámia, csiszolt üvegek, porcelánok és dísztárgyak, amelyek innen-onnan – csere útján, vagy vásárokból – kerültek a házba. A villa tehát mit sem vesztett korábbi fényébõl, és bár a hosszú évtizedek alatt a környezõ kertek fái és a közeli tölgyesek szinte betakarják lombjukkal, a környéken ma is ugyanolyan érdeklõdéssel figyelik társasági életét, az itt megforduló mûvészeket, a rendszeres kiállításokat. És ha a faluból egy álmodozó gyerek kíváncsian elindul a ház felfedezésére, elég, ha ceruzát, papírt ragad és beül a nyaranta rendezett ifjúsági mûvészeti tábor kis alkotói közé. Kívül-belül varázslatos világra lelhet... BÖJTÖS KINGA