A lakásfelújítás egyik legkomolyabb projektje volt apukám régi zongorájának szétszedése, amely sokévi haszontalan ácsorgás után most kinyitható asztalként és impozáns könyvespolcként született újjá. A középpontban álló ’50-es évekbeli fogorvosi széket a Vaterán találtam
szabad szellemben A polgári lakásokhoz méltón hatalmas előszoba ékessége a vécéajtóból lett óriási tükör, de itt kapott helyet a filmplakát-gyűjtemény egy része, a lakatostól barterezett piros felhúzós óra, az őzikelábú, lecsupaszított fésülködőasztal és a punk stílusúra fújt, klasszikus tükrös szekrényke
Menteni a menthetőt Örököltem egy 69 négyzetméteres lakást a Margit körúton. Miután fél évig őrlődtem a terasz–nem terasz tengelyen, döntöttem, belevágok, felújítom a lakást. Azon a nyáron a könyveket lakberendezési magazinokra cseréltem, a filmekből, amikről kritikát kellett volna írnom, csak az enteriőrökre emlékeztem. szöveg: vodál vera ◆ Fotó: script foto
Azután rábukkantam Gergőre, az épp munkanélküli srácra, aki designer akart lenni. Egy Budapest–Erdély kocsiúton kezdtünk tervezgetni, majd legnagyobb meglepetésemre augusztusban ígéretéhez híven fel is hívott, hogy vágjunk bele. És belevágtunk. Ez előtt a lakberendezési késztetésem abban merült ki, hogy sötétkékre tapétáztam a gyerekszobám és világítótornyokkal plakátoztam ki az egri albérlet fürdőszobáját – volt hova fejlődni. Az első tanulság, hogy a lakásfelújítás egész embert kíván, pláne, ha a lakásban maradt bútorokat saját kezűleg újítod fel. Ezért is jött kapóra, amikor szeptemberben kitettek a munkahelyemről, pénzügyi csőd miatt. Így egy hosszú lejáratú szülői kölcsön segítségével teljes gőzzel beindíthattam a lakásfelújítást megszállott designerem segítségével. Mivel új bútorokra nem lett volna
60 Lakáskultúra
Tóth Gergely Máté zabolázatlan fantáziájának szüleménye ez az ezüstre festett szekrény, amely eddigi éveit unalmas sötétbarna színben töltötte
Pár évtizede még minden második háztartásban fellelhető volt a zöld-fehér konyhaszekrény, amelyből ez a bútor lett. A fogantyúk régi biciklifékek, a grafika Braun László munkája
Kauker Szilvi Moza cementlapjaival első látásra szerelembe estem. Ehhez egyszerű fehér bútor és a padlón merész türkizkék műgyanta dukál
pénz, elhatároztuk, hogy míg a mesteremberek falat vakarnak, vízcsövet cserélnek, fűtést építenek és betonoznak, addig mi újraértelmezzük és felújítjuk a lakásban fellelhető összes bútort. Így lett a konyhaasztalból mosdószekrény, a hokedlikből éjjeliszekrény, a zongorából kinyitható asztal és könyvespolc... Fantasztikus élmény kiszakadni abból, amit eddig csináltál, a számítógépet csiszolópapírra, hőlégfúvóra és ecsetre cserélni, este holtfáradtan ágyba zuhanni és nem gondolni arra, milyen kulturális és társadalmi eseményekről csúszol le éppen. Egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia!
A másik nagy szerencse, hogy egy olyan embert találtam, akivel nagyon hasonló az ízlésünk és jól kijövünk emberileg is – bár néha le kellett törögetnem a szárnyait, amikor pink színű bútorokról és szőrös lámpákról álmodott, azt hiszem, a végeredmény abszolút kompromisszummentes lett mindkettőnk számára. Az egyik legemlékezetesebb napot Kauker Szilvi cementlap-műhelyében töltöttük el, ahol nyolc órán keresztül válogattuk a másodosztályú lapokat, majd becsomagoltuk őket és hajnali egy körül, a végkimerülés határán hordtuk fel a lakásba. Vagy ott volt például az a pillanat, amikor többheti
Lakáskultúra 61
szabad szellemben A világos, letisztult hálószoba nagyrészt a konyhából lett berendezve: ide került a hatalmas konyhaszekrény és az immár színben hozzá illő, levendula-fehér hokedlipár, amelyek éjjeliszekrénnyé avanzsáltak
Balra a húsdarálóból készült éjjeli lámpa, jobbra a lakás legnépszerűbb darabja, az ajtófélfából konstruált ékszertartó totem
A fürdőszoba ékei a gyönyörű Moza cementlapok, valamint a vastelepen guberált olajoshordó-szennyestartó, a visszapillantó tükörből lett szappantartó és a konyhaasztalból varázsolt mosdószekrény
keresgélés után este fél 10-kor egy vidéki barkácsáruházban végre rábukkantunk egy olyan csaptelepre, ami mindkettőnknek tetszett – amiről nem mellesleg később kiderült, hogy egy selejtes darab... Jó volt arra hazaérni egy vidéki konferenciáról, hogy egy gázcsőlámpa váza vár otthon, és jó megmenteni a ronda barna ládát és félnapi megszállott kromofágozás és csiszolás után gyönyörködni a szép fehér példányban. Bár azt hiszem, nagy szerencsém volt a mesteremberekkel, azért így is akadtak nehéz pillanatok. Az egyik fő tanulság, hogy egy lakásfelújítás soha nem annyiba kerül és soha nem annyi ideig tart, amit előre eltervez, kikalkulál az ember. Mindig lesz egy olasz csempe, ami nem érkezik meg a gyárból, és mindig lesz egy szükséges engedély, amely egy hivatalnok asztalán hever hetekig, hacsak a zsebedbe nem nyúlsz. Ugyanakkor tény az is, hogy egy lakás felújítását nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ezért is rendeztem karácsonyi vacsorát abban az évben, hogy ami december 22-én asztalosműhely, az 24-ére kénytelen legyen otthonos és tiszta nappalivá alakulni. Noha
62 Lakáskultúra
ez sikerült is, az egyik legextrémebb tárgy, a húsdaráló lámpa például csak a kezdés után egy évvel került a helyére. Azóta hellyel-közzel visszatértem a rendes kerékvágásba, felismertem, hogy Gergővel ellentétben (akinek gazdára váró bútorai azóta megtalálhatók a tothgergodizajn.blogspot.com-on) én valószínűleg ezt nem tudnám ilyen energiával csinálni, ha nem a saját lakásomról volna szó, de azért néha még beszököm egy garázsba asztalt kromofágozni. És mindig hálás leszek a segítségemnek a gyönyörű lakásomért, az új hobbimért és a rengeteg megszerzett tudásért, no meg azért, mert nélküle valószínűleg az elmegyógyintézetben kötöttem volna ki, egy félig kész lakást hagyva hátra. ◆