Csak pontosan, szépen… Az idő a legmegfoghatatlanabb és soha nem pótolható dolog az életben. Mérésére ezerféle módot kitalált az ember – már amikor fontos lett számára. Sokáig elég volt csak a nap, a hold és a csillagok állását figyelni, és számon tartani az évszakok körforgását. Ám ahogy fejlődött a civilizáció, az idő mérése elengedhetetlenné vált. A minél kisebb, zsebben hordható, később pedig karon viselhető órák akkor váltak szükségessé, amikor megindult a rendszeres vonatközlekedés. A postakocsik ugyanis még nem percre pontosan érkeztek állomáshelyükre, ám a gőzparipák már igen…
94
95
N
Nem véletlen, hogy az 1800-as évek közepén-végén alapították meg a ma is leghíresebb óraüzemeket, amelyek akkor még csak kis manufaktúrák voltak. A Patek, a Cartier, a Girard-Perregaux, a Tissot, a Chopard évszázadnyi idő alatt klasszikus világmárkává vált. A svájci Jura hegység környéke talán valamilyen transzcendentális okból kifolyólag, kedvezett az óragyártásnak: ez az időtlenül szép hely, no meg az itt élő emberek szorgalma és precizitása okán itt alakultak meg a világ leghíresebb
óragyártó üzemei. Ha valaki Svájcban jár, feltétlenül érdemes ellátogatni a The Musée International d’Horlogerie-be, amely kvintesszenciája az időmérés történetének. Miután elkerülték e tájat a háborúk, az épületek és a régi műhelyek szecessziós fényükben – és patyolattisztán – tündökölnek.
Dinasztiákon át öröklődött Egy idő után már nem az számított, mennyire pontosak ezek az órák – egy sem tévedett többet, mint egy év alatt talán pár másodpercet –, hanem a küllemük, kivitelük, és az, hogy aranyat, drágaköveket is beleépítettek-e. Később pedig már a márkát kellett megfizetni – amelyet aztán oly ügyesen hamisítottak tonnaszámra a Távol-Keleten. A kispénzűeknek sokáig csak a templom toronyórája mutatta az órákat és a perceket, majd következtek az egész életre szóló karórák, amelyeket örököltek a családban, és szorgosan cserélték elkopott bőrszíjaikat. Emlékezzünk csak rá: Szabó István Apa című filmjében a főhős számára ez az ikonikus
96
tárgy jelképezi, teszi valóssá a rég elvesztett édesapát – amíg a karján hordja az ő óráját, érzelmi biztonságban tudja magát. Az olcsó kvarcórák megjelenésével robbanásszerűen nőtt a termelés, az óra eldobható termékké vált, amelyet ha elromlik, nem is érdemes megjavíttatni. Egyben demokratizálódott az idő mérése, beszerzését mindenki megengedhette magának, holott még a II. világháború idején is egy akármilyen olcsó óra is értéknek számított. A japánok előretörtek, világhírűvé vált a Seiko, a Citizen, a Casio, gyártóik pedig ügyeltek arra, hogy olcsó és drága modellekkel egyaránt szolgáljanak. Ez megzavarta a svájci óragyárakat – kicsit talán későn is reagáltak –, de a nagy márkák nem adták fel, inkább szép csendben tovább fejlesztették specialitásaikat. Így tett a Breitling is, amelynek kapcsolata a légierővel a harmincas évek közepén kezdődött: 1936-ban lett a cég a Royal Air Force hivatalos támogatója, később pedig egy univerzális kronográf kifejlesztésével már az amerikai fegyveres erők is a vevőkörükhöz tartoztak. Az ötvenes évek elején kirukkoltak a Navitimerrel, amelyet nem is karórának, hanem „csuklóműszernek” is nevezhetünk. Számlapja segítségével könnyedén kiszámolható minden olyan adat, amely a repüléshez szükséges. 1962 újabb fontos dátum: Scott Carpenter asztronauta a cég Cosmonaute nevű modelljét viselte föld körüli útján, az Aurora 7 űrkapszula fedélzetén.
Az arany újra hódít Az évtizedek folyamán az óragyárak ékszereket, parfümöket, divatkiegészítőket is elkezdtek árusítani. Feleletül az óraüzletbe olyan ruhákat gyártó cégek is beszálltak, mint az Esprit, az Adidas, a Guess, a Diesel, a DKNY, a Michael Kors, és persze ne feledkezzünk meg olyan luxusmárkákról sem, mint a Chanel, az Emporio Armani, a Roberto Cavalli vagy a Calvin Klein. A Police más irányból érkezett: nagy sikert aratott rendőrségi napszemüveget utánzó napvédőivel és utána
nem kisebbet az óráival, no meg kedvenc sztárjaival: David Beckhammel és Antonio Banderasszal. Időközben a nagy ékszergyárak is mind előrukhomokórás kereskedelmi A világ egyik leghíresebb koltak saját karóráikkal. logó, amelyet 1880-ban órája, amelyről szlogen is A tömegtermeléssel párhuzamojegyeztek be. Elsősorban született – pontos, mint san új státusszimbólumok is aviátor óráival vált híressé. a Doxa óra – ugyancsak a születtek. A Rado a highA cég egyik igazgatója jó 19. század végén születech stílust választotta, barátja volt Charles tett, az órakészítés egyik és órái karcállóságával Lindberghnek, aki fellegvárában, a svájci büszkélkedik ma is. transzatlanti útján megterNeuchatelben. Alapítója, Amikor már dúlt a vezett egy a repüléshez illő, Georges Ducommon egy kvarcözön, akkor azt jobban szegény család 13. gyerkiszolgáló órát. mekeként döntötte el, hogy alapították pélEzt a Longines elkészítette 12 évesen már inas lesz. 20 dául a Raymond évesen már saját órajavító számára, teljesen az ő Weil óragyárat, igényeihez igazítva. üzlete volt. Nem legenda, amely látszóA modellt a cég a mai tény: évekig kilométereket lag éppen ellene napig is gyártja, gyalogolt a hóban, hogy ment a trendnek, és már az első személyesen kézbesítse hiszen jellegzetesmodern kori saját termékeit megrendesége volt – és az ma olimpiai játékokat lőinek. is – az arany dús alis támogatta. A másik nagy kalmazása. Aki egy ilyen Ma is ők biztosítják klasszikust, a Saint-Imierdrága órát vesz, az nem a az időmérőket ben található Longinest pontos időre kíváncsi, hanem a Tour de France Auguste Agassiz alapította és a Forma–1 1832-ben. Birtokában van már a kézfogásnál tisztázni akarja üzszámára. a legrégebben letfelével, ki az, aki leül vele tárgyalni. regisztrált szárnyas Időközben megnyílt a volt szocialista országok, főleg Oroszország piaca: a svájci óragyárak hatalmas profitot zsebeltek be a kiegészítőkre nagyon adó, márkamániás újgazdag üzletemberektől. A másik ígére- és tévés világban ugyanúgy otthon kell lenniük, mint a tes kontinens Ázsia, ahol az átlagosnál is drágább svájci órák nyomtatott médiában. A hírességek itthon és külföldön is előszeretettel mutojelentős forgalmat értek el tavaly, megdöntve a válság előtti gatják a tévében Breitling, Hublot Big Bang, Nardin Maxi eladási csúcsokat. Marine, netán Audemars Piguet Royal Oak Offshore óráikat, Rózsás brill, pink számlapon különösen, ha erre kötelezi őket az ajándékba kapott többmilliós szerkezet vagy a szerződésük. Ma már furcsállnánk, ha a színes life style magazinjaiA szériában termelő óragyárak fél szemmel mindig a divat ból hiányoznának a luxus megnyugtató érzetével bódító felé kacsintanak: újabban fehér szíjjal, pink számlappal, órareklámok. Persze ez csak egy kis szelete annak a profi rózsaformájú kövekkel, egészen lapos és brillekkel kirakott kampánynak, amelyet egy világmárka marketingcsapata modellekkel próbálták megnyerni a fiatal nők és barátaik szakadatlanul végez. Autóversenyeket és más sportesemé- kegyeit. A férfiaknak szánt órák ugyancsak színesedtek, nyeket szoktak támogatni, ahol minden századmásodperc ezekből sem hiányoznak a drágakövek – a divatból átsziis számít, de nem kevés a jótékonysági akció sem. A filmes várgó feminin stílus előretörése és az emancipáció melléktermékeként.
Gyalog és repülőn
97
Újabb kihívások Soha nem látott mértékű kihívást jelent az óragyárak számára, hogy sok fiatal ma már nem hord órát. Ennek az irányzatnak ma még csak az előszelét érezni. A laptopok, a számítógéppé váló, robbanásszerűen terjedő okostelefonok korában elég rápillantani a kis képernyőre, és tudjuk, hány óra van. Az évezredek során oly sok mindennel mérték az időt: léteztek napórák, homokórák, virágórák, gőzzel-vízzel hajtott szerkezetek. Hajdanán két erős karral kongatták meg
délben a toronyórát – csak később mozgatta villanymotor a köteleket –, hogy aztán az utóbbi évtizedekben lézerrel és atommal pontosítsák a végtelenségig az időt. Munkahelyi ellenőrző időmérők, stopperek, sakkórák, búvárórák, parkolóórák – életünk minden másodperce több nézőpontból is megmérettetik. De hogyan, mivel mérjük majd az egyre gyorsabban elsuhanó időt 50 év múlva? Még nem tudjuk, de az biztos, hogy a fizikusok és az óragyárak már dolgoznak a válaszokon… Elek Lenke
James Bond kedvence A nyolcvanas évek vége felé fejlődik ki a soha nem látott mérvű marketingözön és az a szokás is, hogy világsztárok népszerűsítsék a termékeket. Többnyire olyan férfiak, akik vonzóak, kemények és megbízhatóak – pontosan olyanok, mint az óra, amit a karjukon hordanak. Ilyennek találtatott Humphrey Bogart, George Clooney, Leonardo DiCaprio vagy a James Bondok: Sean Connery, Pierce Brosnan, Daniel Craig. A legsikeresebb márka-népszerűsítő személyiségek közé tartoznak a 007-es ügynökök, akik mindig a világ legkorszerűbb óráit viselték férfias csuklóikon, ráadásul ezek az időmérő szerkezetek sci-fi filmekbe illően fegyverek és bonyolult műszerek is voltak egyben. Ezek a filmek világhírűvé tették a Rolex Submariner, a Hamilton Pulsar P–2 vagy az Omega Seamaster típusokat. 98
99
Kiváló órásmester úgy lehet valaki – a szorgalmon és a tehetségen kívül –, ha évekig régi órákat restaurál, javítgat, és közben igyekszik még tökéletesebbé, könnyebbé, légiesebbé tenni a már meglévô szerkezeteket. Így volt ezzel mindhárom generáció: Becsei Áron nagyapja és édesapja is, de oldalági részrôl is szinte mindenki órás. Bár Áron nem ennek készült eredetileg – fiatalabb korában még a vízilabda volt az igazi szerelem. Ez a valaha profi szinten ûzött sport ma már csak kikapcsolódás számára. Évenként több kiállításon vesz részt, ilyenkor szívesen ellátogat óramúzeumokba is. Kedvence a Patek Philippe márka, amelynek múzeuma kifogyhatatlan látnivalóval szolgál, és amelyet még soha nem sikerült végignézni – jegyzi meg. Bizonyár eljön az az idô is egyszer – morfondírozom magamban –, amikor a hazai elit tagjai nem valamelyik svájci 150 éves manufaktúra termékét viselik majd a csuklójukon, hanem Bexeit. Tudjuk, az ember nem nagyon lehet próféta a saját hazájában – de azért meg lehet próbálni. Talán ha valamelyik James Bond-filmes adaptációban a fôhôs egy Bexei órán nézné meg a pontos idôt…
Mag yar műremekek Nem ördöngösség svájci minôségû órát készíteni – nem kell hozzá svájcinak sem lenni, elég kivételes tehetségû, megszállott magyarnak. Becsei Áron harmadik generációs órásmester – egyedüliként egész Kelet-Európában – tízévi munka után elérte, hogy tagja lett az AHCI-nak, a Független Órások Akadémiája nevû tekintélyes szervezetnek. A szervezet mindössze 31 tagot számlál, és csak azokat fogadják be, akik saját maguk kézzel készítik e csodálatos idômérô szerkezeteket. A harmincéves szerény fiatalember és felesége, Becsei-Marton Eszter egy kis budai családi házban fogad. Itt van Áron laboratórium tisztaságú mûhelye, ahol olykor fél évig dolgozik egy-egy karórán – megrendelésre természetesen. Sokszor saját maga gyártja ezekhez a végtelenül finom kidolgozású és drága anyagból készült szerkezetekhez az ugyanolyan finom és pontos szerszámokat is. A megrendelôket (akik között még nem volt magyar) elôször az apró részletekig kikérdezi, milyen órát szeretnének, a szerkezet tudásától és a számlaptól a karóra szíjáig, színéig, a mutatók formájáig. Aztán látványtervet készít, és a munka különbözô fázisaiban is folyamatosan tartja a megrendelôvel a kapcsolatot. Mûremekeivel már évekkel ezelôtt jelentôs sikereket ért el a világ legtekintélyesebb órakiállításain, köztük a svájci Baselworldön. Áront azóta tartja igazán számon ez a zártkörû elit szakma, amióta megalkotta – még huszonévesen – a világ legkisebb ingaóráját, a Miniature Zapplert. De kiemelkedô sikert aratott a Tourbillon No. 1 nevû asztali óra is. Hôsünk akkor lett az AHCI tagja, amikor bemutatta a Primus nevû karórát, amely meggyôzte a világ legjobb órásmestereit, hogy a helye köztük van. Az új, Dignitas kollekció férfias puritánsága elbûvölô: a Pure, a Power Reserve és a Tourbillon Diagonal mind magukon viselik megalkotójuk szakmai tudásán kívül az esztétikumot, a mûvészi érzéket is – no meg a szép márkajelzést: Bexei. Így ejtik ugyanis külföldön a Becsei nevet. 100
101