Yacht Life Magazine 2008-2009 winter by Szabolcs Tar

tél / 2008-2009 / winter III. évfolyam o 11

LUXUS ÉLETMÓD / LUXURY LIFESTYLE

M A GA Z I N E

1480 HUF 6.00 EUR Magyar English

ELŐSZÓ Különös egy tél ez: a színek az ősz elmúltával sem távoztak. Lehet, hogy az enyhülő klíma az oka – vagy talán a színek visszatérő divatja? Egy biztos: a Yacht Life téli számával az őszi számunkban tett igéreteknek megfelelően elhozta Monacoból a Zeelander aranyló hajóját és a Moon Goddess izmoktól dagadó türkiz ragyogását, amit jól ellensúlyoz a döbbenetes méretű Red Dragon vitorlás markánssága, a Continental 50 ereje vagy a 70 Sunreef Power katamarán újszerűsége. Hogy ne maradjunk újabb kiállítás nélkül, beszélgettünk a Vienna Boat Show vezetőjével is. És ha már útra kelünk, jöhet Svájc és az egyedülálló havas lóverseny, a White Turf, egy különleges svájci óra, az Urwerk UR-202 modellje, Nymphenburg legújabb porcelánfigura-designkollekciója és egy londoni túra a Beefeater ginnel. Nos, mit is vigyünk magunkkal az útra? Legyen egy kis szivartörténelem, értékes whiskyk és nagyszerű magyar Merlot-k, műkereskedőket megszólaltató rovatunkban Kováts Lajos markáns véleménye, Miksa Bálint tengerképei, olvasni- és hallgatnivalók ajánlója, könyvrészlet - ahogy már megszokhatták, szemet gyönyörködtető fotográfiákkal, igényesen. Tartsanak velünk idén télen is a gyönyörű jachtok és a luxus világában! Körösvölgyi Zoltán főszerkesztő

FOREWORD This winter seems to have a special taste: autumn colours have not departed. Perhaps it is the milder climate. Or is it the returning fashion of colours to blame? One thing is certain: with this new winter issue Yacht Life – as promised in our autumn issue – brought from Monaco the golden glare of Zeelander and the powerful turqoise shine of Moon Goddess, well balanced by the breathtaking huge Red Dragon sailing yacht, the power of Continental 50 or the novel character of the 70 Sunreef Power catamaran. To avoid being left without an exhibition we talked to the director of the Vienna Boat Show, too. And if we set out for a voyage, we did not stop until Switzerland with its unique snowy horse race, the White Turf, a special Swiss watch, the Urwerk UR-202 model, the latest Nymphenburg porcelaine figurine design collection and a London tour with Beefeater gin. What should we take with us for the journey? Let us pick a bit of cigar history, valuable whiskys and great Hungarian Merlots, the striking opinion of Lajos Kováts in our series of art dealer and gallerist portraits, seascapes by Bálint Miksa, a choice of things to read and listen to and literature – with eye pleasing photogrpahic images and quality arrangement, just like you could get used to. Welcome in our cruise in the world of beautiful yachts and luxury this winter, too. Zoltán Körösvölgyi Editor in Chief

tartalom summary

Egy romantikus kaland - Zeelander A Romantic Adventure - Zeelander

Érzéki csalódás - Red Dragon / Alloy Yachts Sensual Delusion - Red Dragon / Alloy Yachts

A kultuszjacht - Moon Goddes The Cult Yacht - Moon Goddes

Újév koccanás nélkül - Volvo XC60 New Year without clinking - Volvo XC60

Téridő - URWERK UR-202 Spacetime - URWERK UR-202

Kortárs, divat, kollekció - Mono Fashion Contemporary, Fashion, Collecting – Mono Fashion

A sorsfordító - Continental 50 Tender The Fortune Turning - Continental 50 Tender

80 nap alatt a Föld körül - 70 Sunreef Power Around The World In 80 Days - 70 Sunreef Power

Fagyos elegancia - Lóverseny a hóban / White Turf St. Moritz Chic ’n’ Chill - Horse Race in the Snow / White Turf St. Moritz

A porcelán és a divat - Nymphenburg Commedia Dell‘ Arte The Fashion Of Porcelain - Nymphenburg Commedia Dell‘ Arte

Kollektor: Változás és állóvíz - Interjú Kováts Lajossal Collector: Changes and Still Water - An Interview with Lajos Kováts

Tengermély - Miksa Bálint képei Sea Deep - Paintings by Bálint Miksa

Londoni randevú - A Beefeater-expedíció All That London - The Beefeater Expedition

Hajókiállítás a láthatáron - Vienna Boat Fair 2008 Boat Show In Sight - Vienna Boat Fair 2008

100 Borospolc: M, mint Merlot Wine Shelf: M like Merlot 106 Whisky Klub: A whisky értéke Whisky Club: The Value Of The Whisky 110 Szivarsarok: Kis szivartörténelem Cigar Corner: A Brief Cigar History

116 Zenedoboz: Négyszer három Musicbox: Four Times Three 120 Olvasólámpa: Olvasnivalók télre Reading Lamp: Books For Winter 123 Irodalom: Cserna-Szabó András - Puszibolt András Cserna-Szabó - Kissing Shop 128 Mindörökké London Forever London 136 Emlékkép Memories

128

EGY

OMANTIKUS KALAND ZEELANDER Szöveg: Baross Gábor Kép: Zeelander

Előfordult már, hogy a munkából hazaérve azt láttuk, hogy apró emberkék rohangálnak a lakásunkban és egy ismeretlen nő szépítkezik a fésülködőasztalnál? Ha igen, és csupán hosszas gondolkodást követően sikerült felismernünk, hogy a szaladgálók tulajdonképpen a gyerekeink, a magát csinosító nő pedig a feleségünk, akkor biztos, hogy túl sok időt töltünk a munkahelyünkön, és nagy szükségünk van a kikapcsolódásra. Ehhez pedig mi sem tökéletesebb, mint egy romantikus vakáció a Zeelanderrel. Nincs is szebb és praktikusabb karácsonyi ajándék feleségünknek – még csak be sem kell csomagolni!

Miután a gyerekeket sikerül lepasszolni az anyósunknak, párunkkal nekivághatunk a fantasztikus kirándulásnak, egy amolyan második nászútnak. Nincs is jobb meglepetés, amivel egy újabb közös esztendőt kezdhetnénk meg. De vajon hányadikat? Azért az utazás előtt próbáljuk meg gondosan felidézni a közösen eltöltött emlékeket, illetve azt, hogy a másik mit szeret, mit nem, nehogy az út során sértődés legyen abból, hogy még ezt sem tudjuk. Kezdésnek már az is jó, ha a nevét harmadszori próbálkozásra sikerül eltalálnunk. Talán Ágnes lehet… A Zeelandert mintha csak romantikus hajókázásra találták volna ki, hiszen 13,5 méteres hossza, 4 méteres szélessége, áramvonalas kialakítása, drapp és arany festése igazán szerethető játékszerré teszi. A látszólag kis mérete ellenére a hajó hátulján kialakított étkezőrészen akár hat ember is elfér, úgyhogy kedvesünkkel zavartalanul elfogyaszthatjuk tengeri finomságokból álló ebédünket. De vajon ki az a Roberto, akiről evés közben beszélt? Ismernem kéne?

És vajon mit csináltunk együtt Nizzában? Rejtély. Mindenesetre, amíg feleségünk kihasználja a hajó hátsó részén kialakított hatalmas napozóteraszt, s kipiheni az ebédet, menjünk be a kabinba, amelybe a Zeelander tervezői komplett házimozirendszert szereltek, s tegyük be a lejátszóba a családi felvételeket tartalmazó DVD-t, hátha visszajönnek az emlékek. Aztán ha meguntuk a vidám születésnapi, karácsonyi, nyaralási videókat, feküdjünk le a hajókabinba épített extra méretű ágyra, s aludjunk egyet. Miután az „Elmentem zuhanyozni!” kiáltásra felébredünk, menjünk a pilótafülkébe, s próbáljuk ki, mit tud ez a hajó. Finoman gyorsítsunk, mindaddig, amíg a két Volvo IPS 600-as motorral el nem érjük a 36 csomós maximális sebességet, és élvezzük a száguldást, bámuljuk a tengert, a felcsapódó hullámokat. Miközben a műszerfalat tanulmányozzuk, feleségünk – miután végzett a fürdőben – két pohár pezsgővel közeledik, hogy koccintsunk egyet közös utazásunkra. Ha szeretné vezetni a hajót, nyugodtan átadhatjuk neki az irányítást, hiszen a Zeelander manőverezése igazán könnyű feladat, úgyhogy nem kell figyelnünk rá, s közben azt is megállapíthatjuk, hogy vizes hajjal még jobban néz ki. Vagy mégis inkább Szilvia?

S ha már mind a ketten kint vagyunk a fedélzeten, nézzünk körül egy kicsit, csodáljuk meg a Zeelander luxuskialakítását! A bőrfoteleket, a rozsdamentes acélból készített eszközöket vagy a tíkfaborítást, amely az egész hajóra jellemző, a fürdőszobától a fedélzetig. A tervezők – akik több mint 250 ezer munkaórát dolgoztak, mielőtt vízre bocsátották volna ezt az ékszert – igyekeztek minden tekintetben megfelelni a kor igényeinek, s egy olyan hajót hoztak létre, ahol minden egyes rész megtervezésekor a tökéletességre törekedtek, illetve arra, hogy a Zeelander kilógjon a sorból, egyéniség legyen a vízi járművek között, s aki vele utazik, kivételes helyzetben érezze magát. Ez sikerült is, hiszen a jacht formavilágával, belső kialakításával és berendezési tárgyaival azok igényeit is kielégíti, akik a legfelsőbb luxusra vágynak. Ezek után nem csoda, ha a Zeelander óriási sikert aratott az idei három nagy jachtkiállításon, Cannes-ban, Monacóban és Genovában egyaránt. Este pedig jöhet a romantikus együttlét, be lehet kapcsolni a tetőn lévő LED-es lámpát, kezdődhet a csillagok bámulása, beszélgetés régi emlékekről (még jó, hogy sikerült megnézni a DVD-t), a gyerekekről, a jövőről és arról, hogy nem is lehetett volna tökéletesebb helyen eltölteni ezt a néhány romantikus napot, mint egy Zeelanderen. Aztán jöhet a koccintás egy újabb pohár pezsgővel erre a rendhagyó karácsonyi utazásra, s amikor közelebb hajolunk kedvesünkhöz, a fülébe súgjuk: szeretlek Júlia. A pofon csattanását a közelben lévő halászhajó utasain kívül talán még a Zeelander hollandiai gyárában is hallották. Lehet, hogy mégiscsak Vera?

OMANTIC ADVENTURE ZEELANDER

Text: Gábor Baross, Photo: Zeelander

Has it ever happened to you that after a hard working day you got home and found small people frisking about in your apartment and an unknown woman sitting at the dressing table? If the answer is yes and only after due deliberation could you realize that they are your children and she is your wife, then you definitely work too much and need real relaxation. And the perfect choice for it is a romantic holiday on the board of Zeelander. It is the most suitable and practical Christmas gift to your wife – moreover you do not need to wrap it up.

fter passing the kids over to your mother-in-law, you can launch yourself with your wife to this fantastic trip, a kind of second honeymoon. This is the ultimate surprise for celebrating the year of your relationship. But still, how long have you been together? Before the voyage it is recommended to try to recall the years spent together, and memorize what she likes and what she doesn’t to avoid snuffing. As a starter it is already good if you hit her name right at the third shot. Maybe she is Agnes… Zeelander seems to be invented for romance, since her 13.5 m length and 4 m beam, the streamlined design and drab-gold painting makes her really likeable. Contrary to her small sizes, at the back of the yacht a large dining table for six people has been created, so you can have a nice seafood lunch with your wife. But who the hell is Roberto she was talking about during the meal? Shall I know him? And what have we done together in Nice? It’s a mystery. Anyway while your wife would utilize the sundeck at the back of the boat and get a little after lunch catnap, you can go into the cabin where the designers of Zeelander installed an entire home movie system, so put into the recorder the DVD about the family events and your memories may come back. If you get bored of the videos about birthdays, Christmas celebrations and holidays, just jump into the huge built-in bed and have a siesta.

After waking up for the “I’m going to take a shower!” screaming, let’s go to the helm cabin and try out what this ship knows. Speed up softly till with the two Volvo IPS 600 engines you reach the 36 knots maximum speed, then just enjoy the rush, admire the sea and the waves. While you are watching the dashboard, your wife – after the shower – is approaching with two glasses of champagne in her hand to clink for your trip. If she wants to drive, you can take the wheel in her hand since the manoeuvring of Zeelander is really simple so you don’t have to pay attention to it and in

the same time you might discover that she is even prettier with wet hair. Or maybe her name is Sylvia? And as you both are out on the deck, look around a little bit and let yourselves be flattered by the luxury design of Zeelander. The leather armchairs, the equipments made of stainless steel or the teakwood panelling which is present everywhere on the boat, from bathroom to deck. The designers – who worked more than 250 thousand hours before launching this pearl on the water – aimed to meet the nowadays needs in every sense, and they created such a vessel, where each part was designed perfectly. Zeelander is definitely not a common boat, she has personality and those who travel with her will feel themselves in an exceptional situation. The forms, the interior or the furniture of the yacht meet the demands of those who desire top luxury. After all these, it is not a surprise that Zeelander was a sweeping success at the three main yacht fairs of this year, in Cannes, Monaco and Genoa. And in the evening let the romance enter, you can switch on the LED lights of the roof, and just look up to the stars, chat about the past (luckily you could watch the DVD), about the children, the future, as well as about the perfect decision concerning this trip, since Zeelander is the perfect place to spend a few romantic days. Then another glass of champagne for this special après-Christmas voyage, and as you move closer to your lady, whisper in her ears: I love you, Julia. The sound of the slap was heard not only by the passengers of the fishing boat nearby, but also by the workers of the Zeelander factory in the Netherlands. Or maybe her name is Vera?

´ RZÉKI E CSALÓDÁS

RED DRAGON – ALLOY YACHTS Szöveg: Zöld Gergely, kép: Alloy Yachts

Tény, hogy az embert gyakran becsapják az érzékszervei. Különösen igaz ez a nyílt tengeren, pláne az óceánon, ahol az oda eljutó szerencsések nagyon gyorsan kénytelenek megtanulni másik dimenzióban gondolkodni, újraértékelve ezáltal saját jelentéktelenségüket a világban. Amikor már nem látszik a szárazföld, csak a végtelen messzeségbe nyúló horizont és sehol semmi más, emberi jelenlétre utaló nyom vagy tárgy, mindenkinek összeszorul a szíve egy pillanatra. Ha felbukkan egy másik hajó, az örömhöz megkönnyebbülés társul, mert jó tudni, hogy van a közelben valaki. Viszont, ha történetesen pont a Red Dragon bukkan fel a messzeségben, okozhat pár elgondolkodtató percet. Miért? Mert elsőre egy átlagos, kellemes arányokkal rendelkező yacht képe sejlik fel. Elő a távcsővel és ekkor kiderül, valami nem stimmel. Nagynak tűnik. Nagyon nagynak. Egészen konkrétan túlméretesnek a megszokotthoz képest. A hasonló, egyárbocos jachtok túlnyomó többsége 60 láb körüli maximális hosszával szemben a Red Dragon tervezői mertek nagyot álmodni. Méghozzá nagyon nagyot. Ráadásul az 1985-ben alapított új-zélandi Alloy Yachtsnál meg is építették.

A MÉRET A LÉNYEG

MINDEN KI VAN TALÁLVA

Így gondolhatták a Red Dragont tervező Dubois Naval Architects munkatársai amikor pazar nagyvonalúsággal nekiláttak. Az egyik konkurens cég nemrég egy 143 láb hosszú egyárbocossal rukkolt ki és az is meghökkenést váltott ki. A gigantikus méretekhez való vonzódásról autók, felhőkarcolók és egyebek kapcsán már számtalan szakember (igen, pszichiáter) írt mélyenszántó értekezést, mindenesetre tény, hogy a Red Dragon elengedő lenne több disszertációhoz is. Tudniillik 171 láb, azaz 52 méter hosszú. Döbbenetes. Körbesétálni is egy kisebb kirándulás. Csak az érdekesség kedvéért: az Új-Zélandot is feltérképező Cook kapitány Endeavour nevű hajója mindössze 30 méter hosszú volt, igaz, mások voltak az elvárások és a lehetőségek. A 2007 decemberében átadott Red Dragon egy luxusyacht, alumíniumból készült hajótesttel és egyetlen, 205 láb, tehát 62.5 méter hosszú szénszál-árboccal. Gyönyörű. Hatalmas. Első ránézésre akár skandináv is lehetne, olyannyira letisztult, egyszerű formákkal operál.

De a tervezők biztosra mentek, a Red Dragon a tökéletes klasszikus. Kellőképpen agresszív, tehát kiemelkedően sportos, a fekete, nagy becsben tartott zongorához méltóan csillogó hajótesten egyetlen fehér sáv jelzi a vízvonalat. A sötét törzs és a habtiszta, hófehér deck ideális kontrasztot alkot és a szinte végtelenül hosszú hajó pompás arányokkal dicsekedhet. Határozott kontúrok, ahol kell, ott szögletes, ahol kell, ott ívelt, minden a helyén van, ahogy számtalanszor láttuk már. A kabin ablakai megismétlik a törzs árnyalatát, a színek remekül tagolnak és tovább nyújtják a hajót. Ha teljes vitorlázattal halad a Red Dragon, a rengeteg Új-Zéland valamivel több mint négymilliós lakossága az angol és a maori nyelvet beszéli. Az ország Hollandia Zeeland tartományáról kapta a nevét, de a bennszülött maorik nyelvén Aotearoa vagy Aetearoa a neve, amit Hosszú fehér felhő földjének fordítanak. A helyiek sokszor – a politikai korrektség szép példájaként – Aotearoa New Zealand néven említik hazájukat.

fehér szín válik uralkodóvá. Figyelemre méltóan szép a fedélzet faborításának remekül eltalált árnyalata, ami természetesen a fly-bridge-en is megismétlődik. Itt már felbukkan még egy szín, egy nagyon kellemes, nagyon világos halványbarna, ami leginkább rengeteg tejjel felöntött capuccino-ra emlékeztet. Tökéletes szimmetria, puritán, de kényelmes bútorok. Imponálóan egyszerűnek látszik az egész. Mert az is.

A SÁRKÁNY GYOMRA Kézenfekvő ez az alcím, bár, ha teljesen őszinték akarunk lenni, a Red Dragon semmilyen olyan tulajdonsággal sem rendelkezik, ami valamennyire is emlékeztetne egy sárkányra. A sárkányhajókkal való rokonság teljesen kizárt, hiszen azokon eveznek. A vörös is értelmezhetetlen, hiszen egyedül a hajó nevét írták vörössel a fartükörre… Talán Hannibal Lecter kalandjai ihlették meg az Alloy Yachts munkatársait vagy a tulajdonost? Pedig a Red Dragon hatalmas, elegáns, akkora, hogy zászlóshajónak is beillene, mint az új-zélandi hajóépítés jelképe. Mennyivel jobban

illene hozzá az Aotearoa név, főleg akkor, ha még a hajótest is hófehér lenne! De térjünk vissza a sárkány gyomrába! Aki belép ide, megáll és nem talál szavakat. Magasiskola. Tökéletes. Lenyűgöző. Számtalan jelzőt fel lehet sorolni, hiszen a belsőért felelős francia cég, a Wilmotte & Associes valóban remek munkát végzett. Az uralkodó szín a már odakint megidézett rengeteg tejjel felöntött capuccino, mindenféle kontraszt nélkül. Mindössze néhány párna töri meg az egyszínűséget – amiről egy nagyon gonosz nézelődőnek még az is eszébe juthat, hogy csak a fotós tette oda – és persze a kajüt ablakai. A formák végtelenül egyszerűek, a kontúrok határozot tak, ahol kell, ott szögletes, ahol kell, ott ívelt, minden a helyén van. Igen, ez is volt már egyszer. Pont olyan, ahogy számtalanszor láttuk már. A vidám színekkel dekorált térelválasztó fal csempéi csak bátortalan kísérletnek tekinthetők az összhatáshoz képest, egész egyszerűen képtelenek feloldani a racionalitás szigorát. Igen, ez az unalmas diplomatikus megfogalmazása... Okkal feltételezhető, hogy ugyanez az elv vezérelte a tervezőket a tulajdonosi és a három vendégkabin kialakításakor.

HOSSZÚ UTAKON Az étkezőben tíz ember is asztalhoz ülhet, van konditerem, két 50 hüvelykes LCD TV, 6 zónás központi zenei rendszer, érintőképernyők, riasztórendszer, tehát minden, az ebben a kategóriában elvárható luxusszolgáltatás. A tervezőknek egyértelmű szándéka volt, hogy a Red Dragon utasai sokáig képesek legyenek kikötés nélkül vitorlázni. Talán azért, mert a két nagyobb és sok kisebb szigetből álló Új-Zéland a Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is körülbelül 2000 kilométerre fekszik. Erre az a legjobb példa, hogy két víztisztító berendezést is beépítettek, ezek egyenként napi 16 000 liter vizet képesek előállítani, ennyivel pedig egy medencét is fel lehet tölteni.

SE TÖBB, SE KEVESEBB A Red Dragon hatalmas. Karcsú. Elegáns. Klasszikus. Arányos. Belülről egy harmóniatanulmány. A tervezők tutira mentek a színek használatát illetően is, ugyanaz mindenütt. Ezért ennyire unalmas. A Red Dragon tehát nem is szól másról, mint a vitorlázás szépségéről. Lehet, hogy pont ez volt a tervezők szándéka? Kár érte, mert sokkal több is lehetne, mint egy az érzékeinkre nagy hatást gyakorló, mégis csalódást okozó luxusyacht.

ENSUAL DE LUS ION

RED DRAGON – ALLOY YACHTS

Text: Gergely Zöld, Photos: Alloy Yachts

It’s fact that man is often cheated by his senses. It’s even true in the open sea, or on the ocean, as the lucky ones getting there must learn to think in another dimension, revaluate their own insignificancy in the world. When you don’t see the land, only the horizon strengthens endlessly and there isn’t any trace or object showing the presence of human being, everybody’s heart sinks for a moment. As a boat appears, you feel happiness and relief at the same time, since it’s good to know that you’re not alone. However, if that boat you see is the Red Dragon, some bethinking moments may come. Why? Because at first sight she looks like an average yacht with modest dimensions. Then you pick your binocular and feel that something is wrong. It seems huge. Very huge. More precisely too huge. Most similar, one-mast yachts have around 60 feet maximum length, while the designers of Red Dragon dreamt great. Very great. Furthermore Alloy Yachts founded in 1985 even realized this dream.

SIZE M ATTERS

EVERYTHING PERFECTLY PLANNED

That is how the designers of Dubois Naval Architects could think as with huge generosity they began to work on Red Dragon. One of the concurrent companies launched a 143 feet long, one-mast yacht not a long time ago and that boat already was a great surprise. Addiction to gigantesque sizes concerning cars, skyscrapers or others has been already the subject of numerous professionals’ (more precisely psychiatrists’) works, however, Red Dragon would provide enough material for several dissertations. She is 171 feet that is 52-meter long. Amazing. To walk around is already a small trip. Just for your information: the Endeavour, the boat of Captain Cook who discovered New-Zealand was only 30-meter long, it is true though that at that time expectations and possibilities were different than nowadays. Red Dragon launched in December 2007 is a luxury yacht with a hull made of aluminium and one, 205-feet, so 62.5-meter high carbon fibre mast. She is beautiful. She is huge. At first sight she could be Scandinavian, because of her clear, simple forms.

The designers have left nothing to chance, Red Dragon is the perfect classic. Modestly aggressive, prominently sporty, on the black, precious piano-like, glittering hull only a white strip shows the waterline. The dark body and the clear, snow-white deck make an ideal contrast and the eternally long vessel has fantastic proportions. Definite contours, where needed angled, where needed cambered, everything is on its place as we have already seen it many times. The cabin windows repeat the tone of the hull; the colours split up perfectly and elongate the boat. If Red Dragon utilizes all the sails, the colour white dominates everything. The tone of the deck’s wooden panelling is just as it should be and it continues on the fly-bridge as well. Here, however, another colour appears, a really nice, light brown that reminds mostly to a cappuccino with lots of milk. Perfect symmetry, puritan, but comfortable furniture. The whole seems simple and impressing. Because it is.

THE DRAGON’S STOMACH This subhead is quite obvious, though telling the truth, Red Dragon has nothing in common with a real dragon. Kinship with the dragon boats isn’t possible either, since on a dragon boat we must row. “Red” in the name is also confusing, because only the name is written in red on the boat… Maybe Hannibal Lecter’s adventures inspired the designers and proprietor of Alloy Yachts? Red Dragon is huge and elegant; she is so large that she would be the perfect flagship like the sign of the New-Zealand shipbuilding. The name Aotearoa would fit her much more, even if also the hull would be snow white. But let’s get back into the stomach of the dragon. As you enter you won’t find words for it. Top class. Perfect. Impressive. And we could still continue, since the French company, Wilmotte & Associes have done really a great job in the interior. The dominating colour inside is the already mentioned cappuccino without any contrasts. Only some pillows – and the windows – break the mono-chromaticity – and if we want to be biting we would say that only the photographer put them there. The forms are simple, the contours are definite where needed, angled where needed, everything is on its proper place. Yes we have already seen it. It is The more than 4 million inhabitants of New Zealand speak English and Maori. The country got its name after the Zeeland province of the Netherlands, but the Maoris call it Aotearoa or Aetearoa, which means “the land of long white clouds”. The citizens often refer to their country – in the name of political fairness – as Aotearoa New-Zealand.

exactly the same as we have seen it many times. The tiles of the space-dividing wall decorated with lively colours are only timid experiments, they just can’t dissolve the rigidity of rationalism. Yes, this is the boring diplomatic expression… And it seems obvious that the same principle guided the designers while creating the one proprietor and the three guest cabins.

ON FARAWAY PATHS In the dining room even ten people may sit around the table at the same time, there is a gym, two 50 inches LCD TVs, a 6-zone central music system, touch screens, alarm system, so everything that is a must at this category. It was the definite aim of the designers to make Red Dragon sailable for long time without berthing. Maybe because New-Zealand with its two bigger and many smaller islands is the most isolated country in the world: it is situated 2,000 km even from Australia. Even two water purifiers have been built in; these are able to provide 16,000 litre of water respectively each day. And this amount is enough to fill a pool.

NO MORE , NO LESS Red Dragon is huge. Slim. Elegant. Classic. Well-setup. The interior is a study on harmony. The designers didn’t risk anything with the colours, it’s the same everywhere. This is why she is so boring. Red Dragon is nothing more than a boat for sailing. Maybe this was the objective of the designers. It’s a pity, since she could be much more than an impressive though disappointing luxury yacht.

WWW AGARDI HU

"HÂ¸SEJ " QÂ¸MJOLB

T H C A US Z J

LTDDES KU ON GO

: Ro y a l bor, kép

Danish

Yacht

-e z? Van nnőhö ui, e t is ld o q olxauh mindennek a h er vező t t? Szin, Coy t ze n ö á k i d MO és egy örögök közö egyáltalán: m k a n s á g s n ó i m ág ok é s a inba? É y mexik iak, az azték bbe a magaz g e e z i kö ? ele e támia Vajon m ál a mezopo y kerülnek b Goddesshez z g n s o o közös k, és h z , a Mo é. Kik ő dás jachtho n lé e z S so hez a c nek eh

A dúsgazdag mexikói Carlos Peralta egy nap kicsit álmosan ébredt, kinézett tengerparti lakása ablakán, bámulta a csendes, égszínkék vizet, s próbálta megfejteni, mi az a különös érzés, ami egyszerűen nem hagyja nyugodni. Már a reggeli sem esett jól neki, felalá sétált a házában, végigjárta az összes helyiséget, hátha sikerült megfejtenie a rejtélyt. A lakásban való járkálással el is telt a délelőtt, bár még a ház másik szárnyába el sem jutott, majd az ebédet otthagyva lesétált a tengerpartra. Miközben a tenger hullámait hallgatta, egyszer csak – mintha megvilágosodott volna – rájött a nagy titokra. Egy jacht kell neki. Nem valami hatalmas hajó, nem is egy olyan, amellyel rekordsebességgel lehet szelni a habokat, hanem egy szerény, egyszerű jacht, egy kis úszó ékszerdoboz, amellyel két tárgyalás között hajókázhatna egyet a Mexikóiöbölben. Vissza is szaladt a házába, telefont ragadott, s rögvest intézkedni kezdett.

Szöveg:

B a ro s s

Gá

Espen Øino, a Danish Yacht cég vezető tervezője épp befejezte munkáját, egy újabb luxushajó megalkotását, s azon gondolkodott, hogy igazán ráférne egy kis kikapcsolódás, a hűvös, bár csodaszép Dániából elutazhatna valami mediterrán vidékre. Na persze a nyaralás nem csupán azt jelentette számára, hogy kifekszik napozni a strandra, hanem járja a kikötőket, nézegeti a hajókat, beszélget a kapitányokkal, s igyekszik ötletet meríteni újabb munkáihoz. Már épp vette a kabátját, s arra gondolt, hogy hazafelé vesz valami kis ajándékot a családjának, amikor megcsörrent a telefon. Carlos Peralta volt az, s ezzel megszületett a Moon Goddess ötlete. A hajó építéséhez speciális, karbon-kevlár-epoxi keveréket használtak, ezáltal a hajótest áramvonalas kialakítása olyan érzést kelt, mintha egy úszó ékszerdobozt látna az ember. Igaz, annál azért egy kicsit nagyobb, hiszen ki látott már 35 méteres ék-

szerdobozkát? Pláne egy olyat, amely 80 tonnás, s ráadásul 45 csomóval szeli a hullámokat. Ez utóbbi a hajó „lelkének”, a két MTU motornak köszönhető, amely mintegy 7500 lóerővel járul hozzá a felejthetetlen tengeri utazásokhoz. Hogy a vízi jármű kiváló manőverezhetősége Peralta külön kérése volt-e vagy sem, azt nem tudhatjuk, mindenesetre ezen a téren is elismerésre méltót alkottak a dán szakemberek. A hajó neve, a Moon Goddess – amely magyarul holdistennőt jelent – tökéletesen illik erre a jachtra, hiszen kívülről nézve megcsodálhatjuk kecses, gyönyörű alakját, ám ha elemében van, megállíthatatlanul s ellentmondást nem tűrően birkózik meg a hullámokkal. A névválasztás persze nem véletlen, hiszen a Holdnak már évezredekkel ezelőtt kialakult a kultusza, az ókori görögöknél Szeléné, az aztékoknál – Carlos Peralta „őseinél” – Coyolxauhqui volt a holdistennő, s az se zavarjon meg senkit, hogy Mezo-

potámiában a Hold istene egy Szinnek nevezett hosszú szakállú öreg férfi volt, aki esténként csónakba ült és evezett az égen. Az evezésre semmi szükség a Moon Goddess fedélzetén, arra azonban van esély, hogy valaki hosszú szakállal szálljon ki a hajóból, hiszen annyira beleszeret ebbe a járműbe, hogy semmi kedve lehorgonyozni és kiszállni valamelyik kikötőben. Legfeljebb megáll arra a kis időre, amíg feltöltik a raktárkészletet, öntenek némi benzint a tankba, aztán folytatódhat a tengeri kaland. Ha már kívülről sikerült megcsodálnunk ezt a hajót, nincs más hátra, mint meglesni, hogy mit rejt a belseje. Egy dolgot ne felejtsünk el: még kint a parton vegyünk egy mély levegőt, hiszen amikor belépünk, biztos, hogy elakad a lélegzetünk. Első pillantásra a hajó tágassága ragadja meg a kíváncsiskodót, hiszen ha felsorolnánk, hogy mennyi ágyat, fotelt, kanapét, illetve egyéb luxustárgyat helyeztek el benne, azt gondolnánk, hogy

ide már senki sem fér be. Ennek ellenére jócskán van hely mindenre, egyszerre akár egy nagyobb csoport is bemehetne szétnézni, akkor sem tűnne túlzsúfoltnak a Moon Goddess. A tervezők a gondosan megtervezett fürdő- és hálóhelyiség mellett két szalont is kialakítottak, amelyek kiválóan alkalmasak üzleti megbeszélésekre, összejövetelekre. A tökéletes helykihasználás érdekében az egyik szalont az alsó szintre helyezték, sokkal meghittebb bensőségesebb hangulatot érve el ezzel. E meghittségben talán az is szerepet játszhat, hogy mellette található a bár, azaz lehet, hogy érdemesebb a komoly üzleti megbeszéléseket ebben a lenti szalonban rendezni. Csak arra kell vigyázni, hogy az esetleges komolyabb alkoholmennyiség elfogyasztása után egy kicsit nehezebb és időigényesebb feladat felsétálni a felső szintre. Ha azonban sikerrel vettük ezt az „akadályt”, nem marad más hátra, mint kényelmesen elhelyezkedni a hajó hátuljában kialakított napozórészen, hátradőlni, nézni a felhőket, élvezni a napsütést és udvariasan visszautasítani a felszolgálandó koktélt. Carlos Peralta arcán teljesen kisimultak a ráncok, s végleg búcsút intett annak a furcsa érzésnek, amely nem hagyta nyugodni. Nap mint nap lesétál a partra, élvezi a hűsítő szelet, amely átfúj ingén és rövidnadrágján, megcsodálja a tengert, a hullámokat és a szikrázó napfényben játszó gyönyörű hajóját, a Moon Goddesst. Espen Øino pedig bár fázósan húzza össze magán a kabátot, s azon gondolkodik, hogy sapkát is felvehetett volna, boldog, hiszen egy olyan hajót sikerült megálmodnia és létrehoznia, amelyre igazán büszke lehet. Hazafelé menet pedig már csak egy dolog jár a fejében: valami kis ajándékot akar venni a családjának.

T H C A Y T L U C E H ON GODDES oyal hotos: R a ro s s, P

Danish

Yacht

do on G o M e h t er a nd , Coydesign ek? Sin verall: h e r is G n a e o a nd th o n, a D ? A nd MO a n b a r , t h e A z te c s gazine ic a x e m M is s a n c t to t h dess? t ween otamia c o nn e e M o o n G o d tion be n the Mesop y c e e h t n n o h t he c o how d et wee ac ht , t What is there a link b are they and wonder ful y is o Is with th ne. Wh dess? ui, Sele e in common q h u a olx hav o they w ha t d รกb or B Text: G

Carlos Peralta, the filthy rich Mexican, one day woke up still tired, looked out over his seaside view window, admired the silent blue water and tried to find out what this bothering strange feeling is in him. He didn’t like the breakfast, walked up and down in his house and entered each room to solve the mystery. Until midday he only walked the half of the house, then left the lunch untouched and went down to the coast. As he was listening to the waves of the sea, suddenly he understood what his problem was. He needs a yacht. Not a huge or super rapid vessel, just a modest, simple yacht, a small floating jewel-case, on which he could take a relaxing ride at the Bay of Mexico between two conferences. He ran back to his house, picked up the phone and began to work on it. Espen Øino, the senior designer of the Danish Yacht society just finished his latest work, the creation of a new luxury yacht and was thinking of a voyage far away from the freezing Denmark somewhere to the Mediterranean to relax a little bit. For him the word holiday doesn’t only mean to lie down on the beach, but to walk in the ports, look at the boats, talk to the captains and get inspired for his new works. He just put on his coat and was wondering of buying a present for his family on the way home, when the phone rang. It was Carlos Peralta and the idea of Moon Goddess was born. For the construction of the boat they used a special carbon-Kevlar-epoxy mixture that is why the streamlined hull looks like a floating jewel-case. It is however true that this is a little bit bigger, since who has seen a 35-meter long jewel-case? Furthermore she weighs 80 tons and slices the waves with 45 knots. This last number is due to the heart of the boat, the two MTU engines that make the voyage unforgettable with their 7.500 HP. Whether the easy manoeuvring of the boat was Peralta’s special request we don’t know, but the Danish professionals really did a great job. The name of the boat, Moon Goddess fits perfectly to her, since from outside we can adore her beautiful, slim shape, but if she is in good form, slices the waves unstoppably. The denomination isn’t an accident, because the moon has a cult for thousands of years, at the ancient Greek Selene, at the Aztecs – Carlos Peralta’s ancestors – Coyolxauhqui was the Moon Goddess. While in Mesopotamia the Moon God was called Sin, an old man with a long beard, who in the evenings sat in his boat and rowed on the sky. Rowing isn’t necessary on the board of Moon Goddess, but seeing a man getting off with a long beard is much more probable, since you can get so deeply fall in love with her that you don’t want to stop at the ports and leave the yacht. Maybe just for that short time while you store up the stocks, fill up the tank and the sea adventure can continue. After admiring her from outside, let’s take a look inside. Don’t forget one thing: take a deep breath before entering, because for sure it will take your breath away. At first sight this is the spaciousness that catches

the eyes, since if we begin to list how many beds, armchairs, sofas and luxury objects are in the interior, we would think that there is no more place. But there is a lot of space in it, even a larger group can enter at the same time and you still won’t feel the Moon Goddess overcrowded. The designers created two salons beside the nicely constructed bathroom and bedroom. These are perfect for business meetings small in number. For the better utilization of space one of the salons is found downstairs in a much more intimate atmosphere. The bar is just next to it, so maybe this one is better for important business meetings. We only have to take care that after a larger consumption of alcohol it is more difficult to reach the upper level. But if we ever get up to the deck, let’s go to the back of the boat, to the sundeck, lay down, watch the clouds, enjoy the sun and politely refuse another glass of cocktail. On Carlos Peralta’s face the wrinkles have completely smoothened, and he left behind that strange feeling he couldn’t get rid of. Each day he walks down to the coast, enjoys the refreshing wind that blows over his shirt and shorts, admires the sea, the waves and his beautiful boat, the Moon Goddess glimmering in the sunshine. While Espen Øino closes his coat in the cold and wonders that he should also have put a hat on, but he is glad, since he succeeded to dream and realize such a boat that he could be really proud of. And on the way home just one thing was in his head: he wants to buy a small present for his family.

ÚJÉV

KOCCANÁS NÉLKÜL Szöveg: Yacht Life, kép: Volvo

Van az a pillanat, ami a gyakorlott autóst is próbára teszi. Például, hogy legjobb szándéka ellenére ne nyomja meg a féket akkor, amikor már nagyon ideje lenne. Mert a Volvo XC60 megáll magától. És ez még csak egy érv mellette.

Megáll az ész Azt, hogy a Volvo neve egybeforrott a biztonság gondolatával, már a kiscsoportos óvodások is fújják. Az XC60-ra mégis azt mondja a Volvo, hogy ez eddigi legbiztonságosabb autójuk. Nézzük meg miért! Első pillantásra egy kompakt városi dzsippel állunk szemben: zömök, ívelt, tetszetős. De ebben a kategóriában már láttunk hasonlót, elég egy elegánsabb bevásárlóközpont parkolóját végigjárni vagy egy budai hegyvidéki iskola parkolóját megnézni reggel nyolckor. Viszont az XC60-ban van valami, ami más versenytárs bevásárlókocsiban nincs. Például egy sor egyedülálló biztonsági berendezés. A Volvo tudja, hogy nem elég 80 év közlekedésbiztonság-fejlesztési tapasztalata, ezért valós közlekedési helyzeteken alapuló kutatásokat folytat. Egy baleset múlhat az autón, a forgalmi környezeten és az emberen. A vezetőt figyelmeztetni kell, hogy képes legyen stresszes helyzetben is gyors döntéseket hozni, ha pedig nem cselekszik, akkor célszerű helyette cselekedni, hogy a baleset elkerülhető, vagy hatása legalábbis minimalizálható legyen. A Volvo kutatásai szerint a legtöbb városi baleset kis

sebességgel és fékezés nélkül következik be. Ezért az új XC60-at szériából az ún. City Safety koccanásgátló eszközzel szerelik, ami – ha egy megcsörrenő mobiltelefon, rakoncátlan gyermekünk, a még rakoncátlanabb kutya vagy egy jobb óriásplakát (van ilyen?) elterelné a figyelmünket és a városi forgalomban észvesztő 30 km/h alatti sebességgel haladunk – a járművet megállítja, ha 6-10 m távolságon belül lassabb autót érzékel, vagy lassítja, ha a távolság nagyobb. Koccintáshoz pedig maradhat a pezsgőspohár. Ha esetleg 30-nál gyorsabban haladnánk, de még mindig városi körülmények között, akkor jöhet az opcionális ráfutásra figyelmeztető rendszer adaptív tempomattal és automatikus fékezéssel, ha pedig a 65 km/h sebességet is átléptük, akkor a szintén opcionális elalvásra és sávelhagyásra figyelmeztető rendszer. És akkor még nem is említettük a hajósemberek számára fontos széria ún. TSA utánfutó-stabilizáló rendszert, ami 50 km/h sebesség felett segít az esetleg kilengő utánfutó megzabolázásában, hogy figyelmetlenül ne taroljuk le a szemben jövőket és ne törjük össze a télen szépen felújított hajónkat.

Szem előtt A fenyegető helyzetek és megoldásaik felsorolása után hajózzunk szelídebb vizekre! Az új Volvo XC60 az XC modellek már eddig is megtapasztalt sokoldalúságát egy zömök kupé lendületes megjelenésével ötvözi, így biztonságossága és kényelme mellett egy sportos megjelenésű modellel állunk szemközt. Mindez különösen fontos lehet annak tükrében, hogy a Volvo szándéka szerint olyan igényes és fiatalos városlakóknak készül, akik – legyenek akár egyedülállók, akár családosok – kvázi-mindentudó autót szeretnének. Legyen a kocsi hétköznap kezelhető választás a városban, ne kelljen hozzá dupla parkolóhelyet és garázsnak

hangárt bérelni! Hétvégi kiránduláskor vagy nyaraláskor, akár aktív kikapcsolódás esetén is megfelelő funkcionalitással bírjon! Technikailag és dizájn tekintetében is legyen olyan naprakész, mint egy vadiúj okostelefon, vagy egy high-end hifi- vagy otthoni mozirendszer, hogy lehetőleg minél több ismerősünk elismerő pillantása övezze tulajdonosával együtt! És, nem utolsó sorban, mindezen előnyök mellett még negatív asszociációk se kapcsolódjanak hozzá, még akkor sem, ha az egyébként jelen esetben vonzó fekete fényezés mellett voksolnánk! A brief nehéz, de nem lehetetlen – és ha nem hinnénk a képeknek, tapasztaljuk meg saját szemünkkel!

Vegyünk egy nagy levegőt! Nem az árlista megtekintésére gondoltunk, bár az sem csekély – ám kategóriáján belül nem is kiugró, hiszen a Volvo XC60 10 millió forint környékéről indul (de igény szerint ez akár duplázható is). Sokkal inkább arra, hogy az iparosodott világban becslések szerint a lakosság 45 százaléka szenved asztmában vagy a túlérzékenység valamilyen típusában - a gyermekek ráadásul különösen veszélyeztetettek.

A Volvo XC60 tervezői épp ezért kiemelt figyelmet fordítottak a levegő minőségének javítására, az autón belül és kívül egyaránt. E törekvésüknek köszönhetően a Svéd Asztma és Allergia Szövetség felvette az XC60 modellt az általuk ajánlott autók listájára. Az autó utastérbe belépő levegő tisztítása, azaz az asztma és allergia tüneteinek minimalizálása érdekében a Volvo Cars két különböző rendszert dolgozott ki: az IAQS aktív utastérszűrő és a CZIP tiszta belső zóna csomag rendszereket. E rendszereknek köszönhetően az asztmában vagy allergiában szenvedők akkor is nyugodtan élvezhetik az utazást és gyönyörködhetnek a tájban, ha épp egy virágos – vagy hazánkban inkább vastagon parlagfüves – mezőn vezet keresztül az autóút. Ráadásul ez utóbbi rendszer működése az elektronikus klímaberendezésen és az aktív utastérszűrő rendszeren alapul: amikor az autót a távirányítóval kinyitják – és a külső hőmérséklet meghaladja a tíz fokot – a rendszer egy percig átszellőzteti az utasteret. A kényelmes és tiszta levegőjű utastérben, hideg fejjel talán könnyebb lesz átgondolni az egyedülálló biztonság, az impresszív technika és a tetszetős külső befolyásolta választásunkat.

NEW YEAR

WITHOUT CLINKING Text: Yacht Life, Photo: Volvo

There are moments that try even the well-practiced driver. For instance, not to push the brake pedal when it really feels that is already too late. Because Volvo XC60 stops by itself. And it is only one of its advantages.

Holy Cow Even kids would put an equal sign between Volvo and safety, but Volvo states that the model XC60 is their safest car ever. Let’s check why! At first sight we see a compact urban all-terrain vehicle: stocky, cambered, showy. Nevertheless in this category we have already seen vehicles alike; just take a look in the parking lot of a fancier shopping centre or of a school in the Buda hills at 8 in the morning. Then again XC60 has something that the competitors don’t have. For example a bunch of standalone safety equipments. Volvo knows that 80 years’ experience of traffic safety developments isn’t enough, so they execute tests based on real traffic situations. An accident may be caused by the car, the actual traffic situation or the driver. The driver shall be forewarned to be able to decide fast even in stressful situations, and if not, then the car shall decide instead to avoid the accident or at least to minimize its impacts. According to the researches of Volvo, most city accidents occur with low-speed and without braking. That is why the new XC60 models feature the so-

called City Safety anti-collision equipment, which – in case of the driver’s little inattention because of a ringing cell-phone, a naughty child, an even naughtier dog or an eye-catching poster (is there any?) – stops the car if we move with less than 16 km/h in the rush-hour traffic and a vehicle appears either at a standstill or moving slowly in the same direction as the car itself in a distance of 6 to 10 meters ahead of us. While under the speed of 30 km/h the system slows down the car if the speed difference is more than 16 km/h. And still, the clinking sound of champagne glasses is nicer than of the car’s glasses, isn’t it? In case of rolling faster than 30 km/h, but still in the city then we shall use the optional Collision Warning with Auto Brake and Adaptive Cruise Control, and as we exceed 65 km/h there is the also optional Driver Alert Control and Lane Departure Warning. And we haven’t even mentioned the system important also for sailors, the Trailer Stability Assist that helps over the 50 km/h speed counteract snaking tendencies from a trailer not to destroy our nicely renovated boat or the cars coming in face of us.

Keep In View After listing the dangerous situations and their solutions letâ&#x20AC;&#x2122;s sail to softer seas! The new Volvo XC60 merges the already well-known versatility of the former XC models with the dashing outfit of a stocky coupe, so this model besides being safe and comfortable also features a sporty look. It would appear even more important considering that Volvo made XC60 for such demanding and youngish citizens who â&#x20AC;&#x201C; whether alone or in family â&#x20AC;&#x201C; want an omniscient car. The car shall be easy to handle in the everyday city life, and may not demand for renting a double parking place, neither a hangar as garage. No matter if we talk about a weekend away from the city, a longer holiday or active days off, it shall dispose the appropriate functionality. In point of technique and design as well the car must be cutting-edge just like a brand new smart phone or a high-end hi-fi or home movie system to gather the most possible appreciative looks. Furthermore, it shall not be related to any negative couplings, not even if we choose the however attracting black polishing.

The brief is difficult, not impossible though – and if we don’t believe the pictures, let’s experience with our own eyes.

Let’s Take A Deep Breath! Not because of the price list, which, however, is quite impressive – but in its category isn’t remarkable, since the price of a Volvo XC60 starts below 10 million HUF (can be also doubled if required). Rather because the designers of Volvo XC60 paid really attention to improve the air quality inside and outside, too. Thanks to this achievement the Swedish Asthma and Allergy Association put this model on their suggested car list. In the industrial world of nowadays about 45 percent of the population suffer from asthma or other kinds of over sensibility – children are more endangered. In order to purify the air entering the cabin, that is to minimize the symptoms of asthma and allergy Volvo Cars developed two different systems: the IAQS active cabin filter and the CZIP clean interior package systems. Thanks to these, the ones suffering from asthma or allergy may enjoy the trip and admire the landscape even if the road crosses lands covered with flowers – or here in Hungary more probably with ragweed. Moreover the operation of this last system is based on the air-conditioning and active cabin filter, so when the car is opened by remote control – and the outside temperature exceeds 10 degrees – the system ventilates the cabin for a minute. In the comfortable and clean cabin with a cool head maybe it is also easier to think over how the unique safety, the impressive technique and the nice look influenced our choice.

TÉRIDŐ URWERK UR-202 Szöveg: Yacht Life Kép: URWERK

Ha azt mondom, erőmű kézen hordva, amitől még a sci-fi és a high-end technika iránt kevésbé érdeklődők is lázba jönnek, nem esek költői túlzásokba. És ez nem jövő: jelen. Az URWERK, az óragyártás lázadó szelleme állt elő nemrég az UR-202 nevű, sűrített levegővel szabályozott működtetésű, forgó szatellitszerkezetű óraremekkel. És amíg a tudósok cizellálják a téridőelméletet – és közben elsütik a kötelező alapviccet, miszerint a téridő összefüggés lényege, hogy ha jó az idő, tele van a tér – addig is a kiválasztottak megtapasztalhatják a mindent a szemnek mellett a mindent a kéznek elvét is. Visszaszámlálás indul…

Ikerturbinás meghajtás Igen, a kifejezés alkalmazása nem hibás, és nem egy aeronautikai cikk bekezdéséből pottyant ide. Az UR202 a világ első olyan órája, amelyet áramlás működtet, bár már a 18. századi órásmesterek alkalmaztak levegőt zenélő óráik sebességének szabályozására. Az UR-202-vel az URWERK a levegőáramlás felhasználását továbbfejlesztve az automatikus felhúzás szolgálatába állította azt. A hagyományos rotációs szerkezetet korszerű miniatűr ikerturbinákkal, azaz miniatűr kompresszorokkal váltották fel, amiknek pörgése jól követhető az óra hátlapján. Az UR-202 ikerturbináihoz kapcsolódik a felhúzó rotor. A turbinák akár rezgéscsillapítóként is szolgálhatnak, normál esetben a rotor éles mozgását tompítják, így csökken az elhasználódás és megnő a szerkezet élettartama. Bárcsak az orvosok állhatnának elő ilyen megoldásokkal... Míg a szelektor pozíciója fokozatmentesen állítható, addig a három alapbeállítása: a normál tevékenység, amikor a turbinák szabadon pörögnek, az élénk mozgás, amikor a turbinák által generált légnyomás kb. 35%-kal lassítja a szerkezet forgását, valamint az extrém aktivitás, amikor a turbinák és a rotor teljesen blokkolt állapotúak.

A turbinarendszer teljesen a vízmentes tokba beépített. A levegőt a turbinák alól egy zafír lapra vezetik, onnét pedig apró lyukakon keresztül egy parányi légkamrába. A turbinákat háromállású kapcsoló szabályozza, ami a turbinák keltette légnyomást a tokból beömlő levegő mennyisége segítségével szabályozza. A légáramlás szabályozásával megnövelhető a nyomás, ami lelassítja a turbinákat és a felhúzószerkezet rotorját.

Hogyan komplikáhatjuk tovább mindezt? Az UR-202-be beépítésre került az URWERK saját fejlesztésű forgó-szatellitrendszere (Revolving Satellite Complication) teleszkópos mutatókkal. Az időt így három teleszkópos, körben és önnön tengelye körül is forgó mutató jelzi, amelyek precízen igazítják hosszukat a három percszektor – 0-14, 15-44, 45-60 – vonalát követve. Teljes hosszukban elősegítik az idő leolvasását az UR-202 nagyméretű számlapjáról, visszahúzódva pedig elősegítik az óra viselhető, kényelmes méretének kialakítását.

URWERK Az URWERK gondolata 1995-ben fogant meg két fivér, Felix és Thomas Baumgartner, mindketten sikeres órásmesterek, és barátjuk, Martin Frei, tehetséges művész és designer fejében. A fiatalembereket az idő mérése és annak leképezése iránti közös érdeklődésük és szenvedélyük kötötte össze. A hosszú beszélgetés eldöntötték, elkészítik saját víziójukat az időről. Martin Frei felvázolta az időmérő szerkezet tervét, a Baumgartner fivérek pedig két nap alatt kitalálták a műszaki megoldást. Kiindulópontjuk a XVII. századi Campanus Night óra ötlete volt. A névkeresés során két alapvetést fogalmaztak meg: Ur városa volt az első hely a világon, ahol mai időfogalmunk 6000 éve megfogalmazásra került – az Ur obeliszkjei vetette árnyékok alapján. E hatlmas napórák rántották le a leplet a Föld mozgásáról az Űrben. Ur lakói, a sumérok határozták meg, hogy e árnyékok mozgása 12 egységre legyen bontva – így teremtve alapot a napjainkig érvényes időmérés rendszerének. A vállalat nevének második fele, a német ‘werk’ szó munkát, alkotást, fejlődést, alakítást, érzelmek keltését is jelenti. A genfi székhelyű cég, ahol az órásmesterség gazdag hagyományokkal bír évszázadok óta, a hagyományos kézművességre alapozva végzi munkáját. Vállalkozásukon belül megtalálhatók órásmesterek, finom felületkezelők, forma- és és mérnöki tervezők, de munkatársukként rendszeresen hívnak kézi gravírozásban, mikroszkópikus méretű alkatrészek gyártásában vagy éppen nanotechnológiában jártas szakembereket. A cél közös: órásmesteri tökéletességet alkotni.

A téridő kontinuum A téridő a fizikában egy matematikai modell, ami egy sokaságban egyesíti a teret és az időt. A téridő általában egy négydimenziós koordinátarendszer, három tér- és egy idődimenzióval; a rendszer pontjai egy-egy eseménynek felelnek meg. A relativitáselmélet előtti fizika a téridő geometriáját euklideszinek, a tér- és idődimenziókat egymástól és a bennük elhelyezkedő testektől függetlennek tekintette; a speciális relativitáselmélet szerint azonban a téridő Minkowski-geometriával írható le, és a benne egymáshoz képest mozgó megfigyelők mást-mást érzékelnek térnek és időnek; a pontos összefüggést a Lorentz-transzformáció adja meg. Az általános relativitáselmélet szerint pedig az anyag meggörbíti maga körül a téridőt, ami egy Riemann-geometriával jellemezhető. Egyes modern kozmológiai elképzelések, mint például a húrelmélet, pedig négynél több dimenziót feltételeznek (noha az “extra” dimenziók ezek szerint rendkívül aprók).

Az ugyancsak saját fejlesztésű központi forgórész kritikus elem a forgó-szatellitrendszeren belül, hiszen nemcsak az órajelző egység forgatásáért felel, de percmutató teleszkópos karok mozgatásáért is. E forgó központi rész előállítása különösen összetett feladat, mivel különleges precizitást igényel a szűk toleranciaértékeken belül. Több részegység tűréshatára 1/1000 mm. A perceket három egyenes vonalú szegmensen lehet leolvasni: mindegyik 15 percet jelző oldal hossza 8,3 mm, míg a középső, 30 perces vonalé 16,6 mm. Amikor a percmutatók nem jeleznek percet, minimális 1,8 mm-es hosszukra húzódnak vissza. Aki visszanyeri lélegzetét az első sokk után, gyorsan megtanulja leolvasni az időt az UR-202-től – feltételezve, hogy van elegendő mozgástér a bankszámláján. Cserébe azonban örömmel konstatálhatja, hogy újabb sokkhatások sorozatát idézheti elő ismerősei, partnerei körében az idő haladtával. Vagy inkább forogtával?

Műszaki jellemzők Modell: URWERK UR-202 Tok: kapható fehér arany, rózsaarany, fekete PE-CVD platina és AlTiN kivitelben Szerkezet: UR 7.02 kaliber; automatikus felhúzószerkezet - világelső ikerturbina szabályozással

Funkciók: szabadalmaztatott forgó szatellitrendszer integrált teleszkópos percmutatókkal; holdfázis-kijelzés; nappal/éjszaka kijelzés

Méretek: 45,6 mm x 43,5 mm x 15 mm; mikro-homokfúvott; szatén felület; titánium hátlap

Számlap: ARCAP P40. Gyémánttal tükörfinomságúra csiszolt forgórész. SuperLumiNova felületkezelés az óra és percjelöléseknél

Kijelzés: a számlapon óra és perc; holdfázis kijelzés; nappal/éjszaka jelzés

SPACETIME URWERK UR-202 Text: Yacht Life Photo: URWERK

If we said it is a power station worn on the wrist, which would make people less interested in sci-fi and high-end technology shiver, we would not fell into exaggeration. And this is not future, this is present, to stay in the field of time. URWERK, the rebelling spirit of contemporary horology, climbs yet another rung up the ladder of fine watchmaking by unveiling their latest audacious creation, the UR-202. This brand-new addition to the URWERK stable features their patented revolving satellite complication with the added bonus of an innovative new winding system regulated by compressed air. Countdown to startâ&#x20AC;Ś

Powered By Twin Turbines Yes, the expression is not used due to a mistake of inserting a paragraph from an article on aeronautics. The UR-202 is the worldâ&#x20AC;&#x2122;s first watch with the winding rate regulated by fluid dynamics. As long ago as the 18th century, clockmakers were using air friction to regulate the speed of chiming clocks, and their techniques evolved to become the preferred method of regulating the rate of chimes on minute repeaters. With the UR-202, URWERK have taken the traditional idea of using air friction and refined it to control the rate of automatic winding. The traditional rotating vanes of the past have been replaced by cutting-edge miniature twin turbines - miniature air compressors which can be seen spinning on the back of the watch. The UR-202â&#x20AC;&#x2122;s twin turbines are coupled with the winding rotor. According to the position of the selector lever, the turbines act as shock absorbers. In normal activity they cushion sharp movements of the rotor. This reduces wear and increases the lifespan of the movement. If only doctors could announce that in relation with human beings. While the selector position is continuously variable, the three principal positions are: normal activity, where the turbines spin freely; vigorous activity, where the air pressure generated by the turbines reduces the winding rate by approximately 35%; and extreme activity, where the turbines and rotor are fully blocked. The turbine system is totally self-contained within the waterproof case. The air flows from under the turbines and is channelled up past them under a sapphire plate and down through holes leading to a tiny air chamber. The turbines are controlled by a 3-position selector switch. This functions by adjusting the level of air compression the turbines generate by selectively regulating the amount of air flowing from inside the

Technical Characteristics Model: URWERK UR-202 Case: available in white gold, red gold, black PE-CVD platinum and

URWERK

URWERK was born from a meeting in 1995 between two brothers, Felix and Thomas Baumgartner, both gifted watchmakers, and friend AlTiN Martin Frei, a talented artist and designer. These young men were Movement: calibre UR 7.02; automatic winding with world’s first united by their common passion for measuring and portraying time. A twin turbine regulation long discussion, a sharing of philosophies and dreams, culminated in Functions: patented revolving satellite complication with integral tela decision to create their own vision of time. escopic minutes hands; moon phase indicator; day/night indicator. Martin Frei sketched and honed the design of the timepiece while the Dimensions: 45.6mm x 43.5mm x 15mm; micro-sandblasted; satin Baumgartners spent the next two years developing the technical asfinish; back in titanium. pects of the movement and complication. Inspired by the 17th century Dial: ARCAP P40. Carousel mirror polished by diamond cutter. Campanus Night clock, the team aimed to distil timekeeping to its very SuperLumiNova treatment on hours and minutes markers. essence, to calm the perception of time by removing all extraneous Indications: Dial featuring: hours and minutes; moon-phase indicaindications and distractions. tion; day/ night indicator. While searching for a name to formalize their new collaboration, two principle references soon became apparent: The city of Ur was the very place where our perception of time was moulded over 6000 years ago by the moving shadows cast by the obelisks of Ur. These giant sundials unveiled the mysteries of the earth’s movement through space. The Sumerians, the people of Ur, declared that the passage of these shadows through the course of one year should be partitioned into12 units, thus laying the foundation for a system of timekeeping which has endured to this day. Also, in German, ‘werk’ means to work, create, evolve, shape, forge and to arouse emotions. Based in Geneva with a rich tradition of watchmaking tradition spanning many centuries and has long harboured talented artisans, URWERK has been able to profit from the full gamut of traditional artisan trades. They possess not only a rich range of skills within the company, including, watchmaking, fine finishing, designing and micro- engineering, but are also able to call on partners with specialists skills like hand-engraving, production of micro-engineered parts and even nano-technology. All united with one common goal: horological excellence!

Spacetime Continuum In physics, spacetime is any mathematical model that combines space and time into a single construct called the spacetime continuum. Spacetime is usually interpreted with space being three-dimensional and time playing the role of a fourth dimension that is of a different sort than the spatial dimensions. According to certain Euclidean space perceptions, the universe has three dimensions of space and one dimension of time. By combining space and time into a single manifold, physicists have significantly simplified a large number of physical theories, as well as described in a more uniform way the workings of the universe at both the supergalactic and subatomic levels. In classical mechanics, the use of Euclidean space instead of spacetime is appropriate, as time is treated as universal and constant, being independent of the state of motion of an observer. In relativistic contexts, however, time cannot be separated from the three dimensions of space, because the rate at which time passes depends on an object’s velocity relative to the speed of light and also the strength of intense gravitational fields, which can slow the passage of time.

case. The spinning turbines force air through holes into a tiny air chamber. The selector switch controls the amount of air escaping from the turbines. By restricting the airflow, it increases the air pressure and slows down the turbines and the winding rotor.

How Could We Make It Even More Complicated? The UR-202 also features URWERK’s patented Revolving Satellite Complication with telescopic minutes hands. It displays time using telescopic minutes hands operating through the middle of three orbiting and revolving hours satellites. The telescopic minutes hands precisely adjust their length to follow the three sectors marking the minutes: 0-14, 15-44, 45-60. Extended, they enable the UR-202 to display the time across a large, easy-to-read dial. Retracted, they allow for a very wearable and comfortably sized case. The patented carousel is the critical component of the revolving satellite complication. It is responsible for not only the rotation of the hours satellites but also the integral telescopic minutes hands. This rotating central hub is an extremely complex part to manufacture due to the extreme precision and tight tolerances neces-

sary. Many of the carousel’s intricacies have to be machined and finished to tolerances of 1/1000mm. The minutes are shown over three straight-line segments: each 15-minute side has a length of 8.3mm while the central 30-minute segment is 16.6mm. When they are not passing across the minutes, the hands retract to their minimum length of 1.8mm. Whoever could recuperate from the first shock would quickly learn the new way of reading the time – as long as the space on his bank account would let him do so. But a series of shocks are predictable as time goes, or revolves?, by.

KORTÁRS, DIVAT, KOLLEKCIÓ MONO FASHION Szöveg: Yacht Life, kép: mono FASHION

Amikor a sztereó, a hifi és a high-end hangzás már mainstream, a hozzáférhető divatmárkák listája pedig hosszabb, mint egy kereskedelmi adó slágerlistája, akkor jól jöhet egy ellenpont, egy tudatosan válogatott kínálat a legjobb hazai tervezők aktuális kollekciója mellett néhány külföldi érdekességből is: ez a mono FASHION.

Egy éve már, hogy nem kell végiglátogatni a fél várost annak, aki egy helyen szeretné látni tehetséges, fiatal hazai divattervezők és iparművészek munkáit és márkáit. A hazai divatpalettához hasonlatosan az üzletben is sokféle stílus megtalálható: az elegáns, alkalmi ruháktól kezdve egészen a street-wearig, legyen szó női vagy éppen férfi divatdarabokról. A bolt célja, hogy igényesen kivitelezett, különleges modellekkel tudja kiszolgálni azokat, akik öltözködésük kel, megjelenésükkel is hangsúlyozni szeretnék személyiségüket, gondosan megalkotott, kisszériás ruhákat vásárolnának, és a hazai eredet sem jelent számukra negatív előjelet. A kiindulópont itt is egyszerű volt: a MONO Kortárs Művészeti Galéria tulajdonosai rájöttek, hogy a kortárs magyar képzőművészet jobban és több helyen reprezentált a hasonló eredetű és kvalitású hazai iparművészeti és divattermékeknél, márkáknál. Az üzlet megnyitásával egy időben egy új márkát is létrehoztak, ami a Nubu névre hallgat. A fő szempont a jó minőségű, fiatalos, de mégis letisztult szabásvonalú, kifinomult darabok megalkotása volt, modelljeikre pedig pont ez a jellemző. A nyomott pólók, ruhák mellé idővel felsorakoztak a kosztümök, öltönyök és a farmerek, amik fazonjukban követik az aktuális trendeket. A márka már kapható Bécsben és Berlinben, és remélhetőleg hamarosan újabb európai nagyvárosokban bukkan majd fel.

Az alapítók fontosnak tartják, hogy a náluk forgalmazott termékek ne a harmadik világban, emberek kizsákmányolása révén, futószalagon, gyenge minőségű anyagokból és fércmunkával készüljenek, hanem minden egyes darab egy varrónő gondos munkájának legyen az eredménye. A gazdasági hírek felszínes alapján sokan gondolhatják, hogy mindehhez csak csillagászati összegekért lehet hozzájutni, pedig ez nem így van - a boltban megtalálható modellek árai versenyképesek az itthon nagy népszerűségnek örvendő multikéval.

Minden egyes márka, ami a boltban kapható sajátos világgal rendelkezik. Sokaknak – így olvasóinknak nem kell bemutatni a különleges szabásvonalakkal rendelkező Nanushka, USE/unused és Artista ruhákat, a Je Suis Belle bohókás darabjait vagy a megújult Miju modelljeit, amik az elmúlt időszakban átalakultak, letisztultak, és kisszériás kollekcióban kerülnek be a mono-ba. A nos. minimálpólói a jellegzetes csillár- és egyéb barokk motívumokkal szintén évek óta jelen vannak a piacon. Az Ingkay & Onssay „royal“ szériája pedig újabb színfoltot jelent a rajtuk található uralkodói portrékkal. De ugyanez elmondható Iványi Kriszta színes, geometrikus mintákkal díszített ruháiról is. Aki elegáns darabokra vágyik, választhatja Pazicsky Miklós gyönyörű blúzait, fűzőit és szoknyáit, a street-wear követői pedig a Tyra Clothing modelljei között is szemezgethetnek. Természetesen a kiegészítők sem hiányozhatnak: a Nubu és az Artista vidám és különleges, valamint Anh Tuan nagy műgonddal kivitelezett, elegáns táskái mellett Hajdú Anett cipői és Kovács Adél kötött, viszkózékszerei is megtalálhatóak az üzletben. A USE/unused már korábban bemutatott napszemüvegei amellett, hogy formájukban követik az aktuális divatot, jellegzetes színvilágukkal és megoldásaikkal szintén kiemelkednek az átlagos modellek közül. A magyar tervezők ruhái mellett olyan külföldi cégek márkái is kaphatóak, amelyek eddig nem voltak jelen Magyarországon. Az amerikai Tank Theory pólói nem csak ötletes, egyedi mintáik miatt érdekesek, hanem azért is, mert különleges technológiával készülnek. Az említett divattervezők kollekcióin kívül havonta újabb hazai és külföldi márkák mutatkoznak be az üzletben, ezzel is nagyobb teret adva az egyedi és minőségi ruháknak, kiegészítőknek – nem mellesleg a hazai alkotóknak és érdeklődőknek egyaránt. Legutóbbi szerzeményük a 2005-ben a MOME textil tanszékének ruha szakán diplomázott Nagy Adrien, akinek a neve nem ismeretlen a divatszakmában. 2004-ben egy szemesztert töltött a London Fashion College-ban, 2005-ben részt vett a Cony Nekea 2005ös tavaszi-nyári kollekciójának megtervezésében, 2007-ben pedig végre külföldön is sikerült bemutatkoznia, és ez utóbbi divatbemutató ösztönözte első önálló kollekciójának elkészítésére. Dicséretes monoság.

Forgalmazott márkák, divattervezők és iparművészek: Nubu, Anh Tuan, Nanushka, USE/unused, Je Suis Belle, Artista, Miju, Tank Theory, NOS, Ingkay&Onssay, Pazicsky Miklós, Tyra Clothing, Iványi Kriszta, Hajdú Anett, Nagy Adrien, Moleskine

CONTEMPORARY, FASHION, COLLECTING MONO FASHION Text: Yacht Life, Images: mono FASHION

When stereo, hi-fi and high end sound are in the mainstream and the list of accessible fashion brands is longer than a commercial radio’s hit list, a counterpoint can be very useful; a supply consciously selected from the best Hungarian designers’ current collections and also including some curiosity from abroad. This is mono FASHION.

If you want to have a look at talent, up and coming domestic designers’ creations and brands, you no longer need to walk through the whole city; these works have been collected to one place for over a year now. There are many styles of clothes and accessories you can find in the store, from elegant dresses to street wear, both for women and men. The aim of the shop is to provide high quality, particular creations for those who want to emphasize their individuality with their appearance, want their outfit to be inspiring and consider domestic origin as an advantage. The starting point was simple; owners of MONO Contemporary Art Gallery realized that contemporary Hungarian fine art is more represented than Hungarian fashion designers and labels. As mono FASHION opened, a new brand called Nubu was created at the same time. The aim was to produce top quality products with modern cut that are simple lined and elegant as well. They have succeeded in doing so. Trendy costumes, suits and jeans, along with printed T-shirts and dress-

es, have come up from Nubu. The brand is already available In Vienna and Berlin, and hopefully turns up soon in other European big cities. The founders consider it important that the products they sell shall not be made in the third world by exploited people. They don’t want either their goods to be created on conveyor belts from crummy materials but all the creation to be a result of a seamstress’ careful work. Based on some superficial economic news, you may think that these nonseries goods

cost an arm and a leg, which is a misbelief; they are price competitive products compared to the popular shopping centres’ supply. Each and every brand sold in the store has its own world. Many of us already know those gorgeous cut dresses from Nanushka, USE/unused and Artista, the witty pieces of Je Suis Belle and the fresh ones by Miju, which have been changed and got even more refined by now. They are being sold in low series in

Sold brands, designers Nubu, Anh Tuan, Nanushka, USE/unused, Je Suis Belle, Artista, Miju, Tank Theory, NOS, Ingkay&Onssay, Pazicsky Miklós, Tyra Clothing, Iványi Kriszta, Hajdú Anett, Nagy Adrien, Moleskine

mono. Minimal T-shirts with the characteristic chandelier and other baroque motifs from nos. have also been presented on the market for years. A series called Royal from Ingkay & Onssay is another curiosity with portraits of emperors printed on the T-shirts, and you can tell the same about Kriszta Iványi’s colourful, geometric patterned clothes. If you are hunting for elegant pieces, you can choose from Miklós Pazicsky’s lovely blouses, corselets and skirts. If you are on the streetwear side, Tyra Clothing’s creations are there to be picked up. And of course, you can find top fashion accessories in the store. Among others, there are Nubu’s and Artista’s bags that make you feel happy and special, exclusive bags from Anh Tuan, sophisticated shoes created by Anett Hajdú and Adél Kovács’s knitted viscose pieces of jewellery. The sunglasses from USE/ unused - already introduced a few issues ago – are not only inspired by the progressive trends, but also have a characteristic, harmonic world of colour and tricks; these features make them unique. Besides Hungarian designers’ creations, some brands of companies from abroad are also available in this fine store, such as Tank Theory’s (US) inspiring, graphic designed T-shirts made by a special technology. The number of the brands from Hungary and also from abroad in the shop is getting more and more, giving a bigger elbow room for creative fashion design, and of course for domestic designers and fashion lovers. Their new jewel is Adrien Nagy who graduated in 2005 at the Textile Design Faculty of MOME, and who already has a good reputation as a designer. She spent one semester at London Fashion College, took part in creating Cony Nekea’s spring/summer 2005 collection, and in 2007 she managed to introduce herself abroad at last; this fashion show inspired her to create her first own collection. Holy monocity.

A sorsfordító CONTINENTAL 50 TENDER Szöveg: Baross Gábor Kép: Cantieri Navali del Mediterraneo

Vannak olyan tárgyak, amelyeknek sokan varázserőt tulajdonítanak. Ilyen lehet egy amulett, egy szerencsekő, egy régi pénzérme vagy egy szerencsét hozó nyúlláb, ahogy tetszik. Ám hajósberkekben sokan a Continental 50 Tenderre esküsznek. Talán nem véletlenül.

it tenne Rómeó, ha a 21. században élne, s a családi viszálykodás ellenére továbbra is úgy érezné, hogy nem tud Júlia nélkül élni, s szerelmét úgy tudná legteljesebben kifejezni, ha a nő egy erkélyen állva hallgatná romantikus szavait? Ez eddig rendben is van, csakhogy történetünkben Júlia a Földközitenger partján él, s miután sikeresen megszerezte a diplomáját, a szülei vettek neki egy Continental 50 Tender nevű vízi járművet. Rómeónak a hír örvendetes lehet, hiszen így jókora hozománya lehet a lánynak – talán már el is képzelte kettejüket egy gyönyörű luxusvillában, ahol úgy élnének, mint két veronai nemes, s végre elköltözhetne anyjától, a makrancos hölgytől –, ám van egy bökkenő: mióta megkapta a hajót, Júlia nem akar a földön járni, ki sem száll a szüleitől ajándékba kapott vízi csodából. Bármennyire imponál neki a fiú rajongása, bármilyen szép e-maileket is írogattak egymásnak (ne feledjük, a 21. században vagyunk), ez még mindig nem elég ahhoz, hogy elhagyja a hajót. De akkor mi lesz a nagy vallomással? Mi lesz az erkélyjelenettel? Épp a hajó áll majd kettejük boldogságának útjába? Nincs lehetetlen – gondolhatták a Cantieri Navali del Mediterraneo cégnél, amikor megalkották a Continental 50 Tendert. Ennek a vízi járműnek ugyanis

van egy olyan tulajdonsága, amely nemcsak Rómeó és Júlia vagy a hajózás szerelmesei, hanem még a windsori víg nők szívét is megdobogtatja. A fedélzet két oldalán, közvetlenül a pilótafülke mellett ugyanis kialakítottak egy erkélyt, amelyen keresztül bámészkodhatunk, nézhetjük a vízi madarakat, hallgathatjuk a szél zúgását, megidézhetjük Hamlet atyjának szellemét vagy felkészülhetünk a romantikus nagymonológra. Nem csak Rómeó, Júlia is izgatott a nagy pillanat, a nagy találkozás miatt, s megpróbál mindent elkövetni annak érdekében, hogy nagyon tetsszen a fiúnak. Úgy dönt, először kifekszik a fedélzeten kialakított napozórészre, hogy jól lebarnuljon, majd igyekszik kihasználni a tervezők nagyszerű megoldását, azt, hogy a hajó hátsó részén lévő „olvasósarok” előtt lévő két asztalt egy gombnyomással el lehet tüntetni, s ezzel máris sokkal nagyobb helyet varázsolhat a pilótafülke mögött. Ezután lesétál a fedélzetről, bemegy a lépcső

alján, a folyosó oldalán lévő fürdőbe, hogy felfrissítse magát, majd továbbsétál a folyosón, egészen a végén lévő ágyig, hogy megágyazzon. Szeretne mindenre felkészülni a nagy találkozás alkalmával, ám azért benne van a félsz, hogy mindez csupán sok hűhó semmiért. Most már nincs akadály a két szerelmes között, csupán arra van szükség, hogy Júlia lassítsa le a Volvo IPS 600-as motort a 30 csomós utazósebességről, keressen egy megfelelő helyet, ahol megtöltheti a hajó kétezer literes tankját, s a hosszas e-mailezések és chatelések után végre szemtől szembe találkozzon szerelmével, akit még sosem látott, és átélje élete legnagyszerűbb pillanatát. Ez egy Continental 50 Tender? Egy 16 méter hosszú, 12 fő befogadására alkalmas, 18 tonnás csodamasi-

na, amely 35 csomós maximális sebességre képes? Még soha életemben nem láttam ilyen szép hajót – mondja valaki a kikötőben Júliának, amikor épp arra készül, hogy lehorgonyozza vízi járművét. Júlia szíve azonnal megdobban, tudja, érzi, ő az, aki kell neki, hiszen lehet-e tökéletesebb nyitánya romantikus együttlétüknek, minthogy felismerik a hajót, amellyel érkezett. Még egy perc sem telik el, a férfi máris fent van a fedélzeten, Júlia pedig már indítja is a motort, hogy továbbszáguldjanak életünk tengerén. Rómeó épp ekkor érkezik a kikötőbe, s a távolban még látja a nagy hullámokat kavaró vízi járművet. Óh, ez a tévedések vígjátéka – gondolná, ám mivel élete szerelmét még sohasem látta, s azt sem tudja, mivel érkezik, ezért nem teszi szomorúvá a távolodó hajó látványa. Milyen szép hajó! Milyen típusú? – áll meg egy nőnél, aki neki háttal állva épp arra készül, hogy kikösse vízi járművét. Ez egy Continental 50 Tender – mondja a nő, s amint megfordul, tekintetük találkozik, szívük különös melegséget érez, s mind a ketten tudják, hogy életük fordulóponthoz érkezett. Még soha életemben nem láttam ilyen szép hajót – mondja Rómeó. Gyere fel, megmutatok mindent – invitálja a nő, s még egy perc sem telik el, Rómeó máris fent van a fedélzeten, a nő pedig már indítja is a motort, hogy továbbszáguldjanak életük tengerén. Minden jó, ha a vége jó

The Fortune Turning CONTINENTAL 50 TENDER Text: GĂĄbor Baross Photos: Cantieri Navali del Mediterraneo

There are objects believed to dispose of witchcraft. This can be an amulet, a fortune stone, an old coin or a rabbit foot bringing good luck, as you prefer. However, among sailors many swear to the Continental 50 Tender. Maybe itâ&#x20AC;&#x2122;s not only a pure accident.

hat would Romeo do if he lived in the 21st century and contrary to the family feud he would still feel that without Juliet his life is meaningless and the best way to show her his love is to tell it to her in romantic words while she is up to that balcony? It is all right, but in our story Juliet lives at the coast of the Mediterranean and after she had graduated, her parents bought her a Continental 50 Tender. For Romeo it is good news, since the girl will have an impressive dowry – he might have already imagined themselves in a gorgeous villa, where they would live as two gentlemen of Verona and finally he would be able to move out of the flat of his mother, the shrew – but there is a crux though: since Juliet has received the boat, she is above the clouds and doesn’t want to put her feet on the ground. Much as she is impressed by the boy’s adoration or the beautiful e-mails (don’t forget that we are in the 21st century), this is still not enough to make

her getting off the boat. Then what will happen to the great confession? What will be with the balcony scene? Is it really the boat that withholds their happiness? Impossible does not exist – designers would have thought at the Cantieri Navali de Mediterraneo society, as they created the Continental 50 Tender. This vessel has such a feature that makes beating faster the heart not only of Romeo and Juliet or the lovers of the sea, but also of the merry wives of Windsor. At both sides of the deck, right next to the helm cabin a balcony was created, where we can wonder around, watch the birds, listen to the sound of wind, evoke the spirit of Hamlet’s father or prepare for the romantic monologue. Not only Romeo, but also Juliet is excited about the great moment, about the so envied meeting, so she tries to do everything to be in her best form. Firstly she decides to lay out on the sundeck to get nicely tanned, then she tries to use the free place appearing after pushing a button: the great invention of the designers that the two tables in the “reading corner” at the back of the boat can easily be removed. So she has already a much larger area behind the helm cabin. Then she

goes down at the stairs and slips into the bath found at the side of the corridor to refresh a little bit, then walks along the corridor until the bed that she arranges properly for the evening. She would like to be well prepared for the date, but she also fears a little bit that maybe all this is only much ado about nothing. There is no barrier now between the two lovers. Juliet just has to slow down the Volvo IPS 600 engine from the 30 knots average speed, find an appropriate place where she could fill the 2,000 litre tank and after the long hours of e-mailing and chatting finally has the chance to meet her lover face to face for the first time and live the greatest moment of her life. Is this a Continental 50 Tender? A 16-meter long, 18tons marvel machine capable to host 12 people and reach the 35 knots maximum speed? I have never seen such an amazing vessel – someone tells to Juliet at the port while she is berthing her boat. Juliet’s heart leaps

immediately, she knows, she feels that he is the right one, the one she needs. Is there a more romantic beginning of their togetherness than the man recognizes her boat? Not a minute passes as the man is on board and Juliet starts the engine to slide away on the sea of their life. Romeo just arrives at this moment to the port and sees the vessel in the waves far away. Oh, this is the comedy of errors – he could think, but since he has never seen the love of his life and he doesn’t even know on which boat she is arriving, he doesn’t feel disappointed because of the departing boat. What a nice boat! What is it? – he stops by a woman, who is just laying the boat alongside. This is a Continental 50 Tender – tells the woman and as she turns back and their eyes meet, their hearts feel that special warmness and both know that their lives have arrived to a turning point. I have never seen such a beautiful boat – Romeo says. Come on in, I’ll show you everything – she invites him, and not a minute passes, Romeo is on board, and the woman starts the engine to slide away on the sea of their life. All’s well that ends well.

80 NAP ALATT

A FÖLD KÖRÜL 70 SUNREEF POWER

Szöveg: Hájos Boglárka, kép: Sunreef Yachts

Ha némi túlzással is élve, de a hajó megszületését valóban egy földkörüli utazás ötlete adta. Csak Phileas Foggot ezúttal Laurent Bourgnonnak hívják, aki nem inasával, hanem családjával vág neki az útnak, nem 80 napig, hanem egy évig lesz távol és hát a mi szempontunkból talán legfontosabb különbség, hogy nem gőzmozdonyról gőzhajóra ugrálva, hanem a Sunreef Yachts legújabb fejlesztésű 70 Sunreef Power fedélzetén teszi meg a távot. A végeredmény azonban garantáltan mindkettőjüknél ugyanaz: egy életre szóló kaland…

A MESE KEZDETE Laurent Bourgnon a 2002-es Dakar rali alkalmával ismerkedett meg Francis Lapp-pal, a Sunreef alapítójával és elnökével, aki szintén az extrém sportok és a sivatag szerelmese. Különleges találkozás, hiszen ki gondolná, hogy egy tengeri kaland a homokdűnék közül indul el. Ám lényegében mégis így történt. Francis Lapp akkoriban alapította meg hajógyárát, amely luxus vitorlás katamaránok tervezésére és építésére specializálódott. Laurent elmesélte újdonsült barátjának elképzelését Laurent Bourgnon A francia-svájci származású skipper először 4, majd 13 évesen tett meg hosszabb tengeri körutazást szüleivel. Később számos regattát nyert és többször szelte át egyénileg az Atlanti-óceánt. Évek óta részt vesz a Párizs-Dakar ralin. Legújabb terve, hogy feleségével és négy gyermekével körülhajózza a Földet egy 70 Sunreef Power fedélzetén.

egy családi körben tervezett világkörüli útról, amely már régóta foglalkoztatta, hiszen elevenen él még benne, mikor szülei gyermekként őt vitték magukkal egy 5 évig tartó tengeri utazásra. Laurent és Francis tehát azonnal elhatározták, hogy együtt dolgoznak a Sunreef paletta első motoros jachtjának tervezésén. A Sunreef hajómérnökeivel és tervezőivel karöltve Laurent így olyan elegáns, nagyteljesítményű mégis környezetbarát motoros hajó kifejlesztésébe vágott bele, amely alkalmas egy családi földkörüli utazás megvalósítására. Mivel a hajó egy évig az otthonukként fog szolgálni, ezért a teljesítmény mellett fontos szerepet kapott a biztonság és a kényelem is.

KÜLÖNLEGES MEGOLDÁSOK Az első 70 láb hosszú motoros katamarán végül 2008 júniusában készült el Gdanskban, a Sunreef Yachts hajógyárában. Külső megjelenése Denn Clifford,

luxusjacht-designer tervei alapján alakult, akinek munkáját a Sunreef építői és tervezői segítették. A hajót egyértelműen olyan igényes tulajdonosoknak gyártották, akik a kényelmet, sebességet és mindenekelőtt az önállóságot keresik. A 70 Sunreef Power fedélzetén 50 m2-nyi különlegesen kialakított lakótér és egy hatalmas flybridge található jacuzzival – amely a Sunreef specialitása. A hátsó fedélzeten maradt elég szabad tér a jetskinek, míg a tágas főfedélzeten találjuk a mintegy 30 m2-nyi külső cockpitet, ahol a naptól védve kényelmesen megpihenhetünk, ha éppen úgy tartja kedvünk. A jacht belsejében modern stílusú, kellemes hangulatú szalon található. A lounge részben elegáns bár várja a koktélra szomjazókat bőrkanapékkal és a kikapcsolódást vagy éppen a hangulat fokozását nagyban segítő hi-fi rendszerrel. Innen lépcsősor vezet a felső szintre, ahol még egy kormányosi fülkét találunk. A tulajdonosi vagy vendégkabinok (a választott verziótól függően) a hajó első részében helyezkednek el, gyönyörű kilátással a tengerre. A hajó 20 000 liternyi maximális üzemanyag-kapacitása és két, egyenként 370 lóerős Volvo Penta motorja

Sunreef Yachts A Sunreef Yachts egyedi luxusjachtok gyártására specializálódott hajógyártó. Alumínium, poliészter üveg és epoxi felhasználásával 50-150 láb méretig az egyéni igényeknek maximálisan megfelelve készíti hajóit. Az üzem az egykori gdanski hajógyár területén helyezkedik el, ahol adott minden szükséges szaktudás és technológiai háttér a legjobb minőségű hajók gyártásához. Mivel a város már régi hajógyártási hagyományokkal rendelkezik, ezért a tapasztalt munkaerő kérdése sem jelent problémát. A cég filozófiájának értelmében a tökéletes minőség eléréséhez olyan gyártási folyamatot alakítottak ki, hogy lehetőleg minél kevesebb alvállalkozót kelljen bevonni a munkába. (www.sunreef-yachts.com)

képessé teszi a 70 Sunreef Power jachtot az óceán átszelésére 12 csomós átlagsebességgel és 3 000 mérföldnyi önirányítással. Laurent első „kísérleti példányán” többek között olyan különleges megoldásokat is találhatunk, mint a többfunkciós flybridge, ahol a bútorok könnyen szétszerelhetők, hogy a gyerekeknek játékteret alakíthassanak ki. Ebből az „apróságból” is látszik, hogy a Sunreef Yachts mennyire figyelembe veszi az egyéni igényeket és szükségleteket hajói tervezésekor.

HOGYAN SZERETTESSÜK MEG NŐKKEL A HAJÓZÁST? A Sunreef Yachts kétségkívül ezúttal is nagyot alakított. Nemcsak, hogy létrehoztak egy motoros, mégis környezetbarát katamaránt, hanem ismét bebizonyították, hogy még mindig van hova fejlődni és fejleszteni. Ráadásul a 70 Sunreef Power egyértelműen nem csak a férfiaknak készült. A hajó női szemmel nézve is minden igényt kielégít: a már említett napozóterasz és jacuzzi a flybridge-en nekünk, a tágas nappali és hatalmas étkezőasztal a famíliának kedvez. Akár hosszabb családi nyaralást tervezünk a gyerekekkel, akár hétvégi romantikus hajókázást kedvesünkkel, egyik esetben sem fogunk csalódni, ha ezt a hajót választjuk. Ez utóbbi esetben már csak egy olyan férfit kell találnunk, aki jól ismerve a nemzetközi vizeket és a legszebb partszakaszokat mesés tájakra és rejtett öblökbe kalauzol el minket, miközben mi az otthonosság megteremtésén munkálkodunk, ami lássuk be, nem jár sok munkával a már amúgy is kényelmesre tervezett jachton. Így hát marad a napozás, fürdőzés

és az elismerő bókok begyűjtése. És mivel itt még csak a vitorlák megfelelő szögére sem kell figyelni, párunknak marad elég ideje, hogy limonádét keverjen nekünk és bekenje naptejjel a hátunk.

INDULHAT AZ UTAZÁS

Műszaki jellemzők / Technical Data •Teljes hossz / LOA •Vízfelületi hossz / Length Waterline •Szélesség / Beam •Saját tömeg / Own displacement • Terhelt tömeg / Loaded displacement •Merülés / Draft •Motor / Engine •Max sebesség / Max Speed •Átlagsebesség / Cruising Speed • Üzemanyagkapacitás / Fuel Capacity •Hatótávolság 15 csomónál / Range At 15 Knots • Hatótávolság 10 csomónál / Range At 10 Knots

21,33 m/ 70 feet 19,7 m/ 64.57 feet 9,3 m/ 30.5 feet 39 t 40 t 1,2 m/ 3.9 feet 2x370– 2x800 lóerő / HP 30 csomó / knots (2x870 lóerő / HP) 12 csomó / knots (2x370 lóerő / HP) 8000 – 20000 l 4000 mérföld / miles 9000 mérföld / miles

De térjünk vissza történetünk kezdő motívumára: Laurent és családja Lengyelországból indul világkörüli kalandjára, majd a kontinens nyugati partján végighajózva a Zöldfoki-szigetektől átszeli az Atlantióceánt, ahol Brazíliát érintve megérkezik Argentínába, egészen pontosan Patagóniába. Itt egy francia utazási programon vesznek részt a jéghegyek és sarkköri levegő világában. Útjuk következő állomása a Húsvétszigetek, majd Francia Polinézia, ahol valószínűleg hosszabb időt töltenek el, hiszen a szigetvilág területe nagyjából megegyezik Európáéval, így valószínűleg lesz mit megnézniük és felfedezniük…. És hogy a végén Phileas Fogg vagy Laurent Bourgnon él-e majd át több kalandot, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos azonban, hogy ha másért nem is, de a 70 Sunreef Power megalkotásáért már mindenképpen érdemes volt belefogni ebbe a világkörüli utazásba….

AROUND THE WORLD IN 80 DAYS 70 SUNREEF POWER

Text: Boglárka Hájos, Photo: Sunreef Yachts

Maybe a little bit exaggeratedly, but the idea was born truly because of a voyage around the world. Only this time Phileas Fogg is called Laurent Bourgnon, he travels with his family instead of his servant, it will take not 80 days, but a whole year, and the most important thing for us that he won’t execute the trip jumping from steam locomotive to steamship, but on board of 70 Sunreef Power, the latest development of Sunreef Yachts. The result however will be the same for both of them: a lifetime experience.

A ND THE TALE BEGINS Laurent Bourgnon got in touch with Francis Lapp, the founder and president of Sunreef at the occasion of Dakar Rally 2002. Lapp is also a fan of extreme sports and desert. It is definitely a special run-across, since who would think that a sea adventure starts from the sand dunes. Anyway this is the case. Francis Lapp just established his shipyard specialized in luxury sailing

Laurent Bourgnon The French-Swiss origin captain did longer trips around the world firstly at the age of 4 then of 13. Later he won many regattas and crossed the Atlantic-ocean several times individually. For some years he participates at the Paris-Dakar rally. His latest plan is to sail around the world with his family on the board of the 70 Sunreef Power.

catamarans design and construction. Laurent told to his brand new friend his idea about a round-the-world trip with his family that he has been planning for a long time already, since he still remembers as it happened yesterday, when his parents took him as a child with themselves to a voyage of 5 years. So Laurent and Francis decided immediately to work together on the design of the first power yacht in the Sunreef range. Together with the designers and naval engineers of Sunreef Laurent started the development of such an elegant, high performing however environmental power yacht that is also perfect for a family voyage around the world. As the boat will be their home for a year, beside the performance also the safety and comfort have important roles.

PARTICULAR SOLUTIONS The first 70-feet long catamaran finally was born in June 2008, in Gdansk, in the Sunreef shipyard. Her exterior design was created after Denn Cliffordâ&#x20AC;&#x2122;s

plans, who is a luxury yacht designer. The Sunreef constructors and designers helped his work. The yacht was made for such demanding clients who look for comfort, speed and most of all autonomy. On the deck of 70 Sunreef Power a specially designed 50 m2 living area and a large fly bridge is found with a Jacuzzi â&#x20AC;&#x201C; that is a speciality of Sunreef. On the aft deck there is still enough place left for the jet ski, while on the spacious main deck we find the 30 m2 external cockpit where we can have a rest being pleasantly sheltered form the sun if we feel like. In the interior of the yacht there is a modern salon with harmonious atmosphere. The lounge has an elegant bar waiting for the ones thirsty for cocktails with leather sofas and an impressive hi-fi system. From here a staircase leads up to the upper level where we find another helm cabin. The owner or guest cabins (depending on the version) are situated in the forward section with amazing view over the sea.

The maximum fuel capacity of 20,000 litre and her twin Volvo Penta 370 HP engines makes the 70 Sunreef Power cross the ocean with 12-knot cruising speed and 3,000 miles range. We can find such special solutions on Laurent’s first “experimental piece” as the multifunctional fly bridge, where the furniture can easily dismantle in order to create a playing area for the children. Even from this “tiny detail” we can see how much Sunreef Yachts cares about the individual requests and demands at the design of their boats.

HOW TO MAKE WOMEN LOVE SAILING? Sunreef Yachts created a success without any doubt. Not only they constructed a power catamaran that is also environment friendly, but proved again that development is still possible. Moreover the 70 Sunreef Power was made not only for men. The boat meets every requirements even looking at her with a woman’s eyes: the already mentioned sundeck and Jacuzzi on the fly bridge are for us, while the spacious lounge and dining area for the family. Whether we plan a longer family holiday or a romantic weekend aboard with our lover, this yacht definitely won’t disappoint us. In this last case we only have to find a man who knows the sea and the best coasts well and takes us to amazing regions and hidden bays, while we work on the creation of comfort, which is truly not a big deal on this boat already created as a home. So what can we do then? Get tanned, swim a little bit and gather the compliments. And as on 70 Sunreef Power there are no sails to take care of, our man will have enough time to make a lemonade for us and put sun cream on our back.

THE TRAVEL MAY BEGIN Let’s get back to the starting motive of our story: Laurent and his family start the journey from Poland, and then will sail along the West coast of the continent. From the Cap Vert Islands they will cross the Atlanticocean and arrive to Brazil and later to Argentina, to Patagonia more precisely. Here they will take part in a French travel program in the world of the icebergs and arctic air. The next step of their trip will be the Easter islands and then French Polynesia where they probably will stay for a longer time, since the territory of the islands is as large as Europe, so there will be enough sites to see and discover… And whether in the end Philleas Fogg or Laurent Bourgnon will experience more adventures, everybody can decide individually. One thing is sure anyway, only for the creation of 70 Sunreef Power it is already worth to begin this round-the-world trip. Sunreef Yachts Sunreef Yachts is a shipyard specialized to the construction of unique luxury yachts. They construct their yachts of 50150 feet with the utilization of aluminium, polyester glass and epoxy and in the maximum respect of individual demands. It is situated on the site of the former shipyard of Gdansk, where everything is given for the construction of the best quality boats: necessary knowledge and technological background. As the city is famous for its shipbuilding tradition, the specialized and experienced personnel are also guaranteed. To ensure the top quality of products, which is the principal objective of Sunreef Yachts, the production process has been planned so as minimizing the participation of subcontractors. (www.sunreef-yachts.com)

FAGYOS ELEGANCIA LÓVERSENY A HÓBAN – WHITE TURF ST. MORITZ Szöveg: Zöld Gergely, kép: swiss-image.ch / Andy Mettler

Közismert, hogy földrajzi és természeti adottságai révén Svájc roppant vonzó terep a téli sportok kedvelői számára. Az Európa boldogabbik felének közepén fekvő, ezért könnyen megközelíthető országban a hegyek felülreprezentáltak, a hóra is biztosan lehet számítani, tehát a síelők, snowboardosok vagy bob megszállottjai garantáltan megtalálják a kedvükre való terepet. És persze a különlegességekre nyitott kivételezettek sem maradhatnak ki, ha éppen arra vágynak, hogy valami átlagon felüli sporteseménnyel töltsék drága és bőséges idejüket.

TÉLI SPORTOK VAGY SPORTOLÁS TÉLEN? Mint minden, ez is nézőpont kérdése. Okkal feltételezhető, az utóbbiból alakult ki az előbbi, tehát akadtak olyanok, akiknek télen is volt némi mozgásigényük, amiből aztán sportág lett. Persze sokak számára még így is megfejthetetlen rejtély marad, hogy miért jó a terep felmelegítése céljából a jeget a sikálni a csapattárs által eltaszított kőgolyó előtt. De miután nincs benne semmi kényszer, egyáltalán nem kizárt, hogy élvezik. Számtalan olyan sportág van, amelynek alapjai korábban szükségszerűen voltak jelen az emberek életében. Ilyen például a futás, ami néha még ma is lehet hasznos, szégyen ide vagy oda. Ugyanilyenek a különböző, lovak közreműködésével űzött sportok is, hiszen a lótartás alapvető célja évszázadokon át a közlekedés vagy a munka megkönnyítése volt elsősorban. Ló és sport A hozzáértők két nagy csoportra osztják a lovakkal űzött sportokat. Az első a lovassport, ahová például a díjlovaglást, a militaryt, a fogathajtást és a díjugratást sorolják. A másik kategória a lósport, ide tartoznak a galopp- és az ügetőversenyek.

A VERSENYLÓ SZÜLETÉSE Az etológusok egybehangzó véleménye szerint még a vadlovak is rendeznek spontán versenyfutásokat, leginkább csikó korukban. A lovak, kiváló alkalmazkodóképességünknek köszönhetően hamar az ember társává váltak, és bár közlekedésre, munkára lényegesen kevesebbet használjuk őket, mára már számtalan olyan sportág alakult ki, ahol bizonyíthatják képességeiket. A teljesség igénye nélkül: már az ókori görögök is rendeztek kocsiversenyeket, a Bizánci birodalomban a mai focidrukkerekhez hasonlóan vérmes szurkolók pedig még egy forradalmat is kirobbantottak. Természetesen történelmi hagyományai vannak a lovasversenyeknek Ázsia egyes vidékein is éppúgy, mint az arab világban. A lóverseny a kultúrák részévé vált, a felső tízezer köreiben is éppúgy kedvelt szórakozássá, mint a pályák környékén lófráló, kétes egzisztenciájú emberek számára. Igazi hagyománnyá, ami kiterjed a lótenyésztéstől kezdve a sportfogadáson át a legendák ápolásáig.

A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG Bár ismeretes a hagyományteremtő szándék, a tradíciók sokszor véletlenül születnek. Ez történt

Kocsiversenyből polgárháború Konstantinápolyban 532-ben a cirkuszi kocsiversenyek két csapata osztotta meg végérvényesen a lakosságot, az ellenségeskedés az élet minden területére kiterjedt. Amikor az összecsapásoknak már halálos áldozatai is voltak, az uralkodó Justinianus császár példát akart statuálni az elfogott gyilkosok kivégzésével. Egy félresikerült akasztás adta meg a jelet a forradalomra, az általános elégedetlenség szabályos polgárháborút robbantott ki. Természetesen trónkövetelők és a dogmatikai kérdésekbe való beleszólás miatt zúgolódó papság is egyetértett a császárellenes megmozdulásokkal, így szinte semmi sem állta útját az elszabadult indulatoknak. Justinianus már menekülni készült, de végül felesége, Theodora császárné javaslatára a császárhoz még hű katonák szabályos vérengzést rendeztek a kocsiversenyeknek is helyet adó cirkuszban az éppen a győzelmüket ünneplő polgárok között. A lázadást gyorsan és kíméletlenül leverték, a központi hatalom megerősödött.

Svájcban is, 1906. március 1-jén. Összegyűlt tizenhárom ember, helyszín: St. Moritz, Postplatz, majd a város mellett található befagyott tó jegén próbára tették lovaik képességeit és a saját lovastudományukat. A siker megdöbbentő volt, hiszen egy évvel később már megrendezték az első hivatalos versenyt. Nyilvánvaló, hogy az ötlet abszurditása ragadta meg

a kíváncsiskodók fantáziáját. Lóverseny az Alpok csúcsai között, egy befagyott tó jegén. Csikorogó hó, láthatóvá váló lehelet, a vágtató lovak gőzölgő teste, a gondolat, hogy akár be is szakadhat a jég… Izgalmakban bővelkedő eseménysorozat, ami a nagyközönség számára leginkább a turizmusról, téli sportokról és gyógyhatású levegőjéről ismert üdülőhelyen a II. világháború kitöréséig töretlenül szórakoztatta az érdeklődőket. Kis kihagyás után, 1952-ben újraindultak a versenyek. Az 1990-es években alakult ki a White Turf mai formája és a megszállottak évről-évre versenyre kelnek a ma már komoly pénzdíjjal honorált, már nemcsak különlegesnek, hanem rangosnak számító versenyen.

A WHITE TURF JELENLEG Az eltelt évszázad során természetesen minden szempontból sokat fejlődött a téliesített lóversenysport. Megjelentek például a különleges patkók, amik arra hivatottak, hogy megakadályozzák a jégdarabok felverését. Sajnálatos módon ezek ma sem tökéletesek, így a zsokék számára erősen ajánlott viselet a szemüveg és maszk viselete. A másik megoldás pedig rögtön az elején megszerezni a vezető helyet és meg is tartani… A futamokat három ágban rendezik, minden versenynapon összesen hatot. A három, egymást követő vasárnapon tehát naponta van három galopp, két ügető és egy – leginkább lovassízésnek magyarítható – skijöring futam. Már önmagában az is roppant érdekes látvány, hogy

a klasszikus ügetőből ismert szulki szántalpakat kap, de a csak itt látható skikjöring garantáltan nem okoz csalódást, hiszen talán ez a legizgalmasabb versenyszám. A rutinos vendégeknek persze ennyi messze nem elég, de nekik is van miért izgulniuk. Csak a harmadik vasárnapon derül ki, hogy ki nyeri meg a legtöbbet, amit ezen a versenyen és egész Svájcban kiosztanak, a 111 111 frankkal járó St. Moritz Nagydíjat. Ugyanezen a napon, a harmadik skijöring futam után „koronázzák meg” Engadin királyát, mert a győztes kereken egy évig büszkélkedhet ezzel a megtisztelő címmel.

EXKLUZÍV EXTRAVAGANCIA A White Turf ma már ugyanolyan exkluzív társasági esemény, mint bármelyik más, világhírű lóverseny. Ascot, Epsom, Newmarket, Chantilly vagy BadenBaden mellett mára már St. Moritz is olyan helyszínné vált, ahol kötelező megjelenni. Ez az esemény a divatdiktátoroknak is érdekes csemege, hiszen a hölgyek számára a lóversenyeken szinte kötelező különleges kalapok helyett hiperelegáns, de jól funkcionáló fejfedőket tervezhetnek. Természetesen a lósport szerényebb anyagi háttérrel rendelkező rajongói is szép számban képviseltetik magukat ezen a maga nemében páratlan sporteseményen, hiszen a lehetőség mindenki számára adott. Csak annyit kell megjegyezni, hogy 2009-ben is három egymást követő vasárnapon, február 8-án, 15-én és 22-én várja őket St. Moritz és a White Turf.

CHIC ’N’ CHILL HORSE RACE IN THE SNOW – WHITE TURF ST. MORITZ Text: Gergely Zöld, Photo: swiss-image.ch/Andy Mettler

We all know that due to its geographic and natural characteristics, Switzerland is an excellent and highly attractive location for winter sport fans. The country, which is easily accessible in the heart of the brighter side of Europe, is over represented by mountains. Snow is always given, thus skiers, snowboarders or bobsled-lovers will definitely find their own preferences. And the privileged ones open to peculiarities are taken care of too: if they feel like it they can spend their precious and abundant spare time with exclusive sport events.

WINTER SPORTS OR SPORT IN WINTER?

THE BIRTH OF THE R ACEHORSE

As everything else, this is also a matter of time. It is reasonable to say that the former has evolved from the latter meaning that there must have been some people with extra need for exercising and finally they created an official sport. But this certainly will not give us the answer for the great mystery: why it feels so good to scrub the ice to warm up the track in front of the stone ball that a team-mate has just pushed off. And as players do this voluntarily, quite possibly they actually enjoy it. There are numerous sports of which the basics were necessarily present in the life of mankind. One obvious example is running, and being it shameful or not it can be still very useful.1 The same applies in the case of many sports where horses are involved, as for centuries the primary goal of horse breeding has always been the simplification of transportation and labour.

Ethnologists are on the same opinion that even wild horses, mostly when they are still foals, run their own spontaneous races. Thanks to their excellent skill of adaptability, horses have become very soon a partner of humans and in spite of that nowadays we use them much less in transportation and labour, they still have the chance to prove their abilities in certain sports that have evolved ever since. Just mention a couple of examples: Even ancient Greeks organised chariot races and sanguine fans in the Byzantine Empire similar to that of todayâ&#x20AC;&#x2122;s football supporters unleashed a rebellion.2 Horse races have historical traditions both in Asia and in the Arabic world. Horse races, already part of the different cultures, have become a highly popular entertainment for rich and poor alike. A true tradition starting from horse breeding through the sport bets to maintaining the legends.

FROM THE BEGINNINGS TILL NOW 1

Horse and Sport

Experts categorize the equestrian sports in two groups. The first is the equestrian sport where they put the dressage test, military, coach-driving and show-jumping. The other category is the sport of the horse where the gallop and trotting race belong.

Even though intentions to create a tradition exist, real traditions are usually born by chance. This is what happened, too, in Switzerland on 1st March 1906. The scene is St. Moritz, Postplatz. 13 people gathered on the frozen ice of the lake next to the town and tested the capabilities of their horses and also their own

From Chariot Race to Civil War

In 532 AD in Constantinople two groups of the chariot races divided the citizens in two parts and their inimical behaviour spread into their every-day lives. When the battles actually resulted death victims, Justinianus the Caesar on power executed the murderers as deterrence. Such a malfunctioning hanging gave the green light for the revolution and the overall discontentment finally ended in a civil war. Not surprising that pretenders of the throne and the clerical order unhappy with the interventions into dogmatic questions also agreed with the anti-caesarean movements, therefore they meant no obstacle to heated emotions. Justinianus was ready to escape but his wife, Theodore ordered the still loyal members of the army to act and the result was a massacre of the celebrating civilians in the circus, which was the scene for the chariot races. The upraise was beaten fast without mercy and the central forces regained its power.

horse riding skills. It must have been an overwhelming success as only one year later they organised the first official race. It is obvious that the absurdity of the idea grabbed the fantasy of the curious spectators around: a horse race between the peaks of the Alps on the surface of a frozen lake. Crunchy snow, visible breathing, the steaming body of spurring horses, the idea that the ice might break... A series of event full of excitement which, up until the burst of World War II, provided unlimited entertainment for the „grand publique” at this popular resort famous for its tourism, winter sports and curative air. From 1952, after a short break, the races were back on track again. The current rules and form of White Turf have evolved by the 1990’s and year by year the obsessed riders enter this prize-rewarded race which by now is not only seen peculiar but also prestigious.

WHITE TURF NOW During the last century the winter version of the horse race has developed a lot from many aspects. For ex-

ample special horseshoes have appeared which are dedicated to stop the ice from spilling. Unfortunately these are not yet perfect therefore jockeys are recommended to wear goggles and a mask. Or get and keep the first position until the end... There are runs in three different sport events, altogether six on each racing day. On three successive Sundays, daily there are three flatraces, two trottings and one skijöring run which could be rather called as horse skiing. The fact that skies are attached to the classic chariots is already spectacular in itself but when it comes to the skijöring race adrenaline is put in place and none will be left disappointed. Visitors who have been there before will be looking for something even more exciting and the will definitely find what they are looking for. On the third and also the last racing Sunday the person who won most of the race rounds will get the St. Moritz prize of CHF 111,111. On the same day the winner will be crowned as „King of Engadine” and will be the proud owner of this honouring title for one year.

EXCLUSIVE EXTRAVAGANCE White Turf has become an exclusive social event just as any other worldwide known horse race. Next to Ascot, Epsom, Newmarket, Chantilly or Baden-Baden, St. Moritz has become a place where participation is compulsory. This is the event where fashion pioneers can find interesting delicacy, as instead of the obligatory beautiful hats, they can design hyper-elegant and well functioning headdresses for ladies. Certainly, race-lover fans with a lower budget are also present in a significant number at this unique sport event as the opportunity is open for everyone. The only thing to remember is that in 2009 St. Moritz and the White Turf is open for everyone on three successive Sundays: 8th, 15th and 22nd of February.

Hirdessen és pihenjen!

Hirdessen a the line-ban pihenjen a Word Class-ban! Minden új megrendelőnk, aki 2008 szeptemberétől Line XL vagy annál nagyobb felületen hirdet a the line marketingkommunkációs szaklapban, egy 110 000 forint értékű negyedéves, exkluzív World Class®® bérletet kap ajándékba, amely a World Class®® fitness termeiben – a Sun Palace-ban és a Marriott Hotel-ben – korlátlanul felhasználható. Az ajándék vouchert a hirdetési szerződés alapján kiállított számla kiegyenlítését követően kézbesítjük. Az akció visszavonásig érvényes!

További információ: 06 20 554 4178, 06 1 270 9745 • www.theline.hu

Legyen ez az a vonal, amelyet Ön is követ!

marketingkommunikációs szaklap

PORCELÁN ÉS A DIVAT A NYMPHENBURG COMMEDIA DELL‘ ARTE DESIGNER COUTURE EDITION 2008 Szöveg és kép: Porzellan Manufaktur Nymphenburg

A porcelánfigurák gyűjtése első gondolatra régimódinak tűnhet. Persze játszottunk mi is porcelánfigurákkal nagyi híres vasárnapi ebédjei előtt, bár annak már vagy harminc éve. És a múzeumban is jól mutatnak. Sőt, az Utz, Bruce Chatwin története egy híres porcelánfigura-gyűjtőről is remek könyv volt. De valahogy mégis vonakodik az ember attól, hogy az egészet kortársnak tekintse. Ekkor jön Nymphenburg, fogja az egyik klasszikus kollekcióját és kortárs divattervezőket invitál, hogy egy különleges hibrid szülessen – sikkes és finom gyűjtenivalók időutazó kollekciója. Mutasson valaki egy szuperjachtot vagy luxuslakást, amiben nem mutatnának jól – nehéz feladat lenne!

A Z ÉVFORDULÓS SOROZAT Alapítása 260. évfodulója megünneplésére a Nymphenburgi Porcelánmanufaktúra számozott sorozatot bocsátott ki Franz Anton Bustelli világhírű, 1759/60-ból származó Commedia dell’Arte figuráiból. Meghívtak tizenhat nemzetközileg elismert divattervezőt, hogy kedvenc Commedia dell’Arte-figurájuk díszítéséhez „új ruhát” álmodjanak meg. Ez az ún. Couture Edition az első széleskörű együttműködés a porcelánműhely és a divatvilág vezető személyiségei között, az első alkalom, hogy tehetségük egy célt szolgáljon. A párizsi, londoni, amszterdami, bejruti, New yorki, tokiói, moszkvai és müncheni tervezők alkotásai különböző kulturális és kreatív megközelítésükkel jól tükrözik azt a gazdagságot, ami a globális divatvilágot jellemzi. Nem más ez, mint egy demonstráció: igenis lehetséges a kortárs elit design és egy kézműves tárgyakat gyártó klasszikus manufaktúra kapcsolata.

EREDET ÉS EREDETISÉG Főművével, a 18. századi Commedia dell’Arte sorozat 16 figurájával Franz Anton Bustelli sikerrel alapozta meg a Nymphenburgi Porcelánmanufaktúra nemzetközi elismertségét. Ebben a minden valószínűség szerint legművészibb együttesében nyolc karakterpárt vonultat fel a Commedia dell’Arte, a 16. századi itáliai improvizációs komédia világából, mindezt érzékenységgel és eleganciával, remekül kiegészítve egymást a figurák testtartásával, gesztusaival, ruházatuk megfestésével. Az itáliai színjátszás csak a legfontosabb jellemzőket határozta meg – Bustelli „rendezésében” a szerepek flörtölő tekintetekkel és pózokkal gazdagodtak. A figurák ruházatának, tekintetének és mozdulatainak igényessége teszi őket igazán egyedivé. Bustelli munkájának kompozíciós kifinomultsága, részletgazdagsága, a ruhák majdnem tapintható mivolta a figu-

A PORCELÁN ÜNNEPE A Nymphenburgi Porcelánmanufaktúra a Couture Edition bemutatására a Nymphenburgi kastélyt választotta helyszínül 2008 júniusában, majd a párizsi divatbemutatókkal párhuzamosan a kollekciót a Beauharnais palotában, a német nagykövet rezidenciájában is a közönség elé tárták júliusban. Ugyancsak megjelent a Gyűjtők könyve (Collectors’ Book), számozott kiadásban, a kollekció kíséreteként. E gazdagon illusztrált kiadvány kiadója és tervezője a Florian Böhm fotográfus és képzőművész, aki

A Nymphenburgi Porcelánmanufaktúra A Nymphenburgi Porcelánmanufaktúrában 1747 óta készítik kézzel a legfinomabb porcelánt. Étkészleteket, figurákat, tárgyakat készítenek – minden egyes darab egyedi a maga formájában – hagyományos eljárással egyetlen helyszínen, Nymphenburg Északi kastélyrondellájában. Minden tányért kézzel fordítanak meg, minden vázát kézzel formáznak, minden ornamenst kézzel helyeznek el – mert nincs olyan gép, ami az emberi munka egyediségét képes lenne visszaadni. Az összesen 20 000 modell egyes darabjait csak olyan mesterek készíthetik el, akik évtizedeket töltöttek tanulással, technikájuk finomításával. Más darabok ezernyi apró részből állnak össze, amelyek előállításához 20 különböző szakma mestereinek munkája szükséges. A gazdag tapasztalat és a speciális tudás generációról generációra öröklődik – mert ilyen magas fokú művészi munka csak a folytonosságra épülhet.

Franz Anton Bustelli (1723–1763)

rákat a porcelántörténet vitathatatlan mesterművei közé emeli. A design tekintetében Bustelli érzékenyen reagált a kor divatjára. Így szinte természetesnek tűnik, hogy napjaink divatcsászárai „új ruhába” öltöztessék e figurákat, amelyek készítésük idején koruk kreatív csúcstermékének számítottak. Karakteres stílust képviselő designjaikkal a divattervezők sikerrel teremtették meg Bustelli porcelánfiguráinak kortárs interpretációját.

Nem volt más olyan hatással a Nymphneburgi Porcelánmanufaktúra művészi fejlődésére, mint Franz Anton Bustelli. A szobrászt 1754. november 3-án alkalmazták figurakészítőként – röviddel azután, hogy Joseph Jakob Ringlernek sikerült porcelánt előállítania. Rövid időn belül Bustelli lett a manufaktúra mester modellezője, és segített abban, hogy a manufaktúra világhírű legyen kifinomult rokokó munkáival. Bustelli 1763-ban bekövetkezett haláláig a Nymphneburgi Porcelánmanufaktúra alkalmazásában maradt, és rövid kilenc esztendő alatt közel 150 tervet hagyott maga mögött. Legkiemelkedőbb figurái és étkészletei a mai napig gyártásban maradtak, így a chinoiserie-k, Sigmund von Haimhausen gróf büsztje, aki a manufaktúra akkori igazgatója volt, valamint 1755/56-os keltezésű keresztrefeszítés-csoportja. Ugyanez a helyzet Franz Anton Bustelli legművészibb figuraegyüttesével – a Commedia dell’Arte 16 alakjával, ami először a manufaktúra 1760-as feljegyzéseiben került említésre, és amit a mai napig Bustelli tervei szerint készítenek.

Münchenben és New Yorkban dolgozik. Több mint 1000 fényképpel, valamint a művészetkritikus, Dr. Ronald Jones átfogó értekezésével a kiadvány igyekszik a Commedia dell’Arte és a 2008-as Couture Edition kulturális és esztétikai minőségéhez igazodni. Az elején Franz Anton Bustelli munkásságát mutatja be, amely a Commedia ciklusban érte el csúcsát. A továbbiakban Jones jelenkori és történeti hivatkozásokat vonultat fel az itáliai színjátszás, a divat, a design és a szórakoztatás, valamint a tudomány és politika világára, amelyek az összeköttetést megteremtik a híres kortárs divattervezőkkel, akik munkájukkal hozzájárultak a nymphenburgi kollekció gazdagságához. A könyv nyomonköveti a tervezők műhelyében a tervek alakulását, és a figurák elkészültének bonyolult műveletét lépésenként egyaránt – közel másfél év munkáját. A Gyűjtők könyve – Exkluzív kiadása (Collectors’ Book - Exclusive Edition) mindösszesen 25 példányban jelent meg, benne 16 számozott és a divattervezők által szignált fotográfiával a porcelánfigurákról. A Gyűjtők könyve megjelent még egy 400 darabos sorozatban, amelyben 1 számozott fotográfiát találunk a fotográfus, Florian Böhm aláírásával. A könyv szeptemberben jelent meg. Nymphenburg és a porcelánfigurák gyűjtői, továbbá a kortárs divatikonok rajongói, figyelem! Kezdődik a vadászat e ritkaságokért.

Commedia dell‘Arte Az olasz elnevezés egyfajta improvizációra épülő színházi előadást takar, amelynek gyökerei a 16. századi Itáliára vezetnek vissza, bár népszerűségének csúcsát a 18. században érte el, és még napjainkban is népszerű. A szabadtéri előadások nélkülözték az előre megírt szövegkönyvet, és kevés kelléket és díszletet igényeltek. Megtekintésük ingyenes volt, létrejöttüket adományoknak köszönhették. A stáb tíz főből állt: nyolc férfi és két nő alkotta.

A nymphenburgi Commedia Dell‘ Arte Designer Couture Edition 2008 (25 darabos sorozat, egyenként 16 figurával)

Designer

Figura

Adeline André Damiano Biella (Escada) Igor Chapurin Esteban Cortazar (Emanuel Ungaro) Maurizio Galante Christian Lacroix Gustavo Lins Pascal Millet (Carven) Gareth Pugh Ralph Rucci Elie Saab Dominique Sirop Franck Sorbier Naoki Takizawa Viktor&Rolf Vivienne Westwood

Anselmo Donna Martina Corine Lucinda Octavio Julia Dottore Leda Capitano Pantalone Isabella Lalage Pierrot Scaramuz Colombine Mezzetino

A Gyűjtők könyve – Exkluzív kiadás (Collectors’ Book – Exclusive Edition) Készült 25 példányban, egyenként 16 számozott és a tervezők által aláírt fotográfiával. (2008, 7 500 Euró)

A Gyűjtők könyve (Collectors’ Book) Készült 400 példányban, egyenként 1-1 számozott és Florian Böhm fotográfus által aláírt fényképpel. (2008, 750 Euró)

The

FASHION OF

PORCELAIN Text: Zoltán Körösvölgyi, Images: Porzellan Manufaktur Nymphenburg

THE NYMPHENBURG COMMEDIA DELL‘ ARTE DESIGNER COUTURE EDITION 2008

Collecting porcelain miniature figurines seems a bit old-fashioned activity at first sight. Yes, we saw and played with the china figurines before Sunday lunches at Grandma’s, though that was some thirty years ago. And yes, they show fine in museums. And yes, Utz, the story of a porcelain figurine collector by Bruce Chatwin was a great novel. But still, one has a bit of a restraint from putting it into a contemporary context. And then comes Nymphenburg and takes one of the classic collections and invites contemporary fashion designer icons and creates an outstanding crossover – a time-travel collection of chic and delicate collectables. Show me one superyacht or luxury apartment living room they would look odd in – a difficult task, indeed.

THE ANNIVERSARY COLLECTION To celebrate its 260th anniversary, Porzellan Manufaktur Nymphenburg launched a limited edition of the world-famous Commedia dell’Arte figures produced by Franz Anton Bustelli in 1759/60. Sixteen internationally acclaimed fashion designers were invited to create “new clothes” as a new décor for their favourite figure in the Commedia dell’Arte group. This Couture Edition is the first time a broad cooperation has been realised between the master porcelain workshops and leading figures in the world of fashion and that their skills have been bundled into a single project. The creations by the designers from Paris, London, Amsterdam, Beirut, New York, Tokyo, Moscow and Munich with their different cultural and creative approaches simultaneously reflect the rich variety that exists on the global fashion scene. It is particularly the highest design quality in conjunction with the highly sophisticated manufacture of individual pieces entirely by hand that demonstrates the close relationship between Nymphenburg’s porcelain productions and haute couture creations.

ORIGINS AND UNIQUENESS With this, his main work, the 16 figures of the Commedia dell’Arte, created in the 18th century Franz Anton Bustelli succeeded in establishing the worldwide reputation of Porzellan Manufaktur Nymphenburg. In his probably most artistic ensemble of figures, he presents eight pairs of characters from the Commedia dell’Arte, an Italian improvisation comedy staged during the 16th century, which, with great sensitivity and elegance, he is able to juxtapose with each other through their postures, gestures and the painting of their robes. Only the most important foibles and characteristics of the cast were defined in the Italian comedy – and Bustelli stages the roles assigned to them with flirtatious glances and poses. The delicacy of the figures’ depicted robes, physiognomies and expressions makes them unique. This compositional sophistication, the wealth of detail and the almost tangible materiality of the robes shaped by Bustelli mean that the figures undisputedly count among the masterpieces that the history of porcelain has produced. The figurines in the Commedia dell’Arte represent one of the most lively examples of sculptural repr

Collectors’ Book – Exclusive Edition Edition of 25 copies, including 16 numbered photographs signed by the designers, 7,500 Eur.

Collectors’ Book Edition of 400 copies, including 1 signed and numbered photograph by Florian Böhm, 750 Eur. Publication date: September 2008

quality and precision at the highest of artistic levels. For the design, Bustelli let himself be inspired with great sensitivity by the fashion of the times. And so it appears only natural to invite today’s greats of fashion design to create “new clothes” especially for these figures, which at the time constituted the creative highlight of their time. With designs in their characteristic styles, the designers have realised their vision of a contemporary interpretation of Bustelli’s figurines.

CELEBRATION OF PORCELAIN Porzellan Manufaktur Nymphenburg premiered the Couture Edition at Schloss Nymphenburg in Munich on 19 June 2008. Then, in parallel to the haute couture shows in Paris, Nymphenburg presented the edition at Palais Beauharnais, the residence of the German Ambassador, on 2 July 2008. A Collectors’ Book also appeared in a limited edition to accompany the collection. The publisher and designer of this richly illustrated compendium is the photographer and artist Florian Böhm who works both in Munich and New York. In more than 1000 photographs and a comprehensive essay by the art critic, Dr Ronald Jones, the publication dedicates itself to the cultural and aesthetic significance of the Commedia dell’Arte and Commedia dell‘Arte The Italian name of Commedia dell’Arte (meaning: “the comedy of artists”) is a form of improvisational theatre that began in Italy in the 16th century and held its popularity through the 18th century, although it is still performed today. Performances were unscripted, held outside, and used few props. They were free to watch, funded by donations. A troupe consisted of ten people: eight men and two women. Outside Italy the form was also known as “Italian Comedy”.

Porzellan Manufaktur Nymphenburg Porzellan Manufaktur Nymphenburg has been handcrafting finest porcelain since 1747. Services, figures and objects of the greatest purity – with each piece being unique – are produced using traditional methods at a single location in the world – at the Nördliches Schlossrondell in Nymphenburg. Each plate is turned by hand, each vase cast by hand, each ornament applied by hand – because the machine that is able to recreate the individuality that may be achieved by hand doesn’t exist. Some models from the around 20,000 designs may only be worked by the craftspeople after they have spent decades refining their techniques and training. Other objects consist of thousands of individual pieces and require the coordination of skills from almost 20 different trades. The wealth of experience and specialist knowledge are passed down from generation to generation – because such artistic work is only possible with this kind of continuity.

Franz Anton Bustelli (1723–1763) No one has had such an effect on the artistic direction of Porzellan Manufaktur Nymphenburg as Franz Anton Bustelli. The sculptor was employed at Porzellan Manufaktur Nymphenburg on 3 November 1754 as a figure-maker – just shortly after Joseph Jakob Ringler succeeded in making porcelain. Within just a brief period, he became model master at the manufactory and helped it achieve world fame with his elaborate rococo designs. Bustelli remained with Porzellan Manufaktur Nymphenburg until his death in 1763 and, after just on nine years, left around 150 new designs. His most outstanding figures and services still in production today include the chinoiseries, the portrait bust of Count Sigmund von Haimhausen, who was director of the manufactory at the time, as well as his crucifixion group dating from 1755/56. This is also the case for the most artistic of Franz Anton Bustelli’s ensembles of figures – the 16 characters of the Commedia dell’Arte, which were first mentioned in the manufactory’s records in 1760 and which to this day are still produced according to his designs.

the 2008 Couture Edition. It starts with Franz Anton Bustelli’s work, which reached its artistic peak with the Commedia cycle he created exclusively for Nymphenburg. Jones then finds pointed current and historical references in the Italian comedy to fashion, design and entertainment as well as to science and politics to make the link to these major contemporary fashion designers, who have been inspired to create new designs for Nymphenburg. The development of the designs at the designers’ studios and the complex process of producing the figures at the Porzellan Manufaktur Nymphenburg are recorded in all their facets in the Collectors’ Book with around one and a half years of the design and realisation phase. The Collectors’ Book - Exclusive Edition is limited to 25 books only. This edition includes 16 numbered photographs of the figures, which will be signed by the fashion designers. Furthermore the Collectors’ Book will be published in an edition of 400 copies, which includes 1 signed and numbered photograph by Florian Böhm. The book is to be published in September 2008. Collectors of Nymhenburg, porcelain figurines, as well as fans of contemporary fashion icons can now start the hunt for these unique rarities.

Kollektor Interjú Kováts Lajossal

VÁLTOZÁS ÉS ÁLLÓVÍZ INTERJÚ KOVÁTS LAJOSSAL A hazai műkereskedelem és műgyűjtés előhírnöke és enfant terrible-je, másfél évtizede aukciókat rendezett, indított publikusan is látogatható gyűjteményt és kiállítóteret, és manapság, bár csendesebben, de változatlanul ott a pályán. Kováts Lajost a budapesti Art Fair nyitása előtti délutánon kérdezte Körösvölgyi Zoltán. Yacht Life: Zenélt, később foglalkozott műkereskedelemmel, festészettel, költészettel. Honnét jött mindez? Kováts Lajos: Ilyen génekkel születtem – örökmozgó kreatív alkat vagyok. Szeretem a kihívásokat, szívesen veszek részt izgalmas, friss történetekben. Sokan azt mondják, kár, hogy időről időre új vizekre evezek és mások aratják le a később beérő gyümölcsöt. De én csak addig tudok valamit szívből csinálni amíg nem válik rutinná, nyűggé vagy taposómalommá. Ha azt érzem, hogy ennek számomra itt a vége, akkor általában odébb lépek. Ha közben valakiknek utat mutatok, és ez a hasznukra válik, annak őszintén örülök. Aukciókat például nagyon jó és izgalmas dolog volt rendezni 1993-ban, amikor nem csinált ilyet senki, csak állami cégek. De ebben, ami most van, egymás lemészárlásában és morális felaprításában nem akarok részt venni – de nem csak most, már 10 éve sem akartam. A kortárs aukcióba ugyan időnként bele-bele kóstolok, de újra és újra be kell látnom, hogy ez nem működik ebben az országban. YL: Ha most kellene névjegykártyát készítenie, mit írna rá, ki az a Kováts Lajos? KL: Semmit. Én már nem az vagyok, aki öt éve voltam – annak ellenére, hogy kicsit hasonlítok az öt évvel ezelőtti önmagamra, és úgy hívnak, hogy Kováts Lajos. Az ember pillanatról pillanatra változik, semmi sem állandó, minden tünékeny, múlandó. Ilyen az egész világ, és ilyen az én életem is. Egyszer ahhoz van kedvem, hogy fessek, egyszer ahhoz, hogy galériás legyek, egyszer meg nincs kedvem galériásnak lenni. Hála a sorsomnak vagy a karmámnak, általában a kényszerekből ki tudok szabadulni: miért kéne hetvenéves koromig árveréseket rendeznem? Nekem pont az a színesség tetszik a világban, hogy ez is lehetsz, az is lehetsz benne, kipróbálhatod ezt is, azt is. Ugyanakkor tudom, hogy vannak mások, akik egyvalamiben alkotnak nagyot, mondjuk egész életükben zongoráznak és kiváló, világhírű művészek lesznek. Őket mindig csodáltam, talán épp a végtelen lemondásukért, ami a sikereik mögött lapul. YL: A próbálkozásokat eszerint lehetőségekként fogta fel? A szakmában sokan tartják úgy, hogy Ön az, aki mindent kicsit korán kezd, olyan dolgokba fog, amikbe mások akkor még nem, legyen ez galéria, árverés vagy éppen a MEO, amik remek ügyek, csak három vagy éppen öt évvel előbb jöttek, mint hogy a piac vagy a közönség készen állt volna a befogadásukra. KL: Izgalmas feladatokat imádok csinálni - hogy ko-

rai vagy sem, nem tudom – mihez képest? Akkor indítani árverőházat, amikor van tizenöt, nem kihívás – mi ebben a poén? Általános magyar betegség a másik másolása, ötleteinek, szellemi produktumainak az ellopása. Nincsenek karakteres egyéniségek. A Falk Miksa utcában van három galéria, ami egyazon színre van kifestve. A Blitz volt az első, aminek terrakottára festettük a falát, de az 1997-ben volt, amikor éledezett a mediterrán feeling. Ma már ez nem trendi. De két másik galéria is pontosan ilyen színűre lett festve. Miért nem zöldre vagy kékre? Jó hogy egyformák? YL: Nem érzi kudarcnak, hogy egyes projektek folytatását nem vitte sikerre? KL: A MEO-ra gondol? Nem érzem személyesen felelősnek magam azért, hogy megdöglött. Mostanra nagyon jó dolog lehetne, még óriási lehetőségek voltak benne, de sajnos így alakult. Nagy kár érte. Aukciókat nem szívesen csinálnék, az egy daráló: még le sem ütötték az utolsó képet, már ott van az ember gyomrában az ideg, hogy milyen képet fog kínálni a következő aukcióra, melyik képet fogják lehamisozni, bekoszolni. Volt olyan, hogy Kieselbach Tamással, aki segített nekem egy-két aukciót bonyolítani – mert kevesen voltunk hozzá egy kétszemélyes galériában – augusztusban elmentünk nyaralni, le volt húzva a redőny, mint bárhol az egész világon, – erre fel aztán jóemberek az egész városban elhíresztelték, hogy Tamás vizsgálati fogságban van, ellenem meg valamilyen eljárás folyik. Annyira nem hiányzik ez, hogy el sem tudom mondani. YL: Akkor miért vágtak megint bele a műkereskedelembe – és pont a Falk Miksa utcában – a Galeria White-tal? KL: Mert a gyermekem, Dávid szerette volna, ha együtt dolgozunk, egy galériában. Nekem nem sok kedvem volt hozzá, bevallom becsületesen, de ő nagyon igyekezett. Így aztán afféle háttérember lettem. Először a Galamb utcában volt három kis galéria, abban reménykedtem, hogy a Belváros szívébe, ebben a kis utcába, ahol az apró üzlethelyiségeknek nagyon olcsó a bérleti díja, mert meghalt a környék, oda lehet csábítani más kortárs galériákat is. Nem sikerült. Akkor úgy döntött Dávid, hogy bemegy az oroszlánbarlangba, a Falk Miksa utcába. YL: Pozícionálásként mit tanácsolt neki? KL: Nem kellett tanácsolnom semmit, az ő ötlete volt, hogy - mivel a magyar kortárs művészet egy kicsit unalmas, egy kicsit poros, egyik művész a másikat

másolja, ritka dolog az izgalom a munkák láttán, – hozzunk ide külföldi művészeket. Arról nem is beszélve, hogy világhírű külföldi művészek műveit is meg lehet szerezni közel annyiért, amennyibe egyes magyar művészek munkája kerül. Ezért nyílt tavasszal Antonio Briceño, októberben pedig Hermann Nitsch kiállítás a galériában. YL: Az apai kötelezettséget félretéve, saját sorsát most merre terelgetné? KL: Lalifalva felé. Olyan telepet szeretnék létrehozni, ahová lehet jönni pihenni, ismerkedni a Buddha dharmával, tanulni és gyakorolni, meditációt és jógát. YL: Saját magát is kiépíti Budapestről? KL: Nem megy egyelőre, bár szívesen tenném. YL: A művészeti életben lát még olyan szegmenst, ami személyesen motiválja? KL: Nagyon szeretem a képeket. Mindig megesküszöm, hogy soha többet, de most például itt az Art Fairen is van két darab, ami tetszik. Ebből azért nem olyan könnyű szabadulni.

YL: Van olyan gyűjtemény a sajátján kívül, amit szívesen megnéz? KL: Az Írókéz például ilyen, ami most a Magyar Nemzeti Galériában látható. Ismertem darabokat belőle, de így egyben, le a kalappal előtte – a legszuperebb kortárs gyűjtemény, amit Magyarországon valaha láttam. Egységes. Ráadásul önerős gyűjtemény, szellemileg és anyagilag is. Az Írókéz baromi jó, nagyon tetszik. YL: Külföldön? KL: Sok. London, Párizs, ... YL: Mik a kortárs képzőművészetben azok az irányok, tendenciák, amiket különösen nagyra tart? KL: Nekem elsősorban a festészet a kedvencem. Nem szeretem a mai kurátorközpontú világot, hülyeség is, hiszen van a művész, aki érzékeny, és a kurátor, aki nem művész és nem érzékeny. Mi van? Röhejesnek tartom az egészet, rengeteg rossz kiállítás születik blablázásból, ahol kurátorok és művészettörténészek veregetik egymás vállát. Ha-ha-ha, a világválság egyik haszna lesz, hogy a szarra nehéz lesz már végtelen pénzeket kapni.

YL: És területileg – esetleg országok, földrészek? Kína? YL: Tervezi saját gyűjteménye, ami a MEO kapcsán is KL: Kína szerintem felfújt dolog. Hogy van az, hogy előkerült, bemutatását? idejön Csiang Csung a nagy semmiből és hirtelen KL: Nem. Engem a műgyűjtés nem érdekel. Amikor egymillió dollárba kerül a képe? Nevetséges, vegye műgyűjtőkről készült egy kiadvány, nagyon jó érzés aki akarja! Ez még annak az időszaknak a terméke, volt, hogy engem is felkértek, de én nem vagyok gyűjtő, amikor azt gondolták, hogy annyi, de annyi pénz van a én feladatok miatt gyűjtöttem, nincs bennem személyes világon. De most pár hónap alatt kiderült, hogy nincs ragaszkodás a tárgyak iránt. is. Innentől kezdve borAmikor a hatvanas évek zasztó gyorsan hihetetlen Kováts Lajos művészetével, elsősorban áreséseket fogunk tapasz1953-ban született Budapesten. Iskolái elvégzése után az Ipartervvel foglalkoztalni. zeneszerzéssel foglalkozott. 1991-ben alapította a Blitz Galériát, a 90-es évek elején elsőként rendezett aukciókat tam – a műkereskedelem Magyarországon. Kezdetben magyar klasszikus modernekkel akkor még úgy gondolta, a YL: Magyarországon is? foglalkozott, majd előtérbe került a kortárs képzőművészet. magyar művészet 1940-nel KL: Igen, egy darabig 2000-ben társával megalapította a MEO Kortárs Művészeti véget ért, – akkor ez egy jó lefelé fognak menni az Gyűjteményt. Fest, haikut ír Noon Azaki néven. feladat volt. A gyűjteményt árak idehaza is. Galeria White ki is állítottuk a MEO-ban. A Galeria White 2006. március 18-án nyitotta meg első aukMost meg szépen eladoYL: Bevezetik majd az ciós kiállítását a belvárosi Galamb utcában, és 2007 szeptemgatom. angol rendszerű árverést, berében költözött új helyszínére: a Falk Miksa utcába, ahol A MEO gyűjteménye is ahol a kikiáltási árról Nyári István nyitókiállítása után az Iparterv csoport korai egy feladat volt, a MEOlefelé is vezethet a licit? munkáiból volt látható válogatás. 2008-ban a venezuelai Antonio Briceño, az 52. Velencei Biennálé egyik sztárja mutatkonak szüksége volt rá, de KL: Ha kényszerítve zott be a galéria külföldi művészei közül. Jelenleg A festő inge nekem mint magánemlesznek az aukciósházak, címmel az osztrák Hermann Nitsch, a kortárs képzőművészet bernek nincs szükségem ha a vevők nem vasvillával egyik legkomplexebb, legvitatottabb személyiségének kiálhatméteres képekre vagy szórják majd a pénzt, aklítása látható a galériában. Lakner-talicskára. kor talán igen.

Kollektor Interjú Kováts Lajossal

YL: Van Ön szerint mintaszerű aukciósház? KL: Azt gondolom, hogy az itthoni stikliket például Londonban is elkövetik, csak elegánsabban, és ott legalább szabályozták a piacot, míg idehaza nem. Itt vadkapitalizmus van. Budapest a „színházak” és a „fürdők” városa. YL: Ha most állna a pályája elején, merre indulna? KL: Az a baj, hogy amikor olyan idős voltam, mint most a gyerekeim, akkor választani lehetett: vagy elszökik az ember vagy itt marad. Én itt ragadtam. Nagyon sok barátom elment, én nem. Egyrészt mert azt gondoltam, hogy itt van, pontosabban itt volt Amerika. Nem csinálhattam volna MEO-t New Yorkban, vagy mindenesetre sokkal nehezebb lett volna. Arról nem beszélve, hogy ott már van száz ilyen, itt még egy sem volt. Ebben az országban nagyon sok mindent meg lehet csinálni – csak amikor elkészül, akkor derül ki, hogy Amerika helyett a Balkánon vagyunk. Ezért nehéz eldönteni ezt a „menni vagy maradni” kérdést. Most, hogy már minden határ átjárható, én minden fiatalnak azt mondanám, hogy menjen. Azután, ha úgy gondolja, hogy itt a helye, tanult valamit, amit itthon hasznosítani tud és akar, hozza haza, mint az inasok, akik a vándorévek után hazajöttek – szerintem ez lenne egészséges, de sajnos nem ez van. Furcsa módon mindenki szereti ezt a langyos állóvizet, és ezt öröklik mindig az új generációk. Én azt gondoltam, ha kitör a szabadság, ez elmúlik – de nem így lett. Hozzák-hurcolják a fiatalok nagyapáik örökét. Egy fiatal festőnek miért nem vonzó, hogy kint minden van: galériák, múzeumok, pénz, lehetőség? Miért nem mennek? Mert félnek. Ez itt picit rossz, picit langyos, de jól van ez így, megszoktuk. YL: Maradna ezen a területen vagy mást választana? KL: Én igazán a régiségkereskedős-galériás világot is azért csináltam, mert kényszervállalkozó voltam. Gyakorlatilag abból, amit szerettem csinálni, nem lehetett megélni, muszáj volt pénzt keresnem. Jó lenne persze, ha ez az ország a kreatív embereket megfizetné – vagy legalább értékelné. De a kreativitásnak ebben az országban nincs értéke. Ma a tahóság a menő. YL: Lát kiutat? KL: Nagyon rossznak látom a helyzetet, rossz

előérzeteim vannak egy olyan országban, ahol a politikusok felelőtlen önhitt, önző, állandóan konfrontálódó emberek. (Sajnos a szavakat sem lehet már szabadon használni, mert azokat is kisajátították.) Nem látom azt a „rendszerváltó” erőt, aki képes lenne változást hozni. Azt mondja egy barátom, hogy a politikusainkat mi termeltük ki magunkból. A következők, ha ezeket mind el tudnánk küldeni, pont ilyenek lennének, mert mi is ilyenek vagyunk. Sajnos, ez az ország nem szereti a sztárokat, itt nincsnek csillagok, az úgynevezett celebek siralmasak, az egész kétszáz fős brigád, úgy ahogy van. A fiataloknak nincsenek példaképeik. Itt nincs Bill Gates, Barnard professzor, David Beckham, mi mindenkit bekoszolunk, a sportolók meg doppingolnak… YL: És a művészetben? KL: Ahhoz hogy megmozduljon az állóvíz a politika „monnyon le”, mert a kultúra ennek a garnitúrának ebben az országban már nem fontos. Emlékszem, huszonegynéhány éve a Madách Színház előtt megálltak a villamosok, mert a szolnoki Szigligeti Színház vendégeskedett, Mrožeket játszott, és kétezer ember ott tolongott, hogy miképp lehetne bemenni arra az egy előadásra. Hol van ma ilyen? Azt látjuk, hogy csak lefelé, lefelé tart, és úgy tűnik, hogy mindig van még lejjebb is. A tömeg a zsűri, ők szavaznak, ami tetszik nekik, az lesz a tévében – és ez mindenre érvényes. Ők választanak kormányt is. Olyan is, pont mint a tévéműsor. A demokrácia és a liberális eszmék ott működnek ahol van önmérséklet. Itt nincs. Akkor itt mi lesz? Nem látom okát az optimizmusnak. A műkereskedelemben meg az a helyzet, hogy sok a kezdő, hozzá nem értő gyűjtő (ez önmagában áldás lenne), viszont ezek aztán találkoznak a kezdő, hozzá nem értő galériással és így kettesben jól el mű-kereskednek. Ez határozza meg a színvonalat. Itt nincsenek elvárások, nincsenek megbukott kiállítások, megbukott művészek, egyáltalán, művészetkritika sincs. Szekértáborok vannak, de még ők sem nagyon csaptak össze egymással. Itt mindenki mindenkinek a haverja, nincs egy újság, ami kritikai hangnemben szólna, vagy legfeljebb bújtatva, de azt meg kell mutatni, hogy észrevegye az ember. Ez egy állóvíz, egy lavór, csak ez a lavór már régen lukas, és a benne lévők nem veszik észre, hogy szépen lassan elfogy a víz. Egyre távolodunk attól, hogy bárki is ránk nyissa az ajtót, mert érdektelenek vagyunk, és már a gulyás se a régi.

Collector Interview with Lajos Kováts

CHANGES AND STILL WATER AN INTERVIEW WITH LAJOS KOVÁTS The prophet and enfant terrible of the Hungarian art commerce and collecting, he organized auctions already one and a half decade ago, launched collections and a public exhibition facility and nowadays though in a more silent way, but he is still in the business. Zoltán Körösvölgyi interviewed Lajos Kováts in the afternoon of the opening of the Budapest Art Fair. Yacht Life: You started as a musician, then worked with art commerce, painting and poetry. Where did it all come from? Lajos Kováts: I was born with these genes – I am a perpetual-motion creative personality. I like challenges, I like participating in exciting and fresh stories. Many say it’s a pity that from time to time I sail to new seas and others enjoy the fruits later. But I can do something with all my heart until it doesn’t become a routine, annoyance or treadmill. As soon as I feel that this is the end, I generally move on. If meanwhile I am showing to someone the way to go along, I am truly happy about it. For instance it was pretty good and adventurous to organize auctions in 1993, when nobody else did, only state-run companies. But what I see now, killing and morally destroying each other, I don’t want to be involved in – but not only now, neither 10 years ago. However, I try contemporary auctions from time to time, but I must admit that it doesn’t work in this country. YL: If you made a visiting card now, what would you write on it, who is Lajos Kováts? LK: Nothing. I am not the same person as I used to be five years ago – despite I resemble a little bit and my name is still Lajos Kováts. Man changes from moment to moment, nothing is stable, everything is evanescent, temporal. Sometimes I feel like painting, then working in a gallery, and sometimes I don’t feel like working in a gallery. Thanks to my fate, generally I can leave my bands behind: why should I organize auctions until the age of 60 anyway? What I am really keen on in life is that I can be this and that, I can try myself in this or that as well. Although I know that there are others who realize great things in one field, for example play the piano during an entire life and become excellent, world famous artist. I always looked up on them, maybe because of their eternal abandonment that hides behind their success.

teen others is not a challenge – what’s the point in it? It is a typical Hungarian sickness, to copy each other, to steal other’s ideas, intellectual products. There are no real characteristic personalities. In Falk Miksa street now there are three galleries painted in the same colour. Blitz was the first one of which we painted the walls in terracotta, but that was in 1997, when the Mediterranean feeling was waking up. Now it is not a la mode at all. But two other galleries were painted in exactly the same colour. Why not green or blue? Is it good that they are similar? YL: Don’t you feel it as a default that you haven’t finished certain projects with success? LK: If you meant MEO, well, personally, I don’t feel myself responsible that this project snuffed it. For now it could have become a really good thing, there were great opportunities in it, but this is how it ended. It’s a pity. I wouldn’t do auctions now, that business is a grinder: not even the last painting is knocked down, you are already a bag of nerves about what to offer on the next auction, which painting will get dirty or be considered as a copy. One day Tamás Kieselbach helped me in realizing one or two auctions – because we were few in numbers for it in a two-person gallery – and in August we went on a holiday, the blind was down as anywhere else in the world, and the bonhommes noised around in the city that Tamás is under arrest and against me there is an ongoing process. Believe me, I really don’t miss it at all. Lajos Kováts Born in 1953, Budapest. After finishing his studies he composed music. He founded Blitz Gallery in 1991. At the beginning of the 90s he was a pioneer in organizing auctions in Hungary. Firstly he was more interested in classical moderns, than in contemporary art. In 2000 he co-founded the MEO Contemporary Art Collection. He paints and writes haikus under the name Noon Azaki.

Gallery White

YL: So you felt these trials as possibilities? In the business most think that you begin everything a little bit too early, be it a gallery, an auction or MEO, which are great issues, but they were born three or five years earlier than the market or the public was ready for excepting them. LK: I only like to work with exciting exercises. Are they too early or not? I don’t know. Compared to what? Opening an auction house when there are fif-

Gallery White opened their first auction exhibition on March 18, 2006, in Galamb street. In September 2007 they moved to Falk Miksa street, where after the Nyári István opening exhibition, a selection from the early works of the Iparterv group was shown. In 2008, Antonio Briceño from Venezuela, the star of the 52nd Venice Biennale was introduced from the foreign artists of the gallery. Presently we can see works by the Austrian Hermann Nitsch, one of the most complex and controversial personality of contemporary art, under the title “The shirt of the painter”.

Collector Interview with Lajos Kováts

YL: Then why did you begin again with the art commerce – especially in Falk Miksa street – with Gallery White? LK: Because my son, Dávid wanted to work with me in a gallery. I wasn’t keen on the idea, telling the truth, but he really worked on it. So I have become a kind of background man. First there were three small galleries in Galamb street, I hoped that we would be able to make other contemporary galleries to come there, into the city centre, into this small street, where the renting fee of the tiny shops is very cheap, because the district is dead. But it didn’t happen. Then Dávid decided to get into the den of lions, to Falk Miksa street. YL: What did you advice him as positioning? LK: He didn’t need my advices, it was his idea – since the Hungarian contemporary art is a little bit boring, a little bit dusty, one artist copies the other, excitement is not the feeling you often experience when looking at the works – to bring in foreign artists. Not mentioning that you can have world famous international artists’ works for almost as much as the Hungarian artists’. That is why in spring an Antonio Briceño, then in October a Hermann Nitsch exhibition opened. YL: Beside the responsibility of a father, where would you head on now? LK: To Lalifalva. I would like to build a settlement where you can come to relax, get to know the Buddha dharma, learn and practice meditation and yoga. YL: Will you build also yourself out of Budapest? LK: Not yet, I can’t right now, even if I would like to. YL: Do you still see any segments in the art life that motivates you? LK: I am keen on paintings. I always swear that never again, but for example here at the Art Fair there are two pieces I like. It’s not that easy to leave it all behind.

YL: Do you plan to exhibit your own collection that also appeared due to MEO? LK: No. I am not interested in art collecting. When an album was made on art collectors I was happy to be requested, but I am not a collector, I collected because of certain tasks, I don’t stick to the objects. When I dealt with the art of the 60s, mainly with the Iparterv movement – art commerce at those ages thought that Hungarian art ended in 1940 – then it was a good task. We even exhibited the collection in MEO. The MEO collection was also a task, MEO needed it, but me as a private person I don’t need six meter large paintings or a Lakner-barrow. YL: Is there any other collections beside yours that you like? LK: For example Írókéz, which is shown now in the Hungarian National Gallery. I have known pieces of it, but all together, hats off; the best contemporary art collection I have ever seen in Hungary. It is complex. Furthermore it is a self-force collection, intellectually and financially as well. Irókéz is frenetic, I like it a lot. YL: Abroad? LK: Many. London, Paris, ... YL: What are the tendencies in the contemporary art that you really feel important? LK: I prefer painting above all. I don’t like the current curator-centred world, it is stupid, since there is the artist who is sensitive and there is the curator who is neither an artist nor sensitive. So what? I find it idiot, numberless bad exhibitions are born from yak-yak, where curators and art historians pat each other on the shoulder. It’s funny; one advantage of the world crisis will be not receiving eternal money for shit. YL: And geographically – countries, continents? China? LK: In my opinion China is an inflated balloon. How comes that Xiang Xung just arrives from nowhere and

immediately the price tag on his painting shows one million dollar? It is ridiculous, buy who want, not me! This is the product of the era when they thought that money is endless in the world. But now in a few months we discovered that this isn’t the case. From now on we will experiment quickly incredible price falls.

lery world because I was a kind of forced entrepreneur. Practically I couldn’t live from what I liked, I had to earn money. It would be good of course if this country paid the creative minds – or at least appreciated them. But creativity doesn’t have value in this country. Now rowdiness is trendy here.

YL: Also in Hungary? LK: Yes, also here the prices will fall for a while.

YL: Do you see the light? LK: I see the situation very hopeless, I have very bad misgivings in a country where the politicians are irresponsible, self-important, selfish and constantly confronting persons. (Sadly we can’t even use the words freely, since they expropriated them.) I don’t see the “regime changer” power that would be able to realize changes. After a friend of mine we produced our politicians from ourselves. If we could discharge all of them, the next ones would be exactly the same, because we are the same, too. Unfortunately this country doesn’t like the stars, we don’t have superstars, the so-called celebrities are disappointing, the whole bunch of those some two hundred persons as it is. The youngsters don’t have ideals. We don’t have Bill Gates, Barnard professor, David Beckham, we make everyone dirty, and even our sportsmen use dopes.

YL: Will the English system enter the Hungarian auctions, where the bid may go under the put-up price? LK: If the auction houses are forced and the buyers don’t throw their money about, then maybe yes, it will happen. YL: In your opinion is there any exemplary auction house? LK: I think that the domestic tricks are also done in London, for instance, but more elegantly and there at least the market is ruled while here at home it is not. Here we have wild capitalism. Budapest is the city of “theatres” and “baths”. YL: If you were at the beginning of your career where would you go? LK: The problem is that when I had the same age as my children have now, I had two choices: leave or stay. I stuck here. Many of my friends left, not me. At one hand because I believed that America is or used to be here. I couldn’t do MEO in New York or at least it would have been much more difficult. Not even mentioning that there are plenty of projects alike and here we didn’t have any. In this country you can have many possibilities, and you only realize that you are not in America but in the Balkans, when you made it. This is why it is so difficult to decide between leave and stay. Now that the borders are transparent I would suggest every young people to leave. And if they think that this is their home, they learnt something that can and want to use here, then take it home like the footmen who came home after the years of wandering – in my opinion this would be healthy, but unfortunately this isn’t the case. Strange to say, but everyone prefers this tepid still water and the new generations inherit it again and again. I thought that with the change of the political system this will disappear – but it didn’t. Youngsters carry and haul the heritage of their grandfathers. For a young artist why isn’t it attractive that abroad everything is given: galleries, museums, money, possibilities? Why don’t they leave? Because they are afraid. Here everything is a little bit bad, a little bit half-hearted, but this is all good like this, we got used to it. YL: Would you stay in this field or choose something else? LK: Honestly I did even the antique commerce-gal-

YL: How about the field of art? LK: To make the still water move the whole politics should resign, because culture is not important for this garniture. I remember that about two decades ago the tramways stopped in front of the Madách Theatre building, because the Szigligeti Theatre from Szolnok played Mrozek, and two thousand people crowded there, they all tried to get in. Is there anything like this nowadays? We only see that it goes deeper and deeper and it seems that we still haven’t hit the ground. The crowd is the jury, they vote, what they like is what will be shown on TV – and this is true in every field. Democracy and liberal conceptions work where there is self-control, too. Here we don’t have any. Then what will be? I don’t see why I should be optimist. Back to the art commerce: the problem is that there are a lot of incompetent beginner collectors (this could be a mercy anyway), but then they meet incompetent beginner gallery owners and they just trade art between each other. This defines the standard. There are no requirements, no failed exhibitions, no failed artists, not even art critic at all. There are lagers, but they don’t really fight against each other. Here everyone is everyone’s fellow, there is no paper that uses a critical tone, or just in a hidden way, but that one should really show to remark it. This is a still water, a basin, but this basin has been leaking for a long time and the ones inside don’t realize that the water is slowly getting less and less. We are getting further and further, less and less people knock on the door, because we are not so interesting anymore and even the goulash is not the same.

Tengermély Miksa Bálint élményfestő. Művész szemmel a legmélyebb benyomásai az erős fény, az óriási tér és az energikus mozgás találkozásaiból születtek. Ezért természetes módon jöttek szembe vele az úti élmények és a nagy vizes témák, ezek kapcsolódásai. Gyakran igen jelentős méretű képei a témáktól függetlenül mégis inkább belső lélektani nyomozások végeredményeinek hatnak: az eredeti látványon felülemelkedve általánosan emberi, ugyanakkor végtelenül személyes alapélmények és kérdések megfejtései, „lényegkoncentrátumok”. A 38 éves művész Képek alatt című frissen megjelent könyvében egy helyütt éppen ebben az értelemben ír

MIKSA BÁLINT KÉPEI

Isztria tengerpartjáról: „ Riviéra: egy minden módon agyonstrukturált világ burjánzik a rárohanó sík végtelen elé. Én is mélyen bonyolult vagyok. Kitárom magam a végtelen semminek. Minden örömöm egy kis meghalás.” A festészet kalandjáról szóló írásgyűjteményében néhány oldallal ezután a sorok közé rejtette művészi hitvallásnak is beillő passzusát: „… minden tét pitiáner a saját belső épülésem tétjével szemben…” A kötet a Líra és Lant üzleteiben, Budapesten az Írók boltjában és a legnagyobb múzeumok könyvesboltjaiban szerezhető be.

S Deep Sea PAINTINGS BY BÁLINT MIKSA

Tiszta Balaton / Pure Balaton ::: olaj-vászon / oil-canvas, 138x280 cm, 2003

Bálint Miksa is an experience painter. With the eyes of an artist his deepest impressions were born from the meeting of strong light, huge space and energetic movements. That is why travel experiences, large water subjects and their connections crossed his path in a natural manner. His often very large size of paintings – independent from their subjects – seem rather results of inner psychological tracings: emerging above the original view they are solutions to general human, at the same time ultimately personal basic experiences and questions, “essence concentrates”. The 38-year old artist speaks in his recently published book Under Pictures (Képek alatt) about the shore of Istria in this understanding: “Riviera: a madly overstructured world proliferates towards the fast approaching flat endless. I am deeply complicated, too. I open myself to the endless nothing. Every piece of my joy is a little bit of dying.” In his collection of writings about the adventure of painting a few pages later we can read this paragraph that could easily serve as his credo: “… all odds are piteous against the emerge of my own inner architecture …” The book is available at major Líra és Lant stores, as well as the Authors’ Store in Budapest and the bookstores of major museums.

Távoli Balaton / Distant Balaton ::: olaj-vászon / oil-canvas, 140x280 cm, 2004

Tengermély / Sea Deep, olaj-vászon / oil-canvas, 57x77 cm, 2005

Sötét Balaton / Dark Balaton: 140x140cm, olaj-vászon / oil-canvas, 2005

Alagút a tenger felé / Tunnel To The Sea ::: olaj-vászon / oil-canvas, 100x500 cm, 2005-2006

Nagy, fehér hajó / Big White Boat, akril-fa / acrylic-wood, 100x70 cm, 1997

Szeles Balaton / Windy Balaton ::: olaj-vászon / oil-canvas, 138x280 cm, 2003

Ragyog贸 Balaton / Shining Balaton, olaj-v谩szon / oil-canvas, 70x90 cm, 2003

T贸 / Lake ::: akril-fa / acrylic-wood, 49x86 cm, 1998

LONDONI RANDEVÚ A BEEFEATER-EXPEDÍCIÓ Szöveg: Körösvölgyi Zoltán Kép: Vörös Márton, Győrey Péter, Beefeater London

EGYET AZ ÉRKEZÉSRE Van-e jobb megoldás a londoni földetérés lelki előkészületéhez annál, hogy kérünk egy gin-tonikot a kedvesen mosolygó, csinos stewardesstől? Legalább rögtön személyesen megtapasztalhatjuk, hogy a jó ginnek elég jónak kell lennie ahhoz, hogy a tonikkal is kollaboráljon – a borókabogyó jellegzetes íze nem illanhat el a buborékokkal. Mielőtt elindultunk e pár ígéretes napra a szigetországba, megfogadtuk, hogy ezen a Beefeatersexpedíción úgy fogunk viselkedni, mint a Beefeaterek teszik sok-sok éve: marhasültet eszünk (a beefeater szó szerint ennyit tesz: marhasültet evő) és felelősségünk teljes tudatában iszunk. Ha jobban szeretik a történet végét előre tudni, ezúttal nem szükséges az utolsó bekezdéshez lapozniuk: ígéretünket híven megtartottuk, a marhasült a Hawksmoorban remek volt – és egy csepp nem maradt a poharunkban.

HOLLAND BÁTORSÁGGAL A gin története a Harmincéves háborúig (1618-1848) nyúlik vissza, ami vallási háborúként indult és jelentős történelemformáló eseménnyé vált. Az alkohol lep-

London igazi metropolisz, ehhez kétség sem férhet. Első pillantásra mégsem a mérete, lakosainak száma vagy éppen döbbenetes üzleti ereje ötlik szemünkbe, sokkal inkább különbözősége. És ezt nem csupán az emeletes buszoknak, a jellegzetes taxiknak, az alig észrevehető csendes belvárosi mellékutcáknak, az ún. mews-oknak vagy éppen a metrónak köszönheti. A különbözőség kulcsa a hagyományban rejlik, a valós történelmi horizontban. Például minden este 10 órakor két Beefeater és a Királyi gárda őrségben lévő tagjai zárják kulcsra a londoni Tower erődjének kapuját kötött liturgia, a Kulcsok ceremóniája keretében. Mindezt 700 éve. Néhány késő őszi nap során mi is kaptunk pár kulcsot London sajátos ízéhez a Beefeater, az utolsó helyben főzött londoni gin révén. Be kell vallani, finom volt.

árlásának története még régebben gyökerezik a múltban: a stabil és egészséges ital (igen, gondoljanak a Középkor higiéniájára!) kutatásának köszönhetjük, amikor biztonságosan tárolható, hosszabb utazások és háborúk alkalmával is szállítható italt kerestek. A tiszta gabonapárlatnak azonban nincs túl sok íze, így nyilvánvaló megoldásként ízesítő adalékokat kerestek. Németalföldön borókabogyót adtak a párlathoz, és az így nyert italt genevernek nevezték. Ezt az italt kapták a Harmincéves háború alatt a holland csapatok ellátmányként, a csaták előtt pedig bátorításul – innét az angol nyelvben a mai napig alkalmazott kifejezés. Nos, ilyen támaszra nem volt szükségünk, hogy felleljük a helyes utat szállásunkra, vagy hogy egy második kör gin-tonikot kérjünk, de a Harmincéves háború brit katonái bizony a kontinensen sajátították el a genever fogyasztásának helyes technikáját (ezt a nemes hagyományt a brit turisták a mai napig őrzik és lelkesen élnek vele külföldön). Az italt tehát a hadsereg hozta be Britanniába, ahol a könnyebb kiejtés érdekében nevét ginre rövidítették.

A GIN ŐRÜLET, GENEVA ASSZONYSÁG ÉS A GIN UTCA Hamarosan a gin igen népszerű itallá vált Londonban köszönhetően a holland befolyás növekedésének és, őszintén, a kormány tevékenységének, hogy ezzel is emeljék a gabona kereskedelmét és árát. Az 1700-as évekre az akkori St Giles nevezetű városrészben – a mai Oxford Street környékén – minden harmadik ház ginkimérés volt, a gintermelés pedig évente 14 gallon, azaz 53 liter felnőtt lakosonként. Ez a figyelemreméltó adat különösen annak fényében érdekes, hogy a megtermelt gint nem csupán lepárolták, de el is fogyasztották. A hihetetlen mértékben, pontosabban mértéktelenül megnőtt alkoholfogyasztás, az ún. gin őrület

Desmond Payne, a Beefeater lepárlómestere 40 év szakmai múlttal Desmond Payne esélyes jelölt a világ legtapasztaltabb ginlepárlója címre. Munkájában ő az eredeti recept őrzője, de ő felel a Beefeaterhez szükséges növények kiválasztásáért is. Mielőtt a Beefeater csapatához csatlakozott, Desmond a borkereskedelemben kezdett dolgozni: kezdetben szőlőt szüretelt Bordeaux-ban, majd a Harrods pincészetében dolgozott. 1967-ben igazolt át a Seager Evans and Co borkereskedő és ginlepárló vállalatához, a ginipari szamárlétrát pedig 1969-ben kezdte el végigjárni a cég Plymouth Ginfőzdéjében mielőtt megtalálta volna helyét London Kennington negyedében a Beefeaternél. Yacht Life: Hogyan került a ginipar vonzásába? Desmond Payne: Azt hiszem az egész a boriparral kezdődött, első szerelmemmel, ha szabad így fogalmaznom. Egy borkereskedő cégnek dolgoztam, ami kapcsolatban állt egy ginfőzdével is. Bár az ízek, a növényi összetevők gazdagsága mindig is lenyűgözött, azt kell mondanom, mindez pusztán a véletlennek volt köszönhető. Remek negyven évet töltöttem ginfőzéssel – és remélem, vár még egy pár jó év. YL: Miért döntött úgy, hogy ehhez a vállalathoz szegődik? DP: Úgy vélem, szerencsés voltam, hogy több okom is lehetett. Az emberek, akikkel 1967-ben dolgoztam nagyszerűek voltak – sokukkal ma is kapcsolatban állok. Eljöttek a negyvenedik évfordulós ünnepségemre néhány hónapja, itt jártak ebben a szobában. De a legfőbb ok maga a gin volt – annyira sokoldalú ital – a rengeteg koktéllal, hozzávalóval, márkával, recepttel. Ugyancsak szerencsés voltam abban, hogy egész életemen át a munka minden fázisában részt vehettem a borókabogyó vásárlásától kezdve a lepárláson át a koktélbárokkal és újságírókkal való kapcsolattartásig. Meglehetősen ritka dolog ez manapság… YL: Miért? DP: Időnként beszélek iparági kollégákkal, más ginmárkák lepárlóival, és ha történetesen azt kérdezem, hogy „Milyennek találja a borókabogyót idén?” a válasz legtöbbször az, hogy „Ó, a borókabogyót nem én vásárolom, hanem a beszerzési osztályunk”. Nem örülnék neki, ha itt is úgy lenne. YL: Mi volt a legnehezebb kezdetben: megtanulni az ízek közötti különbséget, az érzékelését fejleszteni - vagy csak egyszerűen egy új szakmát tanult? DP: Azt hiszem, hogy az ízérzékelésem a boros világból származik még – remek háttér volt. De, emlékszem, a legnehezebb az volt, amikor Plymouthban a lepárlómester nyugdíjba ment, és arra ébredtem hajnali négykor, hogy „Miképp tudok majd biztosra menni és a legmegfelelőbb hozzávalót megtalálni? Hogy leszek rá képes?” YL: Hány év kell ahhoz, hogy ilyen döntéseket meg tudjon hozni az ember? DP: Kis szerencsével fejlődik az ember időről-időre, mindig tanul valami újat a növényekről, honnét jönnek, mi volt hatással a begyűjtésükre, hogy sikerült a lepárlás. Jó érzékszervi háttérrel, megfelelő ízleléssel és szaglással véleményem szerint kéthárom év alatt sikerül. De idővel tanul az ember. YL: Megkezdte már a jövendő utód kinevelését? DP: Teljes mértékben. De mivel évente csak egyszer választhat az ember narancshéjat vagy koriandermagot, így nem megy azonnal. YL: A munkája milyen hatással van a hétköznapi életére? Másképp választ bort, kávét vagy éppen sajtot? DP: Amikor egy jó vendéglőbe betérek, mielőtt megkóstolnám az ételt majdhogynem beledugom az orrom, keresgélem az aromákat, próbálom megfejteni a hozzátevőket, meghatározni, hogy mennyire kiegyensúlyozottak. A borral, természetesen, legalább annyi az örömöm kóstoláskor, mint fogyasztásakor. Ez egy összetett dolog. De végeredményképp minél jobban érdekli valami az embert, annál többet kap belőle. Ha az emberek jobban figyelnének arra mit esznek és isznak, sokkal jobban élveznék az életet.

társadalmi és erkölcsi vitákat gerjesztett (gondoljunk például William Hogarth híres Gin utca [Gin Lane] című nyomatára, amin a gyermekgyilkosság, az éhezés, a téboly, a romlás és az öngyilkosság jelenik meg az „idegen ital, Geneva asszonyság” fogyasztása eredményeként), és végül a gin előállítása, ezáltal fogyasztása törvényi korlátozását eredményezte. A XVIII. század végére a városi iparjegyzék 40 lepárlót sorolt fel, az ipari forradalommal pedig megszületett a folyamatos lepárlásra alkalmas üst, ezzel pedig az újfajta, édesítetlen, aromatikus stílusú gin, az ún. London Dry, ami nevét a városban található nagyszámú lepárló után kapta.

BEEFEATER A PALACKBAN A London Dry Gin elkészítéséhez semleges ízű gabonaszeszt használnak, amihez növényeket adnak, majd újra lepárolnak. A borókabogyó mellett általában egy kevés citrust, például citrom- és keserűnarancs-héjat

használnak, de más növényeket, így ánizst, angelikagyökeret és –magot, íriszgyökért, édesgyökért, fahéjat, koriandert és szennakérget is alkalmazhatnak. A Beefeater London Dry Gin, az utolsó még Londonban gyártott London Dry Gin receptéjét James Burrough alkotta meg, aki karrierjét gyógyszerészként kezdte. 1863-ban megvásárolta a Chelsea Szeszfőzdét és saját stílusú gint kezdett készíteni. Egyedülálló módszere alapján a növényeket az újbóli lepárlás előtt 24 órára gabonaszeszbe áztatják. A borókabogyó mellett receptjében citrom és sevillai narancs héja, angelikagyökér és -mag, koriandermag, íriszgyökér, mandula és édesgyökér szerepelnek. Sikere ellenére csak 1883ban határozott úgy, hogy a gint megfelelően márkázza. Mivel Burroughs szorosan össze akarta kapcsolni a márkát Londonnal, így a jellegzetes Beefeater nevet választotta a londoni Tower erődítményét őrző Yeomanek népszerű elnevezése után.

EGY ITALT? Londonban egyvalamiben biztos lehet az ember: torok nem marad szárazon – még egy palack száraz londoni ginnel sem. A városlakók Forum Romanuma, a munka utáni, alatti vagy éppen azt helyettesítő társas élet színtere a pubok, bárok és kávézók özöne. A kínálatban a sörök jellemzően széles választéka mellett a koktélok divatja, az ún. koktélreneszánsz is tettenérhető, amely mozgalom vezetésében többek között a Sohoban a LAB az Old Compton Streeten vagy a Milk and Honey a Poland Streeten vállaltak meghatározó szerepet. De a jobb ivóhelyek listája hosszú, a Battersea Rise-on található B@l-tól kezdve a Kensington Park Road Montgomery Place-én keresztül a Commercial Street Hawksmoore-jáig. A koktélok sora pedig még hosszabb – az olyan klasszikusoktól

Dan kedvenc italai Dan Warner, bennszülött londoniként a Beefeater márka nagykövete, italszakértő, aki több mint egy évtizedet töltött el a bárpult mögött remek koktélokat keverve. Nézzünk néhányat a kedvenceiből!

Duke of Manchester puncs 1 1/2 rész szederrel áztatott Beefeater gin 1/2 rész Beefeater gin 1/2 rész száraz vermut 1/2 rész édes vermut 1/4 rész áfonya vagy feketeribiszke szörp 1 rész frissen facsart citromlé 1/2 rész cukorszirup 1 rész prosecco vagy száraz pezsgő Keverjük össze a hozzávalókat jéggel – kivéve a pezsgőt! Töltsük fel buborékokkal és díszítsük szezonális gyümölccsel!

Martini 3 rész Beefeater gin 1 rész száraz vermut 2 öntet narancskeserű (opcionális) Keverjük össze a hozzávalókat jéggel amíg le nem hűl, majd szűrjük előre hűtött martinis pohárba! Díszítsük megcsavart citromhéjjal!

Beefeater Ruby Negroni 1 rész Beefeater gin 1/2 rész Campari 1/2 rész tawny portói bor 1/4 rész málnaszörp 3 rész prosecco vagy száraz pezsgő Keverjük össze az első négy összetevőt jéggel egy kancsóban vagy pohárban, majd szűrjük le pezsgőskehelybe. Töltsük föl pezsgővel és díszítsük málnával!

Beefeater Burroughs ünnepi szilvapuncs

kezdve, mint a Martini, a Negroni, a Gin Fizz, a White Lady, a Bloody Mary, a Tom Collins, a Martinez, a 20th Century vagy a Gin & Tonic olyan közösségépítő kedvencekig mint a Punch egy változata vagy olyan újdonságokig mint a Patronus (Jägermesiter, citromlé, agaveszirup, őszibarack-keserű, citromolaj), a Red Hot Chilli Pepper (citromfű, chilli, tequila, vaníliás cukor, gyömbérsör, pezsgő, goldschläger) vagy a Very Berry (vodka, lime, áfonya, szeder, cukor, créme de mure). Talán ideje egy pohár után nézni, ha a pavlovi reflex megfelelően működik.

1 rész Beefeater gin 1 rész sloe gin 1 1/2 rész citromlé 1/2 rész narancslé 1/4 rész cukorszirup 1/8 rész narancslekvár 1,5 rész Belvoir téli bogyósgyümölccsel ízesítve 3 rész jeges Earl Grey tea Keverjük össze az első nyolc összetevőt egy puncsostálban, majd hűtsük le jéggel. Adjuk hozzá pezsgőt és díszítsük szezonális bogyósgyümölccsel, citromkarikával, szilvával, és reszeljünk rá szerecsendiót!

ÉS EGYET AZ ÚTRA A látogatás rövidnek bizonyult ahhoz, hogy kiterjedt elemzésre vállalkozunk – de elegendő volt ahhoz, hogy meglássuk London egy újabb arcát, újabb fejezeteket magoljunk be London történetéből, megkóstoljunk tizeniksz ismeretlen italt, a remek társaságban jól érezzük magunkat, éjjelenként későn érjünk haza és a reggelt kiadós kávéval és angol reggelivel kezdjük (sőt, igazi cockney „bap and bubbles”-szal az olasz származású, de immár bennszülött Maria piaci büféjében), és miután beszereztünk egy üveg Beefeater 24-et (ehhez a vadonatúj italhoz olyan újszerű növényeket használnak, mint a zöld tea és a grapefruit héj), rendszerezzük emlékeinket és egy újabb londoni körön kezdjünk gondolkodni a közeljövőre.

ALL THAT LONDON THE BEEFEATER EXPEDITION Text: Zoltán Körösvölgyi Illustration: Márton Vörös, Péter Győrey, Beefeater London

London is a real metropolis, no doubt about it. Still, usually it is not the generous size, the large number of inhabitants or the incredible business potential London is remarked for at first sight. It is rather the character of being remarkably different. And not only for the double-deckers, the black cabs, the mews or the Tube. The key to that extent of difference is tradition – tradition of real horizon in history, not a freshly generated one. For example the last 700 years every single night at 10 o’clock two Beefeaters and members of the Royal Guard on duty lock the gates of the Tower of London according to a set liturgy: this is the Ceremony of the Keys. In a few late autumn days we also got the keys to the characteristic taste of London with Beefeaters, the last London gin produced still locally. And I must tell you it tasted fine.

ONE FOR THE A RRIVAL Is there a better way preparing for a landing in London than asking for a gin-tonic from the sweet smiling, cute flight attendant? At least we can learn right away, that a good gin must be good enough to work with tonic – the taste of juniper should not disappear with the bubbles. Before leaving the Continent for the certainly promising close future we made a commitment that on a Beefeater Tour we will behave like the Beefeaters have been doing for many a year: eating beef (obviously), and drinking responsibly. If you prefer to know the output of the story, this time you do not need to

jump to the last paragraph: we kept our promise, the beefsteak at Hawksmoor was delicious – and not a single drop remained in our glasses.

DUTCH COURAGE The history of gin goes back to the Thirty Years‘ War (1618-1848), which started as a religious war but later turned into a major event in politics. The history of distilled alcohol, however, dates back earlier, and resulted from the search for a solid and healthy beverage (yes, think of hygiene in the Middle Ages!), which is safe to keep and carry for longer voyages and warfare,

too. Pure grain distillate, however, did not have much taste, so the obvious solution was to find additives to increase flavour. In the Netherlands they began to add juniper berries to gain a special flavour and called the drink genever. Dutch soldiers in the Thirty Years‘ War were given the ammunition of that, especially before the fight began, to provide courage – this is the origin of the expression. Such help we did not need to find the right way to our hotel, or to ask for a second gintonic, but British troops involved in the Thirty Years‘ War gained their experiences of drinking genever on the Continent (a habit still preserved and cherished by many British tourists). They brought the drink to Britain, and the name was abbreviated to gin for an easier pronunciation.

GIN CRAZE , M ADAME GENEVA AND GIN LANE Soon gin became a widely popular drink in London due to growth of Dutch influence, and, honestly to government support to help increase grain prices and trade. By the 1700s in the area called St Giles – now around Oxford Street – one in three houses sold gin, and gin production amounted to 14 gallons (53 litres) for every adult resident. Since it was not only produced but consumed, too, such high alcohol consumption, the ‘Gin Craze’ lead to moral debates (like William Hogarth’s famous print ‘Gin Lane’ showing shocking scenes of infanticide, starvation, madness, decay and suicide as consequences of the consumption of the ‘foreign drink, Madame Geneva’) and finally to legislations controlling gin production – and thus consumption, too. By the end of the 18th Century the Trade Directory of the City listed 40 distillers, and with the Industrial Revolution and the innovation of the continuous still resulted in a new, unsweetened, aromatic

Desmond Payne, Master Distiller of Beefeater Desmond Payne, with 40 years in the industry, is quite possibly the most experienced gin distiller in the world. His responsibilities include acting as custodian for the original recipe and hand selecting the botanicals Beefeater uses. Before joining Beefeater, Desmond began in the wine trade; firstly picking grapes in Bordeaux and then working in Harrods wine cellar. In 1967, he moved to Seager Evans and Co, the Wine Merchants & Gin Distillers, and in 1969, he began working his way through the ranks at the Plymouth Gin Distillery, before finding his eventual home in Kennington, with Beefeater. YL: How did you get attracted to the gin industry? DP: I think it started with the wine business, my first love affair, so to say. I worked for a wine trading company with connection to a gin distillery. Though I was fascinated by the flavours, the botanicals, I should say all that happened purely by chance. I had a terrific forty years making gin – and I hope a good few years are still to come. YL: What was your motivation to join the company? DP: I think I was fortunate to have many motivations. The people I worked with back in 1967 were great - quite a few of them I am still in touch with. They came to my forty years anniversary party a few months ago, into this room. But the major motivation was the gin – since it is such a versatile drink – all those different cocktails, ingredients, brands, recipes. Also I’ve been lucky enough all through my career to be involved in everything from buying juniper berries through distillation to dealing with cocktail bars or journalists – all the way through the process. Quite rare it is these days… YL: Why is it rare? DP: Sometimes I talk to my colleagues in the business, my peers, gin distillers to other brands, and to my questions like ‘How do you find the juniper berries this year?’ sometimes I get the answer ‘Oh, I don’t buy juniper berries, it is our purchasing department.’ I’d hate that happen over here. YL: What was the most difficult for you when you started: learning to differentiate tastes, sharpening your senses - or was it just learning a different business? DP: I think my skill in differentiating tastes came from working with wine – a great background it was. But I remember, the most difficult time was when in Plymouth the head distiller was retired, and I remember waking up at four in the morning and thinking ‘How will I be able to make sure I will find the right ingredient? How am I going to make it?’ YL: How many years of experience do you need to be able to make such decisions? DP: I think with luck you get better and improve from time to time. You always learn something new about the botanicals, where they come from, what affects the harvest, how distillation was. But I think someone with good sensory background, taste and smell would be able to make the job in two or three years. But with time you learn. YL: Have you started to train your possible successor yet? DP: Absolutely. But since there is only one chance in a year to select orange peel or coriander seeds, you can’t make it immediately. YL: How did your work affect your daily life? Did it change the way you choose your wine, your coffee or cheese? DP: When I go to a good restaurant, before I eat my meal, I pretty much put my nose into it, picking up the aromas, trying to identify the ingredients, see how balanced it is. With wine, of course, I almost get as much pleasure of tasting the wine as of drinking it. It is a combination of those things. But in effect, everything you do, the more interest you take in things, the more benefit you get from it. I think if people get more interest in what they eat or drink, the more enjoyment they will get from it.

style of gin, the so-called ‘London Dry’ – named after the high number of distilleries in town.

A BEEFEATER BOTTLED ‘London Dry Gin’ is made by taking a neutral grain spirit and redistilling after the botanicals are added. In addition to juniper, it is usually made with a small amount of citrus botanicals like lemon and bitter orange peel, but other botanicals like anise, angelica root and seed, orris root, liquorice root, cinnamon, coriander, and cassia bark may be used, too. The recipe of Beefeater London Dry Gin, the last London Dry Gin still produced in London was invented by James Burrough, who started his career as a pharmacist. In 1863 he bought the Chelsea Distillery and started to produce his own style of gin. His unique process was staining the botanicals in the grain alcohol for 24 Dan’s Favourite Drinks Dan Warner, a natural born Londoner is the brand ambassador to Beefeater and a drink specialist, who spent more than a decade behind the counters mixing great cocktails. Let’s see some of his favourite recipes.

hours before distillation. Besides whole juniper berries his recipe included peels of lemon and Seville oranges, angelica root and seeds, coriander seeds, orris root, almonds and liquorice. Despite his success it was not until 1883 that he decided to start branding his gin properly. Burroughs wanted to establish a strong link for his gin to London, so he decided on the name ‘Beefeater’ inspired by the Yeoman Warders also known as ‘Beefeaters’ who guard the Tower of London.

HOW A BOUT A DRINK? One thing is for sure: in London no throats stay dry – even if picking a bottle of London Dry. The Forum Romanum or the point of socializing after, during or instead of work for Londoners is the myriad of pubs, bars and cafés. Besides the wide choice of beers, the fashion of cocktails, the ‘Cocktail Revival Era’ is evident – a movement lead by places in the Soho like LAB on Old Compton Street or Milk and Honey on Poland Street. But the list of fine drinking places is long, ranging from B@l on Battersea Rise through Montgomery Place on Kensington Park Road to Hawksmoore on Commercial Street. The choice of cocktails is even

Duke of Manchester Punch 1 1/2 part blackberry-infused Beefeater Gin 1/2 part Beefeater Gin 1/2 part Dry Vermouth 1/2 part Sweet Vermouth 1/4 part cassis or blackcurrant syrup 1 part freshly squeezed lemon juice 1/2 part sugar syrup 1 part Prosecco Stir all ingredients, except Prosecco, with ice. Top with bubbles and garnish with seasonal fruit.

Martini 3 parts Beefeater Gin 1 part Dry Vermouth 2 dashes orange bitters (optional) Stir all ingredients with ice until cold, and strain into a chilled martini glass. Garnish with a lemon twist.

Beefeater Ruby Negroni 1 part Beefeater Gin 1/2 part Campari 1/2 part tawny port 1/4 part raspberry syrup 3 parts prosecco Stir the first 4 ingredients on ice in a jug or glass and then strain into a champagne flute. Top up with prosecco and garnish with a raspberry.

longer – from the classics like the Martini, the Negroni, the Gin Fizz, the White Lady, the Bloody Mary, the Tom Collins, the Martinez, the 20th Century or the Gin & Tonic, to sharing experiences like a Punch variety or novelties like the Patronus (Jägermesiter, lemon juice, agave syrup, peach bitters, lemon twist), the Red Hot Chilli Pepper (lemongrass, chilli, tequila, vanilla sugar, ginger beer, champagne, goldschläger) or the Very Berry (vodka, lime, blueberries, blackberries, sugar, créme de mure). Perhaps it is time to find the shortest access to a drink, should the Pavlov’s Dog work properly.

A ND ONE FOR THE ROAD Beefeater Burroughs Festive Plum Punch 1 part Beefeater Gin 1 part sloe gin 1 1/2 parts lemon juice 1/2 part orange juice 1/4 part sugar syrup 1/8 part marmalade 1.5 parts Belvoir spiced winter berry cordial 3 parts chilled Earl Grey tea Mix the first 8 ingredients in a punch bowl and chill with ice. Then add the prosecco and garnish with berries in season, citrus wheels, plums and grated nutmeg.

The visit was short to go into an extensive analysis – but long enough to help us see another face of London, learn new chapters in London history, taste umpteen new drinks, have a great time with great people, finish very late at night and start the mornings with generous amounts of coffee and English breakfast (and real Cockney bap and bubbles at Maria’s Market Café), and after buying a bottle of Beefeater 24 (the newborn drink made with novel botanicals like green teas and grapefruit peel) organizing memories and thinking of a second serving of London in the close future.

YEAR OF THE BRANDS 2008 GÁLA,

A TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS JEGYÉBEN A december 4-ei Year of the Brands 2008 Gála − a legkiválóbb brandek ünnepe, tisztelgés a kivételes márkák és a hatékony márkaépítés előtt − tavaly is CSRrendezvény volt. A vállalatok mára a legnagyobb hatású társadalmi szereplőkké váltak. Életünk és gyermekeink életének minősége múlik rajtuk. Természetes és épített környezetünket, emberi kapcsolatainkat, egészségünket befolyásolják, nap mint nap. Mindenki felelős. A tulajdonosok, vezetők, munkatársak, fogyasztók, hatóságok, közintézmények, média, üzleti és civil partnerek. A legfontosabb feladatunk ezért, hogy közösen találjunk válaszokat a 21. század legnagyobb üzleti kihívására: arra, hogy miképp tegyük a társadalmi értékeket az üzleti működés részévé.

Ma már természetes az információ elektronikus formában történő létrehozása, megjelenítése és továbbítása. Ennek ellenére az irodák papírfelhasználása egyre nő; az elmúlt ötven évben a világ papírfogyasztása hatszorosára növekedett. Egy tonna papír előállításához kb. 3 tonna fára van szükség, így minden ötödik fa papírként végzi. Ennek fényében, felelősen döntve, a Year of the Brands 2008 Gálára szóló meghívókat papír felhasználása nélkül, elektronikus formában küldtük el minden vendégünknek, a programfüzeteket pedig újrahasznosított papírra nyomtattuk.

A Year of the Brands 2008 Gála megszervezésekor tudatosan törekedtünk arra, hogy meghívottjaink személyesen is átérezhessék, milyen könnyed és élvezetes is lehet felelősen cselekedni.

Ugyancsak a társadalmi felelősségvállalás jegyében – a művészet támogatására irányítva a figyelmet – döntöttünk úgy, hogy tavaly a díjak elkészítésére Marosi Károly iparművészt (Art Centrum Csoport), idén pedig Botos Péter üvegszobrászt (Magyar Alkotóművészek Szövetsége) kérjük fel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a CSR legtöbb eleme az együttműködésről szól. Egyetlen vállalat sem oldhatja meg a környezet, a társadalom és a gazdaság problémáit önmagában, ezért fontos, hogy az üzleti, az állami és a civil szféra között kialakuljon a párbeszéd. A vállalatok számára az érintettek bevonása a sorsukat érintő döntésekbe nemcsak etikai kötelesség, hanem üzleti lehetőség is. Már hazánkban is sok olyan civil szervezet működik, amely alkalmas partner a szolidárisabb társadalomért, a környezet megóvásáért, a fenntartható fejlődésért tenni kívánó vállalatok számára.

Nemcsak a helyszínt választottuk ki felelősen, hanem a szervezés során folyamatosan gondoltuk végig a nyomtatott anyagok elkészítésének módját, a környezettudatosság és a catering szempontjainak érvényesítését, a civil partnerek bevonásának lehetőségét, valamint egyéb, az esemény jellegéhez kapcsolódó felelős részelemek kidolgozását.

Superbrands Magyarország További információ: www.superbrands.hu (x)

YEAR OF THE BRANDS 2008 GALA,

IN THE SPIRIT OF CORPORATE SOCIAL RESPONSIBILITY The Year of the Brands 2008 Gala this 4th December – a celebration of the most prominent brands, and salute to the most exceptional of these and their effective branding − continued the tradition of the CSR event. Corporations have become the social players making the greatest impact today. The quality of our lives and those of our children depend on them. They influence our natural and built environment, our interpersonal relationships, and even our health, every single day. Everyone carries this responsibility: corporation owners, directors, employees, consumers, authorities, public institutions, the media, and corporate and NGO partners. And thus, our most important duty is to find the answers together to the greatest corporate challenge of the 21st century: how we can insure that social values are an integral part of corporate operations. In planning the Year of the Brands 2008 Gala, we consciously aspired to allow our guests to personally feel just how easy and enjoyable it can be to act responsibly. Beyond selecting the location for the Gala responsibly, throughout the organizational planning, we consciously selected the means of preparing printed materials, validating considerations of environmental consciousness and catering, possibilities for including NGO partners, as well as the elaboration of other responsible elements in connection with the quality of the event. Today the creation, appearance and transmission of information in an electronic format is a given. Despite this, however, the use of paper in offices continues to increase: over the course of the last fifty years, paper consumption has multiplied six times over. To produce one ton of paper, approximately three tons of wood

are necessary; in other words, every fifth tree will wind up as paper. In light of this, demonstrating responsible decisionmaking, we sent our invitations for the Year of the Brands 2008 Gala without the use of paper, exclusively in electronic form, while we printed the programm brochure on recycled paper. Likewise in the same spirit of social responsibility – and directing attention to the support of the arts – we decided to commission applied artist Károly Marosi (Art Centrum Group) to design last year’s awards, and glass artist Péter Botos (Association of Hungarian Artists) to design this year’s. We must not forget that the most significant and frequent element of CSR involves collaboration. There is no single corporation that can solve all the problems of the environment, society and the economy on its own, and it is for this reason that it is so important that a dialogue should evolve between the corporate, governmental and NGO spheres. For corporations, considering those affected by their decisions is not only an ethical obligation, but also provides new business possibilities. Even in Hungary, there are numerous NGOs operating today that would be suitable partners for companies that want to do something in the interest of social solidarity, environmental protection and sustainable development. Superbrands Hungary For further information, see: www.superbrands.hu (x)

HAJÓKIÁLLÍTÁS A LÁTHATÁRON VIENNA BOAT FAIR 2008 Szöveg: Yacht Life Kép: Reed Exhibitions Messe Wien, Christian Husar

Az idén második alkalommal megrendezett Vienna Boat Fair célja, hogy Közép-Európa legnagyobb hajóvásárává váljon. Ehhez több dolog is adott: a kiállítást rendező Reed Exhibitions egyben a Festival International de la Plaisance de Cannes, azaz a tekintélyes cannes-i hajóvásár szervezője is, hogy a további közel ötszáz rendezvényüket ne is említsük, Ausztria a térség vezető vásárlóerejét képviseli a hajóiparban, az évvégi időpont a szakma számára ideális és a Bécsi Vásár központi elhelyezkedése is segít. A csillagok együttállása tehát ideális. Tényleg így van? Erről beszélgettünk Matthias Limbeck-kel, a Reed Exhibitions ügyvezető igazgatójával Budapesten. Yacht Life: Sok hajókiállítással találkozunk és számos új kiállítás is jelentkezik, mint például a jövő áprilisi Moszkvai Nemzetközi Hajókiállítás. Miképp látja a kiállítások szerepét promóciós eszközként, különös tekintettel a hajóiparra és a jelenlegi gazdasági nehézségekre? Matthias Limbeck: Ha a kiállítási naptárra pillantunk, Önnek igaza van: sok a hajókiállítás. Amikor gyártókkal beszélünk, ők is ezt látják, hogy túl sok a hajókiállítás. Szükség lenne arra, hogy átalakuljon a hajókiállítások naptárja itt Európában. A csúcseseményekre, a hajókiállítások „bajnokok ligájára” mindenképp szükség van, ilyenek többek között Düsseldorf, Párizs, Cannes, La Rochelle. YL: Miképp határozza meg ezt a ligát? ML: Piaci alapon, elsősorban. Düsseldorf hatással van egész Európára. De a meghatározó hajósnemzetek,

Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország vásárai is erősek, ezért sorolnám őket is ebbe az elitligába. Mellette persze ott a lehetőség interregionális vásárokat létrehozni, amelyek Európa egy részét fedik le – ilyen például Hamburg, ami nem csak Észak-Németországot, de Skandináviát is célozza. YL: Jó példaként szolgált a Bécsi Hajókiállítás számára? ML: Igen, mi is így indultunk: hajógyártók kerestek meg bennünket a javaslattal, hogy hozzunk létre egy interregionális vásárt Közép-Európában a helyi vásárok, Prága, Budapest vagy Portorož mellé. Ez érthető, hiszen számukra a legnagyobb költségelem a logisztika, hogy hajóikkal ott legyenek mindezeken a kiállításokon. Hajók nélkül kiállítani annyit tesz, hogy a kiállítások és vásárok alapvető előnyét nem használjuk ki, így nem is hatékony, hiszen a hajózás iránt érdeklődő látogatók látni akarják a hajókat, megérinteni, bejárni és összehasonlítani személyesen. Tavaly sok támogatást kaptunk a gyártóktól, és egy erős első kiadással álltunk elő, hiszen elértük célunkat, látogatókat hoztunk a környező országokból Bécsbe. Jelenleg biztosak vagyunk abban, hogy a „bajnokok ligája” mellett életképesek az ilyen interregionális vásárok. YL: Milyennek látja a pénzügyi és gazdasági helyzet hatását a hajókiállításokra? ML: Véleményem szerint nem csak a hajóipar áll nyomás alatt, hanem az egész luxusipar – az autóipar vagy akár a lovassportokhoz kapcsolódó iparágak is például.

YL: Akkor miért lehetett például a Monacoi Jachtkiállításon több kiállító és látogató az előző évekhez képest? ML: A fontos jelzőszám leginkább az lenne, hogy hány üzletet kötöttek. A Genovai Hajókiállítás például azt jelezte, hogy a vásárlók sokkal visszafogottabbak voltak. Lehet, hogy több az érdeklődő, de kevesebb a megrendelés. És persze az is számít, hogy melyik kategóriáról beszélünk a hajóiparban: az alsó és középkategória jobban szenved, mint a csúcsosztály. YL: Mit gondol a hajókiállítások jövőjéről pozícionálásuk szemszögéből tekintve – az általános kiállítások fenyegetettebbek lennének a luxuskiállításoknál? ML: Abszolút így van. Bár másrészt a mi kiállításunkon is elégedett volt a csúcskategória: egy itáliai motoros hajókat gyártó cég kereskedője megdöbbent, amikor két ukrán férfi meglátogatta a standját, és megrendeltek két luxusmotorost. Ő úgy nyilatkozott, hogy a következő tíz évben biztos kiállítónk lesz… Ez a kategória kevésbé veszélyeztetett. De ha a régió vásárlóerejét figyeljük, akkor nem a luxus a meghatározó. A kiállításunkat pedig a lehetséges vásárlókhoz kell igazítanunk, érzékenyebbnek kell lennünk például a kishajók kategóriájára, ami tavaly az egyik gyengeségünk volt. KözépEurópában körülbelül 300 ezer ember űz valamilyen vízisportot. Mi azt szeretnénk, ha nekik teremthetnénk olyan platformot, ahol a kiállítók bemutathatják nekik releváns termékeiket. Ennek persze az a kulcsa, hogy a hajóipari gyártó anyacégek ezt a megközelítést támogassák. Természetesen ez nem jelenti a helyi kiállítások halálát. De értelmes egy interregionális kiállításra összpontosítani, és a helyi vásárokat más pozícionálással megrendezni. YL: Hogyan érik el és győzik meg ezt a 300 ezer embert, hogy az Önök vásárát látogassák meg? ML: Ez középtávú elképzelés. De biztosak vagyunk abban, hogy reprezentatívabbak vagyunk a helyi kiállításoknál. Természetesen a fanatikusok Düsseldorfba mennek… De az iparág is előnyben részesíti az őszi időzítést – ha megrendel az ember egy hajót novemberben, tavasszal már hajózhat vele. Ha azonban csak márciusban rendeli meg, akkor csak a következő évben élvezheti.

egyedülálló Közép- és Kelet-Európában. Idén 126 kiállító galéria állított ki nálunk erős zsűrizés után – hat jelentkezőből egy kihullott –, mert mi úgy döntöttünk, hogy csak olyan galériákat mutatunk be, akik nem csak kereskedők, hanem a művészeti élet támogatói is. Nehéz volt ilyen galériákat találni Közép-Európa déli részéről – de szerencsére Magyarországról sikerült. Ez is interregionális vásár a nagyok – Bázel, Párizs és Köln – mellett. A fogadtatása azonban nagyon jó – amit az is bizonyít, hogy legutóbb 270 csúcsgyűjtő látogatott meg bennünket Európából és ÉszakAmerikából. A Viennafair keretén belül végignézhetik azt, mi is történik Közép- és Kelet-Európában a művészeti életben. Sokat költöttek, a galériák 70 százaléka nagyon elégedett volt. Úgy tűnik, jó úton haladunk ezzel a vásárral, bár még sokat kell invesztálnunk speciális kísérőeseményekbe, vitákba, társadalmi eseményekbe. YL: Aukciókat is terveznek? ML: Nem gondolnám. Inkább olyan kísérő eseményeket, amik a művészeti vásár lényegét támogatják – például egyes régiók, a Balkán, Törökország vagy Oroszország mávészeinek bemutatkozását –, hiszen a célunk, hogy minél több értéket adjunk kiállítóinknak és látogatóinknak egyaránt.

YL: A hajókiállítás mellett más olyan vásárokat is rendeznek, amiknek megvannak a helyi versenytársaik – mint például a Művészeti Vásáruk. Ott is ilyen interregionális pozícionálással dolgoznak? ML: A Viennafair kortárs művészeti vásár – és ebben

BOAT SHOW IN SIGHT VIENNA BOAT FAIR 2008 Text: Yacht Life Images: Reed Exhibitions Messe Wien, Christian Husar

The aim of the second Vienna Boat Show organized this year is to become the largest boat show in Central Europe. To achieve that there are several things given: the organizer, Reed Exhibitions, runs the prestigious Festival International de la Plaisance de Cannes, too, not to mention their other close to five hundred events, Austria has the leading boat buying potential in the region, the year end timing is ideal for the business and the location of the Vienna Fairground is also a help. A perfect constellation it is. But is it really true? That is what we discussed with Matthias Limbeck, Director of Reed Exhibitions, in Budapest. Yacht Life: There is a wide choice of boat exhibitions and fairs, and many new wants are coming up, like the Moscow International Boat Show next April. How do you see the future of exhibitions as a tool of promotion, especially in the boat business and in the current difficult economic situation? Matthias Limbeck: If you take a look at the show calendar, you are right: there are many boat shows coming up. Also when we talk to boat manufacturers, they say there are too many shows. I think there is a need to restructure the boat show calendar here in Europe. There is a need for top events, the so-called ’champions league’ of boat shows, which cover Düsseldorf, Paris, Cannes, La Rochelle among others. YL: How do you define this league? ML: It is defined based on the market, first of all. Düsseldorf has an impact on total Europe. But also shows in the leading sailing countries, like France, UK, Italy, they have a strong effect and that is why they belong to this special league. Then you have the chance to im-

plement interregional shows covering parts of Europe – like Hamburg, for example, targeting not only North Germany, but also Scandinavia. YL: Was it a good example for starting Vienna Boat Show? ML: Yes, that is how we started: boat manufacturers came to us proposing an interregional show instead of the regional boat shows in Central Europe, like Prague, Budapest or Portorož. This is understandable, since the main cost for them is the logistics, to bring boats to all these shows. Exhibiting without boats is against the basic advantage of exhibitions and fairs, it is not effective, since people interested in boats want to see the boats, want to touch them, visit and compare the boats personally. Last year we received strong support from the manufacturers and with a good first edition, we did achieve our promises of bringing people from surrounding countries to Vienna. At the moment we are sure that the idea of having the ’champions league’ on the one hand side and interregional shows on the other will work. YL: Do you see an effect of the financial and economic situation on the boat shows? ML: It is not only the boating business, but also the entire luxury business in my view that is under pressure - cars, but even horses for example. YL: Than why did the Monaco Yacht Show have so much more exhibitors and visitors than in the previous years? ML: The important figure would be how many deals were done. I have the feedback from the Genoa Boat Show that the visitors were more defensive than last

year. So probably there are more visitors, but less deals. Also, there are different categories in the boat industry: the lower and medium categories would definitely be more affected than the top categories. YL: How do you see the future of yacht shows regarding their positioning – would the so-called general shows be more threatened than luxury shows? ML: Absolutely. On the other side also in our last year’s show for example the top category was satisfied: a retailer of an Italian motor yacht manufacturer was more than surprised when two guys from the Ukraine came to see his exhibit and bought two yachts from the luxury segment. He said he would be exhibiting with us the next ten years… So this category is less threatened. But if you look at the buying power and habits of the region, it is not ruled by the luxury category. We have to position our show to the possible buyers, need to be more sensitive on the small boat segment, for example, which was one of our weaknesses last year. In Central Europe there are around 300 thousand people doing all kind of water sports. Our idea is to provide one platform for them where the exhibitors can present the relevant products. The key is that the manufacturers, the mother companies of the boat sector support this approach. Naturally, this does not mean that the national shows will disappear. But it makes sense to focus on an interregional show and then organize national events with a different positioning. YL: How can you reach these 300 thousand people and convince them to visit your show? ML: This is a mid-term concept. But we are sure we are more representative than the local shows. Of course the real freaks will go to Düsseldorf… Also the business prefers the autumn timing – if you order a boat in November, you can sail that the next spring. If you order one in March, that would most probably be ready for the following year only.

ML: Viennafair is a contemporary show – the only one in Central and Eastern Europe. We had 126 galleries exhibiting after a strong selection by the jury – one of six applications fell out – as we decided to present galleries only, not art dealers, galleries that support artists. It was difficult to find such galleries in Central South Europe – but we were lucky to find ones from Hungary. Also it is an interregional show besides the major ones – like Basel, Paris and Cologne. We are very well accepted and perceived – and the proof is that 270 top international collectors from Europe and North America visiting us. At Viennafair they had the chance to see what’s going on in Central and Eastern Europe. They invested a lot of money, more than 70 percents of galleries exhibiting were very satisfied. It seems we are on a good way with this exhibition, though we need to invest more in special segment exhibitions, in panels, social events. YL: Also auctions? ML: I don’t think so. We would rather go for side events that support the essence of the art fair only – for example side shows of specific regions like the Balkans or Turkey or Russia – it is about giving more value to our exhibitors and visitors alike.

YL: You also organize other shows that have their national competition – like the Art Fair, for example. Do you have the same interregional positioning in this field, too?

Borospolc Csorba Gábor rovata

M, MINT MERLOT, M LIKE MERLOT

100

avagy négy coMbos Macho Muskétás Magyarországról Merlot szőlőből

Four Magyar chuMMy Macho Musketeers from Merlot grape

A Babitsra hajazó, kissé izzadtságszagú alliterálás után hagyjuk most a dumát, hisz legtöbbünk úgyis olvasta Dumas-t! Térjünk inkább a lényegre! A Merlot (ejtsd merló) sokunknak ismerős, ám mégis oly titokzatos egy szőlőfajta. Megvan benne a simogató feminin érzékiség és a markáns macho férfiasság egyaránt. Egy nagy bor ismérve mindkét oldal szerencsés találkozása, a harmónia, ahol az ellenpólusok kiegészítve egymást egy naggyá olvadnak össze. Teszik ezt mindazért, hogy mi, szerencsés borivók élvezhessük az egyszerit és azt a néhány ezer palackot leszámítva megismételhetetlent.

But leave the unnecessary and embarrassingly alliterative words, and let’s get to the point. Merlot is well known for many of us, but still it is a grape full of mystery. It has in one body the soft feminine sensuality and the rocky macho masculinity. The great wines are born from the lucky rendezvous of the two sides, it creates the harmony where the opposite poles complement each other. And they do it for that we lucky wine drinkers could enjoy the unique and besides the couple thousands of bottles, unrepeatable taste. As feasts are getting closer we need exactly these wines for the table to fascinate our family with a really good Merlot.

ÉDES, VAGY SZÁRAZ?

SWEET OR DRY?

„Hála” a szocializmusnak, hazánkban még mindig sokan azonosítják a nemes Merlot fajtát azzal a vörösborral, amely félédes, vagy még rosszabb esetben édes verziókkal örvendezteti meg nem túl kifinomult fogyasztóit. Az édes ízt ösztönösen szeretjük, ám jó tudni, hogy a cukor agresszív állat, egyből a középpontban kíván lenni, és legszívesebben minden ízkomponenst a zuhanyzóba küldene egy jól irányzott szabadrúgással. Azonban, miután kihúztuk exhibicionista barátunk méregfogát, és vettünk egy jó merlot-t megbízható forrásból, rájövünk, hogy hősünk milyen széles spektrumon is mozog száraz formában. A legszebb a történetben az, hogy miután sikeresen elengedtük az édes ízeket, kérés nélkül jönnek majd vissza, hogy bár diszkrétebb formában, de újra örvendjük látogatásuknak. A Merlot egyik jellemzője ugyanis a bársonyosság, a finom melegség, kerekség, és ez ízérzetre nagyon hasonló a cukor jelenlétéhez. Amikor tehát már le tudtunk mondani róla, örökre megkapjuk. – egy igazi zen tanítás borkedvelőknek.

“Thanks” to the once existing socialism in our small country many still put an equal sign between the noble Merlot variety and that type of wine, which makes the not too demanding consumers happy with semi-sweet or in worse case with sweet versions. We like sweet taste instinctively, but it’s good to know, however, that sugar is an aggressive animal, always wanting to be in the limelight and if it were up to it, it would send every flavour component into the sewage. But after we removed the sting of our exhibitionist friend and bought a good Merlot from a creditable source, we understand that our hero swings on such a wide spectrum even in its dry version. The best in the story is that after we finally let the sweet tastes away, they all come back without asking, though in a softer form, and we are happy about their visit. One characteristic of Merlot is its softness, the nice warmness, roundness and this is quite similar to the taste of sugar. We get it forever when we have already given it up. A real Zen message for wine lovers.

ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN

AT HOME AND ABROAD

A rendszerváltozást követően hazánkban megélénkült az érdeklődés a világfajták iránt. A Cabernet-k egyeduralkodásukat élték, de mint Bordeaux egyik meghatározó fajtája, a Merlot is magára fordította a hazai borászok figyelmét. Legtöbb esetben házasításban végezték, mivel a Cabernet-k durva textúráját jól egyensúlyozza a Merlot kedvessége. Persze sorra hozták ki őket fajtaborként is, de inkább a közepes árkategóriában. Mígnem a forró és csaknem esőmentes 2000-es évjáratban döbbenetes koncentrációkat mértek az erősen hozamkorlátozott Merlot ültetvényeken. Miután a borászok újat vásároltak a szétdurrant fokolókból, azon tanakodtak, hogy miért nem töltik le a legjobban sikerült Merlot tételeket saját címkével, külön palackba. A felismerést tett követte és az adott pincék

After the regime change in our country the interest towards the world varieties have increased. Cabernet was an autocrat, but as an important variant of Bordeaux, also Merlot raised the interests of the Hungarian winemakers. In most cases they finished in blending, since the rough texture of Cabernet well equilibrates with the softness of Merlot. Of course they appeared also as variety wines, but in the mid-category. Until the hot and almost rainless year 2000, when astonishing concentrations were measured in the strongly yield restricted Merlot plantations. After the vintners had bought new measures for replacing the bursting ones, they began to wonder why they don’t put the best quality Merlot in separate bottles with their own vignette. Recognition was followed by

Wine Shelf Column of Gábor Csorba

zászlósborai egy csapásra limitált szériában készített Merlot-k lettek. Csak néhány név a legnagyobbak közül: Takler Primarius, Gere Solus. Persze a felismerés szele ezúttal is nyugatról fúj, hiszen főhősünk Bordeaux-ból származik, ezen belül is SaintÉmilion és Pomerol borvidékeket lehet megjelölni szülőhelyéül. A top chateaux-k között találjuk meg például a jól csengő Chateaux Pétrust vagy a Chateaux Cheval Blanct. Ezek az ikonikus pincészetek mind-mind Merlot szőlőből dolgoznak. De ugyanúgy, mint a Cabernet Sauvignon, a Merlot is jóval túlnőtte magát Bordeaux határain, és mára szinte az egész világon megtalálható. Olaszország egyik legnagyobb presztízsű toszkán borászatában (Tenuta dell’Ornellaia) is egy Merlot áll a termékpiramis csúcsán, a Masseto, de lehetne még sorolni a példákat. Kis külföldi kitérőnk után kezdődjék hát egy izgalmas felfedezés hazánk négy kiemelkedő Merlot-jának vizsgálatán keresztül! Mind a négy bor különböző karakterű, de abban megegyeznek, hogy igazi mércét akarnak felállítani a hazai Merlot-kínálatban, aminek mi fogyasztók nagyon, de nagyon örülünk. Muskétások! Ángár!

ELSŐ MUSKÉTÁS WENINGER MERLOT 2006 SOPRON Tán elsőre furán hangzik, hogy a Merlot, aki imádja a forróságot, jól érezheti magát egy olyan hűvös borvidéken, mint Sopron, de ne feledjük, hogy a Weninger pincészet már jó néhány kellemes meglepetéssel szolgált. Érdemes csak a 2000-es Syrah-jukat megemlíteni, ami új dimenziót nyitott hazánkban, pedig az a fajta sem az orosz tajga zord klímáját karmolja. Fontos megjegyezni, hogy ez a borászat volt az első itthon, aki deklaráltan átállt a biodinamikus borkészítésre, amely öko-barát szemléletet és nagyfokú érzékenységet is takar. Az átállásban nemcsak az a jó, hogy teával permetezel, de visszahívod a szőlőbe a természet létfontosságú szereplőit is, mint például a bogarak, giliszták, madarak, – így kemikáliák használata nélkül éred el ugyanazt a hatást és te is hozzájárultál egy zöld, és mindenki számára kedvező élettér kialakításához. Borunk színe bíbor, szélén még jelentkezik a lilás spektrum, amely fiatal borra utal. Illatában kevésbé az áradó gyümölcsök vannak jelen, mint inkább a vegetális jegyek. Ízében a tanninok mellett fontos szerephez jutnak a savak, amelyek hosszú zamattal kedveskednek a fogyasztónak. A soproni borvidék jellemző palás talajszerkezete gyakran produkálja az ebben a borban is jelentkező sós-minerális ízjegyeket. Kicsit mintha követ nyalogatnál. Ez a bor nem az első érzékekre hat! Időt kér a kiteljesedéshez. Ezt nem érdemes kibontás után egyből benyakalni, mert ahogy várakozunk felette, az oxigén hatására kezdi csak megmutatni bájait. Haladó bor türelmeseknek.

action and the flag wines of the given cellars became the Merlot made in limited series. Just some names from the greatest: Takler Primarius, Gere Solus. Naturally, the wind of recognition arrived from the west, since our hero came from Bordeaux, more precisely its born places are Saint-Émilion and Pomerol wine regions. Among the top chateaux we find for instance the well-reputed Chateaux Pétrus or the Chateaux Cheval Blanc. These iconic wineries all work from Merlot vine. But such as Cabernet Sauvignon, Merlot also has grown over the borders of Bordeaux and nowadays we can find it almost anywhere in the world. In one of the best wineries of Italy (the Toscana Tenuta dell’Ornellaia) Merlot is at the top of the product pyramid, called Masseto, but the list could easily continue. After our tiny off-road journey abroad, let’s begin an exciting discovery via the four eminent Hungarian Merlots. All four wines have different characteristics, but they meet at the point to define a real measure in the domestic Merlot supply, which we, the consumers are very happy about. Musketeers, en garde!

FIRST MUSKETEER WENINGER MERLOT 2006 SOPRON At first sight it may seem weird that Merlot, which adores the hot weather, can feel good on such a cool wine region as Sopron, but don’t forget that the Weninger winery has already surprised us – in a good way – many times. Just think of their Syrah from 2000 that opened a new dimension in our country, even that variety is not a huge fan of the rough climate like that of the Russian taiga. It is however important to mention that this winery was the first in Hungary that changed officially to biodynamic wine making, which shows eco-friendly approach and sensibility. In this new process not only the spray with tea is good, but also that you call back into the grapes the vital elements of nature, like the insects, worms, birds. One can reach the same effect without chemical materials and also participate in the creation of a green life space fine for every one of us. The colour of the wine is empurpled, at the sides even we can see purple, which means the wine is young. In its flavour we find less fruits, but more vegetal signs. In its savour besides the tannins also the acids get important roles, they generate the long aroma. The shale soil

101

Borospolc Csorba Gábor rovata

structure – which is typical in the Sopron wine region – often causes the salty-mineral savours in the wine. A little bit it feels like licking a piece of stone. This wine doesn’t impact the primer senses. It needs time to completion. It’s not a wine you finish right after opening the bottle, because as we are waiting over it, its charm is shown due to the oxygen. An advanced wine for patient consumers it is.

MÁSODIK MUSKÉTÁS KONYÁRI SESSIO 2006 BALATONLELLE

102

SECOND MUSKETEER KONYÁRI SESSIO 2006 BALATONLELLE

Aki látja, hogy Sopron után Balatonlelle következik, ráadásul most nagy Merlot-król beszélünk, teljes joggal hihetné azt, hogy meghibbantam. Ám a helyzet az, hogy a Balatonlellén, pontosabban a Kishegyen található Konyári pince ennek a bornak a 2003-as évjáratával nyerte meg Brüsszelben a nagyaranyérmet! Ilyet azelőtt egy dominánsan vörösboros borvidék sem tudott felmutatni. Tehát a Sessio igen szép múltra tekint vissza, de épp ezért nehéz helyzetben is van, hiszen elég magasan van a léc, amit illene átugornia. Konyári Dani, a 20-as évei vége felé járó borász imádja a latin neveket. A Sessio név a középkorban volt használatban, így nevezték a Tihanyi Apátság oklevelein a vincellérházakhoz tartozó szőlőtelkeket.

First Sopron, then Balatonlelle?! And we talk about Merlots? I don’t have mental problems, believe me. The case is that in Balatonlelle, more precisely in Kishegy you can find the Konyári vineyard. This winery won the gold medal in Brussels with the 2003 variant of this wine. Before not a single dominantly red wine producing region could achieve such a success. So Sessio has a really nice past, but it is also in a difficult situation, since the bar has been placed very high and it shall jump it over. Dani Konyári, the young winemaker in his late 20s adores the Latin names. The name Sessio was used for the vine parcels on the charters of Tihany Abbey in the Middle Age.

Az egy hektárnyi területről származó bor színe élénk bíbor, és a Weningerhez hasonlóan itt is megfigyelhető a lilás szél. Ez egy igazi illatozó bor, amelyet boncolgatni óriási élmény. Én például magamban nevetgélve tíz percig csak szagolgattam, és újra meg újra felfedeztem valami izgalmasat. Fűszerkavalkád mindenekelőtt. Szerecsendió, fahéj, kicsi ánizs, mmm! Szájba véve folytatódik az utazás. A 12 hónapos barrikhordós érlelés és a szőlőből származó cserzőanyag a háttérben támogatja meg italunkat. Imádnivaló gyümölcsösség és a Merlot édes érzete van a számban. Pont annyira kedves, hogy ne higgyem azt, hogy túlzásba esik és egyből odaadja magát. Remek egyensúly, jól fogyasztható, kész bor. A 2006-os Sessio szuper vásár, de bátran eltehető még jópár évre.

The colour of this wine produced on one hectare is empurpled and similarly to the Weninger one here also we can see the purple side. This is a real flavouring wine and it is a great experience to analyse it. Me for example, I was just laughing inside while smelling it for like ten minutes and discovered something exciting again and again. A cavalcade of spices above all: nutmeg, cinnamon, a little anis, mhm! After tasting it, the voyage continues. The 12-month maturation in barrique casks and the tannins in the grapes back up our drink. Lovely fruitiness and the Merlot’s sweetness are in my mouth. It is as kind as I feel that it won’t exaggerate and neither give itself to me immediately. Excellent balance, good to consume, a great wine. Sessio 2006 is the perfect gift and can be preserved for long time.

Wine Shelf Column of Gábor Csorba

HARMADIK MUSKÉTÁS TAKLER PRIMARIUS 2006 SZEKSZÁRD 2004 borásza Takler Ferenc extrán megbízható név, egy igazi állócsillag Szekszárd egén. Kedvelem a Takler borokat és bizony bevallom, három nagy hazai borélményem közül az egyik egy Takler borhoz fűződik. Nevezetesen a 2003-as Primariushoz, ennek a bornak az elődjéhez. A bor olyan paraméterekkel rendelkezett, ami már-már a megismételhetetlent jelenti. Ám amint megvizsgáltam a címkét, láttam, hogy ezúttal is döbbenetes analitikai értékeket hozott ki Takler úr a Merlot ültetvényekből. A 20 hónapos tölgyfahordós érlelés és a 16%-os alkoholtartalom sugallja, hogy gatyát felkötni, mert súlyos dolog lehet a palackban! A helyzetet még durvábbá teszi, hogy tudom, egy tőkén mindössze 1 kg szőlő termett, ráadásul 25 mustfokkal érkezett be a pincébe. Előre félek és örülök, mert izgalomba hozott ez a bor. Mély bíbor szín fogad, egynemű, sötét tónus. Illata lenyűgöz. Erős intenzitású, az elején olyan, mint egy feketeribizli eszencia. Csodálkozom is, hiszen ilyen erős feketeribizli illatot eddig csak Cabernet Sauvignonokban éreztem. Ezzel együtt erdei gyümölcsök, de aszalt szilva is helyet kér az orromban. Lekvárszerű, sűrű, és ha színekkel lehetne jellemezni illatot, akkor sötétlilát meg feketét mondanék. Kóstolása nem könnyű dolog. A bor brutális. Óriási koncentráció, erős tanninérzet, sok gyümölcs. Csoda, hogy szét nem robbant eddig ez a palack a polcokon, akkor erő van benne! Miközben küzdök a borral, megkívánok egy jó bélszínt. Azt hiszem ez a bor akkora erőtartalékot hordoz magában, hogy tényleg ételt kíván mellé. Imponáló a matéria nagysága, de ezt a bort én még biztosan eltenném egy dugi helyre és legközelebb úgy két év múlva bontanám ki. Biztos vagyok benne, hogy kiállja a próbát! Szívből örülök, hogy a 2003-as után a 2006-os Primarius még így fiatalon is igazi nagy bor formátumát mutatja.

NEGYEDIK MUSKÉTÁS BOCK MAGNIFICO 2006 VILLÁNY

A Magnifico 2003-os évjáratban jött ki először és bombaként robbant az itthoni borpiacon. Igen kevés készült belőle és hamar népszerű lett. Méltó a Bock pincészet csúcsbora címre. Az az évjárat a Feketehegy termése volt, ahonnan

THIRD MUSKETEER TAKLER PRIMARIUS 2006 SZEKSZÁRD Ferenc Takler, vintner of the year 2004 is an absolute trustable name, a real standing star on the sky of Szekszárd. I like Takler wines and telling the truth one of my three great experiences with Hungarian wines is connected to him. Namely to the 2003 Primarius, the ascensor of this wine. That wine had such parameters that is almost impossible to repeat. But as I looked at the label, I saw that Mr. Takler realised it also now the amazing analytical values of his Merlot vines. The 20-month maturation in oak barrels and the 16% alcohol content shows that there is something great in the bottle. The situation is even “worse”, if we get know that on one vine only 1 kg grapes have grown, moreover it arrived to the cave with 25 must grade. I am happy and worried at a time, since this wine made me excited. A deep empurpled colour welcomes me, homogenous, dark tone. Its savour impresses me. Strong intensity, at the beginning it is a little bit similar to the black currant essence. I am surprised, because until now I have only felt this strong black currant smell in Cabernet Sauvignon. But then wild berries and French plum knock on the door. Jam-like, thick and if I needed to characterize a smell with colours, I would say dark purple and black. Its tasting is not a simple task. The wine is brutal. Huge concentration, strong tannin sense, plenty of fruits. It’s a miracle how it hasn’t blown over the bottle, it is so strong. As I am fighting with the wine, I got desire for a steak. I guess that this wine has such a power reserve that it necessities some food. The grandeur of the material is impressive, but I would rather put this wine to a secret place and open it in two years. I am sure that it would stand the test. I am honestly happy that after 2003 the 2006 Primarius even at this young age is a really great wine.

FOURTH MUSKETEER BOCK MAGNIFICO 2006 VILLÁNY Magnifico appeared first in 2003 and immediately became a bombshell at the domestic wine market. Very few of it were produced and it became popu-

103

Borospolc Csorba Gábor rovata

például 2004-ben is igen komoly tételek kerültek ki, főleg Cabernet-k. Ezúttal egy még kevésbé ismert, de annál látványosabb és többet ígérő dűlőről származik az alapanyag, az Ördögárokról. Ez a kissé mitikus helyszín egy igazi katlan, egy forró medence, ahol valóban megül a meleg, és a gyalogosan is nehezen járható meredek kaptatókon extrém szögben kapja a napsugárzást a szőlő. A katlanhatás miatt az Ördögárokban a hőmérséklet 3-4 fokkal magasabb, mint lent Villányban a faluban. Nem csoda, hogy az összes neves villányi termelő akart magának egy kis szeletet a következő „Kopárból”. A Magnifico, hasonlóan a Primariushoz szintén nagyon sötét színű, nemes, már-már feketébe hajló. Hihetetlen, de illatából itt is csak úgy dől a feketeribizli. Nem szerénykedik, már az elején megmutatja erejét és bájait. Nincs mit takargatni, ez a 2006-os Magnifico és ez a bor kérem szépen minden tekintetben nagyon sok. Itt is 16%-os alkoholtartalom díszlik a címkén, viszont nem zavaró, hisz borunk nem tüzes, nem alkoholos. Ide egész egyszerűen kell ennyi és kész. A burjánzó illatok felett sokáig le lehet ücsörögni és közben folyamatosan váltakozó fűszereket és gyümölcsöket talál az ember. Jóleső, és igazi luxus érzés így időzni a bor felett. A fő különbség a Primariushoz képest az, hogy a magas tannin tartalom mellett a bornak már most megvan az a Merlot-s kedvessége. Olyan, mint egy szigorú tanár, aki keményen kérdez, de ha jól felelsz, megsimogatja a buksidat és még piros pontot is kapsz mellé. A 2006-os Magnifico nagy formát mutat még ilyen fiatalon is, de az is biztos, hogy 5-8 évnyi tartalék könnyedén benne van. Kóstolva 1992-es Bock csúcsborokat, azt gondolom, hogy egy-két palackot még be is mernék falazni a pincébe. Biztos vagyok benne, hogy bírná a maltert, és egyszer bizony odasúgnám a nagy titkot az unokámnak…

lar in a short time. It is definitely worth to be the top wine of Bock vinery. That year was the crop of Feketehegy, from where even in 2004 great qualities were born, mostly Cabernets. At this time the grape is from an even more promising hill, the Ördögárok. This little bit mythic place is a real caldron, a hot basin, where warmness really stays and grapes get the sunshine in an extreme angle on the steep hills even hard to climb. Because of the caldron effect the temperature is 3-4 degrees higher in Ördögárok than down in the village of Villány. It’s not a surprise that all the important winemakers wanted a small parcel from the next “Kopár”. Magnifico, just like Primarius is very dark, almost black. It is unbelievable but it smells black currant intensively. It is not shy, shows its power and charm at the beginning. It has nothing to hide, this is the Magnifico 2006 and this wine is much in every aspect. On its label we see 16% of alcohol content as well, but it’s not bothering since our wine is not temperamental, doesn’t feel too much of alcohol in it. Here it is needed, and full stop. Over the sprawling flavours we can relax a little bit and meanwhile we find always-changing spices and fruits. It is good and feels high class to pass time with this wine. The main difference from Primarius is that beside the high tannin content this wine has already got the Merlot kindness. It is like a rigid teacher, who asks strictly, but if you answer right, she softly cossets your head and gives you a reward. Magnifico 2006 is in great form, even at this young age, but it is also true that it has also 5-8 years reserve in itself. Tasting the 1992 top Bock wines, I guess I would even wall up some bottles. I am sure that it would survive and once I would whisper the big secret to my grandchild.

Miből igyuk? A Merlot egyike a hat bordeaux-i vörös fajtának (Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Malbec, Petit Verdot és Carmenere). A bordeaux-i vörösboroknak minden pohárgyártónál megvan a saját sorozata. Ezek gyártótól függően nyilván egy kicsit változhatnak, de azért mégis nagyjából hasonló formavilággal rendelkeznek. Egy jó minőségű kristálypohár nagyban hozzájárul az élvezetek tökéletesítéséhez, és az a személyes tapasztalatom, hogy egy jó pohárválasztás kidomborítja borunk jó tulajdonságait, és egész egyszerűen ízesebbnek érezzük, mintha egy „béna” pohárból lefetyelnénk. Nyelvünk különböző részein különböző ízeket érzünk. Ezeket a jó minőségű kristálypoharakat úgy alakították ki, hogy a szőlőfajta tulajdonságait és nyelvünk biológiai felépítését szem előtt tartották. Éppen ezért egyáltalán nem sznobság kérdése, hanem a tökéletességre való törekvés jele a borfajtához (esetünkben Merlot) társított pohárforma kiválasztása. Tehát, ha Merlot van a palackban, akkor ahhoz bordeaux-i formájú pohár dukál!

Which Glass to Choose? Merlot is one of the six Bordeaux red varieties (Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot, Malbec, Petit Verdot and Carmenere). The Bordeaux red wines have their own series at each glass producers. These may vary of course from one to another, but they all have more or less the same shape. A crystal glass of good quality improves the pleasure and after my personal experience, a good choice of glass highlights the good characteristics of our wine and very simply we feel the wine tastier, not like slipping it from a “cripple” glass. We feel different tastes on the different points of our tongue. These crystal glasses of good quality were made to meet the characteristic of the grape variety and the biological build-up of our tongue. Choosing the right glass shape for our wine (in this case Merlot) is not a question of snobbism, but the sign of perfectionism. So if in the bottle there is Merlot, then the Bordeaux-shape glass is the winner.

104

Whisky Klub Kovács Dávid Gábor rovata

A WHISKY

ÉRTÉKE

Kép: Győrey Péter

Gyakran tanácstalanul állunk az áruházi whisky-polcok előtt és törjük a fejünket, hogy vajon mitől olyan drágák egyes whiskyk. Hallani pártízezer forintos blended whiskykről, milliókért elkelt malátawhisky-különlegességekről, aukción felbukkanó ritkaságokról, fanatikus whiskygyűjtőkről és gazdát cserélő gyűjteményekről. Vajon mitől olyan értékes ital a whisky? A közgazdaságtan egyik alapvetése, hogy az egyes termékek piaci árát a termék iránti kereslet, illetve kínálat mozgatja. Ha valamiből sok van, de a kutyának sem kell, akkor az a valami nagyon olcsó lesz. Ha viszont valamiből kevés van, és azt a keveset keresik a vásárlók, akkor az a valami igen értékessé válik. Valahogy így zajlik ez a whisky világában is azzal a különbséggel, hogy a whisky esetében már az ital elkészítése is olyan munka- és időigényes, magas minőségre törekvő folyamat, ami a legfiatalabb, legegyszerűbb whiskyt is értékesebbé teszi más italfajták legtöbbjénél. A whisky mindössze 3 összetevőből készül: víz, gabona és élesztő. A legjobb whisky-üzemeket különlegesen tiszta források mellé telepítették, így az ital előállításához olyan vizet tudnak használni, amit senki más. Az élesztőt gyakran az üzem maga állítja elő. Ez ugyan megdrágítja a gyártást, de a whiskymester számára biztosítja a legmagasabb minőséget. Minőség tekintetében gabonából is igen széles a választék. A hatsoros őszi árpa például jelentősen drágább alapanyag, mint az egyszerű kenyérgabona. Az összetevők mellett az is lehet árdrágító, hogy mennyi whiskyt készít egy lepárlóüzem. A malátawhisk yk kétszeres szakaszos lepárlással („kisüsti módszerrel”) készülnek. Egy-egy üzem mindössze pármillió liter malátawhiskyt képes előállítani évente. A világszerte közismert és népszerű blended (házasított) whiskyk ehhez képest több tízmilliós nagyságrendben készülnek ún. folyamatos lepárlással. Ez utóbbiak értékét főként a házasított whiskyösszetevők számossága és minősége, valamint a blended whisky érlelési ideje határozza meg. A whiskygyártás alapvetően kézműves munka, éppen ezért időigényes. A legtöbb idő a whiskyk tölgyfahordókban történő érleléséhez szükséges. Skót és ír whisk(e)yk esetében ez minimum 3 év, amerikai és kanadai whisk(e)yk esetében pedig legalább 2 év érlelést jelent. Ennél azonban a legtöbb whisky jóval tovább érlelődik. Skót maláta whiskyt nem palackoznak 8 éves érlelés előtt, a legjellemzőbb azonban a 10, 12, 15, 18, 21, nem ritkán a 30, 40, 50, 60 éves érlelés sem. A hordóban érlelés nem csak azért értéknövelő, mert a whisky valójában a hordóban

106

nyeri karakterét, íz- és illatjellemzői jelentős részét, enélkül tehát „csak” egy egyszerű gabonapárlat lenne. A whisky minden hordóban töltött évben átlag 2%ot veszít mennyiségéből. A skótok ezt a veszteséget úgy nevezik, az „angyalok jussa” amiért vigyázzák a whiskyt a hordóban töltött hosszú évek során. Könnyű kiszámolni, hogy egy 250 literes ex-bourbon whiskeys hordóban érlelődő skót malátawhiskynek 10 év érlelés alatt csaknem egyötöde elpárolog. 30 év alatt pedig majdnem fele odalesz, vagyis az eredetileg lepárolt whiskymennyiségnek mindössze fele kerülhet palackozásra és eladásra. A whiskykészítés fenti jellemzői mellett a gyártók további értéknövelő megoldásokkal kedveskednek a whiskybarátoknak. Egyre több whiskyüzem áll elő különleges sorozatokkal, egyedülálló palackokkal, évfordulókra kiadott palackozásokkal, korlátozott példányszámban piacra dobott ritkaságokkal. Ezek általában néhány száz palackot jelentenek, amelyek már megjelenésük pillanatában nagyon értékesek, hiszen csak korlátozott mennyiségben és valamely alkalomból megvásárolható specialitások, amikre ráadásul a gyűjtők azonnal lecsapnak. A régmúlt whiskyjeinek egy-egy felbukkanó példánya is jelentős értéket képvisel. Ezeket azonban ma már nem eldugott kis skót falvak kocsmáinak pókhálós raktársarkaiban fedezik fel, hanem többnyire az interneten bukkannak fel különböző aukciós weboldalakon. Ugyanezen forrásból juthatunk évtizedekkel ezelőtt megszűnt, lerombolt vagy csak időlegesen bezárt whiskylepárlókból származó csemegékre. A különlegességeket azonban ne csak az eBay-en keressük, hanem a különböző whisky aukciós weboldalakon is (McTears, Thainstone), illetve a számos whiskykülönlegességgel kereskedő internetboltokban (La Maison du Whisky, Mara, The Whisky Exchange) is. Ha valaki whiskygyűjtésbe kezd, érdemes tisztában lenni azzal, hogy mit is érdemes gyűjteni. Vannak, akik alapvetően egyes lepárló üzemek whiskyjeit vadásszák és törekszenek az adott lepárló által valaha palackozott összes fajtából beszerezni egy-egy példányt. A lepárlók közül gyűjtők szempontjából legnépszerűbbek az Aberlour, Ardbeg, Bowmore,

Magyarországi Whisky Egyesület, www.whiskyclub.org

Glenfarclas, Macallan, Glenfiddich, Port Ellen, stb. Ez utóbbi esetében a feljegyzések szerint eddig több mint 400 különböző fajta Port Ellen whisky került már palackozásra. A whiskygyűjtők egy másik csoportja bizonyos időszakok whiskyjeit, egyes sorozatokat gyűjtenek. Ilyenek például a Diageo szeszipari vállalat „Flora and Fauna” vagy a „Rare Malt Selection” whiskysorozata. Egyes nagyon különleges és drága whiskyket érdemes befektetésként kezelni, őrizgetni, de azzal legyünk tisztában, hogy a palackban töltött évek alatt a whisky már nem érik, nem nemesedik tovább. Értékét a továbbiakban csak az növeli tovább, ha az általunk is őrizgetett whiskyből egyre kevesebb lesz a világon. Jó példa erre a Glenfiddich 1937-ben lepárolt és 2001-ben palackozott 64 éves skót malátawhiskyje, amelyből mindössze 61 palack készült és 3 500 000 forint körüli áron került forgalomba. Értékét ritkasága mellett az adta, hogy a whisky még a II. világháború előtti módszerekkel, eszközökkel készült és több mint 60 évig érlelődött. 2005-ben a Hong kongi repülőtér vámmentes boltjában adták el az utolsó palackot több mint 6 millió forintos áron. Megéri tehát gyűjteni, bár ugyanannyira megéri ezeket a remek whiskyket elfogyasztani is.

Whisky-aukciós weboldalak: Whisky Auction http://www.whiskyauction.com ebay http://search.ebay.com.whisky McTear’s http://www.mctears.com Thainstone http://www.anmgroup.co.uk/tsa/

Antik whisky kereskedők: The Whisky Exchange http://www.thewhiskyexchange.com Giuseppe Begnoni http://www.whiskyparadise.com Mara Malt-Rarities http://www.maltwhisky-mara.com

Antik whiskyk kiállítása: Limburg Whisky Fair http://www.whiskyfair.com

Whisky internetboltok: Whiskynet Budapest http://www.whiskynet.hu La Maison de Whisky http://www.whisky.fr Royal Mile Whiskies http://www.royalmilewhiskies.com Loch Fyne http://www.lfw.co.uk

107

Whisky Club Column by Dávid Gábor Kovács

THE VALUE OF THE WHISKY

Photo: Péter Győrey

Often we stand hopelessly in front of the whisky shelves in the stores and wonder why certain whiskies are so expensive. We can hear about blended whiskies of several thousand forints, malt whisky specialities sold for millions, rarities appearing on auctions, fanatic whisky collectors and collections changing proprietor. Why whisky is such a valuable drink?

It is an economic principle that the market price of goods varies after the demand and supply. If there is a lot of something offered, but nobody wants it, then it will become very cheap. While if there is very few of another thing available and that few is very much demanded by the buyers then this something becomes valuable. This is how happens more or less in the case of whisky as well, with the difference that its production is such a work and time demanding, as well as top quality aiming process that even the youngest and most simple whisky becomes more precious than most of the other spirit types. Whisky is made of only 3 components: water, corn and yeast. The best whisky factories are planted near clear springs, so they can use such water that nobody else does. Yeast is often produced by the factory itself. This makes the production more expensive, but provides the highest quality for the whisky master. Corn too varies widely concerning the quality. For instance the six-rowed autumn barley is more expensive than the simple bread corn. Besides the components also the amount of produced whisky may raise the price of a bottle. The malt whiskies are made by double fractional distillation. The factories are not able to produce more than a couple of million litre of malt whisky per year. The worldwide famous and popular blended whiskies however due to the so-called continuous distillation are produced in a much bigger quantity: several ten millions per year. The value of these last ones depends on the proportion and quality of the blended components, as well as on the maturation time of the whisky. Whisky production is basically an artisan profession, so it requires time. Most of the time is needed for the whisky maturation in oak casks. In the case of Scottish and Irish whisk(e)ies this period is not less than 3 years, while American and Canadian whisk(e)ies need at least 2 years. But most whiskies are matured for longer time. Scottish malt whisky is usually not bottled

108

before 8 years of maturation; the most common periods are 10, 12, 15, 18, 21 and not rarely even 30, 40, 50 or 60 years. Maturation in casks elevates the value not only because whisky gains mostly its character, taste and flavour here, but without this process, it would “only” be a simple corn distillate. Whisky loses each year spent in cask an average 2 % of its quantity. Scottish call this loss the “angel’s share”, because they take care of the whisky in the casks for long years. It is easy to calculate that a Scottish malt whisky maturating in a 250-litre ex-bourbon whiskey cask in 10 years loses almost one fifth of its quantity. In 30 years nearly the half will evaporate, so only the half of the originally distilled quantity will be bottled and sold. Besides the mentioned particularities of whisky production, producers have other value elevating secrets as well. More and more whisky factories launch special series with unique or anniversary bottles, limited editions. It means generally several hundreds of bottles, which are precious already in the moment of their appearance on the market, because they are peculiarities, few in number and made for some special occasions; collectors find them immediately. Whiskies from the past appearing again on the market also represent significant value. Nowadays these however are discovered not on the cobweb shelves of a pub hidden in a small Scottish village, but mostly on various auction websites in the Internet. In this way we can gather specialities from whisky distillers destroyed or mothballed long time ago forever or for a while. Just an advice: beside eBay, we have many other possibilities, e.g. whisky auction sites such as McTears, Thainstone, or web shops merchandizing whisky specialities (La Maison du Whisky, Mara, The Whisky Exchange). If someone begins to collect whisky, firstly it is good to know what to look for. There are some who only hunt for whiskies of certain factories and aim to gather a

Hungarian Whisky Association, www.whiskyclub.org

piece from each type ever bottled in the given distiller. The most popular distillers are Aberlour, Ardbeg, Bowmore, Glenfarclas, Macallan, Glenfiddich, Port Ellen, etc. After some notes until now more than 400 different types of Port Ellen whisky exist. Other species of whisky collectors search for whiskies from certain periods or for special series. For example the spirit giant Diageo launched whisky series called “Flora and Fauna” or “Rare Malt Selection”. Some very special and expensive whiskies are really worth to handle as an investment, but it’s important to know that the whisky in the bottle doesn’t mature anymore. Its value rises only if there are less and less from that specific edition in the world. A good example for it the 64-year-old Scottish malt whisky bottled in 2001 and distilled in 1937 by Glenfiddich. This whisky was produced in very small quantity, only 61 bottles were launched and for a price of 3,500,000 HUF (13,300 EUR). It has become so precious beside due to its rarity that it was made with old methods before the World War II and was matured for more than 60 years. The last bottle was sold in 2005 in the duty free shop of Hong Kong airport for more than 6 million HUF (22,800 EUR). It is thus worth to collect these excellent whiskies, but also to drink them.

Whisky Auction Websites: Whisky Auction http://www.whiskyauction.com ebay http://search.ebay.com.whisky McTear’s http://www.mctears.com Thainstone http://www.anmgroup.co.uk/tsa/

Antique Whisky Commercial: The Whisky Exchange http://www.thewhiskyexchange.com Giuseppe Begnoni http://www.whiskyparadise.com Mara Malt-Rarities http://www.maltwhisky-mara.com

Antique Whisky Fairs: Limburg Whisky Fair http://www.whiskyfair.com

Whisky Web Shops: Whiskynet Budapest http://www.whiskynet.hu La Maison de Whisky http://www.whisky.fr Royal Mile Whiskies http://www.royalmilewhiskies.com Loch Fyne http://www.lfw.co.uk

109

Szivarsarok Bende Máté rovata

KIS SZIVARTÖRTÉNELEM Képek: stockxpert.com

1492 előtti időkből nincsen sok információnk a szivarozásról. Mint annyi jó és manapság mindennapi életünktől elválaszthatatlan dolgot, a dohányt is Amerika felfedezőjének, magyarosan Kolumbusz Kristófnak köszönhetjük. A tudósok úgy tartják, hogy először a mexikói Yucatán félszigeten volt megtalálható a dohánycserje és innen terjedt el, főleg a Dél-amerikai kontinensen. A maya indiánok minden bizonnyal termesztették és használták is a dohányt, főleg vallási rituálék alkalmával. A maya birodalom összeomlása után terjedt el az egész amerikai kontinensen, de a szivar nevét a mayáknak köszönhetjük. Ők sikarnak nevezték a dohányzást és ez a szó cigarro-ként került át a spanyol nyelvbe, majd cigar-ként az angolszász nyelvterületre. A spanyol és portugál tengerészek annyira a rabjává váltak az aromás összesodort dohányleveleknek, hogy elhozták magukkal Európába a cserjéket és elkezdődött a dohánytermesztés a kontinensen, melyhez az Ibériai félsziget klímája éppen megfelelő volt. Évtizedekkel később elkezdett terjedni az új, fura szokás, mely bejárta Európát, ekkor még mint a gazdagok kiváltsága. Franciaországba a portugál nagykövettől, Jean Nicottól jutott el a dohány, nevére utal a dohány latin neve és innen ered a nikotin szó is. Britanniában az 1800-as években kezdődött a szivargyártás, mely még ekkor is luxuscikknek számított. Elegáns klubokban, szivarszobákban hódolt szenvedélyének az arisztokrácia, az elegáns házikabát, a smoking jacket, később szmoking is innen kapta a nevét. Az USA-ban főleg a kubából importált dohánylevelekből készült hosszú, stogie szivarokat szívták, egyre növekvő számban, majd egy máig ismert márka, a Henry Clay is megszületett, mely nevét egy szenátorról kapta. Az egyik leghíresebb szivaros mondás is az Egyesült Államokban hangzott el, 1919-ben Thomas Marshall alelnök mondta, hogy „Amire ennek az országnak igazán szüksége van, az egy jó, 5 centes szivar!”.

110

Kubában az 1920-as években a híres Por Larranaga gyárban kísérleteztek először a gépi szivargyártással, ami hatalmas sikernek bizonyult az USA-ban. Mindeközben az 1300 kubai szivargyárból csak körülbelül 120 maradt talpon a század elejére. Erre az időre tehető a kubai márkák és méretek kialakulása és a szivardobozok megjelenése. A század második felében, Castro 1959-es hatalomra kerülése után ezek a gyárak mind állami kézbe kerültek, majd az 1962-es amerikai embargó is sújtotta az ipart. Ezeknek az eseményeknek hatására hagyta el az országot számos jelentős szivarkészítő família és helyezték át székhelyüket a térség országaiba, elsősorban a Dominikai Köztársaságba. Emiatt találkozhatunk kubai és nem kubai, azonos márkájú szivarokkal, azzal a különbséggel, hogy a kubai szivarok gyűrűjén a Habana szó szerepel, addig a külhoni testvérén a kivándorlás éve, pl. 1875. A ’90-es évek elején tapasztalhattuk a „szivarrobbanást”, azaz a kézzel készült szivarok újra és minden eddiginél intenzívebb divatba kerülését. Azóta folyamatosan nő a prémium szivarok forgalma világszerte, szinte évente indulnak szivarral foglalkozó magazinok. Természetesen az internetet sem kerülte el a folyamat, több ezer szivarokkal foglakozó portál, fórum és blog üzemel és nyílik sorra.

DE MI IS AZ A SZIVAR? Először is tegyünk különbséget a cigaretta, a szivarka (vagyis cigarillo) és a szivar között. A cigaretta felaprított dohánylevelekből áll, melyet papírba tekernek és gyakran füstszűrővel látnak el. A cigaretta az erre a célra termesztett, szivar készítésre nem alkalmas dohányból áll és gyakran ízesítik (főleg mentollal, de egyre gyakoribbak a vanília, cseresznye

és egyéb ízesítésű cigaretták). Külön fajta a kretek, vagyis szegfűszeges cigaretta, melyet hagyományosan Indonéziában készítenek. Ebben az esetben a dohányt szegfűszeg őrleménnyel keverik, ami finom aromát és pattogó hangot eredményez a cigarettában. Szülőhazájában kézzel sodorják, Európába viszont csak a gépi gyártásúak jutnak el. A szivarka már nagyrészt szivardohányból készül, persze nem a legjobb minőségűből, azt meghagyják a szivaroknak. Mérete a cigarettamérettől indul és ennek körülbelül kétszereséig nevezhető még szivarkának. A cigarillokban is törmelék, azaz aprított dohány van, de ezeket szinte mindig (néhány márkától eltekintve) dohánylevélbe tekerik. Legtöbbször füstszűrő nélkül kaphatók, de nem kivételes a füstszűrős változat sem, sőt, egyes márkák szipkával kaphatók. A szivarkák is szinte kizárólag géppel készülnek és nagyon gyakori köztük az ízesített. Sokan kezdik szivaros életútjukat a szivarkákkal, gyakran az ízesítettekkel; ezzel semmi baj nincsen, lehet az ízesítettek közt is jó minőségűt találni, de az a tapasztalat, hogy könnyen áttérnek a fogyasztók az ízesítés nélküli cigarillokra. Ezekben már lehet az igazi dohány ízt és aromát érzékelni és élvezni. Nagyon sok szivaros tart magánál szivarkát, ha nincs ideje egy igazi szivarra (amihez minimum 30-40 nyugodt perc szükséges), akkor egy 5-10 perces szivarkával lehet pótolni és késleltetni az élményt. És el is jutottunk rovatunk fő témájához, magához a szivarhoz. Két alapvető kategória létezik a szivarok közt: a kézi és a gépi szivar. A gépi szivar többféle lehet, attól függően, hogy a teljes szivar géppel készült vagy csak bizonyos fázisai a sodrásnak. Van, hogy egy szivarra csak a külső borítólevelet teszik rá kézzel és a dobozon kézi készítésű szivarként van feltűntetve, ettől még gépi szivarról beszélünk. A teljes mértékben kézzel készült szivarokat nevezzük prémium szivaroknak. Ezek a szivarok kizárólag emberek keze munkája által jönnek létre, szivarlevél leszedésétől egészen a dobozolásig. A kubai füstölni valók nagy része ilyen prémium-kategóriás szivar, de köztük is találhatunk csak részben kézzel készült terméket.

HOGYAN IS KÉSZÜL PRÉMIUM SZIVAR – A SZIVAR RÉSZEI A dohánycserjék kiültetésétől a betakarításig körülbelül 120 nap telik el, viszont ez idő alatt naponta gondozni kell a növényt, a locsolástól kezdve egészen a tűző napfény elleni védelemig. Mikor a különböző méretű és fajtájú leveleket több szakaszban „leszüretelték”, osztályozzák a leveleket szín és fajta szerint. A leveleket kötegekbe rendezik és egy kunyhó szerű épületbe, a vegába viszik, ahol rudakra fűzik és másfél-két hónapig szárítják. Itt alakulnak át a zöld levelek a jól ismert barna dohánylevelekké. Majd egy másik házba kerülnek fermentálásra, ahol is szénaboglyára emlékeztető kupacokba rendezik a leveleket és megkezdődik az „erjesztés”. Itt további kb. egy hónapot töltenek szi-

111

Szivarsarok Bende Máté rovata

varalapanyagaink. Majd egy harmadik épületben újra szétválogatják őket színárnyalat és méret szerint. A szétválogatott levelek visszakerülnek a fermentáló házba, ahol újabb két hónapot töltenek. Ez a folyamat azért nagyon lényeges, mert itt távozik a szivardohányból a kátrány és nikotin nagy része, ami a cigarettadohányban benn marad. Innen a levelek átkerülnek egy gyűjtőhelyiségbe, ahol további időt tölthetnek, egyes prémiumszivarok alapanyagai akár több évet is! Ha legközelebb kérdezik tőlünk, hogy miért kerül olyan sokba egy szál kubai szivar, elmesélhetjük ezt a kis történetet, miszerint ahhoz, hogy elkezdődjön a szivarsodrás, a növény ültetésétől kezdve minimum egy év, egyes szivaroknál akár 7 év is eltelhet. És meg sem említettük, hogy hány szakértő vesz részt az egyes folyamatokban, ellenőrzésekben és válogatásokban.

DE KEZDJÜK EL VÉGRE SODORNI A SZIVART! A kézzel készült szivarunk három részből áll: a töltelék-, a kötő- és a borítólevelekből. A tölteléklevél általában három vagy négyféle levélből áll, melyek a dohánycserje különböző részeiről származnak és különböző érlelési időn estek át. Ezeknek a leveleknek az arányával lehet meghatározni a szivar aromáját és erősségét. A leveleket hosszában csavarják össze és az itt használt levelek határozzák meg a szivar méretét is. A kötőlevél általában két levélből áll és ez tartja össze a töltelékleveleket. Erre kerül rá a borítólevél. Ez határozza meg a szivar elsődleges megítélését, ezért nagyon fontos, hogy a legjobb minőségű leveleket

112

használják borítónak. Nem lehetnek hibásak, túl vastagok vagy erős erezetűek. Van még egy ritkán említett, de annál fontosabb része a szivarnak, ez a sapka. Ezzel a kis pénzérme nagyságú levéldarabbal zárják le a szivar végét, melyet a borítólevél legszebb, legegyenletesebb részéből vág ki a készítő chaveta nevű ovális élű pengéjével. Ez a szivarsodrók (torcedorok) legfontosabb eszköze a présen kívül, amiben a „babák”, vagyis a félig kész szivarok formálódnak. A borítólevél határozza meg a szivar színét. Mi, átlagemberek 8-10 különféle árnyalatot tudunk megkülönböztetni. Egy profi torcedor több mint 70-et! De miért is fontos a borítólevél színe? Természetesen mert ez alapján alakul ki az első benyomásunk a szivarról. Egyes szakértők szerint nem befolyásolja a szivar ízét a borítólevél, mert az ízanyagokat a tölteléklevelek biztosítják, de sokan úgy véljük, hogy minél sötétebb a borítólevél, annál fűszeresebb és pikánsabb a szivar íze. A legfontosabb árnyalatok: Claro: világos színű szivar, egyes fajtáknál szinte sárgászöldes is lehet (létezik dupla claro is). Amerikai, dominikai, hondurasi szivarok gyakran ilyen színűek. Colorado: ez vöröses, sötétbarna szín, a klasszikus szivart ilyennek képzeljük. Maduro: erősen sötétbarna, kávészínű szivar. Gyakori a brazil márkáknál. Oscuro: szinte fekete, ritkán találkozunk vele. És léteznek az átmeneti színek, mint a Colorado Claro vagy a Colorado Maduro.

Cigar Corner A Column by Máté Bende

A BRIEF

CIGAR HISTORY

There is not too much information on tobacco before the year 1492. As amongst so many good and nowadays vital things in our every day live, the spread of tobacco is also credited to Christopher Columbus, the discoverer of America. According to scientists the tobacco plant originates from the Mexican Yucatan Peninsula and it spread mostly on the South American continent. Very probably the Mayan Indians already produced and used tobacco mainly for religious rituals. Even though tobacco spread on the whole American continent only after the fall of the Mayan empire, its name still comes from a Mayan expression. They called the process of smoking tobacco sikar and the word first was transferred to the Spanish language as cigarro and later to the English speaking countries as cigar. Spanish and Portuguese sailors had become so much addicted to the aromatic and rolled up tobacco leaves that they brought the plants with them to Europe. This is how tobacco production started on the old continent and the climate conditions of the Iberian Peninsula was just perfect for it. Several decades later the new and strange habit has spread all over Europe but was still a privilege of rich people. It was Jean Nicot, French ambassador to Portugal, who first introduced tobacco in France and the Latin name of tobacco Nicotiana as well as the word nicotine derives from his name. In Britain the production of tobacco started in the 1800’s and at this time it was still considered as a luxury product. The aristocracy pursuits the passion for tobacco in elegant clubs and cigar rooms. In fact, this is where the elegant dinner jacket has got its name smoking jacket from. In the US the long stogie cigars made of tobacco imported from Cuba became more and more common.

Later the nowadays still well known Henry Clay brand named after a senator was born. One of the most famous phrase comes from the US: in 1919 vice-president Thomas Marshall said, “What this country needs is a good 5-cent cigar!” The first attempts of machine made cigar production were made in the famous Por Larrana factory in the 1920’s in Cuba and turned out to be a great success in the US. Meanwhile up until the end of the century only 120 Cuban factories survived out of the 1300. This was the time by when the different Cuban brands and current sizes have evolved and cigar boxes have appeared. In the second part of the century, after the take-over by Castro in 1959 these factories became state-owned and from 1962 the US embargo also hit the industry. As a result of these negative effects several cigar manufacturer families left the country and transferred their headquarters to other countries of the continent, mainly to the Dominican Republic. This is why we can see Cuban and non-Cuban cigars with the same brand but with a slight difference: while the word Habana figures on the ring of Cuban cigars, the date of immigration e.g. 1875 appears on its foreign relatives. At the end of the 90’s there was a „great cigar boom” meaning that hand rolled cigars became even more intensively „a la mode”. Ever since the turnover of premium cigars has increased worldwide and almost every year a new magazine about cigars is launched onto the market. Obviously the Internet was not left out of the process either; thousands of sites, forums and blogs have been put into function and opened.

113

Cigar Corner A Column by Máté Bende

BUT WHAT IS CIGAR EXACTLY? At first let’s make a difference between cigarettes, cigarillos (small cigar) and cigars. Cigarette is a thin cylinder of finely cut tobacco rolled in paper for smoking usually with a filter at its end. It is made of a special type of tobacco not suitable for producing cigars and it is often flavoured with mint or with the even more popular vanilla or cherry, etc. Kretek is a different type of cigarettes flavoured with clove and are traditionally made in Indonesia. In this case tobacco is mixed with powdered clove, which provides fine aroma and a crackling sound in the cigarette. In its homeland it is rolled manually however, in Europe we can buy only machine made cigarettes. Cigarillos are in majority made of tobacco leaves for cigars, but certainly not of the best quality as those are rather kept for cigars. A cigarillo can be twice as big as a normal cigarette. They also contain fragments of or cut tobacco but these are almost always (except certain brands) rolled into tobacco leaves. Most of the time they come without filter but filtered versions are not exceptional either. In fact, certain brands are sold with special holders. Cigarillos are mostly exclusively machine made and most of them have a special flavour. Many people start their first steps on the path of cigars with cigarillos and usually with the flavoured ones. There is nothing wrong with flavoured cigarillos as we can find high quality brands among them too. However, it seems that many smokers switch to the unflavoured ones quite easily as in these they can already recognize and enjoy the real taste and aroma of tobacco. When cigar smokers don’t have time for a real cigar (it would take at least 30 to 40 minutes to smoke a cigar) they just smoke a 5-10 minutes long cigarillo in order to compensate for the lack of joy.

114

At this point we have finally got to the main topic of our column, the cigar itself. Cigars can be categorized as either being hand rolled or machine made. There are various types of machine made cigars depending on whether the entire cigar is machine made or just certain phases of the rolling. Sometimes only the top cover leaf is put on by hand but on the box it is labelled as totally hand rolled cigars despite the fact that it was actually machine made. Premium cigars are 100% hand rolled. These cigars are produced exclusively manually from harvesting the tobacco leaf to the packaging. The majority of Cuban cigars are premium high quality cigars but we can also find among these only partially hand rolled products.

THE PROCESS OF PRODUCING PREMIUM CIGARS – THE PARTS OF CIGARS There are 120 days between bedding a tobacco plant and harvesting it. During this period of time the plant needs to be taken care of daily such as watering or protection against strong sunshine. Having done the harvest in several phases the leaves, which can be of many different sizes and types, are classified based on colour and type. The leaves are piled up and taken into a small barn called vega where they are stitched on bars and are dried for 1,5 to 2 months. This is when the green leaves transform into the well-known brown tobacco leaves. After this they are taken into another barn for fermentation and the leaves are piled up as haystacks and the “aging” starts. Here the raw materials will be stored for another month. After this they are taken into a third building where they will be sampled according to shade and size. The sampled leaves will be taken back to the barn of fermentation where they will be left for another 2-month period. The reason this process is so important is that this way most

of the nicotine and tar will disappear from the cigars while remain in cigarette tobacco. From here the leaves will be taken baled in another room where they will be stored for a long period of time, in some cases even for several years. If someone asks us why one Cuban cigar costs so much we can tell him or her this small story that is from the date the tobacco plant was bedded we talk about 1 or even 7 years passing by before actually rolling one cigar. Not to mention the number of experts taking part in certain processes, checking and selection.

LET’S START ROLLIN’! Hand rolled cigars consist of three parts: filler leaves, binder leaves and wrapper leaves. The filler is usually made of three or four different types of leaves, which stem from different parts of the tobacco plant and went through different fermentation time. The proportion of these leaves determines the aroma and strength of cigars. Leaves are rolled in a longitudinal direction and will set the size of a cigar. The binder is generally made up of two leaves keeping the filler leaves together followed by the wrapper on top. Cigars are qualified based on the wrapper leaves therefore it is vital that the best quality leaves be used here. They cannot be torn, nor too thick neither too ribbed. Another very important but rarely mentioned part of a cigar is the cap. The cap is about the size of a coin and it is used to seal the end of a cigar. The cigar maker uses the most beautiful and smoothest part of the wrapper leaf and cuts the cap off with the chaveta, a crescent-shaped knife. Besides the press in which the “dolls” or the half-made cigars get their final shape, the chaveta is the most important device of a torcedor (cigar maker). The wrapper also determines the colour of the cigar. Average people can differentiate 8-10 shades. A torcedor can distinguish more than 70 shades. Why the colour of the wrapper leaf is so important? Obviously because this is the first thing based on which make our choice. According to certain experts the wrapper does not affect the flavour of a cigar, as it is the filler, which provides its taste. However, many of us believe that the darker the wrapper the spicier and more savoury the cigar will be.

The Most Important Shades Claro: light coloured cigar, certain types can have yellowish-greenish shades (double claro also exists). Cigars from America, the Dominican Republic or Honduras can be of such colour. Colorado: Rubin like dark colour, classic cigars are thought to have this colour. Maduro: very dark brown, „espresso forte” coloured cigar. Typical in case of Brazilian brands. Oscuro: almost black, seldom seen And there are also the transitional colours such as Colorado Claro or the Colorado Maduro.

115

Zenedoboz Musicbox

NÉGYSZER HÁROM

FOUR TIMES THREE

Ha három kiváló zenész összeáll és lemezt készít - legyen az egy gitár-basszusgitárdob vagy zongora-tangóharmonikaszárnykürt formáció – csodálatos hangzás jöhet létre. Ajánlónkban négy olyan trió útjaira kalandozunk, akikre érdemes időt szánni, hiszen mind-mind a zene végtelen vízein eveznek

As three excellent musicians get together to record a disc – no matter if it means guitarbass guitar-drums or piano-piano accordion-flugelhorn – frenetic sounding will be born for sure. Hereby we follow the ways of four trios who are really worth to stop by them for a while, since they all sail on the eternal sea of music.

A jazz új generációjának egyik friss és izgalmas szereplője ismét hallat magáról. A fiatal férfi nem más, mint Arne Jansen, aki már ifjú fiú kora óta gitározik, és ezt olyan bámulatos lelkesedéssel teszi, hogy a jazz-szcéna kritikusai is felfigyeltek rá és dícsérik; egybehangzóan ígéretes és sikeres jövőt jósolnak neki. Új Younger Than That Now című lemezén dinamikus frissességgel újra a feje tetejére állítja a kortárs jazzt, hiszen a trió már a második lemezén, a 2006-ban megjelent My Tree című albumon is egyszerű természetességgel bánt a jazztémával. Ezen a lemezen a rockelemek és jazz-alapkövek oly módon olvadnak össze és keverednek egymással, hogy végül teljes, komplex zenei építménnyé alakulnak. Instrumentális zene a hangszerek filigrán összekuszálódásának követelményei nélkül? Direkt, tiszta, piszkosul nyílt és egyszerű dallamok ezek, így mutatkozik be a trió a hallgatóinak. Hiszen alapelvük a következő: legyen a bonyolult egyszerű hangzású. Ebből született az album – a jazz és a rock egymásba fonódik, és elvész a színes instrumentális képekben. Ebben Jansen mellett még ketten – Eva Kruse basszusgitáron és Eric Schaefer dobon - zenélnek. Izgalmas banda, a lemez pedig a kortársjazzért rajongóknak kötelező finomság.

A fresh and exciting talent of the new jazz generation is on stage again. The young man is called Arne Jansen, who from a very young age plays the guitar and does this with such an amazing enthusiasm that even the critics of the jazz scene picked up on him and each of them foretells him a promising and successful future. On his new album Younger Than That Now he turns again the contemporary jazz upside down with a dynamic freshness. The trio though used the theme jazz already on their second album called My Tree, in 2006, with simple naturalism. On this latest record the rock elements fuse and mix with the jazz footstones in such way that in the end they turn into a complex musical build-up. Instrumental music without demanding the petite jumbling of the musical instruments? These are direct, clear, nastily open and simple tunes; this is how the trio introduces itself. Their principle: the difficult shall be simple. This is how this album was born – jazz and rock melanges and gets lost in the colourful instrumental pictures. The other musicians beside Jansen are Eva Kruse on bass guitar and Eric Schaefer on drums: exciting group. The album is a must for the contemporary jazz fans.

Szöveg: Kertész Réka

116

Text: Réka Kertész

Hét évre nyúlik vissza minden idők talán legproduktívabb gitárosának legutolsó triólemeze. Pat Metheny valóban különleges eset: egy fanatikus munkaholista, aki valószínűleg több időt töltött stúdióban és a színpadon vagy zenealkotással, mint bárhol máshol a világon. Hangszer nélkül szinte alig lehet látni. A többszörös Grammy-díjas gitárvirtuóz ez alkalommal kivételesen (szerencsére) nem cserélt a zenészein. És az, hogy a munkamániákus Metheny a jól bevált triójához nyúlt vissza ahhoz, hogy meglepően kellemes hangzású ötleteket vigyen a stúdióba, azt eredményezte, hogy új albuma, a Day Trip még a legzaklatottabb jazzhallgatót is megnyugtatja. Az albumon Christan McBrida szólaltatja meg a basszust, Antonio Sanchez pedig az ütők mögött adja meg az alapokat. Ők hármasban már évek óta együtt utaznak a jazz dallamainak útjain, ezúttal azonban kevésbé kacskaringós zenei utazáson vesznek részt. Az 54 éves stílusteremtő zseni, Metheny eddig 17 Grammydíjat nyert karrierje során, és ezt tíz különböző kategóriában. Nem csupán olyan jazzóriásokkal dolgozott, mint Gary Burton, Jaco Pastorius, Herbie Hancock, Michael Brecker, Jack DeJohnette, Dave Holland, Ornette Coleman, Charlie Haden vagy John Scofield, de a pop világában is komoly elismerést szerzett már, olyan művészekkel, mint Joni Mitchell, Bruce Hornsby vagy David Bowie. Másik zenei szenvedélye a brazil zene volt, így Celia Vaz, Leila Pinheiro, Tulio Muarao, Toninho Horta, Ricardo Silveira és Milton Nascimento is dolgozott már a művésszel. Metheny mindig is nyughatatlan szellem volt, valaki, aki ha nem foghatja kezében a gitárját, azonnal a nyugtalanság első jeleit érzékeli. A trió darabjai ezúttal mégis halkak és teljes zenei kikapcsolódást engednek. Netán öregszik Metheny? Ezzel a játékkal akár meg is teheti, hiszen azt, hogy másodpercenként 2000 gitárhangot tud megszólaltatni, már hallottuk tőle. A trió albuma most a tiszta jazz-t és tradicionális vagy modern, de mindenképpen straight jazz-t képviseli, ami ebben az esetben nagyon kellemes.

The last trio album of the most productive guitar player ever dated seven years ago. Pat Metheny is surely a special case: a fanatic workaholic, who probably has spent more time in studios and stages with music creation than anywhere else in the world. He is hardly shown without instrument. The Grammy-winner guitar genie at this time exceptionally and luckily didn’t change his musicians. And as the drudger Metheny went back to his welltried trio to take surprisingly soft sounding ideas to the studio, resulted that the new album Day Trip relaxes even the most distracted jazz listeners. On the album the bass sounding is due to Christan McBrida, while Antonio Sanchez gives the rhythm with the sticks. These three men travel together for a long time on the road of jazz, at this time however with less curves. The 54-year-old, style-creator genie, Metheny won already 17 Grammy awards in ten different categories. He worked together with such jazz masters as Gary Burton, Jaco Pastorius, Herbie Hancock, Michael Brecker, Jack DeJohnette, Dave Holland, Ornette Coleman, Charlie Haden and John Scofield, and he also gained important respect in the world of pop music after playing with such musicians as Joni Mitchell, Bruce Hornsby or David Bowie. His other musical passion was the Brazilian music, so Celia Vaz, Leila Pinheiro, Tulio Muarao, Toninho Horta, Ricardo Silveira and Milton Nascimento, all played together with Metheny. He was always a restless person, without his guitar in the hand he immediately feels the signs of discomfort. The tunes of the trio at this time are soft and provide a complex musical relaxation. Maybe Metheny gets older? With this sounding he can even do that, since we have already heard from him 2000 guitar sounds in a second. This album presents the pure and traditional or modern, but for sure straight jazz, which in this case is really pleasant.

117

Zenedoboz Musicbox

118

Az izgalmas és színes ütöősegyéniségként már ismert Dés András évek óta aktívan vesz részt a hazai jazzéletben, hiszen olyan produkciókban és formációkban zenélt, mint a Kaltenecker Trió, a Balázs Elemér Group, a Fekete Kovács Kornél Kvintett vagy a Szájról Szájra produkciók. Ma is a Lantos Zoltán’s Mirrorworld és a Lukács Miklós Quintett tagja. Dés a nemzetközi jazzörvényben is megmutatkozott már, így együtt muzsikált és fejlődött olyan – számára fontos – művészekkel, mint Palle Mikkelborg, Frank London, Charlie Mariano, Theodossii Spassov, Randy Brecker, Jack DeJohnette, Gerard Presencer vagy Eivind Aarset. Mostanra azonban megérett a saját, önálló zenére, így két kiváló zenésztársával és kollégájával, Oláh Szabolcs gitárossal és Szandai Mátyás bőgőssel nem csupán részt vesz, de új, 2008 decemberében megjelent első önálló lemezén, amely az Unquiet Stillness címet viseli, már egyre inkább formálja és alakítja is a zenei jazzpalettát. A lemez hangzásában ritmikailag és struktúrájában sokszor igen komplex, de színes, varázslatos melodikus elemek is fel-fel bukkannak. A lemezen található legtöbb szerzemény Dés Andrásé, de Oláh Szabolcs és Szandai Mátyás is közreműködtek az alakításokban. A zenéből jól hallható a finom, óvatos precizitás, az olykor melankólikusnak tűnő képzelőerő és érzékenység. A jól sikerült lemez remélhetőleg nem az utolsó a triótól.

András Dés is already well known after his exciting and colourful percussion personality. He participates intensively in the Hungarian jazz life, since he played in such performances and groups as the Kaltenecker Trio, Balázs Elemér Group, Fekete Kovács Kornél Quintet or the Szájról Szájra (Hearsay) performances. He is a member of Lantos Zoltán’s Mirrorworld and Lukács Miklós Quintet. Dés has already been shown in the international jazz whirl and played, developed together with such – for him very important – artists as Palle Mikkelborg, Frank London, Charlie Mariano, Theodossii Spassov, Randy Brecker, Jack DeJohnette, Gerard Presencer or Eivind Aarset. Now however he is enough mature for his own independent music, so with two excellent musician fellows and colleagues – Szabolcs Oláh guitarist and Mátyás Szandai double bass player – he doesn’t only participate in the world of jazz, but on his debuting album of December 2008 called Unquiet Stillness he forms and reforms more and more the meaning of jazz. The sounding of the record is mostly complex in its rhythms and structure, but also vivid and magical melodic elements appear here and there. Most of the compositions are András Dés’s, but Szabolcs Oláh and Mátyás Szandai worked on them too. The soft and careful exactitude is well heard from the music, as well as the sometimes melancholic-like imagination and sensibility. The excellent album is hopefully not the last one from the trio.

Paolo Fresu (trombita, szárnykürt), Richard Galliano (tangóharmonika) és Jan Lundgren (zongora) a Mare Nostrum című albumukkal csodálatos lírai, párizsi és brazil kávéházi hangulatot árasztó lemezt készítettek, elsősorban francia dalokra és örökzöldekre improvizálva. A szardíniai származású Fresu fátyolos trombitahangja leginkább Chet Bakert idézi, Galliano tangóharmonikája Piazzolát, Lundgren pedig Erik Satie-féle gyengédséggel a háttérban érvényesül. Ez a melankólikus hangulatú lemez leginkább a színeké, a reggeli ébredéseké és a tenger változó arcaié. Három festő varázsol elénk utánozhatatlan hangulatot. Már csak egy lágyan füstölgő szivar hiányzik a kezünkből...

Paolo Frescu (trumpet, flugelhorn), Richard Galliano (piano accordion) and Jan Lundgren (piano) with their Mare Nostrum album created a wonderful and lyric record reflecting to the Parisian and Brazilian cafeteria atmosphere, mostly improvising on French songs and evergreens. The Sardinian-born Fresu’s veiled trumpet voice evokes Chet Baker, Galliano’s piano accordion reminds to Piazzola, while Lundgren prevails in the background with Erik Satie’s softness. This melancholic album is mostly about the colours, the morning wake-ups and the phantasmagorias of the sea. Three painters draw for us a matchless ambiance. Only a softly smoky cigar is missing from our hand…

Olvasólámpa Sárközy Bence rovata

OLVASNIVALÓK TÉLRE

BOOKS FOR WINTER

A tél amolyan „képes” évszak. Vagy hogy is mondjam; szeretjük a téli képeket, a benyomások élesen megmaradnak, a (bárcsak) fehér alapból a színek is mintha erősebben furakodnának át pupillánkon a retina felé. Karácsonykor a könyv is képes. Zömmel. Fotel, könyv, valami nagybor, esetleg konyak, nem messze egy tálban mézeskalács, és a gyerekek játszás-zajai aláfestésnek. Így jó. Ilyenkor még a különcök is giccsben ülve várják a hóesést. Például ilyesféle könyvekkel:

Winter is a kind of pictorial season. Or more precisely: we like winter pictures, the impressions stay in us sharply, from the (hopefully) white background colours may cross more intensively our pupil to reach the retina. At Christmas even the book is pictured. Mostly. Armchair, book, some great wine, maybe cognac, a plate of gingerbread and the playing noises of the children. It’s good. At this time of the year even the flakes wait for the snowfall, sitting in kitsch. For example with books in the hand like the following ones.

TIM BURTON: R ÍMBÖRTÖN AVAGY AZ OSZTRIGASRÁC MÉLABÚS HALÁLA ÉS MÁS

TIM BURTON: MELANCHOLY DEATH OF OYSTER BOY AND OTHER STORIES (FABER A ND FABER LTD,

TÖRTÉNETEK (M AGVETŐ K IADÓ, 2008, 2490 F T) Tim Burton rendezőt szellemes, ugyanakkor hátborzongató vizuális zsenialitása tette világhírűvé. Lélegzetelállítóan bravúros, egyedi látványvilágú animációs filmjei és keserédes, modern tündérmeséi részei a modern kultúrának. Az általa írt és illusztrált verseskötet hősei egytől egyig meg nem értett, tragikus sorsú kölykök, akik mindent megtesznek, hogy szeretetet és megértést találjanak kegyetlen világunkban. Burton természetesen olyan morbid és abszurd, ugyanakkor kedves humorral ír róluk, hogy mikor olvasás közben kicsordul a könynyünk, nem tudjuk: a sírástól vagy a nevetéstől.

2004, AVAILABLE IN ENGLISH AT BOOKLINE .HU, 2818 HUF) Director Tim Burton became worldwide famous after his witty, though creepy visual geniality. His breathtakingly brilliant animated cartoons with unique visualisation, as well as his bittersweet, modern fairy tales are parts of the modern culture. Each hero of this poem book written and illustrated by him is a misunderstood kid with tragic life, who does anything to find love and appreciation in our cruel world. Burton writes about them in such a morbid and absurd, however kindly funny way that as we read it and our eyes fill up with tears, we don’t even know whether it comes from crying or laughing.

Tim Burton filmográfia /Tim Burton filmography: Vincent (1982) Frankenweenie (1984) Pee Wee nagy kalandja / Pee Wee’s Big Adventure (1985) Beetlejuice (1988) Batman (1989) Ollókezű Edward / Edward Scissorhands (1990) Batman visszatér / Batman Returns (1992) Karácsonyi lidércnyomás (producerként) / The Nightmare Before Christmas (as producer, 1993) Ed Wood (1994) Cabin boy (as producer, 1994) Mindörökké Batman (producerként) / Batman Forever (as producer, 1995) Támad a Mars! / Mars Attacks! (1996) James és az óriásbarack (producerként) / James and the Giant Peach (as producer, 1996) Az Álmosvölgy legendája / Sleepy Hollow (1999) A majmok bolygója / Planet of the Apes (2001) Nagy hal / Big Fish (2003) Charlie és a csokigyár / Charlie and the Chocolate Factory (2005) A halott menyasszony / Corpse Bride (2005) Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya / Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street (2007)

120

Reading Lamp Column of Bence Sárközy

CREMIN A DEEN: A RÉGÉSZET CSODÁI

CREMIN ADEEN: THE WONDERS OF ARCHAEOLOGY

(ATHENAEUM K IADÓ, 2008, 12900 F T) Ez a 400 oldalas, a legújabb felfedezésekkel egyetemben 550 színes illusztrációt is tartalmazó kötet átfogó képet nyújt a régészettudományról, számba veszi az öt világrész kultúráinak és civilizációinak archeológiai kincseit. A régészet ma már jóval többet jjelent viszontagságos körülmények yek közt zajló ásatások sorozatánál: nál: eszköztárában műholdképek, ek, DNS-elemzések, háromdimenenziós számítógépes szimulációk ók is helyet kapnak. A régi probblémák – a hamisítások, a sírrabblások és a leletek tulajdonjoga ga körüli viták – azonban korunk k lelkiismeretes régészeit is épppúgy kísértik, mint elődeiket. t. A fantasztikus képanyag éss az alapos szakismeretrőll tanúskodó kommentár segít-ségével számtalan titokra és érdekességre bukkanhat az olvasó ebben az – ajándékkönyvnek is kiváló – albumban.

(PUBL. IN HUNGARIAN BY ATHENAEUM, 2008, 12900 HUF) This volume of 400 pages, containing 550 coloured illustrations together with the latest tracings gives us a panoramic view of the archaeology, as well as lists the archaeological treasures of the cultures and civilizations of the five continents. Archaeology today means much more than excavam tions under storm and tio stress: satellite photos, str DNA-analysis, three-diD mensional computer simme ulations help the work of ula the archaeologists. However also the one-time eve problems as counterfeits, pro grave robberies or disgrav putes around the propripute etary rights of the troves etar haven’t yet disappeared. In have this album – ideal also as a Christmas gift – the reader Chri may find many secrets and curiosities with the help of curio the ffantastic pictures and professional commentary. profe

FUTAKI ATTILA–NIKOLÉNYI GERGELY: SPIRÁL

ATTILA FUTAKI-GERGELY NIKOLÉNYI: SPIRAL

(M AGVETŐ K IADÓ, 2008, 2490 F T) Semmi csalás és ámítás: ez a művészeti albumnak beillő kiadvány egy képregény. Mondhatnánk úgy is, hogy képregényalbum. Két fiatal magyar alkotó albuma. A rajzoló, Futaki Attila vállalása nem kisebb, mint hogy e műfajból a legjobb minőséget, a kortárs képzőművészettel egyenértékű, minden képkockájában szakmai profizmusról árulkodó, egyéni és következetes látványvilágú műalkotást adjon közre: egy monumentális tárlatot. Mindezt Nikolényi Gergely korántsem „szuperhős”-törté-netére alapozva. A rajzok és a „mese” csak annyira borzasztt itt, amennyire a valóság bor-zasztó tud lenni, és annyiraa gyönyörködtet, amennyire e csatatér kulisszái közt fel-fellbukkanni képes a gyönyör. Ez a csatatér egy férfi és egy nő háborújának színtere, s ezen túl úl az ember örök háborújáé saját át magával, mikor élete minden en percében értelmet próbál adni az eltelt és az elkövetkező időnek. Ez a képregény az idő albuma.

(PUBL. IN HUNGARIAN BY MAGVETŐ, 2008, 2490 HUF) There are no catches: this book looking like an art album is a comic book. Or better to call it a comic album made by two young Hungarian authors. The graphic artist, Attila Futaki aims to issue a work of art with unique and coherent point of view, equivalent with the contemporary art and realized in the best quality of this genre: this is a monumental exhibition. And all of it based on Gergely Nikolényi’s not reGerg ally “superhero” story. The “ drawings and the “tale’ draw just terrify here as much as the th reality can be terrifying, fying and delight as much as the th pleasure may appear on the scenes of the battt lefield. This battlefield is lefie the scene of a man and woman’s war, but also of wom the man’s constant war of himself as he tries to give him sense sen to his past and future tur in every moment of life. life This comic book is the album of time.

121

Olvasólámpa Sárközy Bence rovata

ÉBLI GÁBOR: MŰGYŰJTÉS, MÚZEUM, MECENATÚRA (CORVINA K IADÓ, 2008, 3990 F T) A magángyűjtők és a múzeumok hagyományosan segítik egymást – és ugyancsak régóta rivalizálnak. Napjainkra a kortárs művek árszintje is annyira megemelkedett, hogy azokat zömmel magánosok szerzik meg, majd kölcsönadják a múzeumoknak. Ám a szakmai nyilvánosság révén e művek ára még feljebb kúszik, ezért a gyűjtők visszavonják k letétjüket, s a műtárgypiacon n értékesítik az alkotást. Fellmerül a kérdés: támogatták a múzeumot, vagy kihasználták k árfelhajtó szerepét? Míg azz ilyen és hasonló dilemmák kri-tikai elemzése külföldön szá-mos fórumon zajlik, idehazaa csak mostanában tudatosodik k a fontosságuk. Ezt a hiánytt igyekszik pótolni ez a könyv a magán- és közgyűjtemények, továbbá a vállalati támogatók viszonyrendszerének körbejárásával. Az esettanulmányok a hazai kortársgyűjtést történeti és nemzetközi összefüggésben vizsgálják, tematikus fejezetekben, teljességre törekvő forrásjegyzékkel.

122

GÁBOR ÉBLI: A RT COLLECTION, MUSEUM, SPONSORSHIP (P UBL . IN HUNGARIAN BY CORVINA , 2008, 3990 HUF) Traditionally private art collectors and museums help each other – but also rival for a long time. Nowadays the prices of the contemporary works of art have raised so much that mostly private persons buy them and then lend them to the museums. Due to the professional publicity the prices of these works go up even more, so the art collectors ev withdraw their deposits and wi purchase the works on the field pu of art objects. The question rises involuntarily: have they supported the museum or drawn po profit of its price-elevating role? pro While abroad the critical analyW sis of such dilemmas has already many forums, here at home we ma are just realizing its importance. This book tries to fill this gap by Th surrounding the relationships sur between the private and public bet collections, as well as the corpocoll rate sponsors. The case studies examine the domestic contemexa porary art collecting in historical pora and international rapport, in thematic chapters and with complete mat list of o sources.

CSERNA-SZABÓ A NDRÁS: PUSZIBOLT

A NDRÁS CSERNA-SZABÓ: K ISS SHOP

(M AGVETŐ K IADÓ, 2008, 2690 F T) Ez a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk künk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, azz alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszi-bolt furcsa, hanem portékája is: s: a boldogság, akár egy nyálkás, s, fickándozó harcsa – ahogyy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy gy az élet arra való, hogy csendben en elmulasszuk? Vagy ordíthatunk nk is közben a fájdalomtól?

(P UBL . IN HUNGARIAN BY M AGVETŐ, 2008, 2690 HUF) This book is about happiness – about a kiss shop that sometimes opens (and then somet will be very good for all of it wil us), sometimes closes (and it s means mean sadness for us). This shop is quite weird, you never know when the plate on the glass door turns. The citizens of the imagined city all look for happiness, of course everybody in his or her own ever manner. They search it in man love, love truth, creation, glory, defeat, defe joy or death. Not only the kiss shop is strange, but also its ware: the happiness like a slimy and capering catfish – as we catch, it has cat already slipped out of our alr hand. Is it true that life is ha for missing it quietly? Or can ca we cry meanwhile from pain? pa

Irodalom

CSERNA-SZABÓ ANDRÁS:

PUSZIBOLT (RÉSZLET)

15. TÖRTÉNET A gyorsforgalmi út mellett tízemeletesek magasodtak. Messziről, az útról jókora szürke cölöpöknek látszottak, vagy óriási karóknak, melyek csak arra várnak, hogy áldozataikat rájuk húzzák. Reggel volt, a fellegek sötéten meneteltek az égen, fojtogató pára ült a lakótelepre, de a házak mögött már ugrásra készen várt a kánikula. A fekete Saab lassan körözött a parkolóban, végül talált egy rést az autók között, beállt. Csend volt, még aludt a lakótelep, csak a kócos koldus motozott a bűzt gőzölő kukában, és néhány korán munkába induló sétált unottan a villamos felé. A Saabból ketten szálltak ki, egy nő és egy férfi. Fekete öltönyt viseltek, fekete cipővel, fehér inggel és szürke nyakkendővel. A férfi magas volt, simára borotvált arcú, gyerekképű, barna haját hátrazselézte. A nő férfias viselete ellenére vonzó volt, szőke haja vállára omlott, vastag ajka pirosan világított. A nő táskát vett ki a csomagtartóból. A férfi a távirányítóval zárta be az autót. A 3/A jelzésű házhoz sétáltak. – Idő? – kérdezte a nő. – Háromnegyed – nézett az órájára a férfi. – Akkor korán jöttünk. – Innék egy kávét – szólt a férfi. A nő bólintott. Betonsárkány Büfé, ez volt az ajtó fölé írva, kis telepi talponálló. A tarajos hajú, fülbevalós, tetovált kiszolgálófiú késve érkezett, álmosan babrált a lakattal. – Beragad a melegtől – mondta, de végül sikerült kinyitnia. Bementek. – Egy szimplát üresen, és egy duplát tejszínnel és cukorral – rendelt a nő. – Egy keserű presszó és egy édes hosszú – mondta a fiú, majd a hűtő tetején álló, rozoga magnóba kazettát tett, recsegve üvöltött a punk. – Mit lehet enni? – próbálta a nő túlkiabálni a zenét. – Hot dog – ordított a fiú. A büfé előtt a rácshoz láncolva könyöklő állt, a férfi és a nő itt kávézott, evett. – Szóval a nagyidról meséltél – mondta a férfi. – Tündéri pofa volt, alig láttuk, többnyire még karácsonykor is be volt varrva – folytatta a nő az autóban elkezdett sztorit. – Cigány Bébi néven futott a szakmában. A saját idejében a város legmenőbb zsebtolvajnője volt. Tizennégy éves korában kezdte, kilencvenkét évesen sittelték le utoljára. Bent halt meg. Végig ugyanazt a technikát alkalmazta. Taxiba ült, és valami zsúfolt rendezvényre fuvaroztatta magát. Amíg dolgozott, a taxi várta. Mikor kész lett, visszaszállt a bérautóba, a sofőrt kifizette egy aranyórával vagy nyaklánccal, aztán mentek az újabb helyszínre. Még pártkongresszusoktól sem ijedt meg. Állítólag ötvenkettőben lenyúlta Gerő Ernő cigarettatárcáját. Ezt itt tőle kaptam – mondta a nő, és az ingujj alól arany karkötőt csúsztatott elő. A férfi szemét elfutották a könnyek. – Most megint mi a szar van? – kérdezte idegesen a nő. – Semmi. Csak annyira furcsa. – Mi? – Olyan sok közös van bennünk. Az én nagyim meg a Bőröndös Rézi volt… – Nem mondod! – kiáltott fel a nő. – De. Tényleg. – A Bőröndös Rézi, aki csak szállodákban dolgozott? Aki üres kofferrel ment be, és telivel távozott? Aki negyvenkét évig nem bukott le? Az? – Ő. Imádtam az öreglányt. Két éve ment el. Vagány csaj volt, és olyan baracklekvárt főzött… Anyámék dühösek voltak érte, de sokszor minket is magával vitt, amikor dolgozott. Nyolc évesen rámoltam ki először a Grand Hotelt. Az öcsémmel meg a Rézi nagyival hármasban. – Királyság – mondta a nő őszinte elismeréssel. A férfi nem tudott kikecmeregni az érzelgősségből. – Idő? – kérdezte a nő szigorúan. A férfi az órájára nézett. – Ez is a Rézitől van. – Mondom idő! – szólt a nő még szigorúbban, és betolta szájába az utolsó falat hot dogot, száját megtörölte a szalvétával.

123

Irodalom

– Egész lesz kettő perc múlva. – Megyünk! – jelentette ki a nő, és felvette a táskát a könyöklő mellől. Mikor húsz perc múlva kijöttek a 3/A tízemeletesből, már tombolt a kánikula. – Ki volt ez, valami politikus? – kérdezte a férfi, és az izzadságot itatta a homlokáról papírzsebkendővel. – Hülye vagy? Politikus panelban? Valami régész. – Régész? Azt meg minek kellett? – Nem a mi dolgunk. Tanuld meg, mi nem kérdezünk. Megcsináljuk a melót, és soha nem kérdezünk. Főleg olyat nem, hogy miért. Mentek a Saab felé. A férfi a távkapcsolóval nyitotta ki az autót. A nő betette a táskát a csomagtartóba. Beszálltak. A férfi a kormány mögé, a nő az anyósülésre. – Most mit bőgsz megint? – kérdezte a nő. – Csak nem a gyerekek miatt? Majd megszokod. Meg lehet szokni. – Nem a gyerekek miatt. – Hanem? – Annyi közös van bennünk. – Sok. Sok közös van bennünk, valóban. De fiatalabb vagy nálam tizenöt évvel, és társak vagyunk. – Szóval hangyányi esélye sincs annak, hogy valamikor lefekszel velem? – Egy hangyányi se, sajnálom. – Csak mert fiatalabb vagyok? Vagy Mihail miatt? – Mert társak vagyunk. Soha ne keverd össze a szexet a munkáddal. Ezt is meg kell tanulnod. Ne kelljen ezt magyaráznom pont a Bőröndös Rézi unokájának. – Véres lett a nyakkendőd – szipogta a férfi. A nő a visszapillantó tükörben megvizsgálta magát, zsebkendőt vett elő, benyálazta, és megpróbálta kiszedni a foltot. Nevetett. – Csak ketchup, öcsi. Csigavér. Ne fosd össze magad.

ANDRÁS CSERNA-SZABÓ:

KISSING SHOP

(EXCERPT - TRANSLATED BY RICHARD ROBINSON)

STORY NO. 15 Ten-storey blocks towered beside the trunk road. From a long way down the road they looked like immense grey Cyclops, or giant stakes, waiting for a victim to be impaled on them. It was morning. The clouds processed gloomily across the sky. A choking sultriness bore down on the housing estate, but behind the buildings the heatwave was waiting to spring out. The black Saab prowled slowly round the car park, then finally found a gap between the cars, and glided in. It was quiet. In the estate all were asleep; only the shaggy beggar was scrummaging in the stinking bins, and a few early risers walked wearily to the tram on their way to work. Two people got out of the Saab, a woman and a man. They were wearing black suits, black shoes, white shirts and grey ties. The man was tall, clean-shaven, with a child-like face, and his hair gelled back. The woman was attractive in spite of her masculine clothes. Her blond hair tumbled onto her shoulders, and her full lips shone red. The woman took a bag out of the boot. The man shut the car with a remote control. They walked to building number 3/A. “Time?” asked the woman. “Quarter to,” said the man, looking at his watch. “Then we’re early.” “I fancy a coffee,” said the man. The woman nodded. Concrete Dragon Cafe was written over the door. A standing-only local dive. The serving boy, with earring, tattoos, and crested hair, arrived late, and fumbled sleepily with the lock. “It gets stuck in the heat,” he said, but he managed to open it. They went in.

124

Literature

“One single, no sugar, and one double with cream and sugar,” said the woman. “A bitter short one and a sweet long one,” said the boy, then put a cassette in a battered deck on top of the fridge. Punk music screeched out of it. “What is there to eat?” said the woman, trying to shout over the music. “Hot dogs,” bellowed the boy. Chained to the rails in front of the kiosk was an elbow-rest. The man and woman drank their coffee and ate. “You were saying, about your granny,” said the man. “She was a darling. We hardly ever saw her. Mostly she was in the clanger,” said the woman, continuing the story she had started in the car. “Went by the name of Gipsy Baby in the trade. She was the best pickpocket in town in her time. Started when she was fourteen, and she was last put away when she was ninety-two. She died inside. Used the same technique all her life. She got in a taxi, and asked to be taken to some crowded do. While she was at work, the taxi waited for her. When she was finished, she got back in the car, paid the driver with a gold watch or necklace, then off they went to another place. She didn’t even balk at party congresses. Apparently, in fifty-two she swiped Ernő Gerő’s cigarette case. She gave me this,” said the woman, shaking her arm to reveal a golden bracelet beneath her sleeve. The man’s eyes were full of tears. “What is it this time, for Christ’s sake?” asked the woman testily. “Nothing. It’s just so weird.” “What?” “We’ve got so much in common. My granny was Rezi the Suitcase… “You’re kidding!” exclaimed the woman.” “No. Really.” “Rezi the Suitcase, who only worked the hotels? Who went in with empty bags, and left with full ones? Who went forty-two years without being caught? Her?” “That’s the one. I adored the old dear. She passed away two years ago. She was a sharp gal, and her apricot jam… Mum’s folks were angry about it, but she often took us with her too when she went to work. I was eight years old when I first tidied out the Grand Hotel. My little brother, Granny Rezi and me. “That’s something!” said the woman, with genuine admiration. The man couldn’t shake off his maudlinness. “Time?” asked the woman sternly. The man looked at his watch. “This is from Rezi too.” “I said time!” said the woman more severely, pushing in the last mouthful of her hotdog and wiping her mouth with the serviette. “Two minutes to.” “Let’s go.” announced the woman, and picked up her bag from the elbow-rest. When they came out of the ten-storey building 3/A twenty minutes later, the heat-wave was raging. “Who was that, some politician?” asked the man, mopping the sweat from his brow with a paper tissue. “You crazy? A politician in a prefab flat? Some archaeologist.” “An archaeologist? Why did he have to be done?” “None of our business. Get this: we don’t ask questions. We do the job, and we never ask questions. Especially not why.” They went to the Saab. The man opened the door with the remote control. The woman put the bag in the boot. They got in. The man sat behind the steering wheel, the woman in the passenger seat. “What are you blubbing about now?” asked the woman. “Not because of the kids? You’ll get used to it. It’s something you get used to.” “Not the children.” “What then?” “We’ve got so much in common.” “Lots. We’ve got lots in common, true. But you’re fifteen years younger than me, and we’re partners.” “So there isn’t the minutest chance you would ever sleep with me?” “Not a jot, sorry.” “Just because I’m younger? Or because of Mihail?” “Because we’re partners. Never mix sex and your job. That’s another thing you’ve got to learn. I shouldn’t have to explain that to Rezi the Suitcase’s grandson, of all folk.” “You’ve got blood on your tie,” sniffled the man. The woman looked at herself in the rear-view mirror, took out a tissue, licked it, and tried to get the stain out. She laughed. “It’s only ketchup, sonny. Keep your cool. Don’t shit yourself.”

125

Futaki Attila–Nikolényi Gergely: Spirál részlet

Attila Futaki-Gergely NikolĂŠnyi: Spiral excerpt

128

LONDON M I N DÖRÖK K É

Fotó: Novák Balázs

Hogy milyen lehetett London egykor, azt könyvekből, filmekből tudhatjuk. Azaz tudhatnánk, mert London már úgyis csak olyan marad mindenkinek, amilyennek első alkalommal meglátta, legyen az 1849, 1986 vagy éppen 2009. Persze ezek a képek erősen eltérhetnek, hiszen az elmúlt évszázadban, de akár csak az elmúlt évtizedekben is London sokat változott: egyre többen lakják, a lakosság összetétele, kultúrája, öltözködése a világ minden tájáról érkezőknek köszönhetően sokszínű. Egy dolog viszont többé-kevésbé változatlan: London befogadó, nyitott, nyüzsgő hétköznapjai ellenére nyugodt hely. Éppen ezért Londonban a híresen kellemetlen albioni időjárás ellenére jó élni. Fotózni meg pláne, amint a mellékelt kedvébresztő képekből is talán kitűnik. Aki nem hiszi, járjon utána!

132

LONDON FOREVER

Photo: Balázs Novák

What London could be once upon a time we might learn from books and movies. Or, precisely, we could imagine so, because London would eventually remain for everyone as at first sight, be the date 1849, 1986 or 2009. Naturally, these images may vary, because London has changed a lot during the last century or even the last decades: the number of London inhabitants keeps increasing, the population, their culture and way of dressing is colourful. One thing, however, is more or less unchanged: London is a welcoming, open, relaxed place, even with the busy dayand nightlife. Therefore, in spite of the famous unpleasant Albion weather, it is good to live in London. To shoot photos it is even better, which might perhaps show from the enclosed images. If you don’t believe us, see it for yourself.

Emlékkép

136

Memories

Gyermekként fantasztikus lényeknek láttuk a jégvitorlásokat, amikor Agárdon vagy éppen Balatonfüreden a ropogós hidegben elkezdtek szerelni, majd pár perc múlva úgy elsuhantak, hogy a nyomukat sem láttuk. Azután hirtelen ismét előkerültek, és ha egy picit is szerencsés napunk volt, bennünket is kivittek egy körre. Emlékszem, milyen hihetetlen érzés majdnem hanyattfekve suhanni - vitorláshajón edzett sebességképpel szinte felfoghatatlan tempóban – miközben alattunk surrog a jég, és ha nem figyelünk, egy rianáson átfutva a felfröccsenő víz pár pillanat alatt ráfagy az anorákunkra. Az öregek még azt is mesélték, hogy annak idején bőrborítású szemüvegeiket levéve gyakran jött le a saját szemöldökük is, meg hogy a Füred-Siófok-Füred távot akár tíz perc alatt is megtették. De lehet, hogy ez csak legenda. Mint ahogy lassanként a befagyott Balaton és az igazi tél is. Emlékkép.

As children we saw iceboats as fantastic creatures when their sailors started to prepare for a ride in Agárd or Balatonfüred in the crunchy cold. Then in a few minutes they disappeared without a trace. Suddenly they returned, and if we had a lucky day, we were given a ride, too. I remember how great it felt to sweep lying nearly entirely on our back – at a speed impossible to understand with a sailor’s mindset – while hearing the ice whipping under the blades. If we did not pay attention, having crossed a gap the cold water froze on our jacket in a second. Old icesailors even said that they had used to wear leater-cased goggles, and removing those sometimes meant removing their eyebrows, too, and also having made the Balatonfüred-Siófok-Balatonfüred distance in ten minutes. Perhaps these are only legends. Just like, slowly, the frozen Lake Balaton and real winter, too. Memories.

(Körösvölgyi Zoltán)

(Zoltán Körösvölgyi)

ÜZLETI EBÉD? BARÁTI VACSORA? A diningguide.hu gasztronómiai portálon megtalálja az alkalomhoz illő éttermet, vagy lapozza fel a magyar és angol nyelven negyedévente megjelenô Dining Guide étteremkalauzt.

Az étteremkalauzt megtalálja az éttermekben, hotelekben, a Tourinform-irodákban, vagy hívja a (+36 1) 887 4848 számot, és mi postázzuk Önnek.

LUXUS ÉLETMÓD / LUXURY LIFESTYLE

MAGA ZIN E

N 11, tél / 2008-2009 / winter Címlap / Cover: Zeelander

HU ISSN 1789-2465 Főszerkesztő / Editor in Chief Körösvölgyi Zoltán A kiadó ügyvezetője / Publishing Director Novák Balázs Művészeti vezető / Art Director Tar Szabolcs Munkatársak / Contributors Majthényi Réka Baross Gábor Csorba Gábor Hájos Boglárka Kertész Réka Kovács Dávid Gábor Zöld Gergely Sárközy Bence Bende Máté F. Tóth Gábor Lapterv / Concept and Design Tar Szabolcs

Képek / Photos Andy Mettler Győrey Péter Novák Balázs Vörös Márton stockxpert.com Fordítás / Translations Hájos Boglárka Körösvölgyi Zoltán Richard Robinson Külön köszönet / Our special thanks to Kováts Lajos Miksa Bálint Christian Husar Szokolics Ákos Mono Fashion Beefeater Volvo Autó Hungária Zeelander, Alloy Yachts Royal Danish Yacht, Sunreef Yachts Cantieri Navali del Mediterraneo

Hirdetés-menedzsment / Advertising management Otto Krisztina, tel.: +36 30 664 9647 e-mail: otto.krisztina@pxb.hu PrintXBudavár Zrt., www.pxb.hu Nyomdai munkák / Printing Prospektus Nyomda 8200 Veszprém Tartu u. 6. www.prospektusnyomda.hu Terjesztés / Propagation Magyar Lapterjesztõ Zrt. Relay és Immedio üzleteiben, továbbá kiemelt rendezvényeken, és alternatív terjesztési partnereinknél: luxusüzletekben, szalonokban, szállodákban, golf klubokban, és egyéb prémium helyszíneken. Terjesztés felügyelet / Distribution controll Hírvilág Press Ltd. Tel.: +36 1 411 0491 e-mail: hirvilag.press@hirvilagpress.hu Elôfizetés / Subscription E-mailen: elofizetes@yachtlife.hu Telefonon: +36 30 816 3438

A Yacht Life Magazin kiadója a Yacht Life Media Kft. © Minden jog fenntartva / All Rights Reserved Kapcsolat / Contact: tel.: +36 30 816 3438, e-mail: contact@yachtlife.hu, web: www.yachtlife.hu Postacím: 2071 Páty, Völgy sétány 4. A következő, tavaszi szám 2009. március végén jelenik meg.

138

Magyarország vezető márkái. www.superbrands.hu

ARANYfokozatú médiatámogatók:

EZÜSTfokozatú médiatámogatók:

BRONZfokozatú médiatámogatók:

SZAKMAI támogatók:

Magyar Állami Operaház

M á j u s ü n n ep

{M ay fest at the Opera House}

2009. ÁPRILIS 29. – MÁJUS 10.

ÁPRILIS 29. CECILIA BARTOLI koncertje 30. Händel XERXES – premier MÁJUS 2. Verdi TRAVIATA 3. Puccini TURANDOT 4. Verdi TRAVIATA MÁJUS 5. Puccini TURANDOT 6. Händel XERXES 7. Puccini TOSCA MÁJUS 8. Verdi RIGOLETTO 9. Puccini TOSCA 10. Verdi RIGOLETTO