Gombák Helmut ẻ Renate Grünert helikon
Gombák Helmut ẻ Renate Grünert
Gombák Helmut ẻ Renate Grünert h e l i kon k i a d ó 2012
Tervezte és tördelte: Szabó Zsófia, Sopron, 2012 Helmut ẻRenate Grünert: Gombák című könyve alapján. Magyar könyvklub, Budapest, 1995 Fordította: Dr. Forró László A könyv egyes szövegei a MIGE (Miskolci Gombász Egyesület) honlapjáról származnak. A fotók szerzői a 308. oldalon találhatók.
Ta r t a l o m A könyvről A gombák biológiájáról Lemezes termőrétegű gombák Kissé összenövő lemezű vagy eres termőrétegű gombák Tüskés termőrétegű gombák Csöves termőrétegű gombák Likacsos termőrétegű, taplószerű gombák Bunkó és korall alakú gombák Gömbölyű vagy gömbölyded formájú gombák Polip alakú és bűzös gombák Kocsonyás állagú gombák Csésze formájú, kucsma alakú és egyéb gombák A gombák gyűjtése Névmutató A képek szerzői
7 8 18 150 184 202 234 246 256 268 272 290 300 304 308
A köny vről Minden gyűjtő előtt ismertek a gombák meghatározásának nehézségei, amelyek ezen különleges élőlények természetéből adódnak. 1. Olyan sok különböző gombafaj van, hogy még a képzett szakember sem képes minden példányt azonnal, fajra meghatározni. 2. A gombák rendkívűl változatosak. Egy gombafaj egyedeinek alakja, formája, színe rendkívűl módon változhat fejletségi állapotuktól függően. Ezenkívül léteznek termőhelytől és klímától függő eltérések is, amelyek tovább növelik a határozás nehézségeit. 3. A kalaposgombák terőtestének megjelenése nagymértékben függ az időjárástól, annak szezonális alakulásától, több más környezeti hatástól és bizonyos növények jelenlététől is. Egyik gombászév sem hasonlít a másikhoz, bizonytalan a gombák megjelenési idejét és mennyiségét megjósolni. A gombászok többségének gyűjtőszenvedélyéhez konkrét szándék is társul, meg akarják enni, amit az erdőből hazavisznek. Könyvünkben szerepelnek a legfontosabb ehető és mérges gombák részletesen bemutatva. Bár Magyarországon sajnos még egyes gombafajok védelmére nem született jogszabály, de remélhetően – több országhoz hasonlóan, számos ritka faj védelme érdekében – nálunk is hamarosan intézkedni fognak. Az emberi környezetátalakítás hatására nemcsak lepkék és vadvirágok tűnnek el, vagy fák és erdők pusztulnak ki, hanem a gombák életfeltételei is megromlanak. A városok körüli erdőkben az ehető gombákat intenzíven gyűjtik, gyűjtés közben azonban felrúgdossák a számukra ismeretlen vagy mérgező fajokat is, és ez az értelmetlen pusztítás az egykori jó gombás területek megszünéséhez vezethet. A gombákat nemcsak kizárólag étkezési szempontból kell értékelni, hanem mint környezteünk egy sajátos, esztétikai élményt nyújtó részét, óvnunk és védenünk is kell azokat. Ez a könyv ehhez is hozzásegít, több ritka fajt is bemutat, amelyek ugyan nem mérgezőek, de étkezésre alkalmatlanok. Ez azonban csak a teljesség igénye nélkül lehetséges, mert nincs mód minden gombafaj tárgyalására egy terepi használatra készült, képes zsebkönyv esetében. Kevés gombafaj határozható meg egyetlen kép alapján, de a jó fénykép sokat segíthet az első besorolásnál. Az egyes fajok gyakran eltérő megjelené-
7
si formái vagy bizonyos részletek kiemelése érdekében a leírás mellett több képet is megadunk. A gombahatározás során a kezdőnek nem szabad eltekintenie a leírás gondos elolvasásától és a különböző bélyegek megkeresésétől a begyűjtött gombán. A fajokat tíz csoportra osztva tagoljuk, ami lényegében tudományos besorolásukat segítik a könyv használatában. A gombák nehéz és állandóan változó nevezéktanát a könyv kiadásakor érvényes állapot szerint használtuk. Magyarországon évtizedek óta folyik a hazai mikroszkópikus gombafajok feltárása, melyek központja a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára (Budapest, Könyves Kálmán krt. 40). A Növénytárban az ország különböző részéről begyűjtött gombafajokról preparátumot készítenek és a fajok gyűjtési adatait számítógépbe viszik. Ezek a munkálatok olykor meglepő adatokat szolgáltatnak a gombák földrajzi elterjedésétől és a termőhely igényeiről. A könyvben szereplő gombafajok hazai elterjedésének ismertetéséhez a Növénytár Gombagyűjteménye szolgált alapul. A könyv által használt jelzések:
mérgező
semleges
ehető
Szöveg: I.Jellemzés, II.Spóraszín, III.Előfordulás, IV.Összetéveszthetőség, V.Fogyaszthatóság, VI.Megjegyzés
A gombák biológiájáról A gombák zöld színanyag nélküli szervezetek, amelyek a többé-kevésbé megnyúlt, egymással összekapcsolódó és elágazó egy- vagy többmagvú sejtekből (hifa) állnak. A sejtfalak főleg kitinből és cellulózból épülnek fel. A kitin nem fordul elő a zöld növényekben, viszont lényeges alkotóelleme a
8
rovarok külső vázának. A könyvben tárgyalandó „magasabbrendű” gombák szerves anyagon élnek, többnyire föld alatt a talajban, az avarban, elhalt és élő fákon, fakérgen vagy alatta, ürüléken, tollakon, rovarlárvákon stb. A gombasejtek szövedéke a micelium nagyon eltérő megjelenésű és színű lehet, ami a termőtest tönkjének alján gyakran jól látható. Többnyire fonalasan vagy pókhálószerűen nő, de vastag fonatokat vagy csomós, szilárd, sőt nagyon kemény képződményeket is alkothat (sklerotium); lásd még a tüskegombát (Grifola umbellata) a 238. oldalon. Amit mi gombaként ismerünk és gyűjtünk, az a gombák termőteste. A fajok azonosítása túlnyomórészt a termőtest alapján történik. A termőtestben, illetve rajta fejlődnek az elterjesztésükhöz fontos spórák. Több rendszertannal foglalkozó tudós hajlik arra, hogy a gombákat a növények és az állatok mellett, azokkal egy szinten álló, önálló országba sorolja, ami a sejt szerkezetével, a gombák sajátosságaival és életmódjával (pl: a krolofil hiánya) indokolható. A legkülönfélébb gombákat és hozzájuk hasonló szervezeteket biológiai szempontok szerint újabb egy „természetes” rendszerbe foglalják össze. Sok részlet igényel azonban még további vizsgálatokat, így ez a rendszer állandó változásban van. Újra meg újra felfedeznek és leírnak új fajokat, találnak szinonimákat, vagyis ugyanarra a fajra vonatkozó különböző elnevezéseket is. Az új eredmények és besorolások nyomán változik a nevezéktan (nómenklatúra) is. Az irodalomban előforduló különböző tudományos nevek megzavarhatják az amatőr gombászt, így a változások ismerete a nevezéktan álladó nyomonkövetését igényli. Ebben a könyvben csak olyan gombákat írtunk le és mutattunk be, amelyek termőtestet fejlesztenek és szabad szemmel felismerhetők. Ezeket nagygombának vagy Makromycetesnek nevezik. A nagygombák számáról különböző adatok találhatók az irodalomban. Európában becslések szerint 3000–5000 gombafaj találató. A nagygombákat (magasabbrendű gombák) két osztályba lehet besorolni (a lektor álláspontja): − bazídiumos gombák vagy Bazidiomycetes − tömlősgombák vagy Ascomycetes Ha tömlősgombák vagy ritkábban a bazídiumos gombák algákkal alkotnak életközösséget, akkor ezt „új” élőlénynek, zuzmónak nevezzük. A nyálkagombák egy külön törzsbe tartoznak, mert fejlődésmenetük különbözik a
9
valódi gombákétól, először rajzóspóráik vanak, amelyek csupasz, ostorokkal mozgó sejtek. Belőlük lesznek a rajzósejtek. Sok ilyen sejt együtt nyálkás plazmacsomót alkot, amely lassú mozgásra képes. Később ez a tömeg megkeményedik, osztódással létrejönnek a spórák; ezek éretten porszerüek és a szél terjeszti őket. A cservirág (Fuligos septica) képviseli könyvünkben (268. oldal) ezt a fajokban nagyon gazdag csoportot. A tömlősgombák spórái többnyire nyolc, ún. tömlőben (aszkusz) képződnek, amelyek a szabad végükön felnyílnak vagy teljesen szétesnek és az érett spórák kiszabadulnak. A bazídiumos gombák spórái a végsejtekből, lefűzött bazídiumokban keletkeznek. A bazídiumon négy nyúlvány van, spóratartó nyél (sterigma), ezeken ülnek, majd ezekről válnak le a spórák. A tömlők és a bazídiumok csak mikroszkóp alatt ismerhetők fel, ezért némelyik termőtestet legbiztosabban a spóratartó miroszópos vizsgálata akapján lehet meghatározni. A könyvben tárgyalt gombák közül az 1–9 csoport a bazídiumos gombákhoz, a 10. csoport a tömlősgombákhoz tartozik. Utóbbiak előtt a cservirágot, a nyálkagombák egyetlen könyvbeli képviselőjét is bemutatjuk. A lemezes és a tüskés termőrétegű gombák bazídiumai a lemezek, illetve tüskék oldalán találhatók; a csöves termőrétegűeknél a cső belső felületén, a pöfetegek esetében pedig a termőtest belsejébe lévő termőrétegben (gleba)
10
vannak. A csésze formájú és kucsma alakú gombák tömlői a csésze, illetve a kucsma belső felületén fejlődnek. A gombák spórái létfontosságúak a fajok fennmaradása és elterjedése szempontjából. Az egy termőtestben kialakult spórák száma sok milliárdot is elérhet. Szabad szemmel porszerűnek látjuk, az egyes részecskék nem ismerhetők fel. Ha a pöfeteggomba érett termőtestét megnyomjuk, akkor a spórák porszerű anyagként jelennek meg. A szél, az eső és az állatok segítik a spórák elterjedését. A spóraszín megállapítására preparátumot kell készíteni. A spórák színének vizsgálata a lemezeken nehéz vagy lehetetlen, mert az utóbbiaknak gyakran saját színe van. A spórák mérete általában 5–15 µ (a milliméter ezredrésze) között van, alakjuk, színük és egyéb sajátosságaik fajonként eltérőek. A gombák határozásánál a spórák nagyon fontosak a szakember számra, ezenkívül a rendszerezésben is nagy szerepet játszanak. A spóraszín mikroszkópos vizsgálata nélkül is segíthet a határozásban. Például a fehér spórájú galóca és sötétbarna spórjú csiperke fajok elkülönítésében.
A bazídiumos gombák szaporodása Hím és női ivarjellegű spórákat különböztetünk meg. Egy hím vagy egy női ivarjellegű spóra kicsirázik és kezdősejt képződik. Keresztfalakkal kezd osztódni, ezáltal egymagvú sejtekből álló sejtcsoport keletkezik. További osztódások és elágazások után kusza, minden irányba növekvő hifafonadék, ún. elsődleges micélium jön létre. A termőtest kialakulása érdekében a spórákből kifejlődött hím és női ivarjellegű fonadék hifavégei találkoznak, összeolvadnak, és ezáltal létrejön az úgynevezett másodlagos micélium. A plazmaösszeolvadás után azonban érdekes módon a sejtmagok nem egyesülnek. Más szavakkal: az összeolvadás után minden egyes sejt két magot tartalmaz. Ahogy a gomba osztódással tovább növekszik, minden egyes sejtje két különböző sejtmagot tartalmaz. Kedvező környezeti körülmények között (aljzat, mikorrhiza-partner, tápanyagok, nedvesség, meleg) fejlődhetnek ki a termőtestek egy ilyen micéliumból. Csak a termőtest különleges sejtjeiben, a bazídiumokban következik be a magok összeolvadása és rögtön ezután az osztódása. Általában 4 db, (2 hím és 2 női) ivarjellegű spóra akakul ki. Itt a gombák szaporodását egészen leegyszerűsítve vázoltuk. Az egyes folyamatok fajonként és nemzetségenként különbözhetnek.
gomba biológia / 11
kalap húsa kalap lemezek gallér
tönk bocskor (volva) gumó
A termőtest A kalaposgombáknál először egy kis kalap jelenik meg, ami gyakran elképesztően gyorsan növekedve kiszélesedik. A többé-kevésbé szilárd húsból álló kalapot kalapbőr borítja. Ezen még rajta lehetnek az általános burok, a velum universale maradványai, ami különösen a galóca (Amanita) nemzetségben figyelhető meg. A kalap alsó részében található a termőréteg. Ez lehet lemezes, csöves, eres vagy tüskés. A kalaphoz kapcsolódik a tönk, amelyen néhány nemzetség fajainál a többé-kevésbé nyúlékon gallér található. A gallér a termőréteget borító, részleges burok (velum partiale) elszakadása után keletkezik. A burok ugyanis nem követi a kalap növekedését, emiatt az a peremnél elszakad, a tönk körül pedig gallérként marad meg. Egyes gombafajoknál elválhat a tönktől, cafrangos maradványokként található a kalap peremén, míg másoknál teljesen el is tűnhet. A részleges burok nem mindig hártyás szerkezetű, például a pókhálósgombák (Cortinarius) esetében pókhálószerű burok jön létre, ami később a tönkön már csak a spóraportól megfestett szálak formájában ismerhető fel. Néhány faj esetében a tönk alja egy kehelyszerű, nyitott bocskorban (volva) helyezkedik el, máskor viszont a gumószerűen megvastagodott, peremes vagy anélküli tönköt szemölcsök díszíthetik. A szemölcsök és a bocs-
12
kor az általános burok maradványai. Ezen részletek gondos megfigyelése segít pl. egy galóca általi halálos mérgezés elkerülésében. Az esetleges tévedések kiküszöbölése érdekében minden fontos tulajdonnságot gondosan meg kell vizsgálni. Több gombafajnál az egész termőtestet fiatal korban általános burok veszi körül. Néhány fajnál a termőtest már teljes tömegében kifejlődik, azonban a burok összepréselve tartja. Amikor a burok felszakad, a gomba néhány óra alatt kifejlődik, tulajdonképpen anélkül, hogy „nőne”. Inkább csak a korábban összenyomott test kibontakozásáról van szó. Jó példa erre az erdei szömörcsög. A tojást hosszában felvágva felismerhető a már kialakult termőtest. A gombák könnyebb meghatározása érdekében ezen, valamint a következő két oldalon a gombák leírásában használatos fogalmakat magyarázzuk meg rajzokkal.
Kalapformák
domború
mérsékelten domború
benyomott
kiterülő
púpos
kicsúcsosodó
kúpos
harang alakú
tölcsér formájú
gomba biológia / 13
Kalapbőr
burokmaradvá-
szálasan
durván, zsindely-
mezőcskékre
nyokkal díszített
pikkelyes
szerűen pikkelyes
repedezett
Kalapszél formák
behasadozó
barázdált,
lebenyes
hullámos
bordázott
Lemezek
szabadonálló,
gyengén ránőtt,
a tönkre nem nő rá
odailleszkedő
kiöblösödő
gyűrűben összenőtt lemezek (collarium)
14
szélesen ránőtt
lefutó
széles lemez
keskeny lemez
lemez éle fűrészes
Lemezek állása
sűrűn álló lemezek
ritkán álló lemezek
csöves termőrétegű
villásan elágazó
erekkel összekötött
lemezek
lemezek
A tönk felülete
kígyóbőrszerűen díszített
pikkelyes
hálózatos
hosszirányban szálas
gomba biológia / 15
A gombák élőhelye A mikorrhizás gombák bizonyos növényfajokkal, különösen fákkal együtt alkotnak életközösséget (szimbiózis). A szimbiózisban mindkét fél hasznot húz a közösségből, sőt gyakran egymásra is utaltak a partnerek. Ezzel szemben egyoldalú az élősködő és a gazda közötti viszony, ami az utóbbi elpusztulásához is vezethet. A gombáknak nincs szükségük fényre, mint a krolofillt tartalmazó növényeknek. Az erdei talaj sok szerves tápanyagot és többnyire elegendő nedvességet biztosít, így kedvelt élőhelye a legtöbb ehető gombának. Minden erdőtípus – még a fényszegény, savanyú talajú fenyőerdő is, amelyben csak alig található zöld aljnövényzet – helyet ad a gombáknak. A különböző fenyves, fűzes, bükkös, tölgyes vagy nyáras valamint elegyes erdőkben a rájuk jellemző gombavilág található meg. A tisztások és írtások, erdőszegélyek, ligetek, sövények, bokros területek, rétek, mezők, legelők, parti részek, kavicsgödrök és szeméttárolók, nedves, mohás és mocsaras területek, de a száraz gyepek és fenyérek is élőhelyet biztosítanak a gombáknak. Még a dűnék között és a tengerparti sós területeken is találhatunk gombákat. Ezeken a területeken föld feletti és föld alatti gyökérkapcsolt (mikorrhizas), korhadékbontó (szaprotrof) és élősködő (parazita) gombák társulásai élnek.
Boszorkánykör Az erdőkben és réteken gyakran bukkanhatunk kör alakban növekedett termőtestekre. A magyarázat egyszerű. A gombamicélium rendszerint minden irányba egyformán növekszik. A belső részeken elfogy a táplálék, a micélium nem tud tovább növekedni és elpusztul. Jó környezeti viszonyok mellett a kör alakban kialakult micélium a kör minden egyes pontján termőtestet fejleszt. Így kialakult kört a néphit boszorkányokkal hozta kapcsolatba.
16
gomba biol贸gia / 17
Gyilkos galóca Amanita phalloides (vailL. EX FR.) secr.
I. A kalap 15 cm szélesre nőhet meg, először félgömb alakú, később ellaposodik. Olívzöld-sárgászöld színű, lehet fehér is, matt selymes fényű, nedvesen kissé ragadós, jellegzetes sugaras szálakkal benőtt. A lemezek eltérő hosszúságúak, sűrűek és szabadonállók, valamint fehérek. A tönk 12 (15) cm magasságot és 2,5 cm vastagságot is elérhet. Sárgás vagy zöldes színű, gyakran jellegzetes kigyóbőrszerű mintával díszített, alja bő bocskorban végződik. A gallér gyengén bordázott, fátyolos, lelógó, gyakran repedezett. Húsa kissé édeskés, mézre emlékeztető szagú. II. A gomba spóráinak színe fehér.
IV. A kalap rajzolata és színe hasonlít a zöldessárga pereszkéhez (Tricholoma sejunctum, 74. oldal); a citromgalócát (A. citrina) gyakran tartják gyilkos galócának, de figyelni kell a tönk bázisának eltérő alakjára és a hús illatára. A zöldes színű galambgombáknak és pereszkéknak nincs gallérja, valamint bocskora. A fehér változatot csak a figyelmetlen gyűjtő téveszti össze egyes csiperkefajokkal; ezeknek fiatalon szürkésfehér, vagy rózsaszín, később sötétbarna lemezeik vannak, ezenkívül a spóraporuk bíborbarna.
V. A gyilkos galóca halálosan mérgező, húsznál több mérgező veIII. Elterjedési területe hasonló a gyületet tartalmaz. A gomba elfocitromgalócáéhoz. A gyilkos galóca gyasztása után 8–24 óra múlva az általában tölgyesekben található, de amatoxin méreganyagtól csillapítbükkösökben, ritkán tűlevelű erdők- hatatlan hányás kezdődik, majd átben is előfordul. A meszes, gyengén meneti javulás után a mérgezett nésavanyú talajokat kedveli. Júniustól hány napon belül máj- és veseelégnovemberig nő. Magyarországon telenség következtében meghalhat. gyakori gombafaj. A túlélési esélyei az elfogyasztott gomba, illetve a belőle származó méreg mennyiségétől és az orvoshoz kerülés idejétől függenek. 50 g friss gomba halálos lehet. Jóízű, de ne kóstoljuk!
18
ez a gomba mérgező!
lemezes termőrétegű gombák / 19
Citrom galóca Amanita citrina (schff.) s.f. gray.
I. Az 5–10 cm széles kalap halvány citromsárga, ritkán zöldessárga; először félgömb alakú, később ellaposodik; többnyire nagyobb, dúrva, sárgás burokmaradványok borítják amelyek idővel enyhén megbarnulnak. A kalapbőr lehúzható, nedvesen tapadós, fénylő, a kalap pereme nem bordázott. A lemezek szabadonállók, fehéres, kissé halványsárga színűek, puhák, sűrűn állók, szélük kissé csipkézett. A tönk a 10 (12) cm magasságot és az 1–1,5 cm vastagságot is elérheti, színe a kalapéhoz hasonló. A gallér halványsárga, lelógó, nem bordázott. A tönk töve gömbölydedszerűen gumós, párkányszerű peremmel. A hús fehér és puha. Szaga a csirázó burgonyáéhoz hasonlít, ez nagyon fontos elkülönítő bélyeg a
gyilkos (A. phalloide) és a fehér galócától (A. verna). II. A gomba spóráinak színe fehér. III. A citrom galóca Magyarországon eléggé elterjedt gombafaj. Közép-Európában főleg 500 m alatti magasságban található, ritkán azomban 1100 m-ig is előfordulhat. A gyílkos galócáéhoz hasonlóan a citromgalóca is melegkedvelő, micéliuma a kemény és hosszantartó fagyot nem bírja. Tápanyagban szegény, savanyú vagy gyengén savanyú talajokon nő. Tűlevelű és lombos fák gyökereivel alkot szimbiózist. Többnyire júliustól novemberig fordul elő. IV. A citrom galóca fehér változata, a var. alba téveszthető össze legkönnyebben a gyilkos galóca fehér változatával. A tönk tövének kön�nyen felismerhető külömbsége: a gyilkos galócánál jól fejlett bocskor, a citrom galóca esetében pedig párkányszerűen peremes gumó van. V. Ez a gomba nem mérgező, de kellemetlen íze miatt nem jön szóba étkezési célra.
20
ez a gomba SEMLEGES!
lemezes termőrétegű gombák / 21
Fehér galóca Amanita verna (bulL. EX FR.) pers. ex vitt.
I. A gomba fiatalon tojás alakú, majd az általános burok (verum universale) felszakadása után hófehér színű a termőtest. A kalap fiatalon félgömb alakú, majd domború lesz, végül kiterül 5–8 cm átmérőjűre. A fehér kalap felülete sima, nedvesen kissé ragadós, szárazon fényessé válik. A lemezek szintén fehérek, sűrűk és szabadon állók. A 8–15 cm hosszú, 0,5–2 cm vastagságú, fehér színű, gumós tönkön lelógó gallér és bő bocskor található, gyakran mélyen a talajban. Fehér húsa eléggé puha, és nincs jellegzetes szaga és íze.
II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Hazánkban eddig gyertyános tölgyesben és homoki tölgyesben találták, nyáron és kora ősszel. Magyarországon elég ritka faj. IV. Ez a legveszélyesebb mérgező gombafaj, mert nagyon kön�nyen összetéveszthető a fehér színű ehető gombákkal. A figyelmetlen gombagyüjtő összekeverheti a fehér termőtestű csiperkékkel, de ezeknek lemezei nagyon hamar szürkésrózsás , illetve rózsás, idővel csokoládébarna színűek lesznek, és a hengeres tönkön nincs bocskor. A tarlógombák mégjobban hasonlítanak a fehér galócához, mivel az egész termőtestük fehér, a lemezeket is beleértve. A tarlógombák bunkó alakú tönkjén azomban nincs bocskor, és általában erdőn kívül nő. V. Halálosan mérgező, akárcsak a gyilkos galóca. VI. A galóca nemzetség jelenleg 35 fajt tartalmaz. A termőtestben általános és részleges burok is található, kivéve a selyemgombákat, amelyeknek nincs gallérjuk.
22
ez a gomba MÉRGEZŐ!
lemezes termőrétegű gombák / 23
Tüskés galóca Amanita echinocephala (vitt.) quél.
I. A kezdetben hófehér, 5–15cm széles kalap, elsősorban a középső részen fehéres, felálló, tüskéknek tűnő szemölcsökkel borított. Idővel a gomba halványzöldes árnyalattal keveredő szürkéssárga színűre változik. A fiatal példányok kalapjának pereme csipkézett, szabálytalan szegélyűnek tűnik. Jó határozóbélyeget jelentenek a finom, szorosan álló, külömböző hosszúságú lemezek, mindenekelőtt a galócánál ritka, fiatalon halvány türkiz és -tengerkék, később szürkéssárga és sárgás szürkészöld színezetük miatt. A tönköt közvetlenül a lemezek alatt egy lebenyes, bordázott, lelógó gallér veszi körül. Az idős egye-
dek 16 (20) cm magasak is lehetnek. A tönk bázisa vastag, gumószerű, alsó része pedig elvékonyodik s mélyen gyökerezik a talajban. Felületét gyűrűszerűen elhelyezkedő dúrva szemölcsök díszítik. A tönk felszíne fehéres, kissé sárgás vagy olivazöld. A hús hasonlít a lemezek színéhez, bár valamivel világosabb marad. Íze és szaga kellemetlen. II. A gomba spóráinak színe zöldes. III. Az Alpoktól délre mindenütt elterjedt ez a faj. Melegebb vidékeken és enyhébb klímájú völgyekben terem. Hazánkban július és október között lomb- és vegyeserdőkben fordul elő. IV. Alig van ilyen faj. Hasonló hozzá az őzlábgalóca (A. vittadinii), amely hazánkban a szikes vagy homokos legelőn fordul elő. V. Feltételesen ehető, de nyersen mérgező faj. Ritkasága miatt mindenképpen kímélendő. VI. A latin fajnév az echinocephalus görög eredetű szóból ered, és „sünfejűt” jelent.
24
ez a gomba SEMLEGES!
lemezes termőrétegű gombák / 25
Légyölő galóca Amanita muscaria (L. EX FR.) hooker
I. A légyölő galóca az egyik legismertebb gomba egész Európába. Messziről felismerhető fehér pettekkel borított szép vörös vagy narancssárga kalapjáról. Fiatalon először egy fehér golyó jelenik meg majd hamarosan kialakul a kalap, és a fehér burok a felületére tapadó pettyekkel szakadozik fel. A kalap peremén finom barázdák láthatók. A lemezek fehérek maradnak, sűrű állnak, nem nőnek a tönkhöz. A fehér tönkön hos�szú, cafatos, lelógó gallér található. A többi galóca-fajhoz hasonlóan a légyölő galóca is általános burokból fejlődik ki, ami a gumós tönk alján
lévő szemölcsös övekről és a kalap tetején lévő pettyekről ismerhető fel. A hús szagtalan és íztelen, a kalapbőr alatt sárgás színű. II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Kizárólag savanyú talajú lombés fenyőerdőben található augusztustól novemberig. IV. A magas hegyvidéki fenyvesekben gyakori barna galóca (Amanita regalis) kalapjának bőre barna. Ez a faj hazánkban eddig csak egy alkalommal került elő. V. A természetbarát gombagyüjtőnek márcsak a szép külseje miatt is érintetlenül kellene hagynia a gombát, ráadásul a légyölő galóca mérgező is. Fogyasztása ritkán halálos kimenetelű, de nagyon komoly megbetegedést okozhat, ezért kerülendő. A légyölő galőcának kábító hatást tulajdonítanak. VI. A muscaria fajnév után nevezik a méreganyagot muszkarinnak, amelyről kiderült, hogy éppen a légyölő galócában található kis mennyiségben.
26
ez a gomba mérgező!
lemezes termőrétegű gombák / 27
Császárgalóca Amanita caesarea (scop EX FR.) pers. ex schw.
I. Az Amanita név esetében a nemzetség halálosan mérgező képviselőire gondolunk. Vannak azonban közöttük igen kedvelt, ehető gombák is, mint a császárgomba, amely főeg a déli országokban található. A kalap könnyen felismerhető, élénkpiros-narancssárga színéről. Fiatal állapotában alakja egy tojás tompábbik feléhez hasonlít; azután hamarosan kiterül és ellaposodik. A kalap pereme kifejezetten bordázott és kissé behasadozó. Alatta találhatók a szép, étvágygerjesztő, aranysárga lemezek. A csaknem hengeres, hasonló színű tönk felső harmadában figyelhető meg a sárga gallér. A gomba egy jól fejlett
általános burokból alakul ki, amely felreped és szabadjára engedi a kezdetben kerek gombát. A hús íze és illata kellemes, bár különösebben nem jellegzetes. II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Európa déli részein gyakori. A császárgomba az idősebb lomberdők savanyú talaját kedveli, legérdemesebb tölgy és szelídgesztenye alatt keresni. Néha azonban tűlevelű erdőkben is megtalálható. Júliustól augusztusig nő. Hazánkban egyre ritkábban találkozhatunk vele. IV. A császárgomba könnyen ös�szetéveszthető a légyölő galócával (A. muscaria), de biztonsággal elkülöníthető a sárga lemezek és a sárga tönk alapján, amelyek a légyölő galócánál fehérek. V. Sokan kedvelik és szívesen gyűjtik a császárgombát Európa déli országaiban. Ritkasága miatt Magyarországon azonban kímélni kellene. VI. A császárgombát már az ókorban nagyra értékelték a római császárok, innen ered a neve.
28
ez a gomba ehető!
lemezes termőrétegű gombák / 29
Őzlábgomba-krémleves Hozzávalók
1 kisebb fej vöröshagyma, 6–8 darab közepes őzlábgomba, petrezselyemzöld, só, bors, szerecsendió, 1 evőkanál liszt Elkészítés Vajon apróra vágott hagymát pirítunk, hozzáadjuk az összevágott, megtisztított őzlábgombát. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá egy kis szerecsendiót. Készre pároljuk, majd megszórjuk petrezselyemzölddel. Egy evőkanál liszttel meghintjük, összekeverjük, 1,5 liter húslével felengedjük. Felforraljuk, botmixerrel krémesítjük, átszűrjük. Tálalásig melegen tartjuk.
46
Füstölt hússal töltött őzlábgomba
Hozzávalók
8 még szét nem nyílt őzlábgomba kalap, 5 evőkanál főzőtejszín, 3 evőkanál zsemlemorzsa, 20 dkg főtt füstölt hús ledarálva, 2 szál újhagyma, petrezselyemzöld, őrölt feketebors, só Elkészítés A gombakalapokat enyhén sós, forrásban levő vízben 2 percig főzzük (blansírozzuk), majd lecsepegtetve hűlni hagyjuk. Keverőtálban a tejszínt a zsemlemorzsával, a füstölt hússal, a felaprított újhagymával, a finomra vágott petrezselyemzölddel, no meg a borssal ös�szedolgozzuk. A gombafejeket üregükkel felfelé kivajazott gömbölyded jénainkba rakjuk, és a húsos masszával púposan megtöltjük. Előmelegített forró sütőben negyedóra alatt készre sütjük. (Tálaljuk azon melegében, pirítóssal és egy pohár, száraz vörösborral.)
receptek / 47
Tüskés őzlábgomba Lepiota aspera (pers. in hofm.) quél.
I. A kalap fiatalon kúpos vagy harang alakú, később ellaposodik. Szélessége 12 (15) cm-t is elérheti, rozsdás-agyagbarna felyszínét feltűnő, sárgásbarna-sötétbarna, kúpos vagy kicsúcsosodó pikkelyek borítják. A lemezek szabadonállók, fehérek, gyakran villásan elágazók, meglehetősen keskenyek és sűrűnállók; az élük szabálytalanul, finoman bemetszett. A fehéres tönk maximum 12 cm magas és 1–2 cm vastag lehet. A lelógó, hártyaszerű gallér alatt a kalapon levőkhöz hasonló színű pikkelyek borítják a tönköt. Hengeres, alsó részében kissé megvastagodhat. A hús fehér, szaga és íze nagyon kellemetlen.
II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Fenyő- és lomboserdőben egyaránt előfordul, kedveli a sűrű avart; útszélen, parkokban és bozótosban is megtalálható ez a nagyon szép gomba. Mindenütt elterjedt, hazánkban gyakori, júniustól októberig terem. IV. Mintegy 11 hegyes, tüskés pikkelyekkel borított kalapú Lepiota faj van, de ezek többsége általában apró termetű, és igen ritka. Különösen nedves erdőkben és parkokban teremnek. A határozásuk nehéz és sok tapasztalatot igényel, többnyire szükséges a szakirodalom és mikroszkóp használata is. V. Visszataszító szaga és íze miatt a tüskés őzlábgomba teljesen élvezhetetlen. VI. A gombász szakemberek (mikológusok) mintegy 50 fajt sorolnak a Lepiota nemzetségbe, közülük néhány súlyosan mérgező. A közepes termetű őzlábgombákat kerülni kell, mert mindig mérgezőek vagy nem ehetőek. A tudományos név „aspera” jelentése érdes, egyenetlen.
48
ez a gomba semleges!
lemezes termőrétegű gombák / 49
Gyapjas őzlábgomba Lepiota clypeolaria (bull. ex fr.) kummer
I. Az eleinte tompán kúpos kalap 4–8 cm-es átmérőt érhet el. Kiterülése után alakja lapos haranghoz hasonlít, de középen jól kivehető púp marad meg. A fehéres alapszínű kalapbőrt sok apró, nagyon mutatós okkersárga vagy barna, szinte pelyhes pikkely borítja. A kalap közepe sötétebb és sima. A kifejlett gomba szélén is lógnak még burokmaradványok. A fehér vagy krémszínű lemezek eltérő hosszúságúak, kissé hasasok és szabadonállók. A tönk maximum 8 cm-es magasságával és 0,4–1 cm-es átmérőjével egy karcsú gomba benyomását kelti. A fe-
hér vagy világosbarna szálas, gyapjas felületű tönkön pelyhes, hamar szétfoszló gallér található. a gyapjas felület jellegzetes tulajdonnság, innen származik a faj magyar neve is. A hús fehér, puha, enyhe gyümölcsillata és édeskés íze van. II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Hazánkban gyakran megtalálható lomb- és fenyveserdőkben, erdőszéleken, füves helyen, korhadó fűrészporon, májustól novemberig. IV. A gyapjas őzlábgomba s következő fajokkal téveszthető ös�sze: a hasasspórájú őzlábgomba (L. ventriosospora), amely főleg bükkösökben, ritkábban fenyvesekben található, a L. ignivolvata tönkjének töve száradáskor lassan, dörzsölésre gyorsabban narancsvörösre változik. Hazánkban mindkét faj elég ritka. V. Nem mérgező, de tartsuk be az alapszabályt, hogy a kis őzlábgombák nem ehetőek. VI. A „clypeus” jelentése kerek pajzs, a kalap formája erre emlékeztet.
50
ez a gomba semleges!
lemezes termőrétegű gombák / 51
Büdös őzlábgomba Lepiota cristata (a. u. s. ex fr.) kummer
I. A 3–4 cm átmérőt elérő kalap először kúp alakú, majd lassan kiterül, ellaposodik, közepe azonban púpos marad. A kalap közepe feltűnően vörösesbarna vagy sötét okkersárgás színű, ezáltal kiemelkedik a fehér színű, világos okkersárga pikkelyes felszíntől. A fehéres lemezek szabadonállóak, tehát nem nőnek rá a tönkre. Sűrűn állnak, kissé hasasak. A karcsú, hengeres és üreges tönk mintegy 4–6 cm-es magasságot és 0,8 cm vastagságot érhet el. A tönk színe fehér, a töve felé halvány rózsaszínű lesz. Fiatal példányoknál a feltűnő kalap alatt még felismerhető egy hártyás gallér, ami azonban gyakran múlékony, a kifejlett gombáknál már hiányozhat. Az elvágott gomba húsa fehér, és kellemetlenül büdös.
II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Sok helyen megtalálható; füves erdei utak mentén, kertekben, cserjésben, legelőkön és minden erdőtípusban gyakran megtalálható. Mindig csoportokban nő, májustól novemberig. Ez a faj nagyon gyakori hazákban. IV. Hasonlít a gyapjas őzlábgombához (L. clypeolata), de a büdös őzlábgomba tönkje nem gyapjas felületű. Hasonló faj a parkokban, erdőszélen, utak mentén májustól októberig növő húsbarnás őzlábgomba (L. brunneoincamata), de ennek tönkjén húsbarna színű sávok vannak, s húsa gyengén vörösödő. Összetéveszthető még a főleg homokos talajú akácosokban és fenyvesekben ősszel növő rózsás őzlábgombával (L. subincarnata), melynek rózsás termőteste és pelyhes tönkje van. V. Nem élvezhető, a többi kis őzlábgombához hasonlóan ez is kerülendő. Fenáll az a gyanú, hogy mérgező faj. VI. A „cristata” latin szó jelentése taréjos, fésűs.
52
ez a gomba semleges!
lemezes termőrétegű gombák / 53
Gombaleves (Szaniszlai Nagy Éva)
Hozzávalók
Olaj
25 dkg vegyes gomba, kis fej vöröshagyma, libazsír vagy olaj, 2 csapott kanál liszt, vágott petrezselyemzöld, reszelt tészta, só, bors, pirospaprika. Elkészítés: Félig töltjük a fazekat vízzel, felforraljuk, majd beletesszük az apróra vágott vegyes gombát. Sötét trombitagombát is használhatunk, bár kissé sötét lesz a leves színe, de ízre annál finomabb. Amíg a gomba fõ, rántást készítünk: Az apróra vágott vöröshagymát a zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk. Meghintjük a liszttel és rózsaszínû rántást készítünk. Sóval, borssal, késhegynyi pirospaprikával ízesítjük, majd kevés hideg vízzel felengedjük és jól összekavarjuk. Végül hozzáadjuk a gombához. Két marék reszelt tésztát is adunk a leveshez és jól összeforraljuk. Amikor a tészta puha, megszórjuk aprított petrezselyemzölddel és pár perc forralás után tálalhatjuk.
76
Savanyított gomba Hozzávalók
Ecet
Olaj
bármilyen ehető gomba, só, egész bors, ecet, babérlevél, olaj Elkészítés: Kifogástalan, lehetõleg fiatal gombákat használjunk. A gombákat megtisztítjuk, olyan darabokra vágjuk, amit utána salátához használunk (a kisebb fejecskéket egészben hagyjuk). Két fazékban forralunk vizet. Az egyikben a vizet csak sózzuk (legyen jóval sósabb a szokásosnál), a másikban páclevet készítünk (só, ecet, babérlevél, egész bors, 2 evõkanál olaj) ízlés szerint. A gombákat elõször a sós vízben 5 percig fõzzük, szűrõkanállal áttesszük a másik fazékba, ahol egyidejűleg a páclé fõ. Itt is 5 percig fõzzük, majd szûrõkanállal az elõre elkészített tiszta üvegekbe tesszük, felöntjük a páclével és légmentesen lezárjuk. Újságpapírba göngyöljük az üvegeket és száraz dunsztba tesszük. (Étkezéskor hagymával, kis olajjal keverjük össze és salátának tálaljuk.)
receptek / 77
Vörös nedűgomba Hygrocybe punicea (fr.) kummer
I. A kalap 14 cm széles, fiatalon harang alakú, azután domború vagy ellaposodó tompán púpos; cseresznyeszínű, skarlát- vagy vérvörös, idővel kifakuló; nedvesen ragadós, a széle berepedező; lebenyes, törékeny. A lemezek kissé ránőttek a tönkre vagy szabadonállók; hasasak, vastagok, ritkánállók, narancssárgák, az alapjukon gyakran vörösek és köztes lemezeik is vannak. A tönk 6–10 cm magas és 0,8–2,5 cm vastag lehet. Rendszerint hengeres, de lapított és függőlegesen barázdált is lehet. A tövén elkeskenyedik. A tönk a kalaphoz hasonló vagy világosabb színű, a bázisnál fehér. Felülete száraz, hosszanti szálas rajzolat díszíti, belül üreges. A hús a tönk színével azonos, viaszszerű és szagtalan.
II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Ez a nedűgomba főként ősszel terem nedves réten és parlagon. Előfordulása az Alpok előtere és hegyvidéki területe. Európában ritka faj, hazánkban eddig nem került elő. A szakirodalom szerint együtt található az apró nedűgombával (H. miniata). IV. Hasonló a hazánkban eddig még nem ismert piros nedűgomba (H. cocconea), de ez a faj többnyire száraz kalapú, kissebb és a tönkre szélesen ránőtt sárgás élű lemezei vannak. V. Ehető gomba, de ritkasága miatt kímélni kellene és gyönyörködni színpompájában. VI. A fajgazdag nedűgombák többnyire kicsi, vékony húsú, vizenyős és nagyon élénk színű fajok. Talajszaprotróf és korhadékbontó gombák. Néhány fajukra figyelni kell mert mérgező. A vörös nedűgomba a legnagyobb ismert faj ebben a nemzetségben. A „punicea” fajnév jelentése pun, föníciai, ezért bíbor, skarlátvörös.
78
ez a gomba ehető!
lemezes termőrétegű gombák / 79
Piros nedűgomba Hygrocybe coccinea (schiff. ex fr.) kummer
I. A kalap kezdetben félgömb alakú, átmérője 2, legfeljebb 6 cm lehet. Lassan nyílik ki harang alakúra. A kalap bőre csak igen kicsit tapadós, ami szárazságban nemis érzékelhető. a fénylő cseresznye- vagy vérvörös színű kalap a gomba fejlődése során kialakul, de a pereme élénkvörös marad. A hasas, a tönkre szélesen ránőtt, néha fogazott, gyakran sárás élű narancssárga vagy vérvörös lemezek távol állnak egymástól. A tönk felszíne is élénkvörös, később halvány narancssárgára
változik. A töve felé egyre sárgásabb lesz. amiről nagyon jól felismerhető. A tönk kissé összenyomott, felülete sima, belül üreges. A hús is olyan színű mint a kalap és a tönk. Vizenyős és törékeny állagú. II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Mindenekelőtt nedves hegyi réteken, nedves kaszálókon fordul elő 1800 m magasságig. Európában általában ritka, hazánkban eddig egy alkalommal került elő. Termőtestet szeptembertől októberig fejleszt. IV. Hasonlít hozzá a vörös nedűgomba (H. punicea), de az sokkal nagyobb méretű. V. Ehető, de ritkasága miatt kímélni kellene. VI. Mintegy 55 faj tartozik a nedűgombák nemzetségébe, közülük néhány mérgező. A nedűgombák többnyire élénk színűek, vizenyős húsúak és törékenyek. Többnyire nedves hegyi réteken találhatók. Pontos meghatározásuk problematikus és nagy gyakorlatot igényel. A „coccinea” jelentése skarlátszínű.
80
ez a gomba ehető!
lemezes termőrétegű gombák / 81
Feketedő nedűgomba Hygrocybe conica (scop. ex fr.) kummer
I. A kicsi, csak 4–5 cm átmérőt elérő kalap hegyes kúp formájú, még kifejlett állapotban is. A csupasz kalapbőr fénylik, nedvesen tapadós, különben száraz tapintású. Feltünő a szép piros vagy naracssárga színe, amely érintésre vagy idősödve feketedik. A vékony, hasas, eltérő hosszúságú lemezek majdnem szabadonállók, sárgák. A vékony tönk legfeljebb 10 cm magas lehet. Szinte szabályos henger formájú, felszíne csupasz, szálasan csíkos, belül üreges. Színe élénk sárga-narancssárga, szintén feletedik. A hús
rendkívül törékeny, feketedő, szaga nem jellegzetes. II. A gomba spóráinak színe fehér. III. Ez a gombafaj hazánkban elég gyakori, a füves helyeken, legelőkön, réteken áprilistól októberig nő. IV. Élénk, fénylő színe miatt kön�nyen felismerhető. Nagyon hasonlít a színváltó nedűgombához (H. nigrescens), ennek azonban tompán kúpos kalapja, valamint kicsit vastagabb tönkje van és nagyobb is. Egyértelműen csak mikroszkóppal lehet őket elkülöníteni; a feketedő nedűgombának 2 vagy 4 spórásak a bazídiumai, míg a másik fajé 4 spórás. V. Nem tudjuk még pontosan, hogy mennyire mérgező, de eléggé gyanús gomba, gyomor- és bélpanaszokat okoz. Semmiképpen nem ajánljuk a gombagyűjtő kosarába. VI. Ez a nagyon szép gomba a déli országokban még gyakoribb, mint Közép-európában, de azért ottis kímélni kellene. A „conica” jelentése kúpos.
82
ez a gomba mérgező!
lemezes termőrétegű gombák / 83
A képek szerzői Szinte a teljes könyvben a képeknek csak részleteit használtuk föl. A borító hátoldalán: waggabirds.worldpress.com 19: mushroomhobby.com, Demetrius Chryssikos, Marc Kummel 21: stridvall.se, gallery.nen.gov.uk, John Myers 23: myko.cz, Tomaso Lezzi, Myko 25: mykologie.net, Jaroslav Maly, Emilio Lopez 27: bio341a.blogspot. com, ciuperci.org, Faller István 29: Alessandro Francolini, J. Hardison, Juan Carlos 31: Josef Hlasek 33: Jean Luc Fasciotto, commons.wikimedia.org, Josef Hlasek, Tim Stavens, gyurgyalagok.blogspot.com 35: paramanatur.com, Uli Esch, Jan Komar 37: JMM, Josef Hlasek, Fransesco Roudriguez, Fransesco Roudriguez 39: Harry Regin, Uli Esch, tcr63-temporadadesetas201011guarea.blogspot.com, John Walker 41: Szűcs Béla, wildaboutbritain.co.uk, olicamatinez.free.fr, grzybowisko.wordpress.com 43: Boerio Gianluig, Szombath Zoltán, Soproni János, Michael Kuo 45: Helge Shulch, Kudlacek, Shaggy Parasolain, Etienne Charles 49: Mirki Kaszuby, Josef Hlasek, Tomaso Lezzi, Josef Hlasek 51: Magyar Józsefné, Josef Hlasek, Hodobay Mária, Josef Hlasek 53: phormanazur.com, Josef Hlasek, Josef Hlasek 55: wildabouttheworld.com, Fred Stevens, Tomaso Lezzi 57: pms.wikipedia.org, grandnatural.com, Lindsey 59: Frede Scheye, Josef Hlasek, Josef Hlasek, Josef Hlasek 61: flickr.com/photos/44473917@ N04/4090431071/, Miguel Olivera, J. Guinberteau, Franco Sotgiu 63: commons. wikimedia.org, grandnatural.com 65: Hodobay Mária, shromery.com, Jens H. Petersen 67: Jens H. Petersen, David Work, Josef Hlasek 69: Kaposvári László, Kaposvári László, naturalmediterrano.com, netgombasz.hu 71: Josef Hlasek, Petro Curti, Petro Curti 73: Josef Hlasek, Josef Hlasek, grandnatural.com, stridvall.se 75: eol.org, Sandru Rabkevics, funginelsaleuto.blogspot.com, wildaboutbritain.co.uk 79: rogermushrooms.com, Josef Hlasek, naturalmediterrano.com 81: Szilvasy Edit, Josef Hlasek, Josef Hlasek, Josef Hlasek 85: J. Ammirati, Virók Viktor, wildaboutbritain.co.uk 87: myoor. nancy. infra.fr, naturamediterrano.com, aitafungorum.org, mycomeb.narod.ru 89: Szilvasy Edit, Szilvasy Edit, Pierre Radubaud, Paul Darbishire 91: toolate.s7.coreserved.jp, funguiabruzzes.it, Miroszaw Gryc, Milos Villaris 93: bioimages.org.uk, Zygmunt Augostowski 95: Jagoslav Maly, Etienne Charles, Etienne Charles 97: Jens H. Petersen, foromicologico.es, Magyar Józsefné, Jens H. Petersen 99: Tutur Talmamax, panoramino. com, Pietro Curti, Emilio Pini 101: betsivanderkruip.nl, marcoweb.narod.ru, pilzkultur.at, commons.wikimedia.org 103: Jozef Hlasek Tomaso Lezzi, Josef Hlasek 105: Magyar Józsefné, Josef Hlasek, Hodobay Mária, Josef Hlasek 107: phormanazur.com, Josef Hlasek, Josef Hlasek 109: wildabouttheworld.com, Fred Stevens, Tomaso Lezzi 111: pms.wikipedia.org, grandnatural.com, naturalmediterrano.com 113: Szilvasy Edit,
308
képjegyzék / 309
Helikon Kiadó Kft. 2012 Cím: 1053 Budapest, Ferenciek tere 4. félemelet 20. helikon@helikon.hu, www.helikon.hu A kiadó sorozatának további részei: Fák Szárazföldi madarak Kétéltűek és csúszómászók Tengeri halak Emlősök Füvek Ásványok Fosszíliák Mocsarak, lápok élővilága Patakok, tavak élővilága Bogyós termések, gyógynövények
A gombászok többségének gyűjtőszenvedélyéhez konkrét szándék is társul, meg akarják enni, amit az erdőből hazavisznek. Könyvünkben szerepelnek a legfontosabb ehető és mérges gombák részletesen bemutatva. Ez a könyv pontos és részletes gombahatározó természetbarátoknak.
isbn: 9638009504
34 8 0f t 11€