Csapatkönyv - 2009

Page 1

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönjük munkáját mindazoknak, akik segítették a könyv megjelenését: Ábrányi­Balogh Péternek, Bencze Dávidnak, Borsothy­Gaál Gergelynek, Csányi Tamásnak, Fábry Katalinnak, Havasi Máténak (Montynak), Heizler Norbertnek, Kovács Árpádnak, Merza Péternek, Mocskonyi Erzsébetnek, Németh Károlynak, Némethyné Hajós Annának, Palotai Mártonnak, Simonkay Mártonnak, Szilágyi Bencének, Szlávik Zsoltnak és Velkei Krisztinának. Köszönjük továbbá családjainknak, hogy türelmükkel és megértésükkel, esetenként munkájukkal segítették e könyv megjelenését. A könyv megjelenését támogatták: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, különösen dr. Párdányi Miklós igazgató úr; Alapítvány a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumért, főként Turócziné Pesty Ágnes tanárnő; Zöld Liliom Alapítvány ISBN 978­963­06­8501­6

IMPRESSZUM Szerkesztő: Szabó Kinga Grafika: Fábry Katalin Tördelés: Simonkay Márton Felelős kiadó: Rudan János csapatparancsnok Kiadja a Zöld Liliom Alapítvány 25. Szent Imre cserkészcsapat 2009, Budapest

Mindenható Úristen! Alázatos szívvel fordulok Tehozzád munkámnak kezdetén. Nagyratörők céljaim, de gyarló az én erőm. Kérlek ezért, minden erőmnek forrása, hogy támaszd meg az én gyengeségemet, és tedd eredményessé munkámat, hogy azzal, amit tanulok, a Te dicsőségedet növeljem, hazámnak és embertársaimnak javára lehessek. Add, hogy jellemem épületét minél magasabbra emeljem, szent igazságodtól és a becsülettől soha el ne tántorodjak. Ámen.

TARTALOMJEGYZÉK

VELÜNK MARAD 7 ­ Béla báról, csapatunk újjáalapítójáról

CSAPATUNK PARANCSNOKAI 17 ­ csapatparancsnokaink írásai

KÖRÜLÖTTÜNK 27 ­ Ákos atya, Ipoly atya és dr. Párdányi Miklós igazgató úr gondolatai

ÍGY NŐTTÜNK FEL 35 ­ húsz írás csapatunk elmúlt éveiből

20 éves a csapatunk

TARTALOMJEGYZÉK

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD 73 ­ gondolatok csapatunkról: csapattagjainktól, szülőktől, barátoktól

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB 99 ­ táborainkról, báljainkról, külföldi útjainkról dióhéjban

ŐRSEINK AKKOR ÉS MOST 109 ­ lista az utóbbi 20 év őrseiről és azok vezetőiről

CSAPATNÉVSOR 2009 115

20 éves a csapatunk

VELÜNK MARAD

Dr. Erődi­Harrach Béla (1913. szept. 4. – 2007. márc. 18.) cserkésztiszt, a 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat újjáalapító parancsnoka Részletek a Béla bával 2007­ben készült utolsó interjúból. Béla bá indította újra a 25. Szent Imre Cserkész­ csapatot. Hogyan kezdődött? A József Attila Gimnáziumban Dr. Palotás János igazgatót kerestem fel, akivel szerencsére jó kap­ csolatot tudtam teremteni 1987­ben, épp, amikor a gimnázium alapításának 75. évfordulóját készült illően megünnepelni. Említést tettem neki, hogy egykor a Szent Imre

Béla bá

Gimnázium életében igen értékes munkát folytatott a helybeli cserkészcsapat. Érdeklődéssel hallgatott meg, de azt mondta, még nem látja elérkezettnek az időt, hogy foglalkozhasson ezzel a kérdéssel. Azt azonban kilátásba helyezte, hogy amint lehetséges lesz, Vasbányai tanár úrral, a gimnázium egyik tanárával üzenni fog nekem. Telt­múlt az idő. Pár hónappal később Vasbányai tanár úr felhívott, hogy Palotás igazgató úr szeretne velem beszélni a terveimről. 1989 májusa volt, ha jól emlékszem. A döntő szót szeptemberben mondta ki az igazgató úr. A tőle kapott toborzási engedéllyel a zsebemben vágtam bele a munkába és bizony kissé elszomorított, amikor megtudtam, hogy csak négy fiú jelentkezett cserkésznek, Juhász Tamás, Kaszta Dénes, Kelemen Balázs és Tüdős Balázs személyében. Ennek minden bizonnyal az is volt az oka, hogy ugyanebben az időben kezdte talpra állítani a plébánia is a saját cserkészcsapatát, ám előbb kapta meg a toborzási engedélyt, mint én, így oda 8­10 fiú gyűlt össze. Óriási különbség! Közben egy volt népfrontos „cserkész” is szervezett a kerületben nyolc csapatot, ám azok egy­két év alatt megszűntek. Első cserkészotthonunknak megkaptuk a II. emeleten a főlépcsőnél jobbra levő kis helyi­ séget. Egy asztal és két szék volt benne. Az első kirándulásunk Budajenő mellett, a filmesek által felépített egri vár romjainál volt. Nem törődve a kegyetlen széllel, megindítottuk a kötélmunka ismereteinek elsajátítását: kötél­ dobás, ­tekerés, ­fonás. A kirándulásokat én magam vezettem. Kemény munka folyt, hiszen nekünk már az első esztendőben gondolnunk kellett a szükséges csapatvezető­képzésre, majd az első fogadalomtételre. Ha jól emlékszem, 1990. március 30­án tartottuk. Nagyon megható volt! A gimnázium dísztermében, a színpad előtti pódiumon tettünk fogadalmat, egy tábor esti parancshirdetés és

8 ­ 20 éves a csapatunk

VELÜNK MARAD

egy esti ima keretei közt. A fogadalomtételt piarista cserkészektől kölcsönkapott sátrakkal, valamint a 433­as csapattól kölcsönkapott és részben nálunk kiképzett vezetők részvételével tartottuk. A teremben 250­300 szülő, a régi csapattagok és azok családtagjai voltak. Megrendítően szép ünnepség volt. A mesterséges tábortűz körül ülve, cserkésztáboraim legszebb emlékeire gondolva mond­ tam el Sík Sándor egyik versét, amelyben arról ír, hogy a vezetők olyanok, mint a póznák: áll­ nak, nem mennek tovább, de viszik az üzenetet a fiatalok felé. Még zászlólevonás is volt, ráadásul elhangzott az első ima az államosítás óta a gimnázium épületében! A következő évben már Csobánkán, saját telkemen tettünk fogadalmat, ahová mindig meghívtam a tanári kart, igazgató urat, szülőket és a jóbarátokat is. Egy évvel később Ágostházy Mária segítségével, akinek ugyan nem volt cserkészvezetői gyakorlata, de cserkésztiszti végzettsége igen, megindulhatott a leánycserkészet is. Azon kevés háború előtti cserkészvezetők közé tartozik Béla bá, aki még fiatalkorában több évig volt cserkész és cserkészvezető. Milyen gondolatai, elképzelései vannak a mozgalom további fejlődéséről Magyarországon? A legfontosabb kérdés az, hogy a magyar cserkészetnek van­e nemzeti missziója, és ha van, akkor mi az? A cserkészmozgalomnak országosan kidolgozott koncepción kell nyugodnia. A cserkészet nagy dolgokra képes! Az akkori Cserkészszövetség missziós tudata 1924­ben Koppenhágában egy ország elpusztítását tudta megfordítani! A háború után még az is kérdé­ ses volt, hogy a magyar cserkészeket meghívják­e a találkozóra. („Ilyen nép cserkészeire nincs szükség!”) Akkor még a Cserkész Világszövetség sem tudta, hogy mi legyen egy ilyen találkozón, végül úgy döntöttek, az olimpiákat veszik mintául, a sportversenyeket. Mivel Dániát minden oldalról víz határolja, vízen indítható versenyeket rendeztek. A találkozón kihirdették, hogy a legfegyelmezettebb csapat külön elismerésben részesül. Több versenyt is szerveztek, a magyarok beneveztek a nemzetközi kenuversenybe, személy szerint az én egyik iskolatársam, aki egyben őrsvezetőm volt. Kért egy csónakot és egy evezőt hozzá. Két­három ütés után az evező kettétört. Vissza az egész… és még így is Amerika után, legyőzve Angliát, a fiatalember második lett! Ez volt az első Európa­építés. A tábor végén ráadásul a legfegyelmezettebb csap­ atnak járó elismerést is elnyerték a magyarok. A magyar cserkészetnek ugyanúgy ma is lenne történelmi missziója. Például a roma társadal­ mi integráció! Még most sem vizsgáltuk meg, hogy a két világháború közötti cserkészetben mi volt jó, mi az, ami folytatható, mi az, ami nem. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy országos cserkészfórumot létesítsünk, meghatározott programmal, aminek az egyes pontjait közösen át kellene beszélnünk. A nagy kérdéseket elővenni, a missziós feladatokat, például, hogy mi a cserkészet feladata Közép­Európában?

20 éves a csapatunk ­ 9

VELÜNK MARAD

A másik, hogy Baden­Powell leghatározottabb pedagógiai gondolatai között volt egy, aminek nagyon­nagy a jentősége, és ez a napi jótett, aminek hihetetlen pedagógiai értéke van! Az a tudat, hogy én köteles vagyok minden nap tenni valami építő dolgot. Éjszakákon át, amikor nem tudok aludni, sokszor gondolok Széchenyi Istvánra, hogy ő hogyan tudott áldozni az ország javára. Valamikor Teleki Pál mellett dolgoztam. Ma is, amit csinálok, amire törekszem, annak nagy része tőle származik. Hat éve dolgozom egy magyar cserkészeknek írt levélen, többször átír­ tam már, finomítottam a fogalmazásán. Idén a Magyar Cserkészszövetség ülésén felolvasta Bencze Dávid, nagy tapsot aratott. A levél gondolata is a misszió, a kötelesség körül mozog.

Interjú Adrienn nénivel A csapatkönyv megjelenése kapcsán ellátogattunk Béla bá feleségéhez, Adrienn nénihez, akivel interjút készítettünk egykori csapatparancsnokunk életéről. Kíváncsiak voltunk továbbá arra is, hogy Adrienn néni milyennek látta és látja csapatunkat. Kérlek, mesélj nekünk Béla bá cserkész álmairól, valamint arról, hogy mi valósult meg belőlük! Béla bá megálmodott egy igazi Közép­európai Cserkészparkot, amely 17 ország találkozó­ helye lehetne. Minden ország cserkészei elhoznák, bemutatnák saját értékeiket, kultúrájukat, hagyományaikat. Így építenék ki a barátság, az egyetértés és a békés együttélés útját a jövőben. Béla bácsi cserkész múltja mennyire jelent meg a hétköznapjaiban? Béla bácsinak nem cserkész múltja volt! Ő egész életében cserkész volt és maradt. Úgy élt, ahogy azt az első fogadalma alkalmával fogadta, mert ő az egész életére érvényesnek tartotta a tíz cserkésztörvényt. Adi néni, mit szeretsz a legjobban a cserkészetben? Én nem lehettem cserkész, a cserkészetet csak a férjemen keresztül ismertem meg. Azt gondolom, ő volt ebben a legjobb tanítómester. Tapasztalatom szerint a cserkészet egyenes gerncű, jellemes, őszinte, igaz magyar embereket nevel. Sok ilyenre lenne szükség. Béla bácsi mit szeretett benne a legjobban? Mint előbb említettem, Béla bá szerette a cserkészetet, mindennel együtt! Adi néni, mit láttál, látsz a 25. Szent Imre cserkészcsapatból? A 25. Szt. Imre csapatnál azt láttam, hogy a csapat tagjai igyekeztek Bála bá tanítását és példáját követni. Béla bácsi idősebb korában is gyakran részt vett, majd később, hacsak egy napra is, de ellátoga­ tott a nyári cserkésztáborba. Miket mesélt?

10 ­ 20 éves a csapatunk

VELÜNK MARAD

Béla bá nagyon szerette a táborokat. Igazi izga­ lommal, nagy gonddal, szeretettel és precizitással készítette elő őket, és igyekezett erre megtanítani az utódokat is. Nagyon élvezte, amíg együtt tudott táborozni a gyerekekkel, ilyenkor mindig visszafia­ talodott hozzájuk. Amikor már nem tudott ott lenni a táborozásokon, nagy örömmel készült a táborlá­ togatásokra, és lelkesen, elégedetten, élményekkel teli érkezett haza. Adi néni, milyen volt számodra, hogy Béla bácsi 90.

Cserkészbál, 2003

születésnapját a cserkészekkel együtt ünnepeltétek meg? Csodálatos és felejthetetlen élmény volt számomra, de mindkettőnk számára Béla bá 90. születésnapjának megünneplése a cserkészek részéről. Hallatlan körültekintést, kreativitást, szellemességet, tapintatot, de mindenekelőtt nagy­nagy szeretetet sugárzott a rendezvény minden rendezője és minden résztvevője Béla bá felé. Egy emberként, egy szívvel köszöntötte őt a csapat. Igazán megható volt! Adi néni, miért tartod fontosnak, hogy a mai fiatalok cserkészek legyenek? Azért tartom fontosnak, mert ott megtanulhatják, hogyan kell becsületes, őszinte, haza­ szerető, magyar embernek lenni és úgy élni!

Hálaadás Bencze Dávid gyászbeszéde dr. Erődi­Harrach Béla, Béla bá temetésén, 2007. április 2­án a Magyar Szentek Templomában Hálát adunk Neked, Uram, az imént vett jókért… így kezdődik a gyűlés utáni cserkészima. Hálát adunk Neked, Uram, hogy Béla bának szép, hosszú és teljes életet adtál. Hálát adunk Neked, Uram, hogy Béla bá végigélte a XX. századot, és minden viharból erősebben és jobban jött ki. Ezt kevesen mondhatják el magukról a kortársai közül. Hálát adunk Neked, Urunk, hogy nekünk ajándékoztad Béla bá­t! Aki mesterünk és példaképünk volt – és az is marad. Aki a legendás cserkészparancsnok volt. Aki mosolygott ránk és hihetetlen ötletei voltak. Aki aztán csodák csodájára meg is valósította őket. Aki csomót kötni éppúgy megtanított, mint az emberségre. Aki vidám volt, és mégis fegyelmet követelt.

20 éves a csapatunk ­ 11

VELÜNK MARAD

Aki olyan utat mutatott nekünk, amire magunktól nem léptünk volna. Aki soha nem adta fel sem a reményt, sem a munkát. Aki újjáteremtette ezt a cserkészcsapatot, és aki megszabta szellemiségét. Kedves Adrienne néni, a feleség, aki mellette, vele és együtt csinált mindent! Kedves Rokonok és Barátok, az ő kisugárzó szeretetéből részesülők! Kedves Cserkészek! Akik fiai, lányai, unokái és már egyre inkább dédunokái vagytok. Sokan és sokszor találkoztunk egymással cserkész fogadalomtételeken a csobánkai telken, később a Csobánkai Cserkészparkban. Neki köszönhetjük, hogy ismerjük egymást. Milyen jó, hogy ismerjük egymást! Neki köszön­ hetjük, hogy annyiszor ott lehettünk. Milyen jó volt ott lenni! Ebben a szomorúságban is miat­ ta vagyunk most itt. De a bánat mellett töltsön el minket a hála Béla báért. A keserűségben is töltsön el minket a tőle kapott remény! Köszöntök hát mindenkit, és köszöntöm közöttünk Béla bát! 1990. szeptember 2­án, vasárnap a Szent Imre templom lépcsőjén bemutattak egy ősz hajú, ősz bajuszú férfinak, aki nagyon, nagyon keményen megszorította a kezemet. Nyikhaj tizennégy éves voltam, kicsit fájt is. Így kezdődött a cserkészpályafutásom és az ismeretségem Béla bá­ val. Később is mindig ránk szólt és tanított minket, hogy keményen szorítsunk kezet, és néz­ zünk a szemébe! De vajon hogyan kezdődött Béla bá cserkészpályafutása? 1923­ban lett cserkész, 84 évvel ezelőtt. Hihetetlen akaraterővel megáldott, de nagyon érzékeny fiú volt. Egyszer, amikor társai cikizték, megállta, hogy ne őket verje meg, de annyira sértette a dolog, hogy feldúltságában kiütött egy vonatablakot. Önként vállalta sokszor a leghálátlanabb feladatot is. Néhányan talán hallották már tőle a pozsonyi kifli történetét. Most el kell, hogy meséljem mindenkinek, mert ez a történet olyan fontos volt neki. Cserkész korában egyszer önként a táborban maradt krumplit pucolni egész nap, amíg a töb­ biek élvezetes hajókiránduláson vettek részt. Este a parancsnok, hogy kifejezze elismerését ezért a szolgálatért, a vacsora után desszertként kapott pozsonyi kiflit a kis önfeláldozó Erődi­ Harrach Bélának adta. Béla bá mindig úgy beszélt erről a pozsonyi kifliről, mintegy egy arany vitézségi éremről, egy becsületrendről. Biztos vagyok benne, hogy odaát pozsonyi kiflivel várták… Büszkén, csintalanul csillogó szemekkel mesélt ezekről a dolgokról. Arról, hogy az 1929­es birkenheadi dzsemborin a magyar altábor lett a legcserkésziesebb, és arról, hogy ők hogyan meneteltek az angol utcákon boldogan és diadalittasan. Mire 1933­ban a

12 ­ 20 éves a csapatunk

VELÜNK MARAD

következő dzsembori már Gödöllőn volt, Béla bá vagány fiatal segédtiszt lett. Húszévesen a dzsembori műszaki előkészítő csapatában dolgozott 50 hozzá hasonló ifjú 25­ös cserkésszel együtt. Sajnos sokkal több részletet nem tudok a háború előtti cserkészéletéről, mert Béla bá nem volt az a nosztalgiázó típus. A jövőbe tekintett! Az utolsó pillanatig a jövőbe! Csak akkor regélt a régi időkről, ha követendő példának akarta felhozni nekünk. Ezért mesélte el azt is, hogy mi adott neki igaz küldetést a cserkészet mellett az életben. Egyik tanára adta feladatul neki – a Szent Imre Gimnázium önképző körében –, hogy olvassa el Széchenyi István Hitel című művét, és tartson belőle beszámolót. Ők ketten – mármint Széchenyi és Béla bá –, hamar egymásra találtak. Két befelé forduló, belül rágódó és kifelé a világ megjobbításán dolgozni akaró lélek. Béla bá­t lenyűgözték Széchenyi gondolatai. „Merjünk nagyok lenni!” Merjünk nagyot álmodni, és kemény akarattal valósítsuk meg álmainkat! Ezt adta tudtul Széchenyi István Béla bának. Soha ne add fel! Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség van! Ezt hagyta hátra Béla bá most nekünk. Mert ő nekivágott! Neki, a nagy feladatnak! Miután összes iskoláit színjelesre elvégezte, egy évet töltött Franciaországban, ahol szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Ez akkoriban újdonság volt, holott a szegénység és a nyomor sajgó, égető gond volt az akkori Magyarországon is. Közben persze megtanult franciául – tökéletesen. Beszélt németül, angolul és olaszul is. Spanyolul csak írt és olvasott, a kiejtést nem tanulta meg. Hazatérve Béla bá Veszprém megye szociális tanácsadója lett. Nem sompolygott félre a teendők elől, hanem belenyúlt a darázsfészekbe, és nekilátott rendbe tenni a megye egyik leg­ nagyobb nyomortelepét. Sikerült is maga ellen fordítania az akkori hatalmasokat, így szociális tevékenységét nem folytathatta, de mások felfigyeltek rá, és a Közellátási Miniszter titkára letta nyilas hatalomátvételig. Innentől aztán elég nagy szüksége volt a 'soha ne add föl' elvére. A nyilasoknak nagyon nem kellett Béla bá, hiszen az 1939­es kevéssé ismert nyilas puccskísérlet megakadályozásában is részt vett, sok, akkor már felnőtt cserkésszel együtt Teleki Pál felszólítására. A kommunistáknak sem volt szükségük az ilyen erkölcsi alapokon álló egyéniségre, így aztán még a háború előtt elindított magánvállalkozására, a 9 holdas kis csobánkai levendulásra hivatkozva mezőgazdasági törpebirtokosnak tüntette fel magát. Az elvtársak egy ideig a Nehézipari Minisztérium alá sorolták, elvégre levendulaolajat ter­ melt! Az ’50­es éveket néhány barátja segítségével az Iregszemcsei Növénynemesítő Üzem „meglepően sokoldalú” segédmunkásaként vészelte át. Nyilván sokat segített a korabeli ma­ gyar növénynemesítésben, hogy teljes kísérleteket és azok fotódokumentálását rá lehetett

20 éves a csapatunk ­ 13

VELÜNK MARAD

bízni egy segédmunkásra. A ’60­as, ’70­es években azután már egyre inkább szakmai tudásához mérhető állásokat kapott a vízügyben, végül Irakban és Marokkóban is járt, hogy életet lehel­ jen a sivatagba. 1965­ben vette feleségül Adrienne nénit. Negyvenkét éve. (a beszéd 2007­ben hangzott el ­ szerk.) Nyugdíjba vonulása után minden energiáját csobánkai telkébe fektette, és a kietlen, kopár, meredek hegyoldalból japánkertes, teraszos kialakítású kis paradicsomot varázsolt. Ez az édenkert adott helyet a 25­ös Szent Imre Cserkészcsapat újjászületésének. Sok évtizednyi várakozás után Béla bá ismét nagy fába vághatta a fejszéjét! A kezdet most sem volt könnyű. Négy fiút sikerült összetoborozni. Bárki más feladta volna. De ő nem. 1992­ben már harminc kamasz táborozott vele. Jól fel is lázadtunk! Ám ő ismét a megoldást kereste, és elsőként ismerte fel a háború előtti öreg cserkészvezetők közül, hogy változtatni kell, mert a mai világban az akkori cserkészmódszerek már nem válnak be. Nyolcvanévesen újragondolt mindent! És sikerült! És jó szívvel adta át a stafétát a felnövekvő új vezetőknek. És íme, most itt állunk és tisztelgünk előtte, mint az ország egyik legnagyobb cserkészcsapata. Az előbb öreg cserkészvezetőt mondtam? Bocsánat. Ő sohasem volt öreg. Hetvennyolc éves korábban még lihegve loholtam utána a kiránduláson, nyolcvanévesen még sátorban aludt a nyári táborban. Emlékszem, ahogy a dabasi táborban este az írógépét lóbálva kiballagott a sátrából a naplementébe, leült egy gödörbe, és legépelte a másnapi napiparancsot. Nem volt öreg, mert mindig a jövőbe tekintett, mert mindig tervezett. Amikor a cserkészcsapat már sínen volt, belevágott a Közép­európai Cserkészpark megteremtésébe Csobánkán. Nem bírta nézni, hogy az egykori csobánkai nevelőotthon épülete pusztul, megy tönkre, holott az európai ifjúság megbékélésének találkozóhelye is lehetne. Belevágott a lehetetlenbe. 1999­ben alapítványt szervezett. A Szociális Missziós Társulat nővérei mellé álltak, és 2001­ben már ott volt a közép­európai cserkésztalálkozó, a Carpathia, ezer cserkésszel. Nézzünk körül ma. Az egykor romos, kifosztott épület gyönyörű, működőképes, száz férő­ helyes ifjúsági szállás! A nagy feladatokba egy pulikutya makacsságával akaszkodott bele, ahogy Rajeczky Benjamin mondta róla. De nem kellett félteni a hétköznapi világ dolgaiban sem. A vidék bejárásához annak idején autóra volt szüksége. Meglátott egy Fordot az utcán. Megtetszett neki és azonnal be­ csöngetett a tulajhoz, hogy ő megvenné. A tulaj közölte, hogy nem eladó, de nemsokára mégiscsak megvette Béla bá az autót.

14 ­ 20 éves a csapatunk

VELÜNK MARAD

Maga mellé tudta állítani az embereket. Egyszer mentünk táborhelyet nézni. Akkor már nyolcvanhárom éves volt, úgyhogy szállást kellett keresnünk neki a faluban. A fehér Ford lelassított egy biciklijét toló falusi néni mellett, a hosszú ősz hajú Béla bá kimosolygott az ablakon, és így kezdte: Drága asszonyom! A néni persze rögtön elolvadt, és Béla bának lett ház, szállás, minden, ami csak kellett. Ezeken a táborhelykereséseken mindig valahogy az első néhány mondatával megkedveltette magát, akárkivel állt szemben. A nagy hasú, bajuszos, ráérős polgármestertől a feszült, izgatott, középkorú jegyzőnőig, mindenki rövidesen Béla bá segítőpartnere lett. Akik itt gyászolunk, mind az ő varázslatának részesei voltunk. Segítettünk neki megvalósítani a nagy álmokat, követtük őt járatlan ösvényeken. Nem kitaposott sétaút volt ez nekünk. Bizony pöröltünk is Béla bával, néha nyíltan, néha magunkban. De csak ahogyan az apjával pöröl az ember, hogy aztán évek múltán újra és újra belássa: Neki volt igaza! Neki volt igaza, mert nem ásta el a talentumokat. Neki volt igaza, mert jó volt nekünk vele lenni. Mert jó volt nekünk, hogy velünk volt. Adjunk Hálát neki ezért, és adjunk hálát Istennek őérte. „Hálát adunk Neked, Uram, a Béla bától vett jókért! Erős a szándékunk, hogy igaz jótettek fakadjanak a nyomukban. Add szándékunkra áldásodat!” Amen.

Az első és a jelenlegi csapatparancsnok, 1996

20 éves a csapatunk ­ 15

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

Amikor… Amikor parancsnok voltam, eszembe sem jutott, hogy lesz olyan idő, amikor nem a cserkészet tölti ki az életemet. Azóta sok idő telt el. Lassan tizenkilenc éve vagyok cserkész. Tizennégy éves korom óta az idei nyár volt az első, amikor nem voltam cserkész­ táborban. Hiányzik, de ez így van rendjén. Van dol­ gom az életben, és ezért a cserkészetnek is sok köszönettel tartozom. Amikor parancsnok voltam, tavasszal már minden este a cserkésztábort tervezgetve, arról álmodozva aludtam el. Hihetetlen profin elterveztem mindent magamban, aztán sokszor töredékét sem sikerült megvalósítani. Olykor az időjárás, vagy többiek fáradt tekintete felülírta terveimet, máskor viszont belőlem hiányzott a táborban a frissesség vagy az elszántság. De még ami csak félig volt olyan, mint aminek elképzeltem, az is életem egyik legjobb és legintenzívebb része volt. Amikor parancsnok voltam, sosem voltam egyedül. Felettem ott volt Béla bá, akihez mindig lehetett fordulni bölcsességért, aki időnként kéretlenül is jelezte, hogy merre tovább. Mellettem ott voltak a vezetőtársaim, akik kiegészítették hiányosságaimat és mindent megoldottak, amit én nem tudtam. Amíg én programot szerveztem és elöl ugráltam és vezényeltem, Balogh Orsi megszervezte az utazást, az ételt, kezelte a pénzeket, mindent. Alattam pedig ott voltak a lelkes őrsvezetők, cserkészek, akik éltek, pezsegtek, lehetett velük mókázni vacsora közben, lelkesíteni őket római hadvezérként, vagy középkori lovagként. Amikor parancsnok voltam, mindig volt mit csinálnom. Ezért lettem parancsnok, mert annyi­ ra magával ragadott minden a csapatban. Először csak egy kétnapos portyát szerveztem 1992­ ben a csapatnak, ami akkor még harminc fős volt. Aztán a Turul őrs vezetője lettem, jó fej fiúkat kaptam: az Asbót és Entz fivéreket, Greget, Ferit, akiktől talán többet tanultam, mint ők tőlem. Minden hónapban mentünk kirándulni az őrssel, közben próbákat, csapatkirándulásokat szerveztem és nyakig merültem a tábori keretmesébe. Elkezdtünk cserkészbálokat szervezni Trixivel. Nemsokára rajparancsnok lettem és Borsival (Balogh Orsi ­ szerk.) már nyakig a csapat­ tábor szervezésében találtam magam. A királyréti tábort 1996­ban már teljesen mi szerveztük Béla bá atyáskodása alatt. A szomori tábornak pedig már én voltam a parancsnoka. Annak tábornak, amit úgy elmosott az eső, hogy a kisebb cserkészeket a környék gazdáinak Toyota terepjáróin menekítettük a falu tornatermébe, miközben mi a „kemény fiúkkal” kitartottunk a táborban és jobb híján három órán keresztül gitáros szenténekeket zengtünk (üvöltöztünk), amitől még a felhők is feloszlottak.

18 ­ 20 éves a csapatunk

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

Aztán már nem volt előttünk lehetetlen. A borsodivánkai táborban már vízvezetéket építtet­ tünk ki a táborhoz és gázzal irtottuk a szúnyogokat. Aztán jött a hegyesdi „kanyon”, ahol még napfogyatkozás is volt az indiánok táborában. Pulán pedig a rómaiak hatalmas rabszolga­ tömege emelkedett római polgárrá, miközben Orsi ­ már várandosan ­ vezényelte a GH­t. Orsi és Máté esküvője volt az első csapatesküvő, ahol vőfély voltam. Az ablakon kellett otthonról kimásznom a zuhogó esőben, mert elromlott a lépcsőház ajtaja, a vőfély pedig nem késheti le az esküvőt. A 2001­es évben még névleg én voltam a táborparancsok, de már Bak Misi szervezett szinte mindent Bodonyban. Nekem az összes energiámat lekötötte a 2001­es Carpathia (közép­euró­ pai cserkésztalálkozó) programjainak szervezése. A következő évben átadtam a csapatparancsnokságot Bak Misinek. Talán ha egy fél évvel hamarabb adom át a helyem, még szebb lett volna, de szerencsére végül is nem ragadtam bele a székembe, ezzel sikerült csapatunkat elindítani az egyre tervezettebb parancsnokváltások üdvös útján. Amikor parancsnok voltam, észre sem vettem, hogy emellett egyetemre járok és lassan dol­ gozni kezdek. Amikor már nem voltam parancsnok, akkor egyre fontosabb lett, hogy osztály­ főnök vagyok, néhány év múlva pedig, hogy megházasodom. Feleségemet, Virágot egy cserkészbálon ismertem meg. Azt hiszem, ez önmagában mutatja, hogy mennyire meghatároz­ ta életemet a cserkészet. Hihetetlenül jó volt ebben az inspiráló, fiatal, életerős, lelkes, őszinte világban élni, ahol még nem voltak ármánykodások, pozícióféltések, megfásult emberek, hatalmi harcok. A gyerekek és fiatalok szabad világa, ahol semmi sem kötelező és mégis mindenki akarja, annyira magával ragadott, hogy tanár lettem és megpróbálom továbbvinni az ott tanultakat. Megpróbálok továbbra is a lelkesedés útján haladni és cserkész módra minél természetközelibben, szívből élni. Amikor a csapatra gondolok, szeretném megszorítani a kezetek. Szeretnélek megölelni mind­ nyájatokat, csupán szeretetem és tiszteletem jeléül. Nem tudom, Bi­Pi mit akart eredetileg. Nem tudom, Béla bá mit akart eredetileg. Nem tudom, én mit akartam. De valami létrejött. Nem mikor veletek vagyok, hanem mikor rátok gondolok, eszembe jut a forradalmak, nagy nemzeti összefogások és egységek, történelmi csodák életérzése: „Isten akarja!" Bencze Dávid

20 éves a csapatunk ­ 19

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

Gondalataim a 25. sz. Szent Imre Cserkészcsapat újjáalakulásának 20. évfordulóján Az évfordulók mérföldkövek az életünkben. Arra sarkallnak, hogy visszatekintsünk, összegezzünk, értékeljünk. Húsz év már közel egy emberi generációnak megfelelő idő, egy cserkészcsapat életében pedig ennél sokkal több. Ezért is volt olyan jó ötlet ezt a könyvet kiadni, az emlékeket felvillantani. 2001­ben járunk, amikor Dr. Erődi­Harrach Béla bá elérke­ zettnek látja, hogy közel 12 év után rábízza az általa felnevelt vezetőkre a csapatot. A tényleges csapatparancsnoki tisztséget ezek után is ő tölti be, a nevét adja, hogy mi bontogathassuk szárnyainkat. Ő csak a háttérből figyel, bátorít, szükség esetén tanácsot ad. Ennél ideálisabb körülményt nem is lehetne elképzelni. Bencze Dávid, a Szent Imre Gimnázium akkor még újdonsült tanára lesz az első megbízott csapatparancsnok. Béla bá engem 2002 legelején bíz meg ugyanezzel a feladattal, melyet 2004 őszéig végzek. Nagy lelkesedéssel, korom ellenére komoly, olykor világot megváltani akaró tervekkel fogok neki a munkának. Erkölcsi magaslatok és távlatok, cserkészeszmék – elvileg semminek nem lehet akadálya, mindent el tudunk érni, csak akarni kell. Így neveli a vezetőt a cserkészet. Annak idején a csapat létszáma igen gyorsan gyarapodott, meghaladta a kétszázat. Szükségesnek látszott egy átlátható korosztályi rendszer kialakítása. A három korosztály, a cserkész (10­14 évesek), a kósza (14­18 évesek) és a vándor (18­23 évesek) korosztály egyre inkább függetlenedett, külön altáborokat képzett a csapattáborban és évközben is részben külön élte az életét. Ennek egyik hatása az volt, hogy az őrsi programokon felüli csapatprogramok néha nehézkesen szerveződtek, a csapat egységét csak nagy energiák árán lehetett megteremteni. Ilyenek voltak a csapattábor, a csapatkirándulás, a csapatest, a cserkészbál és a fogadalomtétel. A nagy csapat hasonlataként terjedt el a lomha szürke elefánt hasonlata is. A kiszélesedett csapatstruktúra az adminisztrációs és pénzügyi nehézségeket is megnövelte. Ugyancsak sok energiánk ment el a különböző szintű vezetőségiken: raji vezetőségik, az alsóház (őrsvezetők) és felsőház (rajparancsnokok, csapatvezetés) gyűléseivel stb. Ilyen sokszintű vezetői rendszert átlátni, abban megfelelően működni igen nagy kihívás volt mindnyájunknak. Ha őszinte vagyok, nem hagyhatom ki, hogy néha csalódás, tán sértődés is ért minket, mert tapasztalatlanságunk miatt nem tudtunk megfelelően kezelni a helyzeteket. A vezető­vezetett, feljebbvaló­barát kapcsolatokat említeném például. Ennek ellenére a helyzet arra tanított, hogy nagyban gondolkozzunk, a meglévő nehézségekkel megbirkózzunk.

20 ­ 20 éves a csapatunk

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

Mivel csapatunk jogi személyiséggel nem bír, nem tud önállóan részt venni pályázatokon. Ez sarkallt arra, hogy a vezetőkkel karöltve létrehozzam 2002 nyarán a Zöld Liliom Alapítványt. A név mögött valós, sokszor a csapaton túlmutató célok sorakoznak. Gondolok itt többek között az Országos Cserkészbálra, a 25­ös filmstúdióra, vagy az erdélyi Nagymoha­projektre. Mindegyik megvalósításában az alapítvány, és elsősorban az abban tevékenykedő cserkészek jelentősen hozzásegítettek. A pályázati lehetőségek, de elsősorban a szülők támogatásai tették lehetővé az új, 70 négyzetméteres közösségi sátor és a 640 literes, tűzoltósági csapról tölthető víztartály beszerzését (csak hogy a két legfőbb beruházást említsem). Mindkettőt 2004­ben, a pusztavámi Csuka­tó melletti táborunkban használtuk először. Habár nem tartozik szorosan a csapathoz, hadd emlékezzem meg röviden a Rege Néptánc­ együttesről. 2003 tavaszán alakították meg vezetőink azzal a szándékkal, hogy a csapatban és azon kívül is hiánypótlóan közvetítse a népi kultúrát, elsősorban a néptáncot. A Rege azóta ugyancsak kinőtte magát, Budapest egyik nagy táncegyüttesévé alakult. Az oktatás több külön csoportban folyik – az általános iskolásoktól kezdve az egyetemistákig és még utána is – min­ denki megtalálhatja a maga helyét. Parancsnokságom alatt három csapattábort érhettem meg. A 2002­es bujáki táborozás mély nyomokat hagyott bennem. Katasztrófatábornak hívtuk, mert a tábor tíz napjából hat napon keresztül ömlött az eső. A táborozók záporokkal és villámlásokkal tarkított túrákkal érkeztek a helyszínre, részben ázott felszereléssel. A tábor alatt kidőlt egy fa a Cet őrs sátrától tíz méterre. Egyik éjjel kiáradt a patak, elöntve a tábori konyhát és a szersátrat. A felszerelést hazaszállító teherautó a tábor közelében árokba borult, mert elromlott a fékje. Személyi sérülés – hála Istennek – egyik esetben sem történt. Azóta tudom igazán, hogy milyen felelősség tábort szervezni, s hogy minden rosszban keresni kell a jót, mert csak megleli az ember, főleg, ha rájön, lehetett volna még szörnyűbb. Összegezve a 2002­2004­es időszakot, leginkább arra fordítottuk energiáinkat, hogy a megnőtt csapatlétszámnak megfelelő struktúrát, hátteret kiépítsük. Emellett igyekeztünk fen­ ntartani a cserkész szellemiséget. Hálás lehetek az Úrnak, hogy ebben a feladatban akkor részt vehettem. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem, sok téren fejlődtem. Itt szeretném megköszönni vezetőtársaimnak és minden cserkészemnek, hogy a munkában mellettem álltak! Köszönöm azt a szeretetet, amelyet Tőletek kaptam! S nem utolsó sorban hadd köszönjem meg a szülőknek, tanároknak, öregdiákoknak és mindenkinek a bizalmát és segítségét. Saját magamnak értékelve a csapatparancsnokként eltöltött időt, azt mondhatom, hogy a sok munka ellenére megérte. Sajnálom, hogy azóta egyre ritkábban tudok cserkészkedni. Minden ifjú vezetőt arra sarkallok, hogy egyéb kötelességeit (!) szem előtt tartva csak nyugodtan álmodjon, merjen, vállaljon, mert saját életében is sokszorosát kapja vissza a befektetett energiának. Dr. Bak Mihály cst.

20 éves a csapatunk ­ 21

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

Korosztályok a csapatban Az újjáalakuló 25­ösöknél, hasonlóan a többi induló cserkész­ csapathoz, az eleinte kicsiny csapatlétszám miatt mindenki valóban ismerte a másikat. Szoros baráti kapcsolatok jöttek így létre, a különböző korú őrsök is gyakran találkoztak a csapat egészének szóló összejöveteleken. Az ezredforduló körül azonban kezdtük kinőni ezt a hagyományos szerkezetet: túl nagy lett a csapatlétszám. A más rajokhoz tartozó cserkészek­ nek nemhogy öröméről­gondjáról nem szereztünk tudomást, hanem akár még a vezetéknevét sem mindenkinek tudtuk. Ekkor indultak be a különböző kezdeményezések a hatéko­ nyabb, és az eltérő korú cserkészek igényeinek jobban megfelelő csapatszerkezet felé. A cserkészév csúcspontja a csapattábor. Bár az évközi cserkészmunka nagyrészt, és egyre nagyobb részt raji keretek közt zajlik, és a rajok beosztása nem minden esetben azonos a tábori egységekkel, a nyári élmények talán még jobban megmaradnak emlékezetünkben, mint a heti őrsgyűlések. Az alábbiakban is elsősorban a táborokban megéltekre építek. A 2000­es pulai táborban még többé­kevésbé egy egységként működött a csapat. 2001­re azonban, többek közt a megújuló vezetőképzésnek köszönhetően, megszülettek a korosz­ tályok. Altáborokra bontottuk a táborozást is: az ekkor kialakított korosztályi rendszer – a korosztály szót is ekkor vezettük be – alapjában azóta is változatlan. A megnövekedett csapat­ létszám miatt egy fontos újítás történt 2008­ban: ettől kezdve a korosztályok jórészt külön táboroznak, és csak néhány napot töltenek együtt egy közös táborhelyen. A hagyományos cserkész módszertan kiválóan működik és bevált a kisaltáborban (5­8. osztá­ lyosok). Természetesen itt is alapvető, hogy cserkészetünk mindig változatos, megújuló legyen. A kisaltábor felépítésében, az itt alkalmazott módszerek kitalálásában, és így a cserkész korosztály pedagógiájának kialakításában Leibinger Árpád sokszoros altáborparancsnoknak és az őt segítő lelkes vezetőgárdának volt döntő szerepe. A kósza korosztály (9­12. évfolyam) és módszertanának bevezetése, Tutsek Annával és Bak Mihállyal az élen, szintén 2001 körül történt: a bodonyi táborban már külön kósza altáborunk volt. Ekkor alakult ki a néhány évvel később, Dernovics Mátyás vezetésével végleges formáját elnyerő beavatási szertartás, a kósza próba. Fontos szerepe volt a korosztály számára meghir­ detett kárpátaljai, felvidéki és egyéb utazásoknak is, népszerű nevükön a Tartsák Toursnak is. Igazi kihívás, hogy a kamaszokat, gimnazistákat hogyan tartsuk meg a cserkészetben; mi az, ami lelkesíti őket: ezek olyan kérdések, amelyek valószínűleg mindig aktuálisak maradnak.

22 ­ 20 éves a csapatunk

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

A Gyík–Margaréta–Mákgubó őrsök által életre keltett, az egyetemista/főiskolás éveiket taposó cserkészeket tömörítő vándor korosztály, az itt működő Peregrinus, majd Lep rajok lét­ számilag ugyan mindig is a legkisebb, de a csapat számára nélkülözhetetlen közösségek voltak és maradnak. Bár szűkebb körben természetesen igen szoros kapcsolatok maradtak az aktív cserkészmunkából kinövők között, a felnőtt, avagy öregcserkészek leginkább laza baráti tár­ saságként tartják egymással a kapcsolatot. Természetesen a mindenkori csapat is biztos hát­ térként számít rájuk. Csapatunk gyarapodásával újabb és újabb kérdések merülnek fel: hogyan tudunk a gyorsan változó körülmények között, a változó „gyerekanyagnak” olyan cserkészetet nyújtani, amely leköti és megtartja őket a mozgalomban, ugyanakkor az állandó, mindannyiunk által fontosnak tartott és követendő alapelvek szerint épül fel. Bízok benne, és hiszem, hogy a mindenkori 25­ ös cserkészek ebben is jó úton járnak. Palotai Márton

Csapatparancsnoki beszámoló a 25­ös csapat újjáalakulásának 20 éves jubileumára 2009­ben 1993­ban, az első táboromban még odafértem ahhoz az asztal­ hoz, ahova az egész huszonötös csapat leült a tábori szeretet­ lakomára. 2007­ben, amikor megválasztott a tiszti kar parancs­ noknak, ez már a több mint harminc fős vezetői gárdával is nehézkes lett volna, hát még a majd’ kétszáz fős csapattal. A csapat újjáalakítása óta eltelt két évtized sok változást hozott, bár kevesebbet, mint a 40 év kényszerszünet. Béla bá eredménye, hogy az általa tapasztalt cserkészet az általunk megélt cserkészet lehetett. A hagyomány átadása nem egyszerű másolása volt a réginek, hanem áthatotta a korszellem, és immár friss, modern alapokat vetett meg. A bib­ liai történethez hasonlóan Béla bá’ nem elásta a talentumait, hanem kamatoztatta. Így, amikor ismét lehetőséget talált a cserkészmunkára, megragadta a lehetőséget, legteljesebb mértékben átadta tudását, és beindította azt a csapatot, amely méltó lett a régi 25­ösökhöz. Cserkészként és később őrsvezetőként láttam, hogyan gyarapszik a csapat. Gyarapodtunk létszámban, és ami fontosabb, tapasztalatban. Táborparancsnokaink, a bálszervezők és a meg­

20 éves a csapatunk ­ 23

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

bízott parancsnokok is mind több ismerettel bírtak a cserkészmunka terén. Képzett őrsvezetőink, segédtisztjeink egyre több szövetségi program szervezésében vettek részt. Egyre több cserkészünk jutott el a külföldi cserkésztalálkozókra és vezetőink is egyre több feladatot vállaltak ezek szervezésében. Felhalmozott tapasztalatunk nem arra irányult, hogy profikká váljunk. Meglátásom szerint a cserkészet feladata éppen abban áll, hogy ne legyen soha professzionális. Nevelő munkánk egyik eszköze pont a kihívásokra váró fiatalok lehetőséghez juttatása a cselekedve tanulás útján. Így sok feladatot „kezdő” végez, aki nyilvánvalóan ritkán profi. Kivétel azonban van. Szervezeti szempontból a cserkészcsapat mára már kinőtte a kis cserkészcsapatokra jellemző vezető­vezetett, kétszintű sémát. A struktúra mára összetett, ami nem is baj. A mindenkori vezetőség feladata azonban az, hogy a cserkészcsapat soha se alakuljon át egy merev szerkezetű, hatalmi szóval irányított szervezetté. Maradjon inkább közösség, baráti szövetség, vagy, pontosabban mondva, maradjon meg 25­ös cserkészcsapatnak, olyannak, amilyen volt 89 éve, 20 éve és most. Asbót András Gábor (Bundi)

Minden munkának megvan a gyümölcse Körülbelül 8 éves voltam, mikor újoncként a 25. Szent Imre cserkészcsapat Vipera őrsének tagja lettem. Lassan 15 éve vagyok a csapatban, és minden itt töltött évhez nagyszerű élmények

kötnek.

Csapatparancsnokként

ezekből

az

emlékekből építkezve igyekszem hozzájárulni a csapat életéhez, remélve, hogy sok huszonötös kaphasson olyan élményeket és lehetőségeket, mint amiket én kaphattam. Nem egyszerű dolog összefoglalni, hogy mi történt a Csapat elmúlt éveiben. Nem tudjuk pontokba szedni élményeinket, és teljes képet adni magunkról. Azt gondolom, az elmúlt 20 év legjobban az elkövetkezendő 20 év cserkészetében lesz mérhető: csapatunk jövője azokon a vezetőkön múlik, akik az elmúlt években nőttek fel közöttünk, a mi vezetésünkkel. Elgondolkodva azon, hogy mitől lehetett ilyen szép húsz éve csapatunknak, egy gondolatot emelnék ki: az őrsvezetők munkájától. Ők végezték mindig is a legnehezebb, legtöbb figyelmet és szeretetet igénylő munkát, ők voltak, akik vállalták, hogy továbbadják azt, amit ők kaptak. Ők nevelték és vezették éveken át a cserkészeket, leginkább tehát az ő érdemük az, hogy most

24 ­ 20 éves a csapatunk

CSAPATUNK PARANCSNOKAI

mi így, együtt ünnepelhetünk. Teleki Pál mondta: „A vezetés elsősorban példa.” ­ mi nagyszerű példákat kaptunk magunk elé, van kitől tanul­ nunk. Mikor belekezdtünk ennek, az újjáalakulás 20 éves évfordulóját ünneplő könyvnek a szerkesztésébe, abban bíztunk, hogy sikerül arról írni valamit, hogy mit jelent nekünk, cserkészeknek a 25­ös csapat. Ahogy gyűltek a könyvbe szánt művek, találkoztunk rengeteg körülöttünk

János őrse, a Gorillák, 2007

lévő csapattagnak, szülőnek, isme­ rősnek az írásával, akik mind­mind másképpen, de fontosnak találták a Csapat elmúlt éveit: akkor láttuk, micsoda ajándék és lehetőség ez a cserkészcsapat, ahol az újjáalakulás óta sok száz fiatal alkotott közösséget, szerzett barátokat, tanulhatott egymástól és vezetőitől. Azt hiszem, hogy a legtöbb körülöttünk élő ember számára a cserkészek mindig különleges lényeknek fognak minősülni (erről talán leginkább a szülők tudnának meglepő történeteket mesélni, amelyek békés túléléséért ezúton is köszönjük türelmüket). Nem hétköznapiak a próbáink, a táboraink, az őrseink, a vezetőink, a nevelésünk, a közösségünk, nehezen érti ezeket az, aki nem próbálta ki. Aki pedig kipróbálta, nehezen tudja elmondani, hogy miért akar jövőre is ugyanazokkal a csapattársaival latrinát ásni, mint tavaly. Különleges lények vagyunk, külön nyelvet beszélünk – talán ez a könyv majd valami szótár­féle lehet, könnyebb megértésünk végett. Biztos vagyok benne, hogy azok a csapattagok, akik majd ezt a könyvet kezükbe veszik, nem ismernek mindenkit, aki írt ebbe a könyvbe. Van azonban sok­sok szál, ami összeköti azokat, akik valaha is fogadalmat tettek a Csapatban: a cserkészbálok, a teaházak, Csobánka, a cserkészotthon ládái, az íjak, a csapatzászló, a CsapatÚJság, az ajtó melletti fakkrendszer, az esküvői vándorterítő, vagy akár az Ősapa. Amíg a Csapat ilyen összekötő szálakat tud teremteni és megtartani az emberek között, amíg a tábor végén együtt körbejárjuk a táborhelyet, hogy közösen búcsúzzunk tőle, amíg évente újra összegyűlünk, hogy befogadjuk újoncainkat: addig a 25­ösök igazán büszkék lehetnek munkájukra. Rudan János jelenlegi csapatparancsnok

20 éves a csapatunk ­ 25

KÖRÜLÖTTÜNK

Kedves 25­ösök! Kedves Cserkésztestvéreim! Felkérésetekre a 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat újraindulásának 20. évfordulóját egy korábbi jubileum igen személyes újraátélésével szeretném megpecsételni. Kezemben az a zsebkönyv alakú, közvetlen a háború után kiadott egyszerű összeál­ lítás van, amelyet az akkor még létező Egyetemi Nyomda adott ki rangosan. Előszavában Endrédy Vendel zirci apát, a csapat tiszteletbeli és volt pa­ rancsnoka írta: „adja Isten, hogy a magatok okos, jó és magyar munkájának nagy és dicséretes része legyen abban, hogy a magyar lelkekről fölszálljon a köd, és mindnyájunkat elöntse a szebb jövő verőfénye!”. Ennek napja 1944. augusztus 7. A jubiláló cserkészcsapathoz dr. Brisits Frigyes igazgató is megírta üzenetét, 1945. május 19­ én: „Még sok évet láss, te csupa­lélek csapat! Az évek megöregedhettek körülötted, de te maradj mindig és egyre csak: fiatal. Igazi ifjú magyarság! Így indulj második jubileumod felé!” ­ Ez a második jubileum nem 1970­ben köszöntött ránk, hanem a magyar nép sajátos sorsviselése, szenvedése miatt csak most. De azért ránk köszöntött ez az évforduló, amelynek gyökere a cserkészet áldásos létrejöttének erejében indult, a mi esetünkben 1920. március 1­jén alakult meg csapatunk. A csapat alapítójának, dr. Orsovai Fülöp ciszterci atyának az arcképe, majd utána Endrédy Vendel, dr. Rajeczky Benjamin, dr. Palos Bernardin, Suhajda Róbert, Sigmond Lóránt és az évkönyvet szerkesztő csapatparancsnokunk: dr. Golenszky Kandid fényképei teszik személyessé az emlékkönyvet, nem beszélve a többi számos fényképről, emlékképről. Azzal tisztelem meg a 20 évvel ezelőtti újraalapítókat, elsősorban a legendás emlékű, markánsan élni akaró, ízig­vérig krisztusi és magyar Erődi­Harrach Béla „bát”, hogy ide idézem az 1920­as alapító, első csapattagok nevét: Batizfalvy Nándor, Ipolyi­Keller Tamás, Hergold Jenő, Hidassy Dezső, Hegyi Gábor, Mihályovics Tibor, Németh Lóránt, Petrányi Győző (kiváló orvos osztálytársam édesapja) és Szüllő Ferenc. A csapat első fogadalomtétele a Kakukk­ hegyen volt. Aki élni akar, az kell, hogy a gyökereiből éljen, becsülje a múltját, a kezdetet, az „arché”­t (amiből a hierarchia szava is van). Hevesen dobogó szívvel szeretném az Úr áldását közvetíteni Felétek, és mindarra, amit az elmúlt két évtized folyamán alkottatok: jellemnevelésben, összeérlelődésben, cserkész­kultúrában, a munkafeltételek megteremtésében, ahogy cserkészparancsnokom írta a kis zsebkönyv utolsó soraiként 1944­ben Budapest ostromának megkezdésekor: „És most előre!... Tovább!... Lankadatlanul!...” Gyönyörű, történelmi hivatása hős fiaink példáját követő minden 25­ös szentimrés cserkésznek, kit az Úristen e véres napok

28 ­ 20 éves a csapatunk

KÖRÜLÖTTÜNK

után életben meghagy: állni a vártán rendületlenül, építeni, feltámasztani, őrizni, gyarapítani mindazt, ami magyar, amit számunkra a szent szó: Haza, jelent”. Jézus Krisztusba vetett hittel hiszem, hogy aki hűségesen vállalja az idézett első 25­ös jubileu­ mot, annak néhány év múlva tiszta lehet a lelkiismerete, és erős a cserkészbecsülete arra, hogy az újraindítás 25. évfordulóját is hálával ünnepelhesse.

Brückner Ákos Előd O. Cist. (ma is 25­ös cserkész, a 433. sz. cserkészcsapat fenntartó testületének elnöke)

Ez a csapat a szeretet iskolája Cserkésznek lenni ­ ezt soha, semmi nem múlhatja felül. Gondolatok és érzések egy évtized cserkészete után. Jubileum. Már megint egy ünnep. Most egy olyan, ami nagyon közel áll a szívemhez. Számomra is történelmet ír. Kevesebbet, mint ami maga az ünnepi szám. 20 év. Ebből tíz az én emlékem is, és azoké, akikkel átéltük. Tíz év. Ami csoda volt. Néha jó belelapozni, felütni vala­ hol és emlékezni. Most is képek jönnek, a legkedvesebbek talán, de minden pillanat kíséri életemet. Számomra a cserkészetben meghatározó pillanat volt, amikor egyszer egy hölgy mosolyog­ va megállított, kedves volt, még nem egészen értettem lelkesedését, de átjött a szavain, mosolyán, gesztusain, ahogy végtelennek tűnő öt percben mindent megtudtam mindenkiről és mindenről. Cserkészvezető volt, és olaszos lelkesedéssel akarta egy szempillantás alatt átadni az elmúlt néhány évnek minden emlékét, amelyet ő kapott a cserkészettől. (Bi­Pi biztosan mosolygott volna rajta, vagy talán mosolyog is az égben!) Ágostházy Mária volt. Meggyőzőtt! Legyen így, ha már ennyire fontos neki! Nyáron irány a tábor. Egy franciaországi útról jöttem és egyenesen a táborba érkeztem meg, ahová Tutsek Csaba, Mária férje vitt le autóval. A tábor helye Bükkszentkereszt volt. Az első tábor, az első találkozás, az első ízlelgetés, ahová lélekben is vissza­visszatérek néha. Itt mindennel találkoztam, ami később tíz éven át elszakíthatatlanná tette életemben a cserkészetet. Tavasszal, harmincévesen, a többi új cserkésszel én is végigmentem a próbákon és Csobánkán egy legendás otthon kertjében a többiekkel együtt cserkésszé fogadtak. Az első táborban találkoztam Béla bával. A megismerés pillanatában érezni lehetett, hogy egy rendkívül eredeti, kiemelkedő személyiség. Életem fontos szakasza az a több mint 15 év, ami alatt őt ismerhettem. Ritkán találkozni olyan idős emberrel, aki a megszólítás után nem

20 éves a csapatunk ­ 29

KÖRÜLÖTTÜNK

rögtön azt kezdi el sorolni, hogy milyen sok betegsége van, mindenki becsapja, rossz az idő, gázáremelés van, a gyermekei nem vallásosak, persze a hiba a másikban van… Az első táboromtól kezdve, amíg élt, töretlenül tisztel­ tem a cserkészek kerületi nagy dojenjét, Erődi­ Harrach Béla bát, aki megkérdőjelezhetetlen életpélda örökké számomra. Ő volt talán az utóbbi időben az egyetlen, aki kora ellenére nem SA Szent Imre templomban, 2006

a korával járó nehézségekkel foglalkozott, hanem szüntelenül a jövő, az építés és a min­

deneket megoldó remény élt minden gesztusában és szavában. Építőember. Hídember. Reményember. Hitember. Cserkészember. Szívében ott volt az örök fiatalság. Megfejthetetlen számomra, hogy miért nem lehetett érezni rajta sem lelkileg, sem szellemileg a korát, magyar történelmünket áthidaló kilenc évtizedet. Mi a titka, hogy úgy is tudott gondolkodni, mint egy mai húsz­ vagy harmincéves? A kommunikációja mindenkivel azonnal megteremtette a kapcsolatot, mert számára csak barát van, egy olyan ember, akivel együtt lehet valamit tenni a jövőért. Nagyon nagy ajándék, hogy ismerhettem őt, és a csapattal elkísérhettem utolsó útján nyugvóhelyére. Mást nem is merek megemlíteni név szerint, nehogy kimaradjon sok kedves cserkésztestvé­ rem közül akár egy is, akit valaha ismertem és ma imádságaimban jelen vannak. Cserkész fiúk és lányok mosolya, lelkesedése, ami – most magamnak is be kell vallani – hiányzik. Örülök, hogy a csapathoz való tartozás éveiben lelkipásztorként ott lehettem életetek legszebb pillanatai­ ban és éveiben. Ezen évek legszebb papi emléke az a sok tábortűz mellet­ ti éjszakai szentmise, ahol csendesen dúdolva

egy­egy

éneket,

vagy

dobolva a műanyag vizes hordón, megfogalmazva a könyörgésekben a bennünk megbújó érzéseket és élményeket, éreztük és tudtuk, hogy szeretetben és összetartozásban ezeket a táborokat semmi nem fogja felülmúlni soha. És ez ma is így igaz. Mert csak ami szép és hiteles, az örök. Tóth Zsolt Ipoly O. Cist.

30 ­ 20 éves a csapatunk

Tábori mise a szülői napon, 2006

KÖRÜLÖTTÜNK

Mérték szerint Istenem! Évtizede már, hogy a lenyűgöző emléke­ zetű Béla bá jelezte, hogy közeledik a tíz éves évforduló, amiről érdemes lenne megemlékezni. Volt is miről. Hiszen az előzőkben valóban szinte a semmiből támadt újjá a cserkészet ezen a vidéken is. Éltek persze még /azóta fájdalmasan megkeves­ bedtek/ jó néhányan, akik az Özöntűz előtti és az azt közvetlenül követő időkből nagyon szép emlékeket őriztek a 25­ös szentimrésségről, de látni kellett, hogy azok az emlékek nem lehetnek elegendők egy hiteles és hatékony revival­hez. Pontosabban „úgy” nem elegendők, hogy előhúzzuk és „leporoljuk” azokat, aztán felmutatjuk és erre mindenki odagyűlik a zászló alá és a tábortűz köré. Nagyon jól tudta ezt Béla bácsi is, de azt még jobban tudta, hogy a lényeget és a tényleges célokat tekintve „a helyzet változatlan”. Pláne egy összeomlott világ, egy önmaga hamvába dőlt, kiüresedett és csődbe került rendszer, és zsákutcába tévedt, széthullásnak indult, igazán és biztosan ígéretes távlatokat nemigen felismerő társadalom (= nép? tömeg? „lakosság”? …….?) körülményei közepette. Persze voltak remények. Nagy remények. Kinyílt és robbanásszerűen kitágult a világ. A Globális Világ: Európa = EU, tengeren túl, tengeren túlon is túl. Szabadság. Mindenek felett, alatt, előtt, …! Előtt? Esetleg ­ után? NATO = katonapolitikai garancia. Garancia? Talán egy kicsit kifelé. De csak egy kicsit /= végül is el lehet menni Afganisztánba „világbékét csinálni”/. De befelé biztos, hogy nem. A saját bűneinktől és mulasztásainktól, „hülyeségeinktől” nem védhet meg! És itt a lényeg. Ahogy Mécs László fogalmazta annak idején: „Ki a Betyár? Ki a Szent? … Ha a Mérték tönkrement // senki, semmi meg nem ment”. Az – márpedig – tönkrement. Így aztán tévelygünk. De nemcsak ránk volt igaz, hogy ­ Radnótit parafrazeálva ­ „… míg bal­ hitekben hittünk ’s tajtékzottunk téveteg // befonták életünket vad kényszerképzetek”, hanem az egész világ is hihetetlenül nagyot fordult eddigelé. Európa is már javában készült „lehámozni magáról” azt a szellemet, amelyben fogantatott és azt a ruhát, amelyben keresztvíz alá tartot­ ták. Talált jobbat – gondolta. Végül is a totális globalizmus és a globális totalizmus /= gazdasá­ gi­pénzügyi­üzleti és kulturális­szemléleti­mentalitásbeli stb…/ minden irányba végteleníti a lehetőségeket és garantálja az „értékek” /… biztos, hogy azok?.../ cseréjének szabadságát

20 éves a csapatunk ­ 31

KÖRÜLÖTTÜNK

/…korlátlanságát­korlátozhatatlanságát?.../. Mindegy, akárhogy is van, a cserkészetet újraindítók egy része – és Béla bá egyike volt az ilyen keveseknek – jól tudta, hogy egy ilyen világ körülményei közepette kell megkísérelni érvényesíteni az eredetileg megfogalmazott és változatlanul aktuális elveket­célokat: „Emberebb embert és magyarabb magyart!” Jól tudjuk, hogy nem kevesen vannak olyanok, akik az ilyesminek már a puszta hallatára is „a revolverükhöz kapnak”. Pedig, ha csak egy kicsinkét is belegondolnának, hogy ha már ide születtünk és itt „csuklóztat” minket a sors (pontosabban A SORS), akkor valószínű, hogy – ezúttal József Attilát parafrazeálva – akár „történelmi hivatásunk” (küldetésünk?, netán köte­ lességünk?) is lehet „…itt állni helyt az emberiségért az örök talajon”. Arról nem is beszélve, hogy keresztény olvasatban felettébb valószínűtlen a véletlen idekerülés. Mondhatnánk úgy, hogy ezzel Istennek terve volt/van/lesz. Vagy tán azt hiszik a dolgot nem így látók, hogy a világ bármely sarkában­szegletében élő „mások” körömrágós izgalommal várják­lesik, hogy ugyan jöjjön már oda hozzájuk néhány magyar/országi/, aki elmagyarázza nekik az élet értelmét és boldogulásuk fortélyait (= esetleg trükkök lehetőségének százait). Kérem tisztelettel – a világ megtelt, és a konkvisztádorokat nemigen hívják­várják mindenüvé tárt karokkal és epedve a „bennszülöttek”. Márpedig bárhová menni csak hódítóként érdemes. Lúzer, vagy balek senki se akarna lenni. Pláne idegenben, ahol vannak ilyenekből őslakos helyiek elegen. („Szomorú dolog meghalni ­ távol a hazától. Balekként.” ­ hörgi a „Hét mester­ lövész” egyike halálra sebezve. Stb… stb….). Természetesen üdvös dolog utazni, világot látni, tanulni másoktól, ismerkedni és hasznos kapcsolatokat létesíteni­ápolni. Azonban arról már ne szóljon az élet, hogy a hazát csak ugródeszkának használjuk a „világhódítás” előtt. Vagy, hogy itt harácsoljunk össze mindent, amit csak lehet, aztán sipirc ki svájci, ciprusi, vagy kajmáni /= Kajmán­szigetek/ banki háttérrel daiquirit iszogatni Varadéróba. Na szóval, kétségtelen, hogy „ennek a világnak” körülményei, eszközei, eljárásai, gyakorlata és kommunikációja – rendkívül hatékonyak. Jóra is, rosszra is. És Béla bá akkor is tudta és mi azóta is tudjuk, hogy a Mérték valójában önmagától nem mehet tönkre, mert a Mérték egész egyszerűen van. Pontosabban VAN. A hozzá való viszonyulás­viszonyulásunk viszont tönkre mehet: irány­ és aránytévesztések, zsákutcák, fel nem ismerések, tudomásul nem vételek. És a Mérték elvetése, gyűlölete, a lerombolására való törekvés. Mert a Mérték „kényelmetlen”. Sokszor – esetleg állandóan – belezavar, akadályoz, „keresztbe áll” valami nagyon is csábító, vagy ígéretes terv, akció, vagy program keresztülvitelébe, „lefuttatásába”. A cserkészet legfőbb célja pedig éppenséggel a Mérték értékének tudatos tiszteletéről, (meg)ismeréséről, (meg)őrzéséről, rendszeres és módszeres szem előtt tartásáról, a hozzá való viszonyulásról szól. Olyan eszközök, eljárások, „technikák” használatáról és gyakorlásáról, amelyek nagyban segítik a felnövekvő fiatalság számára a világ és élet dolgainak (= minden lehetséges dolgának) minél alaposabb, pontosabb, „reálisabb” megismerését. Beleértve az

32 ­ 20 éves a csapatunk

KÖRÜLÖTTÜNK

egész anyagi­természeti környezetet és körülményeket és mindent (= értsd MINDENT), ami emberi. Igen, mindent a fiatalok életkori sajátságaihoz igazítva­alkalmazva, a lehető legna­ gyobb mélységben és terjedelemben, a lehető legigényesebben. Ha kell játékosan, ha kell kutatással­feltárással, ha kell akár megpróbáltatással és versenykörnyezetben. Modellezéssel és építkezéssel. A dolgok létrehozásával, megvalósításával, gyakorlásával. Eszközök és eljárások használatával, működtetésével. De mindenképpen munkával. Sok munkával. Közös munkával. Gondossággal, lelkiismeretességgel, felelősségvállalással önmagukért és a közösségért. A csapatért. Ha kelletik önfeláldozással. És az egészet a Mérték ismeretében, jegyében és szellemében. Különbséget téve jó és rossz, betyár és szent között! Gyakorlatra fordítva. A húsz éve újjászületett 25. Szent Imre Cserkészcsapat, a Szent Imre Gimnázium cserkészcsapata a kezdetektől ezekért a célokért tevékenykedik. Tanul, dolgozik, közösséget teremt. És mára már komoly emlékeket­értékeket őrizhet és hagyományokat ápolhat Az első generációsok már felnőtt emberek. Ifjú felnőttek. Sokan családosak, legjobb tudásuk szerint dolgozva­munkálkodva, közösséget, hazát és feladatot­felelősséget vállalva élik az életüket. A feladatvállalások közé tartozik az utánuk jövőkért való felelősségvállalás. És ők – ahogy tudnak – oda is figyelnek. A csapatot ma már egy tapasztalt vezetőség és tisztikar mozgatja, és fogadja a „kicsik” újabb és újabb generációit. Az iskola pedig segíti ezt a munkát mindennel, amivel csak tudja (= kapacitások, élő­ és munkahelyek, berendezések, eszközök, fel­ szerelések stb.). Segítjük egymást, „összeműködünk”. És ez valamennyiünk javára szolgál. Akárhogy is van, a cél valóban az, hogy minél több emberi érték és értékes ember „származ­ zon” a dologból. Valós érdemekkel megszolgált kiválóság a cél. Lehetőleg minél szélesebb körben... Isten? Igen! Haza? Igen! Család? Igen! Közösség? Igen! Függetlenül attól, hogy kicsodák és mennyien képtelenek elviselni egy ilyen értéksorrendet. Meritokrácia? Igen! Ez nem uralkodó elitről szól, hanem a szolgálatokról és a valós erény kiválóságáról! Amelyik nem fölötte áll a dol­ goknak, hanem áthatja a dolgokat. Benne van a dolgokban! Közte van! Együtt él, lélekzik (sic!), ha kell szenved a dolgokkal. Úgy, ahogy a Fiú beszélt a sóról meg a kovászról meg a sötétség­ ben világító világosságról. Meritokrata lehet bárki. Akár diploma, érettségi, sőt, nyolc általános nélkül is. De csak akkor ha dolgozik benne a Mérték. Ami egyet jelent a Teremtéssel. A Teremtés rendjével. A cserkészet, így a 25­ösök is ezért dolgoznak, erre törekszenek. Mérték szerint! Hát Isten veletek! (Még akárhányszor húsz éven át.) Jó Munkát! Párdányi Miklós

20 éves a csapatunk ­ 33

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Szép emlékek, élő jelen, reményteli jövő Kedves Olvasó! Akár cserkészként, akár érdeklődőként olvasod írásomat, szeretettel üdvözöllek! A húszéves évforduló kapcsán egy néhány gon­ dolatmorzsát, szép emléket szedek elő, hogy érzé­ keltessem Veled azt a csodálatosan nehéz, gaz­ dagon és boldogan telt időt, amit eleinte nagyon is aktívan, közel tíz éven keresztül éltem át a 25. Szent Imre cserkészcsapat első lányvezetőjeként. Az ún. „rendszerváltás" idején az egész ország valósággal lázban égett: most végre itt az idő, a MI IDŐNK. Amit apáink, nagyapáink már csak nosztalgiázva emlegettek, újra élhet! Ebben a felfokozott hangulatban keresett meg Béla bá. „Mária kedves, hallottam, hogy cserkésztiszt és tanárnő. Szeretném, ha a csapatban /akkor még 4 lelkes fiú/ a lányok vezetését elvállalná." Igent mondtam. Nem tudtam, mekkora kalandot vállalok. Akkor én fiatal asszonyként, két óvodáskorú kislány anyjaként éltem az év felét Németországban, a másik felét itthon. Ezt azért is említem, mert az egész indulás, az, hogy belevágtam a kis fejszémet a hatalmas fába, innen ered. Ott, egy idegen országban élve meg kellett fogalmaznom magamnak, gyermekeimnek: mit is jelent magyarnak lenni. Ha az ember a saját hazájában él, ez természetes. Visszatérve az első évekhez: kaptam 13 elsős gimnazista, serdülő lányt, akik bizony eleinte jól nevelten hallgatták, amit mondtam, amit tanítgattam nekik. Ez engem nagyon meglepett, mert úgy tudtam, a középiskolás arról híres, hogy mindent kritizál, vitatkozik, megkérdőjelez. A Mákvirágok – ez volt az őrsünk neve – bizony hónapokig csak hallgattak. Na, de később, mikor végre megtört a jég! Kibuggyantak az első őszinte gondolatok! Hatalmas viták, izgatott készülődések, az első közös kirándulások. Óriási öröm volt! Akkor pezsegni kezdett velünk az élet. Mindig készültem, sokat készültem az őrsgyűlésekre, de hozzá kell tennem, velük együtt tanultam rengeteg cserkésztudományt, a csomózásoktól kezdve az elsősegélynyújtáson keresztül a népszokásokig. Köszönöm Istennek, hogy erre a nagy feladatra hívott, köszönöm Béla bá állandó segítő, jelenlétét, aktív segítségét, de köszönöm Nektek, Mákvirágok, hogy ott és akkor, 90­ben együtt kezdtük el. Most csak az első táborról, annak előkészületeiről pár szót. Pilisszentkereszten a ciszterci apátság romjainál volt egy nagyon elhanyagolt forrás. Ezt a for­ rást tisztítottuk ki a tavasz folyamán. Mire eljött a tábor ideje, bővizű, tiszta lett! 25­en voltunk összesen, nagyon családiasan, szeretetben, kalandokban is bővelkedve. Az esti tábortüzeknél meghitt beszélgetések voltak – a népdaléneklés akkor bizony még gyér volt – de naponta

36 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

igyekeztem egy­egy új dallal gazdagí­ tani magunkat. A beszélgetésekre visszatérve: egy este, amikor már a tábor derekán túl voltunk, eszembe jutott: kérdezzük meg egymástól a teljes őszinteség jegyében: mit szeretek Benned? Így talán három este alatt mindenki sorra került. A cél nem egymás „ajnározá­ sa” volt, hanem az, hogy magunkat a közösség szemével, az átélt élmények Fogadalomtétel a 75 éves csapatévfordulón, 1995

valódiságával gazdagítsuk. Az éppen sorra kerülő ifjú cserkész ­ mindegy, hogy fiú, vagy lány volt – izgatottan,

nagyon nyitottan hallgatta végig a többieket. Egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon meg­ jegyzett mindent, talán egy életre. Kedves Olvasó! Az évkönyv apropóján most ezt a néhány villanást tudom megosztani Veled. Fogadd szetetettel Ágostházy Mária

Cserkészéletem kezdetei 1990. szeptemberében, egy izgalmakkal, de nagy várakozásokkal teli napon számomra teljesen új világba léptem, amikor először tettem be a lábam a József Attila Gimnáziumba (mai Szent Imre Gimnázium). Beiratkozás volt. A végeláthatatlannak tűnő forgatagban három asztal rajzolódott ki előttem, amik felé a tömegből egy­egy alak vált ki. Különösen az egyiknél volt nagy forgalom, amelyiknél a leendő osztályfőnök ült, nyájas mosollyal fordulva a megszeppent elsősök felé. A másiknál egy kedves ciszterci atya fogadta a hittanra jelentkezőket. A harmadik asztalnál kezdetben nem volt nagy forgalom, nem kellett sorban állni. Tűnődtem, bámészkodtam én is, amint rápillantottam az arcra, egy szigorú tekintetű, sokat átélt, ráncos, de erőt és tisztaságot sugárzó ember arcára, aki attól kezdve meghatározó és példaértékű volt számomra: Ő a cserkészparancsnokom, Erődi­Harrach Béla bá volt.

20 éves a csapatunk ­ 37

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Nagyapám mesélt sokat a cserké­ szetről, ő is részt vett benne annak idején, így a kíváncsiság és kaland belém volt oltva, de ennél a bizonyos asztalnál döntöttem végérvényesen, méghozzá percek alatt. Ahogy beszél­ getni kezdtünk Béla bával, lassanként szertefoszlott minden kezdeti izga­ tottság, bátortalanság. Mintha folya­ matosan azt mondta volna ki, amire tulajdonképpen egy korombeli fiú 75 éves csapatévforduló, 1995

vágyik, amiket csinálni szeretne. Az előre vetített lehetőségek, kalandok

egy szempillantás alatt elvarázsoltak, hirtelen a Tüskevár Tutajosának, vagy a Pál utcai fiúk valamelyikének képzelhettem magam. Cserkészéletem tehát elindult és örömmel vetettem bele magam minden ezzel kapcsolatos feladatba és persze szórakozásba is. A táborok pedig feltették a koronát minderre. Minden foglalkozással, kirándulással szívtuk magunkba a rengeteg tudást és tapasztalatot, amit Béla bá kifogyhatatlanul adott át nekünk. Mindenre tudott megoldást, bármivel fordult hozzá az ember, legyen az iskolai, otthoni, vagy személyes ügy. Mindig számíthattunk rá és a cserkésztudására. A rengeteg praktikus fogás a mai napig előjön, de az a gondolkodásmód, a nehézségekhez való hozzáállás is a cserkészmúltból fakad. Nehéz a lényeget megfogalmazni pár sorban arról, ami lassan két évtizede hatással van az ember életére, annyi élményről, annyi szépségről írni, ami ez idő alatt hatott rám és irányt mutat a mindennapok útvesztőiben. Furcsa, de a legfrissebb élmények az első táborokról maradtak meg, nyil­ ván azért, mert számomra azok jelen­ tették a legtöbbet. No meg azért, mert ott tanultam meg az alapokat, ott ismerkedtem a rengeteg újjal és izgalmassal. Nem volt olyan komfor­ tos, nem is voltunk nagyon sokan, éppen ezért talán családiasabb volt és mindez megadta a hangulatát. Az első három táborra kristály­ tisztán emlékszem: Pilisszentkereszt,

38 ­ 20 éves a csapatunk

GH, avagy a tábori konyha, 1995

ÍGY NŐTTÜNK FEL

ahol mindent először csináltunk, először építettünk tábort, reggeli tornáztunk, egyenruhában masíroz­ tunk, zászlót vontunk, stb. minden nap, ahogy az már megszokott, de akkor minderre rácsodálkoztunk. És így marad meg leginkább minden. Semmi rutin, mindent tanulni kell. És a munka, amit végeztünk a táborban az ásatáson, nem kínszenvedés és gyöt­ relem volt, hanem hozzátartozott a Királyrét ­ Szállásoki rétek, 1996

meghatározó élményekhez, szük­ ségünk volt rá (ha ott helyben ezt nem

is mindig fogtuk fel). És ilyen volt még Dabas és Nőtincs is, a hangulatos kisközösség, kalandos mindennapok és izgalmakkal teli gyakorlati tapasztalatszerzés, valamint cserkésztudásunk elmélyítésének táborai. Ezek a táborozások az 1991 nyarán elvégzett vezetőképző táborral együtt megalapozták számomra a továbbiakat, ezek a nyarak indítottak el azon a bizonyos „Boldogulás ösvényén”. Természetesen a további táborok is sokat nyújtottak, minden tekintetben gazdagítottak és felejthetetlenül bevésődtek az átélt pillanatok, legyen az csapattábor, vagy kiképző éveim tá­ borai egészen a segédtiszti táborig, de a terjedelem korlátai miatt itt csak az „indulást”, a kezdeteket fogalmaztam meg, amik a legjelentősebbet és legmaradandóbbat hozták az életembe. Nem állítom, hogy mindent maradéktalanul sikerült betartanom és elérnem nagyra törő cél­ jaimat, vagy hogy a cserkésztörvények szerint sikerül élnem minden tekintetben. Ez lenne az ideális, de az ember gyarló. Azonban olyat mutatott a cserkészet és benne Béla bá, amit más nem, ami minden nehézségben utat mutat, amit ha szem előtt tartok, akarattal és hittel, amit szintén öntött belénk, minden megy a jó irányba, megoldódnak a problémák. Olyan alapot adott, amire építeni lehet és amivel példát lehet adni embertársainknak is. Hogy a mai világban kiveszőben lévő tiszta, becsületes jellemű emberekké váljunk szem előtt tartva az általa 11. törvénynek emlegetett mondatot, amit egész életemben szem előtt tartok: „A cserkész minden nap emberebb ember és magyarabb magyar.” Jó munkát! Torvaji László st.

20 éves a csapatunk ­ 39

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Két gondolat arról, mit adott nekem a cserkészet A rendszerváltás évében kerültem kapcsolatba a cserkészet­ tel, Erődi­Harrach Béla bá meghívására. A kezdeti lemorzso­ lódás után négyen maradtunk és tettünk először fogadalmat parancsnokunk csodálatos csobánkai telkén. A következő évben induló őrsök vezetését kevés cserkész tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdtük el. Hamarosan gyara­ podott a létszám, közben szép élményekkel gazdagodtunk, komoly barátságok is kötődtek. Cserkész generációk nőttek fel a csapat 20 éves fennállása alatt ­ örömömre szolgál, hogy ennek elindításában egy kis részt vállalhattam. De leginkább köszönhető ez Béla bá jó munkájának, aki mindig az általa sokat idézett mondat ­ „Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.” ­ mentén cselekedett. Ha igazán akarunk valamit, akkor nincsenek kifogások és akadályok, minden cél – még ha elsőre talán irreálisnak látszik is – elérhető, ha van akarat és kitartás. Könnyű ezt leírni, annál nehezebb a gyakorlati meg­ valósítás – cserkészként az iskola, öregcserkészként a család és a munkahely terepén. A másik gondolat, amit Béla bától személyesen kaptam és a mai napig őrzök arról szól, hogy mindenkinek a saját útját kell járnia. Ebbe sok minden beleérthető. Nem belesimulni a tömegbe, nem behódolni az aktuális divatnak, ne a mások megítélésének való megfelelés mozgasson. Legyenek saját céljaim; ha szükséges, ki merjek állni a véleményem mellett. Ha körbenézünk, azt látjuk, hogy nagyon sok, ránk zúduló hatás mindezek ellenében próbál ránk hatni. A cserkészet jó útravalót ad ahhoz, hogy a hétköznapi életben is folytathassuk az „emberebb ember, magyarabb magyar” célunk megvalósítását, ki­ki a maga útján. Jó munkát! Juhász Tamás

A három fázisú mosogatás, 1998

40 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

A csapatról Ha bárki megkérdezi, miért vagyok olyan, amilyen, két dolgot említenék: az első a családom, a második pedig a cserkészet, azaz a 25­ös csapat. Mindkettő olyan formáló erő, aminek mai napig tartó hatása van rám. A család fontossága természetes, de amikor a csa­ patba kerültem 1994­ben, én sem gondoltam volna, hogy a cserkészet ilyen meghatározó élményt jelent majd számomra. Néhány év távlatából visszatekintve talán a következő benyomá­ sokat emelném ki a megszerzett sok­sok élményből. Emberebb emberré válni – 1994­től kerültem a csapatba, az első öt év a töltekezés ideje volt. Rengeteg kirándulás, tábor, beszélgetés, városbújócska, métázás, teázás, csotthon­takarítás, táncpróba és cserkészbál részese lehettem, egy olyan közösségben, ahol hamar befogadtak és elfogadtak. A sok program a szórakozás mellett lehetőséget kínált önmagam mélyebb megismerésére, mert gyakran kerültem olyan helyzetekbe, amelyeket kihívásnak éreztem. Vonzott a társaság, a jó hangulat, de voltak nehézségek is – például soha nem bírtam az éjszakázást. De személyes konfliktusok, viták és félreértések, vagy számomra nehezen megoldható kihívások, helyzetek is adódtak. Ezeken túljutva, helyenként magamat legyőzve, egyre többet tudtam meg önmagamról, képességeimről illetve saját határaimról, korlátaimról is. És mindezt egy olyan közösségben, amely elnéző, támogató közege volt felnőtté válásom állomásainak. Emellett a cserkészet kihívásai lehetőséget adtak saját elveim, meggyőződésem kialakítására és képviseletére is. A próbák, lelkinapok, misék és imák során a hitem és elveim lassan alakulva már nem csak a szüleim által belém nevelt szokások voltak, hanem saját döntéseim. A ládán mindig ül valaki… – számomra a csapat egy nagyon otthonos közeget jelentett, ahol jól érezhettem magam. Egy baráti társaság, ahol bármikor alakulhatott egy jó beszélgetés, az öt fős csapatkirándulás is sikerülhetett nagy jól, a raktárpakolás is lehetett vicces, ha jó volt a társaság és egy közösség, ahol a néha nyers, de szeretetre épülő kritika sem volt ritka. Bármikor is fordultam be a földszinti folyosóra, biztos lehettem benne, hogy ott találkozom valakivel, és bár sokszor nem tudtam, mivé alakul ez a találkozás és együttlét, de biztos volt, hogy élvezetes és hasznos délutánom lesz. Gesztenyék – nagyon vártam, hogy komoly feladatot bízzanak rám, és az őrsvezetés az volt. 1998­tól lettem őrsvezetője a Gesztenye őrsnek, ami komoly munka, kihívás és persze nagy öröm volt. Hatalmas élmény 6­8 kislány számára példa lenni, kihívás és megtiszteltetés egyben. A cserkésztörvényeket aprópénzre váltva lehet csak igazi példaként tanítani, nevelni. Mindig nagyon büszke voltam az őrsömre, hálás voltam a szüleiknek, hogy rám bízták őket, és evvel

20 éves a csapatunk ­ 41

ÍGY NŐTTÜNK FEL

lehetőséget kaptam, hogy formáljam őket. Nyitottak voltak az ötleteimre, lelkesedtek szinte bármiért, talán csak az éneklésért nem… És büszke voltam rájuk pár év múlva is, amikor láttam, hogy az együtt töltött idő nem volt haszontalan: ügyes, összetartó, talpraesett csapat lett belőlük, akik felelősek egymásért is, és nem csak a rendszeres őrsgyűlés tartja őket össze. Már felnőttek ők is, és a kapcsolatunk sem őv­cserkész kapcsolat, sokkal inkább barátság, amelyből én is sok támogatást, örömöt kapok. És a végére – a számtalan barátság, beszélgetés, tábor és kirándulás élményét egy szóval lehet összefoglalni, ez számomra a „csapat”. Mindig magam mögött érzem és bennem is él, mint személyiségem meghatározó része. Rudan Mária

Legszebb emlékeink a csapatról A csapat elmúlt 20 éve rengeteg szállal kötődik hozzánk. Ezekből próbálunk párat kiválasztani. A választás nagyon nehéz, mert emlékeink nagyon szépek. Nagyon szívesen emlékszünk a bálok­ ra, azok közül is főképp az elsőre, ahol még minden új volt, és mindent ki kellett találni. Nem tudtuk, hányan jönnek, mikor, és honnan! Így fordulhatott elő, hogy a tánc főpróbája alatt érkezett meg az első vidéki csapat. Nem tudtuk, mennyi ennivaló, innivaló kell, így a környék éjjel­nappalijai jól jártak velünk. Szerencsére minden jól alakult, és évre­évre jobbak a bálok. Másik nagy élményeink a tábori beszerzések voltak. Időnként kalandosra, izgalmasra sikerült. Volt, amikor mi írtuk az áfás számlát, mert az eladó nem is hallott róla. A kínai piacon az eddig ismeretlen alkudozást is be kellett vetni. Időnként meglepő, de utólag hasznos trükköket vetettünk be. Így fordult elő, hogy az eladó két pavilonsoron keresztül szaladt utánunk és adta el végül az általunk kért áron a pólókat. Persze az áfás számlát itt sem nagyon ismerték…. Izgalmas volt a táborokat megelőző bevásárlás, amikor bezárt a suli és Zsigáékhoz kellett felcipelni a kétheti hidegélelmet. Próbáltuk a helyi kisboltokat is bevonni az ellátásba, ez természetesen próbavásárlások előzték meg, ilyenkor jól jött a pilótakeksz, aminek persze tudtuk az aktuális eladási árfolyamát.

42 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Felejthetetlen emlékek maguk a táborok is. A királyréti tábor, ahol felépítettünk egy kisebb honfoglalás kori falut, és a végén még Istvánt is megkoronáztuk. Itt volt az egyik legmélyebb lelki élményünk, a tábortűz utáni szentmise Ipoly atyával. Sosem felejtjük el azt az éjszakát sem, amikor Taron meglátogattuk a portyázókat. Tábortűz után indultunk arra az útra, amin ők egész nap gyalogoltak. Visszafele Máté gyaloglás közben

Malmozás a táborban, 1998

elaludt. Vagy akár a hegyesdi tábor, ahol nap­ fogyatkozás előtt a jól felvert sátrak a hirtelen szélben a rudazat körül forogtak, utána pedig a kiscserkészek a madarakkal együtt akartak nyugovóra térni. Talán a legnagyobb, és legszebb élmény az esküvőnk volt, amelynek méltóságát és szép­ ségét a csapatnak köszönhetjük. Hatalmas segítség volt számunkra az a lendület, mellyel Didus, Kriszti, Trixi és az összes vezető belevetették magukat a szervezésbe, akik mindannyian hoz­ zátettek valamit az ünnep szépségéhez. Soha nem fogjuk elfelejteni a teli „Szentimrét”, zenekart, a kórust, a csujogatást, az ágytakarót, mely annyi kockából áll, ahány cserkész akkor volt a csapatban (azóta is ez az ágytakarónk), a játékokat: a kétforintosokat, a tányértörést. Mindezt 10 év távlatából is köszönjük. Most, hogy már két lányunk cserkészkedik, látjuk igazán, mekkora felelősséggel jár mindaz, ami oly természetes, könnyed, egyben szórakoztató volt számunkra. Köszönjük a bizalmat, amit Erődi­Harrach Béla bától, Ágostházy Máriától és vezetőtársainktól, legfőképpen pedig a cserkészek szüleitől és őrseinktől kaptunk munkánkhoz, hogy olyat csinálhattunk, amit máshol biztosan nem tehettünk volna meg. Ezek a tapasztalatok, cserkészbarátságok, ennek a közösségnek az ereje hatalmas segítséget ad mostani életünkhöz. Kívánjuk, hogy az elkövetkezendő 20 év is ilyen élményeket, tapasztalatokat és barátsá­ gokat adjon a csapat cserkészeinek, mint amit mi kaptunk. Jó munkát! Balogh Orsi, Varga Máté

Leendő „vezetőtársak”, 1996

20 éves a csapatunk ­ 43

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Nem mind svájci, ami sajt, avagy egy (majdnem) átlagos GH­s nap története És felvirradt a Nagy Nap. A Rántott Sajt napja. Tízévnyi vezetés, szervezés és GH után, tapasz­ talt csapattal a fedélzeten úgy döntöttünk, beírjuk magunkat a GH­történelembe, és igazán úri ellátást biztosítunk a táborban. A 10 napos menükártyát egyébként nem sörpadon és gázzsámolyon való előkészítésre szánt, a táborban kissé szokatlan ételekből állítottuk össze. Történetünk főszereplője, a Rántott Sajt a hét közepe sztárjának ígérkezett, és mi alaposan elő is készültünk a kihívásra. Már a tábor elején megrendeltük a 100 főre számolt adagot, amelyet még előző délután beszereztünk. A Nagy Nap felvirradásának időpontjában a tömbök már a hűtőverem mélyén szunnyadtak, feldolgozásra várva. A többi hozzávalót illetően még szintén előző délután ellenőrzést tettünk: minden készen állt, egyedül a liszt fogyatkozott meg. Mivel tojást amúgy is aznap reggel, frissen terveztük elhozatni beszerzőnkkel, felírtuk hát a lisztet is a listára, és míg a táborozók az igazak álmát aludták, a mielőbbi viszontlátás reményében útjára bocsátottuk Lacinkat. Nemsokára megélénkültek a sátrak: a tábor ébredezett, és az ima és torna után kezdetét vette a reggeli. Később visszaérkeztek a reke­ szek és a maradékok. Nem úgy a Beszerzőnk. Lassan már tíz óra is elmúlt, és komolyan kezdtünk aggódni Laciért. Tizenegy felé az ebédért. Fél tizenkettőkor már nyilvánvalóvá vált, hogy Laci és a GH tér­idő síkjai nem a megfelelő helyen metszik egymást. Mit volt mit tenni, minden idők egyik legjobb GH­s őrse A Mákgubók fogadalomtétele, 1999

(Mákgubók, Húgom, illetve a Kószák és Roverek

kitüntetett képviselői) a konyhapolcot kezdte szemügyre venni: mi az, amiből annyi van, hogy valamilyen másik ételt lehetne belőle készíteni a sajt helyett? Míg a brainstormingon egyre vadabb elképzelések születtek, nem adtuk fel a reményt, hogy a Beszerzőautó egyszer csak feltűnik a horizonton, ezért elkezdtük előkészíteni a sajtokat. Rövidesen a trappistaszeletek már az első kör lisztpaníron túl, a tálcákon fekve várták Lacit. De ő nem jött. Mi több, a tojás sem. Ezért szemlélődésünk a konyhapolc előtt új megvilágítást kapott: mi az, amivel a tojás helyettesíthető? És mi az, amiből elég van, hogy helyettesítsük vele? A hűtőverem felé ván­ dorolván tekintetünkkel, az megakadt az előző napi ebédről maradt tejfölökön. Végül is, ha job­ ban meggondoljuk, a tejföl állaga egészen hasonlít a tojáséhoz. És mi jobban meggondoltuk: pár perc múlva már liszt­tejföl­zsemlemorzsa panírozású sajtok sercegtek az olajban az éhes

44 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

közönség megnyugtatására. Hogy a hangulatot még jobban fokozzuk, megsúgtuk nekik a nagy titkot: ma bizony különleges ebédben lesz részük. És komolyan is gondoltuk. Amíg el nem fogyott a liszt is. Akkor újra odaálltunk a konyha­ polc elé. Mi az, amivel a liszt helyettesíthető? ­ szólt ezúttal a kérdés. Hát zsemlemorzsával! Nem telt bele egy szempillantás sem, és máris ví­ gan sültek a zsemlemorzsa­tejföl­zsemlemorzsa kombinációjú, egyre különlegesebb sajtok. Ami­

Mákgubók őrsi portyán, 2000

kor aztán az utolsó tejfölösdobozt is üresen dob­ tuk ki, a rutinos GH­sok már szó nélkül indultak a hűtőveremhez, hogy a tojást helyettesítő tejfölt tejjel pótolják. Ez azonban szerencsére már csak a sajtok egészen kis hányadát érintette. Kissé megkésve ugyan, de kisütöttük az összes sajtot. Elérkezett az idő, a tábor összegyűlt imára. Mivel szokás szerint ebédosztás előtt a GH vezetője elmondja a napi menüt és az osztáshoz kapcsolódó instrukciókat, hátam mögött a GH­s őrs támogató jelenlétével és némi lelkiismeret­furdalással, az első cserkésztörvényre gondolva, magabiztosan a tábor elé álltam. Marketingeseket megszégyenítő beleéléssel magyaráztam korgó gyomrú vevőimnek, hogy csak itt. Csak most. És csak Nektek. Rántott sajt, különleges svájci recept alapján. A GH történetében először! (És utoljára ­ gondoltam magamban.) A beszéd jól sikerült, a tábor fel­ csillanó tekintettel kezdett az étkezés előtti imába. Rövidesen megindult a cserkészsereg a konyha felé, ahol a GH­s őrs a TV Shop­műsor házi­ asszonyának mosolyával nyugodtan osztotta a fejadagot, de belül bármikor futásra készen várta a reakciót. Ami úgy tűnt, elmarad. A tábor jóízűen lakomázott… És akkor megjelent. A KCS. Mint kígyótestű amazon mászott át a GH védelmét szolgáló mosatlan edényhalmokon. Még felocsúdni sem nem volt időnk, és előttünk állt. Mutatóujját ránk szegezte, fenyegető copfokkal, és félelmetesen kedves hangon így szólt: „Le tudnátok légyszi írni a receptet erre a papírra? Odaadnám Anyunak, hogy otthon ő is tudjon ilyet csinál­ ni….” Végül is Laci négykor érkezett ­ a kocsi lerobbant. Sebaj, mondtuk. Csak kitalálunk valami különleges ennivalót abból a sok tojásból… ……. Papp Zsófia (pzs)

20 éves a csapatunk ­ 45

ÍGY NŐTTÜNK FEL

A cserkész mindig cserkész marad Jó másfél évtizede, a gimnáziumi gólyatáborban, szombat es­ tére volt meghirdetve, hogy a cserkészek bemutatkozó tábor­ tüzet tartanak. Ekkor már el voltam szánva, hogy cserkész legyek, csak addig valahogy nem jött össze a jelentkezés, nem is igazán tudtam, merre induljak. Ezt végre jó alkalomnak gondoltam, hogy megismerjem őket. Délután már elkezdték a készülődést. Emlékszem, egy kedves, idősebb bácsi nagyon határozott lábmozdulatokkal görgetett egy jó 30 cm átmérőjű rönköt a tábortűz felé. Meg is kérdeztem, hogy segítsek­e, de köszönte, elboldogul vele. Később megtudtam, ő Béla bá. A tábortűz maga igen mintaszerűre sikerült, egy nagyon lelkes ember vezette, Bencze Dávidnak hívták. Felfigyeltem még akkor, egyéb vezetők mellett egy megjelenésében is igen profinak tűnő, vigyorgó szőke cserkészre. Alig egy héttel később már mint őrsvezetőmre tekinthettem Bak Miskára. Ez volt az első benyomásom a 25. Szent Imre cserkészcsapatról. S hogy mi történt azóta? Ez az egész könyv kevés lenne felsorolni részletesen: táborok, táborok és még táborok is, hogy csak a három legkedvesebb dolgot említsem. Na meg persze portyák, próbák, túrák, vezetőképzések, őrs és őrsvezetés, előtábor, altábor és táborszerve­ zés, dzsemborik, utazások, határon túli csapattúrák, csapatújság­, később Magyar Cserkész­ szerkesztés, filmkészítés, majd Szivacs Stúdió, íjász szakág, cserkészpark. Amit azonban a legfontosabbnak érzek, azt három szóval tudnám leginkább összefoglalni: példaképek, barátok, élmények. Rengeteg dolgot tanul az ember a cserkészetben. Szerencsére van kitől. Bizony, sokat számít a kor, a tapasztalat, a rutin. Gyakran már ez is elég, hogy felnézzen az ember a vezetőire. Ám ha ez a kor már 80­90 év, ha az a tapasztalat a 20. század történelmének minden tapasztalata, a rutin pedig háromnegyed évszázad cserkész rutinja, akkor máris előttünk áll Béla bá. Ha valaki, ő tökéletes példakép lehet minden cserkész számára. Egy véres évszázad minden borzal­ ma kevés volt ahhoz, hogy Béla bát eltérítse útjáról, melyre fiatal korában ugyanúgy fogadal­ mat tett, mint mi. És ez nem más, mint az Isten, a haza és az embertársak szolgálata. Minden szavában tanítás, minden tettében iránymutatás, minden gondolatában az ifjúság és a magyar haza jövőjéért való tenniakarás rejlett. Szerencsés vagyok, hogy ismertem, szerencsés a csa­ patunk, hogy ő volt újjáalapító parancsnoka és mi, több százan egykori és mostani csapattagok, az ő nyomdokán indulhattunk el az élet rögös útjain.

46 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

A barátságok a közös élményekből épülnek. Ha néhány ember két hétig együtt él, dolgozik, mozog, túrázik, játszik, őrködik, építkezik, főz, eszik, alszik összezárva egy erdő közepén, megküzdve a természettel, saját ma­ guk számára megteremtve a létfelté­ teleket, akkor ezen emberek közt kialakul egy összekötő szál. Egy látha­ tatlan, de erős szál. Ha ezen emberek nem csak egyszer, de minden évben újabb táborokban és táboron kívül portyákon, együtt végzett alkotó

Gyíkok és büszkék rá, 2004

munkában, tanulásban, szórakozásban, közös programokon újra meg újra átélik ezt, akkor nem egy, de száz meg száz ilyen szál jön létre köztük. És ezek a szálak végül egy nagyon erős, eltéphetetlen kötéllé sodródnak össze, és ezen embereket életre szóló barátsággal köti egymáshoz. Így jönnek létre az igazi őrsi közösségek, melyekből a csapat is áll, ilyen kötelek kötöznek a mai napig az őrsömhöz, egykori rajomhoz, vezetőtársaimhoz, a 25. Szent Imre cserkészcsapat rengeteg tagjához. Nézem, ahogy generációk jönnek­mennek, új őrsök alakulnak, újabb és újabb fiúk és lányok tesznek próbát és fogadalmat. De egy dolog soha nem változik: az a varázslat, ami maga a cserkészet. Az élet, a színtiszta élmények egy mai cserkészt éppúgy elbűvölnek, mint elbűvöltek 10 vagy 100 esztendővel ezelőtt. Mert a cserkészet egy igazi, teljességében megélt életet nyújt. Talán az egyetlen igazit. Kovács Árpád „Reál"

Szemelvények a Vadkan őrs emlékeiből 1996 szeptembere. Akkor alakultunk Ipoly (aki akkor még nem az „atya”, hanem a „testvér” utónevet használta) hittanos csoportjából. A csapat újkori történetét, büszkén mondhatjuk, hogy nagyban és meglehetősen sokáig befolyásolta az őrs jelenléte. Az évforduló kapcsán beszélgetve sok emlék tört föl bennünk, de mindenre egy ilyen könyv­ ben biztosan nem lenne hely. Igyekeztünk hát kiszűrni néhányat a nekünk kedves élményekből és helyszínekből, amelyek formáltak, összekovácsoltak és gazdagítottak bennünket.

20 éves a csapatunk ­ 47

ÍGY NŐTTÜNK FEL

BÉLA BÁ KERTJE Karesz: Amikor a régi fogadalomtételekre gondolok, mindig Béla bá hatalmas csobánkai kert­ je jut eszembe. Családias hangulat, Adrienn néni süteményei, akkor még újdonságnak számító gitáros misék, Duna TV... Mekkora pillanat volt az, amikor farkaskölyökként (kiscserkészek régebbi elnevezése ­ szerk.), úgy 11 éves fejjel ott álltunk megilletődve Béla bá előtt és Leibi felkötötte nekünk a sötétkék nyakkendőt, amin egy kis farkas kosarazik. De a farkaskölyök próbát is nagyon élveztem. Ott volt az egri várnál. 12 éve... Norb: Farkaskölyökpróba. Rovásírásfejtéssel kezdődött. Gyomorgörcs, napokig tartó felkészülés. Hú, csak azt a népdalt el ne rontanám... és persze a próba után ,,jó hosszú” túra Csobánkára, a székelykapunál jobbra, második utca balra, ahol a 3. kapu jobbra ... És már ott is voltunk az ismeretlen telken, csomó­csomó ismeretlen arccal. Meg egy aranyos idős, életerős, vidám bácsival, akiről később megtudtuk, hogy a mi Béla bánk az. És a szomszéd elkerítetlen telke, ami évekig csábított minket a belopódzásra, ám nem tettünk meg, mert nem szabadott. ELSŐ TÚRA Karesz: Mindenki kapott egy kis fakeresztet az első őrsi túra emlékére. Nekem még megvan! Norb: Nekem is! A Rózsika­forrás mellett tüzet csiholtunk és hagymát pucoltunk, meg ki tudja, mit varázsoltunk, de végül egy egész pofás kis kaja jött össze. Közben a habos vízben ökörködtünk, természetesen már innen is nyakig sárosan mentem haza, mint később még oly sok cserkészkirándulásról. Szóval megkajáltunk. Már épp jól laktunk, amikor jött egy kutya, és beleevett a bográcsba. No ez volt az a pont, amikor mindenki jól lakottnak érezte magát. De el kellett pusztítani a maradékot, így megkínáltuk az első arra járó bandát. Meg is ették az egészet, nagyon ízlett nekik. SÜMEGI PORTYA, HEGYESDI FÜRDÉS Lejb: Ez akkor volt, amikor a tízéves fennállás miatt portyázni mentünk KITT­tel. Hátulra behekkeltem két ócska hangszórót és egy kb. 100W­os erősítőt. A Villányin úgy mentünk végig lehúzott ablakkal, hogy dőlt a Knight Rider zenéje a Skodából (mármint KITT­ből). Somi, kelj fel és járj!, 2004

48 ­ 20 éves a csapatunk

Karesz: Az egyik (sőt, talán A) legjobb őrsi élményem!!! Mindenki hozott vagány bőrkabátot,

ÍGY NŐTTÜNK FEL

még vagányabb napszemüveget és úgy zúztunk egész hétvégén! No meg a lovagi lakoma Sümegen! Csak késtünk kb. 40 percet, így a lovagi torna feléről lemaradtunk. Lejb: Iszonyú hideg volt és meg­ néztük a Kula­tornyot, ahol több jelenetet is forgattunk egy filmhez, ami Juhi jóvoltából soha az életben nem készült el... RP: Nem készült el, mert kölcsön­ kamerával volt kamerázva és a ka­ zettát is visszaadtam és 2 nap múlva,

Vadkan volt..., 1998

amikor eszembe jutott, akkor már nem volt meg... Norb: A kulawood­i forgatásról azért érdemes lenne néhány szót ejteni. Pl. hogy KITT villo­ gott, 789 ezres fordulaton várta Májkül­t, hogy kinyitotta magától az ajtót... és mindezt meg is örökítettük azon a bizonyos kazettán, amit régészek évezredekig fognak keresni, hogy hozzájussanak az első szuperszonikus sci­fi film kópiához. Karesz: Jártunk a Bory­várnál is. Ez volt az a mesevár, amit a tervezője ezernyi különálló papír­ fecnin tervezett meg. A bejáratnál őrködő kis elefántszobor fejére felraktuk a vadkanos zász­ lót, így ünnepélyesen birtokba vettük az ojjektumot. Itt már kezdett hullani a hó. Lejb: Aztán jártunk Hegyesden is, ahol a szakadó hóesés közepette Norbi fürdött egyet a cseppet sem meleg bányatóban. Karesz: Őrült! Lejb: Ő fázott, mi meg röhögtünk és még kabátban is dideregtem. Szerencsére KITT­ben olyan remek a fűtés, hogy Norbi majdnem odafagyott az üléshez. Végigjártuk a táborhelyet is és próbáltuk felidézni a hóval belepett meglehetősen gazos tájon, hogy mi hol állt. Norb: Azért az a bányató annyira nem volt hideg. Csak úgy tűnt, mert szállingózott a hó. Persze azért jól esett utána beülni KITT­be, és felöltözni. Lejb: Ugyanígy voltunk Pulán is. Abban elég gyorsan megállapodtunk, hogy hol állhatott a függőágyas Vadkan körlet. És azt is kiderítettük, hogy hol volt a GH, ahol Varga Máté arra bíz­ tatta Pátkai Zsuzsit, hogy álljon be nyomáscsökkentőnek a gázpalack és a gázzsámoly közé, ha gyorsabban akar melegvizet. Karesz: Pusztavámra is átnéztünk. Odafele úton döngettük a „What is love"­ot KITT­ben és a zene ütemére rángattuk a fejünket hol jobbra, hol balra. Ezt látta a mögöttünk jövő mikrobusz vezetője és ő is szakadt a röhögéstől. Főleg, amikor Norbi hátranézett a két napszemüveggel a

20 éves a csapatunk ­ 49

ÍGY NŐTTÜNK FEL

fején. Vízipók­csodapók… RP: És utána mindenkinek fájt a nyaka vagy egy hétig... TÁBOR BORSODIVÁNKÁN Lejb: Az jut eszembe, hogy minden­ ki utált minket, mert a portyán egy ­ nyáron épp zárva tartó ­ óvodában aludtunk, ahol volt konyha és volt tusoló. Voltunk látogatóban egy esti tábortűz erejéig egy helyi csapatnál Tiszafüred­Örvényen, akiknek épp kiscserkész vízitáboruk volt és az utol­

Huszár gyerek, huszár gyerek, 1998

só esti finomságokból még rengeteg maradt... Karesz: Vikinges keretmeséjük volt és jól megvicceltek minket a tábortüzüknél. Norbinak bekötött szemmel meg kellett puszilnia a táborparancsnok kezén lévő gyűrűt. De mielőtt le­ vették a szeméről a kendőt, a parancsnok a lábát tartotta oda, amin szintén volt egy gyűrű, így Norbi azt hihette, hogy a kezét puszilta meg. Nekem fekvőtámaszoznom kellett pár emberrel együtt mindenki előtt, amiből az a poén jött ki, hogy a törzsfőnök legelteti a barmait. RP: Mindent bepakoltam a táskámba, mert ha épp beleesek a vízbe vagy sárosak leszünk, akkor át tudjak öltözni, kb. 6 pólót vittem a 2 napos túrára... És ott ültem bele a hangyabolyba. Norb: Szúnyogirtás. Már vártuk, mikor jön megint a füstös autó, ami után több szúnyog és légy maradt, mint előtte volt. Fagyiskocsi is jött. Meg számháború a nádasban. Meg métázás a tehéntrágyával teli réten. Meg talajvízig kiásott latrina. És kenyérsütés, aminek az ÁNTSZ vetett véget, mert be kellett dobnunk az összeset a bozótba. És Micimackós meseerdő. És hatalmas nyilazások a lőtéren. Meg Somi Ladájának huzigálása sportnapon. És kézművesnapon Géza bával nádsípkészítés. Az összeaszott síp, amit akkor készítettem, még mindig megvan. TÁBOR: PULA, VADKAN KÖRLET Karesz: Az a körlet hatalmas volt! Három emeletes felépítmény 3 fa köré felhúzva. Eleinte Kristóf felett aludtam, de miután egyik este rászakadtam függőágyastul, helyet cseréltünk. :­) Szerencsére az utolsó pillanatban ki tudott ugrani alólam. Aztán még egyszer leszakadtam a tábor végén. Itt lett a banános csoki őrsi csokivá kinevezve. RP: Ebben a táborban vezették be az éjszakai rablást, ennek kivédésére vittem le egy meghekkelt táskariasztót. Damillal körbefuttattuk a körletet és aludtunk. Csak nyilván kinek kellett már megint pisilnie? Nyílván nekem. Majdnem leestem, mert egy kötélen kellett

50 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

lemászni, de hogy tartsd is magad meg ne is erőlködj mert bepisilsz… leértem nagy nehezen, elindultam pisilni, megálltam pont a damil előtt, de eléggé kómás voltam még és egy kicsit előredőltem… utána meg fél óráig keresgéltük a damil másik végét. Meg itt volt olyan is, hogy a kemencében(!) sütött melegszendvicset a Lejb bevágta a bokorba azon a nagyon sáros lejtőn, amin kötéllel közlekedtünk. HEGYESD, SZEPEZD Karesz: Az 1999­es hegyesdi tábor portyája volt. Odafele úton, a buszon, Csanád az ablaküvegnek dőlve nagyon mélyen aludt és annyira rázkódott a busz, hogy mire felkelt, véresre verte a fejét az ablakon. Durván nézett ki. A szállásunk nagyon ötletes volt: a szepezdi strandon felmásztunk az öltözőkabinok tetejére a hullámpala alá. Így aztán meg sem kottyant nekünk az éjjeli felhőszakadás. RP: Miután eláztunk a WC előtt, utána mentünk fel, és valóban jó volt a hely, csak én majd’ bepisiltem és nem mertem lemászni, mert nem tudok felmenni újra... Hajnalban meg jöttek a nudisták fürdeni, meg a horgász is. Heizler Norbi, Juhász Árpi (RP), Leibinger Árpád őv (Lejb), Németh Karesz (Karesz), Torma Gergő (Gergő) ­ a Vadkan őrs jelenlegi tagjai

A túlélőtúra, amit alig éltünk túl A Gepárd őrs híres volt vakmerő túráiról. Meghódítottuk már együtt Magyarország legtöbb hegységét. Amire azonban akkor készültünk, az tényleg bátor volt. Elhatároztunk ugyan­ is, hogy négy napra elszakadunk a civilizációtól és bevesszük magunkat a Gerecse erdei közé. Túlélőtúrát szerveztünk. A feladat egyszerűnek tűnt. Azt gondoltuk, ismerjük annyira az erdőt, a növényeket, hogy ne legyen probléma elég táplálékot találnunk, víz meg persze van bőven. Hajnalban találkoztunk. Mindenki hozott magával egy kilo­ gramm lisztet vésztartaléknak és két liter vizet. Páran még rejtegettek a táskában sót, olajat. Más dolog viszont tényleg nem volt nálunk. A vállalkozás szépen indult. Túráztunk, beszélgettünk és tervezgettük a következő pár napot. Amint felértünk a Kis­Gerecse oldalába, szembesültünk az első kérdéssel. Mit fogunk este vacsorázni? Megbeszéltük, hogy szétszóródunk és szemügyre vesszük a terepet. Ez meg

20 éves a csapatunk ­ 51

ÍGY NŐTTÜNK FEL

is történt. Az eredmény korántsem volt annyira vigasztaló. Nem találtunk semmit egy nagyobb szamócáson kívül. Az is a meredek hegyoldalban feküdt. Nem volt mit tenni, enni kellett. Így, mint a kőkorszaki gyűjtögetők, nekiálltunk szépen leszüretelni a szamócát. Ez nagyon jól hangzik, leírva is jól mutat. A gyakorlatban korántsem volt túl sikeres. Apró piros termések voltak, nem volt belőlük sok. Pár óra kúszás, térdelés után Gepárdok fogadalomtétele, 2000

sem szedtünk többet, mint egy­egy marékkal emberenként. Már mardosott minket az éhség.

Elfogyasztottuk a szamócát. Minden apró darabot megrágtunk, megízleltünk. De az éhség nem csillapult. Ráadásul Laci rosszul lett valamitől, így az ő szamócaadagja gyorsan visszakerült a természetbe. Elkeserítő volt a helyzet. És ez volt az első nap. Elhatároztuk, hogy leereszkedünk a hegyoldalon, és a patakparton még sötétedés előtt szedünk egy jó nagy adag csalánlevelet főzeléknek. Ez egyrészt egészséges, másrészt tápláló. Neki is fogtunk. Aki még nem próbálta volna, érdemes! Nem szedtünk túl sok levelet, talán egy­ két zacskóval. A csalán csípéseitől viszont a következő három napban olyan érzésünk volt, mintha hangyák futkosnának a kezünkön. Félelmetes volt! Megszerezve a hozzávalókat, nekifogtunk csalánfőzeléket főzni. Mivel ekkor már tényleg farkaséhesek voltunk, nem is daraboltuk fel a leveleket, csak beleraktuk a fortyogó vízbe. Ezután hosszú idő telt el. Főztük, főztük. Adtunk hozzá egy kicsi sót, legalább legyen valami íze. A színe nem volt rossz, úgy nézett ki, mint egy nagy adag borsmentatea, benne a levelekkel. Egy jó óra után elérkezett az este fénypontja: kiosztottuk az adagokat, majd nekifogtunk jóízűen vacsorázni. Hiszen megdolgoztunk érte. Kanállal kivettük a csalánlevelet, a szánkhoz emeltük. Bevettük, ráharaptunk. Brr. Puha volt és rossz ízű. Ráadásul szőrös. A csalánszőrök ugyanis nem tűntek el a főzés során. Aztán a bátrabbak nyeltek egyet. Végigcsúszott a torkunkon a szőrös, puha levél. Borzasztó volt. Szinte sírtunk. Olyan volt, mintha egeret vacsoráznánk, egészben, szőrösen. Az este későbbi folytatását és a hős Gepárd őrs további küzdelmét a túlélésért fedje jótékony homály. Elég azt tudni, hogy a négy napból három lett és a vésztartaléknak magunkkal vitt lisztet sem hoztuk haza. A tanulság a következő: hiába ismerjük jól a természetet, a mindennapi betevő megszerzése nem egyszerű. Szóval legyünk csak büszkék az ősemberekre! Azt még hozzá kell tenni, hogy a dolog korántsem vette el a kedvünket! A Gerecse­beli túlélőtúra története pedig az egyik legtöbbet emlegetett Gepárd­legenda lett. Juhász Attila

52 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Sosem Néhány éve volt szerencsém aktívan részt venni az egyik Külföldi Magyar Cserkészszövetség két csapatának közös táborában. Néhány momentumtól eltekintve (mint például a magyar nyelv használatával, megőrzésével kapcsolatos programok) igazán olyan volt, mint az első csapattáborom. Kiscserkész ígérettel a hátam mögött Bükkszentkereszten táboroztam először cserkészek­ kel. Meghatározó volt. Családias hangulatban töltöttük az estéket a tábortűz mellett, együtt ettünk, kicsik és nagyok, és visszagondolva, akkor még egész kicsi U­t formáltunk a zászló és a kereszt körül. Hű, és ahogy együtt métáztunk! Már az első csapatélmények elvarázsoltak. Következő nyáron fogadalmat tettem a 25. Szent Imre cserkészcsapatban. Évről évre újabb és újabb őrsök alakultak, már nem mi voltunk a legkisebbek. Őrsömmel meg­ tapasztaltuk a lány altábori életet, de nem csak a táborban. Húsvétra díszes tojásokkal készültünk, általunk készített vacsorára hívtuk a fiúkat, miséken énekeltünk, vagy épp igazán lelkesen utaztunk haza a Vicián tanyán tartott lányhétvégéről. Szépen lassan felnőttünk, végre a kószákhoz tartozhattunk. Elmehettünk az év egyik csúcs­ programjára, a cserkészbálra is. Életem első bálján reneszánsz nyitótáncot adtunk elő, saját kézzel varrogatott ruhákban. Az akkor viselt rózsaszín (mályva) ruhám még mindig a szekrényemben lóg. Ekkor már feladatokat kaptunk, őrsvezetőknek készültünk. Azt hiszem, akkor nagy kihívást jelentett, hogy elvállaltam a velem egyidős, 5 év alatt már jól megismert őrsöm vezetését. Jó néhány évvel később „örökbe fogadhattam” néhány kedves cserfes gim­ nazista leányzót is, akiknek énekhangja ragadott meg legelőször, de később tánctudásukkal is elbűvöltek – többek között. 2002­ben én is vándor fogadalmat tettem, megalakult a Peregrinus raj, a vándor raj. A csata­ kiáltásunk „Nem érdekel, hogy mit mond’nak, a vándorok a legjobbak!” számunkra elég ösztönző volt, bár adódtak konfliktusok is belőle. De remek kis közösséget alkottunk az akkor már hatalmas, több mint 100 fős csapaton belül. Mindent megtettünk, hogy igazán kiemelkedőek legyünk: a legjobb tudásunk szerint támogattuk a vezetőket, a csapatot (szaká­ gak indultak, létrejött a Zöld Liliom Alapítvány…), és a csapattáborokban is igyekeztünk példás altábort építeni. De mindezek mellett a saját programjainkat is szervezgettük, sőt, néhányan még európai és világdzsemborikon is képviseltük a 25­ösöket. (It was fun!) Csak egy kislány voltam a csapatban. Úgy érzem, együtt alakultunk. Most is felnézek vezetőimre, és szeretek ehhez a közösséghez tartozni. Sosem cserélném el az átélteket, a közös emlékeket, a hibákat, sikereket és a barátaimat. Sosem cserélném el az elmúlt 15 évemet. Szőllőssy Enikő

20 éves a csapatunk ­ 53

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Életre szól, életre hív Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy a csa­ patban nőttem fel és formálódtam fokozatosan, váltam felnőtté. Ha a legkorábbi időkre gondolok vissza, eszembe jut egy kirándulás 1991 tavaszán, amit Édesanyámmal és Béla bával hármasban tet­ tem Pilisszentkeresztre, hogy a tábor előtt meg­ nézzük a táborhelyet és a patakot, amit majd megtisztítunk. Ekkor öt éves voltam. Juj, nagyon hideg volt és fáztam! Ebben az évben vettem részt először cserkésztáborban, azt hiszem, csak néhány napot töltöttem ott, még nemhivatalos cserkészként. Azóta tizenhét csapattáborban vettem részt. Sokat kaptam a cserkészettől 25­ösként, számtalan élményt és a legjobb barátnőimet, bará­ taimat. Akikkel egy nyelvet beszélünk, akik egy talán mai társadalmi szemszögből szokatlannak tűnő ötletre nem úgy válaszolnak, hogy: „hülye ügybuzgó cserkész”, hanem: „Jó ötlet, csinál­ juk meg!”. Nem félünk nagy célokat kitűzni és megvalósítani és mégsem tartjuk nagyra magunkat, érezzük a folyamatos fejlődés szükségét. Legeslegfontosabbnak azonban az őrsvezetést és az ezzel járó felelősséget tartom. Kilencedik éve vezetem a Tőzikéket. A sok ráfordított időért, energiáért „cserébe” olyan képességeket kaptam, amiket ma az életem szinte minden területén kamatoztatni tudok. Persze a lányok szeretete is visszasugárzott rám, ez adott erőt és kitartást az évek során. Most már többszörös „cserkész­nagymamának” dicsekedhetem magam, hiszen már több őrstagom is vezet kislányokat. Nagyszerű érzés látni, ahogy továbbadják a tanultakat, vagy amikor jönnek tanácsot kérni néhány gyakorlati kérdésben. Büszke vagyok rájuk. Az elmúlt majd két évtizedes cserkészéletemből

csak

néhány

különösen szép élményt emelnék ki, amik most eszembe jutnak: Azt hiszem, akik ott voltunk, egy életen át emlékezni fogunk arra, ami­ kor ’96 augusztus 20­án saját magunk­ Tőzikék és Gólyahírek a tanyázáson, 2003

54 ­ 20 éves a csapatunk

nak adtuk elő az István, a Királyt.

ÍGY NŐTTÜNK FEL

A 2003­as szilvásváradi kiscserkész tanyázáson történt életem legjobban sikerült

tábortüze,

amit

ketten

tartottunk Szabó Kinga barátnőmmel, bibliai témában angyal és ördög szere­ pében. Persze én voltam az ördög! Aznap volt a tizennyolcadik születés­ napom, és ez volt legszebb ajándék, hogy ennyire jól sikerült. A tábori őrsi portyát 2007­ben Herendről Evezés a Dunán, 2008

a

szép

kilátású

Badacsonyba szerveztük, ahol egy piszkos kis menedékházat tisztítot­

tunk ki alvóhelynek, és a lányok hősiesen bírták a hazagyaloglást a csobánci várromon át. A hétköznap hajnali csapatimák Makrai Marcival nagyon sokat adtak. Végül megemlíteném még az elmúlt két év kósza­vándor túráit. Az evezést az Ipolyon és a Dunán, az égszínkék szitakötőket, és bóját, amit az erős sodrásban épp sikerült elkerülnünk. A gyönyörű naplementét a szigetcsúcson. Idén pedig a Balaton körüli biciklizést, Ollé Bandi „Világbajnok ZSÍR”­jával, amit a négy kilométeres, Hárskútra vezető emelkedőn dolgoztunk le. De büszke voltam, hogy megállás nélkül fel tudtam tekerni! Ezek az élmények azok, amikből lesz mit mesélni az unokáimnak, és ezek azok, amik nagyon fognak hiányozni, ha nem lesz alkalmam minden nyáron táborozni. Bízom benne, hogy vissza­ adhattam egy kicsit a csapatnak abból, amit kaptam és a folyamatos megújulási készségnek köszönhetően a 25­ösök még sok évtizeden át szolgálhatják majd a fia­ talok fejlődését. Remélem, nem túl sokára az én gyerekeimét is. Lukács (Tutsek) Réka (Süni)

Üdv a Balatonról!, 2009

20 éves a csapatunk ­ 55

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Elmesélem… Az őrsöm a zenében találta meg először a közös hullámhosszt, és ez számomra a kezdeti meglepetést követően az egyik leg­ meghatározóbb dolog lett. Az első táborunk Herenden volt, és rögtön a második nap, az esti teaházon minden új őrsnek valami bemutatkozó előadással kellett készülnie. Mondanom sem kell, hogy a kilenc 14 éves újoncom kijelentette: ők márpedig nem adnak elő semmit, mert az milyen „égő”. Vért izzadtam, mire sugallatként jött a mentő ötlet, hogy az előtáborban

kedvtelésből

begyakorolt

kétszólamú

kórusművet kellene elénekelni. Rettentő akadozva indult, itt­ ott egy­egy elfojtott röhögés is hallatszott a háttérből, amikor bátortalanul cincogni kezdtünk, és magam sem hittem, de az első sor végére kristálytisztán megszólaltak az akkordok. Az altáborban ekkor síri csönd támadt, és így hallgatták végig a darabot, a lányok pedig egymás szemébe néztek, úgy bátorí­ tották egymást a továbbéneklésre. A nagy taps után mondanom sem kell, hogy a következő évi csapatesten már nem volt gond, hogy nagyközönség előtt énekeljünk. És azóta is minden portyán, ha sokat változtunk is, énekelni tudunk. De egy kicsit visszatérnék a kezdetekhez. Amikor beléptem a csapatba 1996­ban, akkor buli­ nak fogtam fel az egészet. 14 éves voltam, és azért mentem cserkésznek, mert mondták, hogy jó. Na meg a barátnőim is mentek… Az elején minden csapatprogramon részt vettem lelkesen: tánciskola, cserkészbál, csapatkirándulás, miegymás… Addig azonban, amíg nem voltam táborban, nem tudtam igazán, mi is ez a közösség. Fura dolog ez a cserké­ szettel. Hiszen hiába vettem részt év közben minden programon, a tábor volt a korona az év tetején. Csak tíz nap: az egész évhez képest szinte semmi, és mégis, az első tábor után olyan érzésem volt, mintha korábban egy másik közösségbe jártam volna. Persze,

ezután

már

őrsöt

is

akartam. Teljes szívemből. Egy sajá­ tot, egy igazit, ami csak az enyém,

56 ­ 20 éves a csapatunk

Pipacsok Hegyesden, 2007

ÍGY NŐTTÜNK FEL

amit

csak

én

vezetek.

Hiszen

korábban mindig csak őv­helyettes voltam, mikor hol volt rám szükség. Node a világért sem unalmas öné­ letrajzot szeretnék írni, idáig vissza­ olvasva pedig sajnos riasztóan így hangzik. Annyi mindent tudnék írni arról, hogy a felelősség mennyire em­ berré növel, hogy a közösség mennyi gyümölcsöt terem, ha energiát fektet bele az ember. Írhatnék arról, milyen jók voltak a közös gitáros misék, az együtt éneklések. Hogy a csapatban

Második generációs orvosaink, 2003

mindenki számára adott a lehetőség, hogy a tehetségét kamatoztassa, ám azt is csinálhatod, amihez nincs tehetséged, csak kedved, az viszont annál inkább. És arról is, hogy az elején úgy érzed, épp hogy megtűr a közösség, te vagy a fiatal, a tejfeles szájú, aki semmihez sem ért, majd beleilleszkedsz, majd egyre több feladatot vállalsz, majd érzed, hogy egyre többet várnak el tőled, és ez egyre több és jobb minőségű munkára sarkall. Végül te leszel az idős, és kikérik a véleményedet, a csapat legkisebbjeit már nem is biztos, hogy ismered. Ők viszont hallottak rólad, és szép csendben „dejavu”­érzés tölt el, hogy anno te is így suttogtál a nagyokról… Persze mindez nem szabad, hogy a nosztalgia mézesmázával töltsön el, sőt, a „jó mulatság, fér­ fimunka volt” érzés sem elegendő, minden korban meg lehet találni a megfelelő építőköveket a további munkához. Utóbbira például csak sok idő múltán eszméltem rá, ezt is a cserkészettől tanultam. Mint ahogy azt is, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Ne riasszon tehát vissza senkit az őrsvállalástól a sok egyéb elfoglaltság, jelentem, én harmadéves voltam már az egyetemen, amikor őrsöt kaptam. Voltak persze nehéz pillanatok, de minden­ képpen úgy érzem, azért tudtam végigcsinálni az egyetemet, mert Tőlük kaptam feltöltődést. A legjobb élmény számomra mégis az, ahogyan az őrstagjaimat látom őrsvezetőként. Néha még a mosolyomat is nehéz visszatartanom, ha a saját szavaimat, vagy intelmeimet hallom olyan őrstagom szájából, akit ugyanazokkal a szavakkal fegyelmeztem, miközben arra gondol­ tam, Uramisten, ebből aztán sose lesz ŐV. És tessék, látom a felelősségteljes ráncokat a hom­ lokukon egy­egy program szervezése közben. Igen, a saját verejtékük árán, de mégiscsak átküzdötték magukat erre az oldalra, megkomolyodva és megérve a vezetésre, de elég játékosságot és gyerekességet megőrizve vezetik a saját őrseiket. Pont úgy, ahogyan egykor én szerettem volna…. Wittmann Zsófi

20 éves a csapatunk ­ 57

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Mit jelent számomra a Szent Imre cserkészcsapat? Mikor ezt végiggondoltam, akkor egy hatalmas mozaik rajzolódott ki elém. Minden egyes kockája egy­egy csapatesemény, őrsgyűlés, feladat, él­ mény, vagy kihívás. Mikor ráhunyorítok a teljes képre, akkor magam előtt látom, hogy mit is jelent számomra a csapat. Az összhatás színes és varázslatos kavalkádja nem önthető szavakba, csak ha ráközelítünk egy­egy kockára: a cserkészélet egy­egy kis mozaikjára. 2000 nyarán volt az első táborom a 25­ös cserkészekkel. A helyszín Csobánka. Az első csobánkai cserkésztábor, ami a Dera­patak medrének kitakarítását tűzte ki céljául. Álltunk a patakban, hol gumicsizmában, hol mezítláb és kiállítást rendeztünk a patakból kivarázsolt szemétből. Hol egy babakocsi, hol egy traktorkerék, bicikliváz vagy huzalköteg került ki a patak­ ból. De hétvégére a Dera egy kis szakasza hasonlítani kezdett egy egészséges patakmederhez. 2001, szintén Csobánka, őrsi portya! Toronyiránt fel az Oszolyra 16 kislánnyal és gatyaféken 15 perc alatt vissza a parkba. Sikítozás sikítozás hátán. Éjszakai boszorkányégetés a gyümölcsös kertben, amely rituális szertartás végén a Levendula őrs kettéválik és megszületik a saját őrsöm, a Vackor őrs. 2002 Buják, nyári tábor. Napok óta folyamatosan szakad az eső. Az őrs az egész napját a sátorban tölti, énekelünk, őrsi pólót festünk. Délután vezetőségi megbeszélés van. „Jaj Panni, minek van nektek folyton vezetőségitek?” De a lányok meg­ oldják a szabadidőgondot. Ezt nagyon messziről, még a vezetőségiről is lehet hallani. „Sikító­parti”, hogy a tábor egész területén lehessen hallani: nekik jó kedvük van. „Kinek az őrse ez, Panni?” 2004, anyák napja. Az Árpád­házi Szent Piroska raj minden őrse készül valamivel. Utolsó pillanat­ ban jutott eszünkbe, hogy elfelejtettünk virágot venni, de a piacról még éppen sikerül pótolni ezt. A mi műsorszámunk: operaparódia pantomim elő­ Jóban­rosszban­hordóban, 2007

58 ­ 20 éves a csapatunk

adásban – hihetetlen taps. „Panni! Ezt megérte megtanulni és előadni!”

ÍGY NŐTTÜNK FEL

2006, cserkészbál velencei karneválos hangulattal. Kórházból kapott gipszlapokkal készítünk egymás arcára formatervezett maszkot. Csak egy szívószál kell a szájba, hogy levegőzni lehessen készítés közben. Utána 10 percet kell feküdni, amíg köt a gipsz és máris kész a remekmű, már csak festeni kell. 2007, második próba a földalatti vonalán. A próbázóknak nehéz eltévedni, mert csak le kell szállni minden egyes állomáson és próbázni. Ülök a Bajza utcai megálló peronjának padján és reneszánsz karmesternek öltözve várom a próbázókat. 2008, ismét cserkészbál. Kitaláltuk, hogy alkossunk nagyot, legyen élőzenés keringő amatőr cserkészzenekar konferálásában. Februárra összeáll a társulat. Harsonával, üstdobbal és nagybőgővel: 54 fős szinfonikus zenekar zengi be a gimnázium dísztermét. Egy­egy évből egy­egy mozaik: kiemelve a megszámlálhatatlanul sok kis kocka közül. Mit jelent számomra a Szent Imre cserkészcsapat? Elsősorban közösség és közeg, ahol az ember élhet. Megtapasztalhatom, hogy a merésznek hangzó ötletek is megvalósíthatóak, mert mindig akad valaki, aki odaáll az ember mellé segíteni. Így mindenki hozzáteheti a maga kis kockáját a nagy mozaikhoz, a Szent Imre cserkészcsapathoz. Hajós Panni

A csapatkönyvbe Vannak az életben olyan kérdések, amelyekre az ember nehezen tud válaszolni: egy mondat kevés rá, kettő pedig sok. Iskolások kedvence a „milyen volt az iskola?”, az egyetemistáké a „ma sem kell bemenned előadásra?”, a fiatal házasoké a „na milyen a házasélet?”, a cserkészeké pedig a „miért vagy egyáltalán cserkész?”, „kik azok a cserkészek?”. A csapatkönyv egyik ilyen kérdése az lehet: „kik a 25­ösök?”, „mit keresnek ezen a világon?” és „nekem mit jelent 25­ösnek lenni?”. Ha ez utóbbiakat komolyan szeretném megválaszol­ ni, akkor a legjobb lenne egy térhatású moziba kivetíteni az emlékeimet. Rendezőként gondjaim lennének azzal, hogy mi és milyen sorrendben szerepeljen, ezért végteleníteném, mint a régi híradómozik műsorát, vagy mint ahogy azt Feszty Árpád tette, egyszerre mutatnék meg a vásznon mindent.

20 éves a csapatunk ­ 59

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Béla bát, aki sohasem érezte magát elég idősnek vagy fáradtnak ahhoz, hogy mások megsegítésére gondol­ jon és tegyen. Helyet kapna a pusz­ tavámi „kósza szociális nap” és az azt követő tábortűz – akkor azt éreztem, hogy már ezért az egy estéért is megérte

cserkésznek

lenni.

Szerepelne az a bujáki vezetői tábortűz, ahol először tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor a 25­ Csapatkirándulás, 2005

ösök népdalt énekelnek. A teljesen kikészült és kifáradt emberek csendes

és utána zajos öröme is benne lenne, akik összegyűlnek a csotthonban reggel fél hatkor azután, hogy levezényelték és végigdolgozták a cserkészbált. Gyertyával végigkövetnénk az erdőnek azt a szélét, amely a táborban két hétig az otthonunk volt. Fogadalomtételeket, ahol az első sorokból az évek múltán valahogy egyre hátrább kerül az ember, de mégis ott van. Beletennék egy jó tábori vezetőségit éjjel kettőkor, amikor mindig hiányzik 3 sor az altábori induló befe­ jezéséhez. A bujáki özönvíz elterelését és a herendi „baromi nagy pánik”­kal teli tűzoltást. Életképet a Carpathiáról, ahol a csapat adta a tábor testét és lelkét. A kisaltábor örökké tartó ­ de mindig megújuló ­ végtelen hosszú, indulót énekelve menetelő sorát. Típusbemutatót a gh­n szolgáló járművekből és elkötelezett sofőreikből a Trabanttól a Saxo­ig. Sok ökörködést és szívatást! ­ és jó beszólásokat. Kósza­próbát, ahol olyan jelöltek próbáznak, akiknek a vezetője néhány éve maga is még a jelöltek helyén állt. Egy csotthonban focizós képtörős és egy ritka jól sikerült őrsgyűlést. Naplementét a döbröntei vándor­körletből és jeges napfelkeltét egy téli túlélő­portyáról. A gitáros csapatmiséket és a tábori szentmiséket. A sok szeretetkört, amelyet a 20 év alatt alkottunk… Előbbiek sem tudják kifejezni azt, hogy milyen sokat kaptam a csapat tagjaitól és a csapattól, mely kitörölhetetlenül életem része lett. Kérdéssekkel kezdtem, ezért egy a cserkészéletről szóló válasszal zárok: cserkész­tanárom, dr. Kemenes László atya idősen, nem sokkal halála előtt a kórházi ágyán feküdve, a nővéreknek arra a kérdésre, hogy „az atya cserkész volt?” erőteljesen azt válaszolta: „nem voltam, vagyok!”. Dernovics Mátyás (Derno)

60 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Én ezt kaptam a cserkészettől Rövid betűszóval MIR. Nem, ez nem az orosz ‘világ’, illetve ‘béke’ szót jelenti, bár ha a cserkészetet nézzük, ezekkel is szoros kapcsolatban állunk. Hanem: Motiváció, Igényesség, Rendszeresség. És ezen szavak, valamint a tanulás(fejlődés)­programok­társaság fogalmak által létrehozott 3*3­as mátrix, leegyszerűsítve az ,,ajándék”, amit kaptam a mozgalomtól, társaimtól, vezetőimtől, vezetettjeimtől. De hogy ne rébuszokban beszéljek, kifejteném ezeket részletesen. Kezdjük a motivációval: sok példakép lebegett és ma is lebeg szemeim előtt, ami a tudást illeti. Sok­sok okos, értelmes vezetőm volt; csak hogy tudjuk, ki(k)ről is beszélek, ilyen például Béla bá. Hosszú ideig tanultak, különféle érdeklődési köreiket új ismeretekkel gazdagították. Motiváció a programok kapcsán. Egyrészt kisebbként a különféle izgalmas programok, közös összejövetelek mindig vonzottak. Így eljártam cserkészkedni, és a későbbiek során az ezen pro­ gramokon tapasztalt jó légkör egyfajta igényességet, igényt is felvetett bennem. No meg persze előbb­utóbb, amikor felnőttem, vagy legalábbis nagyobb lettem, motivált arra, hogy megpróbáljam valamilyen módon visszaadni, vagy inkább továbbadni azt a sok élményt, amit a cserkészettől, cserkésztestvéreimtől kaptam. És motiváció a társaság terén. Egyrészt motivált arra, hogy társaság(ok) tagja legyek, másrészt elősegítette a vezetői munkám során a közösségteremtés igényét. Valószínűleg ez is, mint az eddig felsorolt összes többi, és feltehetően a még felsorolandó fogalmak­fogalom­ párok is, életem során kamatozni fognak, kamatoztatni fogom a megszerzett képességeimet, tapasztalataimat. Igényesség a társaság terén: a csap­ aton belül, aztán, amint kitárult lassan előttem a világ, az iskolában és a magánéletben is nehéz döntéseket kellett hoznom, hogy ki az, kik azok, akikkel szívesen töltöm a szabad­ időmet. A szabadidő ellenére nem csak az ökörködésnek volt itt hang­ súlya,

hanem

az

egymástól

tanulásnak is, és már elő is került a tanulás iránti igény. Egy baráti össze­ jövetel alkalmával is sokat lehet a többiektől tanulni – feltéve, hogy értékes társaságról van szó. Így az

Vezetők a toppon, 2006

20 éves a csapatunk ­ 61

ÍGY NŐTTÜNK FEL

,,örömködve” tanulás révén észrevétlenül is sok új ismeretre tehetünk szert. A cserkészetben láttam a nagyobbaktól, hogy lehet másként is csinálni ezeket a haverkodásokat, mint azt a ,,külvilág” jelentős része teszi. Kultúrált szórakozás stb. és itt már meg is említettem az igényt a szórakozást, a programokat érintve. Ami még kimaradt? A rendszeresség. Talán napjaink legnagyobb rákfenéje, ha szabad így kifejeznem magam, a rendszeresség hiánya, az össze­vissza, kesze­kusza létezés. Ha valamihez kedvem van, hozzáfogok, talán el is végzem a feladatomat, vagy éppen azt várom, hogy az álta­ lam elkezdett, adott esetben csak úgy tessék­lássék módon készített feladatot fejezze be, aki akarja… természetesen ez nem vezet sehova. A cserkészet ebben az értelemben is adott vala­ mi pluszt, amit sajnos még nem sikerült teljesen megemésztenem, de próbálom napról­napra felépíteni a rendszerességet tevékenykedésem során. Ez a rendszeresség, a rend szeretete vagy nem­szeretete kihat egész életünkre. A fent említettekre is, főképp az igényességre. Meg kell, hogy legyen bennünk a vágy az egészre, a minél jobb munkára, és talán éppen ez az, ami összeköt minket, hogy úgy köszönünk, és e köszönéssel tanácsot adunk egymásnak a tökéletesedés útjának keresésére, és az azon való járásra: Jó munkát! Heizler Norbert st.

Hogy Miért? Volt, hogy feltetted magadnak a kérdést, egyáltalán miért vagy te cserkész? Vagy csak kaptál­e azonos, gunyoros kérdést barátaidtól, akik nem értik, miért csinálod, amit csinálsz? Amennyi­ ben nem, nem neked írom az alábbi sorokat. Feltételezem, hogy mindenki átesik kríziseken, kisebbeken­nagyobbakon, mikor hogy. Fontos, hogy tudjunk válaszolni s ne csak kukán , üresen nézzünk vissza a kérdést feltevő szemébe! Te tudsz válaszolni? Nem csak egy­két üres mondatra, közhelyre gondolok, hanem valódi feleletre. Mindenkinek szüksége van egy­egy Miértre, célra mindennel kapcsolatban, amit csinál; ha ez nincs, akkor bármikor elbukhatunk, kiszállhatunk, más szóval visszakerülünk hibáink mókuskerekébe. Kitalálhattátok már, hogy az én ’Miért’­emet készülök leírni, persze csak részben, nem kell megijedni! Na vágjunk bele: minden egy napsütötte nyári nap kezdődött, világra jöttem. Csak humor, mindegy. Adjunk egy gyors választ, s majd kifejtem. A válaszom, hogy tanuljak a legjobb helyen, az élettől. Na ez talán tényleg kurta, s valóban elég kusza is… Az alliterálgatást befejezve, lás­ suk, mit takar ez.

62 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Minden gondolatom eredete a tapasztalat ill. élményalapú tudás ill. ennek a megszerzése. Ezt talán nem kell részleteznem. Vegyük például a nyári táborokat. Észre sem vesszük, mibe csöppenünk bele s miért is olyan nagyszerű ez az esemény. Táborban sokkal több mindent tapasztalsz, mint azt sejtenéd. Mindenki megválik a hétköznapi álarcától, ha akarod, ha nem. Ilyen értelemben lemeztelene­ dünk egymás előtt. Nem nagyon lehet takargatni a valónkat a másik előtt,

A kisaltábor leendő parancsnoka, 2006

biztos tapasztaltátok már, hogy egy­egy ilyen tábor után sokkal mélyebb ismeretségek, barát­ ságok alakulnak ki, mint mondjuk egy hasonló programon. Többet tanulsz ezekkel a megszer­ zett tapasztalatokkal, mintsem sejtenéd. Hogy hogyan viszonyulj másokhoz, a kis közösséged­ hez, problémamegoldásban, esetleg lelki segítségnyújtás területén. A lehetőség annyi, hogy felesleges belefognom, remélem, értitek. Egyszerűsítve, talán definiálva, a táborban egy „tisz­ ta” környezetben élhetünk meg dolgokat, amiket hosszú évek elpazarlása után sem biztos, hogy felfognánk. Még nem sejted, (na jó, talán már igen), hogy ezek az egy hetek a szüleid nélkül, a civilizáció nélkül, minden nélkül amit te megszokott életednek nevezel, lendületet, tartást és igen, útmutatást adnak ehhez a te megszokott, mindennapi életedhez. Más szóval mondhatjuk úgy, hogy te ezt mint valami képzésen szerezted, de ez nem egy egyszerű képzés, nem vehet rajta bárki részt. Ezt a képzést szívvel, lélekkel, odafigyeléssel szabad csak csinálni, amennyiben ez megvan, annyiban te a legjobb úton jársz, a legjobb iskolában, amit ­ csak így tréfásan ­ hívhatnánk akár az élet iskolájának… Jujj, de giccsesen hangzik, ne haragudjatok rám ezért, ha lekaparjátok a mázt róla és kicsit agyaltok rajta, ti is látni fogjátok, amit én. Itt vagyok a legjobb helyen, hogy megtanuljam mind­ azt, ami kell az élethez, s kikkel csinálhatom mindezt, a barátaimmal, miközben fagyoskodunk a Radnai­havasokban, hálózsákunkra esik az első hó a Bükkben, vagy éppen csak az eső elől bebújva őrsömmel ütjük el az időt a sátorban. Azt hiszem a válaszom tehát világos, ’Miért vagyok még mindig cserkész?’ ’Nem nőtted már rég ki?’? Ha magamban válaszolhatnék, hangosan kérdezném: EZT? Soha… :D Mészáros Zoltán (Dodó)

20 éves a csapatunk ­ 63

ÍGY NŐTTÜNK FEL

„Attól még hogy a zsír úszik a vízen, nem szeretek mozogni benne...!" A címet lehet is érteni, meg nem is. Lehet sejteni, hogy kitől származhat eme bölcsesség, de csak az tudja értékelni igazán, aki le is élt kilenc évet a megmondójával. Épp ez okozza a legnagyobb nehézséget. Cikket írni magunkról, úgy hogy azt rajtunk, illetve szűk környezetünkön kívül más is értse, nagyon nem egyszerű fela­ dat. Éppen ezért elnézést kell kérjek a néhol homályos részletekért, így az őrs hangulatát ha csak foszlányokban is, de azért remélem vissza tudom

Arra...

adni. Az egész könyv is kevés lenne emlékeinknek, ezért inkább arra gondoltam, előveszek néhány szösszenetet az őrsi naplónkból, és ezzel emlékezem meg a Bölény őrsről és köszönöm meg nekik az elmúlt kilenc évet és ami talán még fontosabb, az előttünk álló sok sok évtizedet! Az őrsvezető az az ember, aki megtanítja az őrsének reggel 6­kor a táborban: „Na, ki a legtisztább ember a táborban?” vagy hogy milyen is az „egészséges férfi felsőtest”. Az őrsvezető egy olyan ember, akinek mindig van egy erdész barátja: „Mi lesz, ha jön az erdész barátom és ezt meglátja?" Az őrs egy olyan élethelyzet, ahol néha a nézeteltéréseket egy gondo­ san megkent nutellás kenyér másik felé hajításával rendezzük le, már ha nem „szűkölünk” és a „májrémen” kívül nutella is jut a kenyérre. Az őrstársakkal mindig el lehet menni egy portyára: ,,Egyelőre nem gondoltam semmi extrára, hanem csak hogy legyünk együtt egy­két éjszakát." Az őrsben van, aki félti a Bak­elit, 2005

64 ­ 20 éves a csapatunk

cserkészetet az előbbi mondat alap­ ján: „Remélem nem ez alapján fogják

ÍGY NŐTTÜNK FEL

megítélni a yahoo dolgozói a cserké­ szetet!” Az őrsben van olyan ember, akivel nem mindenki akar kezet fogni: „Veled nem akartam kezet fogni, mert te koponya vagy." Az őrstársak azok az emberek, akiknek mindig van egy jó szavuk a másikhoz: „Vagyis Feri, találj ki valami izgit, oszt megverünk, ha nem teccik... és végül az lesz ami teccik.” Egy érdes torkú török torka eltörhet, 2006

Az őrstársak azok az emberek, akiktől sok év után is lehet tanulni: „A

jó vezető nem pánikol, azt mondja: semmi baj, csokit oszt." Az őrs az a közösség, amivel még bírósági tárgyalásra is „buli” elmenni! Ami egyébként lehetőséget nyújt megismerni az élet apró örömeit: „Örülök panelban lakni.” Az őrs az a hely, ahol erősen motiváljuk egymást az életben: „­ De Dam, akkor miért nem vízi­ labdázol? ­ Attól még, hogy a zsír úszik a vízen, nem szeretek mozogni benne...!" Ahol törődünk egymás jövőjével: „Ferinek azért jó ez a szakáll, mert nagyon könnyen fog munkát találni" Az őrs az a hely, ahol mindig van ok pánikra: „Ne hangoskodjatok! Nyakunkra jönnek a németek!” Az őrssel lehet tüzet oltani zengő lánykórus mellett: „Pánik,pánik baromi nagy pánik...” Az őrssel könnyen megtanul az ember főzni: „Hol van az oregánó?” És vendégül látni: „ ­Dam, Te nem szoktál tányért használni a reggelihez? ­De, csak gondoltam, ne kelljen annyit mosogat­ nod!” Az őrsben mindig vannak meteorológuspalánták: „Esőőőő, vihaaaaar, KÖD!” Az őrs az, aki utazik majd’ 2000km­t, hogy hazaköltöztesse egy tagját, még ha nem is olyan egyszerű: „Szerintem [este]11 körül [kb. egy óra múlva indulunk], most állok neki pakolni... ha valakinek van olyan autója, amiben van olajnyomás, kérem szóljon, és menjünk azzal...” Az őrs az, ami tényleg soha el nem múlik: „…aztán szépen lassan remélem mindenki elfelejt, rajtatok kívül." Bölények

20 éves a csapatunk ­ 65

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Testvérekként Mindketten 2001­ben kezdtük a cserkészkedést. Eszter akkor 8 éves volt, Balázs 10. Pár évig nem is nagyon találkoztunk cserkészprogramokon, Eszter még kiscserkész volt, így a tá­ borai is máshol és másmilyen körülmények között zajlottak. 2004­ben Pusztavámon voltunk először ugyanabban a tábor­ ban. Azóta folyton kísértjük egymást, pláne, hogy mindketten 15 évesen őrsvezetők lettünk, tehát már a vezetők között is találkozunk. 2004 után is csak egyszer nem voltunk egy altáborban, (Döbröntén), amikor Balázs már kósza volt, de nem őv, Eszter meg még cserkész korosztályú. Most egy pár sorban annak az előnyeit és hátrányait (van ilyen??) fogjuk fel­ sorolni, hogy milyen is az, ha két testvér van egy csapatban. + (pozitív):

­ (negatív):

•nem kell egyedül hazamenni a programról

•folyton összehasonlítanak minket

•ha otthon hagyok valamit, ő még elhoz­

•minden béna poénját min. kétszer kell

hatja

meghallgatnom: egyszer itt és egyszer

•ha nem tudok valamiről, ő valószínűleg

otthon

igen és figyelmeztet Szerintem jó testvérként egy csapatban lenni. Akik legalábbis nincsenek nagyon rossz vi­ szonyban egymással, biztos így gondolják. Ugyanazt a sémát követtük mindketten az őv­vé válással, így sikerült összehozni, hogy van az őrseinkben testvérpár, akik között szintén 2 év a korkülönbség. Ami idegesítő, ha Kisszima­Nagyszimáznak. Ehhez hasonló, hogyha másnak a testvérünkről beszélve őt a keresztnevén nevezzük, akkor az bután bámul, hogy kiről beszélek, majd a fejéhez kap: „jaa… a Szima!” Fura elképzelni, hogy milyen lenne, ha más csapatban lennénk. Más táborok és programok… óhatatlanul nagy lenne a vetélkedés és a két csapat összehasonlítása. Külön mennénk ide­oda, teljesen más élményeink lennének, amiket nem tudnánk utána közösen felidézni. Biztos, hogy sokkal kevesebb közös lenne bennünk, ha más­ más csapatban, vagy egyáltalán nem lennénk cserkészek. Szima­Mármarosi Eszter, Szima­Mármarosi Balázs

66 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

GólyaHÍREK 2002­2009 Sokat beszélgettünk arról, hogy mit is jelent számunkra a cserkészet és a csapat, s végül arra jutottunk, hogy akkor tudjuk átadni egy kicsit azt, hogy mit érzünk, ha leírjuk a kedvenc élményeinket. Ezek többnyire tábo­ rokhoz kötődtek. Jó időutazást kívá­ nunk! Szilvásváradon volt az első tábo­ runk/tanyázásunk 2003­ban. Még nagyon picik voltunk, elsős­másodi­ kos kiscsajok. Itt még házakban, Gólyahírek az első tanyázásukon, 2003

emeletes ágyon aludtunk. Itt dőlt bele a Flóra egy gyantás fába ­ képzel­

hetitek, milyen volt a haja. No meg itt versenyeztettünk csigákat... A kalózos keretmese nagyon jó volt. Ebben a táborban tévedt el az erdőben a Janka és a Flóra, és itt áztunk szét az esőben... többször is... És nem mellesleg itt formálódtunk kúúl őrssé!!! 2004­ben Nagybugacra egy kecskeméti csapattal mentünk kiscserkész tanyázásra, az Alföld­ re. Ahogy leszálltunk a vonatról a pusztában, már rossz irányba indultunk el az akkor még csak 8­9 éves lányokkal, akik persze alig bírták el a cuccukat. Nos, ez sajna elég sokára derült ki, és a semmi közepén igen nehéz volt tájékozódni, de hála Istennek, arra jött egy terepjárós hölgy, aki megsajnált minket, és a platóján elvitt a házhoz. Ott egy játék keretében megkerestettük a lányokkal a ház kulcsát (merthogy mi sem tudtuk, hova rejtették..). Másnap érkeztek a kecskemétiek, akikkel a lovagkorba reppentünk vissza. Volt ott lovaglás, kardozás, lovagi torna, de nekem mégis az utolsó esti fáklyás lakoma tetszett, ahol kézzel ettünk keretmese ruhában. 2005. Ebben az évben Kinga Déván volt, Szőllősy Enikő volt velünk, de a táborra már hazajött az ővénk. A Kerületi Nagytáborba később mentünk, előtte Kilitin voltunk a Kingáék nyaralójában, ahol hatalmas meztelencsiga­invázió volt és az egyikbe Kunigunda (Kinga) sikeresen beleült… Ez volt az első ’igazi’ táborunk, eddig csak tanyáztunk. A legtöbb program­ ra átmentünk egy másik csapathoz, mert ott is voltak kiscserkészek.. Itt szemeltük ki Kinga szíve lovagját, a 16 éves Örsöt, akiről tényleg azt hittük, hogy bejön a Kingának (meg is ijedtünk). A táborban volt egy emlékezetes meseerdő, ahol sikeresen eltévedtünk (Lili, Verocs, Réka). Valamint be kell vallanunk: egész tábor alatt azon igyekeztünk, hogy ki tudja eltalálni a latrinában talált varangyot. És a Jankának sikerült!!! (a béka menten szörnyethalt :)

20 éves a csapatunk ­ 67

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Döbrönte, 2006. Ez volt az első 11 napos cserkésztáborunk? :) Mindenki kapott egy nevet, ami valamilyen húsfajta volt, pl. húscafatka. Kinga volt a húsdaráló őnagysága. Ezenfelül sétáltattuk Mr Krokit, fürödtünk ruhástul a patakban, Bélu jó hangulatot teremtett és még korommal is bekentük magunkat, emiatt Kinga este 10­kor rohangálhatott meleg vízért a GH­ra, hogy megtisztítson bennünket. A betegségek sem kerültek el bennünket ugyanis Réka és Janka nap­ szúrást kaptak… Hegyesd, 2007 nyara. Ebben a tábor­ ban is történt egy­két emlékezetes dolog. Először is jöjjön az, ami végig­ kísért minket mind a tíz napon. Ez a valami nem más, mint a kicsit sem kellemes bokorzörgés. Azért nem éppen kellemes, ha éjszaka ki akar menni az ember, erre a bokorban valami nagyon mozgolódik, és hiába világítottunk oda, senki nem volt ott. Tábor után tudtuk meg, hogy rókák is voltak ott... Egy kicsit viccesebb eset: Éljen az ifjú pár és a koszorús lányok!, 2006

mikor végre kész volt mind a két padunk, több órás kínszenvedés után,

és már lelkesen ettünk és beszélgettünk rajtuk ülve, egyszer csak, reccs, és az őrs fele eltűnt. Leszakadt az egyik pad… Mindenki elkezdett röhögni mire ismét a kellemes hang, reccs. A másik pad is leszakadt. :) Deszkáspuszta, 2008. A táborhely tök jó volt, bár nekünk természetesen sikerült a sátrunkat a hegy tetejére építeni, de még jó, hogy sík terepre :). Minket egy kis árok választott el egy másik őrs sátrától, de az egyik (ESZES) őrstag (Veronika) épített egy hidat, ami minden másnak kinézett csak hídnak nem. Aki feltévedt hozzánk (ami elég ritka volt, mert senki sem akart oda felmászni) annak át kellett rajta mennie és több­kevesebb sikerrel végre is hajtották a nagy feladatot...:) Mivel a hegy tetején volt a sátrunk, a gyülekezőkre éppen hogy csak odaértünk, de mint mindent, ezt is megoldottuk! Bár amikor esett az eső, akkor kis nehézséget okozott, mivel eléggé csúszott az „út”. 2009, Bakonybél. Ez a tábor fontos volt, egyrészt azért, mert Kinga (az őv­nk) volt a tábor­ parancsnok, másrészt pedig azért, mert ez volt az utolsó olyan táborunk, amelyben még a kisaltábor része voltunk. A tábor alatt nagyon sokat esett az eső, és mindig minden tiszta sár volt. Épp valamelyik evésről mentünk, amikor Janka megcsúszott a sáron, és olyat roppant az egyik csontja, hogy

68 ­ 20 éves a csapatunk

ÍGY NŐTTÜNK FEL

azt hittem, eltört valamije. De szerencsére nem. Viszont olyan sáros lett a jobb oldala, hogy nem lehetett látni kb. a ruhája színét... Ebben az évben tanultunk be egy nagyon vicces táncot (de csak őrsileg) amit mi csak nadrág­ nadrágnak hívunk. Lépései: nadrág­nadrág, kantár­kantár, jobbra ki, balra ki, hátra, hátra, hátra éééééés boksz, boksz, boksz, boksz, jobbra­balra­előre­hátra­hátra­vissza, hop­hopp­hoppp, 1­ 2­3­4, buli­buli­buli­buli, éés fitnessz­fitnessz­fitnessz, ééés jobb cipzár­bal cipzár­két cipzár HOPPP. Ez persze akkor jó ha látod is…=) Mint minden táborban, tehát itt is nagyon sokat énekeltünk. A legviccesebb dal, amit életem­ ben hallottam, az Gellért barátunk országos éneke volt, vagyis Gellért majdnem az összes ország nevét elénekelte a Figaro házasságának az egyik dalának a dallamára (bár ebben nem vagyok olyan biztos). Én szó szerint tátott szájjal hallgattam…nagyon durva volt… Ebben a táborban a lány latrina napról napra kritikusabb állapotba került, és épp ezért kellett írnia minden lány őrsnek egy bocsánatkérő verset, vagy dalt a latrinának, aki (ami?) végül megbocsátott. A Gólyahír őrsnek két őrsi étele is van, az egyik a Nutella, a másik meg a habcsók. Hogy honnan jött a habcsók, arra szerintem már mi se nagyon emlékszünk, de már vagy ezerszer próbálkoztunk az elkészítésével őrsi partikon, több­kevesebb sikerrel. A három legemlékezetesebb esetről írnék pár mondatot. Először Kingánál készítettük, de ez a próbálkozás nem volt a legjobb, de mi így is lelkesen Heten vannak, mint a gonoszok, 2009

kikanalaztuk a tepsiből... 2008 kará­ csonyán a Veronikánál sikerült egy

adag, kimondottan finom habcsókot kreálni, sőt, ami igazán feldobta, hogy a tetejére tettünk egy kis francia drazsét is, s így ez lett a Gólyahír őrs specialitása. Ettől ismét nagyon belelkesedtünk, úgyhogy az idei első őrsgyűlésen, ami a Lilinél volt, hajnali (!) háromkor kitalál­ tuk, hogy készítsünk habcsókot. Viszont tojás nem volt a hűtőben, ezért felvettük a cipőnket és lementünk keresni egy éjjel­nappalit. Egy órát bolyongtunk, míg sikerült beszerezni a tojást és a francia drazsét is. Fél óráig készítettük és fél perc alatt el is fogyasztottuk. Szóval a hab­ csók már afféle hagyomány nálunk, de akár jó akár rossz lesz, attól még nem fog fogyni a lelkesedés, mert sütögetés közben mindig jól szórakozunk. Gólyahírek

20 éves a csapatunk ­ 69

ÍGY NŐTTÜNK FEL

Egy álom lassan valóra válik Szeretett parancsnokunk, Dr. Erődi­ Harrach Béla bá jó egy évtizede egy igen nagyot álmodott. Minthogy személyesen élte át az egész 20. századot, történelmi tapasztalatai révén jutott arra a gondolatra, hogy a magyar nemzetnek csak egy esélye lehet a fennmaradásra. Ez pedig egy olyan Közép­Európa, ahol a népek, feledve a számtalan történelmi sé­ relmet, tudatosan megismerve és tisztelve egymást, büszkén felvállalva

A Cserkészpark központjának látképe

saját kulturájukat, barátságban építik

együtt jövőjüket. Béla bá úgy gondolta, ezt a barátságot az egyes emberek szintjén, lehetőleg a fiatalok szintjén kell elkezdeni. Erre pedig keresve sem lehetne jobb közösséget találni a cserkészetnél. Olyan helyről álmodott, amely külföldi és magyar fiatalok találkozóhelye lehet, amely az ifjúsági közösségek, és persze leginkább a cserkészek testi­lelki­szellemi fejlődéséhez teret, lehetőséget, eszközöket és programokat is biztosít. Így álmodta meg Béla bá a Közép­ Európai Cserkészparkot. ­ Na de honnan lesz erre pénz? ­ kérdezték sokszor és sokan. ­ Azt még nem tudom ­ volt erre Béla bá gyakori válasza ­, de én hiszek abban, hogy a Jóisten segítségével minden lehetséges, és előbb­utóbb a pénz is meglesz majd. Ebből a hitből és gondolatból indult az egész. Ezt azonban tettek követték: elképzeléseit írás­ ban is megfogalmazta, majd létrehozta a Közép­európai Cserkészpark Alapítványt. Hosszas keresgélés után egy megfelelő ingatlant is talált a park számára Csobánka szélén. 2001 nagy eseménye a parkban megrendezett Carpathia Közép­Európai Dzsembori volt, melynek révén máris a kitűzött célok fényében funkcionál­ hatott a helyszín. Teltek az évek, lassacskán végre megindultak a fejlesztések, Szatai János nagylelkű támogatása révén a park központi épülete felújításra került, és szálláshelyként használhatóvá Tartsák András parkigazgató

70 ­ 20 éves a csapatunk

vált.

ÍGY NŐTTÜNK FEL

2007 során újjászerveződött az alapítvány Morvay Levente vezetésével, újabb emberek, még több 25­ös cserkész bevonásával a park fejlesztése új lendületet nyert. Az alapítvány támo­ gatásával Tartsák András vállalta, hogy a cserkészparkba leköltözve, igazgatói megbízatásban vállaira veszi az intézmény működtetésének feladatát. Beindult az önkéntes munka is, számos cserkész ­ és itt büszkén kijelenthetjük, hogy nagyon nagy arányban a 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat tagjai ­ vették és veszik ki rendszeresen részüket a munkából. Béla bá ma már az Úristen mennyei trónusa mellől vigyázza munkánkat, és mi most, 2009 végén büszkén jelenthetjük neki, hogy a cserkészpark eddig sikeresen halad a kitűzött célok felé. Nyaranta és hétvégente fiatalokkal telik meg a ház és az udvar, egyre több cserkész ren­ dezvénynek adunk helyszínt, egyre több programba kapcsolódunk be vagy szervezünk magunk, és külföldi cserkészek is egyre gyakrabban érkeznek hozzánk. Persze még távol vagyunk a kitűzött céloktól, de aki időről­időre kilátogat Csobánkára, személyesen is megtapasztalja a fejlődést, és azt, ahogy egy álom lassan valóra válik. Kovács Árpád „Reál”

20 éves a csapatunk ­ 71

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Név (életkor), fogadalom éve ŐRS NEVE

Országh Lilla (14), 2006 BÉKALENCSE ŐRS

Merza Péter ­ Pí (22), 1999

Azért szeretem a cserkészetet,

HIÚZ ŐRS, őrsvezető

mert sokat kirándulunk, jó a

Amikor ide kerültem, még semmit sem tudtam, de

hangulat, jók a táborok.

tetszett, hogy sokan vagyunk és nem volt olyan

Azt szeretem az őrsben, hogy

dolog, ami unalmas lett volna. Mindig volt kire fel­

mindig

nézni a csapatban, akire hasonlítani akartunk.

összetartunk

Például ilyeneket mondtunk egymásnak: „Ugye

viccelődünk. Az őrsgyűléseken

egyszer majd nekünk is lehet ilyen frankó kör­

mindig van valami finomság,

letünk?!" Ha kezembe került egy CSÚJ, izgatottan

játszunk, és jókat beszélgetünk.

olvastam a „nagyok" portyáiról, és alig vártam, hogy

Őrsvezetőnknek, Ritának, mindig

mi is mehessünk. Teltek­múltak az évek, és továbbra

van valami újabb ötlete, amit min­

is voltak előttem olyan példák, akiket érdemes volt

denki szívesen csinál.

jókedvre

derítenek, és

sokat

követni. Szerencsére ez nem változott akkor sem,

A táborokban azt szeretem,

amikor vezető lettem, és azt a célt tűztem ki magam

hogy M63­as sátorban alszunk,

elé, hogy továbbadjam azt, amit az elődeimtől kap­

ami jó nagy, és mindig beázik :).

tam. Számomra ezt jelenti a csapat! Büszke vagyok,

Szeretem az őrs hozzáállását,

hogy 25­ös cserkész lehetek! Rengeteget köszön­

hogy mindig vidámak vagyunk, jó

hetek a csapatnak. A csapat olyan igaz, jó barátokat

a legtöbb program és azt, amikor

juttat eszembe, akikkel „egy rugóra jár az agyunk".

hazaérkezve a táborból ledob­

Ezt az értéket ugyan nem lehet pénzben kifejezni,

hatom a hátizsákom.

mégis milliárdos lettem a Szent Imre csapatban töltött tíz év alatt.

Kerényi Dóra (15), 2006 BÉKALENCSE ŐRS Azért szeretek cserkész lenni, mert szeretek a természetben lenni, kirándulni, énekelni, nevetni, játszani. Különösképpen élvezem, hogy a szabadban vagyunk. A táborokban na­ gyon mulatságos, ahogy magunknak készítjük (nagyrészt) az ételeket. Ilyenkor mindig lehetőségem nyílik a többi őrssel megismerkedni – sok barátságot tudtam már így kötni. Fantasztikus társaságra találtam. Sok a vicc, a játék, a jókedv, és mindig van olyan program, ami érdekel, ami izgalmas. Szeretek cserkész lenni!

74 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Stipkovits Ákos (17), 2003

dr. Asbót Richárd ­ Ricsi bá (57)

GORILLA ŐRS

öregcserkész

2002­ben lettem a csapat

A Szállásoki réteken jöttem rá, hogy én vagyok a

tagja. Először a Királykobra

kimaradt generáció. A cserkészettel való kapcsolat

őrs be jártam, majd 2003

dédanyámig, Haspel Lujzáig nyúlik vissza, aki a legelső

tavaszán csatlakoztam a

cserkészbál egyik védnöke volt. Nagyapám – később a

Gorilla őrshöz, aminek azóta

cserkészrepülők orvosa ­ a Magyarországon felavatott

is aktív tagja vagyok.

első cserkésztiszt generációba tartozott, fia, nagybá­

Az őrssel rengeteg felejt­

tyám pedig a háború után az utolsóba. Aztán fiaim lettek

hetetlen programon vettem

újra cserkészek. Én kimaradtam, pedig végigolvastam a

részt: számtalan őrsi és raji

Zászlónk megsárgult évfolyamait, kölyökként kunyhót

portya, csapatestek, tea­

építettem az erdőben és magam faragta bottal jártam a

házak, teljesítménytúrák és

Mátrát. Ott, a Szállásoki réten, „tábororvos” voltam, és

persze felejthetetlen tábo­

egy este rájöttem, hogy ezt a kimaradást pótolni kell:

rok. Amióta a csapat tagja

engedélyt kértem, hogy én is fogadalmat tehessek.

vagyok sok hasznos dolgot

Kedves, de határozott választ kaptam: le kell tegyem az

volt lehetőségem megtanul­

újoncpróbát. A legnehezebb az egészségügyi állomás

ni. Remélem, a csapat még

volt: Leibinger Ági a diabetes mellitus főbb kórformáit

legalább ugyanennyi ideig

kérdezte ki, meglehetős alapossággal. Lehetne mon­

fenn fog állni!

danom, milyen öröm és büszkeség, hogy cserkész vagyok, de a dolog sokkal egyszerűbb: nálunk ez így szokás.

Homola Zsuzsi (20), 2000 VACKOR ŐRS Én nem ebben a csapatban kezdtem a cserkészkedést, csak négy éve vagyok itt, így elvárá­ sokkal érkeztem ide. Valami mást, valami jobbat vártam ettől az új közösségtől, és azt mond­ hatom, hogy ezt maximálisan meg is kaptam. A barátságos, befogadó légkör, a korosztályi szintnek és érdeklődésnek megfelelő programok, a jó hangulatú táborok, a sok új lehetőség mind újra meghozták a kedvemet és lelkesedésemet a cserkészet iránt. Nagyon sok új ismeretségre tettem szert a csapaton belül és a csapat közvetítésével, amelyek azt hiszem gazdagabbá és nyíltabbá tettek. Köszönöm mindezt: a közös élményeket, izgalmakat, játszásokat, énekléseket, főzéseket a gh­n , a beszélgetéseket, a nagy nevetéseket!

20 éves a csapatunk ­ 75

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Héjj Dávid (18), 2003

Malmosi Mira (14), 2006

SIRÁLY ŐRS, őrsvezető

BÉKALENCSE ŐRS

Gyerekkori kardozások, éjszakai bátorságpró­

Azért szeretek az őrsben lenni,

ba; sárban vagy patakban fürdés, új barátok,

mert mindenki nagyon jófej, vicces és

nagy beszélgetések, próbáztatások, egymás

kedves. Őrsgyűléseken is sokat ját­

lelkesítése – ezeket mind a cserkészetben és

szunk, nevetünk, jó hangulatot

főleg a táborokban tapasztaltam meg és éltem

teremtünk. Ha valakinek valami prob­

át. Ez a közösség szerintem nem összehason­

lémája van, senki nem hagyja egye­

lítható másikkal. Itt olyannak ismernek, amilyen

dül, hanem mindenki megpróbál

igazából vagyok és ki tudok bontakozni.

megoldást keresni a gondjára­bajára.

Mindemellett a sok kirándulás, tábor és portya

Az is jó, hogy nem csak őrsgyűlé­

kapcsán sokkal közelebb kerültem a ter­

sekre gyűlünk össze, hanem más

mészethez. Nagyon sokat köszönhetek és

alkalmakkor is, például sütit sütni. A

köszönök a csapatnak azáltal, hogy próbálom

csapatban és a táborokban azt

továbbadni a sok kapott értéket az őrsvezetésen

szeretem, hogy jók a programok, és a

keresztül, ami segít később az életben való elhe­

többi cserkésszel is együtt lehetünk.

lyezkedésben is. Nagyon sok jó emlékem van a csapatról, de főleg az őrsről és a sok táborról. Gyerekkorom végét nagyon meghatározta és jó irányba terelte a cserkészet.

Lukácsa László (20), 2000 GEPÁRD ŐRS, VIDRA ŐRS, őrsvezető 1999 szeptemberében kezdődött az egész, és így visszagondolva, hamar eltelt. „Te jó ég!”­ tíz év. A hírhedt Gepárdok között kezdtem cserkészkedni. Sosem feledem az első kirándulást a sült almával, a téli Bükk éjszakai hangulatát, amikor órákon át még „3” volt hátra. Szívesen gondolok vissza a „nyúlpaprikásra” meg a „túlélő portyán” elkövetett „gyűjtögetésre” és csalánfőzelékre. Ezek az élmények szinte csak nekünk jelentenek „valamit”, de ezek a „valamik” sok mindenre tanítottak meg. Ma meg itt vagyok – Vidrává reinkarnálódva – hasonló élményekkel a hátam mögött. Kicsit őrsvezetőként, kicsit őrstagként nyolc sráccal, akik pár éve még a cipőjüket is alig tudták bekötni, de most már egy fejjel lenőttek. Ez egy új fejezet, de még mindig a régi...

76 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Asbót­Györkös Mónika (27)

Fejes Gyöngyi (26), 1999

cserkészfeleség

MÁKGUBÓ ÉS NAPRAFORGÓ ŐRS

A cserkészfeleségek öt törvénye:

1999­ben tettem fogadalmat Csobánkán – még

1. A cserkészfeleség türelmes és

Béla bá telkén – egy igen nemes őrs, a Mákgubó

megértő, még akkor is, ha napokig

őrs tagjaként. Nagyon sokat változott a csapat,

nem látja a portyázó férjét.

amíg aktív voltam benne és azóta is folyamatosan

2. A cserkészfeleség mestere a

alakul. Ma sem tartom magamat passzívnak, csak

folttisztításnak, főleg az olaj és sár­

megváltozott állapotú cserkésznek. Úgy gondo­

foltok területén remekel.

lom, valóban egy életre szól az a fogadalom, amit

3. A cserkészfeleség képes meg­

kamaszként tettem. Legfőképpen hozzásegített

előzni az 5 perc alatt 10 szendvicset

ahhoz, hogy olyanná váljak, amilyen ma vagyok.

készítő Guinness­rekordert.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy cserkész vagyok,

4. A cserkészfeleség agya a

és arra, hogy éppen a 25­ös Szent Imre Cserkész­

legszuperebb közösségi oldala­

csapatban. Ezzel kapcsolatban számtalan dolgot

kéhoz hasonlóan tárolja a neveket,

emelhetnék ki. Legfontosabbnak az összetartást,

arcokat és kapcsolati minőségeket.

az egyként gondolkodást és a megoldhatatlan

5. A cserkészfeleség szerencsés,

feladatok nem létezését tartom. Nagyon jó úgy

mivel részese lehet egy nem min­

élni, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlen­

dennapi és különleges közösség­

ség. Szerencsére most is találok a csapatban

nek: a cserkészetnek.

magam számára programot, lehetőségeket, és remélem, ez így lesz öt év múlva is.

Molnár­Gábor Noémi (12), 2008 SZAMÓCA ŐRS Mit jelent számomra a cserkészet? Azt, amit igazán szeretek csinálni. Egy olyan közösség, mely mindig mellettem áll és gondoskodva tekint rám. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor 2007­ben cserkész lettem. Döntésemet azóta sem bántam meg. Az őrsgyűlés, ame­ lyet Zita olyan nagy odaadással szervez nekünk, és a cserkésztábor – kihagyhatatlan élmény. Az erdő közepén az őrssel együtt építhetjük meg a saját birodalmunkat. Az esti tábortüzek keretében tanulhatunk új dalokat, énekeket, amire az életben csak itt nyílik lehetőség. Új embereket ismerhetünk meg, és együtt töltünk nyaranta egy teljes vidám és izgalmas hetet.

20 éves a csapatunk ­ 77

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Gellai Imre (18), 2003

Molnár­Gábor Dalma (12),

GORILLA ŐRS

2008, SZAMÓCA ŐRS

Nincs mintamókusom, nem vagyok Regnumos és

2007­ben, amikor cserkész­

nem hordok bőgatyát. A világ egyik legjobb csapatának

kedni

tagja vagyok és rajtam kívül még több száz cserkész

örültem, hogy Zita őrsébe

kezdtem,

nagyon

érti, hogy mire gondolok, amikor azt mondom OGI­OGI­

kerültem. A cserkészet által

OGI. A hírnevünk megelőzi a 433­asokét, és nem örülök,

sok új barátra leltem és sok

ha az emberek összekeverik a cserkészeket az

mindent

úttörőkkel. Büszkén gondolok Béla bára, Kareszre, a

Legjobban a heti őrsgyűlések

cserkészek megmentőjére, Janira, ÁBP­re, és a többi

tetszenek, amire Zita újabb és

nagyszerű vezetőre. Szeretem a sípszót, a zászló­

újabb érdekes programokat

felvonást, a tábortüzet és a reggeli tornát.

talál ki. A táborok is jók szok­

megtanultam.

Itt élünk Budapest szívében. A nyakkendőharcban mi

tak lenni, és ezt a társaság

vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak a világ

még jobban feldobja. Örülök,

legszebb női! 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat! Én így

hogy cserkész lettem és ebbe

szeretlek.

az őrsbe járok.

Törökné dr. Leibinger Ágnes (31), 1991 BOLDOGASSZONY PAPUCSA ŐRS ­ Elegem van! Engem itt mindenki utál! ­ fejtettem ki ­ valamivel disztingváltabb sértődöttséggel, de azonos tartalommal –, és gondolatban már magamra is csaptam kívülről a csapatotthon ajtaját. De a Jó Pásztor otthagyta az egyért a kilencvenkilencet... ­ Gyere ­ mondta ­ üljünk be valahova, és beszéljük meg ezt a dolgot ketten! A találkozóra eljőve egy mézkanalat hozott számomra ajándékul; sohasem láttam ilyen jószágot korábban. ­ Tudod, egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel... légy elnézőbb és ne oly' végletesen kemény! ­ figyelmeztetett az ötödik törvényre, és vele együtt a többire is. Maradtam... legnagyobb épülésemre és örömömre... S most itt szorongatom a kezemben ezt a „varázspálcát", a cserkészélet kopjafáját, emberi méltóságom aprócska jogarát... s egyszer csak azt veszem észre, hogy már hozzám jönnek a fiatalok; nekem kell őket feltétel nélküli szeretettel körülvennem... én lettem „Béla bájuk", „Máriájuk"... ­ Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint!

78 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Gál Melinda (14), 2006

Fábry Nóra (23), 2001

BÉKALENCSE ŐRS

TAKÁCSMÁCSONYA ŐRS

Mit szeretek a cserkészetben?

Azt hittük, az első tábor a legnehezebb, de

Nagyon jó a társaság. Mindenki

mikor eljött a második tábor, beláttuk, hogy

segít a másiknak, és sok embert

tévedtünk. Kilenc napig ömlött az eső, csak a

megismerhetek.

szülői napon kegyelmezett meg nekünk az

Őrsvezetőnk, Rita, mindig készül

időjárás, és felcsillant a remény a napsugárral

az őrsgyűlésekre és jó találkozni az

együtt arra, hogy kiszárad a hálózsák, vagy egy

őrstársakkal is. Sokat beszélgetünk,

pár cipő, esetleg egy nadrág, de legalább egy

nevetünk, és érdekes dolgokat

zokni!!!

tanulunk. Nagyon jó az őrsünk, és jó

Nem így lett, de épp ezért felejthetetlen a fáklya

egy kicsit együtt lenni a fárasztó

lángjánál szárított zokni, ami fehérből korom­

tanítás után.

feketévé konvertált, a levendulából készült

A táborokban pedig azt szeretem, hogy

egy

időre

civilizációból,

kilépünk

lekvár, a Cetek indulója, tábori élet mások

a

ruháiban, sátorlapban alvás, meztelen csiga a

mindenről

bakancsban, a „hagyjatok itt meghalni!!”, sárfolyó

magunknak kell gondoskodnunk.

és víz és nedvesség és eső. Buják! Ennyi!

Magunknak főzünk, sátrat építünk, és közben megismerjük a többi

Schulek Dávid gimnáziumi tanár A kezdetekkor ott lehettem. Más volt, mint ma, kevesen voltunk. A mai szertár helyén „üléseztünk”. Nem volt másunk, csak Béla bá emlékei. Abból próbált nekünk minél többet átadni. Túráztunk, kirándultunk, és az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor kicsiny falusi templomokban énekelhettünk. Rendszerváltozás utáni első években ez óriási dolog volt. Énekeltünk, és úgy örültek nekünk, ahogy kevesen. Hihetetlen küldetésnek éreztük cserkészetünket. Másik kedves emlékem a széki lakodalom volt Erdélyben. Olyan beszél­ getéseket, élményeket élhettem meg, amikből ma is táplálkozom. Csapatban töltött éveim alatt ismertem meg azokat az embereket, akik ma is a legjobb Barátaim. Közel 15 éven keresztül december 27­én együtt ünnepeltünk. Köszönöm a Barátaimat és köszönöm Mindenkinek a munkáját, aki hozzájárult, hogy 20 év után az új ötödikes osztályomból is üdvözölhessek Huszonötösöket!

20 éves a csapatunk ­ 79

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Rudan Ferenc és Rudanné Seidl Zsuzsanna cserkész­szülők Öt gyermekünk felnőtté válásában a cserkészet, és ezen belül a 25­ös csapat nagyon jelentős szerepet játszott. Mi, szülők, a „pálya széléről” figyeltük a csapat, és azon belül a gyermekeink életét, csak villanásokat, benyomásokat tudunk felidézni. Legelőször Erődi­Harrach Béla báról kell szólnunk. Varázslatos hatása a gyerekekre szerény, bölcs személyiségével függ össze. Komolyan vette, személyesen becsülte, szerette minden egyes gyereket, mindig megadta nekik azt az önállóságot, aminek a megélésére már képesek voltak. Öröm volt megtapasztalni a gyerekek iránta megnyilvánuló tiszteletét, nagy­ rabecsülését, szolgálatkészségét. Néhány emlék­mozaik­kő gyermekeink cserkész­életéből: Palacsintasütő, sütemény­készítő és egyéb interaktív őrsgyűlések, amelyeknek otthonunk helyszínt biztosíthatott. A cserkészbálok előkészületei, rengeteg izgalom, még több munka, és végül maga a bál, az óriási büszkeség, öröm: felkészültünk, megcsináltuk, sikerült! A kirán­ dulások: eleinte izgatott készülődés, később gyakorlott, szakszerű felkészülés, és haza­ érkezve rettenetes állapotú kamasz­holmi, de lelkes, vidám, boldog és holtfáradt gyerek, tele élménnyel, tapasztalattal és történetekkel. A táborok: szorgalmas, fáradságos előkészítő­munkálatok, majd a táborban kosztól alig felismerhető, de végtelenül lelkes, vidám, nyüzsgő, elfoglalt cserkész­népség, majd a tábor végén a gimnázium és a templom között búcsúzó táborozók boldogsága, vidámsága, egymás iránti szeretete. Most, hogy már felnőttek a gyerekeink, a mozaikkövek összeálltak képpé: mit kaptak a cserkészettől, a 25­ös csapattól. Sok­sok élmény mellett megtanultak felelősen elvégezni egy rájuk bízott, vagy vállalt feladatot. Képesekké váltak együtt dolgozni, elfogadni egymást, tolerálni egymás hibáit, segíteni egymásnak, szeretni egymást. Megtanultak együtt ünnepelni, szórakozni, gyászol­ ni. Megismerték annak az értékét, hogy tartoznak valahová, barátaik vannak, akikkel szeretik egymást, fontosak egymásnak. Komolyan tudnak gondolkozni helyükről, fela­ datukról a világban: begyakorolták az Isten színe előtti, felelős életet. Mindazt megkapták tehát a gyerekeink a cserkészetben, amit mi is igyekeztünk nekik a családunkban megmutatni. Végtelenül hálásak vagyunk ezért, Isten áldja meg mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak a Csapat eddigi életéhez, és kívánjuk, hogy a Csapat további sok­sok éven át szolgálja gyermekeink, unokáink stb. épülését, gazdagodását hitben és tudásban.

80 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Móczár Ildikó (29), 2006

Schmidt Kati néni

GALAGONYA ŐRS

tánctanár

Néhány év távlatából visszatekintve aktív cserkész­

A 25­ösökkel számos jól

éveimre, felejthetetlen élmények sora jut eszembe,

sikerült táncos előadás közös és

melyek

számomra.

számomra maradandó élmény

Visszaemlékszem az első táboromra, ahol augusztus

a mai napig is; az István, a király,

20­át ünnepelve mi magunk játszottuk el az István, a

a kalocsai ugrós, a Carmina

király című rockoperát, az együtt átélt tábortüzek

Burana, a spanyol tánc, a palo­

felemelő hangulatára, a zászlólevonásokra csillagos

tás, a bécsi keringő, vagy a tár­

estéken.

néha

sastánc­tanfolyam. Mindnyájan

emberpróbáló időjárási körülmények között is kitar­

jól emlékezünk ezekre. Nem­

tottunk, és amelyek minden évben sok­sok élménnyel

csak a sikerekre, hanem az ah­

gazdagítottak, tábori misékre, erdélyi útjainkra és sok

hoz vezető útra is.

ma

is

meghatározóak

Emlékszem

táborokra,

ahol

más kirándulásra, túrákra és bálokra, amelyek össze­

Az életet felfoghatjuk akár

tartó közösséggé kovácsoltak bennünket. Olyan

egy nagy keringőnek, amit el­

közösséggé, amelyben sokat tanulhattunk az élet

táncolunk a sírig és a boldogsá­

számos területéről, saját magunkról, amely életre

gunk attól függ, hogy kivel tán­

szóló barátságokat adott – és ami a legfontosabb,

coljuk végig. Gondoljunk erre is,

hogy közös élményeinken keresztül az „Isten­haza­

amikor visszatekintünk, összeg­

embertárs” szellemében formálódtunk, amely

zünk.

mélyen meghatározó, szilárd alap az életben.

Kevei Anikó iskolagondnok Úgy látom, hogy a cserkészet fontos célja a magyar nép kultúrájának és történelmi ha­ gyományainak ápolása. Cserkészeink nem csak lelkesedő, de cselekedni is kész lányok és fiúk önkéntes társulása. Olyan mozgalom, ahol minden olyan gyerek megtalálhatja számítását, akiben van némi elszántság. A cserkészek a céloknak és a résztvevők érdeklődésének megfelelő folyamatos, ösztönző és változatos programokon és tevékenységekben vesznek részt, amelyek ismeretszerzést, játékokat, táncot, énekeket és hasznos gyakorlatokat, valamint közösségi szolgálatokat foglalnak magukba. Ez úton kívánok további jó munkát és szép sikereket!

20 éves a csapatunk ­ 81

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Ábrányi­Balogh Péter (ÁBP) (21), 2000

Egervári Lilla (12), 2008

GEPÁRD ŐRS, FEKETE PÁRDUC ŐRS, őrsvezető

SZAMÓCA ŐRS

A csapattól nagyon sok mindent kaptam az elmúlt 10 évben. Kaptam tőle egy közösséget, akikhez bármikor

Mit jelent a Szamóca őrs szá­ mára a cserkészet?

fordulhatok. Kaptam rengeteg élményt és tapasztala­

Nagyon örülök, hogy cser­

tot. Élményt, mikor megéreztem a cserkésztábor alatti

kész vagyok! A kirándulásokon

szabadságot, kikapcsolódást, természetközelséget.

és a táborokban sok embert

Kalandot a portyák, túrák során. Tapasztalatot, hogy

ismerünk meg, és sok mindent

hogyan szervezzünk 10­100­1000 embernek olyan prog­

tanulunk. Pl.: hogyan kell a

ramot, mely mindenkinek hasznára válik. Azt az érzést

sátrat felállítani, tüzet táplálni,

kaptam, hogy hasznos munkát végezhetek, olyat,

ételeket sütni­főzni, vagy fából

mikor nem a munka terhe az elsődleges, hanem az,

egész kényelmes padokat kö­

hogy másnak a javára lehet dolgozni.

tözni. A hangulat és a társaság

Együtt ülni a tábortűz körül, együtt énekelni a

mindig nagyon jó. Az őrs többi

nagysátorban több mint százan ­ egy visszaadhatatlan

tagjával és az őrsvezetőmmel

érzés, hangulat. Ez olyan dolog, amit csak cserkész

pedig nagyon jóban vagyok!

közösségben tapasztalhat meg az ember.

Mocskonyi Erzsébet ­ Bözsi (20), 2001 VACKOR ŐRS, MAZSOLA ŐRS, őrsvezető Az első táboromban, újoncként, a kisaltábor még csak harminc főt számlált, mára több mint százan tartoznak bele évről­évre... Mikor elmentem az első őrsgyűlésre, semmit se tudtam még a cserkészetről, de az évek folyamán a részemmé, mára talán az életemmé vált. Tényleg egy életforma! Hogy mi válto­ zott az alatt a kilenc év alatt, amit itt, Veletek töltöttem? A csapat létszáma megnőtt, ezzel sokat nyert, de valamit el is veszített a csapat abból, amit csak mi tudtunk, az a harminc gyerek a bodonyi legelő közepén. Az akkori vezetőink most értek abba a korba, hogy megházasodjanak, és lassan ne mások gyerekeit, hanem a sajátjukat neveljék fel. Húsz éves a csapat, annyi idős, mint én magam, de jóformán a saját életemből is csak arra a kilenc évemre emlékszem, amit cserkészként éltem le, éltem meg. A csapat tagjai jelentik számom­ ra a barátokat, és nem félek attól, hogyha majd én is dolgozni kezdek, megházasodom, ezek a barátságok feledésbe merülnének. Sokkal szorosabb kapcsolatok alakultak itt ki. Köszönöm Nektek!

82 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Vajna Zita (19), 2002 BOGÁNCS ŐRS, SZAMÓCA ŐRS, őrsvezető Kilencedik éve vagyok a 25­ös Szent Imre cserkészcsapatban… Nagyon nehéz összefoglalni azt a rengeteg élményt, tapasztalatot, nevelést, örömöt, új ismereteket, barátokat, segítséget, amiket ettől a csapattól, közösségtől kaptam. Olyan közösségnek lettem tagja, és olyan élményeket kaptam, amiknek soha nem lehettem volna részese, ha nem leszek cserkész. Nagyon sokat köszönhetek ennek a csapatnak, rengeteg különböző egyéniségű és típusú értékes embert ismertem meg, akik közül sokakkal együtt nőttem fel, és akik az itt eltöltött idő alatt nagyon közel kerültek hozzám. Jó érzés, hogy mindig tudtam, hogy számíthatunk egymásra. Ezalatt az idő alatt megtanultam sok különböző emberrel együttműködni, együtt dolgozni, egymást elfogadni. Kezdettől fogva őrsvezető szerettem volna lenni. Úgy éreztem, hogy amiket kaptam a csapattól, a cserkészettől nem tarthatom meg saját magamnak. Át kell adnom más embereknek is. Szerettem volna lehetőséget adni nekik arra, hogy átéljék ebben a csapat­ ban azt, amit én is átélhettem. Emellett nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. Óriási felelősség van minden őrsvezető kezében, mint ahogy minden ember kezében, aki gyerekeket nevel, gyerekekkel foglalkozik, és ezáltal részese lesz az ő életüknek. Ez egyben nagy kihívás is. Ezért igyekszem ennek az őrsvezetői feladatnak legjobb tudásom szerint megfelelni már 3 éve, amióta vezetem az őrsömet, a Szamóca őrsöt. Nagy élmény volt már idáig is együtt tölteni velük hétről­hétre másfél órát az őrsgyűléseken, együtt táborozni, programokat csinálni, végigkísérni növekedésüket, belelátni az életükbe. Úgy érzem, sikerült nagyon jó és mély kapcsolatot kialakítanom velük, nagyon szeretem őket. Boldog vagyok, hogy az őrsömbe tartoznak, hogy ők is bizalommal fordulnak hozzám, hogy ilyen összetartó őrsként lehetünk tagjai ennek a csapatnak. A cserkészet számomra örök életre szól, értékes, erkölcsös és boldog életre nevel. Úgy gondolom, hogy ennek keretében arra kell törekednünk, hogy egy jobb világot építsünk magunk körül. Ezeket a gondolatokat szem előtt tartva fogom az őrsömet továbbra is vezetni, és a 25­ös csapat építő tagja maradni…

20 éves a csapatunk ­ 83

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Varga Vince (55) portás Fél évszázadon keresztül tartó tilalom sem szüntette meg az igényt a cserkészet iránt. Minden jóérzésű ember várta az újjászületést. Nagybátyám cserkész múltja révén van rálátásom a dicső múltra és az ígéretes jövőre, hiszen a mai cserkészek a szemem előtt nőnek fel. A maiak, a régiekhez hasonlóan, mintha többet tanulnának, tervszerűbben készülnének az életre, igényesebbek, fogékonyabbak minden iránt. A sáros kerékpárjukat a porta előtt tologató, néha szeleburdi kislányok egyikét évekkel később egy mentőautó gyakorló doktor nénijeként láttam viszont. A másikat Déván dicsérték, mert ellenszolgál­ tatás nélkül tanította az ottani árvákat, ma Budapesten tanítónő. Ma is jól esik a cserkészek­ kel kirándulni. Érdekes, hogy a túrák végén nem csak az izomlázról, a fáradtságról, hanem a táj szépségéről, a természet csodáitól is tudnak beszélgetni. Én tisztelem, szeretem a cserkészeket, a szebb jövőt látom bennük. Munkátokhoz jó egészséget, sok sikert kívánok!

Simonkayné Szabolcs Júlia (56) cserkész­szülő A cserkészettel még a rendszerváltozás utáni újjászerveződéskor megismerkedtem. Úgy gondoltam, hogy nagyobb gyermekeim számára feltétlenül jó lenne egy ilyen mozgalom, ezért a cserkészet központjába mentem el. Ott akkor az Anonymus csapatot ajánlották, melynek gyerekeim tagjai is lettek. Nagyon szép volt az avatás, egész családunk úgy érezte, hogy gyermekeink megtalálták a helyüket. Sajnos az első tábor már nem egészen ilyen volt, a sok öreg, akik a lelküket kitették az újjászervezésért, a táborral már nem tudtak mit kezdeni, inkább csak ők nosztalgiáztak. Így átkerültünk a Szent István Bazilika csapatába (időközben a környékre költöztünk). Itt nagyon komoly táborok voltak, a tábor vezetője Csordás Imre, mindent megtett a gyerekek testi­lelki épüléséért. Inkább csak az volt a probléma, hogy a hitélet és a cserkészet szinte teljesen összefonódott, holott szerintem ezt külön kellene választani. Marci fiam, már az iskola csapatába lépett be, és eddig nagyon meg vagyok elégedve (Marci most tizenkettedikes). Kiváló őrsvezetője van, Rudan Janos, akire mindig felnéztek a gyerekek („a Jani azt mondta”), s máig össze tudja tartani a Gorillákat. Nagyon jók a táborok is és a bicik­ litúrák. Nem tudom, hogy az országban hány cserkészcsapat működik, de úgy látom, hogy a rend­ szerváltáskor a cserkészet népszerűsítése nagyobb lendülettel folyt, mint napjainkban.

84 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Dr. Seidl Gábor A Ciszterci Diákszövetség elnöke A 25. sz. Szent Imre Cserkészcsapat immár másodszor ünnepel jubileumot. Először 1945­ ben, alapításának 25. évfordulóján, most pedig az újraéledés 20. évfordulóján. Ennek az „újraéledésnek” megünneplése alkalmat ad az emlékezésre. Három évvel ezelőtt a Ciszterci Diákszövetség emléktáblát avatott a Gimnáziumban a világháborús hősi halottak, az 1956­os forradalom és szabadságharc mártírjainak, valamint a terrorizmus üldözöttjeinek emlékére. Ennek a táblának így szól a mottója: „Emlékezzetek és emlékeztessetek”. Ez a célkitűzés annál is inkább figyelemreméltó és aktuális, mert az újraéledő 25. sz. Szent Imre Cserkészcsapat nem jöhetett volna létre az emlékek felelevenítése nélkül. De mire is kell hát emlékezni? Elsősorban a cserkésztörvényekre, amelyek változatlanul érvényesek a megváltozott élet­ és világkörülmények között is. Nemkülönben emlékezni kell az eredeti 25. sz. Cserkészcsapat dicséretes eredményeire. Csak példaképpen néhány gondolat: a régi 25. sz. Cserkészcsapatnál a betiltásig (1946/47) összesen 979­en tettek fogadalmat és ezen idő alatt mintegy 110 táborozást szerveztek. Ezen táborozások között kiemelkedő volt például az 1933­ban Magyarországon rendezett Gödöllői Nemzetközi Jamboree­n való részvétel, vagy az 1928­ban, Kanderstegben (Svájc) megrendezett téli sítábor, ahol a 25­ös Cserkészcsapat résztvevői a síversenyek minden számában győztesen kerültek ki, megelőzve több alpesi vagy északi ország sícsapatát. És még sorolhatnánk egyéb kiemelkedő hazai vagy nemzetközi táborokat. A régi 25. sz. Cserkészcsapatnak, alapításakor 9 diák volt tagja. A mostani 25­ösök 4 tag­ gal indultak 1989­ben. És itt kell megemlékezni néhai Béla báról, Erődi­Harrach Béláról, akinek elévülhetetlen érdeme volt a 25. sz. Cserkészcsapat újraélesztése és megszervezése. Haláláig tartó fáradhatatlan munkával szervezte a csapatot, melynek létszáma jelenleg már meghaladja a 200 főt. Ezen kívül az Ő nevéhez fűződik, illetve munkája eredményének kell tekinteni a Csobánkai Nemzetközi Cserkészpart létrehozását is. A Ciszterci Diákszövetség, ­ mint Fenntartó Testület – az „új” 25. sz. Szent Imre Cserkész­ csapatnak további fejlődést és eredményes „Emlékezést” kíván.

20 éves a csapatunk ­ 85

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Hergár Luca (14), 2007

Hauser Mariann (14), 2007

MÁLNA ŐRS

MÁLNA ŐRS

A Málna őrsöt az őrsvezetőnkkel

Az első próba. A Nyugati pályaudvarnál

együtt 9 lány alkotja: Boró, Mariann, Lili,

találkoztunk. Mikor már mindenki ott volt,

Lilla, Kati, Flóra, Biló, Liló, Ancsi, és Luca.

kaptunk egy sms­t, hogy vegyünk egy

Ezek a lányok azonban egy kicsit mások,

Thomas magazint, és hogy a cserkész minden

mint az átlagos emberek…:) Ők ugyanis

helyzetben feltalálja magát. Az újságban volt

mindig jókedvűek, órákon át tudnak min­

ugyanis a következő nyom, egy üzenet

denen nevetni, mindig a dolgok napos

rovásírással, hogy menjünk a Margitszigetre.

oldalát nézik, és minden jó dologban

Ott jeleket kellett követnünk, vagyis kellett

benne vannak. Tele vannak energiával,

volna, de pont az út rossz oldalán mentünk,

összetartanak jóban és rosszban. Szóval

ahol nem voltak. Végül megtaláltuk az első

együtt egy igazi csapatot alkotnak.

állomást, ahol egy feladatlapot töltöttünk ki, onnan párokban mentünk tovább. Kellett énekelni, csomózni, térképet betájolni

Balla Katalin (14), 2007 MÁLNA ŐRS

iránytűvel, útjeleket felismerni, mesét és étel­ receptet mondani.

Biló­buli. Az egyik őrstársunknak a szülinapjára titokban őrsileg meglepe­ tést szerveztünk. A buli előtt egy óriási

Hátó Boróka (14), 2007

lufi­málnát készítettünk =). Odaérve hoz­

MÁLNA ŐRS

zájuk a kapu nyitva volt, bementünk, és

Miért pont Málna? Megalakult az őrsünk,

bekopogtunk az első ajtón, ami az

de mi legyen a nevünk? Ötlet nem sok akadt.

utunkban volt, arra számítva, hogy Biló

Aztán elmentünk az első portyánkra

kinyitja, és mi kiáltunk egy nagy

Szigetmonostorra. Elkezdtük járatni az

„MEGLEPETÉÉÉS”­t. Az ajtót egy idős

agyunkat,

néni nyitotta ki (feltehetőleg Biló

növényhatározót is elővettünk, és az egyik

nagymamája), aki meg is lepődött velünk

oldalon olyasvalamit találtunk, amit alig

együtt, és eligazított bennünket. Itt

bírtunk elolvasni és következő években

ismét beugrottunk az ajtón és megint

mindig megnevettetett minket, ez volt az

elkiáltottuk magunkat. Harmadszorra

ipekakuána. Aztán eszünkbe jutott, hogy

végre sikerült, és Bilónk rendesen

egyáltalán nem fontos, hogy olyan nevet

meglepődött, úgyhogy kezdődhetett a

válasszunk, ami olyan egzotikus, hogy senki

nagy buli =D.

sem ismeri, sőt! Nos, így lettünk Málnák..

86 ­ 20 éves a csapatunk

de

hiába..

Még

egy

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Péterffy Lili (14), 2007 MÁLNA ŐRS Ha tömören, egy­két szóval szeretném leírni az őrsömet, az első, ami eszembe jut: az örökös jókedv. Bár a Málna őrs most ünnepli 3. szülinapját, eddig egyetlen őgy­t sem tudnék felhozni példának, amin ne éreztem volna hiper­szuper­extra­gigán jól magam. Ez köszönhető a világ legjobb őrsvezetőjének, a világ legjobb őrstársainak és persze a Málna­ erőnek, ami összetart, és összehangol minket. Minden héten pénteken van az örökké mosolyra hangoló őrsgyűlés!!! Vannak megszokott elfoglaltságaink, de minden pénteken tanulok valami újat, valami olyat, aminek hasznát vehetem az életem hátralevő részében!

Ivanics Anikó (20), 2006 MÁLNA ŐRS, őrsvezető Máln@szörp... Ha még mindig nem tudnátok hova tenni minket, csak gondoljatok vissza a hegyesdi táborra, és arra a siserehadra, ami a fél alakulót kitette… na, azok lennénk mi, vagyis annak az egyik fele. Azóta lett saját, külön bejáratú őrsünk. Ami őket illeti, azóta megnőttek…tudom, hogy ez amúgy a gyerekeknél normális, de a pici, cuki cserkészkedni vágyó manók eltűntek, és itt maradt nekem ez a nyolc,napelemes energiabomba. Akik még akkor is arról beszélgetnek a ponyva alatt, hogy biztos nem fog esni (mert Ancsi azt mondta), amikor már zuhog. Sportolnak, táncolnak, színjátszanak, zenélnek, küzdenek, nevetnek és mondom.. fénysebességgel nőnek. Ami engem illet, azóta komoly bevételt jelentek a málnás cukrok gyártóinak, ugyan az adóm egy százalékára még nem tették rá a mancsukat, és akármennyit küzdök az elemekkel, örülök, hogy vannak nekem. Büszke vagyok rájuk és féltem őket (leginkább a génspecifikus betegségektől, Hannah Montánától és a kamaszkortól). Ezt itt és most írásba is adom, csakhogy eszükbe jusson majd akkor is, amikor már elkapták ezeket a betegségeket..., vagy csak épp nem érzik a málnaerőt. Egye fene, odaadom a pulcsim, ha fáznak, alszom a fehér B szélén jetiveszély esetén, árkolok, mesélek, tekerem az elemlámpájukat, mert ez egy ilyen szakma. :) Ami minket, málnákat, illet, együtt sírunk, együtt nevetünk, néha egymásnak esünk, de még bőven van szusz bennünk. Az őrsi szellem olyan mértékben munkálkodik, hogy lassan málnaszörp folyik az ereinkben vér helyett... de lekopogom, háromszor, alulról fölfelé, fordítva veszek fel mindent, bedobok pár hullócsillagot is, ezen ne múljék, csak maradjon minden így.

20 éves a csapatunk ­ 87

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Szijártó Janka (13), 2006 BÉKALENCSE ŐRS

Scharek Eszter (13), 2008 SZAMÓCA ŐRS

Van egy csapat: 25, benne egy raj: Szent

Az őrsöm egy kiváló együttműködő csa­

Kristóf, benne egy őrs: BÉKALENCSE ŐRS!!!

pat, amit őrsvezetőnknek, Zitának köszön­

Ennek az őrsnek vagyok a tagja, és nagyon

hetünk. Eddig két táborban vehettem részt

jófej, vicces, kedves őrstársaim és őrsveze­

­ Mátyás királlyal és a cowboyokkal ­ és sok

tőm van. Szeretem a táborokat, mert több

érdekességet tudtam meg a cserkészetről.

őrsöt és cserkészt is megismerhetek, és

Az újonc­ és a félpróba az egész őrsnek

táborozós tapasztalatot is lehet szerezni :).

nagy élményt jelentett.

Egyéb programok, amin voltam: kakaó­

Azért szeretek cserkész lenni, mert

ház, cserkészbál, cserkésznap. Ezeken az

kedvesek az őrstársaim, az őrsvezetőm,

eseményeken csapatomon kívüli cserké­

jók a programok. A legjobb, hogy a 25.

szekkel is találkoztam, és szerintem ez is

számú Szent Imre Cserkészcsapat tagja

nagyon fontos!

lehetek.

Szabó Lívia (21), 2002 MANDARIN ŐRS, PIPACS ŐRS, őrsvezető 2004­ben kerültem a csapatba, azon belül is a Pipacs őrsbe. Ez a harmadik évem, amióta viszem az újonc őrsömet. Rengeteg mindent köszönhetek a csapatomnak és az őrseimnek egyaránt. Nekem ez a csapat „otthont” adott, mert előtte nem volt semmilyen közösségem az osztályon kívül. Nagyon sok barátot szereztem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, sok szeretetet kaptam, és rengeteg élményt. A cserkészet révén megismerhettem más országokat, ezen keresztül jutottam el Olaszországba (2006. Roverway), Kárpátaljára, Erdélybe, Horvátországba, és jártam be szinte egész Nagy­Britanniát (Gilwell Park). Nagyon jó dolognak tartom a cserkészetet, mert sok lehetőséget ad a világban, sok ismerőst szerezhetsz azzal, ha például részt veszel egy nagyobb cserkésztalálkozón. Persze a legfontosabb az ŐRS, ahol megtanulhatsz alkalmazkodni, megbocsátani, összetartani. Ezt mind az őrsnek, de legfőképpen az őrsvezetőnek köszönhetjük. Én nagyon hálás vagyok az őrsvezetőimért, mert nem csak jó példaképek, hanem nagy­ szerű barátnők is, és ezek tényleg olyan barátságok, amik egy életre szólnak. Nagyon szeretem ezt csinálni, ha sok időmbe és energiámba is kerül, megéri, mert van egy közösség, ami mindig mellettem áll és mindig van kihez fordulni.

88 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Szabó Anna (20), 2000

Pauer Fanni (14), 2008

MANGÓ ŐRS, CSIPKEBOGYÓ ŐRS, őrsvezető

BÉKALENCSE ŐRS

Ez a tíz év rengeteg élményt és sok

Szuper az őrsünk, nagyon jók az őrsgyűlé­

barátot adott. Jó, hogy ebbe a csapatba

sek; őrsvezetőnk, Rita is szuper. A táborok

tartozhatok, mert egy olyan közösség

és az egyéb programok is nagyon jók. Jó,

tagja lehetek, ahol eddig is sok élmény­

hogy az őrssel nem csak a cserkészetben,

ben lehetett részem, sok új embert ismer­

hanem „azon kívül" is nagyon jóban vagyok.

hettem meg, és rengeteg barátságot

Összefoglalva: a cserkészet SZUPER!

köthettem. A sok közös tábori élmény csak mélyítette ezeket a kötelékeket. Hatalmas

élmény

volt,

hogy

a

Pitypangoknál (ma már Mangók és

Kisbán Petra (13), 2008 SZAMÓCA ŐRS

Málnák) nem a minimális létszám

Megtanultam megbízni a társaimban és jó,

megteremtésével volt gond, hanem a

hogy számíthatok rájuk. Szeretek kirándulni

(túl) sok lelkes lánynyal. A velük való

és ebben a tábor sokat segít. A táborban min­

találkozás mindig sok vidámsággal tölt el.

dent magunk csinálunk és ez muris, amellett, hogy jól összehozza az őrsöt.

Vajna Rita (19), 2002 BOGÁNCS ŐRS, BÉKALENCSE ŐRS, őrsvezető 2002­ben tettem fogadalmat a 25­ös számú Szent Imre cserkészcsapatban. Nehéz összefoglalnom, milyen volt az elmúlt nyolc év, amelyet a cserkészcsapatunkban töltöttem. Temérdek élmény, amelyet az ember nem felejt el soha. Rengeteg barát, vidám­ ság és szeretet. Kalandok, izgalmak és próbatételek…”Egy jó közösség, amelyben mindig jól érzed magad”. Én mindig nagyon szerettem gyerekekkel foglalkozni, tanítgatni őket, játszani velük, ezért nagyon nagy örömet jelentett nekem, amikor 2007 szeptemberében egy, akkor már két éve működő lány őrsnek az őrsvezetője lehettem. Jelenleg 8+1 tagú a mi Békalencse őrsünk. Az őrsgyűlésekkel, őrsi programokkal, nyári táborokkal én úgy gondolom, hogy nagyon jó kis közösséggé szerveződtünk. Szeretünk együtt lenni, mindig jó a hangulat. :) Az a cél, hogy motiváló, jó programok, táborok, közös élmények során a gyermekek észrevétlenül belenőjenek a tényleges, egész életüket végig kísérő „cserkész életbe”, melynek alapja a hit, a magyarságtudat, a szeretet, a feltétlen segítség, és a tisztesség.

20 éves a csapatunk ­ 89

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Havasi Máté (30), 1998 GYÍK ŐRS Húsz esztendő. Ebből kinek több, kinek kevesebb az, amennyit a csapatban, a cserkészet­ ben töltött. Nekem alig tizenkét év. Legalábbis hivatalosan. Mert amikor megpróbáltam vis­ szaemlékezni, valójában hol is kezdődött számomra a cserkészet, rá kellett döbbennem, hogy bizony a magot nálam is épp húsz évvel ezelőtt vetették el. Akkor került kezembe ugyanis először a Bodnár­féle háromkötetes Cserkészkönyv reprint kiadása, amit már akkor érdeklődéssel, sőt, nagy lelkesedéssel olvastam. Lenyűgözött az a természetközeliség, az a kalandokkal teli életmód, az a gyakorlatiasság, amit később magam is megtapasztalhat­ tam… De akkoriban ­ ne feledjük, a magyarországi szövetség csak ebben az évben, 1989­ben kezdett hivatalosan is újjászerveződni ­ még elérhetetlennek tűnt az egész. Ismeretségi körömben egyetlen aktív cserkész sem akadt, legalábbis nem tudtam róla. Majdnem egy évtized telt el, mire az én nyakamba is zöld nyakkendő került, és letettem a cserkészfogadal­ mat. A fent említett könyv persze ezután is kedvelt olvasmányom maradt jó pár éven át… És hogy mi történt azóta? Felsorolni is nehéz lenne, de ha megpróbálnám, akkor is inkább csak emlékképek villannának fel. Érzések, arcok, benyomások, hangulatok, amiket nem feltétlenül kötnék időpontokhoz: elakadt teherautót kiráncigálni a sártengerből és GH­t építeni szakadó esőben… csapatújságot írni, szerkeszteni, nyomtatni és fűzni rohammunkában, hogy időben elkészülhessen a csapatkarácsonyra… félméteres hóban caplatni a téli nap utolsó sugarainál, hogy időben megtaláljuk a menedéket jelentő barlan­ got, ahol meghúzódhatunk éjszakára… portugál és örmény cserkészekkel együtt kutat meszelni a vakító mediterrán nap alatt… térdig sárosan, fáradt izmainkat pihentetve, meleg teát iszogatni egy cserkész teljesítménytúra célállomásán… éjszakai őrségben a sötét égbolt fénypontjait bámulni, hullócsillagokra vadászva… elnyújtózni saját készítésű tábori ágyainkon a délutáni pihenő alatt és hallgatni a fák között susogó szelet… vállunkon ter­ jedelmes zsákunkkal, izzadtan és porosan, de elégedetten hazatérni egy tábor után… Hát ilyen ez és ennél is több. Rengeteg tapasztalat, élmény és barátság. Mindegyiktől több, értékesebb és a ­ szó nemesebb értelmében ­ gazdagabb lehet az ember. Mindezeket pedig egymásnak köszönhetjük. Hát köszönjük is meg. Azoknak is, akik a kezdet kezdetén, illetve az újrakezdés kezdetén rászánták magukat erre a feladatra, és továbbadták a tudást a később érkezőknek, azoknak is, akik minket tanítottak, és azoknak is, akik velünk együtt tanultak: vezetőinknek, őrs­ és csapattársainknak, más csapatok cserkészeinek, szüleinknek, papjainknak, támogatóinknak és mindenkinek, aki mellettünk állt és áll... Én is köszönöm nekik.

90 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Túróczi Hajnalka (215), 2006 BÉKALENCSE ŐRS Nekem az elmúlt négy év rengeteg élményt és kihívást jelentett. A táborokban átélt kisebb­nagyobb küzdelmek, és hatalmas nevetések az őrssel, de az egész csapattal is – összekovácsoltak minket. Az őrsgyűlések fontos részei a heteimnek. Hangulata a hétköz­ napokban elhozza azt a szemléletet, ami a táborokban oly természetes, de a sietős minden­ napokból viszont sajnos kimarad. Összességében nagyon sokat köszönhetek a cserkészet­ nek, és boldog vagyok, hogy a 25­ös csapat részesévé válhattam, és tagja lehetek.

Entz László (28), 1993 TURUL ŐRS 20 éves a Csapat! Sokáig húztam, halasztottam, hogy megfogalmazzam gondolataimat a 20 éves csapat évfordulóval kapcsolatban, mert nagyon sokféle élmény és érzés kavarog bennem és kissé eltávolodva a csapat mindennapi életétől nem könnyű úgy írni, hogy ne váljon anekdotává írásom. 1993­ban kezdtem cserkészkedni, egészen pontosan január 25­én Bencze Dávid (Didus) őrsvezetése alatt. Ebből rögtön kiderül, hogy én a második újkori generációhoz tartozom, de talán az első olyan generációhoz, akinek már természetes volt a csapat mindennapi rend­ je és a cserkészélet számos velejárója, mint rendszeres őrsgyűlés, szigorú tábori napirend, stb. 12 éves fejjel nagyon hamar megfogott és magával ragadott a cserkészet, ami elsősorban Didus rendkívül odaadó és önfeláldozó munkájának köszönhető. Az őrsgyűléseken, amit mindig vártam, nem csak megszerettük a cserkészetet, hanem fokozatosan megismertük és megértettük a cserkészet lényegét, ami az egész életemet befolyásolta és befolyásolja. Az aktív cserkészéveim számomra, eddigi nem túl hosszú életem egyik legfontosabb, legszabadabb és legszebb időszakát jelentette, a Csapatban uralkodó légkör és gondolkodásmód életre szóló formáló hatással volt/van rám. Azt hiszem ezzel az élménnyel nem vagyok egyedül és ezért nagyon örülök, hogy sokan vannak, akik időt­energiát nem kímélve viszik tovább Béla bá’ örökségét és a cserkészet mondanivalóját. Köszönöm a lehetőséget, hogy írhattam ebben a könyvben és kívánok minden 25­ös cserkésznek: Jó munkát!!!

20 éves a csapatunk ­ 91

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Szabóné Molnár Ilona és Szabó Jenő cserkész­szülők Fiús apák irigykedtek egykor, hogy milyen jó dolgom lesz. A leányok színes egyéniségek, érzékeny lelkűek, otthonülők és majd lesik minden kívánságod, hogy teljesíthessék. Ezzel szemben, ha maradt is az érzelmi kötődés és szívélyesség, céltudatosság váltotta fel az érzelmi labilitást, természetjárás az otthonülést, embert próbáló túlélő kalandok és túrák a leányokra jellemző babázást. Parfümök, lakkcipők, csattok, hajráfok, rúzsok maradnak az arra alkalmas pillanatra és a hétköznapokra, amikor viszont túráról van szó, akkor ezeket felváltja a sok viszontagságot látott hátizsákok 60­, 80­, 100­, literes változatban, hálózsákok, mászókötél, cserkészing és persze a sártól eltorzult túrabakancsok, amik várják, hogy valaki (például én) megszabadítsa őket az agyagos kolonctól. Szembeötlő Kinga és Livi kifelé megnyilvánuló segítőkészsége, bátorsága, önfeláldozásra való készsége, vidámsága, ahogy azt láthatjuk egy–egy cserkészprogramon, vagy csapatbeli esküvőn, cserkészbálon… Mindez nem lenne teljes a rájuk bízott kicsik sokasága nélkül. Ez az utánpótlásról való gon­ doskodás manapság az igazi unikum. Még akkor is dicséretes, hogy a tanulás terhétől agyon­ nyomott egyetemista cserkészek 8­10 kisgyerek testi­lelki fejlődését segítik, hétről­hétre kreatív programot adva ­ az élethez ­ ezeknek az amúgy néha tengő­lengő gyerekcsapatok­ nak. Kontrasztként látjuk a buszokon, villamosokon letottyanó, az üléseken szétfolyó mai fiatalságot. Mi nem fér bele egy ilyen életbe? Például az elhízás, a TV előtti punnyadás, a számítógépen való szörfözés. Ehelyett kitágult a valóságos világ, a természet vadságával való szembesülés, kényelem helyett a fizikai fáradság és természeti kitettség keresése és a hatalmas baráti társaság a világ számos szegletéből. Nem telik el nyár, hogy ne szőnének terveket a határokon túlra, táborokba, felelősségteljes szerepvállalásra. A brit szigetek, Izland, Málta, Olaszország vissza­visszatérő célpontok és a barátok nem csak a szűkebb környezetből, hanem Ausztráliától, Dél­Koreáig, Mexikóig jönnek­mennek, vonulgatnak. Irigylésre méltó, élményekben gazdag fiatalság. Edzett test és lélek, segítőkészség, problémamegoldó képesség fejlesztése. Ezt adja a sokáig

tiltott

mozgalom,

reménytelenségből.

92 ­ 20 éves a csapatunk

reményt,

hogy

kiemelkedjünk

a

mocsárból

és

a

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Pálfalvi J. Viola (13), 2008

Száraz Tímea (15), 2008

SZAMÓCA ŐRS

BÉKALENCSE ŐRS

2008­ban tettem cserkészfogadalmat és

Nem könnyű megfogalmazni, mit szere­

nagyszerű érzés volt, hogy most már én is

tek leginkább a cserkészetben. Talán azt a

egy világméretű mozgalomhoz tartozom.

bizonyos „cserkészes" hangulatot, a tábo­

A cserkészetben leginkább a táborokat

rokat, a vidám őrsgyűléseket, és azt, hogy

szeretem,

mindent

sok embert ismerhetek meg a programok

megtanulhatok a természetről és Istenről.

által. Szeretem az őrsömet, mert kilencen

Számomra az a legjobb érzés, hogy szám­

együtt bárhol és bármikor képesek vagyunk

talan híres magyar és külföldi ember is

jól érezni magunkat. Tulajdonképpen

cserkész. Szeretek cserkész lenni, szeretek

mindegy, hogy mit csinálunk őrsgyűlésen, a

mert

sok

25­ös lenni és örülök, hogy ide tartozha­

hangulat garantáltan a lehető legjobb.

Turócziné Pesty Ágnes cserkész­szülő A cserkészetről sokat hallottam kiskoromban édesanyámtól, akinek a bátyja volt cserkész. Még egészen idős korában is emlékezett cserkészdalokra és vicces cserkésztörténetekre, amit a hozzátartozóknak adtak elő cserkésznapokon. A Szent Imre Gimnáziumban a cserkészetről elsőként Béla bá’ jut eszembe, aki igen­igen kiemelkedő ember volt, idős korában is állandóan új és előremutató elgondolásai voltak. Segítettünk neki az iskolában dolgozatainak legépelésében, sokat beszélgettem vele, az egész életét elmesélte, amit riport formájában az egyik évkönyvben meg is jelentettünk. Mint szülő is megismertem a cserkészetet, mert két lányom is itt cserkész a 25. sz. Szent Imre Cserkészcsapatban. Őrsvezetőjük Wittmann Zsófia és Vajna Rita, mindketten példamutató, hiteles vezetők. Rita felkészülése egy­egy őrsgyűlésre mintaszerű. A cserkészetben a jellemnevelés, hazaszeretetre nevelés mellett tapasztalatom szerint az is előny, hogy 18 éves kor után is a csapatban maradhatnak a fiatalok, ami a katolikus iskolák­ ból kikerült diákoknak nagy segítség, hiszen legtöbbször idegen közegben tanulnak tovább. A másik előnyével akkor szembesültem, amikor láttam, hogy országosan milyen hangsúlyt akarnak a tehetséggondozásnak adni, és itt nemcsak a szaktárgyi tehetségekre gondolnak, hanem sokkal összetettebb tehetségfogalmat használnak. Ilyen szemmel nézve a cserkészet az önálló kezdeményezések megvalósulásának helye, a vezetői, szervezői tehet­ séggel bíró fiatalok kiválasztásának és továbbfejlesztésének színtere.

20 éves a csapatunk ­ 93

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Csányi Tamás cserkész­szülő, a Ciszterci Szent Imre templom karnagya Liliomfi ­ Erődi­Harrach Béla. A hagyományt megőrizte, megmelegítette és átörökítette. Emberségből példát, vitézségből formát adott. A szentimrevárosi cserkészet felmérhetetlen ajándéka a kicsit meghajlott hátú ember, akinek évtizedeket ívelő hűsége, jóságos tekintete, és merész álma látta és végigjárta a víz alatt bújó cölöpöket. Találkozásom a cserkészettel, lányaim beavatása és kisközössége, a liliomos lányok és ifjak szellemes kalandjai Erődi­Harrach Béla bátyám élesztő lobogására emlékeztet, akinek köztünk­léte a jogok és kötelezettségek egyensúlyának oly ritkán tapintható áldása. Kívánom, hogy lábnyomát száz másik tapossa, az elveszett nemzedékek gyermekei, akik között lesz talán, akiről társai elmondhatják majd: vitézségből formát, emberségből példát adott. Úgy, ahogy egy fontos történelmi pillanatban Liliomfi.

Németh Károly cserkész­szülő Amikor baráti társaságban beszélgetünk a cserkészetről, először is Béla bácsi jut eszembe. Ő volt az, aki elindította a cserkészcsapatot, akkor még kis létszámmal, óriási lelkesedés­ sel és hittel. Csobánkai telkén, éveken át tavasszal ott került megrendezésre az új cserkészek avatása és a fogadalomtétel. Nagyon jó hangulatú találkozások voltak. Gitárkísérettel és énekszóval kísért misék összefogták a gyerekeket és szüleiket. Felejthetetlen számomra a cserkészbálok hangulata. Igényesen összeállított irodalmi, zenés, táncos produkciókat láthattunk. A cserkészekből összeállt kamarazenekar színvo­ nalas előadása nagyon tetszett. Óriási élmény volt találkozni Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal, aki nagyon érdekes élménybeszámolót tartott. Csodálatosak voltak a cserkésztáborok. Szép hazánk gyönyörű tájaira jutottunk el a nyílt napokon, hogy láthassuk a gyerekeinket. A keretmesés táborokban a gyerekek, saját maguk által készített, nagyon ötletes jelmezeket viseltek. Az időjárás esetenként komoly próbaté­ tel elé állított Benneteket. Ti soha nem adtátok fel. Megható volt számomra az a pillanat, amikor cserkésztáborból hazatérve a Szent Imre templom mellett, egyforma pólóban, egymás kezét fogva énekelt 150 cserkész. Nekem így voltatok igazán szépek. Kicsit izzadtan, füstösen, sárosan, de mindig vidáman és lelkesen. Nagyon boldog vagyok, hogy mindkét gyermekem ennek a csapatnak a tagja. További jó munkát kívánok sok szeretettel.

94 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Lehel Katalin (14), 2008 SZAMÓCA ŐRS A cserkészet számomra a kikapcsolódást jelenti. Jó érzés délutánonként összejönni az összeszokott, vidám őrsömmel és megbeszélni örömeinket, gondjainkat. Nagyon örülök, hogy megalakult ez a csapat 20 évvel ezelőtt.

Némethné Végh Anna cserkész­szülő A cserkészet lényegéről, szellemiségéről sokat hallottam édesapámtól, aki részt vett 1933­ban a Gödöllői Jamboree­n. Egyik vágyam és kívánságom teljesült, amikor gyermekeim a 25­ös Szent Imre cserkészc­ sapat tagjai lettek. Dióhéjban igen nehéz összefoglalni az elmúlt évek élményekkel, izgal­ makkal, örömökkel, de néha összekoccanásokkal teli éveit. Izgatottan, szülői büszkeséggel vártuk haza gyermekeinket a Thaiföldön és az Angliában rendezett világtalálkozók után. A rajportyák, a gyalogtúrák, a teljesítménytúrák a cserkészek testi és lelki épülését szolgálták. Az évközi őgy­k sok fontos és hasznos tudásanyaggal bővítették mindannyiuk ismereteit. Egyetértek a cserkészet célkitűzéseivel, feladataival, amelyek az ifjúságot ebben a meghatározó életszakaszban a haza­ és természetszeretetre, ősi hagyományainkhoz való ragaszkodásra, a magyar történelem, kultúra és művészetek szeretetére neveli. Ebben a szellemben rendezik meg nyaranta a cserkésztábort is. A szülői napokon orszá­ gunk igen szép, ám igen eldugott helyeit ismerhettük meg. Öröm volt látni, hogy cserkészeink – néha igen mostoha időjárási körülmények között is ­ megállták a helyüket, megtettek mindent, hogy a csapat felejthetetlen élményekkel térjen haza. Otthon – a hátizsák kiürítésekor – megismerkedhettünk a tábor növényvilágával, a talajmintával és megérezhettük a tábor atmoszféráját. Dicséret, elismerés és köszönet illeti a vezetőket, akik tudásuk legjavát adva és erőt, időt, fáradságot nem kímélve mindent megtettek a táborok sikeres lebonyolítása érdekében. Felejthetetlen élményeim a Béla bácsi kertjében tartott fogadalomtételek, melyek hangu­ latát, emelkedettségét, ünnepélyességét, a cserkészekre gyakorolt hatását örök emlékként őrzöm. Befejezésként álljon itt az a mondat, amelyet Béla bácsi mindig a 10. cserkésztörvény után mondott: „Légy emberebb ember és magyarabb magyar”

20 éves a csapatunk ­ 95

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Asbót Márton VIPERA ŐRS, őrsvezető A cserkészet életforma. Talán ez foglalja össze számomra a leginkább mozgalmunk lényegét. Ha ezt jól sikerül átélnünk és átadnunk, a cserkészet igenis jobb életet és jobb vilá­ got ad nekünk. Ezt nem minden csapat tudja elérni: én sem a 25­ösöknél kezdtem, de itt vál­ tam cserkésszé, itt találtam meg azt, ami példát, erőt és támaszt adott. Csapatunkban az a jó, hogy folyamatosan változik, mert az elmúlt 20 évben mindig akadtak lelkes kezdeményezők, akik felelősen, de bátran alakították tovább a közösség cserkészéletét. Nem véletlen, hogy ennyi barátság, sőt, már pár házasság is született cserkészeink között. Az emberi kapcsolatokon túl pedig ott van a rengeteg élmény, amit az elmúlt 20 évben a cserkészetnek köszönhettem. És hogy ezek az élmények ne fakuljanak, bízom benne, hogy az időközben megalakult „öregcserkész” csapatunkban is folytatjuk majd sokan a cserkészélet „jó munkáját”. VERS (20)

Télen túra, őrsgyűlés, Nyáron tábor, fürdőzés,

Húsz év – nagy idő,

Honismeret, népmesék,

Köszönjük, ó, Teremtő!

Mondd csak, mi kellene még?

Pár emberből csapat lett, Új életre született.

A cserkészet tartást ad, Szeretettel, vallással,

Béla bá’ és Mária,

Emberebbé válik mind,

Történelmünk sztárja,

Aki erre rábólint.

Példaadón tanítottak, Velünk sátrat állítottak.

Voltak sokan, kiknek tetszett, Újoncokat felneveltek,

Jöttek is a gyerekek,

Mára ők a vezetők,

Hogy cserkészek legyenek,

Új utakat keresők.

Őrsök gyűltek a csotthonba’, Szaporodtak, mint a gomba.

Add, Uram, e lendület, Jelentsen még 100 évet, 25­ös Szent Imre, Maradjon meg örökre.

96 ­ 20 éves a csapatunk

AHOGY NÉZED, ÚGY LÁTOD

Szabó Kinga (25), 1999 MÁKGUBÓ ŐRS, GÓLYAHÍR ŐRS, őrsvezető Mindenekelőtt a legjobb barátnőimet köszönhetem a csapatnak, akikkel a közös munka hozott össze s formált igaz társakká. A Mákgubókat, amelyben megélhettem kamaszkoro­ mat és elfogadtak olyannak, amilyen voltam, a Gólyahíreket, akikkel hét éve nevelgetjük, tanítgatjuk egymást, és akiknek a hivatásomat köszönhetem. Hiszen, ha nem kezdem el őket vezetni, talán sosem jövök arra rá, hogy én alsóban szeretnék tanítani. A rám bízott feladatokon keresztül alakult ki a felelősségtudatom, a nyitottságom, a rugalmasságom, erősödött meg bennem, hogy semmit se adjak fel, mert hiszen nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. A hazai és külföldi táborok kapcsán nyílt ki számomra a világ s értettem meg, hogy így is lehet élni, sőt máshogy nem is érdemes. Valamint a cserkészetnek köszönhetem azt is, hogy megismerhettem Livi húgom igazi oldalát.:) A 25­ös csapat nélkül nem lennék az a Szabó Kinga, aki vagyok.

Simonkay Márton (17), 2003

Fábry Kati (25), 1999

GORILLA ŐRS

MÁKGUBÓ ŐRS, PIPACS ŐRS

Jó érzés azt válaszolni, ha megkérdezik,

Ez a 20 év nekem az elmúlt 10 év, ami alatt

melyik a Te csapatod, hogy a HUSZONÖT. Így, nagybetűvel, mert megérdemli! A 25 egy olyan jelvény, amit mindig elő kell

megtanultam, hogy ha sátor, akkor B­típusú fehér, de inkább saját kötözésű ágy,

venni tisztogatni, csiszolgatni, nem sza­

ha esti tábortűz, akkor őrsi tűz,

bad, hogy pihenjen a fiók mélyén. És nem

ha csomó, akkor szorító nyolcas,

is pihen: táborok, portyák, csapatestek,

ha előtábor, akkor latrinaásás, mert ott a

Csobánka és kinek még mi. Nagyon sok

legjobb a társaság;

munka és móka! Életünk egyik fele és

ezalatt alapfelszerelésemmé vált a

egyeseknek a másik fele is. Egy drága

kamásli és a fejlámpa, megtanultam értékel­

öregember álma vált valóra benne, és él

ni a meleg vizet, legmesszebbre és a legma­

tovább ­ ez már rajtunk múlik. Legyen a

gasabbra jutottam életemben…

következő 20 év is ilyen tartalmas és vidám!

­­­ és végül többedmagammal megter­ vezhettem ezt a könyvet.

20 éves a csapatunk ­ 97

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

Csapattáborok Tábor éve, helyszíne Táborparancsnok (tpk.)

1994, TAR Tpk.: Ágostházy Mária

1996, KIRÁLYRÉT ­ SZÁLLÁSOKI RÉTEK

Altáborparancsnokok

Tpk.: Dr. Erődi­Harrach Béla

Tábori konyha vezetője

Tpk­helyettes: Bencze Dávid

(GH)

GH: Balogh Orsolya

TÁBORI INDULÓ (RÉSZLETEK)

Előtábor: Varga Máté

1990, CSOBÁNKA Tpk.: Dr. Erődi­Harrach Béla

1991, PILISSZENTKERESZT

1995, BÜKKSZENTKERESZT

Tpk.: Dr. Erődi­Harrach Béla

Tpk.: Ágostházy Mária Előtábor: Varga Máté

1992, DABAS Tpk.: Dr. Erődi­Harrach Béla

1997, SZOMOR 1993, NŐTINCS

Tpk.: Bencze Dávid

Tpk.: Dr. Erődi­Harrach Béla

GH: Balogh Orsolya Előtábor: Pálffy László

100 ­ 20 éves a csapatunk

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

1998, BORSODIVÁNKA

1999, HEGYESD

2000, PULA

Tpk.: Bencze Dávid

Tpk.: Bencze Dávid

Tpk.: Bencze Dávid

GH: Balogh Orsolya,

GH: Balogh Orsolya

GH: Balogh Orsolya

Előtábor: Bencze Dávid

Előtábor: Asbót Márton

Előtábor: Kovács Árpád Dalmácia altábor: Tutsek

DALLAM:

AKKOR MIKOR ZÖLD…

SZÉP AZ ERDŐ,

Anna, Rudan Mária

AKKOR ROSSZ A TÁBOR, MIKOR DŐL, MIKOR SEMMI LESZ A KÖRLETBŐL. OLYAN LESZ A SÁTOR, MINT A GÁNY, TIZENEGY NAP KOSZRÉTEG UTÁN. ERRE GYERE, ERRE VAN A SÁR, LATRINA ELŐTT HOSSZÚ SOR ÁLL. PERSZE, ÉN A VÉGÉN KOSLATOK, MINDENBŐL MINDIG KIMARADOK. DALLAM: HAJNAL HASAD... HAJNAL HASAD, DIDUS RAGYOG, ÉN MÉG A SÁTORBAN VAGYOK, JAJ, ISTENEM, HOGY KELEK FEL, A REGGELIT HOGY’ NEM KÉSEM EL! DE ÉN ARRÓL LEMARADOK, HUSZONÖTÖT GUGGOLHATOK, FENEKEMET SZÉTCSÍPTÉK A … SZÚNYOGOK! A TÁBORBAN SZÚNYOGRAJOK, FÜSTÖL A GÉP, MEGFULLADOK, ZENG A SÁTOR, NAGYON NAGY A RICSAJ. TÁBORUNKBAN TV­SEK, DUNA­TV, NE VÉGY FEL, LÁTJÁK MAJD, HOGY ILYENEK A CSERKÉSZEK!

KÜRTSZÓ ÉBRESZT MINDEN ÁLDOTT NAP, TROMBITÁLNI KÉNE TUDNI CSAK. DIDUS UGRÁL, PATTOG ODAKINT, TEKNŐS­FEJE KÓMÁN BETEKINT. SZÁMHÁBORÚ, PORTYA, KIKÉPZÉS, FORGÓSZÍNPAD, EBÉD, PIHENÉS. ILYEN ITT AZ ÉLET MINÁLUNK, A GYÍKOKKAL EGYÜTT KAJÁLUNK.

HIVATALOS CSAPATPÓLÓNK:

EZT A DALT MEGÍRNI SZENVEDÉS, TÁBORTŰZ ELŐTTI RÖGTÖNZÉS. REMÉLJÜK, HOGY TETSZETT MÉGIS CSAK, BÁR RÍMEINK NAGYON CSOFFADTAK!

ZÁSZLÓT LOPNAK MINDEN ÉJJEL, ORSZÁGGYŰLÉS SZÉCHENYIVEL, SZABADSÁGHARC FORRADALOM NÉLKÜL, SZÁMHÁBORÚBA’ FOLYIK VÉRÜNK! DE ÉN AZTAT MEGTESZEM, HAZAMEGYEK, S LEFEKSZEM, KIMOSOM A TÍZ NAPOS KOSZT RENDESEN!

20 éves a csapatunk ­ 101

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

2001, BODONY

2002, BUJÁK

2003, HEREND

Tpk.: Bencze Dávid

Tpk.: Bak Mihály

Táborparancsnok: Bak

Kisaltábor: Leibinger Árpád

Kisaltábor: Leibinger Árpád

Mihály

Kósza: Bak Mihály

Kósza: Tutsek Anna

Kisaltábor: Juhász Attila

Vándor: Kovács Árpád

Vándor: Kovács Árpád

Kósza: Dernovics Mátyás

GH: Papp Zsófia,

Előtábor: Kovács Árpád

Vándor (félig kerékpáros):

Lichtenberger Krisztina Előtábor: Kovács Árpád

KISALTÁBOR DALLAM: LE AZ ÚTON LELELE...

Kovács Árpád GH: Valter Linda Előtábor: Bak Mihály

KESELY RÉTEN VÉRSZERZŐDÉST KÖTÜNK ONDDAL, KONDDAL ODAMENETELÜNK. SÜT A NAP ÉS SÜT A NAP, KISALTÁBOR MOSOGAT, TÁBOROZIK, NEM HENYÉL. GH DALLAM:

KISALTÁBOR DALLAM: PÁROS CSILLAG NINCS... KISALTÁBOR NINCSEN JOBB E VIDÉKEN! BUGA JAKAB VEZETI AZT KEMÉNYEN. FELMÁSZUNK A HEGYRE, ONNAN LE A VÖLGYBE, BODONY FALU NEM KIS ÖRÖMÉRE, A LABANCOK ELLEN.

PILLANGÓ, HA LEHETNÉK

KISCSERKÉSZ, HA LEHETNÉK, EGÉSZ NAP CSAK JÁTSZANÉK. HA ÉN LENNÉK EGY KÓSZA LÉNY, NEM FŐZNÉK, CSAK SZÉTÁZNÉK. VÁNDORKÉNT A TÁBORBAN PIHEN­ NÉK A SZUPER ÁGYAMBAN, DE GH­S LETTEM, S NAGYON MEGSZÍVTAM ÉN.

ÚJ­EGYIPTOM MOST ALAKULT, SEJ­ HAJ, A NYÁRON! ITT LAKUNK MI A HERENDI HATÁRON. SOK A KULLANCS, KISZÍVJA A VÉRÜNKET, JÁNOSKA IS MEGFÜRDÖTT, HÁT MIN­ DEN RENDBEN LETT.

BODONY FALUT A JÓ ISTEN SZERETI, JÉGESŐVEL ŐKET SOHA NEM VERI. VAN OTT NÉHÁNY ŐRS IS: LEVENDULA, TIGRIS, CSIPKEBOGYÓK, GEPÁRDOK ÉS CE TEK, JÓ BARÁTOK LETTEK.

KÓSZA ALTÁBOR DALLAM: MÉG AZT MONDJÁK, NEM ILLIK

KÓSZA ALTÁBOR DALLAM: FELKELT A NAPUNK

DALLAM:

FELKELT A NAPUNK, MIHÁLY A MI URUNK. ÁRAD A MOSOLYA, FÉNYE RÁNK. HÁLÁS A SZÍVÜNK, ZENGJEN AZ ÖRÖMÜNK, SZÉP VIZIVÁROS, ÉDES HAZÁNK.

CSUROM VIZES A KALAPOM, VÁNDOR ALTÁBORBAN LAKOM. ONNAN TUDJÁK, HOGY OTT LAKOM, SZÜRKE KENDŐ A NYAKAMON, R: INKÁBB ALSZOM AZ ÁGYAMBAN MÉG EGYET.

102 ­ 20 éves a csapatunk

KISALTÁBOR DALLAM: SZÁNT A BABÁM

VÁNDOR ALTÁBOR ELMÚLTAK A MÉZES HETEK

ITT JÖN FELSŐ­EGYIPTOM, SOK ITT MÁR A TEMPLOM, ÉJJEL­NAPPAL DOLGOZUNK, KULLANCSOKAT IRTUNK, DERNO A MI VEZÉRÜNK, GYÖNYÖRKÖDIK BENNÜNK, FÁRAÓNK PARANCSÁRA GYARAPODNI KEZDÜNK.

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

2004, PUSZTAVÁM

2005, SOMOGYFAJSZ I. KERÜLETI NAGYTÁBOR

2006, DÖBRÖNTE

Tpk.: Palotai Márton Kisaltábor: Rudan János,

Tpk.: Asbót András

Kisaltábor: Rudan János

Kósza: Dernovics Mátyás

Kisaltábor: Rudan János

Kósza: Tutsek Bálint

Vándor: Élő Karolina

Kósza: Palotai Márton

Vándor: Rabár Ferenc

GH: Valter Linda,

GH: Szőllősy Enikő és

GH: Valter Linda

Előtábor: Rabár Ferenc

Rudan Mária

Előtábor ­vezetői előtábor:

KISALTÁBOR DALLAM: NEM LOPTAM ÉN ÉLETEMBEN...

Előtábor: Rabár Ferenc

ELINDULT A TÁBOR, ÁLL A TÖRZSI SÁTOR, MÉG A NAP IS LESÜT RÁJA. ELINDULT A SEREG, A KERESZTES SEREG, KAPISZTRÁNNAK PARAN­ CSÁRA. JAJ, HUNYADI, BEVESZIK A VÁRAT, DÖBRÖNTEI NÁNDORFEHÉRVÁRAT A MAGYAR NÉP TÁMAD, A TÖRÖK MEG FÁRAD, SZUBLIMÁL A POGÁNY TÁBOR.

KÓSZA ALTÁBOR DALLAM: HÚZZAD CIGÁNY MINDAD­ DIG…

OLDALÁN

REF: MISI PEDIG KÖRBEJÁR, SEJ DE KÖR­ BEJÁR

HAJSAMPONÉRT KUNYERÁL, DE KUNYERÁL...

Bak Mihály KISALTÁBOR DALLAM: ELINDULT A VONAT...

NAGYTÁBORBAN VAGYUNK VÉGRE, KISALTÁBOR EGÉSZ NÉPE TÁBORT ÉPÍT VISEGRÁDON A KIRÁLYNAK, HOGY SZOLGÁLJON

MINTHA MOST IS HALLANÁM, A RÁDIÓ PUSZTAVÁM MÉZGA CSALÁD KÁROLY RÓBERT

Tpk.: Kovács Árpád

KISALTÁBOR DALLAM: SZEGÉNY LEGÉNY VAGYOK ÉN...

SZEGÉNYLEGÉNY VAGYOK ÉN, NAGYTÁBORBAN LAKOM ÉN. SOMOGYFAJSZON ÉLEK, MOCSÁRTÓL SEM FÉLEK. LÁGER­SLÁGER (BY CSEPI) EZER KÉMÉNY, MINT MEG ANNYI FA A SZMOGTÓL NEM LÁTSZ A MÁSIK SÁVBA. KILÓGSZ A SORBÓL, MERT BARNA AZ INGED

VÁNDOR ALTÁBOR MACARENA

DIÁK VAGY ÉS NINCS EGY FITYINGED.

DALLAM:

MESSZE MÁR A VÁROSHATÁR, DE NE AGGÓDJÁL, HA NYOMASZT A TERÜLET: REF: ITT A KERÜLET, SÁTORCÖVEKEK EMELD, FÖL FEJEDET NE MARADJ EL!

JÖNNEK A TÖRÖKÖK, ÉHES A PADISAH, VÁRNIA KELL A GH­N A PAPIRA. JÖNNEK A TÖRÖKÖK ÉS KÖVETELIK JANIT, Ó, A HUNYADIT.

20 éves a csapatunk ­ 103

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

2007, HEGYESD

2008, DESZKÁSPUSZTA­ IPOLY­DUNA

2009, BAKONYBÉL

Tpk.: Rabár Ferenc Kisaltábor: Mészáros

Tpk.: Heizler Norbert

Kisaltábor: Szabó Kinga

Zoltán (Dodó)

Kisaltábor: Mészáros

Kósza (félig kerékpáros):

Kósza: Tutsek Bálint Vándor: Asbót András Előtábor: Ménesi Benedek GH: Élő Karolina KISALTÁBOR DALLAM: HÁZUNK ELŐTT ÁLL EGY

Zoltán (Dodó) Kósza és vándor ­ evezős:

Tpk.: Szabó Kinga

Ábrányi­Balogh Péter Előtábor: Lammel Balázs

Ábrányi­Balogh Péter

GH: Élő Karolina,

Előtábor: Lammel Balázs

Rudan János

GH: Hajós Anna, Élő

Vándor: Hajós Anna

Karollina

Vándor (evezőstábor, Mosoni­Duna):

TERHES HAJÓ

Kovács Árpád

HEGYESD MELLETT GÖRÖGÖK TANYÁZNAK, OLÜMPOSZON AZ ISTENEK HÁLNAK. SPÁRTA NÉPE MEG VÍGAN DALOL, ELLENSÉGET TAROL. KISALTÁBOR DALLAM: SZIVÁRVÁNYOS AZ ÉG ALJA DESZKÁSPUSZTÁN VAN EGY TÁBOR, NINCS TÉRERŐ KÖZEL S TÁVOL, CSUHAJJA. KAJÁT FŐZ ÉS SÁTRAT ÁRKOL A TÖBB EZER FŐS KISALTÁBOR, CSUHAJJA.

BAKONYBÉLBE ÉRKEZTÜNK MEG SZÁZAN, SÁRBAN TOCSOG LÁBUNK EGY­ FOLYTÁBAN. KÓSZÁK MELLETT ÉL A KISALTÁBOR, LAPULEVÉL ELTAKAR ÉS ÁPOL.

KÓSZA ALTÁBOR PANCSOLÓ KISLÁNY

DALLAM:

A KÓSZA ALTÁBOR, ÚJRA HEGYESD MELLETT, EGY KICSIT MEGCSAPPANT ÉS CSALÁ­ DIAS LETT. THÉZEUSZ KÖVETI ARIADNÉ FONA­ LÁT

ÉS HIPPOKRATESZ TÉZIST OSZT, KU LANCSOT CELLUXOZ

REF: IJÁJ­ÚGY ÉLVEZEM ÉN A TÁ­ BORT, MERT ITT MINDEN DÓR ÉS IÓN! ATHÉN VÁROSÁBAN ÉLÜNK ÉS ARKHÓN IS VÁLASZTHATÓ. (LÁLÁ...)

104 ­ 20 éves a csapatunk

KISALTÁBOR DALLAM: KÉK A KÖKÉNY

KÓSZA ÉS VÁNDOR ALTÁBOR DALLAM: MÁR EZUTÁN ÚGY ÉLEM VILÁGOM

MÁR EZUTÁN ÚGY ÉLEM VILÁGOM, BAKANCSOMAT BIKINIRE/ÚSZÓSORT­ RA VÁLTOM. KÖTELEZŐ ÚSZÁSPAPÍRT VÁLTOK, PRÓBAEVEZÉSRE A TÁBOR ELŐTT JÁRTUNK.

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

Országos Cserkészbálok Csapatunk minden év farsangi időszakában ­ immár hagyományként ­ országos cserkészbált rendez. Ezek főbb adatai olvashatók a következőkben:

DÁTUM FŐSZERVEZŐ

KERETMESE

XV.

2009

Ábrányi­Balogh Péter és Mocskonyi Erzsébet

Millenium

XIV.

2008

Fábry Nóra

Utazás az űrbe

XIII.

2007

Szlávik Zsolt

Asterix és Obelix

XII.

2006

Rudan János és Heizler Norbert

Velencei karnevál

XI.

2005

Újsághy Géza

Western

X.

2004

Juhász Attila

Távol­Kelet

IX.

2003

Asbót András és Valter Linda

Maffia

VIII.

2002

Asbót András

A Napkirály

VII.

2001

Rudan Mária

VI.

2000

Újsághy Erzsébet

Görög földön Csinibaba

V.

1999

Bencze Dávid és Papp Zsófia

IV.

1998

Balogh Orsolya

III.

1997

Balogh Orsolya, Bencze Dávid, Udvarhelyi Beatrix, Varga Máté

II.

1996

Balogh Orsolya

l.

1995

Udvarhelyi Beatrix

A walesi bárdolatlanok

20 éves a csapatunk ­ 105

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

A 25. Szent Imre cserkészcsapat országos és nemzetközi táborokon A nevek ABC sorrendben, a nevek után zárójelben őv ­ őrsvezetői feladatkörben rpk ­ rajparancsnoki feladatkörben v ­ egyéb vezetői feladatkörben, programvezető, vagy a kontingensvezetőség tagja ist ­ International Service Team, azaz a nemzetközi szervezői felnőtt korosztály tagjaként a normál résztvevőket külön nem jelöljük 1991­08 17., CSERKÉSZ VILÁGDZSEMBORI, DÉL­KOREA: Tüdős Balázs 1993, EUROFOLK 93 AUSZTRIA ­ Résztvevők: Bencze Dávid, Láng Katalin, Pátkai Zsuzsanna, Udvarhelyi Beatrix 1999, SAN'99 ­ KÖZÉP­EURÓPAI DZSEMBORI ­ Résztvevők: Bíró Virág Panka, Kovács Ágnes, Ládonyi Emese 2000, MET ­ MILLENIUMI EMLÉKTÁBOR ­ Résztvevők: Havasi Máté, Heizler Norbert, Kovács Árpád (v, őv), Ládonyi Emese, Leibinger Árpád (őv), Móczár Ildikó, Nagy Zsigmond, Németh Károly, Tartsák András (túravezető), Tutsek Réka (törzs) 2000, KMCSSZ JUBILEUMI NAGYTÁBOR, FILLMORE, NEW YORK, USA ­ Bencze Dávid 2001, CARPATHIA ­ KÖZÉP­EURÓPAI DZSEMBORI, CSOBÁNKA ­ Résztvevők: Asbót András (v), Bajusz Anna, Bencze Dávid (programcsoport vezető), Élő Karolina, Fábry Nóra, Fábry Katalin, Fejes Gyöngyi, Hajós Anna, Havasi Máté, Kovács Ágnes, Kovács Árpád (v), Ládonyi Emese, Leibinger Rita, Leibinger Árpád (v), Móczár Ildikó, Nagy Zsigmond, Palotai Márton, Radvánszky Marianna, Rudan János, Tartsák András (v), Valter Linda, Rudán János, Tartsák Dóra, Heizler Norbert, Szabó Kinga 2001, 18­AS BARTÓK BÉLA CSERKÉSZCSAPAT TÁBOR, ARGENTÍNA ­ Asbót András, Asbót Marci 2000­2001, DÉL­AMERIKAI JUBILEUMI TÁBOR, BRAZÍLIA ­ Asbót András 2002­03 20., CSERKÉSZ VILÁGDZSEMBORI, THAIFÖLD ­ Résztvevők: Németh Károly, Szlávik Zsolt, Tutsek Réka 2003, ROVERWAY, PORTUGÁLIA ­ Résztvevők, „Turul őrs" néven: Élő Karolina, Fábry Katalin, Havasi Máté, Juhász Attila, Kovács Árpád (őv, v.), Nagy Zsigmond, Szabó Kinga 2003, ROVER JAMBOREE, TUNÉZIA ­ Asbót András 2004, TATRACOR ­ KÖZÉP­EURÓPAI DZSEMBORI, TÁTRALOMNIC ­ Résztvevők: Almássy Márton, Bajusz Anna, Bán Csanád, Börcsök Dániel, Cseh­Szombathy Balázs, Csirszka Zita, Dernovics Mátyás (rpk), Fábry Katalin, Fábry Nóra, Fejes Gyöngyi, Fórizs Gabriella, Havasi Máté, Heizler Norbert, Kovács Patrik, Lammel BalázsLukácsa László, Madaras Gábor, Makrai Márton, Majtényi Nóra,

106 ­ 20 éves a csapatunk

AKI HALLJA, ADJA TOVÁBB

Marosi Ákos, Matusik Ágnes, Mocskonyi Erzsébet, Nagy Tamás, Nahimi Botond, Palotai Márton, Pető Kata, Rabár Ferenc, Sántha Gábor, Szabó Anna, Újsághy Géza, Zepkó Zsófia 2005, EUROJAM ­

EURÓPAI DZSEMBORI,

HYLANDS PARK, CHELMSFORD, ANGLIA ­ Résztvevők: Ábrányi­

Balogh Péter, Élő Karolina (ist), Havasi Máté (ist), Kovács Árpád (ist), Kővári Zsuzsanna, Nagy Zsigmond (ist), Szlávik Zsolt (rpk), Rudán János (ist), Szőllősy Enikő 2006, ORBIS ­ KÖZÉP­EURÓPAI DZSEMBORI, BRNO, CSEHORSZÁG ­ Résztvevők 1. raj: Eke Nikolett, Fugerth Luca, Hantos Dorina, Kovács Árpád (v), Mánfai Máté, Oláh Veronika, Rapkay Teréz, Szaniszló Réka, Török Eszter, Újsághy Géza (rpk); 2. raj: Bakos Zsófia, Horváth András, Havasi Máté (v), Heizler Norbert (rpk), Kaffka Orsolya, Kovács Boglárka, Kovács Patrick, Marosi Ákos, Nahimi Botond, Péceli Gábor, Vajna Rita, Vajna Zita 2006, ROVERWAY, OLASZORSZÁG ­ Résztvevők: Ábrányi­Balogh Péter, Bajusz Anna,Börcsök Dániel, Damokos Kristóf, Fábry Katalin, Fábry Nóra, Lammel Balázs, Lukácsa László, Madaras Gábor, Pető Kata, Rabár Ferenc, Szabó Lívia, Szlávik Zsolt 2007, 21. CSERKÉSZ VILÁGDZSEMBORI, HYLANDS PARK, CHELMSFORD, ANGLIA ­ Résztvevők: Ábrányi­ Balogh Péter (őv) , Bardóczi Gábor, Gellai Imre, Havasi Máté, Heizler Norbert (ist), Héjj Dávid, Homola Zsuzsanna (ist), Kovács Árpád (ist), Kővári Zsuzsanna (ist), Mánfai Máté, Merza Péter (ist), Mocskonyi Erzsébet, Németh Károly (ist), Rudan János (ist), Simonkay Márton, Stipkovits Ádám, Stipkovits Ákos, Szima­Mármarosi Balázs, Szlávik Zsolt (ist), Török Domonkos, Tutsek Bálint (ist) 2008, SILESIA, CHORZÓW, LENGYELORSZÁG ­ Résztvevők: Havasi Máté (ist), Kovács Árpád (ist), Madaras Gábor (ist), Tartsák András (ist), Újsághy Géza (ist), Vajna Zita (ist), Nahimi Botond, Török Eszter, Horváth András, Oláh Veronika, Alács Pál, Óvári Gábor 2009, ROVERWAY, IZLAND ­ Résztvevők: Szabó Kinga (őv, v.), Stipkovits Anna 2009, EURÓPAI CSERKÉSZPARKOK VEZETŐINEK 11. KONFERENCIÁJA, LOCHGOILHEAD, SKÓCIA ­ Tartsák András

20 éves a csapatunk ­ 107

ŐRSEINK AKKOR ÉS MOST

Évszám

2006

2002

ŐRS NEVE: őrsvezető(k)

FÜLFŰ: Fábry Nóra

GÓLYAHÍR: Szabó Kinga

(RÉGI ŐRSI NÉV: régi őrsvezető)

MANGÓ: Szabó Anna

GORILLA: Rudan János

(PITYPANG: Ivanics Anikó) MÁLNA: Ivanics Anikó (PITYPANG: Szabó Anna)

2009 BORBOLYA: Velkei Krisztina, Csányi Katalin CSUPORKA: Stipkovits Anna,

VAKOND: Szima­Mármarosi Balázs VIDRA: Lukácsa László, Szilágyi Bence

MEDVE: Pálffy László Boros Márk

Kinga KIRÁLYKOBRA: Katona Kiss Bálint KRÓKUSZ: Élő Karolina (Radvánszky Mariann, Bernáth Margit) PIPACS: Wittmann Zsófia,

Almay Réka SÓLYOM: Nahimi Csanád,

HARANGVIRÁG: Matolcsy

Fábry Katalin

2005

VADREZEDA: Rudan Erzsébet

BÉKALENCSE: Vajna Rita (KÍGYÓSZISZ: Miklós Júlia, Fórizs Bea)

2008 FAHÉJ: Turóczi Krisztina RIBIZLI: Szima­Mármarosi Eszter

LEGUÁN: Mészáros Zoltán, Mánfai Máté MAZSOLA: Mocskonyi Erzsé­ bet, Fórizs Gabriella

SKORPIÓ: Horváth András,

CITROM: Kővári Zsuzsanna

SIRÁLY: Héjj Dávid,

(TŰZLILIOM: Matolcsy Erzsébet) HIÚZ: Merza Péter

TŐZIKE: Tutsek Réka, Farkas

Fábry Katalin, Zsák Yvonne JAGUÁR: György Sándor, Horváth Dávid (Rabár Ferenc, Újsághy Géza. POCOK: Ágostházy

Török Domonkos SZAMÓCA: Vajna Zita

Botond)

2003 FEKETE PÁRDUC: Ábrányi­ ­Balogh Péter, Durbák Olivér SÁRKÁNYFŰ: Papp Dóra

110 ­ 20 éves a csapatunk

BOGÁNCS: Joós Andrea

GOMBOSTŰFEJMOSZAT:

2004

MANDARIN: Szabó Lívia

BIKA: Heizler Norbert

Flóra

Nahimi Botond

2007

2001

KAKTUSZ: Juhász Anna (KÖKÉNY: Leibinger Rita, Görög Zsófia)

ŐRSEINK AKKOR ÉS MOST

2000

1998

1998 előtt ­ fiúk

BÖLÉNY: Bak Mihály, Rabár

IBOLYA: Pátkai Zsuzsanna

CINKE: Varga Máté

GESZTENYE: Rudan Mária

DÖMPER: Torvaji László,

Ferenc CSÓTÁNY: Hajnáczky Tamás, Katona Kiss Bálint (Demes Sándor) NAPRAFORGÓ: Fejes

GYÍK: Kovács Árpád KAKUKKFŰ: Tutsek Anna, Mánfai Tímea MÁKGUBÓ: Madarassy Anna

Pálffy László FÁCÁN: Bak Mihály PUMA: Bálint Koppány SAS: Entz Domonkos

Gyöngyi, Ládonyi

(Mészáros Szilvia,

SÓLYOM: Juhász Péter

Veronika

Papp Zsófia)

(Tüdős Balázs, Legeza

LEVENDULA: Ládonyi Emese,

PATKÁNY: Asbót András

TARANTULA: Entz László

(Hajós Anna) VACKOR: Hajós Anna (LEVENDULA: Ládonyi Emese)

TEVE: Torvaji László

1998 előtt ­ lányok BOLDOGASSZONY PAPUCSA:

TAKÁCSMÁCSONYA: Kovács

Balogh Orsolya

Ágnes, Radvánszky

CSUPORKA: Újsághy

Mariann TIGRIS: Tutsek Bálint, Németh Károly (Heizler Norbert) VÉRCSE: Dernovics Mátyás

Dénes)

Erzsébet GOMBA: Pogány Enikő, Sikter Zsófia KAKTUSZ: Ruszthi Emese

TURUL: Bencze Dávid (BÉKAPETE) VADKAN: Leibinger Árpád VÉRFARKAS: Somogyi Balázs, Wojnárovich Laura VÉRFARKAS: Somogyi Balázs (CINKE) VIPERA: Asbót Márton

KAMILLA: Pátkai Zsuzsanna, Udvarhelyi Zsuzsanna MARGARÉTA: Ládonyi

1999 CSIPKEBOGYÓ: Szőllősy Enikő, Csirszka Zita (Bíró Virág Anna) CET: Sepsey Gábor, Papp Kata, Fülöp Eszter GALAGONYA: Móczár Ildikó GEPÁRD: Juhász Attila, Palotai Márton

Emese, Szőllősy Enikő (Rudan Mária, Major Szidónia, Marosváry Kata) MÁKVIRÁG: Ágostházy Mária MÉCSVIRÁG: Udvarhelyi Beatrix SALAMON PECSÉTJE: Udvarhelyi Zsófia VADRÓZSA: Major Szidónia, Major Dorottya TÁTIKA: Balogh Réka

20 éves a csapatunk ­ 111

CSAPATNÉVSOR 2009

Névsor ­ őrsök szerint Minden cserkész

­ BORBOLYA

­ FAHÉJ

csak egy helyen szerepel,

Velkei Krisztina

Turóczi Krisztina

a vezetők a vezetett

Csányi Katalin

Csányi Borbála

őrsüknél. Az őrs első

Frank Sára

Juhász Júlia

Gál Anna

Kiss Rebeka

Horváth Noémi

Oláh Sára

tagja az őrsvezető.

Koppányi Orsolya

Scharek Nóra

­ BÉKALENCSE

Sáska Lilla

Schmutz Virág

Vajna Rita Zsuzsanna

Simon Réka

Simon Viktória

Gál Melinda

Szabó Cecília

Kerényi Dóra Judit

Szarka Lilla Annamária

­ FEKETE PÁRDUC

Malmosi Mira

Szőnyi Dóra

Ábrányi­ Balogh Péter Durbák Olivér

Országh Lilla Pauer Fanni

­ CITROM

Boros Márk

Száraz Tímea

Kővári Zsuzsanna

Borsothy Gaál Gergely

Szijártó Janka

Mészégető Dorottya

Száraz Márk

Turóczi Hajnalka

Simon Janka

Szerző Péter

Simon Zsuzsa

Tamási Olivér

Heizler Norbert

­ CSIPKEBOGYÓ

­ GEPÁRD

Marosi Ákos

Hauer Cecília

Palotai Márton

Szirányi Marcell

Fórizs Gabriella

Lammel Balázs

­ BÖLÉNY

­ CSUPORKA

­ GÓLYAHÍR

Rabár Ferenc

Stipkovits Anna

Szabó Kinga

Damokos Kristóf

Almay Réka

Ágostházy Réka

Madaras Gábor

Cseh Julianna

Bálint Réka

Makrai Márton

Nagy Kamilla Éve

Csányi Janka

Szlávik Zsolt

Szigeti Zita Fióna

Keresztesi Lili

Újsághy Géza

Lehel Panni

Mánfai Veronika

Tóth Fanni

Péter Flóra

­ BIKA

Vágási Veronika

116 ­ 20 éves a csapatunk

CSAPATNÉVSOR 2009

­ GORILLA

Schmutz Ádám

Mergl Marina

Rudan János

Szabó Benedek

Szodfridt Bernadett

Bardóczi Gábor

Tamási Ottó

Träger Magdolna

Gellai Imre

Turóczi Anna

Simonkay Márton

­ MÁLNA

Stipkovits Ákos

Ivanics Anikó

­ MAZSOLA

Balla Katalin

Mocskonyi Erzsébet

­ GYÍK

Bolyki Zsófia

Lehel Teodóra

Kovács Árpád „Reál”

Hauser Mariann

Máthé Orsolya

Bencze Dávid

Hergár Luca

Memoli Flóra

Havasi Máté „Monty”

Kovács Lilla

Sárosi Anna

Nagy Zsigmond

Mátó Boróka

Simon Zsófia

Tartsák András

Péterffy Lili

Szeibert Janka

Pregun Flóra ­ HIÚZ

Pregun Lili

Merza Péter

­ MEDVE Pállfy László

Alács Pál

­ MANDARIN

Bornemissza Lőrinc

Bársony Kristóf

Szabó Lívia

Fekésházy Zsolt

Bársony Miklós

Bakos Veronika

Hergár Mihály

Gászpor Benedek

Bardóczi Bernadett

Ónódy Péter

Klicsu Soma

Csányi Sára

Oprea Ovidiu Krisztián

Köllőd Csaba

Fedor Sarolta

Szcecina Tamás

Óvári Gábor

Juhász Katalin

Trager András

Koppányi Dorottya ­ JAGUÁR

Lugosi Helga Zsófia

­ FELNŐTT RAJ

Horváth Dávid

Pechlof Júlia

Asbót András Gábor

Anda Balázs Máté

Pechlof Luca

Asbót Márton

László Attila Szabó Levente

Bak Mihály ­ MANGÓ

Balogh Orsolya

Szabó Anna

Bencze Dávid

­ LEGUÁN

Gianone Kinga

Dernovics Mátyás

Mészáros Zoltán

Hauser Andrea

Élő Karolina

Mánfai Máté

Imre Júlia

Entz László

Haller Bálint

Kiss Krisztina

Fejes Gyöngyi

Jánosi Ágoston

Kostka Zsófia

Juhász Péter dr.

Juhász Gábor

Mellen Krisztina

Matusik Ágnes

20 éves a csapatunk ­ 117

CSAPATNÉVSOR 2009

Móczár Ildikó

Dömök Marcell

­ SZAMÓCA

Rudan Mária

Drahota Szabó Bálint

Vajna Zita Barbara

Szőllősy Enikő

Györkös Áron

Egervári Lilla

Torvaji László

Nagy Kristóf

Kisbán Petra

Udvarhelyi Beatrix dr.

Pásztor Boldizsár

Lehel Katalin Ágnes Molnár­Gábor Dalma

Újsághy Erzsébet Varga Máté

­ SKORPIÓ

Molnár­Gábor Noémi

Horváth András

Scharek Eszter

­ PIPACS

Nahimi Botond

Wittmann Zsófia

Barlay Kristóf

­ TAKÁCSMÁCSONYA

Fábry Katalin

Buday Zsolt

Bajusz Anna

Fábry Enikő

Csulits Bálint

Fábry Nóra

Ládonyi Borbála

Domonkos Bence

Pető Katalin

Miklós Julianna

Farkas Bálint

Zwickl Teréz

Gáspár Kritóf

TIGRIS

Grósz Bence

Tutsek Bálint

­ RIBIZLI

Guller Miklós

Németh Károly

Szima­Mármarosi Eszter

Haller Bence

Stipkovits Ádám

Bársony Lili

Keller Deák Ágoston

Eördögh Zsófi

Lassu Ferdinánd

­ TŐZIKE

Gremsperger Kinga

Mocsáry Tamás

Tutsek Réka (Süni)

Hilt Bíborka Borbála

Nobilis Máté

Juhász Kitty

Kovács Viola

Süle­Szigeti Bulcsú

Kátai Dorottya

Vastag Luca Kata

Tamási Ciprián

Ládonyi Anna

­ SÓLYOM

­ VACKOR

­ SÁRKÁNYFŰ

Nahimi Csanád

Némethyné Hajós Anna

Papp Dóra

Boros Márk

Deli Szandra

Beregi Zsófia

Kiss András

Homola Zsuzsanna

Eke Katalin

Bálint Péter

Jezsó Alexandra

Kaffka Eszter

Eördög Botond

Kaffka Borbála

Tácsik Ádám

Németh Anna

­ SIRÁLY

Almási Dániel

Papp Kinga

Héjj Dávid

Petik Ábel.

Velkei Zsuzsanna

Török Domonkos Bethlenfalvy Péter

118 ­ 20 éves a csapatunk

CSAPATNÉVSOR 2009

­ VADKAN Leibinger Árpád Juhász Árpád Torma Gergely ­ VAKOND Szima­ Mármarosi Balázs Blaskovich Bence Csúri Bence Guller Imre Gyalogh Ádám Hilt Bendegúz Homola Barnabás Klicsu Márton Kovácsházi Gergely László Viktor Mocsáry András Qiao Viktor Seller Károly Simon Márton ­ VIDRA Lukácsa László Szilágyi Bence Péter Dalmy Kristóf Ferenczy Gergely Horváth Gergely Oláh Márton Olexa József Pongor Márton Turi Gellért Zaymus Gábor

20 éves a csapatunk ­ 119

Hálát adok Uram, az imént vett jókért. Erős a szándékom, hogy igaz jótettek fakadjanak nyomukban. Add szándékomra áldásodat. Ámen.

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.