Gordon-módszer: konfliktuskezelés

Gordon-módszer: konfliktuskezelés én-üzenetekkel

Gyógypedagógusként több mint két évtizede használom a a szülő-gyermek konfliktusok megoldásában kiválóan működő Gordonmódszert, amely saját kisgyermekemnél is eredményesen működik.

Szerző: Zimmerer Anita gyógypedagógus

AGordon-módszer olyan kommunikációs technika, mely megtanít arra, hogy hogyan beszéljünk az elfogadás nyelvén, hogyan forduljunk értő figyelemmel a kicsik felé, miként segíthetjük „én-üzenetekkel”a kommunikációt. Az empátián, a feltétel nélküli szereteten, a gondolat és a közlés összhangján alapul.

Szófogadatlan? Nem biztos! Amikor babánk önállósulni kezd, és szófogadatlankodó, olykor hisztis totyogó lesz, azt hiszszük, hogy valamit elrontottunk, mert a gyermek nem fogad szót. Azután ez elmúlik, és marad egy gyerek, aki vagy szófogadó, vagy nem, attól függően, milyennek neveltük. A szófogadó gyerek tegye azt, amit a szülő mond… De a gyerek nem akarja azt tenni, mert véleménye van. És milyen jó ez, hisz ha mindenben egyetértene, akkor robotként viselkedne. Nem az a cél, hogy mindent megtegyen, amit mondunk neki! Hanem az, hogy megtanítsuk, hogy lehet saját véleménye, ami érvényesülhet, de máskor együtt kell működnie. Sok múlik a helyes kommunikáción!

Bizonyos mondatokat ismételgetünk, a gyerek pedig sokszor nem csinálja, amit kérünk tőle. Szófogadatlan? Nem biztos – lehet, hogy csak nem érti, mit akarunk.

Azt mondjuk: „Rakjunk rendet!” – és várjuk, hogy tegyen rendet, pedig többes szám első személyben üzentünk. De akkor miért nem változtatunk ezen? Fogalmazzuk át: „Zavar engem ez a rendetlenség, fogd a legókat és tedd be őket a dobozba”!

Bizalmat építeni Dr. Thomas Gordon amerikai pszichológus (1918–2002), a módszer kidolgozója szerint a szülő nemegyszer szigorral, büntetéssel kényszerítve vár engedelmességet. Konfliktus esetén szeret győztes lenni, mert „a felnőtt mindent jobban tud”, így viszont a gyermek csak vesztes lehet. Sokkal szerencsésebb, ha a szülők nem állítnak ilyen módon akadályokat gyermekeik elé, akik így megtanulják, hogy bízhatnak bennük. Szófogadóak lesznek, de nem a büntetéstől félve, hanem a szülő iránt érzett bizalom okán. A szófogadatlanság „javítható”. Soha nincs késő váltani, és parancsolgatás, fenyegetés,büntetés helyett bizalmat építeni a gyermekben. A konfliktusok olyan kommunikációvá alakíthatók, melyben nincs nyertes és vesztes fél. Senki sem erőlteti rá a véleményét a másikra, hanem megegyezésre törekednek és olyan megoldást találnak a felek, amely mindkettejüket békességgel tölti el. Nálunk jól működik az, hogy probléma esetén nem akarom mindenáron azonnal megvigasztalni a kislányomat, nem adok neki tanácsot, hogy mit tegyen, nem is kicsinylem a baját. Csak odafigyelek, hallgatom őt, és jelzem, hogy megértem a helyzetét. Közben ő maga találja meg a megoldást.

Az elfogadás ereje Fontos, hogy tisztában legyünk a saját érzelmeinkkel: mit tudunk elfogadni, és mi zavar a gyermek viselkedésében? Személyiségünktől, a szituációtól, lelkiállapotunktól és a gyermek karakterétől is függ, hogy menynyire tudunk elfogadóak lenni. A gyerekek megérzik, ha hamis az elfogadásunk. Összezavarodnak, megrendülhet a bizalmuk, szorongóvá válhatnak. Tudatosítanunk kell magunkban az el nem fogadás érzését is, és ezt hitelesen kell közvetítenünk!

Sajnos, gyakran fordul elő, hogy a szülők elmondják, mit nem fogadnak el, de közben az el nem fogadás nyelvén beszélnek, közléseik ítélkezőek, kritikusak, figyelmeztetőek. Ennek az üzenete a gyermek felé: elutasítás. A problémára adott ilyen válaszok megakaszthatják a beszélgetést, „közléssorompókat” állítva a további kommunikáció elé, így a feszültség nem tud oldódni. A „közléssorompók” lehetnek utasítások („Hagyd már abba!”); fenyegetések („Még egy ilyen, és nem mesélek!”); moralizálóak („Ilyet nem illik csinálni”); és elterelőek („Ne is törődj vele!). Nehezen észrevehetők, mert bár helyénvalóak lehetnek, gyermeki probléma esetén gátként működnek. Hogyan figyeljünk gyermekünkre? Képzeljük magunkat a helyébe, hogy megértsük, mit érez és gondol. Ne adjunk neki tanácsokat, ne tereljük valami felé, ne vegyük magunkra a gondjait, csak értő figyelemmel segítsük őt abban, hogy saját megoldást találjon.

„Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, ami lehetőséget ad az apró mag számára, hogy azzá a virággá váljon, amivé fejlődni képes.” Dr. Thomas Gordon

Te-üzenet helyett: én-üzenet A szülők közléseiben sokszor „te-üzenetek” hangzanak el, melyek többnyire nem célravezetőek. „Azonnal hagyd abba!”, vagy: „Szégyelld magad!”, vagy esetleg: „Csúnya vagy!”. Ezek a „te-üzenetek” fokozzák a gyermek ellenállását, rombolják énképét. Gordon szerint hatékonyabb. ha én-üzenetek formájában kommunikálunk. Mondjuk el mit váltott ki belőlünk a gyermek viselkedése: „Fáradt vagyok és ebben a zajban nem tudok pihenni, ezért szeretném, ha most csendesen foglalnád el magad.” Saját tapasztalat: nálunk mindig bevált például ez a mondat: „Ráléptem a széthagyott kockákra, fáj a lábam.” Kislányom a helyére tette a játékait és jött gyógypuszit adni. Hároméves volt. Ha hisztizett, csak szóltam, hogy ettől nekem fáj a fejem, és ő rövidesen abbahagyta. A Gordon-módszer természetesen nem csodamódszer, nem alkalmazható mechanikusan minden egyes helyzetben, de olyan szemléletet, technikát ad, mely nagyban segítheti az elfogadást és a gyermekünkkel való együttműködést.

Tréning A Gordon-módszer jogvédett, kizárólag a kaliforniai Gordon Intézetben erre kiképzett személyek oktathatják. A tanfolyamok ma már Magyarországon is elérhetők a szülők, pedagógusok számára.

Könyvajánló

Thomas Gordon: P.E.T. – Szülői Eredményességi Tréning A gyereknevelés aranykönyve