Tények és tévhitek az egykékről

Szerző: Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúság- pszichológus

Magyarországon egyre több család vállal mindössze egy gyermeket. Ugyanakkor ez a családmodell még mindig kevésbé elfogadott. Kérdezik is a szülőket: mikor jön már a kistestvér? Azután a választól függetlenül érvek sorozata hangzik el arról, miért hátrányos, ha csak egy gyermeke van a családnak.

Az egykék önzők Közkedvelt tévhit azt gondolni, hogy az egyedüli gyermekek önzők, mert egyedüliként mindig mindent megkapnak a családjuktól, senkivel nem kell osztozniuk. Ez így azonban nem igaz, hiszen az osztozkodás tanulása is nevelési kérdés. Megszületése után minden gyermek úgy érzi, ő a világ közepe. Akkor is, ha már vannak tetsvérei. Ez a normál pszichológiai fejlődés része. Még az óvodáskorban is egocentrikus gondolkodás jellemzi a gyerekeket. A szülők, ha tudatosan odafigyelnek és megtanítják gyermeküket az osztozkodásra, akkor azt egykeként is ugyanúgy megtanulja, mint a többgyermekes családok gyermekei. De a közösség is sokat formál az egykék viselkedésén.

Az egykék beképzeltek, önteltek Tévhit, hogy a szülők kizárólagos figyelme és szeretete automatikusan beképzeltté teszi a gyermekeket. Ranschburg Jenő kutatásait ismerve tudjuk, hogy egy babát/kisgyermeket nem lehet túlszeretni. A szülői szeretet érzelmi biztonságot, stabilitást ad. Ha egy gyermeket feltétel nélkül szeretnek a szülei, akkor tud igazán kiteljesedni az életkorának megfelelő feladatokban. A sikeresség pedig érthető módon pozitív irányba befolyásolja az önbizalmát is. De ez természetes dolog! Ahhoz, hogy megállja a helyét a világban, szükséges, hogy kisgyermekként megtapasztalja a feltétel nélküli szeretetet. Elkényeztetni és ráhagyóan nevelni pedig a testvéreket is lehet.

Az egykék önállótlanok Sokan azt gondolják, hogy akinek egy gyermeke van, az hajlamos mindent megcsinálni helyette. Ezt alátámaszthatja az is, amikor az egy gyermeket nevelő szülők hangoztatják, hogy annak az egy gyermeknek szeretnének mindent megadni. De ez a szülői hozzáállás ugyanúgy érvényes a több gyermeket nevelő családokra is. Tulajdonképpen minden szülő számára az egyik legfontosabb dolog, hogy a tőle telhető legtöbbet megadja a gyermekének. A hangsúly a segítés módján van! Fontos, hogy a szülő a gyermeke életkorának megfelelően éreztesse a felelősséget és próbáljon meg olyan helyzeteket teremteni, amivel kihívás elé állíthatja őt.

Ilyen az, ha rábíz egy olyan feladatot a gyermekre, amit az lelkesen elvégez, és utána meg lehet érte dicsérni. Ha pedig valamilyen elvárást támasztanak felé, akkor könnyebben megtanulhatja a felelősségvállalást.

Az egykék gyakran magányosak Ez az állítás abból a szempontból igaz lehet, hogy kortársaikkal az egykék először közösségben találkoznak. Otthon nem kell a testvérükkel osztozniuk, és más gyerekekkel is csak meghatározott keretek között töltenek időt (pl. vendégségben vagy a játszótéren). Ugyanakkor önmagában a gyerektársaság hiánya még nem jelenti azt, hogy magányosak lennének. Egyrészt az egykék hamarabb megtanulnak a felnőttekkel partneri viszonyt kialakítani – erre ugyanis rá vannak utalva, ha szeretnének valakivel otthon játszani. Másrészt a közösségben ők is ugyanúgy megtanulnak a többiekkel játszani, mint bármelyik másik kisgyerek.

magányos? Önző?

Összességében elmondható tehát, hogy a tévhitekkel ellentétben a legtöbb a gyermeknevelésen múlik. Azok az állítások, melyeket előszeretettel „ragasztanak rá” az egykékre, ugyanúgy érvényesek lehetnek azokra a testvérekkel nevelkedő gyerekekre is, akiknek a családjában nem figyelnek a nevelés itt említett fontos aspektusaira.

öntelt?

beképzelt?