Könyvjelző magazin 2014. április by Könyvjelző magazin

www.alexandra.hu

Könyvjelzõ | 2014. március 1

2 Könyvjelzõ | 2014. március

A párbeszéd helye Április szeszélyes hónap. Soha nem lehet tudni, milyen meglepetései lesznek. Olyan is volt már, hogy néhány hét alatt felvonult mind a négy évszak. Az április minden évben nyitány, amely az év legszebb hónapjait elôlegezi.

2014. április X. évfolyam, 4. szám Havonta megjelenô ingyenes kulturális magazin Fôszerkesztô Nagy Gergely Nyomdai elôkészítés és tördelés Kompák János Lapmenedzser Kehl Dóra Szerkesztôségi titkár Török Zsóﬁa Könyvjelzô szerkesztôség és hirdetésfelvétel 1075 Budapest Károly krt. 3/C Tel.: +36 1/219-5538 E-mail: konyvjelzo@alexandra.hu Felelôs kiadó Matyi Dezsô, a Pécsi Direkt Kft. ügyvezetô igazgatója 7630 Pécs Üszögi-kiserdô u. 1.

És nyitány a könyvesek számára is: a hóvégi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál felvezeti a tavaszi szezont, teljes sebességre kapcsol a kiadói ipar, hogy aztán meg se álljon a júniusi, Ünnepi Könyvhét utáni napokig. Sajátos helyzetben ülünk itt, a Könyvjelzô nyomdába adása elôtti napon, március legvégén. Még sok minden alakul, változik – egészen az utolsó pillanatig – a Könyvfesztivál programjában. Néhány dolog azonban már régóta száz százalékig biztos, mint például Törökország díszvendég szerepe Budapesten. Mi mindenesetre felkonferáljuk a ma talán legizgalmasabb török írónô, Elif Shafak érkezését is, noha budapesti útja e percben még éppen szervezés alatt van. Egy másik kortárs török írónô kötetét is ajánljuk az áprilisi Könyvjelzôben: Hatice Meryem már az „új hullám”, a nagy nevek mögötti új generáció hangját képviseli. És ha már Könyvfesztivál: visszatekintünk a nagy könyves események európai történelmére is. A Németországból indult könyvkereskedelmi vásárok, fesztiválok létrejötténél egy magyar származású kereskedônek is szerepe volt – hogy pontosan mi, megtudható a cikkünkbôl! De talál ezen a száz oldalon még sok minden egyebet is, ami nem kötôdik közvetlenül a Könyvfesztiválhoz. Interjút készítettünk Saskia Sarginsonnal, a nálunk is nagy sikerrel debütált Ikrek címû regény szerzôjével, aki könyvének személyes hátterét is feltárta számunkra. Egy kiváló illusztrátor, Steiner Lídia beszél a gyerekkönyvek hazai reneszánszáról és a könyvillusztrátorok itthoni színterérôl is. Az ukrajnai események után felkutattuk a tüntetésekben, harcokban részt vett ﬁatal ukrán írót, Szerhij Zsadant. Páskándi Géza özvegyét, Sebôk Annát, férje életének nehéz és boldog idôszakairól kérdeztük Páskándi válogatott verseinek megjelenése alkalmából. Kibôvítettük Beleolvasó címû blokkunkat hosszabb, egybefüggô regényrészletek közlésével. Két nagyon izgalmas, Kelet-Európa közelmúltjával foglalkozó kötetrôl is szólunk. Anna Funder Stasiországba, a nem olyan régen még létezett, de lassan elfelejtett NDK-ba visz vissza. A Könyvfesztivál egyik vendége, az amerikai Anne Applebaum Vasfüggönye pedig a „nagy fagyás”, vagyis a kelet-európai ötvenes évek történetét beszéli el. Vámos Miklós könyvével lemegyünk a föld alá, a budapesti és a New York-i metróba. Beszélgetünk Háy Jánossal most megjelenô új könyve, a Napra jutni apropóján. Az interjú végén így fogalmaz: „Az író – tetszik, nem tetszik – nem az olvasóval, hanem a megragadni kívánt anyaggal van dialógusban.” Nos, ez nekünk tökéletes végszó. Hiszen rávághatjuk: éppen erre a párbeszédre való a Könyvfesztivál! És hozzátehetjük azt is: ezért vagyunk itt mi, mármint ezért van itt a Könyvjelzô magazin is, hogy dialógusban álljon az olvasóval. Közvetítsen író és könyve, valamint az olvasóközönség között. És kedvet csináljon ahhoz, hogy az olvasó dialógusra lépjen a könyvvel.

Nyomás Neograﬁa, Szlovákia Az újságban található árak és adatok tájékoztató jellegûek. A nyomdai hibákért a szerkesztôség felelôsséget nem vállal. www.alexandra.hu

03_impesszum.indd 3

Nagy Gergely fôszerkesztô Könyvjelzõ | 2014. április 3

2014.03.26. 12:56

a tartalomból 6 12

Alexandra–könyvsikerlisták „Jó most nõnek és írónak lenni” Saskia Sarginson

Frankfurtban kezdõdött az egész A könyvvásárok története

Ismét Könyvfesztivál! Az Alexandra Kiadócsoport és az Európa Könyvkiadó programjai

32 férj 32 felesége Hatice Meryem: Csak egy hüvelyknyi férjem legyen…

A török hajnal Elif Shafak

Itt van a város, hívd Budapestnek… John Lukacs egyik fõmûve új kiadásban

NDK turmixgép Anna Funder: Stasiország

Hidegfront Anne Applebaum: Vasfüggöny

32 36

Vámos Miklós: New York–Budapest metró A besorolhatatlan, a botrányos W. G. Sebald: Légiháború a német irodalomban

Az ismeretlen Merle Robert Merle: Az utolsó nyár Primerolban

Az élet rövid és hosszú távon Chuck Palahniuk: Túlélõ

Kemény és érzelmes történetek Interjú Háy Jánossal

Nyomkövetõ vs. Prédikátor Frederick Forsyth: A halállista

Detektívnõ szikével Patricia Cornwell: A Scarpetta-faktor

Vállalja a rizikót? Robin Cook: Halálos kockázat

Képpé vált betûk Mi az, hogy adaptáció?

Objektív által homályosan Thomas Glavinic: A kamerás gyilkos

72 76

3 regény. 3 megrázó esemény. 1 téma. A peremen, a frontvonalban Szerhij Zsadan

Nincs mese. Csak mesélõ Patrick Ness: A daruasszony

„Szabadon kezelem az eszközöket” Steiner Lídia, illusztrátor

Kamaszok a boszorkányok és vérfarkasok ellen Philippa Gregory: A Sötétség Rendje

4 Könyvjelzõ | 2014. április

04-5_Tartalom.indd 4

2014.03.26. 12:34

a hónap képe

Steiner Lídia illusztrációja Mikola Péter Zorka mesék címû gyerekkönyvéhez. Interjúnk a grafikussal a magazin 80. oldalán olvasható.

www.alexandra.hu

04-5_Tartalom.indd 5

Könyvjelzõ | 2014. április 5

2014.03.26. 12:35

toplisták

Az Alexandra Könyváruházak sikerlistája 2014. február 16. és 2014. március 14. között 300 oldal 3990 Ft

TOP ÖSSZESÍTETT KÖNYVLISTA Szerzõ

Cím

Kiadó

Szalai Vivien

Zuschlag János: Pártházból börtönbe

Napi Gazdaság

Leiner Laura

Akkor szakítsunk

Gabo

Ferenczi Krisztina

Narancsbõr – Az Orbán-vagyonok nyomában

Tény 2014 Kft.

Frei Tamás

2015

Ulpius-ház

K. Mack, J. Kaufman

Freud szeretõje

Alexandra

Müller Péter

Férfiélet, nõi sors

Rivaldafény

Danielle Steel

Elsõ látásra

Maecenas

Szalai Vivien

A leghíresebb magyar madame

Art Nouveau

Borbély Szilárd

Nincstelenek

Kalligram

Moldova György

A nagy októberi összefogás

Urbis

Gillian Flynn

Holtodiglan

Alexandra

Dr. Csernus Imre

A kiút

Jaffa

Lakatos Márk

Te & Én – Divat- és stíluskalauz

Alexandra

Joyce Maynard

Nyárutó

Alexandra

Vekerdy Tamás

Jól szeretni

Kulcslyuk

328 oldal 3000 Ft

Borbély Szilárd Nincstelenek Mintha sûrû csendbe robbant volna be ez a kötet. Annyira keveset beszélt a kortárs magyar irodalom a mélyszegénységrõl, annyira kevés hang hallatszott a társadalom mélyérõl, hogy a Nincstelenek méregerõs szövege több olvasógenerációt ütött szíven. A gyerekkorából, családi, falubeli élményeibõl megírt szembesítõ erejû regény Borbély Szilárd legnagyobb sikerû, és életét sajnálatosan lezáró könyve lett.

Dr. Csernus Imre A kiút „Orvosként régóta stigmatizált emberekkel dolgozom. Olyanokkal, akik a saját poklukban fortyognak, és nem látják a kiutat. De vajon mit jelent a pokol? Mit jelent talpra állni, és felnõttként élni? Nekem meggyõzõdésem, hogy amibe egy ember önmagát juttatta, abból ki is mászhat.” Dr. Csernus szokásos, de megszokhatatlan, szembesítõ erejû és okos szavai igazi segítséget jelentenek.

TOP SZÉPIRODALMI KÖNYVEK Szerzõ

Cím

Kiadó

K. Mack, J. Kaufman

Freud szeretõje

Alexandra

Borbély Szilárd

Nincstelenek

Kalligram

Joyce Maynard

Nyárutó

Alexandra

Simon Márton

Polaroidok

Libri

Wm. Paul Young

A Viskó

Immanuel

Nyáry Krisztián

Így szerettek õk

Corvina Kiadó

Wm. Paul Young

Keresztutak

Immanuel

Nyáry Krisztián

Igy szerettek õk 2.

Corvina Kiadó

Markus Zusak

A könyvtolvaj

Ulpius-ház

Mark Helprin

Téli mese

Libri

Henry Gidel

Coco Chanel

Európa

Kötter Tamás

Rablóhalak

Kalligram

Paula McLain

A párizsi feleség

Alexandra

Susana Fortes

Robert Capára várva

Európa

Agota Kristof

Trilógia

Cartaphilus

6 Könyvjelzõ | 2013. április

6-7_toplista.indd 6

2014.03.25. 16:40

toplisták

Az Alexandra Könyváruházak sikerlistája 2014. február 16. és 2014. március 14. között 528 oldal 3699 Ft

TOP REGÉNYEK Szerzõ

Cím

Kiadó

Frei Tamás

2015

Ulpius-ház

Danielle Steel

Elsõ látásra

Maecenas

Gillian Flynn

Holtodiglan

Alexandra

Oliver Bowden

Assassin's Creed: Fekete lobogó

Fumax

Jordan Belfort

A Wall Street farkasa

Libri

Dan Brown

Inferno

Gabo

Jonas Jonasson

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltûnt

Athenaeum

Robert M. Edsel

Mûkincsvadászok

Libri

George R. R. Martin

Kardok vihara

Alexandra

Monika Peetz

Keddi nõk

Park

George R. R. Martin

Lázálom

Alexandra

J.R.R. Tolkien

A Hobbit – vagy: Oda-vissza

Európa

Jonas Jonasson

Az analfabéta, aki tudott számolni

Athenaeum

J. A. Redmerski

A soha határa

Ulpius-ház

Martina Cole

A hitetlen

Alexandra

Martina Cole A hitetlen A külvilág számára Cynthia Callahan irigylésre méltó asszony; férje imádja, otthona bûbájos, két gyereke gyönyörû. Ám Cynthia mélységesen elégedetlen a sorsával; egész életében a legjobb után sóvárgott, és eltökélte, hogy meg is szerzi magának. A cél pedig szentesíti az eszközt. Martina Cole kötetei 29 nyelven jelentek meg, és több mint 10 millió példányban keltek el világszerte.

416 oldal 4999 Ft

TOP EGYÉB KÖNYVEK Szerzõ

Cím

Kiadó

Szalai Vivien

Zuschlag János: Pártházból börtönbe

Napi Gazdaság

Ferenczi Krisztina

Narancsbõr – Az Orbán-vagyonok nyomában

Tény 2014 Kft.

Müller Péter

Férfiélet, nõi sors

Rivaldafény

Szalai Vivien

A leghíresebb magyar madame

Art Nouveau

Moldova György

A nagy októberi összefogás

Urbis

Dr. Csernus Imre

A kiút

Jaffa

Lakatos Márk

Te & Én – Divat- és stíluskalauz

Alexandra

Vekerdy Tamás

Jól szeretni

Kulcslyuk

Paulo Coelho

Odaadás – Naptár 2014

Alexandra

Hugh Fearnley-Whittinstall Három jó dolog a tányéron

Wiedermann Helga

Sakk és póker

Kairosz

Rhonda Byrne

Határtalan gondolatok

Édesvíz

Lackfi János

Milyenek a magyarok?

Helikon

James Bannon

A beépített huligán

Candover Kft.

Jamie Oliver

Jamie 30 percesek

Park

www.alexandra.hu

6-7_toplista.indd 7

Alexandra

Hugh Fearnley-Whittingstall Három jó dolog a tányéron Látszólag minimalista felfogás: végy három hozzávalót, és fõzz valamit belõlük! Pedig szó sincs itt konyhai vacakolásról: e könyv épp azt mutatja be, hogy mindössze három jól megválasztott összetevõbõl miként lehet ízletes variációkhoz és gasztronómiai felfedezésekre jutni. Egyszerûségében rejlik a trükk: a három bõven elég!

Könyvjelzõ | 2013. ápriis 7

2014.03.25. 16:40

kiadói ajánlatok

Paul Finch Ne sikíts! Az egykori rendôr és oknyomozó újságíró krimije a Scotland Yard legaljával és legjavával, vérfagyasztó fordulatokkal és egy nyomozóval, aki többet tud a kelleténél. Athenaeum Kiadó 444 oldal, 1990 Ft

Richard Webster Arcolvasás mindenkinek

Balázs Valéria Anamé Karmakiller + meditációs CD

Csúri Ákos Honfoglalók albérletben

Az írónô kézzelfoghatóvá teszi a karma miszticizmusát, miközben olyan kérdéseket vet fel, amelyekkel életutunk más irányt vehet.

Mi hozza össze a bányászt, a kohászt, a sírásót, a baktert, a szódást, a juhászt meg az üvegfúvót a tudományos kutatóval és a papokkal? 25 év.

Bioenergetic Kiadó 136 oldal, 2500 Ft

Gondolat kiadó 500 oldal, 3990 Ft

Lantos Mihály Villámolvasás a gyakorlatban

Joanne Fluke Almás levél és gyilkosság

Az arcolvasás képességével toleránsabbá válsz, könnyebben oldod meg a konfliktusokat és jobban kiigazodsz a körülötted élôkön.

Az egyszerû módszer segítségével néhány óra elég lesz, hogy nagy mennyiségû anyagot rövid idô alatt elolvassunk, magunkévá tegyünk.

Bioenergetic kiadó 256 oldal, 2300 Ft

Bioenergetic Kiadó 144 oldal, 1900 Ft

Illia Kiadó 318 oldal, 3390 Ft

Dés Mihály 77 pesti recept

Szatmári Nóra Titkos angyali számkombináció

Nick Ortner EFT – kopogtató módszer A kopogtató módszerrel a problémák gyökeréig áshatunk, megteremthetjük a test és a lélek egyensúlyát és megváltoztathatjuk életünket. Bioenergetic kiadó 272 oldal, 3950 Ft

Könnyed krimitörténet ahol a romantika a fôszereplô, izgalmas nyomozással és pikáns, ötletes süteményreceptekkel bolondítva.

Fergeteges családregény, fôzési szentháromsággal, konyhai tízparancsolattal ellátott gasztronómiai útmutató és kedvesen csipkelôdô anyaportré.

Egy könyv, mely angyalokról, titkaikról, energiáikról szól és üzeneteket közvetít. Egyedi és különleges számkombinációt oszt meg velünk az írónô.

Corvina Kiadó 216 oldal, 3490 Ft

Illia Kiadó 156 oldal, 2990 Ft

Sig Hansen kapitány Halálos fogás A Discovery Channel sikersorozatának izgalmai keverednek egy norvég tengerészcsalád és a Bering-tenger halászainak legendás történeteivel.

Benedek Elek A juhász és a sárkány A világ különbözô tájainak és népeinek kincses meséi Benedek Elek válogatásában, mesére éhes gyermekeknek, kedves rajzokkal illusztrálva.

Jaffa Kiadó 250 oldal, 3150 Ft

Lazi Könyvkiadó 112 oldal, 2490 Ft

Harlan Coben Nincs több esély

Szent Ivány Géza Egy vadászéleten át

Marc Seidman majdnem két hétig kómában fekszik, és amikor magához tér, sokkoló hírekkel kell szembesülnie: feleségét agyonlôtték, hat hónapos kislányuk pedig nyomtalanul eltûnt… Jaffa Kiadó 320 oldal, 2940 Ft

Jenna Jameson Sugar Baby Sugart, az egykori pornósztárt a sors összesodorja New Yorkban egy dúsgazdag üzletemberrel, aki beavatja a nôt a legtitkosabb vágyaiba. Jaffa Kiadó 250 oldal, 2940 Ft

A könyv a letûnt, soha vissza nem térô úri vadászvilág egyik utolsó hírmondójaként mesél gömöri vadászélményekrôl és a vadgazdálkodásról is. Lazi Könyvkiadó 304 oldal, 2600 Ft

Harsányi Zsolt Mathias Rex

Nyirô József Székely tragédia Az ízes erdélyi szó ötvösének kevésbé ismert, életében kötetbe nem került, leginkább folyóiratok hasábjain megjelent novelláinak gyûjteménye. Lazi Könyvkiadó 216 oldal, 2700 Ft

Bodor Johanna Nem baj, majd megértem Felkavaróan ôszinte emlékezés az 1980-as évek Bukarestjérôl, pontos beszámoló egy diktatúra mindennapjairól. A könyv egyszerre letaglózó és felszabadító. Magvetô Kiadó 224 oldal, 2990 Ft

Havasréti József Ûrérzékeny lelkek

Hunyadi Mátyás életútját dolgozza fel a regény, a trónra született uralkodót, a legendák Mátyás királyát ügyesen egyeztetve a valósággal.

A könyv dokumentumregény és fikció: a benne felidézett kísérletek (ha nem is így, de) valóban megtörténtek, másrészt a regényhôsök próbálnak valamit kezdeni a különcök üzeneteivel.

Lazi Könyvkiadó 656 oldal, 3499 Ft

Magvetô Kiadó 364 oldal, 3490 Ft

8 Könyvjelzõ | 2014. április

08-9_kisajanlo.indd 8

2014.03.25. 16:41

kiadói ajánlatok

Annegret Rüger Bonsai mindentudó Hogyan neveljünk tökéletes bonsait? Ehhez gyûjtöttük össze a leggyakrabban elôforduló kérdéseket és a gyors, lényegre törô, pontos válaszokat. Sziget Kiadó 128 oldal, 2980 Ft

A. Vietmeier – M. Klug Növényvédelmi mindentudó Hogyan védjük hatékonyan kerti és szobanövényeinket? Ehhez gyûjtöttük össze a leggyakrabban elôforduló kérdéseket és a pontos válaszokat. Sziget Kiadó 128 oldal, 2980 Ft

1 konyha 8 ország Heidrun Holzförster Metszés a gyümölcsösben A könyv a gyümölcsfák és cserjék szakszerû metszéséhez nyújt segítséget rengeteg javaslattal, ötlettel és gyakorlati tanáccsal lépésrôl lépésre.

A könyv a Kárpát-medence magyarságának gasztronómiai értékeit mutatja be, valamint a mindennapjainkba enged bepillantást a mûvészien elkészített fotókon keresztül. Szülôföld Könyvkiadó 168 oldal, 2990 Ft

Peter Himmelhuber Metszés mindentudó

Andrea Maria Schenkel Macska és kölyke

Hogyan metsszük helyesen a gyümölcs-és díszfákat, valamint a kúszó- és az évelô növényeket? Ehhez gyûjtöttük össze a kérdéseket és a válaszokat.

Afra várandósan tér haza a szülôi házba. A gyerek születése után egyre többet vitázik mélyen vallásos apjával, míg egy nap gyilkosság történik...

Sziget Kiadó 128 oldal, 2980 Ft

Tarandus Kiadó 112 oldal, 2490 Ft

08-9_kisajanlo.indd 9

Christine Paxmann Mi MICSODA Kutyák – Négylábú hôsök

Az emberi test

Mit tudnak ma a tudósok a Naprendszerrôl? Hogyan lehetsz ûrhajós? Milyen az élet a súlytalanság állapotában?

Tényleg van úszóhártya az újfundlandi ujjai között? Hogyan segítik a négylábúak a mai embert? Mit jelent, ha egy kutya hegyezi a fülét?

Agyafúrt kölykök sorozat. Játékosan, okosan, sok képpel, rejtvényekkel, a test mûködésérôl és rejtelmeirôl; gyerekeknek. A kötet 7 év feletti lányoknak és fiúknak szól.

Tessloff-Babilon Kiadó 48 oldal, 2970 Ft

Alexandra Kiadó 112 oldal, 1299 Ft

Christine Paxmann Mi MICSODA Divat – Az irányzatok vonzásában Trendek, tervezôk, kifutók... A ruháról felismerhetô volt úr és szolga, király és katona. A ruházatról a korszak is jól beazonosítható. Tessloff-Babilon Kiadó 48 oldal, 2970 Ft

Sziget Kiadó 64 oldal, 1650 Ft

www.alexandra.hu

Manfrad Baur Mi MICSODA A bolygók és az ûrutazás – Irány a világûr!

Nicolai Schirawski Mi MICSODA Kígyók – Lesben álló vadászok Szépek és veszélyesek: a kígyók elbûvölô állatok! Az ártalmatlan vízisiklótól a halálos mérgû, kispikkelyû tajpánig otthon vannak az egész Földön. Tessloff-Babilon Kiadó 48 oldal, 2970 Ft

Steve Berry A Kolumbuszaffér Mi van akkor, ha minden, amit Amerika felfedezésérôl tudtunk, hazugság? Ez a titok egy csapásra átalakítaná a modern politikai világot. Ulpius-ház Kiadó 3999 Ft

Réti László Vérvonal Egy szédületes krimi a választások kaotikus világáról, gyilkosságok sorozatáról és egy budapesti bankfiók ellen elkövetett merényletrôl. Ulpius-ház Kiadó 3999 Ft

A szamár és a farkas és más mesék Esti mesék sorozat. Három mese egy gazdagon és szépen illusztrált kis könyvecskében. A szamár és a farkas; A gôzmozdony; A róka és a tyúk. Alexandra Kiadó 32 oldal, 599 Ft

Szabó Magda Az ôz Gyilkosok és áldozatok regénye: gyilkolt Józsi, a kocsmáros, és Encsy Eszter, a színésznô: kiki a maga eszközeivel. Mögöttük ott a harmadik gyilkos is: a kor. Európa Könyvkiadó 216 oldal, 2990 Ft

Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyûsége Az emigráns cseh szerzô legismertebb mûve, amelyben a regényszál filozófiai-történelmipolitikai gondolatokkal keveredik. Európa Könyvkiadó 408 oldal, 3290 Ft

Agatha Christie Az elefántok mindenre emlékeznek Egy kevésbé ismert, de kiváló Christie-klasszikus, amelyben valaki egy múltbeli családi bûntény nyomába ered, Hercule Poirot segítségével. Európa Könyvkiadó 280 oldal, 2490 Ft

Albert Sánchez Piñol Pandóra Kongóban A katalán író jórészt Afrikában játszódó fergeteges kalandregénye akár egy Verne-mû, amely közben olyan mélységekig hatol, mint Joseph Conrad. Európa Könyvkiadó 460 oldal, 3990 Ft Könyvjelzõ | 2014. április 9

2014.03.25. 16:41

hírek Kikockázott irodalom Sárga legófigurák elevenítik fel olvasmányainkat a Waterstones brit könyvkereskedô cég jóvoltából – számol be az amerikai Huffington Post. Egy merôben új mûfaj megjelenésérôl beszélhetünk: megszületett a LEGO-irodalom. Az ötlet a Waterstones kezdeményezésével indult, az áruház egyik dolgozója, Jon Howells, aki megszállott Lego-rajongó, kereste az alkalmat, hogy szenvedélyét összeköthesse a munkájával. Ebbôl jött az ötlet, hogy a kockákból konstruáljanak irodalmi jeleneteket. Shakespeare Rómeó és Júliája, Jane Austen Büszkeség és balítélete, sôt George R. R. Martin Trónok harca regénye is látható már kedvenc építôkockákból összerakva. Ezzel a kezdeményezéssel Jon Howells végül elérte, hogy a munkahelyén is hódolhasson hobbijának. Howels arra biztatja az olvasókat, válasszák ki kedvenc irodalmi jelenetüket, készítsék el belôle saját Lego-verziójukat, majd töltsék fel az internetre. Ha a Waterstonesnak tetszik, akkor akár a mi ötletünk is szerepelhet a könyváruház blogján. A LEGO 2008-ban ünnepelte 50. születésnapját.

A világ legkisebb könyvesboltja Lisszabonban van a legapróbb könyvüzlet, ahol alig négy négyzetméteren háromezer kötetet árulnak. A boltocska a fôváros Baixa kerületében található, tíz éve mûködik, és a portugál mellett olasz, spanyol, angol, kínai és japán nyelvû könyvekre is bukkanhat, aki betér. A mûfajilag is sokszínû üzletet a 41 éves Simao Carneiro vezeti, aki 32 évesen hagyta ott kémiatanári pályáját az irodalom kedvéért. Regények, verseskötetek, történelmi és mûvészeti témájú könyvek is kaphatók a Szent Kristóf-lépcsônél elhelyezkedô, turisták által igen kedvelt üzletben.

A horror királya két új regényt ígér 2014-re A Guardian brit napilap bejelentése szerint Stephen King egyik új könyve a várhatóan júniusban megjelenô Mr. Mercedes lesz. Hôse egy visszavonult nyomozó, Bill Hodges, akit egy megoldatlan bûneset emléke kísért. Hónapokkal korábban ugyanis valaki egy lopott Mercedesszel a tömegbe hajtott, több halottat és sérültet hagyva maga mögött. A témaválasztás szokatlan Kingtôl, hiszen egy lineáris lefolyású thrillerrôl van szó. A szerzô hivatalos oldalán közölte, hogy Revival (Újjáéledés) címmel egy másik regényt is megjelentet novemberben. Errôl a kötetrôl maga a szerzô árult el részleteket. Eszerint King itt visszatér a kisvárosi, zárt világokban játszódó sztorikhoz és a múltból visszatérô, a jelenben kísértô, lélektanilag precízen felépített rémtörténetekhez. A horrorkirály könyvei az Európa Könyvkiadó gondozásában olvashatók.

Áprilisi könyves ünnepek 1964 óta minden évben április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Noha József Attila születéséhez kötjük az ünnepet, ugyanezen a napon látta meg a napvilágot Márai Sándor is, 1900-ban. E jeles napon az irodalom élôvé és kézzel foghatóvá válik, elôadóestekkel, könyvbemutatókkal, költôtalálkozókkal és versenyekkel tisztelegnek országszerte a magyar líra elôtt. Áprilisban még egy irodalmi rendezvényre készülünk, a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ami a Millenárison kerül megrendezésre, április 24. és 27. között. A Könyvfesztiválról lapunk 16–19. oldalán olvashat!

10 Könyvjelzõ | 2014. április

10-11_hirek.indd 10

2014.03.26. 12:42

hírek

„…és Fanni várna szôkén a rôt sövény elôtt”

A Fiumei úti sírkertben temették el Gyarmati Fannit, Radnóti Miklós özvegyét. Hamvait végakarata szerint férje mellett helyezték örök nyugalomra. Gyarmati Fanni dr. Gyarmati Dávid Dezsô és Weisz Aranka lányaként született. Szerelme a költôvel tizennégy éves korában kezdôdött. Ihletôje volt a magyar költészet hitvesi lírája számos darabjának. Elôbb a Jurányi utcai Közgazdasági Középiskolában tanított gyorsírást, majd a Színházmûvészeti Fôiskolán francia nyelvet. 1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgárává választották. 2009 decemberében Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki több évtizedes magas színvonalú oktatói munkájáért, valamint a Radnóti-hagyaték összegyûjtéséért, gondozásáért és közrebocsátásáért.

Formabontó borítófotók sikere Kaposvári könyvtárosok igazán frappáns és kreatív olvasótoborzó módszert választottak. Az ötletgazda Fehér Zsóﬁa elmondta, egy külföldi weboldal inspirálta ôket a könyvborító-pózolás elkészítésében. Az eredeti ötlet szerint úgy kell megkomponálni az optikai illúziót, hogy passzoljon a borítókhoz. A kaposvári Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár ennél eggyel továbblépett, és DVD-borítókat is használtak a médiatár népszerûsítése érdekében. Egy héttel a netes közzététel után harminc külföldi lap számolt be a ﬁatalos magyar olvasásnépszerûsítô akcióról, és a sok látogatótól majdnem összeomlott a könyvtár weboldala. A vezetôség csak késôbb szembesült a képekkel, amelyekbôl eddig negyvenegy készült el.

www.alexandra.hu

10-11_hirek.indd 11

Hrabal és Baranyai: három klasszikus a centenáriumra Gyönyörû borítókkal ünnepli az Európa Könyvkiadó a cseh író születésének 100. évfordulóját. Három klasszikusának új kiadásáról a Könyvjelzõ márciusi számában már írtunk. A Sörgyári capriccio, az Õfelsége pincére voltam és a Szigorúan ellenõrzött vonatok azonos motívumokat felhasználó, sorozatszerû borítóit Baranyai András tervezte. Bohumil Hrabal 1914. március 28-án született Brnóban. Az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei. Gyermekkori élményei és a kisvárosi hangulat számos késõbbi mûvében alapvetõ motívumként jelent meg. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott, ebbõl az élménybõl született a Szigorúan ellenõrzött vonatok (1965), amelybõl Jiří Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Õfelsége pincére voltam címû mûvet sem. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált. Galambetetés közben, egy prágai kórház ötödik emeletérõl kizuhanva halt meg 1997ben. Baranyai András grafikus 1974ben született, a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem grafika szakán végzett 2004ben. Jelenleg az egyik legizgalmasabb és legkeresettebb hazai illusztrátor. Hírnevét képregényekkel, önálló grafikai munkákkal alapozta meg, ma az Európa Könyvkiadó mellett külföldi kiadóknak is készít borítókat. 2007-ben gyerekkönyv-illusztrációiért IBBY-díjat kapott. Könyvjelzõ | 2014. április 11

2014.03.26. 12:42

12 Könyvjelzõ | 2014. április

12-15_Sarginson.indd 12

2014.03.25. 16:42

interjú

„Jó most nõnek és írónak lenni” Saskia Sarginson Elsô, nyomtatásban megjelent regényét, az Ikreket már a magyar olvasók is megismerhették, a komoly sikert hozó debütálás után pedig hazájában, Nagy-Britanniában nemsokára érkezik második mûve, a Without You. A négy gyermeket felnevelô Saskia Sarginson fô témája a család, illetve a modern család válsága. Emellett pedig úgy érzi, a jelen kedvez a nôi íróknak.

Az elsô regénye meglehetôsen késôn jelent meg, miután már felnevelt négy gyereket. Mit gondol, hogyan befolyásolta ez az írói pályafutását?

Azóta írok prózát és költészetet, mióta az eszemet tudom, de gondolni sem mertem volna arra, hogy egyszer meg tudok majd élni ebbôl. Egy jó ideig egy nôi magazin újságírójaként dolgoztam, és szerettem is ezt a munkát. Elôször akkor gondoltam az irodalmi karrierre, amikor felnôttkoromban angol irodalomból szereztem egyetemi diplomát a Cambridge Egyetemen, ahol a tanáraim komolyan vették az írói ambícióimat, ódi lehetôségként tekintekin és ennek hatására én is elkezdtem valódi nyem megírásába, ami teni rá. Ezután vágtam bele elsô regényem er is a kiadás köznem az Ikrek volt. Ez a regényem kétszer dott voltam, vetlen közelébe jutott, és igazán csalódott eghiúsult a amikor végül mindkét alkalommal meghiúsult ogy jobban dolog. Most viszont már úgy érzem, hogy kreket. Ami megérte várni egy kicsit és megírni az Ikreket. gtöbb anya az anyaságot illeti: úgy gondolom, a legtöbb ebbé és önegyetért azzal, hogy a szülôi lét bölcsebbé yitja meg az zetlenebbé tesz, és olyan módokon nyitja ni sem tudember szívét, amire korábban gondolni ok pedig az tunk volna. Ezek az emberi tapasztalatok osak. írás szempontjából is rendkívül hasznosak. 344 oldal, al, 3699 Ft Alexandra dra Kiadó www.alexandra.hu

12-15_Sarginson.indd 13

Az Ikrek fô témája a család, és az eddig megjelent részletek, illetve beharangozók alapján ez a helyzet a néhány hónapon belül megjelenô új regénye, a Without You (Nélküled) esetében is. Mit jelent a család az ön számára, miért ennyire fontos ez a téma az írásaiban?

Nagy családból származom, ahol mi, gyerekek három különbözô kapcsolat gyümölcsei voltunk – a magam részérôl patchwork (összefércelt – a szerk.) családnak nevezem ezt. Féltestvérek és mostohatestvérek vettek körül, és egy mostohaapa nevelt fel. Valószínûleg innen ered az érdeklôdésem a család mint téma iránt – mit jelentenek a társadalomban ma a családok, mi tartja ôket öössze.

KÖNYVBEMUTATÓ: Április 3., csütörtök 18 óra Alexandra Pódium Nyugati tér

Mindez az azért is érdekes, mert az Ikrek központi eleme az egyedülálló anya tragédiája, és több diszfunkcionális, szétesô család is megjelenik diszfunkc regényben, miközben a való életben is rengea regényb ilyennel találkozhatunk. Mit gondol, valójáteg ilyenn ban mi a ccsaládok szerepe napjainkban?

Az én édesanyám é is egyedülálló anya volt, mielôtt találkozott t volna késôbbi mostohaapámmal apámmal, én pedig három gyermeket neveltem egyedül, mielôtt találkoztam volna a jelenlegi páromma párommal. Nagyon is jól tudom, hogy milyen örömmel és bánattal jár mindez, és milyen Könyvjelzõ | 2014. április 13

2014.03.26. 14:47

interjú sebezhetônek érzi magát ebben a helyzetben az ember. Az egyedülálló szülô és gyermeke, illetve gyermekei közötti kapcsolat ráadásul nagyon intenzív. Mindez nagyon is releváns téma napjaink társadalmával kapcsolatban, ráadásul remek irodalmi alapanyagot is kínál. A „félmúlt”, azaz a nyolcvanas évek és a nyolcvanas évek popkultúrája adja az Ikrek hátterét, és így van ez új regénye esetében. Fontos önnek valamiért ez az évtized?

A hetvenes-nyolcvanas években nôttem fel, így természetesen erôs nosztalgiával gondolok erre az idôszakra. A mai technológiai lehetôségek sem léteztek ekkor – nem voltak biztonsági kamerák, sem mobiltelefonok, sem internet. Íróként mindez nagy szabadságot ad, más a párbeszédek, a kapcsolatok intenzitása, idôdimenziója. Olyan helyzeteket tudok elképzelni és leírni, amelyek ma egyszerûen nem történhetnének meg, talán fel sem fogjuk, hogy ma a kommunikáció radikális megváltozása mennyire befolyásolt, mindent az emberi viszonyokban is. A szövegeiben erôs nôi karakterek játsszák a fôszerepet. Hogy látja: milyen a nôi írók helyzete a kortárs angol irodalmi világban?

Rengeteg nôi szerzôt olvasok, hiszen a kortárs angol irodalom tele van csodálatos, intelligens, és emellett nagyra becsült nôi írókkal – szóval úgy érzem, hogy jó most nônek és írónak lenni. Többször beszélt már arról, hogy az Ikrek megírásakor saját ikerlányai jelentették a fô inspirációt. Mi volt viszont az irodalmi inspirációja?

Közvetlen irodalmi elôzménye nem volt az Ikreknek. Emellett úgy találom, hogy a költészet sokszor ad ihletet számomra. Írásaimban arra törekszem, hogy ugyanúgy adjam vissza a kimondhatatlant, mint ahogyan azt a költészet teszi. Amikor nekiálltam az Ikreknek, az volt a célom, hogy feltérképezzem az ikerpárok bonyolult saját világát. Emellett az általam ismert és szeretett suffolki tájat is meg akartam örökíteni. Az Ikrek elbeszélôi módszerének fô sajátossága múlt és jelen folyamatos váltakozása. Honnan merítette ezt az elbeszélési módozatot?

Szeretem azokat a regényeket, amelyek az idôvel és a különféle nyelvi szólamokkal, rétegekkel játszanak. Ilyen például Michael Ondaatje Angol betege, amely egyike kedvenc könyveimnek. Ez a folyamatos váltakozás olvasás közben engem az árapály mozgásra emlékeztetett, márpedig a tenger fontos események színhelye az Ikrekben. Gondolom, ez nem véletlen...

Az Északi-tenger partján nôttem fel, ahol a víz szürke és hideg, és sokszor fenyegetô. De ezt a kietlen szépséget és a tenger ere-

Isolte és Viola Két lány. Ikertestvérek. Gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnôttként mégis nagyon különböznek egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós; Viola pedig eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd. Mindkettejük életében elérkezik az az idôszak, amikor elkezdenek visszafelés keresni: egy traumatikus esemény nyomába erednek, amely megváltoztatta az életüket. A haláleset, amely akkor történt, nem választható le arról a közegrôl, mikrovilágról, amelyben éltek, a hippikorszakból ittmaradt, „földközeli” édesanyjuk történetérôl, aki egyedül nevelte ôket. Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyárnak a tovagyûrûzô tragédiáit, a múlt titkai visszatérnek és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket. Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és a titok, amely fokozatosan lopódzik elô a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi.

jét én kifejezetten szeretem. Azért is volt fontos számomra, hogy a tenger szerepet kapjon a könyveimben, mert az óceán rengeteg mindent reprezentál a témáim közül: a láthatatlant, kimondatlant, a veszteséget és vágyat, illetve azt, ahogy az élet elvesz, majd visszaad nekünk különbözô dolgokat. Az árapály váltakozásának ritmusa pedig természetesnek tûnik a számomra. Az Ikrek komoly kritikai sikert és nemzetközi ismertséget hozott önnek. Mire számított a regény megjelenése elôtt?

A helyzet az, hogy nem voltak elvárásaim. Egyszerûen csak boldog voltam, hogy végre megjelenhet a könyvem. Új könyve júliusban jelenik meg Angliában. Az írói munka nyilvánvalóan nem olyan, mint mondjuk az építészé, aki egy-egy új feladat megoldásába pontosan átviheti az elôzô tanulságait, módszereit is akár. De mégis, mit hasznosított az elsô regény tapasztalataiból? Fôként, hogy azt tartják, a második mindig nehezebb, mint az elsô.

Én csak azt tudom, hogy minden egyes könyv rengeteg tanulással jár. Márpedig az Ikrek nagyon sok mindent tanított meg nekem a saját írói hangom megtalálásáról, és arról, hogy hogyan tudok elmesélni egy történetet. Reményeim szerint ezekre a tapasztalatokra építve írtam meg a Without You címû könyvet. Szeretem azt gondolni, hogy ez egy jóval csiszoltabb regény. Persze az ember mindig azt akarja, hogy az, amin épp dolgozik, jobb legyen, mint az elôdje. Azt most már biztosan tudom, hogy a különbözô szólamok összeszövése és a különbözô idôsíkok alkalmazása jól fekszik nekem, mindez egyfajta dramatikus iróniát hoz létre, amelyet kifejezetten kedvelek. Ugyanezt a technikát alkalmazom harmadik regényemben is, amelyen mostanság kezdtem el dolgozni. STEMLER MIKLÓS

14 Könyvjelzõ | 2014. április

12-15_Sarginson.indd 14

2014.03.25. 16:43

könyvfesztivál

Frankfurtban kezdôdött az egész A Horváth nevû magyar, aki a német könyvbörzét alapította Az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál elôtt a múltba ásunk. Honnan ered a könyvvásárok gondolata és gyakorlata? És mitôl lett a frankfurti ôszi szemle a legnagyobb, amelyre azóta is minden könyves fesztivál hasonlítani szeretne. www.alexandra.hu

16-18_Konyvfesztivalok.indd 15

Nem a könyvnyomtatás 1450-es évekbeli terjedése hívta életre a könyvvásárokat. A kereskedôk megelôzték a nyomdászokat – legalábbis Peter Weidhaas A Frankfurti Könyvvásár története címû munkája szerint. Jóval Gutenberg elôtt, 1370-ben megrendezték a német birodalmi városban, Frankfurtban a „Könyvek vásárát”. Sôt, már a 12. században kéziratos könyvek cseréltek gazdát a Majna partján, a birodalmi koronázó és vásárvárosban. Talán már 1454-ben járt itt Gutenberg, és részt vett a vásáron. Ám hamarosan csôdbe ment, és a nyomdáját megszerzô kereskedô, Johannes Fust összeállt a tehetséges GutenbergKönyvjelzõ | 2014. április 15

2014.03.25. 16:46

könyvfesztivál mesterlegénnyel, Peter Schöfferrel. Fust halála után az özvegy hozzáment Konrad Henkishez, aki átvette a nyomdát, és Schöfferrel együtt elsô nyomdász-kiadóként a frankfurti vásáron kínálta könyveit. A Frankfurti Könyvvásárnak ugyan nincs hivatalos alapítási éve, de 1462-re már a nyomdászok és kiadók nagy vásárává vált.

1470: felpörög az üzlet Gutenberg találmánya gyors és pontos sokszorosítást tett lehetôvé: a 15. század utolsó évtizedében ugyanannyi „cím” jelent meg a kiadóknál, mint az azt megelôzô három évtizedben együttvéve. A könyvnyomtatás szellemi megújulással is párosult. Ennek elsô hullámához, a humanizmushoz Frankfurt kiválóan alkalmazkodott: nemcsak nyomdászok és kiadók, hanem tudósok, bölcselôk, írók számára is szellemi központtá változott. Frankfurt közel van Mainzhoz, a könyvnyomtatás feltalálásának helyszínéhez, így a nyomdászok a szállítási költségeket csökkenthették, ha a vásárvárosban árulták könyveiket. A humanisták közül elsôsorban Rotterdami Erasmus használta Frankfurtot gondolatai terjesztéséhez. Maguk a nyomdászok sem egyszerû mesteremberek voltak: koruk legmûveltebbjei, akik a humanizmus eszméit magukénak érezték. A humanista tudósok és a mûvelt közönség között közvetítettek.

Terjed a könyv Frankfurt „katalizálta” a könyves ipart: könyvet lehetett itt vásárolni, cserélni vagy a következô vásárra rendelni. Az új köteteket a frankfurti vásárra idôzítették. A nyomdaközpontok (Lyon, Strassburg, Lipcse, Bázel) is alapítottak könyvvásárt, de az európai centrum Frankfurt maradt. Ám változni kezdett a könyvkereskedelem: a nyomdász-kiadók bizományosokat szerzôdtettek, akik vállalták az utazást. A kiadók ﬁókokat, faktóriákat alapítottak, helyi könyvárusokat bíztak meg. E kereskedôk önállósodtak: más nyomdászok és kiadók termékeit is raktáron tartották. A könyvvásárok funkciója módosult: egyre kevésbé a köny-

A sikeres magyar kudarc A Frankfurti Könyvvásárra 1988 óta úgynevezett vendégországokat hívnak meg. Ekkor Olaszország mutatkozott be, Magyarország 1999-ben részesült ebben a megtiszteltetésben. A magyar fôvendégség egyik szervezôje, Dalos György 2002-ben írta le – óriási csalódottsággal – tapasztalatait. Nem a

vek és a szerzôk, sokkal inkább a kereskedôk, nyomdászok, kiadók számára volt fontos a személyes találkozás, ami az üzleti bizalom feltétele. A középkori gazdaságtörténettel foglalkozó cambridge-i professzor, Peter Spufford mutatott rá a személyes kontaktus fontosságára a kereskedelmi központok kialakulásakor. Néhány évvel ezelôtt budapesti elôadásában kifejtette: a bankvilág igazi centruma ma sem New York, mert személyesen inkább Londonban találkoznak a pénzemberek, ahol viszonylag közel dolgoznak egymáshoz. London ugyanúgy tradicionális üzleti központ a pénzpiacon, mint amilyen Frankfurt a könyveseknél – tehetjük hozzá.

Frankfurt bukása, Lipcse felemelkedése Frankfurtnak meg kellett tanulnia a leckét: 1764-ben több évszázadra elveszítette vezetô szerepét a szászországi Lipcsével szemben. A hanyatlást bonyolult okokkal magyarázza Weidhaas – aki maga is a frankfurti rendezvény fônöke volt 25 éven át, 1975-tôl 2000-ig. Egyrészt kellett hozzá a Habsburgok intoleráns katolicizmusa, a konzervatív császári cenzúra. Ám a korlátozásokért a frankfurti patrícius-polgárok

frankfurti szervezôkkel, így Peter Weidhaas tevékenységével volt elégedetlen. Sokkal inkább a magyar állami intézmények támogatásának hiányával, illetve hiányosságaival, az itthon felerôsödött kultúrharccal. A hazai szélsôjobboldali politikusok és fôleg a jobboldali sajtó támadta a vásáron szereplô magyar írók többségét. Errôl Dalos Frankfurt ’99. Széljegyzetek egy kudarcos sikerhez címû írása szól. A siker sem tagadható ugyanakkor: német, osztrák és

svájci kiadók több mint száz magyar vagy magyar témájú könyvet jelentettek meg, s antológiákban és folyóiratok különszámaiban sok magyar szerzô elôször mutatkozhatott be. A vendégországok kivételes lehetôséget kapnak: kultúrájukat prezentálhatják a világ elôtt. Brazília tavaly alaposan kihasználta ezt: a Frankfurter Rundschau tudósítása szerint 651 rendezvényt szerveztek, ami vásári rekord: hetven brazil író vett részt programjaikon.

16 Könyvjelzõ | 2014. április

16-18_Konyvfesztivalok.indd 16

2014.03.25. 16:46

A soron következõ megálló: Budapest

könyvfesztivál

maguk is felelôsek: a vallási ellen– német könyvszakmai társulat, a A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk tétek kiélezôdésekor nem akartak Börsenverein. Elsô tiszteletbeli elEgyesülése (MKKE) alapítóként szervezi április dönteni a vásárra hozott könyvek nöke Horváth lett Lipcsében. 24–27-ig a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvengedélyezésérôl. Ezért császári „seA Börsenverein története átfesztivált. Idén Törökország a díszvendég. gítséget” kértek. A Habsburgok eznyúlik a XX. századba. Az egylet A fesztivál kitüntetését, a Budapest Nagydíjat zel a jogkörrel hol liberálisan, hol a második világháború után az 1995-ös alapítása óta többek között Kertész konzervatívan éltek, de I. Lipót NDK-ban mûködött tovább. MiImre, Salman Rushdie, Sławomir Mrożek, (akinek magyarországi lépései a Rável a szovjet uralom tönkretette a Robert Merle, Mario Vargas Llosa, Günter kóczi-szabadságharchoz vezettek), szabad piacot, a „börzeegyesület” Grass, Paulo Coelho, Jorge Semprún, Umberto minden korábbinál intoleránsabbnyugatnémet területeken éledheEco, Ljudmila Ulickaja kapta meg. A 2014-es nak bizonyult, s így megpecsételte tett újjá igazán, kissé módosított fesztivál díszvendég-írója a finn (részben észt a könyvvásár sorsát az 1600-as évek névvel. Ekkor Frankfurt megkapta származású) Sofi Oksanen. Ô lesz az elsô finn végén. Közben a francia határ menti a második esélyét, és a Börsenverein díjazott, s Ulickaja 2009-es kitüntetése óta területek óriási kárt szenvedtek el a des Deutschen Buchhandels nevû a második írónô, aki Budapest Nagydíjat kap. harmincéves háború idején: Frankszervezet 1949-ben felélesztette az furt környékén a járványok is puszitteni könyvvásárt. A „frankfurti” títottak, megritkítva a lakosságot, s Börsenvereinbe olvadt bele a két megrendítve a térség gazdaságát. Németország újraegyesítése után a A reformáció terjedése a XVI. lipcsei „eredeti” egylet is. századtól háttérbe szorította Frankfurtot a szászországi Lipcsével A világ legnagyobb szemben. Az utóbbi vált ugyanis a felvilágosodás könyvközpontjává. könyvvására A szász városban szabadabban leFrankfurt kombinálja a szakma és hetett kereskedni a könyvekkel. A a nagyközönség kiszolgálását, s ezGergely-naptárra való áttéréskor, zel a legnagyobb lett a világon. A 1706-ban a frankfurtiak megint második számú könyvvásár Lonrosszul döntöttek: a lipcsei vásárral don, ahol viszont a szakmai látoazonos idôpontra tették a saját rengatókra koncentrálnak. Mellettük dezvényüket, majd hiába módosímeg kell említeni még a gyermektottak újra, közben sok látogatót és ifjúsági könyvek legnagyobb veszítettek. A könyvvásár összeomnemzetközi fórumát, a bolognai lását a frankfurtiak üzleti rövidlákönyvvásárt. Ma persze másról tása és túlzott konzervativizmusa szólnak a könyvvásárok, mint okozta. Nem vették tudomásul a száz vagy ötszáz éve. Új szereplôk bizományosi rendszer terjedését, tûnnek fel idôrôl idôre: a szerzôk azt, hogy a vásárra már nem érdeSofi Oksanen ügynökeik révén képviseltetik mames elcipelni a drágán szállítható gukat a vásáron. De megjelennek könyveket. Lipcsében nem kiitt a közkönyvtárak munkatársai adók üzleteltek egymással, hanem raktárkészletekrôl, elszámolásokról egyezkedtek a kereskedôk is. Folyamatosan változik a vásári kínálat: CD-k, DVD-k, és bizományosok, vagyis egyfajta közvetítô kereskedelem köz- hangoskönyvek, legújabban pedig e-könyvek is megjelentek Frankfurtban. Ami pedig a résztvevôket illeti: 2013-ban pontjává vált a település. mintegy 276 ezer lehetett a látogatók száma, 143 ezer szakmai érdeklôdôvel. Weidhaas szerint nem szabad elfelejteni, Jön Horváth és a könyvbörze hogy a „Frankfurti Könyvvásár a kiadók vására, nekik az Az így kialakított rendszer máig fennmaradt a német könyvke- irodalom mint értékesítendô termék áll a középpontban. reskedelemben, ha Lipcsét közben megint Frankfurt is váltotta A könyv nevû termékké formált tartalmak alkotója legfelelsô számú vásárhelyszínként. A lipcsei így a könyvkereskedôk jebb mellékszereplô, hiszen kereskedelmi rendezvényrôl, vására lett, s fontos fóruma az engedély nélküli utánnyomá- nem az írók ünnepérôl van szó”. Ám ez sem teljesen igaz: sok elleni küzdelemnek. Ezt célozta a Philipp Erasmus Reich Weidhaas úgy véli, a klasszikus kiadók eltûnnek, koncentáltal 1765-ban kezdeményezett elsô könyvkereskedô egyesü- rálódik a könyvpiac, és az ügynökök veszik át a fôszerepet. let. A piacszabályozás másik eszköze a könyvbörze lett, ame- Ez azonban továbbra is az üzleti érdekek elsôdlegességét lyet a magyar származású Carl Christian Horváth alapított eredményezi. 1795-ben. Késôbb e két kezdeményezés összefonódásából SZEGÔ IVÁN MIKLÓS alakult meg 1825-ben – a nevében a börzeegyesület szót ôrzô www.alexandra.hu

16-18_Konyvfesztivalok.indd 17

Könyvjelzõ | 2014. április 17

2014.03.25. 16:48

program

Ismét

Könyvfesztivál! A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra április 24. és 27. között kerül sor a Millenáris Parkban (II. kerület, Kis Rókus utca 16-20.). Dedikálásokkal és író-olvasó találkozókkal várjuk az Alexandra Kiadócsoport (B12) és az Európa Könyvkiadó standján (B16), míg a legkisebbeknek a gyerekstandon (D26) kedveskedünk. Tekintse meg programkínálatunkat, és ne feledje, a fesztivál ideje alatt standjainkon 20% kedvezménnyel vásárolhat! ÁPRILIS 25., PÉNTEK

ÁPRILIS 26., SZOMBAT

Î KÖNYVBEMUTATÓ 17.30–18.30 (Osztovits Levente Terem) Szerelem és Becsület. Beszélgetés Elif Shafak világhírű török írónővel

Î KÖNYVBEMUTATÓ, BESZÉLGETÉS 10.30–11.30 (Kner Imre Terem) Miért jó fantasy-t és sci-fit olvasni? – Beszélgetés a Fantazmo.hu honlap szerkesztőivel. Résztvevők: Markovics Botond író, Farkas Balázs író. Moderátor: Kánai András kommunikációs szakember. 10.30–12.00 (Osztovits Levente Terem) Vasfüggöny. Anne Applebaum könyvének bemutatója A szerzővel és Ungváry Krisztián történésszel Betlen János beszélget. 12.00–13.30 (Osztovits Levente Terem) Varázslat és misztikum. Beszélgetés Patrick Ness két új könyvéről. A szerző beszélgetőtársa Berta Ádám, az Európa Könyvkiadó szerkesztője. Közreműködik Polgár Csaba színművész. Az Európa Könyvkiadó és a Vivandra közös programja. 14.30–15.30 (Osztovits Levente Terem) Napra jutni. Háy János új könyvéről Barna Imre, az Európa Könyvkiadó főmunkatársa beszélget a szerzővel. Közreműködik

17.30–18.30 (Márai Sándor terem)

Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém. Beszélgetés Dietrich Bonhoeffer életrajza kapcsán. Közreműködik Géczi Károly, az Immanuel Alapítvány vezetője és Dr. Csepregi András. Î DEDIKÁLÁS Európa Könyvkiadó – B épület, B16. stand: 16.00–17.00 Gergely Ágnes 17.00–18.00 Anne Applebaum Î GYEREKPROGRAM Alexandra Kiadó – D épület, 26. stand: 16.00–17.00 Fotózkodás Geronimo és Tea Stiltonnal 18 Könyvjelzõ | 2013. április

18-19_konyvfeszt_podium.indd 18

2014.03.26. 15:10

2013. áprilisi

Mucsi Zoltán színművész és Beck Zoltán, a 30Y frontembere. 17.30–18.30 (Lázár Ervin Terem) A New York–Budapest metró. Találkozás Vámos Miklóssal. Î DEDIKÁLÁS Alexandra Kiadó – B épület, 12. stand: 11.00–12.00 Szűcs Vanda dedikálja Egy ikerpár titkos naplója – Kezdetek című kötetét 15.00–16.00 Lévai Katalin dedikálja A szerelemfüggő – A magányos szerelem olyan, mint a zuhanás… című kötetét 16.00–17.00 Popovics Tamás dedikálja Csavargó élet – Egy különös barátság és egy szenvedélyes szerelem című kötetét 17.00–19.00 Lakatos Márk dedikálja TE & Én – Divat- és stíluskalauz című kötetét Európa Könyvkiadó– B épület, 16. stand: 13.30–14.30 Patrick Ness 15.30–16.30 Háy János 18.30–20.00 Vámos Miklós Î GYEREKPROGRAM Alexandra Kiadó – D épület, 26. stand: 10.00–11.00 Fotózkodás Geronimo és Tea Stiltonnal 13.00–14.00 Horváth Judit és Pisák Krisztina dedikálják Rózsák hercegnője – Történetek magyar hercegnőkről és királylányokról című kötetüket 15.00–16.00 Kepes Ágnes és Oszter Alexandra dedikálják Sün Peti és barátai című könyvüket 16.00–17.00 Fotózkodás Geronimo és Tea Stiltonnal

programok

ÁPRILIS 27., VASÁRNAP Î KÖNYVBEMUTATÓ 11.00–12.00 (Márai Sándor Terem) Itt, Európában. Konrád György könyvének bemutatója. A szerzővel Barna Imre, az Európa Könyvkiadó főmunkatársa beszélget. Î DEDIKÁLÁS Európa Könyvkiadó – B épület, 16. stand: 12.00–13.00 Konrád György 14.00–15.00 Elif Shafak 15.00–16.00 Szécsi Noémi 16.00–17.00 Szinetár Miklós Alexandra – B épület, 12. stand: 11.00–12.00 Havasi Balázs dedikálja Havasi - Életre kelt szimfónia – Egy hihetetlen zenei utazás története című kötetét Î GYEREKPROGRAM Alexandra Kiadó – D épület, 26. stand: 10.00–11.00 Fotózkodás Geronimo és Tea Stiltonnal 11-00–12.00 Kepes Ágnes és Oszter Alexandra dedikálják Sün Peti és barátai című könyvüket 11.30–12.00 Gyerek(b)irodalom Mikola Péter zenés gyermekműsora a Zorka mesék című kötete kapcsán 12.00–13.00 Mikola Péter és Steiner Lídia dedikálják Zorka mesék című könyvüket 16.00–17.00 Fotózkodás Geronimo és Tea Stiltonnal

Mindent a fesztiválról: www.konyvfesztival.com A programváltozás jogát fenntartjuk! www.alexandra.hu

18-19_konyvfeszt_podium.indd 19

Könyvjelzõ | 2013. április 19

2014.03.26. 15:10

friss

32 férjj

32 felesége

Hatice Meryem: Csak egy hüvelyknyi férjem legyen... Ha rendes recenziót akarnék írni Hatice Meryem furcsa címû könyvérôl, akkor elôször is annak örülnék, hogy végre megjelent magyarul. Hogy áttört a török populáris irodalom Orhan Pamuk, Elif Shafak, Ayşe Kulin, Yaşar Kemal alkotta élcsapatán. Hogy könnyed, kedvesen szurkálódó hangnemével, játékosságával új színnel gazdagította a török irodalmat. Utána persze már a címénél elakadnék. Mi az, hogy egy hüvelyknyi férj? Esetleg törpe? Törpe is. Meg piás. És esztergályos, meg vasutas, vadakat terelô juhász – viccelôdnék, de rögtön vissza is vonnám. A meglepôdésem minden bekezdéssel csak nône, ugyanis Meryem mert nagyot gondolni: a leghétköznapibb és legfurcsább férjeket sorakoztatta fel, és feleségük bôrébe bújva elmesélte életüket, álmaikat, vad vagy unalomba fulladó ölelkezésüket, reményeiket, bukásukat – a feltételes móddal teremtve meg valóság és ﬁkció hajszálvékony határán táncoló elbeszélôjét.

Ha többféle férj többféle felesége lehetnék, úgy akarnék írni róla, mint Hatice Meryem, aki mindig így kezdi fejezeteit: Ha én XY felesége volnék. Persze, összezavarodnék, hogy ki is vagyok. Hatice ugyanis feloldódik Sevda, Nur, Perihan alakjában, megtestesítve a nô évezredes archetípusait. Megalázkodó, odaadó, akaratos, pénzéhes, ártatlan, óvatoskodó, álszent matróna, szûz, asszony, szeretô, céda, zsarnok nô mesél Hasanról, Cemalról, Cenapról, a részeges, muzikális, jóképû, álmodozó vagy kikapós férjrôl. Az elbeszélôi hang is annyiféle, ahány a nô és férﬁ: játék a szavakkal, tánc a stílussal. Abban a pillanatban, amint mesélni kezd, eltûnik, és helyét átveszi a teremtett nô, a megalkotott élet. Meryem nem rangsorol, nem ítélkezik, s minket sem késztet erre. A lehetô legtermészetesebben vall a legmegrázóbbról is. A könnyed vallomásos jelleg tompítja a prostitúció, a nôi megalázottság, a becsületgyilkosság élét, s ezzel együtt képeket vil-

20 Könyvjelzõ | 2014. április

20-21_Hatice.indd 20

2014.03.25. 17:20

friss Ha bárki tudni akarná, ki is Hatice Meryem, elmondanám, hogy Isztambulban született 1968-ban. Pénzügyi tanulmányait követôen három és fél évet dolgozott egy bankban. Hozzátenném, hogy állását otthagyta, és Londonba ment, ahol gyermekfelügyeletet, vasalást, lapkihordást vállalt. Írói tehetségére, merész hangjára akkor figyeltek fel, mikor benyújtotta Siftah címû novelláját a Varlık magazin Yaşar Nabi Nayırnak, a lap alapítójának nevét viselô pályázatára, mely az ifjú tehetségek felkarolását tûzte ki célul. Pályája innentôl kezdve egyenesen ível felfelé: 2000-ben kiadják Siftah címû novelláskötetét, 2002-ben pedig megírja a Csak egy hüvelyknyi férjem legyen kötetet. Az Ankarai Állami Színház színpadra dolgozza a történetet, 2010-ben pedig az İstanbul Metro-

lant fel a sokrétû török életrôl. A megjelenített asszonyi sorsok ezer szállal kapcsolódnak a török hagyományokhoz, hogy a következô oldalakon felülírják mindezeket. Az írónô mer hozzányúlni ezekhez, és meri ôket új megvilágításba helyezni a rá jellemzô finom iróniával. Hogy ne volna megtisztelô egy vasutas feleségének lenni, mikor „országjáró körútja során a nagy Atatürk is vonattal ment Malatyába”? Hogy ne mosolyognánk jót az imám híresen szemérmes feleségén, miközben az asszonyok szemérmetlen uruk disznóságaival traktálják? Eközben bejárjuk Isztambul és Törökország százféle helyét, angyalarcú ikreket szülünk a putriban, elsô szerelmünkkel lófrálunk Mahmutpaşa lejtôs utcáin, vagy Dudulluban döbbenünk rá, hogy férjünk miért csüng órákat az internet emlején. Észrevétlenül mi magunk válunk azokká a nôkké, akikké az elbeszélô, örvényként szippant magába a játék, hogy mások lehetünk, hogy olyan férfiak oldalán ébredünk, akik még sosem szerepeltek férjként egy irodalmi mûben sem. Nemek, generációk, jellemek örvényében forgunk. Saját lányunk és nagypánk feleségévé válunk, anyánk leszünk egyszerre, fiunk és apánk miközben rákacsintunk Freudra, aki most bôszen bólogatna, midôn beigazolódni látszik elmélete. Ha Hatice Meryem írói stílusára kellene leírnom, ndjam rá: a elôbb-utóbb eljutnék oda, hogy kimondjam ra a valósászavak szerelmese. Általuk teremti újra ban felbukgot, a valóságnak tûnô fikciót, a fikcióban kanó álmot. Olyan a kötetet olvasni, mint ajándéak rejlenek, kokat bontogatni: a dobozokban újabbak óc, hogy pivégül pedig felugrik a rugós testû bohóc, elôlünk. De ros nyelvét ránk öltve csúfot ûzzön belôlünk. 152 oldal, al, 1990 Ft Európa Könyvkiadó önyvkiadó www.alexandra.hu

20-21_Hatice.indd 21

politan Színház a nônapi ünnepségsorozat keretében tûzi mûsorra. Európában kedvezô fogadtatásra lel, német nyelvre lefordítják. Azt pedig homlokra szaladt szemöldökkel mesélném el, hogy egyes angol fórumokon arról folyt a diskurzus, hogy annak a mûveit, akinek ilyen éles a társadalombírálata és ilyen csípôs a humora, igazán le kéne fordítani angolra. 2008-ban megjelenik társadalomrajznak is beillô İnsan Kısım Kısım Yer Damar Damar címû regénye (a nemigen fordítható cím egy népdalra játszik rá). A 2010-es Aklımdaki Yılan (Kígyó a fejemben) újabb tabut dönt: az anyaság szent missziójáról szól, mely éppoly áldás, mint amilyen átok, védelem és akadály egyben. Férje, Metin Üstündağ író, humorista, akivel ha nem találkozott volna, talán sosem alakul ki a humora – ahogy egy interjúban bevallotta.

ezt már sejthettük az elsô oldalakon is. Hatice Meryem úgy gyûjti a szavakat, mint más a szalvétát, képeslapot, söralátétet. Legfôbb élvezete az olvasás, hogy majd abból írás szülessen. Kutatja a jó kifejezéseket, a hatásos szókapcsolatokat, hogy késôbb beépítse a mûveiben. Ez a nyelvfelfogás okozza, hogy elhisszük, 32 férj 32 felesége szólal meg a lapokon, s nem egy elbeszélô adja kényszeresen szavait karaktereinek szájába. Ahhoz, hogy ez a nyelv éljen, magyarul is könnyeden gördüljön, harapjon, csípjen, mikor kell, olvadjon és simítson, ha szükséges, Tasnádi Edit ragyogó fordítása is hozzájárul. Ha lennék olyan merész, hogy hasonlítani akarnám bárkihez is, egybôl Eve Ensler jutna eszembe és A vagina monológok. Hozzátenném persze, hogy más, nagyon más, azonban merész témaválasztásában, pimasz nyelvében mégis hozzá mérhetô. Eltávolodik – nem is célja, hogy közeledjen – a vagina-vonaltól, de nem mentes a szókimondó erotikától, a ﬁnomkodó intimilem tástól, a test és lélek lemeztelenítésétôl. Önvallomás az énrôl, csokornyi mozaik, mely regénnyé olvad. Itt azért meg is állnék egy percre, s elmerengenék azon, mi lehet a Csak egy hüvelyknyi férjem mû legyen mûfaja. Elsôre azt gondolnám, regény, de vitába is szállnék magammal. Nincs az egyes kö részek között összefüggés, hozzátehetnénk, kihagyhatn hagyhatnánk, csereberélhetnénk, nem okozna vált nagy változást. Beszélhetnénk novellafüzérrôl, hangulatc hangulatcsokorról, fantáziakoktélról. Az utol„fejeze azonban összefogja az elôzôeket, só „fejezet” felébreszt elsodor, mint ahogy az elbeszélôt is felébreszt, elsodorja egy… töb és többet nem is mondanék. FEJES EDIT Könyvjelzõ | 2014. április 21

2014.03.25. 17:21

fókusz

A török

hajnal Elif Shafak

BESZÉLGETÉS AZ ÍRÓNŐVEL: Április 25., péntek 17.30 Könyvfesztivál, Osztovits Levente terem

Napjaink legolvasottabb nôi írójának számít Törökországban, könyveit több mint 30 nyelvre fordították le és több mint 40 országban adták ki. Egyedülálló írói munkássága mellett tudományos tevékenysége és közéleti szerepvállalása is jelentôs, személyében ugyanis egy nemzetközileg elismert akadémikust, újságírót, feministát és elôadót is tisztelhetünk. Isztambulban és Londonban él férjével és két gyermekével. 2006-ban az elsô török íróként Orhan Pamuk kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, de ha így folytatja, két-három évtized múlva Elif Shafak is könnyedén az esélyesek között találhatja majd magát.

Elif Bilgin néven látta meg a napvilágot 1971. október 25-én Strasbourgban. Filozófus édesapja, Nuri Bilgin és diplomata édesanyja, Şafak Atayman nem sokkal a születése után, egyéves korában elváltak, ôt pedig édesanyja nevelte fel. Írói mûvésznevének egyik felét az iránta érzett tisztelet és hála jeléül késôbb tôle kölcsönözte – a Şafak törökül hajnalt jelent –, míg saját keresztnevét megtartotta. Amikor édesanyját külföldre szólította a munkája, akkor nagyanyja vigyázott rá Ankarában, tinédzseréveit pedig Madridban és Ammánban töltötte. Az apa hiányáról így beszélt egy interjújában: „Sok idôbe telt, míg legyôztem az édesapám távolléte miatt érzett haragomat. Nagyon hosszú idôbe. A düh eleinte serkentô erô, de hosszú távon pusztító hatású. Nem tesz jót a léleknek. Sok félelmem volt az édesapámmal kapcsolatban, de a félelem egyik legfôbb tulajdonsága, hogyha felnagyítod, egyúttal el is hiszed.” Édesapjával egyébként már jó a viszonya, ahogyan annak második házasságából született féltestvéreivel is, édesanyjához pedig kifejezetten szoros érzelmi kötelékek fûzik, amirôl így vallott: „Nem volt könnyû anyámnak diplomatanôként és egyedülálló szülôként, de ô egy független és elszánt asszony. Az anya-lánya kapcsolat az esetünkben nem egyszínû, hiszen nagyon jó barátok vagyunk. Hatalmas szeretet köt össze bennünket.”

22 Könyvjelzõ | 2014. április

22-23_Shafak.indd 22

2014.03.26. 14:01

fókusz A két eltérô török anya-modell – édesanyja a modern, mûvelt és dolgozó nôt, nagymamája pedig a tradicionális, vallásos asszonyt testesítette meg –, jelentôsen befolyásolta késôbbi írói világképét és érdeklôdését. Ahogyan az a tény is, hogy csonka családban és több országban nôtt fel, illetve élt. Saját magát nemcsak úgy látja, mint aki országról országra vándorol, hanem úgy is, mint aki a nyelvek között lépkedve képes megszólaltatni a különbözô kultúrákat. Törökül és angolul írja mûveit, melyekben erôteljes globális és multikulturális nézôpont érvényesül, továbbá hangsúlyosan jelen van bennük a különféle szubkultúrák, hagyományok, a világpolgári életszemlélet, az emigránsok helyzetének, illetve a nôk társadalomban betöltött szerepének érzékeny bemutatása is. Eddigi pályafutása alatt tizenhárom könyvet írt, köztük kilenc regényt, melyek közül mostanáig öt jelent meg magyarul. Második regényében, a 17. században játszódó A város tükreiben a zsidó és iszlám miszticizmus mesés világát ábrázolta történelmi keretek között. A regény fôszereplôi az inkvizíció elôl menekülô ibériai zsidók, akiket az Oszmán Birodalom zsidó közösségei fogadtak be. Voltak köztük, akik korábban kikeresztelkedtek, de olyanok is, akik többé nem valamely vallási közösség tagjaként kívánták meghatározni magukat, mert szabadon akartak élni, és arra a kérdésre kerestek választ: ki vagyok én? Shafak fantáziája már ekkor is lenyûgözô: varázslás, dzsinnek, démonok és ôrangyalok bukkannak fel megbabonázó erejû történetében. Az angolul írt Az isztambuli fattyút egy fordító közremûködésével ültette át törökre, akivel némileg át is dolgozta a titokzatos kettôs családregényt, amely egy isztambuli és örmény család szövevényes és rejtélyekkel teli történetét meséli el kizárólag a nôk szemén keresztül. Ebben a mûvében is tetten érhetô Shafak nôi témák iránti érzékenysége, de az identitás, a kulturális meghasonlás és az anyanyelv kérdése is erôsen foglalkoztatja az írónôt, akit perbe fogtak a török nép megsértésének vádjával a regény egyik szereplôjének kijelentése miatt. A vádat késôbb ejtették, Törökországban pedig mindezek ellenére a fordítás megjelenésének évében, 2006-ban bestseller lett a könyv. 2006-ban született Elif Shafak és férje, Eyüp Can elsô közös gyermeke, akinek világra jöttét követôen az írónô de-

presszióba esett. Elsô, önéletrajzi ihletésû regényében, a Fekete tejben az ezzel kapcsolatos megrázó élményeit dolgozta fel. Az önmagával vívott harccal párhuzamosan feltárta az anyaság és az írólét bonyolult viszonyában lappangva megbújó problémákat is, a szívszorító könyv pedig a merész témaválasztásnak köszönhetôen óriási érdeklôdést váltott ki az olvasókból világszerte és szintén bestseller lett. „Meglehetôsen nomád életem volt, mielôtt gyerekem született volna. Nem laktam ugyanabban a házban egy-másfél évnél tovább. Ha regényt írtam, az volt a legfontosabb dolog az életemben. Éjjel-nappal csakis a történetben éltem, teljesen elszigetelve a külvilágtól. Aztán amikor befejeztem az írást, újra visszatértem a világba. De a munkamenet teljesen más, ha gyermeked születik. Anyaként meg kellett tanulnom letelepedni. De közben nem hagyhattam figyelmen kívül a könyvemet, ami teljes figyelmet követel. Amikor megszülettek a gyermekeim, meg kellett változtatnom az írás ritmusát. Nem tagadom, volt olyan idôszak is, hogy pánikba estem”, idézte fel élményeit az anyaságról. Szerelem címû regényében egy jómódú amerikai háziasszony testi-lelki újjászületését meséli el magával ragadó módon, aki a konvenciók börtönébôl kitörve hátat fordít fásult házasságának. Ebben a mûvében hangsúlyosan tetten érhetô Shafak szúfi miszticizmus iránti vonzalma, ami még egyetemi évei során varázsolta el. Megbabonázó módon írta le Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költô életét, aki gyökeres átalakuláson megy át, amikor megismerkedik a középkorban egy furcsa vándordervissel, a különleges képességeket birtokló tebrizi Semsszel. A megindító szerelmes történetet számos rangos nemzetközi irodalmi díjra jelölték többek között Franciaországban és Írországban, Törökországban pedig több mint 750 ezer példányt adtak el belôle, amivel rekordokat döntött. Legutóbbi angolul írt keleti–nyugati története a fenséges Eufrátesz folyónál kezdôdik és végzôdik. A Becsületben egy kurd-török házaspár történetét meséli el, amelyben fontos szerepet játszik egy borzalmas gyilkosság. A családról, szerelemrôl, szabadságról, megváltásról és a férfiasság leleplezésérôl szóló mûvével ezúttal is sikerült meghódítania a kritikusokat és az olvasókat egyaránt. BAJTAI ANDRÁS

Az isztambuli fattyú 468 oldal, 3600 Ft Szerelem 480 oldal, 3600 Ft A város tükrei 372 oldal, 3200 Ft Becsület 452 oldal, 3590 Ft Európa Könyvkiadó

www.alexandra.hu

22-23_Shafak.indd 23

Könyvjelzõ | 2014. április 23

2014.03.25. 17:22

könyv±történelem

Itt van a város, hívd Budapestnek… John Lukacs: Budapest, 1900. A város és kultúrája Ahogy a történelmi személyiségeknek, úgy a városoknak is megvannak a maguk életrajzírói. Nem könnyû egy ember portréját megrajzolni, de még nehezebb egy település arcképét megjeleníteni, egy korszak hangulatát érzékletessé tenni, hogy az olvasó szinte maga elôtt láthassa az épületeket, hallhassa a tömeg nyüzsgését, beszívhassa a jellegzetes illatokat. John Lukacs Budapest, 1900 címû könyve – amely most újra megjelenik az Európa Könyvkiadónál – valami ilyesmire tesz kísérletet.

Negyedik alkalommal jelenik meg magyarul az idén 90 éves magyar származású amerikai történészprofesszor kötete. Elôször több mint negyedszázada látott napvilágot, és eredetileg angolszász olvasóknak íródott. A mû egyszerre kívánta a tengerentúli közönségnek bemutatni a magyar fôváros korabeli történetét, anyagi és szellemi kultúráját, valamint felvázolni az amerikaiak számára térben és idôben oly távoli középeurópai nagyváros portréját. A szöveg sokkal több lett, mint afféle „történelmi útikönyv”. Ez valószínûleg a szerzô sajátos helyzetének is köszönhetô, hiszen egyszerre látta Budapestet kívülrôl, mint amerikai és belülrôl, mint magyar. Pedig a feladat egyáltalán nem lehetett könnyû, hiszen olyan közönségnek kellett megmutatni e várost, akik valószínûleg nem túl jól

ismerték a kor magyar történelmét és kultúráját. Emellett azt a veszélyt is el kellett kerülni, hogy a munka felszínes, bevezetô jellegû maradjon, csupán a magyar történelmi események, a közép-európai világ jellegének ismertetésére szorítkozzon. Hogy milyen sikerrel vette Lukacs ezeket az akadályokat, jól mutatja a könyv itthoni fogadtatása, hiszen, mint kiderült, a magyar olvasók számára is érdekes, nekünk is tudott újat mondani múltunkról. Mindehhez nem elég „csak” jó történésznek, széles látókörû, a helyi viszonyokat és kultúrát kitûnôen ismerô tudósnak lenni. A feladat jó írót, kitûnô kompozíciós érzékkel megáldott mûvészt is kíván, hiszen máskülönben az olvasó nem élô portrét, hanem csupán száraz és unalmas adathalmazt kapna.

24 Könyvjelzõ | 2014. április

24-25_Lukacs.indd 24

2014.03.25. 17:26

könyv±történelem

Lukacs, mint tudjuk, azok közé a történészek közé tartozik, akik a munkájukat nemcsak tudománynak tekintik, hanem mûvészetnek is. Szakmai szigorúsága, olvasottsága mellett Lukacs olyan eredeti szemléletmódú és jó írói vénával megáldott szakember is, aki olykor még kísérletezni is mer, megpróbál a szigorúan vett történelemi munka és a szépirodalom közti határmezsgyén átlépni, és irodalmi eszközökkel felvillantani egy adott kor hangulatát, bemutatni a történelem mûködését. E téren talán az Évek címû, a történelmi esszésorozat és novelláskötet erényeit egyszerre egyesítô könyvében merészkedett a legmesszebbre, amelyben 1901-tôl 1969-ig minden esztendôt egy rövid, félig történeti, félig szépirodalmi esszében mutatott be. De a Budapest-könyv is jól érzékelteti, mennyire fontos Lukacs számára, hogy az adott korszakot írói eszközökkel elevenítse meg, s így egyfajta történelmi élményt közvetítsen. Mindezt már a könyv eleje is illusztrálja, hiszen ahogy a szerzô Munkácsy Mihály 1900-as temetésének eseményébôl kiindulva egyszerre képes felvillantani a festô életútját, a korabeli magyar kultúrában betöltött szerepét, a korszak Budapestjének hangulatát, valamint a magyar nemzeti gyásznapok, évfordulók funkcióját, az nem csupán Lukacs történelmi tudásáról, hanem kompozíciós érzékérôl is árulkodik. Lukacs Budapestje, az 1900-as város sokoldalú, sokféle arcot mutat. Egyfelôl ekkoriban válik igazi nagyvárossá, most lesz Európa és a világ egyik legdinamikusabban fejlôdô településévé. Lukacs hosszan és alaposan értekezik a kiegyezés után bekövetkezô gyors fejlôdésrôl, a millennium idején még inkább felgyorsuló építkezési lázról, amelynek hatására 1900 körüli idôszakra Budapest, a korábban kissé parlagiasnak számító keleteurópai városka (amelynek részei alig negyedszázada egyesültek) igazi metropolisszá, európai jellegû, kozmopolita kulturális központtá alakult át. Másfelôl azonban Lukacs szerint Budapest sok tekintetben megmaradt „vidékiesnek”, provincializmusa továbbra sem tûnt el, s e kettôsség adta a fôváros különlegességét. A szerzô e kétarcúságot egészen különbözô területeken képes megragadni: az építészettôl a lakosság összetételén és a kor politikai csatározásain, a mindennapi életen, a hétköznapi szokásokon át, a jómódúak és a szegényebb rétegek ruházkodási és étkezési gyakorlataiig a nagyváros igen sokféle szférájába nyerhetünk bepillantást. Emellett pedig az említett kettôsség talán bizonyos mûvészek sorsában és szemléletmódjában mutatkozik meg leginkább. Például a világhírû, ám a korban mégis kissé ódivatú stílust képviselô Munkácsynál, a jellegzetesen budapesti, közben egyfajta „vidéki”, „békebeli” nosztalgiát suwww.alexandra.hu

24-25_Lukacs.indd 25

gárzó Krúdy Gyulánál, az új szemléletet képviselô, a „magyar ugart” ostorozó, forradalmi, ám sok tekintetben szûk látókörû Adynál, vagy a kortárs zenemûvészetet a népi gyökerek felôl megújító Bartóknál és Kodálynál. A mûvészi portrék nemcsak lényegre törôk, a magyar és a külföldi olvasó számára egyformán informatívak, hanem a könyvben központi szerepük is van. Mintegy esszenciálisan ragadnak meg valamit a korszakból, az alkotói pályafutások jól érzékeltetik Budapest és a korabeli Magyarország helyzetét. Lukacs egyébként Krúdyhoz különösen vonzódik, saját leírásain, a városi élet apró mozzanatait megragadó ﬁnoman nosztalgikus pillanatképein is érezhetô a nagy magyar író hatása, akinek külföldi megismertetéséért személyesen is sokat tett, hiszen például ô írta Krúdy Napraforgó címû regénye angol fordításának elôszavát. E kettôsségre fókuszálva a könyv egyszerre képes a századfordulós Budapest anyagi, társadalmi, politikai és kulturális viszonyait felvázolni, valamint apró hangulatképek és életpályák bemutatásán keresztül érzékeltetni a korszak miliôjét. Talán ebben a legerôsebb Lukacs, és ez lehet a titka annak, hogy a magyar olvasók közt is sikeres a könyv: a politika- és társadalomtörténeti vázlat mellett igyekszik valamit láttatni a korabeli színekbôl, éreztetni az ízekbôl és a szagokból. Mindezt a könyv jól megválogatott képanyaga is erôsíti: itt, akárcsak a szövegben, egymás mellett láthatjuk a korszak meghatározó történelmi alakjait, épületeit, illetve a hétköznapi élet képeit, a város mindennapjainak pillanatfelvételeit. A könyvet böngészve kóborolhatunk a budapesti utcákon, betérhetünk a korszak legnevesebb vendéglôibe, sporteseményeken vehetünk részt, bepillanthatunk a nagypolgári lakásokba, olvashatunk a kávéházakról és a kávéházi kultúráról, és tájékozódhatunk a korszak nemzeti és nemzetiségi problémáiról is. Lukacs Budapest-képe igen markáns, és mint ilyen, természetesen a történettudományon belül olyan Budapest-értelmezés, amely helyenként eltér más kutatók városképétôl. Máshogy fogta meg a korabeli város lényegét, más elemekre fókuszált például Lukacs könyvével majdnem egy idôben Hanák Péter, vagy mostanában Gyáni Gábor Budapest-történeti munkája. Lukacs mûve azonban olyan inspiratív, egyszerre történettudományos és a nagyközönségnek szóló könyv, amely megpróbál megragadni, megmenteni és közvetíteni valamit a múltból, a hajdani élô, lélegzô és fejlôdô város történelmi élményét igyekszik megjeleníteni. KISANTAL TAMÁS Könyvjelzõ | 2014. április 25

2014.03.25. 17:26

könyv±történelem

NDK turmixgép Anna Funder: Stasiország A diktátorok és autoriter vezérek kedvelt módszere: válságos idôszakban elhitetik az emberekkel, hogy külsô veszély fenyegeti ôket, ezért fel kell áldozniuk szabadságuk egy részét vagy akár az egészet. Cserébe az erôs vezér, általában apafigura megvédi ôket a fenyegetéstôl, biztosítja életük anyagi és szociális kereteit. 448 oldal, 3490 Ft Európa Könyvkiadó

A propaganda tárgyai is többnyire ugyanazok: a nacionalista és szociális demagógia, a nemzeti traumákra és szociális félelmekre apellálás. Csakhogy a valóság éppen az ígéretek ellenkezôje: aki fenyegeti ôket, az éppen az „erôskezû” vezetô: a rend, amit biztosít, az alattvalók rendje lesz. A szabadság felszámolása nem jár azonnal súlyos következményekkel, mint a biztonság vagy az anyagi javak elvesztése (ezért támogatja olykor egy egész nép is), de annál alapvetôbb: a napi élet minden mozzanatát meghatározza. Nagyon szemléletesen mutatja be ezt Anna Funder dokumentumregénye, ami a 20. századi Európa történetének egyik legiszonyatosabb rendôrállamával, a Német Demokratikus Köztársasággal (NDK) foglalkozik.

Mindenki figyel Közhely a gondolat: tekintetek kereszttüzében élünk. Ezt nem kerülhetjük el, és mégis, a tudat, hogy akaratunk és tudtunk nélkül megﬁgyelnek, olyannyira felkavaró, hogy megsebezhet, sôt akár tönkreteheti az életünket. A regény egyik hôsnôjét, Juliát pusztán azért ﬁgyelik, mert olasz

26 Könyvjelzõ | 2014. április

26-27_Funder.indd 26

2014.03.25. 17:43

„A párt kardja és pajzsa” A Stasi (a Ministerium für Staatssicherheit rövidítése) a Német Demokratikus Köztársaság rettegett Állambiztonsági Minisztériuma volt. A Stasi a volt szocialista országok állambiztonsági szervei közül is kiemelkedett méretével és azzal a kiterjedtséggel, amellyel az NDK lakosságát megfigyelte és a lakosság életét befolyásolta. A náci bûnösöket felkutató Simon Wiesenthal kijelentette: „A Stasi

sokkal rosszabb volt mint a Gestapo, ha saját népe elnyomásának mértékét vizsgáljuk”. John O. Koehler történész szerint: „A szovjet KGB 480 ezer állandó ügynököt alkalmazott a 280 milliós lakosság megfigyelésére, ami azt jelenti, hogy 5830 lakos közül egy volt ügynök. Wiesenthal számításai szerint a náci Gestapo esetében 2000 lakosból egy volt Gestapo-tiszt. A Stasinál ez az arány: 166 keletnémetre jut egy titkosrendôr. Ha a hivatalos

barátja van. Amikor be akarják szervezni, a tartótiszt egyenként elolvassa elôtte az összes szerelmes levelüket, és rákérdez azokra a helyekre (például becézô nevekre), amelyeket nem tisztán értett. A tartótiszt minden intimitásról tud, mindenrôl van véleménye. Amikor Julia hazamegy, rosszul lesz, majd éjjel rémálmot lát: „azt álmodta, hogy elûzték valami olyan helyre, ahol minden ismerôs volt – a konyhai pult, a kilátás a hálószoba ablakából, az arcok a boltban, a testvére tarkója. De senki sem ismerte fel, és nem volt otthon. Az apja haldokolni kezdett, elsorvadt, mint egy növény, és a lányát szólongatta, de nem hallotta meg a válaszát, nem láthatta, hol van. Amikor Julia felébredt, nem tudta, arról álmodott-e, ahol éppen van, vagy arról, ahová kerülni fog.” Emberek tömegei éltek át hasonló tapasztalatot, akik egy életen át szenvedtek azután a traumatikus élménytôl, amit a totális megﬁgyelhetôség és kiszolgáltatottság tapasztalata okozott.

A Fal népe Ez a kis történet is jól szemlélteti, hogy Anna Funder regénye nem a Stasiról, hanem Stasiországról, vagyis a szolgálat által uralt országról szól. Másrészt mikrotörténelmet ír, vagyis egyéni sorsokon keresztül mutatja be ennek az országnak, rendszernek a rettenetes valóságát. Az emberek állandó megfigyelésének és manipulálásának bemutatásán kívül a regény fô témája a Fal, vagyis a Nyugat-Berlint a város keleti részétôl elválasztó építmény, amely nemcsak a várost, hanem rengeteg ember sorsát vágta keresztül. A 16 évesen a Falon majdnem sikeresen átszökô Miriam egész életét meghatározza ez az esemény. Késôbbi férjével kérvényezik, hogy kiengedjék ôket az NSZK-ba, de ezek után csak még jobban megfigyelik ôket, és férje egy kihallgatás alkalmával tisztázatlan körülmények között veszíti el az életét. Miriam a rendszerváltás után férje halálának körülményeit akarja kideríteni, egyelôre sikertelenül. (Lehet, hogy aktája a nevezetes 17 ezer zsák kézzel széttépett Stasi-irat között van, ezeket az aktákat még napjainkban is külön erre létrehozott intézményben rekonstruálják.) Frau Kochnak beteg újszülött kisfia került a Fal túloldalára, mert a fal építésének idôpontjában a babát egy nyugat-berlini kórházban kezelték. Frau Koch és férje megpróbálnak nyugatra szökni, de elkapják ôket. Mivel kapcsolatban álltak a szökni akarókat nyugatról segíteni próbáló diákokkal, ezért Kochot a Stasi megpróbálja beszervezni, hogy legyen csalétek az egyik diák elfogásában. Mivel Frau Koch nemet mondott, a Stasi legrettegettebb börtönébe, a Hohenschönhausenbe kerül, ahol embertelen körülmények között, szûk cellákban tartják a foglyokat és kínozzák ôket. www.alexandra.hu

26-27_Funder.indd 27

besúgókat is beleszámítjuk, ez az arány még magasabb: a Stasi esetében minden 66 személyt legalább egy kém tartott szemmel. Ha valaki ehhez még hozzáadja a félállású spicliket, az eredmény elképesztô: 6,5 emberre jut egy ügynök.” Az egyesült Németországban a Stasi aktáit 1991-ben nyilvánossá tették, a volt ügynököket pedig kizárták a közéletbôl. Máig is tart a Stasi hatalmas iratanyagának feldolgozása.

Ostalgie A tragikus történeteket kiegészítik és ellensúlyozzák a „komikus”, vagyis abszurd és groteszk sorsok és történetek. Ilyen mindenekelôtt Herr Koch elbeszélése: ô az a mûszaki rajzoló, aki a tervrajzon, majd konkrétan a földön is kijelölte a vonalat, ahol a Fal felépült. Családjának története teljesen abszurd: apja, visszatérve a háborúból, az egyik nem kommunista párt képviselôjelöltje volt a településen, ahol élt. Mivel a választáson gyôzött, a szovjetek elvitték, és a kommunista jelölt azzal a feltétellel szabadította ki, hogy beáll közéjük. Idôsebb Koch, aki tanár volt, a település elismert kommunista szellemiségû nevelôje lett. A berlini falat felrajzoló Koch házasságát egyébként szintén a Stasi teszi tönkre, ôk ugyanis saját embereik magánéletébe is beavatkoztak. Herr Koch a rendszerváltás után a Fal szakértôje, idegenvezetô, buzgó nyilatkozó magazinoknak, az Ostalgie (mozaikszó az ’Ost’ és a ’Nostalgie’ kifejezésekbôl) aktív képviselôje.

„Mi... még vagyunk” Klaus Renft, a kelet-németországi rendszerkritikus rock egyik emblematikus alakjának története is emlékezetes. A fôcenzor behívta a renitens együttes tagjait egy beszélgetésre, ahol közölte velük, hogy ôk már nem léteznek. Döbbent csönd, majd Renft megszólalt: Mi… még itt vagyunk. Mire a válasz: De mint banda már nem léteznek. Az akkorra már híres együttes dalait ezek után nem játszották a keletnémet rádióállomások, nem írtak többet róluk a lapok. Egyik késôbbi albumuk címe: Mintha semmi sem történt volna. Mégis, az öregen sem megkeseredett Klaus fogalmazza meg az egyik fontos mondatot: „Nem hagyhatod, hogy a rendszer felzabáljon, hogy keserûvé tegyen. Nevetni kell, ahol csak bírsz.” Anna Funder prózája ﬁnom szövésû szöveg: az ausztrál írónô mély (nôi) empátiával írja le a túlélôk történeteit: az apró mozdulatok vagy az elbeszélôk szokásai, tárgyai, környezete is magyarázzák az elhangzottakat. Remekül teremt atmoszférát: az olvasó nem felejti el a kelet-német uszoda vagy a park leírását. Ami a tetteseket illeti, soha nem ítél közhelyesen és nem moralizál. Sokkal inkább azok környezetét írja le emlékezetesen, a teret, ahová bezárják magukat is: a betont, a sivár lakótelepet, a hivatalok és börtönök végtelen folyosóit, a szürke padlót és a barna tapétát – a végtelenül rút és örömtelen környezetet, amelyben ezek az emberek az életüket töltötték. Ez valahogy még többet elmond róluk, mint félelmetes és nevetséges szabályzataik és tetteik. ISZTRAY SIMON Könyvjelzõ | 2014. április 27

2014.03.25. 17:43

könyv±történelem

Hidegfront

KÖNYVBEMUTATÓ: Április 26., szombat 10.30 Könyvfesztivál, Osztovits Levente terem

Anne Applebaum: Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944–1956

Iskolai fogalmazást kellett írni a szocialista Lengyelországban arról: „Miért szeretem a Szovjetuniót?” – Én azért szeretem, mert nem szereti ôt senki – válaszolta egy kislány az anekdota szerint. Hogyan jutottak hatalomra a kommunisták? A válaszra Anne Applebaum új könyve vállalkozik.

Andrzej Zalewski, a varsói rádió munkatársa híreket írt. Irigyelt helyzet: értelmiségi létére számos béren felüli juttatást kapott, extra és garantált kenyérfejadagot, ami nagy kincsnek számított a háború utáni Lengyelországban. Sorsa mégsem volt leányálom. Akkoriban politikai híreket, mûsorokat szerkeszteni vagy lengô teher alá állni hasonló rizikót jelentett. Zalewski egy ideig ügyesen lavírozott, de mégis elkövetett egy hatalmas hibát, mégpedig ott, ahol a legkevésbé számított rá. „Hidegfront közeledik felénk Oroszországból” – vetette papírra meggondolatlanul egy téli napon. S mivel állami rádióban „tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó”, a hírolvasó fel is olvasta. Az óvatlan hírírót igazgatói raportra rendelték. „Azt hittem, maga intelligensebb ember. Mostantól fogva vésse jól az eszébe, hogy csak meleg és jó dolgok jönnek Keletrôl” – szólt az ukáz. Akkoriban ez cseppet sem hatott mulatságosan, kisebb hibákért is tüntettek el embereket örökre.

28 Könyvjelzõ | 2014. április

28-31_Applebaum.indd 28

2014.03.26. 13:59

könyv±történelem

A képek a Fortepan.hu-ról származnak

A történet Anne Applebaum magyarul frissen megjelent kötetében található. A neves amerikai–lengyel szerzô pályafutása újságíróként indult, világlapok londoni és varsói tudósítója volt egy izgalmas idôszakban, az 1980-as és 1990-es évek fordulóján, majd a The Economist és a The Washington Post rovatvezetôje lett. Kelet-Európa politikájával foglalkozva nyilvánvalóan nem térhetett ki a jelenlegi sajátos viszonyok történeti vonatkozásai elôl, de egyébként is erôs volt benne a történelmi érdeklôdés. Ennek elsô jelentôs gyümölcse A Gulag története volt, amiért 2004-ben Pulitzer-díjat kapott. A történészi és újságírói módszereket már elsô könyvében jól vegyítette egymással, ezt teszi most a Vasfüggönyben is. Nemcsak a kérdés szakirodalmára és saját levéltári kutatásaira hagyatkozik, hanem részletes interjúkat is készít szemtanúkkal. Az ô szavaik, tapasztalataik hitelesítik (olykor ellenpontozzák) az írott forrásokat, más történészek megállapításait és végsô soron Applebaum elbeszélését. Az egykori varsói rádióssal, Zalewskivel például 2009-ben készített interjút. A leginkább Lengyelország, Magyarország és az NDK sztalinizációjáról szóló új könyvén is átsüt, Applebaumot mennyire izgatják a kelet-európai történelemnek a Nyugat számára sokszor érthetetlen és taszító fordulatai. Mindezekre szenvedélyesen keresi a magyarázatot. Ez persze egy történésztôl el is várható. De itt többrôl van szó: a megértés akarásáról, sôt a szolidaritás kimondásáról. Nem búsong ô együtt velünk, mondván, a kelet-európai viszonyok azért annyira nyomorúságosak, mert mindenki csak kihasználni és kirabolni akarta ezeket a sorsüldözött népeket. Nem. kb. 576 oldal, kb. 3990 Ft Európa Könyvkiadó www.alexandra.hu

28-31_Applebaum.indd 29

Szerzônk sorra veszi, mi az oroszok, mi a hazai kiszolgálóik (moszkovita és nemzeti kommunisták) sara, mi magyarázza a Nyugat passzivitását, de azzal is foglalkozik, hogy Kelet-Európa háború utáni tragédiáiért mennyiben felelôsek a háború elôtti politikai-társadalmi viszonyok, valamint maga a II. világháború. Hôsök és gazemberek válság idején nagy számban teremnek. Egyáltalán nem ritka – az Applebaum által vizsgált 12 évben sem –, hogy a hôs és a gazember ugyanaz a személy. Az apró emberi gesztusok felnagyítódnak, a hibák bûnökké erôsödnek, minden mozzanatnak meg relációnak hatalmas tétje lesz, morális és egzisztenciális értelemben egyaránt. Ez az, ami számunkra különösen ellenszenvessé teszi a kort: hibázni nem lehet, minden hiba ugyanis megbocsáthatatlan ekkortájt, s emellett a játékszabályok is állandóan változnak, amit követni képtelenség. A korszak imposztorai, Sztálin, Bierut, Ulbricht és Rákosi mellett a könyv igazi fôszereplôi a kisemberek, akik saját tyúkudvarukon olykor maguk is „apró Sztálinokká” váltak, máskor meg egyszerûen behódoltak, a túlélés evolúciós parancsa megroppantotta gerincüket, ezzel együtt maguk is megszenvedték e zsarnoki korszakot, Moszkva imperializmusát és a hazai kommunisták rémuralmát, amelybôl sokszor ôk is kivették a részüket. Arthur Koestler regénye fôhôsének, Rubasovnak a Párt azt ígérte, hogy egyszer majd kinyitják a titkos levéltárakat, és „akkor majd megtudja a világ, hogy mi volt a véres bábjáték háttere”. Az 1940-ben megjelent Sötétség délben jól megmutatta nemcsak a totális hatalom szörnyûséges észjárását, de azt is, mennyire önhitt és vak ez a rendszer. És Könyvjelzõ | 2014. április 29

2014.03.26. 13:13

könyv±történelem

valódi lojalitásában. Sztálin és helytartói éppen azért változtattak 1947 táján „népfrontos” politikájukon, és döntöttek a hatalom gyors és erôszakos megragadása mellett, mert a választásokon a tömegek félreérthetetlen jelét adták annak, nem akarják a kommunistákat. Pedig tartósan egyetlen hatalom, még a legdiktatórikusabb sem képes legalább a társadalom egy részének meggyôzése nélkül fennmaradni. Ha nincs terror meg kényszer, Kelet-Európa nem kér a moszkvai vôlegénybôl és kelet-európai vôfélyeibôl. Zsarnokságból azonban 1944 és 1956 között nem volt hiány. A tömegek meggyôzése késôbbre maradt, abban a rendszer a hatvanashetvenes években ért el átmeneti sikereket. De ez már más történet. ZÁDORI ZSOLT

TOP 10 – Filmek az 50-es évekrõl

nem csak a fikciós irodalom tudósít az öncsalásról: 1947 ôszén, a Kominform Szklarska Poręba-i megalakulásakor például arról hencegtek egymásnak a társadalom leigázásának „sikerétôl” megittasult kelet-európai kommunista vezetôk, hogy az ellenzéknek még a fikcióját is megsemmisítették. Elhitték, hogy most már tényleg „mindenki szem a láncban”. Valójában csak a totális hatalom birtokosai bízhattak abban, hogy amíg ôk nem akarják, addig a világ nem lát a paraván mögé. Csakhogy az avatatlan szemek sem voltak vakok, s azt is látták, ha nem is mindig pontosan, amit eltakartak elôlük. Látták azok is, akik beszéltek Applebaummal. Látta, bár 60 év távlatából is csak nehezen ismerte el, a kollaboráns német újságíró a Berlin utcáin nôkre vadászó, erôszaktevô szovjet katonákat, de látta az igazságot, a szovjet „csajkarendszer” borzalmait a Gulágra hurcolt magyar parasztasszony is. A túlélô tanúk tekintete ôrizte meg az igazságot. Látták, de sokáig nem mondhatták el. A hazudozás a rendszer lényege volt. Hazudik a párt, ahogy a lakosság is. A könyv egyik hôse, Hajdú-Gimes Lily budapesti pszichológus, egyik jeles tagja a pszichoanalízis budapesti körének, amelyet az új hatalom „mint a burzsoá áltudomány kiszolgálóját” hamar felszámolt. Hajdú-Gimes önmagán és páciensein is felfedezte, hogy a kettôs élet, kettôs beszéd neurotizál, súlyos esetben traumatizál: „belemegyek a rezsim által felkínált játszmába, de az ember, amint elfogadta a játékszabályokat, máris csapdába esett”. Ô is kénytelen volt behódolni a pártnak, elismerni a pszichoanalízis „burzsoá jellegét”, és alkalmazni, legalábbis nem bírálni a brutális szovjet módszereket (elektrosokk, inzulinterápia), miközben lakásán fogadta analízisre járó pácienseit, és titokban a freudizmusról tartott elôadásokat. A kettôs élet, valamint személyes tragédiái (a holokauszt és fia, a forradalmár Gimes Miklós 1958-as kivégzése) aztán végképp megtörték, és 1960-ban öngyilkos lett. A kettôs életre kényszerített egyénnek valóban alig volt esélye a totális hatalommal szemben, de Applebaum kiváló könyvébôl az is kiderül, talán épp e kettôsség miatt még a totális hatalom sem lehetett biztos a hódoltatott társadalom

Berlin eleste (szovjet, 1949, rend.: Mihail Csiaureli) Dalolva szép az élet (magyar, 1950, rend.: Keleti Márton) Istenek tanácsa (NDK-beli, 1950, rend.: Kurt Maetzig) Gyarmat a föld alatt (magyar, 1951, rend.: Makk Károly, Szemes Mihály) Állami Áruház (magyar, 1952, rend.: Gertler Viktor) A mi nemzedékünk (lengyel, 1955, rend.: Andrzej Wajda) A tanú (magyar, 1969, rend.: Bacsó Péter) Pacsirták cérnaszálon (csehszlovák, 1969, rend.: Jirí Menzel) Angi Vera (magyar, 1979, rend.: Gábor Pál) Napló gyermekeimnek (magyar, 1982, rend.: Mészáros Márta)

30 Könyvjelzõ | 2014. április

28-31_Applebaum.indd 30

2014.03.25. 17:46

David Wagner

PATRICK MODIANO

ÉLET

A Kis Bizsu

A transzplantáció története és elôtörténete ez a könyv, a Kórház nevû kozmoszban töltött hosszú nappalokról és éjszakákról szól, a mindig cserélôdô szobatársakról, történeteikrôl és gyónásaikról. És az író ráébred, hogy már mögötte is ott van egy egész élet. Miközben a többieket hallgatja, és legtöbbször türelmesen, néha türelmetlenül várja a gyógyulást, Betegágy nevû ûrhajóján kalandozik az emlékek és álmok világában, kutatja, kiket szeretett, és kikért érdemes tovább élnie, ki lehetett az, aki meghalt, hogy ô élhessen, talán más emberként, mint a mûtét elôtt. David Wagner megrendítô, elgondolkodtató, bölcs könyvet írt a saját drótkötélen egyensúlyozó életérôl. Pátosz és stilisztikai bravúrok nélkül, egyszerûen, pontosan és sajátos humorral szól életrôl és halálról, valamint az élet nagy kérdéseirôl. Fogyasztói ár: 2990 Ft Terjedelem: 288 oldal

············

Thérèse, a magányos, ﬁatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nôt, aki különös módon hasonlít évek óta eltûntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan üldözés közben fölidézi maga elôtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb idôkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idôk gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ô maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül. Fogyasztói ár: 2290 Ft Terjedelem: 128 oldal

A JAFFA KIADÓ KÖNYVÚJDONSÁGAI

············

Dan John és Pavel Tsatsouline: Nyers erô

Colette Heimowitz: Az új Atkins-diéta könnyedén

A két legendás sportember könyve röviden bemutatja az erôsportok történetét, és rámutat arra a kevésbé ismert tényre, hogy a sportolók és edzôik szinte összes hatékony eszköze és gyakorlata régóta a rendelkezésünkre áll – ráadásul sok esetben lényegesen hatékonyabban alkalmazták ôket. A szerzôk megvizsgálják az erôedzés egyéni és csapatsportokban játszott szerepét, bemutatják a tervszerû edzés koncepcióját, valamint egy olyan új módszert, és egy hozzá kapcsolódó oktatási rendszert is ismertetnek, amely segít a benned rejlô nyers erô hasznosításában. A könyv azokat az alapelveket is ismerteti, amelyek mentén a legnagyobb sportolók építik fel edzéseiket, és az is kiderül, hogy ezek az elvek miért és hogyan használhatók az élet szinte valamenynyi területén. Ismerd meg a bajnokok titkait, és tudd meg, valójában milyen egyszerû és hatékony, amit a legnagyobbak csinálnak!

A világszerte népszerû Atkins-diéta hatékonyságát számos sikertörténet bizonyítja. Colette Heimowitz, az Atkins egyik legelismertebb szakértôje új könyvében arra vállalkozik, hogy bemutassa a klasszikus Atkins-program „karcsúsított” változatát. Az étrend továbbfejlesztett változata a szénhidrátbevitel lassú, fokozatos növelése mellett is biztosítja a kilók folyamatos leadását, amelynek titka mindössze annyi, hogy a meghatározott szénhidráttartalmú élelmiszereket megfelelô sorrendben illesszük vissza étrendünkbe. Az új Atkins-diéta – könnyedén lépésrôl lépésre végigvezet bennünket ezen az egyszerû, ám annál hatékonyabb folyamaton, amelynek segítségével megvalósíthatjuk álmunkat: karcsú és egészséges új önmagunkat. Lapozz az elsô bevásárlólistához, szerezz be néhány ﬁnomságot, és kezdd el leadni a fölös kilókat – már ma!

www.alexandra.hu

28-31_Applebaum.indd 31

Könyvjelzõ | 2014. április 31

2014.03.25. 17:47

könyv±film

Fotó: BKV archívum 32 Könyvjelzõ | 2014. április

32-35_Vamos.indd 32

2014.03.26. 13:00

könyv±film

A szerzô többévnyi amerikai tartózkodás után írta meg könyvét, amelynek most jelenik újabb kiadása. Egyebek között ezt írta elé: „...2013-as sajtóhír, hogy egy ilyesféle (villám)gyorsvasút építését valóban tervezik kínai vállalkozók a következô tíz évben, ha elkészül, néhány óra lesz a menetidô Pekingbôl New Yorkba. Budapestre valószínûleg azért nem terveznek megállót, mert A New York–Budapest metró már létezik, s álmok évadján menetrendszerûen közlekedik.”

KÖNYVBEMUTATÓ: Április 26., szombat 17.30 Könyvfesztivál, Lázár Ervin terem www.alexandra.hu

32-35_Vamos.indd 33

Könyvjelzõ | 2014. április 33

2014.03.26. 14:43

„Gyula Marton elpilledt a vonaton, behunyta a szemét. Azt álmodta, hogy a New York–Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülôdhetett, mert hét perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki. Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Aztán Tokió, majd Honolulu, és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles! kérem az ajtóknál vigyázni! Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenômentesen száguldhat elôre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt."

„Márton Anikó 1992-ben végzett, és a Thália Színházhoz szerzôdött, mely épp ekkoriban lett Arizóna. …helyzetét átmenetinek tekintette. Ki akart jutni Amerikába, olyan hamar, ahogyan csak lehet. A Budapesten forgatott külföldi filmek próbafelvételeire mindig elment. Kapott idônként pici – egy-két napos – szerepeket. Aztán egy ötnaposat is, egy német bûnügyi tévéjátékban. Többször le kellett vetkôznie, s kétszer vérbefagynia. Nem zavarta."

„Joe Seeger álmában gyakran utazott a New York–Los Angeles metrón. Többször leírta a naplójában. A metróra a manhattani Grand Central Pályaudvaron szállt föl, miután vett magának egy kávét és két hússalátával töltött croissant-t a Gyros büfében, úgy, ahogyan New Yorkból hazamenet szokta. … A másfél órás utat néha fél- (vagy egész) álomban töltötte, olyankor rendszerint átszállt a transzkontinentális metróra, mely olyan sebesen robogott, hogy a külvilág vízszintes vonalakká zsugorodott."

34 Könyvjelzõ | 2014. április

32-35_Vamos.indd 34

2014.03.26. 13:01

„Zsanpól, az Amerikában élô, francia származású képkereskedô üzleti útra jött Kelet-Európába, 1986 végén. Ez az egész história tulajdonképp így kezdôdött. (…) Zsanpól úgy hallotta, Budapest kedélyes város, a legszebb és a legnyugatiasabb a Keleti Blokkban…”

„Ensi, a japán drámaíró, nem szeretett fényképezni. Úgy

vélte, a dolgok megörökítésének mindössze két értékes módszere van: az emlékezés, meg az írás. … Bávatagon nézte az ismeretlen város látványát, az alant kanyarodó, meglehetôsen széles, örvénylô folyót (na tessék!), az igézô ívû hidakat, a távolba veszô házsorok eklektikus, mégis valamiképpen strukturált összevisszaságát. (…) Kavarogtak körötte az arcok, villogtak a vakuk…"

A részletek Vámos Miklós A New York–Budapest metró címû könyvébõl valók. Fotók: tumblr, flickr, wikimedia, BKV archívum

www.alexandra.hu

32-35_Vamos.indd 35

Könyvjelzõ | 2014. április 35

2014.03.26. 13:12

háttér

A besorolhatatlan, a botrányos

W.G. Sebald: Légi háború a német irodalomban Fél évszázad német irodalmát vonta kérdôre: mit tettetek a háború alatt és után? Ez a világ egyik legjobb könyve, azonnal olvasd el! – mondta egy akkor Szegeden élô író a ﬁatalabb ismerôsének, és kezébe nyomta a Szijj Ferenc fordította Kivándoroltakat. W. G. Sebald írta azt a könyvet, és ez a név akkor semmit sem mondott a ﬁatalabbnak. Pedig magyar szakot végzett és rendszeresen olvasott is. Sebald a fentiekkor már öt éve halott volt, de a magyar olvasók csak akkor ismerkedhettek meg a nevével: az eredetileg 1992-ben kiadott könyv 2006-ban látott csak napvilágot magyarul, majd – gyorsan ezután – a következô évben Sebald utolsó munkája, az Austerlitz is megjelent.

Innen datálható hazai irodalomkritikai jelenléte is: sokan és sokat írtak Sebald könyveirôl, a magyarul meg nem jelentekrôl is, a fogadtatás egyértelmûen pozitív volt: Sebald nagy és fontos író. Egyik kritikusa (Bán Zoltán András) véleménye szerint egyenesen „a legmélyebb német nyelvû író volt 1945 után”, Thomas Bernhard társaságában. Sebald irodalmi pályája az 1990-es évtizedben ívelt fel. Mondják rá, hogy késôn induló író volt (elsô szépirodalmi kötete csak negyvennégy éves korában jelent meg), valójában azonban már a hatvanas évektôl többkötetnyi irodalomtörténeti esszét, tanulmányt publikált. A kilencvenes években azonban végleg a szépirodalom felé fordult, és mûfajilag igen nehezen besorolható prózakötetek sorát adta ki: mûveit egyaránt jellemzi az esszéisztikus hang, a vallomásosság, a történelmi alapok, de mindegyik regényszerû is ugyanakkor – utolsó mûve, az Austerlitz az egyetlen valódi, „szabályos” regény.

36 Könyvjelzõ | 2014. április

36-37_Sebald.indd 36

2014.03.26. 13:28

háttér Értelmezôi között van, aki az „új realizmus megteremtôjének” tartja ôt. A magyarul most elôször megjelenô Légi háború és irodalom. A rombolás természetrajza címû kötetének külön története van. A szerzô elôször 1997-ben a Zürichi Egyetemen tartott a témáról elôadást, és azonnal óriási vitát váltott ki nézeteivel. Sebald ugyanis azt állította, hogy a második világháború után született német irodalom egyáltalán nem tudott, de nem is akart szembenézni háborús emlékeivel. Ôt magát – ahogy írja – szinte nem is érintette a katasztrófa, de a szônyegbombázások okozta pusztítás „mégis nyomot hagyott” emlékezetében. Ehhez képest – állítja – „a milliók példátlan nemzeti megaláztatásáról a háború utolsó évei alatt szerzett tapasztalatát voltaképpen sosem öntötték igazán szavakba”, azaz „mindmáig nem született nagy német eposz a háborúról és a háború utáni idôkrôl”. Ennek okait abban látja, hogy „a Harmadik Birodalom idején Németországban maradt literátusok túlnyomó többsége számára fontosabb volt 1945 után, hogy újradeﬁniálják önmagukat, mintsem hogy az ôket körülvevô valós viszonyokat ábrázolják”, és az írók és más közszereplôk „diszkrét kihagyások és egyéb korrekciók formájában” igazították ki saját életrajzukat, és ez „az önmagukról közvetíteni kívánt, korrigált kép […] az egyik legfontosabb oka annak, hogy a német írók egész nemzedéke miért nem tudta leírni és emlékezetünkbe ágyazni azt, amit látott”. Érthetô, hogy miért tartották botrányosnak Sebald szavait, és érthetô az általa kiváltott hatalmas vita is: senki nem szereti, ha bírálják, itt pedig egy félszázadnyi egész nemzeti irodalmat vontak kérdôre. Könyve az esszéhang mellett megdöbbentô erejû leírásokat is tartalmaz. Az 1943-as hamburgi bombázás következményeit így írja le: „A leomló homlokzatok mögül házmagasan csaptak elô a lángok, szökôár módjára több mint 150 kilométeres sebességgel száguldottak végig az utcákon, tûzhengerként forogtak különös ritmusban a nyílt tereken. Némelyik csatornában égett a víz. A villamoskocsikban elolvadtak az ablakok, az elraktározott cukor felforrt a pékségek pincéjében. A bunkerekbôl kimenekülô emberek groteszken kicsavarodva

128 oldal, 2690 Ft Európa Könyvkiadó

süppedtek bele a felolvadt, nagy hólyagokat vetô aszfaltba. Senki sem tudja igazán, hányan pusztultak el azon az éjszakán, és hányan vesztették eszüket, mielôtt utolérte ôket a halál. Amikor eljött a reggel, a napfény nem bírt áthatolni a város fölött fekvô ólmos sötétségen. Nyolcezer méter magasra szállt föl a füst, ott pedig elterült, üllô formájú cumulonimbus felhôt alkotva. Az izzó hôség, amit a bombázópilóták elbeszélésük szerint a gépük falán keresztül is éreztek, sokáig felszállt még a füstölgô, parázsló kôhegyekbôl. Összességében kétszáz kilométert kitevô utca pusztult el maradéktalanul a lakónegyedekben. Mindenütt borzalmasan eldeformálódott testek hevertek. Némelyiken még kis kéken világító foszforlángocskák pislákoltak, mások barnára vagy bíborszínûre sültek, és természetes nagyságuk harmadára zsugorodtak össze. Összegörbedve feküdtek saját, részben már kihûlt zsírjuk tócsájában. A már az azt követô napokban zárt területté nyilvánított belsô halálövezetben, mikor a büntetôbrigádok és a tábori foglyok augusztusban, a romok kihûlése után nekiláthattak az eltakarításnak, olyan embereket találtak, akik a monoxidtól hirtelen meglepve még az asztal mellett vagy a falnak támaszkodva ültek, másutt csomókban megfôtt húsra meg csontra és egész testhegyekre leltek, amelyeket a felrobbant fûtôkazánokból kitörô forró víz borított el. Megint mások az ezer fokra és még többre felhevülô parázson úgy elszenesedtek és elhamvadtak, hogy több tagú családok maradékát egyetlen ruháskosárban lehetett elvinni.” A kötet számos fotót is közöl a németországi bombatámadásokról és azok következményeirôl. A képek azonban nemcsak illusztrációk, a szöveg a képekkel együtt alkot egészet. A Légi háború a német irodalomban elengedhetetlen olvasmány a német irodalom kedvelôinek, Sebald rajongóinak. És azoknak, akiket foglalkoztatnak a múlt és a szembenézés kérdései. Nehéz aktuálisabbat elképzelni itt és most.

Winfried Georg Sebald 1944-ben született a bajorországi Wertachban. Az NSZK-ban nôtt fel, majd Svájcba áttelepülve gimnáziumban tanított, végül Angliába költözött, és 1970-tôl egyetemi oktatóként dolgozott, Norwichban. Fontosabb irodalmi publikációi 1990-tôl jelentek meg, szépirodalmi tevékenysége mellett a német irodalomról szóló esszéi, tanulmányai is ismertek. 2001-ben, Austerlitz címû regényének megjelenése után sokan ôt tartották

www.alexandra.hu

36-37_Sebald.indd 37

BÍRÓ-BALOGH TAMÁS

a következô irodalmi Nobel-díjra legesélyesebbnek. Ugyanebben az évben autóbalesetben meghalt. Mûvei magyarul az Európa Könyvkiadónál jelentek meg. A Kivándoroltak (Die Ausgewanderten, 1992; 2006), az Austerlitz (Austerlitz, 2001; 2007), a Szédület. Érzés (Schwindel. Gefühle, 1990; 2010 és A Szaturnusz gyûrûi. Angliai zarándokút (Die Ringe des Saturn: Eine englische Wallfahrt, 1995; 2011) után most a Légi háború és irodalom az ötödik a sorban.

Könyvjelzõ | 2014. április 37

2014.03.26. 13:28

Az ismeretlen Merle Az irodalmi életben mindig vihart kavar, ha írói vagy költôi hagyatékból kerül elô mû. Merle most megjelenô könyvének kéziratára, az író 2004-ben bekövetkezett halála után, gyermekei bukkantak rá otthonában. Fia, Pierre Merle elô- és utószavából rengeteg érdekességet tudhat meg az olvasó az író életérôl és mentalitásáról, nem utolsósorban a könyv keletkezéstörténetérôl. Ezt az írást tartják Robert Merle elsô igazi szépirodalmi szárnypróbálgatásának.

Robert Merle: Az utolsó nyár Primerolban Próbálgatás, mert azon túl, hogy próza, igen nehéz valamilyen skatulyába dugni, a visszaemlékezés vagy memoár határain túlmutat, hiszen ﬁkciós elemekkel játszik (magát Jean Dodérónak nevezi, Primerol valójában pedig a francia Rayol), és bár több idôsíkot használ, mégsem nevezhetô se kisregénynek, se hosszú novellának. Az viszont biztos, hogy nem a kezdô író útkeresése ez, annál valami sokkal személyesebb. Merle 1940-ben hadifogságba esett, ebben a környezetben keletkezett elsô mûve, végül több gyûjtôtábort megjárva 1943ban térhetett haza. A fogolylét szörnyû állapotába, onnan pedig a háború elôtti vissza nem térô békébe kalauzol Az utolsó nyár Primerolban.

38 Könyvjelzõ | 2014. április

38-39_Merle.indd 38

2014.03.25. 17:54

friss

kb. 128 oldal kb. 1990 Ft Európa Könyvkiadó

Ôrökrôl, tényleges testi fenyítésrôl tulajdonképpen nincs Primerolba valódi, vészterhes közegébôl. Így tett Merle és szó az elbeszélésben, ennél kevésbé direkt módon történt a családja is. Az apró városba tulajdonképpen csak a nyári szekínzás azokban a táborokban: a bezártság, a tisztálkodás meg- zonban költözött élet, a tengerpart megtelt fiatalsággal és nevonása sem törte meg annyira a katonákat, mint az éhezés. vetéssel. Mindenki gyönyörû volt és boldog. De ez az idillikus Merle a doktorálni készülô, európai kultúrából származó ér- atmoszféra sohasem tartható. A rombolás Merle lengyel tenisztelmiségi szemszögébôl látja és láttatja az emberek elállatiaso- partnerének hiányával kezdôdik, aki abban az évben már nem dását: „Egyszer csak könyékig mártotta hosszú, sovány karját a lehetett ott. Mert amúgy Primerol olvasztótégely: megfért, sôt, melaszba, vagy egy kilót kimarkolva ravaszul a vödörbôl, majd jól szórakozott itt együtt francia, angol, lengyel, német és olasz vidám képpel rohant a kapu felé, és futás közben a karjait nya- egyaránt. De ahogy haladunk a végkifejlet felé, úgy tûnnek el logatta. A többiek üvöltözve eredtek utána. Végül nekiszorí- a nyaraló barátok, úgy vetik le fürdôruhájukat és mosolyukat, tották a latrina fakerítésének, ott állt bajtársai gyûrûjében, akik hogy felölthessék fegyelemtôl terhes tekintetüket és elvonakezüket a hasukon összekulcsolva, mártírokként sorakoztak tozzanak a történelembe. És az utazók tudják, utoljára hagyták fel. Szörnyû volt! Tizenöten, húszan ugrottak rá… Vasmarok- el Primerolt, ebbe az édenbe többé nincs visszatérés. kal tartották. És mint az állatok, lefetyelni kezdték róla a meEzt az elbeszélést Merle eltitkolta családja elôl, és bár ô maga laszt. Lenyalogatták, megtisztogatták. Igaz, össze is harapdálták nem adatta ki, bizonyára fontosnak tartotta, hiszen több mint a karját. A fickó késôbb még behúzódott ide-oda, és ábrándos hatvan éven át ôrizte. A rabság élménye, a történelem elleni arccal nyalakodott.” tehetetlenség visszatérô téma volt nála, megjelent például a Az emberiesség elvesztése alól senki sem kivétel, az író magát Két nap az élet címû elsô (megjelent) kötetében, a Mesterségem sem kíméli. Az ételosztásról így ír: „Éberen figyeltem. Szemmel a halálban vagy akár a 13 részes Francia históriákban. A rabtartottam az illetôt, aki persze mindig ság okozta traumát írásaiban prómás volt, alakja bevésôdött a szemembálta feldolgozni, Az utolsó nyár be, a kávéért menet se vettem le róla Primerolban az elsô állomása ennek Három év hadifogság a pillantásomat, tigrisként lestem a a véget nem érô folyamatnak. cipót és a fickót. Tíz métert se tudott „Az igazi börtönt a szavak jelentik. Robert Merle (1908–2004), a világhírû volna megtenni, máris rávetettem De ez a börtön legalább tágas, és odafrancia író, az algériai Tebeszában született, volna magamat. Ízekre szedtem volbenn szabad az ember. Egy cella attól majd 1908-tól Franciaországban élt. na, annyira forrt bennem az indulat.” válik elviselhetetlenné, hogy a belsô A Sorbonne-on hallgatott irodalomtörtéMerle ironikusan jegyzi meg, hogy tér összehasonlíthatatlanul kisebb, netet és filozófiát. Mindig is egyetemen az idô ragacsos, lassú múlásában állanmint a külsô. De elég elképzelni, hogy szeretett volna tanítani, ezért kezdte el dó kínja volt egyetlen szórakozása is. a rácsok a látóhatár széléig kitolódnak, a doktori iskolát. Ám Oscar Wilde-ról írt diszAzon túl, hogy az éhség a legelemibb, és máris a kint válik üressé és személyszertációjához az átlagosnál hosszabb az összes foglyot összekötô témák telenné.” – írja Merle a hagyatékban idôre volt szükség, közbeszólt a háború: közé tartozott, az író egyfajta euforitalált jegyzeteiben. És ez a könyv a három év hadifogság nem kedvezett a kus, megvilágosodott tudatot is elért pontosan errôl szól: betekintést nyermû elkészülésének. Végül azonban teljesült általa. Ebben az állapotában szabadon hetünk a még fiatal író képzeletének az álma, védése után a Rennes-i Egyetem cikáztak gondolatai, nyugodtan álszárnyalásába, hogyan építi be szeméprofesszora lett és haláláig aktív íróként modozhatott családi reggelikrôl vagy lyes élményeit, és egyáltalán, hogyan mûködött. Írt a prózán kívül színdarabokat is, akár a címben szereplô Primerolról. segíti magát az írás által túlélni. A szötöbb regényét megfilmesítették. Fontosabb Ebbôl az élethelyzetbôl emlékveg pedig az olvasónak nyithat meg mûvei: Mesterségem a halál, Állati elmék, szik vissza 1939 augusztusára, mikor újabb tereket saját börtönében. Az üvegfal mögött, Védett férfiak, valamint egész Európa érezte, mi vár a világtörténelmi regénysorozata, a Francia históÚJ KRISZTINA ra, de utoljára még elmenekülhetett riák, hihetetlen népszerûségre tettek szert Magyarországon is. www.alexandra.hu

38-39_Merle.indd 39

Könyvjelzõ | 2014. április 39

2014.03.25. 17:54

Az élet rövid és hosszú távon Chuck Palahniuk: Túlélô Gondolj úgy az életedre, mint egy beteg viccre – javasolja a szerzô, akiben a romantikus és a precíz naturalista találkozik. A tôle megszokott módon hozza a rendhagyót. A regény elôkészületben van Cartaphilus Könyvkiadónál.

„Minden narrátorom ugyanazt az utat járja be: az elszigeteltségbôl a ﬁgyelem középpontjába kerülnek. A végére elfordulnak tôlük az emberek, úgyhogy egyetlen ember mellett végzik. Más szóval, a fôszereplô megtalálja a módját, hogy a sok felületes kapcsolatot egyetlen mély szerelemre váltsa. Hát ez tesz engem romantikus íróvá” – írta Chuck Palahniuk a Magyar Narancsnak tavaly augusztusban, e-mailben adott interjújában. Az állítás igaz a nemsokára magyarul megjelenô Túlélô címû regényére is, amelyet 1999-ben publikáltak elôször. A könyv fejezet- és oldalszámai visszafelé futnak, vagyis a 47-es fejezettel kezdôdik a 289-dik oldalon és az 1. oldalon az 1. fejezettel ér véget. A

40 Könyvjelzõ | 2014. április

40-41_Palahniuk.indd 40

2014.03.25. 17:59

friss A regénybôl majdnem film lett nem sokkal a megjelenése után, de 09/11 keresztülhúzta – sok más tervvel együtt – ezt az elképzelést is. regénybôl majdnem film lett nem sokkal a megjelenése után, de 09/11 keresztülhúzta – sok más tervvel együtt – ezt az elképzelést is. A fôszereplô ugyanis gépeltérítôként meséli el élete történetét vallási szektával, öngyilkosságra biztató telefonos tanácsadással és különös gyilkosságsorozattal. Palahniuk huszonévesen egy ideig újságírással foglalkozott, meg kamionokat szerelt és használati utasításokat írt, de úgy döntött, hasznosabb, ha inkább szembenéz legnagyobb félelmeivel. Rettegett a szegénységtôl és hajléktalanságtól, ezért önkénteskedni kezdett egy hajléktalanszállón. „Meglátod, hogyan élnek a hajléktalanok és azt gondolod, hát ez nem is olyan rossz, én is tudnék így élni, ha nem lenne más választásom” – mesélte a The Guardian riporterének 2005-ben. Aztán a halállal próbált megbarátkozni, ezért egy hospice ház volt a következô állomás. „Látod, hogyan halnak meg az emberek. Látod, ahogyan a halál napirendek, adatok, orvosi vizitek darabjaira válik szét, és akkor hirtelen azt mondod, ezt én is meg tudnám csinálni. Ez könnyû.” A halál ennél sokkal közvetlenebbül is belépett az idén 52 éves író életébe: 1999 májusában (októberben került mozikba a Harcosok klubja) édesapját és annak barátnôjét a nô korábbi partnere lelôtte. Palahniuk a tárgyalás alatt egy, az áldozatok jogairól szóló nyilatkozatában kiállt a halálbüntetés mellett, és megírta a magyarul Altató címmel megjelent könyvét is. „Az az igazság, hogy az ember újra és újra és újra elárvulhat. És el is árvul. A titok pedig az, hogy minden egyes alkalommal egyre kevésbé fáj, míg a végén az ember már semmit sem érez” – írja a Túlélôben. „Úgy hiszem, hogy azok a pillanatok határozzák meg az egész életünket, amelyekrôl nem tudunk beszélni. Ezek azok a pillanatok, amelyeket nem tudunk elmesélni, nem tudunk feldolgozni, ezért végül elpusztítanak minket” – mondta a már említett angol lapinterjúban. És ezért – vagy nem ezért, mindenesetre – Palahniuk mesél. Vérrôl, gyilkosságról, szexrôl, frusztrációkról, erôszakról, betegségrôl, halálról, fullasztó felelôsségrôl, magányról, vallásról, egyházról, gyógyszeriparról, és mesél szabadságról, szerelemrôl, csodáról, reményrôl és megváltásról is. Az írót és munkáit amúgy is szívesen címkézik különbözô jelzôkkel és írásai komoly muníciót is szolgáltatnak mindehhez. Gyakran mondják, hogy a regényei sokkolóak. A Zsigerek címû novellájának felolvasásain állítólag többen elájultak. Palahniuk azonban visszautasítja, hogy ez öncélú lenne, sôt azt is, hogy sokkoló. Azt mondja, ô csupán arra törekszik, hogy a történeteket úgy mesélje el, ahogy azt az ember egy kocsmában a mellette ülônek tenné. A Harcosok klubját elég jól sikerült elmesélni. Nem csupán ismertté tette Palahniukot, de kultuszregény és kultfilm is lett, világszerte valódi klubokat alakítottak a fiatalok, s egy Vice-interjúban arról is megemlékezett, hogy olyan fotót látott a Twitteren, amelyen amerikai katonák Tyler Durden képét stencilezték egy afganisztáni falra. „Megalkotsz egy www.alexandra.hu

40-41_Palahniuk.indd 41

karaktert vagy modellt, ahogy, amiben, amiként az emberek élni akarnak. Új lehetôséget kínálsz nekik. Ez olyan, mint amikor megírsz egy mondatot és hallod, ahogy az emberek használják azt. A hatalom fantasztikus érzése ez, ami együtt jár egyfajta szomorúsággal is. Az a retorikai eszköz, amit felfedeztem, túlél majd engem.” Egyszer úgy fogalmazott, írásainak nagy részében az elbukás lehetôségét kínálja. A Harcosok Klubjánál is ez volt az egyik legnagyobb házi feladat. Az embereknek menni kellett, harcolni és veszíteni. Nagyon csúnyán veszíteni. „Fontos gyakorlat ez: amikor elbuksz, elutasítanak, megtagadnak, észreveszed, hogy ez nem öl meg téged.” S ha már túlélés: Palahniuk életében – közvetve – volt még egy történet, ami miatt talán nem meglepô, hogy igyekszik a lehetô legnyersebben, körítés és kertelés nélkül írni a halálról, erôszakról, a váratlanról, a túlélésrôl. Amikor az apja 4 éves volt, 1943-ban, a szülei veszekedése elôl az ágy alá bújt, miközben a testvérei az erdôbe menekültek. Palahniuk nagyapja a vita közben lelôtte feleségét és a fegyverrel a kezében járkált a ház körül a ﬁát keresve. Az író sok nyarat töltött a házban, a gyilkosság helyszínén, a családjával gyerekként. Mindezt csak 18 éves korában mesélték el neki a szülei. A Túlélô címû regény ugyanazt a retorikát, stílust, világot viszi tovább, amelyet Palahniuk korábbi írásaiban megteremtett, s amivel a késôbbi regényeit és novelláit is megtöltötte. A vallási szektában felnövô ﬁú, aki – egy véletlen következtében, pedig véletlenek nincsenek – telefonon a halálba segíti a kétségbeesetteket, miközben betegesen szigorú menetrend szerint éli a mindennapjait, mindent tud a háztartási praktikákról, a különbözô vegyi anyagok fura kölcsönhatásairól, a Bibliáról, a bolti blokkokkal való ügyeskedésrôl. Teszi mindezt abban az ingerszegény környezetben, ahol relatív lesz minden, ami normális és minden, ami nem az. Önmagát megkettôzi a nô elôtt, akibe beleszeret (aki – mint egy istenség – egy dolgot kivéve pontosan tudja, mikor mi fog történni, egyszerre hordozza magában a romlottságot és a megváltást, mint egy klasszikus ádám-éva történetben), miközben egy eszelôs ámokfutás bábja, fogyasztói Krisztusa lesz, hogy visszataláljon saját magához. És az egész persze ennél sokkal egyszerûbb. Rövid, pörgôs mondatokba és feszes fejezetekbe rendezve. Mintha valami olyasmit akarna mondani, hogy miközben a szétesett világban élt szétesett életünket a szorongásaink tartják össze, többre megyünk azzal, ha nem aggódunk a holnap miatt, mert úgy fog meglepni minket, hogy minden szörnyûség ellenére azt fogjuk kérdezni magunktól, de hát mi a fenétôl is féltünk mi annyira? Vagy, ha a velôsebb Palahniuk-verziót akarjuk erre a Túlélôbôl: „Hosszú távon mind meghalunk. Aztán a testünk elrohad. Nincs ebben semmi meglepô. Rövid távon boldogan élünk, amíg meg nem halunk.” KOVÁCS ANDREA Könyvjelzõ | 2014. április 41

2014.03.25. 17:59

interjú

Fotók: Hernádi Levente

42 Könyvjelzõ | 2014. április

42-45_Hay.indd 42

2014.03.25. 18:04

interjú

Kemény

BESZÉLGETÉS A SZERZŐVEL Április 26., szombat 14.30 Könyvfesztivál, Osztovits Levente terem

és érzelmes történetek

Beszélgetés Háy Jánossal Az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg Háy János új könyve, a Napra jutni. Apa, anya, nagyapa, nagyanya, gyerek. „Orrunkat követve megyünk vissza a múltba” – írja a kiadó a kötetrôl, amely novellagyûjtemény, olyan szövegek összessége, amelyek körülírnak egy életet, a gyerekét, és körülírják a közeget, a többieket. Ez a bizonyos gyerek lehetnénk mi is. De lehetne az író is. A hely pedig lehetne ez az ország is. Nem csak lehetne: ez Magyarország. Itthon vagyunk. Háy Jánossal könyve megjelenése elôtt találkoztunk.

264 oldal, 3490 Ft Európa Könyvkiadó www.alexandra.hu

42-45_Hay.indd 43

Mintha régóta ugyanazt írnád. Érthetném ezt rosszallóan is, de a könyv olvastán úgy találtam, hogy ez jó.

Ezt ugye nem tekintjük olvasócsalogató kérdésnek? Ha egyáltalán kérdésnek tekintünk egy felületes állítást. Nem írom ugyanazt, még akkor sem, ha bizonyos könyveim közt van tematikai hasonlóság. A mélygarázs és a Házasságon innen és túl novellái között, vagy A gyerek és a Napra jutni között, de ezzel az erôvel az új könyv kapcsán akár a Kincskeresô kisködmönt is emlegethetnénk. Amúgy most írok elôször a gyerekkorról. A korábbi könyveimben, még ha nagyobb idôívet írtak is le, a szereplôk élete javarészt a kamaszkorban kezdôdtek. Mindenki saját tapasztalati anyagból dolgozik, akár átélt, akár szerzett tapasztalatról van szó. Ez az anyag folyamatosan bôvül, s a bôvüléssel párhuzamosan változik a szemléleti pozíció is. Mást és máshogyan látunk huszonöt évesen és ötvenkét évesen. Az ember nyilvánvalóan erôsen igyekszik, hogy ne mindig ugyanazon a tájon ássa be magát mind mélyebbre, hanem menjen az addigi szemhatáron túlra. Addig tudok a világról kompetensen beszélni, amíg bennem van ez az ambíció. És ez természetesen nem csak a prózámra, hanem a versekre és az esszékre is érvényes. Nem tudnék írni, ha azt érezném, hogy az írásaim gondolkodásmódban, nyelvi megformálásban, érzelmi tónusban nem hoznak számomra újdonságot. Minden irodalmi mûben az a pláne, hogy mit tár fel, mit mutat fel a világból. Ez a feltárás mindig egyedi és originális kell legyen. Nem lehet kétszer felfedezni Amerikát. A Napra jutni világa, az ismerôs részletek, figurák ellenére is más lett. Agota Kristof jutott Könyvjelzõ | 2014. április 43

2014.03.26. 15:23

interjú

eszembe az egyszerû letisztultsága és a direktsége miatt. Ebben a szövegben másképp mûködnek például a már korábban ismert nevek – eddig is volt hangulatuk, de most többféle, és markánsabb érzeteket hoznak elô. Ezek egyébként valós nevek?

Azt, hogy ebben a könyvben is szerepel gyerek, meg apa, meg anya, ne tekintsük névazonosságnak. A mellékszereplôk között feltûnik néhány ismerôs név, de nincs jelentôs szerepük. A névválasztás számomra minimum két szempontból nagyon fontos. Elôször is csak annak lesz egyedi neve, aki az életét nem a másik ember függvényében határozza meg. A másik, hogy amikor konkrét nevet használok, olyat keresek, amelyik számomra azt a valóságot tudja hozni, amit a ﬁgura képvisel. A neveim általában valós személyek nevei voltak, de ritka kivétel, ha tényleg azt a karaktert formálom mögé, amilyen a név eredeti viselôje volt. Agota Kristof Trilógiája minden bizonnyal a mai magyar próza – hangsúlyozom: magyar próza – egyik csúcsteljesítménye, de ô teljesen más tétekkel, nyelvvel és érzelmi attitûddel dolgozik, nem beszélve a Trilógia történetmeséléshez és valóságábrázoláshoz való egészen sajátos viszonyáról.

Jellemzô, hogy mûfajonként inkább vagy kevésbé használsz saját élményanyagot?

Saját vagy nem saját élményanyag – ez számomra nem értelmezhetô felvetés. Ha valami papírra kerül, az számomra onnantól ﬁkció. A valóságelemek kutatása az irodalmi mûben teljesen felesleges. Részben, mert az irodalom teremtett valóság, s ebben a teremtett térben képvisel igazságokat, részben, mert a valóságelemek, mindig akként változnak, formálódnak és deformálódnak ahogy a mû megköveteli. Egyszer megkérdezték, hogy tényleg az történt-e Pityu bácsi ﬁával, hogy átment az agyán egy vasvilla. Hát persze, mondtam, pont ez történt, még akkor is, ha a valóságban a Pityu bácsinak tulajdonképpen lánya volt. Ennek a könyvnek másféle humora van, mint a korábbiaknak.

Ennél érzelmesebb könyvet, azt hiszem, még nem írtam. Most, hogy olvastam a korrektúrát, láttam, hogy mennyire intim, mennyire apró gesztusokkal élnek a szövegek. Ez az érzelmi ﬁnommozgás azonnal felrobbanna, ha harsány humort löknék bele. Ezek olyan egyszerû szabályok, hogy a téma meghatározza a beszédmódot, a beszédmód kiválogatja a nyelvi esz-

44 Könyvjelzõ | 2014. április

42-45_Hay.indd 44

2014.03.26. 15:24

interjú ...a valódi emberi sorsok rohadt távol vannak attól az ideológiai acsarkodástól, amit itt nekünk a középréteg produkál... köztárból a szükséges anyagot. Nyilván másképp szólal meg A mélygarázs gondolkodáscentrikus nyelve, mint a Napra jutni élményközpontú nyelvezete. Ebben a könyvben folyamatosan változik a nézôpont. Van ennek jelentôsége?

Csak annyiban változik, hogy telik az idô. Természetesen minden könyv alapvetése, hogy ki látja a történetet és hogyan mondja el. Ha egy könyv hosszú idôt fog át, változik, vagy inkább változhat az elbeszélô szemléleti pozíciója, ahogy az általa érintett szereplôk helyzete is. Az az egyik legnehezebb kérdés, hogy egy gyerekkorról szóló könyvet ki meséljen el. Kézenfekvô volna, hogy a fôhôs, ez ugyanakkor nagyon behatárolja, hogy mit tudhat a világról. Amikor elkezdtem írni ezeket a novellákat, úgy döntöttem, hogy írói narráció lesz. De ez mégsem azt jelenti, hogy az író beszél, mert végig úgy próbáltam mozgatni az elbeszélôi ﬁgyelmet, hogy a gyereket érezzük mögötte. Tehát hagyományos elbeszélôvel találkozunk, aki valójában mégis a fôhôst képviseli. Az irodalomelmélet mindig okoskodik a narráción, hogy mindentudó vagy sem, egyes szám elsô személybôl vagy harmadikból szól, ki az elbeszélô és így tovább. De a narrátor kilétét nem lehet ilyen statikusan leírni. Ugyanakkor, visszatérve a könyvre, a törzsszöveg és a könyvet záró négy sorsmese narráció szempontjából is kontrasztban van. Van egy fejezetcím: Családállítás. Nyilván nem véletlenül használod. Nem félsz, hogy félreviszi az alatta írt szövegeket? Hiszen ez egy ismert terápiás módszer elnevezése.

A kötet szerkezetileg három részbôl áll: az elsô rész egyetlen szöveg, az apa-fiú viszonyról, egyik kedvenc esszém, amit akkor írtam, amikor a fiam Erasmus ösztöndíjjal külföldre ment. A középsô rész a törzsanyag, a fôszereplô kisfiú életének a születéstôl tizennégy éves koráig tartó története. Novellák, amelyek mélyen összekapcsolódnak, mint egy regény fejezetei, de mégis novellák, saját építménnyel. A záró rész, amelynek Családállítás a címe, a négy felnôtt fôszereplô szociografikus eszközökkel elmondott élete. Rövid látlelet nem csak a sorsukról, hanem arról a Magyarországról, amelyben ôk felnôttek, hogy milyen elôtörténettel mentek bele egy gyerek felnevelésébe. Nagyon kemény történetek, keményebbek, mint a gyereké, de ôk mégis az életet választották, mert az élet, akár jó, akár rossz, a szó leghétköznapibb értelmében: számukra minden halálnál jobb minôség. Ez a cím valóban kiszól a pszichológia felé – nem különösen szimpatizálok ezzel a Hellinger-féle módszerrel, de itt tényleg egy családsors reprodukciója zajlik. Nemcsak egy családról beszél ez a könyv, hanem egy történelmi korról, egy földrajzi helyrôl is. Elég jelentôsen kitágított ez www.alexandra.hu

42-45_Hay.indd 45

a fókusz. Amikor írtad, viszonyítottad-e a jelenhez, fontos-e a mostani tudásod abban, hogy miként alakult a folytatás?

Persze, az ember mindig a saját aktuális története felôl fogalmaz meg mindent, ahogyan az olvasó is akként olvas. Ha én nem találom meg önmagam valamiben, akkor nem tudom megírni. Ha az olvasó nem találja meg önmagát, akkor félredobja a könyvet. Én íróként mindig egyedi sorsokról írok, az általános folyamatokból annyi látszik, amennyit a szereplôk megmutatnak, illetve amennyit mi képesek vagyunk rajtuk keresztül meglátni. Minden mûnek van társadalmi háttere, vannak benne reáliaalapok. A Napra jutniban is felvillannak történelmi események, háborúk, fogság, téeszesítés, kádári konszolidáció, rendszerváltás. Természetesen mindennek csak akkor van létjogosultsága egy irodalmi mûben, ha az képes a mára vonatkozóan általános emberi problémákat felvetni, ha meg tudja érinteni a mostani apákat, anyákat, nagymamákat és nagyapákat. És persze, ha már aktualitás, az is látszik a könyvbôl, hogy a valódi emberi sorsok rohadt távol vannak attól az ideológiai acsarkodástól, amit itt nekünk a középréteg produkál, amitôl oly sokan azt élik meg, hogy elidegenednek a saját hazájuktól. Mikor írtad ezeket a szövegeket?

A kötet nagy részét 2010 és 2012 között írtam, de két novella korábbi és kettô késôbbi. A korábbiak megelôlegezték ezt a könyvet, a késôbbieket meg azért kellett megírnom, mert amikor összeraktam az anyagot, akkor vettem észre, hogy ittott luk van rajta. Sajnos néhány novellát ki kellett hagynom. Nem minôségi okokból, hanem mert olyan módon tágították volna a kötet idôszerkezetét és tematikáját, ami veszélyeztette a könyv belsô kohézióját. Milyen olvasóval számolsz?

Semmilyennel. Az író – tetszik, nem tetszik – nem az olvasóval, hanem a megragadni kívánt anyaggal van dialógusban. Amikor hátrébb lépsz, hogy kicsit távolabbról is ráláss arra, amit írsz, nem az olvasót imitálod, hanem a saját jóízléseddel teszteled a szöveget. Nem azt vizsgálod, hogy lesz-e ennek olvasója, hanem hogy megvan-e kapva és jól megvan-e kapva a világ. Minden író kénytelen abban hinni, ha ôt magát, mint elsô olvasót megragadta a szöveg, akkor az másoknak is bejön. De akár van olvasó, akár nincs, az író nem mehet ellene a belsô ítéleteinek. Nem köthet kompromisszumot a jóízlése ellenében. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne bántaná az embert, ha nincs olvasója. Már hogyne bántaná. Amint kész a könyv, alig várjuk, hogy megmutathassuk valakinek. Hogy elkápráztassunk valakit. De ez már nem a létrehozás fázisa. PROICS LILLA Könyvjelzõ | 2014. április 45

2014.03.26. 15:24

Kedves Nô! Nem tudom a neved, de ismerlek. Azzal kezdôdött, hogy gyerekkoromtól a szokásos férfimintákat kaptam: nem érzékenyülsz el, nem sírsz, megvéded magad. Cseperedtem. Jöttek a könyvek. Rengeteget olvastam. Férfiszerzôktôl férfiaknak írt könyveket. A fôhôs elég gyakran iszik. Gyûrött arcú macsó. Nem jóképû, de bomlanak érte a nôk. Az igazságérzete a plafonig ér. A szíve szinte már kô, de olykor mégis ellágyul. Egy idô után azonban kételkedni kezdtem. Biztos ilyen a férfi? A szomszédban lakó nagydarab, kedélyes kamionos nem is hasonlított a könyvbéli hôsökre. Aztán az is feltûnt, hogy ezekben a regényekben a nôk lélekrajza igencsak elnagyolt. Keveset tudtam meg róluk. Nagyon keveset. Ez komoly problémának bizonyult. Idôvel ugyanis kiderült, hogy sokkal jobban érzem magam nôk társaságában. Nemtársaim rendkívül unalmasak tudnak lenni. Rövid gondolkodás után minden hímtípust könnyedén el lehet helyezni a neki megfelelô fiókban. És még csak túl sok rekeszre sincs szükség. De nincs akkora komód, ami elég lenne a nôk tipizálásához. A nôk izgalmasak! Rájöttem, hogy sokkal jobban boldogulnék a gyengébb(?) nemmel, ha a konzervben kapható férfiminták helyett inkább a nôi lélekkel ismerkednék behatóbban. Rengeteget tettem ezért. Eldobtam a hímnemû beidegzôdéseimet. A kockafejû pasi tempót fokozatosan lecseréltem egy érzékenyen odafigyelô, empatikus énre. Szinte csoda történt. Kapuk tárultak ki elôttem, és nôi lelkek. Olyan beszélgetésekbe keveredtem, amilyenekben azelôtt még reménykedni sem mertem. A nôk titkokat bíztak rám, és idôvel elkezdtek tanácsokat is kérni tôlem. Arról például, hogyan gondolkodik egy férfi, miként lehet ezt kezelni, mit tegyenek egy adott helyzetben. Iszonyú bizalom kell ám ahhoz, hogy a nô egy férfit beengedjen a belsô titkos szobáiba! Mindez persze csak úgy sikerülhetett, hogy cserébe én is bizalmat adtam, engedtem, hogy lepattanjanak a lakatok az addig csukott ajtóimról. Kimondjak olyan dolgokat, amiket addig magamnak sem vallottam be igazán. És nem volt megállás. Minden érdekelt. Miért szerettek, gyûlöltök, vonzotok, taszítotok el minket? Hogyan vélekedtek a gyámoltalan vagy vagány férfiakról? Mit gondoltok a család erejérôl, a szerelem múlandóságáról, a félrelépésrôl? Igaz-e, hogy egy „csajos” beszélgetés sokkal meredekebb, mint amit mi, férfiak valaha is el tudnánk képzelni? Rengeteget kaptam tôletek. Köszönöm! S talán valamit viszsza tudtam adni én is belôle. Több mint húsz éve írok dalszövegeket, s közülük sok a nôi lelket veszi célba. Van, amit férfi

énekel (Bon Bon: Valami Amerika; Nem vagyok James), de jó néhány nôi elôadóval (Auth Csilla: Jól vagyok, és pont; Tompos Kátya: Magányos csónak) is dolgoztam. A legnagyobb dicséret az, amikor elhangzik: „Férﬁ létedre meglepôen jól tudod, hogyan mûködünk.” A legújabb kalandom még érdekesebbnek ígérkezik. Egyre több történet mozgolódik bennem arra várva, hogy regényként megírjam ôket. Hogy megérinthessem velük a nôk lelkét. És ha a könyveim a férﬁakhoz is eljutnak majd, segíthetek nekik felfedezni a csodát. Mert ti, nôk, csodálatosak vagytok. Ideértve azokat a nôket is, akik a Pioneer Booksnál dolgoznak. Akik nem forintokban, hanem élményeket nyújtó könyvekben gondolkodnak. Ezért olyan történeteket válogatnak össze és adnak ki, amelyek jó értelemben véve hatalmukba kerítik az olvasót. A nôkhöz szólnak, ahogy én is ezt szeretném tenni. Örülök, hogy egymásra találtunk. Bíznak bennem. És mint tudjuk, a bizalom kényes, érzékeny dolog. Azon leszek, hogy kiérdemeljem. Kedves Nô! Ôsszel találkozunk. Nagyon várlak. Az elsô regényemben. DUBA A GÁB GÁBOR ÁBOR R

www.pioneerbooks.hu www.facebook.com/pioneerbooks Könyvjelzõ | 2014. április

46-47_Pioneer_beleolvaso_cimlap.indd 46

2014.03.26. 13:18

GILLIAN FLYNN Sötét helyek

PHILIPPA GREGORY A Sötétség Rendje

PATRICK NESS Daruasszony

46-47_Pioneer_beleolvaso_cimlap.indd 47

2014.03.26. 13:18

beleolvasó

GILLIAN FLYNN

Sötét helyek – részlet – Fordította: Csonka Ágnes

Vigyázat, kemény história! Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nôvérét meggyilkolták. Ô túlélte. Nagy port vert fel, amikor azt vallotta, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes. Huszonöt évvel késôbb egy hírhedt bûnügyekkel foglalkozó titkos társaság felkeresi Libbyt. A részletekre kíváncsiak. Azt remélik, bizonyítékot találnak, és Ben kiszabadulhat. Libby viszont anyagi hasznot remél történetébôl: felkeresi azokat, akik ott voltak akkor éjjel, és beszámol a társaságnak arról, amit megtudott. De csak, ha megfizetik. S miközben keresi az igazságot, lassan fény derül az elképzelhetetlenre, és ugyanott találja magát, ahol kezdte: egy gyilkos elôl menekül. Gillian Flynn a Holtodiglan címû könyvvel lépte át a világhír küszöbét. Az azt megelôzô Sötét helyek viszont megmutatja: mesterien ért a drámai fordulatokhoz, a meglepô történetvezetéshez.

zerintem depressziós vagyok. Szerintem már kábé huszonnégy éve. Érzem, hogy ott van bennem valahol egy jobbik énem – a májam mögé bújt el, vagy a lépembe kapaszkodik csenevész, gyerekes testemben – a másik Libby, aki arra biztat, keljek fel, csináljak valamit, nôjek fel, lépjek tovább. De általában a rosszindulat gyôz. Hétéves voltam, amikor a bátyám lemészárolta a családunkat. Az anyámnak, a két nôvéremnek annyi volt: lepuffantotta, ledöfte, megfojtotta. Ezután nekem már nem igazán kellett csinálnom semmit, senki se várta el tôlem. 321 374 dollárt örököltem, amikor betöltöttem a tizennyolcat, a jóakaróim jóvoltából, akik olvastak az én szomorú történetemrôl; a jótevôimtôl, akiknek a szívük megesett rajtam. Valahányszor meghallom ezt a fordulatot – márpedig elég sokszor hallom – pufók, sebtében odaﬁrkantott szívecskéket látok magam elôtt, szárnyakkal, ahogy épp az egyik lepattant gyerekkori otthonom felé repdesnek, a kislány-énem ott áll az ablakban, integet, és elkapdossa a lehulló fényes szíveket, zöldhasú bankjegyek záporoznak le rám, köszi, köszi szépen! Amikor még gyerek voltam, az adományokat egy körültekintôen kezelt bankszámlán helyezték el, az összeg három-négy évente gyarapodott, valahányszor egy magazin vagy tévéadó friss anyagot hozott le rólam. „Új nap virradt a kis Libbyre: a préri-mészárlás

48 Könyvjelzõ | 2014. április

48-51_Beleolvaso_Flynn.indd 48

2014.03.26. 14:50

beleolvasó egyetlen túlélôje keserédes 10. születésnapját ünnepli”. (Én, kócos copfokkal az oposszum hugyozta gyepen Diane néni lakókocsija elôtt. Mögöttem, a megsárgult füvön Diane vaskos oszloplábai látszanak kopott szoknyájában.) A bátor Day-kislány 16 éves! (Én, még mindig miniatûr méretben, az arcomon a szülinapi gyertyák visszfénye, a felsôm feszül a mellemen, ami abban az évben óriásira, képregényméretûre nôtt csenevész testemen, röhejes, pornófilmbe illô látvány.) Több mint tizenhárom éven át éltem abból a pénzbôl, de mostanra már szinte az egészet elköltöttem. Délután egy találkozóra voltam hivatalos, hogy kiderítsem, mennyit is. A férfi, aki a pénzemet kezelte, egy Jim Jeffreys nevû, rezzenéstelen pirospozsgás arcú banktisztviselô ragaszkodott ahhoz, hogy évente egyszer elvigyen ebédelni, ezt „elbeszélgetés”-nek hívta. Ilyenkor ettünk valamit húsz dollár értékben, és elbeszélgettünk az életemrôl – hisz végül is ô ekkora korom óta ismer engem, hehe. Ami engem illet, szinte semmit nem tudtam Jim Jeffreysrôl, de nem is érdekelt. A találkozóinkat most is ugyanabból a gyerekperspektívából néztem: viselkedj még épp elfogadható módon, és ess túl rajta. Egyszavas válaszokat adtam, fáradt sóhajokat hallattam. (Egy dolgot azért gyanítottam Jim Jeffreysrôl: keresztény, templombajáró ember lehet, mert mindig olyan türelmes és bizakodó volt, mint aki hisz abban, hogy Jézus szemmel tartja ôt.) A következô „elbeszélgetés” csak nyolc-kilenc hónap múlva lett volna esedékes, de Jim Jeffreys nem tágított, komoly, fojtott hangú telefonüzeneteket hagyott nekem, ezekben elmondta, hogy ô minden tôle telhetôt megtett, hogy meghosszabbítsa „az alap élettartamát”, de ideje, hogy elgondolkodjunk „a következô lépéseken”. És itt jön megint a rosszindulat: azonnal az a kislány jutott eszembe a bulvárlapokból, az a valamilyen Jamie, aki ugyanabban az évben veszítette el a családját, mint én, 1985-ben. A fél arca megégett egy tûzvészben, az apja volt a gyújtogató, és az egész családja odaveszett. Valahányszor egy bankautomatához lépek, eszembe jut az a Jamie: ha akkor nem kerül ô is reflektorfénybe, nekem most kétszer annyi pénzem volna. Az a valamilyen Jamie most egy plázában épp csicsás táskákat meg ékszereket meg kencéket meg sminkcuccokat vásárolgat magának az én pénzembôl, hogy a fénylô, sebhelyes arcára kenje ôket. Ez persze rémes gondolat volt. Legalább ennyivel tisztában voltam. Végre, végre, végre sikerült rávennem magamat, hogy egy színpadias nyögés kíséretében felkeljek és www.alexandra.hu

48-51_Beleolvaso_Flynn.indd 49

kimenjek a nappaliba. Egy kis, téglából épült bungalót bérelek több másik kis, téglából épült bungaló gyûrûjében, ezek egy Kansas City egykori vágóhídjának istállóira nézô, hatalmas szikla tetejére épültek. Ez a Missouri állambeli Kansas City, nem a kansasi. Nem mindegy. Ez egy annyira félreesô környék, hogy még neve sincs. Azt szokták mondani, Ott Arrafelé. Egy furcsa, lepattant hely, csupa zsákutca és kutyaszar. A többi bungaló tele van öregekkel, ôk azóta itt laknak, hogy felhúzták az épületeket. Szürkén, szétfolyón ülnek a szúnyoghálós ablakok mögött, és egyfolytában kifelé leselkednek. Néha kimennek a kocsijukhoz, óvatos, öregesen tipegô léptekkel, ilyenkor bûntudatom támad, mintha illene odamenni, segíteni nekik. De úgysem vennék jó néven. Ezek nem barátságos öregek – ezek szótlan, dühös öregek, akik cseppet sem örülnek annak, hogy én vagyok a szomszédjuk, ez a jöttment. Az egész környék helytelenítôen morajlik. Szóval egyrészt ott a lenézésük zaja, meg az a girhes vörös kutya két házzal arrébb, nappal ugat, éjjel vonyít, állandó háttérzaj ez, és az ember észre sem veszi, hogy megôrjíti, amíg pár áldott pillanat erejéig abba nem marad, de aztán újrakezdôdik. A környék egyetlen vidám zaját általában átalszom: a kisgyerekek reggeli karattyolását. Egy egész csapat kerek arcú, rétegesen felöltöztetett kicsi gyalogol valami bölcsôde felé, ami még távolabb bújik meg kusza utcákban mögöttem, és mind egy hosszú kötélbe kapaszkodnak, amit egy felnôtt tart. Minden reggel pingvin módra elmasíroznak a házam elôtt, de még egyszer sem láttam ôket visszafelé jönni. Az is lehet, hogy körbegyalogolják az egész világot, pont visszaérnek reggelre, és megint elmennek az ablakom elôtt. Bármi is a sztori, kötôdöm hozzájuk. Három lány meg egy ﬁú, mind szeretnek élénkpiros dzsekiben járni – és amikor nem látom ôket, amikor elalszom, a szó szoros értelmében nyomott vagyok. Nyomottabb. Anyu használná ezt a szót, nem olyan drámai, mint a depressziós. Már huszonnégy éve nyomott vagyok. A TALÁLKOZÓRA SZOKNYÁT és blúzt vettem fel, törpének éreztem magam, a felnôtt, nagylányruháim sose illenek rám igazán. Alig százötven centi magas vagyok – igazából csak száznegyvenhét, de felfelé kerekítek. Kövezzenek meg. Harmincegy éves vagyok, de most is mindenki éneklô hangsúllyal beszél hozzám, mintha épp festéknyomdázni készülnénk. Könyvjelzõ | 2012. április 49

2014.03.26. 14:51

beleolvasó Elindultam lefelé a gyommal felvert feljárón, a szomszéd kutyája rögtön fontoskodva ugatni kezdett. A kocsim mellett, az aszfalton két kismadár összetört csontváza fekszik, kilapult csôrük és szárnyuk hüllôkre emlékeztet. Már úgy egy éve ott vannak. Nem bírom megállni, mindig vetek rájuk egy pillantást, amikor beszállok a kocsimba. Egy jó nagy zuhé kellene, ami elmossa ôket. Az egyik szemközti ház lépcsôjén két idôs nô beszélgetett, éreztem, hogy nem hajlandóak tudomást venni rólam. Senkinek nem tudom itt a nevét. Ha az egyik nô mondjuk meghalna, annyit se tudnék mondani: „Szegény Mrs. Zalinsky meghalt”. Helyette kénytelen lennék inkább úgy fogalmazni: „Az a ronda vénasszony onnét szembôl elpatkolt”. Úgy éreztem magam, mint egy gyerekkísértet, miközben beszálltam névtelen, közepes méretû kocsimba, ami szemre fôleg mûanyagból készült. Folyton várom, hogy egyszer megjelenik valaki az autókereskedésbôl, és közli velem a nyilvánvaló tényt: „Csak vicc volt! Ez nem igazi autó. Csak meg akartuk tréfálni.” Tíz percen át szórakozottan haladtam a játékkocsimmal a belvárosig, hogy találkozzak Jim Jeffreysszel. Húszperces késéssel fordultam be a grillvendéglô parkolójába, és tudtam, hogy kedvesen mosolyog majd és nem teszi szóvá a késlekedésemet. Fel kellett volna hívnom a mobilomról, amikor megérkezem, hogy kiloholjon és bekísérjen. Az éttermet – hatalmas, régimódi grillvendéglô volt – lakatlan épületek vették körül, és Jim Jeffreys aggódott emiatt, mintha az üres héjakban egy egész csapat szatír rejtôzködne, akik csak az érkezésemre várnak. Jim Jeffreys nem lesz A Pasas, Aki Hagyta, Hogy Baja Essék Libby Daynek. Semmi rossz nem történhet a BÁTOR KICSI DAY-LÁNNYAL, az ELVESZETT KISLEÁNYNYAL, a szánandó, vörös hajú, óriás kék szemû hétévessel, az egyetlennel, aki túlélte a MÉSZÁRLÁST A PRÉRIN, az ESZELÔS KANSASI ÖLDÖKLÉST, a SÁTÁNNAK BEMUTATOTT ÁLDOZATOT A FARMON. Anyu, a két nôvérem – Ben mindenkit lemészárolt. Én, az egyetlen túlélô, beköptem ôt, hogy ô volt a gyilkos. Én voltam a kis cukipofa, aki az igazságszolgáltatás elé állította a sátánimádó bátyját. Vezetô hír voltam. Az Enquirer a címlapon hozta könnyes szemû fotómat az EGY ANGYAL ARCA fôcímmel. A visszapillantó tükörbôl most is a gyerekarcom nézett vissza rám. A szeplôim elhalványultak, a fogaimat megrendszabályozták, de az orrom még most is pisze

volt, a szemem pedig kerek, mint a kismacskáké. Festettem a hajamat, platinaszôkére, de lenôtt, és kilátszott az eredeti vörös. Mintha vérezne a fejbôröm, fôleg a késô délutáni nap fényében tûnt így. Véres látvány volt. Rágyújtottam. Volt, hogy hónapokig nem dohányoztam, aztán eszembe jutott, hogy kéne egy cigi. Ilyen vagyok, képtelen a ragaszkodásra. – Gyerünk, kicsi Day-lány – szólaltam meg hangosan. Így hívom magamat, amikor utálatos vagyok. Kiszálltam a kocsiból, és elindultam az étterem felé, a jobb kezemben tartottam a cigit, így nem kellett ránéznem a csonka bal kezemre. Lassan esteledett: a kóbor felhôk csordákban sodródtak az égen, akár a bölények, a nap már elég alacsonyan járt, és mindent rózsaszínbe vont. A folyó irányában, az autópálya-felhajtók ívei között ósdi gabonasilók ácsorogtak üresen, feketén és céltalanul az alkonyi fényben. Egyedül mentem át a parkolón, törött üvegcserepek csillagképein lépkedtem. Nem támadtak meg. Mondjuk még alig múlt délután öt. Jim Jeffreys mindig korán vacsorázott, és erre büszke is volt. Amikor beléptem, a bárpultnál ült, üdítôt kortyolgatott, és tudtam, az elsô dolga az lesz, hogy elôkapja a mobilját a zakózsebébôl és úgy mered rá, mintha elromlott volna. – Hívtál? – ráncolta a homlokát. – Nem, elfelejtettem – hazudtam. Erre rám mosolygott. – No, mindegy. Örülök, hogy itt vagy, kedves. Készen állsz egy komoly beszélgetésre? Két dollárt dobott a pultra és egy vörös bôrrel kárpitozott bokszhoz vezetett, az ülés repedéseibôl kilógott a sárga töltelék. Az egyik lyuk széle végigkarcolta a lábamat, miközben a helyemre csusszantam. Az ülôpárnákból pállott cigarettafüst böffent elô. Jim Jeffreys sose ivott alkoholt a jelenlétemben, és sose kérdezte meg, én kérek-e egy italt. De most egy pohár vörösbort rendeltem, amikor megjelent a pincér, és néztem, ahogy Jim Jeffreys igyekszik palástolni a meglepetését, a csalódottságát, minden olyat, ami nem Jim Jeffreysre vall. Milyen vöröset hozhatok? – tette fel a kérdést a pincér. Nekem persze fogalmam se volt róla, sose voltam képes megjegyezni a fehér- és vörösborok nevét, sem azt, hogyan kell kiejteni, úgyhogy csak anynyit feleltem: házit. Jim Jeffreys marhasültet rendelt, én pedig héjában sült krumplit dupla töltelékkel. A pincér távozott, Jim Jeffreys pedig elnyújtott, fogorvoshoz illô sóhajt hallatott és megszólalt:

50 Könyvjelzõ | 2014. április

48-51_Beleolvaso_Flynn.indd 50

2014.03.26. 14:51

beleolvasó – Nos, Libby, most elérkeztünk egy egészen új és más szakaszhoz. – Szóval mennyi maradt? – szegeztem neki a kérdést, és közben az zakatolt a fejemben: monddhogytízezermonddhogytízezer. – El szoktad te egyáltalán olvasni a kimutatásokat, amiket küldök? – Néha – hazudtam megint. Szeretek levelet kapni, de elolvasni nem; a kivonatok valószínûleg valahol ott hevernek a házban, valamelyik kupacban. – Meghallgattad az üzeneteimet? – Szerintem valami gáz lehet a mobiljával. Sokszor nem hallani, amit mond. Jim Jeffreys elsô mondata után általában már nem ﬁgyeltem oda, ez mindig így kezdôdött: Itt Jim Jeffreys barátod, Libby... Jim Jeffreys összeérintette az ujjbegyeit és lebigygyesztette az alsó ajkát. – 982 dollár és 12 cent maradt az alapban. Mint már említettem, ha ki tudtad volna egészíteni bármiféle rendszeres jövedelemmel, szinten tudtuk volna tartani, de hát... – tárta szét a kezét egy ﬁntor kíséretében –, nem így alakultak a dolgok. – És a könyv, a könyv nem...? – Sajnálom, Libby, a könyv nem. Ezt minden évben elmondom neked. Nem a te hibád, de a könyv... nem. Semmi. Hogy kihasználjuk a huszonötödik születésnapomat, egy önismereti könyvkiadó tulajdonosa még évekkel ezelôtt felkért arra, hogy írjam meg, hogyan „gyôztem le a múlt kísérteteit.” Én igazából semmit se gyôztem le, de azért beleegyeztem, és telefonon beszélgettem egy New Jersey-ben élô nôvel, aki végül valójában megírta a könyvet. A kötet 2002 karácsonya elôtt jelent meg, a borítóján egy elônytelen, tépett frizurás fotómmal. A címe az volt: Brand New Day

– Van új a nap alatt! Nem elég túlélni a gyermekkori traumát, tanulj meg túllépni rajta! A kétszáz oldalnyi szirupos, pozitív gondolkodásra serkentô hablaty közepén volt pár gyerekkori fénykép rólam meg a halott családomról. 8000 dollárt kaptam érte, és néhány önsegítô csoport meghívott, tartsak nekik elôadást. Toledóba repültem ﬁatalon árván maradt férﬁak gyûlésére; Tulsába egy különleges összejövetelre, ahol olyan tinédzserek találkoztak, akiknek az anyját az apja gyilkolta meg. Dedikáltam a könyvemet a tátott szájú srácoknak, ôk pedig olyan gyomronrúgással felérô kérdéseket tettek fel nekem, hogy például az anyukám gyakran sütött-e sütit. Dedikáltam a könyvemet elszürkült, nyûgös öregembereknek, akiknek a lehelete túlpörkölt kávétól és gyomorsavtól bûzlött. „Kezdôdjön egy új Nap!” – írtam mellé, vagy „Vár egy új Nap!” Nagy mázli, ha az ember vezetéknevével – Day, azaz „nap” – szójátékokat lehet gyártani. A találkozók résztvevôi mindig kimerültnek és kétségbeesettnek tûntek, és bizonytalanul, laza csoportokba verôdve álldogáltak a közelemben. És mindig kevesen voltak. Amikor rájöttem, hogy nem kapok pénzt ezért, többé nem voltam hajlandó elmenni sehová. A könyv amúgy is megbukott. – Szerintem több pénzt is hozhatott volna – motyogtam. Nagyon akartam, hogy a könyv pénzt hozzon, rögeszmésen, gyerekes módon – azt éreztem, hogy ha eléggé akarom, akkor úgy is lesz. Úgy is lesz. – Persze – felelte Jim Jeffreys, de hat év elteltével nem volt egyéb mondanivalója a témáról. Némán nézte, ahogy a boromat iszom. – De igazából ez egy nagyon érdekes új szakasza lesz az életednek, Libby. Ezzel azt akarom mondani: mi leszel, ha nagy leszel? Láttam rajta, hogy ezt kedvességnek szánta, de éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. Semmi nem akartam lenni, épp ez volt a lényeg, baszki.

Gillian Flynn korábbi könyve, a Holtodiglan 2012 egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban. Megdöbbentõ, magával ragadó kötet az erõszak természetérõl, a kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyairól és a mindent át- meg átszövõ sötét titkokról. Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltûnik, és minden jel a jóképû férj, Nick bûnösségére utal. Amy naplójának részleteibõl és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Amelyben senki és semmi sem az, aminek hinnénk. Még az eltûnés és a napló sem...

www.alexandra.hu

48-51_Beleolvaso_Flynn.indd 51

528 oldal 3699 Ft Alexandra Kiadó Könyvjelzõ | 2012. április 51

2014.03.26. 14:51

beleolvasó

PHILIPPA GREGORY

A Sötétség Rendje – részlet – Fordította: Szilágyi Zsóﬁa

solde kisasszony az aranyozott feszületre emelte sötétkék szemét. Lazán befont szôke haját fekete fátyol fedte, sápadt arcán fájdalom tükrözôdött. Az oltáron rózsaszín kristálytálban gyertya égett, lángja meg-meglebbent az árnyékba húzódó pap mozdulataitól. A kisasszony letérdelt, kezét imára kulcsolta, és buzgón fohászkodott Istenhez apjáért, aki a hálószobájában az életéért küzdött, és nem volt hajlandó fogadni ôt. Nyílt a kápolna ajtaja, és egy sötét hajú, sötét szemöldökû, szép ifjú lépett be. Látta húgát lehajtott fejjel, melléje lépett és ô is letérdelt. A kisasszony oldalvást ránézett. – Apánk elment, Isolde. Nyugodjék békében – mondta a gyásztól komor arccal. A kisasszony a tenyerébe temette fájdalomtól eltorzult arcát. – Még az utolsó perceiben sem hívatott magához? – Nem akarta, hogy szenvedni lásd. Azt akarta, hogy erôs, egészséges férﬁként emlékezz rá, amilyen régen volt. Az utolsó szavaival azonban áldását küldte neked. Utolsó gondolata a te jövôd volt.

– Nem tudom elhinni, hogy nem akart ô maga megáldani – ingatta a fejét az ifjú hölgy. Giorgio elfordult, és mondott valamit a papnak, aki elsietett a kápolna hátsó részébe. Isolde hallotta, amint megkondult a nagy harang: hamarosan mindenki tudni fogja, hogy a nagy keresztes vitéz, Lucretili báró meghalt. – Imádkozni fogok érte. Kérlek, hozasd ide a testét – suttogta. Giorgio bólintott. – Itt leszek mellette a virrasztáson – határozta el. – Mellette fogok ülni holtában, noha életében nem engedett magához. Nem hagyott levelet nekem? – kérdezte rövid hallgatás után. – A végrendeletét. Tervei voltak veled. Az élete utolsó perceiben terád gondolt – mondta a bátyja halkan. Isolde bólintott, sötétkék szemébe könnyek gyûltek, aztán összefonta az ujjait, és imádkozni kezdett az apja üdvösségéért. Isolde az apja halálát követô elsô, hosszú éjszakát a családi kápolnában töltötte néma virrasztással a koporsó

52 Könyvjelzõ | 2014. április

52-55_beleolvaso_Gregory.indd 52

2014.03.25. 18:14

beleolvasó mellett. Négy testôre lehajtott fejjel, a négy égtáj felé fordulva állt, kezükben pallos. A gyertyák fénye ragyogott a szenteltvíz cseppjeiben, amivel meghintették a koporsót. Isolde hófehér ruhában a koporsó mellett térdelt egész éjjel, míg csak hajnalban be nem lépett a pap, hogy elmondja a primát, a reggeli elsô imát. Csak azután állt fel, és engedte meg, hogy az udvarhölgyei bekísérjék a hálószobájába, és nyugovóra tért. A bátyja üzenete ébresztette, hogy keljen fel, és jelenjen meg a vacsorán, mert az udvarnép látni kívánja. Egy percig sem tétovázott. Abban a szellemben nevelkedett, hogy mindig teljesítse a kötelességét, amit a nagy udvartartás és az ott élô emberek róttak rá. Tudta jól, hogy apja rá hagyta a várat és a birtokot, így ô tartozik felelôsséggel ezekért az emberekért. Bizonyára látni akarják az asztalfôn ülve, látni akarják, amint belép a nagyterembe. Azt kívánják, hogy vacsorázzon velük, akkor is, ha vörösre sírta a szemét szeretett apja elvesztése miatt. Apja maga is ugyanezt várná el tôle. Nem hagyhatja cserben ôket. A nagyteremben izgatott sugdolózás támadt, amikor Isolde belépett. A szolgák addig a kecskelábú asztaloknál ülve halkan beszélgettek, és arra vártak, hogy felszolgálják az ételt. A teremben több mint kétszáz fegyveres lovag, szolga és inas volt. Középen tûz égett, a füst tekeregve szállt fel a sötét gerendák felé. A férﬁak felállva köszöntötték, amikor Isolde bevonult három udvarhölgye kíséretében. Kalapjukat levéve mélyen meghajoltak az elhunyt Lucretili báró lánya, a vár örökösnôje elôtt. Isolde sötétkék gyászruhában volt, magas fejdíszének indigókék fátyla elfedte szôke haját. Magas derekú ruháját értékes, arab aranyból készült veretes öv fogta össze, oldalán hosszú aranyláncon lógtak a vár kulcsai. Udvarhölgyei sorban követték, elsôként gyerekkori barátnôje, Ishraq mór ruhában. Bô pantallója felett hosszú tunikát viselt, hosszú fátyla elrejtette arcát, csupán sötét szeme volt látható. Mögötte két másik hölgy következett. Az emberek áldást suttogtak Isoldénak, amikor végigvonultak a termen. Az udvarhölgyek leültek a hölgyek asztalához, az emelvény oldalában, Isolde pedig fellépdelt az alacsony lépcsôkön a fôasztalhoz. Megtorpant, amikor www.alexandra.hu

52-55_beleolvaso_Gregory.indd 53

megpillantotta a bátyját apjuk egykori helyén, a magas trónuson ülve. Tudta, hogy éppúgy nem kellene meglepôdnie azon, hogy ott találja bátyját, ahogyan Giorgio is tudja elôre, hogy a húga fogja örökölni a várat, és ô foglalja el apja helyét a végrendelete felolvasását követôen. A gyász azonban elhomályosította az elméjét, és eszébe sem jutott, hogy ezentúl a bátyját fogja azon a helyen látni. Apja elvesztése nagyon friss volt számára, és még az sem tudatosult benne egészen, hogy többé nem fogja viszontlátni ôt. Giorgio nyájasan rámosolygott, és intett neki, hogy üljön a jobbjára, oda, ahol annak idején Isolde az apja oldalán ült. – Bizonyára emlékszel Roberto hercegre – mutatott Giorgio a balján ülô zömök, kerek ábrázatú, izzadt férfira, aki felállt, megkerülte az asztalt, és meghajolt. Isolde a kezét nyújtotta felé, és kérdôn a bátyjára nézett. – Azért jött, hogy részvétét fejezze ki apánk elvesztése miatt. A herceg kezet csókolt Isoldénak, ô pedig igyekezett rezzenéstelen arccal tûrni a férfi nedves ajkának érintését. A herceg úgy nézett rá, mintha súgni akarna valamit, mintha valami titkot akarna megosztani vele. Isolde visszahúzta a kezét, és a bátyja füléhez hajolva halkan odasúgta: – Meglep, hogy vacsoravendéget hívtál, amikor apánk csak most halt meg. – Kedves tôle, hogy azonnal eljött – felelte Giorgio, és intett a szolgáknak, akik vaddal, szárnyassal és hallal megrakott tálcákat, kenyeret, kancsóban bort, korsóban sört hoztak be a terembe. Az udvari pap elmondta az asztali áldást, aztán a szolgák az asztalokra tették a súlyos tálcákat. A férfiak elôvették az övükbôl vagy a csizmájuk szárából a tôrüket, és azzal hasítottak a húsból, majd bôven tettek a barna kenyérre a sült halból meg a vadpecsenyébôl. Isoldénak nehezére esett úgy vacsoráznia a nagyteremben, mintha mi sem változott volna, miközben apja fegyveres lovagoktól ôrizve a kápolnában feküdt felravatalozva, a másnapi temetésre várva. A szemébe gyûlô könnyektôl folyton elhomályosult Isolde elôtt minden, az újabb és újabb ételeket, italokat behordó szolgák. Finomabbnál finomabb étkek és kiváló vörösborok kerültek a fôasztalra, és Giorgio meg a vendége kiválasztották a legjobb falatokat, majd a tálcát továbbküldték a várnépnek, akik Könyvjelzõ | 2012. április 53

2014.03.25. 18:15

beleolvasó jól szolgálták ôket egész nap. Giorgio és a herceg sokat evett, és még több bort ittak, de Isolde csak turkált az ételében. Átpillantott a hölgyek asztalához, és elkapta Ishraq együtt érzô pillantását. A vacsora végeztével cukrozott gyümölcsöt és marcipánt szolgáltak fel a fôasztalnál. – Ne vonulj vissza rögtön a szobádba, beszélni szeretnék veled – érintette meg Giorgio a húga kezét. Isolde bólintott Ishraq-nak és a többi hölgynek, hogy elhagyhatják az asztalukat, és távozhatnak a szobáikba. Aztán az emelvény mögötti kis ajtón át bement abba a szobába, ahol a Lucretili család tagjai le szoktak ülni vacsora után. A kandallóban égett a tûz, körülötte három szék állt. Az asztalra készítve a férﬁakat egy kancsó bor, Isoldét egy pohár sör várta. A férﬁak akkor léptek a szobába, amikor ô leült. – Apánk végrendeletérôl kívánok beszélni veled – szólalt meg Giorgio, miután ôk is leültek. Isolde a herceg felé pillantott. – Ez Roberto herceget is érinti – mondta Giorgio. – Apánk leghôbb vágya az volt a halála elôtt, hogy boldog légy, és biztonságban tudjon. Nagyon szeretett. Isolde hideg ajkára tapasztotta az ujjait, és szaporán kipislogta szemébôl a könnyeket. – Tudom, hogy gyászolod elhunyt apánkat – folytatta Giorgio gyengéden. – De tudnod kell, hogy tervei voltak veled, és énrám bízta a megvalósításuk szent kötelességét. – És miért nem mondta el nekem személyesen? Miért nem akart beszélni velem? – kérdezte Isolde. – Mindig mindent megbeszéltünk egymással. Tudom, mi volt a terve; azt mondta, ha úgy döntök, hogy nem megyek férjhez, akkor itt élhetek, én öröklöm a várat, te pedig a franciaországi kastélyt és birtokokat. Így állapodtunk meg. Mindhárman megegyeztünk ebben. – Csakugyan ebben egyeztünk meg, amikor apánk még jól volt – felelte Giorgio türelmesen. – De amikor megbetegedett és félelmek kezdték gyötörni, meggondolta magát. Azt sem tûrte volna, hogy olyan betegen, kínok között lásd. Amikor megnyílt elôtte a halál torka, átgondolta a veled kapcsolatos terveit. Biztos akart lenni abban, hogy biztonságban fogsz élni. Gondosan megtervezett mindent: azt javasolta, hogy menj feleségül az itt ülô Roberto herceghez. A megegyezésünknek megfelelôen a kincstárból ezer korona hozományt fogsz kapni. Egy olyan lánynak, aki abban a tudatban nevelkedett, hogy ô fogja örökölni a várat és a környezô dús

legelôket, sûrû erdôket és magas hegyeket, ez bizony nagyon szûkös hozomány volt. – De hát miért ilyen keveset? – kérdezte Isolde döbbenten. – Mert a herceg olyan megtisztelô ajánlatot tett, hogy elvesz téged úgy, ahogy vagy, csupán ezer koronával az erszényedben. – És az mind az öné lehet – tette hozzá Roberto herceg, kezét Isolde karfán nyugvó kezére téve. – Arra költheti, amire csak kívánja. Sok szép holmira jut belôle a gyönyörû hercegnének. Isolde szeme összeszûkült, amikor megértette, mit is jelentene ez. – Ilyen kevés hozománnyal biztosan nem kéri meg a kezemet senki más, ezt te is tudod – fordult fivéréhez. – Miért nem kértél többet? Nem figyelmeztetted apánkat, hogy így nem marad választásom? És ô? Talán hozzá akart kényszeríteni a herceghez? A herceg kövér mellkasára helyezte a kezét és tartózkodóan lesütötte a szemét. – A legtöbb kisasszonyt nem kellene kényszeríteni – jegyezte meg. – Nem ismerek férfit, aki a hercegnél jobb férjed lehetne – mondta békítôen Giorgio, a barátja pedig bólintott és Isoldéra mosolygott. – Apánk is így gondolta. Roberto herceggel megegyeztünk a hozomány összegében, és ô olyan örömmel vesz feleségül téged, hogy kijelentette, nem vár el ennél nagyobb vagyont. Senkit sem kell hibáztatnod azért, hogy nem képviselte megfelelôen az érdekeidet. Ugyan mi lehetne jobb neked, mint feleségül menni a családunk egyik barátjához, egy gazdag herceghez? Isolde egy pillanat alatt átgondolta a helyzetet. – Gondolni sem tudok házasságra – jelentette ki határozottan. – Bocsásson meg, Roberto herceg, de túl kevés idô telt el apám halála óta. A gondolatát sem tudom elviselni, beszélni meg képtelen vagyok róla. – Pedig beszélnünk kell – erôsködött Giorgio. – Apánk végrendelete kiköti, hogy rendeznünk kell a jövôdet. Nincs helye késlekedésnek. Vagy nôül mész a barátomhoz, vagy pedig… – nem fejezte be a mondatot. – Vagy pedig? – kérdezett vissza Isolde hirtelen megrémülve. – Marad az apátság. Apánk azt mondta, ha nem akarsz férjhez menni, akkor nevezzelek ki az apátság fônöknôjének. Akkor ott kell majd élned. – Soha! Apám soha nem tette volna ezt velem! – tört ki Isolde.

54 Könyvjelzõ | 2014. április

52-55_beleolvaso_Gregory.indd 54

2014.03.25. 18:15

beleolvasó Giorgio bólintott. – Magam is meglepôdtem, de azt mondta, már régóta ezt a jövôt szánja neked. Éppen ezért nem jelölt ki új apátnôt, amikor az elôzô meghalt. Már akkor, egy évvel ezelôtt is a te biztonságod foglalkoztatta. Nem élhetsz itt, kitéve a külvilág veszélyeinek, egyedül ebben a várban. Ha nem akarsz férjhez menni, akkor a kolostorban kell élned, biztonságos körülmények között. – Választhat, hogy hercegné vagy apáca akar-e lenni – mosolygott sunyin Roberto herceg. – Nem hiszem, hogy nehéz lenne a döntés. Isolde felugrott a székérôl. – Nem hiszem el, hogy apámnak ez volt a terve! Soha nem említett ilyesmit. Egyértelmûen arról volt szó, hogy megosztja kettônk között a birtokait. Tudta, menynyire szeretek itt élni; mennyire szeretem ezt a tájat és az itt élô embereket. Azt mondta, az enyém lehet a vár és a környezô birtok, te pedig a francia birtokait kapod meg. – Nem, végül meggondolta magát – ingatta a fejét Giorgio szánakozva. – Mint elsôszülöttje és egyedüli ﬁa, én öröklök mindent itt és Franciaországban is, neked pedig mint nônek, távoznod kell. – Giorgio, testvérem, csak nem akarsz elküldeni az otthonomból? – Semmit sem tehetek – tárta szét a karját a ﬁvér. – Ez apánk utolsó kívánsága, amit írásba adott nekem és a kézjegyével látott el. Vagy férjhez mész, márpedig más nem fog feleségül venni, egyedül Roberto herceg, vagy kolostorba vonulsz. Nagyvonalú ajánlat tôle, hogy hagyott neked választási lehetôséget. A legtöbb apa egyszerûen csak megparancsolta volna a lányának, mit tegyen. – Akkor elnézést kérek, de most visszavonulok a szobámba gondolkodni – szólt Isolde remegô hangon, mert alig gyôzte elfojtani dühét. – Ne halogassa a döntést, mert nem várok sokáig – mondta Roberto herceg bizalmaskodó mosollyal.

– Holnap megadom a választ. Szeretném elolvasni apám levelét – fordult vissza Isolde a bátyjához az ajtóból. Giorgio bólintott, és elôvette az írást a ruhája zsebébôl. – Meg is tarthatod: ez egy másolat, a másikat én ôrzöm. Nem kérdés, hogy mi apánk kívánsága, neked pedig azt kell meggondolnod, miként engedelmeskedsz neki. Mert valamilyen módon mindenképpen engedelmeskedned kell, ezt ô is tudta. – A lánya vagyok. Természetesen engedelmeskedni fogok az akaratának – felelte Isolde, és kiment a szobából. Egy pillantást sem vetett a hercegre, aki pedig felállt és mélyen meghajolt elôtte. A férﬁ ennek ellenére úgy hunyorított Giorgióra, mintha szerinte az ügy el is lenne rendezve.

Isolde arra ébredt éjjel, hogy halkan kopogtatnak az ajtaján. Feje alatt nedves volt a párna, sírhatott álmában. Egy pillanatig eltöprengett, mi okozza a szívét szaggató fájdalmat, aztán eszébe jutott a koporsó a kápolnában és a némán ôrt álló lovagok látványa. Keresztet vetett. – Áldja meg ôt a mindenható Isten, ôrizze meg a lelkét, és adjon vigaszt bánatomban. Nem tudom, hogy bírom majd elviselni. Újra kopogtattak, Isolde pedig felhajtotta gazdagon hímzett takaróját, és kezében a kulccsal az ajtóhoz lépett. – Ki az? – Roberto herceg vagyok, beszélnem kell önnel. – Nem nyithatom ki az ajtót, majd holnap beszélünk. – Még ma éjjel beszélnünk kell az apja végrendeletérôl, utolsó kívánságáról. – Majd holnap – felelte Isolde tétován. – Azt hiszem, tudok valami megoldást… A könyvrôl lapunk 84–85. oldalán olvashat!

Philippa Gregory a Cartaphilus Könyvkiadónál korábban megjelent könyvei: A vörös királyné 376 oldal, 3300 Ft A másik királynõ 464 oldal, 3300 Ft Az állhatatos hercegnõ 528 oldal, 3500 Ft www.alexandra.hu

52-55_beleolvaso_Gregory.indd 55

Könyvjelzõ | 2012. április 55

2014.03.26. 14:51

beleolvasó

PATRICK NESS

A daruasszony – részlet – fordította: Tábori Zoltán

sszekucorodott a takaró alatt, félálomban megszondázta, mennyire sürgôs a dolog. Elég sürgôs. Felsóhajtott. A negyvennyolc évével még nem érezte magát elég öregnek ahhoz, hogy ilyen sokszor fel kelljen kelnie könnyíteni magán, de az nyilvánvalónak tûnt, hogy addig nincs visszaalvás, amíg az ügy el nincs intézve. Talán ha gyorsan túlesik rajta, igazán fel se kell ébrednie teljesen. Igen. Akkor hát rajta! Gyerünk, irány a folyosó. (…) – Fázom – mormolta, miközben az ablakon beszûrôdô holdfény segítségével úgy-ahogy megcélozta a vécécsészét, majd a csorgás hangjára bízta magát, ahogy beindult a vizeletsugár. Különös és ellentmondásos volt a tél, mintha csatázna önmagával. Az enyhe nappalokat néha bearanyozta a nap, de az éjszakák kimondottan csípôsek voltak, amit a nyirkos ház csak még tovább fokozott. A nagyváros állítólag ott lüktetett és pezsgett csak pár méterre az ember küszöbétôl, mégis odabent mintha százéves múlt fagyos ködébe burkolózna minden. A lánya, Amanda az utolsó látogatásakor már félig le-

vetette a kabátját, amikor meggondolta magát, és kijelentette, hogy itt olyan hideg van, akár egy kriptában. Befejezte a pisilést, lerázta az utolsó néhány cseppet, aztán tépett egy darab vécépapírt, hogy óvatosan leitassa a maradék nedvességet a pénisze hegyérôl; ezt a megrögzött szokását a volt felesége érthetetlen módon igen nagyra tartotta. – Mintha hercig kis szempillája nône egy medvének – mondogatta. Ettôl függetlenül azért még elvált tôle. Beleejtette a papírdarabot a vécécsészébe, elôrehajolt, hogy leöblítse, és abban a kiszolgáltatott pillanatban a hang újra megszólalt, most vett róla tudomást elôször. Megdermedt a keze félúton a lehúzókar elôtt. A fürdôszobaablak a kis hátsó udvarára nézett, erre a keskeny, hosszan hátranyúló, a két szomszéd udvart szabályosan letükrözô téglalapra, és a hang nyilvánvalóan onnan jött, valahonnan az erezett üveg mögül. De mi a fene lehet az? Nem felelt meg egyiknek sem mindama hangok sorából, amelyeket hamarjában elképzelhetônek ítélt egy ilyen éji órában ezen a környéken: nem párzó róka visít idegtépôn, nem a szomszéd macska szorult be a garázsába (megint),

56 Könyvjelzõ | 2014. április

56-59_beleolvaso_Daruasszony.indd 56

2014.03.26. 10:27

beleolvasó nem is tolvajok, mert ugyan miféle tolvaj ütne ilyen hangot? Hátrahôkölt, ahogy újra felhangzott, belekaszabolva az éjszakába, teljesen úgy, ahogyan csak az egészen hideg dolgok képesek. Egy szó villant kótyagos, vacogó eszébe. Ez a hang olyan volt, mint egy sirám. Valami sirámol, és ettôl ôneki egészen váratlanul, sôt ôszintén szólva meglepôn kicsordultak a könnyei. Úgy tépett bele a szívébe, mint egy rosszra fordult álom, egy artikulálatlan segélykiáltás, ami szinte azonnal azt éreztette vele, hogy alkalmatlan a feladatra, esélytelen a megmentésére, bármi került is bajba, értelmetlen még csak megkísérelnie is. Ez a hang, utóbb valahányszor és újra meg újra eszébe jutott ez az éjszaka, felfoghatatlan volt ép ésszel. Mert amikor megtalálta a madarat, a madár egyáltalán nem adott ki semmiféle hangot.

Egy nagy, fehér madár, olyan magas, mint ô, nálánál is magasabb, nyúlánk, mint egy nád. Egy csillagnád, gondolta. Majd ezt: „Csillagnád”? Honnan a fenébôl szedtem ezt? A madarat csak a fagyos, tiszta téli égen úszó hold világította meg, fehér, szürke és sötét árnyalatokkal vált ki a füves udvar árnyékaiból, ahogy ott állt, és nézett rá meredten, a szeme kis aranycsillám, hunyorgón vizenyôs, egy magasságban az övével, teste olyan hosszú, mint az övé volt tinédzserkori esetlensége csúcsán. Valahogy úgy néz ki, gondolta ostobán, mintha készülne megszólalni, mintha ki akarná nyitni hegyes, összeszorított csôrét, hogy mondjon valami életbevágóan fontosat, amit az ember csak álmában tudhat meg, és az ébredés pillanatában már el is felejt. De ô túlságosan fázott az egy szál ruhájában, hogy ez álom legyen, és a madár természetesen nem szólalt meg, még csak azt a sirámot sem ismételte meg, ami Berontott a hálószobába, hogy magára kapjon vala- csakis tôle jöhetett. mit: nadrágot alsónemû nélkül, cipôt zokni nélkül, (…) zakót ing nélkül. Eközben nem nézett ki egyik ablakon sem, érthetetlen módon elmulasztotta megGém?, gondolta. Gólya? De semmiben sem hasonlítenni azt a logikus lépést, hogy ellenôrizze, mi lehet tott azokra a púpos, bíborszürke madarakra, amelyek ez a hang. Ehelyett ösztönösen cselehébe-hóba úgy tébláboltak a városban, kedett, valami olyasmit érezve, hogy mint megannyi mosdatlan öregúr. ha habozik, az a valami, bármi legyen Aztán, már másodszor aznap este, is, valahogy elillan, szertefoszlik, mint eszébe jutott a szó. Ki tudja, eltalálegy elfeledett szerelem. Csak mozgott ta-e – ki tart számon ilyen dolgokat gépiesen és gyorsan. ma már, madarak pontos megneveLebotladozott a lépcsôn, elôbabrálta zését, bármi pontos megnevezését, ki a kulcsait a nadrágzsebébôl. Átvágott törôdik azzal, hogy emlékezzen rájuk a zsúfolt nappalin a konyhába, és aztán egy olyan korban, amikor a tudás arra azon bosszankodott, hogy milyen hanvaló, hogy a fellegekre bízzák és elfegosan csörömpöl a kulcsokkal a hátsó lejtsék, és aztán újra és újra elfelejtsék, ajtó zárjában (és minek kulcsra zárni valahányszor szükség lenne rá, hogy belülrôl egy házat? Ha tûz van, akkor felidézôdjön? De eszébe jutott a név, és zumm, neki annyi, verheti az ajtót, ami függetlenül attól, hogy honnan szedsose fog kinyílni. Ezen is változtatni hette és mennyire lehetett igaza, igaakart, de tíz év eltelt…). za volt. Tudta, és a kimondásával csak Kinyitotta az ajtót, kivágta a fagyos éjszakába, azzal még inkább megbizonyosodott. a tudattal, hogy bármi keltette is azt a hangot, mostan– Daru – mondta halkan. – Te daru vagy. ra biztosan elment, arra a zenebonára, amit ô keltett az A daru elfordult, mintha ezzel válaszolna a megotromba ajtónyitogatásával és kulcscsörömpölésével. nevezésére, a szeme továbbra is rátapadt az övére, és El kellett hogy meneküljön, el kellett hogy repüljön, ô láthatta, hogy a szárny, amit a madár addig maga el kellett hogy fusson… mögött tartott, nincs úgy leeresztve, mint a feléje esô. De ott állt. Egyedül a szerény gyepszegleten, amely Esetlenül kitárta. az ô szerény ikerháza szerény hátsó kertjét alkotta. Ugyanis át volt lôve nyíllal. www.alexandra.hu

56-59_beleolvaso_Daruasszony.indd 57

Könyvjelzõ | 2012. április 57

2014.03.26. 10:28

beleolvasó – Jaj, a francba! – suttogta a férﬁ, a szavak meddô párafelhôkként tolultak az ajkára. – Jaj, ne! A nyílvesszô hosszú volt, rendkívül hosszú, legalább egy méter húsz, és ahogy jobban ráállt a szeme, a férﬁ már azt is látta, hogy ez valamiféle rettenetesen spéci nyílvesszô, jártas kézzel metszett, precízen három sorban elhelyezett tollakkal az egyik végén, és egy csillogó, fényes, jó kétujjnyi széles nyílheggyel a másikon. Emellett volt benne valami furcsa ódonság is, valahogy ezt sugallta az is, hogy valódi drága fából faragták, nem pedig balsából vagy bambuszból vagy hurkapálcából készült, és egy egész világ választotta el azoktól a praktikus kis nyílvesszôktôl, amiket a kisebb nemzetek olimpiai tudósításaiban látni. Ezt a nyilat gyilkolásra szánták. Még akár emberek gyilkolására is. Olyan nyíl volt, amely fölött a középkori íjász fohászkodott, hogy Isten áldása kísérje röppályáját, és küldje egyenesen a pogány gonosz szívébe. Ahogy jobban megnézte, most már látta a daru lábánál meggyûlt sötét foltot is, ahová a vér a nyílhegy végérôl a deres fûre csöpögött. Ki a fene lövöldöz ilyesmit manapság? És mire? És az Isten szerelmére, miért? Megindult, hogy segítsen a darun, fogalma sem volt, mit tegyen, csak abban volt biztos, hogy nem fog sikerülni, a madár azonban nem kezdett hátrálni, és ez úgy meglepte, hogy megtorpant. Várt egy pillanatot, aztán azon kapta magát, hogy beszél hozzá. – Hogy kerülsz ide? – kérdezte. – Te szegény jószág. A daru néma maradt. A férfinak megint eszébe jutott a sirám, amit hallott, érezte újraéledni a gyászos szorítást a mellében, de a madár most nem adott ki semmiféle hangot. Az égvilágon nem hallatszott sehol semmiféle hang. Mintha egy álomban álltak volna ôk ketten ott – jóllehet a cipôjén átszivárgó és az ujjait mardosó hideg ennek ellentmondott, és a minden erôfeszítése ellenére mindennapossá vált túlcsorgásból egy kósza csepp kikötött alsónemûtlen nadrágja szárában, megcáfolhatatlanul bizonyítva, hogy ez még a valóság, annak minden kellemetlenségével. De ha ez nem álom volt, akkor a létezô valóság egyik különleges szeglete kellett hogy legyen, azon pillanatok közül egy, amelyekbôl csak alig néhányra tud visszaemlékezni egész életébôl, amikor a világ szinte a nullára szûkül, amikor úgy tûnik, csakis az ô kedvéért szünetet tart, hogy az élet egyetlen pillanatra elragadhassa. Mint amikor elveszítette a szü-

zességét az ekcémás lánnyal a haladó angolon, és az olyan hevesen kurta, olyan kurtán heves volt, hogy mindketten úgy érezték, egy zabolátlan pillanatra kiléptek a mindennapi létezésbôl. Vagy amikor az új-kaledóniai nyaraláson a könnyûbúvárkodásból felmerült, és egy vagy két furcsán békés pillanatig a hánykolódó óceánban még a csónakot se látta, ahonnan a búvárok elugrottak, és aztán a felesége dühösen felcsattant: – Ott van! –, és visszaszippantotta a valóság. Vagy nem is a lánya születésekor, ami egy ziháló, vörös zûrzavar volt, hanem a rákövetkezô elsô éjjel, amikor kimerült felesége elaludt, és csak ô volt és a kis csöppség, aki a szemét tágra nyitva rábámult, és meglepôdött, hogy ôt ott találja, meglepôdött, hogy saját magát ott találja, és talán kicsit fel is dühödött, mely állapot, kénytelen volt beismerni, azóta se sokat változott Amandánál. De ez, ez a pillanat itt hasonló volt azokhoz, sôt. A súlyosan sebesült madár és ô egy fagyos hátsó kertben, ami ôfelôle akár az ismert világegyetem határa is lehet. Az örökkévalóság az ilyesféle helyeken esik meg. És amíg nézte, a daru tett egy lépést oldalra, és megingott. Elôreugrott, hogy elkapja, és már ott is volt a karjában a madár meglepôen súlyos felsôteste és kinyújtott nyaka (egészen olyan volt, mint egy hattyúé, ugyanakkor mégis egészen más), verdesô-csapkodó ép szárnya. (…) – Hé, hé! – mondta a vonagló, küzdô madárnak, amely talán megkésve rájött, hogy egy másik, esetleg ragadozó lény markába került. A csôr újra döfött egyet, belehasított a férfi arcába, kiserkent a vér. – A francba! – kiáltotta. – Segíteni próbálok rajtad! Erre a daru hátrahajtotta a nyakát, a feje az ég felé nyúlt, és a csôrét kiáltásra nyitotta. De nem kiáltott. Némán tátogott a holdra, mintha ki akarná a leheletével oltani. A daru teljes súlya hirtelen nekiszorult a férfi mellének. Az a hosszú nyak elôrebukott, mint egy balerina tapsot köszönô karja, és köréje fonódott, a feje a hátára lógott, mintha átölelné. Csak a keskeny mell hullámzása tudatta a férfival, hogy a madár még él, hogy kimerültségében szánta rá magát a sirámra, és hogy kész odaadni az életét a férfinak, ha kell.

58 Könyvjelzõ | 2014. április

56-59_beleolvaso_Daruasszony.indd 58

2014.03.26. 10:28

beleolvasó – Ne halj meg! – suttogta a férfi sürgetôn. – Légy szíves, ne halj meg! Beletérdelt a fûbe, a dér azonnal átáztatta a térdét, és miközben a fél kezét továbbra is a daru teste köré fonta, a másikkal óvatosan megragadta a nyíl sebezte szárnyat, és kitárta. (…) A férfi azon tûnôdött, hogy nem kellene-e hívnia valakit, aki nálánál kábé nyolcmilliószor alkalmasabb a segítségnyújtásra. De kit? Az állatvédôket? Állatorvost? Az éjszaka kellôs közepén? És mit csinálnának? Foglalkoznának egyáltalán vele? Egy ilyen súlyosan sebesült daruval? – Nem – suttogta a férfi anélkül, hogy tudatában lett volna. – Nem. – Segítek rajtad – mondta hangosabban. – Megpróbálom. De te csak maradj nyugton nekem, oké? Azon kapta magát, hogy bután várja a madár válaszát. Az pedig nem csinált mást, mint folytatta a kétségbeesett zihálást a nyaka mellett. A nyilat muszáj volt kiszedni, és a férfinak fogalma se volt, hogyan fogja csinálni, de meg kellett csinálnia, és már úgy érezte, hogy maga a daru viszi bele az egészbe. – Jól van hát – mondta a férfi, és aztán megismételte. – Jól van hát. Eltartotta magától a madarat, és nem kevés esetlenséggel kihámozta magát a zakójából, alulról óvatosan emelgetve a daru fejét és nyakát a lecsúszó szövetanyagon. Fél kézzel leterítette a zakót a dérbe, és ráfektette a darut, az ép szárnyát aláhajtotta. A madár olyan belenyugvással hagyta magát, ami megrémítette, de látta, hogy még lélegzik, a melle emelkedett és süllyedt, a normálisnál szemlátomást szaporábban ugyan, de legalább még élt. A férfi most félmeztelenül térdelt a fagyott füvön, e hideg évszak derült éjszakáján, ami simán megölhette volna, ha sokáig ott marad. Olyan sietve dolgozott, amennyire csak tudott, a daru sérült szárnyát függôlegesen szétnyitotta. Nyílsebet, ahogy elképzelhetôleg mindenki más kerek e világon, csak filmen látott. Ott a segítôk mindig eltörték a nyilat, és kihúzták a túloldalon. Vajon még mindig ez a helyes tennivaló? – Jól van – suttogta a férfi. Az egyik kezével megragadta a nyílvesszô végét, a másikkal pedig lassan elengedte a sérült szárnyat, míg végül semmi más nem tartotta, csak a nyíl maga, amit most mindkét kézzel fogott. www.alexandra.hu

56-59_beleolvaso_Daruasszony.indd 59

Rossz érzés volt ujjbegyeivel rátapintani, jóllehet gyorsan megdermedtek a hidegtôl. A fa bámulatosan könnyû volt, amilyennek egy nyílvesszônek lennie kell, mégis minden ízében erôt sugallt. A férfi gyenge pontot keresett rajta, nem talált, és egyre biztosabban érezte, hogy képtelen lesz eltörni, semmiképp se tudja eltörni anélkül, hogy többször is meg ne próbálkozzon vele, hihetetlen fájdalmat okozva a madárnak. – Jaj, ne! – mormolta a férfi magában újra, és most leküzdhetetlen reszketés fogta el. – Jaj, a francba. Lepillantott. A daru visszanézett rá azzal az aranyszín, merev szemével, a nyaka kérdôjel alakba görbedt a zakón. Akkor hát nincs megoldás. Túl hideg van. Fázik. A nyílvesszô egyértelmûen túl vastag és erôs. Mintha vasból volna. A daru meg fog halni. Ez a csillagnád meg fog halni egyenesen itt, ebben a szomorú kis hátsó kertben. Nyomasztó vereségtudat vett erôt rajta. Van más megoldás? Egyáltalán létezhet bármi más megoldás? Visszafordult a konyhaajtó felé, amely még nyitva állt, eregette kifelé a gyér meleget a házból. Vigye be a darut? Fel tudja-e emelni, be tudja-e vinni anélkül, hogy további gyötrelmet okozna neki? A daru a maga részérôl szemlátomást már ráhagyta magát, már eldöntötte magában, mint oly sokan, hogy ô egy elég kellemes ember, de hiányzik belôle az a bizonyos valami, az a kis plusz, ami valóban érdemessé tenné a befektetésre. Ebbe a hibába a nôk láthatóan gyakran beleestek. A baráti körét több nô alkotta, köztük a volt felesége, mint bármely heteróét, akit csak ismert. Csak az volt a baj, hogy mindegyik szeretônek indult, mielôtt felismerte volna, hogy ô túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. – Te körülbelül hatvanöt százalék vagy, és azt hiszem, az én minimális elvárásom olyan hetven körül lehet – mondta a felesége, amikor elhagyta. Csak az volt a baj, hogy a hetven százalék szemlátomást minden nô minimális elvárása. Szemlátomást a daru minimuma is hetven volt. Ugyanazt a tévedést követte el, mint a többiek: látott egy férfit, aki közelebbrôl megnézve igazából csak egy pasi volt. – Sajnálom – mondta a darunak, és a könnyei újra ömleni kezdtek. – Nagyon sajnálom. A könyvrôl lapunk 78–79. oldalán olvashat! Könyvjelzõ | 2012. április 59

2014.03.26. 10:28

friss

Nyomkövetô vs. Prédikátor Frederick Forsyth: A halállista Legyünk ôszinték. Legtöbbször azért olvasunk fikciós mûveket, mert elégedetlenek vagyunk a valósággal. Különösképpen igaz ez a lektûrre. A valóság kusza, szétágazó, sokszereplôs történet, amelyben rengeteg cselekményszál versenyez egymással. Egy regény ezzel szemben zárt struktúra: meghatározott számú szereplôvel és cselekményszállal operál.

A szálak és szereplôk válogatásában megmutatkozó önkényesség, az ok-okozati összefüggések logikája, a problémamegoldó lezárás mind azt szolgálja, hogy a lektûr olvasása közben az olvasó egy lehetséges valóság rendjével találkozzon. Ebben a lehetséges világban mindennek célja és értelme, oka és okozata van – és ezáltal, paradox módon, könnyebben hihetô is számunkra, mint saját világunk kusza zûrzavara. Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük: a rendezettebb, átláthatóbb világ iránti vágy irányítja nemcsak a lektûr olvasóit, de az íróit is. A krimik a tettes leleplezésérôl szólnak, a romantikus történetek a szerelem mindenhatóságáról, a kémthrillerek pedig egy olyan világról, ahol a szemben álló felek motivációi világosak, és ahol jókra és rosszakra oszthatjuk fel a szereplôket. 296 oldal, 3499 Ft Alexandra Kiadó

60 Könyvjelzõ | 2014. április

60_61_Forsyth_MAK.indd 60

2014.03.26. 10:43

friss Anvar Al-Avlaki jemeni származású, de az Egyesült Államokban született iszlamista prédikátort 2011-ben célzott merénylettel ölte meg a CIA. Oszama bin Laden megölése óta a negyvenévesen meghalt férfi volt a legmagasabb rangú al-Kaida-tag, akit likvidáltak – úgy tudni, az akcióra személyesen Barack Obama adott ki parancsot. Ôt tartották az „AlKaida az Arab Öbölben” nevû terrorszervezet vezetôjének.

Al-Avlaki jemeni szülôk gyermeke, édesapja ösztöndíjas diákként tanult az Államokban. Ô maga San Diegóban végezte tanulmányait, itt kezdett prédikálni és itt ismerkedett meg a 2001. szeptember 11-i merénylet két késôbbi

Frederick Forsyth több évtizedes munkásságának is ez az egyik legfontosabb jellemzôje: az átlátható, logikus világ iránti vágy. Nemcsak a témaválasztásban, de a cselekmény kidolgozásában is: az a cél vezeti, hogy bemutassa, minden apró elem fontos lehet a végkifejlet szempontjából. A halállista egyik, mintegy mellékes párbeszédében hangzik el ez a nagyon fontos félmondat: „A dolgok véletlen összjátéka folytán, melyben egyikünk sem hisz.” Forsyth regényeiben senki sem hisz a véletlenben, és nem is számít a véletlenre. Már az 1971-es A Sakál napjában is a tervezés, az elkövetô elôkészületeinek alapossága volt az az elem, ami megkülönböztette a regényt az akkoriban épp népszerûsége csúcsán lévô kém/bérgyilkos-thriller más mûveitôl, és kivívta a szerzô számára a kritikusok elismerését. Azóta eltelt ugyan már több mint négy évtized, de Forsyth még mindig az élvonalba tartozó szerzô maradt: a 2013-ban megjelent A halállista nem csak a részletekre való odafigyelés és a technikai kérdésekben megjelenô aprólékosság terén méltó társa A Sakál napjának. Egy kémthriller írójának követnie kell az átalakult olvasói igényeket és a megváltozott érdeklôdést is: ha nem akar avíttá válni, a korral együtt kell haladnia. Forsyth mindig kiemelkedett a mûfaj mezônyébôl azzal, hogy éppen kurrens eseményeket és rendszereket épített bele a mûveibe. A halállista technikai leírásai már csak nagyon kis mértékben szólnak robbanószerekrôl, fegyverekrôl vagy a brit Pathfinder csoport drága ejtôernyôirôl. Sokkal nagyobb hangsúly esik a drónokra, számítógépekre, képfelismerô szoftverekre, az internethasználat elônyeire és hátrányaira. A két regény között eltelt több mint négy évtized alatt viszont nemcsak a technikai feltételrendszer változott meg (tetteseké és igazságszolgáltatóké egyaránt), de már a fenyegetés is máshonnan, másmilyen irányból érkezik. A halállistában már arab terroristák és szomáliai kalózok veszik át a valahai szovjet kémek és kubai bérgyilkosok helyét. Forsyth ebben a mûvében is mesterien vegyíti a fikciós és nem fikciós elemeket: valódi események, szereplôk és szervezetek is megjelennek a kötetben, és némelyikük jelenlétének talán nem is csak az az egyetlen oka, hogy általuk hihetôbbé és valószerûbbé válhasson a történet. A második fejezetben olvasható, szintén mintegy mellékesen: „A hírszerzôk világában van egy mondás: ha valamit titokban akarunk tartani, ne próbáljuk elrejteni.” Nem csak a hír-, de a www.alexandra.hu

60_61_Forsyth_MAK.indd 61

elkövetôjével is. Személyesen „inspirált” merénylôket különbözô cselekmények elkövetésére, többen is vallási vezetôjükként tisztelték. „Internet prédikátornak” is nevezték, mert a neten terjesztett videóiban agitált a „szent háború” mellett. 2011. szeptember 30án érte a halálos csapás Jemenben. Nem sokkal késôbb 16 éves fiát, Abdulraman Al-Avlakit egy hasonló célzott támadásban ölték meg.

lektûrszerzôk is ismerik ezt a mondást, és Forsyth épp ezt a technikát alkalmazza A halállistában. A regény „fôgonosza” az internet segítségével öngyilkos merényletekre buzdító titokzatos imám, a csak Prédikátorként ismert illetô. Az elmúlt évek valós terroristafenyegetéseit és -történeteit ismerôk számára nem lehet kérdéses, hogy Forsyth Anvar Al-Avlakiról mintázta Prédikátorát: arról az Al-Avlakiról, akit „az internet Bin Ladene”-ként emlegettek, és akivel 2011. szeptember 30-án végeztek Jemenben az USA katonai drónjai. A Prédikátor és Anvar Al-Avlaki életútja, képzettsége, céljai és módszerei túlságosan is hasonlítanak egymásra, hogy véletlen egybeesésrôl beszélhetnénk – Forsyth viszont épp azzal megy elébe a kiszámíthatóság és fantáziátlanság vádjának, hogy a (fiktív) Prédikátort mindvégig a (valós) AlAvlakival összevetésben írja le. A fiktív és nem fiktív terrorista együttes szerepeltetése azonban nemcsak abból a szempontból jelentôs, hogy Forsyth miként építi bele a valóságot regényébe, hanem azért is, mert talán ez mutat rá leginkább arra, amirôl a kezdetben szó esett: A halállista is egy kerekebb, logikusabb, elfogadhatóbb világot rajzol meg, mint a valódi. Al-Avlakival Predator drónokról indított Hellfire rakéták végeztek, melyeket egy több száz vagy ezer kilométer távolságban megnyomott gomb küldött útjukra. Két héttel késôbb tizenhat éves fia, a terrortevékenységgel soha nem gyanúsított amerikai állampolgár, Abdulrahman Al-Avlaki és további kilenc ember is így lelte halálát – téves célpontként, mintegy véletlenül. A valóságban kivédhetetlenek az ilyen szerencsétlen véletlenek, és éppen ezért fontos az olvasók és írók számára, hogy a fikció kiküszöbölhesse ezeket. A Prédikátor sorsa mintegy AlAvlaki sorsának fikciós változata – egy olyan változat, amiben nem fordulhatnak elô vétlen áldozatok, és ahol a technika csak mellékszerephez jut az igazságszolgáltatásban. A halállista minden felvonultatott technikai segédlet és szervezeti háttér jelenléte ellenére is két ember párviadala: az amerikai Nyomkövetôé és az arab Prédikátoré. Az emberi dimenzió és a személyes boszszú az, ami fôszerepet kap az ô történetükben, és ezáltal Forsyth A halállistában is egy kerekebb, emberibb, személyesebb világot tár elénk – logikusabbat és elfogadhatóbbat, mint a sajátunk. MIKLÓS ÁGNES KATA Könyvjelzõ | 2014. április 61

2014.03.26. 10:44

Patricia Cornwell: A Scarpetta-faktor

Látszólag brutális krimi. Pedig nem csak az. Pszichopatológiai esettanulmány is. És ami a lényeg: nôi fôhôse okán bôven vannak társadalmi, sôt, gender vonatkozásai is. Élve boncoljuk Scarpettát!

Detektívnô szikével

A bevezetô fejezet pontosan jelzi, mire számíthatunk: „A recepciós pult fölött márványba vésve ez állt: Taceant Colloquia Efugial Risus Hic Locus Est Ugbi Mors Gaudet Succurrere Vitae. A hely, ahol a halál örömét leli abban, hogy az élôknek segítsen.” Bonctermi krimi lesz ez, bizony. E sajátos mûfaj és különösen annak a Patricia Cornwell által mûvelt változata elsôsorban a patológia és pszichopatológia iránt érdeklôdôk számára nyújthat élvezetes olvasmányt. Erôs gyomor és idegzet kell hozzá, semmi kétség: nemcsak bizarr és elmebeteg bûnözôket vonul-

62 Könyvjelzõ | 2014. április

62-63_Scarpetta.indd 62

2014.03.26. 10:45

krimi tat fel, hanem esetenként roppantull plasztikulszenvedett san mutatja be az áldozatok által elszenvedett kínzások nyomait, a test bomlását, a boncolás során fellelt bûnjeleket. Cornwell Scarpetta-sorozatának elsô krimim már tarje, az 1990-ben megjelent Postmortem talmazta mindazokat az elemeket, amelyek a nô regényekésôbbiekben meghatározták az írónô it: az emberi test sérülékenységének értô bemuajzolásában tatását, a technológiai háttér megrajzolásában felvonultatott legfrissebb kütyükett és eredzi kihívást ményeket, a nyomozók számára igazi jelentô, elmebeteg bûnözô figuráját.t. És, természetesen, a bûntény megoldására szövetkezô csofillosa, Benton B t port alapjai is jelen voltak már ekkor. A Az FBI profi Wesley; a richmondi rendôrség detektívje, Pete Marino; de mindenekelôtt maga a narrátor: Kay Scarpetta, a Miamiban született patológus, zsebében orvosi és jogászdiploma, Virginia állam vezetô igazságügyi orvosszakértôje. Nem lesz könnyû dolga annak, aki A Scarpetta-faktor révén kezdi az ismerkedést Cornwell regényeivel. A Postmortem óta megírt huszonegy további Scarpetta-regény során Cornwell számos narrációs és cselekményszövési technikával kísérletezett: egyes regényekben (a sorozat eme 17. kötete is ezek közé tartozik) egy mindentudó kívülálló veszi át Kay Scarpettától az elbeszélô szerepét. Az sem mellékes, hogy a sorozat regényei egy meghatározott kronológiai vonalat követnek, egymás folytatásaiként értelmezhetôk. Az idôk során számos új szereplô lesz több-kevesebb idôre tagja a kezdeti nyomozócsoportnak: a legfontosabb közülük minden bizonnyal Lucy Farinelli, Kay unokahúga, aki az elsô regény idején még csak koraérett tízéves, a késôbbiek során viszont – elsôsorban számítógépes tudásának köszönhetôen – ô is a nyomozó team meghatározó tagjává válik. Az 1990 óta eltelt idôszakban bûnözôk jönnek és mennek, némelyikük több regényen keresztül is jelentôs szerepet játszik (a 2009-es A Scarpetta-faktor egyik tettese is az 1999-es Black Notice lapjain tûnt fel elôször). A szereplôk A Scarpetta-faktor idôpontjában már mindannyian New Yorkban élnek és dolgoznak – hosszú utat tettek meg nem csak mérföldekben, de tapasztalatokban mérve is. De nem csak a bûnözôk és a Cornwell által mindig gondosan leírt technikai háttér megy keresztül jelentôs változásokon, hanem a szereplôk viszonyrendszere is. Az írónô által fontosnak tartott témák és motívumok azonban ugyanazok maradtak: a kiszolgáltatottság és a felelôsség problémái, az

Kicsontozva A bonctermi krimi növekvô népszerûségében nagy szerepet játszott az olyan bûnügyi filmsorozatok elôtörése, mint például a nyomozómunka tudományos-technikai hátterét is bemutató CSI – Bûnügyi

www.alexandra.hu

62-63_Scarpetta.indd 63

512 oldal, 3999 Ft Alexandra Kiadó

igazság m megkeresésében bizonyított makacsság, nô figurákra való igény. az erôs nôi Ügyész orvos, tûzszerész, FBI-ügynök, számíÜgyész, sz tógépes szakértô – Cornwellnél mindig jelentôs ju az erôs nôknek. Akár pozitív, akár szerep jut s negatív szereplôként, de szinte mindig férfias sszzerepkör szerepkörben tûnnek fel a regényeiben. A huszon neeggy regény regé számos bûnözôje volt nônemû, és szonegy nega nega ne gatí tívv mellékszereplôk tí mell me lléék ll ék ékszerep a negatív között is sok a pénzre és hírnévre éhes nôi alak. Cornwell számára központi kérdés a nôi szakmai ü l f ” és/vagy é/ „üvegplafon” a szexuális identitás elfogadásának problémája: regényeinek férfikörnyezetben érvényesülô nôalakjait (a heteroszexuális Scarpettát is) gyakran vélik leszbikusnak. A Scarpetta-faktorban is elhangzik a (történetesen valóban leszbikus) ügyésznôvel kapcsolatban: „Az alapján, amit hallok, nem a férfiakra bukik. De biztosan csak a jóakarói terjesztik, merthogy hatalma van, nem? Bármelyik nô az ô pozíciójában így járna. Tudja, akármit is beszélnek, még nem jelenti azt, hogy mindez igaz. Azért nem szívesen beszélném ezt meg a barátnômmel. Tûzoltó. Na mindegy.” Cornwell regényein keresztül a lehetô legpontosabb képet kapjuk egy „nôi” nyomozó lehetséges életérôl és lehetséges problémáiról. Kay Scarpetta nôként akar bizonyítani egy férfiak által uralt világban, és korántsem könnyû egyensúlyba hoznia a magán- és a szakmai életét. Mindene a tudományos objektivitás, vezetô beosztásban dolgozik, hallgatnak a szavára, Mercedest vezet – emellett viszont a szerelmi élete bonyolult, a családjával sok a konfliktusa, és a hobbijai jellemzôen nôi hobbik: maga süti a kenyerét, és leginkább fôzéssel képes kikapcsolódni. Hiába változott meg a regények során Kay Scarpetta lakhelye, állása, beosztása, Marinóhoz és Bentonhoz való viszonya, alapvetô tulajdonságai továbbra is ugyanazok maradtak – éppen azok, amelyekrôl A Scarpetta-faktorban a következôket mondja egy show-mûsorban való megjelenése kapcsán: „Én hoztam magam ilyen helyzetbe, hiszen nekem aztán igazán tudnom kellett volna. Biztos vagyok benne, hogy találnak majd egy olyan igazságügyi orvosszakértôt vagy kriminológust, aki boldogan mesél szenzációs spekulációkról és véleményekrôl, ahelyett hogy alapos és objektív lenne, mint amilyen én vagyok.”

helyszínelôk. Nem Patricia Cornwell az egyetlen nôi szerzô, aki nôi nyomozófiguráról ír bonctermi krimiket. A magyar közönség számára ismerôs munkák közül két szerzô mûveit lehetne kiemelni: Kathy Reichs regényeit, melyek fôszereplôje Dr. Temperance

M.Á.K

Brennan (az eredeti mûveket csak kiindulópontként használva készült a Dr. Csont címû filmsorozat); valamint Tess Gerritsen Rizzoli & Isles regényeit (és az azokból készült filmsorozatot), melyekben a nôi nyomozópáros egyik tagja Dr. Maura Isles patológus.

Könyvjelzõ | 2014. április 63

2014.03.26. 10:46

könyv±izgalom

Vállalja a rizikót? Robin Cook: Halálos kockázat Nyugodtan mondhatjuk: legendás íróval állunk szemben. A borzongást patikamérlegen adagoló Robin Cook, az orvosi tárgyú és hátterû thrillerek és krimik nagymestere ráadásul mifelénk, európai összehasonlításban is nagyon népszerû. No nem az egészségügy állapota miatt. Inkább a tökéletesen felépített történeteket és a tudatosan adagolt feszültséget értékeli a hazai közönség. Egy korábbi, 1994-es regénye most újra megjelenik. És egy régi történetrôl – stílszerûen – felnyitja a doboz fedelét. A regény elôkészületben van az Alexandra Kiadónál

Az eredeti cím, az Acceptable Risk igencsak talányos. Szó szerint elfogadható kockázatot jelent. Attól függ persze, kinek mi az elfogadható. A 2001-ben megﬁlmesített történet dupla fenekû thriller. Egy kutató egy régi ház pincéjében olyan penészt fedez fel, amelybôl hatóanyag állítható elô. Méghozzá olyan cucc, amely nyugtatóként mûködhet. Edward Armstrong azonban elôször önmagát és egy kollégáját injekciózza be a hatóanyaggal – kísérleti céllal. A „Prozac-országra”, a nyugtató-bizniszre is reﬂektáló krimi persze nem ennyibôl áll. Az anyag ütött-e be, vagy tényleg fura átalakuláson mennek át a szereplôk, nem tudni, mindenesetre jobb, ha a térképre nézünk: az egyesült államokbeli Salemben vagyunk. A könyv éppenséggel a híres-hírhedt salemi boszorkányperek felidézésével kezdôdik, 1692-bôl. Boszorkányok márpedig nincsenek, legalábbis így tudjuk, de aztán a háromszáz évvel ezelôtti furcsa történések mintha ismét hatalmukba kerítenék a városkát. Kimberly Stewart, akinek az egyik felmenôjét anno boszorkánysággal vádolták, megismerkedik Armstronggal, aki a szer kikísérletezésén dolgozik. És itt kezd összecsavarodni a régi történet az új gyógyszer ügyével és kettejük személyes sorsával. Jobb, ha inkább fejest ugrunk ebbe a sodró és végig feszülten izgalmas sztoriba. Amely mögött és fölött mindvégig ott lebeg az, amit Cook rajongói annyira értékelnek a mesterben: a gyógyszeripari ügyek, a manipulációs technikák kritikus átforgatása egy thriller zsánerébe. De ahelyett, hogy minket is leszedálna a sztori, inkább szórakoztat és borzongat. Ahogyan azt csak a fôorvos úr, akarom mondani, a szerzô tudja… H. G.

64 Könyvjelzõ | 2014. április

64-65_Cook_sziget_Saxum.indd 64

2014.03.26. 10:48

Újdonságok a Saxum kiadónál Ranschburg Jenô életmûsorozatának új kötete évtizedek alatt megjelent tanulmányai közül válogat. Címadóul (Személyiségünk titkai) az 1978-ban Popper Péterrel közösen írt munka címét választottuk, melynek 14 Ranschburg-tanulmánya a gyerekek gondolkodásának fejlôdésérôl, félelemrôl és szorongásról, az erkölcsrôl és agresszivitásról szól. Helyet kapott a kötetben a Családi kör, elôadások és négy korai tanulmány is. Gyereknevelésrôl szól Cziegler Orsolya gyermekpszichológus könyve is, Okos gyerekek, gyerekes felnôttek címmel, mely egy társadalmi jelenséggel, az érzelmi nevelés elhanyagolásával foglalkozik. Minden életkorban mindenféle fejlesztési lehetôséget kiaknázunk gyermekeinknél, akikbôl infantilis felnôttek lesznek: nem alakul ki a morális alap az empátiára.

Ugyancsak elsôsorban gyerekekkel foglalkozik az ismert logopédus, Tóth Erika Katalin Ez a beszéd! c. könyve. Az általános iskolás gyerekek közel fele beszédhibás, ennek okait és a javítás esélyeit mutatja be a szerzô, praktikus tanácsait kiegészítve hangképzô és beszédfejlesztô gyakorlatokkal. A kiadó gazdag jógakönyv kínálatát (Jóga új megvilágításban, Jógaanatómia, Kismamajóga stb.) gyarapítja Arthur Avalon: A kígyóerô c. újdonságunk, mely a kundalini-jóga elméletének és gyakorlatának legfontosabb forrásmûve. Az Arthur király legendakörére utaló szerzôi álnév mögött Sir John Woodroffe, az indiai tantra kiemelkedô kutatója rejtôzik. Hiánypótló könyv a gondolat teremtô erejérôl, gondolatátvitelrôl, a hipnotikus szuggesztióról. S végül: új kiadásban jelenik meg Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád – Rekviem Indiáért c. könyve, mely sok színes fotóval illusztrálja a szerzô élvezetes utazását. PATAKI ISTVÁNNÉ

A Rajk–Brankov-ügy A Saxum Kiadó a 2014.évi Könyvfesztiválra jelentette meg Zinner Tibor tanulmányának II. kötetét. A témával kapcsolatban Pataki Istvánnét kérdezzük: P.I.: A tekintélyes történész szerzô évtizedek óta foglalkozik a politikai perekkel, könyvet írt a kádári megtorlás rendszerérôl és a törvénysértô büntetôeljárásokról. A tanulmány I. kötete múlt év októberében jelent meg, és a legtöbb korabeli, fennmaradt jegyzôkönyvet, iratot és visszaemlékezést felidézi a Rajk–Brankov-ügyrôl, és elemzi a Pálffy Györggyel és négy társával indított mellékpereket. Az elsô kötet a sztálini világbirodalom történetében helyezi el a magyarországi folyamatokat: hogyan állították Rajk Lászlót fókuszba, hogyan tagadták meg elvtársai Rajkot, miért voltak sikertelenek megtörésének kísérletei a vizsgálat elsô heteiben, és utal Rákosi Mátyás közvetlen beavatkozására a jegyzôkönyvek, kérdések megfogalmazásában, hamisításában. – Mit tartalmaz a tanulmány II. kötete? A II. kötet feltárja a koholt paksi találkozót, és azt is, hogy a Rákosi által készített vádirat Sztálin kézjegyét viseli magán. Bemutatja, hogy a perekrôl készült hivatalos kiadvány is koholmány. A könyv a Rajk-Brankov-ügy hazai és nemzetközi következményeit is bemutatja a „lavinaeffektus” tudósításával. A kiadó azt reméli, hogy a könyv sok érdeklôdô olvasóhoz eljut, ahogy a szerzô fogalmaz: nem csupán azokhoz, akik a múlttal politikusi szemmel foglalkoznak, hanem azokhoz is, akik egyfelôl át- és túlélték, másfelôl azokhoz, akiket meg kell kímélni attól, hogy személyesen éljék át azt, amit diktatúrának nevezünk. SZABÓ ERZSÉBET

www.alexandra.hu

64-65_Cook_sziget_Saxum.indd 65

Könyvjelzõ | 2014. április 65

2014.03.26. 10:48

KÉPPÉ VÁLT BETŰK Mi az, hogy adaptáció?

Lassan nem jelenik meg valamirevaló regény, amelybôl elôbb-utóbb ne készülne filmváltozat. Az is gyakori, hogy egy már rég megjelent mû új életre kel, ha kijön a belôle készült friss mozi, s új borítóban dobják piacra, hogy új olvasók fedezzék fel ugyanazt a szöveget. Vagy fordítva: népszerû lesz egy film, és a kiadók „ráültetik” az eredeti könyvet, amelyet film nélkül talán nem hoztak volna ki. Egész ügynökségek foglalkoznak csak a filmre való regények felhajtásával. Miközben az sem ártana, ha a mozi valóban kedvet csinálna az olvasáshoz.

Szögezzük le a legelején: a filmek jelentôs része adaptáció, irodalmi mûvek vászonra, azaz ma már, digitalizált korunkban – a letöltési statisztikák figyelembevételével – képernyôre ültetése. A hetedik mûvészet, a film születésekor persze még bôven elég volt, hogy egyetlen beállítás erejéig a mindennapok egy rövid történését rögzítsék. Nem kellett irodalmi alapanyag, de még sztori sem: az volt a szenzáció, hogy a kép mozog (A vonat érkezése, A munkaidô vége). Aztán a filmesek jól ismert, népszerû történetek után nyúltak, Georges Meliés Utazás a Holdba (1902) címû trükkfilmjét például Jules Verne regényei ihlették – majd jöttek az originális, irodalmi igényû és igényességû szkriptek, amelyeket már kötetbe rendezni is érdemesnek tartottak. 1914-ben Lipcsében jelent meg az elsô ilyen, Das Kinobuch címmel, tizenhat német költô dolgozatával, és megkezdôdött az esztétikai polémia is a forgatókönyv mûvészi megítélésérôl. A tagadás az 1940-es években fordult

66 Könyvjelzõ | 2014. április

66-69_filmadatptaciok.indd 66

2014.03.26. 11:09

könyv±film

Majd újra lesz nyár (2013) Ma Meg Rosoff sikerregényébôl Kevin Macdonald készített filmet tavaly. A fôs fôszereplôk tinédzserek, de a filmváltozat közel sem afféle tinimozi. Kemény, látomásos, izgalmas és olykor félelmetes film. A könyvben és a filmben Kemé megjelenô világháború-vízió nem véletlen, Rosoff az iraki invázió idején kezdte megj írni é érzelmes kamasztörténetét.

224 oldal, 2790 Ft Európa Könyvkiadó Euró

át támogatássá, amikor például a filmesztétika úttörôje, Balázs Béla Filmkultúra (1948) címû kötetében úgy érvelt, hogy a forgatókönyvvel új irodalmi mûfaj született, amely minôségében egyenértékû a drámával és az epikával. Igaz, a szerzôi eredetiséget a filmelmélet és a közvélemény is jobban értékeli. A különválasztást jól érzékelteti, hogy 1940ben az Amerikai Filmakadémia külön Oscar-kategóriát alkotott a legjobb eredeti szkriptnek, amely az átadási sorrendben rendre kiemeltebb helyen szerepel. Az adaptált forgatókönyvek megítélése mindig relatív: meghatározza az összevetést az eredeti mûvel. Az írói teljesítmény értékébôl hajlamosak vagyunk levonni, mintha a szkript zsenialitását csak és kizárólag a feldolgozott írásmû hordozná, a szövegben leginkább a sûrítés és kihagyás okozta hiányokat keressük, míg a hozzáadott értéket elsôsorban a rendezônek tulajdonítjuk – a téves interpretációért pedig minden egyes stábtagot okolunk. Holott a gyakorta terjedelmes szöveg filmre kurtításához nem kevés írói leleményre van szükség.

Nem jobb, nem rosszabb – csak más Ilyen leleményes, szikár, lényegretörô átültetés a tizennyolcadik századi angol próza egyik csúcsteljesítményének, Henry Fielding Tom Jones címû nagyregényének híres feldolgozása. Az 1963-as, Tony Richardson rendezte ﬁlmváltozat forgatókönyvét a hatvanas évek brit „dühöngô ifjúságának” vezéralakja, John Osborne jegyzi: az eredmény kiváló példája annak, hogyan lehet egy szerteágazó szöveget két órába zsúfolni úgy, hogy annak mondandója ne vesszen el, sôt, a korabeli társadalom számára releváns tartalommal bírjon, sôt-sôt, ma is érvényes legyen. www.alexandra.hu

66-69_filmadatptaciok.indd 67

Az sem ritka, hogy neves írók maguk alakították át saját szövegüket: G. B. Shaw a Pygmaliont, Tennessee Williams A vágy villamosát, Mario Puzo a Keresztapát, Bohumil Hrabal a Szigorúan ellenôrzött vonatokat. Ahogy Krasznahorkai László is együtt dolgozik Tarr Bélával a mûveibôl készített filmeken. A Sátántangó (1994) például adaptációs szempontból egészen egyedülálló eset: a 270 oldalas regénybôl hétórás film készült, nem a regény cselekményét, hanem tulajdonképpen magát a regényidôt ragadva meg. Az eredmény egy igen hosszú, és egyetlen pillanatra sem unalmas mozgókép: a filmértôk hajlamosak a rendezô fômûvének és a magyar filmmûvészet egyik csúcsteljesítményének titulálni. Sajátos módon Tarr képi világa mintha Krasznahorkai szövegeire is visszahatnának, prózáját szinte „fekete-fehérben” látja az olvasó. Megtörténik persze az is, hogy a filmértô közönség és az eredeti mû szerzôje másképp vélekedik az – író kihagyásával készült – adaptáción. Híres eset Stanley Kubrick Stephen King-feldolgozása, a Ragyogás (1980, forgatókönyv: Kubrick és Diane Johnson). A rendezôi interpretáció láttán King elhatárolódott a filmtôl, és minden alkalmat megragadott arra, hogy becsmérelje. Ezen aztán Kubrick olyannyira megsértôdött, hogy 1996-ban csak azzal a kikötéssel mondott le a még mindig a birtokában lévô megfilmesítési jogokról egy – King által is támogatott – háromrészes tévés feldolgozás javára, hogy az író a két alkotást nem hasonlíthatja össze nyilvánosan.

Adaptáció: olvasásmarketing Fanyaloghatnak a rajongó olvasók, vitatkozhatnak ﬁlmesek és írók – a könyvkiadók általában örülnek az adaptációknak. Nem csupán a megﬁlmesítési jogokból náluk landoló összeg Könyvjelzõ | 2014. április 67

2014.03.26. 11:09

könyv±film

Ölni kíméletesen (2012) George V. Higgins 1974-ben megjelent Cogan’s Trade azonos címû regényének filmes adaptációját Andrew Dominik készítette el. Jackie Cogan, akit Brad Pitt alakít, a maffia profi behajtóembereként egy elsinkófált pókernyeremény nyomába ered. A lóvét meg kell szerezni. De a tétek nagyobbak: „America isn’t a country; it’s a business.” Lehet, hogy ez nem csak a tengerentúlon igaz? A könyv elõkészületben van a Cartaphilus Könyvkiadónál.

miatt, hanem mert a ﬁlmváltozat remek alkalmat biztosít arra, hogy újabb olvasókat toborozzanak egy-egy kötetnek. Legyen szó pár évvel korábban kiadott kortárs regényrôl (Majd újra lesz nyár, Kevin MacDonald filmje Meg Rosoff 2004-es, harmadik világháborús tinidrámájából) vagy klaszszikusról (A nagy Gatsby 2013-as színes-szagos feldolgozása), a nagy költségvetésû produkciók magukkal hozzák a kötetek borítójának filmjelenetre alapozó újragondolását és újbóli kiadását. Ráadásul az efféle könyvmarketing nem csupán a szerzôt és kötetét, de az olvasás élményét magát is reklámozza. Sôt, a film irodalmi jelenségekre, nemzetek irodalmára hívhatja fel a széles körû figyelmet: a skandináv

krimi népszerûségének például kétségkívül jót tett A tetovált lány (Stieg Larsson) svéd, majd amerikai megﬁlmesítése. Kiadók és filmstúdiók szinergiája fôleg a népszerû irodalomnak (manapság kiváltképp a fantasynek) kedvez. Egy 2005-ös statisztika szerint A gyûrûk ura trilógia akkori, 85 milliós eladott példányszámából 25 millió 2001 és 2003 között, azaz Peter Jackson feldolgozásainak bemutatási éveiben fogyott el. Ahogy jót tett a filmipar gyors reagálása a Harry Potter-regényfolyam eladásának is – az elsô kötet 1997-ben jelent meg, J. K. Rowling pedig egy évre rá leszerzôdött a Warner stúdióval, a filmváltozatok nem keveset adtak hozzá a négyszázmilliós eladási számokhoz.

68 Könyvjelzõ | 2014. április

66-69_filmadatptaciok.indd 68

2014.03.26. 11:09

könyv±film

Hallgatás szabálya (2012) Nem kisebb egyéniség, mint Robert Redford, a mozisztár és – ne feledjük – a független filmgyártás igazi mentora fogott bele ennek a hihetetlenül érdekes regénynek a megfilmesítésébe. Egykori szélsôbalos terroristák új élete – amelyben egyszer csak visszaköszön a régi. Redford játszik is a maga rendezte filmben, exterrorista, akárcsak Susan Sarandon. A könyv elõkészületben van a Cartaphilus Könyvkiadónál.

Hollywoodi esetek Nem csupán a véletlen mûve, hogy melyik regénybôl készül film. Azaz, nem mindig egy-egy rendezô, adaptálási lázban égô forgatókönyvíró vagy kreatív producer lelkesedésén múlik, hogy egy aktuális bestsellerbôl filmet csináljon. Hollywood számára például külön ügynökök szállítják a tippeket, olykor még a kötet megjelenése elôtt felkínálva a megfilmesítés jogait. Igaz, ilyenkor ritka a siker. Jeff Aghassi „books-to-film” ügynök egy interjúban például arról számolt be, hogy amikor Charles Frazier Hideghegy (1997) címû regényét felkínálták a Mirage stúdiónak, akkor nem kértek belôle, ám amikor az amerikai polgárháborús szerelmi történet felkerült a New York Times www.alexandra.hu

66-69_filmadatptaciok.indd 69

bestsellerlistájára, hirtelen meggondolták magukat. Nem egy kiadó viszont kiiktatná az ügynököket. A Random House könyvkiadó és a Focus Features ﬁlmvállalat 2005-ben közösen hozták létre a Random House Films „alvállalatot” a kiadó köteteinek „szerzôközpontú” ﬁlmadaptálása céljából – illetve azért, hogy hozzájusson a Focus eredeti forgatókönyveinek kiadási jogaihoz. A Random House bestsellerlistás íróinak beleegyezésével, az adaptálásba való beleszólási jogának fenntartásával épp az olyan esetek küszöbölhetôek ki, mint amilyen Kubrick és King csörtéje volt a Ragyogás idején. SCHREIBER ANDRÁS Könyvjelzõ | 2014. április 69

2014.03.26. 11:10

Objektív által A szerzõ, Thomas Glavinic

Thomas Glavinic: A kamerás gyilkos

Hiába közvetít ma már szinte mindent a média, a világ éppannyira kiismerhetetlen, mint korábban, a legzûrösebbek pedig mi, emberek vagyunk. Az osztrák irodalom egyik legjelesebb fiatal képviselôje, Thomas Glavinic nemzetközi sikert hozó regénye nem csupán a média manipulatív természetével szembesít minket, hanem a totális elidegenedéssel is.

Húsvét, Nyugat-Stájerország. Gyönyörû, szinte már kora nyári idô, egész Ausztria a feltámadás megünneplésére készül. Ebbe az idillbe robban be a rettenet: valaki több kisgyereket kényszerített brutális öngyilkosságra, és az egész folyamatot felvette egy videokamerával. A gonosztevôt a média elnevezi kamerás gyilkosnak, és megindul a hajtóvadászat, mind a rendôrség, mind a számtalan televíziós stáb részérôl. A felütés alapján Thomas Glavinic 2001-es könyve bûnügyi regénynek is tûnhet, és bár bôven akad benne borzalom, a lényeg nem itt van, hanem mediatizált valóságunkban. Ahol a most már mindenütt megtalálható kameráknak hála, mindent élesen láthatunk, ám épp ezért lemondunk a dolgok megértésérôl és az instant válaszokra bízzuk magunkat.

70 Könyvjelzõ | 2014. április

70-71_Glavinic.indd 70

2014.03.26. 11:11

friss

160 old oldal, 2990 Ft Európa Könyvkiadó

A tömegmédia fehér zaja A kamerás gyilkos az amerikai minimalista malista próton Ellis és za híres-hírhedt képviselôi, Bret Easton ézi meg, és Chuck Palahniuk munkásságát idézi alálhatunk kétségkívül több párhuzamot is találhatunk dszerekben. a szerzôi életrajzokban és írói módszerekben. zas éveiben Az Amerikai psycho révén már húszas llishez hasztáríróvá és közellenséggé vált Ellishez mas Glavinic sonlóan az 1972-es születésû Thomas is még 30 éves kora elôtt robbant provokatív elsô regényével az osztrák irodalmi életbe, második regénye, A kamerás gyilkos pedig a nemzetközi ismertséget is meghozta számára. Az életrajzi egyezéseknél azonban jóval fontosabb a téma: mindhárom szerzô a tömegmédia fehér zaja által átszôtt valóságunkról ír kíméletlen pontossággal. Ellis, Glavinic és Palahniuk elôszeretettel mutat be szörnyû eseményeket, de egyik szerzônél sem öncélú polgárpukkasztásról van szó, hanem a világ megértésének lehetetlenségérôl. Ellis kultikussá vált regényhôse, a dúsgazdag és szívdöglesztô Patrick Bateman értelmetlen, üres életét próbálja megtölteni tartalommal a mind brutálisabb gyilkosságokkal (illetve a róluk való fantáziálással, elvégre nem tudhatjuk, hogy mi történik meg ezekbôl a valóságban), a névtelen kamerás gyilkos tettének bemutatása pedig talán közelebb visz minket a világ megértéséhez – legalábbis erre hivatkozik a felvételt bemutató tévécsatorna.

Nyolc darázs Glavinic regényének stílusa a minimalista próza hagyományait követi: egy rendôrségi tanúvallomást olvasunk, amely nyelvi esetlenségeire a stílusimitáció ad magyarázatot. Az elbeszélés egyszerre precíz és elnagyolt: azt megtudjuk, hogy az elbeszélônek összesen nyolc darazsat kell elhajtani a meleg miatt limonádéspoharáról, azt azonban egészen a regény végéig nem tudhatjuk meg, hogy ki is ô, és kik is valójában a körülötte lévô emberek. „Megkértek, hogy írjak le mindent.” – kezdôdik a szöveg, és az elbeszélô komolyan veszi a kérést, abszurditásig menô részletességgel rögzít mindent, épp úgy, ahogy Patrick Bateman arcápolási szokásait is ismerjük, motivációiról viszont semmit. Az elbeszélés módozata a mindent rögzítô, de semmit meg nem magyarázó kamerához hasonlít, ahogy a történések középpontjában álló kamerás gyilkos is végig rögzíti bestiális tetteit, de azok megértéséhez mindez nem visz minket közelebb. Mindez a tömegmédia mûködését idézi meg. A nap 24 órájában ránk zúduló képek és információk tömkelege a passzív vevô szerepébe kényszerít minket, két percünk jut az egyes események feldolgozására, aztán érkezik a következô www.alexandra.hu

70-71_Glavinic.indd 71

szenzáció és borzalom. Ugyanez a helyzet a kamegyilko által felvett videóval is, amely az azt rás gyilkos megszerz és leadó tévécsatorna szerint „nem megszerzô szenzác szenzációhajhász felvétel, hanem egy fölfogha fölfoghatatlan tragédia feldolgozására t tt kétségbeesett te két tett kísérlet”. Ez a kísérlet aazzonban épp olyan, mint bármelyik tévéprogazonban ram: ra m: a nézô néz ézô csipszet csips ropogtat a kisgyerekek halálát nézve, ill llendô dôségb bôl néha megtörli a szemét, majd elkapcsolja az illendôségbôl adást és kimegy még eegy sörért.

Sokszorozódó valóságok A végsô pont az önmagunktól való elidegenedés, amikor saját életünket és saját magunkat is egy fikció részének látjuk. A kortárs minimalista prózát sok tekintetben megelôlegezô Philip K. Dick – aki, mint azt a filmrendezô, Terry Gilliam megfogalmazta, elôször jár a modern világ vég nélkül sokszorozódó valóságaiban – írta le elôször ezt a folyamatot kései remekmûvében, a Kamera által homályosanban (A Scanner Darkly, 1977). A regény fôszereplôje, Bob Arctor, a beépített kábítószeres zsaru, a drog hatására visszavonhatatlan agykárosodást szenved, elveszti a képességét önmaga felismerésére a titkos felvételeken. Arctor így önmaga után nyomoz és saját magát figyeli meg, miközben egyre mélyebbre süllyed a függôségben. Az Amerikai Psycho Patrick Batemanje számára már nem kell a dependenciát okozó H-anyag sem ahhoz, hogy ne ismerje fel saját magát a rémtetteirôl készített felvételeken. Ellis ezredfordulós nagy mûve, a Glamoráma fôszereplôje, Victor Ward pedig filmforgatások és forgatókönyvek végtelen sûrûjébôl próbál kijutni a valóságra, ám a regény végére ôt is lecserélik. A kamerás gyilkos szereplôi hasonlóan képtelenek összekötni a tévében látható eseményeket saját életükkel, hiába közeledik a rendôrségi hajtóvadászat a házuk felé. A párhuzamok ellenére Glavinic regénye hamisítatlanul osztrák és közép-európai, sötét humorú társadalmi szatíra. A titokzatos kamerás gyilkos a „takarékosság világnapja ünnepélyes alkalmából” kívánja lemészárolni a kisgyerekek szüleit; több efféle abszurditás található végig a szövegben. Nem beszélve a szereplôkrôl: a tévéfüggô Heinrich és a töltött puskára rápálinkázó szomszéd paraszt alakja kíméletlenül pontos, egyben ellenállhatatlanul vicces ábrázolása a társadalmi sztereotípiáknak. A kamerás gyilkos végig feszes tempót diktáló, letehetetlen könyv, ami gondolkodásra készteti az olvasót. Ideális húsvéti ajándék – a bátrabbak számára. STEMLER MIKLÓS Könyvjelzõ | 2014. április 71

2014.03.26. 14:52

könyv±film

regény. megrázó esemény

1 téma

Mindhárom könyvben fôszerep jut egy gyerek alakjának. Mindegyik könyv szereplôi megéreznek valamiféle bajt, ami fenyegeti ôket, de sokáig nem szembesülnek vele, így jön létre a kívánt feszültség. Mindegyik szerzô más-más elbeszélôi technikával él, de egyik sem lépi át azt a határt, amely a hatásvadászattól választ el. És ami a legfôbb: bármelyik címét ütjük be a keresôbe, zúdulnak ránk az egekig magasztaló olvasói kommentek. Kell ennél jobb ajánlás?

Borzongás, igaz történet alapján A szerzô 1969-ben született, ír származású drámaíró, irodalomtörténész és regényíró, aki jelenleg Kanadában él. A szoba címû regényéhez megrázó, valós eseményeket használt fel, ugyanis az amstetteni rém történetét dolgozta bele alapmotívumként. Emlékszünk? A döbbenetes osztrák vérfertôzési botrány 2008-ban robbant ki: egy helyi lakos, Josef Fritzl huszonnégy éven keresztül tartotta fogva saját lányát

Emma Donoghue A Szoba 392 oldal, 2999 Ft Alexandra Kiadó

72 Könyvjelzõ | 2014. április

72-73_3_konyv.indd 72

2014.03.26. 11:18

friss

a pincéjükben kialakított helyiségben, eközben többször erôszakot tett rajta, ezek nyomán hét gyermek született. De eszünkbe juthat a nyolc évig elzárt Natascha Kampusch dermesztô története is. Donoghue kötete magával ragadó gyermeki látásmóddal íródott, az ötéves Jack szemszögébôl olvassuk a borzalmas emberrablás eseményeit: „A fû csak a Tévében van, meg a tûz is, de az igaziból be tudna jönni a Szobába, ha melegítem a babot, és a piros ráugrik a ruhaujjamra, és eléget. Jó lenne látni, de a megtörténés nem lenne az. A levegô igazi, a víz csak a Kádban meg a Mosdóban van, a folyók meg a Tók csak a Tévében vannak.” A kicsi számára a szoba a világ, itt eszik, játszik, alszik és tanul Anyával együtt. Képzeletét rengeteg csoda foglalkoztatja: a tévében látott képzeletbeli világ, Patás, aki esténként jön… A szoba valójában börtön, ahol hét éve raboskodnak, mégis az anya a kicsi számára egy teljes életet épített fel tizenkét négyzetméteren. A könyv az elszakíthatatlan anya-gyermek kötelékrôl, valamint a szélsôséges körülmények között is fennmaradó szeretet erejérôl mesél, mely végig emberi és mélyen megindító tud lenni. Számtalan díjra jelölték, és több mint harminc nyelvre fordították le. Egyik olvasója így vall róla az interneten: „Egyszerre érzem azt, hogy úristen, nem bírom, most le kell tennem, de amint megteszem, már veszem is vissza, hogy olvassam. Akárhogy próbálok, nem tudok szabadulni a könyv bûvkörébôl, futkos a hátamon a hideg és zakatol az agyam. Úgy érzem, mintha a könyv szereplôi közeli ismerôseim, családom volnának. Az utolsó oldalakat képes vagyok órákig húzni-halasztani, vagy újra és újraolvasni, csakhogy ne legyen még vége.”

Korrajz, thrillerbe ágyazva Mark Gimenez texasi író és jogász, két fiú édesapja. Szakterülete a thriller, még inkább a jogi krimi. Tíz évig egy nagy dallasi ügyvédi iroda partnereként vitte praxisát, ezután „szólókarrierbe” kezdett, és mellette kezdett írni. Nem is akárhogy. A Gyerekrablás egyrészt remekül felépített thriller, de kíméletlen korrajz is a mindenki által elfelejteni akart vietnami háború idôszakáról. A sztori Mark Gimenez Gyerekrablás 496 oldal, 2999 Ft Alexandra Kiadó www.alexandra.hu

72-73_3_konyv.indd 73

szerint Ben Brice ezredes vietnami veterán, aki magányosan él az új-mexikói sivatagban, és a háborús szörnyûségek emlékével küzd. Alkoholizmusa miatt elhagyta a felesége. Gracie nevû unokája iránt érzett szeretete tartja benne a lelket. A gyereket azonban elrabolják, s ezzel kezdetét veszi egy hihetetlen versenyfutás az idôvel – négyszázkilencvenhat oldalon. A Tavasz Mariann által remekül magyarított regény feszültsége, váratlan és meglepô fordulatai egy különös összeesküvést rejtenek, amely (a konspirációk már csak ilyenek) az egész amerikai történelem térképét átrajzolhatja. Egy olvasó egy netes fórumon így ír: „Végigizgultam az egészet, még az utolsó oldalakon sem voltam biztos abban, hogyan is ér majd véget ez a történet. Ôszintén remélem, hogy a kiadó tervezi a többi Gimenez-könyv kiadását is, mert engem akkor is érdekel, ha csak feleannyira jók, mint ez volt :)”

Pszichothriller, nôi szemszögbôl A Sophie MacKenzie újságíró-szerkesztôként, valamint kreatív írást oktató tanárként dolgozott, mielôtt az írást választotta teljes munkaidôben. Az elsô kötete 2006-ban jelent meg Girl Missing címmel, melyet sorban követett a többi, fôleg thriller mûfajban, de gyerekkönyv és novellák is kerültek ki a kezei alól. A Mióta meghaltál regény fôszereplôje Geniver, aki nyolc éve halva született lánya emlékével küzd. Egy nap az ajtaján kopogtat egy nô, aki azt állítja, a csecsemô, akirôl eddig úgy tudta, holtan jött világra, de akit sosem látott, életben van. És várja, hogy rátaláljon. A gyereket a születése után valaki elvitte, és errôl állítólag Gen férje is tudott. A férje, Art – akiben persze már nem képes megbízni – és barátai figyelmeztetése ellenére Gen eldönti, feltárja az igazságot, s hite, hogy egyszer újra találkozhat a lányával, erôsebb bárminél. A remény azonban hamar átalakul ôrületté és paranoiává. Kiben bízhat? Hiszen tényleg senki sem az, akinek eddig gondolhatta. Mindenkit lefizettek, hogy nyolc évig hallgassanak? Még Artot is? Nem véletlenül hasonlították McKenzie könyvét Gillian Flynn Holtodiglanjához: az ismeretlen „másik”, és a történetet átértelmezô fordulat rokonítják a kettôt. Vadonatúj könyvrôl lévén szó, olvasói véleményeket egyelôre csak angol honlapokon találhatunk, de ott bôségesen: „A Mióta meghaltál egyetlen pillanatra sem untatott. Sok kérdést kell majd feltenned magadnak, míg a végére érsz. […] Ha szereted a fordulatokban bôvelkedô történeteket, és nem bánod, hogy a szerzô felfüggeszti idônként a realitás világát, hajrá, olvasd!” VARGA BERNADETT

Könyvjelzõ | 2014. április 73

2014.03.26. 15:11

interjú

Isten kenyere Páskándiné Sebôk Anna

Áprilisban jelenik meg Páskándi Géza hatalmas életmûvének válogatott mûveibôl álló harmadik kötete. A novellák, tanulmányok, valamint a drámák után az új kötet költészetének sokszínûségét reprezentálja. A író özvegyével beszélgettünk.

Vannak, akik úgy gondolják, ha egy író széles körben kevésbé ismert, akkor mûveit olvasni valamiféle titkos szövetséghez hasonlítható. Páskándi mûveit ma alkalmasint érdemes lenne újra megismerni. A divatot – kiváltképp a mai világban – nagyban meghatározza a sajtó, eközben tudjuk, hogy a sajtó is részben irányított, vagyis ami divatos, az nem feltétlenül képvisel értéket. Ez mindig is így volt, ma talán sokkal inkább. Páskándi Géza életében voltak olyan korszakok Erdélyben és Magyarországon is, amikor divatban volt. Divat volt egy egyetemistának Páskándit vinni a hóna alatt. Mint költôt azért ismerik kevésbé, mert az emberi emlékezet rövid. Az élete vége felé nemigen jelent meg verseskötete, ezzel szemben nagyon sok esszéje s cikke igen, sôt rengeteget nyilatkozott a tévében is. Az idôsebb korosztály, a mai negyven-ötven évesek talán emlékeznek rá, megmaradt az emlékezetükben, mert mindenben olyan lényeglátó volt.

A versek felfedezése meg úgy mûködik, hogy a kötetet, ami a polcon ül – legyen az akár a most megjelenô válogatás is –, egyszer csak leveszi valaki, és pontosan olyan mondatokat talál, amely köteteket kitevô eszméknek és munkáknak a kvintesszenciája. Ilyen például: „Utolsó lelkem a humor.” vagy „A játék isten kenyere mibennünk.” A játékról ennél pontosabb megfogalmazást nem is tudok elképzelni. A költészetében ez ténykérdés, kiváltképp, amikor az emberi és társadalmi habitusa miatt tele volt szomorúsággal a nyolcvanas években, és átállt a gondolati és ﬁlozoﬁkus lírára. „Van, ami olvasandó, van, ami mondandó, de mind-mind megírandó, mert költészetben szégyen nincsen, akár a születés, akár a halál, oly szégyentelen a líra.” Mit jelent a szégyentelen líra?

74 Könyvjelzõ | 2014. április

74-75_Paskandie.indd 74

2014.03.26. 12:13

interjú Ott kezdôdik a líra igazán, amikor a költô tô valóban kiássa önmagát, és az az igazi mûértô, aki ezt felismeri. Nem ide tartozik, de Szilágyi Domokos, a zseniális erdélyi költô, aki öngyilkos lett, a hetvenes években besúgója volt Páskándi Gézának. aki komoPedig a legjobb barátja volt. Ha valaki eit, benne lyan elolvassa Szilágyi bizonyos verseit, minek oka van az az önmarcangoló habitus, aminek többek között az a fajta lelkiismeretii kérdés, amit nem tudtak meg, csak pár évvell ezelôtt a z hoz írt, írt világosan benne emberek. Géza versében, amit Szilágyihoz van – aki érti a szavak bûvöletét, az megtalálja a nyitját –, hogy tudta, mit csinált Szilágyi. A szégyentelen líra a testi vágyak, beteljesülések, és a gondolati törekvések, valamint egyebek természetrajza is. A gondolati líra után jött Páskándinak az a lírája, ami a konkrétabb hiányérzeteibôl fakadt, majd a legutolsó korszaka, búcsúja az élettôl. Páskándi kiterjedt gondolati és filozofikus lírája nehezebbé teszi a versek befogadását?

Kell hozzá intellektuális érettség, de az a szerencse, hogy ha valaki egy Páskándi-kötetet a kezébe vesz – akár ezt a most megjelenôt –, rengeteg játékosságot talál benne. Csodálatos verset írt például a pillangóról vagy annyi minden másról, mérhetetlenül szívbemarkolóak a börtönversei, de ezekben is rengeteg játék van. Ô volt az, aki 1956 elején, egész ﬁatalon – azon kevesek közé tartozott, aki 14 évesen már publikált, 16 évesen pedig már szerkesztô volt, és csak ezután ment egyetemre, aztán börtönbe – olyan tisztelettel volt a magyar nyelv iránt, hogy verset írt a szavak, a nyelv dicséretére. A magyar nyelv az ô katonahadosztálya volt, százhúszezer katonája volt, akiket hadba állíthatott, akikkel küzdhetett. Ebbôl is állt az élete: a szavakkal küzdött. Volt számára hierarchia a mûfajok között?

Sokat dolgozott, általában hajnali négy-öt óra körül kelt, tizenegy-tizenkettôig dolgozott, aztán felöltözött, bement a szerkesztôségbe, ivott egy sört, és hazajött. Mindig a hanPáskándiné Sebôk Anna kultúrtörténész, író, filmrendezô. Könyvei: Románia oktatási rendszere (1986), Olaszország oktatási rendszere (1987), Kolozsvári perek (2001), Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete (2002). Filmjei: A szalmabábuk lázadása (1999., dramaturg), Magyarok Bukur városában (1999., forgatókönyvíró, szerkesztô), Szabadság-ösztön (2002., forgatókönyvíró, társrendezô), 1956 – Erdély (2003., rendezô), Erdély 1956 (2004., rendezô), A vélt szabadság ára (2006., rendezô, forgatókönyvíró), Búcsú (2007., rendezô), Memento 1959 (2009., forgatókönyvíró, rendezô), Cselekvô hit (2014., forgatókönyvíró, rendezô)

www.alexandra.hu

74-75_Paskandie.indd 75

248 oldal Alexandra Kiadó

gulatai h határozták meg, hogy mit írt. Ha valami fon volt az életében gondolatilag, akkor olyan fontos három-n három-négy-öt napig ki sem mozdult. Verset által ban nagy lá na hangulatban írt, amikor telítôdött, az lában a ko ak k r mindig m akkor a közérzetének egy kvintesszenciájja volt. vollt vo lt. Volt, V lt, hogy párhuzamosan írt verset, drámát, Vo ája esszét – úgy is nézett néze ki a dolgozószobája, akkor különbözô kupacok között élte élt az életét, persze mindig tudta, mi hol van. És ehhez képest hogyan születtek a börtönversek?

Csodálatos módon készültek. Nem volt papír, nem volt ceruza, azokat a verseket csak fejben memorizálhatta. Általában úgy volt, hogy amikor kapáltak a munkatáborban – azt szerette a legjobban, mert ahogy kapált végig a soron, viszonylag békesség volt és csend –, akkor tudott gondolkodni. Vagy amikor töltést építettek és a földet hordták, amíg a börtöntársai megtöltötték a talicskáját, elmondta nekik, mit talált ki, miközben föl-le vitte a földet. A börtönben írott verseit a börtöntársainak mondta el, ôk is sokat megjegyeztek. Azt mondta, hogy ha meghalna, akkor is marad valami nyoma – az emberi fejekben, az emlékezetben. Ezeket a verseket jóval késôbb vetette papírra. És ezek azok, amelyek mindegyikében minden körülmény ellenére, mégis van egy kis fénysugár. A politika és a kor alapvetôen határozta meg Páskándi életét és életmûvét is. A börtönévek után hogyan jelent meg ez a hányatott sors a lírájában?

Ez olyasvalami, amit soha nem lehetett elfelejteni, ezért az egész mûvészetének az egyik alapállása a bezártságból való kitörés volt, ami novellisztikájában, drámáiban és költészetében is benne van. Azonban alapvetôen, genetikailag volt benne egy pozitív látásmód, mindig reménykedett. CZENKLI DORKA

Páskándi Géza (1933–1995): Szatmárhegyen született, Szatmárnémetiben járt iskolába. Szinte gyerekfejjel került az irodalmi életbe, tizenhat évesen jelentek meg elsô versei, 1949 után a Dolgozó Nép címû lap munkatársa lett. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán tanult, de tanulmányait nem fejezte be, mert az 1956-os magyar forradalom melletti kiállása miatt letartóztatták. Hat év börtönbüntetés után, 1963-ban részleges amnesztiával szabadult. 1965-ben nyerte vissza közlési jogát. 1974-ben másodszori kísérlet alkalmával települt át Magyarországra, már ettôl az évtôl a Kortárs rovatvezetôje lett. Negyvenkét színházi bemutatója volt, Magyarországon kívül drámáit többek között Lengyelországban, Finnországban, az USA-ban is játszották. 1992-ben alapító tagja volt a Magyar Mûvészeti Akadémiának (MMA). 1995-ben halt meg. Könyvjelzõ | 2014. április 75

2014.03.26. 15:12

háttér

A peremen,

a frontvonalban Szerhij Zsadan

„Barátaim, jól vagyok. A fejemen két vágás, egy a szemöldökömön, agyrázkódás, valószínûleg eltört az orrom. Hátulról kaptam a fejemre baseballütôvel. Kizárólag csapatban támadtak. Amikor megparancsolták, hogy térdeljek le, elküldtem ôket a f’**ba” – posztolta Facebook oldalára március elején Harkivból Szerhij Zsadan, ukrán író, és szavai bejárták a közösségi oldalt. Így folytatta: „A rendôrök húztak ki. Hennagyij Adolfovics (oroszbarát harkivi polgármester – a szerk.): hogy is van azzal a békével és nyugalommal a régióban? Mihajlo Markovics (oroszbarát megyei vezetô – a szerk.), milyen ország elnökválasztásán is szándékozik indulni? Arszen Boriszovics (ukrán belügyminiszter – a szerk.): mi újság is a szerveinkkel? Egy csomó harkivi kamasznak ma leverték orosz állampolgárok. És ami a lényeg: mikor fognak önök ülni? Harkiviak, szeretlek benneteket. Ne féljetek tôlük – aki nem fél, azt nem lehet megtörni. Együtt, mindvégig. Szerhij Zsadan” Az író, akit március 1-jén, többekkel együtt, az azóta bukott ukrán rezsim hívei és Oroszországból érkezett támogatóik Harkivban brutálisan megvertek, az Európa Könyvkiadó szerzôje. Magyarul két kötet látott napvilágot (Depeche Mode; Vorosilovgrád) a hazájában szinte rocksztárnak kijáró módon népszerû szerzôtôl; mindkettôt Körner Gábor fordította. Lapunk számára interjút szerettünk volna készíteni az íróval. Elküldtük neki kérdéseinket, megígérte, hogy megválaszolja azokat, de erre végül nem került sor. Márciusban – a hírekbôl tudjuk jól – orosz csapatok bevonultak a Krímbe, s ezzel még radikálisabban változott meg az amúgy is alaposan felbolydult, gyakorlatilag kettészakadt ország sorsa. Talán emiatt, talán az egészségi állapota miatt nem érkeztek további e-mailek Zsadantól, nem tudjuk. Most egy, a Colta.ru orosz weboldalon vele készült, még decemberben – tehát a kijevi demonstrációk kezdetekor, de még

a súlyos fegyveres harcok elôtt – megjelent beszélgetés egyes részleteit közöljük. Segítségül híva néhány egyéb forrást, köztük a London Review of Bookst is. Abban a reményben, hogy egyszer a Könyvjelzô is beszélgethet majd Szerhij Zsadannal. Egyszer, nyugalmasabb idôkben. Valóban akkora a kulturális törés Nyugat- és Kelet-Ukrajna között?

A kulturális törés – amely helyett pontosabb volna azt mondani, történelmi törés, vagy inkább törés a világszemléletben – természetesen létezik. Minthogy csak egy rövid ideje élünk e határok között, elôtte teljesen különbözô birodalmi struktúrák részei voltunk. Azt hiszem egyébként, hogy ezeket a meglevô törésvonalakat hosszú ideig egyszerûen elmosták, másodlagossá tették a súlyos szociális problémák.

76 Könyvjelzõ | 2014. április

76-77_Zsadan.indd 76

2014.03.26. 11:21

háttér A Vorosilovgrád címû regényed, amely a kelet-ukrán határvidéken játszódik a kétezres években, egy szinte törzsi világot ír le. A népességet benzincsempészek, romák, kôkemény földmûvesek, többnyelvû menekültek különféle csoportjai alkotják. Ezt a világot folyamatosan veszélyeztetik a nagymenôk, hatalmasságok, üzleti körök. Szeretnéd, ha az a világ megmaradna a maga törzsi mivoltában? Vagy el tudsz képzelni más változatot is, ami a küzdelem eredményeként alakul ki?

Ennek a helynek a különös karaktere az átmeneti jellegébôl, a határhelyzetbôl fakad. A peremen van, a frontvonalban, különbözô valóságok között egyensúlyoz, az egymástól elkülönülô társadalmi, vallási, etnikai csoportok határozzák meg a jellegét, ritmusát. Teljes marginalitásuk a magyarázat arra, hogy miért kerültek oly távol az állami és társadalmi struktúráktól. Ezek a spontán, szindikalista, kommunaszerûen szervezôdô csoportok teljesen önellátóak és életképesek. Alulról szervezôdnek, önjárók, és a belsô és az egymás közti segítségek mentén élnek túl. Oroszországban te vagy a legismertebb kortárs ukrán író. Kiket javasolnál az ukrán irodalomból az orosz olvasóknak, kiadóknak, akiket most feltétlenül el kellene olvasniuk?

Nagyon érdekes költészeti színterünk van, és rengeteg a remek prózaírónk. Azokon a szerzôkön kívül, akiket eddig már kiadtak Oroszországban (például Jurij Andrukovics, Tarasz Prokaszko, Okszana Zabusko, Natalka Snyadanko), azt javasolnám, olvassák el Pavel Vol’vacs, Andrej Bodnar, Marianna Kjanovszkaja, Szvetlana Povalajeva írásait. De említhetnék még sokakat; nem sorolhatok fel mindenkit, és ez így nem is egészen korrekt a részemrôl. Szóval, ha egy kiadó érdeklôdne, forduljon hozzám, adok egy egész listát, kommentárokkal ellátva.

Depeche Mode 276 oldal, 2200 Ft Európa Könyvkiadó Vorosilovgrád 400 oldal, 3200 Ft Európa Könyvkiadó

Én reggae-t hallgatok. Mindig is érdekelt a kísérlet, hogy egyesítsék az egyes ember igazságos világszemléletét és a társadalmi igazságosságot. Van valami, ami fontos, de amit a mai Oroszország nem ismer, nem ért a kortárs Ukrajnából? Mit gondolsz például az EuroMajdanról? (A kijevi Majdan, vagyis a fôtér, a Janukovics elnök elleni tiltakozások, az Európa-párti kiállások és a februártól hirtelen élesedô fegyveres harcok országos középpontja volt – a szerk.)

Ukrajna sokkal komplexebb, sokrétûbb, függetlenebb, önállóbb ország annál, mint amilyennek a Kreml propagandája lefesti. Még a problémák is sokkal összetettebbek, mint amilyennek az orosz állami televízió láttatni igyekszik. Éppen ezért aztán jobb nem bízni a hivatalos propaganda kliséiben. A független, több forrásból érkezô információ hozzásegít ahhoz, hogy ﬁgyelmesebben közelítsünk egymáshoz, és ne váljunk kölcsönös pszichózisok foglyaivá. Ami pedig az Euro-Majdant illeti: támogatok minden küzdelmet a hatalom ellen. Az EuroMajdan messze nem a harc legrosszabb formája. N. G.

Téged többször hasonlítottak Irvine Welshhez. Ô azt mondta sokszor hallgat zenét írás közben, méghozzá jungle-t. Merthogy amit ír, azok a szövegek az emberi érzelmek dzsungelét jelentik. Te hallgatsz valamit íráshoz?

Köszönetet mondunk Dmitrij Raidernek, az interjú készítôjének és Giuliano Vivaldinak, aki angolra fordította, és közzétette saját blogján.

„A szatellitvárosok szomorú démonai” Az 1974-es születésû Zsadan talán generációjának legnépszerûbb ukrán írója. Akit – hála orosz fordítójának – Oroszországban is jól ismernek. Gyakorta hasonlítják Irvine Welshhez, mert ô is gyakran használja a szlenget, és hôsei lúzerek, gengszterek, „a szatellitvárosok szomorú démonai”. Útjuk többnyire a semmibe vezet,

www.alexandra.hu

76-77_Zsadan.indd 77

és hirtelen ér véget: a reménytelen szerelmes az EU határa felé igyekszik, a hasis-dealer utolsó köreit futja, mielôtt lebukna, a huligán hazaindul, miután megkéselték a focimeccsen. A nemzetközi sajtó hírül adta, hogy március

elején, sokakkal együtt Zsadan is azok között a Majdan-párti tüntetôk között volt, akik a harkivi városházán elbarikádozták magukat. Velük szemben az ukrán központi hatalom és a harkivi polgármester hívei vonultak fel, akik ütôkkel és fegyverekkel támadták meg az épületet. A bent lévôket kiengedték, de odakint nyilvánosan megalázták ôket, és azokat, akik nem voltak hajlandók térdre ereszkedve bocsánatot kérni, megverték. Zsadan, akit több ütés ért, súlyos sérüléseket szenvedett.

Könyvjelzõ | 2014. április 77

2014.03.26. 11:21

friss

Nincs mese. Csak mesélô Patrick Ness: A daruasszony Ness neve fogalom a YA (Young Adult) kategóriában, mert bár nem ez az elsô felnôtteknek írt könyve, mindeddig inkább ifjúsági íróként tartották számon. Persze: ki mondja meg, hol kezdôdik, illetve végzôdik az ifjúsági és a felnôtt irodalom? A Chaos Walking trilógia vagy legutóbbi magyarul megjelent mûve, a Szólít a szörny nálunk is jelentôs rajongótáborral rendelkezik. A rajongóknak most fel van adva a lecke! KÖNYVBEMUTATÓ: Április 26., szombat 12.00 Könyvfesztivál, Osztovits Levente terem

A daruasszony történetéhez egy japán népmesét használt fel Ness, amelyet még gyerekkorában hallott kedvenc óvónôjétôl. Mindig is közel érezte magához a történetet, és lassan összeállt benne az ôsi szöveg modern újraírása. Ráadásul – véletlen egybeesésként – a trendi amerikai idie-folk zenekar, a The Decemberists 2006-ban kiadott egy lemezt A daruasszony (The Crane Wife) címmel; Ness a regény mottójában utal is erre az albumra. Az eredeti japán mesében a szegény ember megmenti egy megsebzett daru életét, kihúzza a szárnyából a nyilat, és a madár elrepül. Másnap a férﬁ ajtaja elôtt megjelenik egy titokzatos nô, akibe beleszeret. Összeházasodnak, a feleség megígéri, hogy gyönyörû szôtteseket csinál neki, csak azt

kéri, hogy ne lesse meg, amikor dolgozik. Kumiko szôtteseibôl meggazdagodnak, de a férj mohóságában még többet szeretne, egy nap rátöri az ajtót, hogy gyorsabb munkára bírja. Így fény derül a titokra: Kumiko valójában a megmentett daru, és a szôtteseket a saját tollaiból készíti. Ness a történet újraértelmezését a 21. századi Londonba helyezte. A három központi karakter a 48 éves elvált férﬁ, George, a kisﬁát egyedül nevelô, szintén elvált lánya, Amanda, és persze a daruasszony, Kumiko, aki Nessnél kollázsokat készít madártollakból, és nemcsak George életét 338 oldal, 3290 Ft Európa Könyvkiadó

78 Könyvjelzõ | 2014. április

78-79_Ness_Daruasszony.indd 78

2014.03.26. 14:00

friss „Pontosan annyi igazság van – egymást fedôk, egymásba szövôdôk –, ahány történetmesélô. Az igazság kevésbé számít, mint a történet élete. Az elfelejtett történet meghal. A felidézett történet nemcsak él, hanem növekszik.” változtatja meg gyökeresen, hanem a lányáét is. A mesebeli nyian vágyunk, de mégis sokszor elmegyünk mellette. Kumiko szôttesek helyett itt a kollázsok jelentik a gazdagsághoz vezetô mondja George-nak, hogy „...egy történet nem magyarázat, hautat. Azok a kollázsok, amelyek úgy születnek, hogy Kumiko nem háló, amelyen keresztül az igazság átfolyik. A háló felfog minden képébe belehelyez egyet George régi könyvekbôl valamennyit az igazságból, de nem mindent, sosem mindent, kihasított papírkivágatai közül. Az, amit Kumiko és George csak eleget ahhoz, hogy együtt élhessünk a rendkívülivel anélígy létrehoz, sokkal több, mint az elemek összessége, egy új kül, hogy az megölne minket.” A kétkedôknek ajánlom még minôség születik. A kettôjük által létrehozott mûvészeti Patrick Ness mondatait: „Az emberi létezés teljesen abszurd, objektek, a kollázsok a két ember nevetséges dolog, és mi mégis élünk... tökéletes egymásra találását, szeVannak megmagyarázhatatlan dolAnnyi igazság, ahány mesélô mélyiségüknek a szerelem általi gok az életben, és soha nem leszünk Amikor a könyv „forrásairól” kérdezik, Ness kiteljesedését is jelképezik. De itt képesek felfejteni az összes szálat, mindig megemlíti, sokat gondolkozott már is, akárcsak a népmesében, széttöezért tömködjük ki a megértésünk arról, hogy ugyanaz a történés mennyire rik az idill: George mindent tudni réseit jelentéssel bíró történetekkel.” sokfélének tud tûnni, attól függôen, hogy ki akar Kumikóról, birtokolni a szeBizton lehet számítani arra, hogy a mesélô. Egy, a saját életébôl vett epizód – retett lényt a múltjával együtt, az nem egy olyan olvasó akad majd, George karakterének tulajdonítva – belekerült ô mohósága a másik teljes megisakinek kicsit túl sok lesz a könny és a regénybe: gyerekkorában elgázolja egy autó, merésére vonatkozik. az érzelmi túlfûtöttség a könyvben. és a barátja biciklijének köszönhetôen nem lesz Kumiko és George szerelmén Ness szándékosan elmegy a szentitragédia a balesetbôl. Azon töpreng el, hogy túl – különálló, de nyilván nem mentalizmus határáig. Másrészt viezt a jelenetet hányféleképpen élték meg és független történetként – íródik szont a mindent elárasztó érzelmek mesélték el otthon a járókelôk, akik szemtanúi egy másik, mitikus love story is a azt az elemzô munkát jelzik, amelyvoltak. „Pontosan annyi igazság van, ahány felhôleheletben született úrnôrôl nek segítségével a szereplôk próbáltörténetmesélô.” – vallja George. A regényés a tûzhányóról. A szövegnek ez ják megérteni a saját érzéseiket. Na beli történet végénél meg is íródnak ezek a a két szintje végig elkülönül egyde mi mást tehet az író, ha a szerelem különbözô lehetséges nézôpontok, amelyek mástól, pedig egyre csak azt várná természetérôl akar valamit elmondateljesen eltérô „forgatókönyvet” jelentenek. az olvasó, hogy eggyé olvadjanak. ni. Az író, aki így fogalmaz egy inS a különbözô mesélôk léte azt is jelentheti, Amúgy a kollázs szövegszinten is terjúban: „Szeretem, ha egy regény hogy sose tudhatjuk meg, a különféle verziók mûködik, a hétköznapi jeleneteintenzíven közvetít egy érzést, egy közül melyik az igaz, valójában mi történt. ket is átszövik a szürreális képek; nehezen megragadható hangulatot.” egy tanítónô hadonászó ujja a Errôl persze az embernek rögtön közeledô apokalipszis jelképévé eszébe jut Ottlik Géza, aki szerint válhat, George rövidre rágott körmei pedig besüppedt sírkö- „...ami biztosan van, az az érzés...” vek az ujja hegyén. És talán ez az, amiben annyira zseniális Ness: egy-egy odaveA mese, a mítosz és a 21. századi London világa találkozik tett félmondattal, ami csak úgy, mintegy mellékesen jut eszébe egymással A daruasszonyban, és ha nem is keresztezôd(het)- a szereplônek, a lényegit ragadja meg. Olyan rezdüléseket vesz nek ezek a világok, az biztos, hogy hatnak egymásra, és ránk, észre, amelyek önmaguknál sokkal többet jelentenek. Ilyen az, olvasókra is, a mi világértelmezésünkre. Az eredeti kiadás borí- ha valaki az érzelmeken keresztül akarja megérteni a világot. tóján a cím fölött olvasható egy fontos mondat: „Mindennap GÓCZA ANITA történik valami rendkívüli”. Az a rendkívüli, amire mindany-

Patrick Ness 1971-ben született Amerikában, a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanult angol irodalmat. 1999 óta Londonban él. Tanított kreatív írást az Oxfordban, és írt könyvkritikákat különbözô brit lapoknak. Chaos Walking címû trilógiájával

www.alexandra.hu

78-79_Ness_Daruasszony.indd 79

robbant be az irodalmi köztudatba, és vált az ifjúsági könyvpiac egyik sztárjává. A könyvet számos nyelvre lefordították. 2011-ben és 2012-ben is ô kapta az egyik legrangosabb brit gyerek- és ifjúsági irodalmi díjat, a Carnegie Medált.

Könyvjelzõ | 2014. április 79

2014.03.26. 11:22

könyv±gyerek

„Szabadon kezelem az eszközöket” Steiner Lídia illusztrátor A hazai gyerekirodalom új hulláma mostanra jókora áramlattá duzzadt. A friss szerzôk neve mellett pedig új illusztrátorok is megjelentek, és feléledt egy olyan „kézmûves” grafikai tradíció, amelyet az 1989 utáni könyvkiadásban egy darabig elveszettnek hittünk. Steiner Lídia egyike az illusztrátoroknak. Mikola Péter Zorka-mesék címû könyvéhez készített rajzokat legutóbb, a kötet pedig most jelenik meg az Alexandra Kiadónál. A munkájáról kérdeztük, és arról a színtérrôl, ahová tartozónak érzi magát. KÖNYVBEMUTATÓ: Április 27., vasárnap 11.30 Könyvfesztivál, D épület, Gyerek(b)irodalom

Hogy dolgozol? Úgy értem: amikor megkapsz egy könyvet és olvasni kezded, miként alakulnak ki benned a képek, hogyan jön létre az a képi nyelv, amelyen majd „megszólalsz”?

A külsô vagy a belsô folyamatokra gondolsz? Mindkettôre.

Ahogy olvasom a szöveget, folyamatosan n alakul benakterekrôl, nem az összhatás a hangulatokról, a karakterekrôl, ztrálásánál a helyzetekrôl. Egy mesekönyv illusztrálásánál k pontos mindenképpen a hangulat az elsô, annak mozogni”, megragadása. Aztán ezen belül kezdek „mozogni”, et. Aztán így kezdem el megrajzolni a szereplôket. amikor skiccelgetek, vissza-visszatérek a szözleteveghez. Keresgélem az apróságokat, részlete-

ket, a szereplôk apró vonásait, amelyeket mindenképpen meg kellene jeleníteni a képeken. Van egy igazi laikus kérdésem, viszont gyerekkorom óta érdekel. Képregényrajongó voltam, és csodálkoztam, hogy képes a grafikus tízszer, ötvenszer, százszor ugyanúgy megrajzolni a karaktert? Megtartani és továbbvinni mindenféle helyzetben. Mi ennek a trükkje?

Fogalmam sincs. Elsôsorban pers persze technikai kérdés. Pont azért van az a néhány kara karakterjegy rajta, hogy felismerhetô, megragadható legyen. De az is eg történetnél, amit elôfordulhat egy hó esetleg hónapokig illusztrálok, v hogy változik a karakter. ho Jön hozzá valami, ami min-

80 Könyvjelzõ | 2014. április

80-83_Zorka_Fantazmo.indd 80

2014.03.26. 14:45

könyv±gyerek dig picit módosítja a rajzot. A szemlélô nem biztos, hogy kiszúrja, legfeljebb érzi, hogy a hangulat ﬁnoman változott. Hozzászoktunk a komputerekkel alkotott tökéletes látványvilágokhoz. A tiéd azonban kézmûves munka. Hogy néz ki az asztalod? Papír, ceruza, tus, festékek? Újrakezded, javítasz, radírozol?

Pontosan. Van egy vázlatfüzetem, amit mindig magamnál hordok. Ha utazom, vagy várakozom, akkor is tudok dolgozni. Ebben a füzetben szoktam kidolgozni a karaktereket. Ha a fejemben és a vázlatban összeállt, hogy mit szeretnék, akkor felrajzolom, és egészen addig ﬁnomítom, amíg azt nem érzem, hogy: na, ez az! A nagyobb elemektôl haladok a kisebbek felé: a Zorka-mesék rajzainál például nagyon sok apró elem van, amiknek mind megvan a maguk jelentôsége. Részletek, nüanszok. Aztán persze elôfordul, hogy egyszerûen kiradírozom, amit csináltam, mert találok valami sokkal jobbat. A rajzaidra, figuráidra jellemzô valamiféle alapvetô derû. Ilyen alkat vagy? Ilyen az életszemléleted?

Pozitív szemléletû vagyok, azt hiszem, igen. Fôként akvarellel dolgozol. Miért?

Mert imádom, azért. Kipróbáltam korábban az olajfestéket is, de nagyon merev volt. Az akvarellnek meg van valamiféle játékossága. Pláne az én „tudatlanságommal”, vagy pontosabban az elôképzettség hiányával, sokkal jobban adta magát a vízfesték. Van benne esetlegesség, ad hoc jelleg. Kétszer nem tudom ugyanazt a színt megcsinálni, mindig változik, lebeg, alakul, és ez sokkal izgalmasabbá teszi számomra az egész folyamatot. Említetted, hogy soha nem részesültél „rendes” mûvészeti képzésben.

Tényleg nem.

úgy haladok, ahogy a kislányom növekszik. Mire ô tizenéves lesz, én is kipróbálom magam nagyobbaknak szóló dolgokban is. Persze ez is elég fura: nekem mindig meggyôzôdésem volt, hogy kisgyerekeknek készítem a képeket. Szerencsére rendszeresen találkozom a vásárlókkal, például az ASzPIK elnevezésû piacokon (pécsi rendezvénysorozat; Alkotói Szombati Piac a Kertben címmel – a szerk.). Amikor tizen-huszonéves emberek jöttek azzal, hogy egy-egy karakterben magukra ismertek, ezek a képek róluk szólnak, akkor azért jólesôen láttam, hogy nem kizárólag kisgyerekekhez találnak utat a képek. Az elmúlt évek idehaza a gyerekkönyvek nagy felfutását hozták. Bár vegyes a kínálat, az is jól látszik, hogy a könyvillusztráció kultúrája is fejlôdött. Pedig félô volt, hogy a rendszerváltás utáni könyvpiacon eltûnik a hagyományos, kézmûves illusztráció. Odafigyelsz ezekre a folyamatokra?

Abszolút. Többek között a Pagony kiadónak, vagy az Aranyvackor pályázatnak nagy szerepe volt abban, hogy a nagyon kommersz könyvillusztrációk mellett megjelent és megerôsödött egy mûvészi vonulat is sok ﬁatal alkotóval. Jó pár éve jelen van, és nagyon szépen szélesíti a kínálatot. A MOME Kreatív Technológia Laborjában szintén csodálatos dolgok születnek. Ezen a palettán persze még nagyon sokféle stílus, szín, alkotói gondolkodásmód elférne. Az is érdekes, hogy a gyerekek és a felnôttek mennyire eltérô szempontok alapján szeretnek meg egy könyvet, vagy ítélik meg az illusztrációkat. Természetesen odaﬁgyelek az illusztrátorok munkáira, nagyon örvendetes, hogy sokan vagyunk és sokszínûek.

Mégis az alkotásból élsz, ez a hivatásod. Kiváltságos helyzet? Neveket említenél?

ányzik az iskolás képzettNem tudom. Sokszor érzem, hogy hiányzik ség, de igyekszem tanulni, képezni magam, és ez folyamatos fejlôdésnek tûnik. Ugyanakkor megg nincsenek bennem kön, „bután” kezelem az töttségek, gátlások. Teljesen szabadon, avar. eszközöket, és ez egyáltalán nem is zavar. És ha egyszer más feladatot kapsz, nem m mesekönyvet, gyerekkönyvet illusztrálsz? sz?

Elôfordul, de egyelôre más terepen még ég nem ondani, mozgok otthonosan. Azt szoktam mondani,

112 12 oldal Alexandra Kiadó www.alexandra.hu

80-83_Zorka_Fantazmo.indd 81

Nehezet kérdezel, mert van az, amit én izgalmasnak tartok, de az általában nem tetszik a gyerekemnek. Dodó, a kislányom, j sokkal jobban szereti a nagyon színeset. Van cso egy csomó olyan gyerekkönyvünk otthon, saj magamnak vettem. amit saját De van azért közös halmaz, nem?

Mindk Mindketten szeretjük a Szalma Edit által illusztrá könyveket. De sorolhatok másokat lusztrált Szeg Katalin, Bohony Beatrix, Pásztohy is: Szegedi Panka, Horváth Ildikó, Egri Mónika, Szepesi Szûcs Barbi…. Sokan vannak, akik nagyon jók. A nemzetközi piac pedig egyszerûen Könyvjelzõ | 2014. április 81

2014.03.26. 12:05

könyv±gyerek

A szerzô munka közben

fantasztikus. Csodálattal nézem például a spanyol és argentin mesekönyveket. Nemcsak az a csodálatos, hogy milyen munkáik vannak, hanem, hogy ezek meg is jelennek. Széles és igényes a választék, nem is értem, hogy csinálják, honnan van erre pénz. Ha azt kérdezném, milyen a jó szerzô, mit mondanál? Milyen az a könyv, ami elindítja nálad a fentebb vázolt alkotói folyamatot?

Én eléggé kritikus vagyok. Az nagyon fontos, hogy hitelesek legyenek a karakterek – egyáltalán, legyenek karakterek. Nem szeretem azokat a könyveket, amelyek idealizált valóságot mutatnak. Szeretem, ha van humor. Szeretem, ha nem szájbarágós, hanem tényleg mese. Átélhetô, értelmezhetô, feldolgozható. Azt is szeretem, ha izgalmas. Nem az akcióra gondolok, hanem arra, hogy emberi értelemben izgalmas legyen. Többdimenziós ﬁgurák, akik olyanok, mint te vagy én, örömeik, szorongásaik, küzdelmeik vannak, amelyeket egy gyerek is át tud élni. Ez fejleszti az érzelmi intelligenciát, és erkölcsi dimenziója is van. Nem szeretem, ha egy könyv letagadja az életet. Mert van jó is és rossz is, van halál, vannak félelmek, de ezekkel meg lehet küzdeni. Végül is mindig ez volt a mesék lényege. Azt mondtad, te magad is „nôsz”, változol, ahogy a gyereked. Miket rajzolsz majd tíz év múlva?

Egyelôre jól érzem magam a gyerekkönyvek világában. Szeretnék többször kilépni a nemzetközi porondra, és megtalál-

ni azokat a helyeket, ahol van a munkáimra igény. A rajzolás mellett pedig foglalkozom mással is; vannak termékeim, részt veszek közösségi piacokon, alkotóközösségekben. Találtam itt, Pécsen egy olyan közeget, ahol hozzám hasonló alkotókkal találkoztam. A már említett ASzPIK, a Kortárs Ellátó Egyesület havi mûvészpiaca és a Király utcai K64 nagyon fontosak számomra. Inspiratív helyeken, hasonló emberekkel dolgozhatom. A K64-ben építész, bôrdíszmûves, képzômûvész, és számos más alkotó dolgozik együtt, mindenkinek megvan a maga tevékenysége, de vannak közös projektek is. Nem versenytársak vagyunk, hanem partnerek. Tapasztalatcserén, megosztáson, csoportos munkán alapuló közösség, ami nagyon sokat jelent azoknak, akik részt vesznek benne. Akkor most már érthetô, honnan a derû…

Nézd, elengedtem sok mindent. Azelôtt görcsösen akartam dolgokat, amik aztán rendre nem jöttek be. A nemzetközi közösségi platformokon keresztül találkoztam sok olyan nôi alkotóval, aki ugyanígy kezdte. Már van családjuk, gyerekük, de ott van a mûvészi ambíció is, a kreativitás is, és egyszer csak belevágtak, és apró lépésekkel, de hatalmas kitartással és lelkesedéssel építik a vállalkozásukat, mert az érezték, hogy ezt akarják csinálni, és meg is szeretnének élni belôle. Jöttek, elém kerültek folyamatosan a lehetôségek, és most nem szorongok, csak bízom abban, hogy minden jól alakul. NAGY GERGELY

82 Könyvjelzõ | 2014. április

80-83_Zorka_Fantazmo.indd 82

2014.03.26. 12:05

könyv±film

Fantasztikus tavasz A Fantazmo.hu online magazinban cikkek tucatja várta, hogy a fantasztikus mûveket kedvelôk felfedezzék maguknak kedvenc könyvük, filmjük, játékuk világát. Ezekbôl szemezgetünk kedvcsinálóként, hogy ön is látogatást tegyen a képzelet birodalmában! EL NEM KÉSZÜLT SCI-FI FILMEK: ALEJANDRO JODOROWKSY DÛNÉJE

A sci-fi filmek története tele van el nem készült alkotásokkal. Nyolc projektet mutatunk be, amelyek ha elkészültek volna, egészen más lenne a science fiction mozifilmek világa. A legtöbbet emlegetett megfeneklett projekt Alejandro Jodorowsky, a szürrealista filmmûvészet klasszikus alakjának nevéhez fûzôdik, aki a hetvenes évek elején a fejébe vette, hogy leforgatja minden idôk egyik legfontosabb sci-fi regényének, Frank Herbert Dûnéjének adaptációját. Természetesen ô írta hozzá a forgatókönyvet, Pault fia, Brontis alakította volna, a többi szerepben pedig olyan hírességek bukkantak volna fel, mint Orson Welles (Harkonnen báró), Salvador Dalí (IV. Shaddam császár), Mick Jagger (Feyd) vagy Alain Delon (Duncan Idaho). A film elôkészületeinek és a fenti hírességek megnyerésének története már önmagában is hihetetlen.

KÖZÉPFÖLDE HÉT CSODÁJA

Aligha lehet olyan olvasó az országban, aki ne tudna Tolkien kiváló regényeinek otthonául szolgáló világról. Csodálatos tájak, masszív erôdök, nyüzsgô városok, hullámzó dombok, mitikus erdôk… Az ókori világ hét legendás csodájából már csak egy áll, Középfölde hihetetlen építészeti öröksége viszont legfeljebb a regény minden példányának elpusztulásával merülhet feledésbe. Ha valakit megkérnek, mondjon egy jellegzetes középföldei épületet, valószínûleg Szarumán lakhelyét, Orthancot nevezné meg. Hasonlóan ikonikus torony Középfölde nagy ellensége, a feketemágus, Szauron erôdje, Barad-Dûr, amely hatszáz éven keresztül épült, óriási tömege majd’ másfél kilométerrel magasodik Gorgoroth fennsíkja fölé, de ott van Gondor fôvárosa is, a Pelennor Mezejére nézô Minas Tirith Fellegvára. A többi csodálatos építményrôl cikkünkben olvashat! www.alexandra.hu

80-83_Zorka_Fantazmo.indd 83

A MARVEL-KÉPREGÉNYFILMEK ELÔZMÉNYEI

Közelgô monstre cikksorozatunkban sorra vesszük a Marvel Univerzumba tartozó összes képregényfilmet, de elôtte áttekintjük a modern comics-filmek kezdeteit. Sokan az elsô X-men filmtôl számítják a szuperhôsfilmek reneszánszát az ezredforduló idején, és sokáig úgy tûnhetett, hogy csak Supermannek és Batmannek megy a szekere, illetve azoknak a karaktereknek, akiket jobban el lehetett különíteni a maszkos igazságtevôk világától.

FANTASZTIKUS GALÉRIA: STEPHAN MARTINIERE

Új, Fantasztikus galériák sorozatunkban ezúttal Stephan Martiniére csodálatos festményeibôl mutatunk néhány tucatot. Martiniére olyan hollywoodi ﬁlmek közremûködôje, mint az Ötödik elem vagy az Én, a robot, de illusztrálta többek között Larry Niven, Vernor Vinge, Neal Stephenson és Michael Swanwick könyveit is. Két alkalommal nyerte el a rangos Chesley-díjat fantasztikus mûvészetéért, ugyancsak kétszer a Brit Science Fictiondíjat, egy alkalommal a Hugót, háromszor pedig a Spectrum-díjat.

AZ OPERAHÁZ FANTOMJA FELDOLGOZÁSAI

Az Operaház fantomja több mint egy évszázados múltra tekint vissza, sokan mégis úgy hiszik, néhány éves zenés darabról van csupán szó. Nos, a Fantomot valójában egy bizonyos Gaston Leroux írta, aki regénye publikálásával példátlan sikersorozatot indított útjára. Írásunkból megismerhetô Az Operaház fantomja keletkezésének története, és az is, hogy milyen feldolgozások születtek belôle. Ezek az írások ingyen, teljes terjedelmükben a fantazmo.hu weboldalon olvashatók. Könyvjelzõ | 2014. április 83

2014.03.26. 12:15

friss

Kamaszok a boszorkányok és vérfarkasok ellen Philippa Gregory: A Sötétség Rendje Ahogyan megszokhattuk tôle, a királyregények királynôje, Philippa Gregory ifjúsági regényciklusának elsô részében sem hagyja cserben olvasóit. A Sötétség Rendje bôvelkedik a hátborzongató természetfeletti rejtélyekben, de az érdekfeszítô és szövevényes nyomozás mellett ott a fiatalos romantika, csipkelôdés és humor is. Vérfarkasok, rettegô apácák, boszorkányság, inkvizíció és egy titokzatos Rend munkálkodása a középkori Olaszországban. Megérkezett az új Alkonyat?

Philippa Gregoryt nem szükséges bemutatni a hazai olvasóknak, hiszen az elsôsorban romantikus történelmi-szerelmes regényeirôl ismert írónônek az elmúlt évek során számos könyve megjelent már magyarul. Ezekben a lebilincselô mûveiben a Tudor-kor, illetve a Rózsák Háborúja intrikákkal és túlfûtött szerelmekkel teli világába kalauzolta el olvasóit, nemzetközi bestsellereinek kirobbanó sikere miatt pedig méltán érdemelte ki a királyregények királynôje megtisztelô címet. Középkori regényei közül az egyik legismertebb a 2001-ben kiadott A másik Boleyn lány, amelyért egy évvel késôbb az év legjobb romantikus regényének járó díjat vehette át hazájában. A lenyûgözôen részletgazdag és megindítóan érzelmes regény alapján elôbb a BBC forgatott egy hangulatos tévéﬁlmet,

84 Könyvjelzõ | 2014. április

84-85_Gregory.indd 84

2014.03.26. 12:29

friss …egyáltalán nem lepôdnénk meg, ha Hollywood könyörtelenül lecsapna történeteire, és rövidesen az Alkonyat-széria trónkövetelô ellenfelét ünnepelhetnénk A Sötétség Rendje-ciklus könyveiben. majd 2008-ban egy magával ragadó egész estés mozifilm is készült belôle Natalie Portman, Scarlett Johansson és Eric Bana fôszereplésével. Örömteli, hogy a világhírû 60 éves angol írónôt most egy egészen új oldaláról is megismerhetik a magyar olvasók. Kevesebb, mint két évvel az elsô angol kiadás után idén tavasszal végre magyarul is megjelent The Order of Darkness (A Sötétség Rendje) címet viselô ifjúsági regényciklusának elsô felvonása, A Sötétség rendje Philippa Gregory új mûvével már fiatalok milliót hódította meg világszerte, és nem tûnik merész jóslatnak: nálunk is imádni fogják kalandokban bôvelkedô, misztikus történetét. Nem ez az elsô alkalom, hogy a népszerû írónô a célkorosztályt tekintve új vizekre evezett, hiszen Florizella hercegnô fôszereplésével már több tündérmesét is írt kisgyermekek számára. Habár A Sötétség rendje ifjúsági regény, ez nem jelenti azt, hogy könyve a kamaszokon túl az idôsebb korosztály tagjai számára ne nyújtana legalább ugyanolyan felejthetetlen élményt. Gregory a tinédzsereket célozta meg a középkorban játszódó mûvével, de mivel egy született mesélôvel van dolgunk, története kortól függetlenül mindenkit pillanatok alatt lenyûgöz majd. 1453-ban járunk Olaszországban, Luca Vera a Szent Xavérmonostor 17 éves papnövendéke, akit egyik éjszaka váratlanul kirángatnak az ágyából, hogy azonnali hatállyal kihallgassák. Eretnekséggel és tiltott tanulmányok folytatásával vádolják, mivel kiváló matematikai érzékére hagyatkozva megkérdôjelezte a Krisztus keresztjébôl származó szögek szent ereklye voltát. Halálos ítélet és kivégzés helyett azonban egészen más sors vár a tehetséges fiatalemberre – a rettegett és titokzatos inkvizítornak ugyanis sokkal komolyabb tervei vannak vele. Mint a vallatás végén megtudjuk az inkvizítortól, egy Rend szellemi vezetôjeként tevékenykedik, akit a Szentatya személyesen nevezett ki erre a posztra. V. Miklós pápa rendelte el a rejtélyek, eretnekségek és bûnök felderítését. Ennek a rejtélyes Rendnek kell magyarázatot találnia arra, amire lehetséges, és felszámolnia azt, ami tudható. Küldetésük nagy felelôsséggel jár, hiszen munkájuk során feltérképezik az embereket nyomasztó félelmeket, bejárják a keresztény világot Rómától egészen a végekig, hogy megtudják, mit mondanak, mitôl félnek, és mivel viaskodnak a helyiek. Egyszerûbben fogalmazva: egész egyszerûen tudniuk kell, hogy hova teszi be a lábát a Sátán. A Szentatya ugyanis meg van gyôzôdve róla, hogy közeleg az idôk végezete. De vajon miféle Rend tagja lehet ez az inkvizítor, aki maga mellé akarja állítani a fiatal fiút? Luca Vera a kihallgatás során csak annyit vesz észre, hogy a férfi csuklójának belsô oldalára egy sárkány fejét és behajlított farkát tetoválták vörös tintával, ennél többet azonban egyelôre nem sikerül megtudnia róla. A fiú ennek ellenére mégis elvállalja a szokatlan felkérést, majd a néhány hónapos felkészítô tanul-

mányokat követôen harmadmagával nekivág élete elsô küldetésének, amely a Lucretili-apátságba vezet, ahol az apácák nyugalmát rémisztô és érthetetlen jelenségek zavarták meg. Útjára elkíséri a monostorban korábban kuktaként dolgozó Freize, aki elkötelezett szolgálójaként segít neki kalandjaik során, továbbá az inkvizítor megbízásából velük tart még egy szigorú szerzetes is, Peter testvér, aki írnokként feljegyzésekben dokumentálja munkájuk fejleményeit. A háromtagú csapatnak eleinte fogalma sincsen arról, hogy miféle borzalmas és ördögi események várnak rájuk a zárdában, ahol az apácákat hátborzongató látomások gyötrik, ismeretlen okból kifolyólag alva járnak, testükön pedig vérzô stigmák jelennek meg. Mindezzel párhuzamosan megismerhetjük a Lucretili család történetének felettébb gyanús fordulatait is: az állítólagos végrendelet szerint a báró halála után ugyanis Giorgio fia örökli apja vagyonát és birtokait, aki Isolde nevû húgát – miután az nem hajlandó férjhez menni – az apátságba számûzi, hogy ott a fônöknôi teendôket ellátva élje le hátralévô életét. A szerencsétlen Isolde beletörôdik sorsába, de vele tart a zárdába hûséges és felvilágosult udvarhölgye, a mór származású Ishraq, akinek jelenlétét viszont egyáltalán nem nézik jó szemmel a rettegô apácák. Philippa Gregory ebbôl az érdekfeszítô alaphelyzetbôl bontja ki letehetetlenül izgalmas regényét, melynek során Luca Vera nemcsak az apátságban történô természetfelettinek tûnô rejtélyeket oldja meg, hanem egy másik ügyet is felgöngyölít, aminek középpontjában egy évekkel ezelôtt nyomtalanul eltûnt kisgyermek és egy állítólagos vérfarkas portyázásai állnak. Az írónô kiváló érzékkel teremti meg a kor különös hangulatát, amiben fontos szerephez jutnak a népi hiedelmek, a sötét varázslatok és az ártó boszorkányság, miközben biztos kézzel kuszálja össze a történet szálait, melynek végén Luca kitartásának és tudományos rátermettségének köszönhetôen minden titokról lehull a lepel. Az írónô érdemei vitathatatlanok: a sebes sodrású és váratlan fordulatokban bôvelkedô történeten túl ugyanis a kiváló jellemrajzok révén elképesztô élettel tölti meg szereplôit, akiknek figurája mind-mind emlékezetes marad. A Sötétség rendje azonban nemcsak az ötfôssé bôvült csapat szerteágazó nyomozásainak krónikája, hanem a kibontakozó szerelmek megindító története is, hiszen útjuk során az eleinte távolságtartó fiatalok egyre inkább egymás hatása alá kerülnek. Philippa Gregory tavaly már elkészült regénysorozatának második részével, amiben újabb rejtélyes kalandok elé állította fôhôseit, jelenleg pedig a harmadik felvonáson dolgozik. Mi egyáltalán nem lepôdnénk meg, ha Hollywood könyörtelenül lecsapna történeteire, és rövidesen az Alkonyat-széria trónkövetelô ellenfelét ünnepelhetnénk A Sötétség rendje-ciklus könyveiben. BAJTAI ANDRÁS

kb. 280 oldal, 2990 Ft Cartaphilus Könyvkiadó www.alexandra.hu

84-85_Gregory.indd 85

A könybôl részletet lapunk 52–55. oldalán olvashat Könyvjelzõ | 2014. április 85

2014.03.26. 12:29

Húsvéti

ajándékötletek

Visszafordíthatatlanul közeleg a tavasz, és vele együtt a Húsvét! Tudja már, hogy mi kerül idén a fészekbe? Az Alexandra Könyváruháza most jobbnál jobb ajándékötleteket kínálunk! A szórakoztató és foglalkoztatókönyvek mellett zenés gyermeklemezek, mesefilmek, sõt izgalmas játékok is megtalálhatók választékunkban!

Kepes Ágnes – Oszter Alexandra: Sün Peti és barátai Kepes Ágnes meséi a négy-hat éves korosztály életének történéseit, örömeit és bánatait ültetik át az erdei állatok világába. Az erdei óvoda rövid, kedves meséit Oszter Alexandra bájos illusztrációi teszik teljessé. 128 oldal, 2990 Ft

Mikola Péter

Zorka- mesék Egy kislány szemével a világ

Steiner Lıídia

illusztrációival

Mikola Péter – Steiner Lídia Zorka-mesék

Zorka bájos és hiteles gyermekhangja az óvodás korosztály mindennapi tapasztalatait jeleníti meg, miközben a mesét felolvasó kisgyermekes szülôkként mosolyogva ismerhetünk magunkra a felnôtt szereplôkben, mindnyájunk számára oly ismerôs élethelyzeteket ábrázol finom humorral fûszerezve. 86 | 2014. április 112Könyvjelzõ oldal

86-87_husvet_gyerekkonyvek.indd 86

Horváth Judit: Rózsák hercegnôje Ebben a könyvben az elsô magyar uralkodók családjából, az Árpád-házból való igazi hercegnôkkel ismerkedhetünk meg. Kalandos történeteik különleges idôutazásra hívnak. Vándorló ôseink nyomába szegôdhetünk a messzi pusztában, és bepillanthatunk a középkori királyok palotájába. 96 oldal, 2999 Ft

A legkisebbek ilyenkor már nagy izgalommal készülnek a húsvétra. Lepje meg gyermekeit, unokáit egy remek húsvéti mesekönyvvel és egy vidám rajzokkal teli kifestôvel, melyben a rengeteg kiszínezni valót mellett izgalmas és kreatív feladatok is várják a gyerekeket. Szánóczki Judit: Húsvéti kifestô 40 oldal, 199 Ft Nyírô Erzsébet – Juhász Fruzsina: Húsvéti ajándék 48 oldal, 999 Ft

2014.03.26. 15:58

Húsvéti válogatás Gerinomo Stilton: Harc a hasonmások ellen – Szuperhôsök 4. Az antihôsök is éppen hárman vannak, és teljesen úgy néznek ki, mint a szuperhôsök... csakhogy ôk gonoszok, és le akarják rombolni Cin Cityt! Minderrôl azonban csupán hôseink szereztek tudomást, mindenki más azt hiszi, ôk tartják rettegésben a várost. 192 oldal, 1799 Ft Egy új sorozat Bat Pat húga, Brilly Pat tolmácsolásában, aki két nôvérével együtt megalakította a híresneves Béta triót, és a padláson való lógás helyett egyetlen szárnycsapás alatt átmentek nyomozóba, hogy fényt derítsenek Baskerville rejtélyes eseteire. Roberto Pavanello: Négy barátnô, egy rejtély – Béta trió 1. 96 oldal, 1799 Ft A világítótorony ôre – Béta trió 2. 96 oldal, 1799 Ft

Szerencsének szerencséje – Székely népmesék A Székelyföldrôl és a csángók lakta vidékekrôl származnak e gyönyörû rajzokkal illusztrált könyv történetei. A fordulatos, váratlan eseményekben gazdag elbeszélések arra tanítják a gyerekeket, hogy a félelmét legyôzô, jószívû ember mindig diadalmaskodik a gonosz fölött. 256 oldal, 2999 Ft

Agyafúrt kölykök sorozat Szórakoztató tanulás dinoszauruszokról, az emberi testrôl, lovagokról, várakról és felfedezésekrôl. A hét tematikus kötet színes képekkel és illusztrációkkal, rafinált rejtvényekkel és szuper tudástesztekkel segíti a 7 év feletti lányok és fiúk fejlôdését. 112 oldal, 1299 Ft/könyv

86-87_husvet_gyerekkonyvek.indd 87

Gerinomo Stilton: A rejtélyes tiramisu esete – Mulatságos történetek 48. A Rágcsáliai Képtárból ellopták ’A tiramisu gyôzelme’ címû híres képet, és vele együtt szôrén-szálán eltûnt Egér-sziget legjobb restaurátora is… Bizony nem lesz egyszerû leleplezni a bûnösöket! 128 oldal, 1299 Ft

Joe Carrot: Az árnyak háza Hogy kicsoda Joe Carrot? Joe Carrot egy nyúl. De nem akármilyen nyúl: Joe Carrot magánnyomozó! Ügynöksége, a Carrot & Carrot a leghíresebb magánnyomozó iroda egész Tapsivárosban. A történetei pedig egyszerre izgalmasak és szórakoztatóak, és tele vannak rejtélyekkel és vidámsággal. 224 oldal, 2499 Ft

Könyvjelzõ | 2014. április 87

2014.03.26. 14:55

Húsvéti válogatás

Terrier kölyökkutya plüssfigura 3999 Ft

Roscoe mackó plüssfigura 2499 Ft

játék, ajándék

Mischief majom plüssfigura 4399 Ft

Meadow Medley boci plüssfigura 3499 Ft

Kiskacsa plüssfigura élethû hanggal 3499 Ft

Mágneses öltöztetõ Elisa hercegnõ 4399 Ft

Varázspálca

2499 Ft

Dekorálható fejdísz

2499 Ft Mágneses öltöztetõ Nina ballerina 4399 Ft

Szív alakú dekorálható tükör 3799 Ft

12 darabos fa puzzle - A farmon 1899 Ft

Formaválasztós óra 5199 Ft

Scratch Art strandos matrica szett 1899 Ft

Scratch Art popsztár matrica szett 1899 Ft

88 Könyvjelzõ | 2014. április

88-89_husvet.indd 88

2014.03.26. 14:59

CD, DVD

Húsvéti válogatás

Kiskalász Zenekar Hepehupa 2999 Ft

Húsvéti népénekek 2290 Ft

Kiskalász Zenekar Százlábú 2999 Ft

Kiskalász Zenekar Zsákbamacska 2999 Ft

Napvirág Zenekar Nevet a Föld 2999 Ft

A nagy óvodásalbum Dalok, mondókák, mesék ovisoknak 2999 Ft

Szinetár Dóra Árnyacska, szörnyecske Félelemûzõ mesék és dalok 3799 Ft

Nagy mondókásalbum A legismertebb mondókák óvodásoknak és kisiskolásoknak 2999 Ft

Bogyó és Babóca 1990 Ft Szófia hercegnõ – A hercegnõpalánta 3290 Ft Szörny egyetem 3290 Ft Repcsik 3290 Ft

Barbie és a bûvös Pegazus us Barbie Fairytopia Barbie mint Rapunzel Barbie és a Diótörõ

999 www.alexandra.hu

88-89_husvet.indd 89

Ft DVD

Könyvjelzõ | 2014. április 89

2014.03.26. 15:59

Csúri Ákos

Országkrónika emberszemüveggel Fotó: Steindl Gabriella

Negyedszázad alatt körbevonatozta az országot, és kíméletlen ôszinteséggel mutat be néhány megdöbbentô átváltozást, ugyanakkor tisztelettel adózik a kisemberek nagy váltásai elôtt. Mi hozza össze egy könyvben – Honfoglalók albérletben – a bányászt, a kohászt, a sírásót, a baktert, a szódást, a juhászt meg az üvegfúvót a tudományos kutatóval és a papokkal? A szerzô találkozásai, beszélgetései munka közben, hiszen idônként beállt hozzájuk dolgozni. Igazi korkép, ez a rendszerváltozás óta elsô ilyen lélegzetvételû, klasszikus riportkönyv.

Mi történt ezzel az országgal az elmúlt 25 évben?

Csapongott. Kezdetben volt egy hatalmas várakozás, hogy a múltat ténylegesen – a Kádár-korszakkal együtt – végképp el kell törölni. Ezt mondták azok, akiknek lesöpörték a padlását, vagy akinek a rokonságából 1956 miatt kivégeztek embereket, de mondták – talán a leghangosabban – azok is, akik a kommunista rendszer haszonélvezôi voltak és a pártirodából kilépve napjában többször bérmálkoztak… 1989-ben azt várta az ország, hogy egyik napról a másikra nyugati ﬁzetések lesznek, varázsütésre kicserélôdnek az utak, az épületek, csak azzal nem számolt senki, hogy az utolsó pillanatban kimentették az ország vagyonát, nem volt tartalék. Az emberek pedig nagyon hamar kiábrándultak, ítélkeztek, miközben valójában fogalmunk sem volt arról, hogy mi miért történik. 17-18 évesen, amikor elindultál és megtaláltad a beszélgetôpartnereidet, akkor mit éreztél ebbôl a változó világból?

Elkapott az eufória. Volt bennem egy elég komoly kommunistaellenesség, ami máig nem változott. Vallásos család vett körül, anyai nagyapám a szegedi egyetem ’56-os bizottságának volt az elnöke,

90 Könyvjelzõ | 2014. április

2_1_csuri.indd 90

2014.03.25. 17:19

Kolozsvárról érkezett, amikor Trianon után az egyetem a Tisza partjára költözött. A közös ebédek témája volt a gulyáskommunizmus átlátszó hazugsága. Mindezek mellett néptáncoltam, és a népdalok szövegeit gyûjtô utakon ismertem meg. Az adatközlôk által tanultam meg beszélgetni az emberekkel, akik a mindennapi élet tapasztalatából formálták véleményüket. Ezért is kötöd össze az egyes részeket népdalokkal?

Nálam éjjel-nappal szól a népzene, írás közben a zene is irányítja a szövegeim ritmusát: követhetô, hogy mikor hallgattam keservest vagy éppen szaporát. Érzelem, hangulat, útmutatás a születéstôl a halálig, tapasztalati bölcsesség sûrûsödik minden népdalban, ezeknél jobb mottókat keresve sem találnék. Aki ismer téged, tudja rólad, hogy politikai újságíró vagy, aki napi aktualitásokról ír. Ezekkel a beszélgetésekkel viszont átléped a politikát, egyetlen politikusról sem írsz, ellenben hosszasan foglalkozol a kohásszal, a juhásszal.

A politikát nem esik nehezemre „átlépni”. Engem igazán ezek az emberek érdekelnek, akik megjelennek a könyvben. Közöttük érzem jól magam és boldogan töltöm velük az idôt. Kerestem azokat a szakmákat – mielôtt végleg elfelejtenénk –, amelyek a múltba mutatnak és a rendszerváltó korszakkal együtt esetleg hamarosan eltûnnek: a bakter, a szikvizes, a temetôben munkásszállást kapó sírásó, vagy a bányász. Többnyire – mert manapság az ötperces bulvár idôszakát éljük – az újságíró kollégák és az újságot olvasók sem szánnak idôt a hírek mögöttesére, a sorsokra. Én viszont napokat fordítottam rájuk, többször visszamentem hozzájuk… ….pontosabban vonatoztál hozzájuk. Meddig és hová utazol?

A vonatozás nálam egy rítus volt. A ’90-es években eséllyel pályázhattam volna a MÁV-büfékocsi Örökös Tagja címre. Megkerestem a legstabilabb asztalt, kipakoltam az újságokat, a kéziratokat, dolgoztam, és közben találkoztam hús-vér ﬁgurákkal, ﬁgyeltem a peronon várakozó embereket. Sok ilyen találkozásból született interjú. Idônként le kell szállni és be kell menni a városokba és falvakba, hogy megismerjük azt, amit az autópályán vagy a vágányokon suhanva észre sem veszünk. Fogalmam sincs, hogy hol szállok le és meddig tart az út. Célálincs. lomások vannak, végállomás még nincs.

A rendszerváltás utáni újságírás ugyanabba a hibába esett, mint a politika: elitben és alattvalóban gondolkodott, meg abban, hogy az újságíró majd jól megmondja, hogy mit gondoljon a nép. Ma még ott tartunk, hogy a nép azt veszi tudomásul, hogy ki tudja-e ﬁzetni a számláit a hónap végén. Nem érdekli a GDP. De van ellenpélda is. Egyik szereplôm, Erzsike választásain keresztül azt mutatom meg, hogy vannak helyzetek, amikor egy falusi asszony vállára vesz egy céget, és hirtelen a munkáspárti közösség vadkapitalistája lesz, aki tovább lát a parizernél. Döntéseivel kilép a korábbi kereteibôl, az emberi kapcsolataiból, kirúgja az osztálytársát, a szomszédasszonyát, mert a racionalitás ezt követeli, viszont a csôdtôl ment meg egy falusi vállalkozást és majd 100 embernek ad állandó munkát. Rendszerváltásról vagy inkább átváltozásról tudósítanak a 25 éven át rögzített interjúid?

Kulcsszó ugyan az átváltozás, de még fontosabb az átmentés, a felszínen maradás. Voltak, akik elfogadták a sorsukat és sodródtak, de voltak, akik rettegtek korábbi egzisztenciájuk elvesztésétôl, és mindent elkövettek azért, hogy átmentsék magukat. Ez utóbbi társaságnak kizárólagos urai: a pénz és hatalom. De ne osszuk ketté ezt az országot a becsületes vesztesekre és a becstelen nyertesekre, mert találtam olyanokat, akik kilépve a skatulyákból, a maguk életét élik rendszerváltozástól teljesen függetlenül. Egy most 16-17 éves fiatal mit ért meg ebbôl a világból? Ôk lennének az új honfoglalók, vagy azok az emberek, akik 25 éve voltak fiatalok, akárcsak te?

Most is ﬁatal vagyok… Minden egyes ember, aki megszületik, az anyaföldjén honfoglalónak számít. Mindannyian azzal az útlevéllel érkezünk, hogy az addigi hont megváltoztatjuk: javítjuk, szépítgetjük a házainkat. Huszonöt éve a honfoglalóink a generál tatarozás feladatát kapták meg a történelemtôl a tulajdon ígéretével, de valahogy úgy alakult, hogy a végén nem a miénk lett a ház, sôt a bérleti díjat is megemelték. Fôbérlôk helyett albérlôk maradtunk. Nem csak a ﬁataloknak, hanem minden generációnak szól a könyv: hogyan, milyen – társadalmi és személyes – buktatókon keresztül formálódott az a szabad ország, amelyben élünk. Van egy állandó ihletforrásod, a könyv belsô borítófülén megjelenik és vele búcsúzol a hátsó borítón.

Beszélgettél ezekkel az emberekkel. Kíváncsi íváncsi voltál rájuk, olvasol a gesztusaikban. Azz elmúlt 25 évet az ô szemükkel mutatod meg, és ezzel egy lassan feledésbe menô mûfajt teszel újra jra elénk.

Az apai nag nagymamám, akinek az alakja nagyon is valóságos. Az al alfa és ómega. Valójában ô indított el. Személyes tragéd tragédiám, hogy januárban csak a kéziratot tudtam a kezé kezébe adni, a könyv megjelenését már nem érte meg. Ugya Ugyanakkor a könyv megírása közben utolért a boldogság is, e kettô adja a könyv lírai töltetét.

Az irodalmi riport mûfaját. Ez olvasmányovasmányomozó riport, sabb, követhetôbb, mint az oknyomozó hiszen bátran használ szépírói eszközöket.

Lesz folyta folytatás?

Rajtam ne nem múlik. 500 oldal, dal, 3990 Ft Gondolat dolat Kiadó www.alexandra.hu

2_1_csuri.indd 91

KERTÉSZ ÉVA (N3 PR) Könyvjelzõ | 2014. április 91

2014.03.26. 14:57

Két üveg r vásárlásako t n palackonké

999 Ft

Vásároljon két palackkal az akcióban szereplő 6-féle Matias szekszárdi vörösborból 1999 Ft-os akciós áron, és az egyik palackot ajándékba adjuk. Így egy üveg vörösbor mindössze 999 Ft-ba kerül. Egy palack akciós ára: 1999 Ft, 0,75 l/palack, 1 l: 2665 Ft

$= $.&,Ð%$1 6=(5(3/Ŋ 0$7,$6 6=(.6=É5', 9g5g6%252. Kadarka 2011

Kékfrankos 2008

Drive 2008

Merlot 2008

eredeti ár: 2235 Ft

eredeti ár: 2945 Ft

eredeti ár: 3660 Ft

Cabernet Franc 2008

Cabernet Sauvignon 2008

eredeti ár: 3600 Ft

eredeti ár: 3660 Ft

A Matias borok megvásárolhatók országszerte a bort árusító Alexandra Könyváruházakban. 92 Könyvjelzõ | 2014. április az itt felsorolt borok vesznek részt. Az akcióban kizárólag Az akció a készlet erejéig érvényes, más kedvezménnyel nem vonható össze. 92-93_Matias_Eldorado.indd 92

2014.03.26. 13:06

! T E L Ü R Ő J Ú Z A IT T

olt ngokra hang a h i e n ze val, ta e játékosságá ilágával. A tisz n v k ze o a g e n a ss h e a rt e egism erkedést gy a kicsiket m ora örömet okoznak! ezdeni az ism o k h n r, rá e o sz k d g ó lé m e legjobb lább akk Sosem lehet n. mwhackers a őtteknek lega o ln o fe B a ó ll k á re l e ő b sz gszerüzletbe n vek ang a h h tő ó ü d á zó r ts o já t ld műanyag csö llamo t az E ráadásul a da s termékeke

mwhacker

o Keresse a Bo

A hangszereket keresse az Eldorádó Hangszerkereskedésben! Alexandra Könyvesház, 1055 Budapest, Nyugati tér 7. Tel.: +36 1 217 5613. Nyitva H–Szo: 10–22, V: 10–20 www.alexandra.hu

92-93_Matias_Eldorado.indd 93

www.eldoradomusic.hu

Könyvjelzõ | 2014. április 93

2014.03.26. 13:06

PÁRISI GALÉRIA BUDAPEST MÚZEUM KÖRÚT 3. 1053

94 Könyvjelzõ | 2014. április

Tel: 00 36/20 924-2518 00 36/30 961-9958 www.parisigaleria.hu

94-95_Parisi_Galeria.indd 94

2014.03.26. 13:26

PÁRISI GALÉRIA BUDAPEST MÚZEUM KÖRÚT 3. 1053 www.alexandra.hu

Tel: 00 36/20 924-2518 / 00 36/30 961-9958

Könyvjelzõ | 2014. április 95

www.parisigaleria.hu

94-95_Parisi_Galeria.indd 95

2014.03.26. 13:26

2014. áprilisi programok

Alexandra Pódium programok • 2014. április 1055 Budapest, Nyugati tér 7. | Tel.: 06 1 428 7070 01., KEDD 19.00 Ararát csúcsmászás – 5137 méter. Hegymászótúra a legendák hegyére a varázslatos Keleten. Svéd Lappföld – Kungsleden, avagy a Királyok Útja – a Fjallraven Classic útvonalán az éjféli nap alatt. Közremûködik Gyimóthy Balázs túravezetõ. Képes élménybeszámoló az Eupolisz Utazási Iroda szervezésében 03., CSÜTÖRTÖK 18.00 Saskia Sarginson Ikrek címû kötetérõl Almási Kitti klinikai szakpszichológussal Vasvári Judit újságíró, a Life.hu szerkesztõje beszélget. Házigazda az Alexandra Kiadó 05., SZOMBAT A TÁ-TI-KA programsorozat foglalkozása a legkisebbek (0-6 év) részére. 10.15 Babazene 11.15 Zeneovi. Részletek a www.tatikazene. hu oldalon

18.00 Alexandra Filmklub – Kay Pollak: Hétköznapi mennyország. A vetítés után filmelemzésre, vitára kerül sor Bárdos Csaba vezetésével 12., SZOMBAT

A fekete-hegyek színes országa. Közremûködik Szõnyi Attila túravezetõ. Képes élménybeszámoló az Eupolisz Utazási Iroda szervezésében 19., SZOMBAT

11.00 Mesés-rajzos könyvbemutató Kepes Ágnessel és Oszter Alexandrával, ahol Szily Nóra beszélget a két alkotóval, a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelenõ, Sün Peti és barátai címû kötetük kapcsán. Házigazda az Alexandra Kiadó 15., KEDD

A TÁ-TI-KA programsorozat foglalkozása a legkisebbek (0-6 év) részére. 10.15 Babazene 11.15 Zeneovi. Részletek a www.tatikazene.hu oldalon 18.00 Alexandra Filmklub – Bille August: Hódító Pelle. A vetítés után filmelemzésre, vitára kerül sor Bárdos Csaba vezetésével 29., KEDD

16.30 Nick Barlay Szellemek nyomában címû kötetének bemutatója. A szerzõvel Oláh Andrea beszélget, a regénybõl Téri Sándor olvas fel részleteket. Házigazda a K.u.K. Kiadó 19.00 Kilimandzsáró – 5895 méter. Afrika csúcsától a fûszerek szigetéig. Közremûködik Szabó Szilveszter túravezetõ. Montenegró –

19.00 Vulkántúra – Dél-Olaszország Nápolytól Szicíliáig: Vezúv, Etna, Lipari-szigetek. Közremûködik Schnürmacher Tamás túravezetõ. Irán – Barangolás az õsi Perzsia földjén. Közremûködik Cseh Zsombor túravezetõ. Képes élménybeszámoló az Eupolisz Utazási Iroda szervezésében

Irodalmi Kávéház programok • 2014. április 1075 Budapest, Károly krt. 3/C | Tel.: 06 1 479 7070 17., CSÜTÖRTÖK

25., PÉNTEK

19.00 Szabadság, szerelem – Lévai Katalin vendége Varsa Vera tanár, író, a most megjelent Szalamandra: Egy élet a Gestapóval és az AVO-val szemben címû könyv szerzõje

18.00 Hölgyklub – Pedagógia – mûvészet – terápia. Tomana Györgyi vendége Komáromi Erzsébet textilmûvész, mûvészetterapeuta, a „Tárt Kapu” Galéria és Pszichiátriai Mûvészeti Gyûjtemény vezetõje

Részletes programunk megtalálható a www.alexandra.hu weboldalon. A mûsorváltoztatás jogát fenntartjuk! A programjainkon sem hang-, sem video-, sem filmfelvétel nem készíthetõ, sem fényképezni nem lehet!

ÍZELÍTŐ AZ ÁPRILISI 1+1 GYEREKKÖNYVAKCIÓNKBAN SZEREPLŐ KÖNYVEINKBŐL:

96 Könyvjelzõ | 2014. április

96-97_PODIUM_BOLTI_hirek_Marinko.indd 96

2014.03.26. 16:02

bolti hírek, akciók KIADÓI AKCIÓK

BOLTI KUPONAKCIÓK Az alábbi Alexandra Könyváruházakban a megadott idôszakban kupon ellenében 20% kedvezményt biztosítunk könyvvásárlás esetén. További részletek a bevásárlóközpontok honlapján. BUDAPEST, CORVIN PLAZA Tavaszi kuponfüzet, április 4–6. BUDAPEST, MAMMUT BEVÁSÁRLÓKÖZPONT Mammut csütörtök, április 10. BÉKÉSCSABA, CSABA CENTER Tavaszi divatnapok és akciók, április 11–12. DEBRECEN PLAZA Shopping Weekend, április 11–13. DEBRECEN, PIAC U. 34–36. Városközpont kuponakció, április 11–13. KESZTHELY, ALPHAPARK Late-night shopping, április 12. SZÉKESFEHÉRVÁR, ALBA PLAZA Tavaszi divatnapok, április 11–13. A kupon akciós könyvek és tankönyvek vásárlására nem jogosít, más kedvezménnyel nem vonható össze. Egy vásárlásnál csak egy kupon használható fel. A kupon az online rendelések bolti átvétele esetén nem érvényes.

Nicol Ljubić

AKADÉMIAI KIADÓ egyes kötetek 10–50% kedvezménnyel március 17. – április 13. között KOSSUTH KIADÓ – egyes gyermek- és ifjúsági kötetek 30 és 50% kedvezménnyel április 1–30. között SZIGET KÖNYVKIADÓ egyes kertészeti kötetek 20-50% kedvezménnyel április 1–30. között ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 1+1 akció a kiadó meghatározott köteteire április 1–30. között Az akciók a megadott idôszakban, illetve a készlet erejéig érvényesek. Az egyes áruházak készlete eltérhet. Az akciók más kedvezményekkel nem vonhatók össze. További részletek az Alexandra Könyváruházakban és a www.alexandra.hu weboldalon.

Bonaca

Robert csöndes történészdiák Berlinben, akit soha nem foglalkoztatott horvát származása, mígnem egy nap találkozik a szerb Anával. Egymásba szeretnek, az idill azonban nem tart sokáig. A gyanú, hogy a lány kettôs életet él, csakhamar beigazolódik. Ana apját, a korábbi egyetemi tanárt azzal vádolják, hogy bûnrészesként részt vett szerbiai muszlim családok meggyilkolásában. Robert a hágai bíróságra utazik, hogy nyomon kövesse a büntetôpert – és hogy választ kapjon a kérdéseire: Šimić tényleg elkövette-e azt az ördögi bûntettet, amely miatt most háborús bûnösként áll a bíróság elôtt? Hogyan férhet össze ez az aljas tett az imádott apa, anglisztikaprofesszor és elismert Shakespeare-kutató alakjával? És ami ennél sokkal lényegbevágóbb: Vajon a szülôk bûnei átszállnak-e a következô generációra? És vajon legyûrhetik-e a múlt terhei a szerelmet? Az akció részleteiről a magazin hátoldalán tájékozódhat

Fogyasztói ár: 2490 Ft Terjedelem: 184 oldal

www.alexandra.hu

96-97_PODIUM_BOLTI_hirek_Marinko.indd 97

Könyvjelzõ | 2014. április 97

2014.03.26. 15:04

rejtvény

SZEMTELEN KÉRÉS

Január–februári megfejtés: „Ne is tagadd, már nem szeretsz úgy, mint régen!”

M 1

Az Alexandra Könyvesház által felajánlott könyvutalványt nyerték: Diós Noémi Budapest Gunyhó Nándor Gyôr Harmath Artemisz Budapest Illés Mónika Karancsalja Kissné Cseh Éva Nagykanizsa Kovács Erika Eger Mászárosné Viczián Margit Budapest Petô Béláné Miskolc Tímár Ferencné Budapest Vértesi-Molnár Annamária Pécs A könyvutalványt postán küldjük el. Beküldendô: a rajz poénja. A megfejtéseket postai levelezôlapon a következô címre kérjük küldeni: Könyvjelzô – Alexandra 1075 Budapest, Károly krt. 3/c Beküldési határidô: 2014. május 15. A levelezôlapra írják rá: Könyvjelzô keresztrejtvény. Az e-mailen, faxon vagy borítékban érkezett megfejtéseket nem tudjuk figyelembe venni! A rejtvényt helyesen megfejtôk között minden hónapban 10 db 2000 forintos könyvutalványt sorsolunk ki, amelyek az Alexandra könyváruházakban az ország területén bárhol beválthatók.

MAKACS, NYAKAS

ÉRTÉKTELEN HOLMI

BEIKTATÁSI ÜNNEPSÉG

KEZDETI HIBA!

FÜLGYULLADÁS (ORVOSI)

MACI ...; RAJZFILMHėS MEDVE

ISMERETLEN HELYEN ÉDES PÁLINKA VICC MAGVA!

MARGARINMÁRKA

FELÉM SZALAD GÖRÖCS JÁNOS BECENEVE

JUNIOR, RÖVIDEN

FERTėZė BETEG, RÉGIES SZÓVAL

FELVIGYÁZÓ CSAPADÉK

A GÖRÖG ÁBÉCÉ HETEDIK BETĥJE

M 2

ELVÉTEL FIZETÉSBėL

MÉTER, RÖVIDEN MÓKUS, RÉGIESEN A -VAL PÁRJA

SIKERES ALKU

ARANY, OLASZUL RÁDIUSZ

A REVIZOR ÍRÓJA (NYIKOBURGOLAJ) NYAFAJTA FÉMVÉG!

MARÓ HATÁSÚ ANYAG

NÉHAI SZÍNÉSZ (LÁSZLÓ)

MÁR KEZDETTėL; AB OVO

TÖLTELÉKÁRU GÖMBÖCBEN

CSėVÉG! FÖNTRėL

LÉTELEMÜNK

VESZÍT TÜZESSÉGÉBėL

AMERIKAI HÍRTELEVÍZIÓ

KITÁR

ODO APÁT VÁROSA

AZ ILLETėVEL

SULI KÖVETI!

TÚLZOTT MÉRETĥNEK TART

PÁSZTORTÁNC KELLÉKE

GRAMM, RÖVIDEN

FELSÜL KÉSVÉG! HELYSÉG PÉCSHEZ KÖZEL

EURÓPA, AMERIKAI SZEMMEL

BĥNEIT PAPNAK MEGVALLJA

BANÁNHÉJ!

LEVESBETÉT!

MI ...?; ZORÁN EGYKORI SLÁGERE

FRANCIA FOLYÓ

NÉMÁN IGÉZ!

SKÓT JÁNOS!

A -TėL PÁRJA

KÍMÉLETLENÜL PUSZTÍT

ELSėRANGÚ

PAN TÁRSA TESTÜNK MOTORJA

DALVÉG!

JOULE FÉKTELEN

VALAMINT, TOVÁBBÁ

HINTė TISZAPARTI VÁROS

SANTA, RÖVIDEN

RÓMAI 50-ES

LÉGMOZGÁS

NEWTON, RÖVIDEN

KARÉJ VÁGÁSA

AGRÁRESZKÖZ

KÜRTÖS VEZÉR!

ÓN, LATINUL

FÉNYKÉPET JAVÍT

KÖZELKELETI NÉP

MEGSZID GERMÁNIUM

HÁZėRZė ÁLLAT

RÉSZBEN RÁESė!

IDEGEN RIADÓ! DEN ...; HÁGA

LELKET TIPOR

NÉVELė

BAJBAN VAN! PÉNZBELI FOGLALÓ

SIVATAGI ITAL!

KÖZÉPEN LÁBAL! LITER

ÖKÖR, NÉPIES SZÓVAL

ELADÓ ÁLL MÖGÖTTE

PACA A RUHÁN

FÉL ÉV!

ÉLETRE ELėKÉSZÍTė

FÖLÉ ELLENTÉTE

RÁDIUSZ FELSė VÉGTAG RÉSZE

ROLINAK IS BECÉZIK

SASZTRI EGYIK NEVE

LANTÁN

ÉKKė ANYAGA

MASCAGNI-OPERAHėSNė LÉTEZIK RÓMAI 50-ES

KÖZÉPEN PIRULÓ!

BELSė TÉR!

LUK KÖZEPE!

TAVALYI, RÉGI

AMPER, RÖVIDEN

ÁGYBÓL KISZÁLL

LIBABESZÉD!

98 Könyvjelzõ | 2014. április

98_keresztrejtveny.indd 98

2014.03.26. 12:27

eur__kjelzo_1-1_HIRD_2014_FESZTIVAL_Layout 1 3/24/14 3:31 PM Page 1

k n u z z o k l á Tal ! n o l á v i t z s e f v y n ö K a tközi

e z m e N i t s e p . a 7 d 2 – u 4 B 2 . I s X i l i X r p á . 4 1 0 2 l á v i t z ságai s n e o f d j v ú y Ó n D ö IA K PA KÖNYVK Az EURÓ

ANNE APPLEBAUM Vasfüggöny

VÁMOS MIKLÓS A New York–Budapest metró

ANNA FUNDER Stasiország

HÁY JÁNOS Napra jutni

B2_B2_kulon.indd 3

KONRÁD GYÖRGY Itt, Európában

PATRICK NESS A daruasszony

THOMAS GLAVINIC A kamerás gyilkos

NYEL N É M JÁN! Z D E N V A D T S KE Ó D NYVKIA Ö K A P Ó R U EG AZ E

20%

ET KÖNYVEINK TJA M A VÁSÁROLH www.alexandra.hu

HATICE MERYEM Csak egy hüvelyknyi férjem legyen…

www.europakiado.hu Könyvjelzõ | 2014. március 3 www.facebook.com/europakiado E U R Ó P A

2014.03.28. 13:02

2 Könyvjelzõ | 2014. március