1
„A rakéta pont a fejük felett találta el a
tetőt. Olyan volt mint egy mészárlás. Három lányom meghalt, a negyedik súlyosan megsérült; a többi gyerek is borzasztó sérüléseket szenvedett... Miért bombáznak ártatlan civileket az otthonaikban? Hogy engedhetik ezt meg?” Ahmad Szulejmán, akinek lányai egy 2012. augusztus 20-i kettős légitámadás áldozatai között voltak. Tarmala, Dzsabal az-Zavíja, Szíria. Minden évben több ezer embert ölnek, sebesítenek vagy erőszakolnak meg, kényszerítenek otthonaik elhagyására a hagyományos fegyverekkel és lőszerekkel való visszaélés vagy más, ezekkel kapcsolatos jogsértések és atrocitások következtében. A háborús övezetekből érkező felkavaró tanúvallomások és képek, valamint a világszerte jelentkező emberi jogi krízishelyzetek mind a felelőtlen fegyverszállítmányozás és szabályozatlan fegyverkereskedelem megszüntetésének sürgősségét bizonyítják. Aleppó, Szíria, 2012. augusztus. Amnesty International
Az ENSZ nemzetközi civil szervezetek és politikai nyomás hatására elindított tárgyalási folyamata egy olyan Fegyverkereskedelmi Szerződés (Arms Trade Treaty, ATT) elfogadását tűzte ki célul, amelyben lefektethetik a globális fegyverkereskedelem ellenőrzésére vonatkozó nemzetközi normákat. A tárgyalásoknak már 2012 júliusában véget kellett volna érniük, az egy hónapig tartó ATT ENSZkonferencián. Ugyan történt némi előrelépés az ügyben, a konferencia mégis megegyezés nélkül zárult az államok egy kis csoportjának akadályozó taktikái miatt. A szerződés tervezett szövege számos emberi jogi rendelkezést tartalmaz, ám ezek és más kulcsfontosságú intézkedések is további megerősítésre szorulnak. Az ATT konferencia óta az Amnesty International és több száz civil szervezet tovább folytatta kampányát egy hatékony Fegyverkereskedelmi Szerződés mellett. 2013 márciusában az ENSZ-tagállamok újra összeülnek New Yorkban egy kilenc napos tárgyalásra, hogy véglegesítsék az egyezményt. Több állam, köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) öt állandó tagja (Kína, Franciaország, az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok) felelős a világ hagyományos fegyverkereskedelmének és közvetítésének döntő részéért, és bír kulcsfontosságú szereppel egy emberi jogok tiszteletén alapuló, hatékony ATT-ről való döntés elfogadásában. Ez a jelentés illusztrálja az öt, állandó BT-tag nagyhatalom globális fegyverpiaci szerepét, és rávilágít a Szerződés kulcsfontosságú, javításra szoruló rendelkezéseire. Az Amnesty International felszólítja az ENSZ tagállamok vezetőit és képviselőit, hogy használják fel befolyásukat egy hatékony ATT 2013. március végéig történő elfogadása érdekében.
2
Kína könnyűfegyver-kereskedelme A kínai hagyományos fegyverek nagy részét állami cégek gyártják. A kézi- és könnyűfegyver (Small Arms and Light Weapons, SALW) kategóriába tartozó eszközök fő gyártói a China North Industries Group Corporation (Norinco Group) és a China South Industries Group Corporation (CSGC). Ez a két vállalat megosztva gyártja valamennyi kínai kézi- és könnyűfegyver típust, ideértve a gépkarabélyokat, a gépfegyvereket, a gránátvetőket, az aknavetőket és a hozzájuk tartozó lövedékeket. A kínai törvények értelmében a fegyverek, lőszerek és hozzájuk tartozó felszerelések exportját csak olyan állami cégek végezhetik, mint például a Norinco Corporation, ami a Norinco Group és a CSGC fő külkereskedője, vagy az a Poly Technologies Inc., amely 2008-ban váltott ki nemzetközi felháborodást azzal, hogy egy Zimbabwébe tartó hajót látott el fegyverekkel.
Eltűntek fala, Bengázi, Líbia, 2011. április. Amnesty International
Kínai kézi- és könnyűfegyvereket találtak több, az ENSZ BT fegyverembargója alatt álló országban, és olyan országokban, ahol azokat nagy valószínűséggel a nemzetközi jogot vagy emberi jogi normákat sértő bűntettek elkövetésére vagy azok támogatására használják fel ezeket; ilyen például a Kongói Demokratikus Köztársaság, vagy Dárfúr és Szudán más tartományai. Nem mindig lehet tudni, hogy ezeket közvetlenül Kínától szerezték-e be, de több kínai gyártású fegyver (például QLZ87 automata gránátvetők) tűnt fel Dárfúrban és a közelmúltban Dél-Kordofánban is. 2011-ben az ENSZ-embargó dárfúri betartását felügyelő szakértői bizottság jelentésében beszámolt arról, hogy a szudáni haderők, biztonsági ügynökségek és a kormány támogatását élvező milíciák Dárfúrban használt kézifegyverlövedékeinek jelentős részén kínai hadiipari cégek jelölései láthatók. Kína fegyverexportra vonatkozó törvényei nem tartalmaznak olyan kritériumokat, amelyek alapján a fegyverüzlet hivatalos jóváhagyását meg lehetne tagadni, ha a fegyvereket nagy valószínűséggel emberi jogi vagy humanitárius jogi visszaélésekre használnák fel. Ehelyett Kína fegyverexportra vonatkozó elvei a 3
következők: „(1) a fogadó ország igazságos önvédelmi lehetőségéhez való hozzájárulás; (2) az érintett régió és az egész világ békéjének, biztonságának és stabilitásának fenntartása; (3) nem-beavatkozás a célország belső ügyeibe”. Ezek az elvek széles réseket hagynak a felelőtlen fegyverexport-engedélyek kiadására. Ezen kívül a kínai jelentések áttekinthetőségének hiánya megnehezíti az exportált fegyverek mennyiségének vagy céljának vizsgálatát, hacsak később külföldön fény nem derül ezekre. Líbia: A kínai kormány mulasztást követett el az állami vállalatok ellenőrzését illetően? Egy kanadai újságíró által a Kadhafi-kormány bukása után, Líbiában talált dokumentumokból kiderült, hogy a kormány képviselői Pekingbe látogattak 2011 júliusában. Ott tartózkodásuk során kínai állami vállalatok (Norinco, China National Precision Import-Export Corp (CPMIEC), China Xinxing Import and Export Corporation) tisztviselőivel találkoztak, hogy egy 200 millió dolláros fegyverbeszerzésről tárgyaljanak. A The Globe and Mail című lap titkos, Algérián és DélAfrikán keresztül lebonyolított kínai fegyverszállítmányokról szóló tárgyalásokról számolt be. Bár nincs bizonyíték arra vonatkozólag, hogy a fegyverek exportja ténylegesen megtörtént, a kínai cégek hajlandónak mutatkoztak a Kadhafikormánnyal való üzletre, miközben a líbiai kormány az ENSZ BT fegyverembargója alatt állt. A kínai tárgyalások ideje alatt tovább tombolt a kormányellenes erők és a Kadhafi-pártiak közötti erőszak, valamint a nemzetközi NATO-csapatokkal vívott összecsapások. Kadhafi csapatai komoly nemzetközi humanitárius jogi visszaéléseket
követtek el, ideértve a háborús bűncselekményeket is, valamint tömeges emberi jogsértéseket. Hagyományos fegyverek széles skáláját bevetve szándékosan megölték vagy megsebesítették fegyvertelen tüntetők tömegeit, erőszakkal eltüntették, kínozták és bántalmazták az ellenállással gyanúsítottakat, és önkényesen tartóztattak le rengeteg civilt. Aknavető-, ágyú- és rakétatámadásokat indítottak, lakóövezetek ellen is, és olyan válogatás nélkül ölő fegyvereket – mint a taposóakna vagy a kazettás bomba – használtak, amelyek számos civil áldozatot szedtek. Törvénytelenül végeztek ki olyan személyeket, akiket elfogtak és megkötöztek, így nem jelenthettek fenyegetést. A kínai Külügyminisztérium tagadta, hogy tudott volna a fent említett tárgyalásokról, és kínai tisztviselők korábban kijelentették, hogy a fegyvereket exportálni szándékozó vállalatoknak a megfelelő kormányszervektől engedélyt kell kérniük, mielőtt tárgyalásba kezdenének.
Kína állítása szerint elfogadta annak szükségességét, hogy a Fegyverkereskedelmi Szerződés az emberi jogok és a humanitárius jog tiszteletére vonatkozó részt is tartalmazzon, de az ezen követelményekre vonatkozó szigorú szabályozást ellenezte. A szerződés egészét illetően Kína beleegyezett júliusban, hogy az a kézi- és könnyűfegyverekre is kiterjedjen, főként a Szubszaharai Afrika fejlődő országainak nyomására, de tiltakozott a kormányközi ügyletek és „ajándékok” eseteinek belefoglalása ellen, amely, ha megvalósul, komoly kiskaput hagyna a felelőtlen fegyverüzletek számára.
Franciaország: technológia átadása Szudánnak Dárfúrban már tizedik éve folyik a konfliktus, a megoldás legcsekélyebb jele nélkül, és az emberi jogi visszaélések továbbra is széleskörűek maradtak. Ennek ellenére a nemzetközi figyelem átterelődött más szudáni eseményekre, például az ország dél-kordofáni és kék-nílusi tartományaiban 2011 közepén kirobbant harcokra. 2011-ben a kormányerők és szövetséges milíciák több támadást is indítottak Dárfúrban, többek között légitámadásokat is; a fegyveres ellenzéki erők szárazföldi úton megtámadtak több kisvárost és települést, köztük több menekülttábort. A kormányerők és szövetségeseik által a kitelepített nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszak és más szexuális erőszak tovább folytatódott. Minden fegyveres erőnek szüksége van terepen használható járművekre csapataik Dárfúr hatalmas sivatagain való átszállításához. Némelyik teherautó európai modell, amiket a helyi Szudáni GIAD Autóipari Vállalatnál raknak össze, így a Renault Midlum teherkocsikat is. A Nemzetközi Békeinformációs Szolgálat (International Peace Information Service, IPIS) kutatása szerint egy 2008-as angol, Unreported World című, Dárfúrról szóló dokumentumfilmben egy GIAD-gyártású, terepszínű Renault
4
Midlum teherautó látható. Ezeket a kormány által támogatott, súlyos emberi jogsértéseket elkövető Dzsandzsavíd milícia használta. 2007 és 2009 között az Amnesty International több, a milícia civilek elleni támadását is dokumentált Dárfúrban. Az IPIS feltárta, hogy a Renault Trucks francia társaság, a Volvo egyik leányvállalata, szállított Midlum 210.13 4x4 teherautókat „teljesen szétszerelt” állapotú, létfontosságú alkatrészekből és összetevőkből álló készletek formájában a szudáni GIAD cégnek, hogy ott licencelve összerakhassák. 2004-ben a Renault Trucks Défense úgy reklámozta ezeket az autókat, mint „véhicules civils militarisables”, azaz közúti járműveket, amelyeket katonai célokra is át lehet alakítani. Ezen kívül 1997-es alapítása óta a GIAD Ipari Komplexumot kapcsolatba hozták a Szudáni Hadiipari Vállalattal, aminek 25%-os résztulajdona van a GIAD-ban. 2007-ben az Egyesült Államok államkincstára szankciókat szabott ki a GIAD-ra „a dárfúri konfliktushoz való hozzájárulása miatt”. A Renault-nak nem kellett export-engedélyért folyamodnia, mert a francia Külügyminisztérium szerint az ilyen típusú teherautók nincsenek sem az Európai Unió (EU) katonai listáján, sem az EU kettős használatú járműveket számon tartó listáján. A Renault Trucks azt állította, hogy a teherautók civil járművek voltak, és hogy kikötötték, hogy csak civil célokra lehet őket felhasználni, annak ellenére, hogy a Renault Trucks úgy reklámozta ezeket a járműveket, mint „katonai célokra átalakíthatóakat”, és Dárfúrban egy fegyveres csoport hadi célokra használta őket. 2010-ben a Reanult Trucks saját bevallása szerint „folytatta üzleti kapcsolatát a GIAD-dal és az AEW-vel (Advanced Engineering Works Company), a már lejárt szerződések feltételeinek hallgatólagos megújításának alapján”. Egy másik típusú Renault járművet – egy könnyű felderítő és kisegítő (VLRA) típust – egy szudáni katonai díszszemlén fényképeztek le 2007 decemberében. 2005. május 25. és 2007. május 21. között a Renault Trucks leányvállalata, az ACMAT, ami egy minden terepen használható járműveket gyártó francia cég, beszámolók szerint 155 VLRA járművet exportált Szudánba. A Renault Trucks állítása szerint ez megfelelt a „vonatkozó jogszabályoknak és előírásoknak, valamint a francia nemzeti hatóságok előzetes engedélyének.” Mikor 2012 novemberében az Amnesty International levélben kérte a Renault Trucks-ot , hogy adjon bővebb felvilágosítást a francia hatósági engedélyekről, a cég megismételte korábbi álláspontját, és azt állította, hogy a „teherautók nem fegyverek, és a vásárlók nem módosíthatják vagy alkalmazhatják őket katonai célokra.” 2012. december 20-i dátumozású levelében a francia védelmi és nemzetbiztonsági miniszter arról tájékoztatta az Amnesty International-t, hogy Franciaország 2005 óta nem adott ki engedélyt hadifelszerelés Szudánba történő szállítására.
T72M1 tank Mayom városban, Dél-Szudán, 2012. január 24. Amnesty International
Tekintve a súlyos emberi jogi helyzetet Dárfúrban és Szudán más részein, valamint a tényt, hogy Szudán egésze az EU fegyverembargója alatt áll, az Amnesty International véleménye szerint a francia kormányra hárul a felelősség, hogy biztosítsa, hogy az ilyen típusú járművek, amelyeket katonai célokra is fel lehet használni, rajta legyenek a katonai exportot korlátozó listán, és exportjuk megfelelően szabályozva legyen.
5
Fegyverembargók Dárfúr/Szudán ellen Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1556-os határozata (2004) fegyverembargó alá helyezett „minden nem a kormányhoz tartozó személyt és létesítményt, ideértve a Dzsandzsavídet is, amely Észak-, Dél- és Nyugat-Dárfúr területén végzi tevékenységét”. Egy évvel később az embargót kiterjesztették „az Ndzsamenai Fegyverszüneti Megállapodás aláíróira és valamennyi Észak-, Dél- és Nyugat-Dárfúr tartományaiban harcoló félre”. Ez engedélyezi a szudáni kormány számára, hogy Kartúmon vagy Port Szudánon keresztül fegyvereket kapjon, de nem szállíthatja őket közvetlenül Dárfúrba az ENSZ embargófelügyelő bizottságának előzetes jóváhagyása nélkül. Az EU már 1994-ben embargó alá helyezte Szudánt, ami tiltja a tagállamoknak, hogy fegyverrel, lőszerrel és hadifelszereléssel lássanak el bármilyen jogi személyt Szudánban. Az Európai Tanács 2004. január 9-i közös állásfoglalása kiterjesztette az embargót a technikai, pénzügyi, közvetítői, szállítási és más segítségnyújtásra a katonai tevékenységgel és felszereléssel kapcsolatban. Tekintettel az ENSZ BT fegyverembargójának korlátaira, ami csak Dárfúrra vonatkozik és kevéssé lett betartva, az Amnesty International felszólította valamennyi államot, hogy függesszenek fel minden fegyverszállítmányt a szudáni kormány részére, és a Biztonsági Tanács terjessze ki a fegyverembargót az egész országra. Ez segítene megelőzni a további emberi és humanitárius jogi jogsértéseket. A 2012. júliusi ENSZ-konferencián folyó tárgyalások során sok állam szerette volna, hogy a Fegyverkereskedelmi Szerződés világosan magába foglalja a katonai járművek minden típusát, azok alkatrészeit és összetevőit, és a technológia-megosztást is. A fentebb vázolt ügy illusztrálja az olyan felszerelések, alkatrészek, összetevők és technológiák nemzetközi szállítmányozására vonatkozó szigorú szabályozásának fontosságát, amelyeket katonai célokra össze lehet szerelni és fel lehet használni.
Orosz fegyverszállítmányok Szíriába Az Oroszországi Föderáció a világ második legnagyobb fegyverkereskedő országa az exportok értéke alapján. Jelentős befolyással bír az egyezménnyel kapcsolatos tárgyalásokban, és ő volt az egyetlen nagy fegyverexportőr ország, amely tartózkodott az ENSZ Közgyűlés 2012. november 6-i szavazásán a Fegyverkereskedelmi Szerződésről szóló tárgyalások folytatásáról.
Marat al-Numan, Szíria, 2012. november 17. AP Photo/Mustafa Karali 6
Az Amnesty International számos olyan esetet dokumentált, amikor Oroszország fegyverrel látott el olyan országokat, amelyek azokat nagy valószínűséggel a nemzetközi emberi és humanitárius jogot sértő cselekedetek elkövetésére vagy a jogsértések elősegítésére használják. A példák között szerepelnek AK típusú géppisztoly-szállítmányok Líbiába a Khadafi-kormány alatt, vagy Mi-24 nehézfegyverzetű helikopterek szállítása Szudánba – annak ellenére, hogy a szudáni kormány előzőleg már használt ilyen helikoptereket katonai és civil objektumok elleni légitámadásra Dárfúrban. Fegyverek Szíriába
ellenőrzéséről”.
Számos feltételezés kelt napvilágra annak kapcsán, hogy Oroszország szállított-e fegyvereket Szíriába, az ott zajló fegyveres konfliktus során. Jelentések szerint 2011 előtt Oroszország volt Szíria legnagyobb fegyverszállítója, ami az orosz fegyverexport 10 százalékát jelentette, betöltve azt a szerepet, amit a Szovjetunió kezdett meg két évtizeddel korábban. A konfliktus kezdete óta Oroszország, Kínával együtt, akadályozza az ENSZ erőfeszítéseit egy Szíria elleni fegyverembargó és más szankciók bevezetésére, ahogy az ügy Nemzetközi Büntetőbíróság elé való utalását is. Az orosz kormány nem sok nyilvános erőfeszítést tett, hogy elaltassa a Szíriába a konfliktus alatt történt fegyverszállítmányokkal kapcsolatos gyanúkat, és úgy tűnik, hogy megpróbált felújított harci helikoptereket szállítani az országba 2012 júniusában, röviddel azelőtt, hogy a kormányerők légitámadásai 2012 júliusában felerősödtek.
Szíria hadserege többféle légi járművet alkalmazott a légitámadások és bombázások során; online felvételek elemzése alapján ezek között voltak MiG21, MiG-23 és Szu-24 vadászgépek; Mi-8/17 szállítóhelikopterek és Mi-24 és Mi-25 nehézfegyverzetű helikopterek. A szíriai hadsereg válogatás nélküli légibombázásai országszerte öltek, csonkítottak vagy félemlítettek meg civileket. Az ilyen támadások, amik nem tesznek különbséget civil és katonai célpontok között, háborús bűntettnek számítanak. 2012 szeptemberében az Amnesty International szemtanúja volt a napi légibombázásoknak, tüzérségi és aknavetős támadásoknak Dzsabal az-Zavíja, valamint Idlib és az északi Hama tartományok más városaiban és falvaiban. Az Amnesty International által a támadások helyszínén megtalált, fel nem robbant lövegek és fegyvermaradványok között a következők voltak: szovjet légi irányítatlan OFAB-100-120 repeszbombák és más, azonosítatlan irányítatlan, a A belső fegyveres konfliktus mára elborította az maximális hatás elérésért fémrudakkal töltött ország nagy részét, több tízezer halálos áldozatot repeszbombák; RBK-250 kazettás bombák, amik szedett, valamint több százezer civil kitelepítését és ZAB-2.5 gyutacsokat tartalmaztak; S5 rakéták; és menekültté válását okozta. A válogatás nélküli 122 mm-es töltényhüvelyeket és 120 mm-es légitámadások és ágyúzások, bombázások, a aknákat. Az ilyen pontatlan harctéri fegyverek és törvénytelen kivégzések, fenyegetések, lőszerek használata lakóövezetek ellen drasztikusan emberrablások és túszejtések mindennapossá megnövelte a civil áldozatok számát és nagyszabású váltak. 2013. január 11-ig az Amnesty civil elvándorlást kényszerített ki. International legalább 33.000 személy nevéről értesült, akik a 2011 márciusában kitört zavargások Jelentések szerint 2007-ben és 2008-ban Szíria óta vesztették életüket. több szerződést is aláírt Oroszországgal, vadászgépek és helikopter-rendszerek Szíria főleg szovjet vadászgépeket és helikoptereket átvizsgálásáról, javításáról és felújításáról, beleértve használ, amelyek nagy részét több mint 20 éve Mi-25 harci helikoptereket is. 2012 júniusában kapta meg, habár némelyiket felújították. Ehhez Oroszország állítólag megpróbált további három hozzáadódik az a 33 MiG-23-as vadászgép, amiket ilyen felújított helikoptert Szíriába szállítani az MV Fehéroroszország exportált Szíriába 2008-ban, és Alaed hajó fedélzetén, ami 2012. június 11-én amelyek az ENSZ hagyományos fegyvereket hagyta el Oroszország balti kikötőjét, Baltijszkot, de nyilvántartó katalógusa szerint eredetileg az Északi tengeren visszafordulni kényszerült és Oroszországból származnak. Az orosz fegyverek visszatért a kikötőbe. Majd 2012 novemberében továbbértékesítésére vonatkozó, harmadik ország jelentették, hogy a helikopterek légi szállítására által hozott döntéseket Moszkvának jóvá kell vonatkozó tervek születtek, de az nem világos, hogy hagynia. 2006-ban Oroszország aláírt egy ezek a helikopterek végül megérkeztek-e Szíriába. egyezményt Szíriával „a katonai áruk bizonyos Saját állítása szerint Irak megtagadta az engedélyt típusainak megfelelő felhasználásának légterének használatára, áll a ProPublica című lap 7
egy cikkében. Függetlenül attól, hogy a felújított helikopterek egy része vagy egésze megérkezett-e, Oroszország mindenképpen hajlandónak mutatkozik arra, hogy felfegyverezze Asszád elnök erőit, annak ellenére, hogy valószínűleg további háborús bűnök elkövetésére használnák ezeket a helikoptereket. Ezen kívül Szíria nagyrészt orosz légvédelmi rendszereket használ, és érkeztek jelentések,
melyek szerint Szíria kötött szerződéseket új vagy felújított légi és szárazföldi rakétavédelmi rendszerekre, és hogy ezek szállítása 2011-ben és 2012-ben is folytatódott. Például a korszerűsített S-125-2M Pechora-2M (SA-3B Mod) közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer első négy ütemét jelentések szerint 2011-ben szállították Szíriába, és további négyet küldtek 2012 júniusában az Alaed teherhajó fedélzetén.
Az orosz kormány folyamatosan ad ki nyilatkozatokat a Szíriával kötött fegyverügyletekről és az ide történő fegyverszállítmányokról, ám ezek a legjobb esetben is homályosak. A kormány azt állítja, hogy nem voltak új fegyverszállítmányok, de nem tagadja, hogy van rá esély, hogy Oroszország fegyvert és más katonai felszerelést küld Szíriába, habár régi szerződések alapján. Mindamellett Mikhail Bogdanov orosz külügyminiszter-helyettes azt nyilatkozta, hogy „bizonyos fegyverszállítmányokról hozott döntéseknél Oroszország mindig figyelembe veszi mind nemzetközi kötelezettségeit ezen a területen, amiket nagyon szigorúan betartunk, mind a fogadó ország és régió helyzetét általában. Tartózkodunk a szállítástól, ha okunk van azt hinni, hogy annak destabilizáló hatása lenne.” Az Amnesty International szorgalmazza, hogy Oroszország vessen véget a szíriai fegyveres erőket segítő fegyverszállítmányaival kapcsolatos spekulációknak azzal, hogy azonnal felfüggeszt minden fegyvereladást és fegyverszállítmányt Szíriába, beleértve a felújított felszerelést is, és egy átfogó ENSZ fegyverembargó támogatásával lép fel a szíriai kormány ellen. Fegyverembargókra ott van szükség, ahol a fegyvereket, lőszereket, és más idetartozó felszereléseket széleskörű vagy rendszeres emberi jogsértésekre vagy háborús bűntettekre használják fel; általában azonban ezeket az embargókat túl későn szabják ki. Ebből kifolyólag a Fegyverkereskedelmi Szerződés egyik kulcsfeladata kell legyen, hogy megelőzze az ilyen kríziseket azzal, hogy megköveteli minden államtól, hogy visszautasítsa a hagyományos fegyverszállítmányokat olyan területekre, ahol nagy a kockázata annak, hogy súlyos, a nemzetközi emberi vagy humanitárius jogot sértő tevékenységekre használják fel azokat. Az államoknak kötelességük visszautasítani a támogatást vagy segítségnyújtást más államoknak, ha tudják, hogy azt az adott állam nagy valószínűséggel olyan háborús bűnök vagy súlyos emberi jogsértések elkövetésére használná fel, amelyek a nemzetközi jog szerint bűntettnek minősülnek, így a törvénytelen kivégzések, az erőszakos eltüntetések és kínzások. Ezt a korlátozást a szerződésnek is tükröznie kellene.
Egyesült Királyság: közvetítés és fedőcégek 2008. október 1-jén a brit kormány kiterjesztette ellenőrzését a fegyverkereskedők fölött, hogy felügyelhesse a könnyű- és kézifegyverek nemzetközi kereskedelmét is, beleértve fontos, új ellenőrző rendelkezések bevezetését a szállításukkal kapcsolatban. Ám egyre több a bizonyíték arra, hogy külföldi fegyverkereskedők arra használnak fel brit fedőcégeket, hogy elősegítsék a fegyverek, lőszerek, és hozzájuk tartozó felszerelések engedély nélküli szállítását olyan országokba, ahol nagy valószínűséggel súlyos emberi jogi visszaélések elkövetésére vagy elősegítésére használják őket Számos ilyen fedőcéget regisztráltak az Egyesült Királyságban helyi címmel, de külföldi tulajdonossal. Bár az ilyen cégek jogi személynek minősülnek Angliában, általában nem angliai állandó lakhelyű tulajdonosok működtetik őket az országon kívülről, így nem kell beszámolniuk a haszonélvezőikről és valódi tulajdonosaikról, akik az angliai céget arra használják, hogy harmadik országok közötti fegyverügyleteket bonyolítsanak le, vagy ehhez szorosan kapcsolódó tevékenységet folytassanak; ilyen például a fegyverek szállításához szükséges szolgáltatások biztosítása. Brit fedőcég „vállalja” tankok Dél-Szudánba szállítását
8
Brit fedőcégek is részei voltak egy nemzetközi titkos ellátási láncnak, ami több ukrán gyártmányú T-72 tankból, lövedékből, többféle rakétakilövő rendszerből, rakétameghajtású gránátból és gépkarabélyból álló szállítmányt juttatott el a dél-szudáni kormánynak Kenyán keresztül. Az Amnesty International kutatásai szerint a brit bejegyzésű Marine Energy Trading Company Ltd (METCO) az MV Radomyshl hajót bérelte ki az első ilyen szállítmányhoz. Az MV Radomyshl, amit az ukrán Dunai Hajózási Vállalat működtet, 2007. szeptember 14-én hagyta el Oktyabrszk kikötőjét, és 2007. október 29-én érkezett meg Mombaszába, Kenyába. Az Man-szigeti Ace Shipping Ltd bérelt hajót a második szállítmányhoz, amely a Beluga Endurance teherhajón, 2007. december 12-én hagyta el Oktyabrszk kikötőjét és 2008. január 12-én futott be Mombaszába. Az ukrán Phoenix Transport Services nevű cég, amely megszervezte a fegyverszállítmányokat, az Amnesty International-nek azt nyilatkozta: „az egyetlen ok, amiért az Ace Shipping-et használtuk a hajó kibérlésére, az a könyvelés egyszerűsítése volt, mivel az ukrán adórendszer az egyik legbonyolultabb a világon.” 2011-ben a Dél-Szudán felső-nílusi területein zajló, Dél-Szudán fegyveres erői (SPLA) és a fegyveres ellenálló csoportok közötti fegyveres felkelési és ellen-forradalmi műveletek következményeként civil települések elleni válogatás nélküli támadások történtek, valamint ezer ember kényszerű elvándorlása következett be. Néhány esetben egyik fél sem tett különbséget a civil és katonai célpontok között, ahogy azt a nemzetközi humanitárius jog megkívánná. SPLA harci tankokat használtak arra, hogy a fegyveres ellenállókat ágyúzzák civil területeken, olyan megfelelő óvintézkedések nélkül, amelyek a civil halálos áldozatok vagy sérültek elkerülését szolgálták volna. Az Amnesty International három jellegzetes ukrán gyártmányú T-72M1 típusú harckocsit is megfigyelt Mayom városban, Unity államban 2012. január 24-én. Ezek a tankok teljes mértékben alkalmatlanok a városi harcra. Arra használták őket, hogy sortüzeket lőjenek robbanótöltetekből, anélkül, hogy különbséget tennének civil és katonai célpontok között a sűrűn lakott civil területeken. Az Amnesty International és a Small Arms Survey által végzett kutatás szerint 2007 és 2008 között 75 ilyen tankot szállítottak három szállítmányon belül, Ukrajnából Kenyán keresztül a dél-szudáni kormánynak, nagy mennyiségű más lő-, kézi- és könnyűfegyverrel együtt. Ez volt az első alkalom, hogy az Amnesty International kutatói megerősítették ezeknek a tankoknak a Dél-Szudánban történő használatát. Az Amnesty International többször is felszólította a kormányokat, beleértve az Egyesült Királyságét is, hogy hozzanak létre hatékony regisztrációs és engedélyezési szabályozásokat az állam területén folyó valamennyi fegyverügyletben közvetítőként működő és szállítmányozási feladatokat ellátó szolgáltatókkal kapcsolatban, és hogy ezt követelményként vegyék be a Fegyverkereskedelmi Szerződésbe. A brit kormánynak szigorúan ellenőriznie kell a fedőcégek bejegyzését, a tulajdoni viszonyaikat és a beszámolóikra vonatkozó követelményeket. Ez lehetővé tenné a hatóságok számára, hogy az ilyen cégek fegyverközvetítői és szállítói szolgáltatásait szabályozzák, függetlenül attól, hogy a működésük az Egyesült Királyság területén történik-e vagy sem.
Az Egyesült Államok lőszert szállít Jemenbe Az USA a világ legnagyobb fegyverexportőre; több mint 70 országot lát el bombák, töltetek, robbanóanyagok, aknavetők, rakéták és könnygáz hatalmas mennyiségével. Amerikai és más tisztviselők ellenzik a Szerződés kiterjesztését a lőszerekre, azzal érvelve, hogy túl bonyolult és kényes erről beszámolni; ők ugyanakkor szabályozzák a saját lőszer import-exportjukat. Valamennyi, a Fegyverkereskedelmi Szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokban részt vevő ENSZ-tagállam egyetértett abban, hogy az egyezmény ne vonatkozzon a belső szállítmányokra vagy az országon belüli, hazai eladásokra. Mindazonáltal a National Rifle Association (NRA) erőteljes lobbit folytatott a Szerződés ellen, mondván, az az amerikai civil fegyvertulajdonosokat is korlátozza. Az NRA azért is nyomást gyakorolt az amerikai kormányra, hogy álljon ellen a lőszerek importjáról történő kötelező beszámolási rendelkezésnek, valamint annak, hogy gyengítsen az eltérítés megelőzésére hozott szabályokon. 9
Mit értünk lőszer, töltény és muníció alatt? Az Egyesült Államok muníciólistája lefed több védelmi eszközt, szolgáltatást és technológiát, ideértve a gépkarabélyt, páncélozott járműveket, légi járműveket, valamint a lőszereket. A lőszer kiemelt jelentőségű katonai felszerelésnek számít, amelynek az exportjához különleges ellenőrzésre van szükség, hiszen jelentős a katonai felhasználásra és harcászati kapacitása. A három fő lőszer-kategória a következő: lőszer/löveg; lövedékek, rakéták, bombák és aknák; különböző mérgező anyagok, például a könnygázban használtak. Az Egyesült Államok ugyanolyan szigorúan kezeli a lőszerek nemzetközi szállítását, mint a listán szereplő többi áruét. A Fegyverkereskedelmi Szerződés jelenlegi vázlata szerint a „lőszer” fogalma nem foglalja magába a muníció összes fajtáját. Nem minden állam használja a „muníció” szót azonos jelentéssel, de a leggyakoribb értelmezés szerint ideértik a lőszereket és minden más fegyverhez, tárgyhoz vagy technológiához tartozó részt; a bombákat, gránátokat, rakétákat, lövegeket, töltényeket, aknákat és torpedókat; a katonai használatú robbanószereket, mérgező hatóanyagokat és gyutacsos szerkezeteket. A Szerződésnek tükröznie kell a már létező széleskörű állami gyakorlatokat, és világosan tartalmaznia kell minden muníciót és lőszert, amelyre az egyezmény kiterjed. Nem minden egyes, muníciónak számító eszközt vagy töltényt lehet számon tartani. Ám, ahogy egy amerikai külügyi tisztviselő mondta 2012. július 10-én: „raklaponként vagy tonnánként követjük a szállítmányokat, nem töltényenként, és egy tipikus szállítmány több százezer vagy millió töltényt tartalmaz.” Ezen kívül az amerikai szabályozás bizonyos fokú átláthatóságot követel meg a lőszerszállítmányok esetében, például a Kongresszusnak tett jelentéseket. A fogadóországba szállított fegyverek, lőszerek és ezekhez kapcsolódó felszerelés használatáért való felelősségre vonhatóság elengedhetetlen, és a szállítás utáni ellenőrzés egyike az alapvető mechanizmusoknak, amikkel biztosítható, hogy az áru a kijelölt felhasználóhoz kerül, törvényes felhasználásra.
Sebesült tüntetők, Taiz, Jemen, 2011. április 5. Amnesty International
10
Szabványon kívüli (nem az USA által gyártott) lőszerek szállítása Jemenbe Különböző típusú lőszerekkel látják el a szövetséges és baráti kormányokat külföldi katonai eladások (Foreign Military Sales, FMS) során, kiképzési és harcászati célra. Az Egyesült Államok szállít még „nem-szabványos lőszert” is – olyan lőszert, amit nem az Államokban gyártanak, hanem általában volt szovjet vagy kelet-európai országokból hoznak. Az ilyen exportok engedélyezése során meg kell felelni a fegyverexportról szóló törvénynek, a külföldi segítségnyújtásról szóló törvénynek, és több más rendeletnek és irányelvnek, kivéve, ha az érintett ország kormánya az amerikai külügyminisztérium szerint „következetesen durván megsérti a nemzetközileg elismert emberi jogokat.” A szabvány nélküli lőszer más országból való exportja nem áll amerikai szabályozás alatt. Mindazonáltal a vásárlás helyszínéül szolgáló országban kiállítanak egy engedélyt a fogadó országba történő exportra. Ez a lőszer nincs bejegyezve az amerikai vámhatóságok import- vagy exportadatbázisába, mivel ténylegesen nem halad át amerikai felségterületen, így nem rögzíti az Egyesült Államok automatizált exportrendszere, az USA legfontosabb átláthatósági eszköze az országból származó külkereskedelmi áruk nyilvántartására, beleértve a kormányközi FMS-eket is. Az Amnesty International és mások, például az amerikai kormány átláthatósági hivatala (US Government Accountability Office) is megkérdőjelezte már a felelősségre vonhatóság hiányát ezekben a harmadik országnak történő szállításokban.
biztonsági erők általi fegyverekkel, lőszerekkel és ezekhez tartozó felszerelésekkel való visszaélések miatt a nevezett országokban. A Jemennel kötött szerződés a következőket sorolja fel: egymillió mesterlövész puskába való töltény, 25.000 40 mm-es OG-7V HE Frag rakéta rakétavetőkbe, és 12.500 82 mm-es aknavető bomba. Az USA vált Jemen első számú katonai felszerelés-beszállítójává, és 2011-ben 4,8 millió dollár értékben szállított fegyvert a jemeni kormánynak FMS alapján. Ugyanebben az évben jemeni biztonsági erők éles lőszert, könnygázt, gumibotot és elektromos kábítófegyvert vetettek be békés tüntetők ellen. Az egyik legsúlyosabb incidens március 18-án következett be, amikor több tucat ember meghalt és több mint 200 ember megsérült egy a demonstrálók elleni szervezett támadás során a Szanaa Egyetem közelében, amiben a tetőről támadó mesterlövészek és a biztonsági erők gyalogsága vettek részt. 2012. július 7-én legalább három ember meghalt, miután a Központi Biztonsági erők és mesterlövészek tüzet nyitottak egy békés demonstrációra és felvonulásra Áden kikötővárosában. Egy negyedik férfi később belehalt a sérüléseibe, és még legalább 18 sebesültről érkezett jelentés.
Az Abjanban kitört konfliktus során a jemeni kormányerők légi és tüzérségi támadásokat hajtottak végre a lakóövezetekben, hogy így próbálják visszafoglalni az Anszár al-Sária Arabfélszigeti al-Káida csoport által elfoglalt területeket. Rengeteg civil, köztük gyerekek estek a támadás 2012. szeptember 13-án az amerikai Védelmi áldozatául, még többen szenvedte sérüléseket. Az Minisztérium szerződéssel jutalmazta az amerikai Alliant Techsystems Inc. vállalatot nem-szabványos Anszár al-Sária által elkövetett visszaélések között muníciók eljuttatásáért „külföldi kormányoknak és szerepelt: civilek felelőtlen veszélyeztetése azáltal, hogy a sűrűn lakott lakóövezetekben tárolták a katonai védelmi eszközök szállítására jogosult robbanószereket és a lőszereket; lakott házak nemzetközi szervezeteknek.” A szerződés értéke közeléből támadások indítása; civilek elfogása, akár 236 millió dollár is lehet. A fogadó felek között ott lesz az afgán rendőrség és hadsereg, Irak, fogva tartása, és velük való kegyetlen bánásmód; orvosi ellátáshoz való hozzáférés korlátozása; aknák a Fülöp-szigetek, Jemen, Uganda, valamint több meg nem nevezett ország. Az Amnesty International és más csapdák nagyszámú használata. kifejezte emberi jogi szempontú aggályait a Az Amnesty International felszólította az amerikai kormányt, hogy állítson le minden olyan fegyverszállítmányt Jemenbe, amit valószínűleg a nemzetközi emberi vagy humanitárius jog megsértésére vagy a jogsértések támogatására használnának. Szorgalmazta továbbá, hogy az USA akadályozza meg, hogy más államok megengedjenek ilyen fegyverszállítmányokat. Az amerikai kormánynak támogatnia kell hatékony intézkedések bevezetését, például az erős emberi és humanitárius jogi kritériumokat, mindenfajta muníció szállításának szabályozására a Szerződésben, beleértve a lőszereket is. Ezen kívül a muníciók bármely ország által való eltérítését is tartalmaznia kell a Szerződésnek.
11
Konklúzió A nemzetközi fegyverszállítmányoknak ezen példái az ENSZ Biztonsági Tanács állandó öt tagja, valamint más országok által jól mutatja, hogy miért van szükség egy erős Fegyverkereskedelmi Szerződésre. Az országok közötti fegyverkereskedelem ellenőrzésére nincsenek globális szabványok; hiányuk sürgős reakciót igényel. A fegyverek évente több százezer ember életét követelik, amellett, hogy milliók megélhetését teszik tönkre. Ahhoz, hogy hatékony legyen, a Szerződésnek tartalmaznia kell egy „aranyszabályt”, amely megköveteli az államoktól, hogy visszautasítsanak, felfüggesszenek, vagy visszavonják engedélyeiket olyan fegyverszállítmányok esetében, amelyeknél komoly veszélye áll fel annak, hogy az eszközöket emberi jogi vagy humanitárius jogi jogsértésekre használják fel. Azt is világosan tiltani kell, hogy egy állam bármilyen körülmények között támogasson vagy hagyományos fegyverekkel segítsen egy másikat, ha tudomása van arról, hogy az valószínűleg háborús bűntettek, emberi jogi vagy humanitárius jogi jogsértésekre használja majd azokat, például jogszerűtlen kivégzések, erőszakos eltüntetések vagy kínzás elkövetésére. A Szerződésnek ki kell terjednie valamennyi fegyver- és lőszertípusra, amit katonai vagy belső biztonsági műveletekben használnak, ahogy a kapcsolódó felszerelésre, alkatrészekre és technológiákra is. A szállítmányokba beletartozik a nemzetközi kereskedelem és az ajándékozás is. A nemzetközi fegyverszállítmányokkal kapcsolatos közvetítői, szállítási és pénzügyi szolgáltatásokat szabályozni kell. Valamennyi szállítmányt és tevékenységet lefedő éves beszámolókat kell készíteni, és ezeket a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni. Senki nem vonhatja ki magát ez alól. Ezek az erős szabályok sok életet megmenthetnek és sok ember megélhetését védhetik meg a felelőtlen fegyverkereskedelem következményeitől. A Fegyverkereskedelmi Szerződés nem csodaszer, de megvalósulása fontos része a megoldásnak, amely több milliárd ember számára tenné biztonságosabbá a világot. Az Amnesty International köszönetét fejezi ki az International Peace Information Service-nek és az Omega Research Foundation-nak a jelentés elkészítéséhez szükséges kutatásban való részvételért.
12