„Mi csak annyit szeretnénk, hogy vegyenek minket emberszámba. Úgy élünk, mint mindenki más, szeretnénk, ha úgyis kezelnének minket... soha korábban ennyire nem éreztették velünk a másságunkat. Ezt most nagyon-nagyon érezzük.” (egy idősödő roma házaspár az Avason, Miskolcon, 2012. október 17. 1) A romák – akiknek becsült népessége Európában mintegy 10-12 millióra tehető – mindig is szenvedtek az üldöztetéstől, a kirekesztéstől és a hátrányos megkülönböztetéstől. A leggyilkosabb időszak számukra a porrajmos (roma holokauszt) volt, amikor a nácik romák százezreit gyilkolták meg. Több európai kormány azonban még jóval a II. világháborút követően is kegyetlen romaellenes gyakorlatot és politikákat folytatott. A cseh ombudsman becslése szerint például az 1980-as évek óta akár 90 000 asszonyt is kényszer-sterilizációnak vethettek alá a hajdani Csehszlovákia területén. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2009-es jelentése szerint átlagosan minden második roma volt etnikai alapú diszkrimináció áldozata, ami sokszor megakadályozta, hogy munkahelyet találjanak vagy jó minőségű oktatásban részesüljenek. Roma személyek és közösségek rendszeresen válnak etnikai alapú erőszak célpontjává, és gyakran kénytelenek elkülönítve, nem engedélyezett telepeken élni, időnként szennyezett környezetben, ahol állandóan fenyegeti őket az erőszakos kilakoltatás veszélye. Roma gyerekek tízezrei járnak szegregált, kizárólag romákat oktató iskolákba és osztályokba, vagy csökkentett tananyagot tanítanak nekik az „enyhén szellemi fogyatékos” diákok számára létrehozott intézményekben. Nincs helye ezeknek a jogsértéseknek a mai Európában, ahol egyébként léteznek erős emberi jogi védelmi mechanizmusok, amelyekkel szembe lehetne szállni a hátrányos megkülönböztetéssel. Az EU több mint egy évtizede fogadta el a diszkrimináció-ellenes jogszabályokat, ám a romákkal szembeni jogsértések mindennapi tapasztalata arra világít rá, hogy az európai intézmények elmulasztják kötelezettség-vállalásaikat és jogszabályaikat Európa egyik legnagyobb etnikai kisebbsége számára gyakorlati jogegyenlőségre váltani.
Kik a romák? A romák feltehetőleg a 9. században érkeztek Indiából, és a 14. századra egész Európában letelepedtek. Nem alkotnak homogén etnikai csoportot, több alcsoportjuk van, akik történelmi, illetve nyelvi alapon azonosítják magukat (Franciaországban, Németországban és Olaszországban a „szinti”, Portugáliában és Spanyolországban a „kale” vagy Délkelet-Európában a „kalderas” csoport). Az utazó cigányok (travellerek, utazók) évszázadok óta vándorló életmódot folytató népcsoport; akik azonban etnikailag nem romák, de hasonló mértékű hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek. Az Európa Tanács szerint 2012-ben az EU országaiban mintegy 6 millió roma élt. A romák Bulgária, Magyarország, Macedónia, Románia, Szerbia és Szlovákia népességének körülbelül 7-10%-
át teszik ki. Nagy roma és utazó közösségek élnek több nyugateurópai országban is, többek között Spanyolországban (750 000 fő), Franciaországban (400 000 fő), az Egyesült Királyságban (225 000 fő) és Olaszországban (150 000 fő). Az európai romák nagy többsége (80-85%) letelepedett, ennek ellenére gyakran kezelik a hatóságok is nomádokként őket. A romák ma szinte minden fejlettségi mutató alapján messze a nemzeti átlagok alatt vannak. Európában tíz roma közül nyolc a szegénységi küszöb közeli vagy alatti háztartásban él, ami súlyos anyagi nélkülözést és általában rossz egészségi állapotot jelent. A roma diákok kisebb valószínűséggel fejezik be a középiskolát, mint a nem romák: Franciaországban, Görögországban vagy Romániában például tíz roma közül csak egy tudja ezt elérni.
Az EU hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályai A hátrányos megkülönböztetés akkor valósul meg, amikor valakivel az identitásához, személyiségéhez kapcsolódó alapvető jellemző, például etnikai származása miatt indokolatlanul másképpen, hátrányosan bánnak. Ez több területen jelenhet meg, például a munkahelyen, az oktatásban vagy a lakhatásban. A diszkrimináció egyik legsúlyosabb formája, amikor erőszakká fajul, úgy mint az etnikai indíttatásból elkövetett bűncselekmények esetében. Az állami hatóságoknak, így a rendőrségnek is mindent meg kell tenniük az ilyen támadások megakadályozására. Alaposan ki kell vizsgálniuk, és figyelembe kell venniük azok esetleges rasszista motivációját. 1
Borítókép: Miskolc, 2012. október 17. © MTVA
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
2
Az EU-ban több jogszabályt is megalkottak az emberi jogok előmozdítása és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében. Ezek közül a legjelentősebb a 2000-ben elfogadott, a faji egyenlőségről szóló irányelv (EK 2000/43), amely tiltja az etnikai hovatartozás miatti hátrányos megkülönböztetést a munkahelyen, az oktatásban, a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, a lakhatásban és az egészségügyi ellátásban. Az esélyegyenlőségi irányelv kötelező Uniós jogszabály, amelyet a tagállamoknak át kell ültetniük nemzeti jogukba, és végre kell hajtaniuk. 2009-ben lépett hatályba az EU Alapjogi Chartája, amely tiltja a diszkriminációt, és számos jogot határoz meg, ideértve az oktatáshoz, a szociális és lakhatási támogatáshoz és a munkához való jogot. A Charta szintén kötelező érvényű, amelyet az EU intézményeinek és tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk az Uniós jog nemzeti alkalmazása során.
Ahol a kormányok és az EU kudarcot vallanak Az EU diszkrimináció-ellenes irányelvei ellenére a romákat érő előítéletesség továbbra is nagy mértékű Európában, nemzeti szinten is. 2008-ban például az olasz belügyminiszter nyilvánosan azzal védte meg az önkéntes rendfenntartó csoportok romaellenes erőszakos támadásait, hogy „ ez történik, amikor a cigányok csecsemőket lopnak, vagy amikor a románok szexuális erőszakot követnek el.”
A kiégett tatárszentgyörgyi ház 2010 februárjában, ahol egy évvel korábban meggyilkolták Csorba Róbertet és ötéves kisfiát. Lelőtték őket, miközben megpróbáltak kimenekülni a felgyújtott házukból.
A romaellenes erőszakos támadások megakadályozása és kivizsgálása A romaellenes gyűlölet és erőszak egész Európára jellemző. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által a közelmúltban kiadott felmérés szerint öt roma közül egy azt állította, hogy volt már támadás
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
3
célpontja etnikai származása miatt. A Roma Jogok Európai Központja által összeállított sajtóbeszámolók szerint 2008 januárja és 2012 júliusa között Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Bulgáriában több mint 120 súlyos erőszakos támadást hajtottak végre romák és tulajdonuk ellen; amelyek között előfordult lövöldözés, késelés és gyújtogatás is. A hatóságok ritkán gyűjtenek a romák ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó konkrét adatokat; 2011-ben ezt csak négy ország tette meg. Ezenkívül a hatóságok gyakran elmulasztják az ilyen bűncselekmények alapos kivizsgálását is. Magyarországon a 2008 januárja és 2009 augusztusa közötti 18 hónapos időszakban hat romát – köztük egy kisgyermeket – gyilkoltak meg egy támadássorozatban az ország különböző részein. A gyűlölet-bűncselekmények nem csak a közvetlen áldozatra nézve járnak súlyos következménnyel, hanem traumatikus hatással vannak családjaikra és a közösségre is. H. József, a magyarországi Fényeslitkén 2008-ban halálosan megkéselt roma fiú édesapja azt mondta az Amnesty International-nek: „Mindenki fél. Mindegy, hogy milyen kemény dolgok történnek veled, nem mered elmondani, mert félsz.” Roma közösségeket félkatonai jellegű „önkéntes rendfenntartó” csoportok zaklatnak és fenyegetnek rendszeresen, többek között Csehországban és Magyarországon, ahol a rendőrség sokszor nem tud ez ellen megfelelő védelmet nyújtani. 2012 decemberében egy marseille-i engedély nélküli roma telep szomszédai az egész roma közösséget elüldözték, és felgyújtották táborukat.
Eset: A rendőrség súlyos mulasztása Devecseren, Magyarországon 2012. augusztus 5-én mintegy 500 ember gyűlt össze Devecser főterén a szélsőjobboldali Jobbik párt által szervezett tüntetésen, amelyhez önkéntes rendfenntartó csoportok csatlakoztak.
lévő képviselőjét is eltalálták. A sérültek feljelentést tettek a rendőrségen, amely kezdetben nem, csak később, a sértetti képviselők nyomására vette figyelembe a rasszista indítékot, és indított eljárást közösség tagja elleni erőszak ügyében.
A tömeg több tagja cigányellenes szlogeneket skandált, és betondarabokat, illetve más tárgyakat dobált a roma házakra. A rendőrség nem lépett fel az erőszak megállítása érdekében, a helyszínen senkit nem állítottak elő. Egy aktivista az egyik romák lakta ház udvarán állt, amikor eltalálta a cigányellenes tüntetők által dobott betondarab. Közben a Jobbik helyszínen
Büntetőfeljelentést és panaszt is tettek a rendőrség ellen kötelezettségszegés miatt, amiért nem oszlatta fel a jogsértővé váló demonstrációt, és nem tudta megakadályozni az erőszakos tetteket. A belügyminiszter azonban azt nyilatkozta, hogy a rendőrség fellépése megfelelő volt Devecseren. A rendőrség nem találta megalapozottnak a kötelezettségszegés vádját sem.
A Jobbik által szervezett demonstráció Devecseren, 2012. augusztus 5-én, amelyhez több szélsőjobboldali csoport is csatlakozott.
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
4
A lakhatási diszkrimináció megelőzése Európában romák százezrei élnek etnikailag szegregált, engedély nélküli telepeken vagy táborokban, annak a politikának az eredményeként, amely megtagadja tőlük az alternatív lakhatási lehetőségét. Gyakran nem rendelkeznek a birtokviszonyt igazoló jogi felhatalmazással, ezért könnyen válhatnak erőszakos kilakoltatások célpontjaivá, és időnként olyan területekre telepítik át őket, ahol az egészségük veszélyeztetve van a szennyezett környezet miatt. Az erőszakos kilakoltatás egyének, családok vagy közösségek akaratuk ellenére történő eltávolítását jelenti otthonukból és/vagy földjeikről, jogi védelem vagy más biztosítékok (például a valódi konzultáció valamennyi lehetséges alternatíváról, megfelelő figyelmeztetés, a kilakoltatás jogi megtámadásának lehetősége, jogorvoslathoz való hozzáférés) garantálása nélkül. Az Amnesty International és más szervezetek is dokumentálták roma közösségek erőszakos kilakoltatását Bulgáriában, Csehországban, Franciaországban, Görögországban, Olaszországban, Macedóniában, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Szlovéniában.
Eset: Coastei utca, Kolozsvár (Románia) 2010. december 17-én a kolozsvári hatóságok 76, többségében roma családot lakoltattak ki erőszakkal a városközpontban lévő Coastei utcai lakásaikból. Az egyetlen hivatalos figyelmeztetés, amit ezzel kapcsolatban kaptak, egy két nappal korábban kézbesített írásbeli felszólítás volt. A hatóságok a családokkal nem konzultáltak, nem kaptak jogorvoslati, sem megfelelő alternatív lakhatási lehetőséget. A családokat a város külterületén telepítették le közel egy, vegyi hulladékokat is tartalmazó lerakó mellé, egy főleg romák által lakott területen. Ráadásul csak 40 család kapott itt lakást. Nekik is családonként be kell érniük egy legfeljebb 18 m2-es szobával. Négy szobához tartozik egy fürdőszoba, ahol csak hideg víz van. Ezeket a lakásokat közpénzből építették, részét képezik tehát a kormány telep-politikájának, amellyel így tulajdonképpen aktívan hozzájárulnak a települési szegregációhoz, ami a hátrányos megkülönböztetés egyik formája. A 76 kilakoltatott család közül 36-nak semmilyen alternatív szállást nem kínáltak fel, így ők hajléktalanokká váltak. Néhányan közülük rokonokhoz költöztek, sokszor nagyon
zsúfolt körülmények közé; mások a meglévő házak mellé építettek ideiglenes kunyhókat. Mivel az önkormányzatok ezekhez az építkezéshez csak szóbeli engedélyt adtak, ez továbbra sem megfelelő lakhatási megoldás, és félő, hogy ezen családokat újból erőszakosan kilakoltatják és ismét elveszítik otthonaikat. Novák Béla 16 évet élt a Coastei utcában, mielőtt 2010-ben erőszakos kilakoltatás áldozata lett. Előrehaladott kora és súlyos egészségi állapota ellenére nem kapott alternatív szállást. Két telet töltött el a fia által épített kunyhóban. „ A padlóm a puszta föld, a fiam nem tudta lebetonozni. Patkányok is voltak... A tavalyi tél még rosszabb volt, mert nem volt tűzifám, és nagyon hideg, -25 °C is volt. Egyszer elveszítettem az eszméletem, majdnem meghaltam.” Claudia és családja a szemétlerakó melletti telepen kapott egy szobát: „Régebben boldog voltam… Most, amikor reggel felébredek, és csak a szemétlerakót látom, csak sírni van kedvem.” Több mint két évvel az erőszakos kilakoltatás után a családok helyzete változatlan.
A Coastei utcai eset nem egyedi sem Romániában, sem Európában. A roma közösségek etnikai szegregációját eredményező lakhatási politikát folytatnak Románia más részein is: Nagybányán, Konstancában, Csíkszeredán és Karácsonykőn is. 2011 júliusában Nagybányán még egy falat is felhúztak, így kvázi gettóba zárva, elkülönítve a roma közösséget a nem roma környezettől.
Eset: Szegregáció La Barbután, Rómában (Olaszország) Az olasz hatóságok tevékenysége évtizedek óta hozzájárul a romák települési szegregációjának erősödéséhez. A helyi és a regionális hatóságok ugyanis kitartóan ragaszkodnak ahhoz, hogy csak a „táborok” jelentik a romák számára az egyetlen rendelkezésre álló és megfelelő lakhatási megoldást. 2008-ban az úgynevezett „Nomád Vészhelyzet” állapot kihirdetését használta ürügyül több olasz hatóság is, hogy erőszakosan kilakoltasson roma közösségeket, és a lakhatási szegregációt erősítő
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
5
politikát folytasson. Az ilyen diszkriminációs gyakorlatok még azután is folytatódtak, hogy 2011 novemberében az Államtanács megszüntette a „Nomád Vészhelyzetet”. 2012. június 18-án a római helyhatóság megnyitotta a La Barbutát, egy kizárólagosan roma “falut”, és ide költöztettek mintegy 200 embert, akiket a Tor’de Cenci táborból lakoltattak ki, ahol 1995 óta éltek. A római Ciampino repülőtér mellett létrehozott La Barbutát körülvették kerítéssel, és bekamerázták. A tábornak nincs kapcsolata tömegközlekedéssel, míg a legközelebbi boltok, iskolák és egészségügyi ellátás 2,5 kilométerre vannak. Az ott lakóknak egy járda nélküli főúton kell közlekedniük.
Sok Tor de’ Cenciben lakó roma család mondta 2012 júniusában, hogy nem kívánnak átköltözni La Barbutára a közbiztonsági aggályok és a hely elszigeteltsége miatt. Az egyik lakos mondta az Amnesty International-nek: „Itt [Tor de’ Cenciben] minden egyszerű volt és közel a táborhoz… Az önkormányzat azt mondta nekünk, hogy így vagy úgy, de mennünk kell. Azt mondták, erőszakkal rúgnak ki bennünket innen, és senki sem maradhat… Nem volt választásunk.”
Egyenlő hozzáférés biztosítása a vízhez és a higiéniai alapfeltételekhez Nehezen hihető, hogy az EU-ban élnek úgy emberek, hogy rendszeresen nem jutnak ivóvízhez. Pedig kontinens-szerte, az engedély nélküli telepen élő sok roma számára ez mindennapi valóság. Szlovéniában a helyi hatóságok biztonságos ivóvizet csak azoknak biztosítanak, akik bizonyos iratokat, például építési engedélyt tudnak felmutatni otthonaikra. A rendőrség ezen tevékenysége hátrányosan érinti a romákat, akik gyakran engedély nélküli telepeken élnek mindenféle iratok nélkül, amelynek következtében nem férnek hozzá ehhez az alapvető szolgáltatáshoz. Szinte minden szlovén nemzetiségű hozzájut a vízhez, de egy 2010-es felmérés szerint az ország délkeleti részén lévő roma telepek 20-30%-án nincs víz. Több roma telepen élő nő számolt be arról az Amnesty International-nek, hogy nincs elegendő vizük a napi, háztartási és személyes szükségleteikhez – iváshoz, főzéshez, személyi higiéniához, a ruhák kimosására. A Goriča vas in Ribnicában élő Marjan elmondta: „Nem csoda, hogy szagunk van, és az emberek kerülnek bennünket. Mit gondol, mit éreznek a gyerekeink, amikor gúnyt űznek belőlük az iskolában a szaguk miatt?” Elmesélte, hogy családjának és barátainak naponta nagy távolságra kell menniük vízért, amit például temetőkben, régi gyárak kútjaiban vagy olyan háztartásoknál találnak,
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
6
amelyek segítik őket.
Eset: Nincs víz, nincs magánélet otthon, Ponova vas (Szlovénia) Silvana, aki a Grosuplje-i Ponova vas-ban él egy engedély nélküli telepen, leírta az Amnesty International-nek, hogy milyen nehézségeket okoz a nők és gyermekek számára, hogy nincs víz, és így nincs lehetőségük a személyes higiéniai szükségleteik kielégítésére sem: „Nem mosakodhatok a férjem vagy a fiaim előtt. Ha a férfiak
nincsenek otthon, mi nők a patakban mosakodunk. Télen azonban csak az arcunkat és a hajunkat tudjuk megmosni. Nem lehetünk meztelenek a gyermekeink előtt. Vécére a ház mögé járunk – a háztól, amilyen messze csak lehet, az árokba... Éjszakára elemlámpát kell vinnem magammal a vécére, nappal meg állandóan azt nézem, hogy ne legyen ott senki, aki megláthatna.”
A csak roma iskolák és osztályok szegregációjának megszüntetése Európában roma diákok tízezrei kénytelenek szegregált, csak roma diákoknak kialakított iskolákba vagy osztályokba járni, illetve olyanokba, amelyeket „enyhén értelmi fogyatékos” gyermekeknek szánnak, ahol csökkentett tananyagot tanítanak. A Cseh Köztársaságban a romák az enyhén értelmi fogyatékos diákok számára létrehozott gyakorlati iskolák és osztályok tanulóinak 35 százalékát teszik ki, annak ellenére, hogy a lakosságnak mindössze 3%-a roma. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007-ben megállapította, hogy a Cseh Köztársaság megsértette a roma diákok diszkriminációmentes oktatáshoz fűződő jogait (D.H. és mások kontra Cseh Köztársaság ítéletben). Öt évvel később Csehország még mindig nem hajtotta végre az ítéletet, és a diszkrimináló gyakorlat folytatódik, tönkretéve ezzel a roma diákok jövőjét. A csökkentett tananyag miatt nő a középfokú oktatásból való kirekesztés esélye, ami állandósítja a diszkrimináció ördögi körét. A Cseh Köztársaságban tíz roma diák közül mindössze három fejezi be a középiskolát, míg a nem romák között nyolcan. Szlovákiában tíz roma diák közül mindössze kettőnek sikerül ez, szemben a kilenc nem romával.
Eset: Romi, egy „gyakorlati iskolai kölyök” Ostravában, a Cseh Köztársaságban Romi Ostravában lakik, ahol a D.H. eset kérvényezői is éltek. Olyan iskolába jár, ahol a romák aránya körülbelül 90 százalék, és ahol a legtöbb osztályban a gyengített gyakorlati tananyagot oktatják. Romi apja, Roman D., minden gyerekét ebbe az iskolába íratta be, mert ez volt a legközelebb ahhoz a szállóhoz, ahol a családja lakik. Roman D.-t aggasztja, hogy „az iskola egyáltalán nem tesz jót a gyerekeknek. Egymástól tanulnak, nincs sokszínűség, az iskola szinte teljesen roma.” Romit és két testvérét egy diagnosztikai központban vizsgálták meg értelmi képességeikkel kapcsolatban. Roman szerint a felmérés arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekek
elmaradottak. Ennek eredményeként mindannyiukat a gyakorlati osztályokba vették fel. Romi még nem kezdett el idegen nyelvet tanulni, amit már megtett volna, ha rendes iskolába jár. Amikor megkérdezték, hogy miért, így magyarázta: „Mi nem általános iskolás gyerekek vagyunk, mi gyakorlati iskolás gyerekek vagyunk.” Az általa látogatott gyakorlati iskola tanrendje szerint csak a hatodik osztályban kezd majd el angolul tanulni, és csak heti két órája lesz. Ha rendes iskolába járna, már a harmadik osztályban elkezdte volna az angolt, és ott heti három órája lenne.
A roma gyerekek Szlovákiában is felülreprezentáltak az enyhén értelmi fogyatékos diákoknak szánt speciális iskolákban és osztályokban. Az ENSZ Fejlesztési Programja megállapította, hogy 2010-ben az ilyen iskolák 65 százaléka csak (vagy majdnem csak) roma diákokat oktatott, és a rendes iskolák speciális osztályainak 90 százalékába kizárólag vagy majdnem kizárólag roma diákok jártak. 2011 szeptemberében például a szlovákiai Lőcse Francisciho utcai általános iskolájában két, kizárólag romákat oktató, szegregált elsős osztályt indítottak el. A 29 roma diák közül 26-ot helyeztek el ezekben az osztályokban. Egy másik általános iskolában, Szentmihályfalván 2008 óta minden roma diákot szegregált osztályokba vettek fel, az épület egy külön emeletén elhelyezve őket. 2012. október 30-án az eperjesi kerületi bíróság kimondta, hogy a roma diákok ilyen jellegű
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
7
elkülönítése diszkriminatív. Görögországban a roma diákok iskolai szegregációja tovább folytatódik az Emberi Jogok Európai Bíróságának második ítélete ellenére is, amely kimondta, hogy a roma diákok külön, csak romáknak szánt osztályokba történő szegregációja Aspropyrgos városában sérti a diszkrimináció tilalmát (Sampanis és mások kontra Görögország).
Romi D., Ostrava, Csehország, 2012. © Jiri Dolezel
Az EU eszközei a romaellenes diszkrimináció elleni küzdelemben Az EU végrehajtó testülete, az Európai Bizottság ellenőrzi, hogy az EU jogot, beleértve az esélyegyenlőségről szóló irányelvet, mind a 27 tagállamban megfelelően alkalmazzák-e. A Bizottságnak van felhatalmazása arra, hogy fellépjen abban az esetben, ha nem tartják be az EU jogot. A Bizottság hivatalos kötelezettségszegési eljárást indíthat azon tagállamok ellen, amelyek jogszabályai, politikája vagy gyakorlata ellentétes az EU-joggal, ideértve az esélyegyenlőségről szóló irányelvet. Az Európai Bizottság az ügyet az Európai Bíróság elé viheti, ha az állam továbbra sem felel meg az irányelvnek. 2008-ban a Bizottság létrehozott egy informális eljárást, az úgynevezett EU Pilot-ot, amely nem helyettesíti a kötelezettségszegési eljárást, de megelőzheti azt. Ez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy kevésbé hivatalos formában tárgyaljon az érintett tagállammal, mielőtt a hivatalos kötelezettségszegési eljárás elindításáról döntene. 2011. április 7-én a Bizottság elfogadta a nemzeti roma integrációs stratégiák európai keretrendszerét. Habár ez egy kísérlet a roma integráció hosszú távú stratégiai előmozdítására, problematikus, hogy a keretrendszer nem állapít meg kézzel fogható intézkedési kötelezettségeket a tagállamok számára a romaellenes hátrányos megkülönböztetés és a rasszizmus elleni küzdelemben. Továbbá nem határoz meg erős indikátorokat, vagy egy alapos ellenőrző mechanizmust a tagállamok politikáinak értékelésére.
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
8
Az EU-nak biztosítania kell, hogy az intézményei és testületei által finanszírozott fejlesztések ne sértsék az emberi jogokat a tagjelölt – és a potenciálisan tagjelölt – országokban. Szerbiában például aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az erőszakkal kilakoltatott roma közösségek számára alternatív lakhatás biztosítására előirányzott EU pénzeszközöket a belgrádi városi hatóságok esetleg a romák területi szegregációjának elmélyítésére használják fel. 2012 decemberében a Szerbiába látogató EU-küldöttség nyilvánosan kijelentette, hogy osztja ezen aggályokat, bár az erőszakosan kilakoltatott romák számára még nem találtak megfelelő alternatív lakhatási megoldást.
A gyakorlatban az EU-nak sokkal többet kellene tennie Az Európai Bizottságnak megvan a hatalma ahhoz, hogy tartósan pozitív hatást gyakoroljon Európában a kirekesztett és diszkriminációval sújtott közösségek életére, beleértve a romákat is. Sajnálatos módon a Bizottság eddig nem használta ki teljes hatáskörét és rendelkezésre álló eszközeit. A Bizottság évente több száz kötelezettségszegési eljárást indít el különféle kérdésekkel és közpolitikai területekkel kapcsolatban. A legtöbb ilyen eljárás a környezetvédelemre, az adózásra, a belső piacra és a szállításra vonatkozik. 2011 végén 1775 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban. Ebben az évben az Európai Bíróság 62 ítéletet hozott a Bizottság által kezdeményezett, kötelezettségszegéssel kapcsolatos ügyekben. Az esélyegyenlőségről szóló irányelv nem kevésbé kötelező, mint más Uniós jogszabályok. Mintegy 30 kötelezettségszegési eljárást indítottak meg államok ellen azért, mert ezt az irányelvet nem megfelelően ültették át a nemzeti jogba. Ezidáig azonban a Bizottság kizárólag technikai kérdésekre összpontosított, például arra, hogy az államok hogyan határozzák meg a „diszkriminációt” jogszabályaikban, és nem az irányelv tényleges végrehajtására. Mostanáig még egyetlen eljárást sem indítottak el olyan tagállam ellen, amelynek a politikája vagy a gyakorlati intézkedései diszkriminálják a romákat (vagy bármely más etnikai csoportot).
Az esélyegyenlőségi irányelvhez kapcsolódó kötelezettségszegési eljárások 2011 végén még több száz kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban azon tagállamok ellen, amelyek nem feleltek meg az EU jognak olyan területeken, mint a környezetvédelem, az adózás vagy a belső piaci szabályok. 2012 végén csak nagyon kevés, az esélyegyenlőségről szóló irányelvre vonatkozó eljárás maradt lezáratlan - s egyik sem vonatkozott a romákat érintő tényleges politikákra vagy gyakorlatra - az ellenük irányuló széles körben elterjedt diszkrimináció ellenére sem. Egyes esetekben a Bizottság vonakodott a romák emberi jogait sértő államok ellen kötelezettségszegési eljárást indítani. Például 2010 augusztusában a francia Belügyminisztérium utasítást adott ki a Romániából és Bulgáriából származó, akkor Franciaországban engedély nélküli telepeken élő romák kilakoltatására és az országból történő kitoloncolására. Szeptemberben a Bizottság megfontolás tárgyává tette a Franciaország elleni kötelezettségszegési eljárás elindítását, de októberre a francia kormánnyal történt információcserét követően ejtette a kezdeményezést. A Bizottság ugyanis kielégítőnek ítélte meg a francia kormány által a probléma megoldására adott garanciákat, mikor a francia Belügyminisztérium utasításait módosították. Ennek ellenére egész Franciaországban évente több ezer engedély nélküli telepen élő, illetve lakásfoglaló romát lakoltatnak ki erőszakkal.
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
9
Kezdeményezett kötelezettségszegési eljárások száma (2011)
Nagyobb számú nyitott eljárást érintő területek (2011)
Az esélyegyenlőségi irányelvre vonatkozó eljárások száma (2012)
Franciaország
95
Adózás (18), Környezet (15), Belső piac és szolgáltatások (13)
0
Olaszország
135
Környezet (33), Belső piac és szolgáltatások (18)
0 (1 EU Pilot)
Románia
47
Adózás (9), energia (8)
1
Szlovákia
41
Környezet (8), szállítás (7)
0
Cseh Köztársaság
65
Környezet (20), Szállítás (14)
0
Más esetekben az Európai Bizottság gyorsan és sikeresen lépett fel az Uniós jogszabályokat megsértő államok ellen. Ezek az esetek mutatják, hogy a kötelezettségszegési eljárás hatékony eszköz lehet a Bizottság kezében.
Romák és támogatóik demonstrációja Miskolcon, egy szélsőjobboldali tüntetés elleni tiltakozásul 2012. október 17-én.
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
2011. január 17-én a Bizottság például kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a közösségi jog életkor alapú diszkriminációval való megsértése miatt. Magyarország alkotmányos reformja eredményeként csökkentették a bírák, ügyészek és jegyzők kötelező nyugdíjkorhatárát. A Bizottság az ügyet az Európai Bíróság elé vitte, amely 2011 novemberében megállapította, hogy Magyarország megsértette az életkor alapú hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Magyarország köteles haladéktalanul eleget tenni ennek az ítéletnek.
10
Következtetés Tizenhárom évvel az esélyegyenlőségről szóló irányelv bevezetése után az európai romák elleni hátrányos megkülönböztetés továbbra is széleskörű. Az Uniónak többet kell tenni az egyenlőség, a diszkriminációmentesség és az emberi méltóság tiszteletben tartása érdekében azért, hogy ezek az elvek ne csak puszta szavak legyenek. Az EU tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi és uniós diszkriminációt tiltó jogszabályokat. A Bizottság az EU jogának őre; ezért haladéktalanul cselekednie kell, hogy biztosítsa az esélyegyenlőségről szóló irányelv végrehajtását. Az Európában a romákat sújtó sokféle diszkrimináció, rasszizmus és más jogsértések ellen nem lehet megfelelően fellépni mindaddig, amíg a Bizottság nem használja a rendelkezésére álló összes ellenőrző és szankcionáló eszközt. Hatalmában áll például annak megakadályozása, hogy a tagállami hatóságok ne vehessék célba a romákat erőszakos kilakoltatásokkal, a területi szegregáció felerősítésével, és ne különíthessék el a roma diákokat csak roma osztályokba vagy az enyhén értelmi fogyatékos diákok osztályaiba. Az EU büszke arra, hogy működése „az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul”, de a romák elleni diszkrimináció mindennapi tapasztalata azt mutatja, hogy az európai intézmények elmulasztották ezeket az elveket gyakorlati egyenlőséggé átfordítani Európa egyik legnagyobb etnikai kisebbsége számára.
Ajánlások Az Amnesty International felszólítja az Európai Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel – ideértve az alapos ellenőrzést és a kötelezettségszegési eljárások indítását – biztosítsa, hogy a tagállamokban: ne célozzák a romákat erőszakos kilakoltatásokkal, szegregált és nem megfelelő szálláshelyekre történő átköltöztetéssel, és ne kövessenek el velük szemben hátrányos megkülönböztetést a szociális lakásokhoz való hozzáférésben; ne diszkriminálják a romákat az olyan közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben, mint a víz és a villamos áram; roma diákokat ne szegregáljanak kizárólag romák számára fenntartott iskolákba és osztályokba, enyhén értelmi fogyatékos diákoknak szánt speciális iskolákba vagy osztályokba; az állami hatóságok, így a rendőrség is, akadályozzák meg, és hatékonyan és alaposan vizsgálják ki a romák elleni erőszakos támadásokat; ne diszkriminálják a romákat az élet más területein sem, így a foglalkoztatásban, a szociális védelemben és az egészségügyi ellátásban. Az Amnesty International felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyan érvényesítse az EU diszkriminációellenes jogszabályait, és gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy fogadják el, vizsgálják felül és hajtsák végre a nemzeti roma integrációs stratégiákat, amelyeknek az élet minden területére erőteljes intézkedéseket kell tartalmazniuk a hátrányos megkülönböztetés ellen. Továbbá az Amnesty International felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyan kövesse figyelemmel pénzeszközeinek nemzeti hatóságok általi felhasználását, többek között az Európai Befektetési Bankon keresztül is, annak biztosítására, hogy:
Uniós pénzeszközöket ne fektessenek olyan projektekbe, amelyek a romák vagy más közösségek emberi jogait sértik.
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
11
Mit tehet Ön? Csatlakozzon „Egyenlő jogokat minden EU-s állampolgárnak most!” kampányunkhoz, és szólítsa fel az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Barrosót és az igazságügyi, alapjogi és állampolgársági ügyek biztosát, Viviane Redinget, hogy határozottan lépjenek fel a romákat sújtó diszkrimináció megszüntetése érdekében Európában. Írja alá petíciónkat itt.
Az Amnesty International kormányoktól, pártoktól és egyházaktól független civil szervezet, amely világszerte 150 országban, több mint 3 millió taggal és aktivistával küzd az emberi jogokért. A mellénk álló tömegek erejével kormányokat, nemzetközi szervezeteket és vállalatokat veszünk rá a jogtisztelő magatartásra. Adószámunk: 19015985-1-42 Bankszámlaszámunk: 11706016-20818964-00000000 (OTP) Honlap: www.amnesty.hu Blog: www.amnestyblog.net www.facebook.com/Amnesty.International.Magyarorszag
Amnesty International 2013 Index: EUR 01/002/2013
12