Rózsika és Gladys

Ady Endre: Rózsika ás Gladys Ha egyáltalában szokásuk volt az imádkozás, melyikük imádkozott vajon jobban, Rózsika vagy Gladys? Wertheimstein Rózsikát Nagyváradról elröpítette egy angol Rothschild, s Vanderbilt Gladyst hozza Magyarországba egy Széchenyi. Ugye, hogy sokat beszélhetnek erről maguk között az asszonyok s talán még többet a leányok? Ugye, hogy még az úgynevezett bölcs és megbékült aszszonyok is sóhajtoznak ehhez a kérdéshez egy nagyot. Hogyha már világ változtával ilyen internacionális portéka lett a nő s a szerelem, miért olyan kevés a Rózsika és Gladys? S hogy ha már ilyen kevés, miért nem ők Rózsika vagy Gladys, akik szintén érdemesek, s akik sóhajtoznak? Hajh, bizonyosan még az etruszk nők elrablásánál is úgy volt, hogy a legkülönb etruszk hölgyek jártak esetleg legrosszabbul.

Ha leány vagy asszony volnék (be jó is volna), nem irigyelném se Rózsikát, se Gladyst. Hiszen nem lehetetlen, hogy nem lesznek boldogtalanok, de valószínűtlen. Egy kicsit reakciós állítás; de itt asszonyokhoz szólok, akik született reakciósok. Rózsika nem vitt vagyont a házasságba: sőt még a családi rang varázslatát se vihette, ami előtt titokban mégiscsak hasra vágódik ma még Európában egy Rothschild is. Ellenben Rózsika barbárnak nézett idegenként került egy sokak által irigyelt házasságpozícióba. Ha tud sírni, ha még olyan boldog is, sok sírnivalója lesz még, holott Anglia már nem is európaian okos és konszolidált társadalmú ország. Angliában már lehet, szabad úgy élni az életünket s nézni magunkat, ahogy erőnk és önszerelmünk óhajtja. Milyen rokonságos az, ami Gladysra vár, holott milyen más szerencse a Gladys házassága s a Rózsikáé.

A budapesti Park-klubban már adott estélyt egy Rothschild, de ez estélyen nem vett részt a fekete arisztokrácia. Fekete à laPárizs, Róma, Nápoly, az az arisztokrácia, melynek históriai gőgjéhez vagyona is maradt. Ha tehát Széchenyi gróf és neje nem elégednek meg a muszájból liberális arisztokráciával, a legnagyobb bajok lesznek. Mert azt ne reméljék a Lipótváros Vanderbilt-női, hogy Gladys náluk kereshet, lelhet kárpótlást. Nem fogja tenni, mi pedig részint azért nem

magyarázzuk ezt meg, mert fölösleges, részint azért, mert minden irányban bántó volna.

Bizony csak a szép gyermekmesékben vihet el Hamupipőkét idegen országba idegen királyfi s idegen királyleányt Kukorica János, Petőfié persze s nem a Bakonyiéké. Manapság tudniillik, mert nem lehetetlen, hogy a mesék valaha mind valóságok lesznek. Hiszen a világ éppen ilyen kedvet mutat: menni, menni a mesék országa felé. Ma azonban még utunkat állják a dollárok, márkák, frankok és koronák. Ilyenformán isten mentsen, de ha baj lesz, Gladysnak lesz könnyebb dolga. Úgy tesz, mint a szintén amerikai Gould-leány, ki elcsapta az urát, Boni de Castellane grófot s - választott egy herceget. De baj esetén Wertheimstein Rózsikát se félteném, mert egy Rothschildnak még az elvált felesége se élhet millió[k] nélkül. Ez a kombináció persze csak a legváratlanabb eshetőséggel számol.

Megtörténhetik, hogy a párok ellentétes faj, nevelés, erkölcs, ízlés, hajlam ellenére szeretik egymást. Aki egy kicsit kóborolt a világban, láthatott olyan kóborlásra kényszerített, gazdag párokat, akik egymással hadakozva is szeretik egymást, de társadalmuk nincs. Ma a Riviérán, tíz nap mulva Szicíliában, Olaszországban, azután Kairóban s megint vissza Párizsba. Csak otthon legkevesebbet, akár Angolországban van az otthon, akár Magyarországban.

Azonban ma még egyért irigyelni kell egyformán Rózsikát és Gladyst is. A pénzért, mely, sajnos, nem olyan semmi, mint az ember szeretné. Ha van szerelem, jó, s ha nincs vagy hamar elfogy, nem történhetik ott nagy baj, ahol az egyik házastársnak pénze van. Voltaképpen Rózsika és Gladys egyformán irigyelnivalók, de mivel az irigység céltalan, jobb, ha csupán figyeli az ember őket. Rózsika és Glady s minden okoskodásunk ellenére is lehetnek szerencsétlenek, ha jobbak, mint az újságlapokról látszanak. De ez már az ő sírnivalójuk és sírják el ők maguk.

Budapesti Napló 1908. január 30.