Vademecum207 evelejifogadalmakfelfordulat issuu

Vademecum 207: Hét, kultúrával (és a környezettel) kapcsolatos újévi fogadalom, afféle félfordulat délibábja Bizony isten nem veszek többet filmet „kukából” 1000 Ft alatt, nagyáruházban vagy aluljáróban.

Inkább elkutyagolok a Kultúrbarlang boltba (VII. Kertész utca 42-44., a Zeneakadémiához közel, kulturbarlang.hu) vagy az Odeon videotéka (XIII. Hollán Ernő utca 7.) gazdag és jókedvű filmboltjába, esetleg áttanulmányozom a www.filmklik.hu honlapot, a szórakoztató művészfilmek honlapját, és megtanulom, hogy kell használni.

Megtárgyalom párommal, hogy elvben meg lehetne-e (esetleg, valahogy) oldani a szelektív hulladékgyűjtést otthon (a legjobb barátainknál is felmerült, hogy beszélgetni kellene erről), de ha nem megy, akkor a mosógépben próbáljunk meg egy nap mindent egy hőfokozattal lejjebb mosni.

További, még merészebb ötletekért lásd a Vademecum -ik számában ajánlott „Greeen Chic” című könyet. Arról szól, hogy miként lehetünk divatosak, trendik ÉS zöldek egyszerre. Kívánságra megküldjük újra kis ajánlónkat, benne a könyv adataival.

Havonta egyszer autó- és tévémentes kulturális méregtelenítő hétvégét tartok, szendvics programmal, szigorúan kettesben.

Szendvics módszer? Tavaly januári számunkból ismerős lehet már ez a szakkifejezés. Hogy Váltogassuk a jó minőségű kommersz

szórakoztatást a mélyebb dolgokkal. Pl. szombat 8.30 könnyű reggeli a Centrál Kávéházban, 10.00 Krimi a Puskin moziban, 11.30 elmerülés a Múzeum körúti antikváriumokban, 14.00 a Szépművészeti Múzeum állandó kiállítása, három új kedvenc keresése (úgyis állandó belépőnk van, nem?) 16.00 szundikálás otthon, 19.00 Térey János: Asztalizene a Radnóti Színházban, utána finom vacsora a Marquis de Salade étteremben, a pincében (VI. Hajós utca 41., a Bajcsy sarkánál.) Etc. Megpróbálom kicsivel csökkenteni a „tulajdonlási lábnyomomat” Hogy az meg micsoda? Botcsinálta hiperzöld terminus arra, hogy csak azt vegyem meg, amihez máshonnét nem jutok hozzá. Ha lehet, bérbe veszem, könyvtárból, kölcsönzőből. Ha kell negyven centi drót, és otthon nincs, felugrani egy gyűjtögető életmódot folytató baráthoz, ha a vasaló elromlik, megcsináltatni. (Ha meg a krízis miatt egy mérettel kisebb villába kell költözni, azt lehet mondogatni, hogy csakis azért, hogy kevésbé terheljük a környezetet. A gyerek születésnapjára úgy is mindig ki lehet bérelni a szomszéd klubot, az unoka partijára meg a megyeri vízibirodalom gyerekzsúrtermét…)

Elmegyek a Summa Artium kirándulásra, a Velencei Biennáléra, október 23. hétvégéjén A Summa másodszor szervez ilyen kirándulást. Magunkkal visszük a magyar kiállító művészt és/vagy kurátort. (Idén Forgács Péter és Prof.

Rényi András). Azt kérjük tőlük, hogy mutassák be a magyar pavilont, és mutassanak nekünk még hat olyan másikat, ami nekik nagyon tetszett. Aztán mindenki megy a maga feje után. Mindenki mag viseli a költségeit – de a Summa foglalja a szállást és a repülőjegyet. Indulás október 22. csütörtök, érkezés 25. vasárnap este. Barátokat is lehet

hozni, feltéve, ha előfizetnek a Vademecum Hírlevélre. (Ez évi 100.000 Ft támogatásba kerül, vagy a Mecénás napi költekezésbe.)

Kéthavonta egyszer, a szombat ebéd előtt körbejárom a terézvárosi progresszív galériák „arany háromszögét”, és utána kimerészkedek dél-Pestre.

A három legérdekesebb kortárs galéria véletlenül elég közel van egymáshoz. Knoll (Liszt Ferenc tér 10.), Deák Erika (VI. Jókai tér 1.), acb Galéria (VII. Király utca 76.) Mindhárom egy-egy lakásban működik, egyenként 20 perc alatt alaposan megnézhető. Képtelenség, hogy mindegyik tessék, de így együtt különleges érzést kínál. Utána irány a Ludwig Múzeum, elmerülés az állandó kiállításban (Keith Haring ezüst oltárát ne hagyjuk ki semmiképpen és valamelyik időszaki tárlatban. Állítólag idén egy nagy Robert Capa kiállításra készülnek!)

Elolvasom/elkezdem/befejezem végre a …………………-t Itt persze a pontozott helyre be kell írni valami konkrétumot. Kicsit több mint négy éve a Vademecum azon a héten indult, amikor megjelent Spiró: Fogság című regénye — az utóbbi évtized egyik legjobb és legfontosabb könyve. Aki már azt olvasta, beírhatja Orhan Pamuk Hó című regényét, vagy Nádas Péter Párhuzamos történetek című három kötetes Magnum Opusát, benne a világirodalom leghosszabb taxiutazásával, a Teréz körúttól a Kútvögyi úti kórházig, ami 1500 oldal után sem ér véget, akkora kitérőket tesz két női személy lelkében.