Vademecum 215: Hét figyelemreméltó dolog a Hargita megyei Csíkszeredában, tél utóján — Az általános élmény — A Mikó vár és a börtön — A Márton Áron líceum — Templomból sohasem elég — Kelet-Európa legfeleslegesebb erkélyei — Két jéghokis, fémből — A Hamlet-premier
Hét figyelemreméltó dolog a Hargita megyei Csíkszeredában, tél utóján Az általános élmény Hogy megéri-e az összesen huszonnégy órányi vonatozás a távoli székelyföldi városba, csakis igen lehet a válasz, azzal a kis kiegészítéssel, hogy a tél utolsó hétvégéjét csak nagyon indokolt esetben válasszuk, mondjuk akkor, ha az ember legjobb barátjának színházi premierje van. Csíkszeredán inkább csak átutazni érdemes, ha az ember a pünkösdkor rendezett nevezetes csíksomlyói búcsúba tart. (Ma Csíkszereda egyik északkeleti külvárosa.) A télutó még néhány lapáttal rátesz a város eszelősen mesterséges, nagyravágyó csúnyaságára. Ez már az állomásról kilépve letaglózza az először erre járó embert. S amikor a két csillagos, tiszta, rendes, alkalmas szállodába érkezik, először azt hiszi, hogy egy elhanyagolt külvárosban jár, de nem lehet, hogy egy negyvenezres kisváros