Vademecum 384: Az új magyar Ulysses
Néhány hónapja a Vademecum hasábjain már örvendeztünk a megjelenés ténye felett. A csinos, szinte Biblia méretű könyv azóta ott tornyosult az íróasztalomon. Aztán elérkezett egy Pesttől távoli nyaralás hete, elkövetkeztek az ideális körülmények a harmadik megmerítkezéshez. EGY HARMADIK PRÓBÁLKOZÁS Mert próbálkoztam már a könyvvel eredetiben, sietősen, angol szakos egyetemistaként, két éjszaka alatt (egy kukkot sem értettem belőle), aztán egyszer harmincöt évvel ezelőtt, heteken keresztül az államvizsgára, a Szentkuthy fordítással (akkor elkapott, de belefulladtam a szövegsallangokba). Nehezítő tényező volt, hogy a világirodalom egyes számú regényét kellett olvasnom – nemigen lehetett különvéleményem, ugyebár. Most nem volt rajtam nyomás, színtiszta érdeklődés hajtott, meg az, hogy aligha adhatom a könyvet kedves Olvasóim kezébe, de szeretném nekik az élményt pontosan leírni. MIHEZ HASONLÍTHATÓ AZ ÉLMÉNY? Leginkább egy hét napos dzsungel-szafaritúrához hasonlíthatnám az élményt, noha ilyenen még soha nem jártam. Dzsungel a szöveg, de nem lehet benne eltévedni, mert mindig tudni az előre irányt: a lap alja felé van. A minden irányból ránk záporozó új és új élmények