Vademecum 420: Bodó Bélától Dmitrij Mengyelejevig (12 emlék olvasás és írás témakörben) I Emlékszem, hogy egyik fejezetet olvasom a másik után. Már rég aludni kéne. Nagyon izgalmas, csak még egy fejezetet, és még egyet. Annyira, de annyira szerettem volna beleszólni a cselekménybe… Mert volt egy ötletem arra, hogyan lehetne kiengesztelni Pulykapipit. Bodó Béla Brumi újabb kalandjai című műve volt az első könyv, amelyet elolvastam elejétől a végéig. Ötvenhárom éve volt. II Emlékszem az első fogalmazásra, amelyet önállóan, órán írtam, amihez nagyon, de nagyon nem volt kedvem. „Milyen vagyok?” – ez volt a címe. Éreztem, hogy azt várják, ne csak szépen írjak, de írjak magamról is szépen. Az egyik nem ment, úgyhogy a másikat sem erőltettem. Nem lázadásból (akkor még nem is hallottam ilyesmiről), egyszerűen így jött ki a lépés. Ezt írtam: 1.) Ha valamit elkövetek, azért általában vállalom a felelősséget. Magamat őszintének tartom, de néha kicsit elferdítem a dolgokat! 2.) Szellemi tárgyakban (tornáról nem vagyok hajlandó nyilatkozni) mindenki jónak tart (nem csak a szüleim!), énekben nem vagyok valami „kitűnő”. 3.) Általában könnyen tanulok, csakhogy nem szoktam. Kinéztem az ablakon, akkor láttam meg először a szemközti házon a díszes feliratot, amelyet aztán nyolc éven át bámultam: Pension
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.