RESTAURÁLÁSI TERV
A Budapest I. kerület, Bécsi kapu tér 8. számú lakóház homlokzatának helyreállításához
1. kép A 8-as számú ház Bécsikapu téri homlokzata
A helyreállításra váró ház a tér nyugati oldalának meghatározó épülete a Kard utca sarkán. Az 1686-os ostrom után a 18. század elején újjáépítették a kapualj és néhány ehhez kapcsolódó helyiség felhasználásával. 1824-ben Weixelgartner Mihály építõmester tervei alapján építették át, új koraklasszicista homlokzattal.1 Henger alakú sarokerkélyét 1929-30-ban toldották a házhoz, jellegzetesen domború külsõ ablakkeretekkel, amelyek a térre nézõ fõhomlokzat emeleti ablakain is megjelennek. A Bécsikapu tér és Kard utca sarkán álló épületet az 1824-es átépítéskor vonták össze a szomszédos Kard utcai házzal.2 A homlokzatok restaurálásának történetét Tarbay Anna Mária 2008-ban készített Restaurálási terve foglalja össze. Ebbõl kitûnik, hogy elõször 1959-ben merült fel a homlokzati festés feltárásának és konzerválásának igénye.3 Hihetõ Tarbay Anna Máriának az a feltételezése, hogy a konzerváláshoz meszes ill. mész-kazeines kötõanyagot használtak. Egyrészt azért, mert az 50-es években még a háború elõtti technológiákat és anyagokat alkalmazták, másrészt a plextol (polivinilakrilát) csak késõbb jelent meg Magyarországon, mint egy általánosan használható „csodaszer”. 1968-70-ben Lente István restaurálta a homlokzatok dekorációs festését, és a hiányzó részek rekonstrukciójával meghatározta az épület
1. A homlokzat és az elsõ emelet tervét a Budapest Mûemlékei közli - Budapest, 1955.317.o. 2. Az emeleti alaprajz a két épületet összeépítve ábrázolja. Budapest Mûemlékei u.o. 3. Az 1955-ben megjelent Budapest Régiségei még nem tesz említést a homlokzatok festésérõl.
1
megjelenését. Alig tíz év elteltével került sor a következõ restaurálásra, melyet Derdák Éva végzett 1983-ban. A munka során föllelt festéktöredékek alapján Derdák Éva a díszítés más kiosztására következtetett, de a zsûri ragaszkodott a korábbi restaurálásnál megszületett eredményhez, s így az épületet ma is így láthatjuk. (1.kép) Ma a ház homlokzatait az eredeti felületekbõl megmaradt és szabálytalan foltokban megmutatkozó részek és a rekonstrukciós festések erõs kontrasztja jellemzi. Szembetûnõ az eredeti felületek lepusztult állapota. A romlás okaira Tarbay Anna Mária is rámutatott, s egyben helyreállítási javaslatot is tett. A megmaradt eredeti töredékek konzerválását nyolc lépésben javasolja megoldani. A rekonstrukciós festés eltávolítását tartja kívánatosnak, a vakolat részleges vagy teljes eltávolításával. Az esztétikai helyreállításnál megengedhetõnek mondja a töredékek simító vakolatréteggel való eltakarását és a homlokzat teljes rekonstrukcióját irányozza elõ. A Bécsikapu téri ház földszintjének egyedülálló festése megköveteli, hogy az épület konzerválásánál is és a dekoráció helyreállításánál is a lehetõ legjobb anyagokat és technológiákat alkalmazzuk. El kell kerülnünk az eddigi gyakorlatot, amely tíz évenként a lepusztult homlokzatok újraélesztésébõl áll. Helyreállítási javaslatunk bemutatása elõtt szeretnénk a jelenlegi állapot néhány olyan sajátosságára felhívni a figyelmet, amely a restaurálás végeredményét befolyásolja.
2. kép A 8-as számú ház Kard utcai homlokzata
2
A megmaradt eredeti festés töredékeinek állapota A saroképület az 1824-es átépítéskor kapta meg azt a jellegzetes biedermeier festését, amelybõl töredékek maradtak meg a földszinten, és amelyek egyedülálló megjelenést adnak a háznak. A függõleges sávokból összeállított dekoráció jelentõségét emeli, hogy amilyen sok hasonló festést ismerünk a korszak szobáinak díszítésénél akár tapétázva, akár selyemtapétát imitáló festéssel olyannyira hiányzik ez a fajta megjelenés a házhomlokzatokon.4 (3.4.5. kép) Csak sajnálni lehet, hogy az emelet homlokzat festése (amely minden bizonnyal gazdagabb mintázatú lehetett, mint a földszinté) nem maradt meg.
3. kép Selyemtapétát imitáló falfestés a Budapest Döbrentei u.9. sz. házban(Eckermann József tervei alapján épült 1811-ben)
4. kép (bal) „Sátoros” szoba a potsdami Charlottenhof- ban. 5. kép (jobb) München, Residenz - Matild bajor hercegnõ szalonja 1834
4. Selyemtapétát imitáló függõleges sávozást sikerült feltárnunk és helyreállítanunk a budapesti I. ker. Döbrentei u. 9.-ben (Eckermann József tervei alapján épült 1811-ben) és Esztergomban az északi kanonoksor Palkovics György kanonok házában (épült 1822-24 között Kühnel Pál tervei szerint)
3
Túl az általánosan elterjedt és közkedvelt csíkos mintázatokon a 19. század elsõ felében jellegzetes felületképzéssel találkozunk. Lyka Károly meghatározása nyomán a korszakot „táblabíró világ”-nak nevezhetjük. Az egyszerûséget kedvelõ derék kispolgárok mindent tökéletesen simának szerettek látni. A festmények felületének tükörsimaságúnak kellett lennie, amit nem zavarhattak meg vastagon felrakott festékcsomók. Megjelent a sellakpolitúr, s ezzel a bútorok is ragyogóan sima fényt kaphattak a csíkos selyemhuzatok mellé. De tökéletesen simák voltak a házak homlokzatai is, amit gyakran olajmázolással vontak át.
6. kép A durva alsó vakolatréteg
A Bécsikapu téri ház eredeti töredékeinek vakolata annyira megbomlott, hogy már nyoma sem maradt az egykori homlokzat sajátosságát jelentõ simaságnak. Legtöbb helyen eltûnt a simító- vakolatréteg és a megkülönböztetõ retus vonalkázása az apró kavicsokat is tartalmazó durvább alsó vakolatrétegre került. (6. kép) Csak néhány pici folt utal az eredeti simító rétegre, de olyan részt, ahol a simítás és az eredeti festés még együtt van, már keresni kell. Csak néhány négyzetmilliméternyi rész tekinthetõ eredetinek, de ezek is csalókák, mert a többszöri restauráláskor fölvitt festékek itt is megjelennek. A '83-as helyreállításnál is a morzsalékos vakolatfoltokkal találkoztak a restaurátorok és a motívumok formáját is a rekonstruált részek adták. Az azóta eltelt idõ alatt a vakolat állapota tovább romlott, bár a vonalkázott kiegészítések még több helyen megmaradtak.
4
A ház homlokzatának legnagyobb részét kitevõ rekonstrukció leginkább szembetûnõ tulajdonsága az erõs besötétedés és a rárakódott szennyezõdés. Felületének simasága alkalmas lenne a biedermeier ízlés felidézésére, ha pont a szigetszerûen megmaradt töredékek szemcsés megjelenésével nem állna ellentétben. Sajnos ennek a vakolatnak a keverésénél olyan frissen oltott meszet használtak, amelyben az égetett mésznek nem minden darabkája alakult át mészhidráttá, Ca (OH)2 . A vakolatban maradt oltatlan mészdarabok (CaO) a fölhordott habarcsból vontak el vizet, térfogatuk megnõtt és ledobták a fölöttük lévõ vakolatot. A szakzsargonban „mészkukacnak” nevezett darabok kisebb- nagyobb „kráter” közepén ülnek és csúnya fekete foltként mutatják magukat. (7.kép) A rekonstrukciós festéshez használt anyag hibáira a felületen képzett mûanyag film már Tarbay Anna Mária is rámutatott. A plextollal megerõsített mészfesték olyan mûgyanta filmet képez a felületen, amely megszünteti a pára áteresztõ képességet. A mûkõlábazat miatt a nedvesség a vakolt felületeken párologna el, de mivel ebben a festékréteg megakadályozza, károsítja a vakolatot, elsõsorban a gyengébb megtartású eredetit.
7. kép Mészkukacok a rekonstrukcióhoz felhordott vakolatban
5
A helyreállítás szempontjai Az állagmegóvás gyakorlati kérdései mellett foglalkoznunk kell néhány elvi- és esztétikai kérdéssel. Esetünkben nem az a fontos, hogy ki csinálhatja a homlokzat restaurálását, hanem az, hogy mit tegyünk, vagy másképpen fogalmazva: a helyreállítás során milyen szempontokat állítsunk elõtérbe.5 A restaurálások legnagyobb részénél maga a mûalkotás mutatja meg a helyreállítás módját. Sajnos a két háború között végzett átépítés és a restaurálások közötti idõszakokban elmulasztott karbantartások miatt, elvesztettük az 1824-es homlokzat hiteles helyreállításának lehetõségét. Fájdalmas, de tudomásul kell venni, hogy a megmaradt eredeti vakolattöredékeken alig maradt festék, s a kicsi fragmentumok nem elegendõek a színek értékeinek meghatározására. Arról természetesen szó se lehet, hogy a ház évtizedek óta megszokott képét megváltoztassuk. Meg kell õriznünk és meg kell mutatnunk a biedermeier ház illúzióját és a vele egybeépült kváderfestésû Kard utcai homlokzatot. A pusztulás mértékét látva Tarbay Anna Mária fölvetette az eredeti töredékek simító vakolattal történõ lefedését és a teljes felület rekonstrukciós festését. A végsõ döntést arra az idõre hagyná, amikor a felület minden része állványról átvizsgálható és az eredeti festéknyomok nagysága megítélhetõ. A rekonstrukció anyagául a ma széles körben elterjedt szilikát festékeket javasolja. Kétségtelen, hogy a kálivízüveg kötõanyagú szilikát festékek a ma ismert festékek közül a leghosszabb élettartamúak, és 6 szinte elpusztíthatatlanok. Ugyanakkor számos érv szól a teljes rekonstrukció ellen is. A háznak a Kard utcára nézõ homlokzatán jelentõs méretû eredeti felületek maradtak meg. Ezek teljes eltakarásával és egy homogén felület kialakításával elveszítjük a restaurált homlokzat hatását és eltüntetjük a rekonstrukciót hitelesítõ töredékeket. A teljes rekonstrukció ebben az esetben a földszint falfelületeinek újrafestését jelenti, és a végeredmény egyfajta kulissza hatást kölcsönözne a háznak. Elfogadható megoldás lenne, ha a két szélsõség között kiutat találnánk. Ehhez biztosítanunk kell a töredékek hosszú távú megmaradását, és közelíteni az eredeti biedermeier felületképzés felé. A megmaradt régi vakolat bizonyos teljességre törekvõ restaurálása csökkenti a homlokzaton megjelenõ kétféle felület kontrasztját. A hasonló restaurálási feladatoknál sajnos egyre fogy az eredeti felületek nagysága, és végül minden esetben felmerül a rekonstrukció igénye. A Bécsikapu téri ház idõrõl-idõre elvégzett helyreállításáról annyi dokumentum áll rendelkezésünkre, hogy a festés rekonstruálására bármikor lehetõség van, de ajánlatos ezt a megoldást a legvégsõ esetre fenntartani.
5. Egy régi kávéházi anekdota szerint a Szépmûvészeti Múzeum fõrestaurátora megkérdezte Petrovics Eleket: „Mondja igazgató úr, mit csináljunk ebbõl a képbõl? Tizianot vagy Giorgionét? (Herman Lipót: A mûvészasztal. Budapest 1958.) 6. Adolf Wilhelm Keim „1878-ban bejegyzett szabadalma a viharálló falképek készítésének technikájáról” szól, amely elindította a szilikát festékek használatát.
6
Helyreállítási javaslat Az építõmesteri munkákat és a restaurálási kezeléseket egyaránt az eredeti vakolat- és festékfoltok megõrzésének kell alárendelni. Fontos, hogy a talajból felszívódó nedvesség elpárolgását a fal legalsó szakaszánál biztosítsuk. A cél érdekében a jelenlegi mûkõ lábazatot el kell távolítani. (8. kép) Az új lábazat légréssel támaszkodjon a falhoz és az egyes kõlapok között réseket alakítsunk ki. A járda és a lábazat kõ elemei között ugyancsak maradjanak a kiszellõzést segítõ hézagok. A járda aszfaltozása semmiképpen ne érje el a falat, és a kettõ közötti szakaszt nagyobb kavicsokkal töltsük fel. Az új lábazatot nagy pórusú üledékes mészkõbõl kellene faragni. Sajnos az alkalmasnak látszó fertõrákosi mészkõbõl nem lehet olyan jó minõségû darabokat beszerezni, amelyek a városi légszennyezésnek ellenállnak. Ezért a szerkezetében azonos, de sokkal keményebb margitbányai követ javasoljuk.
8. kép A többször javított mûkõ lábazat részlete
7
A falazatban lévõ nedvesség elpárolgását nemcsak a kõ lábazatnál kell biztosítanunk, hanem a földszint vakolt felületeinél is. Ez elsõsorban a rekonstrukcióhoz korábban felhordott és „mészkukacokat” tartalmazó vakolat teljes leverésével kezdõdik. A rekonstrukciós festés eltávolítása elõtt annak méreteit és motívumait nagy pontossággal rögzíteni kell, a plasztikus vonalazást és a sablonmintát 1:1-es léptékben át kell másolni. Miután a homlokzat helyreállításra váró földszinti részén csak az eredeti vakolat és festés töredékei maradnak, megkezdõdhet ezek konzerválása és restaurálása. (minderrõl a késõbbiekben) A szabaddá vált kõ és tégla felületek tisztításának elsõ lépése mechanikusan történik; a kõ és tégla felületek tisztítása drótkefével és a fugák kikaparása kb. 2 cm mélységben. Amennyiben a falon kisózódások láthatóak, - elsõsorban a lábazat fölötti részen- úgy alacsony nyomású gõzzel és gyökérkefével lehet azokat letisztítani. Magasnyomású vízsugár, tartós vízterheléssel járó tisztítás, vagy homokszórás nem használható. Az új vakolatréteggel szemben két fontos követelményt támasztunk: semmiképpen nem szabad szilárdabbnak lennie, mint az eredeti töredékeknek, és pórusaik révén kellõ páraáteresztõ képességgel rendelkezzenek. A vakolat három rétegbõl áll: fröcskölt „gúz”, 7 durva vakolat, simító vakolat. Szándékaink szerint a rekonstrukciós festékünknek freskós kötést biztosítunk, s ezért a festéket nedves vakolatra visszük föl. Azért, hogy a durva, kiegyenlítõ vakolat és a simító vakolat között megfelelõ kötést biztosítsunk, a durva vakolat felületét érdesítjük. Az érdesítés célja, hogy ennek a rétegnek a felületén ne alakuljon ki masszív mészpáncél és nedvesítés után a simító réteg jól kössön hozzá. A vakolathoz természetesen nem használunk portland cementet, gipszet és mûgyanta adalékot. A gúz összetétele:
2 térfogat rész oltott mész (6 hónapnál öregebb) 1 térfogat rész trassz cement vagy samott õrlemény 5 térfogat rész mosott folyami homok, az eredeti szemcse nagyságának megfelelõ - nedvszívó adalék; gyakorlatunkban a BAUREX meszes adalékanyag vált be
A durva vakolat összetétele: 2 térfogat rész oltott mész (mint fent) 1 térfogat rész trasszcement vagy samott õrlemény 9 térfogat rész mosott folyami homok Nedvszívó adalék (mint fent) A vakolatréteg szintje kb. 3 mm-rel alatta van a megkívánt szintnek, és a felületet érdesítjük. A simító vakolat összetétele: 1 térfogat rész oltott mész 2-3 térfogat rész finom mosott folyami homok és márványliszt (0-1mm szemcseméret) nedvszívó adalék a simítóréteg a freskófestési technikának megfelelõen kerül az elõzõ vakolatrétegre
7. a német der Guss-ból = öntet, öntés
8
Az eredeti vakolat és festéktöredékek konzerválása A falfelületek vakolása és a régi vakolat-és festékréteg tisztítása egymást kiegészítõ munkafolyamatok, sõt az eredeti részeken is ajánlatos a tisztítást és a szilárdítást egymással párhuzamosan végezni. A munkába vett szakasz állapota mutatja meg, hogy a kezelést a morzsalékos vakolat rögzítésével vagy a felület tisztításával kezdjük. Mielõtt a tényleges vakolat és festékkonzerválást elkezdenénk, ismereteket kell gyûjtenünk az alkotóanyagokról és azok összetételérõl. A vakolatelemzés megmutatja az eredeti habarcs összetételét és a benne levõ anyagok arányát, a töltõanyag fajtáját és szemcseméretét. A jól megválasztott festékminták röntgendiffrakciós vizsgálata feltárja az eredetileg használt színezékek fajtáját. A pigmentek (színtestek) meghatározása értékes segítséget nyújthat a rekonstrukció színeinek kiválasztásához. A tisztítással meg kell szabadítanunk a felületet az eddigi restaurálások alkalmával felhordott ragasztóanyagoktól plextol, paraloid, az akril retusok kötõanyaga, stb. Az alkalmas oldószerek: toluol, nitrohigító, aceton, xylol, etilacetát; a tisztítási próbáknál lehet kiválasztani a célnak legjobban megfelelõt. Az eddigi gyakorlatunk során a toluol és a nitrohigító vált be vastag plextol filmek feloldására. A morzsalékos vakolat szilárdításához kovasavészter vizes diszperzióját használjuk. Az eredetileg oldószeres kõszilárdító anyag Steinfestiger OH (kovasavészter) továbbfejlesztésével elõállított Syton X 30 veszélytelen használat mellett biztosítja a porózus kövek és morzsalékos vakolatok szilárdítását. Ez az anyag egyre nagyobb tért hódít a kõrestaurálásban és a falkép-restaurálásban. A Syton X 30 510%-os oldatát nem csupán ecseteléssel vihetjük a felületre, s így megszilárdíthatjuk a vakolatot, hanem bizonyos vakolatelválások rögzítésére is használhatjuk. Olyan helyeken, ahol a vakolat és a fal között nem keletkeztek nagyobb üregek, és az injektáló habarcs nem tud akadálytalanul bejutni a résbe, ott Syton befecskendezésével megfelelõ kötést lehet biztosítani a vakolat és a fal között. A Steinfestiger OH bevezetésekor számtalan elektromikroszkópos felvétel demonstrálta a kovasavészter hálósodását a pólusokban. Az egymást keresztezõ és megszilárdult „hidak” nem csökkentik a kövek vagy a vakolat porozitását, s így a páraáteresztõ képesség sem csökken.
A stabilizált és megtisztított eredeti vakolattöredékek, ill. festékmaradékok, jelentik az esztétikai helyreállítás alapját, a megjelenítés fogódzkodóját. Bármilyen kis részen is, de biztosan föllelhetõ olyan részlet, ahol a durva vakolat és a rádörzsölt simító réteg még együtt van. Ezek a töredékek megmutatják az egykori felület szintjét és eligazítanak a megöregedett simító réteg színérõl, feladatunk, hogy pótoljuk a legnagyobb részben elpusztult fölsõ sima vakolatréteget, s ezzel megfelelõ alapot biztosítsunk a szín kiegészítéséhez.
9
Az eddig bemutatott munkák azt a célt szolgálták, hogy megfelelõen szilárd és tartós alapot hozzunk létre a homlokzatok esztétikai helyreállításához. Eljutottunk odáig, hogy az eredeti vakolattöredékeken pótoltuk a hiányzó simító réteget, és ezzel visszahoztuk a biedermeier kor kedvelt sima felületét. Az így kiegészített részek mellett a durva vakolatréteg érdes felületéig jutottunk el. Míg a korábbi évtizedek mûemlékvédelmi szemléletét az eredeti részek és a kiegészítések erõteljes megkülönböztetése jellemezte, addig mára ezek a kontrasztok egyre jobban háttérbe szorulnak. Világosan kitûnik ez Tarbay Anna Mária 2008-ban megfogalmazott restaurátori tervezetébõl is, amely a teljes rekonstrukciót is elképzelhetõnek tartotta. Látva az eredeti dekoráció erõteljes majdhogynem teljes- pusztulását, azt kell mondanunk, hogy az általunk javasolt megoldás ugyancsak közelít a homlokzatok maradéktalan rekonstrukciójához. Az eltérés mindössze annyi, hogy komoly gondot kívánunk fordítani a megmaradt töredékek konzerválására és egy alig észrevehetõ megkülönböztetéssel akarjuk jelezni a két különbözõképpen helyreállított felület közötti különbséget. Nem képezünk eltérést a kétféle vakolat szintje között, és nem próbáljuk meg didaktikus vonallal elválasztani õket. Mindkét rész festésénél ugyanazokat a pigmenteket használjuk, a laboratóriumi vizsgálatok eredményétõl függõen. Az eltérést mindössze az ecsetkezelésben kívánjuk megmutatni. Míg a rekonstruált részeknél a festés természetes módját _un. telibe festést- követjük, addig az eredeti felületeken a színeket lazúrosabban, nem direkt módon hordjuk fel. Ugyanezt a metódust követjük a Kard utcai, kváder festett homlokzatnál is, azzal a különbséggel, hogy az ott lévõ eredeti vakolat textúráját követjük. A laboratóriumi vizsgálatok eredményeit és azok kiértékelését a késõbbiekben csatoljuk a jelen restaurálási tervhez. Ugyancsak a késõbbiekben nyújtjuk be a homlokzatokról készített rekonstrukciós tervünket. A homlokzatok helyreállításával reményeink szerint - megfelelõ karbantartás mellett hosszú idõre biztosítani tudjuk ennek a sajátos festésû homlokzatnak a megmaradását és élményt jelentõ esztétikus megjelenését.
Budapest, 2010. június 26. ………………………..
10
Kőrestaurátori terv Készült a Budapest I. kerület Bécsikapu 8. számalatti lakóház kő munkáiról Az épületen a kapu és a Kard utcai homlokzaton több kőelem található, amiket már többször restauráltak. Az épület belsejében jó állapotú középkori kőkeretek tvannak, melyek mérsékelten szennyezettek. A beépített kőelemek kövei többféle mészkőből készültek, tömör, nem málló szerkezetűek. A sérüléseket az idők során keletkezett csorbulások és letörések okoztak. Az eltérő kövek szennyezettsége hasonló állapotú, ezért azok kezelését lehet egységesen kezelni.
Tisztítás: A felületről mechanikusan , és vizes kefés tisztítással el lehet távolítani a ráfestés szennyeződéseit, vakolatos rárakódást. A humán városi szennyeződést JOS eljárásos dolomit porral el lehet távolítani.
Restaurálás:
A barokk kapu hiányos annyira a lábazati kerékvetőknél és a felső faragott párkánynál, hogy kiegészítés szükséges. A elszíneződött és laza korábbi kiegészítéseket mechanikusan el lehet távolítani, majd a hiányokat Terzith-es anyagában oxiddal színezett kőporral lehet kiegészíteni. A kiegészítéseket beültetett rézstiftekkel lehet a felülethez horgonyozni. A felületet a kiegészítés megkötése előtt hasonló struktúrájúra kell mintázni kézi szerszámokkal, mint az eredeti felület. A lekopott éleket nem szükséges kiegészíteni, mert esztétikailag beleillesszkedik az épület korába.
Konzerválás: Az eredeti és kiegészített felületetek hidrofobizálni kell , hogy védjük a behatoló víztől és fagytól. Erre alkalmas a Wacker silikofob, mely szellőző szerkezetet alakít ki, de védi a kő szerkezetét.
Felhasználásra kerülő anyagok: ioncserélt víz Wacker steinfestiger OH Terzith Kőpor Wacker silikofob
2010-06-28 Szűcs László kőrestaurátor Pájer Károly szilikátrestaurátor
Rekonstrukciós terv
Készült a Budapest Bécsikaputér 8 szám alatti épület sarokerkély hiányzó plasztikájának kiegészítésére. A helyszíni feltárás semmilyen nyomot nem talált az eredeti mintából. A vakolt felület alatt vasháló tartotta a vakolatréteget. Homlokzat helyreállítási terv és engedély kutatások és fotódokumnetáció alapján rekonstruálhatónak itéli meg a sarokerkély mintájának helyreállítását, ha levéltári kutatás alapján. Wittinger Zoltán építész a Budapesti Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében az alábbi két képet találta.
Figure 1 Bdapest Gyűjteményben található fénykép a Kard utca felől
Figure 2 Az erkély díszítő plasztikája a Bécsikaputér felől
A fényképek alapján elkészítettük a kiterített rekonstrukciós tervet.
Figure 3 Rekostrukciós terv a két kép alapján
A plasztika méretét meghatározza az erkély alatti mező mérete, és mélysége. A kiegészítést a jóváhagyott rajz alapján agyagból mintáznánk meg, majd annak elfogadása után a helyszínen öntenénk meg „Terzith A” kőkiegészítő anyaból közvetlenül a az erkély betétmezőjében. 2010-‐09-‐14
Pájer Károly restaurátor
Restaurátori terv kiegészítés a Bécsikapu tér 8 szám alatti épület kő és tárgy restaurátori munkáira
A korábban beadott terv csak az épület főhomlozatán látható kapujára terjedt ki. Az alábbi terv minden, az épültben található műemléki elemmel foglakozik.
A Kard utcai homlokzaton a középkorból származó faragványok láthatóak. Anyaguk durva mészkő. Több hasonló jellegű kerül bemutatásra: emeleti durva mészkőből faragott ablaktöredék, ami egy szárkő, és töredékesen a szemöldökkő. Állapotuk erősen szennyezett, de megtartásuk, állapotuk jónak mondható. További két későbbi beépítésű szárkő is található a homlokzaton, amik hasonló állapotúak. Tisztításuk alacsonnyomású vizes tisztítással kivitelezhető. A felületre tapadt építésekből származó vakolatszennyeződés mechanikusan el lehet távolítani. Föltárás során egyértelművé válnak a korábbi javítások, és elöregedett kiegészítések, cementes javítások. Konzerválásuk Steinfestiger OH 300 vizesoldatú kovasavészeterrel történhet permetezésével. Kiegészítés szükségessége a feltárás után válik egyértelművé. Formai rekonstrukciót nem tartunk szükségesnek.
Kép 1 Kard utcai homlokzat ablak feletti gótikus kőtöredék
1
Kép 2 Az emeleti ablak melletti keretezés
Az épület homlokzatán álló párkány található, amely szegmensekből profilosan kifaragott elemekből áll, állapotuk erősen szennyezett, több helyen szürke cementes kiegészítések rontják az összképet. Tisztításuk alacsonynyomású perlites szemcseszórással, az úgynevezett JOS technológiával lehetséges. A cementes kiegészítéseket mechanikusan el lehet távolítani. Kiegészítésük vörösrézvázas szerkezetű Remmers kőkiegészítő anyaggal oldható meg. A felület egységessé tehető Keim pigmenttel történő lazúros antikolással.
Kép 3 Tetősík alatti profilos kőpárkány
2
A Kard utcai homlokzat felénél függőleges több részből álló faragvány található. Állapota szennyezett főleg vakolat és festékmaradványokkal az előző felújításból. Tisztítása mechenikusan majd vizes lemosással történhet. Kiegészíteni nem szükséges.
Kép 4 Kard utcai homlokzat kőoszlop
Erkély oszlopfők műkőből készültek az erkély hozzáépítésének idejéből. Hibátlan állapotúak, felületükön enyves homlokzati festékréteg található, amit mechanikusan el lehet távolítani. A felületet hidrofobizálni kell.
Kép 5 Erkély oszlpofő
3
Pinceablakok téglából ívesen kialakított formájúak. Többször javították, erősen lepusztult felülettel. Mechanikusan meg kell tisztítani a felületet, majd a feltárás után a szakszerűtlen fuga pótlásokat el kell távolítani. A hiányokat portlancement mentes habarccsal kell pótolni. A tégla felületét Remmers vizes hidrofobizáló oldattal konzerválni szükséges.
Kép 6 Befalazott pinceablak a Kard utcai homlokzaton
A kapubejáró alatt a bal oldalon látható gótikus íves keret anyaga jómegtartású durva mészkő. Állapota: felületén fröcskölt kátrányos szennyeződés látható. További részei az előző helyreállítás során meg lettek tisztítva. Tisztítása különleges eljárást igényel, mivel a kátrányos szennyeződés oldószeres eltávolítása során az csak még jobban beívódna a felület pórusaiba és szerkezetébe. Helyi, felületi szárazjeges fagyasztás a kátrányt olyan keménnyé és rideggé teszi, hogy könnyen lapattinható. A helyi, felületi fagyasztás a követ nem károsítja, szerkezetébe nem épül be idegen anyag. Kiegészítést nem igényel.
4
Kép 7 Kapubejáró jobb oldalán látható gótikus kőkeret
Kép 8 A szennyezett kőfelület
A kapualj udvar felöli sarkánál pillérmaradvány található. Anyaga szivacsos durva mészkő. Kisebb kvarc-‐ és kvarcit kavicsok is előfordulnak a középszemű durva mészkőben. Tradicionálisan a kőfaragók „Forzug”-‐os tipusként szokták ezt emlegetni. Felületükön előző építkezésekből vakolatmaradványok vannak, amiket mechanikusan lehet eltávolítani. Konzerválni nem szükséges.
5
Kép 9 A kapualj bal oldalán látható pillérmaradvány
Az udvar közepén látható oszloptöredék, amit jelenleg „virágtartó”-‐nak használnak jó megtartású durva mészkőből készült. Állapota városi korommal szennyezett felületű, néhol gipszesedés figyelhető meg. Tisztítása vizes perlites alacsonnyomású JOS technikával valósítható meg. Konzerválása szükséges. A talapzatnál és a kő üregeiben nőtt növényzetet el kell távolítani a földdel együtt.
6
Kép 10 Udvaron álló oszloptöredék
Az épület földszintjén a boltozatos helységben két nagyméretű dór oszlop áll. A szomszédos helységekbe átvezető ajtók kerete profilosan faragott kő. Anyaga kemény tardosi vörös mészkő. Állapota kifogástalan, felületén csak humán szennyeződés van, amit kőtisztító pasztával el lehet távolítani. Alatta az eredeti polírozott felület található.
Kép 11 A szobában álló márvány oszlop, és ajtókeret
Art deco stílusu márvány kandalló állapota az oszlopokhoz hasonlóan hibátlan, rajta korom és zsíros szennyeződés található, amit Remmers kőtisztító pasztával lehet távolítani. Konzeválni nem szükséges. Valószínű, hogy a szennyeződés alatti felület őrzi a polírozott állapotot.
7
Kép 12 Szobában álló kő kandalló
Kép 13 A kandalló mészkő oldala
Lépcsőház márvány lépcsője vörös tardosi mészkőből készült. Állapota a három csorbuláson kívül jónak mondható. A használatból eredő kopásokat nem szükséges kijavítani. Kiegészítése: a csorbulásokat betétezve, illetve kőkiegészítő Remmers anyaggal lehet pótolni.
8
Kép 14 Márvány lépcső
Lépcsőház bejáratának padlóburkolatán található intraziás kőmozaik, és terazzo burkolat található, amiben a csillag az Eszterházy család jelképe., amit az épületen több helyen megtalálhatunk. Állapota kopott, szennyezett, de nem hiányos. Felületi, vegyszeres tisztítás után konzerválni szükséges.
Kép 15 A belépő mozaik és terrazzo burkolata
Gipsz stukkódísz a „kápolnában” többször átfestett, ami eltakarja az eredeti faragás finomságát. Az átfestéseket restaurátori módszerekkel el lehet távolítani. A felületet konzerválni kell. A hiányok a feltárások után lesznek láthatóak, amit gyengébb keménységű gipsszel lehet pótóolni, megfelelő izolálás után.
9
Kép 16 Gipszstukkó mennyezetdísz a földszinti lakásban
A lakásban mozaik és terrazzo burkolat az összekötő folyosón található, ami jelenleg három részre van bontva. Több színű kőből lett készítve (fekete, fehér) négyzetes összetolásából kialakuló geometrikus minta tölti be a felületet. A mozaik kockák 1,5 x 1,5 cm márvány kockából lettek kialakítva, hagyományos technikával malterba ragasztva („misungos módszer”) ami az erős használatnak kitett felületen kikopott, sőt kifordult, és ezért összefüggő területek hiányoznak. Ezeket a hiányokat cementes feltöltéssel pótolták. Szárazon fugázott, vagyis az eredeti technikában fugázó anyagot nem használtak, igyekeztek „0” fugával készíteni a mintát. Állapota: Az előtér le volt burkolva csempével, ami felszedése alatt megtaláltuk a mozaik, terrazzo burkolatot. Biztos, hogy a díszburkolat folytatódik a most fürdőszobának átalakított helység burkolata alatt is. Valószínű, hogy a vízszerelés munkálatai miatt a múltban sérült a felület. A mögötte levő helységben a burkolat hibátlan. A felület erősen szennyezett a légköri és használatból eredő szerves szennyeződéssel, ami a városi levegő kormos összetételével egy erősen korrozív felületet képezett. A többszöri felújítások miatt a felületen cementes maradványok és lepedék található. A használat miatt a kövek felülete erősen kopott, karcos. A kövek élei a rések mentén csorbultak, és a keletkező fugák megnagyobbodtak. A használat és erős fizikai behatás miatt több helyen hiányoznak mozaik kövek. A hiányokat szakszerűtlenül cementes pótlással öntötték ki. A terrazzo nem sérült.
Helyreállítása
10
A felület tisztítása: magában foglalja a mechanikai tisztítást, majd a felület kíméletes ionos oldószeres tisztítását, a tisztítószer eltávolítását, és közömbösítését. A fugákból az idegen anyagok eltávolítását kíméletes porszívózással A mozgó mozaik kövek rögzítése: a tisztítást követően alapos vizsgálat alapján a mozgó köveket ki kell emelni a környezetéből, és mechanikus tisztítást követően rögtön vissza kell ragasztani az eredeti helyére cement bázisú rugalmas ragasztóval. A megmentett eredeti mozaik ideiglenes védelme a felületre ragasztott gézzel, vízre oldódó ragasztóval (karboximetilcellulóz nátrium sójának 10% oldatával) A szakszerűtlen pótlások eltávolítása: a cementtel pótolt foltokat mechanikusan el kell távolítani, hogy kialakítható legyen a pótlás hely. Ezt kézi vésővel és kalapáccsal kell végezni úgy, hogy a megmaradt és rögzítésre került kövek ne mozduljanak ki. A vésés során el kell jutni az alaphordozó felületig. A kitisztított pótlandó lyukak aljának kiegészítése, hogy a beragasztandó pótlások szintbe kerüljenek az eredeti felülettel. Pótlandó kockák gyártása: az eredeti mozaik alapanyaghoz hasonló színű és vastagságú kockák készítése az eredeti technológiával. Ennek során a megfelelő vastagságú márványlapból mozaiktörő kalapáccsal kockákat hasítunk. Erre a vizes gyémántvágó eljárás nem alkalmas, mivel túl sima élű és szabályos kockák létrejötte miatt a kiegészítés nagyon eltérő megjelenésű lenne, mint az eredeti felület. A hiányzó területek másolata: ennek során a pótlandó területekről pausz papírra pontos 1:1 méretű szabásmintát kell készíteni, amiről tükörképű karton lesz a pótlás terv alapja. Az elkészült kartonra a kövek kirakása: A tükörképű keménypapírra a műhelyben elkészül a kövek kirakása a színterv alapján, és hálóra ragasztva szállítható állapotú. A pótlás helyszíni próbája: az elkészült pótlást a helyszínen a megfelelő helyre igazítva ellenőrizhető a méret és a magasság. A pótlás beragasztása: az ellenőrzött kiegészítést cement bázisú ragasztóval Ardurit 16 WS a helyére ragasztható, és óvatosan szintbe kell ütögetni gumikalapáccsal . A felület konzerválása: a kiegészített és tisztított felületet védeni kell a környezet mechanikai és kémiai károsító hatásaitól. Ezt olyan hidrofobizáló réteg felvitelével érthető el (Wacker hidrofobizáló folyadék) amivel megakadályozható a víznek a résekbe vándorlását, és ezzel együtt a sodródó szennyeződés felhalmozódását.
11
Kép 17 Közlekedő mozaik és terrazzo burkolata
Copf ajtókeret csak felületileg szennyezett, restaurátori vegyszeres eljárással megtisztítható. állapota hiánytalan. Bár nem illeszkedik a környezetebe, de kvalitásossága miatt konzerválása szükséges.
Kép 18 Copf ajtókeret
12
Fém és fa tárgyak restaurálási terve Lépcsőház korlátja, kilincsek, zárpajzsok, ablak vasalások, zászlótartó A lépcsőház korlátja kovácsoltvas és réz összeépítésével lett kialakítva a 19. század fordulóján,. Állapota hibátlan, a többszöri festékrétegeket vegyszeresen el kell távolítani, és matt illetve selyemfényű bevonatot kell felvinni a megtisztított vasra.
Kép 19 Lépcsőház vaskorlátja
Az épületben több helyen eredeti kilincsek és vasalatok vannak a nyílászárókon, amiket a fa felújítása során meg kell fémtisztára tisztítani, és utána konzerválás után vissza lehet eredeti helyére építeni.
13
Kép 20 Eredeti vasalat a Kard utcai ablakokon
A hiányzó, illetve újkori vasalatok helyett javaslom korhű másolatok beépítését, amelyeket a kereskedelmi forgalomba lehet kapni. Ennek mintáit a beépítés előtt be kell mutatni elfogadásra. A homlokzaton levő zászlótartó bár hiányos, de ígyis szépen láthatóak a leveles díszek. Mechanikus festék és rozsdaeltávolítás után cinkromátos alapozás után matt feketére kell festeni.
14
Kép 21 Homlokzaton levő zászlótartó
Az üveges ajtó griffes kilincsét és vasalatát a tisztítás után vissza lehet építeni.
Kép 22 Lépcsőházi ajtó kilincse
A vasak festett színe antracit fekete. 15
Ablakok, ajtók A Kard utcai 4 db belső eredeti régi fa nyílászárókat restaurátori felügyelettel, illetve ha szükséges akkor restaurátor által kell megtisztítani vegyszeresen a több festékrétegtől. Állapotuk stabil, kielégítő. A felmérés során meghatározott nyílászárók helyreálítása színkutatás után restaurátori felügyelettel elvégezhető:
•
Kapu
•
Pinceajtó
•
Kapualjban található ajtók
•
A lépcsőház üveges ajtaja
16
• • •
A hátsó lépcsőház bejárati ajtaja Az udvarra és kapuljba nyíló ablakok Földszint 3 számú lakás ajtaja
A helyreállítás során az erdeti szerkezeti megoldások és plasztikai díszítések megőrzése és bemutatása szükséges, a megtisztított vasalatokat az eredeti helyükre kell visszahelyezni. A feltárt, eredeti színek visszafestése szükséges a felületekre.
2010. augusztus 10.
Szűcs lászló kőrestaurátor Pájer Károly tárgyresaturátor
17
Bécsikapu tér 8. Földszinti lakás falkutatási eredménye, javaslat a helyreállításra
A 2010-‐es felújítás során a földszinti lakások összevonása során a falak bontása és kutatása alapján több festett felületet találtunk, ahol egyszerű geometrikus díszítés is díszítette a falakat. 1. A folyosó és a fürdőszobák falainak elbontásával összefüggő előtér alakult ki. A vakolatok alatt élénk, világos vörös festés volt található mindenütt.
Figure 1 A feltárt falszín
Az ablakok között törtfehér szalagos díszfestés fut szabályos rendben, követve az ablalkok közti teret.
Figure 2 A szalagos függőleges díszítés
1
Az ablakívek felső vonalában fél körszalag zárja le a keretek mintáit. Az ablakkal szemben levő oldalon a szalagminta 120 cm és 210 cm magasságban fut végig párhuzamosan a falon. Az ablakok beugrásai és a mennyezet gipsz stukkói által határolt területek egységes tört fehér színűek.
Figure 3 A lezáró ívszalag
Az állapotuk erősen sérült, kopott. A feltárt festéktöredékeket syton konzerváló anyaggal rögzítettük, és meszes festékkel levédtük. A megmaradt töredékek alapján a teljes folyosó díszítő festése rekonstruálható az eredeti oxidokkal és technológiával.
2. A nyugati, hátsó szobában a mennyezeten, a középső freskódísz díszítő festése sejthető volt, erre utalt a kiadott engedély is. A feltárás során a középső gipsz stukkó több színnel volt festve. A háttér világos kékkel, a felhők fehérrel, a háromszögek világos okker színnel. A középpontból kiáramló dicsfény metál „laparany” díszítésű. A szoba négy sarkában levő szivek halvány vörös színűek.
2
Ezek helyreálíthatóak. Az oldalfalon valószínű volt festés, de ez a többszöri átalakítás során teljesen megsemmisült, nem rekonstruálható, ezért javaslom az oldalfalak fehérre festését.
Figure 4 A "kápolnában" levő stukkó feltárása
Figure 5 Az aranyozás közeli fényképe
3
Figure 6 A szív formájú stukkóban talált világos vörös festéknyom
Figure 7 Az oldalfalon talál festékrétegek
3. A nyugati szoba, ahol a kandalló is található az ablakok között szalagos sávban szimmetrikus palmetta díszítést találtunk. Ennek töredék nyomait a függőleges falakon szintén megtaláltuk. Ezek alapján a rekonstrukciót lehetségesnek találjuk. A világos okker falakon az ablakok kozött négy palmettalevél díszítette a termet. A talált díszítőfestést konzerváltuk és levédtük.
4
Figure 8 A kandallós terem feltárt palmetta dísze
Figure 9 A szimmetrikus palmetta dísz
5
Figure 10 Kandallós szoba Kard utcai fal színterve
Figure 11 Palmetta dísz rekonstrukciós rajza
2011-‐02-‐12
Pájer Károly restaurátor 2000 Szentendre Boróka utca 2.
6
Restaurálási dokumentáció
a Bécsikapu tér 8 . homlokzatának helyreállításáról
2
Restaurálási dokumentáció a Budapest I, Bécsikapu tér 8. számú ház homlokzatfestésének helyreállításáról Az elvégzett restaurálási munkák bemutatásánál nem elégedhetünk meg a felhasznált anyagok felsorolásával és az alkalmazott technológiák leírásával. Foglalkoznunk kell a homlokzati dekoráció történetével, az időről-időre elvégzett konzerválási s rekonstrukciós kísérletekkel is. A saroképület jellegzetes vörös sávos festésének 1959-ben végzett feltárása óta hozzávetőleg tízévente újabb és újabb restaurálások követték egymást. A leírásokból nem csupán a helyreállításoknál alkalmazott megoldások ismerhetőek meg, hanem nyomon követhetjük az elmúlt ötven évben bekövetkezett szemléletváltozást is a restaurálásban és a műemlékvédelemben. Míg az első időszakban a szakemberek a feltárásra és a konzerválásra helyezték a hangsúlyt, addig a későbbiekben egyre nagyobb szerep jutott a rekonstrukciós kísérleteknek, miközben az eredeti festésből időről-időre egyre többet veszítettünk el. Az elmúlt két évtizedben nem csupán szemléletváltozásnak lehettünk tanúi, hanem a restaurátorok munkájának feltételei is alapvetően megváltoztak. A restaurálások végeredményét számos körülmény befolyásolja. Vannak közvetlen szakmai tényezők; a restaurálásra váró mű anyagai, technikája, a romlás okai és mértéke, stb., de mindezek mellett megjelennek olyan érdekek és körülmények, amelyek döntő hatással vannak erre az érzékeny szakterületre. Ezért, bár legtöbb esetben a restaurálási dokumentációk készítői megelégszenek az alkalmazott anyagok –és technológiák bemutatásával, sőt gyakran egy formanyomtatvány kitöltésével – a Bécsikapu tér 8. homlokzatának helyreállításáról szólva szeretnénk ennél átfogóbb képet adni az elvégzett munkáról és annak körülményeiről. Az épület-és a homlokzati festés restaurálásának története A mai Bécsikapu tér 8-as számú ház első hiteles ábrázolását a Haüy – féle 1687-ben felvett térkép őrizte meg. A tér felé eső oldalon öt, a mai Kard utca felé három középkori épületet látunk. Ebből a mai épület három középkori ház helyét foglalja el: a térképen 211, 212 és 213-as számmal jelölteket. A homlokzat 18. századi kialakításáról semmilyen adattal nem rendelkezünk, azt a gót betűs német nyelvű feliratot leszámítva, melyet az 1959-ben végzett feltáráskor még lehetett látni a kerek zárterkély alatt, a Kard utcai oldalon. A homlokzat klasszicista átépítésére 1824-ben került sor Weixelgärtner Mihály építőmester tervei alapján, aki az akkori tulajdonos Appl Flórián megbízásából jelentős átalakításokat végzett. A ház megjelenése több mint száz évig változatlan maradt, mígnem 1929-30-ban Abos Brúnó tervei szerint átalakították. Ekkor került a sarokra a hengeres formájú zárterkély és beépítették a padlásteret. Az átalakítás során igazodtak a Weixelgärtner féle klasszicista formákhoz, és ennek szellemében készültek az új kapuszárnyak. Az 1955-ben megjelent „Budapest régiségei” ezt az állapotot mutatja. A háborús sérülések helyreállítása 1959-ben vetődött föl, de a munkálatok megkezdését a hatóság a középkori részletek feltárásához kötötte. A kutatás során a Weixelgärtner-féle vakolat architektúra nagy részének eltávolításával napvilágra került a saroképület vörössel sávozott festése, és a Kard utcai ház kváderes díszítése. A homlokzati festés töredékeit Bíró Géza és Saxa József rögzítette. 1966-ban homlokzati rajzok és állapotfelmérés készült, amely a töredékeket restaurálva mutatja, a hiányok helyén pedig új vakolat jelenik meg, amely repedezett, és felületét mész-illetve kazein festés borítja. A rekonstrukció lehetősége 1967-ben jött szóba először, bár Szanyi József a biedermeier
3 töredékek leválasztását vagy levakolását javasolta. Ugyanakkor a Kard utcai ház kváder festését ő is bemutathatónak tartotta. A homlokzat festését Lente István restaurálta (1968-70). A feltáskásodott vakolatréteg rögzítéséhez Plextol B 500 márkanevű polivinilakrilát vizes diszperzióját használta. Ugyanez az anyag került a meszes kötőanyagú festékbe is. 1983-ban Derdák Éva főiskolai hallgató kapott az ismételten rossz állapotba jutott homlokzat restaurálására. Munkája során végzett megfigyelések alapján a vörös sávos festéshez új kiosztást javasolt, amelyet az eredetei töredékek alapos tanulmányozásával szerkesztett meg. A munkát ellenőrző szakmai zsűri elvetette az új rekonstrukciós kiosztást, s így a Lente-féle megjelenés jelentette a helyreállítás alapját. Az eredeti töredékeknél akrilgyantás retusálás készült, amely segített értelmezni a már csak nyomokban megmaradt színfoltokat. A rekonstrukciókhoz ekkor is Plextol-lal megerősített mészfestést használtak. Végigtekintve az 1959 óta eltelt időszakon tanúi lehetünk annak a szélmalomharcnak, amit a restaurátorok folytatnak a romboló Idővel szemben. A reménytelen küzdelmet látva, önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök elégségesek-e bármilyen eredmény eléréséhez. A jelek szerint nem. A restaurálás egyik sokat hangoztatott elvének megfelelően a konzerválás sokkal fontosabb, mint az esztétikai helyreállítás. Alapvető célunk az lenne, hogy a ránk maradt értékek életét meghosszabbítsuk és tovább adjuk a következő generációnak, amely majd valószínűleg fejlettebb technológiával rendelkezik, s ennek segítségével többet tehet a megőrzés érdekében. Mindehhez alapos ismeretekkel kell rendelkeznünk a konzerválásra váró mű anyagairól és készítésének technológiájáról, valamint a kezelésekhez használt szerek és „gyógymódok” hatásairól. Az ilyen jellegű ismeretek megszerzéséhez természettudományos háttér szükséges, amelyre a restaurátorok támaszkodhatnak. A fizikai-és kémiai vizsgálatok azon túl, hogy segítenek az adott mű megőrzésében, eredményeikkel a hiteles helyreállításhoz is hozzájárulnak. Elég, ha csak az erősen oxidálódott vagy más módon károsodott festékekre gondolunk. Amikor a színük ránézésre már nem állapítható meg, az analízis még mindig megmutatja a festéshez használt pigment - vagy pigmentek – fajtáját, s ennek alapján az eredeti szín is meghatározható. A Bécsikapu tér 8 esetében a vörössel sávozott Faltükröket zöldesszürke szalag keretezte. A szalagon belül eredeti felületet alig lehetett felfedezni, mindenütt a rekonstrukció során fölfestett, erősen letompított színnel találkoztunk. Egy kékes színfolt keltette föl a gyanút, hogy ennek a homlokzati elemnek a színe a dekoráció készültekor még kék lehetett. Mikroszkóp alatt megvizsgálva az innen vett festékmintát, kék üvegszemcséket lehetet felfedezni a vakolat darabkái között. A kobalt tartalmú kék üvegőrlemény Schmalte néven közkedvelt festék volt a 16.-tól a 19. századig. A barokk freskófestők megbecsült kék festéke fontos szerepet játszott a biedermeier dekorációk ragyogó kék felületeinél is A 2010-es évben végzett helyreállítás előtt készült restaurálási terv – Tarbai AnnaMária festőrestaurátor művész – a biedermeier homlokzati festést megsemmisültnek mondja és elképzelhetőnek tartja a teljes földszinti falmező rekonstrukciós festését. Általánosnak mondható, hogy a műemlékvédelemben egyre nagyobb és nagyobb igény mutatkozik a rekonstrukciókra. A korábbi szemlélet, amely szigorúan a Velencei Charta előírásait tartotta követendőnek, mára elveszítette jelentőségét. Az eredeti épületrészek és a kiegészítések megkülönböztetése szinte egyik pillanatról a másikra veszített a jelentőségéből. Az a régebben hangoztatott elv, hogy a kiegészítéseknek formájukban, anyagukban és színükben el kell térniük az egykori részektől mára szertefoszlott. Némileg eltér ettől a homlokzatok helyreállításának gyakorlata. A rendkívül fontosnak tartott épületkutatások általában az eredeti részletek feltárását és a későbbi átalakítások jellegét igyekeztek tisztázni. Elmondhatjuk, hogy a kutatások tárgyát az épület történetének megismerése képezte. A falszerkezetig levert vakolat csak ritkán adott információt az eredeti felületképzésről, így aztán nagyon kevés tapasztalatot sikerült gyűjteni a történeti korok homlokzatszínezési módozatairól. Rontja a helyzetet, hogy a nemzetközi eredményeket
4 ismertető szakirodalom se jut el Magyarországra. Így a homlokzatok helyreállítását kizárólag szubjektív szempontok alakítják, amelyben a modern festékipar újabb és újabb kínálata is döntően érezteti hatását. Míg néhány éve a szilikonfestékek uralták a homlokzatfestékek piacát, addig mára a szilikát (káli vízüveg) egyre szélesebb körű terjedésének lehetünk tanúi. Általánosan elterjedt a színkártyák használata, amely nem több mint a gyártási technológiákhoz és a marketinghez igazított reklámfogás. Néhány kiemelkedő műemlékünk homlokzatának teljességgel hiteltelenre sikeredett színösszeállítása egyértelműen bizonyítja, hogy a kutatásokkal elért eredményekkel szemben mennyire a pozícióval rendelkező emberek döntései számítanak. A homlokzati festések állapota a restaurálás előtt (Átvételi állapot) A saroképület az 1824-es átépítés előtt kapta meg azt a jellegzetes biedermeier festését, amelyből töredékek maradtak meg a földszinten, és amelyek egyedülálló megjelenést adnak a háznak. A függőleges sávokból összeállított dekoráció jelentőségét emeli, hogy amilyen sok hasonló festést ismerünk a korszak szobáinak díszítésénél – akár tapétázva, akár selyemtapétát imitáló festéssel – olyannyira hiányzik ez a fajta megjelenés a házhomlokzatokon. Csak sajnálni lehet, hogy az emelet festése (amely minden bizonnyal gazdagabb mintázatú lehetett) nem maradt meg. Túl az általánosan elterjedt és közkedvelt csíkos mintázatokon a 19. század első felében – Lyka Károly meghatározása alapján: „táblabíró világ” – jellegzetes felületképzéssel találkozunk. Az egyszerűséget kedvelő emberek mindent tökéletesen simának szerettek látni. A festmények felületének tükörsimaságúnak kellett lennie, amit nem zavarhattak meg vastagon felrakott festékcsomók. Megjelent a sellakpolitúr, s ezzel a bútorok is ragyogóan sima fényt kaphattak a csíkos selyemhuzatok mellé. De tökéletesen simák voltak a házak homlokzatai is, amit gyakran olajmázolással vontak át. A Bécsi kapu téri ház eredeti töredékeinek vakolata annyira megbomlott, hogy már nyoma sem maradt annak a simaságnak, mely egykor a homlokzat sajátosságát adta. Legtöbb helyen eltűnt a simító- vakolatréteg és a megkülönböztető retus vonalkázása az apró kavicsokat is tartalmazó durvább alsó vakolatrétegre került. Csak néhány pici folt utal az eredeti simító rétegre, de olyan részt, ahol a simítás és az eredeti festés még együtt van, már keresni kellett. Csak néhány négyzetmilliméternyi rész tekinthető eredetinek, de ezek is csalókák, mert a többszöri restauráláskor fölvitt festékek itt is megjelennek. A ’83-as helyreállításnál is a morzsalékos vakolatfoltokkal találkoztak a restaurátorok és a motívumok formáját is a rekonstruált részek adták. Az azóta eltelt idő alatt a vakolat állapota tovább romlott, bár a vonalkázott kiegészítések még több helyen megmaradtak. A ház homlokzatának legnagyobb részét kitevő rekonstrukció leginkább szembetűnő tulajdonsága az erős besötétedés és a rárakódott szennyeződés. Felületének simasága alkalmas lenne a biedermeier ízlés felidézésére, ha pont a szigetszerűen megmaradt töredékek szemcsés megjelenésével nem állna ellentétben. Sajnos a rekonstrukcióhoz felhordott vakolat keverésénél olyan frissen oltott meszet használtak, amelyben az égetett mésznek nem minden darabkája alakult át mészhidráttá – Ca(OH)2. A vakolatban maradt oltatlan mészdarabok (CaO) a fölhordott habarcsból vontak el vizet, térfogatuk megnőtt és ledobták a fölöttük lévő vakolatot. A szakzsargonban mészkukacnak nevezett darabok kisebb- nagyobb „kráter” közepén ülnek és csúnya fekete foltként mutatják magukat. A rekonstrukciós festéshez használt anyag hibáira – a felületen képzett műanyag film – már Tarbay Anna Mária is rámutatott. A plextollal megerősített mészfesték olyan műgyanta filmet képez a felületen, amely megszünteti a pára áteresztő képességet. A műkőlábazat miatt a nedvesség a vakolt felületeken párologna el, de mivel ebben a festékréteg megakadályozza, károsítja a vakolatot, elsősorban a gyengébb megtartású eredetit.
5 Őszinte csodálatunkat kell kifejeznünk az előttünk dolgozó restaurátoroknak, akik a megmaradt töredékek alapján a teljes homlokzat felületét rekonstruálni tudták. Nem kevésbé meglepő, hogy 1983-ban Derdák Éva festő-restaurátor művész új kiosztású mintázatra tett javaslatot. Sajnos 2010-ben már az eredeti töredékek alapján nem lehetett megtalálni azokat a sarokpontokat, amelyek a keretezés vagy a sávozás méreteit igazolhatták volna. A rekonstrukciót alátámasztó töredékek hiánya, és az ellentmondás az 1970-es valamint a 83-as restaurálás koncepciója között erősen rontja a rekonstruált homlokzat hitelességét. Ráadásul a ’30-as években készült sarokerkély ablakai alá is fölfestették azt a kazettát, amely a 19. század elején rövid ideig díszítette a ház homlokzatát. Ennek a minimum százhúsz évvel korábbi motívumnak semmi keresnivalója sincs az Abos Brúnó tervezte 20. századi zárterkélyen. Ma már tudjuk, hogy ezen a helyen vaddisznóvadászatot ábrázoló dombormű volt, melynek középső –tartalmilag különálló része – Erzsébet cárnőt mutatta meg, amint egy Esterházy hercegnek adja a Szent Péter rendet. Egyetlen valamelyest használható töredékünk a bejárati kaputól balra eső ablak fölött maradt meg. Ez segített az ott lévő kazetta helyének és méretének meghatározásában. Szerencsénkre a kazetta egyik sarka megmaradt, és így meg tudtuk mérni az ablak tengelye és a sarokpont közötti távolságot. A sarokpontot átjelölve a középtengely másik oldalára már egy festett kazetta szélességi méretével rendelkeztünk. A magasság meghatározásához elég segítséget adtak a megmaradt töredékek. Mivel a patronált sorok egy középső mezőt szabályosan körülfogtak, így egy töredék - bármilyen kicsi is volt – eligazítást nyújtott a faltükör szegélyéről, s ez által a méretéről is. Semmivel sem volt jobb a helyzet a Kard utcai oldalon. Itt ugyan nagyobb összefüggő részek maradtak meg, de azon belül a függőleges sávozás teljesen bizonytalannak tűnt, ugyanis a vörös foltok egyenletesen oszlottak el a felületen, és határozott vonalakat szinte sehol sem sikerült fellelnünk. Ott, ahol a rekonstrukció szerint világos csíkoknak kellett volna lenni, ott is vörös festékfoltok tarkították az amúgy is nagyon megviselt felületet. A mintázat kiosztására a későbbiekben még visszatérünk. A középkori homlokzat helyreállítása a Kard utcában Itt kell szólnunk a háznak a Kard utcára eső hátulsó részéről. Az 1959-60-ban végzett kutatások igazolták a Haüy féle katonai térképen lévő házak kiosztását. Napvilágra került a 211-es számmal jelölt ház keleti végének sarokarmírozása, három utcára nyíló pincelejárat és a homlokzati festés nagyméretű töredékei. Mindezek a ház török hódoltság előtti állapotának emlékei. A homlokzat kváderköveket imitáló festése jól illeszkedik a vár hasonló korú épületeinek megjelenéséhez. Hasonló kváderfestéssel találkozunk az Úri utca 13 és 15. számú házaknál. Mindkét esetben a háborús sérülések nyomán megindult kutatások és helyreállítások hozták felszínre a festés töredékeit, más egyéb értékes középkori részlettel együtt. a helyreállítás alkalmával az Úri utca 13-as számú háznál a kváderes festést rekonstruálták, s ennek során a homlokzat oxid vörös színezetet kapott, míg a fugákat világos színű vonalak érzékeltetik. Annak ellenére, hogy nem lehet eredeti festékfoltokat látni a felületen, nincs okunk kételkedni abban, hogy a rekonstrukciót végző szakemberek igyekeztek követni a feltárt töredékek színeit. Alaposan megvizsgálva a Kard utcai oldal hátulsó házrészének színezését a döntően szürkés-sárga felületen, amely az eredeti vakolat töltőanyagából adódik, két helyen is vöröses festéknyomokat sikerült fölfedeznünk. A meglelt vörös festés és a számtalan vakolatmaradvány együttesét alapvetően a sötét okkerszínű homok és az égetett agyagásványok (sienai föld és okker) vöröses színe határozta meg, melyet mészdarabkák és fekete szemcsék tarkították. rekonstrukciónkat ennek alapján végeztük. Az enyhén vöröses összhatás eléréséhez a némi festészeti anyagismeretet is segítségül lehetett hívni.
6 A 15.-16századi homlokzatok festéséhez olyan pigmenteket használtak, amelyek mészállóak voltak és nagy mennyiségben álltak rendelkezésre. Elsősorban a földfestékek jöhettek szóba, hiszen mint bányatermékek tisztítás után (iszapolás után) máris használhatóak voltak. Bizonyos változatosságot jelentett, hogy a különböző lelőhelyekről más-és más színárnyalatú pigmenteket lehetett kinyerni. Minden természetes földfestéknek megváltozik a színe, ha magas hőfokon kiégetik. Az okker vagy natúr sienai földek – hasonlóan a cserépedényekhez – az eredeti sárgás színüket vörösre váltják. Ez a vörös szín megfelelt a homlokzatfestékkel szemben támasztott követelményeknek – mészállók és nagy mennyiségben előállíthatók. Elsősorban a vakolat felületén megmaradt vörös foltok bizonyítják, hogy a ház homlokzatát eredetileg természetes földfestékek égetésével nyert vörös pigmentekkel festették. Sajnos ezek a pigmentek ma már nem tartoznak az olcsó anyagok közé. Éppen ezért nagyon sok homlokzat helyreállításnál ahol „földvörös” színt kívánnak elérni, az olcsó oxidvörös festékhez nyúlnak. Bár vegyileg a vasoxid festékek is meglehetősen tiszta vas (III)oxidok (Fe2O3), ezeket mesterségesen állítják elő. Tömeges gyártása a 19. század közepén kezdődött. A festő- mázoló iparban használt oxidfestékek színe eleve eltér a természetes földfestékek finomabb árnyalataitól. Gyakran rikítóak vagy lilás árnyalatot vesznek föl. Ezért érezzük természetellenesnek a Budai vár középkori kváderfestésű homlokzatainak színét. A Kard utcában a rekonstrukciós festésnél megkíséreltük imitálni az eredetileg egymásra került rétegek színét, és egyben a rétegfelépítést is. Első lépésben a vakolat több különböző szemcséből álló színét próbáltuk utánozni. Alapvetően a sárgás-zöldes homok adta a színét, amelyet apró fekete szemcsék és a már beoltott mészdarabkák fehér részecskéi tarkították. A sárgás-zöldes homok színét az okker avana zöldes pigment adta, amelyet mész kazeinnel „kötöttünk le”. Külön kikevertük a fekete és fehér raszterek árnyalatait, az eredetieket megközelítve és két lépésben „felfröcsköltük” az előfestett falra. A végső színt a már korábban leírt természetes föld vörös lazúrozásával és fröcskölésével alakítottuk ki. Mindenképpen kerülni akartuk a telibe festett felületeket - bár a ház frissen festve ilyen lehetett-, amelyen a világítóan fehér mészcsíkok imitálták a kvádereket. Az előre bekarcolt kváderek színét is az érett, sárgás mész megjelenéséhez közelítettük. A ház biedermeier festésének helyreállítása A Kard utcai oldal középkori festésének rekonstrukciójánál sokkal több nehézséggel kellett szembenéznünk az épület sávos biedermeier festésének helyreállításánál. Már említettük, hogy a megmaradt töredékek alig nyújtottak támpontot a minták kiosztásához. A bizonytalanságra utalt az a kezdeményezés, amellyel Derdák Éva festő-restaurátor művész állt elő, amikor az addigi eredményeket új koncepció szerint kívánta megváltoztatni. Biztos, hogy az előttünk dolgozó restaurátorok sokkal több megmaradt töredékre támaszkodhattak, de a homlokzat felmérésekor már látszottak a fantázia szülte megoldások. Gyakran hangoztatott elv a restaurálásnál, hogy a megmaradt töredékek vagy egy kopott felület megmutatja a kiegészítés lehetőségét, és nem szabad többet tenni, mint amennyi a nyomokból kiolvasható. Amikor először restaurálták a sávos mezőket és az ablakok fölött sorjázó betétmezőket, már akkor sem tartották magukat a szakemberek ehhez a szépen hangzó teóriához. Számos esztétikai meggondolás is közrejátszott a végső megjelenés kialakításában. Érdemes felsorolni azokat a hiányosságokat, amelyek már az első kísérleteknél is jelentkeztek, s amelyek csak következtetések eredményeként születhettek meg. - a lábazat fölötti falszakaszon a festésből semmi sem maradt meg, így minden festett ablakkötény mérete, formája és díszítése pusztán hipotézisen alapul; - a lábazat és az övpárkány nem fut párhuzamosan egymással, sőt az ablakok magassága is változó; ebből következik, hogy a vízszintes osztásokat nagyrészt szemre osztották ki;
7 -
-
-
az ablakok közötti távolságok változó méretűek, ráadásul a kapu belevág azokba a faltükrökbe, amelyek a kaputól jobbra és ballra lévő ablakoktól indulnak; az ablakközök méretének különbözősége az ablak fölötti kazetták méreteit is befolyásolják; az épület sarka a zárterkély beépítésekor változást szenvedhetett, mert a sávos betétmezők nem szimmetrikusan helyezkednek el a tér és az utca felé, holott ez eredetileg alapkövetelmény lett volna; a saroktól jobbra és ballra egyformán kellene indulnia; a Kard utcai oldal mintázata alapvetően más, mint a tér felöli oldalé; a különbség nem csupán annyi, hogy a széles függőleges sávok a Bécsikapu tér oldalán festett faltükrök közé szorította az ablakok között, és a Kard utcai oldalon a csíkok szinte végtelenül sorjáznak egymás mellett, hanem a magasságuk sem azonos.
Hozzávetőleg ezekkel az adottságokkal kellett számolnunk, amikor a motívumok kiméréséhez fogtunk. Legelőször is a lábazat és az övpárkány közötti távolságot kellett kimérnünk, és a kettőt párhuzamossá tennünk, ugyanis a Levéltár épülete felé haladva ez a távolság egyre szűkült. A kaputól ballra lévő ablak fölötti kazetta méretét a töredékek alapján sikerült meghatároznunk. Az hamar kiderült, hogy hiába van egy szilárd méretünk, ezt nem vihetjük tovább minden ablak fölé, mert az üres részek méretei erősen eltérnek egymástól. Érdekes módon az üres közök eltérő mérete sokkal jobban bánta a szemet, mintha a kazetták méretén változtatunk. Ezért igyekeztünk a sárgás alapszín foltjainak megjelenését közelíteni egymáshoz, a kazetták szélességének csökkentésével, ill. növelésével. A következő feladat az ablakok közötti faltükrök megszerkesztése volt. Kiindulásként a zárterkély alatt megmaradt töredéket lehetett támpontként használni. A keretező szalagok méretei a sarok felé eső részen jól leolvashatók voltak. Ugyanakkor az is világos volt, hogy a vörös sávok szélessége hozzávetőleg 7cm, amelyet több rekonstruált töredék is igazolt. A vörös szalag mellett 2-2cm-es alapszín következik majd 1-1cm-es vörös csík. A csíkok közötti távolság 9,2cm. Mivel a faltükör eredeti kiosztásából semmi sem maradt meg, a sávozás méreteiből kiindulva kellett megkomponálnunk olyan kiosztásukat, amelyek ránézésre hasonlítanak egymásra és az eltéréseket csak mérésekkel lehet bizonyítani. Ezért a két vízszintes vonal kivételével minden méretet a célnak megfelelően kezeltünk. A cél pedig az volt, hogy a kereten belül a sávok a mező függőleges tengelyére szimmetrikusan sorjázzanak és a keretnél minden mezőben egyformán viszonyuljon. Mindenképpen el akartuk kerülni, hogy a keret belevágjon a vörös sávba vagy csíkba, tehát a festett vonalsoroknak teljesnek kellett lenniük. Pár milliméter változtatással szemre hasonló betétmezőket tudtunk létrehozni. Az ablakkötények formáját ablakok méretéhez igazítottuk. Ellentétben az előzőekkel az ablakok szélessége mindenütt azonos volt. Keretezésként a fölső kazetták vonalazását és patronsorait használtuk. A Kard utca oldalon a rekonstrukció mutatta megoldásokat többékevésbé követni lehetett, dacára annak, hogy ezen az oldalon az övpárkány már mélyebben van.
A rekonstrukciós festés anyagai és technikái Az eredeti elképzelés szerint a rekonstrukciós festés „al fresco” technikával készült volna. Az elképzelés megvalósítása érdekében a homlokzati falakra (ahol nem voltak eredeti töredékek) először egy fröcskölt vakolatréteget hordtunk fel, amelyhez 4 rész durvaszemcséjű
8 homokot 1 rész meszet és ½ rész samott őrleményt használtunk. Az egyengető vakolatnál ugyanezeket Az alkotóanyagokat kevertük, de homokból ¼ résszel kevesebbet tettünk a vakolatba. A Kard utcai oldalon vittünk föl freskó vakolatot pár milliméter vastagságban és erre fölfestettük a sávokat. Az eredmény elkeserítő volt. Csúnya, foltos felületet kaptunk. Hiába volt napközben +5C fölött a hőmérséklet, éjjel már fagypont közelében járt a hőmérő higanyszála. Sajnos novemberben ez a kísérletünk kudarcra volt ítélve. A freskó technikával folytatott eredménytelen próbálkozásunk után a teljes felületre fölhordtuk a végső simító réteget. A ház földszintjének vakolatrétegei kizárólag oltott mészből, különböző szemcseméretű homokból és kevés samott őrleményből állnak. A simító réteg finom, szitált bányahomokot és mosott folyami homokot tartalmaz. Néhány milliméterét glettvassal hordták fel a kőművesek, s ezzel sikerült a biedermeier homlokzatok simaságát elérnünk. Ráadásul ez a sima felület elüt az eredeti töredékek megviselt, egyenetlen felületétől. Már a restaurálás megkezdése előtt követelményként hangzott el, hogy a kétféle rész között ne legyen szinteltérés, sőt az is felmerült, hogy az eredeti roncsolt részeket is lássuk el simító réteggel. A mintázat legfontosabb részeit bekarcoltuk a vakolatba, melyre mész-kazeinnel festettünk. Az eredetileg sovány tehéntúróból álló kazeint ma már por formájában hozzák forgalomba. Egy rész beáztatott kazein port 20%-nyi oltott mésszel „tárunk fel”. Az így kapott sűrű ragasztóanyagból 2-3 szoros hígítással készítünk festésre alkalmas kötőanyagot. Festékeinkhez nagyrészt természetes pigmenteket használtunk, eltekintve a keretező kék szalagok kobaltkék színétől, és a vöröshöz kevert kevés kadmium vöröstől. A színeket adó pigmenteket nedves állapotban adjuk a kötőanyaghoz. Minden színt előre bekeverünk, azért, hogy a festésünk mindenütt azonos legyen, és ne kelljen utólag a színkeveréssel foglalkoznunk. A kazettáknál megfigyelhető volt, hogy eredetileg is törekedtek fény és árnyék megjelenítésére. Ebből kiindulva a patronált díszekkel ékesített szalagokat mi is fény-árnyék festéssel modelláltuk. Ugyancsak plasztikussá tettük a faltükrök besüllyedéseit és ezeken belül a középső mezők kiemelkedéseit. Az így „megmozgatott” tagozatokra vittük fel a palmettákból álló patronmintát. Külön foglalkoztunk a palmettás kertezés sarkaival. Eredeti sarokmotívum nem maradt ránk és a korábbi rekonstrukciónál sem foglalkoztak ezzel a résszel. Mindössze úgy illesztették a patronokat, hogy a sarokképzés hiánya ne legyen feltűnő. Analógiák alapján komponáltunk egy saroklevelet és ebből indítottuk a palmetta-sorokat. Hozzá tartozik a festés történetéhez, hogy mindvégig meg kellett küzdenünk az időközben beköszöntött téli időjárással. A homlokzat rekonstrukciójának számtalan tanulsága közül talán a legfontosabb, hogy el kellene különíteni az építőmesteri munkákat a restaurátori feladatoktól. Hiába gazdaságos a beruházónak, ha egy építőipari generálkivitelezővel áll szembe, és a restaurátorok alvállalkozóként vannak jelen, a két tevékenység nem tehető egy kalap alá. Arról nem is beszélve, hogy a restaurálás rengeteg türelmet és időt igényel, amely az építőiparra nem jellemző. Budapest, 2011. március 3. …………………………….
9
KÉPEK
1. kép A mai Bécsikapu tér 8-as ház a Haüy féle telekkiosztásra jelölve.
2. kép Weixelgärtner Mihály építőmester terve az 1824-es építéshez. Tér felőli homlokzat.
10
3. kép Abos Brúnó átalakítása (1929-30) – sarokerkély domborművel
4. kép Háború utáni állapot.
11
5. kép A homlokzati festés helyreállítása,1970. A megmaradt eredeti töredékek a vakolat helyreállítása után
6. kép A kaputól balra megmaradt töredék, amely a későbbi rekonstrukciók támpontjául szolgált.
12
8. kép A Kard utcai oldal restaurálás közben.
9. kép. A restaurált homlokzat az üresen hagyott ablakkötényekkel.
13
10. kép Átvételi állapot 2010-ben, amely a Derdák Éva féle restaurálást mutatja.
11. kép Átvételi állapot 2010-ben, Kard utcai hátsó homlokzatrész.
14
12. kép. A 19. század eleji festés a 20. században készült sarokerkélyre felfestve.
13. kép A rekonstruált sávozás, amely ellentmond az eredeti töredékeknek.
15
14. kép „Mészkukacok” a rekonstrukcióhoz használt vakolatban.
15. kép. A sávozott mezők keretezése eredeti kék színű töredékekkel.
16
16. kép A kék festék mikroszkopikus képe. Kobalt tartalmú üvegszemcsék (smalte)
17. kép Rekonstrukció
17
18. kép Rekonstruált középkori homlokzat a Kard utcai oldalon.
19. kép. Középkori homlokzat részlete a Kard utcai oldalon.
18
20 – 24. kép A kész állapot 2010 telén.
19
25 -26. kép A középkori ház eleje és vége
27. kép A sarokerkély a rekonstruált domborművel.
20
28. kép Rekonstrukciós színterv a 2010-es helyreállításhoz.
29. kép Kész állapot
Kutatási, anyagvizsgálati és restaurálási dokumentáció
a Bécsikapu tér 8. helyreállításáról
Készítette Pájer Károly
2
Kutatási , anyagvizsgálati és restaurálási dokumentáció a Budapest I, Bécsikapu tér 8. számú ház helyreállításáról A restaurálás előkészítése során körültekintő anyag és feltárási vizsgálatokat végeztünk, mértük a fal só és párataltalmát. Ezek ismeretében lehetett megválasztani a megfelelő oldott sók csökkentési technológiát, és a kiegészítési anyagokat. A műkő lábazat bontásakor a mögötte levő falfelületek állapotát, beépített kövek formáit és nedvességüket is felmértük. A homlokzat tisztítása előtt a teljes felületről 1:1 méretű rajzot készítettünk. Az eredeti megmaradt festett részekről fotókat, rajzokat és akvarellt készítettünk. Ezen kutatások és felmérések összefoglalója, valamint a kő és tárgyrestaurálás összefoglalója alábbi dokumnetáció. Tartalom: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Festett fal dokumentálása Festés mikroszkópos és analitikai elemzésének eredménye A homlokzat só és nedvességtartalom mérése A lábazat alatt feltárt kövek formái Kő és tárgyrestaurátori munkák megvalósulása Belső helységekben levő restaurálások, és falkutatások eredményei
1. Festett homlokzati fal dokumentálása A restaurálás megkezdése előtt a teljes falfelületről átlátszó fóliára lemásoltuk a minta elhelyezkedését valódi méretben. A fóliákon eltérő színnel jelöltük az eredeti mintákat és a kiegészítéseket. A több tucat fóliát beszámoztuk, és elhelyezkedésükről helyrajzi „térképet” készítettünk. Erre azért volt szükség, hogy a rossz anyagból készített alapvakolat eltávolítása után megfelelő módon vissza lehessen szerkeszteni a kiegészítések elhelyezkedését.
Kép 1 A minta levétele fólia segítségével
3
Kép 2 Az eredeti és kiegészítés találkozása
Kép 3 A nem eredeti ,rossz összetételű vakolat sorvasztása
4
Kép 4 A fóliák számozásának topográfiája
2.Homlokzati festés mikroszkópos és analitikai elemzésének eredménye A festék és vakolat összetételének meghatározásáért több helyről mintákat vettünk az eredeti festett felületből. Műgyantába beágyazva mikroszkópos képeket készítettünk róluk. A további elemzéséhez a nem beágyazott mintákat savval feltártuk, eltávolítva a meszes kötőanyagot. Ezekről is fénymikroszkópos képet készítettünk.
Kép 5 Mintavételi helyek
5
Kép 6 A helyzet rögzítése
Kép 7 Azonosítás
6
Kép 8 Mikroszkópikus kép 20 x nagyítás, a vörös szín csak felületi rétegben található
Kép 9 A "Smalte" színezőanyag azonosítása feltárás után
Következtetések:A festékminták analizálása röntgendiffrakciós eszközzel történt. A vizsgált minták az 1,2,3,4,5 számuak voltak.1 A többségében mész, homok (kvarc) és gipsz összetételű a vakolat. Ez a festést hordozó alap. A színt adó pigmentek nagyon kis százalékban voltak találhatóak a felületen, mivel csak egészen vékony rétegben fedik a felső réteget. Ezek a vasoxidnak többféle változatai. Ezt mint mészálló pigmentet már régóta használták, az égetés hőmérsékletéből adódóan okkersárga, vörös, barna színeket lehet vele elérni. A kék színt adó adalék színezett üvegzúzalék, másnéven 1
A részletes analitika a melléklet része
7 „Smalte” nem kristályos szerkezetű anyag, ezért az XRD ezt nem képes kimutatni. A minták elemzéséből kiderült, hogy az eredeti technika secco volt, ahhoz mészálló oxidokat, és Smalte-t kevertek, kötőanyagként kazeint használtak.
Kép 10 Az 1. minta diagrammja
3. A homlokzat só és nedvességtartalmának elemzése 2008. júniusában Wittinger Zoltán kérésére a Caparol Hungária sóterhelési analizist végzett az épületen nem dokumentált mintavételi helyekről. A vizsgálat redménye a KÖSZ dokumnetáció része, ami bizonyította, hogy a falazat erősen só és nedvességgel terhelt. A falszigeteléssel kapcsolatban Zádor Oszkár szakértő is vizsgálta a sótartalmat 2010. júliusában. Három helyről vett mintát a Kard utca felöli homlokzatból, téglából, kőből, és homokkőből. A helyszínen mért nedvességtartalom térfogatszázalékban mérve 63% és 69% között volt, ami erősen nedves állapotot dokumentál. A sószennyezettség g/kg arányában 7,4 2,4 2,8 eredményt mutattak. Ezek nagyon magas eredmények ( 1% ig elfogadható), magas nitrát klorid és szulfát tartalmat mutatva ki. Ezek az eredmények indokolták a fal különleges szárítását és sótalanítását (Reversion eljárás). További vizsgálatokat is végeztünk a szigetelés után.2Akkor már eltérő eredményeket kaptunk. A minták elemzése igazolta, hogy a kiszellőztetés és a szigetelés már lényegesen csökkentette a sótartalmat. Folymatosan mértük a fal nedvességtartalmát 2010 decemberében is, és a csapadék nem jelent meg mint felszívódó nedvesség a vakolatban. Következtetések: az erősen só és nedvességtartalommal terhelt fal a szárítás következtésben jó állapotban konzerválódott. Így bizonyítottnak tűnik a vakolat és lábazat sótol való speciális védelme.
2
A vizsgálatok jegyzőkönyve a mellékletekben megtalálhatóak
8
Kép 11 Caparol 2008-as mérése
Kép 12 Zádor Oszkár 2010. júliusi mérése
2010.09.08 általunk vett minta elemzése Minta Jele
B.K. 8. homokkő
Nedvességtartalom % (m/m)
2,3
Összes sótartalom mg/kg
979
–
Cl mg/kg
122
Vízoldható 2– SO4 mg/kg
643
–
NO3 mg/kg
<5
9
2010.09.22. általunk vett minták elemzése Minta Jele
Összes sótartalom g/kg
Bécsi kapu tér A.
1,3650
Bécsi kapu tér B.
0,3600
Bécsi kapu tér C.
0,3150
Kard u. A.
0,7425
Kard u. B.
0,7275
Kard u. C.
0,2475
Kard u. D.
0,6075
Kard u. E.
0,5857
Kard u. F.
0,2550
Kard u. G.
1,9875
Kard u. H.
0,7500
4. A lábazat alatt feltárt kövek formái A lábazat és vakolat bontása közben több helyen beépített faragott köveket találtunk. A műkő lábazat kaputól jobbra eső részén megtaláltuk az eredeti faragott kő lábazat párkányrészét, melyet az alábbi fotókon mutatunk be.
Figure 1 Az épület sarkánál levő lábazat alatti faragott kő ablakkeret. Jelenleg a lábazat eltakarja
10
Figure 2 A vakolat által eltakart ives áthidaló a kaputól balra
Figure 3 A Kard utcai homlokzaton vakolat által eltakart faragott kőoszlop
11
Figure 4 A kaputó balra az eredeti kőlábazat megaradt felső profilja, némi meszes festéssel
5. A kő és tárgyrestaurátori munkák megvalósulása a homlokzaton A restaurálási tervben engedélyezett módon történt a helyreállítás és restaurálás. Kapu A barokk kapu többszöri restaurálás után is a folytonos nedvesség és sóterhelés miatt erősen erodeálódott, a kérges szennyeződés alatt mállot a kő. Ezért a kíméletes mechanikus tisztítás során eltávolítottuk a régi kiegészítésket, és perlites JOS eljárással megtisztítottuk a felületete. Ezután vált lehetővé a felület megerősítése Steinfestiger OH szilikátészterrel. A megerősödött szerkezeten el lehetett kezdeni a kiegészítést. A rögzítő rézkapcsok beragasztása után Terzithből magkialakítás történt, felületén színezett Terzith-A anyaggal formáltuk meg a struktúrált felszínt a kapu profiljain. Így a kerékvetőket is ki lehetett alakítani. A kész felületet hidrofobizáltuk.
12
Figure 5 A sérült jobboldali kerékvető
Figure 6 A sérült baloldali kerékvető
13
Figure 7 A kapu uszlopának felső tagozata
Figure 8 A belül megtisztított kő és a kiegészítés rögzítésére szolgáló réz betét
14
Figure 9 A hiányos kapun levő faragott griff
Figure 10 A kiegészített griff
15
Figure 11 A kész restaurált kapu
Lábazat A homlokzati oldalon levő lábazat műkőből készült a 1930-as években. Többször lett javítva, erősen hiányos volt. Az építészi tervek alapján ezek el lettek bontva éshelyette az elfogadott minta alapján a helyszínen készítve Dörken lemezre lett felhúzva 5 cm vastag színezett Terzith-A, amiből ki lett alakítva a struktúrált felület és felső profil . Az épület sarkánál levő kerékvető margitbányai kőből lett kifaragva, és rögzítve az épülethez.
16
Figure 12 Az eredeti lábazat elbontás előtt
Figure 13 Az elkészül új lábazat
17
Figure 14 Margitbányai kőből faragott sarokvető
Kard utcai armírozás, ablakkeretek A Kard utcai homlokzaton a középkorból származó faragványok láthatóak. Anyaguk durva mészkő. Több hasonló jellegű kerül bemutatásra: emeleti durva mészkőből faragott ablaktöredék, ami egy szárkő, és töredékesen a szemöldökkő. Állapotuk erősen szennyezett, de megtartásuk, állapotuk jónak mondható. További két későbbi beépítésű szárkő is található a homlokzaton, amik hasonló állapotúak. Tisztításuk alacsonnyomású vizes tisztítással történt. A felületre tapadt építésekből származó vakolatszennyeződés mechanikusan távolítottuk el. Föltárás során láthatóvá váltak a korábbi elöregedett kiegészítések, cementes javítások, amiket eltávolítottunk. A vakolat által eddig eltakart armírozó köveket kibontottuk és azokat is helyreállítottuk Konzerválásuk Steinfestiger OH 300 vizesoldatú kovasavészeter permetezésével történt. Kiegészítésa feltárás után a sérült fugázásnál volt szükséges. Formai rekonstrukcióra nem volt szükség.
18
Figure 15 Tisztítás előtti állapot a Kard utcai homlokzaton
Figure 16 A resaturált kő ablak áthidaló kő
19
Figure 17 Kard utcán láthatő restaurált armírozás
Figure 18 A jobb oldalon található armírozás
Erkély kőelemeinek helyreállítása és rekonstrukciója Az erkély ablakait keretező féloszlopok fejezete műkőből készült akkor amikor az erkély hozzáépítése történt. Későbbi felújítások során festékbevonat került á. Ezek mechanikus eltávolítása után az eredeti felület sértetlenül láthatóvá vált. Az épület felső zárópárkánya édesvizi mészkőből készült, amit mechanikusan meg lehetett tisztítani a rárakódott szennyeződéstől, és festéktől. A hiányokat és a kipergett fugákat színezett Terzith-A restaurátor habarccsal egészítettük ki. A felületére az épülettel összhangban fehér meszelés került. Az erkély alsó részén levő mezőbe a kiadott engedély alapján a meglevő eredeti fotó segítségével készült el az alakos plasztika. A kutatás alapján kiderült, hogy a középső jeleneten gróf Esterházy
20 Miklós nagykövet veszi át Erzsébet cárnőtől a Szent András renedet 1755 november 30-án. Erről érme is készült. Ennek alpján készítették le az erkélyen levő eredeti plasztikát az 1930-as években. Ez a háború alatt megsemmisült. Ennek rekostrukciója teljessé tette az épület kiemelkedő jellegét.
Figure 19 Willheim Dubut által készített érme rajza. Az érme megtalálható a Nemzeti Múzeum éremtárában
Figure 20 Rekonstrukciós rajz az eredeti fotó alapján
Figure 21 A plasztika megmintázása agyagból az eredeti fotó alapján
21
Figure 22 Az elkészített mintáról gipsznegatív készült, amibe bele lett öntve a Terzith-A műkő
Figure 23 A homlokzaton elhelyezett plasztika
22
Figure 24 A kész épületen látható szoborcsoport
A kapualjban található kövek tisztítása A kapun belépve több olyan feltárt és bemutatott kőtöredék van, amik erősen szennyezettek voltak fröccsenő kátrányos anyaggal. Ennek eltávolítása nem volt lehetséges vegyszeres oldással, mert akkor elszennyeződött volna az oldott kátránytól a kő felső epidermisze. Ezért hideg időben, mikor a sötét rugalmas kéreg rideggé vált, apró pattintásokkal a kő felületéről teljesen el lehett távolítani ezt a réteget. A kő felületét a tisztítás után az előzőekben ismertetett módon hidrofobizáltuk.
Figure 25 Kátrányos szennyeződés a kövön
23
Figure 26 A szennyeződés mechanikus lepattintása hideg időben vált lehetővé a szennyeződés ridegsége miat
6. Belső helységekben levő restaurálások A restaurálási terv kiterjedt a felújításra került lakásban található védett tárgyakra is. A helyreállítás előtt részletes falkutatást végeztünk3. A helyreállítás során a lakásban levő kandallót mechanikusan és 5% zsíralkoholszulfát mosószeres vizes habjával megtisztítottuk. Kiegészíteni nem volt szükséges.
Figure 27 A kandalló lábának tisztítása
3
melléklet tartalmazza a részletes felmérést
24
Figure 28 A megtisztított kandalló és oszlopok
A nagyteremben levő tardosi márványból készült oszlopok szennyezettek voltak, felületük nem sérült. Tisztítás után a konzerválásuk volt szükséges. A kandallóval szembenlevő falon befalazott ajtó volt, amit kíméletesen kibontottunk. Mögötte a faragot tardosi ajtókeretet és a sérülésmentes faajtót tártuk fel.
Figure 29 A befalazott ajtó kibontása
25
Figure 30A helyreállított ajtókeret
Figure 31 A befalazott ajtó tisztítás és konzerválás után
A teremben levő folyosóra vezető ajtó kőkerete el volt törve, amit tisztítás után poliészteres Akemi ragasztóval rögzítettünk, és a felületét megtisztítottuk.
26
Figure 32 Nagyterem ajtókerete
A Kápolna szobában levő erezett profilozott világos kő ajtókereteket a törött részeknél megragasztottuk, a sérült kipattant részeknél színezett Akemi poliészterrel kiegészítettük, és a tisztítás után selyemfényű felületet értünk el. Konzerválni nem volt szükséges.
Figure 33 Kápolna bejárati kő ajtókeretei
27 A Kápolna mennyezetén előzetes kutatás alapján festésnyomokat , és laparanyozást találtunk, amit a takaró festékréteg alól feltártunk, és megtisztítottunk. Kiegészíteni nem volt szükséges.
Figure 34 A megtisztított festett mezők
A folyosó kő ajtókereti erősen szennyezettek voltak, a nagyszoba fél ajtókerete be volt falazva, alsó része hiánzott. A feltárás és mechanikus tisztítás után a hiányzó részeket oxiddal színezett Terzith-A kiegészítő anyaggal pótoltuk. Konzerválni nem volt szükséges.
Figure 35 A folyosón levő sérült,majd kiegészített kő ajtókeret
28 A folyosó terrazó és mozaik restaurálása az ideiglenes közfalak és fürdőszobai elemek elbontása után volt lehetséges. A meglevő mozaik mintájára fehér és fekete márványból megfelelő méretű kockákat vágtunk, amit az előzőleg szintbehozott alapra csempe ragasztóval rögzítettünk. A meglevő terrazó 20 x 20 cm területéről felmérést készítettünk, hogy milyen arányban tartalmaz fehér, fekete és vörös kőszemcséket, valamint milyen méretbeli eloszlás alapján. Ehhez hozzávettük a színezett kötőanyag százalékos mennyiségét, és a kaialakult mennyiségi receptúra alapján készítettük el a kiegészítést.
Figure 36 Az eredeti mozaik és terrazó padló részlet
Figure 37 A kiegészített mozaik és terrazo
29
Figure 38 A helyreállított folyosó
Összefoglalás A helyreállított és restaurált Bécsikaputéri épület olyan közösen végzett munka volt, ahol a tervezői, szakipari és restaurátori munkákat szorosan össze kellett hangolni, hogy a kiemelkedő értéket képviselő épület megfelelő minőségben készüljön el. Csak az eredményes közös részvétel hozhatta létre ezt a konplex, több részterületből összeálló projekt megvalósulását. Külön köszönet illeti a tervezőt, a KÖH felügyeletét, és a szakipari munkák gondos kivitelezését. 2011 junius 2.
Pájer Károly restaurátor