■ Aba-Novák Vilmos monumentális alkotása ■ L’oeuvre monumentale de Vilmos Aba-Novák ■ Vilmos Aba-Novák’s monumental work of art
A PANNÓ
SUPKA
MAGDOLNA
6
■ Végül is mi dolgunk a világban? Egy-egy darabkáját rendbe tenni legjobb tudásunk szerint. Édesanyám, Supka Magdolna megtette ezt, az ő emlékének ajánlom e könyvet.
■ En quoi consiste finalement notre devoir, dans la vie ? À faire tout ce qui est en notre pouvoir pour réparer des petits bouts de celle-ci. C’est ce qu’a fait ma mère, Magdolna Supka. Je dédie ce livre à sa mémoire.
■ What is our task in this world after all? To take some of its bits and pieces and put them in order as best we can. My mother, Magdolna Supka achieved this. I dedicate this book to her memory.
ELŐSZÓ
PRÉFACE
PREFACE
■ Édesanyám, Supka Magdolna kéziratainak rendezése közben bukkantam rá életművének e fontos lapjaira. Nem ért meglepetés, hiszen életem során az Aba-Novák nevet sűrűn hallottam, s tudtam, hogy anyám régóta a pannó-album szövegén dolgozott. A kéziratok, illetve a gépelt oldalak vázlatos formában maradtak fenn, a fő gondolatok pedig több variációban is szerepeltek. • Édesanyám halála után rám várt tehát a feladat, hogy összeillesszem a részeket. Munkám egy puzzle öszszerakásához volt hasonlatos, amit megkönnyített anyám gondolatjárásának ismerete, valamint az a tény, hogy gyerekkorom óta a művészet légkörében éltem. Ebbe nagymértékben beletartozott Aba-Novák Vilmos is. Igaz, őt magát már nem ismerhettem, de leányát és unokáját igen. • A kéziratot helyenként kiegészítettem. A részleteket Supka Magdolna korábban írott munkáiból kölcsönöztem (Aba-Novák Vilmos – Corvina Kiadó, 1966; A drámai groteszk szerepe festészetünkben a művészetpszichológia szemszögéből – Művészettörténeti Értesítő, 1964). Nagy segítségemre volt az a forgatókönyv is, amelyet még Kurovszky Zsófia restaurátorral készítettek ennek az albumnak a tervezésekor. • Úgy érzem, e kiadvány megjelentetésével tartoztam édesanyámnak, aki szívét-lelkét beleadta AbaNovák Vilmos munkásságának s fehérvári pannójának megismertetésébe. Még utolsó kórházi csomagjából is a Magyar–francia történelmi kapcsolatok jegyzetei kerültek elő. Szívből remélem – az ő nevében is –, hogy ez az összeállítás hozzájárul Aba-Novák millenniumi pannójának megismertetéséhez hazánkban és külföldön egyaránt.
■ C’est en mettant de l’ordre dans les manuscrits de ma mère, Magdolna Supka, que je suis tombée sur ces pages. Cela ne m’a pas surprise car j’avais souvent entendu le nom d’Aba-Novák dans ma vie, et je savais que ma mère travaillait depuis longtemps sur le texte d’un livre consacré au panneau. Les feuilles tapées à la machine et manuscrites étaient restées à l’état d’ébauches, les pensées principales se retrouvaient sous diverses variantes. • À la mort de ma mère, un devoir m’attendait donc, celui d’établir le texte. J’avais comme un puzzle à assembler, mais je connaissais la façon de penser de ma mère, ce qui me facilita la tâche, tout comme le fait que je vivais depuis ma plus tendre enfance dans le milieu artistique. Et Vilmos Aba-Novák en faisait largement partie, lui aussi. Il est vrai que je n’ai pu le connaître personnellement, mais j’ai pu rencontrer sa fille et son petitfils. • J’ai complété par endroits le manuscrit, à l’aide d’extraits empruntés aux travaux antérieurs de Magdolna Supka (Vilmos Aba-Novák, Éd. Corvina, 1966 ; Le rôle du grotesque dramatique dans notre peinture vu par la psychologie de l’art, Bulletin d’histoire de l’art, 1964). La maquette qu’elle avait préparée avec la restauratrice Zsófia Kurovszky quand elles avaient projeté d’écrire ce livre me fut d’une aide précieuse. • J’ai eu le sentiment de devoir cette publication à ma mère, à celle qui avait employé toute son âme et tout son coeur à faire connaître le panneau de Székesfehérvár. J’ai retrouvé des notes sur Les relations historiques hungaro-françaises jusque dans le bagage qu’elle avait emporté avec elle à l’hôpital. J’espère de tout mon coeur – et en son nom à elle également – que le présent travail contribuera à faire connaître, aussi bien chez nous qu’à l’étranger, le panneau du millénaire d’AbaNovák.
■ I came across these significant pages of my mother, Magdolna Supka’s lifework when sorting her manuscripts. I wasn’t much surprised since I had heard the name Aba-Novák fairly often throughout my life and I knew that my mother had been working on the text of the panneau album. The manuscripts and the typed pages were in draft form; the main ideas appeared in a number of variations. • Following the death of my mother, it was my job to fit the pieces of the puzzle. The fact that I grew up in an atmosphere of art and that I was familiar with my mother’s way of thinking helped a great deal along the way. Vilmos AbaNovák was a contributor to this atmosphere. Although I did not know him personally, I often met with his daughter and granddaughter. • I have supplemented the manuscript in some places using bits of Magdolna Supka’s earlier works (AbaNovák Vilmos – Corvina Kiadó, 1966; The role of the dramatic grotesque in our painting from the aspect of art psychology – Art History Herald, 1964). The script compiled by Magdolna Supka and restorer Zsófia Kurovszky was also of assistance to my work in planning this album. • I feel I owed publishing this album to my mother, who devoted herself to promoting the panneau of Fehérvár and the lifework of Vilmos Aba-Novák. Even in her last hospital bag there were notes on Hungarian-French historical relations. I sincerely hope, in her name as well, that this compilation will contribute to focusing more attention on Aba-Novák’s millennium panneau both in Hungary and abroad.
Budapest, 2007
Bényi Eszter
Budapest, 2007
Budapest, 2007
Eszter Bényi
Eszter Bényi
7
A magyar kard ezer éve védelmezi Magyarországot és az európai műveltséget.
■ Mindannyiunkban felmerül időről időre hajdani mulasztásunkat valamiképp korrigálni, hogy miért is nem kérdeztük meg idejében Tőlük, az időközben elhunytaktól, hogy is volt ez vagy az. Hogyan lehetséges ezt a mulasztásunkat korrigálni? • Most arra emlékszem gyerekkoromból, ahogy a vasúti vágány irányítókarját a váltóőr néhány centiméterrel arrébb tolta, ezzel bennünket egy másik vágányra térítve. Az időnek egy efféle váltásával szeretném a múltat egykori teljes elevenségében megszólaltatni. • Aba-Novákot az első világháború idején besorozták, majd a frontra került, Galíciába. Már a háború kezdetén jobb váll-lövést kapott, amiért az orvosok a kórházban a legkisebb mozgástól is eltiltották, féltve őt a végleges megbénulástól. A művész viszont ösztönösen súlyokat hozatott az ágyához, és titokban azokkal gyakorolt karja mozgóképessége érdekében egészen a gyógyulásig. Így küldték ki újból a frontra, ahol a háború végéig szolgált. Onnan gyalog tért haza, mert beosztottja, egy idősebb altiszt, akinek nem járt ló, gyalog nem ért volna haza, ezért adta neki Aba-Novák a sajátját. • Azért tértünk ki kissé részletesebben háborús éveinek bizonyos momentumaira, hogy érzékeltessük, a művész történelmet élt át abban a háborúban, s hivatásának kellett veszélyben lennie ahhoz, hogy történelmivé nőjön benne mások politikája.
Depuis mille ans l’épée hongroise défend la Hongrie et la civilisation européenne.
■ Il nous vient à tous de temps en temps le désir de réparer d’une façon ou d’une autre nos négligences passées : pourquoi donc ne leur avons-nous pas demandé quand il en était encore temps, à ceux qui sont maintenant disparus, comment telle ou telle chose s’est passée ? Comment est-il possible de réparer ces négligences ? • Je me souviens de mon enfance, de la façon dont l’aiguilleur poussait de quelques centimètres le bras du système qui dirigeait les rails de chemin de fer, nous engageant ainsi sur une autre voie. En aiguillant le temps de la sorte, j’aimerais faire parler le passé dans la pleine vitalité qu’il avait alors. • Aba-Novák fut enrôlé à l’époque de la Première Guerre mondiale, puis il fut envoyé au front en Galicie. Il fut atteint d’une balle à l’épaule dès le début de la guerre, à la suite de quoi les médecins de l’hôpital, craignant la paralysie définitive, lui interdirent le moindre mouvement. L’artiste suivit néanmoins son intuition et fit venir des poids près de son lit, avec lequels il fit en cachette des exercices pour rééduquer son bras. C’est ainsi qu’il fut renvoyé au front, où il servit jusqu’à la fin de la guerre. Il en revint à pied : son officier subalterne, plus âgé que lui, n’avait pas droit à un cheval et il lui donna le sien. • Si nous nous sommes un peu étendus sur certaines circonstances des années de guerre, c’est pour faire sentir que l’artiste, lors de cette guerre, avait vécu l’histoire, et qu’il avait fallu que sa vocation soit mise en péril pour que ce qui était la politique d’autrui prenne en lui une dimension historique.
The Hungarian sword has been defending Hungary and European culture for one thousand years.
■ All of us have the urge from time to time to make up for things we have failed to do. Sometimes we’d like to ask those who have since passed about a thing or two. How is it possible to correct such mistakes? • I remember from my childhood how the controller pushed the railroad switch and diverted our train onto another track. I’d like to use this sort of shift in time to present the past in its vividness. • Aba-Novák was drafted in the First World War and was sent to the front in Galicia. Early in the war he took a bullet to the shoulder due to which doctors in the hospital restrained him from all movement for fear of paralysis. The artist instinctually ordered dumbbells to be brought to his bed with which he practiced in secret until his full recovery. Thus, he was sent back to the front, where he served until the end of the war. He walked back home because he gave his horse to an older companion who wouldn’t have made it home on foot. • We mention these details of his war years to suggest that the artist lived through historical moments in that war, and it took the risk of losing his vocation to allow for other people’s politics to grow to historical proportions in him.
33
40
A Bethlen nevű magyar diák családja a Sainte Genevieve-i abbénak nagy pénzösszeget, értékes ajándékokat és egy fehér lovat küld, amely köveket szállít majd a Montagne Sainte-Genevieve iskola megnagyobbítására.
■ Az ábrázolt históriai szereplők arctípusa, vonásai, fejtartása, tekintete a legapróbb részletekig egy-egy kortársé. Aba-Novák már hosszabb ideje egykori hasonmásukként figyelte, olykor tréfásan a múltbeli nevükön szólította őket, belekalkulálva a múltjukhoz, rangjukhoz, hivatásukhoz tartozó ruhát és egyéb kellékeket: páncélt, csuhát vagy fejedelmi, uralkodói attribútumot.
La famille de l’étudiant hongrois Bethlém envoie à l’abbé de Sainte-Geneviève une forte somme d’argent, des cadeaux précieux et un cheval blanc qui saura transporter des pierres de taille pour l’agrandissement de l’école de la montagne Sainte-Geneviève.
■ En regardant les personnages historiques représentés, on retrouve dans les moindres détails la forme de visage et les traits, le port de tête et le regard de contemporains du peintre. Aba-Novák les avait assez longtemps observés, voyant en eux leur sosie de jadis, les appelant par leur nom passé pour plaisanter, sans négliger vêtements et autres accessoires appartenant à leur métier, leur rang, leur passé : cuirasse, habit religieux, ou attributs de prince ou de souverain.
The family of the Hungarian student named Bethlen sends to the abbot of Sainte Geneviève a large sum of money, valuable gifts and a white horse to carry stones for the expansion of the Montagne SainteGeneviève school.
■ The features, the countenance, and the way the characters of the story portrayed hold their heads are the same as those of contemporaries’ down to the smallest detail. AbaNovák had been watching them for a while as one-time look-alikes and called them by their past names by jest. He includes the clothes and props that fit their past, their profession, and their rank: armor, frock, noblemen’s and monarch’s attributes.
41
■ Kissé távolabb Berlioz átszellemülten dirigáló alakja látható, emlékezetünkbe szuggerálva az általa hangszerelt Rákóczi-induló ma is lázba hozó, dübörgő akkordjait és dobpergető ritmusát, meg Hunyadi János győztes hadvezéri alakját és ágaskodó lovának örömittas nyerítését. Ahogyan Hollósynak a zenéhez folyamodó kedélyvilága a Rákócziindulóban rejlő forradalmi indulathoz kereste a megfelelő festői expressziót, ugyanúgy kapott alapvető inspirációt ettől a zenei motívumtól Aba-Novák Vilmos is az ezredéves múltra visszatekintő pannójához. A zene síkján művészi alkatának nem csak megfelelő témájára talált, de élménytársító történelmi és költői metaforájára is a Rákócziindulóban, amely a 28 méteres műnek legdinamikusabb, drámai hangvételével is messze kiemelkedő főmotívuma.
A Rákóczi-induló megzenésítését Berlioz tehetségének köszönhetjük, aki azt az egész világgal megismertette.
■ Un peu plus loin, on peut voir la figure transfigurée de Berlioz en chef d’orchestre, suggérant en nous les accords retentissants et le rythme marqué par les roulements de tambours, aujourd’hui encore exaltants, de son orchestration de la Marche de Rákóczi, ainsi que le hennissement euphorique d’un cheval qui se cabre, le cheval du chef de guerre victorieux, Jean de Hunyad (János Hunyadi). Tout comme Hollósy, dont le tempérament a eu recours à la musique pour chercher l’expression picturale qui convienne à la fureur révolutionnaire, Vilmos Aba-Novák a été fondamentalement inspiré par ce motif musical pour exécuter ce panneau qui couvrait un passé millénaire. Dans le domaine de la musique, il a trouvé dans la marche de Rákóczi – motif le plus important, le plus dynamique de l’oeuvre de 28 mètres de long, motif remarquable également par son ton dramatique – non seulement un thème qui convienne à son tempérament artistique, mais aussi une métaphore historique et poétique qui associait plusieurs expériences.
L’instrumentation de la marche de Rákóczi est due au génie de Berlioz qui l’a fait connaître ainsi au monde entier.
■ Further off in the distance is Berlioz’s conducting figure, which recalls the invigorating chords and thumping rhythm of the Rákóczi March orchestrated by the composer, and the figure of the warlord János Hunyadi upon his victoriously prancing horse. As Hollósy turned to the revolutionary passions of the Rákóczi March to help him express himself, Aba-Novák received fundamental inspiration from this piece of music to paint his panneau that looks back over one thousand years. It was not only his own artistic temperament that he discovered in the music, but he also saw the Rákóczi March as a metaphor of his subject, which became the central, most dynamic, and most dramatic motif of his 28-meter long painting.
The Rákóczi March was put to music by Berlioz; thanks to his talent, the whole world is familiar with this piece.
42
43
■ A Györgyi Dénes tervei alapján épült magyar pavilon és az építész kiállítási belépője ■ Le pavillon de la Hongrie, construit d’après les plans de Dénes Györgyi et la carte d’entrée à l’Exposition de l’architecte ■ The Hungarian pavilion, built based on the plans of Dénes Györgyi, and the architect’s pass to the exhibition
munkáját dicséri… Bal oldalon Szűz Máriának, Magyarország patrónusának Ohmann Béla szobrászművész által különleges művészi gonddal kivitelezett szobra áll. A torony felső részén Magyarország címere látható, amelyet két oldalról egy-egy szimbolikus angyal vigyáz. ■ A főbejáratot gazdag ornamentikai jellegű domborművek díszítik, amelyek a magyar népművészet jellegzetes motívumait egyesítik… A homlokzati oldal szegélyén Sidló Ferenc régi magyar történelmi témákat ábrázoló domborműve, valamint Kisfaludi Stróbl Zsigmond Múló évek, illetve Feltámadás című, megkapó szimbolikus művei kaptak helyet… ■ Az előcsarnok egyetlen dekorációja Magyarország dicsőséges kormányzójának, főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklósnak figyelemreméltó
52
hauteur de 4 mètres, en bois sculpté et doré, la statue du roi Saint Étienne. Cette statue est due au ciseau de M. Paul Pátzay [...] Sur le côté gauche se dresse la Sainte Vierge, patronne de la Hongrie, statue artistiquement traitée par le sculpteur Béla Ohmann. Sur la partie supérieure de la tour on remarque le blason de la Hongrie, de chaque côté duquel veillent les deux anges symboliques. ■ L’entrée principale est décorée de riches motifs d’ornementation réunissant les motifs caractéritiques de l’art populaire hongrois... À l’extrémité de cette façade se trouve un relief représentant l’Histoire ancienne de la Hongrie, par François Sidló, ainsi que de poignantes oeuvres symboliques du sculpteur Zsigmond Kisfaludi Stróbl : la Fuite des Années et la Résurrection [...] ■ Comme seule décoration de cette salle d’entrée,
at the foot of the spire. The statue is the work of sculptor Pál Pátzay… On the left side stands Béla Ohmann’s statue of the Virgin Mary, the patron of Hungary, which was sculpted with unique artistic care. Hungary’s coat-of-arms is displayed on the upper part of the spire, guarded symbolically by an angel on each side. ■ The main entrance is decorated with richly ornamented embossments that combine the characteristic motifs of Hungarian folk art… Ferenc Sidló’s embossment depicting old Hungarian historical topics and Zsigmond Kisfaludi Stróbl’s symbolic artworks entitled Passing Years and Resurrection were placed on the edge of the façade... ■ The single decoration of the entrance hall is a remarkably sculpted marble bust of Miklós Horthy of Nagybánya, who was the Regent of Hungary in
■ A pannó a magyar pavilonban ■ Le panneau dans le pavillon de la Hongrie ■ The panneau in the Hungarian pavilion
■ Az építész által elnyert Grand Prix ■ La médaille du Grand Prix remporté par l’architecte ■ The Grand Prix won by the architect
módon kivitelezett márvány mellszobra. A mellszobor alkotója Erdey Dezső szobrászművész… ■ A dísztermet fölülről megvilágító aranyszínű fény rendkívül kellemes benyomást kelt a látogatóban, miközben távolabb jól láthatók a második terem végében nyíló színezett üvegablakok, amelyek a rajtuk átszűrődő kékeszöld fénnyel a legbájosabb összhatást produkálják. A két terem egymással harmonikus kontrasztot alkotó színeivel két tökéletesen különböző világot jelenít meg jelképes formában. ■ Az első terem a történelmi múltat idézi fel. A falakat nyolc méter magas dekoratív pannók borítják. Alkotójuk Aba-Novák Vilmos festőművész. A terem bal oldalán a magyar múlt nagy alakjainak ábrázolása látható, bizonyságául annak, hogy Magyarország mindig aktív részese volt a történelem
le buste en marbre, remarquablement exécuté, du glorieux régent de Hongrie, S.A.S. Nicolas Horthy de Nagybánya. L’auteur de ce buste est le sculpteur Désiré Erdey [...] ■ Une lumière dorée tombant du haut de la salle d’honneur produit une impression très agréable, tandis que les fenêtres du fond de la deuxième salle que l’on aperçoit déjà, ornées de vitres de verres de couleur, tamisent une lumière bleu-vert du plus gracieux effet. Ces deux salles aux couleurs si harmonieusement contrastées représentent symboliquement deux mondes entièrement différents. ■ La première salle rappelle le passé historique. Les murs sont couverts de peintures décoratives d’une hauteur de 8 mètres. L’auteur en est le peintre Guillaume Aba-Novák. Sur le côté gauche sont représentées les figures des temps passés de
the interwar years and most of World War II. The sculptor is Dezső Erdey… ■ The golden light illuminating the main hall from the ceiling makes a pleasant impression on the visitor. The painted glass windows are visible further off in the second hall; they create a charming effect with their greenish blue light. The two halls with their harmonically contrasting colors symbolically represent two completely different worlds. ■ The first hall recalls the historical past. The walls are covered by eight meter high decorative panneaus painted by Vilmos Aba-Novák. On the left side of the hall, prominent figures of the Hungarian past are depicted indicating that Hungary has always been an active participant in the events that shaped history and that many events in Hungarian history had major influence on the development of world history. Reminders of this glorious past gained importance in post-Trianon Hungary. On the right wall, the artist sketches a tableau of historical relations between Hungary and France, our common host, with whom interactions had been cordial over the centuries. ■ After having admired the historical panneaus that were painted with strong strokes, we can move on to the hall of Religious Arts. This hall puts the visitor in a completely different state of mind. The architectural structure of the hall draws the eye towards the ceiling. A twelve meter high colored glass window stretches in front at the end
53