A HORGÁSZAT KÉZIKÖNYVE Tapasztalatok, adatok és útmutatások a folyami és tavi horgászathoz IRTA: SCHREINER FERENC - m. kir. honvédszázados. A Tiszavidéki Alfödi Halász Szövetség társelnöke SZEGED 1922 Elõszó Hábent sua fátá libelli. Ennek a kis könyvnek meg kellett születnie, mer s zükség volt rá, mert hiányzott már régóta irodalmunkban. Sokan várták már ezt a könyvet, sõt sokan követelték is, szerzõje mintegy ennek az óhajnak tett eleget, amikor megírta. Nem mestersége az írás, legalább eddig nem vo lt az, a toll helyett egész más fegyvert forgatott, de hiszen ez a fegyver csere nem olyan ritka dolog, kivált a magyar irodalomban és különösen most anában. A trianon béke sok fegyvert kiütött a magyar kezekbõl, de a kultu ra fegyvereit mégis csak meghagyta. Mit mondjak errõl a kis könyvrõl, - én aki nem vagyok szakértõ abban a mesterségben (vagy talán inkább mûvészetb en), amelyrõl szól, amelyhez tanácsokat ad, lelkesen és alaposan, sok szer etettel és nagy körültekintéssel? Én nyugodt lélekkel bízom sorsára: Minde nki örömmel és tanulsággal fogja elolvasni, akinek szól, aki már várta, ak it érdekel. És ilyenek sokan vannak és mindig többen lesznek mostanában. H ozzám különösen az beszél e könyvbõl, amely a költõt is megfogja: a termés zet mély és belsõ szerelme és a magyar víz iránt való rajongó vonzódás. A szerzõ jól ismeri minden csinját-binját annak, amirõl beszél és mert szere tni is azt, az olvasónak is kedvet ád hozzá. Mivel pedig az elõszó legnagy obb érdeme az, ha rövid, ezennel átadom a szót a szerzõnek, aki magáért is meg tud felelni és én nem is akartam egyebet, csak bemutattam õt az írás mûhelyében. Most már a saját erejébõl is megtalálja az utat a közönségéhez. Juhász Gyula
Bevezetés. Mikor egy kedvesünket elveszítettünk, a könnyek apadtával megkönnyebbülve magunk elé idézzük ujra meg ujra annak minden mozdulatát, csecsebecséit, l átjuk, amint tesz-vesz, halljuk, amint beszél, ujból átéljük az ismert vel