Menekültekkel és migrációs politikával kapcsolatos attitűdök // Összefoglaló tanulmány by Artemisszió Alapítvány '98

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

Menekültekkel és migrációs politikával kapcsolatos attitűdök Összefoglaló tanulmány

V1.0 2017.12.20.

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

TARTALOM BEVEZETÉS ........................................................................................................................................... 3 A KUTATÁS CÉLJA ÉS FELÉPÍTÉSE........................................................................................................... 3 A KUTATÁS EREDMÉNYEI ........................................................................................................................ 3 NEMZETKÖZI HELYZETKÉP 2016 VÉGÉN................................................................................................ 3 AZ IDEGENEKKEL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK VÁLTOZÁSA MAGYARORSZÁGON KORÁBBI KUTATÁSOK ALAPJÁN .... 6 AZ IDEGENEKKEL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK ........................................................................................... 8 A „FÉLELMEK ÁRNYALATAI.” JELLEGZETES GONDOLKODÁSI SÉMÁK A MIGRÁCIÓ NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYEIVEL KAPCSOLATBAN............................................................................................................................... 10 FÉLELMEK

KÖZELRŐL.

FÓKUSZCSOPORTOS KUTATÁS A FÉLELMEK MÖGÖTT MEGHÚZÓDÓ ATTITŰDÖK MEGÉRTÉSÉRE ................................................................................................................................ 11 REAKCIÓK A MIGRÁCIÓVAL KAPCSOLATOS POZITÍV ÉS NEGATÍV ÉRVEKRE. A MÁSODIK FÓKUSZCSOPORTOS KUTATÁS TAPASZTALATAI ............................................................................................................................... 13

A kutatást készítették: Bernát Anikó Ságvári Bence Sík Endre Simonovits Bori Szeitl Blanka

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

hogy elkülönítsük egymástól a jellegzetes véleményeket, illetve az ezek mögött meghúzódó félelmeket.

BEVEZETÉS A menekültekkel és általában a bevándorlással kapcsolatos lakossági attitűdök vizsgálata az elmúlt időszak migrációs válságának és az egész világot megrázó – és Európát fokozódó mértékben érintő – terrorcselekmény-sorozatok tükrében, különösen aktuális kérdéssé vált. A magyar lakosság menekültekkel, bevándorlással, és általában az idegenekkel kapcsolatos percepcióját egy komplex kutatási projekt keretében többféle módszerrel vizsgáltuk 2016-2017-ben. Ez a rövid elemzés ennek a kutatássorozatnak a legfontosabb eredményeit tekinti át.

Ezt követően – részben ennek a kutatásnak a tapasztalataira építve – 2017. március és július folyamán egy-egy kvalitatív, fókuszcsoportos kutatás keretében tovább vizsgáltuk a különböző vélemények mögött meghúzódó személyes tapasztalatokat, meggyőződéseket, illetve a migráció hatásaival kapcsolatos pozitív és negatív érvelésekre adott reakciókat.

A KUTATÁS EREDMÉNYEI Nemzetközi helyzetkép 2016 végén

A kutatás célja és felépítése A kutatási projekt négy szakaszból állt. Elsőként áttekintettük az európai közvélemény-kutatások országok közötti összehasonlításokra alkalmas eredményeit. Ezt követően Magyarországra fókuszálva az idegenellenesség alakulásával és a különböző származási országokból és okokból érkező menekültek elfogadottságával és a menekülési okok lakossági megítélésével foglalkoztunk. A 2016 októberében lebonyolított országos reprezentatív survey típusú kutatás egyik fő célja az volt, hogy megpróbáljuk feltérképezni a magyar társadalmon belüli jellegzetes csoportokat, azaz egy olyan szegmentációs modellt készítsünk el, ami alkalmas arra,

A tanulmányban csak az első kettő kutatás eredményeit mutatjuk be. 2 Az Európa Parlament megbízásából az EU 28 tagállamában került sor az Eurobarometer adatfelvételére, amelyben a lakosság véleményét tudakolták a bevándorlók befogadásával vagy elutasításával, illetve a menedéket keresőkre irányuló EU-szabályozás tervezett elemeivel kapcsolatban. A 2015. szeptemberi adatfelvétel részleteiről

A menekültekkel és a bevándorlókkal kapcsolatos európai attitűdök alakulását három nemzetközi adatfelvételre támaszkodva mutattuk be: ezek a 2015-ös és 2016-os Eurobarometer adatfelvételek, a European Social Survey 7. hulláma (ESS7), valamint a 2016-os Pew Research Center összehasonlító vizsgálata voltak.1 Az elemzés kontextusaként szükséges figyelembe venni azt, hogy a vizsgálatokba bevont országok az egyes adatfelvételek időpontjában változó intenzitással tapasztalták meg az európai migrációs hullám hatásait, illetve eltérő mértékben kerültek a probléma nyomása alá mind nemzetállami, mind európai szinten. Az Eurobarometer 28 EU tagállamra kiterjedő kutatása alapján látható, hogyan változott az európai közvélemény alakulása a migrációról (2015. tavaszi, 2015. őszi és 2016. tavaszi pillanatfelvételén keresztül)2. (1. ábra)

lásd http://www.europarl.europa.eu/pdf/eurobarometre/2015/2015parlemeter/eb84_1_synthese_analytique_partie_1_migration_en.pdf (Utolsó letöltés: 2015. 12. 29.). az EU valamennyi országában ugyanabban az időszakban került sor.

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

Míg a 2010 és 2013 közötti időszakban az EU28 lakosságának 9 és 16% között ingadozott azok aránya, akik a migrációt az EU és tagállamai egyik legsúlyosabb kihívásának a jövőre nézve, addig 2014 szeptemberében minden negyedik válaszadó (24%)3, és 2015 májusára a válaszadók több mint egyharmada (38%)4 gondolkodott így. A migrációt legsúlyosabb problémának tartók aránya 2015 őszén5 tetőzött, ekkor tíz válaszadóból hatan választották a migrációt az EU legfontosabb két kihívása közé. 2014 és 2015 között, ezzel párhuzamosan, meredeken emelkedett a terrorizmustól tartók aránya: míg 2014 tavaszán csak minden huszadik, addig 2015 őszén már minden negyedik válaszadó jelölte meg a terrorizmust az EU egyik legfontosabb kihívásaként. 2015 ősze és 2016 tavasza között viszont ellentétes irányú elmozdulást tapasztaltunk a migráció és a terrorizmus megítélésében: míg a migrációt a legfontosabb kihívásként értékelők aránya visszaesett (58-ról 48 százalékra), addig a terrorizmustól tartók aránya jelentősen megugrott (25-ről 39 százalékra).

1. ábra: Az EU országok legfontosabb kihívásai 2010-2016 között (legfeljebb 2 állítás közül választhattak), EU átlag százalékban

Forrás: Standard Eurobarometer first results (Eb 85, 2016. tavasz ) 1. térkép: Azok aránya, akik szerint a bevándorlás az EU egyik legnagyobb problémája az EU 28 tagállamában

Ezek a jelentős változások azt mutatják, hogy az európai közvélemény érzékenyen reagál a migrációval kapcsolatos szakpolitikai események hatásaként érzékelhető változásokra (nevezetesen 2016. márciusi EU-török megállapodásra, melynek hatására jelentősen visszaesett az Európába tartó migráció), és 2016-os év folyamán az európai országokat érő sorozatos terrortámadások hatására jelentősen megugrott a terrorizmustól tartók aránya. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a 2016 tavaszán továbbra is a migráció jelentette a legfontosabb kihívást az EU állampolgárok szerint és ezt követte a terrorizmustól való félelem.

Forrás: Saját szerkesztés. Eurobarometer, 2016. tavasz

1. térkép: Azok aránya, akik szerint a terrorizmus az EU egyik legnagyobb problémája az EU 28 tagállamában

Mindkét kihívástól jelentősen elmarad az EU számára a korábban kiemelkedően legfontosabb kihívásként érzékelt gazdasági helyzet kérdése (19%), illetve a tagállamok közpénzügyi helyzetével kapcsolatban érzékelt problémák (16%), a munkanélküliség (15%) illetve bűnözés problémája (9 %).

3 4

Eurobarometer 82, 2014. ősz Eurobarometer 83, 2015. tavasz

Eurobarometer 84, 2015. ősz

Forrás: Saját szerkesztés. (Eubarometer, 2016. tavasz)

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

Magyarország a 2015-2016-os időszakban azon országok közé tartozott, ahol a migrációt az átlagosnál nagyobb arányban sorolták az Uniót érintő legsúlyosabb kihívások közé (2015 őszén 43%, 2016 tavaszán a válaszadók 67%-a). 2016 tavaszán a magyaroknál nagyobb vagy hasonló arányban az észtek (73%), a dánok (71 %), illetve a csehek, a ciprusiak és litvánok (egyaránt 67%) gondolták úgy, hogy az EU számára a migráció az egyik legfontosabb kihívás. A terrorizmustól szintén az EU-átlagot meghaladó mértékben tartottak a magyarok a 2016. tavaszi Eubarometer adatok szerint, hasonlóan a horvátokhoz, az írekhez, a luxemburgiakhoz, a románokhoz, a szlovákokhoz, továbbá a lett és litván kérdezettekhez: ezekben az országokban az EU átlagnál magasabb,45 és 50 % közötti arányokat mértek. A European Social Survey 7. hullámának (ESS7) adatfelvétele Magyarországon 2015 tavaszán zajlott6, amelyben külön blokkban foglalkoztak az EU országba irányuló migráció kérdésével.

Messing és Ságvári (2016) a háztartásjövedelem kvinitilisekre osztásán keresztül mért társadalmi státusz és a befogadási hajlandóság kapcsolatát vizsgálta nemzetközi összehasonlításban.7 Elemzésük szerint az alacsony társdalmi státusz minden vizsgált országban magasabb szintű idegenellenességgel jár együtt (2. ábra). Az összes vizsgált országban a (háztartási jövedelem szerinti) legalsó és legfelső ötödöt összehasonlítva – korábbi kutatások eredményeivel összhangban – a jobb helyzetben élők az elfogadóbbak. Látható viszont az is, hogy az egyes országokat vizsgálva jelentős eltéréseket tapasztalhatunk: Azokban az országokban, ahol a lakosság döntő többsége nem elutasító, ott a jövedelmi ötödök által definiált „gazdagok” és a „szegények” csoportjai között kisebb a különbség az elutasítás mértékét tekintve (pl. Svédország, Norvégia, Németország). A kevésbé elfogadó országokban viszont ezek a különbségek

1.2. ábra ábra Befogadás-index* a kérdezett háztartásának jövedelmi ötödei (kvintilisek) szerint az európai országokban – 2015. nyár (%)

Forrás: Messing–Ságvári (2016: 25, 5. ábra) alapján

A European Social Survey (ESS) 7. hullámának adatfelvételére Magyarországon 2015 áprilisában, míg a többi országban ennél néhány hónappal korábban (2014 utolsó hónapjaiban, illetve 2015 elején) került sor. Az adatfelvétel összesen 15 ország vizsgálatára terjedt ki. Az adatfelvételre Magyarországon 2015 tavaszán-nyarán került sor.

7 Elemzésük során egy

új – bár a korábbiakkal részben öszszefüggésbe hozható – szempontot is bevezettek a különbségek kimutatásába. Vizsgálataik szerint a jövedelmi státuszhoz kapcsolható szubjektív, pszichológiai tényezővel a lecsúszástól való félelem hatása is érzékelhető az idegenellenesség növekedésében.

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

jóval nagyobbak (pl. Szlovénia, Írország, Franciaország, Belgium). A 2. ábráról az is leolvasható, hogy a magyarok leggazdagabb ötöde bármely másik ország legszegényebb ötödénél is elutasítóbb (Messing–Ságvári 2016).

4.1.ábra ábra Az idegenellenesek, az idegenbarátok és a mérlegelők aránya és az idegenellenesség trendje, 2014-2016 (%)

Az idegenekkel kapcsolatos attitűdök változása Magyarországon korábbi kutatások alapján Az európai összképről áttérve Magyarországra, a TÁRKI hosszú idősoros adatai alapján az idegenellenesség 2012 és 2015 közötti – a korábbi évekhez képest eleve magasabb – értéke 2016ban hirtelen megnövekedett és az idősor kezdete, 1992 óta mért legmagasabb szintre emelkedett, miközben a mérlegelők aránya a valaha mért legalacsonyabb szintre esett vissza, és az idegenbarátok aránya a nullához közelített (3.ábra). Ha ugyanakkor a 2014. júliusi (a kormány migránsellenes kampánya és a tömeges átvándorlás első hulláma előtti utolsó adatfelvételünkhöz) viszonyítjuk a 2015-2016-ban végzett négy adatfelvétel eredményeit, akkor azt látjuk, hogy az idegenellenesség növekedése, a mérlegelők

Forrás: Tárki Omnibusz 2014-2016

fogyása és az idegenbarátság eltűnése nem folyamatosan ment végbe (4. ábra) 2014-hez képest 2015 áprilisában csak az idegenellenesség nőtt meg a mérlegelés rovására. A 2015. júliusi és októberi adatok szerint ennek a fordítottja ment végbe, vagyis gyorsan nőtt a mérlegelők, és csökkent az idegenellenesek aránya, miközben fogyásnak indult az idegenbarátok eleve is kis tábora. Másként: mindkét szélsőség aránya csökkent a „reálpolitikusi” módon

ábra 1. 3.ábra Az idegenellenesek, az idegenbarátok és a mérlegelők aránya és az idegenellenesség trendje, 1992– 2016 (%)

Forrás: Tárki Omnibusz 1992- 2016 - A 2015. évi érték három, a 2016. évi érték két adatfelvételi hullámból származó átlag. Megjegyzés: a kérdés pontos megfogalmazása a következő: Ön mit mondana? Magyarországnak... (1) minden menekülőt be kellene fogadnia/(2)van akit igen, van akit nem vagy (3) senkit nem szabad befogadnia. Az első válaszkategóriát választókat nevezzük idegenbarátnak, a másodikat mérlegelőnek, és a harmadikat idegenellenesnek.

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

való gondolkodás terjedése miatt. 2016 januárjára az idegenellenesség kiugró mértékben elhatalmasodott, a mérlegelés visszaesett a 2015. áprilisi szintre, s az idegenbarátság elfogyott. 2016 őszére az idegenellenesség tovább nőtt, a mérlegelők aránya pedig tovább csökkent, ami összességében az idősorunk kezdete óta mért leginkább idegenellenes lakossági attitűdöt jelenti.

Végül azt vizsgáltuk, hogy hogyan viszonyult a magyar társadalom a különböző okokból érkező menekülőkhöz, 2015 októberében, illetve 2016 januárjában és októberében. Az időben egymáshoz közeli, de mégis eltérő menekültpolitikai kontextusban végzett adatfelvételek megteremtették a lehetőségét annak, hogy megvizsgáljuk, van-e lényeges eltérés az elutasítás szintjében, abban az időszakban, amikor a menekültkrízis közvetlenül érintette Magyarországot (2015 ősze), illetve akkor, amikor Magyarországon az érvényben lévő jogi és fizikai határzár miatt jelentősen csökkent a Magyarországra érkező menekülők száma (2016 folyamán). A menekülési okokra vonatkozó állítások egy kisebb részét mindhárom adatfelvételkor megismételtük (családegyesítés illetve etnikai vagy nemzetiségi okok miatti üldöztetés), más – migrációpolitikai vagy közéleti szempontból lényeges történesekre reflektáló — állításokat, csak egyes kérdezési időpontokban tettünk fel. 2016 őszén például arra voltunk kíváncsiak, tesznek-e különbséget azok között, akik közvetlenül háborús övezetből (pl. az afrikai Líbiából) érkeznek Európába és azok között, akik már korábban elmenekültek háborús övezetből és Törökországból érkeznek Európába.

A 5. ábra azt mutatja, mely menekülési okokat utasították el inkább, és melyek tekintetében volt szolidárisabb a magyar lakosság a három 2015-2016 folyamán. Az adatok egyértelműen rámutatnak arra, hogy a közvélemény jelentősen kettéválasztja a menekülők két csoportját: (1) az egyik csoportba sorolhatók azok, akik (polgár-)háború, éhezés vagy természeti katasztrófa miatt menekülnek, illetve már letelepedett családjukhoz szeretnének csatlakozni;

(2) a másik csoportba pedig azok, akiket etnikai, politikai vagy vallási hovatartozásuk miatt üldöznek. Míg az előbb felsorolt menekülési okokkal kapcsolatban inkább szolidárisnak, addig az utóbbiakkal szemben inkább elutasítónak bizonyultak a magyar válaszadók. A nemzetközi menekültügyi elvek és a gyakorlatban is megvalósuló európai menekültpolitika által sem támogatott, gazdasági okokból történő irreguláris migrációt – amit a kérdőívben munkanélküliség miatt történő országelhagyásként fogalmaztunk meg – szinte egyáltalán nem támogatták a magyar válaszadók.

A vallási üldöztetés megítélését valamelyest árnyalja, hogy a 2016. januári és októberi felmérés során szétválasztottuk a keresztény, illetve a muszlim vallásúak üldöztetését, és – nem meglepő módon – azt találtuk, hogy a keresztény vallású menekülőket több mint kétszer annyian fogadták volna be, mint az üldözött muszlimokat. Ugyanakkor még a keresztény üldözöttek befogadásával egyetértők aránya sem éri el azt az a szintet, melyet 2015 októberében mértünk az általánosságban vett vallási üldöztetéssel kapcsolatban (ekkor 30% válaszolta, hogy befogadna egy vallása okán menekülőt), azaz összességében még a keresztényekkel szemben is csökkent a szolidaritás mértéke.

A 5. ábra másik fontos üzenete, hogy – az előzetes várakozásainknak megfelelően – alig egy negyedév leforgása alatt (2015 októbere és 2016 januárja között) minden tekintetben jelentősen csökkent a befogadáspártiak aránya, majd 2016 októberére tovább csökkent azok aránya, akik háborús helyzetből érkező menekülőket befogadnának. A vallási üldöztetés megítélése, meglepő módon, nem változott 2016 januárja és októbere között: egyaránt nagyjából minden negyedik válaszadó fogadott volna be keresztény felekezethez tartozó menekülőt, és csak alig minden tizedik válaszadó volt szolidáris az iszlám vallásuk miatt menekülőkkel. Várakozásainknak megfelelően, a legutóbbi kérdezéskor azt találtuk, hogy közvetlenül háborús öveze-

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

tekből érkező menekültekkel kapcsolatban sokkal erősebb a szolidaritás mint a Törökországból érkezőkkel kapcsolatban (25 vs. 12%).

Bár kontextuális hatások szisztematikus vizsgálatára a survey típusú adatok nem adnak lehetőséget, a 2016. eleji eredmények értelmezésében fontos szem előtt tartani a 2015 novemberében történt párizsi terrorcselekmények és a 2015 szilveszter éjjelén történt németországi zaklatások feltételezett hatását a menekültek befogadásával kapcsolatos lakossági attitűdök alakulására, a 2016 őszi adatok értelmezésekor pedig a „kvóta-népszavazás”, és az azt megelőző nyíltan idegenellenes offenzív kormányzati plakátkampány valószínűsíthető hatását. 5. ábra

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

Az idegenekkel kapcsolatos attitűdök A 2016. őszén lebonyolított saját adatfelvételünk (amely a TÁRKI-val való együttműködés keretében valósult meg) több olyan komplex kérdéssort tartalmazott, amelyek alkalmasak arra, hogy „mélységében” próbáljuk meg megérteni a menekültekkel, migrációval és bevándorlással kapcsolatos pozitív és negatív várakozásokat, félelmeket. A kérdőív 15 olyan állítást tartalmazott, amelyek „lefedték” a leggyakrabban hallható érveléseket. A 6. ábra felső részén találjuk azokat az állí-

tásokat, amelyekkel az emberek döntő többsége egyetértett, míg lejjebb haladva vannak azok, amelyekkel egyáltalán vagy inkább nem értettek egyet. Az előző fejezetben már bemutatott nagymértékű idegenellenesség és a bevándorlás nagyfokú elutasítottsága miatt nem meglepő, hogy az idegenek szempontjából negatív állítások a felső, míg a pozitív(abb) állítások alsó részen találhatók. A magyar emberek nagy része egyetértett azokkal az állításokkal, amelyek a menekültek befogadásához különféle egzisztenciális és fizikai félelmeket, bizonytalanságot, az európai kultúra veszélyeztetettségét társították.

6. ábra

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

A „félelmek árnyalatai.” Jellegzetes gondolkodási sémák a migráció negatív következményeivel kapcsolatban

Az előzőekben bemutatott 15 állítást többváltozós elemzési technikák segítségével megpróbáltuk oly módon csoportosítani, hogy azok közelebb vigyenek bennünket a domináns gondolkodási sémák megértéséhez.

E lépések során összességében azt tapasztaltuk, hogy a bevándorlással és az idegenekkel kapcsolatos attitűdök szempontjából a magyar társadalom viszonylag homogén egységet alkot. Nem igazán lehet egymástól nagyon eltérő, markáns gondolkodási csoportokba besorolni úgy az embereket, hogy ezek a statisztikai értelemben létrehozott csoportok a valóságban is elváljanak egymástól. Elemzésünknek ez az egyik legfontosabb megállapítása.

Mindazonáltal azonban lehetséges volt három olyan attitűdcsoportot definiálni, amelyek elemei statisztikai értelemben „együtt mozogtak”, és segítségükkel egyénenként meghatározható volt az, hogy kinél milyen jellegű félelmek megléte (vagy éppen hiánya) határozza meg a migrációval kapcsolatos általános gondolkodást. Ezek a következők voltak: 1

Közvetlen veszélyérzet: a menekültek befogadása, a bevándorlás közvetlen fizikai veszélyt jelent a magyar társadalomra, nő a terrorizmus veszélye, ezért nem kívánatos a menedékjog számukra való megadása. Jóléti/egzisztenciális félelem: Magyarország gazdasági lehetőségei nem engedik meg, hogy tömegesen fogadjunk be olyan embereket, akik maguk is szociális, jóléti transzferekre szorulnak, illetve közvetlen konkurenciát is jelentenek az elsődleges munkaerőpiacon.

Kulturális/nemzeti bezárkózás: a kulturális sokszínűség nem érték, meg kell őrizni Magyarország kulturális homogenitását, a bevándorlók által képviselt kultúrára, szokásokra, illetve másféle tudásokra és készségekre nincsen szükség.

E három „félelem-dimenzió” segítségével pedig végül öt jellegzetes csoportot tudtunk azonosítani a magyar társadalomban annak alapján, hogy esetükben a félelmek melyik típusa volt leginkább meghatározó. Az alábbi ábra a teljes minta csoportjainak százalékos megoszlását mutatja.

Az adatok alapján látható, hogy a három domináns gondolkodási sémát reprezentálók aránya összességében 70%, azaz tíz emberből 7 besorolható volt ezeknek a csoportoknak valamelyikébe. A „legnépesebb” csoportot (a teljes minta 28%-a) a közvetlen veszélyérzetet hangsúlyozók alkották, őket követik az elsősorban a kulturális/nemzeti bezárkózáshoz kapcsolódó attitűdöket vallók (24%), majd pedig a jóléti/egzisztenciális félelem csoportjába tartozók (18%). A következetlenek csoportjába a teljes minta 17%-át soroltuk, míg végezetül 13% volt azok aránya, akik legalább 5 állítás esetében nem tudtak véleményt formálni. Az egyes csoportok között a legmarkánsabb társadalmi különbségek az anyagi helyzetben, az iskolai végzettségben, a település jellegében, illetve a párszimpátia szerint voltak megfigyelhetők. A pártszimpátia a vizsgált kérdés szempontjából kettős szereppel bír, ugyanis éppúgy lehet oka és okozata a bevándorlással/idegenekkel kapcsolatos alapvető attitűdöknek. Másképpen

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

megfogalmazva a párválasztást erősen befolyásolhatja az, hogy valaki mit gondol a migrációról, a másságról; ugyanakkor ennek visszaható, megerősítő hatása is van, azaz egy-egy párt hivatalosan kommunikált álláspontja, a médiában gyakran hallott érvelések szintén hatással vannak az attitűdökre. Az eredményeink alapján azt feltételezhetjük, hogy a közvetlen fizikai veszélyérzet által motivált elutasító attitűd nagyon stabil, az lényegében „feltörhetetlen”. Az ebbe a csoportba tartozók átlag alatti jövedelmi helyzetben vannak, alacsonyabb társadalmi státusszal rendelkeznek, idősebbek és az ország gazdaságilag elmaradottabb területein élnek, ahol egyébként a romákkal való együttélést is sok esetben problémaként élik meg.

A jóléti/egzisztenciális félelemérzet, és a kulturális/nemzeti bezárkózásra való hajlandóság azonban olyan dimenziók, ahol lehet tere az árnyaltabb, kevésbé elutasító és félelem-alapú gondokodásnak. Mindkét csoportnak létezik ugyanis olyan alcsoportja, ahol az emberek hajlandók elfogadni olyan szempontokat, érveket, amelyek a menekültekkel kapcsolatos nagyobb fokú szolidaritást, el- és befogadást eredményezhetnek. Az ezekbe a „meggyőzhető” csoportokba tartozók közös tulajdonsága, hogy zömmel a baloldali pártok szavazótáboraiba tartoznak, jellemzően fiatal, eltartott (tanuló?), az átlagnál magasabb iskolai végzettségű személyek. Sokan közülük (saját bevallásuk szerint) jó anyagi helyzetben élnek, és jellemzően az ország középső, azaz gazdaságilag kedvezőbb helyzetben lévő részén.

Fontos tanulsága az elemzésnek az is, hogy csoportonként eltérő mértékben voltak jelen a racionális, kaotikus, ösztönös reakciók. Míg az első három nagy csoport (közvetlen veszélyérzet, jóléti/egzisztenciális fenyege-tettség, kulturális/nemzeti bezárkózás) gondol-kodásmódja racionális, addig a negyedik („következetlenek”) esetében rendszere-zetlenséget, míg az utolsó, ötödik csoportnál (akik sok kérdésre nem tudtak/akartak válaszolni) kifejezetten zsigeri, okok nélküli reakciókat tapasztalhatunk.

Félelmek közelről. Fókuszcsoportos kutatás a félelmek mögött meghúzódó attitűdök megértésére

A survey-alapú szegmentációs kutatás eredményeire támaszkodva, 2017. márciusában egy kvalitatív, fókuszcsoportos kutatás keretében tovább vizsgáltuk a különböző vélemények mögött meghúzódó személyes tapasztalatokat, meggyőződéseket. Ennek keretében három településen szerveztünk beszélgetéseket és minden település esetében két-két fókuszcsoportra került sor. A három település kiválasztásánál elsősorban a főváros-vidék különbséget tartottuk szem előtt, de a települések menekülthullámmal kapcsolatos egyéni „érintettsége” akarvaakaratlanul mindenképpen szerepet játszott a kiválasztásban. Nem csak azért, mert az európai menekültválság esetében Budapest új szerepbe került (mint közvetlenül érintett terület), hanem azért is, mert menekülthullám lokális koncentrációja szükségessé teszi a vélemények érintettség szerinti szétválasztását is. A budapesti mellett egy olyan helyszínt (Szeged) választottunk, amelynek lakói közvetlen tapasztalatokat szerezhettek a menekültekkel és bevándorlókkal kapcsolatban. A harmadik település kiválasztásával pedig egy olyan településének (Salgótarján) a lakóit akartuk megszólítani, akik csak közvetetten – elsősorban a média segítségével – szerezhették meg az ismereteiket.

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy minden csoportban érezhető volt a migrációval és a menekültekkel kapcsolatban az elsősorban a kormányzati kommunikáció által hosszú ideje közvetített, elutasításra és félelmekre építő értelmezési keret. Emellett azonban a közvetlen személyes tapasztalatok is érezhetően befolyásolták a véleményeket, illetve többen is beszámoltak olyan (negatív, a félelmeket, prekoncep-

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

ciókat megerősítő) történetekről, amelyeket rokonaiktól, ismerőseiktől hallottak (akik közvetlenül kerültek kapcsolatba menekültekkel). A három vizsgált település ebből a szempontból három egyedi modellt jelenített meg. Akár a közvetett információkról (média), akár a közvetlen, személyes tapasztalatok a meghatározók, mind a hat csoport alapvetően negatív és elutasító volt. Ez a csoportok tervezett összetétele miatt nem meglepő, azonban a használt érvrendszer, és a negatív attitűdök stabilitása, és az elfogadó, árnyalt(abb) érvelésre való nyitottság hiánya azonban az egyik fő tanulsága a kutatásnak.

Fontos tapasztalat volt az is, hogy a fókuszcsoportok résztvevői fejében keveredtek a migráns, a bevándorló és a menekült kifejezések. Az egyes szavak használatának szövegkörnyezetetét, és a hozzájuk tartozó jelentés-árnyalatokat tekintve ugyanakkor az is elmondható, hogy míg a migráns szót kifejezetten negatív értelemben, addig a menekült és főleg a menedékkérő szavak többnyire semleges, esetleg pozitív értelemben jelentek meg a párbeszédekben. Fontos, hogy a menedékkérő inkább hivatalosabb kifejezésként jelent meg. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy a migráns szóhoz a veszély, a félelem, és a tömeggel kapcsolatos kifejezések (horda, invázió, emberáradat, dömping) kapcsolódnak, ugyanakkor a menekültekhez és főleg a menedékkérőkhez semlegesebb attitűdök társulnak. Ezek esetében már megjelent az empátia, és humanitarianizmus kötelessége (is). A vélemények alapján azonban az Európát érintő menekülthullámot inkább kötötték a migránsokhoz, mint a menekültekhez.

Leszámítva néhány budapesti és valamivel több szegedi csoportrésztvevőt, az embereknek nagyon kevés személyes tapasztalatuk volt menekültekkel, bevándorlókkal kapcsolatban. A médiában általában hangoztatott érvek ismétlődnek: az emberek a tömeges és ellenőrizetlen beáramlástól félnek, és nagyon nehéz olyan pontokat találni, amitől saját környezetükben, illetve Magyarországon elfogadnának bevándorlókat.

Szolidáris(abb) attitűd csak egy-két, fiatalabb, magasabb státuszú csoportrésztvevő esetében volt megfigyelhető. De ez is inkább csak egy „felhang” volt az alapvetően negatív vélemények között. (Fontos, hogy a csoportoknak szervezési szempontból tudatosan nem voltak a menekültekkel kapcsolatban el- és befogadó résztvevői.)

A jelenleg menekülőktől/bevándorlóktól függetlenül jelentek meg a „régi” bevándorlók, akikkel kapcsolatban inkább pozitív vagy semleges attitűdök a meghatározók. Ilyenek például az évtizedekkel ezelőtt érkezett (magas presztízsű foglalkozásokat űző, pl. orvos, mérnök) arabok, vagy a kereskedő kínaiak. Őket többnyire elfogadják, látják, hogy többé-kevésbé integrálódtak, de ez inkább csak „gyakorlati” és nem kulturális asszimilációt jelent. Vallási és egyéb okokból ezt alapvetően lehetetlennek tartják.

A humanitarianizmus általános elvét azért utasították el, mert érvelésük szerint a segítés elve nem „kötelez”, ha a segítőt a segítés veszélybe sodorja. Többen szereztek olyan tapasztalatokat, vagy győzték meg magukat valamilyen módon arról, hogy túl kockázatos segíteni. Megítélésük szerint Magyarországon komoly kulturális és fizikai veszélyt jelent a közelmúlt migrációs folyamata. Ezért a segítés, mint morális kötelezettség nem érvényesíthető.

Általános tapasztalat volt szinte minden csoportban, hogy a vélemények nem kikristályosodottak, komoly bizonytalanságok vannak az elutasításban, továbbra is jelentős az információhiány, illetve a dezinformáltság. Emiatt sok esetben keverednek önellentmondásba a résztvevők az érveléseik során.

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

Reakciók a migrációval kapcsolatos pozitív és negatív érvekre. A második fókuszcsoportos kutatás tapasztalatai A fókuszcsoportok második körében a kutatás korábbi szakaszainak eredményei alapján kommunikációs üzeneteket teszteltünk annak érdekében, hogy megismerjük a menekültek, bevándorlók befogadását kooperatívan, nem elutasítóan megközelítő üzenetekre adott lakossági reakciókat. Az összesen hat fókuszcsoportokos beszélgetésre különböző méretű településeken, iskolázottság, aktivitás és nem tekintetében heterogén résztvevőkkel került sor Budapesten, Keszthelyen és Vecsésen 2017 júliusában. Habár általánosságban a terroreseményeket reális veszélynek tartották a csoportok résztvevői, Magyarországot összességében nem érezték veszélyeztetve, mivel világpolitikai értelemben nem jelentős ország. Akik meg mégis el tudtak képzelni valamilyen terrorcselekményt, azok is csak Budapestre gondoltak, a vidéki résztvevők saját környékükön ettől lényegében nem tartanak. A korábbi évtizedek számszerűen több európai terroreseményét nem tartották a résztvevők releváns összehasonlításnak, a múlt helyett a jelenre és a jövőre, Nyugat-Európa helyett Magyarországra fókuszálnának; a korábbi terrorcselekmények nagy számát felhasználó érv legfeljebb az iskolázottabbak esetében hatásos kismértékben. Ami a menekültekkel, bevándorlókkal kapcsolatos félelmeket illeti, a tömegesség és az ellenőrizetlenség aggasztotta leginkább a kérdezetteket. A határon váró menekültek tömegei láttán voltak ugyan, akik sajnálatot éreznek, de a félelem erősebb ebben az esetben is erősebb volt. Mivel az európai mentalitástól messze áll az iszlám vallás, és azok a muszlimok vannak ki-

sebbségben, akik békességben élnek, összességében nem tartotátk jó ötletnek befogadni menekülteket. A háborús képek láttán sokan szörnyülködtek, néhányan empatizáltak a menekülőkkel, és elismerték, hogy segítségre szorulnak, habár az is jellemző érv volt, hogy milyen hazafi az a fiatal férfi, aki nem védi meg hazáját, kibújik a katonai szolgálat alól, és helyette inkább elmenekül. Összességben az olyan érvek miatt, mint hogy „miért pont ide, Európába jönnek”, „miért ilyen tömegesen”, „miért nem hajlandók alkalmazkodni”, mégis az a meghatározó vélemény, hogy ne fogadjuk be őket Magyarországra (ebben kicsit megengedőbb a budapesti magasabban képzett csoport véleménye volt). A schengeni határ megvédését a legtöbben fontos célnak tartották; és ebből a szempontból különösen problémás volt, amikor a migránsok Magyarországra belépve nem hagyták magukat regisztrálni. Különböző erősségben megfogalmazva, de a legtöbb csoportban elhangzott, hogy az iszlám vallás el akarja pusztítani a keresztényeket. Elhatározták, hogy eltörlik Európát és Amerikát, ha nem tudják lerohanni ezeket a helyeket, akkor odamennek az utcáikra robbantani. A résztvevők némi reflexióval arra is utaltak, hogy a kezdetekkor a keresztény vallás is hasonló volt, de aztán megváltozott. Szerintük az iszlám nem fogadja el, hogy léteznek a keresztények, és bár az eredeti iszlám hit nem támogatja a bosszút, de a valóságban mindenért bosszút esküdnek. Összevetve a jelenlegi helyzetet a 2. világháborúval vagy 1956-os forradalom utáni menekülthullámokkal, a résztvevők nagy különbséget láttak: szerintük a magyar fiatalok kimentek az utcára harcolni, nem menekültek el. Akik meg végül elmenekültek, azok akartak illeszkedni, a mostani menekültek azonban nem harcolnak a hazájukért és nem akarnak integrálódni. A háború mint a menekülés oka összességében kevéssé ébresztett empátiát: a többség véleménye, hogy a Közel-Keleten zajló háború nem az európaiak háborúja, nincs közünk az egészhez, a jellemző viszontkérdések pedig, hogy miért pont mi segítsünk, miért mindig mi segítsünk? Segítsenek a gazdag emberek, országok! A megkérdezettek körében általános vélekedés volt

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

emellett az is, hogy az arab országoknak „házon belül” kellene megoldaniuk a helyzetet, ugyanis ők rivalizálnak. Ugyanakkor a többség véleménye szerint az arab országok maguk között ezt sosem fogják tudni megoldani, mert kibékíthetetlenek az ellentétek (pl. a siíták és szunniták között). Több csoportban elhangzott hogy a krízis helyszínén kellene támogatást nyújtani a rászorulóknak. Kisebbégben volt az a vélekedés, mely a nagyhatalmakat is felelőssé teszi a kialakult krízishelyzetért.

Ami a helyzet megoldását illeti, az előzőekkel összhangban a domináns vélemény szerint a menekültek segítése nem Európa, és főleg nem Magyarország feladata. A menekültek beengedése kockázatos, súlyos hibának tartották az ellenőrizetlen beengedést, mivel sok terrorista is érkezett a közelmúlt „migránshullámával”. Kisebbségben voltak, akik különbséget tettek a „haszontalan, élősködő migránsok” és a „rászoruló menekültek” között. Egyedül a budapesti magasan kvalifikált csoportban gondolta a többség azt, hogy segíteni kell a menekülteken. A kerítést olyan szempontból tartották rossznak hogy nem elég hatékony, könnyen átvágják, tehát valami hatékonyabb megoldásra (pl. USAMexikó közti falra) lenne szükség. Azok az országok (pl. USA) csinálják jól, amelyek falakat építenek, és nem engedik be a migránsokat, de nekünk, magyaroknak erre nincs pénzünk. A menekültek, bevándorlók „hasznossága kapcsán gazdasági, munkaerőpiaci és kulturális érveket, üzeneteket is vizsgáltuk. Az Európára és Magyarországra is jellemző munkaerőhiányra nem a migránsokat tartották jó megoldásnak a csoportok tagjai. Döntően negatív attitűd jellemezte a véleményeket a magyar munkaerőpiacra belépő külföldiek kérdésében, főként lustaságra, a jóléti rendszeren való élősködésre hivatkoztak, nem hitték, hogy az arab illetve egyéb más kultúrájú bevándorlók dolgozni akarnának. A racionális érvek sem mindig működtek: a munkaerőhiányt mutató adatokat inkább hibásnak, mint relevánsnak tartják, azokban a szektorokban meg, ahol elismerik a munkaerőhiányt (pl. egészségügy), oda nem tartják reálisnak, hogy az újonnan érkezőket alkalmazzuk, hiszen az alacsony bérek miatt úgyis elmennek

nyugatra és eleve is az lenne jó, ha magyarokkal töltenénk fel ezeket az állásokat (akár alulképzettek továbbképzésével, akár pedig külföldön élők hazacsábításával). A menekültek, bevándorlók pozitív hatását a gazdaságra általánosabb szinten vegyes (támogató és ellenző) véleményekkel fogadták a válaszadók. Az ellenzők erőteljesebben jelentek meg az olyan csoportokban, amelyek tagjai eleve bizonytalan munkaerőpiaci pozícióban voltak (pl. megváltozott munkaképességűként dolgozik, instabilnak érzi munkáját), míg a biztosabb munkaerőpiaci pozíciójúak között fordult elő olyan vélemény, amely inkább volt megengedőbb. Fontos viszont azt is megemlíteni, hogy a már köztünk élő, beilleszkedett, magyarul beszélő, évtizedek óta itt dolgozó bevándorlókat inkább elfogadás övezte. A külföldön dolgozó magyarok és a Magyarországon dolgoz(ni akar)ó arab és más kultúrájú bevándorlók között a fő különbség a csoportok tagjai szerint, hogy az előbbiek közül mind akar és jól is tud dolgozni, hasznára vannak a befogadó országnak, az utóbbiak pedig nem akarnak és nem is tudnak dolgozni, csak terhet jelentenek. A fő oka a válaszadók érvelése szerint ennek a különbségnek a kultúra, a vallás, ami eleve determinál (a nyugati keresztény akar és tud, a keleti muszlim nem akar és nem tud dolgozni), ennek indikátora pedig az EU-tagság: mi EU-tagok vagyunk, ők nem. A kivándorlás ügye önmagában egy erős téma, mivel az alapvetően bevándorlásellenes vélemények mellett egy nagyon pozitív, támogató attitűd veszi körül a külföldre távozó magyarokat, sőt sokan irigylik is őket és maguk is mennének. A külföldön élő magyarok sokak szemében a szorgalmas magyar jóhírét viszik a világban, így teljesen abszurd számukra az összehasonlítás az alapvetően dolgosnak tekintett magyar és a sztereotipikusan lusta arab közt. Ritkán, de akkor explicit módon került felszínre a (szociális) támogatás kérdése, amelyet leginkább a közvetlenül megjelenő irigység vezérelt. Ezt az érvelést azonban jellemzően eltávolította magától a beszélő és egy másik fiktív vagy konkrét személy szájába adott jogos követelésként jelenítette meg a „miért kapnak ők anyagi támogatást az államtól vagy civilektől, miért nem kapunk helyettük mi?” szempontjából.

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY

A menekültek befogadásának pozitív hatása a kulturális sokszínűségre nem igazán fontos, sőt inkább ellenszenves érvnek tűnt a többség számára. A kulturális különbségek összemosódnak a vallással és életmódbeli jellemzőkkel, és alapvetően igen negatívan, elutasítóan vélekedtek erről a kérdésről a résztvevők. A jellemző érvek elsősorban a nők elnyomott helyzete és az agresszív vallási rítusok voltak, de az „ők is tehetnek róla” és a saját kultúrájuk agresszív előtérbe helyezése és a beilleszkedés elutasítása is felmerült az érvelésekben. A legkevésbé a keresztény egyház menekültek melletti kiállása mozgatta meg a résztvevőket. Kisebb részben a keresztényi felsőbbrendűség, nagyobb részben viszont a vallási vezetők politikai törekvéseinek elutasítása dominálta az érveket. A korábbi témakörökből is látszik, hogy a vallási érvek alapvetően csak akkor működnek, ha az iszlámmal azonosított negatív jellemzőket fel lehet használni a bevándorlók elleni érvelésben, de a „mi kereszténységünk” csak addig fontos és működő argumentum, ameddig a „miők”, ingroup-outgroup szempontjából a be nem fogadás, a kirekesztés melletti érvelésben hasznos lehet. A keresztényi felebaráti szeretet és a tolerancia a válaszadók szerint a jelenlegi menekültválság idején a valóságtól elrugaszkodott eszme, amit nem lehet komolyan venni.

MENEKÜLTEKKEL ÉS MIGRÁCIÓS POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK - ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY