Vukoszávlyev Zorán Szentirmai Tamás
Kortár s p o rtu g á l épí té sz e t Co nt e mp o r ar y Port ugu es e A rc h it ect u r e
TER C 2010
A könyv megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap és az Országos Tudományos Kutatási Alap. / This book has been supported by The Hungarian National Cultural Fund and Hungarian Scientific Research Fund.
A kézirat a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj és a MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. / The manuscript has been supported by Eötvös Hungarian State Scolarship and MTA Bolyai János Research Scholarship.
A könyv megjelenését támogatta továbbá a Magyar Rézpiaci Központ, a Velux Magyarország, a Graphisoft R&D zRt. és a Wienerberger zRt. / This book moreover has been supported by the Hungarian Copper Promotion Centre, Velux Hungary, Graphisoft R&D zRt. and Wienerberger zRt. A Serralves Kortárs Mûvészeti Múzeumról készített képek publikálását a Serralves Alapítvány engedélyezte. / The photos of the Museum of Contemporary Art of Serralves are published with the permission of Serralves Foundation. A bemutatott épületek dokumentációit az építészek bocsátották rendelkezésünkre. / The documentations of the presented buildings are provided by the architects. © Hungarian edition TERC Kft., 2010 © Luís Santiago BAPTISTA, Pedro GADANHO, SZENTIRMAI Tamás, VUKOSZÁVLYEV Zorán, 2010
ISBN 978 963 9968 11 0 Lektor/Lector: Cságoly Ferenc DLA A fotókat készítette / Photographs by: SZENTIRMAI Tamás, VUKOSZÁVLYEV Zorán illetve a képeken jelölve / exceptions marked on pictures Felelôs kiadó / Publisher: a kft. ügyvezetô igazgatója / Managing director of TERC Ltd Felelôs szerkesztô / Editor-in chief: LÉVAI-KANYÓ Judit kiadóvezetô / Publishing director Kereskedelmi és marketingvezetô / Trade and marketing leader: AUGUSZTINI-SZEKERES Judit Azonossági szám / ID number: JT-1178 Angol nyelvre fordította / English translation: GASCHLER-GYEVIKI Nóra A könyvet tervezte / Book design: DANCSÁK Attila Nyomdai elôkészítés / Pre-press: Freak Bt. Nyomtatás és kötés / Printing and binding: Mesterprint Kft. Felelôs vezetô / Director: SZITA Lajos ügyvezetô igazgató / Managing director of Mesterprint Ltd Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt elôzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördeléssel, mint amilyen formában eredetileg kiadásra került. All rights reserved. No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means without prior permission from the publisher. Any copy of this book shall not be distributed by way of trade without the publisher’s prior consent in any form of binding, layout or cover other than that in which it is published. Kiadja a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó üzletága, az 1795-ben alapított magyar könyvkiadók és könyvterjesztôk egyesülésének a tagja / Published by the Professional Division of TERC Commercial and Trading Ltd., a member of the Union of Hungarian Book Publishers and Distributors founded in Budapest in 1795
Ta r t a l o m
Content
ELÔSZÓ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
PREFACE. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
TÖRTÉNETI KONTEXTUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Historical context. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
SZELLEMI KONTEXTUS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az építészet társadalmi kapcsolata: a SAAL-program . . . Az építészet szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Építészeti iskolák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
28 33 40 44
INTELLECTUAL CONTEXT. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 The social relationship of architecture: the SAAL-program. 33 The role of architecture. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Architectural schools. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
DOMINÁNS TÉMÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az EU-integráció hatása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ipari területek revitalizációja. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az óceánpart újjáépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A városi köztér. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hely értékei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Integrált fejlesztés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A „portugál ház” ma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Portugál építészek külföldön – külföldi építészek Portugáliában. . . . . . . . . . . . . . . . . . .
50 52 64 69 72 77 86 91
Dominant issues . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The influence of EU-integration. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Revitalization of industrial areas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Reconstruction of the ocean coast. . . . . . . . . . . . . . . . . . The urban public space . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Value of place. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Integrated developments. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The ’Portuguese house’ today . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Portuguese architects abroad – foreign architects in Portugal. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
98
A PORTUGÁL ÉPÍTÉSZET MA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 Álvaro Siza Viera. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 Gonçalo Byrne. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Eduardo Souto de Moura . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 João Luís Carrilho da Graça. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 Paulo David . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 João Mendes Ribeiro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 António Portugal–Manuel Maria Reis. . . . . . . . . . . . . . . 214 João Pedro Falcão de Campos–José Ricardo Vaz . . . . . . 218 ARX Portugal. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 Guedes+DeCampos. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 Aires Mateus Associados. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248 Promontório. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 José Fernando Gonçalves. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282 Pedro Pacheco–Marie Clément. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288 Nuno Brandão Costa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 a.s*–Atelier de Santos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 Luis Santiago Baptista: Pluralizáció és újraértelmezés. . 304 Pedro Gadanho: Hatás alatt: a vulkántól a génállományig. . . . . . . . . . . 313 Bibliográfia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318 Névmutató. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 Térképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Szerzôk. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323
50 52 64 69 72 77 86 91 98
PORTUGUESE ARCHITECTURE TODAY . . . . . . . . . . . . 104 Alvaro Siza Veira. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 Gonçalo Byrne. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Eduardo Souto de Moura . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 João Luís Carrilho da Graça. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 Paulo David . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 João Mendes Ribeiro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 António Portugal–Manuel Maria Reis. . . . . . . . . . . . . . . 214 João Pedro Falcão de Campos–José Ricardo Vaz . . . . . . 218 ARX Portugal. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 Guedes+DeCampos. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 Aires Mateus Associados. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248 Promontório. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 José Fernando Gonçalves. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282 Pedro Pacheco–Marie Clément. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288 Nuno Brandão Costa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 a.s*–Atelier de Santos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 Luis Baptista: Pluralization and repoliticization. . . . . . . 304 Pedro Gadanho: Under the influence: from volcano to gene pool... . . . . 313 Bibliography. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318 Index. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 Maps . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Authors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323
3 0 4
A
P O R T U G Á L
É P Í T É S Z E T
M A
⎢
PORTUGUESE
ARCHITECTURE
TODAY
Plur a l i z á c i ó é s ú j r a é r t e l m e z é s új irányzatok a kortárs p o r t u g á l é p í t é s z e t b e n
Pluralization and repoliticization
Emerging practices in Portuguese contemporary architecture -- Luis Santiago Baptista -Hogyan lehet feltérképezni az új portugál irányzatokat? Elôször is, nem könnyû megérteni, hogy mi történik az építészek új generációjával Portugáliában. Nem lehet kön�nyen megkülönböztetni azokat, melyek egyelôre rejtettek. Emellett a portugál építészet erôs tradíciója miatt bizonyos fokig észrevétlenek maradnak a szakmában. Ez a szándékos vagy akaratlan mellôzés a változással szembeni kemény ellenállás, vagy akár merô figyelmetlenség eredménye is lehet. Valójában vizsgálhatjuk kritikai és kreatív reflexióként az új portugál építészeti irányzatokat, amely egy bizonyos tényállásra irányul. Ezeknek a többé kevésbé nem tudatos reakcióknak az okait négy különbözô, de egymást kiegészítô területeken kell keresni: a portugál építészet diszciplináris körülményeinek változásában, Portugália területi átalakulásaiban, a nemzeti termelési körülmények változásában és a portugál építészet szakmai közegének változásában. Elôször is, a portugál építészet diszciplináris körülményei megváltoztak. Noha a portugál építészet máig az alapvetôen konvergens és következetes identitás eszméjével ábrázolja magát, a határterületek aktivitásának elnyomása árán, ez az ideológiai rendszer egyértelmûen megkérdôjelezôdött mára. A portugál építészet meta-narratívája, mely kulturális alapjaira és történelmi jelentôségére épült, jelenleg széttöredez-
How can one chart the emerging Portuguese architectural practices? To start with, it is not an easy task to pin down what is happening among the new generation of architects in Portugal. That which is still latent cannot be clearly discerned. Moreover, given the strong legacy of Portuguese architecture, they remain, to a degree, unnoticed within the discipline. This oversight may be intentional or unintentional, as it may be the product of either a stern resistance to change or merely casual disregard. The truth is that we can examine the new Portuguese architectural practices as a critical and creative reflection of a particular state of affairs. The reasons for these more or less conscious reactions must be sought in four distinct but complementary areas: changes in the disciplinary conditions of Portuguese architecture, transformations of the territorial conditions in Portugal, changes in the national production conditions and a shift in the professional conditions of Portuguese architects. Firstly, the disciplinary conditions of Portuguese architecture have changed. If Portuguese architecture to date has represented itself through the idea of identity, fundamentally convergent and coherent, at the cost of suppressing marginal disciplinary activity, this ideological framework is clearly in question today. The meta-narrative of Portuguese
Arquitectos Anónimos: Parafa ház / Cork House, Esposende, 2004–2007
P luralizáció
és
újraértelmezés
Plano B: Lakóház / Small House, Arruda dos Vinhos, 2005–2008 AUZprojekt: Dr. Reginaldo Spenciere családi háza / Dr. Reginaldo Spenciere House, Labruge, 2006–2008
ni látszik, számos különbözô mikro-narratívákra robbanva szét, melyek szerkezetileg kiszámíthatatlanok és következetlenek. Ebben az értelemben az új irányzatok jelölik annak az identitásnak végét és szétforgácsolódását, amely fenntartotta a portugál építészet diszciplináris sajátosságát, és amelyet jelenleg egy alapvetô sokféleség helyettesít. Valójában az új, sokféle építészeti felvetéseknek a megjelenése, amelyeket nem lehet a domináns diszciplináris felfogás szerint rendszerezni, a kortárs kulturális valóság közvetlen és egyértelmû eredménye. Nem csak a mobilitás új gyakorlata terjedt el a diákok és a fiatal építészek körében, hanem globális léptékeket öltött a szakmai tudás, és elterjedt a virtuális és valós média által. Az új építészeti szemléletek egy újfajta dinamika eredménye, amelyet a sokféle kapcsolat és kapcsolódás hozott létre, helyi és általános, materiális és immateriális,
⎢
P luralization
and
repolitization
3 0 5
architecture, which built up its cultural basis and historical significance, is now in a process of fragmentation, imploding in multiple differentiated micro-narratives, structurally unpredictable and inconsistent. In this sense, the emerging practices mark the breakdown and dissipation of the identities that have sustained the disciplinary specificity of Portuguese architecture, which are now being superseded by a foundation of multiplicity. In fact, the emergence of a plurality of new architectural proposals which cannot be subsumed into the dominant disciplinary order is a direct and explicit result of the contemporary cultural reality. Not only are the recent formative dislocation and the new practices of mobility widespread among students and young architects, but knowledge of the discipline has acquired a global scale and dissemination by a variety of physical and virtual media. The new architectural practices are the result of a new dynamic produced by the multiple connections and relations, local and global, material and immaterial, conceptual and formal, which form a freer and broader network of contacts and influences. The emerging practices are therefore more specific and individualized, demonstrating that it is impossible, or even irrelevant, to think about contemporary architectural practice outside this irreversible universe of contamination and hybridization. From the participatory low-tech approaches of MOOV, Kaputt!, or Plano B, through the ironic contextualized objects of Arquitectos Anónimos and AUZprojekt, to the pragmatically experimental projects of Ateliermob and Extrastudio, Portuguese architecture is undergoing a process of intensive pluralization, which is the natural consequence of its contemporary existential condition. Secondly, transformations are taking place in the territorial conditions in Portugal. Taking into account the devasta-
3 0 6
A
P O R T U G Á L
É P Í T É S Z E T
M A
⎢
PORTUGUESE
ARCHITECTURE
TODAY
Ateliermob: Árnyékoló felület / Shading Surface, Sacavém, 2004–2009
konceptuális és formai, amely a kapcsolatok és hatások szabadabb és széleskörûbb hálózatát alakítja ki. Az új irányzatok ezért sokkal specifikusabbak és egyénre-szabottabbak, jelezve, hogy lehetetlen, vagy egyenesen irreleváns a kortárs építészet tendenciáit ennek a visszafordíthatatlan keveredésen kívülállónak tekintenünk. A MOOV, a Kaputt! vagy a Plano B részvételi low-tech megközelítéseitôl az Arquitectos Anónimos és az AUZprojekt ironikus kontextualizált tárgyain keresztül az Ateliermob és az Extrastudio gyakorlatias kísérleti projektjeikig a portugál építészet egy intenzív sokrétûsítési folyamaton megy keresztül, amely természetes következménye a jelenlegi valós körülményeknek. Másodsorban, Portugália területi körülményei átalakulóban vannak. A táj elmúlt évtizedekben bekövetkezett pusztításait figyelembe véve úgy tûnik, nem marad olyan felszabadító és helyreállító beavatkozás, mely visszaadhatná a portugál táj jelentését. A portugál identitás megjelenése többé nem szorul a vidéken maradó, szétaprózott emlékezés, vagy a nagyvárosi területeken beékelôdött városi modernség korlátai közé, hanem egy mindent átfogó, létrehozott valóság, amely az egész területen szétterjed, miközben paradox módon megôriz néhány kimondottan portugál nyomot. Ezekkel találkozhatunk kiürült történeti városközpontokban, kiterjedt külvárosi lakóterületeken, a folytonos tengerparti építkezéseken és a vidék nem-hivatalos urbanizációjában. Az új építészeti irányzatok azok, amelyeknek bele kell nyugodniuk abba a ténybe, hogy a portugál építészet elvesztette a sajátságos területét, vagy még inkább ezen terület egy bizonyos idillikus értelmezését. Az üledékes hely stabilitása híján, más módszereket kell keresni ahhoz, hogy fenntart-
tion of the landscape witnessed in recent decades, it seems that no emancipating and rehabilitating disciplinary intervention remains that can give meaning back to the Portuguese landscape. The manifestation of Portuguese identity is no longer restrained to the fragmented memory that remains in the countryside, or to the enclaves of urban modernity in the metropolitan areas, but is an all-embracing, constructed reality that spreads over the whole territory but which, paradoxically, retains some specifically Portuguese traces. These can be found in empty historical centres, in extensive housing on the peripheries of towns, in the continuous massive construction along the coast and in the informal urbanization of the rural countryside. The new architectural practices are those that have to reconcile themselves definitively with the fact that the Portuguese architecture has lost its specific territory, or better, a certain idyllic idea of territory. Without the stability of this sedimentary place to accommodate the project, other strategies must be explored to maintain the slightest residue of architecture’s transformative and significant power. That is why the new practices no longer attempt to escape from the violent and intense shock of reality. They confront it positively, without rejecting or ignoring the existing reality. In fact, the emerging practices adopt more creative and purposeful strategies, seeking an effective response to a specific situation. The new architectural practices face reality from a more relational perspective, either by constructing a critical dialogue between the object and its surroundings, as is the case of Arquitectos Anónimos and AUZprojekt, or a planned reinvention of an existing context, as with Ateliermob and Extrastudio, or even a temporary ac-
P luralizáció
és
újraértelmezés
suk az építészet formáló és egyik legfontosabb képességét. Ezért van, hogy az új irányzatok nem próbálnak többé megszökni a valóság erôszakos és heves sokkja elôl. Határozottan konfrontálódnak vele, anélkül hogy visszautasítanák, vagy figyelmen kívül hagynák a meglévô valóságot. Valójában, az új irányzatok bevonják a kreatívabb és célszerûbb stratégiákat, figyelembe véve, hogy mely megoldás lehet hatékony válasz a meglévô szituációra. Az új építészeti tendenciák egy sokkal inkább összefüggést keresô aspektusból közelítenek a valósághoz, vagy kritikai párbeszédet folytatva a tárgy és a környezete között, mint ahogyan az Arquitectos Anónimos és az AUZprojekt esetében, vagy egy meglévô kontextus újra-felfedezésével, mint az Ateliermob és az Extrastudio, vagy akár egy köztér alkalmi mûködtetésével, ahogyan a MOOV, a Kaputt! és a dass esetében láthattuk. Harmadik tényezôként, a nemzeti termelési körülmények megváltoztak. Az utóbbi évtizedek piaci elveinek elterjedésével a portugál építészet a köztulajdonnal való modern kapcsolatát javíthatatlanul gyengébbnek érzi. Az igazság az, hogy a szerzôi építészetben egyre kisebb megkülönböztetések vannak a megbízások (közösségi vs. magán), megbízók (intézményi vs. vállalati) és épületek (kulturális vs. kereskedelmi) típusai között. Másfelôl a közösségi megbízások ritkulása egyenesen arányos a magánvállalkozások növekedésével, amely kevés kivétellel folytonosan építi be a területet banális modellek alapján, amit egy túlbürokratizált tervezés irányít. Ha az elismert építészek tevékenysége az új piaci kihívások felé irányul, fôként közösségi munkák intézményes és kulturális tartalommal, illetve új magán tipológiák a vállalati és turisztikai vállalkozásoknak, a fiatal építészek nagy ré-
⎢
P luralization
and
repolitization
3 0 7
Embaixada: Környezetvédelmi megfigyelô központ / Environmental Monitoring Centre, Tomar, 2003–2006
tivation of public space, as MOOV, Kaputt! and dass have done. Thirdly, the national production conditions have changed. With the expansion of market logic in recent decades, Portuguese architecture has seen its current relation to the public
Extrastudio: Fugas Lusas bolt / Delicatessen Fugas Lusas, Setúbal, 2007
3 0 8
A
P O R T U G Á L
É P Í T É S Z E T
M A
⎢
PORTUGUESE
szének tevékenysége a válogatás nélkül történô építkezésekre, vagy néhány kisebb munkára korlátozódik. A nagyobb ingatlan beruházásokból kimaradva, ez a portugál építészek új generációja az elsô, aki nem tudja karrierjét a portugál közösségi tervpályázatokon való részvétellel építeni. Kiindulásként, kitörésként nemzetközi pályázatokon és kulturális eseményeken vettek részt, ellentmondásosan motiválva mind akaratuk és a szükség által, ami elméleti kutatásokhoz és elismeréshez vezetett, amit nehéz lett volna az országon belül elérni. Másodsorban ez a kedvezôtlen közeg arra sarkallta az új irányzatokat, hogy bízzanak magukban és új kreatív tevékenységeket dolgozzanak ki, valamint stratégiákat és ki-
ARCHITECTURE
TODAY
domain irreparably weakened. The truth is that in the field of author architecture there are increasing fewer distinctions between types of commission (public vs. private), types of client (institutional vs. corporate) or types of building (cultural vs. commercial). On the other hand, the growing scarcity of public commissions has been directly proportional to the explosion of private enterprise, that with rare exceptions continue to extensively build on the territory employing trivialized models controlled by over-bureaucratised planning. If the recognized architects are reorienting their activity to the new challenges of the market economy, mainly public works with an institutional and cultural impact, and new private typologies for the corporate and tourist enterprise, the vast majority of young architects are restrained to the field of indiscriminate construction or some small singular works. Symptomatically, apart from the major real estate operations, this new generation of Portuguese Architects is the first that cannot develop their careers by participation in Portuguese public tenders. To start with, the leap outside they have taken to participate in international public competitions and cultural events, ambiguously motivated both by will and necessity, has allowed research and recognition that would be difficult to achieve inside the country. This unfavourable context has forced emerging practices to commit themselves and creatively develop new activities, strategies and projects in areas normally discharged or left unexplored on the margins of the discipline. Alternative practices emerge, more interventional and demanding, that follow critical approaches to contemporary existential conditions, away from the horizon of the common commission. The clearest result of this is the way the architect’s spectrum of action has broadened, crossing the affirmative with the critical, the spatial with the Kaputt!: Mûvészeti és kulturális központ / House of Arts and Culture, Beirut, Libanon / Lebanon, 2009 Filipe Balestra/Urbanouveau: Növekvô házak / Incremental Housing, Pune, India, 2008–
P luralizáció
és
újraértelmezés
⎢
P luralization
and
repolitization
3 0 9
José Pedro Sousa/ReD: M-City, Kunsthaus, Graz, Ausztria / Austria, 2005
használatlan területeken lévô, vagy a szakma peremére szorult projekteket. A jelenlegi valós körülményeknek megfelelô kritikai megközelítést követô, a közösségi megbízásoktól távol lévô alternatív irányzatok tûnnek fel, sokkal inkább beavatkozóbb és igényesebb hozzáállással. A legszembetûnôbb eredmény az építészeti tevékenység spektrumának tágulása, keresztezvén a ténymegállapítót a kritikai szemlélettel, a térbelit a performatívval. A kis magán vagy közmegbízásokban tett kísérletezés, ahogyan az Ateliermob, Extrastudio, Arquitectos Anónimos, AUZprojekt és Atelier Data esetében; a nemzetközi pályázatokon való sikeres részvétel, mint az Ateliermob, MOOV, Atelier Data, Kaputt! és On-Office eseteiben; a produktív folyamatok kreatív fejlesztései, számítógépesítettebb José Pedro Sousa/ReD esetében, technikaibb az Extrastudio és környezettudatosabb a Plano B esetében, az ideiglenes interdiszciplináris városi eseményekben való részvétel, mint ahogy a MOOV, Kaputt!, Ateliermob, dass és Plano B esetében, a humanitárius krízis kapcsolódásaiban való építészeti részvétel, mint Filipe Balestra esetében, vagy az Augmented Architectures és A|um tisztán kísérleti kutatásai. Ezek a tevékenységek együttesen mutatják, hogy a fiatal építészek valósággal lévô kapcsolata olyan folyamaton megy keresztül, amely a tevékenységek sokféleségét és a stratégiák különbözôségét eredményezi, mintegy annak a megerôsítéseként, hogy képes úrrá lenni a hagyományos magán és közmegbízások jelenlegi korlátozott hozzáférésébôl következô hátrányán. Negyedik tényezôként, a portugál építészek szakmai körülményeiben is történtek változások. Az elmúlt években a szakma demokratizálásának folyamatait kellett elfogadni-
performative. There has been experimentation in small private or public commissions, as has been done by Ateliermob, Extrastudio, Arquitectos Anónimos, AUZprojekt and Atelier Data; creative investment in relevant international competitions, in the case of Ateliermob, MOOV, Atelier Data, Kaputt! and On-Office; pragmatic research into production processes, more computational in José Pedro Sousa/ReD, more technical in Extrastudio, more environmental in Plano B; participation in transdisciplinary ephemeral urban events, as with MOOV, Kaputt!, Ateliermob, dass and Plano B; the architectural involvement in contexts of humanitarian crisis of Filipe Balestra; and even pure experimental research by Augmented Architectures and A|um. All these activities demonstrate that the relationship of young architects with reality is undergoing a process of diversification of activities and pluralization of strategies, as an affirmative way to overcome the current limitation of access to traditional private and public commissions. Fourthly, there has been a shift in the professional conditions of Portuguese architects. In recent years architects have had to assimilate the processes of the democratisation of the profession, with a consequent increase in competitiveness between each other. The exponential increase in the number of architects, accompanied by an unequal access to the labour market, can be seen in the recent escalation of professional tensions. There are also differences in access to media space between established and emerging architects, further widening the gap between the generations. This dramatic situation necessarily leads to a redefinition of a young architect’s professional strategies. The professional situation of new
3 1 0
A
P O R T U G Á L
É P Í T É S Z E T
M A
⎢
PORTUGUESE
ARCHITECTURE
TODAY
dass: Faház hotel, Lisszabon / Treehouse Hotel, EXD09, Lisbon, 2009
uk, miközben a köztük lévô verseny folyamatosan növekedik. Az építészek számának exponenciális növekedése és a munkaerôpiachoz való egyenlôtlen hozzáférés okolható a szakmai feszültség újabb növekedéséért. Ezen kívül szintén különbségek vannak a médiához való hozzáférésben is a már befutott és a karrierjüket jelenleg építô építészek között, amely jelenség szintén hozzájárul a generációs szakadék mélyítéséhez. Ez a drámai szituáció szükségszerûen vezet a fiatal építészek stratégiáinak újraértelmezéséhez. Az új irodák szakmai helyzete a hibrid munka szervezôdését erôsíti, sokkal alkalmazkodóbb és rugalmasabb, és egyben interaktív és dinamikus hálózatok létrejöttét vetíti elôre, átfogó kritikát magában foglalva a tradicionális szerzôi építész, mint egyéni alkotó fogalmára. Ez érhetô tetten az irodai szerkezet megváltozásában, majdnem mindannyian a közösségi formát választják, valamint a stratégiai együttmûködések fejlesztésében, amely multidiszciplináris területeket és érdekeket ötvöz, a design-tól az urbanisztikáig, társadalom tudományoktól a technológiai kutatásokig. Másrészrôl, a fiatal irodák új kommunikációs eszközöket fejlesztettek, és a média területén új lehetôségek segítségével terjesztik munkásságukat.
practices encourages hybrid working structures, more adaptable and flexible, and also involves the creation of interactive and dynamic networks, implying a generalised criticism of the traditional author architect as individual creator. This is reflected in changes in how offices are structured, almost all of them taking the form of collectives, and in the development of strategic collaborations, crossing multiple disciplinary fields and interests, from design to urbanism, from social sciences to technology research. On the other hand, young offices have developed new means of communication and of exposing their work, exploring new openings in media space. They use new computer platforms, easily accessible and with a widespread range, from websites to blogs, where they can develop alternative practices of (self) displaying their work and intensify the debate of ideas. In short, emerging practices are redefining their forms of organization, communication strategies and intervention programs and questioning the traditional professional boundaries. In organizational terms, MOOV has pushed the idea of interdisciplinarity to the limit, responding to projects not only through the diversification of interventions, which include architectural projects, concep-
P luralizáció
és
újraértelmezés
⎢
P luralization
and
repolitization
3 1 1
MOOV: DEMO_Polis, Luzboa 2006, Lisszabon / Lisbon, 2006
Új számítógépes platformokat használnak, melyek könnyen elérhetôek és széles körben elterjedtek, internetes oldalaktól a blogokig, ahol változatos módszerekkel tudják megismertetni magukat, munkáikat, és számos lehetôséget nyit a gondolatok megvitatására. Röviden, az új irányzatok újraértelmezik a szervezôdési formáikat, kommunikációs stratégiáikat és intervenciós programjaikat, megkérdôjelezvén a hagyományos szakmai korlátokat. Szervezetileg, a MOOV az interdiszciplinaritást sürgette, a projektekre nem csak a beavatkozási lehetôségek bôvítésével válaszolva, amely építészeti projekteket, konceptuális javaslatokat, mûvészeti installációkat, városi performanszokat és társadalmi tevékenységeket foglal magában, hanem a mûvészet és a társadalom tudomány területeinek több-résztvevôs együttmûködéseinek szisztematikus fejlesztése által. Kommunikációs értelemben az Ateliermob megmutatta az új média eszközök használatának lehetôségét és erejét, munkáik új kommunikációs és terjesztési formáinak felfedezésével, sokkal kifejezôbb politikai és aktív álláspontot feltételezve, melynek jelentôs hatása volt a szakmán belül. Elvi értelemben, a fiatal Filipe Balestra Urbanouveau nevû csoportosulása nem csak a fiatal építé-
tual proposals, artistic installations, urban performances and social actions, but also through the systematic development of multiple collaborations in the fields of the arts and social sciences. In communicational terms, Ateliermob has showed the potential of the deliberate use of the new instruments in media space, exploring new forms of communication and dissemination of their work while assuming a more explicitly political and active stand, which has had a significant impact within the profession. In programmatic terms, the Urbanouveau of the young Filipe Balestra not only demonstrates the growing global mobility of young architects, but also reveals an unusual interest in responding voluntarily to humanitarian architectural programs in international contexts of crisis. In conclusion, the adaptation to new disciplinary, territorial, productive and professional contexts and the consequent opening of Portuguese architecture to other fields is what specifically characterizes this emerging generation. Internalizing the growing awareness of the multiplicity of reality, this new generation can no longer, nor even wants, to configure itself through a unitary program or model. Despite the lack of such a common ideological, programmatic and aesthetic
3 1 2
A
P O R T U G Á L
É P Í T É S Z E T
M A
⎢
PORTUGUESE
szek növekvô globális mobilitását bizonyítja, de egyben szokatlan érdeklôdést mutat a nemzetközi krízisekre irányuló humanitárius építészeti projektek önkéntes lehetôségeire. Összegezve, az új diszciplináris, területi, termelési és szakmai közeghez való igazodás és a portugál építészet ebbôl következô, más szakterületek felé történô nyitása az, ami különösen jellemzi ezt az új generációt. Beépítvén a valóság sokféleségének egyre tudatosabb felfogását, ez az új generáció többé nem tudja és nem is hajlandó egyfajta egységes programnak, vagy modellnek alárendelni magát. A közös ideológiai, programadó és esztétikai alap hiányának ellenére, az új portugál irányzatok magukénak mondhatják mind a kortárs kulturális valóság nyitott és kompromisszumoktól mentes látásmódját és egy, az építészeti projektekhez való aktívabb és részvételen alapuló hozzáállást. Nem véletlen egybeesés, hogy a nagy változások, melyek ennél a fiatalabb generációnál észlelhetôek, nem csak a szemléletek visszafordíthatatlan pluralizációja, hanem az építészeti tevékenység jelentôs újrapolitizálódása, a figyelem városi, társadalmi és ökológiai területek felé terelésével egyetemben, ami nem választható el a nemzetközi helyzet átalakulásától. Az új irányzatok nem csupán új ideológiai programokat vezettek be, hanem új munka formákat, stratégiákat, módszereket is. Figyelembe véve az említett kevés közös jellemvonást, a portugál építészet új generációja szerkezeti sokféleséget mutat, amely a különbözô építészeti szemléletek jelenlegi kezdeti elterjedésében mutatkozik meg. Elôször lehetetlen egy csoportba sorolni ezeket az irodákat, de szintén ez az elsô alkalom, hogy az új irányzatok nincsenek kitéve a képzésükbôl következô meghatározó hatásoknak, és nincs körülhatárolt szakmai orientációjuk. Ez egy olyan generáció, amelynek nincs egyértelmû eredete, vagy meghatározott jövôje. A sokféle származás és kiszámíthatatlan sors ellenére, ez az új generáció úgy tûnik, nem fél sem az irányadó hatások, sem az elôre meghatározott programok hiányától. A szakma feladásának fenyegetô rémképével szemben az egyetlen kivezetô utat választották, a jelen kreatív felhasználását és a valóság kihívásaira fordított újult figyelmet.
ARCHITECTURE
TODAY
ground, emerging Portuguese practices share both an open and uncompromised vision of contemporary cultural reality and a more active and participatory approach to the architectural project. It is no coincidence that the great changes one senses in this younger generation lie not only in the irreversible pluralization of their practices, but in the significant repoliticization of architectural activity, with the re-orientation of interests towards the urban, social and ecological fields, something that cannot be disconnected from the changes in the international situation of the discipline. However, the new practices introduce not merely new ideological programs, but also new working approaches, strategies and methodologies. Taking into account the few common traits mentioned, the new generation of Portuguese architects displays a structural multiplicity, manifested in the current embryonic proliferation and dissemination of differentiated architectural practices. For the first time it is impossible to contain these practices within a common ground, besides an acute awareness of the deteriorating conditions for the exercise of the profession. But it is also the first time that these new practices have not been subject to determinant influences in their formative journey, nor have they had their professional orientation outlined. This is a generation that has no clear origin or defined future. However, despite its diverse provenance and uncertain fate, this emerging generation seems to fear neither the lack of guiding influences nor the absence of predefined programs. Faced with the spectre of having to renounce their profession, they turned to the only possible way out, investing in the creative appropriation of the present and in a renewed attention to the challenges of reality.
MOOV + Atelier Data: Forwarding Dallas, Dallas, USA, 2009–