TRUBICS ZORÁN RENDEZVÉNYSZERVEZŐ

Akkor kel, mikor más már ebédel

Szerencsésnek mondhatom magam, mert ami a hobbim, az a munkám is – mondta Trubics Zorán, aki boldogan emlékezett vissza a hosszú évtizedes, kemény munkájára rendezvényszervezőként. Ennek köszönhetően ma már azt is megengedheti magának, hogy a déli harangszóval együtt ébredjen.

– Mennyire mondható nehéznek a szakmája?

– A rendezvényszervezés külső szemlélőként egyszerűnek tűnhet, ennek ellenére kemény hetek, hónapok, akár évek állnak egy-egy koncert, esemény megszervezése mögött. Vállalkozóként saját magam építettem fel mindent. A támogatóimmal együtt alkotunk egy egészet, hiszen nélkülük valószínűleg nem lenne ilyen egyszerű dolgom. Kevesen tudják azt elképzelni, mekkora stressz van egy koncert előtti héten. Figyelni kell az apró részletekre, minden eshetőségre fel kell készülni, ha történik valami, azonnal kell rá egy B, C, akár Z terv is.

– De azért van pozitív oldala is, igaz?

– Hogyne! Abban a pillanatban, mikor elkezdődik a rendezvény, megtelnek a helyek, és kiderül, hogy minden jegy elfogyott, ráadásul a közönség együtt tombol az előadóval. Ezekért a momentumokért maximálisan megéri minden nehézség.

– A magánélettel nehezen összeegyeztethető?

– Szerencsésnek tartom magam, hiszen két csodálatos és gyönyörű lányom is van. Ez a szakma akkor, ha családod van, igen nehéz, fontos, hogy az egyensúlyt megtaláljuk. Nem titok, hogy nekem ez régen nem minden esetben sikerült. Ma már egy napom elképzelhetetlen egyes embereknek amiatt, hogy délben kelek, és egy órakor iszom meg a „reggeli” kávémat. Nálam később kezdődik a nap, hiszen kivétel nélkül minden este későig dolgozom.

– Bele lehet fáradni ebbe az életmódba?

– Természetesen igen. Jelenleg én is azt érzem, hogy ennyi év után elfáradtam, elég volt a pörgés, kell egy kis nyugalom, az élet más területein is kipróbálnám magam. Szeretnék egy kicsit jobban a turizmus felé fordulni, tulajdonosa lenni a Krk szigeteken egy kis apartmannak, ami nemsokára már nem csak egy álom lesz.

Trubics Zorán saját maga építette fel vállalkozását

– Mi az, amit kevesen tudnak önről?

– Én az állategészségügyben dolgoztam, állatorvos szerettem volna lenni, csak a zene valahogy elragadott erről a pályáról. Sokan megbánták volna ezt a döntést, én egy percig sem tudnám. Az állatszeretetem a mai napig megmaradt, sőt, imádok a természetben is lenni. Ha akad egy kis szabadidőm, azonnal beülök a kocsiba, és felkeresem Baranya megye szebbnél szebb erdőit, tavait, s túrázok egyet. Czine Vanessza