Folly Arborétum

46°48’34”É

A r b o r é t u m & B o r á s z at Badacsonyörs

8257

17°32’44”K

Folly Arborétum

Írta és szerkesztette: Fábián Tamás, Bánkuti Béla A térképet rajzolta: Balogh Ákos, Nagy Frigyes A fényképeket készítette: Bánkuti Béla A kiadványt tervezte: Bánkuti Béla

T a r ta lo m Köszöntő Történet Földrajz Növényzet / parcellák: I. II. III. IV. V. VI-VII. VIII-IX. X. XI.A. XI.B. XII. XIII-XIV.

5.

6.

7.

9.

10.

11.

12.

13.

15.

16.

17.

19.

22.

23.

25.

Summary Zusammenfassung

26.

27.

Amikor az arborétumot szeretnénk bemutatni, mindig olyan szavak jutnak eszünkbe,

béke, nyugalom, madárcsicsergés, a kabócák zenéje... mindez mint a

méltóságteljes, bölcs örökzöldek ölelésében.

PUSZTÁ N M EGŐ R I ZZÜK E ZT A CS ODÁT

N EM ELÉGSZÜN K ME G AZZAL, H O GY

Köszöntő Dédnagyapánk

ültette az első fákat,

Nagyapánk dacolva a kommunizmussal tovább folytatta a munkát, aztán Édesapánk visszaszerezte az ellopott területeket és megnyitotta a nyilvánosság előtt a család féltve őrzött kincsét.

Az ő nagyságukhoz igyekszünk felnőni most mi, a negyedik generáció. Szeretetük, hitük és kemény munkájuk ott van a fák között, s így mindez sokkal több számunkra, mint dendrológiai értelemben vett látványosság. Épp ebben rejlik különlegessége az ide látogatók számára is, akik azonnal érzik a különös atmoszférát.

Igaz mindez az arborétum szerves részeként működő borászatra is, mely szintén nagy múltra tekint vissza. Már a XIX. század végétől foglalkozott családunk szőlőtermesztéssel és borkészítéssel – ebbe a tradícióba igyekszünk mi most friss lendületet vinni.

Nehéz a nyelv eszközeivel pontosan kifejezni, hogy milyen is az, amikor egy pohár borral a kezünkben a százéves fák alatt nézzük a csillogó Balatont. De itt talán nem is a pontos leírás a cél. Aki ellátogat hozzánk, megérti majd, hogy mire kerestük a szavakat a bemutatkozó oldalon.

Szeretettel várjuk Önöket!

5

Történet

Dédnagyapánk, dr. Folly Gyula (1867-1915) pécsi orvos volt az, aki elsőként az 1900-as évek elején a hegyoldalba, az egykori cseres-kocsánytalan tölgyes állomány helyére egzótákat ültetett. A terület, amelyen a telepítést megkezdte, mindegy 0,4 hektár, amely ma is a gyűjtemény magját képezi (XI. a. parcella – Öreg-arborétum). Olyan fajokat igyekezett összegyűjteni, amelyek jól hasznosítják a Balaton helyi mérséklő klímáját, és jól tűrik a szárazságot is. Esősorban a mediterrán származású és más világrészek hasonló adottságú területeinek növényeit ültette.

Felvette a kapcsolatot külföldi, főleg nyugat-európai faiskolákkal (Barbier et Co, Hesse, Orleans, Rovelli, Pallanza, Weaner, Veicht and Son, London-Chelsea), amelyek a kiválasztott anyagot több éven át előnevelve, kosarakban szállították. Mintegy 100 növény telepítése során 60 m3 követ termeltek ki a kézzel ásott ültetőgödrökből. A növények ültetéséhez szükséges vizet a Balatonból faedényekben szállították fel szamárháton. A telepítéseket kerttervezési elképzelés nem előzte meg. Mivel hazánkban ismeretlen fajokat telepített, nem ismerte azok nálunk várható méreteit, így az Öreg-arborétum jelenleg helyenként sűrű, s tisztás foltok pedig ott találhatók, ahol a növények az elmúlt aszályos időszakban kipusztultak. Az alapító halála és az első világháború megakasztotta a telepítés lendületét. A két világháború közötti időszakban gyakorlatilag teljesen szünetelt az arborétum fejlesztése. Ezalatt a család – az édesapa iránti tiszteletből – igyekezett a kis arborétumot fenntartani. Szerencsére a második világháború alatt nem érte nagyobb károsodás a kertet.

1950-ben a családi birtok egy része állami tulajdonba és a Badacsonyi Állami Gazdaság kezelésébe került. Majd 1953-ban újra megkezdte az egzóták telepítését az alapító fia, nagyapánk, dr. Folly Gyula (1911-1979) közgazdász. Először az arborétumban található lakóház előkertjét, környékét ültette be. Majd fokozatosan észak felé haladva, a többi teraszra is került növényanyag. A növények életfeltételei közül a megfelelő mennyiségű csapadék hiányzott a legjobban. Nem sokkal ezután történt az Öreg-arborétum mellett 1964-ben az atlasz cédrus állományszerű telepítése (XI. b. parcella) és 1970-ben a valódi európai ciprusok ültetése (VI., IX parcella, díszfaiskola).

A Badacsonyi Állami Gazdaság több parcellát adott át a gyűjteményes kert bővítésére, amelyeken a szőlőt már régebben kivágták. Az átvett szőlőterületeken a telepítő munkát már az unoka, édesapánk, Folly Gyula (1943-2011) agrármérnök végezte. 1977-ben díszfaiskolát létesített a lakóház bejáratával szemben, amelynek bevételéből biztosította az arborétum egyre növekvő fenntartási költségeit. Természetesen a gyűjteményes kert idősebb részén is végzett további ültetéseket. 1981-ben nyugat-európai gyűjtőútjáról mintegy száz „új” növényfajt, illetve fajtát hozott, amelynek jelentős része a felső teraszra (X. parcella) került. Munkásságát dicséri az Öreg-arborétum alatti volt parlag (XII. parcella) beültetése is. Az 1980-as évek közepe táján az arborétum területét állami támogatással bekerítették, ezzel megakadályozva a vadkárosítást és a lopásokat. A kárpótlást követően az államosított területeket édesapánk visszavásárolta, így az egész terület a Folly család tulajdonába került.

2010 óta mi, a negyedik generáció – dr. Folly Réka és Folly Judit - is bekapcsolódtunk a munkálatokba. Az arborétum és a borászat fejlesztésével folytatjuk a több mint egy évszázados családi hagyományt.

6

Földrajz A földtörténet perm időszakában, az őstenger partjának közelében a szárazföldi térszínen vörös homokkő halmozódott fel. A déli lejtőkön alul már a sziklák konglomerátumosak (a homokkő kisebb-nagyobb kavicsokkal cementálódott.) Az arborétum alsó részén pedig lösztakaróból alakult ki a talaj. Az arborétum talajviszonyai változatosak. Erdőtalajok, ezek lejtőhordalékai és erodálódott formái váltakoznak.

Az arborétum alsóbb része enyhe lejtésű, az Öreg-arborétum és a felette húzódó tölgyes erdő meredekebb (20-30%-os) domboldalban fekszik. A terület tengerszint feletti magassága: 159-235 méter között változik. Régebben az arborétum nagy részén szőlőművelés folyt. A szőlőtermeléshez elengedetlen fontosságú volt a teraszok kialakítása. A támfalak építésével csökkentették a terület lejtését, az eróziót, mindezzel javítva a talaj vízellátását és víztartó képességét.

A szárazföldi (kontinentális), a mediterrán és az atlanti légáramlatok a Balaton nyugati térségében váltakozva érvényesülnek. Az átlagos évi csapadék mennyisége 650 mm körüli. Ebből a tenyészidőszak csapadékösszege mintegy 400 mm. A meghatározó éghajlati jellemzők mellett nagy jelentősége van – a terület sajátos adottságai miatt – a kedvező helyi klímának. A Balaton nagy vízfelületének fény- és hővisszaverő hatása igen előnyös. A fenyőkertet az Örsi-hegy, Ábrahám-hegy és a Bagó-kő öleli körül, mintegy menedéket nyújtva az északi és keleti szelek ellen. A dél felől érkező magasabb páratartalmú balatoni levegőt a domborzat szinte megfogja, jóval párásabb viszonyokat teremtve a hegyív által körülvett területnek. Az északi szelek elleni védőhatást fokozza az arborétumhoz kapcsolódó erdő és az e célra telepített erdeifenyő sáv is.

A déli kitettség is jelentősen hozzájárul a terület felmelegedéséhez. A hűvösebb, kiegyenlítettebb klímát igénylő fajok részére ez a termőhely már túlságosan meleg és száraz.

7

Folly ArborĂŠtum faiskola

1.

3.

2.

I. PA RC E L L A – A L AKÓÉ P ÜL ET E L ŐK E RTJ E A cédrusok mögött a Badacsony körvonalai rajzolódnak ki. Formájukkal és színezetükkel a gyűjteményes kert meghatározó karakterét biztosítják. Elsősorban az atlasz cédrus ’Glauca' (1.) ezüstös változatai hívják fel magukra a figyelmet. Ezek a változatok az alapfajnál szebb, szabálytalan koronát fejlesztenek, a fagyott és a szárazságot is jobban tűrik, kékesszürke színezetűek. A parcella délnyugati szélén lévő himalájai cédrus villámsújtotta törzse új vezérhajtást indított. Szomszédságukban egy kis pihenőhely található. A kert egyetlen méretes, termetes növésű „magányos” libanoni cédrusa sajnos már elpusztult.

Az egyik a hazai erdeifenyő ’See’ ezüstkék tűjű fajtája, amelyet Bánó István erdőmérnök szelektált. A másik az andalúziai jegesfenyő ’Glauca’ változata, mely remélhetőleg méltó utóda lesz az öreg-arborétumi pusztuló idős egyedének. Az amerikai (zöld) (2.) duglászfenyő termetes méretével hívja fel magára a figyelmet.

Növekedésben még így is elmarad az ÉszakAmerika nyugati részén őshonos egyedektől.

Távol-Kelet hírmondója, a kínai szúrósfenyő (3.) már pusztulóban van. Felkopaszodó törzsű habitusa közel megegyezik az eredeti termőhelyén élő egyedekével.

9

5.

6.

4.

II. PA RC ELL A – A L AKÓÉ P ÜL ET KÖR NY É K E É S A D Í SZFAI SKOL ÁT S ZE G É LY EZŐ T E RÜ L E T A díszfaiskola sarkában, a szolgálati épület előtt egy szép atlasz cédrus fogadja a látogatót.

Gondosan megtervezett kivitellel készült el a díszfaiskolát lehatároló dísznövénysor. Egyegy oszlopos változat mellett elterülő borókák, kiegészülve néhány törpenövésű fenyővel, cserjével alkotnak szép növényegyüttest.

Az arborétum legszebb habitusú himalájai cédrusában (4.) is gyönyörködhetünk. Alsó ágai a földig érnek, közel vízszintes ágainak vége 10

kissé lekonyul. Kerekded tobozai a faegyed díszértékét csak tovább emelik. Csapadékosabb klímaigénye ellenére egészséges, szép formája van. Nem is csoda, hogy a hinduk szent faként tisztelik.

Az 1895-1900-as évek tájékán épült lakóház bejáratával szemben két nagyobb termetű jegenyefenyő között egy arizónai ciprust (5.) és egy könnyező ciprust (6.) láthatunk. A könnyező elnevezésre lelógó ágai és hajtásai utalnak.

7.

8.

III. PA RC E LL A – Á Z S IA IPARCE L L A Ezt a parcellát joggal nevezhetjük „Ázsiaiparcellának”, mivel a legtöbb egyed onnan származik. A két karcsú növekedésű himalájai cédrus. A Távol-Kelet hírmondói az itt lévő lucfenyő egyedek is: japán tigrisfark- (7.), szecsuani-, Wilson-, Honschu- és likiangi lucfenyők.

Formás alakjukkal, bőven termő tobozaikkal a kert ékességei. Minden kertbarát megirigyelheti a lugasra felvezetett atlasz cédrus ’Glauca pendula’ változatát.

Két páfrányfenyőt (8.) is találunk a parcellában.

Ezek a „fenyők” valójában lomblevéllel rendelkeznek és lombhullatók. Természetes fennmaradásuk talán annak a nemes szokásnak köszönhető, hogy a kolostor környéki természetes erdőket a buddhista szerzetesek és taoista papok megőrizték. A parcellák fenyőinek szépségét a formás bokrok csak tovább fokozzák: borbolyák, puszpángok, loncok, kecskerágó, babérmeggy és Japánból származó tövises vadcitrom.

11

9.

10.

11.

IV. PA RCE LL A A lépcsőn lejövet igen ritka növénnyel – a szép, formás, fiatal ciprusi cédrussal (9.) – találkozunk.

Az erdeifenyő facsoport közelében a sűrű ágrendszerű páncélfenyő ékeskedik.

Az atlasz cédrusokból álló facsoport egységes színpompájával a többi egzóta érvényesüléséhez rendkívül tetszetős hátteret biztosít. A facsoporttól délre, a sétaúton Észak-Afrika jegenyefenyője, a kúpos koronájú numidiai jegenyefenyő (10.) mellett haladunk el. A facsoporttól keletre pedig főként Észak-Amerika növényvilágának egyes érdekességeit fedezhetjük fel. Az óriás tuja facsoport körül az oregoni hamisciprus különböző forma- és színgazdagságát csodálhatjuk meg: az ’Erecta viridi’ élénkzöld lombját, a sötét kékes-zöld 12

lombozatú, törpe hajtásokkal rendelkező ’Wisselii’-t és az ’Aurea’ sárgás színezetű változatát.

Keskeny koronát fejlesztettek a lucfenyők: az észak-amerikai őshonos vörös lucfenyő és a kínai lucfenyő. A szép növekedésű amerikai (zöld) duglászfenyő mellet van Kalifornia tengerparti hegyeinek szárazabb lejtőin őshonos óriástobozú fenyő (11.). Széles, kerekded koronát alkotó hosszú, zöld tűlevelei hármas csoportban fejlődnek. Hatalmas, nehéz, ovális tobozai elérik a 30 cm-t is. Tobozpikkelyei tömött sorokban követik egymást, s hosszú hegyes görbült karmokban végződnek. Az arborétumi egyed feltehetőleg a legnagyobb hazai termő példány. Évente csak néhány tobozt terem.

13.

12.

14.

V. PA RC ELL A Kellemes, nyugodt hangulatot árasztan- fa-bokrok (12.), a kecses szerb lucfenyők, a ak a könnyed, laza lombozatú himalájai kolorádói jegenyefenyő (13.), az ezüstfenyők selyemfenyők. Ígéretes példányai lehetnek a és a keleti tuja (14.) sárga lombú változatai. jövő arborétumának a szép terebélyes tisza13

Panorรกmรกs kilรกtรกs a Balatonra

17.

15.

16.

VI-VII. PA RCE LL A A parcella nyugati részében a szerb lucfenyők szép dekoratív hatást mutatnak. Továbbiakban a fenyőfélékből tudatosan megkombinált együttes szín- és formagazdagságát csodálhatjuk meg. Figyelemre méltók az andalúziai jegenyefenyő (15.) és ’Glauca’ változatának egyedei.

A parcellát a kanadai simafenyő, a jegenyefenyő és az atlasz cédrus facsoport teszi változatossá.

A pihenőhely előtt kifejezetten napos helyet igénylő kínai boróka ’Pfitzeriana aurea’ változata terül el több oregoni hamisciprus (16.) és keleti tuja (17.) változat társaságában.

15

19.

18.

VIII- IX . PARCE LL A A kékes színezetű tűlevelű duglászfenyők mellett az 1990-es évek végén épült filagóriából csodálatos balatoni panoráma tárul elénk.

A kínai hemlokfenyő a többi fenyőtől eltérő alakjával hívja fel magára a figyelmet. Koronája szabálytalan, fiatal ágainak végei csüngenek. Tojásdad kis csüngő tobozai tömegesen jelennek meg. Kiemelkedőbb dendrológiai értéket a telt formájú arizónai ciprus, közönséges tiszafa-bokor (18.), keleti tuják és annak kisméretű ’Flagelliformis’ formájú változata jelentenek.

16

A támfalrendszerrel biztosított kis terasz európai valódi ciprus (19.) csoportja a mediterrán tájak hangulatát idézi (a hátsó borító képe). Háttérben a Kisörsi-hegy és a Badacsony magaslik.

Az arborétumban található többi ciprusokkal együtt a kert legnagyobb értékét jelentik. E szempontból is egyedülálló a Folly-arborétum hazánkban. A valódi európai ciprus a Mediterránum térségében őshonos, egyes példányai a 2000 évet is megélhetik. Minden gond nélkül áttelel az arborétumban, szaporítása sem jelent nagy gondot.

21.

20.

22.

X . PA RC E LL A Az arborétum legfelső teraszán az erdeifenyő sáv védelmében, néhány virágos kőris faegyed körüli telepítést az 1980-as években kezdték meg. Ez a terület a gyűjteményes kert legfiatalabb része. A gondos törődés eredménye, hogy

éghajlati viszontagságainkat eddig sikeresen tűrték. Fontosabb új fenyőfajok képviselői: amerikai cirbolyafenyő (20.), kínai táblás (erdei) fenyő, tengerparti fenyő (21.), mandulafenyő, mexikói ciprus (22.), Monterey-ciprus.

17

Öreg-arborétum Mária-szobor

23.

X I. A . PA RCE L L A – ÖR E G - AR BOR É T U M A mintegy 0,4 hektáros Öreg-arborétumban találkozhatunk a legjelentősebb dendrológiai ritkaságokkal, páratlan szépségű fenyő egzótákkal. Az 1950-es évektől kezdve újabb egzótákkal egészítették ki az idős állományt. Ma már, hosszú évek távlatából látható, melyek azok a növények, amelyek a hozzájuk fűzött várakozásnak megfeleltek.

A lépcsőn feljövet a cédrusok birodalmát csodálhatjuk meg. Találkozhatunk idős atlasz cédrusokkal, ’Glauca’ változatokkal és egy sérült törzsű himalájai cédrussal. Az atlasz cédrusok néhány fiatalabb egyede természetes úton magról kelt ki.

Az első telepítésekből megmaradt néhány európai valódi ciprus beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A későbbiekben ezek adhattak ösztönzést a nagy számban történő ültetéshez.

A támfal közelében egy szép Mária-szobor áll.

A hegyi mamutfenyő Észak-Amerika őserdeinek misztikus világát idézi fel. A leghatalmasabb egyedei a világ „legnagyobb tömegű élőlényei”. Az itt lévő példány

az 1967. évi villámcsapást szépen kiheverte.

Megszemlélhetjük szivacsos, vaskos kérgét, vastag törzsét, lefelé hajló idősebb ágait, érdekes pikkelyszerű leveleit és tömzsi tobozait. Árnyékában egy kőpadon megpihenve a festői szépségű balatoni kilátásban gyönyörködhetünk. Régebben a gyűjtemény legszebb egyede lehetett a hajdanán hamvas színekben pompázó andalúziai jegenyefenyő, most már száradó félben van.

A tengerparti óriásfenyőt a japán tiszafa (23.) sárgászöldes színárnyalatú szétterülő bokra öleli körül. Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén élnek a világ legmagasabb fái, a tengerparti óriásfenyők. Vörös kérgéről és fájáról hazájában „reedwood”-nak (vörösfa) nevezik. Levelei fésűszerűen kétoldalra hajlanak. A hajtások a csúcs közeli termő részeken csaknem pikkelyszerűek. Az eredeti pusztuló példány többszörösen visszametszett, megfigyelhetjük szárazság hatására kialakult xeromorfózisát. Hazánk legidősebb tengerparti mamutfenyő egyedének számít.

19

24.

25.

X I. A . PA RCE L L A – ÖR E G - AR BOR É T U M A kaliforniai gyantásciprusok formás alakkal rendelkeznek, bár az őshazájukban élő példányok jóval méretesebbek. Könnyen felismerhetők lapos hajtásainak kissé szúrós pikkelyleveleiről, erősen szétterült kis tobozpikkelyeikről. Megcsodálhatjuk az Öregarborétum délnyugati sarkában tündöklő kaliforniai nagymagvútiszafa (24.) hatalmas bokrát.

Fényes, sötétzöld tűlevelei két sorban állnak, hajtásai csüngők.

Feltehetőleg itt találjuk hazánk egyetlen termőre fordult tiensani (turkesztáni) lucfenyő példányát is. A többi faegyedekhez képest magassági méretek tekintetében kiemelkedő az amerikai (kék) duglászfenyő és a mellette álló atlasz cédrus. Ennek az atlasz cédrusnak külön érdekessége, hogy aránylag karcsú koronával rendelkezik, és 50 év alatt növekedésben felülmúlta társait.

A fiatalabb görög jegenyefenyő remélhetőleg később az arborétum egyik legszebb ékességévé válik. A felette lévő kaukázusi jegenyefenyőnek 20

szép, egészséges formája van annak ellenére, hogy ez a termőhely számára már túlságosan száraz és meleg.

Hamisciprusai közül az oregoni ’Glauca’ fajtáját és a hazánkban ritka példánynak számító, Japán hegyeiben honos hinoki hamisciprust érdemes megemlíteni. Innen, a hamisciprusoktól csodálhatjuk meg legjobban a nagyon dekoratív hatást tükröző kúpos formájú szíriai borókát. Talán az arborétum legértékesebb egyede. Ez az egyetlen termetes hazai példány.

Tűlevelei hármas örvökben állnak. Tobozbogyói ehetők. Ez a leghosszabb tűlevelű és legnagyobb tobozbogyójú boróka faj.

Az északnyugati sarokban több boróka társaságában díszlik a büdös boróka (25.).

Görögország és Kis-Ázsia hegyvidékének sziklás, köves talaján őshonos. Tű- és pikkelylevelei megdörzsölve kellemetlen illatúak, rövid hajtásain tömegesen fordulnak elő viaszos bevonatú, apró tobozbogyói.

26.

X I. A . PA RCE L L A – ÖR E G - AR BOR É T U M Kissé alatta, a borókák másik hazai ritkasága áll, a Mediterránum délnyugati részéről származó spanyol boróka.

A felső kis sétaúton továbbhaladva egyre érdekesebb fenyőféléket fedezhetünk fel. Az atlasz cédrus ’Glauca’ változata széles, áttetsző koronájával a környező „hosszútűs” fenyők, lucfenyők sötétzöld tűleveleinek komorságát oldja fel. A több mint húsz méter magas amerikai (zöld) duglászfenyő egyben az arborétum legmagasabb egyede is. Feltehetőleg a nikkói jegenyefenyő árnyékában él hazánk egyetlen termőre fordult himalájai hosszútűs lucfenyő példánya. Érdekessége, hogy lecsüngő ágain lévő tűlevelek 4-5 cm-esek. Ez egyben a leghosszabb tűjű lucfenyő faj is.

A mexikói diófenyő (26.) egytűs és a kéttűs fajának egy-egy kisebb méretű, sérült koronájú egyedével is megismerkedhetünk. Természetes előfordulási helyén magjait rendszeresen gyűjtik, hajdanán az indián őslakosság egyik tápláléka volt. Tömötten álló apró tűleveleiről könnyen fel lehet ismerni a keleti (kaukázusi)

27.

lucfenyőt. Több meleget és szárazságot visel el, mint a közönséges lucfenyő. A többi lucfenyővel ellentétben termő tobozvirágai csüngők.

Az Öreg-arborétum felső sétaútját a kisebb méretű, zászlós koronájú – az USA keleti vidékén honos – szurkosfenyő és a sűrű ágrendszerű – a Balkán és az Appenninifélsziget hegyvidéki maradvány bennszülött fenyőjének képviselője – páncélfenyő zárja.

Kalábriában, Szicíliában és Korzika szigetén honos a feketefenyő egyik alfaja, a korzikai feketefenyő. Az alapfajtól ritkásabb ágrendszerével tér el, megfelelő körülmények között gyorsabb növekedésű, kedvezőbb alaki tulajdonságokkal rendelkezik. Közelében az egyik legváltozatosabb megjelenésű fenyőfajt, a jó alkalmazkodóképességű nyugati sárgafenyőt (27.), közvetlenül alatta pedig az alapfajnál gyengébb növekedésű, szárazságtűrőbb sziklás-hegységi sárgafenyő változatot is megtaláljuk.

21

29.

28.

X I. B. PA RCE L L A – ATL A S Z CÉ DRU S ÁLLOMÁNY A kezdeti Öreg-arborétumot 1964-ben keleti irányba bővítették ki. A tölgyes erdőt kivágták, a sarjakat, cserjéket eltávolították, és tányéros talaj-előkészítést követően kisebb gödrökbe ültették az atlasz cédrus (28.) és a ’Glauca’ változatú csemetéket. A gödrökből kikerült sok követ a mostani tűzpászta mentén halmozták fel. Aránylag szabályos hálózatba telepítették 22

a növényeket (2,5 x 3 m) a támfaltól felfelé indulva tíz sorba. Felfelé haladva a szabályos hálózat már nem érvényesül. A parcella felső részén néhány himalájai cédrus (29.) és feketefenyő is csatlakozik az ezüstös, megkapó látványt nyújtó kis atlasz cédrus állományhoz.

30.

X II. PA RCE L L A Az 1975-ös évtől folyamatosan került beültetésre az Öreg-arborétum alatti volt parlagterület. Legelőször a magányos kaliforniai gyantásciprus uralta a területet, amely egyben az arborétum legértékesebb gyantásciprusa is. Érdemes a tojás formájú, tetején kis csúcsban végződő arizónai ciprus ’Glabra’ változatot megtekinteni. A parcella jelentősége egyrészt a nyugati tuják és az oregoni hamisciprusok (30.)

fajtagazdagságában rejlik, másrészt a borókák számos szín- és alakbeli változatosságával is találkozhatunk.

A gyerekeknek a parcella keleti részén elkerített háziállatok (juh, bronzpulyka) külön érdekességet nyújtanak. A szerencsés látogató az égbolton néhány birminghami bukógalambot is láthat repülni.

23

VIII. parcella sétaúttal

31.

32.

X III- X IV. PARCE L L A Belépve az arborétumba, a látogató közvetlenül az atlasz cédrus ’Glauca’ (31.) facsoport mellett halad el. Széles koronájukkal a kert jellegzetes egyedei. Megcsodálhatjuk hordó formájú tobozaikat is, amelyek a második évben érnek be, majd tobozpikkelyeik széthullnak, s ezután csupán csak vastag nyelük, a „tobozok gyertyái” maradnak az ágakon.

Az út másik oldalán fiatal örökzöldek kísérnek bennünket a szolgálati épülethez. Az épület északi fala mögött a vasfa árnyékában egy nagy, szétterülő nehézszagú boróka látható.

A bejárati kapu mellett egy szép formás atlasz cédrus ’Glauca’ fogadja a látogatót.

A díszfaiskola a gyűjteménynek csodálatos természetes előteret biztosít. Rendkívül dekoratív

hatást mutat nyár elején a selyemakác (32.) rózsaszín, bóbitaszerű, lágy virágaival. Az airzónai ciprusok jelentős dendrológiai értéket képviselnek, élő válaszfalként határolják le a díszfaiskolát keleti oldalról. Minden kertbarát megcsodálhatja az atlasz cédrus ’Glauca’ változatából álló magas sövényt.

A konténeres díszfaiskolában is felfedezhetünk néhány méretesebb egzótát. A vörös- és az erdeifenyő facsoporton kívül itt vannak az arborétum legmagasabb európai valódi ciprusai. Közelükben egy naspolya gyümölcsfát és néhány oszlopos nyugati tuja ’Malonyana’ fajtát láthatunk.

Ezt a változatot gróf Ambrózy-Migazzi István szelektálta ki.

25

S u m m a ry The collection, which contains mainly conifers, is found in the County of Veszprém, at Badacsonyörs, in the southern hillside of Kisörsi-hegy, near the lake Balaton.

The arboretum’s area is spread over 3,6 hectares. The botanical garden belongs to a strictly protected area of the National Park Balatonfelvidék.

Besides the botanical values, the park is also important as a place of cultural history, geological charachteristics and remarkable beauty of its landscape. Visitors can observe a collection of 3 different age class composition of trees and shrubs, that were planted by three generations of the Folly family. The oldest species are around 90-100 years old.

Despite the small size of its area, there is more than 400 species, varieties, and cultivations of evergreens from different places is the world.

The number of species and naturalvarieties of conifers in the forest-area of Earth’s mild climate zone may rise to 600. In Folly’s arboretum visitors may visit about 20 percent of them.

This collection of evergreens offers a splendid opportunity for the botanical demonstration of conifers; therefore the garden is also an important area for education.

The main values of the arboretum’s characteristics species of European-fame are: cedars, cypress, junipers and species of genus Pinus.

Gerd Krüssman, world-renowned botanist (drendologist) commented on the connection of curiosities of the collection: “it is like a jewel-case, it is small, but every piece of it is worth treasure!”

Results of research are outstanding and hopeful both on the field of gardening and in the field of forestry. The stand of Atlantic cedars planted with the purpose of research has special importance. The site is used for continuous ecological and phenological observation, plant breeding and other domestical experimetns.

The beauty of the garden’s scenery is enchanced by the value of the park concerning forestry.

Naturalprotection is completed by the Oak-forest to be found behind the arboretum.

We are looking forward to your kind visit!

26

Z u s a m m e n fa ss u n g Die meist aus Nadelbäumen stehende Sammlung befindet sich im Komitat Veszprém, im Ort Badacsonyörs, auf dem südlichen Abhang des Kisörsi-Berges, in der Nähe des Plattensees. DasGebiet des Arboretums beträgt 3,6 Hektar.

Das Arboretum gehört zu dem in erhöhtem Maße geschützen Gebiet des Nationalparks (Balatonvidék) im Balaton-Oberland. Außer seinem botanischen Wert sind auch die landschaftlichen, kulturhistorischen und geologischen Werte bedeutend.

Der Besucher kann dei Arten unterschiedlichen Alters sehen, die von drei Generationen der Familie Folly angepflanzt wurden. Die ältesten Exemplare sind 90-100 Jahre alt. Obwhohl die Fläche des Arboretums zu klein ist, befindet sich hier über 400 Arten, Abarten, Varienten der aus der ganzen Welt stammenden Immergrünen. Auf unserer Erde dürfte die Zahl der Nabelnaumarten und der natürlichen Varianten aus der gemäßigten Zone auf 600 geschätzt werden.

Auf diesem kleinen Gebiet kann man ein Fünftel davon finden.

Demonstration der Nabelbräume, so funktioniert sie auch als Unterrichtsbasis. Den Charakter des in ganz Europa berühmten Arboretums prägen vor allem die Gattungen von Zedern, Zypressen, Wacholdern un Pinus. Den Hazptwert des Arboretums repräsentieren die dendrologischen Seltenheiten. Auch der weltberüchmte Dendrologe, Gerd Krüssman äußerte sich über die Sammlung sehr anerkennend: “sie ist eine Schmuckdose, klein, aber jedes Stück is ein Schatz!”

Die Ergebnisse sind sowohl in gärtnerischer als auch in forstwirtschaflicher Hinsicht überragend. Der aus den Versuchen hervorgehend entstandene Atlaszederbestand spielt eine bedeutende Rolle. das Arboretum hat wichtige Rolle im Akklimatisieren von nicht einheimischen Arten, ferner in der Weitervermehrung der Zypressen und der Zeder. Zugleich ist das Arboretum auch die Stätte der wissenschaftlichen Forschungsarbeit: hier können Akklimatisierungs- und Verebelungsversuche, ökologische und phänologische Beobachtungen durchgeführt werden.

Die Besucher werden herzlich erwartet!

27

Nyitvatartási idő: április 1 – október 31. 8-17 óráig, hétfő szünnap.

Az arborétum és díszfaiskola címe: 8257 BADACSONYÖRS, KÁPOLNAVÖLGYI ÚT 25.

GPS: 46°48’34”É 17°32’44”K