Budapest's Finest 2020 Tavasz HU

BTF40 SZÍNÜLTIG TAVASZ

MÁSODIK AMENHOTEP SÍRKAMRÁJA

MESTERI KÉSEK

TAVASZ | 2020

BUDAPEST ÉLÉSKAMRÁI

VÁSÁRCSARNOK KÖRKÉP

AZ ÖTCSILLAGOS VÁROSKALAUZ

INGYENES KIADVÁNY

BUDAPEST KAPUJÁBAN: RÁCKEVE

SzĂ­nĂźltig tavasz!

Ji Manu Delago Ensemble Akram Khan Company Ton Koopman Tank and the Bangas Staatskapelle Weimar Kristine Opolais

www.btf.hu 1

TAVASZ | 2020

TARTALOM

6

Vásárcsarnokok Budapesten

A fôváros éléskamrái 4 Színpompás menü

6

Budapest kapujában: Ráckeve 14 Csónakos piac, partra vetve

16

Kulturális negyed 20 Az alapítók álma NoGravity - Emiliano Pellisari Bujdosó Nóra látványés jelmeztervezô Zenemû a levéltár mélyérôl Egy bécsi este Farkas Gáborral Kállai Ernô a Vigadóban Orosz képek francia keretben – Szabó Marcell önálló estje Piazzola a Vásárcsarnokban II. Amenhotep és kora Preraffaeliták az MNG-ben

14

Budapest kapujában: Ráckeve

24 NoGravity Dance Company

58 Divatkirálynô

a vasfüggöny mögött

City Guide

26 28 30 32 34 36 38 40

42

Ékszerdoboz a Ligetben 44 Sportprogramok tavaszra 46 A Szankovits-késesház 50 Budapest100 - nyitott kapuk hétvégéje 52 Twentysix 54 Lakatos Sándor és a Slow Fashion 56 Budára költözött a Stand25 58 Könyvajánló 63 Programsarok 64

Címlapkép: A Központi Vásárcsarnok (Fotó: © Práczky István)

A képek mellett található QR-kód beszkennelésével megtalálhatja a helyszín pozícióját okostelefonja térképén.

2

22 24

anno 1935

THE BEST DOBOS CAKE Szamos Gourmet House

SzamosGourmetHaz | www.szamos.hu | Tel.: +36 30 570 5973 Budapest, 5th district, Vรกci street 1. (Enterance: Deรกk Ferenc street 5.)

4

Fotó: © Kozma Janos

A fôváros éléskamrái Nyüzsgô, izgalmas, látványos helyszínen, ráadásul egészséges és finom áruk között sétálni az egyik legélvezetesebb nagyvárosi idôtöltés. A budapesti vásárcsarnokok világa különleges élmény, mivel két idôt egyesít: megidézi a múltat, ugyanakkor nagyon is eleven, mai örömökkel kényeztet.

Az elôzô századfordulón alapított csarnokhálózat az átgondolt telepítés, a jó közlekedés és az épületek térszervezése miatt hosszú távú befektetésnek bizonyult, hiszen máig jól szolgálja a várost.

A Batthyány téri Vásárcsarnok új szerepben

5

SZÍNPOMPÁS MENÜ Vásárcsarnokok Budapesten Szöveg: Götz Eszter

Fotó: © Zsigmond László Márton

A 19. és 20. század fordulóján emelt épületek hangulata ma is összetéveszthetetlenül egyedi, annyira, hogy az idôközben melléjük felsorakozott újabbak – noha építészeti stílusukat tekintve a maguk korát tükrözik – gyakran visszaidézik azt az atmoszférát, ami az 1897 és 1903 között megnyílt elsô fedett piacok sajátja. Abban az elsô idôszakban Budapest 10 kerületbôl állt, közülük 8 kapott saját vásárcsarnokot, szinte egy idôben, azonos koncepciót követve: a városvezetés elsôsorban azt tartotta szem elôtt, hogy a legsûrûbben lakott háztömbök közelébe, többnyire a korábbi fedetlen piacterek helyére kerüljenek az új csarnokok, jó közlekedési kapcsolatokkal. Az is fontos szempont volt, hogy neves építészek tervezzék ôket, az akkor divatos historizmus stílusában, de korszerû szerkezetekkel.

Ennek a gondos tervnek köszönhetô, hogy 120 év elteltével sem avultak el.

6

Fotó: © Práczky István

A FÔVÁROS ÉL É SK AMR ÁI

Budapest elsô, és máig legnagyobb vásárhelye, a KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK, a Duna közvetlen szomszédságában épült meg. A millenniumi ünnepségek lezárulta után néhány hónappal, 1897. február 15-én – négy további csarnokkal egy idôben – nyitotta meg kapuit a Belváros és Ferencváros határán, az akkori Ferenc József híd (ma Szabadság híd) pesti hídfôjénél, ott, ahol a folyón szállított áruk elvámolását intézô fôvámház állt (ma Corvinus Egyetem). A csarnoképület a magyarországi historizmus egyik legszebb példája lett. Tervezôje, Pecz Samu a budai oldalon éppen szemközt álló Mûegyetem ismert profes�szora, a neogótika híve volt. Hatalmas, légiesen könnyed acélszerkezettel fedte le a csaknem 10 ezer négyzetméternyi, galériával két szintre osztott, egybefüggô teret. Külsô homlokzatain a kôlábazat fölött élénk terrakotta színû tégla borítja a falait, földszintjén széles árkádsor fut végig, oromzattal díszített fôbejáratát széles ív fogja keretbe. Felül íves ablakok, növényi ornamentika, finom ritmusú árkádsorok, fiatornyok és mázas tondók ékesítik, a tetôre színpompás Zsolnay kerámiák kerültek. Az elsô évtizedekben saját vasúti rakodóvágányról pakolták ki a friss árut, és egy alagút kötötte össze a dunai rakparttal, hogy a kofahajókról mielôbb a vevôkhöz kerüljön a Dunán érkezô zöldség, gyümölcs, húsféle, sôt még saját, elkerített baromfiudvara is volt. Megnyitásától hosszú idôn át heti kétszer jelent meg önálló lapja, a „Vásárcsarnoki Értesítô”, amely részletesen tájékoztatta a közönséget az árakról és az újdonságokról. Ma gyönyörûen felújított mûemlék épület,

tágas alagsorában nagyobb üzletekkel, földszintjén és a galériákon óriási árukínálattal a hét hat napján nagy forgalmat bonyolít. A Budapestre érkezô turisták egyik elsô útja rendszerint ide vezet, itt töltekeznek fel a város ízeivel és hangulatával.

Ugyanazon a napon (1897. február 15-én) adták át a Körútra nézô RÁKÓCZI TÉRI CSARNOKOT is. Az ezt megelôzô évtizedben született meg a Pest belsô részét körülölelô Nagykörút, sorra épültek itt az elegáns bérházak és szállodák a bécsi Ring mintájára, óriási igény volt a gyors és friss élelmiszer-ellátásra. A Czigler Gyôzô tervezte épület területe körülbelül felét tette ki a Fôvám téri csarnoknak, széles, íves kapuin eleinte lovas kocsival is behajthattak az áruk szállítói.

A pincében raktárakat alakítottak ki, a földszinten az árudák mellé vendéglôk települtek, legfelül bérlakások voltak, ezek bevétele biztos forrást jelentett a csarnok számára. Az 1930-as évekre a forgalom annyira lecsökkent, hogy uszodának akarták átalakítani, végül megmaradt fedett piactérnek és átvészelte a legnehezebb idôket is. 1988ban teljesen leégett, de néhány év múlva szépen felújítva visszakapta eredeti funkcióját. 2013-ban az új földalatti vonal kiépítésével a térre egy metróállomás épült, megjelenése abszolút kortárs, az összkép mégis harmonikus: a látszóbeton-üveg kompozíció rendet teremtett a téren, ezáltal még jobban kitûnik a csarnok többhajós, szimmetrikus téglaépületének méltóságteljes tömege.

A csarnok olykor kulturális térként is funkcionál, a Mind Space nonprofit szervezet például néhány közösségi reggelit szervezett itt. A fiatalokból álló

Elsô az elsôk között – a Központi Vásárcsarnok bent és kint

7

Fotó: © Fotó: Zsigmond © László Márton Fotó: © Práczky István

8

csapat mûködésének fókuszában az élhetô város áll: kreatív ötletekkel próbálják összehangolni a városlakókat és környezetüket. A 2020-as Budapesti Tavaszi Fesztiválon Astor Piazzolla muzsikája csendül fel az árudák ölelésében. (Cikkünk a 36–37. oldalon.)

A hármas számú vásárcsarnokot a sûrûn lakott pesti zsidó negyed közepén, a KLAUZÁL TÉREN nyitották meg, egy tûzvészben elpusztult színház helyén. A fôváros mérnöki hivatalának építészei, Kommer József és Klunzinger Pál tervezték, és ez is egy bérházzal kapcsolódott össze, akárcsak a Rákóczi téri társa. Több mint 300 árusító hellyel rendelkezett és kóser élelmiszerbolt is mûködött benne. Látványos fém tartószerkezete a 2015-ös rekonstrukció után szépen újult meg, ekkor került üvegtetô az udvar fölé és lágyan ívelô galériaszint a belsô térbe, ahová mozgólépcsô és lift is közlekedik. A csarnok különlegessége, hogy a hét minden napján este 10-ig nyitva tart, így divatos közösségi színtér lett a szórakozóhelyekkel teli, vonzó városnegyedben.

A terézvárosi HUNYADI TÉRI VÁSÁRCSARNOK a legkisebb fôvárosi piacok egyike, bensôséges hangulatú, a városlakók által kedvelt, de a turisták által még kevéssé fölfedezett hely.

A FÔVÁROS ÉL É SK AMR ÁI meglévô szabadtéri vásárterülethez, így a Fôvárosi Közmunkák Tanácsa emellett tette le a voksát.

Két telken épült meg, a többi csarnoképülethez hasonlóan háromhajós elrendezésben, földszintjét felül keskeny karzat kíséri. Elöl a Hold utcára, hátul a Vadász utcára nyílt kapuja, és mivel a hely nem volt elég tágas, az árut szállító kocsik csak egy irányban tudtak közlekedni – errôl tanúskodnak ma a két kapu fölött a „Bejárás”, illetve „Kijárás” feliratok. Az ezredforduló elôtt szépen helyreállították, ekkor kapta a Belvárosi Piac nevet, de mivel a környék banknegyeddé alakult át, a klas�szikus értelemben vett piaci forgalom lecsökkent, helyette hangulatos étkezôhelyként lett ismert.

A Fôvám téri „kistestvére” a budai Duna-parton, a Parlamenttel szemközti BATTHYÁNY TÉREN (régen: Bomba tér), egy lebontott barokk házsor helyén készült el 1902-ben. Ez is téglából épült, szerkezete nagyon hasonló volt a Nagyvásárcsarnokéhoz, de jóval szerényebb méretekkel, a gyérebben lakott Buda lakosságához szabva. Az acélszerkezetû tetôzet a Schlick-gyárban készült, a földszinten árusok, az oldalsó galériákon nagybani virágpiac mûködött. A csodálatos panoráma és a jó megközelítés ellenére nem bonyolított olyan forgalmat, mint pesti társai, ami talán annak volt köszönhetô, hogy ezen a téren korábban nem volt

Balra fent: a Rákóczi téri csarnok

Balra lent: a felújított Hunyadi téri Vásárcsarnok oszlopdísze

A Klauzál téri csarnok

Fotó: © reblog.hu

Fotó: ©

Története összekapcsolódik az Operaházzal: eredetileg a dalszínház telkén, a Hermina téren mûködött a városrész piaca, onnan költöztették át az 1870-es évek közepén, az építkezés megkezdésekor a közeli Hunyadi térre. Czigler Gyôzô építész az ugyanekkor készülô Fôvám, Rákóczi és Klauzál téri csarnokokhoz képest itt kissé egyszerûbb, racionálisabb megformálás mellett döntött. A homlokzatot a sárgás tónusú tégla uralja, árkádsora nincs, de a kisebb ékítmények, mint például a sarkokon és falpilléreken látható ökör-, sertés- és tehénfejet ábrázoló kôfaragványok, a felül ívben záródó, háromrészes üvegablakok, a kiugró erkélyek és a díszes koronázópárkány, egyedivé teszik a külsô megjelenést. A belsô teret a külsôvel azonos, mívesen rakott téglaburkolat és látható fedélszék díszíti. Néhány éve teljesen felújították, hosszú idô után ekkor nyerte vissza eredeti szépségét. A csarnok elôtt ôstermelôk piaci standja áll, mögötte, a tér közepén a rekonstrukcióhoz kapcsolódva egy romantikus hangulatú kis zenepavilont emeltek.

Czigler Gyôzô tervezte az elôbbiekkel egyszerre elkészült HOLD UTCAI VÁSÁRCSARNOKOT is. Ahogyan másutt, itt is a városi hagyomány döntött az elhelyezésérôl: a mérnökök a Széchenyi térre szerették volna, de a környékbeliek hozzászoktak a Hold utcában már jó ideje

9

összességében egy lebbenô madár könnyed mozdulatát idézi meg. A tereket oldalról, az utcák felôl áttört fémpanelek védik, a légies szerkezeteknek köszönhetôen a zsúfoltság egyáltalán nem érzékelhetô. Az éles szögben végzôdô, szabálytalan telek bravúros beépítése izgalmas térkapcsolatokat és átlátásokat hozott létre. Alul üzletek, a felsô két szinten piaci árudák és pultok, legfelül hús-, halés sajtüzletek sorakoznak, a sarokban egy egyszerû, mégis nagyon hangulatos kis kávézó bújik meg. A piac földszintjérôl közvetlen átjárás nyílik a Mamut bevásárlóközpontba.

A Váci út melletti LEHEL TÉREN jó ideig fatelep mûködött, az 1900-as évek elején alakult át piactérré. Meglehetôsen egészségtelen hely volt, a vasút közelében, a Ferdinánd híd lábánál, nem a pesti polgárok, hanem az angyalföldi nehéziparban dolgozó munkások jártak ide. A helyzet hos�szú idô után, csak az ezredforduló táján változott meg. 2002-ben avatták fel az új csarnokot, amely Rajk László építész terve nyomán nemzetközi hírnévre tett szert. Rajk a posztmodern építészet különleges mûvét hozta itt létre: a csarnokot a régi piacokra árut hozó kofahajók szimbólumává formálta, feltûnô színekkel, formákkal, játékos építészeti utalásokkal, ugyanakkor a térszerkezet nagyon is racionális komponálásával. Az üvegtetô és a nagyszabású acél tartószerkezet a századfordulós csarnokokat idézi meg, ugyanakkor a homlokzat óriási, színes oszlopai, a betontartókba ültetett növényzet, a kerek kajütablakok, a „hajóhoz” illesztett ferde „árbóc” mind Budapest történetének egy-egy részletére utalnak, míg a belsô tér utcaszerû berendezése az egykor nyitott piac emlékét ôrzi. A harsány színek és formák olyan

Fotó: © Práczky István

A város egyik építészeti különlegessége a Rajk László építész által tervezett Lehel téri piac

piac. Az 1970-es években egy emeleti szintet is beépítettek, ahol boltokat alakítottak ki. Az ezredforduló után nem sokkal felújították, de már nem piacként: földszintjére egy nagy élelmiszer-áruház költözött, a fôhomlokzat elôtt futó szép árkádsort, ahol régen a helyi termelôk kínálták áruikat, megszüntették.

Az 1930-as években létrejött Újbuda 1977-ben kapott a hagyományos szabadtéri helyén új piacot a FEHÉRVÁRI ÚTON. Az eredeti épület egy öntött betonpanelbôl készült, piramis formájú tömb volt, aminek minden irányban kinyúló, nyitott teraszain folyt az árusítás. A piac népszerû lett, hamar kinôtte az épületet, az árusok egy része az utcai járdán telepedett le a portékájával, így hamarosan bôvíteni kellett. 2008-ra készült el az új piac, ekkor már fedett csarnokként: kívül fehérre csiszolt betonkéreggel burkolt, hatalmas üvegfelületekkel felnyitott, jókora belmagasságú fémszerkezet borul a piramis fölé, ami így az új épület részévé vált. A szûkös lépcsôket mozgólépcsô váltotta fel, a tetô alatt szalagablakokon jut be a külsô fény. Az átalakítással modern épület született, ugyanakkor ôrzi a régi budapesti vásárcsarnokok elônyeit: jól áttekinthetô, világos, derûs és hangulatos.

Budán, a Széll Kálmán tér közelében, a FÉNY UTCA sarkán már az 1940-es években megtelepedett néhány áruda, de csak 1953-ra nôtte ki magát szabadtéri piaccá. Csarnoképületet 1997ben kapott, és ezzel Budapest egyik kortárs építészeti látványosságává vált: Cságoly Ferenc építész egy lendületes üvegtetô alatt fogta össze a háromszintes, hidakkal, lépcsôházakkal, rámpákkal és mozgólépcsôkkel összekapcsolt téregyüttest, ami

10

Kamermayer Károly, a budapesti vásárcsarnokok atyja Nevét ma egy aprócska belvárosi tér ôrzi. A város lakói keveset tudnak róla, nem tartozik a legendás személyiségek közé, holott neki köszönheti Budapest a legtöbb közüzemi és ellátási intézményét.

Vagyonos polgárcsaládból származott, egy pesti gyárigazgató fia volt. Jogi tanulmányokat folytatott, de az 1848-as szabadságharc kezdetén otthagyta az egyetemet és beállt Kossuth honvédjei közé. Sok gyôztes csatát végigharcolt, végül a fegyverletétel után újra beiratkozott a pesti egyetemre. A diploma megszerzése után Buda város szolgálatába állt, és tehetséges, széles mûveltségû hivatalnokként 1860 után gyors karriert futott be. 1867-tôl már Pest város tanácsnokaként egy sor közegészségügyi intézkedést hozott, ô kezdeményezte a közvágóhíd megépítését. Amikor Óbuda, Buda és Pest 1873-ban Budapest néven egyesült, és az ország fôvárosa lett, az elsô közgyûlésen egyhangúan Kamermayert szavazták meg polgármesternek.

Világvárosi léptékben gondolkodott. Több tanulmányutat tett Európában, ezek során a városépítészeti és városüzemeltetési problémák megoldásait kereste. Hazatérve ügyesen kamatoztatta megszerzett tapasztalatait: neki köszönheti a város, hogy a 19. század utolsó harmadában kiépült az a víz- és csatornahálózat, ami az idôközben sokszorosára nôtt Budapestet ma, másfél évszázaddal késôbb is képes ellátni. Tegyük hozzá: több-kevesebb, az eltelt idôbôl adódó hibával. 1873-tól 18 éven át megszakítás nélkül irányította a város ügyeit. Átszervezte a közigazgatását, kialakította a kerületi elöljáróságok rendszerét, az ô vezetése alatt valósult meg az összes nagyobb infrastrukturális fejlesztés – a közúthálózat, a szemétszállítás, a fontosabb Duna-hidak megépítése, a tömegközlekedés kialakítása – és a legnagyobb kulturális beruházások, mint az Operaház, a Vígszínház vagy a Mûcsarnok. A jótékony gyógyforrások kiaknázásával városi fürdôket és strandokat építtetett.

A városegyesítés utáni két évtizedben Budapest lakossága megkétszerezôdött, a korábbi szabadtéri piacok

izgalmas világot hoztak itt létre, ami mellett senki nem megy el közömbösen. Újpest a 19. század elején a pesti arisztokrácia kedvelt pihenôhelye volt, a 20. század közepétôl pedig a szocialista nagyipar egyik fellegvára lett.

A városrész fôterén, a szecessziós Városháza mögött sokáig szabadtéri piac mûködött. 2018-ban épült meg az UP, vagyis ÚJPESTI PIAC, VÁSÁRCSARNOK és KULTURÁLIS RENDEZVÉNYKÖZPONT néven az a különleges épület, ami végül nem csupán a vásárlás helye lett, hanem igazi közösségi tér, emeletén egy nagyobb színházteremmel és kisebb, fedett amfiteátrummal, könyvtárral és nyitott terasszal, a földszinten áruspultokkal és kisebb üzletekkel, alatta kétszintnyi parkolóval. Egyediségét részint

egyre kevésbé tudták ellátni élelmiszerrel a hirtelen fejlôdô várost. Kamermayer Károly már az 1880-as évek elején javasolta „zsibárucsarnokok” építését, és francia példát követve pontos elképzelést vázolt fel arról, mely közlekedési csomópontokra kell azokat telepíteni. Azt is hangsúlyozta, hogy a leendô vásárcsarnokok ne különálló épületként jelenjenek meg – ahogyan a legelsô csarnok, a párizsi Les Halles –, hanem a korábbi piacok helyén, de a házsorok közé épüljenek be, a legsûrûbben lakott tömbök szomszédságába. Az organikus városfejlôdésnek és a tudatos várostervezésnek ez a bölcs ötvözése formálta Budapest vásárcsarnokait a várossal harmonizáló, ugyanakkor méltóságteljes középületekké.

1891-ben betegségére hivatkozva lemondott a pozíciójáról, így már csak nagyra becsült vendégként vehetett részt az elsô pesti csarnok, a Fôvám téri Nagyvásárcsarnok 1897-es avató ünnepségén. A rá következô években sorra nyíltak az egyes kerületek hasonló intézményei, de Kamermayer Károly ezt már nem érte meg. Teste a Kerepesi úti temetôben pihen, márvány síremléke tetején a polgármester mellszobra áll, a talapzaton egy kibontott haján koronát viselô, gyönyörû bronz nôalak néz a messzeségbe.

Fotó: © Práczky István

A FÔVÁROS ÉL É SK AMR ÁI

a vegyes funkció, részint a teljesen áttetszô, este színes LED-fényekben pompázó üveghomlokzat adja, ami látványosan feltárja a piac belsô életét az utca felé. Hamarosan elkészül a színházteremtôl a térre kifutó, zölddel beültetett függôsétány is, ami alatt egy szabadtéri színpadot is kialakítanak.

A Buda északi végén fekvô BÉKÁSMEGYER valaha csöndes falu volt, amely mellé, a Duna és a hegyoldal közé a hetvenes években a szocialista lakótelep-építési láz egy hatalmas panelrengeteget ültetett. A nyolcvanas évek elejétôl itt mûködô, és már régóta rossz állapotban lévô piac 2019-ben kapott új épületet. A régi, acélvázas, alumíniumlemezzel burkolt szerkezet mellé települt kisebb pavilonok kuszasága egy keleti bazár romantikáját idézte meg. Helyette most a középkori piactér 11

található. Legendák keringenek a városban a mûtárgyakhoz tökéletesen értô árusokról, az itt kötött, nemritkán több milliós üzletekrôl. 1890tôl a józsefvárosi ócskásbirodalom, a Tangó – így ismerték városszerte – a Teleki téren mûködött. A handlék királyát Bereményi Géza író a saját nagyapjáról mintázta, és lett figurája az Eldorádó címû film révén nemzetközi hírû. Ám 1949-ben, a pártállam kezdetén a „szocializmust megfertôzô szellemisége” miatt átköltöztették az Ecseri útra, majd városrendezési okokra hivatkozva még kijjebb, a Nagykôrösi úti egykori szeméttelep helyére került. Nevét azonban megtartotta, ma is Ecserinek ismeri a város, még a turistatérképek is így hivatkoznak rá. A hét minden napján nyitva van, de leginkább szombaton érdemes odalátogatni. Olyankor már hajnaltól elözönlik a zsibárusok, fedett és nyitott részén egyformán óriási a tömeg, és a Sztálin-szobortól a lovagi páncélig, a szökôkúttól az értékes festményekig minden kapható. Korábban használt ruhákra, háztartási eszközökre és mûszaki cikkekre specializálódott, ma a mûkereskedôk elsô számú beszerzési helye, ahol az eladó tökéletesen tisztában van a portékája értékével, mégis belemegy a hosszas alkudozásba, az áru pedig nem ritkán az elôször bemondott ár negyedéért cserél gazdát. Maga a hely egy faluszéli vásárra hasonlít, tulajdonképpen egyszerû, ócska bódésorból, lepukkant asztalokból áll, az atmoszférája azonban olyan karakteres, hogy aki egyszer idejön, az sosem felejti el: izgalmas, zajos, eleven történelemkönyvvel találkozhat itt.

A 21. század eleje Budapesten új városi mûfajt teremtett: megjelentek a romkocsmák. A SzimpFotó: © Gordon Eszter

típusának korszerû, 21. századi átirata, egy árkádsorokkal körülvett, földszintes központi csarnok fogja egybe a kisebb és nagyobb boltokat, árudákat. A terrakotta színû, belül egybefüggô, földszintes épülettestet világos tónusú, látszóbeton oszlopsor veszi körbe, a déli oldalon az árkád mögötti nagy üvegfelületek törik meg az oszlopok monotóniáját, a keleti oldalon pedig önálló üzletek sorakoznak az árkád mögött. Egyszerû, józan építészeti gondolat formálta, ami szabadon hagyja érvényesülni a piac mozgalmas életét. A Peschka Alfréd tervei alapján épült objektum további fejlesztéssel hamarosan közösségi térré bôvül.

PESTERZSÉBET sokáig önálló város volt, az 1920-as években alakult ki a központja a névadónak szentelt templommal és mellette, a korábbi piactér helyén, a mai Tátra téren egy impozáns méretû vásárcsarnokkal. Vermes József tervein a budapesti történeti piaccsarnokok többhajós, galériás szerkezetének egy korszerûbb változata rajzolódott ki, a két világháború között divatossá vált art deco ízlése szerint. Az építész valószínûleg a párizsi világkiállításon szerzett élmények hatására alakította a csarnok már majdnem kész homlokzatát inkább lépcsôzetesre. Ezzel a legfrissebb stílusújdonságot egyenesen egy Budapest melletti kisváros piacterére hozta. A méltóságteljes épület elôtt ma tarka piaci sátrak sorakoznak, kellemes városi teret hozva létre az 1950-tôl már Budapestbe tagozódott – de kisvárosias miliôjét máig megôrzô – városrésznek.

Budapest egyik legismertebb piaca, az ECSERI HASZNÁLTCIKK PIAC neve dacára nem az Ecseri úton, hanem a Pestrôl dél felé kivezetô M5-ös autópálya közelében, a Nagykôrösi úton

12

Fotó: © MitteComm.com

A FÔVÁROS ÉL É SK AMR ÁI

piac jóval nyugodtabb, csöndesebb hely, mint a Szimpla kertje, de az elhagyott iparudvar romantikus hangulata olyan erôs, hogy néhány hét alatt a város egyik kedvenc helye lett. Maguk a termelôk kínálják az áruikat, mindenbôl kóstolót kérhetünk és szívesen beszélgetnek a vevôkkel a biogazdálkodásról.

Világháborúk ide, szocialista gazdaság oda, a budapesti vásárcsarnokok a 20. század minden válságát túlélték, és ma ismét virágkorukat élik.

Ott lüktet bennük a város története és mindenkori hangulata, készen arra, hogy magával ragadja az ide látogatót.

A mai „Tangó”

Szimpla Piac

Fotó: © MitteComm.com

la a zsidónegyed közepén, a Kazinczy utcában néhány éven belül belakta a szomszédos bérházak között addig üresen álló udvart, így született meg a Szimpla Kert, a rétegkultúrákra nyitott elsô „posztmodern mûvelôdési ház”, hangulatos designelemekkel, koncertekkel, kulturális programokkal, és hamarosan olyan nemzetközi ismertsége lett, hogy a Lonely Planet útikalauz 2011-es közönségszavazatai a világ harmadik legjobb bárjának választották. 2012-tôl vasárnaponként itt mûködik a SZIMPLA PIAC, különleges háztáji áruk pompás és hangulatos lelôhelye, ahol a biogazdaságok legjavából származó sajtok, mézek, fûszerek, gombák, zöldségek, gyümölcsök, szörpök széles választékát lehet találni. A vasárnapi piaci élményhez élôzene is társul, be lehet szállni a közösségi fôzésbe, megreggelizni a biokészítményeket kínáló boltocskában, ingyenes kávé- vagy borkurzust hallgatni, beszélgetni a saját portékájukat áruló gazdákkal, vannak gyerekprogramok, és egy Közös Lábos nevû gyûjtôben a civil kezdeményezésekre fölajánlott adományokat gyûjtik.

Ma a Szimpla Piac képviseli azt a közvetlen kapcsolatot a nagyváros és a vidék között, amit száz éve a szabadtéri piacok.

Hasonló ötletbôl jött létre a Corvin negyedhez közeli Tûzoltó utcai sörözô fedett udvarában a PANCS-GASZTROPLACC, ami már teljes egészében a környezet- és egészségtudatos közönséget célozza meg. Vasárnaponként ôstermelôi piacasztallal és adománygyûjtô közös fôzéssel várja azokat, akik vegyszermentes alapanyagokra, házi készítésû lekvárokra és sajtokra, vegán ételekre és általában egészséges, minôségi termékekre vágynak. A romkocsma udvarában mûködô termelôi

13

14 Fotó: © Gordon Eszter

Budapest kapujában:

Ráckeve

A Csepel-sziget fôvárosaként emlegetett Ráckevére érdemes szerdán vagy szombaton a reggeli órákban érkezni, mert az év minden szakában ilyenkor tartják a part mentén a csónakos piacot. Neve abból az idôbôl származik, amikor még ladikokból árulták portékáikat a környékbeli termelôk, és többnyire a vízen érkeztek a vásárlók is.

A Dunán kajakozók, kenuzók manapság is szívesen kikötnek itt, hogy beszerezzék a gazdák házilag elôállított finomságait a sajttól a húskészítményeken át a lekvárokig és kiskertekben termesztett zöldségekig.

A kereskedôk ma már autóval fuvarozzák áruikat a Szegedi Kis István sétányra.

Hoznak eladni szánt élô állatot és virágot is, idényben palántát, könyvet, padlásról vagy valamilyen hagyatékból elôkerült dísztárgyat.

Vízparti piac a fák között

15

CSÓNAKOS PIAC, PARTRA VETVE Nászajándék – királynôknek Szöveg: Mátraházi Zsuzsa • Fotók: Gordon Eszter

A Budapesttôl nagyjából ötven kilométerre fekvô településre a látogató autóval a ráckevei Árpád hídon át érkezhet, amely a Soroksári Duna-ág fontos hídja.

Aki pedig a H6-os HÉV-vel fut be a fôvárosból, az elôször a Ráckeve történelméhez szorosan kapcsolódó Savoyai-kastélyt fogja megpillantani. A Csepel-sziget a XIV. századtól a mindenkori királynéknak juttatott nászajándék volt.

16

BUDAPE ST K APUJÁBAN A XV. század közepén a török elôl menekülô szerbek, vagyis rácok költöztek ide, akik az Al-Duna menti Kevébôl indultak útnak, innen ered az elnevezés: Ráckeve a Csepel-szigeten. Az egyik legjelentôsebb helyi mûemlék a szerbek által épített, 1487-ben felszentelt templom, amely az ország egyetlen gótikus – bizánci hangulatú freskókkal dúsan díszített – ortodox temploma. A városban dúló tûzvészek megkímélték, de a legenda szerint csoda is kellett hozzá, hogy máig fennmaradjon. A Magyarországot megszálló törökök, mint a többi templomot, ezt is le akarták rombolni. Egy ja-

A kistermetû Savoyai 73 évet élt. Agglegénységet sohasem adta fel, szabadidejét a mûvészeteknek és a tudománynak szentelte. Az 1697-es gyôztes zentai csatát követô évben tizenötezer forintot áldozott a Csepel-sziget megvásárlására, és Ráckevén a francia Vaux-le-Vicomte kastély alaprajz szerinti mását készíttette el a kor jeles építészével, Johann Lukas von Hildebrandttal, de ô maga sohasem kereste fel az olasz és francia hatást magán viselô barokk stílusú palotáját. A kupolát eredetileg zsindely fedte, ezt késôbb rézlemezre cserélték.

A terasz korlátját mitológiai alakok díszítik, közülük a

nicsár belevágta fegyverét az egyik ikonba, és a legenda szerint azonnal meghalt, amint a megrongált Isten házából kilépett. Társai ettôl fogva rettegve kerülték el az épületet.

A százötven éves magyarországi török hódoltság a zseniális hadvezérként számon tartott Savoyai Jenô (eredeti nevén: Eugène-François de Savoie-Carignano) irányította hadjárattal ért véget. A francia születésû herceg húszévesen kegyvesztett lett XIV. Lajos udvarában, így I. Lipót német-római császárnak ajánlotta fel szolgálatait. Komoly szerepe volt az osztrákok nagyhatalmi pozíciójának megszilárdításában és abban is, hogy a Magyar Királyság a török uralom alól kiszabadulva a Habsburg Birodalom tartománya lett.

középsô feltehetôen Savoyai Jenôt ábrázolja. A mellvéd fölött a hercegi címer helyezkedik el.

Savoyai 1736-ban meghalt, az épület a koronára, késôbb az államra szállt, de mostohán bántak vele.

Használták raktárnak, magtárnak. Az 1970-es években, amikor hozzáláttak a felújításához, már majdnem összedôlt. Eredeti tervek híján a megmaradt elemekbôl és hasonló építményekbôl tudtak következtetni arra, hogy milyen lehetett új korában.

A belsô udvarban védett fák lombosodnak. A 2010-es években még szálloda és étterem, sôt építészeti-képzômûvészeti alkotóház mûködött az épületben, de ma csak a kerítésen kívülrôl tekinthetô meg. Mióta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelô tulajdona, zárva tart.

Balra: a Savoyai-kastély Jobbra: a János vitéz modelljének síremléke

17

ÔRÖLTESSÜNK BÚZÁT A ráckevei Árpád hidat 1897-ben avatták fel. Helyén valaha egy szétszedhetô fahíd állt, még korábban pedig ennek elôdje egy karókra erôsített, kötelekkel ellátott, repülôhídnak nevezett szerkezet volt, karótól karóig húzták kötélen a révészek az átkelésre rendszeresített bárkákat.

A háromcsuklós vasból való ívhidat Zielinski Szilárd tervezte. A II. világháború idején a visszavonuló magyar csapatok felrobbantották. A szovjet katonák a hídfôk mellett keskeny pontonhidat ácsoltak. Ez szolgálta a gyalogosforgalmat a dunai átkelôhely 1948– 49-es újbóli megépítésig, amelynek során a szintén lebombázott szegedi vasúti Tisza-híd roncsait is felhasználták.

A híd város felôli lehajtójánál egy ma már használaton kívüli neobarokk vámház áll, másik oldalán pedig az egyetlen vidéki Árpád-szobor. A nem messze ágaskodó Tûztorony az 1901-ben felhúzott díszes, szecessziós jegyeket mutató városházhoz tartozik. A 40 méter magas torony kilátóként szolgál, kísérôvel lehet felmenni a lépcsôsoron. (A téli idôjárási viszonyokra tekintettel a kilátó szezonálisan április elejétôl október második hétvégéjéig tart nyitva.) Fent az ôrök régen kályhánál melegedtek, ölben vitték fel a tûzifát. Éberségük jeleként negyedóránként meg kellett kondítaniuk a kis harangot. Tûz esetén a hangjelzés mellett piros zászlót tûztek ki abba az irányba, ahol égett valami.

Derült idôben a Velencei- és a Budai-hegység, Százhalombatta éppúgy tisztán kivehetô odafentrôl, mint a kiskunlacházi templom. A Pokolhegy nevû városrész a szerencsés turistáknak olyan színben mutatkozik meg, amilyennek a pokol tüzét képzeljük. A látványhoz sze18

les idô és a felkapott homokot vörösre festô alkonyati napfény szükséges. Egy másik legenda szerint a tatárjárás idején egy asszony megjósolta, hogy aki itt marad, pokoli szenvedés után pusztul el. A lakosság egy része elmenekült, de aki nem hallgatott a jövendölésre, azt lemészárolták a tatárok.

A ráckevei hídtól nem messze horgonyzó mûködôképes hajómalom-rekonstrukció századokkal röpít vissza az idôben. A betelepült szerbek virágzó mezôvárost hoztak létre, és az egyik legjobban mûködô céh a molnároké volt. A Duna sodrása által hajtott hajómalmok akkoriban a fél Alföld gabonáját ôrölték. A tetôszerkezete alapján háznak tetszô faépítményekbôl negyven horgonyzott errefelé. A gôzmalmok elterjedése és a víz erejének csökkenése miatt nyugdíjazták ezeket a szerkezeteket. A ráckevei molnárok leszármazottai 2007 decemberében alapítványt hoztak létre az ôsi mesterség emlékének ôrzésére, és a régi rajzok és kallódó régi alkatrészek felhasználásával 2010-re megépítették az utolsó hajómalom most is látogatható és mûködô mását. (Az ôrlés vasárnaponként személyesen is megtekinthetô.)

KÖLTÔ, FESTÔ, FOTOGRÁFUS Irodalmi legenda is fûzôdik Ráckevéhez. Az 1848-as forradalom híres költôje, Petôfi Sándor romantikus elbeszélô költeménye, a Kacsóh Pongrác által meg is zenésített János vitéz figuráját a hagyomány szerint élô személyrôl, a ráckevei Horváth Nepomuki János nevû huszárkapitányról mintázta. Árva fiú volt János, és amikor I. Ferenc császárnak a francia forradalom és a jakobinusok elleni háborúban szüksége volt katonákra, a rendelet szerint Ráckevének három lovas huszárt

BUDAPE ST K APUJÁBAN kellett kiállítania teljes felszereléssel. A szabók céhe Horváth N. Jánost ajánlotta, akinek 12 évi szolgálatot kellett vállalnia a városért, de ô úgy beleszeretett a katonáskodásba, hogy az elrendeltnél egy évtizeddel tovább kalandozott. Az ô történetében is szerepel beteljesületlen szerelem: Piringer Juliska volt Iluska modellje. Horváth és a képzeletbeli János vitéz sírját egyaránt gondozzák a ráckevei temetôben. Történetük dokumentumai az Árpád Múzeumban lelhetôk fel.

A XVIII. század második felében épült, copfstílusú Keresztelô Szent János-templom összesen 640 négyzetméternyi falfelületet elfoglaló szekkóit (ezek száraz felületre felvitt freskótechnikával készült képek) Patay László Munkácsy-díjas festômûvész készítette. A komarnói születésû, de Ráckevén letelepedett alkotó nevét viselô városi képtár az Árpád-híd lábánál fogadja a látogatókat. Elôzetes egyeztetés alapján (telefonszám: +36/24/424053) a Patay-ház is bejárható.

Ráckevével gyakorlatilag egybeér Szigetbecse, ahol gyermekkorának nagy részét töltötte a budapesti születésû világhírû fotómûvész, André Kertész. Az 1936-tól Amerikában élt fotográfus halála után két évvel, 1987ben nyílt meg itt emlékmúzeuma. A Szigetbecsére hagyott 120 képét és személyes tárgyait bemutató tárlat kedvéért messze földrôl zarándokolnak ide mûvészetének rajongói.

A nyári idôszakban érkezôk a szigetbecsei szabadstrandon fürdôzhetnek is. De szigettúrára is mehetnek. Ráckeve központjától délre egy kis révállomásról indulnak a motorcsónakok, amelyek a Senki-szigetre furikázzák utasaikat. Ezt a hal alakú, másik nevén Kerekzátonyt a múlt század elsô felében vehették birtokukba az emberek, amikor a Tassi-zsilip megépülésével már nem kellett tartani a víz ingadozásától. A zárt mikrokörnyezet, a háborítatlan élôvilág vonzó a város nyüzsgésébe belefáradt emberek számára.

A kicsit távolabbi, két kilométer hosszú Angyali-szigetet sás és nád szegélyezi, csak a stégek árulkodnak

az emberi jelenlétrôl. A természetvédelmi terület szárcsák, búvárvöcskök, vízicsibék, hattyúk, dankasirályok, vadkacsák, békák, vízisiklók, vidrák, teknôsbékák kedvelt lakhelye, és a vándormadarak is szívesen választják átmeneti otthonul. Tizenötféle madárfajt lehet megfigyelni természetes élôhelyükön. Nem csoda hát, ha Mátyás király erre hajózván a monda szerint így kiáltott fel: „Ez egy angyali hely!”

Aki pedig a vadregénynél jobban kedveli a kényelmet és hosszabb tartózkodást tervez, jó minôségû, négycsillagos szállodákat és AquaLand néven télen-nyáron nyitva tartó termál- és élményfürdôt talál a városban és környékén.

A felújított hajómalom őrlőszerkezete

19

20

Fotó: © NoGravity Dance Company

Kulturális negyed Ami ma természetes, az negyven évvel ezelôtt korántsem volt az. A nagyszabású produkciókat bemutató Mojszejev együttes, a zengô hangú Paul Robeson, a légies balerina, Maja Pliszeckaja fellépése, a „keleti áramlat” jelentette a sztárparádét Budapesten.

1980-ban, labilis gazdasági helyzetben találta ki két vállalkozó szellemû szakember a BTF-et, a Budapesti Tavaszi Fesztivált. 1981-tôl világhírû muzsikusok, színházak, táncosok elképesztô sokaságát invitálta az eseménysorozat Budapestre, addig nem látott alkotásokat mutatott be a múzeumokban. A BTF külsejében megfiatalodva, tartalmában a hagyományt sem feledve negyvenedik alkalommal várja a hazai és nemzetközi publikumot. Áprilisban Budapest fesztiválváros, de a múzeumok a fesztiválprogramokon kívül is nemzetközi kapcsolatokon alapuló kiállításokkal vonzzák a nagyérdemût.

NoGravity Dance Company: Aria „Lényegében trükkszínház”

21

AZ ALAPÍTÓK ÁLMA

Alkotók és alkotások választékos megjelenítése Negyven éve indult útjára a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely négy évtized alatt lenyûgözô karriert futott be: Európa nemzetközi rangú kulturális ünnepeinek listáján az elsôk között áll. Érdemes felidézni az 1980-ban eltervezett és 1981-ben már talpra is állt fesztivál születésének körülményeit.

Fotó: © MTI 1980

II. János Pál pápa ellen kísérelnek meg – szerencsére – sikertelen akciót. Megalakul az amerikai Metallica és a magyar KFT együttes. Ebben az évben Elias Canetti nyeri el az irodalmi Nobel-díjat. Csehszlovákiában romlik a gazdasági teljesítmény, Romániában számos termékre jegyrendszert vezetnek be.

A magyar gazdaság súlyos fizetési válsággal küzd, amit titkolnak. Az ország szebbik arcát kívánja mutatni a világ felé: már készülôben van az 1982es rendelet, amely liberalizálja a magyarok utazását: meghívólevél nélkül évente mehet Nyugatra a honpolgár.

Ilyen körülmények között két jegyzett idegenforgalmi szakember, Lengyel Márton és Kiss Imre álmodta meg 1980-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivált (BTF). A korábban turisztikai holtszezonnak elkönyvelt télutói, kora tavaszi szállodaforgalom fellendítését tûzték ki gazdasági célként.

Az elsô, az 1981-ben megrendezett fesztivál programjának jó apropót adott a Bartók-centenárium.

Emellett a hosszú külföldi távollét után elôször hazalátogató emigráns magyar mûvészek rendszeres szereplését, valamint a nemzetközi kulturális élet csillagainak budapesti vendégjárását tekintették a BTF fundamentumának.

1980 és 1981 – fontos és izgalmas évek. Néhány kiragadott példa: 1980-ban egyhetes ûrutazás után visszatér a földre az elsô (és máig utolsó) magyar ûrhajós, Farkas Bertalan. John Lennont meggyilkolja Marc David Chapman. A nemzetközi irodalmi világ elveszíti Jean-Paul Sartre francia egzisztencialistát, a lengyel költô, Czeslaw Milosz irodalmi Nobel-díjat kap. A Magyar Televízió kulturális magazint indít Stúdió ’80 címmel és felavatják az Örs vezér téren az elsô nyugati stílusú üzletházat, a Sugárt.

1981 – mondhatni – a merényletek éve, kettôt kiemelünk: Ronald Reagan amerikai elnök, illetve 22

Fotó: © Mbftk.hu

Lengyel Márton

K ULTUR ÁL IS NEGY ED

Már az elsô eseménysorozatok is valóra váltották az alapítók álmait: a mûvészetek széles spektrumának vonzereje, az alkotók és alkotások választékos megjelenítése, a világsztárok meghívása és az ifjú tehetségek felkutatása a kulturális turizmus népszerû célállomásává avatta Budapestet.

1981 és 1990 között a fesztivál gazdája az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH), szervezôje az Idegenforgalmi Propaganda- és Kiadóvállalat (IPV) volt. A nagyjából egykorú, alkotóereje teljében lévô tandemben Lengyel Márton a turizmust, Kiss Imre pedig a kulturális menedzsmentet.

Lengyel Márton külkereskedelmi tanulmányok után 1968 táján került a turizmus közelébe. Ezen a területen jelentôs karriert futott be, kutatóként, felsôoktatási oktatóként, intézményalapítóként egyaránt elismerték. „Páratlan volt az alkalom, annál rövidebb idô jutott az elôkészítésre” – emlékezett vissza a BTF alapítására. – Tudtuk, hogy akkor lesz sikeres a

Fotó: © mupa.hu

Kiss Imre

Az első fesztivál főszereplője Bartók Béla volt.

Balra: Ferencsik János vezényli az Állami Hangversenyzenekart

A fából faragott királyfi – Keveházi Gábor

Fotó: © Mbftk.hu

Fotó: © Mbftk.hu

rendezvény, ha sikerül Budapestre csábítanunk a vezetô nyugati sajtóorgánumok tudósítóit. Az elsô fesztiválok, amelyek a magyar kultúra sokszínû keresztmetszetét mutatták be és amelyekre olyan nagynevû mûvészeket is sikerült hazacsábítani, mint Cziffra György, Amerigo Tot vagy Victor Vasarely, szép sikert arattak.” Egyik munkatársának megjegyezte: tudod, mi már rég nem leszünk, amikor BTF még mindig lesz. Lengyel valóban nincs már, 2015-ben távozott az élôk sorából.

A 2012-ben elhunyt Kiss Imre 1991-ig vezette Országos Filharmóniát, 1996 és 2001 között a Magyar Állami Operaház ügyvezetô igazgatói, valamint megbízott fôigazgatói posztját töltötte be. 2001 és 2003 között a Vígszínház ügyvezetô igazgatója volt. Közben röpke „magánkurzust” vett Bécsben, a Musikverein híres mûvészeti menedzserétôl, Thomas Angyantól, a Balaton mellôl származó Ángyán Tamástól. 2003 októberében

kinevezték az újonnan létrejött Mûvészetek Palotája, a Müpa vezérigazgatójává. E tisztségét 2011 márciusáig látta el, amikor megromlott egészségi állapota miatt kérte felmentését. Munkássága elismeréseként 2010 ôszén a Francia Köztársaság Mûvészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával tüntették ki. Mûvészeti értékteremtô tevékenysége elismeréseként 2011-ben Prima Primissima életmûdíjat kapott. Az ISPA életmûdíjával 2010ben jutalmazták (a világ legrangosabb elôadómûvészeti intézményeit és meghatározó személyiségeit tömörítô szervezet). A laudáció záró szavai: „… addig lesz mûvészet a világon, addig születnek remekmûvek, katartikus elôadások, míg olyan mûvészeti menedzserek vannak köztünk, mint Kiss Imre. Hiszem, hogy olyan világban nem szeretnénk élni, amelyben nincs mûvészet.”

23

„KÉZMÛVESNEK TEKINTEM MAGAM” Szöveg: Szentgyörgyi Rita • Fotók: NoGravity Dance Company

Az évfordulós fesztivál egyik kiemelkedô eseménye a táncosokból, akrobatákból, zenészekbôl, énekesekbôl álló olasz NoGravity Company Aria címû show-ja. Pergolesi, Riccardo Broschi, Monteverdi, Vivaldi éteri szépségû zenéje, a cirkuszi produkciók, a háromdimenziós koreográfia, a levegôben repülô táncosok, a jelmezek eleganciája visszahozza a színpadra a barokk korszak varázslatos és kifinomult színházát. A római székhelyû társulat alapítója, szellemi atyja, polihisztor alkotója Emiliano Pellisari a világon egyedülálló összmûvészeti elôadásokat hoz létre saját fejlesztésû színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével, amelyekre mintha nem vonatkozna a gravitáció ereje.

Szembetûnôen eklektikus a pályafutása, írt színdarabokat, forgatókönyveket, irodalmi díjakat nyert, a filmgyártásba is belekóstolt. Jelenleg koreográfus, rendezô, díszlettervezô minôségben jegyzi a NoGravity produkcióit. Honnan ez a sokoldalúság?

Egyszerre átok és áldás, hogy ennyi mindennel foglalkozom. Néha úgy érzem, hogy egy démon kerít hatalmába, és nem tudok ellenállni a kísértésnek.

Az írás kézenfekvô kezdet volt a számomra, részben amiatt, mert édesapám újságíró volt. Az önkifejezés költségkímélô módja papírra vetni a gondolatainkat. A leírt szavaknak konkrét megvalósulását nyújtotta a színház. Néhány darabom díjakat is nyert, de közben nem volt pénzem, amibôl eltartsam magam. Így jött képbe a film, fôként a produkciós szervezés, pusztán anyagi megélhetésbôl.

Igazat szólva, az egyik lehetôség hozta a másikat.

A vizuális mûvészetek kézmûvesének vallja magát. A szerénység mondatja ezt önnel?

Túl sok úgynevezett mûvészlelkû értelmiségi van a világon, akik mûvésznek hiszik magukat anélkül, hogy tehetségük lenne. Kézmûvesnek tekintem magam abban az értelemben, hogy soha nem veszítettem el a realitásérzékemet, nem akartam semmilyen belterjes körhöz tartozni. Úgy vélem, nem ártana hátralépni, és visszatekinteni a múltba, példát venni a nagy mesterektôl, akik remekmûveket alkottak, mégis kézmûvesnek tartották magukat.

24

Milyen elképzelésekkel vágott bele a NoGravity Company létrehozásába?

Mint ahogy eddig életem során minden tevékenységem, úgy ez is egyszer csak bevillant az agyamba. A képzelôerô határtalan volta, a fantázia szüleménye, hogy azon kaptam magam, nekem az a dolgom, hogy újrafogalmazzam a nagy reneszánsz és barokk színház hagyományait. Feleségem, a társulat koreográfusaként kezdettôl partnerem volt ebben. Színpadképek, víziók, varázslatos effektek jelentek meg a képzeletemben. Idôvel megértettem, ahhoz, hogy megvalósítsam ezeket a belsô képeket, vertikális festményeket, szükségem van bizonyos effektek megalkotására, koreográfiai találmányokra. Így kezdôdött egy nagyon izgalmas, sok éven át tartó kutatómunka, ami a 17. század mechanikus találmányainak a tanulmányozásával indult és kivitelezésével folytatódott. Magad uram, ha szolgád nincs – ezen az alapon kialakítottam a saját házamban egy mûtermet vagy inkább stúdiót, ahol színházi gépeket kezdtem el fejleszteni.

K ULTUR ÁL IS NEGY ED Az illúzióteremtés eszközeként választotta azt a merész ötletet, hogy légtornászként repítse magasba a táncosait?

Vertikális festészetnek nevezném a gravitáció „kiiktatását”, ami lényegében az élôképek megalkotásának az igényébôl született.

A reneszánsz óta Itáliában hosszú évszázadokra visszanyúló hagyománya volt azoknak a színpadtechnikáknak, amelyeknek a használata elbûvölte a királyi, hercegi udvarok közönségét. Manapság a rácsodálkozás öröme gyakran hiányzik a vizuális mûvészeti alkotásokból, legyen az színház, opera, film.

A modern, kortárs mûvészeteket ugyancsak tanulmányoztam, de nem fedeztem fel bennük sok örömet. A reneszánsz és a barokk színházban találtam rá a saját világomra, nyelvezetemre, amely Itália és az egyetemes kultúrtörténet legszebb és legkreatívabb korszaka volt. Szerettem volna visszacsempészni a vizuális hatások, az illúzió mûvészetének teljességét.

Sokan kíváncsiak arra, hogy milyen színpadi trükköket, mechanikai hatásokat alkalmaznak a lebegés illúziójának a megteremtéséhez.

A színpad alatti térben található csiga- és kötélrendszerektôl a kulisszakocsikra felszerelt emelôkön át a tükrökig, a világítástól a szélgépekig széles skálája van a perspektivikus hatáskeltésnek.

A NoGravity csapatának eddig legismertebb produkciója a Dante Isteni színjátéka nyomán készített „szenvedés- és szenvedélytrilógia” – ahogy egy francia kritikus nevezte.

Bach, Mozart, Bernstein zenéjét is elegyítette ehhez a 21. századi akrobatikus látvány show-hoz.

Olasz lévén büszkén vállalt identitásom ez a Dante-fantáziajáték. A maga nemében unikális vállalkozás, amivel szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a NoGravity letette a névjegyét a világban. Az Egyesült Államoktól Kínáig ma is turnézunk vele. Ez volt az elsô elôadásunk, amelyikbe belepakol-

Névjegy A római születésû ös�szmûvész, koreográfus, rendezô, díszlettervezô, producer, Emiliano Pellisari kezdetben filozófiai tanulmányokat folytatott. Apja halálát követôen kénytelen volt abbahagyni a tanulmányait, és asztalosként, vízvezetékszerelôként, villanyszerelôként dolgozott. Színházi és filmes tapasztalatokra is szert tett, mint színpadi szerzô, gyártásvezetô, forgatókönyvíró. A reneszánsz és a barokk kori színház iránti érdeklôdése vezetett a NoGravity technika megtervezéséhez.

2005-ben jelentkezett az elsô önálló produkcióval, a Daimon Project show-val, amihez római mûvész barátaiból toborzott táncosokat. 2008-ban találkozott Mariana Porceddu táncossal, koreográfussal, akivel megalapították a NoGravity Company-t. A húsz fôs, táncosokból, akrobatákból, zenészekbôl álló társulat emblematikus védjegye az Isteni színjáték trilógia, amellyel tíz éve járják a világot.

tuk az idôvel névjegyünkké vált optikai illúziókat, effekteket, festményszerû koreográfiát. 2006-tól 2011-ig, öt éven keresztül tartott az alkotófolyamat. Az eredeti négy és fél órás változat mellett készült belôle egy másfél órás változat is.

Legújabb produkciójuk, a barokk zenemûvek nagyszerûségének adózó Aria esetében mi volt a kiindulópont, a vezérfonal?

Egy hamisítatlan barokk elôadást akartam létrehozni zenészekkel, akik aktív szereplôi a játéknak.

Impozáns, meghökkentô, egyszerre humoros és költôi világot képzeltünk el az Aria dizájnerével, Bujdosó Nórával, aki káprázatos, rafinált jelmezeket tervezett ehhez a könnyed, légies zenei és vizuális utazáshoz. És nem utolsósorban szándékomban áll a fiatalokat is megszólítani, megmutatni nekik, hogy ami régi, az nem feltétlenül idejétmúlt vagy unalmas.

2020. április 16., 19.00 Nemzeti Táncszínház

25

A NOGRAVITY LÉNYEGÉBEN TRÜKKSZÍNHÁZ

Fotó: © NoGravity Dance Company

A minimalista kísérleti mozgásszínháztól a groteszk, grandiózus látványelemekkel dolgozó nagyszínpadi produkciókig számos prózai és zenés mûfaj vizuális világát jegyzi a magyar látvány- és jelmeztervezô. Bujdosó Nóra az olasz NoGravity Dance Company Aria címû barokk zenére épülô multidiszciplináris látványszínházának concept designját is készítette. Az elôadást a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Zsabó Fesztivál részeként mutatják be.

Hogyan került kapcsolatba Emiliano Pellisari társulatával?

A római Accademia di Belle Arti látványtervezô szakos ösztöndíjasa voltam, emellett párhuzamosan dolgoztam magyarországi színházakban díszlet- és jelmeztervezôként. Egy olasz díszlettervezô, Paolo Ferruzzi (a látványtervezô tanszék vezetôje, mesterem) jóvoltából lehetôségem nyílt Rómában több kulturális-mûvészeti eseményben részt venni. Kooperálni a torinói Marcido Marcidoris e Famosa Mimosa címû társulattal a római Teatro Arvaliában a Nei lago dei leoni címû elôadásban, ami meghatározó élmény volt számomra. Ô ajánlott be a vizuális táncszínházzal foglalkozó NoGravity Dance Company alapítójának, Emiliano Pellisarinak is. A társulat eleinte inkább csak az emberi testtel dolgozott, a testmezt viselô táncosokkal vizuális kompozíciókat hoztak létre. Idôvel szerették volna látványelemekkel bôvíteni repertoárjukat.

A Dante-trilógiájuk Paradiso elôadásához kerestek jelmeztervezôt, próbaképp egy angyalszárnyat kellett megtervezni és kivitelezni. Azzal nyertem el a megbízást, hogy egy speciális effekttel bíró, világítós angyalszárnyat terveztem, amit Terebessy Tóbiás formatervezôvel (a Medence Csoport tagjával) kiviteleztünk. Mindig is szerettem a nem szokványos megoldásokat és anyagválasztásokat. Szinte szobrászati feladat volt ennek a sok rétegbôl álló, hártyaszerû nejlonokból, hálós anyagokból összerakott szárnynak a kivitelezése, ami a fény által 26

még áttetszôbb, fátyolos, lebegô, légies hatást nyújtott. Emiliano kedvelte a speciális látásmódomat, ezért együttmûködésünk azzal folytatódott, hogy meghívott itáliai turnéjukra. Assisiben a régi elôadásaihoz vizuális jegyzeteket készítettem a látványvilág bôvítésére. Ezt követte a felkérés az Aria látvány- és jelmeztervezésére, amihez koncepciós terveket készítettem.

Miben számított kihívásnak a gravitáció hatását színpadi trükkökkel „kicselezô” látványtér és a jelmezek megalkotása az Ariában?

Teljesen speciális feladatról van szó, hiszen a NoGravity lényegében trükkszínház. Vizuális illúziókkal, optikai csalódásokkal és furcsa térélményekkel kísérleteztünk. Sokféle látványsík vetül egymásra függôlegesen és vízszintesen is. Nem fordulhat elô, hogy például egy drapéria „lebuktasson” egy effektet. Felvethettem inspirációs ötleteket a látványelemekhez, amelyeket Emiliano és koreográfus társa, Mariana Porceddu felhasznált a koreográfiában. Emberi testre felöltött ruhadarabok helyett a jelmezek valójában az emberi test köré szervezôdô látványelemek. Díszletelemmé is tágulnak, ugyanakkor egy díszletelem is képes jelmezként funkcionálni. Ennek a kölcsönhatása volt számomra igazán izgalmas feladat. A barokk részletgazdag stílusától elszakadva az elôadás vizualitása idôtlen, a jelmezek vonalvezetése stilizált, csak a sziluettben van utalás barokkos motívumokra. Emiliano Pellisari autodidakta színházcsináló, filozófiai vonalról indult, aki rajong a képzômûvészetért, letisztult formák, filozófiai szemléletmód jellemzi a témáit.

Sokféle mûfajban dolgozik. Milyen területek élveznek elsôbbséget?

Mindenféle mûfajt kipróbáltam már (performance, kísérleti mozgásszínház, vizuális táncszínház, látványszínház, próza, opera, operett, musical, tûzcirkusz, báb- és mesejáték, sci-fi,

K ULTUR ÁL IS NEGY ED

Fotó: © Gálos Viktor

reklámfilm, látványkoncert, show-mûsor, stb) és mindegyikben megtaláltam a szakmai kihívást. Általában rendezôi felkéréseknek teszek eleget, ám készítek fiktív terveket és koncepciókat is. A Színház- és Filmmûvészeti Egyetem Ódry Színpadán debütáltam jelmeztervezôként, 2005-ben Arisztophanész Lüszisztraté címû darabjában, amit Jordán Tamás rendezett.

Ott ismertem meg Horgas Ádámot, aki az elôadást koreografálta, vele azóta is folyamatosan együttmûködünk. Jelenleg George Orwell 1984 címû elôadását készítjük elô a Szegedi Nemzeti Színházban. Több évig dolgoztam Gothár Péterrel a Katona József Színházban, a Vígszínházban Shakespeare A makrancos Kata elôadásában valamint Fekete Gyula Excelsior! címû operájában. 2011-ben épp a BTF-en volt a mû ôsbemutatója. Göttinger Pállal is évek óta dolgozom, legutóbb

Puccini Gianni Schicchi címû operarendezéséhez készítettem rendhagyó jelmezeket. Vajdai Vilmos rendezésében a Jövedelmezô állás címû bemutatóra készülünk a prágai Divadlo pod Palmovkouban. Mindig kerestem a lehetôséget a kísérletezésre, a határterületek átlépésére, a szélsôségesebb látásmódra.

Fényruhákkal, víz-jelmezekkel, origami costume designnal, pop-up díszlettel is kísérleteztem már. Felszabadító élmény volt például, amikor Kaposváron a Palacsintás király címû mesejáték díszletét és jelmezét terveztem. Minden színpadi elemet úgy találtam ki, mintha egy konyhában játszódna a mese. Az erdôt felnagyított kanalakból, a székeket hajlított villákból oldottuk meg, a vásártéri kaloda egy nagy tojásszeletelô, a varázsló ûrhajója egy teatojás volt, a jelmezeken is mindenféle konyhai eszközök jelentek meg. Rózsavölgyi Zsuzsa és Tere-

Névjegy A Magyar Képzômûvészeti Egyetem Látványtervezô szakán diplomázott 2007-ben, ahol diplomamunkájával elnyerte a Best of Diploma és a MAOE látványtervezôi díját.

(Tanszékvezetôje Csanádi Judit, diploma konzulensei Szûcs Edit jelmeztervezô és Khell Zsolt díszlettervezô voltak.) A milánói Accademia di Belle Arti di BRERA szakmai ösztöndíjasaként Gastone Mariani olasz díszlettervezô irányításával Boito Mefistofele címû operájában mûködött közre. A Magyar Televízió látványtervezô munkatársa volt 2007-tôl 2009-ig. 2009-ben a Római Magyar Akadémián töltött negyedévet az Accademia di Belle Arti di Roma szakmai ösztöndíjasaként. Elvégezte a római Accademia di Belle Arti díszlet- és jelmeztervezôi specializációs kurzusát Paolo Ferruzzi és Francesco Zito vezetésével. 2013-ban elnyerte a Magyar Látványtervezôk Szövetségének Az Év Jelmeztervezôje díját. Folyamatosan dolgozik hazai és külföldi színházakban, cirkuszban, (reklám)filmekben és televízióban.

bessy Tóbiás a MU Színházban bemutatott Öreg tó címû kísérleti táncelôadásában audiovizuális szenzorokkal, valamint a fény és a szín kölcsönhatásaival kísérleteztünk. Projektorral különbözô színhômérsékletû fényeket vetítettünk a felemás jelmezekre (amik különbözô színhômérsékletû textilekbôl álltak), a létrejövô fényinterferenciák módosították az értelmezhetô színtartományt. Többször terveztem világítós jelmezeket, például Vajdai Vilmos Szerencsés flótás címû vígjátékához, Horgas Ádám Padlás, Csongor és Tünde, Szentivánéji álom címû elôadásához, Gulyás Dénes Don Giovanni operarendezéséhez, ahol az operaénekesnôk hártyaszerû ruháinak folyamatosan változott a színe az adott (zene)dramaturgiai és pszichodinamikai pontoknál, Mozart muzsikájának megfelelôen. A Juronics Tamás által rendezett Álomutazó címû sci-fi mesemusical a monumentalitása miatt volt izgalmas feladat, a kb. 1200 négyzetméter LED-fal elôtt lévô jelmezek lehetôséget adtak az eltúlzott, groteszk formavilágra, origami által inspirált vonalvezetésekre és felfújható jelmezkivitelezésre. Az ebben az elôadásban szereplô és röptetôszerkezettel belógatott Rippel Brothers tagjainak késôbb a Fôvárosi Nagycirkuszban bemutatott Tûzcirkusz címû akrobatikus elôadásához készítettem UV-printtel fluoreszkáló jelmezeket. Az Álarcos énekes show-mûsor magyarországi változatához is többféle technológiával gyártottunk a jelmezekhez és a maszkokhoz speciális látványelemeket (például laservágással, 3D-s nyomtatással, pixelenként programozható LED-világítással). Folyamatosan érdeklôdöm az innovatív dolgok és a modern technológiák iránt, az innováció szemléleti módjának fontos jellemzôje az interdiszciplináris megközelítés, ezért a látványtervezés kapcsán is fontosnak tartom a különbözô tudományos-mûvészeti és egyéb határterületekkel való kísérletezést.

27

ZENEMÛ A LEVÉLTÁR MÉLYÉRÔL Újkori, magyar vonatkozású világpremier Szöveg: Papp Timea • Fotó: Libor Svacek – box@fotosvacek.cz

Fotó: © LIBOR SVACEK box@fotosvacek.cz

Az Antonio Draghi partitúrafacsimiléjén remekül látszanak a bordó gyöngybetûk: Gli aborti della fretta – Az átkozott sietség. A mû legfôbb érdekessége eredeti bemutatója: 1681. november 18-án Ödenburgban, azaz Sopronban tartották, a pestisjárvány miatt Pozsonyból oda áthelyezett országgyûlés idején. Azon a diétán választották nádorrá Esterházy Pál herceget, a Harmonia caelestis szerzôjét.

Ondřej Macek cseh muzikológus, csembalómûvész és karmester Bécsben, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban folytatott kutatásai közben talált rá Antonio Draghi „magyar” mûvére.

A teljességében fennmaradt, komolyabb rekonstrukciót nem igénylô partitúra a zenei gyûjtemény azon részében rejtôzött, amely az I. Lipót (1640–1705) udvarában született operákat, oratóriumokat, kantátákat és egyéb mûveket tartalmazza.

Nyitánya nincs, ami abban a korszakban teljesen bevett szokásnak számított, a komponisták ugyanis könnyedén kölcsö28

nöztek maguktól elôjáték gyanánt például egy oda passzoló már meglevô szimfóniát.

Lipót német-római császár, magyar és cseh király uralkodása nem nevezhetô politikailag sikeresnek, de javára írható, hogy komoly mûgyûjtônek és kultúrafogyasztónak számított. Bécsben egymást érték a fényes ünnepségek, a népes Habsburg-família születésnapjai, névnapjai és persze, a protokolláris események, az esküvôktôl a díszszemléken át a külföldi vendégek látogatásáig. Ezekre alkalmi darabok születtek, amelyeket

K ULTUR ÁL IS NEGY ED

Fotó: © LIBOR SVACEK box@fotosvacek.cz

díszes kiállításban, gazdag kulisszák között, pazar jelmezekben, a pompás parkokban gyakran tûzijátékkal kísérve adtak elô. Lipót a gyûjteményét csupán befogadóként élvezte, a zenével azonban aktívan foglalkozott, maga is jeles komponista volt, ebben az idôben a Hofkapelle jelentôs fejlôdésen ment keresztül „a darabjai szintén megtalálhatók ebben az igen értékes anyagban. Bár én még nem játszottam vagy vezényeltem I. Lipót-mûvet, de több kiváló felvétel is elérhetô belôlük” – magyaráz rendkívüli lelkesedéssel Ondřej Macek, kulturális kontextusba helyezve a korszakot.

Az 1668-ban udvari zeneszerzôvé kinevezett Antonio Draghi szóban forgó kompozíciója serenata, az operához és a kantá-

tához közel álló kamaramû. Fôhôse egy allegorikus figura, a Sietség. Talán azért, veti közbe a karmester, mert a szerzônek gyorsan kellett dolgoznia. A zárlatban történik is szövegbeli utalás arra, hogy a Sietség Pannóniából Ausztria felé távozott.

A darabot Sopronban, III. Ferdinánd harmadik felesége, Gonzaga Eleonóra november 18-i születésnapja tiszteletére adták elô. A Mantovában született hercegnô és mostohafia, I. Lipót igen jó kapcsolatot ápoltak, köszönhetôen annak, hogy Eleonóra szintén nagy zenekedvelô hírében állt, ô kedveltette

meg a bécsiekkel az olasz operát. A librettót Niccolò Minato jegyezte, aki 1669-ben érkezett Velencébôl Bécsbe, és ott udvari költôként mintegy 170 librettót írt, leginkább az opera seria és a festa teatrale, azaz az alkalmi udvari spektákulumok mûfajában jeleskedve.

Sajnos, a bemutató idôpontján és helyén kívül más egyelôre nem tudható az elôadás körülményeirôl, de az valószínûsíthetô, hogy ez volt a második dramatikus jellegû olasz mû, amit Magyarország területén bemutattak. Akkoriban érkezett az opera Itáliából Közép-Európába, ahol helyi komponisták nem voltak. Érdekesség, hogy az elsôt, egy introduzione di ballót szintén Draghi komponálta. A L’albero del ramo d’oro (Az aranyágú fa) címût három nappal korábban, november 15-én ugyancsak Sopronban, Lipót névnapját köszöntve adták elô. „Milyen lehetett a színpad? Kik adták elô Az átkozott sietséget? Konkrétumaink erre nincsenek, csupán sejtéseink.

A serenata hordoz drámaiságot, de ne gondolkodjunk operai méretekben. Ehhez a mûfajhoz nem szükséges nagy elôadói apparátus sem az énekesek, sem a zenekar tekintetében, és szcenikailag, színház-technikailag sem igényel komoly hátteret, így akár ott is elôadhatták, ahol a királyi kíséret megszállt.

Például egy kastély vagy egy városi palota nagyobb termében, ahol a térbeli teatralitás eleve adott volt az építészeti kiképzés vagy a falak díszítése miatt. Izgalmas kérdések ezek, érdemes lenne magyar levéltárakban is kutatni, arisztokraták korabeli leveleiben, naplóiban, egyéb dokumentumaiban talán nyomokra lehetne bukkanni” – nyit a kutatásnak újabb távlatokat a zenetörténész-muzsikus. „Kétségtelen, hogy vannak ennek a korszaknak is megkerülhetetlen mûvei, stabil repertoárdarabjai, már-már slágerei. Egy évben hányszor tûzik mûsorra Bach János-passióját? Ezerszer?

Természetesen ez nem véletlen, hiszen a világ egyik legcsodálatosabb és legjobban megírt zenemûve. Vagy ott van Vivaldi Négy évszaka, szintén fantasztikus alkotás, népszerûsége indokolt. De emellett rengeteg darab vár felfedezésre vagy újra felfedezésre – elég csak arra gondolnunk, hogy Vivaldi-reneszánszról is csak a 20. század második felétôl beszélhetünk –, a barokk tárháza gyakorlatilag kimeríthetetlen” – szögezi le a cseh mûvész felhívva a figyelmet azokra a nevekre is, amelyek egyelôre csak a zenetörténészek vagy az elhivatottak számára csengenek ismerôsen.

2020. április 11. 19.30

Kiscelli Romtemplom

Névjegy Ondřej Macek 1991-ben alapította meg és azóta is vezeti Hof-Musici régizenei együttest. Repertoárjukon nem csupán a barokk sztenderdjei szerepelnek, hanem ritkán játszott darabok és igazi kuriózumok is, köszönhetôen a karmester kutatói ambícióinak, valamint annak is, hogy szorosan együttmûködnek a Český Krumlov-i kastéllyal, a Barokk Színházi Alapítvánnyal. A kastélyszínházban, amely a ritka mûködôképes barokk színházak egyike, rendszeresen tartanak elôadásokat. Az április 11-i, Kiscelli Múzeum-beli elôadásra Prágában folynak a próbák, majd rövid idôre visszatérnek Český Krumlovba, onnan érkeznek a parádés jelmezkollekcióval Budapestre.

29

„HA LISZTET JÁTSZOM, HAZAÉRKEZEM” Egy bécsi este Farkas Gáborral

Fotó: © Raffay Zsofia

Szöveg: Ur Máté

Farkas Gábor a Zeneakadémián lép fel április 15-én. A mûvész úgy érzi, hogy elsôsorban Liszt-játékosnak tartják, ebbôl a „skatulyából” a romantikus repertoárt nem feledve szeretne egyre sûrûbben kitörni.

A mostani koncert pedig erre kifejezetten jó példa.

30

K ULTUR ÁL IS NEGY ED Több éve már, hogy Farkas Gábor a Tokyo College of Music professzoraként Japánban él és dolgozik, de a tanítás mellett elkötelezett elôadó, koncerterezô mûvész, aki hazáját nem feledve rendre feltûnik a magyar színpadokon. 2018-ban ô volt az, aki bemutathatta Budapesten a Steinway legújabb fejlesztésû hangszerét, a Spiriót, valamint ôsszel egy nagyszabású Chopin-koncertet is hallhatott tôle a magyar közönség, amelynek mûsorán legújabb lemezérôl válogatott. A felvételrôl szólva úgy fogalmazott, hogy „Liszt, Schumann és Chopin a romantika legkiválóbbjai, pályatársak, barátok, egymást inspiráló mûvészek voltak, akik mûvészi értelemben a legközelebb állnak hozzám. Elsô szólóalbumomon Liszt-darabok szerepeltek, sok más után pedig Schumann következett. Azt hiszem egyértelmû volt, hogy most milyen zenei anyaghoz kell nyúlnom.”

A Budapesti Tavaszi Fesztiválon nem elôször láthatjuk-hallhatjuk, önálló koncertjei már-már hagyományosnak mondhatók. Az idei fellépés programját böngészve pedig valóban a szigorú értelemben vett romantikus zongorairodalom remekeitôl való eltávolodás figyelhetô meg, amit nem csak az est címe erôsít, de maga a mûvész sem tagad, hiszen mint mondja „egyre többet szeretnék foglalkozni az úgynevezett bécsi repertoárral, a mûsor pedig ennek a hosszabb távú tervnek az elôszele”. És hogy miben is nyilvánul meg a Haydntól Mozarton és Beethovenen át egészen Schubertig terjedô új repertoárhoz való közelítés? Farkas Gábor Schumann szakavatott tolmácsolójaként veszi újra elô a Bécsi farsang címû darabot, amelyben az új, kifejezetten a szerzôre jellemzô romantikus költôi tartalommal dúsított hangzás egyfajta sajátosan hagyományos szonátaformába kényszerül. Ezt egészíti ki Négy impromptu, méghozzá Schubert tollából, e darabok szintén a megszokott formai keretek feszegetéseinek bizonyítékai. Nevében és hangulatában is a programba illik Schubert másik, Bécsi esték címû kompozíciója, Liszt átiratá-

ban. „Amellett, hogy sokrétûnek kell lenni, mert az élet rövid, a zongorairodalom pedig szinte bejárhatatlan, a romantika mindig is a szívem csücske marad” – fogalmaz Farkas Gábor, magyarázva ezzel Liszt jelenlétét, majd hozzáteszi, hogy ôt „azért sem hagyhatom ki, mert ha Lisztet játszom, akkor érzem igazán úgy, hogy hazaérkeztem”.

A változatos, ám belsô íven felépülô koncertet egy ifj. J. Strauss–Grünfeld parafrázis tetézi, amely már egészen a 19. század végére vezeti a hallgatót.

Farkas Gábor kérdésünkre elárulta, bár ebben az összeállításban még nem játszotta a programot, az egyes darabok nem teljesen ismeretlenek számára.

Ismerve ôt, tudjuk, hogy egy-egy koncert kapcsán igyekszik minél hamarabb és minél igényesebb mûgonddal elkezdeni a felkészülést. Ez a precizitás pedig a tanításban is jellemzi a mûvészt, akit 2017-ben ért az a megtiszteltetés, hogy a Steinway zongoragyártó a saját hangszereinek koncertezô nagykövetévé választotta. „A modern zongorák sokaságában a Steinway az a hangszer, amelyen gyakorlatilag bármely szerzô mûvei megszólaltathatók, Steinway-mûvészként pedig kötelességem is ezeket a hangszereket elônyben részesíteni. Persze vannak ritka kivételek, amikor egy-egy koncertteremben az elôadás érdekében kell másikat választani” – mondja Farkas Gábor, aki azt sem tartja kizártnak, hogy az általa kijelölt új út során, kísérletképpen Graf vagy Walter zongorán is hallhatjuk majd játszani.

A kor zongoravirtuózai, köztük Chopin és Liszt a Párizsban 1842ben megjelent Revue et Gazette Musicale rézmetszetén (1842, Nicolas Eustache Maurin)

31

A KAMARAZENE A KIINDULÓFORRÁS Szöveg: Tóth Anna

Fotó: © Raffay Zsofia

Tizenkét évesen nyert versenyt elôször, majd felvételt a Zeneakadémia különleges tehetségû gyermekek osztályába, tanult Itzhak Perlmannál és a New York-i Juilliard Schoolon, huszonöt évesen mutatkozott be a New York-i Filharmonikusok kíséretével.

Kállai Ernô (a Kossuth-díjas Kállai Kis Ernô klarinétos unokája, a legendás cigányprímás, Kállai Kis Ernô fia) mennyire érezte elveszettnek magát, amikor nagyon fiatalon New Yorkba került és egyszer csak ott állt, mint a Juilliard School növendéke?

Nem éreztem magam elveszettnek, hiszen azt megelôzôen, 17 évesen már voltam ott egy nyári kurzuson, majd a Perlman Music Program keretében vissza-visszatértem. Amikor tehát elkezdtem a tanulmányaimat a Juilliard Schoolon, már ismerôs voltam Amerikában, voltak barátaim, ismertem néhány zenészt. Ezzel együtt az elsô néhány hónap nem volt könnyû, más világ volt, mint az itthoni, de megszerettem és nagyon jól éreztem magam. Szenzációs élmény volt.

32

Szokott visszajárni?

Nem túl gyakran. Hosszabb idô után éppen az elôzô szezonban voltam New Yorkban, az Operaházzal. Tudtam találkozni a régi mesteremmel.

Hogy tudja összehangolni a tennivalóit? A Kállai Vonósnégyes primáriusa, a Magyar Állami Operaház koncertmestere. Szólista és más kamaraformációkban is játszik. Annyira más a zenekari és a szólójáték.

Más, de a látszatnál mégis közelebb állnak egymáshoz. A zenekari és a szólójáték között ott van a kamarazene, és az én elképzelésem szerint az a kiinduló forrás: onnan táplálkozik mindkettô. A zenekarba is úgy ülök be, mint a kvartettbe és szólistaként is tartom magam a kamaraszabályokhoz:

K ULTUR ÁL IS NEGY ED hogy kell figyelni egymásra, hogy kell együtt játszani, ha mögöttem/mellettem van egy zongora vagy éppen egy zenekar. A kamarazene megtanít arra, hogyan kell zenélni. Ezért is szeretem, hogy mindhárom mûfajt mûvelhetem. Mindegyikben otthon érzem magam.

A játszott, illetve ismert operák közül mik a kedvencei?

Puccinit nagyon szeretem, bármelyik operájáról legyen is szó. Bartók mûve, A kékszakállú herceg vára az egyik nagy kedvencem. Élmény benne lenni ebben a zenében. És Mozart! A varázsfuvola megunhatatlan, mindig észreveszek valami újat benne, akárhányszor játszom.

Ha azt mondanák önnek, hogy állítson össze a szonátaest-programot úgy, ahogy a szíve diktálja, milyen darabokat válogatna össze?

A meghatározó elv nyilván az lenne, hogy ki a kedvenc szerzôm, mi a kedvenc darabom, ez pedig változó. Ôszintén szólva, azon sosem gondolkodom, hogy a választandó darabok illenek vagy nem illenek egymáshoz. Inkább fordítva szokott történni: amikor elôttem a mûsor, akkor kezdenek kirajzolódni a kapcsolódási pontok és ismerem fel az „összefonódásokat”. Amit nagyon szeretnék eljátszani, az Richard Strauss általam nagyon szeretett szonátája; pódiumra még sosem álltam ki vele, de szívesen megtenném. Aztán ott van Enescu a-moll, román cigány stílusban komponált szonátája, amit elképesztô részletességgel kottázott a szerzô, jelölve minden egyes hangszín- és vibratováltozást. És ha a kotta minden utasítását betartjuk, úgy szól, mint egy improvizáció. Akárcsak a Liszt-rapszódiák. Ha rám bíznának egy szonátaest-programot, az biztos, hogy alig vagy nem gyakran játszott darabokból állítanám ös�sze. Szívesen töltenék ezekkel egy kis idôt… De nagyon szeretem Mozart szonátáit, különösen a késôi „nagyokat”. És ugyanígy a Beethoven-, Brahms-mûveket is. Április 16-i, Balázs Jánossal közös szonátaestjén a Vigadóban nem szerepelnek Brahms mûvek, játszik azonban Beethovent és Schumannt.

A mûsorban Beethovennek feltétlenül helyet kellett szorítani. Azt ránk bízták, hogy választunk-e más komponistát is, vagy tisztán Beethoven-programmal készülünk. Balázs Jánossal közösen döntöttünk a Schumann-darab mellett. Vele hosszú évek óta muzsikálok együtt, még a Zeneakadémia elôkészítô osztályában kezdtünk kamarázni.

Mindhárom darabot játszottuk már. A Kreutzerszonáta az egyik legvirtuózabb, leghíresebb Beethoven-szonáta, amit semmiképpen sem akartunk kihagyni. A Schumann-szonáta sem új a számunkra, bár az utolsó alkalom óta jó néhány év eltelt, nagyon szeretjük, úgyhogy erre esett a

választás. A színpadon mindkettônk egyénisége rajzolódik ki a megszólaló darabban. Ezzel együtt minden elôadás egy kicsit más: minél több idô telik el közöttük, annál másabb.

Ha érkezik egy ilyen rangos felkérés, amelyen olyan mûvek szólalnak meg, amelyeket már játszottak együtt, felmérhetô elôre, hány próbára lesz szükség?

Erre nem tudok válaszolni, már csak azért sem, mert a próbák különbözô hosszúságúak. Azért az biztos, hogy egy próba nem elég, és az is, hogy mondjuk 25-re nincs szükség. Alapszabály, hogy az elôadáson nem hagyhat nyomot egy rövidebb próbaidôszak. A rendelkezésre álló idô alatt tudni kell tökéletesen felkészülni.

Ha most elôre néz a szakmai horizontján, milyen felkérések látszódnak?

Március végén és április elején játszunk a vonósnégyesemmel, a Budapest Kvartett Hétvégén a Nádor Teremben. Idén Sosztakovics-év lesz, több formáció közremûködésével szólal meg Sosztakovics összes vonósnégyese, mi a komponista legkorábbi és a legkésôbbi kvartettjét játsszuk. Ez teljesen új feladat a számunkra, hiszen még sosem foglalkoztunk Sosztakovics-mûvekkel. Aztán Portugáliába megyünk, ahol a késôi Sosztakovics-kvartett mellett egy Beethoven-darabot játszunk és természetesen egy magyar vonósnégyest is, Weiner Leótól.

Milyen egyéb fellépések vannak kilátásban? Épp most érkezett egy friss felkérés: ôsszel lesz a Zeneakadémián a Bartók Világverseny, amelyet zeneszerzôknek hirdetnek meg és a döntôs darabok bemutatásában kell részt vennünk a vonósnégyessel. Valamelyik díjazott mûvet szólaltatjuk meg egy klasszikus kompozíció társaságában.

Szólistaként nyáron, egy viszonylag fiatal franciaországi fesztiválon lépek fel.

Meséljen valamit a hegedûjérôl.

Most éppen olyan szerencsés vagyok, hogy két hegedûm is van. A Testorén 5-6 éve játszom, ismerem, hozzám nôtt, nagyon szeretem. Ezt a Summa Artium Alapítvány jóvoltából tehetem, ôk kölcsönzik nekem a hangszert. Ebben a szezonban az Operaház vett egy Nemessányi-hegedût és én vagyok a kiválasztott: használhatom. Eldönthetem, melyiken játszom. Itzhak Perlman hasonló helyzetben ügyesen oldotta meg a dilemmát: volt egy Stradivarija és egy Guarneri Del Gesùja. Fél évig az egyiken játszott, fél évig a másikon. És mindig úgy érezte, mintha egy új hegedûje lenne.

Most számomra is megnyílt ez a lehetôség.

Melyiken fog játszani a Vigadóban?

Még gondolkodom, de nem szeretném elárulni.

Legyen meglepetés.

33

OROSZ KÉPEK FRANCIA KERETBEN

Szabó Marcell önálló estje a Pesti Vigadóban Szöveg: Ur Máté

Fotó: © Kondella Misi

A Junior Prima díjas zongoramûvész, Szabó Marcell április 4-én ad önálló hangversenyt a Pesti Vigadóban, ahol orosz mûvek mellett francia darabok kerülnek elôtérbe. A fiatal, harmincas évei elején járó mûvész versenyeredményei mellett fesztiválszervezôként is felhívta magára a magyar és a nemzetközi közönség figyelmét.

34

K ULTUR ÁL IS NEGY ED Budapest ugyanis sokadik éve tematikus fesztivállal tiszteleg az orosz komolyzenei kultúra kimeríthetetlen kincsestára elôtt. Szabó Marcell érdeklôdésének megfelelôen álmodott fesztivált, amibôl az is következik, hogy repertoárjának bôvítésében a saját elképzelései mellett a közönség, különösen az orosz zenei fesztivál publikumának érdeklôdése is hangsúlyt kapjon. Nem esik ugyanakkor abba a hibába, hogy egy-egy szerzô, vagy zenei kultúra minden mást kizáróan kösse le figyelmét. Jól mutatja ezt, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztiválon vigadós programjában francia mûveket is társít az orosz mûsor mellé, hiszen mint mondja: „Részemrôl a francia és orosz program elegyítése régóta benne van a levegôben. Ezek a mûvek egyfajta ellenpontot képezve egészítik ki egymást. Az orosz a mély, férfias és szenvedélyes hangvételt képviseli, míg a francia mûvek ugyanezt az alapérzést inkább játszi könnyedséggel elevenítik meg.” A mûsorválasztással kapcsolatban Szabó Marcell elárulta, hogy „ha teljesen szabad kezet kapok, akkor szeretem, ha egy félidôn belül van valamilyen összekötô kapocs a mûvek között, legyen az akár a szerzô, a hangnem, vagy adott esetben valamilyen nemzeti karakter.

A darabok megválasztása, a sorrend kialakítása egy koncerten meglehetôsen szenzitív és nem kevésbé lényeges annak érdekében, hogy a játékos és a közönség is komfortosan érezze magát a koncert során.”

A mostani koncerten amellett, hogy az egymással rokon hangulatok több szempontból való megvilágítása kerül elôtérbe, a fôszerepet a vizualitás, valamint a képzômûvészet és a zene egymást néha ösztönzô, olykor pedig csillapító párbeszéde játs�sza. Két olyan darab is elhangzik a francia Debussy kottájából, amelyeket Szabó Marcell már igazán jól ismer. A legnemesebb nemzeti hagyomány, a jó francia ízlés és az elegancia impresszionista újraértelmezése jelenik meg a Képek elsô kötetének darabjaiban, míg a Gyermekkuckó tételei a szerzô rajongva szeretett gyermekéhez szólva az Európában a 20. század elején még szokatlan jazz motívumait sugallják. Szabó Marcell kapva az alkalmon a repertoárján újdonságként szereplô Egy kiállítás képeit is elhozza, amely tételek megkomponálására hajdan a Victor Hartmann által festett képek inspirálták Muszorgszkijt. A kissé robusztus, hos�szabb lélegzetû darabok a Vigadóban szólalnak majd meg, ahol Szabó Marcell eddig egyetlen alkalommal lépett fel, de mint mondja: „a terem éppen ezeknek a határozott kontúrral rendelkezô, súlyosabb mûveknek áll jól, amit persze a mindig változó közönség által létrehozott akusztika is befolyásol, ugyanakkor – teszi hozzá – erre egy elôadó, fôként, ha szólókoncertrôl van szó, tud, sôt kötelessége figyelni.” És hogy miben különbözik terveiben egy szólókoncert a kamarától vagy a nagyzenekari hangver-

senytôl? „Nincs sorrend – szögezi le a fiatal mûvész –, fôként a mostani idôszakban, hiszen a szólóesthez közeli idôpontban egy Grieg-kamaraesten játszom, valamint Prokofjev III. zongoraversenyét is elôadom. De a legfelszabadultabb egy kamaraformációban tudok lenni. A szimfonikus koncert energiabombaként hat rám, nem beszélve arról a semmihez sem hasonlítható függetlenségérzésrôl, amit csak egy szólóest adhat meg számomra.”

Mûsor: Debussy: Images (Képek) – I. kötet, L. 110, Debussy: Children’s Corner (Gyermekkuckó), L. 113, Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Névjegy Szabó Marcell 2012-ben Nádor György és Kemenes András növendékeként diplomázott a Zeneakadémián. A Junior Prima díjas és Fischer Annie-ösztöndíjas elôadómûvész az elmúlt években számos nemzetközi versenyen aratott sikert, 2014-ben a szegedi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen 1. díjat, kortárs zenei és zenekari különdíjat, a Nemzetközi Delia Steinberg Zongoraversenyen (Madrid) 3. díjat, az Île-de-France-i Nemzetközi Zongoraversenyen elsô és különdíjat nyert.

2018-ban indította útjára az Orosz Zenei Fesztivált, amelynek mûvészeti vezetôje. Az utóbbi idôben olyan helyeken adott hangversenyt, mint az amszterdami Concertgebouw, a bécsi Konzerthaus, a birminghami Town Hall, a hamburgi Elbphilharmonie és a drezdai Musikfestspiele.

35

TÜZES TANGÓ A RÁKÓCZI TÉRI VÁSÁRCSARNOKBAN Astor Piazzola: Máriák városa

Astor Piazzolla 1968-ban

Fotó: © Gianni Mestichelli

Szöveg: Szentgyörgyi Rita

A Máriák városa mûfaji határokat feszegetô mûvészek vállalkozása különleges helyszínen a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Az operadívaként ismert Miklósa Erika, a zenész, játékmesterrendezô Novák Péter, a kísérletezô kortárstánc-koreográfus Ujszászi Dorottya minden érzékszervet megmozgató alkotást mutat be április 17-én Astor Piazzolla María de Buenos Aires címû tangó-operája nyomán a Rákóczi téri Vásárcsarnokban.

36

A Mezítlábas Zenészek héttagú kamarazenekara mellett egy elbeszélô (Novák Péter) és egy kaméleonként változó színész, Debreczeny Csaba társul a komoly prózai részeket is tartalmazó elôadáshoz. A szcenikai világot pedig a táncosok teremtik meg, akik a fizikai színház eszközeivel hozzák létre a történet miliôjét.

Az argentin tangókirály, Astor Piazzolla 1968-ban bemutatott remekmûvében Mária, a nagyvárosban elveszô, érzékiségében is ártatlan prostituált története elevenedik meg.

A María de Buenos Airesszel Piazzolla forradalmasította a tangó mûfaját, hiszen jazz és klasszikus elemekkel is bôvítette a zenét.

A mûvel már találkozhatott a BTF közönsége, 2004-ben, a Thália Színházban egy hétrészes, tematikus minifesztivál második darabjaként.

A Máriák városa latinos környezet helyett egy kozmopolita közegbe, a piaci élet nyüzsgésébe helyezett melodráma. Belsô monológokkal dúsítva egy nô életének különbözô stációi elevenednek meg a gyerekkortól a fiatalságon, az érett koron át egészen a halálig.

Miklósa Erikának, aki az elôadásban énekes, táncos, prózai szerepet ölt magára, nem ez az elsô találkozása Piazzolla zenéjével. „Nagyon erôs a kötôdésem hozzá. Új zenei világ volt számomra, amikor elkezdtem vele foglalkozni. A Másképp címû lemezemen énekeltem a Yo soy María címû dalt a tangó-operából – idézi fel az énekesnô. – Évekig izgatott hogyan lehetne ezt a darabot feldolgozni a Buenos Aires-i környezettôl elszakadva, a mi életünkhöz, gondolkodásunkhoz közelítve. Örülök, hogy kivártam, hagytam rá idôt, mert idôközben sok új tapasztalás, impulzus ért nôként és anyaként. Novák Péterhez fordultam az ötletemmel, akivel arra jutottunk, hogy az eredeti mûbôl kiválasztunk néhány dalt, beleteszünk más Piazzolla-dalokat, és felfûzzük egy nô életének fordulópontjait, változásait, életszakaszait boncolgató dramaturgiai szövetre. A Rákóczi téri Vásárcsarnok ideális választás volt játszóhelyként, hiszen a nyolcadik kerület a közhelyekben kapcsolódik a Piazzolla-opera témájához, a prostitúcióhoz, az erôszakhoz.

Mindenféleképpen életszerû környezetet kerestünk, ahol sokféle ember megfordul és a nézôk is sokkal otthonosabban mozognak.

Ma már elég bátor és ôszinte vagyok, hogy a Máriák városa történetén keresztül olyan érzésekrôl beszéljek, amikrôl a nôk általában nem mernek beszélni, mint a megalázottság érzése, a nôvé válás problémái, az öregedéssel való szembenézés, a haláltól való félelem, a család egyben tartása.”

Miklósa Erika

Fotó: © Emmer László

K ULTUR ÁL IS NEGY ED

37

BÉKETEREMTÔ ÉS ÚJÍTÓ FÁRAÓ II. Amenhotep és kora a Szépmûvészeti Múzeumban Szöveg: Orbán Györgyi • Képek: Szépmûvészeti Múzeum

III. Thotmesz hatalmas birodalmat hagyott fiára, II. Amenhotepre, aki jól sáfárkodott örökségével. Meritré-Hatsepszut, a „nagy királyi hitves” gyermeke nem gyarapította, de megôrizte a mediterráneum keleti felétôl a mai Szudánig terjedô Nílus-völgyi királyságát.

Húsz esztendôn át uralkodott.

38

K ULTUR ÁL IS NEGY ED II. Amenhotep és kora – A fáraó sírjának felfedezése címmel különleges egyiptomi kiállítás látható április 17. és július 26. között a Szépmûvészeti Múzeumban. Victor Loret francia régész szenzációs felfedezését mutatja be a tárlat, aminek központjában a fáraó Királyok völgyében megtalált sírkamrájának méretarányos rekonstrukciója áll a földszinti idôszakos kiállítótérben. A látogatók emellett az eredeti ásatási dokumentáció segítségével ismerkedhetnek meg a nagy régészeti felfedezés történetével.

Az idôszaki kiállítás elsô változatát 2017-ben nyitották meg Milánóban a MUDEC Kulturális Központban („Egitto. La straordinaria scoperta del faraone Amenofi II”) a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének szakmai irányításával.

Az egyetem nagy egyiptomi archív anyagot birtokol, itt ôrzik Victor Loret hagyatékát is. Milánóban elkészítették egy az egyben a Királyok völgyében feltárt sírkamrát. A budapesti kiállítás a milánóihoz hasonló koncepció mentén, de teljesen új mûtárgyrepertoárral mutatja be az ókori egyiptomi uralkodó korát és sírjának világraszóló felfedezését. A Bécs és Moszkva között húzódó képzeletbeli vonalon ugyanis Kelet-Közép-Európában a magyar a legjelentôsebb egyiptomi gyûjtemény – mondta el a Budapest’s Finestnek a részleteket Liptay Éva egyiptológus, a múzeum Egyiptomi Gyûjteményének vezetôje, a kiállítás társkurátora.

A királysír több darabja Kairóból van, de néhány tárgy érkezett Londonból, Brüsszelbôl, a Lucien Viola magángyûjteménybôl például egy sztélétöredék, de fontos relikviákat ôriznek Debrecenben is. Gyûjteményükbôl egy ritka épségben fennmaradt fáraókoporsó jött. Egy budapesti magángyûjteménybôl pedig olyan illusztrált halotti papiruszt mutatnak be, amely Európában szintén unikum.

II. Amenhotep valóban monumentális, 4 méter magas, 135 négyzetméter alapterületû sírkamráját a látogatók tehát az eredetivel egyezô méretben láthatják az idôszaki kiállítások földszinti termében.

A „beszélô” képekkel díszített falakat, az oszlopokat térhatású fotókkal burkolják. Különleges jelenetek késztetnek csodálatra: amint például az uralkodó elkíséri Napistent éjszakai utazására és az út végén mindketten újjászületnek – a belépô valóban a fáraó sírjában érezheti magát. A sírkamra elôtt az újbirodalmi korszak tárgyait állítják ki, például a kétlovas kétkerekes harci kocsit, amely Levantéból származik. Az egyiptomiak ekkoriban fedezték fel a lovat és a kocsit is, mert elsôdlegesen a Nílus volt a közlekedési útvonaluk, csónakot, hajót használtak, a parton pedig szamarat. De láthatók a sírkamrában talált amulettek, ékszerek, feliratos edények Amenhotep nevével, és kitették a fáraó egyik legszebb portréját, amely 40 centiméteres és Koppenhága kölcsönözte. Bécsbôl érkezett az a kettôs szobor, amely a Páviánisten elôtt ábrázolja II. Amenhotepet.

Vörös kvarcit szarkofágját, amely a Királyok völgyében ma üresen áll, szintén másolatban láthatják a kiállításon.

Liptay Éva elmondta, hogy sírkamra elôtt a feltárásról olvasható dokumentáció a milánói egyetem archívumából.

Láthatók II. Amenhotep portréi, udvarának fontos emberei, tárgyai, írásos emlékei. Egy másik egységben bemutatják a korszak mindennapi életének tárgyait: edényeket, ékszereket, bútorokat, vászontöredéket, szépségápolási kellékeket, például hajkefét és korabeli lábbelit, a sarut. Egy következô egység az elôkelôk temetkezési szokásairól informálja a látogatót, illusztrálva a sírokban talált tárgyakkal, amulettekkel.

Megismerkedhet a látogató az egyiptomi Újbirodalommal, a 18. dinasztia korával, az idôszámítás elôtti 15. századdal, amelyben II. Amenhotep 1420 és 1400 között uralkodott. Apja, III. Thotmesz hatalmas birodalmat hagyott rá. Meghódította a keleti mediterráneumot, a levantei partvidéket, délen mélyen benyomult Núbiába (a mai Szudán), a Nílus völgyébe. Egyiptomot nemcsak politikailag hozta nagyhatalmi helyzetbe, a birodalom a legfontosabb kereskedelmi összekötô lett fekete Afrika, az Égei-tenger, Mezopotámia, Szíria és Palesztina között. II. Amenhotep apja halála után hadseregével fölvonult ezeken a területeken, de továbbiakért már nem harcolt. A lázadókkal szemben megszilárdította a belpolitikai helyzetet, megújította az adminisztrációt, nyitott, befogadó, virágzó birodalmat épített, errôl szólt két évtizedes uralma. Erre apja úgy készítette fel, hogy fia majdani hatalmát biztosítva már kiskorában, a palota óvodájában támogató gyûrût vont köré királyi hercegekbôl, dajkákból, nevelôkbôl. Amenhotepet így szoros baráti csapat vette körül, mire a trónra került. A fáraó baráti körének, köztük III. Thotmesz 3-4 másik fiának tárgyaival – kocsi, íjak, koporsó, sztélék – ugyancsak megismerkedhet a látogató.

A modernkori történelem régészeti szenzációja volt, amikor Victor Loret francia archeológus 1898-ban megtalálta II. Amenhotep sírját, amely a Királyok völgyében nem a szokásos temetkezési helyen, a keleti oldalon, hanem a nyugati részen elkülönült sírkamrában volt sértetlenül. Emellett Loret a két oldalkamrában talált még 3 illetve 9 múmiát. Ez azért is volt nagy esemény, mert 1881-ben fedezték föl az elsô királysírokat az Újbirodalom korából egy rejtekhelyen Thébában, de múmiák nélkül, ugyanis az idôszámítás elôtt 900-ban a temetô hivatalnokai a szarkofágokból kiemelt testeket eldugták a sírrablók elôl.

Liptay Éva kurátor gyûjtômunkájának köszönhetôen, korabeli magyar újságok a szenzációs felfedezésrôl szóló cikkei, rajzok, fotók gazdagítják a tárlatot. A budapesti kiállítás olasz kurátora Patrizia Piacentini, a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének vezetôje és professzora. A tárlathoz kétnyelvû, magyar–angol katalógus készült, címlapján a Koppenhágából érkezett Amenhotep-portréval, benne a nemzetközi egyiptológia jelentôs kutatóinak írásaival.

39

SEMMI FORRADALOM, IRÁNY A TERMÉSZET

Preraffaeliták a Magyar Nemzeti Galériában Szöveg: Orbán Györgyi • Reprodukciók: MNG.hu

Elôször látható Magyarországon együttes kiállítás az angol preraffaeliták remekmûveibôl a londoni Tate Britain gyûjteményébôl és e mesterek magyar mûvészekre gyakorolt hatásáról.

A Vágyott szépség címû tárlat április 9. és augusztus 30. között látható a Magyar Nemzeti Galériában.

Az attraktív tárlat angol kurátora, Carol Jacobi, a preraffaelita mûvészcsoport szakértôje viktoriánus avantgárdnak nevezte az 1848-ban megalakult társaság munkásságát. A hét fiatal férfi, köztük a három meghatározó egyéniség: John Everett Millais, Dante Gabriel Rossetti és John William Waterhouse elutasította a viktoriánus korszak tudományos és ipari forradalmát, az európai forradalmakat. Túl kívánt lépni az akadémizmus unalmán, és a reneszánsz, a Raffaello mûvészete elôtti korban, a 15. század festészetében találta meg kifejezési módját.

Idealizálták a középkort, a korai naiv mûvészetet próbálták feltámasztani, ezért a képeket nem saját nevükön írták alá, hanem mindnyájan a P.R.B. (Pre-Raphaelite Brotherhood) kezdôbetûket használták szignónak. A protestáns Angliában a vallási tárgyú témák miatt a közönség ellenük hangolódott, de amikor John Ruskin író, a fôideológusuk szuperkritikát írt róluk, az áttörést jelentett. Ruskin a híres tájképfestô, William 40

Turner természetlátására, a természet aprólékos megfigyelésére buzdította a mûvészeket és arra, hogy menjenek ki a szabadba és ott dolgozzanak. Ezzel az impresszionisták elôdjeinek számítanak. A csaknem 100 évig élô mozgalom különbözô fázisokon ment keresztül. Ahogy a magyar társkurátor, Plesznivy Edit a Budapest’s Finestnek jellemezte: a londoni csoport munkásságának komoly történeti íve és nagy hatása van a 19. századvégi olasz, francia, magyar képzômûvészetre és az irodalomra is.

A londoni Tate-bôl 90 mûtárgy érkezett kiemelkedô preraffaelita darabokkal és egy-egy mûhöz készült vázlatok sorával.

A középkori mûvészet, az irodalom és a képzômûvészet kapcsolata, a nôi szépség és a természet fontossága témakörök alapján állította össze a kiállítás anyagát az angol kurátor.

A társkurátor, Plesznivy Edit elmondta, hogy a magyar anyag külön térben látható, mintegy 60 mûtárggyal. Az elsô részben a Szépmûvészeti Múzeum angol preraffaelita gyûjteményébôl

K ULTUR ÁL IS NEGY ED

válogattak. Ami a magyar mûvészeket illeti, erôs hatást gyakoroltak rájuk a preraffaeliták, úgy is mint a szecesszió elôfutáraira. Ez kimutatható a Gödöllôi Mûvésztelep alkotói, festôk, iparmûvészek, különösen a vezetô mester, Körösfôi-Kriesch Aladár munkásságában. A gödöllôiek anyagából több mû is látható. Gulácsy Lajos festômûvész korai, 1906-os idôszakának munkáiban a preraffaeliták világképe tükrözôdik. Alkotói korszakának nagyrészét Itáliában töltötte, vonzódott a közép-

kori olasz mûvészethez, az olasz hatásokon keresztül mûveiben, témaválasztásában, mint zeneiség, növényi motívumok gazdagsága, kötôdik a stílushoz. Emellett láthatók Rippl-Rónai Józsefnek és Ferenczy Károlynak olyan munkái is, amelyek ennek a késôi, preraffaelita korszaknak a hatásait mutatják – tette hozzá a társkurátor. Két katalógus is készült: az egyik angol–magyar nyelvû a Tate Britain anyagához, a másik kisebb katalógus szintén két nyelven a magyar anyaghoz.

41

42

Fotó: © Dernovics Tamas • Makroler Kft.

City Guide Negyedérôl negyedévre fedeznek fel a Budapest’s Finest munkatársai valami izgalmas új vagy megújított helyszínt a városban.

Például a Twentysixet a Király utcában.

A hajdani dizájnobjektum kizöldült, pihentetô oázis a bulinegyedben.

A Városligetben újjászületett a Millennium Háza, amely eredetileg Mûcsarnoknak vagyis kiállítótérnek épült. E célra kicsinek bizonyult, irodákat létesítettek benne, felszabdalva elegáns tereit. Most finom anyagokból, hiteles elképzelések szerint állították helyre és bôvítették a régi falakon belül maradva.

Egy jó kés a háztartás elengedhetetlen kelléke, a bicska mûvészi kivitelû is lehet – mondja a fejezet egyik cikke.

Széll Tamás és Szulló Szabina nemzetközi hírû séfpárosa a Stand 25 bisztróval Pestrôl Budára költözött, ahol ugyanolyan népszerû, mint elôzô helyén, a Hold utcai csarnokban volt.

Újjászületett a Városliget egyik legrégibb épülete

43

ÉKSZERDOBOZ A LIGETBEN Millennium Háza a Palme sétányon Szöveg: Götz Eszter Fotó: Makroler Kft. • Dernovics Tamás

Hosszú ideig állt romosan, funkció nélkül a Városliget egyik legrégibb és legszebb épülete.

A parkban sétálók rácsodálkoztak a töredezett kerámiadíszekre, a földszintes, neoreneszánsz pavilon törékeny kecsességére, meglátták benne egy letûnt kor szépségideáljának kicsi, de tökéletes visszatükrözôdését – aztán továbbindultak a sétányon.

Eredetileg Mûcsarnoknak készült az 1885-ös országos kiállítás képzômûvészeti szekciója számára a fiatal Pfaff Ferenc építész tervei alapján, aki nem sokkal késôbb, a századfordulón a vasúti pályaudvarok elismert specialistája lett. A ligeti épület klinkertéglával burkolt homlokzatai, a színpompás párkánydísz alatti kerámiafrízben Raffaello, Michelangelo és Leonardo da Vinci dombormûves arcképei, a kagyló oromzatú díszkutak, a különbözô ókori kultúrkörök mítoszaiból figurák bájos együttese – faunok, egyiptomi és görög nôalakok, perzsa szárnyas oroszlánok – és a pavilon tetején körbefutó balusztrád a reneszánsz építészet nyugodt arányait ötvözték az elôzô századforduló magyaros ízlésével, megelôlegezve a magyarországi szecesszió egy évtizeddel késôbbi berobbanását.

A pavilon azonban hamarosan kicsinek bizonyult, és szerepét átvette a Hôsök terén 1896-ban megépült, jóval tágasabb Mûcsarnok. Ekkor Budapest helytörténeti múzeuma nyílt meg itt, a bejárat mellett például az egykori Pesti Német Színházat díszítô szobrok álltak, de a szûkös termek erre sem voltak igazán alkalmasak, ezért a harmincas években bezárták. Az idôk során többször is átépítették, és bár eredeti ékességeinek jelentôs részét elveszítette, a stukkókat és a nagyvonalú belsô tereket megcsonkították, a ház teste túlélt minden történelmi vihart. Volt szobrászmûhely és a mûvészeket tömörítô szervezet irodája, rendezvények és fotókiállítások helyszíne. Az 1990-

es évektôl a meggyilkolt svéd politikus, Olof Palme emlékére Palme-háznak keresztelték át, de méltó feladatot továbbra sem találtak számára.

2019 ôszén egy több éven át folyó, gondos rekonstrukciónak köszönhetôen végre visszakaphatta eredeti pompáját. Elbontották az utólagosan beépített részleteket, helyreállították az épület külsô kontúrjait, kibontották az elfalazott díszeket és falfülkéket. A pécsi Zsolnay gyárban 1885-ben egyedi rendelés alapján készült mázas kerámia elemeket most helyben restaurálták, hogy minél kevesebbet kelljen mozgatni azokat.

A hiányzó részek pótlását a gyár egykori mintakönyvei, a megmaradt, de sérült elemek helyreállítását több tucat restaurátor munkája segítette. Csodával határos, hogy a kerámiák nagy 44

CIT Y GUIDE

része épségben megmaradt, hiszen a Zsolnay gyár csak késôbb kísérletezte ki világszínvonalú innovációját, a fagytûrô pirogránitot, így a városligeti épületre még mázas majolikadíszek kerültek. Sajnos a homlokzat közepén a koronapárkányon egykor állt allegorikus szobrok nem kerültek elô, de ezek nélkül is hiteles lett a felújítás.

Belül tágas, átlátható terek sorát alakították ki, nem pontosan követve az eredeti térkiosztást, de az összhatás ahhoz hasonló lett. A tágas, félköríves nyílásokkal áttört, háromhajós csarnok egész hosszában felülvilágítók futnak végig, ez nappali fénnyel árasztja el a termeket. A bejárathoz egy méltóságteljes lép-

csôsor vezet, innen a két szélsô szárny fölé magasodó középsô részbe jutunk, ahonnan kétfelé nyílik a tér: az egyik szárnyban kiállítótér, a másikban egy étterem-kávézó kapott helyet, utóbbinak hangulatos külsô terasza a parkba nyúlik. A kávézóban egy kis pódiumszínpadot is kialakítottak, díszletként a helyiség designelemei kínálkoznak: a csipkeszerûen áttört aranyszínû térelválasztó, az óriásira nagyított kerámiatálak a falakon – a Zsolnay edények kortárs átiratai –, a sötétzöldre pácolt faburkolat és a falakat borító geometrikus mintázat.

Az elôcsarnokból a mélyföldszintre egy látványos, rézborítású csigalépcsô visz le, amely mindenestül kortárs jelenség, mégis érezhetôen kapcsolódik a ház különlegességét adó Zsolnay-díszekhez: ugyanaz a keleties hatású, belsô ragyogás árad belôle, mint a Zsolnay-féle eozinmázból. A lépcsô az alsó szinten a ruhatárhoz, illetve egy elôadó- és egy vetítôteremhez vezet. Itt minden szürke, fekete és fehér, nincsenek színek, jelezve, hogy az épület mai kiegészítése nem kíván versenyre kelni az eredeti ház pompájával.

Ma a Millennium Háza kiállítótér, vendéglátóhely és rendezvényközpont. Elsô tárlata a Városliget korszakait eleveníti fel sok izgalmas installációs eszközzel, köztük egy hatalmas popup könyv lapjaira vetített várostörténeti filmcsemegékkel, a millenniumi földalatti vasút egyik korabeli, fával burkolt kocsijának replikájával, a Hôsök terén álló oszlop tetején álló Gábriel arkangyal szobor másolatával – utóbbival a kiállítás látogatója szelfit is készíthet –, a közeli Gundel étteremben használt fûszerek kapcsán egy interaktív asztal a magyar Kelet-kutatók életútját idézi meg.

A századforduló élményvilágát ízek és illatok teszik teljessé: az étteremben a régi receptek újragondolása, a bejárat elôtt pedig egy újonnan telepített, romantikus rózsakert, aminek közepén a Zsolnay mintakönyvének eredeti rajzai nyomán komponált, impozáns majolika szökôkút áll. Aki itt megpihen, a rózsák között elfelejti a nagyváros zajos mindennapjait, elmerül a századforduló lassabb, komótosabb, kifinomultabb világában, és rátalál a dédszülôk Budapestjének egyik legszebb, legromantikusabb szegletére.

45

KÉT KERÉKEN, MAJD KÉT KAPURA Rangos sportesemények Budapesten Szöveg: Szász Adrián

Május 9-11., június 16., 20., 24. és 28. – hét késô tavaszi, kora nyári nap, amelyek során 2020-ban bizonyosan Magyarországra, fôként Budapestre figyel majd a sportvilág, leginkább Európa. Elôször is: az említett májusi hétvégén a magyar fôvárosban tartják a világ egyik legnagyobb kerékpáros körversenye, a Giro d’Italia Nagy Rajtját, olaszul a Grande Partenzát.

Magyarországon fut majd a verseny elsô három szakasza is a 21-bôl. Másodszor: bô egy hónapra rá startol az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) égisze alatt a 16. Labdarúgó Európa-bajnokság, amelyet idén rendhagyó módon nem egy országban, hanem 12 különbözô nemzethez tartozó nagyvárosban rendeznek. Köztük Budapesten, a vadonatúj Puskás Arénában. Ráadásul biztos, hogy a világbajnok Franciaország és az Európa-bajnok Portugália is itt lép pályára két-két csoportmérkôzésen, mivel a sorsolás éppen e két világklasszis csapatot rendelte a budapesti helyszínnel bíró F csoportba.

46

Fotó: © Fabio Ferrari/LaPresse

CIT Y GUIDE

VARÁZSLAT A ZÖLD GYEPEN

A NAGY RAJT ÉS MÉG KÉT NAP

F, mint fantasztikus tehát: a nemzetközi futballelit olyan kiválóságai fognak Budapesten testközelben szaladgálni, mint Antoine Griezmann, Kylian Mbappé vagy Cristiano Ronaldo, hogy tényleg csak a három talán legnagyobb nevet említsük.

A franciák és a portugálok egyik csoportriválisa mindenképp a sportágban ugyancsak óriásnak számító Németország lesz, amely mérkôzéseit hazai pályán, a müncheni Allianz Arenában vívja, a negyedik csapat a csoportban pedig még akár Magyarország is lehet, amennyiben sikerrel veszi a március végi pótselejtezôket. Utóbbi esetben lenne csak még nagyobb futballünnep június második felében Budapesten, a magyar fanatikusok ugyanis varázslatos hangulattal képesek megtölteni nemcsak a stadiont, hanem a város utcáit is, ha van kiért szurkolniuk.

Néhány tény az esemény elé: a három (16-án, 20án és 24-én tartandó) csoportmérkôzés után egy nyolcaddöntô (28-án) is lesz Budapesten, amelyen a majdani csoporteredményektôl függôen akár Anglia, Hollandia vagy Spanyolország is pályára léphet, de ennyire még ne szaladjunk elôre.

A rend kedvéért az Európa-bajnokságot rendezô többi város: Koppenhága (Dánia), Bukarest (Románia), Amszterdam (Hollandia), Dublin (Írország), Bilbao (Spanyolország), Glasgow (Skócia), London (Anglia), München (Németország), Róma (Olaszország), Baku (Azerbajdzsán) és Szentpétervár (Oroszország). Azerbajdzsán, Dánia, Írország, Magyarország, Oroszország, Románia és Skócia még sosem rendezett Európa-bajnokságot, és az 1964-es spanyolországi Eb-n Bilbao sem volt helyszín.

Budapest azonban nem csak a futballrajongóknak tartogat jókora élménydózist, hanem – ahogy a bevezetôben elôrevetítettük – már egy hónappal korábban a kerékpározás szerelmeseinek is.

Május 9-én a Hôsök terérôl rajtol a Giro d’Italia mezônye, majd végighalad az Andrássy úton, s a Szent István-bazilika elôtt elszáguldva Buda felé veszi az irányt. A Margit hídon áthaladva az elsô napi célhoz, vagyis a Várba visz. Budapest ikonikus helyszínei adják tehát a nyitónap látványos kulisszáit. „Ez sportnyelven szólva egy rövid, 9 és fél kilométeres idôfutam lesz, melynek nagy része sík terepen zajlik, csak az utolsó másfél kilométer tartalmaz enyhe, 4 százalékos emelkedôt” – világított rá a szakmai oldalra Mauro Vegni, a Giro olasz versenyigazgatója, aki a május 10-i második és a május 11-i harmadik szakaszról is beszélt.

A második nap is a Hôsök terérôl indul, de éles rajtot a bringások csak Budapest határából, a 11es útról vesznek a Pilis hegység és a Dunakanyar felé. Szentendre, Esztergom és Pannonhalma érintésével 193 kilométert tekernek majd Gyôr városáig, útközben elhaladva az esztergomi Bazilika és a Pannonhalmi Apátság mellett. „Ebben már a cél elôtt nem sokkal komolyabb emelkedô is lesz” – tette hozzá Vegni, s hogy teljes képet kapjunk, mindjárt a harmadik nappal folytatta, melynek fôszereplôje a „magyar tenger”, vagyis a Balaton lesz. A mezôny Székesfehérvárról indulva, a Balaton-felvidék legszebb tájait (Veszprém, Tihany, Káli-medence, Hévíz) útba ejtve jut el a magyarországi szakasz végállomására, Nagykanizsára. Ez a nap is 197 kilométert számlál majd.

Aki pedig külföldiként az összes érintett magyar 47

Fotó: © Fabio Ferrari/LaPresse

város nevét megtanulja helyesen kiejteni, az akár különdíjat is érdemelhet, tesszük hozzá, értékelve, hogy Vegni úr kitartóan próbálkozott megfelelni e nyelvtörô kihívásnak. „A magyarországi etap végén sprintbefutó, izgalmas mezônyhajrá várható” – jövendölte zárásként.

EZREK AZ ÚT MENTÉN, MILLIÓK A TÉVÉ ELÔTT A Giro d’Italia tavaly Jeruzsálembôl (még korábban Dublinból vagy például Amszterdamból) rajtolt, akkor 810 millió ember követte televízión keresztül, és naponta 300-400 ezren szurkoltak az utak mentén. Idén Magyarország látványos-

A Giro története képekben A 103. Giro d’Italia rajtjához kapcsolódik a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának idôszaki kiállítása. Elsôsorban archív fotók és a versenyhez kötődő tárgyak segítségével mutatják be a verseny több mint 110 éves történetét. A tematika olyan meghatározó személyiségekre is épít, mint a háromszoros Giro-gyôztes Gino Bartali (1914–2000), aki a második világháború idején a kerékpárja nyeregcsövébe rejtve csempészett menekülô zsidók számára iratokat Assisibôl Firenzébe. A Giro történetét bemutató blokk törzsanyagát a madonna del ghisallo-i Museo del Ciclismo gyûjteményébôl válogatott tárgyak adják. Az olasz gyûjteménybôl származó tárgyak – mint például a „Kannibál”, Eddie Merckx kerékpárja vagy a korábbi Girók rózsaszín trikói – mellett magyarországi gyûjtôktôl és közgyûjteményekbôl, illetve a múzeum saját anyagából válogattak össze a magyar kerékpársport történetére vonatkozó tárgyakat, történeteket. A kiállításban fontos szerepet kapnak a Giróhoz fûzôdô személyes emlékek, legendák, történetek, mint például az 1924-es verseny ikonikus alakja, a máig egyetlen nôi induló, Alfonsina Strada (1981-1959).

További információ: www.varmuzeum.hu/giro

48

ságaival a háttérben is hasonló hangulat várható, az ország Giro-váró kerékpáros eseményekkel készül a nagy napokra, a helyiek igazi fesztiválra számítanak. Mindez a kerékpározás népszerûségét is növelni fogja, a közlekedési kultúra további fejlôdését is elôidézheti a térségben, amibôl hos�szú távon mindenki profitál, aki Budapestre látogat. Paolo Bellino, a Girót szervezô RCS Sport igazgatója arra is figyelmeztetett, hogy nemcsak Magyarország hívhatja így fel magára a világ figyelmét, hanem egy új magyar biciklis generáció is a sportvilágét. Hiszen nagy esély van rá, hogy több hazai versenyzô is nyeregbe szálljon az induló csapatok színeiben, ôk természetesen extra ovációra és buzdításra számíthatnak a lelkes magyar szimpatizánsoktól. „A versenyzôk egy külön nekik készült VR-szemüveges bemutató segítségével tanulmányozzák és memorizálják elôzetesen az összesen mintegy 400 kilométer hosszú magyarországi szakaszt” – avatott be egy érdekes részletbe a kétszeres Giro d’Italia-gyôztes olasz Ivan Basso, aki már hónapokkal a rajt elôtt Magyarországra érkezett, és sztárvendégként végigtekerte a Grande Partenza 2020 egyik felvezetô rendezvényét. Már ezt az élménykerékpározást is óriási érdeklôdés övezte, és azt mondják, a Nagy Rajt elôtti csapatbemutatás (május 7., Hôsök tere) is remek show-nak ígérkezik. Érdemes lesz tehát a versenyzôk közelében tölteni annak a néhány magyarországi napnak minden lehetséges pillanatát, amely után a Giro d’Italia Szicíliában folytatódik, ahová repülôs transzfer viszi a csapatokat. De addig még nyilván sokan emelik a magyar fôvárosban a fejük fölé a bringájukat, ahogy a budapesti etap hivatalos logóján – a klasszikus pálmaág helyett – a budai Szabadság-szobor is teszi.

CIT Y GUIDE

Giro: nagy hajrá, gyors költözés

A magyar szakasz zárónapján a Nagykanizsától 35 kilométerre lévô Sármellék repterérôl Szicíliábia repül a Giro d’Italia teljes mezônye, ahol már másnap reggel folytatódik a verseny. A magyarországi reptér biztonsági zónájába tervezett vacsora után két chartergép viszi el a csapatokat – mintegy 600 fôt – és egy tehergép a felszereléseket. Egyes stábtagok Szicíliában várják majd ôket a pihenô nélküli folytatásra felkészülten. Erôltetett menet lesz, de így, hogy Magyarország nyugati felében zárul az etap, a saját versenyzôiknek várhatóan nagy számban szurkolni kívánó osztrák, szlovák, szlovén és horvát szimpatizánsok is könnyebben megközelíthetik – akár autóval is – a Giro magyar helyszíneit.

Túraautók magyar címvédôvel plusz kamionok

A 2020-as túraautó-világkupa (WTCR) szezon április 5-én kezdôdik a marokkói Marrákesben, és december 13-án zárul a malajziai Sepangban. A sorozat második, budapesti versenyére az április 25-26-i hétvégén kerül sor a Hungaroring versenypályán. A pilóták versenyét tavaly – a teljes évet tekintve – a magyar Michelisz Norbert nyerte, aki az idei szezont így címvédôként várja.

Ugyanekkor és ugyanott a nehézsúlyú jármûvek is összecsapnak egymással: az FIA kamion Európa-bajnokság (ETRC) hatodik alkalommal érkezik Magyarországra, és ezúttal is lélegzetelállító mutatványokat ígér.

Vizes sportesemények városa 2020-ban is

Nôi kézilabda: a kontinens legerôsebb klubjai jönnek Május 9-10-én – ahogy az már 2013 óta megszokott és az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) tavalyi bejelentése értelmében 2024-ig még biztosan így is marad – a nôi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntôjét is Budapesten, a Budapest Sportarénában rendezik. A finálék gyakorlatilag állandó szereplôje a magyar Gyôri ETO KC csapata (hatból négyszer nyertek is), tele világklas�szisokkal.

2017 óta a budapesti Duna Aréna a vizes sportok világversenyeinek egyik kedvenc helyszíne. Akkor egy fenomenális hangulatú FINA vizes világbajnoksággal avatták fel Magyarország új, világszínvonalú komplexumát, és már 2020-ban is rendeztek itt jelentôs eseményt: januárban a nôi és férfi vízilabdázók – olimpiai kvalifikációs – Európa-bajnokságát. Legközelebb, május 10-17. között ismét az úszók érkeznek ide ugyancsak kontinenstornára, majd május 18-24. között a mûugrók és május 20-24. között a szinkronúszók európai elitje is a vízbe száll. A nyílt vízi úszók versenyét a szinkronúszással párhuzamosan a közeli Budakalászon, a Lupa-tóban tartják majd.

49

ÉLETRE SZÓLÓ ÉLES ÉKSZER A Szankovits-késesház Szöveg: Szász Adrián • Fotók: Misetics Mátyás

„A kések Rolls Royce-ai” – így emlegetik Szankovits Tibor, a népmûvészet mestere és fia, Szankovits Örs népi iparmûvész alkotásait. Nem csoda, hogy a Budapesttôl alig félórányi autóútra fekvô Szentendrén élô és dolgozó késkészítô mesterektôl még Jimmy Carter, az USA 39. elnöke is vásárolt bicskát, amikor a kilencvenes években Magyarországon járt.

Sôt, másnap a felesége egy egész delegációval tért vissza a népszerû kézmûvesekhez és választott maguknak további darabokat. Más hírességek is be-betérnek a városka sétálóutcájáról nyíló Késesházba, ahol Tibor és Örs az 1800-as években indult családi tradíciót viszi tovább.

A Szankovits-kések ismertetôjegye, hogy a pengéjükön és markolatukon hagyományos, fôként magyar motívumokat jelenítenek meg készítôik. Íjazó lovas, pipázó juhász, bort töltô menyecske, magyar kutyafajták és a múltat jellemzô épületek vagy eszközök: nádfedeles ház, gémeskút, edénytartó ágasfa láthatók díszítésként az egyes példányokon. Vagy a legjellemzôbb: egy kakasmotívum, amely a nyolcvanas évek óta gyakran megjelenik emblémaként a Szankovits-kések pengéjén, ezért gyakran „kakasos késként” említik és keresik ezeket az egyedi vágóeszközöket. A pár milliméteres miniatûr díszítéseket a tûnél is vékonyabb hegyû tûreszelôvel vésik a késekbe, bicskákba. E finoman cizellált képi világ a mesterek személyes gyermek-, illetve felnôttkori élményeibôl táplálkozik. Meg persze a családi hagyományból, amely mára szinte ékszerészetté 50

fejlesztette a késkészítés mûvészetét. „Csodálatos érzés, amikor valaki váratlanul betér hozzánk, és megmutatja a nagyapánk vagy a dédapánk által készített bicskáját, amely még mindig mûködik” – lelkendezik Örs, aki imádja a hivatását, amiben találkozik a késkovács, a csiszoló, a képzômûvész és a néprajzkutató tevékenység. A famílián belül mindez az anyai ükapjától indult. Börcsök mester már a tizenkilencedik században kovács és késkészítô volt Szegeden. Nevéhez fûzôdik az úgynevezett pecsétnyomó bicskaforma kialakítása, amely bicska az asztalra téve megállt a talpán, és ha viaszba mártották, a talpába vésett monogrammal leveleket, iratokat is lehetett hitelesíteni. A férfiak presztízsdarabként hordták; a vásárokban elsôként fogyott el, hiszen annak idején a bicska Magyarországon és a világ számos pontján is státuszszimbólum volt. „A megmaradt mintegy

CIT Y GUIDE

tucatnyi magyar típus ma is eleganciát, harmóniát sugároz” – avat be Örs egy sajátosságba. „Néha éjszaka támad valami jó ötletem, kimegyek a mûhelybe tervezni, dolgozni” – ezt az édesapa, a szerb származású Szankovits Tibor meséli, akit már kisgyerekként sem lehetett távoltartani a kovácsmûhelytôl. Az már a sors játéka volt, hogy éppen a késkészítô Börcsök mester lányába szeretett bele. Apósa tanította meg késôbbi hivatása fortélyaira, amit aztán Tibor is továbbadott a fiának. Örs kilencéves kora óta jár be a mûhelybe, igaz, náluk – ahogy mesélik – a családi ebédlôasztalnál sem a közélet volt a téma, sokkal inkább a bicskák. A Szankovitsokra mindig jellemzô volt, hogy élethosszig képezték magukat és egymástól is tanultak. Nem csoda, hogy Tibor – a család több mint húsz díja között – a Pro Cultura kitüntetést is megkapta. Mûveik úgy készülnek, hogy teljes emberéleteket szolgáljanak ki. „Úgy fejlesztünk, hogy a hagyományokat is ôrizzük – határoz meg Örs egyfajta ars poeticát. – Mindig gazdagítjuk a késeink világát, megfelelve a kor elvárásainak, de ôseink eszközeit és módszereit használjuk. Kicsitôl az óriásig bármekkora méretben képesek vagyunk ugyanazt a modellt elkészíteni, de egyéni rendelésre dolgozunk, nem egy kaptafára. Azt a formát alkotjuk meg, amit a megrendelô személyesen választ, bár azt is mondják, hogy inkább a bicska választ magának gazdát.

A késeken belül a bicskák elkészítése azért különösen nehéz, mert minden századmilliméter számít, a legkisebb eltérés sem lehetséges, különben nem záródna a szerkezet. Mi úgy készítjük ôket, hogy ne csak tárgyak, hanem társak is legyenek a mindennapokban.”

Ezt a hozzáállást aligha lehet iskolában elsajátítani – hosszú évtizedek hivatásszeretete kell hozzá. Szankovitsék amerikai vásárlóiktól tudják, az Egyesült Államokban elismeréssel tekintenek az olyan családokra, amelyek több generáción keresz-

tül képesek ugyanazzal a mesterséggel foglalkozni, munkájukon így nyomot hagy a történelem. „A kések elôzetes tervezése papíron történik – árulja el Tibor.

– Az óriásbicskákról fémmodellt is készítünk, majd hetekig, hónapokig alakítgatom a motívumot, amelyet egy koncentrált pillanatban belesütök az anyagba. Ami könnyen ég, törik, reped, vagyis kényes folyamat ez. Hullajtott szarvasaganccsal, marhalábszárcsonttal, bivalyszaruval, mamutcsonttal, sivatagi vasfával, ezüsttel és acéllal dolgozunk. Öröm, hogy a mûhely egyre jobban érdekli az unokámat, az ötéves Hunort is!”

Vannak visszajáró késgyûjtôk, akik havonta, sôt akár hetente is megcsodálják a legújabban elkészült késeket, bicskákat.

Mert a Késesházba nemcsak vásárlási céllal érdemes betérni.

Lám, vannak kötelékek, amelyek még egy jó bicskával sem vághatók el.

51

OTTHON LENNI EGYMÁSNÁL Budapest100: Nyitott kapuk hétvégéje Szöveg: Szász Adrián

2014 után nehezebb volt a válogatás, hiszen az elsô világháború idején a századfordulós lendülethez képest kevesebb ház épült és maradt fenn, ezért az utóbbi néhány Budapest100 nem pont százéves városrészeket mutatott be tematikusan és sikeresen. 2020-ban május 9–10. a két nap, amikor bárki elôtt ingyenesen megnyílik számos budapesti épület kapuja. A koncepció rendhagyó.

Fotó: © Schöff Gergely

„Minden ház érdekes” – vallják a Budapest100 civil fôvárosi ünnep szervezôi, akik 2020-ban tizedik alkalommal invitálnak minket Budapest házaiba, hogy megismerkedjünk az épületek történetével és mai lakóival. A 2011-ben indult kezdeményezés célja eredetileg az volt, hogy évente egy hétvégén ünnepi figyelem irányuljon a város százéves építményeire, ám az események azóta új fordulatokat is vettek.

AZ EGÉSZ VÁROS HÁZIGAZDA Az évrôl évre változatlan, hogy a Budapest100 felhívja a figyelmet a magyar fôváros mindennapi értékeire, közelebb hozza egymáshoz a városlakókat, a szomszédokat, a generációkat.

A programot 2011-ben az OSA Archívum és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ kezdeményezte, hogy bemutasson az érdeklôdôknek pincétôl a padlásig egyes házakat, megismertesse velük Budapest lakóit, hozzájárulva új közösségek kialakulásához. „A történeteket a lakók tudják továbbadni – mi ebben segítünk azért, hogy a város szelleme élô maradjon” – szól a szervezôk hitvallása. A Budapest100 eseményeit önkéntesek segítik a házak lakóival, illetve a részt vevô intézmények képviselôivel együttmûködve. A látogatók számára minden program ingyenes, de némelyik regisztrációhoz kötött.

Azok után, hogy 2016-ban a Nagykörút, 2017-ben a rakpart, 2018-ban a budapesti terek, 2019-ben pedig a Bauhaus stílusú épületek kerültek a Budapest100 tematikus hétvégéjének fókuszába, idén a szervezôk szó szerint az egész várost szeretnék megmozgatni. Felhívással fordultak hát a helyi lakóközösségekhez, hogy a rendezvény tizedik születésnapja alkalmából bárki megmutathassa másoknak, hol él vagy hol dolgozik. Az adott ház korától, stílusától, elhelyezkedésétôl függetlenül. Ez azt jelenti, hogy 2020-ban a város még nagyobb részében csodálhat meg az érdeklôdô szép tetôteraszokat, hangulatos lépcsôházakat, belsô udvarokat, izgalmas pincéket, padlásokat. És beszélget a tulajdonosokkal, bérlôkkel az életükrôl. Szokás szerint kulturális programokat is szervezek egyes helyszínekre: vezetett házbejárás, történelmi visszatekintés, építészeti bemutatás, rögtönzött koncert, kiállítás.

KÖZÖSSÉGEK ÉPÜLNEK „A belvárosban most is sok helyszín nyílik meg, de Kôbányáról vagy Pasarétrôl is jelentkeztek lakóközösségek – mesél a 2020-as esemény hátterérôl Szôke Tímea projektvezetô, aki 52

Klaniczay Jánossal együtt irányítja a szervezômunkát. – Az eddiginél is sokszínûbb palettáról gyûjtve hallhatjuk majd elsô kézbôl, a lakóktól, hogy miért érdekes az ô otthonuk, milyen történeteket ismernek az adott épület múltjából. Sok aspektus lehet: elhelyezkedés, építészet, híres személyek, akik ott éltek

CIT Y GUIDE vagy élnek, és így tovább. A programok is sokféle tevékenységet takarhatnak a közös reggelizéstôl egészen addig, hogy egy régóta ott élô lakó egyszerûen kijön a folyosóra és elkezd beszélgetni a látogatókkal, elmeséli az életét. Ráadásul épületeknek olyan részeire is be lehet ilyenkor menni, ahová egyébként nem. Általában délelôtt 10-tôl este 6-ig tartanak nyitva a kapuk, és nem a mennyiség, hanem a minôség a cél. Két nap alatt 50 házat sem lehet bejárni – a kollégám tavaly megpróbálta, talán harmincnyolcat sikerült neki –, ezért nem nyitunk meg több százat.”

Az eseményt 10-15 fôs csapat szervezi, ötletelve, egymást gyôzködve, mi lenne a legjobb menetrend. Így jött az ötlet, hogy idén nem ôk keresnek meg házakat, hanem várják az önként jelentkezôket, minthogy 9 év alatt a program nagy népszerûségre tett szert, így mind több lakóközösség szeretne csatlakozni. Tímea szerint ez önmagában is nagyon jó visszajelzés, de ô saját kedvenc sikersztoriját is szívesen megosztja a múlt esztendôbôl: „Az önkéntesek számolják a látogatókat, innen tudjuk, hogy az egyik népszerû Margit körúti háznál a hétvége során több mint négyezer ember fordult meg. Mikor vasárnap bezárták a kaput, a lakóközösség igényelte, hogy nekik is elmondja mindazt a «túravezetô», amit a vendégeknek. A bejárás során jöttek rá, hogy van a házban egy közösségi tér, amit addig nem használtak, így mindjárt elkezdték szervezni, hogy használatára engedélyt kapjanak. Majd annak az építészpárosnak, amely az ô házukat tervezte, egy másik épületéhez is együtt mentek bejárásra. Ez jól mutatja azt, ami a célunk: együtt gondolkodni a környezetünkrôl és arról, kikkel is élünk egymás mellett. Mert közösségként erôsebbek vagyunk, mint egyenként külön.”

INSPIRÁCIÓ ÉS JÓ PÉLDA A Budapest100 nemzetközi vonatkozásai is elevenek: a szervezôk inspirációt merítenek az Európa nagyvárosaiban is mûködô Open House hálózat munkásságából, London, Barcelona vagy Róma gyakorlatából. Ám míg ott kimondottan építészeti bejárásokat tartanak, Budapesten az elôbb említett közösségformálás is fontos szempont. Ezért lényeges az emberi tényezô is, nemcsak az egyedi építészeti stílus, az innovációs megoldások vagy épp a Bauhaus jellegzetességeinek felismerése. A projekt most is tagja, sôt mintája is egy nagy nemzetközi együttmûködésnek, a „Come in!” pályázatnak. Ennek révén újabb országokban – Finnország, Horvátország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország – fognak hasonló eseményeket szervezni a Budapest100 példáján is felbuzdulva.

Nyilván mindenütt másképp, a helyi sajátosságokhoz igazodva lehet csak egy ilyen kezdeményezést sikerre vinni. A szervezôk Budapesten már jól mûködô receptet tettek le az asztalra: miként érdemes beszélnünk arról, ahol élünk, úgy, hogy az a városfejlesztést is segítse. A rendezvény – a házkapukkal együtt – a külföldi vendégek elôtt is nyitva áll: a Budapest100 programja angolul is elérhetô lesz, az önkéntesek nagy része több nyelven is beszél (sôt, külföldiek is szoktak lenni közöttük), miközben az esemény lokális jellegzetességei megmaradnak.

A helyi sztorik mindenképpen, ami jó, mert ezek képesek az ismeretlen emberek sokaságából is vidám közösséget kovácsolni.

53

TWENTYSIX

Slow down a város közepén Szöveg: Götz Eszter • Fotók: Horváth Ádám

Budapest legyûrhetetlen kísérletezôkedve ismét egy meglepetést hozott: a bulinegyed közepén, a Király utca 26. szám alatt a gasztro, a természet és a közösségi élet találkozott össze. A 2019 telén megnyílt Twentysix neve nem csak a házszámra utal, hanem az odabent uralkodó állandó 26 fokos hômérsékletre is. Ebben érzi ugyanis jól magát az a sok száz mediterrán növény – begóniák, egzotikus pálmafajok, banánfák és ezernyi más burjánzó zöld –, amelyekkel benépesítették az üvegtetôvel fedett, három szint magasságú hatalmas belsô udvart.

A Twentysix ezzel Budapest talán legzöldebb kertje lett, igazi oázis, ahol az év minden napján nyár van. A forgalmas utcáról betérve elôször arra figyel föl a látogató, hogy itt mindenki ráér. Mintha nem is ebben a városban lennénk, hanem egy hatalmas, buja kertben: a növények tövében laza, kellemes hangulatban szívják magukba a vendégek a finom, párás, oxigéndús levegôt, lelassulva, kioldódva a nyüzsgés feszültségébôl.

A kert fölé egyetlen, gigantikus méretû csillár borul, a nyers téglafalak és a mindent beborító zöld mellett ez az egyetlen igazi designelem.

A hely másik különlegessége csak lassan derül ki, körbejárva, feltérképezve minden részletét. A tulajdonosok ugyanis olyan 54

multifunkciós teret hoztak létre itt, ami tényleg egyedülálló: az éjszakai bárt, a gourmet éttermet és a környezettudatos termékeket kínáló shopot ötvözték egy jógastúdióval és egy lakásstúdió-rendezvényteremmel. A fölötte körbefutó szinten a HubHub közösségi irodája mûködik, udvarra nyíló folyosóval és ablakokkal, a második és harmadik emeletet a négycsillagos Stories Hotel hangszigetelt szobái lakják be. Így minden együtt él és lüktet, reggeltôl estig, a közös tér és a belsô kert mindenhonnan feltáruló látványa folyamatos impulzusokkal látja el a betérôt.

A tulajdonosok elképzelése már az elsô napokban beigazolódott, a vendégek a sûrû bulihangulatot örömmel cserélték fel

CIT Y GUIDE

a „slow-life” derûs, otthonos életérzésére. Az étterem, ami az utca felôl külön bejáraton át közelíthetô meg, odabent már a zöld udvar részévé válik, a helyben sütött, változatos kenyérfélék és a keleti fûszerek illatával együtt. A shop az étterem része, a válogatott borok és a színpompás pasták között egyszerû, acélkeretes fapolcokon sorakoznak a dán Bloomingville cég környezettudatos home decor termékei és egy magyar tervezô egyedi illatkészítményei. Napközben az udvar az étterem vendégeit fogadja, este pedig elegáns, de korántsem exkluzív

árakkal dolgozó koktélbárként mûködik. A reggeltôl estig látogatható jógastúdió kicsit hátrébb, nagy ablakokkal néz az udvarra, része az egésznek, mégis saját csöndes, nyugalmas helye van. Hátul a zárt különteremben, a könyvespolcok között kifinomult design uralkodik. Ez a tér szabadon alakítható, rendezvényekre, zártkörû vacsorákra, de akár nagyobb létszámú workshopokra vagy közös fôzésekre is alkalmas.

Az udvar is kínál intimebb tereket, este a koktélbárban bármelyik növény mellett el lehet üldögélni anélkül, hogy újabb és újabb fogyasztásra ösztönözne bárki. Egyszerre izgalmas és nyugodt, vonzó és ellazulásra hívó hely született, ahol még a jótékonyság is szerepet kap. Az egyik speciális koktél neve ugyanis nem véletlenül „Plant a Tree”: az a vendég, aki ezt választja, hozzájárul ahhoz, hogy egy facsemetét ültessenek a nevében, sôt azt is kérheti, hogy idôrôl idôre fotót küldjenek neki az „örökbefogadott” fáról.

A Twentysix új mûfajt hozott a budapesti vendéglátás eddig is nagyon változatos palettájára. És mint a legjobb újdonságok, ez is valami olyasmit szólított meg, amire nagy szükség van, noha korábban nem tudtunk róla: a természet intenzív közegébe ágyazott, komplex slow-life életérzést, a közösségi tevékenység, a gasztro, a társasági kikapcsolódás és a lelassulás ötletesen és remek ízléssel komponált ötvözetét.

55

CÉLOM, HOGY TÖKÉLETESSÉ TEGYEM A FORMÁKAT Lakatos Sándor és a slow fashion Szöveg: Magócsi Anikó • Fotók: Ajkai Dávid

Kisgyermek korában a nagymama varrógépének zakatolására aludt el, életét onnantól végigkísérte a ruhák iránti szeretet. Lakatos Sándor fôként férfiaknak készít személyre szabott ruhadarabokat, amelyek legfôbb jellemzôje az elegancia, a minôségi kézimunka és a futurisztikus stílus. Ruháit bemutatta a Vogue Italia, a showroomokat bejárta Ausztráliától New Yorkig, Londontól Dubajig. Az utóbbi idôben visszatért az alapokhoz: lakásában kialakított mûhelyében fogadja vevôit, és az elsô egyeztetéstôl az utolsó öltésekig mindent saját maga végez el.

56

K ULTUR ÁL IS NEGY ED A 2005-ben alapított márka, a Sandor Lakatos Menswear kulcsa a tervezô személye, aki szinte beleszületett a ruhaiparba. „Tatabányán születtem, ma is ott mûködik a családom varrodája.

A kereskedésünk azonban itt volt az Ó utcában, ezért is ragaszkodom ehhez a környékhez, így a mûhelylakásomat is itt alakítottam ki. Az engem körülvevô felnôttek közül nagymamám volt a legmeghatározóbb, ô indította el a családi vállalkozást, esténként pedig még otthon is dolgozott, a varrógép zakatolására aludtam el. Mindig voltak otthon anyagok, szabogattam magamnak atlétát és pólót, amit aztán kézzel varrtam meg” – meséli Lakatos Sándor. Ahogy egyre idôsebb lett, az iskolai szünetekben bejárt a családi varrodába tanulni, néhány évvel késôbb pedig elkezdett saját magának tervezni. Egy idô után azonban annyi pozitív visszajelzés érkezett ruháira, és olyan sok barátja kérte tôle azt, hogy nekik is tervezzen, hogy saját márkát alapított. Hamarosan itthoni és külföldi magazinokban, divatbemutatókon és showroomokban is feltûntek a minimalista, olykor futurisztikus, fekete-fehér férfiruhák, amelyek híre egészen Madonna stylistjáig is eljutott, aki egy zakót rendelt az énekesnônek. A koncepció azonban végig megmaradt a kiindulásnál: a személyességnél és az egyediségnél. „Magamat szeretném folyamatosan inspirálni. Az elsôdleges szempont az, hogy mindig jobbat csináljak, évrôl évre pontosabbak legyenek az arányok a szabásmintán. A technológiai megoldások különösképpen megmozgatnak, szinte 24 órában ezeken kattog az agyam. Más divatházak kollekcióit nem szoktam nézegetni. A legfontosabb, hogy a ruháimban, a megoldásokban az legyen, ami belôlem születik. Inspirálódni például méteráruboltokban szoktam, egy-egy szép textil komoly muníciót adhat egy új darab születéséhez. Vannak saját anyagaim is, amelyeknek erôteljes geometriai formáit én tervezem, majd nyomatom a textilre. Annál eredetibb, minthogy saját anyagból, én szabom ki a szabásmintát, majd varrom meg a ruhát, számomra nem létezik. Az a célom, hogy tökéletessé tegyem a formákat.”

Bár Sándor általában évente megtervez egy kollekciót, volt, hogy nôi ruhákat is készített, de a fô irány mindig is a személyre szabott férfiruházat marad. Ezeknél pedig az idôtállóság is kiemelten fontos tényezô. „Van olyan zakóm, amit hathét évvel ezelôtt készítettem, de ha tizenöt évvel ezelôtt csináltam volna, akkor is ugyanígy állna.

A slow fashionban hiszek: vásároljunk ritkábban, de akkor minôségi ruházatot válasszunk. Aki ilyen attitûddel vásárol vagy készített el egy ruhát, nemcsak önmagának szerez örömöt egy szép felsôvel vagy zakóval, hanem a környezetet is védi. Ezért kiemelten fontos számomra, hogy azokat a darabokat, amiket én tervezek a vevôimnek, még évek

múlva is úgy vegyék elô a szekrénybôl, hogy tökéletes és még mindig az egyik legkedvesebb ruha.”

Természetesen a futurisztikusabb darabokat látva felvetôdik a kérdés, vajon Sándor mennyire tud tervezôként az egyedi megrendelôk igényeire rezonálni. „Ilyenkor a személyiségét kell néznem. Én a kontrasztot, a fekete-fehér színeket szeretem, de nem kell mindenkit ebbe öltöztetni. Ha valakire ránézel, és kéket látsz rajta, az illik hozzá. Ha valaki a lakásmûhelyembe érkezik, közösen válogatjuk ki az anyagminták, a fazonok és szabásvonalak közül a legmegfelelôbbeket. Ezután általában én varrom meg a ruhát. Azt vallom, idôt kell rá hagyni, nem szabad elsietni a mûveleteket, fontosnak tartom, hogy minden egyes apró részlet maximális figyelemmel készüljön. Számomra az a pillanat a legmeghatározóbb, amikor a vevônek átadom a kész darabot, és látom, mennyire passzol hozzá, mennyire örül neki, és milyen boldogan hordja akár éveken keresztül.”

Kapcsolat: sandorlakatosdesign@gmail.com

57

DIVATKIRÁLYNÔ A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT A Váci utca Rotschildja

Szöveg: Götz Eszter • Fotók: Magyar Nemzeti Múzeum

Rotschild Klára belvárosi szalonja korszakos fogalom volt a 20. századi Budapesten. Nemcsak a pesti nôk csacsogása váltott hirtelen suttogásra, amikor elsétáltak a Váci utca 12. számú épület kirakata elôtt, de Európa keleti felében, a „szocialista táborban” is mindenütt ismerték: a hatalom kiváltságos szereplôi nála rendelték a párizsi divatházak kollekcióiról másolt modelleket.

Fotó: Kovács Gyula / MTI

Rotschild Klára, Jovanka Broz Tito, Kádár Jánosné (1966)

A szalonról és legendás vezetôjérôl most egy különleges, idôutazással felérô kiállítás látható április végéig a Nemzeti Múzeum ôsszel újjászületett parkjában, az egykori Kertészlak klasszicista villaépületében, de néhány eredeti Rotschild-estélyi és menyasszonyi ruha a múzeum földszinti Rotundájában is helyet kapott. Tito marsall felesége ugyanúgy Rotschild-ruhában pompázott a diplomáciai fogadásokon, mint a szovjet külügyminiszter, Andrej Gromiko neje, vagy Farah Diba Pah-

58

lavi, a perzsa sah legendás szépségû és a divatra különösen fogékony felesége. A nagypolgári ízlés szigete volt a Rotschild Klára vezette Különlegességi Nôi Ruhaszalon, nevéhez hûen különleges hely, hiszen a hatvanas, hetvenes évek Budapestjére a párizsi elegancia levegôjét hozta: kifinomult ízlést, nagyvilági stílust, a kézmûvesség diadalát a konfekció szürkeségébe szorult szocializmussal szemben.

Rotschild Klára egész élete különleges volt, mintha rá nem vonatkoztak volna a kor szabályai. Apja is, anyja is szabó volt, gyerekkorában a családi divatszalon egyben lakásként is szolgált. Mindössze hat osztályt végzett el, nem tudott varrni, nem beszélt nyelveket, de zseniális tehetsége volt a minôség felismeréséhez és a kapcsolatépítéshez.

Férje neves textilkereskedô családból származott, Auschwitzban halt meg, ahogyan a szintén zsidó származású Rotschild család több tagja. Klára azonban még a zsidótörvények bevezetése után is nagyszabású toaletteket tervezhetett Horthy kormányzó fiának esküvôjére, és a saját budapesti lakásában vészelte át a háborút, majd egy hónappal az ágyúk elhallgatása után már újranyitotta a divatszalonját.

Sem a sötét ötvenes évek, sem a késôbbi „puha diktatúra” nem tántoríthatta el attól az irány-

CIT Y GUIDE

Fotó: © mnm.hu

tól, amit kijelölt magának. Nem volt mûvelt, de kitûnôen értett az úri divathoz és az etiketthez, így az új rendszer munkás származású elitjének volt mit tanulnia ettôl a határozott asszonytól.

Szalonjában minden szabász és hímzônô kivételes gondoskodást kapott tôle, de cserébe megkövetelte a kemény munkát és a teljes odaadást – elôfordult, hogy két nap alatt kellett elkészíteni egy teljes kollekciót. Csakis feltûnô szépségû és intelligenciájú manökenekkel dolgozott.

Szüksége volt a hatalom támogatására, hiszen évi két párizsi szakmai útját csak az állam tudta finanszírozni. Cserébe olykor illegális küldemények jöttek-mentek a csomagjában, és noha sohasem kellett ügynökként jelentéseket tennie, a szalonjában feltehetôen ott voltak a lehallgatókészülékek.

A kiállításon a divattörténeti vonulat mellett ez a téma is szépen kirajzolódik.

A három teremre osztott anyag – eredeti öltözékek, fotók és élvezetes leírások az egyes ruhák megrendelôirôl és készítôirôl – feltárja a divatnagyasszony életútját, illetve bemutatja a szalon és a mûhely mindennapjait. A ruhaköltemények mellett ott áll a Rotschild szalon eredeti kanapéja, amelyen együtt üldögélt Kádár János elsô titkár felesége és Jovanka Broz Tito, a „keleti Jacqueline Kennedy”, hogy egy elegáns teadélutánon végig mustrálják azokat a modelleket, amelyeket Klára asszony a legfrissebb párizsi divatbemutatókon látva emlékezetbôl lerajzolt és megcsináltatott – itthoni mértékkel drágán, de a párizsi szalonokhoz képest nevetséges áron. Klasszikus ízlésvilágába néha belefért egy-egy igazi újdonság, mint például az az esküvôi ruha, amit egy vidéki lelkész lánya rendelt tôle 1962-ben – magasan a térd fölé érô miniszoknyával. Mindezt akkor, amikor a francia divat még csak kóstolgatta a hamarosan berobbanó mini divatját. Magyaros hímzéssel díszített modelleket is tervezett, ezek vevôköre a jómódú emigráns magyar családokból, vagy késôbb, a hetvenes években a nyugati turnékra készülô magyar táncdalénekesek közül került ki.

A Rotschild szalon látványosan jelenítette meg a szocializmus kétarcúságát, az „egyenlôk” közötti „még egyenlôbbek” világát. Innen indult útjára a hatvanas évek közepén a „divatos pesti nô” típusa, ami sokat segített a Kádár-korszak 1956 utáni konszolidációjának. Ennek a különleges világnak az auráját, Rotschild Klára társaságának, a kor mûvészeinek és politikusainak társasági életét idézi meg a kiállítás öltözékekkel, archív fotókkal és az egykori divatbemutatókon készült filmekkel, a szalonban használt illatmintákkal.

Mai fogalmakkal élve egy igazi nôi sikertörténet rajzolódik ki a kiállítás tanulságaként, az elhivatottság és a tehetség minden körülményen kön�nyedén átlépô ereje.

Nappali ruha, selyemburett, 1970 körül. Dr. Péchy Zsuzsa pszichiáternek, a szalon állandó vevôjének ruhája. Magántulajdon

59

BUDÁRA KÖLTÖZÖTT A STAND 25 Régi értékek – új helyszínen Szöveg: Somogyi Szonja • Fotók: Bujnovszky Tamás

Ha egy vendéglátóüzlet a belvárosi forgatagból, a turistáktól zsibongó Hold utcai csarnokból elköltözik a nyugodtabb, kevésbé mozgalmas, a budai Vár alatti városrészbe, az nem kis bátorságról árulkodik. Bár ehhez elég az az értékeken alapuló magabiztosság is, amellyel a Stand 25 minden bizonnyal rendelkezik és nem is véletlenül. Széll Tamás, a magyar gasztronómia jeles személyisége és társa, Szulló Szabina közös munkájuk tapasztalatait, a minôségi konyha iránti szeretetüket és a könnyedebb vendégfogadás iránti vágyukat ötvözték a bisztróban, amit 2019 végén költöztettek Pestrôl Budára.

60

CIT Y GUIDE

A pesti oldalon Stand néven Michelin-csillagos fine dining konyhát üzemeltetô csapat bisztrója már egy évvel a megnyitása után, még az eredeti helyszínen Bib Gourmand minôsítést szerzett a Michelin étteremkalauztól.

Csahók Ibolya, az étterem üzletvezetô-tulajdonosa a Budapest’s Finestnek elmondta: a Hold utcai piac sok elônye ellenére elsôsorban a vendégek komfortérzetének növelése érdekében döntöttek úgy, elhagyják ezt a központi helyszínt. Így nem kell alkalmazkodniuk többé a kötött nyitvatartási idôhöz, a piactér télen hûvös, nyáron kánikulai környezetéhez.

Az új helyszínen korábban is étterem volt, amely frissen készült üde enteriôrt kapott, az „új lakók” pedig nem akartak rombolni. Az L alakú nyitott terem rövidebb végén lévô látványkonyhát azonban még jobban kibôvítették és elôtérbe hozták, hogy a bisztró szellemiségének egyik alappillérét, a közvetlenséget és lazaságot jobban hangsúlyoz-

zák. A bárpult a terem távolabbi falához került, felette 15 fôs, szeparálható különtermet alakítottak ki. A hangulatot elsôsorban a mély, természetes színek és a légies indusztriális elemek elegye alapozza meg.

A költözés miatt némileg megváltozott a vendégkör: kicsit kevesebb lett a külföldi vendég, túlnyomórészt magyarok látogatják az éttermet.

Ibolya elmondta, sokan mesélik, hogy korábban kipróbálták a bisztrót a piacon. A jobb adottságok miatt a budai étterembe térnek vissza Tamásék konyhájához, hogy ismét megkóstolják az ízletes fogásokat. „Bár a helyszín változott, az alapkoncepció érintetlen maradt: nem változtattunk a fô alapelven, a két-, illetve háromfogásos menükön – sem az árukon, de az ételek kiegészültek. Napközben eddig tíz ételünk szerepelt a menüben, most viszont már huszonkettôt kínálunk. Több lett a feláras fogásunk, vacsorára pedig teljes egészében à la carte 61

Névjegy: Széll Tamás és Szulló Szabina Az Onyx az egyik elsô magyarországi étterem volt, amely Michelin-csillagot kapott 2011-ben, a séfduó vezette konyha jóvoltából. Széll Tamás pedig elsô magyar szakácsként jutott be a Bocuse d’Or szakácsverseny döntôjébe: 2013-ban Lyonban a 10. helyen végzett, majd 2016-ban az európai döntô megnyerése után a 2017-es lyoni világdöntôn már a 4. helyezést érte el. Mindezek után állt neki megvalósítani társával, Szabinával közös álmaikat. Elôbb az általa „komfortfoodos piaci zabáldának” nevezett, a tradicionálisabb, magyaros konyhát vivô, oldott hangulatú – akkor még vásárcsarnoki – bisztrót, a Stand 25-öt hívták életre, majd 2018 nyarán megnyitott a Stand is, a pesti Andrássy úthoz közel, elegáns környezetben. A Stand 25 Budán az Attila úton várja vendégeit.

menüt biztosítunk. Utóbbira a rendelkezésre álló nagyobb hely miatt nyílt lehetôségünk” – fejtette ki Ibolya.

A konyhán Széll Tamás irányítása alatt alapvetôen olyan ételek készülnek, amelyekben a hagyományos magyar ízvilág jelenik meg kissé rusztikusabb formában. „Ez azért is jó, mert az ember le tud ülni vacsorázni az egész családdal, mindenki talál ugyanis magának valót. Hiszen sokszor megosztó lehet egy étterem kínálata, itt azonban a nagymamától a család legfiatalabb tagjáig mindenki talál kedvére való fogást” – fogalmazott az üzletvezetô.

62

Ibolya kiemelte: a Stand25-ben sohasem újul meg teljesen az étlap. A novemberi nyitás óta is csak 3-4 étel változott, fôként az aktualitás vagy az igények miatt. A karácsonyi idôszak nagy slágerét, a halászlevet lecserélték Jókai-bablevesre, a korábbi kacsacomb helyett megérkezett a töltött káposzta. „Nem csináltunk új étlapot, mivel ételeink nagy része a vendégek külön kedvence. Sokan kifejezetten azért érkeznek, hogy ismét egyenek a rakott krumplinkból, a gulyáslevesünkbôl, a somlói galuskánkból, a túrógombócunkból, a palacsintánkból. Legalább 8-10 olyan étel van, melyeket éppen ezért nem fogunk kivenni a menübôl. De emellett 5-6 étel idônként változik” – mondta Ibolya.

Az alapanyagokat, ugyanúgy, ahogy a csapathoz tartozó Michelin-csillagos pesti Stand étteremben is, igyekeznek a lehetô legnagyobb arányban magyar beszállítóktól, termelôktôl beszerezni. A csirke például Beregrôl, a szarvas Öreglakról érkezik, de a többi összetevô is hazai gazdaságokból kerül a Stand 25 asztalára.

Széll Tamás és Szulló Szabina legkomolyabban vett „örömkonyhaként” aposztrofálja a Stand25öt, amelyben csupán egyetlen szabály van: minôségben és az alapanyagban nem ismerni kompromisszumot. Szabad magyar konyhát alkottak egy laza, barátságos hangulatú bisztróban.

CIT Y GUIDE

A FATELEPEKTÔL A BAUHAUSIG

Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945 Nagyszerû várostörténeti könyv jelent meg a modern építészetérôl híres Újlipótvárosról. Óriási anyagból merít: mintegy 700 épületet mutat be 1200 mai és korabeli fotóval, építészeti látványtervekkel, gyönyörû belsô felvételekkel a lakóházak pompás kialakítású lépcsôházairól. Ez a hatalmas anyag egyedülálló tezauruszt – másképpen: kincsesházat alkot.

A várostörténeti monográfiákkal ellentétben nemcsak azoknak izgalmas, akik értô szemmel olvassák az építômûvészet jeleit, hanem azoknak is, akik Pest különlegességei iránt érdeklôdve járják be a környéket.

A szerzô, Bolla Zoltán az 1200 kép legtöbbjét maga készítette – egyszerû beállítások a homlokzatokról, a lépcsôházakról, azzal a szándékkal fotózva, hogy az olvasó ráismerjen a házakra, könnyen azonosíthassa a látottakat. Ezek mellé pedig olyan, jó minôségû – sokszor kifejezetten fotótörténeti jelentôségû – archív anyagokat és eredeti tervrajzokat válogatott, amelyek viszonylag ritkán láthatók, de fontos információkat hordoznak.

Táblázat foglalja össze a városrész korai beépülésének fázisait és a lakók származását, évtizedenként egymást követô térképeken rajzolódik ki a terjeszkedés, sôt a kötet végén egy statisztika is szerepel az 1881 és 1944 között itt épült lakóházak éves számáról. Különösen kedves ötlet az elôzéket borító montázs, amit az Újlipótvárosban alkotó építészek emléktábláiból állított össze.

A könyv jelentôs részét kitevô inventárium összesen 700 házat mutat be részletesen, utcánként, ábécérendben, szigorú kereteket adva a leírásnak, amiben a képeken és a kötelezô adatokon kívül az építtetô neve és a stílusirányzat rövid definíciója

is szerepel. Így utcáról utcára, házról házra haladva tárul fel Újlipótváros az olvasó elôtt. Hogy mindezt van mihez mérni, arról a bevezetô tanulmány gondoskodik. Bolla élvezetes stílusú leírásából és a korabeli sajtóillusztrációkból képet kapunk a fatelepekkel, késôbb áramfejlesztôkkel és nyomornegyedekkel teli városrészrôl, a Vígszínház helyén egykor állt Nagy Sörcsarnokról, izgalmas részletekkel a német, zsidó, örmény és görög vállalkozók, malomtulajdonosok és ingatlanspekulánsok, a jellegzetes neoklasszicista, art deco és Bauhaus stílusú házakat tervezô építészek életútjáról, az utcalányok és a nyomorgók világáról – mindarról, amit a városrész az 1860-as évektôl máig felhalmozott és megôrzött.

63

Bizet: Gyöngyhalászok

Fotó: opera.hu

PROGRAM

SAROK A Szentpétervári Kamaraopera vendégelőadása 2020. március 28., 19.00.

Eiffel Műhelyház – Bánffy-terem

Velencei történetek / Automaton Paolo Ventura fotókiállítása

2020. június 7-ig látogatható

Műcsarnok

Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében.” Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Olaszországba, hogy megakadályozza az olaszok elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyvíró édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban.

Fotó: www.mucsarnok.hu

Bizet Gyöngyhalászok című műve népszerűségben nyomába sem ér a szerző másik darabjának, a Carmennek. Pedig ez az opera volt a kiindulópontja a francia alkotó karrierjének. A neves orosz társulat Budapesten, a frissen megnyílt Műhelyházban mutatja be a darabot, francia nyelven. Produkcióikban a látvány – a viszonylag kicsi anyaszínházi színpadméret ellenére is – kulcsszerepet játszik LED-falak, grafikák és animációk használatával, de az éneklés megszokott, magas színvonalú orosz kultúrájával nem maradnak adósak.

Fotó: © Simon van Boxtel

Kurátor: Szarka Klára

64

Fenyô László és a Borodin Quartet 2020. március 20., 19.30

Zeneakadémia, nagyterem

Fenyő László csellóművész, a Karlsruhei Zeneakadémia professzora visszatérő vendége a Négyszer négyes plusz egy című kamarazenei sorozatnak: márciusban a Borodin Quartet vendégeként lép fel Franz Schubert örökzöld C-dúr vonósötösében. A világ vonósnégyes-kultúrájában etalonnak számító, 1945-ben alakult kvartett az orosz vonós hagyomány egyik legavatottabb képviselője. A hangverseny első számaként a 75 éves múltra visszatekintő kamarazene-társulat névadója, Alekszandr Borodin 2. vonósnégyese hallható. A komponista ajándékként írta e művet feleségének megismerkedésük 20. évfordulója alkalmából.

FREE PUBLIC TRANSPORT FREE Pest & Buda walking tours FREE entry to 30+ top Budapest attractions & tours FREE entry to St. Lukács Thermal Baths Discounts up to 90%

SEE MORE. SAVE MORE.

More information:

budapest-card.com

Felelôs kiadó Bán Teodóra ügyvezetô Fôszerkesztô Albert Mária Kiadói menedzser / mûvészeti vezetô Práczky István Fotómenedzsment MitteComm Kft. Címlapfotó Práczky István Magyar nyelvû lektorálás Szôdy Macó Angol nyelvû fordítás / lektorálás Csipke Zoltán

Kiadó

Telefon E-mail Hirdetésszervezés Hirdetésfelvétel Telefon

BTFK Nonprofit Kft. 1052 Budapest, Városház utca 9–11. +36 1 486 3300 marketing@budapestinfo.hu Sali Mária hirdetes@budapestinfo.hu +361 486 3309 ISSN 2064-9894

Megjelenik évszakonként

Minden, a kiadványban megjelent kép, szöveg és grafikai tartalom a szerzôi jog védelme alatt áll.

A kiadvány megrendelhetô a szerkesztôség címén

budapestinfo.hu/budapest-s-finest

65