230 éve született Bem József - plakátkiállítás_en

A kép forrása: Hadtörténeti Múzeum Zászlógyűjtemény

Grafika: Somogyi Győző rajza alapján

BARÁTSÁG, SZABADSÁG

A lengyel katonák szerepe a magyar 1848-49-es szabadságharcban

A kiállítás a 230 éve született Bem József és a magyar szabadságért harcoló több ezer lengyel önkéntes tiszteletére készült. A magyarok zsarnokság felett aratott győzelme számukra az első lépés lehetett volna a szabad, önálló Lengyelország megteremtése felé.

Köszönet a kiállítás megvalósítását segítőknek:

Kurátor: Csapó Csaba, történész

Art director: Molnár Gergely

Szövegíró: Mészáros P. Dániel

FRIENDSHIP AND FREEDOM

Dr. Hermann Róbert, történész magángyűjteménye Kovács István, történész

Bagyinszki Zoltán, fotográfus

Somogyi Győző, grafikusművész

Magyar Nemzeti Múzeum

Osztrák Állami Levéltár

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

― Budapest Gyűjtemény

Hadtörténeti Intézet és Múzeum Zászlógyűjtemény

Polish servicemen in the Hungarian War of Independence of 1848–1849

The exhibition honours the memory of Józef Bem on the 230th anniversary of his birth and the thousands of Polish volunteers who fought for Hungarian freedom. The Hungarian nation’s victory over tyranny could have been their first step towards a free and independent Poland.

We would like to thank everyone who contributed to the exhibition:

Curator: Csaba Csapó, historian

Art director: Gergely Molnár

Exhibition writer: Dániel Mészáros P.

Hungarian National Museum

Austrian State Archives

Metropolitan Ervin Szabó Library

Budapest Collection

Military History Museum

The collection of Dr. Róbert Hermann , historian István Kovács, historian Zoltán Bagyinszki, photographer Győző Somogyi, illustration

Még a lengyelek is a magyar szabadságért harcoltak!

1848 őszén kezdődött a lengyel légió megszervezése. Decembertől Aradnál és az északkeleti határ mentén, 1849-ben pedig a tavaszi hadjáratban tűntek ki hősiességükkel. 1849 májusában Wysocki tábornok parancsnoksága alatt Miskolcon egyesítették a korábban szétszórt lengyel egységek többségét. Nyáron már 4000 bátor lengyel harcolt a különböző alakulatokban. Ekkorra már saját orvosai, hadbírói és papjai is voltak a légiónak. Harcoltak az orosz és az osztrák csapatok ellen, majd a visszavonulás során ők biztosították, hogy Kossuthék biztonságosan átléphessék dél felé a határt. Több mint 1000 lengyel távozott az Oszmán Birodalomba, a többiek elbujdostak, vagy fogságba estek, sokakat besoroztak az osztrák vagy orosz hadseregbe. És voltak, akiket száműztek. Egyenesen Szibériába...

Even the Polish took up arms to fight for Hungarian freedom!

The Polish Legion in Hungary was formed in the autumn of 1848. From December, these troops fought heroically at Arad and the northeastern border, and in 1849 in the spring campaign. In May 1849, most Polish units that had scattered by then were united under General Wysocki in Miskolc. By the summer, 4,000 brave Polish soldiers were fighting in a number of units, and the legion had doctors, military judges, and priests. They fought against Russian and Austrian troops, and during the withdrawal, they helped Kossuth and those with him safely cross the south border. Over 1,000 Polish soldiers left for the Ottoman Empire, the others went into hiding or were captured. Many were conscripted into the Austrian or Russian army. And others were forced into exile. Straight to Siberia...

Grafika: Somogyi

Győző

Francia becsületrend

katona volt, katona lett, katona maradt

Bem 1809-ben, 15 évesen szülői engedéllyel tüzérnek jelentkezett a Napóleon segítségével megalakított Varsói Hercegség hadseregébe. Elvégezte a varsói tüzérségi iskolákat, majd részt vett Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában, ahol kitűnt később is jellemző vakmerőségével. Kezdetben ezért büntetést kapott, 1813 decemberében azonban a francia Becsületrendet. Ezekben az években számos olyan tapasztalatra tett szert, amit későbbi háborúiban kamatoztatni tudott, elsősorban a kiképzés fontosságát, a meglepetésszerű támadásokat és az ágyúk gyors mozgatását.

Bem: Once a soldier, always a soldier

In 1809, 15-year-old Bem got his parents’ consent to join the artillery regiment of the Duchy of Warsaw, a state established with help from Napoleon. He finished the artillery schools in Warsaw, then took part in Napoleon’s 1812 Russian campaign and was soon known for his boldness. First, he was punished for it, but in December 1813, he was awarded the French Order of the Legion of Honour. During this time, he gained considerable experience on which he could rely in other wars later, mostly the importance of military training, surprise attacks, and the quick repositioning of cannons.

Bem + Vienna = revolution

The people of Vienna were ecstatic about the victory of the Hungarian army over Jelačić in the battle of Pákozd. To hinder the deployment of imperial forces against the Hungarian army, they started another revolution on 6 October 1848. A week later Bem joined the revolutionaries and took over the defence of the city. However, it soon became clear that his army stood no real chance against the imperial army with its tens of thousands of troops—his men were mostly university students and ordinary citizens—and help from the Hungarian army was delayed. There were bloody fights on the barricades, and the revolution was crushed on 31 October. Several revolutionary leaders were executed, and Bem fled to Hungary.

Bem + Bécs = forradalom

A bécsi nép kitörő örömmel fogadta a pákozdi magyar győzelmet Jellacic felett. Hogy ne lehessen egyszerűen birodalmi csapatokat küldeni a magyar haderő ellen, ’48. október 6-án egy újabb forradalmat robbantottak ki. Bem egy héttel később csatlakozott ehhez, és átvette a város védelmének vezetését. Viszont hamar kiderült, hogy a seregének nincs reális esélye a több tízezer fős császári sereggel szemben, mivel többnyire egyetemisták és egyszerű polgárok voltak a katonái, ráadásul a magyar csapatok segítsége is késett. Véres barikádharcok törtek ki, majd október 31-én leverték a forradalmat. Sok forradalmi vezetőt kivégeztek, de Bemnek sikerült Magyarországra menekülnie.

Csata a Jagerzeile-ben, Carl Goebel festménye alapján

A képek forrása: Dr. Hermann Róbert magángyűjteménye

Bemnek meg kell halnia! Bem must die!

Az 1830-31-es lengyel szabadságharc leverése után az országot elhagyó emigráció két részre szakadt: az arisztokraták vezette csoport európai fegyveres beavatkozást akart, a fiatal radikálisok forradalmi megoldást kerestek, hogy Lengyelországot felszabadíthassák. Bem az előbbi csoporthoz tartozott, ráadásul ’48. őszén sokáig ellenezte egy önálló lengyel légió megalakulását, amivel magára haragította a fiatalokat. Olyannyira, hogy egy radikális fiatal két lépés távolságból fejbe lőtte, de Bem csak kisebb sérülést szenvedett. A merénylő fogságba került, de később megszökött, majd álnéven beállt a lengyel légióba és velük távozott előbb az Oszmán Birodalomba, majd Angliába. Az 1857-es amnesztia után a már megállapodott merénylő angol feleségével hazatért és Galíciában élt haláláig.

In the aftermath of the crush of the November Uprising of 1830–1831 in Poland, those who left the country were divided: one group of emigrants, led by aristocrats, wanted military intervention from Europe, while the young radicals were looking for revolutionary solutions to liberate Poland. Bem was part of the former group, and in the autumn of 48, he opposed the formation of an independent Polish Legion for a long time, which angered the younger generation. So much so, that a young radical shot him in the head at close range, but Bem only suffered minor injuries. The assassin was apprehended, but he later escaped and—under an assumed name—joined the Polish Legion and left the country with them, going first to the Ottoman Empire and then to England. He settled there, but after the amnesty of 1857, he returned to Galicia with his English wife and lived there until his death.

A zászlóanya

Hosszú egyeztetések és viták, majd a Bem elleni merénylet után ‘48. november 26-án került sor a lengyel légió első két századának zászlószentelésére - onnantól fogva saját zászlójuk alatt harcolhattak. A Nemzeti Múzeum előtt 300 honvéd sorakozott fel, katonai tisztelgésük után történt meg a felszentelés. Ezt követően Ruttkay Józsefné Kossuth Lujza, Kossuth Lajos testvére egy szög zászlórúdba verésével és a szalag felkötözésével vállalta magára a “zászlóanyaságot”. Őt Kossuth Lajos édesanyja követte a következő felkiáltással: “Szabadság és testvériség legyen a magyar és a lengyel között győzelemben és halálban.” A légió másnap vonatra szállt és elindult az első bevetésére, Arad felé.

The flag sponsor

After lengthy arguments, negotiations and Bem’s attempted assassination, on 26 November 1848, the first two companies of the Polish Legion had a flag blessing ceremony, and from then on they could fight under their own banner.

300 soldiers lined up in front of the Hungarian National Museum and after their salute, the flags were blessed. Mrs. József Ruttkay, maiden name: Lujza Kossuth, Lajos Kossuth’s sister, drove a nail into the flagpole and tied a ribbon on it, thus becoming the sponsor of the flag. After that, Lajos Kossuth’s mother said: ‘Let there be freedom and fraternity among Hungarians and Poles, in victory and in death.’

The legion boarded a train to Arad the next day to go on its first deployment.

A kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum

Grafika: Somogyi Győző rajza alapján

A lengyel légió: első

bevetés

A pesti zászlószentelés után az első két lengyel századot azonnal Aradra irányították, ahol a székelyekkel és a békési önkéntesekkel együtt még aznap, december 4-én bevetésre indultak. A vár első, meglepetésszerű ostroma nem hozott szerencsét, de ez nem a lengyeleken múlt. Bátran rohamoztak és utána szervezetten vonultak vissza, a vereség ellenére összekovácsolódott a csapat. A 3 magyar mellett 2 lengyel is életét vesztette az első rohamban, utóbbiaknak a nevét is ismerjük: Antonii Kostecki és Franciszek Maciejowski - ők a magyar szabadságharc első lengyel hősi halottai.

The Polish Legion: the first deployment

After blessing the flags in Pest, the first two Polish companies were immediately sent to Arad and were sent out on a mission on the same day, on 4 December, with the Székelys and the volunteers from Békés. The first, surprise siege of the castle did not succeed, but it wasn’t the Poles’ fault. They were brave during the attack and well-organised during the retreat—despite the defeat, they became a tight-knit unit. In the first attack, 3 Hungarians and 2 Poles died. The names of the latter are known: Antonii Kostecki and Franciszek Maciejowski—they were the first Poles who died as heroes in the Hungarian War of Independence.

A

forrása: Dr. Hermann Róbert magángyűjteménye

Egy honvéd levele Bemről A soldier’s letter about Bem

Kiss József, a szabadságharc egyik frissen előléptetett hadnagya egy győztes csata után levelet írt szüleinek, és Bemre is kitért:

József Kiss, a newly-promoted lieutenant, fighting in the war of independence, wrote to his parents after a victory and mentioned Bem in his letter:

‘I’m sitting on the battleground, around me there are 600 brave soldiers lying dead. Their precious life was the price of victory... Oh, Lord, what a man he is, whose genius is growing with the danger and while the only Hungarian words he knows are “Hungarians, charge!” and “Hungarians, don’t run!” when we see the white egret feather on his cap in the battle, we feel confident and determined and we shout: “There’s Bem, forward, charge!”.

A finger on his right hand was shot in the battle of Szeben (Sibiu), as he is always the first when we are advancing and the last when we are retreating. The imperial forces put a bounty of 4,000 gold coins on him, that is why he has bodyguards, 200 determined men whom I will soon join as a lieutenant...’

A képek forrása: Dr. Hermann Róbert magángyűjteménye

Bem megsebesül!!!

A tábornok azok közé a tisztek közé tartozott, akik szinte mindig a frontvonalból irányították az egységeiket. Ezért sem csoda, hogy Bem számos alkalommal megsérült, többször a lovát is kilőtték alóla. A mellékelt kép azt a sebesülését ábrázolja, amikor Petőfi verse szerint “Négy nap dörgött az ágyú Vízakna s Déva közt…” Bem ekkor olyan közel volt a halálhoz, hogy lovaglóostorával vágott egy osztrák katona arcába, mivel más fegyvere nem volt. A mellette álló katona rálőtt, a golyó pedig letépte a tábornok középső ujját, akit végül saját katonái mentettek ki a szorult helyzetből. “Minő komédia. Egy haszontalan ujjammal kevesebb van” - ennyi kommentárt fűzött az esethez, dühösen.

Bem is injured!!!

The general was the kind of officer who almost always commanded their troops from the frontline. No wonder Bem was injured several times and more than once the horse he was riding was shot. The picture shows one of the times he got injured, when, as the famous poet Petőfi wrote: ‘For four days the cannons roared between Vízakna and Déva...’ Bem had a brush with death then, he had to use his whip to hit an Austrian soldier in the face since he had no other weapon. The soldier standing next to him shot at him, and the bullet tore the general’s middle finger off. Eventually, he was rescued by his men. ‘What a comedy. I have one useless finger less now,’ that was all he said about it, angrily.

Vászon, olaj, heroizmus

Az eredeti képet Léon Cogniet festette, és kiállították az 1831-es Párizsi Szalonon. Egy lengyel tábornokot ábrázol, mellén a francia Becsületrenddel, mögötte Varsó Praga nevű városrésze lángol. A festmény célja a francia társadalom és politikai elit mozgósítása volt az 1830-31-es lengyel-orosz háborúban. A kép később általánosabb értelmet nyert, több változata is készült, mindig a levert szabadságharcok hőseit ábrázolták így. A mi képünk aláírása: Hongrie, 1849. Ha nem ismernénk Bem ettől eltérő arcvonásait, azt mondhatnánk, forradalmár életének nincs ennél tökéletesebb összefoglalása.

Canvas, oil, heroism

The original painting is by Léon Cogniet and was displayed at the 1831 Parisian Salon. It shows a Polish general decorated with the French Order of the Legion of Honour, with Warsaw’s Praga district burning in the background. The aim of the painting was to rouse the French public and the political elite during the 1830–1831 Polish-Russian War. Later the painting took on a more general meaning. Several versions were created, depicting the heroes of freedom fights that were put down. The title of this painting is Hongrie, 1849. If we didn’t know that Bem’s face looked different, we could say that this is the perfect representation of the revolutionary’s life.

kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum

Mieczyslaw Woroniecki

mártírhalála

Az elszegényedett nemesi család sarja már életében legendává vált Magyarországon, ezért az 1867-es kiegyezés után az elsők között kapott közadakozásból emelt díszes síremléket. Már 16 évesen katonának állt, majd ’48. nyarán leszerelt, és a délvidéki magyar nemzetőrök közé lépett. Számos alkalommal bizonyította bátorságát a csatatereken, és még a báltermekben is ― a hölgyek körében is rendkívül népszerű volt. Katonai karrierjét a hivatali kiadásokkal történő “nem kellő gondosság” akasztotta meg. 1849. augusztus 5-én lovas felderítést végzett, amikor lova megbokrosodott, ő pedig az ellenség fogságába esett. Bizonyítékok hiányában is kötél általi halálra ítélték, október 20-án Karol d’Abancourt lengyel kapitánnyal és Peter Giron alezredessel, a bécsi légió vezetőjével együtt végezték ki.

The martyrdom of Mieczyslaw Woroniecki

The son of an impoverished noble family, Woroniecki was a legend in Hungary in his lifetime, so after the Austro–Hungarian Compromise of 1867, he was among the first to receive an ornate tomb from public donations. He enlisted in the army at the young age of 16, and after his discharge in the summer of 1848, he joined the National Guard in the Southern Territories. He was known for his courage on the battlefield and was very popular among the ladies in ballrooms. His military career was hindered by a ‘lack of prudence’ in official expenditure. On 5 August 1849, he was on a reconnaissance mission when he lost control of his horse and was captured by the enemy. Even though there was no evidence, he was sentenced to death by hanging and was executed on 20 October with Polish captain Karol d’Abancourt and lieutenant colonel Peter Giron, commander of the Vienna Legion.

Bem és Dembinski

Törökországba menekülnek

Wysocki tábornok, a Lengyel Légió főparancsoka Kossuthot kísérve az utolsók között hagyta el Magyarországot. A magyar nemzethez intézett búcsúszózata a lengyelek szerepének, érzéseinek és a jövőbe vetett hitnek talán a legszebb megfogalmazása:

“Tartsátok meg nemes szívetekben fenyegetett hazátokba jövetelünk emlékét. Őrizzétek meg hozzánk hasonlóan a haza iránti hűséget, valamint a szebb jövő és megszabadítás iránti hitet! Akkor e nagy áldozatok nem mennek veszendőbe, hanem jövend idő, midőn –ha Isten akarja- veletek egyesülve e szent harcot megújítjuk! Emlékezzetek akkor igazságszeretetekre, hogy mindvégig veletek

Bem and Dembinski flee to Turkey

General Wysocki, commander of the Polish Legion, was among the last to leave Hungary, accompanying Kossuth. His parting words to the Hungarian nation are a beautiful testimony to the role and emotions of Poles and faith in the future:

‘In your noble hearts, keep the memory of us coming to your threatened homeland. Stay loyal to your country as we will do, and have faith in a better future and liberation. If you do, these great sacrifices will not be in vain, and a time will come when, God willing, we can reunite and take up this sacred fight again. When this time comes, remember how you treasure justice and how we stayed with you till the very end.’

Bem halála

Budapest

Bem 1849. augusztus 23-án hagyta el Magyarországot. Néhány héttel később több, mint 300 magyar és lengyel katonával együtt ― az Oroszországi elleni újabb háborúban bízva ― áttért az iszlám hitre. Ekkor Murád pasa néven belépett a török hadseregbe. A szíriai Aleppót jelölték ki kényszerlakhelyül, ahol a korábbi sérülései elfertőződtek. Elkapta a maláriát, de mivel szervezete ekkor már nagyon legyengült, nem tudta legyőzni a kórt. 1850 december 10-én halt meg török földön.

A tábornok maradványait halála után majdnem 80 évvel, 1929-ben, az Isztambul-Szófia-Belgrád-Budapest útvonalon érkező különvonat szállította Lengyelországba. A kelebiai határállomáson magyar és lengyel címerrel díszített hatalmas diadalkapu várta, majd június 26-án Budapesten katonai tiszteletadás után a lengyel hőst a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel. Koporsója előtt több tízezer tisztelője rótta le a kegyeletét. A búcsúztatás minden állomásán megszólalt a két ország himnusza, együtt lobogtak a lengyel és a magyar zászlók, így Bem ravatala emléket állított a hős katonatisztnek, és a megújult lengyel-magyar barátság szimbóluma is lett.

Bem’s death

Belgrád

Szófia

Bem left Hungary on 23 August 1849. A few weeks later, he and more than 300 Hungarian and Polish soldiers converted to Islam, hoping for another war against Russia. He took the name Murad Pasha and joined the Turkish army. He was ordered to take residence in Aleppo, Syria, where his previous injuries got infected. He contracted malaria, and as he was already very weak, he could not overcome it. He died on Turkish land on 10 December 1850.

Almost 80 years later, in 1929, General Bem’s remains were taken from Istanbul through Sofia, Belgrade and Budapest to Poland on a special train. On the Hungarian border, at Kelebia station, a huge triumphal arch was erected and decorated with the Hungarian and Polish coat of arms, and on 26 June, after a military ceremony, the Polish hero laid in state in the Hungarian National Museum in Budapest. Tens of thousands of people came to pay their respects. Everywhere where a memorial service was held, the national anthems of Poland and Hungary were played and the two national flags were flying—as Bem’s memory was honoured, his catafalque became a symbol of a renewed friendship between the two nations.

Isztambul

Bemravatala

A kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum

Bem síremléke ma

Here lies Father Bem

Legend has it that as Bem had converted to Islam, the Polish episcopal conference did not allow him to be buried in consecrated Polish ground. Zygmunt Szyszko-Bohusz, a Polish sculptor and architect came up with an unusual solution and ‘buried him in the sky’. General Bem’s sarcophagus, with Hungarian, Polish, and Turkish inscriptions, was placed on six columns on an island in an artificial pond.

Itt nyugszik Bem Apó

Mivel Bem felvette az iszlám hitet, a legenda szerint a lengyel püspöki kar úgy döntött: nem temethetik el a megszentelt lengyel földbe. Zygmunt Szyszko-Bohusz lengyel szobrász-építész ezért egy sajátos megoldást választva az „égbe temette” a tábornokot. Egy mesterséges tó közepén kialakított kis szigeten 6 oszlopra emelte a tábornok szarkofágját, aminek az oldalaira magyar, lengyel és török nyelvű feliratok kerültek.