Székátírás

konzulensek: Kosaras György, Nagy Nándor, Máté Tamás

A kiindulási tárgyam egy negyven év körüli korhadt szánkó volt. Úgy használtam az alkatrészek különleges adottságait, hogy a kísérlet végkifejlete ne hasonlítson egy szánkóra. A csúszást biztosító hajlított elemeket a hintázó szobor-bútor lábainak tettem meg. Az ülőke magába foglal egy súlyt, mely kiegyensúlyozza a tárgyat. Ahhoz, hogy a súly az egygensúlyhoz megfelelő helyre kerüljön, illetve alkalmas ülőfelület jöjjön létre az egyszerű puha matracszivacsot hívtam segítségül. Csíkokra vágva gömszerű alakra fontam.