K55 Urban hybrid

Budapest VII. kerülete, Belső-Erzsébetváros egy funkcionálisan diverz, élettel teli környék. A városrész a kétezres évek eleje óta bulinegyedeként működik, szórakozóhelyek és romkocsmák a környék meghatározó gazdasági és kulturális elemei.

Az volt a célom, hogy egy olyan városi hibridet hozzak létre, mely lehetővé teszi különböző városi szereplők és szervezetek kölcsönösen előnyös együttműködését. Az együtt és egymás mellett működésük során a körülöttük lévő városi köztér biztonságát és minőségét emelik, mivel a funkcionális diverzitás hozzájárul a városi nyilvános terek biztonságához és fenntarthatóságához (Jacobs, Jane 1961).

A környék zöld / burkolt aránya aggasztóan alacsony, kevés a közpark, ezért a tervem alapvetéseként a telek lehető legnagyobb részén publikus zöldfelületet, közteret hoztam létre.

Az épületek telepítése folytatja a meglévő belsőudvaros városi struktúrát. A nyugati alacsony, csík-szerű épület hozzátapad a szomszédos klasszicista műemlékhez, lezárja a tűzfalát. A tömegek alaprajzi méretét úgy határoztam meg, hogy az általuk befogadott funkciók még megfelelően működjenek, de minél több teret adjanak át a köztérnek.

Szintenként ugyanaz a három lakás ismétlődik. A külső tértől áttetsző, átlátszatlan üveghomlokzat választja el őket. A savmart üveg derengését a nyitható ablakok törik meg, tiszta, átlátszó felületeükkel. A homlokzat által beengedett folyamatos fény tágasabb érzetet kölcsönöz az egyébként kisebb, funkcionális tereknek.

A nagyobb lakások 65 és 63 m2, a kisebb 45 m2. A beépített tárolórendszerek és kompakt vizesblokkok könnyedén be tudják fogadni a városi, mobil életstílust.