A fáraó - Álomfejtős mese by Judit Kepecs

A FÁRAÓ Álomfejtős mese

ózsef a börtön udvarán üldögélt az egyetlen fügefa alatt, és gondolkodott. Tizenhárom éve élt Egyiptomban, és még mindig szolgaként dolgozott, ráadásul a börtönben. Már Ipi is kiszabadult, az egyetlen ember, akivel barátságot kötött. A napok egyformán és unalmasan teltek. – Történjen már valami! – sóhajtott fel József, és lehajtotta a fejét.

Amikor újra felpillantott, a börtönőr és egy arany ruhás ember állt előtte. – Kelj föl! A fáraó hívat – mondta a börtönőr. – A fáraó? – József azonnal fölpattant. – Miért? Hogyan? – Én aztán nem tudom – a börtönőr is kérdőn nézett az arany ruhás emberre. – Én sem tudok semmit, nekem csak annyit mondtak, hogy vigyem az udvarba Józsefet – tárta szét karját az arany ruhás.

Két ló húzta a fogatot, amelybe Józsefet ültették, végighajtottak a városon, egészen a fáraó palotájáig. A kapuban egy kopasz férﬁ fogadta őket, s bekísérte Józsefet a palotába. József ide-oda kapkodta a fejét, és mert nem nézett a lába elé, többször is megbotlott. De ámulhatott is eleget! Óriási termeken és hosszú folyosókon mentek keresztül, a falakat festmények díszítették, és minden ajtó előtt őrök álltak.

A férfi egy szobába vezette Józsefet, ahol két szolga átöltöztette, és lenyírta a haját: előkészítették a fáraóval való találkozásra. Úgy bántak vele, mint egy nagyon fontos emberrel. – Mégis, mit akar tőlem a fáraó? – kérdezte József, amikor ráhúzták a ruhát, és előbukkant a feje. – A fáraó álmodott. Neked kell megfejtened az álmát – felelte a kopasz férfi. – Miért éppen nekem? – József elcsodálkozott, és a gyomra hirtelen a torkába ugrott. – Senki sem jött rá az álmok értelmére. A főpohárnok javasolta, hogy hívjanak el téged. Állítólag egyszer az ő álmát is megfejtetted. – Ó! – gondolta József. – A főpohárnok. Hát mégis eszébe jutottam. Amikor elkészült, és végre a fáraó elé léphetett, a kopasz férfi egy óriási fogadócsarnokba vezette.

József alig látott el a terem végébe, ahol a fáraó ült aranytrónusán. Előtte egy nagy, vékony kutya feküdt, fejét a mancsán pihentette. A trón előtt néhány ember álldogált, s a terem minden pontját őrök vigyázták. Ahogy József közelebb ért, alaposabban is szemügyre vehette a fáraót. Ruháját arany és kék csíkok ékesítették, a fejdíszéről egy kígyó nézett biztatóan József szemébe. József meghajolt. A fáraó végigmérte, majd így szólt: – Úgy hallottam, értesz az álmok megfejtéséhez. József nagyon izgult, egy pillanatig keresgélte a saját hangját, de aztán hamar megtalálta. – Hát, fejtettem már meg álmokat…

– Akkor ﬁgyelj jól, elmondom, mit álmodtam. És utoljára mondom el! – nézett a fáraó mérgesen az előtte álló emberekre, majd belekezdett: – Egy folyó mellett álltam. Egyszer csak hét kövér tehén jött ki a vízből, majd rögtön utánuk hét sovány tehén. Azután a hét sovány tehén megette a hét kövér tehenet, de bizony ugyanolyan girhesek maradtak, mint előtte. Ez volt az egyik álmom. De álmodtam egy másikat is, kicsit hasonlót ehhez. Ekkor egy mezőn álltam, ahol hét kövér kalász nőtt ki a földből, hét dús kalász, teli duzzadt magokkal. Persze ezek is eltűntek, mert hirtelen kinőtt hét sovány, satnya és száraz kalász, és megette őket. Gondolhatod, azok is ugyanolyan satnyák maradtak. Ezek az álmaim. Mit gondolsz? – és összehúzott szemmel, vizsgálódva nézte Józsefet.

Míg a fáraó az álmait mesélte, a kutya a trón mellett unottan ásítozott, de József agya úgy kattogott, mint egy óriási fogaskerék. Már az első álomnál sejtette, hogy mit jelent, a másodiknál viszont biztos volt benne. Tudta, hogy az álomfejtése helyes lesz. – Mindkét álom ugyanazt jelenti – kezdett bele. – A hét tehén és a hét kalász az évek számát jelöli. A hét kövér tehén és a hét kövér kalász hét gazdag évet jelent, amikor bőven lesz termés, és mindenki jól fog élni. A hét sovány tehén és kalász hét ínséges évet jelent, amikor alig lesz termés. A sovány tehenek és kalászok megeszik a kövéreket. Ez azt jelenti, hogy a hét bőséges év után következik a hét szűkös év, amikor rossz lesz a termés, és az embereknek nem lesz mit enniük.

A fáraó elgondolkodott. Hosszan és mélyen nézett József szemébe. A teremben mindenki feszült csöndben várta válaszát. – Na, ennek van értelme – szólalt meg végül. – Nem úgy, mint annak a sok badarságnak, amit a tudósaim, csillagjósaim és álomfejtőim mondtak! – a fáraó szemmel láthatóan jobb kedvre derült. – Az egyik azt mondta, óvakodjam a teheneimtől, mert rám támadnak. (Mintha bármikor is tehenek közelében lennék!) A másik, hogy ne egyek kenyeret, mert tehénné változom. A harmadik pedig, hogy támadjam meg a szomszéd országot, de lovak helyett teheneket vigyek, és kenyérrel etessem őket. A tudósok, csillagjósok és álomfejtők lehajtott fejjel álltak József mögött, és nagyon ﬁgyelmesen vizsgálgatták a szandáljaikat, mintha azok hirtelen el tudnák repíteni őket onnan. A fáraó kutyája megint ásított egyet.

– Te pedig ne ásítozz! – a fáraó lehajolt, és megsimogatta kedvencét. – Ha majd neked sem lesz elég csontod, akkor nem lesz kedved ásítozni – mondta, és felegyenesedett. – És most mit tegyünk? – kérdezte. Józseftől várta a megoldást, őrá nézett kíváncsian. – A hét gazdag évben sokat kell dolgozni – mondta József. – Minden terményt be kell takarítani, a parasztoknak hatalmas tárolókba kell vinniük a gabonát. Ha ügyesen gazdálkodunk a hét bőséges évben, és elraktározzuk a felesleget, akkor lesz elég ennivalónk a hét szűkös esztendőben is. A fáraónak egyre jobban tetszett József határozottsága, okos beszéde. – Mivel az álmot egyedül te tudtad megfejteni, rád is bízom, hogy elvégezd a munkát – mondta. – Neked kell intézkedned, hogy összegyűljön elég ennivaló. Az országban te leszel utánam a második legnagyobb ember! – s a fáraó levette a pecsétgyűrűjét, és József ujjára húzta. – Mától fogva mindenki neked engedelmeskedik. Most pedig pihenj le, holnaptól rengeteg dolgod lesz! – e szavakkal a fáraó elbocsátotta Józsefet.

A kopasz férﬁ egy szobába kísérte Józsefet, és magára hagyta. József leült az ágyra, és zúgó fejét fogta. Reggel még a börtönben ébredt, estére pedig Egyiptom második embere lett. Olyan hirtelen történt minden. Örült, hogy egyedül lehet, és gondolkodhat. Hosszú évekig csak várakozott, most mégis túl gyorsnak érezte a változást. Kinézett az ablakon, egy hatalmas város tárult a szeme elé. – Egyiptom második embere vagyok! – gondolta. – Hát, ezt még meg kell szoknom.