Szakdolgozat - Bélyegsorozat tervezése magyar népmesékhez by Boglarka Nadi

BÉLYEGSOROZAT TERVEZÉSE MAGYAR NÉPMESÉKHEZ Ï

Nádi Boglárka

BÉLYEGSOROZAT TERVEZÉSE MAGYAR NÉPMESÉKHEZ Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki K ar Alkalmazott Művészeti Intézet Tervezőgr afika szak Nádi Boglárka

TARTALOMJEGYZÉK Î

ELŐSZÓ

bélygeket nézegetve, nem is gondoltam volna, mennyi részletekbe menő foglalatosságot igényel egy ilyen kisgrafikai alkotás megtervezése.

Diplomámnak bélyegsorozat készítését választottam, mert úgy éreztem, hogy ezen

a számomra még ismeretlen területen kamatoztathatom eddigi szakmai tudásomat és tapasztalataimat. Izgalmasnak találtam, hogy jobban elmélyülhetek a műfaj sajátosságaiban, hagyományaiban és immár jó másfél évszázados múltjában. A bélyegtervezés egy igen összetett feladatnak bizonyult, meg kellett ismerkednem lehetőségeivel, ki kellett tapasztalnom a határait, melyik az a legkisebb egység, ami még látszik a miniatűrön, hányas betűméretekig mehetek el, ami még olvasható és ügyelnem kellett a grafika és az értékjelzés viszonyára, alárendeltségi szerepükre. Kompromisszumokat hoztam a kompozíciós megoldásokban, ugyanis a nagyobb méretben való tervezés sokkal több lehetőséget kínál, mint lekicsinyített mása. Ugyanazt az ábrázolást apró méretben vizsgálva kiderülhet, hogy az arányrendszere nem ideális, és ez újragondolásra késztetheti az egész munkámat. A legfontosabb azonban mégiscsak a téma megválasztása volt, ugyanis figyelembe kellett vennem a világon megjelent rengeteg bélyeget is, hogy újszerűt alkothassak. Miután azonban sikerült jól meghatároznom a fő irányvonalaimat, nagyon sok örömre és szépségre leltem ebben a műfajban, az elkészült bélyeg pedig leírhatatlan boldogsággal ajándékozott meg, amitől úgy éreztem, megtérült a rengeteg idő, amit az aprólékos tervezésre fordítottam. A bélyegtervezésre mindazok a grafikusművészek hivatottak, akik képesek miniatűrben látni és alkotni. „[…] sok-sok aprólékos munka is benne van, amivel olyan minőséget produkál a művész, amivel parányi méretben tud óriásit alakítani!” j Csegezi Tamásné (5,5 évig a Magyar Bélyegmúzeum igazgatója, 15 évig a bélyegkibocsátási szakterület vezetője). Ï

KUTATÁS

kutatást azzal kezdtem, hogy megismerkedjek a bélyeg fogalmával és történetiségével. Véleményem szerint elengedhetetlen ez a fajta tájékozódás, hogy kellő

mértékben átláthassam mi, mikor, miért és hogyan alakult ki. Nagyban megkönnyíti az inspirációs folyamatot, ha tudom, melyik korra milyen bélyegkiadatás volt jellemző, kik voltak az adott kor neves alkotói és mik a bélyegtervezésnél azok a dolgok, amikre elengedhetetlenül ügyelni kell a koncepció kialakításában. Meglehetősen nagy szakirodalom állt a rendelkezésemre, hiszen volt idő, amikor óriási népszerűségnek örvendett, így könnyen beleáshattam magam világának felfedezésébe, hogy a későbbiekre nézve megkönnyítsem teendőimet. A bélyeg definíciója alapján valamilyen díj lerovására szolgáló, felragasztható értékcikk. Manapság az emberek többsége e szó hallatán elsősorban a postaforgalmi bélyegekre asszociál, melyeket a különböző postai küldeményekre szokás ragasztani bérmentesítés gyanánt. Bár jóval több fajtáját különböztetik meg, én az említett típussal foglalkozom diplomámban. Múltja, a mai posta őse, az ókorba nyúlik vissza, hiszen futárpostával már az ókori görög, egyiptomi, asszír és római kultúrában is találkozni. A postaszervezet kialakulása folyamán az utak mentén állomásokat állítottak fel, ahol a fáradt küldöncök megpihenhettek, esetleg lecserélhették lovaikat. Később magánemberek is lehetőséget kaptak ezek használatára, természetesen előre megbeszélt összeg fejében. A posta szó eredete a posita, latinul állomást jelent, mely valamilyen változatban szinte minden nyelvben elterjedt. A bélyeg története 1840-es esztendővel kezdődik. Az első postabélyeg 1840. május 6-án került forgalomba Nagy-Britanniában, ezt azonban kevéssel megjelenése után sokan megkérdőjelezték, s azóta is kedvelt vitatéma a filatelista körökben. Az 1820-as években több európai államban szükségszerű vált bizonyos postai reformok bevezetése, ugyanis elavulttá vált szerkezeti felépítése és csak kevesen tudták megfizetni felettébb drága tarifarendszerét. Az ipar és a kereskedelem gyors ütemű

fejlődése magával vonzotta a postai forgalom növekedését, az emberek minél gyorsabban és olcsóbban akarták leveleiket célba juttatni. Külön illetéket kellett fizetni, ha az ember több oldalas levelet írt és borítékot is használt. Ezek az okok a XVIII. század végére a posta nyílt bojkottjához vezettek. A kereskedők magánúton jutatták el leveleiket a címzettekhez és akadt olyan is, aki küldöncöt fogadott fel. Leleményes megoldásnak számított a posta oly módon történő kicselezése, miszerint az újságok olcsóbb szállítási díját kihasználva, azokban a megfelelő szavakat aláhúzva, vagy a lap szélére láthatatlan tintával írva üzentek egymásnak. A XIX. század elejére sikerült anyagi válságba sodorniuk a postát. A reform bevezetése tehát elodázhatatlanná vált, az üggyel az angol parlamentben már külön bizottság foglalkozott. A legszimpatikusabb megoldásnak Rowland Hill (1795–1879) javaslatát találták, miszerint egységesítsék a díjszabást és a viteldíjat a feladótól szedjék be, ugyanis korábban a címzettnek kellett ezt fizetnie. A legenda szerint Hill ötletét egy fogadós lánya ihlette, amikor egyik utazása során egy ír városkában kellett megszállnia. Az utazó kocsiból kiszállva észrevette, hogy a kocsis levelet nyújt át a lánynak, aki kezébe véve forgatta, nézegette, majd kis idő múltán visszaadta azzal az indokkal, hogy nincs pénze kifizetni az illetéket. Hill ki akarta segíteni, de az nem engedte, később azt is elárulta miért. A vőlegénye üzent neki, aki csak a kettejük által ismert titkosírással írt a borítékra, így a levél elérte célját, anélkül, hogy felbontotta volna. Ekkor támadt Hill ötlete, hogy a díjszabást ne utólag, hanem előre fizessék ki, mégpedig úgy, hogy a „levélre felragaszt – megnedvesített hátoldalával – egy kis papírszeletkét, amelynek másik oldalára a postahivatal bélyegzője kerül rá”. Ez a postabélyeg máig érvényes megjelölése. A bélyeget kezdetben „Post Office Label”nek, azaz postahivatali címkének hívták. Az angolok legnépszerűbb lapjában, a Timesban pályázatot hirdettek az első postabélyeg megtervezésére. 2700 beérkezett pályamű közül zsűri egyiket sem találta meg-

felelőnek. Végül az első bélyeg William Wyon emlékérméje alapján készült el, ami Viktória királynőt ábrázolta és a „Penny Black” névre hallgatott színe és névértéke után. Az érméről Henry Corbould grafikus másolta le a képet, melyet Charles és Frederick Heath vésett ki. A bélyeg méretét gondosan meghatározták, az addig alkalmazott bélyegző méreteit vették alapul. Így született meg jó néhány ember munkája gyümölcseként a Penny Black. A bélyegkészítők „túl jó” munkát végeztek, mert a bélyegzőlenyomat, melynek egyik célja, hogy a bélyeget ne lehessen újra felhasználni, lemosható volt róluk anélkül, hogy ez a bélyegeken meglátszott volna. Erről értesülve a készítők az újabb bélyegeken már gyengébb minőségű festéket használtak. Az angolok példáját a világ több országa is követte, közöttük 1950-ben Ausztria is. Ez ránk nézve azért fontos, mert hazánkban az első bélyeget az osztrák császárság adta ki, ezért a magyar filatélia alapvető részét alkotja. 1874-ben megalakult az Általános Postaegyesület (Union Postale Universelle), melynek legfőbb feladata a nemzetközi postaforgalom összehangolása és egységesítése volt. Igyekezetük máig eredményesnek bizonyul. Egyre többen és többen kezdtek érdeklődni a bélyegek iránt. Egyes országok példányai messzi vidékekre eljutottak, ezáltal beindult a bélyegcsere. A bélyeg és bélyeggyűjtés szerencsénkre már szinte a megjelenés pillanatától összenőtt, hiszen ennek köszönhetően maradt ránk számos ritkaság és értékes kultúrtörténeti emlék. Az 1970-es években szinte tömegsporttá vált a bélyeggyűjtés. „Földünkön több mint 100 millió ember gyűjti a bélyeget, hazánkban 160 ezer tagja van a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének”– mondta Horn Dezső a 70-es évek végén. Ennek a hatalmas népszerűségnek számtalan oka lehetett. Fakadhatott őszinte érdeklődésből, de akadhattak olyan gyűjtők is, akik azt hitték, hogy egy óriási nyereséget kínáló beruházás részesei lettek. Néhány bélyeg értéke évek alatt akár a tízszeresére emelkedett, a gyűjtők így azt gondolhatták, hogy annyiért tudják majd eladni szerzeményüket, pedig annyiért csak

megvenni tudták volna. Ez is magyarázza, hogy amikor ezzel szembesültek, sokan elkedvtelenedtek a gyűjtéstől, úgy érezték becsapták őket. Emellett mára már teljesen megváltozott a fiatalság érdeklődési köre, más hobbik felé fordulnak. Ma a MABÉOSZ taglétszáma alig éri el a 10 ezer főt, akiknek többsége ráadásul nyugdíjas, így feltételezhető, ez a szám csökkeni fog. Hőskorát tehát valószínűleg már megélte, de Visnyovszky Gábor szavaival élve az „vitathatatlan tény, hogy a bélyeg – ez a sokszor csodálatosan, többnyire átlagosan, néha pedig csapnivalóan megalkotott kisgrafika – kitörölhetetlenül beleírta magát az emberiség kultúrtörténetébe, messze túlhaladva eredeti funkcióját, új művészeti kategóriát alkotva.” . Bélyeget tervezni és gyűjteni ma már csak szerelemből lehet, hiszen a postán már csak akkor rakják a levélre, ha az ember külön kéri, a gyűjtők szemszögéből nézve pedig anyagi megtérülés talán hosszas türelmes várakozás után fordulhat elő. Szeretnék hinni abban, hogy az országok bélyegkiadási politikájából egyszer kihal a kereskedelmi megfontolás és újra döntő szerephez jut a bélyegek arculatteremtő, népművelő szerepe, hosszas időt fordítva a bélyegképek jelentőségének.

GYŰJTÉS

tervezést mindig a gyűjtéssel kezdem, hogy elmélyülhessek az adott témakörben és felmérhessem milyen dolgok készültek eddig a választott művészeti

területen, hogy olyan alkotást hozhassak létre, amelyre még nem volt példa. Alkalma-

zott grafikáról van szó, így nem hagyhatom figyelmen kívül sem a célközönséget, sem az idővel bővülő új lehetőségeket, kortárs megoldásokat. Ezen tervezési szakaszban körüljárom a témát, figyelembe veszem az eddigi felhozatalt, megvizsgálom a pozitívnegatív példákat és mielőtt vázlatolásba kezdenék, levonom a konklúziót. A tanulságok összegzésével megkönnyíthetem a saját dolgomat a további munka során. Egy bélyeg népszerűségéhez hozzájárul az ábrázolás esztétikai színvonala, a papírválasztás, a nyomdai minőség és a vonzó tálalás, akár kisív, blokk vagy első napi boríték formájában, ám az egyik legfontosabb dolog a jó témaválasztás. Amikor ezen gondolkodtam, figyelembe szerettem volna venni, hogy mi nem volt még kiadva magyar bélyegen. Gyermekkorom óta közel áll hozzám a mesék világa és megfigyeltem, a témában már születtek bélyegek, de konkrét sorozat magyar népmesékhez még nem készült. Ez a remek hír azért is derített jókedvre, mert nem egy öncélú alkotást szerettem volna létrehozni, és reméltem, egy kedves sorozattal sok ember szívét megdobogtathatom. Optimista vagyok, de úgy vélem, hogy csupán kevés ember akadhat, akiket nem ragadnak magukkal ezek a csodálatos elbeszélések. A bélyegkiadás Magyarországon a Magyar Posta monopoljoga, ők pedig ügyelnek arra is, hogy olyan témát dolgozzanak fel, ami hozzájárul a magyar kultúrtörténelemhez, ami szerintem ennek a szempontnak is megfelel. Az csupán a ráadás jó része, hogy olyan témát tudtam választani, amit ennyire szeretek. A bélyegeknek két nagy csoportját különböztetik meg, a klasszikus és a modern irányt. Ezek a megjelölések azt a korszakot jelentik, amelyikben kiadták őket és nem az értékükre vagy a minősítésükre utalnak. Klasszikusnak a XIX. század előtt kiadott példányokat hívják és értelemszerűen az utána megjelentek képviselik a modern kate-

góriát. A két csoport bélyegeit nehéz összehasonlítani, mert eleinte egészen más szempontok alapján munkálkodtak a különböző korok tervezői. Kezdetben be voltak határolva az uralkodói arcképek, az állam és a posta szimbólumainak világába. Akkoriban egy bélyeget akár több évtizedig is ellátta funkcióját, az ország névjegyének tekintették, ezért igen nagy gondot fordítottak a megtervezésére, művészi kivitelezésére. Akkoriban nagyobb hangsúlyt kapott az értékállóságuk, arculathordozói szerepük és kevesebb kereskedelmi megfontoltság volt a kiadatásokban. A klasszikus stílusú bélyeggyártási technológiák között sík-, magas- és mélynyomás egyaránt megtalálható. Szeretem e technológiákban rejlő szépségeket, mívességükben hosszú ideig képes vagyok elgyönyörködni és úgy találtam, visszafogottabb színviláguk harmonikusabb hatást kelt, mint jó pár színpompásabb modern kiadás. A modern bélyegeknél bekövetkező témaváltozás első kilengéseit a tengerentúli országok bélyegei jelentették egzotikus ábrázolásaikkal, amik a XX. század első felében nagy népszerűségnek örvendtek. Az 50-es évek témarobbanásának előfutárai voltak ők. A bélyegkibocsátó államok ugyanis ráébredtek, hogy mekkora lehetőség van az érdekes témájú bélyegekben és a gyűjtők táborának hatalmas felvevőképességében. Nem kellett sokat várni, hogy az újdonságok teret hódítsanak, és a posták elkezdjék ontani magukból az újabbnál újabb témájú sorozatokat. A változó minőségű gyártmányok megosztották a közvéleményt, habár azt senki sem tagadhatja, hogy óriási szerepük volt a bélyeg világhírűvé válásához és kulturális szerepük sem elhanyagolható. Én a két korszak pozitívumait kívánom egyesíteni azáltal, hogy egy kidolgozott és jól átgondolt sorozatot hozok létre olyan témát feldolgozva, ami sokat jelent az emberek számára is.

A bélyegek történeti részének kutatása és irányvonalaim tisztázása után leszűkíthettem a gyűjtésemet arra az irányra, miként dolgozták fel a különböző népek a saját népmeséik világát, kik a számomra legkedvesebb bélyegtervezők, akik hasonló témában alkottak eddig. A nemzetközi alkotók közül egyet emelnék ki, akinek életét és munkásságát követendőnek tartom. Ő a 96 évesen elhunyt bolgár bélyegtervező, Stefan Kanchev. Több mint 1000 bélyeget és szimbólumot tervezett olyan egyedülálló és elbűvölő stílusban, amit kevesen mondhatnak el magukról. Számos munkája közel áll a szívemhez, ám ami jelen esetben témába vág az a bolgár népmeséket feldolgozó sorozata és a folklór hangulatú munkái, mint például a Tavasz és a Nemzetközi bolgár bútorok. A magyar alkotók közül a számomra legkedvesebb bélyegtervező művész Kass János. Annyira egyedülállóan komponál és dolgozik bámulatos szín és formavilágával, ami miatt méltán vált világviszonylatokban elismer alkotóvá. Közel 50 témát dolgozott fel bélyegtervezői munkássága során és akadt köztük olyan is, ami a mesék világával foglalkozik. Első ránézésre azt hittem, hogy feldolgozta már a népmeséket, azonban jobban megnézegetve rájöttem, hogy ő különböző történeteket válogatott össze nem csak a magyarokra korlátozódva. Sorozatának darabjai a Hüvelyk Matyi, A rút kiskacsa (Andersen mese), A halász és az aranyhal, Hamupipőke (Grimm-testvérek), Gulliver, Forró vizet a kopaszra és a János vitéz (Petőfi Sándor). A sorozat címe Nemzetközi Gyermekév II., így érthető miért több nép meséit dolgozta fel. Rajzaiban érezni a példaértékű elhivatottságot és a belőlük áradó szeretetet.

Magyarországon több alkalommal is adtak ki a mesei műfajban bélyegsorozatot, a felsoroltak közül némelyik igen közel jár a magyar népmesék témájához, azonban kifejezetten egyik sem hozzájuk készült. Mese témában eddig következő bélyegek kerültek kiadásra: 1959. Mese i. 1960. Mese ii. 1965. Mese iii. 1979. Nemzetközi Gyerekév i. 1979. Nemzetközi Gyermekév ii. 1982. Mese iv. – magyar rajzfilmfigurák 1987. Mese v. – mesehősök 2008. Filafalu i – v. 2009. Ifjúságért – 150 éve született Benedek Elek 2010. Európa 2010. – Gyermekkönyvek A témát körüljárva a következő oldalakon a diplomamunkám leírásával folytatom.

DIPLOMAMUNKA LEÍRÁSA

témámhoz illően választottam ki az ábrázolandó mesék számát, ami a 7 lett. Közismert tény, hogy az egyik legfontosabb meseszám, ami sok helyen feltűnik,

pl.: hétfejű sárkány, hetedhét ország, hétmérföldes csizma stb. Ezután azt döntöttem el, melyik meséket fogom lerajzolni. Olyanokat szerettem

volna választani, amiket az emberek többsége ismer. Célom az volt, hogy amint kézbe veszik az egyik bélyegemet, felidézve magukban a történetet, ráismerjenek az adott elbeszélésre, a választott jelenetre és örömüket leljék abban, amikor felfedezik a részletekben megbúvó apró titkokat. Így határoztam a következő mesék mellett: i. a kis gömböc

v. a só

ii. az égig érő paszuly

vi. a csillagszemű juhász

iii. a kismalac és a farkasok

vii. a világszép nádszál kisasszony

iv. a félig nyúzott bakkecske

A következő lépésként a mesékből akartam kiválasztani azt a jelenetet, ami egyértelművé teszi, melyikről is van szó. Amint olvasgattam őket, sok, számomra izgalmas és érdekes résszel találkoztam és úgy gondoltam több lehetőség van egy mesében, mintsem egyetlen bélyegben fogalmazzam meg. Szerettem volna valami plusz játékosságot is belevinni a tervezésbe. Léteznek olyan bélyegsorozatok, akár kisív, akár blokk formájában, amiken az egymás mellé kerülő bélyegek összeilleszthetőek. Külön-külön is lehet őket értelmezni, de összerakva is egy képet alkotnak. Ebből az ötletből kiindulva találtam ki, hogy egy mesét négy bélyegen ábrázolok a leírt forma alapján, így mesénként 4, azaz összesen 28 bélyeget tervezek. Köréjük a témához illő ornamentikus keretet képzeltem el, amivel együtt bélyegblokkot alkothatnának. A bélyegblokk általában a kibocsátás alkalmára utaló díszítés, elsősorban gyűjtői célra készül, és abban különbözik a kisívtől, hogy a perforálás zárt marad a képen belül, tehát

nem fut ki a lap széléig. Mivel postaforgalmi bélyeget tervezek, így a csupán gyűjtői célra készülő blokk nem igazán felelne meg a funkciójának, ugyanis a hiányos blokk elveszti az értékét, ezért készítek egy olyan sort is, amikor blokk nélkül, nagyívben csak a keret nélküli bélyegek szerepelnek. A témát és formátumot tisztázva a bélyeg alakjával és méretével foglalkoztam. A bélyegek alakja igen nagyon változatosságot mutat, én azonban nem akartam újítani, mert a klasszikus álló téglalapforma megfelelt az elképzeléseimnek. Ami a méretét illeti egy harmonikus arány kialakítására törekedtem, az aranymetszés arányait közelítő a 25×35millimétert ideálisnak találtam. Arra is figyeltem, hogy a négy összetartozó bélyeg és a köréjük tervezett blokk együttes mérete se legyen túl hatalmas, így egy 80×100milliméteres formában maradtam. Miután bélyegsorozatról van szó a tervezésnél fontos az egyes darabok megjelenési formájának összehangolása, úgymint a betűtípus, képtartalom, formavilág, stílus. A sorozatomon belül a névértékek változnak. A postai díjszabás is évről évre átalakul, ezért a postának jobban megéri, ha olyan bélyegeket forgalmaznak, amiken a forint értéke nem számszerűen van feltüntetve, hanem egyszerűen azt írják rájuk, hogy Belföld. Így, ha a díjszabás változik is, a bélyeg akkor is értékálló marad. Én viszont szeretem a számokat, ezért olyan viszonylag kisebb névértékeket választottam, ha a díjszabás ingadozik is, az alacsony értékeket összeválogatva kijöhet a megfelelő összeg. Ahhoz, hogy terveim testet önthessenek vázlatolásba fogtam. Kézi terveimnél fontos volt mindegyik mese koncepciójának kitalálása, hogy együtt láthassam, fejleszthessem őket. A grafikákat átvezettem egymásba, ezzel összekapcsolva a jeleneteket. A sorozatok első bélyegei mindig a mese kezdő sorai, az utolsók pedig a boldog végszók képei. Skicceléshez pauszpapírt használtam, hogy könnyen tudjak több problémafelvetést készíteni egy adott helyzetre, kompozícióra. Négyszeres nagyításban dolgoztam, amivel tökéletes határokat biztosítottam magamnak, hogy ne tudjak elveszni a részle-

tekben, de kellően kidolgozott grafikákat alkothassak. Próbáltam egészséges léptékváltásokkal illusztrálni történeteken belül, hogy ezáltal is izgalmasabbá tegyem a grafikák megjelenési formáját. Igyekeztem minden bélyegbe belevinni valami apró titkot, finom humort, ami miatt az őt kézbe vevő személy szívesen elnézegetné pár percig. Rajzaim véglegesítéséhez a többször ki- és átjavított vázlataimat csőtoll általi kihúzásra ítéltem. Nagyon kellett ügyelnem a precízségre, mert ezek már a kész munkáim alapjai voltak. Óriási felbontásban beszkenneltem a rajzaim, hiszen kisméretű dolgokról van szó, és ha erre nem vigyázunk, az a minőség kárára mehet. A további lépéseket számítógépen fejezem be, ami a rajzok javítgatásait, névértékek ráhelyezéseit és apró finomításokat jelent, valamint itt kicsinyítettem őket megfelelő méretűre. A névértékekhez Bas Jacobs, Akiem Helmling és Sami Kortemäki tervezők Fakir betűtípusát választottam, mert jól harmonizált a grafikámmal. Az évszámot és a bélyegtervezőt is fel szokták tüntetni a bélyegeken, általában az ország név alatt, nagyon kis méretben, ezért nagyon fontos egy jól olvasható font kiválasztása. Ehhez Katyi Ádám Tótfalusi Sans Serif fontját használtam 3 pontos betűméretben, mert megfelelőnek találtam a feladatra és kedvelem ezt a betűt, csakúgy, mint a tervezőjét. Szeretek úgy rajzolni, hogy személyes utalásokat is belecsempészek a munkáimba. Olyasmi érzés lehet ez, mint amikor a festők belefestették magukat egy képükbe vagy zeneszerzők belekomponálták életüket egy művükbe, mint például Muszorgszkij az Egy kiállítás képeibe vagy Raffaello Az athéni iskola című festményébe. Lehet, hogy őket más szándék vezérelte, nem tudhatom, nálam ezek csak apró kedvességek a barátaimnak. Óvatosságból nem árulhatok el minden titkot, mert ha egyszer az utókor művészettörténészei a bélyegsorozatommal szeretnének foglalkozni, túl könnyű dolguk lenne a szakdolgozatomat olvasva. Így lehetőséget biztosítok nekik a találgatásra, de az egyik rejtélyre fény derítek, minthogy a Csillagszemű Juhászt a témavezetőmről mintáztam tiszteletem és hálám jeléül, amiért nagyrészt neki köszönhető a diplomám létrejötte. À

i. a kis gömböc ii. az égig érő paszuly iii. a kismalac és a farkasok iv. a félig nyúzott bakkecske v. a só vi. a csillagszemű juhász vii. a világszép nádszál kisasszony w

TECHNIKA

iután egy klasszikus irány tervezését választottam, úgy gondolom, ez a fajta irányvonal megkívánja, hogy figyelembe vegyem a szóba jöhető nyomdai

eljárásokat is. A bélyeg ugyanis egy speciális művészeti ág, melynek technológiái kö-

zött megtalálható mély-, magas- és síknyomás egyaránt, valamint napjaink korszerű nyomógépei egyre több lehetőséget kínálnak a jó minőségű kisméretű nyomtatások területén. Klasszikus bélyegek között mindegyikre remek példák találhatóak. A magasnyomás lényege, hogy a nyomóformából kiemelkedik a betűk, rajzok képe és a festék róluk kerül a papírra. A bélyeggyártásnál ezt kerettel összefogott soronkénti és tömbönkénti összeforrasztott lemezzel érik el. Ezzel a technológiával készültek például az 1888–89 között kiadott Feketeszámú krajcárosok, amelyeknek alapvonalkázásához síknyomtatást használtak. A síknyomás olyan eljárás, melyen a nyomófelület sík, a festék megkötését a különböző felületkezelésekkel lehet elérni. Ide tartozik a kőnyomtatás is, amellyel a legritkább filatéliai emlékeket készítették (pl. távirdabélyegek). Mélynyomással készültek a talán legszebb hatást eredményező alkotások. A papír a nyomóforma mélyedéseiből veszi fel a festéket a nyomtatás során. Régen a nyomóforma általában rézlemez volt, ezért ezt a nyomdai eljárást réznyomásnak is hívják, s számos szebbnél-szebb példát találni az eljárásra a filatéliai emlékeket kutatva.

FIRST DAY COVER

bélyegsorozat mellett feladatomul választottam az fdc tervezését. Ez egy angol mozaikszó, ami First Day Covert jelent, azaz első napi borítékot. A bélyeg-

lexikon hivatalos megfogalmazása a következő: „ez egy közönséges levélboríték, melynek bélyege(i), (blokkja) az érvényességük első napján vannak bármilyen, e célra szolgáló postabélyegzővel lepecsételve. Rendszerint a bélyegkibocsátás témájával, céljával kapcsolatos rajzos, szöveges díszítőnyomattal ellátott levélboríték, melynek bélyegét első napi bélyegzéssel látták el.” Ez csupán gyűjtői célra készül, de szép hagyománynak tartom megemlékezni egy

bélyeg megjelenésének a napjáról. Ezért első napi borítékot, első napi és alkalmi bélyegzőt is készítettem. Az első napi bélyegző „az új kibocsátású bélyeg érvényességének kezdő napján használt postabélyegző lenyomata”, az alkalmi bélyegző pedig „nem az általánosan használt, szabvány méretű, beosztású és alakú, hanem egyedi terv alapján készített bélyegző”. A Magyar Postánál az elsőnapi bélyegzők már egy ideje ugyanúgy néznek ki, de én nem szerettem volna sem a már meglévőt, sem pedig ugyanolyan bélyegzőt használni, így mindegyik meséhez külön elsőnapi bélyegzőt terveztem. Szem előtt tartottam, hogy a bélyegzőim ne legyenek olyan aprólékosak, mint a bélyegek, mert ha egy nagyon részletes bélyegre rányomnak egy ugyanolyan részletes bélyegzőt az egészből egy élvezhetetlen massza lesz. Az alkalmi bélyegzőnél azt találtam ki, hogy egy kis postagalamb fog egy szalagot, amin a megjelenés napja (a diplomavédésem dátuma: 2012. 06. 06. Ehhez a dátumhoz hozzáfűzném, hogy „6-án hajnalban a Vénusz átvonul a felkelő Nap előtt. 100 év múlva történik meg ismét, ha tudod, nézd majd meg. Napfogyatkozásra való szemüveg szükséges!” ♥ Aliztól) és a mesék címei szerepelnek. Ez azért remek megoldás, mert a bélyegzőnek a blokkban szereplő összes bélyeget érintenie kell és így nem a blokk közepére kellett nyomnom egy nagy bélyegzőt, ami jelentős felületet takart volna ki a grafikákból, hanem ez a pompás kis szalag áthidalja ezt a problémát.

Az első napi borítékok többnyire hasonló séma alapján készülnek, a boríték jobb oldalára ragasztják a bélyeget és bal oldalára terveznek valamilyen grafikát a témához illően. Én egy másik úton szerettem volna megközelíteni ezt a feladatot, mert túl zsúfoltnak éreztem egy újabb, plusz rajzzal kiegészíteni az eddigi képet. Szimpatikusnak találtam az 1900-as évek elején megjelenő egyszínű képeslapok világát, ahol csupán egy visszafogott díszítő keretet használtak. Ilyen irányú törekvésekkel terveztem meg a borítékra a keretet, amelyik mindegyik borítékon azonos, csupán mesénként a bélyegek színvilágához igazítottam. Minden boríték belsejébe terveztem még egyedi terülőmintát a történetükhöz illő ornamentikus elemekből. A boríték méretének a sztenderd 162×114 mm tökéletesen megfelelt, arányaiban harmónikusan tudtam elhelyezni rajta a dolgokat. A meghajtogatásával és formájával játszottam még egy kicsit, hogy esztétikusabb legyen. Kiegészítőnek pedig készítettem még egy bélyegfüzetet is, ami régen arra a célra szolgált, hogyha megvette az ember, akkor nem kellett a postán sorbaállnia bélyegért, csupán kitépte a már megvásárolt füzetéből a kívánt értékjelzésű darabot.

ÖSSZEGZÉS

oldog vagyok, hogy végül a bélyegtervezést választottam a diplomám témájául. Azt hiszem, ha most nem ismerkedem meg ezzel a műfajjal, sohasem vágtam volna

bele, és úgy érzem, ezzel itt még nincs vége. A rengeteg kutatás és a szakmával való ismerkedés után igencsak lelkemnek kedvessé váltak ezek a kis apró remekművek és most már szívemen viselem a sorsukat. A környezetemben élők is jobban felfigyelnek rájuk, mióta ezen munkálkodom, úgyhogy ezért is érdemes volt belekezdenem. A ten-

gernyi munka, fáradtág és ébren töltött éjszaka emléke egy perc alatt semmivé foszlik, ha magunk előtt látjuk a végeredményt. „Azt pedig senki sem állíthatja, hogy az ismertetett események után ez nem szépséges befejezése a történetnek.” j Rejtő Jenő Ï

KÖSZÖNET

öszönöm Juhász Marcinak azt a leírhatatlanul sok dolgot és őszinte kritikát, amivel három éve igazgatja az utam. Köszönöm Borsa Aliznak az útmutatásait,

jó tanácsait és barátságát, amivel átsegítetett minden akadályon. Köszönöm a Petró

család szeretetét és lelki segély szolgáltatását, mely nélkül valószínűleg összeomlottam volna. Köszönöm Katyi Ádámnak a szerelmét és jókedvét, Köszönöm Héjja Lucának a csodatevéseit és az ébren töltött éjszakákat. Köszönöm a Családomnak, hogy vannak nekem. Köszönöm az Elbűvölő Osztályomnak, hogy közéjük tartozhatom és végül köszönöm minden kedves barátomnak, akik végig támogatták a diplomám hányattatott, de annál boldogabb megszületését. Köszönöm Bub, fehérvári Barbi és soproni Barbi, Nórik, Görgő, Olivér, Ján, Tütyi, Csabi, Ádám Nagypapája, Fefe, Nóra, Kassai Ferenc, Csegezi Marika, Kiss István és Vida Győző!

IRODALOMJEGYZÉK Bély eglexikon Bér Andor, Fogarasi Barna, Gazda István, Surányi László Gondolat, Budapest 1988 A bély egek v il ága Otton Gross, Kazimierz Gryzewski Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. Budapest, 1984 Bély eggy ű jtés Hajdu Endre Medicina, Budapest 1971 Bély egkön y v Visnyovszki Gábor Állami Nyomda Rt., Budapest, 1996. Képek jegyzéke 10.oldal | http://firepowa.blogspot.com/2011/05/i-wanna-be-postman.html http://corinabega.typepad.com/blog/2010/06/the-postman-syndrome.html http://www.superstock.com/stock-photos-images/990-2289 http://en.wikipedia.org/wiki/Pony_Express 14. oldal | http://belyegvilag.net/wp-content/uploads/2011/01/Penny-black.jpg 17.oldal | http://www.muzeumantikvarium.hu/images/item_image/original/40152.jpg http://antikvar.hu/images/konyv/icinke-picinke_original_17563.jpg http://webshop.animare.hu/i/product/1/11/1161_1a.jpg http://webshop.animare.hu/i/product/172/1722/172222_1a.jpg 18.oldal | http://www.flickr.com/photos/stuhorvath/4656649634/sizes/o/in/photostream/ http://www.philatelicdatabase.com/postal-history/self-adhesive-stamps-of-tonga/ 20.oldal | http://stefankanchev.com/en/ http://philatelia.hu/galeria/nemzetk%C3%B6zi_gyermek%C3%A9v_ii. 23.oldal | http://www.egyuttlennijo.net/wp-content/uploads/2011/04/Gyerekkonyvek_nagy.jpg http://retronom.hu/index.php?q=node/2411 http://www.marmalade.hu/dzsem/1-oldal/cikk/kulonleges-belyegek-meglepo-torteneteik http://s.alkupiac.hu/kepek/termekek/05300/5346_2488_sorozat_mese1959.jpg