Tartalomjegyzék
0:00:01
Éberség
7
0:20:11
Valóság
23
0:35:44
Tudatosság
35
0:52:15
Ego
49
1:05:07
Átalakulás
61
1:13:53
Kérdések
71
Éberség
Tolle: Első ízben akkor figyeltem fel a műveidre, amikor Londonban éltem. Egy barátnőmtől, aki a világ egyik legrégebbi, metafizikai témájú könyveket forgalmazó könyvesboltjában, a híres londoni Watkins Bookstore-ban dolgozo , kaptam ajándékba egy Wayne Dyer-regényt, még valamikor a nyolcvanas években. A könyv egy földönkívüli nőről szól, aki azért jön a földre, hogy spirituális tanokat terjesszen. Dyer: Pontosan. Eykisnek hívták. A lányom, Skye születe abban az évben, az ő neve E-y-k-i-s, visszafelé betűzve. A regény egy nőről szól, aki meglátogat egy másik világot, amely a föld pontos mása, azzal az eltéréssel, hogy az o ani emberek ugyanolyan neuro kusak, mint mi i , de nekik okuk is van rá. Amikor ez a látogató megszáll egy szállodában, a szobájában bekapcsolja a tévét. Megnézi a híreket, aztán az időjárás-előrejelzést, aztán a sportközve téseket, és ezután következik a félelembetörésről szóló jelentés. A hétvégén nagy félelembetörés várható, a re egés gyorsan zúdul alá a hegyekből. Jobb, ha van kéznél Xanax, fájdalomcsillapító és nyugtató, mert az Urá9
Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?
nuszon, így hívják a helyet, ahová érkeze , fergetegként tör rá a félelem az emberekre. Aztán Eykis eljut a földre is. Látja a sok embert, akik mind azt állítják, hogy rájuk tör a félelem, pedig i nem is létezik igazi félelem, pláne nem félelembetörés. A könyvnek erede leg azt a címet akartam adni, hogy Ha boldog akarsz lenni, emeld fel végre a fenekedet, és hagyd oƩ az Uránuszt. A dolog aztán mégis valamivel komolyabbnak bizonyult, és most azon vagyunk, hogy megfilmesítsük az anyagot… Tolle: Ó, értem… Dyer: Ez életem egyetlen elbeszélése. Tolle: Valóban? Emlékeztet egy kissé Aldous Huxley Sziget című regényére. Ez egy hajótörö ről szól, aki zátonyra fut egy képzeletbeli szigeten, amelynek lakói a tudatosságban hisznek. Még a fán élő papagájokat is megtaníto ák arra, hogy emlékeztessék az embereket a tudatos szellemi beállíto ságra. Azt kiabálják: Éberség, éberség!, ami azt jelen : Légy i , légy jelen. Azt is mondhatnánk: légy jelen a saját tuda tevékenységed tanújaként. Ha nem ol10
Éberség
vastátok még ezt a könyvet, biztosan élveznétek, ha elolvasnátok. A te könyved még kapható? Dyer: Igen. Még most is kapható. Mindegyik könyvem kapható. Ez egészen hihetetlen. Az a címe, hogy Eykis ajándékai (Gi s from Eykis). Engem viszont Mary Oliverre emlékeztet az, amit mondasz. Ismered? Híres költő. Egyik versét, a Vadludakat (Wild Geese), gyakran idézem az előadásaimon. Arra a kérdésre, hogy mi a megvilágosodo élet tka, azt feleli, hogy végső soron minden arrafelé tart. Ez emlékeztet engem arra, amit az imént mondtál, hogy figyelmesnek, ébernek kell lennünk, tudnunk kell a dolgokra rácsodálkozni, és mások figyelmét is fel kell hívnunk rájuk. Mary Oliver azt mondta, ez minden, amire egy sikeres élethez szükség van. És az éberség… Tolle: Ez a kulcs? Dyer: Igen, ez. Nagyon fontos eleme a te munkádnak is, tudom. Tolle: Igen. Van egy történet, amelyet régebben már elmeséltem néhányszor, de az nem mostanában volt, úgyhogy 11
Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?
talán most megismételhetem. Egy zen-tanítóról szól, aki valóban élt, úgy száz évvel ezelő , Japánban. Az ő egyetlen tanítása annyi volt, hogy amikor megkérdezték tőle, mi az a zen, felemelte a mutatóujját, és ránéze a kérdezőre. Ez a zen jelentése. A lényeg természetesen a jelenlét, az éber érzékelés. Erről szól az egész tanítás. Persze a zenhez vonzódók közül sokan próbálják az értelmükkel felfogni a zent. De nem tudják megérteni. Tudom, hogy vannak zen-szerzetesek, akik egyszerűen nem fogják fel, mert a zenben semmi sincs, amit az értelem megragadhatna. A cél az, hogy a jelenvalónak legyünk tudatában. Ez frusztráló. Ha mármost az ember olyan módszereket talál ki, amelyek az elmét még jobban összezavarják, végül fel is hagy azzal a próbálkozással, hogy megértse vagy intellektuálisan, elméle leg ragadja meg a zent. Ez pedig már sokkal több, mint a zen. Ez valóban a létezés lényege. Még A csodák tanítása (Édesvíz Kiadó, 2013) is arról szól, hogy az intellektuális megértés semmilyen lényeges dologgal nem járul hozzá a valósághoz. Dyer: Milyen igaz.
12
Éberség
Tolle: És paradox módon igen gyakran megtörténik, hogy éppen a jelenlétnek ebből az állapotából bukkan elő pontosan az, amit az ado pillanatban tudnunk kell. Dyer: Pontosan. Egyszer küldö nekem valaki egy pólót, amelyet a fiamnak adtam. Az áll rajta: Ne tégy semmit, állj le! Ezt mondha a volna az a zen-mester is. Tolle: Ez pedig felvet egy érdekes témát, nevezetesen a létezés és a cselekvés kérdését, mármint hogy miként hozhatjuk magunkban összhangba egymással ezt a két dimenziót. Emberként ugyanis az a dolgunk, hogy ak van cselekedjünk és teremtsünk, ahogyan az univerzum is szeret új formákat teremteni, éle ormák millióit és milliárdjait. Az univerzum formateremtő kedvének részei vagyunk. Továbbá, és ezt tudom, mert megfigyeltem magamat, és te is tudod, mert ismered magadat, az univerzum általunk szeretné megismerni a saját lényegét, szeretné tudatosan megismerni a forrást. Ez pedig az emberekben jut kifejezésre, mint törekvés arra, hogy tökéletesen elégede ek legyenek azzal, ami van, és tökéletesen megbékéljenek a jelen pillana al. Az ember a teljes, szépséges, mélységes békességnek erre az állapotára vágyik. 13
Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?
Én ezt úgy nevezem – és örülök, hogy a te véleményedet is mindjárt hallani fogom erről –, szóval én ezt az univerzum kifelé irányuló mozgásának nevezem, amely a teremtés vágyában ég. Az univerzum ellentétes irányú mozgása pedig abban áll, hogy az emberek által felismerje önnön lényegét. Az univerzumot tehát ké éle törekvés ösztönzi – talán is érzitek ezeket magatokban. Igen, szeretnétek megtenni dolgokat, de szeretnétek egyszerűen csak lenni is. Tehát cselekvés közben ne veszítsétek el a léteteket, és ne feledkezzetek bele a cselekvésbe annyira, hogy stresszelni kezdjetek, és mindenáron el akarjátok nyerni a cselekvésetek gyümölcsét, ahogyan a Bhagavadgíta írja: folyton a következő dologba kapva. Kötődjetek továbbra is a létezéshez, és innen kiindulva cselekedjetek, ebből a kötődésből, ne az ego bírvágyából, hanem benső teljességetekből. Bizonyára te is sok mindent tudnál erről mondani. Dyer: Az egyik kedvenc regényem jut erről eszembe, a Moby Dick. Ez azt írja, idézem, mert mindig elbűvölt az igényes irodalom, és ezt a részt iskolás koromban kívülről megtanultam. Azt írja: Ahogyan a rémisztő óceán körülveszi a zöldellő földet, úgy búvik meg az emberi lélekben 14
Éberség
egy sziget, Tahi , ahol békesség és öröm uralkodik, ám ezt a csupán félig megélt élet re enete övezi. A csupán félig megélt élet. Ami a létezést és a cselekvést ille , a világ és az emberek egyik legnagyobb baja szerintem az, hogy nem arra nevelnek minket, higgyünk saját rendkívüliségünkben, abban, hogy milyen páratlanok, milyen isteniek vagyunk, abban, hogy nemcsak Isten parányi darabkái vagyunk, hanem mindnyájan Istenek vagyunk, mindnyájan Isten részei vagyunk. És ez az, amit magunkkal hordozunk. Megszoko részünk pedig, az a rész, amelyet egónak nevezünk, az a rész azt hiszi, hogy az vagyunk, amit anyagilag magunkénak tudhatunk, amit teljesítünk, és amit mások gondolnak rólunk. Ez a rész úgy érzi, elkülönül minden egyébtől, és azt hiszi, mindenfélét birtokolnia kell, és olyan világba születe , amelyben semmin sem változtathatunk. Vegyük az anyaméhben fejlődő gyermeket. Mit kell tennie? Mit kell tennie egy kisbabának? A taoizmus szerint a tao semmit sem tesz, és semmit sem hagy megtétetlenül. A fiam is mindig ezt mondja. Ha rászólok, hogy gyere Sands, csináljunk valamit, azt válaszolja: Nem csinálok semmit.
15
Miért fontos, hogy rendkívüliek legyünk?
És semmit sem hagyok megtétetlenül. Ám erről a tökéletességről lenevelnek minket. Inkább rászoktatnak egy olyan életre, amelyben a tulajdon és a siker felhalmozása a cél. Így aztán azt hisszük, azzal vagyunk azonosak, amivel rendelkezünk, és ahogyan teljesítünk, és sosem fedezzük fel magunkban a rendkívüliséget. Megszoko részünk ugyanis azt hiszi, eredményes életet élhetünk, ha azt tesszük, amit várnak tőlünk – jó osztályzatokat viszünk haza, jó diplomát szerzünk, jó párt találunk, fizetjük az adónkat, jog és törvény szerint élünk, követjük a szabályokat. A szokásos élet, tudjátok. Te azonban a rendkívüli élet példája vagy, és én igen nagyra becsülöm a munkádat. Csakhogy a rendkívüli részünknek egyezségre kell jutnia a szokásos éle el. Továbbra is be kell tartanunk a szabályokat, legalábbis a többségüket, nyomtatványokat kell kitöltenünk, és biztos vagyok benne, hogy te is befizeted az adódat. Még ha rendkívüli lények vagyunk is, akadnak közönséges dolgok az életünkben. Ám a megszoko dolgokon túl van valami, amit léleknek nevezünk, mert egyszerűen nincsen rá más nevünk. A Tao te king mindjárt az elején azt írja: A tao, amelynek nevet adhatunk, nem a tao. Ezzel tehát mindjárt zsákutcába is jutunk. Még nevet sem adhatunk neki 16
Éberség
anélkül, hogy ke é ne válasszuk: egy az, ami van, a másik pedig a név, amelyet ráakasztunk. A rendkívüli mégis a lélek bennünk. A lélek, amely láthatatlan, alaktalan és határtalan. Nincsen kezdete. Sosem születe . Megváltoztathatatlan. Sohasem hal meg. Ennek a részünknek pedig mindegy, hogy sikeresek vagyunk-e, sokat birtoklunk-e, boldogok vagyunk-e. Mindegy neki, hogy jobbak vagyunk-e, mint mások. Ez egyszerűen csak tágulni szeretne. Növekedni szeretne. A lélek szenved, ha megpróbáljuk kordában tartani, határt szabni neki, felcímkézni és megmondani neki, mi lehet belőle és mi nem. Mindnyájan rendelkezünk ezzel a léleknek neveze rendkívüliséggel. A lélek végtelen, mert ha nem volna az, ha korlátok közö létezne, képesek lennénk megtalálni a végét vagy a kezdetét. Ám mivel nem véges, nyilvánvalóan végtelen. És mit jelent a végtelenség? Azt, hogy a lélek egyszerűen egyre tovább terjeszkedik. Nincsen vége. Egyszerűen nincsen vége. Ez az a részünk, amellyel foglalkoznunk kellene, ez a végtelen rész, amelynek nem kell alkalmazkodnia, nem kell, hogy igaza legyen, nem kell, hogy jobb legyen másoknál. Ez a rész egyszerűen csak tágulni szeretne, nem pedig azt hallani, hogy ezt és ezt teheted, eddig és ne to17