Felfedezők társasága - Kevin Costner, Jon Baird

FelFedezÕk Társasága Elsõ kötet: Utazás Shambalába Írta

Jon Baird valamint

kevin cosTner és

sTephen Meyer •

•

•

Illusztráció

rick ross

„E mE õ si látképEknEk mEgvan a maguk sajátos varázsa , amint a csEndEs hajnali órákban a magányos lovas szEmE Elé tárulnak …”

alinak, Bennek & Winnie-nek ĂŠs T r i s ĂĄ n a k

N yájas O lvasó !

A világ városaiban – legalábbis a valamirevaló városokban – az utas rábukkanhat egy bizonyos igénytelen ajtóra, ha nyitott szemmel bebarangolja a csendesebb kerületeket, és olyan dolgok után kutat, amelyeket nem rejtettek éppen el, de szándékosan úgy terveztek meg, hogy eltereljék róluk a figyelmet. Az útikönyvek egy szóval sem említik, a helybeliek számára pedig olyannyira megszokott látványt jelent, hogy eszükbe sem jutna felhívni rá a figyelmedet. Én azonban elárulhatom neked – sõt, meg is mutathatok neked egy ilyen ajtót –, hogy rendesen három jellegzetességet láthatsz rajta vagy körülötte: egy zászlórudat, egy viharvert címert, és a latin „Cognoscere” mottót valamely formában.

Ezt követõen arra leszel figyelmes – hacsak nem szaladsz tovább az ajtóra vetett egyetlen felületes pillantás után, amibõl az utazók egy bizonyos osztálya tudomásom szerint valóságos sportot ûz –, hogy az ajtón nincsen zár; s hogy a világ bármely zugában jársz is éppen, benyitva egy török futószõnyegre lépsz, és tompa nyikorgást hallasz, amint az alatta lévõ padlódeszkák meghajolnak súlyod alatt. Egyszerre megcsapja orrod a szantálfa, a szivarfüst, a fegyverolaj, a dohos papír és a kikészített állatbõrök szaga. Körötted mindenfelé trófeákat és egyéb úti emlékeket látsz, s újra meg újra szemedbe tûnnek a térképészet és a tengerhajózás motívumai. Igazság szerint a díszletek oly hangsúlyozott ix •

Felfedezõk Társasága

egyformasággal ismétlõdnek, hogy ha egy másik városban találkozol velük, egy pillanatra egészen megzavarodsz, s a déjà vu érzését éled át, mintha csak Bostontól Bangalorig ezernyi ajtó nyílna ugyanerre az elõszobára.

Hidegebb éghajlatokon az elõcsarnokban tûz lobog; ha lehet jeget keríteni, nyomban meghallod csörgését az öblös poharakban. A társalgás nyelve – ugyanis odabentrõl mindig beszéd moraja szûrõdik ki – helyszín szerint változik, akárcsak a beszélgetõk bõrszíne (bár ez megint csak nem mutat akkora változatosságot, mint várnád).

Máskülönben a külsõbb termekben látható úriemberek afféle „világpolgár” típusok, rendszerint testesednek és korosodnak, a legtöbbjük figyelemreméltóan jómódú, s legalább egy olyan történet van a tarsolyukban a saját hõstetteikrõl, amelyet okvetlen meg akarnak osztani mindenkivel.

Kérdésedre az illetõk bármelyike készséggel felvilágosít (sõt alkalmasint még akkor is közli veled, ha egy szóval sem kérdezed), hogy a cognoscere latinul annyit tesz, „megismerni”. Valószínûleg azt is tudatja, hogy e jelige egy régi regébõl ered, amely szerint egy legényke egykoron eltûnt egy manilai katedrálisból, majd három nappal késõbb egy csatornanyílásból kiabált segítségért a brunei nyári palota elõtt. A fiú, akit kivonszoltak a csatornából, és félholtan vittek vissza édesanyjához, még kinyögte a cognoscere szót, mielõtt ájultan hanyatlott volna a derék hölgy karjaiba.

Nem éppen a legszívderítõbb történet, ha már itt tartunk, ám a mesélõ azt is hozzáfûzi, hogy e rege a kalandkeresés iskolapéldája, s ékesen szemlélteti, hogyan értelmezik õk e termekben a cognoscere szót: egy kislegény annyira sóvárog a megismerésre, úgy szeretné megtudni, hová vezetnek a spanyolok katakombái, hogy minden egyébre fittyet hány! Az életét kockára téve egyenesen beleveti magát a sötétségbe, miközben maga sem tudja, mire számíthat.

S megpróbáltatásai fejében nem csupán a katakombák rejtélyét oldja meg, de a maharadzsák õsi menekülõalagútjára is rábukkan, amelyet évszázadokon át senki sem használt, ám manapság nyolc Fülöp-szigeteki pesóért bárki megtekinthet.

– A legényke neve pedig – fejezi be elbeszélését az öregúr vészjóslóan meg-

Szkarabeusszal díszített púdertartó doboz az alján titkos rekesszel a marrákesi Mozajaf palotából.

Méregpasztillákat tartottak benne, amelyeket szudáni ágyasa adagolt Múláj ben Valadnak, a „gyermekpasának”. .......

A Felfedezõk Társaságának gyûjteményébõl, hongkongi páholy

•x

Utazás Shambalába

emelve szemöldökét, miközben égõ gyufát dug pipájának öblébe –, . . . szóval a legényke neve Augustus volt. – Úgy vélem, e név neked, nyájas olvasó, nem sokat fog mondani, ám az öregúr elgondolkodón pöfékel néhányat a pipájából, és hozzáfûzi: – Tudja, õ alapította a mi kis klubunkat.

Vagyis e történet egyáltalán nem pusztán holmi rege: egy hús-vér fiú valóban átélte e kalandot – s még számos másikat – a Fülöp-szigeteki város alatt, s utóbb megalapította a rokonlelkek e cseppet sem titkos rendjét, amelybe történetesen belebotlottál. Ugyanis ha eddig nem jöttél volna rá, felfedezõk közé vezérelt a sorsod. Célkitûzésük, s e társaság megalapításának oka, hogy fényt derítsenek földünk árnyas zugaira, ahogyan a maga idején Augustus is úgy érezte, hogy fel kell térképeznie a sötétség útvesztõt Manila alatt. Mint látod, a megismerés vágya cselekvésre sarkall, amit eszményi esetben – persze némi kockázat árán – valamely jelentõs felismerés, vagy világunk egy eleddig ismeretlen vidékének felfedezése koronáz.

Miután pillantásod végighordoztad a klub külsõ termeit benépesítõ idõs és megállapodott alakokon, meglepetéssel értesülsz róla, hogy a jelenlévõk mindegyike kiegészítette valamivel a falakon függõ térképeket. Ez valójában a klubtagság elõfeltétele, és meggyõzõdésem, hogy a tagok zöme hitelt érdemlõen bizonyítani tudja e téren szerzett érdemeit. Meglehet persze, hogy az újabb tagok némelyike csupán azzal nyerte el bebocsáttatását a klubba, hogy „felfedezett” egy új útvonalat a Kilimandzsáróra, vagy épp modellt állt egy portréfestõnek a sivatag vagy a dzsungel egy olyan szegletében, ahová keresztény ember eddig soha be nem tette a lábát. De hát mi baj lenne ezzel? Nem muszáj mindnyájunknak Vasco de Gamáknak lennünk. Magad is beláthatod, hogy az ember térhódításával és a térkép fehér foltjainak összezsugorodásával

Miniatûr szarkofág II. Szemerkhet fáraó sírjából. Átkozottnak hitték, és röviddel a napvilágra kerülése után nyoma veszett. 1907-ben bukkant fel ismét a Vakil Bazarban (Perzsia). A kalmárt, aki öngyújtóvá alakította át az ereklyét, állítólag szintén az átok vitte sírba. Nevét és elhunytának dátumát a szarkofág hátlapjába vésték. .................

A Felfedezõk Társaságának gyûjteményébõl, San Franciscó-i páholy xi •

Felfedezõk Társasága

napjaink felfedezõi elõtt már korántsem nyílik olyan tág tere a lehetõségeknek, mint hajdan elõdeik elõtt.

Mármost a világért sem akarlak befolyásolni, amikor véleményt alkotsz magadnak ezekrõl az emberekrõl. Jómagam vonakodnék attól, hogy nevetségesnek tituláljam a klubtagokat – pompás vacsoratársaságnak találom õket, márpedig jó néhány kompániával falatoztam már együtt életem során. Ráadásul még csak azt sem mondhatod, hogy konkrétan félrevezettek volna, ami klubunk alapítását vagy célkitûzéseit illeti (noha az ifjú Augustusról szóló történet több ponton is sántít; de ettõl most tekintsünk el). Mégsem hagynálak túl sokáig magadra köztük, ugyanis az egész helyet áthatják az egymásba ágyazódó látszatok, amelyek közt elsikkad a dolgok valódi jelentése; óriási különbség van a külsõ és a belsõ termek között, s ezeknek is, amazoknak is megvan a maguk tagsága. Bízvást állíthatom hát, hogy csak akkor tudhatod meg, mi folyik itt valójában, ha hátrahagyod ezeket a fecsegõ vénembereket a pipájukkal és papírjaikkal, és egy kicsit beljebb merészkedsz…

A klub csendes belsõ termeibe hatolva megtudhatod példának okáért, hogy a „megismerni” tökéletlen fordítása a cognoscere jeligének. A görögök és rómaiak számára e szó inkább olyasmit jelentett, mint „tudomásul venni egy már ismert dolgot”. Így máris kissé más fényben látod a küldetésünket. Valóban azért alakultunk meg, hogy felfedezzük a világot, és gyarapítsuk az ember errõl szerzett ismereteit, ám mindenkor abban a tudatban, hogy az Ismeretlen legfeljebb az ember számára ismeretlen.

Modern korunkban szívesen hencegünk azzal, hogy bolygónk minden zegzugát feltérképeztük és felmértük, meghódítottuk és leigáztuk; hogy kiismertük földünk szeszélyeit, és legyõztük szörnyetegeit, s leleményes emberi szellemünk fényével egyik sarkától a másikig bevilágítottuk. Az emberiség tehát nyugodtan ül a babérjain. Mi azonban, akik az évszázadok során tövirõl hegyire megismertük e földgolyót, minden olyan helyre eljutva, amirõl valaha

Tartósított halálfejes katona „Terry kenyérfa-hadseregébõl”.

A bábu kivájt kenyérfagyümölcsbõl, sásból és cipõpasztából készült, és Sir Terrence Glyde megmentéséhez használták fel a Tonga-szigeteken, 1789-ben. .......

A Felfedezõk Társaságának gyûjteményébõl, ranguni páholy (Burma)

• xii

Utazás Shambalába

hallottál – s jó néhány olyan vidékre is, amelyrõl nem –, egészen másképp látjuk a dolgot. Mi úgy találjuk, hogy léteznek olyan elemek, lények és az értelem oly rendszerei, amelyek nem kevésbé elképesztõek a modern elme számára, mint amilyennek eleink szemében látszottak. Ráadásul megállapítottuk, hogy mindezek nem csupán léteznek, de együtt élnek az értelem általunk ismert formájával, éspedig oly helyeken és módokon, amelyeket sem tudományunk nem képes megjósolni, sem józan eszünk megmagyarázni. Ahogyan mi látjuk, egy egész ismeretlen világ terül el köröttünk, amely az ember elõretörésével sem hátrál; inkább csak várakozik – hogy vajon elismeri-e fajunkat, azt senki sem tudhatja –, míg csak fürkész szellemeink és úttörõink (elkerülhetetlen balfogások árán) fellebbentik a mi világunkat és az övéket elválasztó fátylat, s összeköttetést létesítenek az emberiség és a sötét ismeretlen között.

Nem kétlem, hogy mindez elég hihetetlennek hangzik számodra. Ám én magam is jártam a föld peremvidékein, és a saját szememmel láttam ily dolgokat. Azt mondanám, hogy még álmaidban sem láttál soha hasonlatosat eme ismeretlen világhoz, ám könnyen meglehet, hogy már régóta pont róla álmodsz! Azt is mondanám, hogy e világ messze-messze terül el tõled, kedves olvasó, ám az árnyékát mindenütt ott láthatod, s az éjszaka árja egészen az ablakodig emelheti hátán.

S amiképp e klub belsõ helyiségeinek minden vizsgálódása eme ismeretlen világra irányul, úgy az itt következõ beszámolók tárgyát is ez képezi. Miután mondhatni felfedezted a magad ajtaját, amely a Felfedezõk Társaságába nyílik, e lapokon némi bepillantást szeretnék nyújtani neked e Terra Incognitára és lakóira.

E. W. Blake a sorozat kurátora Loire-völgye, Franciaország 19–

xiii •

BevezeTés

A

végTelen és

zord JégMezÕkön

Felfedezõk Társasága

Bizonyára emlékszel még rá, hogy Arthur Ogden és csapata 1912 telén eltűnt az Északi-sarkon vagy annak közelében.

Akkoriban minden újság erről harsogott.

•2

Utazás Shambalába

Ám az expedíció eltűnésének bizonyos körülményeit odahaza senki nem is sejthette.

Először is, ott voltak azok a különös fények.

3•

É s z a k i s z É l e s s É g 72 º 56’ 43’’ k e l e t i h o s s z ú s á g 136 º 56’ 12’’

•4

B e au fo r t - t e ng e r , k a n a da i sa r k v i d É k , 1912 d e c e m B e r e

5•

Felfedezõk Társasága

Ogden. . .?

Mi az?

•6

Maradj, ahol vagy! Egy pillanat, és jövök.

Az ember. . . alig tudja kivenni őket.

Micsoda?

Azt hiszem, mutogatnak valamit. Valószínűleg észrevettek minket.

Utazás Shambalába

Ogden hasra feküdt a fények forrása felett, ám a jég betört alatta.

Akkor hát rajta!

Rendben, húzhatjuk.

Készen álltok. . .?

Húzd meg!

Ez az. . . és húzd!

Húzd. . .

Mégis egyedül Ogden fog visszatérni a civilizációba.

E csodás események krónikáját. . .

7•

Felfedezõk Társasága

. . . csak szép sorjában lehet elmesélni, nyájas olvasó.

•8

Nemsokára visszakanyarodunk Ogdenhez és a sarkvidéken tett felfedezéséhez, . . .

Második könyv az ötbõl

.i.

É szaki szÉlessÉg 32 º 10’ 47” | k eleti hosszúság 46 º 03’ 03” a l -s á r f e l l e g v á r a , M e z o p ot á M i a

1917 au g u s z t u sa

A pokolba is, mi ez a pusztítás!

103 •

Felfedezõk Társasága

• 104

Utazás Shambalába

No lám. A kölyök útra kelt, hogy ki ne maradjon a hajcihőből.

Hát, erről én sem tudok többet, mint maga, közlegény.

De miféle hajcihőből, uram?

John Ogden tehát valóban itt járt, és a kölyök találkozott vele. Ez az Ogden sportot űz belőle, hogy mindenféle holdkóros kalandra csábítsa ezeket a fiatal gyerkőcöket. Úgy látom, megint szert tett egy hű tanítványra.

Igen, de úgy tűnik, mintha Ogdent is elcsalták volna valamivel innen, uram!

A legényke a jelek szerint égett a vágytól, hogy kövesse Ogdent. . . furdalta az oldalát, hogy minek a nyomába eredt az őrnagy.

Úgy ám, említ valami „végcélt”, de nem ír róla semmi többet.

Kíváncsi lennék. . .

Maga csak ne kíváncsiskodjon, Gleason, mert hamar megöregszik!

Meglátja, még ez a Buchan is a bitón végzi a kíváncsisága miatt!

Az biza meglehet.

Mindenesetre úgy tűnik, a kölyök megszimatolt valami lehetőséget, s a nyomába eredt. Ki ne érzett volna rá kísértést a helyében, nem igaz? Én azért bolond lettem volna írásban beszámolni róla! Ó, mind voltunk egyszer olyan bohó fiatalok, mint ő – egyesek nem is olyan régen. Az ember könnyen belekeveredhet efféle históriákba, nemde? Aztán úgy érzi, hogy az egész világ előtt igazolnia kell magát. Csak meg ne bánja szegény fiú.

105 •

Felfedezõk Társasága

De hát nem is teregette ki az egész világnak.

A maga kezébe tette le a sorsát, őrmester!

Mondhatnám, a maga kegyelmére bízta magát.

Ez már igaz. És akkor mi van? Úgy gondolja, hogy fel kellene szólalnunk a fiú érdekében Bombayben?

Vagy talán süllyesszük el ezt a levelet, és jelentsük, hogy ez a semmirekellő csibész elpatkolt?

Hát, ha így teszünk, uram, csak mi fogunk tudni róla, hogy még életben van.

Mit képzel maga, közlegény? Arra akar rávenni, hogy cinkostársak legyünk a kölyök gaztetteiben, aki ellopta a tábornok lovát Muszallamban, most pedig dezertált Lord Pomeroy hadseregéből?

Annyira irigyli tán, hogy a vesztőhelyre is követné? Biztos vagyok benne, hogy a maguk nyakára is jutna ott kötél.

Öhm, azt azért mégsem, uram.

Nem? Na jó. Már azt hittem, ez a levél teljesen elvette az eszét, ember!

Majd én megmondom, mi lesz. Iszkiri befelé ezen a kapun, és többé egy szót se halljak Buchanról meg a fránya leveleiről!

Igenis, uram!

. . .Te is tisztulj innen, fiam! És ügyelj, hogy rád ne találjanak!

• 106

Utazás Shambalába

i.

F . . . A kékmundéros fiúk menetelnek, én sem maradhatok, hallga’, hív a kürt már, isten hozzád, Dolly Gray, angyalom; . . . F

F . . . Arccal az ellennek,

ajkán sóhajjal halt meg . . .

F

F . . . búcsúzom hát, mennem kell, Dolly Gray . . . F

107 •

Felfedezõk Társasága

• 108

Utazás Shambalába

(A következõ szemelvények Arthur Ogden expedíciójának naplójából származnak – E. W. Blake) . . .

1912. október 18.

Nem vagyunk mi felfedezõk, ezt nyíltan meg kell vallanom. S hogy kik vagyunk, és mire készülünk, azt ebben a kis történetben terjesztem elõ.

Rögtön az elején becsületesen meg kell mondanom, hogy az én botor hencegésemnek estünk áldozatul, amelyre a féltékenység és harag, s legfõképpen a hazafiság rohamában vetemedtem; tulajdon kérkedésem vetett ily messzire bennünket a társadalom kellemetességeitõl és sodort a halál borzongató közelségébe, amint azt túlzás nélkül állíthatom. Ám ahogy idevezettem csapatomat, úgy azt is ki fogom ötölni, hogyan találhatjuk meg a kiutat. Visszajutunk a civilizációba, és a nagyközönség elé tárom hõsies küzdelmeinket, s abban bizonyos lehetsz, minden tõlem telhetõt el fogok követni, hogy e krónikát az édes bosszú beszámolójával zárhassam. Minderrõl hamarosan többet is hallhatsz.

109 •

Felfedezõk Társasága

Egyelõre elégedj meg annyival, hogy ha jellemeznem kellene csapatom tagjait – azt a féltucatnyi fickót, akik ennek az expedíciónak a magvát alkotják –, akkor azt mondanám, hogy egytõl egyig aranyifjú agglegények vagyunk, legtöbben örökség útján szereztük vagyonunkat: henye hencegõk, gyors gépkocsikon száguldozó dilettánsok vagyunk. Mindebbõl már képet is alkothattál rólunk. Egyikünk sem emlékszik rá pontosan, hogyan keveredtünk a Felfedezõk Társaságába, csak annyit mondhatok, hogy ama divathóbortok egyikét követtük, amelyek idõrõl idõre futótûzként söpörnek végig kompániánk tagjainak tunya elméin, e kiszikkadt és üres gyepûkön. Azt mondanom sem kell, hogy a valódi felfedezõk jellemvonásai – értem ezalatt a rendkívüli vérmérséklet és intellektus, a veleszületett vakmerõség, az önmagunkba mint történelemformáló személyiségekbe vetett hit és miegyebek sallangjait – teljes mértékben hiányoznak belõlünk, s ezt cseppet sem fájlaljuk. Amely kalandokat átéltünk az életben, azok inkább az erkölcs határmezsgyéin zajlottak, semmint a földgolyó távoli vidékein (noha persze sártekénk jelentõs részét is beutaztuk), s bátran tûztük ki lobogónkat számos olyan pontra, ahová a felfedezõ uracsok a lábukat sem merték volna betenni. Mindennek ellenére úgy vélem, a maradi gondolkodásúak csupán hat középszerû szellemi képességekkel és nem épp túlbuzduló vállalkozó kedvvel megáldott férfiút látnak bennünk, s persze a Felfedezõk Társaságába is úgy sikerült bekerülnünk, ahogy a legtöbb helyre bejutunk az életben – nevezetesen pénzen vettük meg a belépõdíjat, azután igazoltuk egymás lódításait.

Jómagamon kívül tehát itt van még Malthrop, gyermekkori pajtásom, aki mellett – ahogy te fogalmaznál – kevésbé nõtt be a fejem lágya, mint az éveim száma indokolná. Úgy szoktam beharangozni õt, mint egyetemi evezõsnyolcasunk tagját, jóllehet mindmáig nem tudtunk egyetértésre jutni azt illetõen, hogy melyik egyetem padjait is koptattuk, ami pedig az evezést illeti, soha egyikünk sem tette a lábát csónakba, s mindketten viszolygunk mindennemû sporttól.

Malthropnak húga balul sikerült házassága révén van egy Apsley nevezetû sógora, s mi hárman idõtlen idõkkel ezelõtt a belmonti lóversenyen botlottunk egymásba. Apsley afféle szolid egzisztencia, aki vas- vagy acélgyárakat örökölt, s azzal a hasznos hajlammal bír, hogy italközi állapotban megfeledkezik róla, mit mûvelt – e hajlam persze leginkább számomra hasznos, ugyanis ennek köszönhetõen sikerült meggyõznöm róla Apsleyt, hogy Õ hencegett ilyen vérlázító módon, s ekként az expedíció felelõsségét javarészt rá hárítottam át. Ezzel remek mulatságról gondoskodtam Malthrop számára (aki tréfás kedvû fickó, és szüntelenül hecceli a sógorát), s nem utolsósorban pompás kibúvóról magamnak.

• 110