Borok 500 Ft/üveg alatt 1. rész
nBagoly
Szinte nincs olyan egyetemista, aki egy-egy buli, iszogatás során ne találkozott volna valamilyen típusú borral. Akár egy nyári szabadtéri alapozás, akár egy téli, kocsmázást felvezető italozás rendszeres kelléke többek között legalább egy üveg belőlük. Nem mindegy azonban, hogy amennyiben nem apáink titkos készletét fúrjuk, vagy esetleg nincs saját pincénk, mennyiért szerezzük be kedvenc szőlőtartalmú (vagy annak gondolt) szeszesitalunkat. A cikk segítséget szeretne nyújtani a csekély apanázzsal rendelkező sorstársaknak, hogyan hozzanak ki minél olcsóbban, ellenben annál jobb szájízzel pl. egy Old’s előtti bemelegítést. Következzenek a teljesség igénye nélkül azok a borok, melyeknek egy üvegnyire (0,75 l) levetített ára kisebb-egyenlő 500 Ft. (Megjegyzés: 1. a következőkben leírtak a szerző szubjektív véleményét tükrözik, 2. a megadott árak tájékoztató jellegűek, azoktól ± 10% (akció esetén még több) eltérés mutatkozhat.)
Dankó:
A fehér, vörös és rosé típusban is fellelhető bor nagy népszerűségnek örvend nemcsak a fiatalok, hanem még az idősebb korosztály körében is. Nem csoda, hiszen a híres nótás névadó eleve rangot ad a márkának, ennek ellenére olcsón beszerezhető, ám egészen jó zamatú nedűről van szó. A trió legízletesebb tagja a vörös, mely magában is nyugodtan iható, vbk-hoz pedig kiváló, legrosszabbika a legutóbb piacra dobott rosé. Ajánlott bármilyen összejövetelhez, a baráti beszélgetésektől kezdve, családi rendezvényeken át a legmocskosabb lerészegedős alkalmakig.
Ruzsa:
Zenész társához hasonlóan a betyár bora is kellemes aromájú, ám csak vörös-fehér kombinációban megvásárolható termék. Árban és felhasználási területben is megegyezik a két brand, bár utóbbi fehér fajtájából jobb fröccs készíthető.
Merlot:
Az árban pár forinttal olcsóbb, szimplán a típusnevén forgalmazott vörösbor ízvilága erőteljesen hasonlít a Dankóéhoz, kellemes, kólával keverve remek ital, bár személy szerint ezt a típust komolyabb familiáris találkozóknál mellőzném.
Gléda:
A kékszőlőből, akarom mondani vörösre színezett folyadékban feloldott tablettából készülő alkoholos ital jellemzően a legalsó polcon foglal helyet az üzletekben. Pénzszűkében lévő egyetemisták számára a legkönnyebben elérhető, ára egy kiló kenyérével vetekszik, a szájíz viszont fogyasztása után merőben más lesz, erősen megsavasodik az ember nyála
egy húzásnyitól. A „teszkólába” vagy S-Budget termékbe beruházó hallgató egészen tűrhető italt keverhet, önmagában fogyasztása azonban csak bizonyos mennyiségű más alkoholos termék fogyasztása után, nagy huzattal rendelkezőknek ajánlott.
365:
Teljes mértékben megegyezik minden tulajdonsága a Glédáéval, a különbség, hogy jelen termék egy fokkal talán még rosszabb. A jó hír, hogy kapható fehérben is, mely állományjavítóval az egyik, ha nem a leggazdaságosabb fogyasztható piává válik, holtversenyben a polimer üveges borokkal.
La Fiesta (Édes Élmény):
A La Fiesta borcsalád széles területet ölel fel, a csöves- és egyetemistaboroktól egészen a prémium kategóriás termékekig, jelen cikk témájába ár szempontjából az Édes Élmény klán tagjai férnek be. A bandatagok vörösben és fehérben pompáznak, ízre pedig a középkategóriát képviselik, a fűrészpor ízű pancsokat messze verik, a jelenlegi élmenőket azonban csak tisztes távolságból figyelhetik. Kooperációban is hasonló szintet ütnek meg, sajnos azonban meglehetősen drágán dolgoznak értékükhöz viszonyítva, a mámornak nagyobb anyagi vonzata lesz.
Aranykancsó:
Őszintén szólva, nem bántam meg, hogy csak nemrég találkoztam a piac eme vörös képviselőjével, íze savanyú, hosszan tartó utóhatással, és elegyítve sem törtem ki ujjongásban az örömtől. Tipikus kényszerbor, szükség esetén elmegy, de ha van jobb választék, hasonló árfekvésben, akkor inkább a másik mellett teszem le a voksom, nem kínozva ízlelőbimbóimat.
Hétvezér:
Az „ősi” bormárka, mely fehér és mostanában már vörös, sőt rosé színezetben is kapható, nem különösebben nőtt szívemhez, azonban, mivel a sarki kisboltban ez a legolcsóbb bor, így rendszeres fogyasztója vagyok. Magában szürcsölve a fehér sem egy világverő szesz, vörös és rosé társai azonban csak hátulról nézhetik csapattársuk eredményeit. Szénsavas vízzel vagy kólával hígítva viszont határozottan fogyasztható
itóka kerekedik mindegyikből, így elsősorban e felhasználási módban ajánlom bármilyen bulihoz.
Don Pedro:
A bormaffia „keresztapja” igencsak jó esélyekkel indul ellenségeivel szemben. A zöldbe burkolt vörösben pompázó „bajszos” mind bukéban, mind keverve méltó ellenfele fiesztázó riválisainak, a pole pozíció sorsába azonban ő sem tud érdemben beleszólni.
Kossuth bora:
A kétfajta kiszerelésben kapható kormányzói bor az Aranykancsóhoz hasonlóan szintén a kényszerborok táborát erősíti, de nevéhez méltóan inkább a Gléda-típusú, nagy húzásra és fellazítva viszonylag iható borok csoportja felé húz. Tisztán fogyasztva a vörös-fehér duó mindkét tagja semleges érzéseket hagy maga után a szájban, keverve pedig enyhén pozitív az élmény.
Villa Negra:
Újabb spanyolos hangzású név, újabb szakadék. Senki se keressen hasonlóságot egy igazi hispán bor és a Villa Negra vörös-fehér párosa között, ellenben az előbb említett déli társaival lazán felveszi a kesztyűt. Magában és bandában is középosztálybeli folyadékot ihatunk, mely egy átlagos estén nyugodtan fogyasztható.
A ház bora:
Szokatlanul nagy, nevéhez méltóan családi kiszerelésben kapható következő versenyzőnk. Aki vett már részt BME-s bulin (akár egyetemi napok, akár valamelyik kari bulihelyszín) és ott fogyasztott valamilyen borterméket, legyen szó vörösről, vagy fehérről, tiszta ivásról vagy valamely „oldószerével” egybeöntve, az biztosan ivott már ilyet. Egyéb baráti összejöveteleken is nyugodtan megállja a helyét, fröccsbe, vidékibe, vbk-ba tökéletesen megfelel, de a győzelemért ő sem szállhat harcba.
Kékfrankos Zweigelt:
A literes üvegben kapható, a Merlothoz hasonlóan szintén típusnéven futó márkátlan lőrére talán a Trianon utáni revíziós jelszó a legmegfelelőbb jelző: NEM! NEM! SOHA! Aki piacra dobta ezt a rettenetet, azzal itatnám egy napig, hogy döntse el, megéri-e neki. A lötty íze kritikán aluli, masszív részegség esetén is heves ellenreakciót vált ki az ízlelőszervekből (na meg gyomrunkból is). Fogyasztása vészhelyzet és pénzínség esetén sem ajánlott! Legközelebbi számunkban kiderül, hogyan vélekedünk a kannás és dobozos borokról. Tartsatok velünk akkor is! Nem látod kedvenc borodat a felsorolásban? Tudsz olcsóbban jobbat? Írd meg jellemzésed favoritodról, és amelyiket a legjobbnak találja a szerkesztőség, annak ajánlóját megjutalmazza két üveggel szeretett nedűjéből! Az e-mailbe írd bele nevedet, elérhetőségedet (telefonszám/ kollégium neve+szobaszám stb.) is! Tárgy: „Borkritika”. E-mail: katepress@gmail.com
Másik időzónát Magyarországnak! nZsolti
Lassacskán közeleg az óraátállítás, és a vele járó mizéria: a véletlen elkésések, meg hogy egyáltalán most előre vagy hátra is kell venni az órákat. Több helyről is halljuk, hogy az egész mára szinte felesleges is, nem sokat spórol vele az ország. Viszont, ami mindenféle tologatás ellenére biztos, nyáron már hajnalban világos van, ellenben télen nagyon korán sötétedik. Ezen a dolgon szeretnének változtatni a GMT+2-t Magyarországnak! mozgalom tagjai, élükön Herman Gábor biatorbágyi mérnökkel. Maga a Föld pontos időzónákba való sorolása az 1884-es Nemzetközi Meridián Konferencián történt Washingtonban, ahol a Greenwichi Királyi Obszervatórium megfigyelő műszerének középpontját fogadták el kezdő délkörnek és az itt lévő időt greenwichi középidőnek (GMT). Innen számítva 15 hosszúsági fokonként keletre egy órával többet, nyugatra egy órával kevesebbet mutatnak az órák. Természetesen ezek a határok igazodtak az országhatárokhoz, de egyes – főként nagy kelet-nyugati kiterjedésű – országok esetén egy nemzet akár több időzónát is használhat, pl. Oroszországban 11-et, de ellenben Kína csak egyet. Az egy óra különbség sem törvényszerű, ugyanis pl. Afganisztán, Irán GMT+4.30, még Ausztrália egy része GMT+9.45-ös időzónában van. Magyarországon – több nyugati országhoz hasonlóan – energia spórolás céljából először 1916-ban vezették be a nyári időszámítást, amikor is a márciusi időszakban előrébb vesszük az órákat egy órával, hogy délutáni, esti időszakban világosabb legyen – és hogy októberben visszavegyük. Ezt a műveletet kellene megspórolnunk valamikor, hogy átkerüljünk a kelet-európai időbe – mondja Herman Gábor. Az időzónaváltásnak az lenne a lényege, hogy az idő alkalmazkodjon a mi életritmusunkhoz: nyáron indokolatlanul korán kel a Nap, háromnegyed öt táján, amikor a lakosság nagy része alszik, míg este szórakozás közben, már kilenc előtt lemegy. Cserébe télen több olyan nap lenne, amikor 7 óra után kelne fel a Nap, de a mai társadalomban egyre többen járnak később munkába. Ezek alapján belátható, hogy amikor a kedves műegyetemista nyári vizsgaidőszakát sikeresen letudva a Balaton mellett napozna, akkor tovább tehetné azt a GMT+2-ben, míg télen, ha nem lenne 8-tól előadása, akkor nem zavarná meg nagyon a reggeli sötétség, sőt ha kevés órája volt, akkor még világosban hazaérhetne. Másik kérdés, hogy mennyire lenne jó a „kelettel” egy időzónában lenni: Ukrajnával, Romániával, otthagyva a „nyugatot”, a közép-európai időt. Természetesen azt a kérdést sem lehetne egy népszavazással megoldani, mert a lakosság jobban szereti a megszokott dolgokat, illetve sokan nem értenék meg az egészet. Készítettek felméréseket az esetleges átállás gazdasági hatásáról, mint ahogyan mindig hallhatunk
milliárdokat óraállításkor is, de szerintem ezt a kérdést jobb lenne emberi oldalról közelíteni. Egyébként az egyes országok időzónák közötti ugrálása nem ritka. Spanyolország Franco tábornok idején tért át a közép-európai időre – mindezt a náci Németországhoz való hűségük jeleként. Így lehet az most, hogy az El Classicót ugyanabban az időben látjuk itt Pesten, mint ahogyan lejátsszák. Portugália azonban többször is kísérletezett az idővel: hol londoni, hol párizsi idő szerint éltek. Ám szerintem a befutó a kategóriában Szamoa szigetország, ahol egyszerűen kihagytak egy napot, 2011. december 30-át, hogy a dátumválasztó vonal másik felére kerüljenek, mert így több idejük volt kereskedni gazdasági partnereikkel. Befejezésül visszatérve a változtatásért küzdő mozgalomra: Facebook csoportjuk közel 500 tagot számlál. Herman Gábor mind a kormányt, mind több pártot megkeresett, ám érdemi választ nem kapott kérdéseire, mint ahogyan én sem az ő megkeresésére. Érdekes elgondolkoznunk azon, hogy még ha észérvekkel meggyőzhetőek is lennénk, mennyire ódzkodunk az újdonságoktól: mennyire vagyunk szokásaink rabja… Források: Origo – Sötét reggelekkel fizetnénk a hosszú nyárestékért Youtube – GMT+2-t Magyarországnak!
In memoriam BME Lőtértűz nKötöny
A K épületet mindannyian jól ismerjük, de azért aki tényleg figyelmesen járkel benne, annak bizonyára nem kerülte el a figyelmét az aulában található emléktáblák sokasága. Hála Istennek, legtöbbjük szép és jó történésekre emlékeztetnek minket, de sajnos van egy, ami egy nagyon szomorú tragédiának állít emléket. 2006. augusztus nyolcadikájának estéjén segélyhívás érkezett a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság ügyeletére, miszerint a Műegyetem központi épületének alagsorában lévő lőtéren tűz ütött ki. Természetesen a kerületi tűzoltók azonnal elindultak a helyszínre, de igazából csak a felderítés után szembesültek a helyzet súlyosságával, ugyanis az első jelzésből nem derült ki pontosan, hogy mi és hol ég, csak a következőből, amiről viszont a vonuló tűzoltókat nem értesítette a hírközpont. A többi már történelem. A mentési munkálatok során elkövetett hibák és a véletlenek összejátszása következtében három tűzoltó életét vesztette, illetve további hét társuk füstmérgezést szenvedett. A tűz a lőtéren használt gumi golyófogó falban keletkezett, amit az ott tartózkodók egy porral oltóval próbáltak megfékezni, majd miután nem jártak sikerrel, hívták a 105-öt. A kiérkező tűzoltók munkáját és tájékozódását nagyban nehezítette a gumi égése miatt felszabadult sűrű, fekete füst, illetve a pince labirintusszerű folyosóin található mindenféle lomok, amik között még jó látási viszonyok esetén is nehezen tudtak közlekedni a lőteret használók. A tűzoltók így lényegében csak egy módon tudtak mozogni és tájékozódni, négykézláb, a lefektetett tömlők mentén. A probléma is ebből adódott, ugyanis az először lefektetett tömlő négy-öt méterrel volt rövidebb, mint amennyit az oltómunka megkívánt, így újabb tömlőt kellett csatlakoztatni (egy tűzoltótömlő húsz
méter), aminek következtében „hossztöblet” keletkezett és a tömlő hurok alakot vett fel a helyiség padlóján. Amikor a tűzoltók légzőkészülékeinek riasztói megszólaltak, ők elindultak kifelé a tömlő mellett, de csak körbe-körbe tudtak menni. A helyzetüket felismerő emberek ekkor lényegében bepánikoltak, emiatt pedig az oxigén felhasználásuk megnőtt, és nagyon hamar elhasználták a palackokban maradt minimális levegőt is, ami pedig tragédiához vezetett. A három elhunyt tűzoltót, név szerint Pintér Gábor posztumusz tűzoltó főhadnagyot, Horváth Ákos posztumusz tűzoltó hadnagyot és Reppman Károly posztumusz tűzoltó hadnagyot ugyan fel tudták hozni a pincéből társaik, de sajnos már nem tudtak rajtuk segíteni, megfulladtak. A baleset hatalmas sajtóvisszhangot váltott ki, sokáig foglalkoztatta a közvéleményt, illetve rávilágított néhány hiányosságra is, amikre viszont nem csak azután kellett volna az illetékeseknek odafigyelniük, hogy emberéleteket követeltek. Az események óta eltelt közel nyolc év, de sajnos nagyon sokan elfeledkeztünk arról, hogy mi is történt azon a nyári éjszakán a központi épületünk alagsorában. Ennek ellenére bízom benne, hogy ezzel a rövid megemlékezéssel tudok segíteni abban, hogy a hősök emlékét sohase felejtsük el. Mert Hősök voltak...
Sudoku
közepes – nehéz
Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát. Köszönjük!
Fejtörők nBrigi
Ezúttal a szokásos grafikai megoldású rejtvények helyett gondolkodtatóbb feladatokat hoztam, hogy végső próbálkozásként, utolsó reménysugárként, amikor már nincs kiút a tanulás elől, ezeken gondolkozhassatok! (Ha esetleg mégsem sikerülne megoldani őket, akkor a megoldásokat a Káté blogján találhatjátok meg: www.kate.hu)
Kannibálok fogságába esett bölcsek
Három bölcs kannibálok fogságába esik. A kannibálok egyetlen lehetőséget adnak nekik arra, hogy megmenekülhessenek. A bölcseket magasság szerint sorba állítják. A leghátsó bölcs látja a másik kettőt. A középső csak a legelöl állót látja. A legelső pedig senkit sem. A kannibálok elővesznek 5 sapkát: három feketét és két fehéret. Bekötik a bölcsek szemét, és mindegyikük fejére adnak egyet - egyet, a maradék kettőt pedig eldugják. Ezután a bölcsekről leveszik a szemkötőket. A kannibálok mindegyik bölcset elengedik, ha bármelyikük meg tudja mondani, hogy milyen színű sapka van a fején. A leghátsó bölcs azt mondja, hogy sajnos nem tudja megmondani. Ezután a középsőt kérdezik, de sajnos ő sem tudja biztosra megmondani. Végül a legelsőt kérdezik, aki semmit sem lát, ő azonban megmondja, milyen sapka van a fején. Honnan tudta, és milyen színű sapka volt rajta?
Király és királynő
Rejtvényországban a teremtmények épeszűek vagy bolondok. A bolondok minden hiedelme téves, míg az épeszűek minden igazról tudják, hogy igaz, és minden hamisról azt, hogy hamis. Mármost a királynő azt hiszi, hogy a király azt hiszi, hogy a királynő azt hiszi, hogy a király azt hiszi, hogy a királynő bolond. A királynő épeszű vagy bolond?
Osztozkodnak a kalózok
10 kalóz zsákmányolt 100 aranytallért. Van köztük egy kegyetlenségi sorrend. Először a legkegyetlenebb tesz javaslatot a zsákmány elosztására (kinek mennyit). Ezután szavaznak arról, hogy elfogadják-e a javaslatot. Ha nem fogadják el, akkor megölik a javaslattévőt, és a következő tesz javaslatot. Mi fog történni, ha a következő axiómák teljesülnek: - elsősorban túlélésre törekszenek - a lehető legtöbb pénzt akarják megszerezni - ha a korábbi kettő teljesülése több alternatívát enged, akkor legyen minél több hulla - az ajánlat elfogadásához elég 50% igen szavazat
Mi lesz veled, magyar válogatott? nDávid
A magyar szurkolók emlékezetében még mindig élénken él a bukaresti 0–3, valamint az amszterdami 8–1-es kivégzése a magyar nemzeti tizenegynek. Utóbbi után lemondott az akkori szövetségi kapitány, Egervári Sándor, hogy aztán – nem alaptalanul – reménykedjen minden futballbarát a szisztéma teljes megújulásában: mert valami nem működik, hiszen 1986 óta semmilyen világeseményre nem kvalifikálta magát a válogatott. Végül az MLSZ a közvélemény által áhított külföldi szakember helyett Pintér Attilát, a Győri ETO edzőjét nevezte ki szövetségi kapitánynak, nem kis felháborodást kiváltva. Jó ez nekünk? Fellendítheti a nemzeti tizenegy szereplését Pintér? Vagy ismét el kell könyvelnünk, hogy olyan gödörben van a hazai labdarúgás, amelyből nem lehet kimászni? Először nézzük meg a kinevezett kapitány életpályáját, hogy a személyéről pontosabb képet kapjunk. Tény: nem feltétlen a kapitány személyisége számít, sokkal inkább a mutatott játék, azonban a romániai vereség után sokak fejében fordult meg, hogy egy keménykezű diktátor kellene a válogatott élére, aki végre megtanítja ezeket a fiúkat futni és küzdeni. Pintér Attila ilyen szempontból talán a legjobb választás, ha a magyar edzőket vesszük figyelembe. Tipikus győztes alkat, és ezt edzői sikerei is alátámasztják: trénerként először kiscsapatokat irányítva, a ranglétrát végigjárva a Ferencvárossal 2004-ben bajnokságot és Magyar Kupát nyert, majd rá egy évre a nem túl acélos Sopronnal is elhódította a hazai kupát. Majd 2009-ben töltötte első korszakát (2009-2011) a Győri ETO-nál, ahol 2010-ben az Európa Liga selejtezőjében büntetőkkel kiütötte a Győr a francia Montpellier csa-
patát – igaz, a rájátszásban alulmaradt a horvát Dinamo Zagrebbel szemben. 2012-ben ismét visszatért az ETO Parkba, ahol 30 év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett a zöld-fehér csapat. Győrben szerették és megbecsülték, nem véletlen ez a sok siker; kérdés, a válogatott élén mennyire tud érvényesülni. Győri munkássága esetén a legtöbb kritika amiatt érte, hogy magyar játékosok elvétve kerülnek be a kezdőcsapatba, azonban ez a többnyire légiósokat pártoló Pintért nem zavarta, mondván, ő nem nézi, hogy valaki milyen országból származik, a lényeg, hogy pontosan illeszkedjen abba a szisztémába, amit ő eltervezett.
Folytatódik a sorminta?
A válogatott élén azonban nem lesz lehetősége igazolni, véges azon variációk száma, amelyből válogathat. A legtöbb hazai futballszurkoló teljes rendszerváltást várt az új szövetségi kapitány érkezésétől, egy olyan szakembert szerettek volna látni, aki megfelelő szakmai felkészültséggel és tapasztalattal rendelkezik, és változtatni tud a magyar labdarúgáson, szinte minden tekintetben. Eddig a válogatott élén folyamatosan emberi sorsok megismétlődését tapasztalhattuk: a kezdeti sikereket szégyenteljes
kudarcok, majd teljes pofára esés követte. Lothar Matthäustól a németek barátságos meccsen történő legyőzése után sokan remélték a csodát, hogy aztán tétmeccseken simán kikapjon a válogatott Bulgáriától, Görögországtól és Svédországtól. Bozsik Péterrel Ausztriát és Boszniát is idegenben sikerült legyőzni, hogy aztán minden idők egyik legcsúnyább vereségét könyveljük el az „amatőr” Máltától. Várhidi Péterrel az olaszokat is sikerült megverni barátságos meccsen, de tétmérkőzésen már nem ment ennyire a játék, a végeredmény sima vereség Törökországtól, Görögországtól, de még Moldovától is. Egervári Sándor is jól kezdett, sőt, az utóbbi idők legjobb EB-selejtezős menetelését produkálta azzal, hogy a hollandok és a svédek mögött nem sokkal maradtunk le a pótselejtezőről 2011-ben, az elért pontszámunk pedig néhány csoportmásodik teljesítményét is túlszárnyalta. Ezután következett egy szerencsétlen sorsolás, egy szerencsétlen zártkapus meccsen egy román gól az utolsó percben (Magyarország-Románia 2–2), majd az ominózus bukaresti és amszterdami vereség után már senki nem emlékezett a korábbi sikerekre, a szövetségi kapitányt lemondása után pedig senki nem sírta vissza. A hírek arról szóltak, hogy több neves külföldi edzővel (Sven-Göran Eriksson, Jupp Heynckes) is tárgyal az MLSZ, így sokan már elkönyvelték, hogy külföldi szakvezetője lesz a válogatottnak 2010 után ismét.
Nemzeti összetartások
Ezért kissé váratlanul hatott, mikor az előbb említett személyek helyett Pintér Attila tűnt fel a szövetségi kapitányt bemutató sajtótájékoztatón. Sokan a fejüket fogták, hogy ismét ugyanabba a hibába esünk bele: egy hazai téren sikeres edzőt leültetünk a padra, aki sokat ígér, majd pedig a végén ugyanúgy bukik meg, ahogy elődei. A nemzetközi porond és a válogatott egy merőben eltérő világ a hazai első osztálytól, több szakértelmet és szakmai tapasztalatot kíván. De Pintér Attila úgy tűnik, nem foglalkozik a kritikákkal, a rosszakarókra fittyet hányva belekezdett a munkába, és már most többet tett holtidőben a csapattal, mint néhány elődje összesen: nemzeti összetartásokat szervez, amelyre a válogatottnál szóba jöhető játékosokat hív be, és figyeli a teljesítményüket (Egervárinál ezt a célt szoftverprogram szolgálta…). Ezeken az összetartásokon a csapatrészek és a teljes csapat összhangját gyakorolják, valamint taktikai elemeket vesznek át a játékosok. Ettől nem lesznek a játékosok jobbak, mint amilyenek eddig voltak, azonban sokat érhet a megfelelő taktikai felkészültség, hiszen összetartás nélkül legfeljebb néhány nap áll rendelkezésre az összes válogatottnak arra, hogy kielemezzék az ellenfelet, és a taktikát átvegyék. A nemzeti összetartásokon körülbelül 30 játékos vesz részt egyszerre, eddig javarészt magyar élvonalban szereplők (hiszen külföldön folyamatosan tart a bajnokság), február elején egyhetes törökországi összetartásra ment a keret, a bajnoki idényben pedig kéthetente hétfőn lesz egynapos válogatott edzés. A nagy kérdés az, hogy van-e ezeknek értelme. A válogatott húzóemberei egytől egyig külföldön játsza-
nak, akik pedig az NB1-ből kerültek a csapatba, többnyire horribilis hibáikkal vetették észre magukat (gondolok itt a Guzmics-Devecseri-Lipták védelmi tengelyre). A választ majd csak a tétmeccsek után kapjuk meg, de tény: ártani itt már az se ártana a válogatottnak, ha edzések helyett kártyáznának, vagy buliznának.
Előrelépés?
Egervári Sándor többször hangoztatta, hogy irányítása alatt előrelépés történt a magyar labdarúgásban, hiszen Svédország és Törökország megverésével a magyar válogatott nála erősebb csapatokat győzött le tétmeccsen. Viszont sima vereséget szenvedett Romániától, amely nemzet futballja nem tartható számon a nemzetközi elitben, ennek ellenére mégis pótselejtezőig jutottak – igaz, ott könnyedén léptek túl rajtuk a görögök. A világbajnoki kvalifikációk gyenge véghajrájának ellenére a február 23-i EB-selejtező sorsolásban a második kalapba került a magyar válogatott, olyan csapatokkal együtt, mint Horvátország, Belgium, Svédország, vagy éppen Csehország. Összehasonlításképpen: a csoportmásodik Románia csak a harmadik kalapba került, míg a Borussia Dortmund ászait is soraiban tudó Lengyelország csupán 4. kiemelt. Ebből a szempontból igazolható az előrelépés, és ha azt vesszük alapul, hogy a 2016-os franciaországi EB-n a megszokott 16 helyett 24 csapat vehet részt (tehát minden csoportmásodik kvalifikálja magát, a csoportharmadikok pedig pótselejtezőznek), a kalapbeosztás alapján egyértelmű esélyesei kell hogy legyünk a kijutásnak. Innentől fogva a kérdés az, hogy Pintér Attilával sikerülhet-e elérni a hőn áhított világeseményre jutást, volt-e értelme az összetartásoknak, a sok munkának? A mérkőzések úgyis 90 perc alatt dőlnek el, a 11 pályára lépő játékosnak kell megnyernie a meccseket. A magyar ember meg nem tehet mást, mint leül a képernyő elé, szurkol a magyaroknak, ahogy mindig is tette, és reménykedik abban, hogy még egyszer nem ismétlődik meg az a katasztrófa, ami Románia és Hollandia ellen bekövetkezett.
Europass
Csalagút 2.
Megduplázódott az Europass önélet- nZsolti rajz felhasználóinak száma Még kis hazánk a stadionépítésektől hangos, addig Több mint 770 ezer magyar Europass önéletrajzot töltöttek ki 2013-ban – csaknem kétszer annyit, mint az előző évben. Legszívesebben az idegen nyelvet beszélő pályakezdők használják, akik már felismerték, hogy az Europass sablon használata nem feltétlenül jelent sablonos pályázatot. A legfrissebb Europass statisztikákat bemutató infografika szerint az átlagos magyar felhasználó 35 év alatti frissen végzett fiatal, aki legalább egy idegen nyelvet beszél, és magyarul töltötte ki az önéletrajzsablont, tehát nagy valószínűséggel Magyarországon szeretne elhelyezkedni. Tavaly európai szinten az Europass CV kitöltőinek száma elérte a 10 milliót. Az óriási népszerűség egyik oka, hogy az önéletrajz 2013 februárjában megújult: letisztultabb, átláthatóbb formát kapott. Emellett személyre szabhatóbb lett, mivel a kitöltő maga választhatja ki, hogy milyen adatokat szeretne feltüntetni, kiemelni a CV-jében. Nem igaz tehát, hogy az önéletrajzsablon használatával sablonossá válna a pályázatunk, ugyanakkor az egységes forma könnyen áttekinthetővé teszi az önéletrajzokat. A pályázati anyagunk összeállítását a felhasználóbarát online kitöltőprogram is egyszerűbbé teszi, az elkészült dokumentumot pedig bármikor újra szerkeszthetjük vagy módosíthatjuk a webes felületen. Mostantól az Europass Magyarország Facebook oldalon is elérhetőek önéletrajzírással, álláskereséssel kapcsolatos hírek, érdekességek, valamint karriertippekkel, gyakorlati tanácsokkal és játékkal várják az érdeklődőket.
Törökországban a Márvány-tengert és a Fekete-tengert összekötő Boszporusz tengerszoros alatt egy vasúti alagutat építettek az európai és az ázsiai rész közötti közúti forgalom enyhítésére, melyet eddig két híd bonyolított le. A terv nem mondható újkeletűnek, ugyanis már az 1860-as években még az akkori szultán (I. Abdul-Medzsid) döntött arról, hogy Isztambulban az európai és ázsiai részt egy alagút kösse össze. Sajnos a szultán nem mozgott a realitás talaján, nem látta be, hogy ez műszakilag és gazdaságilag egyaránt lehetetlen. Egy szűk másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy végül 2004ben elkezdődhessen az áhított építkezés. Az összesen 13,7 kilométer hosszú alagút 1,4 kilométeres szakasza van a tengerszoros alatt. A tenger alatti rész 11 darab, egyenként 19 000 tonnás betonelemből áll, melyeket katamarán fedélzetéről engedtek a tengerfenéken lévő árokba, így az alagút – benne a két sínpárral – 55 méterrel a tengerfelszín és 5 méterrel a meder alatt található. Bár az építkezést nehezítette az erős tengeráramlás és a Boszporusz élénk hajóforgalma, a legnagyobb „nehézséget” a régészeti leletek felbukkanása jelentette a befejezéshez. A IV. századi bizánci kikötő és az ott lévő harminc hajó maradványa igencsak kitolta az átadási időpontot. Végül 2013. október 29-én, a török állam megalakulásának 90. évfordulóján volt az ünnepélyes átadás, ám csakhamar felmerült egy kis probléma. Október 30-án (megjegyzés: egy nappal a megnyitó után) áramkimaradás következtében egy utasokat szállító vasúti szerelvény az alagútban maradt, így az utasok kénytelenek voltak gyalogolni. A beruházás teljesen átrajzolta Isztambul közlekedését a maga 75 000 utas/óra áteresztőképességével: a forgalom 4%-át tette ki eddig a vasúti hálózat, ez most várhatóan 28%-ra ugrik, így Tokió és New York után a török város lesz a harmadik legtöbbször vasutat használó nagyváros. Megemlítendő egyébként, hogy Japán nagymértékű támogatást nyújtott a projekthez; lehetséges vajon, hogy azzal a szándékkal, hogy létrehozzák álmukat: a Tokió-London vasútvonalat?! Végezetül szívből kívánjuk török barátainknak, hogy a működés további szakaszában ne legyenek hasonló gyakorisággal meghibásodások. Források: www.hu.wikipedia.org www.origo.hu www.regionalbahn.hu
MOST A TE SZAVAD SZÁMÍT!
Szeretnéd megosztani velünk a véleményed, és eddig még nem volt rá alkalmad? Van egy jó vicced, amit szívesen látnál az újságban? Most itt a lehetőség, csak egy kattintásba kerül! Blogunkon (http://www.kate.hu/) található kérdőívünket egész márciusban kitöltheted. A negatív kritikát is szívesen fogadjuk, cenzúra nélkül! Nem csak a munkánkat minősítheted, de lehetőséged nyílik az új ötleteinkről is dönteni. Az általatok megszavazott újítások állandó elemei lesznek a későbbi számoknak. Okostelefonnal a lenti QR kóddal is megnyithatod a kérdőívet. TE DÖNTESZ!