KÁTÉ 2018. november

4 Hírek az egyetem körül 6 Summer Academy on Energy 7 A per tárgya: hőszivattyúk 8 Sudoku 9 Különleges Nobel-díjasok 10 A robotok múltja és jelene 11 Fém 3D nyomtatás 12 BME Műszakik AiR-115

14 Kolikomptaibilis alkalmazások 16 Az autonóm forma képzete 17 Magyar Formatervezési Díj 18 Egy csempész naplójából 20 A csodák logikája 22 Vonattal Ukrajnában 24 Villanyautózás Budapesten 28 A XX. század nagyágyúi

Impresszum

Felelős kiadó:

Perger Dávid

Tördelők:

Felelős szerkesztő:

Tóth Amanda Schaf Alexa Lili Főszerkesztő:

Vajda Márk Főszerkesztő-helyettes:

Mézes Márton Tördelőszerkesztő:

Herczeg Krisztina

Bajnóczi Anna Galovics Bálint Hepp Ádám Kamondi Noémi Kerepesi Veronika Korom-Vellás Bálint Mokos Csilla Orbán Péter

Mézes Márton Vezető grafikus:

Bánhidi Patrik Bedők Eszter Biróczky Máté Egész Dénes Kiss Vivien Kocsor Máté Mokos Csilla Németh Mónika Eszter Pickó Anna

Olvasószerkesztők:

Tartalmi vezető:

Pethő Luca

Cikkírók: Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Grafikusok:

Tartalom

Adorján Csenge Bartalos Balázs Tibor Egész Dénes Huszka Attila Németh Mónika Eszter Vitányi Diána

Ábrahám Flóra Bartalos Balázs Tibor Bolyki Zsolt Burján Vivien Horváth László Orbán Péter Szűcs Márton Weimert Dániel

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban

Kiadó: Műszaki Egyetem Gépészmérnök Hallgatóiért Egyesület Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: November 10.

BME Műszakik AiR-115 A BME Műszakik Pneumobil Team egy több mint tíz éves múltra visszatekintő versenycsapat, amely sűrített levegő meghajtású automobilokat, ún. pneumobilokat tervez, épít és versenyez velük. A májusi nemzetközi verseny után most már a következő szezonra való felkészülés zajlik a csapat háza táján. Olvassátok szeretettel Bolgár Milánnal, a BME Műszakik AiR115 Team csapatvezetőjével készített interjúnkat.

Zsolti

Káté: Honnan a névválasztás?

Bolgár Milán: A Műszakik egy több szezonon átívelő, hagyományos gyűjtőnév a Gép- és Terméktervezés Tanszéken, dr. Farkas Zsolt felkészítő tanár segítségével működő csapatoknak. Ez egy márkanév, mondhatom neve van a Pneumobil versenyeken. A csapatunk és járművünk elnevezése pedig a néhány éve az R épület 115-ös termébe áthelyezett automatizálástechnika laborból jött, ahol alakuló ülésünket tartottuk. Meg szeretném említeni, hogy a MOGI Tanszéken is működik egy hasonlóan sikeres csapat, akik az utóbbi években Löködönc névre hallgatnak.

már nem egyetemi hallgatók között folyik a versengés.

Az ügyességi versenyen sajnos egy technikai nehézségünk adódott: a vezérlést tápláló akkumulátor kioldott, így nem tudtuk megmutatni a pilótánk és a járművünk igazi képességeit, holott a legjobb idővel kvalifikáltunk. A gyorsasági versenyen a második helyen végeztünk, ám a szám alatt elértük a versenyen mért abszolút legnagyobb sebességet, amely 50,35 km/h. A Löködönc csapattal együtt, akiknek ezúton is gratulálunk a távolsági futam megnyereséhez, megszereztük a legsikeresebb egyetem díját a BME-nek, amelyre szintén büszkék vagyunk.

Káté: Hogy kell elképzelni az egri Nemzetközi Aventics Pneumobil Versenyt?

B. M.: A három napos verseny első napján gépátvétel történik, amelyen ellenőrzik, hogy az autó megfelel-e a versenykiírásnak, illetve a pilóta és a nézők testi épségének megőrzése érdekében hozott biztonsági szabályoknak. A szabadedzéseket követően másnap az elvégzett projektet kellett angolul prezentálnunk, bemutatva pl. a tevékenységünk menetét vagy a menedzsment felépítését.

A harmadik napon jöhettek az igazi, látványos, dinamikus versenyszámok. Az első megmérettetés egy hosszútávú futam, amelyen a légfelhasználást optimalizálva kell a legnagyobb távot megtenni. Ezt követően egy három fordulós ügyességi szám következik, ahol a pilóta rátermettsége és a sebesség is számít. Végezetül a gyorsasági futamon jöhet, ami a csövön vagy szelepen kifér: egy adott táv minél rövidebb idő alatti megtétele a cél, mint egy klasszikus gyorsulási versenyen.

Káté: Milyen ezt a csapatot vezetni?

B. M.: Egyrészt kihívás. Amikor tavaly ősszel erre a posztra kerültem, még nem tudtam, miként fogok megbirkózni a kettős feladattal: a vezetői teendők mellett a motor fejlesztését is vállaltam a szakdolgozatom keretein belül. Igyekeztem felnőni az elvárásokhoz. Szerencsére mellettem voltak a csapattagok és dr. Farkas Zsolt is, amíg ráéreztem a dolgokra. Azóta is személyes feladatként, kihívásként élem meg ezt a pozíciót. Szervezés tekintetében az elődök sokkal kisebb csapatokban dolgoztak, mi pedig egy nagyobb, most már tizenkét fős csapattá nőttük ki magunkat. A feladatokat szét kell osztani, a felelősségi köröket ki kell alakítani, a munkát össze kell hangolni, hogy a versenyre összeálljon a részekből az egész. Csapatvezetőként arra törekszem, hogy a tagoknak az aktuális szakmai feladataikon kívül mással ne kelljen foglalkozniuk, és a leghatékonyabb legyen a munkavégzés. Ez sokféle háttérmunkával is jár, mint például a támogatók felkutatása, találkozók szervezése, de akár az ilyen médiaszereplés is.

Másrészt élmény. Hatalmas élmény egy ilyen fantasztikus csapattal együtt dolgozni. A koordinálás, menedzselés közben az motivál, hogy látom a folyamatok haladását és a csapattagok egyéni örömeit, sikereit. Jól érzem magam a közös tevékenységek közben, és rengeteget tanulok tőlük mind szakmailag, mind emberileg. Élvezem a felelősséget, de van, hogy nagyon összeszaladnak a csapattal kapcsolatos, valamint az egyetemi és magánéleti dolgaim, a munka és a sport. Ilyenkor a cél hajt előre, illetve a tudat, hogy felelősséggel tartozom a csapatnak. Büszke vagyok rájuk, és arra, amit közösen elértünk!

Káté: Milyenek voltak a Műszakik eredményei a májusi egri versenyen?

B. M.: Talán a legbüszkébbek a konstrukció eredetisége első díjra lehetünk, hiszen géptervező szakos hallgatókként egy olyan teljesen új, működő járművet tervezni, amely a zsűrit is meggyőzi, nagy dicsőség. A hosszú távú futamon a hatodik helyet szereztük meg, ezzel igazából elégedettek lehetünk, tekintve, hogy a jármű helyes beállításait erre a versenyszámra nem tudtuk megtalálni az idő rövidsége miatt. Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy az elődeink, a BME Műszakik Kanóc Team abszolút pályarekorddal nyerték meg a szenior kategóriát, ahol

Káté: Foglalkozik a társaság más projektekkel is?

B. M.: Alapvetően a jármű köré épül minden feladat, és fókuszban az egri éves verseny áll, azonban azt mondhatom, hogy ez sokféle tevékenységet magában hordoz. Rendezvényeken, kiállításokon mutatjuk be a járművet, hogy szem előtt legyünk. A médiában is megfordultunk néhányszor, így megtapasztalhattuk pl. az élő műsor varázsát az egyik ismert kereskedelmi csatornán, és magazinműsorokban is szerepeltünk. Most éppen egy CAD-modellezős versenyre készülünk, ahol tovább finomítjuk a jármű virtuális modelljét. Kilátásban vannak olyan innovatív projektek is, mint a fémnyomtatás. Emellett pedig az interjúkészítés napjaiban a Techtogether mérnökverseny előfeladataival foglalkozunk, amelynek keretein belül majd a Hungexpo Automotive kiállításon is ott leszünk. A következő szezonra el szeretnénk készülni a weboldalunkkal is, amely esztétikusan, a modern kor elvárásainak megfelelően tudná bemutatni a csapatot, az itt folyó munkát.

Káté: Mik a céljaitok a következő szezonra?

B. M.: Ez egy kicsit hosszabb választ igényel. Őszintén szólva egy kissé megcsúsztunk az előző szezonban.

Ennek több oka is van. Rengeteg innovációt építettünk be a járműbe, amelyek kitolták a tervezési időt. A beszállítókkal és a gyártókkal is volt némi problémánk, így az utolsó hét előtt még darabokban volt az autó. Az utolsó utáni pillanatban lettünk készen, így nem volt időnk tesztelni, hogy a vezérlés optimális beállításait megtaláljuk. Az idei felkészülésnek határozottan ez a legnagyobb feladata.

Ha ezt sikerül megfelelően elvégezni, valamint néhány újítást a járműbe integrálni, akkor nagy esélyesei lehetünk

a 2019-es versenynek. Nézd, a leggyorsabb jármű már idén is megvolt, és a gyorsasági győzelemről sem sokkal maradtunk el. A tavalyi kvalifikációs időnk is ígéretesnek bizonyult, szóval jövőre bármi (is) lehet.

Káté: Mi volt a legnagyobb élményed a Pneumobil csapattal?

B. M.: Nehéz megmondani, de mindenképpen a verseny hetében kell ezt keresnem. Mint említettem, meg voltunk csúszva az építéssel, így az utolsó éjszakákat már bent töltöttük a műhelyben és szinte 0-24 órában dolgoztunk a gépen. Hihetetlen fáradtan, de alázatosan küzdött mindenki a célért, amit elértünk, és a verseny reggelén, a gépátvétel előtt néhány órával beindult a jármű. És nagyon ment. Ez leírhatatlan érzés volt! Utána a verseny sem volt sétagalopp, de volt idő kiélvezni az egész éves munka gyümölcsét.

Káté: Hol találkozhat veletek az, aki érdeklődik a pneumatika és az alternatív hajtású járművek iránt?

B. M.: A tavasz folyamán biztosan többször fogunk a kampusz területén is tesztelni, de ezek általában olyan időszakok, amikor kevesebb hallgató van bent, pl. késő délután, este vagy hétvégén. Kiállításokon szintén találkozhattok velünk, de Facebook-oldalunkon, a majdani weboldalunkon vagy akár személyesen megkereshettek minket. Az MG épület ajtaja nyitva áll a kedves érdeklődők előtt.

Káté: Köszönjük szépen!

Hírek az egyetem körül Az elmúlt hónapban is zajlott az élet a Gépészkar táján. Ezeket szedtük össze most egy csokorba.

Bagoly

Egyetemi tanári kinevezések

Egyetemünk Szenátusának felterjesztésére Áder János köztársasági elnök tizenegy műegyetemi oktatót nevezett ki egyetemi tanárnak. A Gépészmérnöki Karon ketten kapták meg kinevezésüket: Goda Tibor, a Gépés Terméktervezés Tanszék oktatója, valamint Insperger Tamás, a Műszaki Mechanikai Tanszék nemrégiben kinevezett tanszékvezetője.

Buli után sport és önkéntesség

Látogatórekorddal zárult a XII. BME Egyetemi Napok szeptember 11-13. között, a fesztivál két napja is teltházas volt. Budapest második legnagyobb belépőjegyes szabadtéri rendezvényén idén is fellépett például a Wellhello vagy a Kozmix, de voltak új fellépők is, mint az AWS. A szervezők elmondása szerint a rendőrség vagy a mentők munkájára egyetlen esetben sem volt szükség, ami mutatja az ide látogatók fegyelmezettségét.

A korábbi évektől eltérően idén az Egyetemi Napok utáni héten rendezték meg az Önkéntes Napot, immáron nyolcadik alkalommal, ahol a lelkes egyetemisták önkéntes munkájukkal tehettek a kerület megszépüléséért, az itt lakók jobb közérzetéért. Összesen 456 ember regisztrált a nap folyamán, köztük komplett öntevékeny körök vagy éppen külföldi diákok is. Gépész szemmel külön öröm, hogy Karunk hallgatói képviseltették magukat messze a legnagyobb számban, 154-en, a képzeletbeli dobogó alsóbb fokaira felkerülő Vegyész-, illetve Építészkar együtt sem tudott megmozgatni ennyi embert. Szerencsére az önkéntesség mellett sportolni is maradt ereje a diákságnak, ezt mutatja az Egyetemi Sportnap népszerűsége is.

Elhunyt a Kar korábbi dékánja

Életének 85. évében elhunyt Artinger István, a Gépészmérnöki Kar korábbi dékánja, az Anyagtudomány és Technológia Tanszék professor emeritusa, aki 1959től 2003-ig volt a BME GPK aktív munkatársa. 198790 között a Gépészmérnöki Kar dékánjaként szolgálta a magyar műszaki felsőoktatást. 1977-től 1999-ig vezette a GPK Mechanikai Technológia Tanszékét, 1986-tól 1997ig volt a Mechanikai Technológia és Anyagszerkezettani Intézet igazgatója. Folyamatosan részt vett a nappali gépészmérnök, műszaki menedzser, hegesztő szakmérnök és a doktorandusz képzésoktatói munkájában. Professor emeritusként elsősorban a nappali doktoranduszképzésben oktatott haláláig, illetve kidolgozta és vezette az Alkalmazott anyagtudomány alprogramot 1993-tól.

Nyugodjék békében!

Kutatók Éjszakája

Szeptember 28-án és 29-én rendezték meg az idei, először kétnaposra tervezett Kutatók Éjszakáját. Az eseményhez ezúttal is csatlakozott a Műegyetem, az érdeklődők többek között megtekinthették alulról a Petőfi híd szerkezetét vagy részt vehettek az Áramlástan Tanszék megszokott szélcsatornás programjain, melyet ezúttal a Római vakáció című film ikonikus robogója ihletett meg.

A korábbi évekhez hasonlóan idén is közel ötezren voltak kíváncsiak a BME-s programokra.

Megalakult az új GHK

Október 2-án tartotta alakuló ülését a Gépészkari Hallgatói Képviselet a szeptember végi tisztújítás után. A GHK elnöki posztját ebben a ciklusban is Tóth Amanda tölti be, ahogyan változatlan maradt a Tanulmányi és Oktatási Bizottság (Tóth Ákos), a Kollégiumi Bizottság (Okolicsányi Péter), valamint az Ösztöndíj (Tóth Levente), illetve a Szociális Bizottság (Bányász Gáspár) vezetője is. Az Egyetemi Hallgatói Képviseletbe Kántor Tamást és Szili Ákost delegálták. A Képviselet alelnökei Gulácsi Balázs, valamint Lukács Bálint lettek, utóbbit a Gazdasági Bizottság vezetőjének is megválasztották. A PR Bizottságot Farkas Szidónia, a Szponzor Csoportot Czavalinga Dénes, a Rendezvény Bizottságot Szénási András irányítja ezentúl, míg sportügyekben Kun Péterhez, külügyi dolgokkal pedig Szenka Józsefhez érdemes fordulni. A képviselők elérhetőségei a GHK honlapján (ghk.bme.hu) megtalálhatók.

Sikeres állásbörze

140 kiállítóval rendezték meg az őszi Műegyetemi Állásbörzét október 10-én és 11-én, melynek 4000-nél is több látogatója volt. A kiállítók közül 50-en először vettek részt a börzén. A legtöbb cég informatikusokat, villamos-, illetve gépészmérnököket keresett, de a többi végzettséggel sem feltétlen távozott lehetőségek nélkül az, aki kilátogatott a K épületbe a börze ideje alatt. A megszokottnak megfelelően ezúttal is egyidőben zajlott a Külügyi Börze, mely rekordérdeklődéssel zárult.

Diákigazolvány gondok

A 2018. július 1. után leadott diákigazolvány igényléseknél külső okok miatt hosszabb időt vesz igénybe a kártyák legyártása, tájékoztatott a Központi Tanulmányi Hivatal. Az igazolvány nélküli hallgatók a 066-os kérvénnyel tudnak ideiglenes diákot igényelni, kérik, hogy normál diákigazolványra ismételt igénylést ne adjanak le. forrás: att.bme.hu; bme.hu; ghk.bme.hu; gpk.bme.hu; kth.bme.hu

Summer Academy on Energy Az Energetikai Szakkollégium idén nyáron negyedszerre szervezte meg nyári egyetemét. A tematikát minden évben egy aktuális tématerület köré fűzzük fel, amelynek idén az energiatárolást és annak alkalmazási lehetőségeit választottuk. Célunk, hogy a több napos rendezvény előadásaival, üzemlátogatásaival, illetve projektfeladatával az adott területhez kapcsolódó, a későbbieken felhasználható szakmai tudást adjon a résztvevőknek. A világ minden területéről érkeztek hallgatók, idén összesen 35 fő vett részt, valamint díszvendégeink voltak: Dr. Ing. Magyar Péter (IEEE IAS CMD Chair) és Prof. Wei-Jen Lee (IEEE IAS Vice President.)

ESZK

Szakmai programok

Az idei nyári egyetem az energiatárolás témakörét dolgozta fel. A szakmai előadássorozat egészen az energiatárolás alapjaitól indult, körbejártuk az energiatárolás témakörét, mind termelői, mind fogyasztói, mind szabályozhatósági szempontból: az erőművi megoldásoktól indultunk, ahol bemutatásra kerültek a különböző tartalékpiaci tenderek, TSO fejlesztések, stabilitási problémák.

Ezek után az elosztói szintű alkalmazási lehetőségeken, végül pedig a felhasználóközeli megoldásokon vezettük végig a hallgatóságot.

A témakör feldolgozásához tartozott egy projektfeladat is, amelynek keretében a résztvevők kisebb csoportokra bontva elmélyedhettek az adott területben, önállóan végeztek számításokat, méréseket. A csapatoknak egy fiktív város, Energycity energiatárolási stratégiáját kellett kidolgozniuk. A feladat első részében a város csúcsidei fogyasztását fedező 2 MW-os gázturbinát kellett kiváltani egy napelemparkból, valamint megfelelően kiválasztott energiatárolóból álló rendszerrel. A feladat második részében egy városnegyed lakóinak elektromos autóinak töltésére kellett kidolgozni egy gazdaságos megoldást, szintén megújuló energiaforrások, valamint energiatárolók felhasználásával.

A gyakorlati megközelítés céljából üzemlátogatást is szerveztünk, ahol a résztvevők élőben is megismerkedhettek egy működésben lévő vagy még fejlesztés alatt álló technológiai megoldással, eljutottunk többek között a KFKI-ba, valamint a Paksi Atomerőműbe is.

Szabadidős programok

A rendezvény során kiemelt figyelmet fordítottunk egymás kultúrájának megismerésére, a szabadidős programokra, valamint a szórakozásra is, így mind együtt laktunk a Kármán Tódor Kollégiumban. Az első (fél)hivatalos program során a 009-es teremben gyűltünk össze, ahol a bemutatkozáson kívül mindenki hozott egy kis kóstolót a hazája ételeiből és italaiból. Minden este a szakmai program után sor került valamilyen könnyedebb, közösségi programra is, ahol a résztvevők megismerhették Budapestet, miközben egymás között is értékes kapcsolatokra tehettek szert. Az esték során jártunk a Margitszigeten, a Városligetben, a Budai Várban, a Parlamentnél, a belvárosban, szabaduló szobában, illetve részt vettünk egy rövidebb hajóúton, egy buszos városnéző túrán, valamint egy remek hangulatú PubQuizen. Utolsó este a program lezárásaként gálavacsorát rendeztünk a Búsuló Juhász Étteremben.

A per tárgya: hőszivattyúk Vajon miért köt ki a a hőszivattyúkat gyártó, tervező vagy beüzemelő mérnökök 30-40%-a bíróságon? Miket szoktak elrontani az ilyen rendszerekben? Ezekre és más hasonló kérdésekre is választ kaphatott, aki ellátogatott az Épületgépész Szakosztály október 10-i előadására.

Bagoly

A Szakosztály meghívott előadója ezúttal Dr. Léderer András volt, aki évtizedek óta foglalkozik hőszivattyús rendszerek tervezésével a Thermo Kft. vezetőjeként, emellett igazságügyi szakértőként is tevékenykedik peres esetekben. Az előadás iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, sok, már szakmában dolgozó mérnök is eljött az R épületbe meghallgatni, hogyan lehet minimálisra csökkenteni az ilyen rendszerekben bekövetkező bakikat.

Az előadás felvezetéseként Léderer bemutatta a globális felmelegedés okozta károkat, majd ennek elkerülési módjait. Szó volt a napenergiáról, majd hosszabban ecsetelte az általa követett jövőképet. Véleménye szerint a jövő az atomenergiával megtermelt elektromossággal működő hőszivattyúké, valamint többször kiemelte az épületekben keletkező hulladékhők hasznosítását. Ezzel kapcsolatban kitért néhány korábbi projektjére is, például tejfeldolgozó

Napkollektor vs. napelem

Bár talán egy műszaki egyetemen a legtöbben tisztában vannak e két berendezés közti különbséggel, mégis jobb röviden tiszta vizet önteni a pohárba. Mi micsoda tehát: - A napkollektor melegvíz előállítására alkalmas berendezés.

- A napelem ezzel szemben elektromos áram előállítására alkalmas eszköz.

Mindkettő kombinálható hőszivattyús rendszerrel, ezzel is segítve az épületgépészet „bűvös” 7/2006. TNM rendeletében foglalt egyre szigorúbb követelmények teljesítését, fontos azonban megjegyezni, hogy a napelem termelte elektromosságot nem szabad a hőszivattyú működtetésére felhasználni!

üzemek vagy cukrászdák üzeme során keletkező hulladékhőt hasznosító hőszivattyús munkáira. Ezt követően egy kisfilmet is levetített néhány elkészült beruházásról, melynek épületgépészeti rendszerét ő tervezte.

A film megtekintése után rátért az előadás fő témájára, a peres ügyekre. Elsőként egy olyan igazságügyi szakértői esetről tett említést, aminél a szomszédos telken álló fa egy ága árnyékolta le a rendszerhez kapcsolódó kollektorok napfényérzékelő vezérlőit, melyek emiatt leállították a víz keringetését, pedig nagy részben sütötte őket a nap.

Az eredmény a kollektorok töréses tönkremenetele volt.

Szó volt a levegős hőszivattyúk méretéből eredő gondokról is. Tapasztalata alapján sokan a méret és ár kombinációját nézik, ezek a készülékek azonban rendkívül zajosak, megtörtént eset például, hogy egy egész utca feljelentette a hangos géppel fűtő szomszédot. Természetesen megfelelő gép választásával tökéletesen orvosolható a probléma (ezek legtöbbször a drágább, nagyobb méretű, ellenben minőségibb készülékek). Emellett továbbra is kevésbé igényes berendezésről van szó, valamint a költségvonzata is kedvezőbb, mint a talajmunkával és ehhez megfelelő telek igényével járó vizes berendezés esetén. Ezzel kapcsolatban is bemutatott egy példát, amikor egy gazdag megbízó kertje vált jégpályává, amíg felügyelet nélkül hagyta az időközben meghibásodó gépet. Tanulság: vizes hőszivattyút csak állandó felügyelettel rendelkező helyre telepítsünk, mert „... mindig akkor romlik el, amikor távol van a lakó”.

A földhő alapú hőszivattyúkkal kapcsolatban elmondta, hogy személy szerint ő a kollektoros rendszereket támogatja a szondásakkal szemben (a különbségről második keretes írásunkban olvashattok). Emellett felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ilyen rendszereket csakis napkollektorral együtt építsünk, mert különben a hőszolgáltató talajréteg idővel (10-12 év alatt) kimerül, elveszti hőkapacitását. A nyári hűtés önmagában nem képes regenerálni tapasztalatai alapján.

A tervezési ügyek mellett szó volt az adminisztratív, illetve a kivitelezői és vevői oldal problémáiról is. Léderer elmondta, hogy amennyiben elvállalunk egy munkát, mindenképpen rendkívül jó szerződést írjunk, melyben a legapróbb részletekig menően biztosítjuk magunkat az esetleges, alapos tervezéssel sem feltétlen kiszűrhető gondok, valamint a kivitelezési-üzemeltetési anomáliák ügyében is.

A kivitelezői dolgokkal kapcsolatban megemlítette, hogy ma sokan minden papír és szakértelem nélkül kezdenek el hőszivattyús rendszereket telepíteni, ez pedig súlyos gondokhoz vezet. Szintén probléma a szerelők, valamint a jövendőbeli használók fejében is, hogy a hőszivattyúkat sokan a kazánnal egyenértékű működésűnek tartják. Emiatt sokszor nem megfelelő méretű csővezetéket építenek be vagy éppen lespórolják a puffertárolót. A hőszivattyú ugyanis azt az energiát, amit elszed, le is adja; ha ezt tárolni szeretnénk, szükségünk van pufferre is.

Az előadás végén a hallgatóság is kérdezhetett. Érkeztek is kérdések szép számmal, nem csak diákoktól, hanem például egy nagy állami beruházás kivitelezőjétől is, aki biztosan okosabban távozott a nap végén az egyetemről.

Reméljük, mindenki más is így volt vele.

Szonda vs. kollektor

A földhő alapú hőszivattyúknál alapvetően két konstrukciót szoktak alkalmazni. A kollektoros esetben a földbe helyezett csöveket vízszintesen fektetik, ezzel szemben a szondás berendezéseknél több tíz, gyakran több száz méteres mélységű furatokba helyezik a hőkinyerő csöveket. A különbség elsősorban a két rendszer árában van: míg a vízszintes csövekhez elegendő másfél-két méter mélyen leásni, a függőleges szondákhoz fúróberendezés, bányakapitányi engedély és még jó pár dolog szükséges, mely alaposan megnöveli az ilyen rendszerek beruházási költségeit. Ebben szerepet játszik az is, hogy gyakran a tervező cégek csak akkor vállalják a fúrást, ha azt maguk végezhetik el, ehhez pedig olyan áron adják a berendezést, amit csak el mernek kérni.

Különleges Nobel-díjasok történetei A Nobel-díj a legmagasabb tudományos és társadalmi értékű elismerés, melyet tudós, író vagy közéleti személyiség kaphat. Az Alfred Nobel végrendelete által létrejött díjat 1901 óta osztják ki minden évben, így nem csoda, hogy rendkívül sok érdekesség történt 117 éves történelme során.

Wili

A Curie család diadalmenete

A világ egyik talán leghíresebb tudós házaspárja, Maria Skłodowska-Curie és Pierre Curie 1903-ban vehették át a fizikai Nobel-díjat, ráadásul Marie volt az első hölgy, aki elérte ezt a sikert. Pályafutása sokkal küzdelmesebb volt férfi társaiénál, mivel abban az időben a tudományos világ szkeptikusan fogadta kutatásait női mivolta miatt, így jóval erőteljesebben kellett bizonyítania rátermettségét. Ő volt a párizsi Sorbonne első női professzora, ezenkívül az első személy, aki másodjára is megkapta a kémiai Nobel-díjat a rádium és a polónium felfedezéséért 1911-ben, immáron teljesen önállóan.

A sikersorozatuk azonban itt még nem ért véget, mivel lányuk, Iréne Joliot-Curie is részesült ugyanebben az elismerésben 1935-ben, ráadásul szüleihez hasonlóan ő is férjével, Frédéric Joliot-val megosztva. Iréne a kutatásait a Rádium Intézetben végezte, melyet a francia kormány pont az édesanyja közbenjárásával alapított. Érdekesség, hogy később Frédéric felvette a Curie nevet is, így tisztelegve neje családjának tudományos munkássága előtt.

Winston Churchill Nobel-díja

Churchill nevével mindenki találkozott már a történelemkönyvekben, viszont sokkal inkább a második világháborúban miniszterelnökként való részvétele miatt, mint irodalmi Nobel-díjasként. Kevesen tudják róla, de kalandos pályafutása nagy részében megörökítette az általa látottakat, részletesen kifejtette politikai nézeteit, és emellett a festészetre is jutott ideje. Karrierjét katonatisztként kezdte, de hamar pozíciót váltott, és haditudósítóként dolgozott tovább. Politikusként a miniszterelnökségen kívül volt hadügyminiszter, pénzügyminiszter, valamint gyarmatügyi miniszter is, emellett mindkét világháborúban komoly szerepet töltött be. Szinte az összes háborús élményét könyvekbe foglalta, ezek közül is kimagaslott az első világháborúról szóló The World Crisis, valamint a második világégést leíró The Second World War című könyve is. Ezenkívül megemlítendő még Az angol ajkú népek története is, amelyben a címhez hűen az angol nemzet jelentősebb történelmi eseményeit részletezte. 1953-ban a Svéd Akadémia az ő történetírói és szónoki munkásságát jutalmazta az irodalmi Nobel-díjjal olyan neves írókat megelőzve, mint Ernest Hemingway vagy Graham Green.

Az akkori közvélemény meglepetésként kezelte az eredményt, valamint az is visszatetszést kelthetett, hogy egy hivatalban lévő kormányfőt díjaztak.

A Nemzetközi Vöröskereszt

A hat Nobel-díj közül az egyik teljesen kilóg a sorból: a Nobel-békedíj. Egyrészt ezt a kitüntetést nem Stockholmban adják át, másrészt – a történet szempontjából ez a fontosabb különbség – nemcsak élő személy, hanem szervezet is kiérdemelheti. Így fordulhatott elő az, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt egyedüliként háromszor is megkaphatta az elismerést. Nobel-békedíjat a két világháború 12 éve alatt mindössze háromszor, 1917-ben, 1944-ben, illetve 1945-ben osztottak ki, ebből a szervezetet kétszer is jutalmazták. Az indoklás szerint először a hadifoglyok jogainak védelméért, másodszor pedig utólag, a háború közbeni tevékenységéért ismerték el a segélyszervezetet. Teljesen érthető, hogy mikor szinte az egész világ harcban állt egymással, nem lehetett másnak objektív ítélőképességgel odaadni a díjat. Harmadjára, 1963-ban is az emberi jogok védelméért való küzdelem miatt honorálták a munkájukat. Habár maga a Vöröskereszt „csak” háromszor nyert, alapítója, Henry Dunant is Nobel-békedíjat kapott tettéért.

BME-s oktató a csúcson

Egyetemünk falai közt eddig összesen 3 Nobel-díjas tanult, név szerint Gábor Dénes, Wigner Jenő és Oláh György. Ezúttal Oláh György munkásságát emelném ki, mivel hármuk közül ő volt az egyetlen, aki oktatói tevékenységével is hozzájárult a BME hírnevének öregbítéséhez. A budapesti Piarista Gimnáziumból felvételizett a vegyészmérnöki képzésre, majd itt is doktorált 1949-ben.

Ezt követően szerves kémiával foglalkozott, publikálásai hamar felkeltették a tudományos világ érdeklődését.

Sajnos az 1956-os események hatására családjával együtt elhagyta az országot, előbb Londonban és Kanadában élt, később az Egyesült Államokban kapott ismét egyetemi állást. Itt teljesedett ki pályafutása, a Dél-Kaliforniai Egyetem Szénhidrogénkutató Intézetének elnökévé választották, ezzel már csak a kutatói munkára kellett fókuszálnia. 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat „a karbonkation-kémiához való hozzájárulásáért”, emellett számtalan egyéb szakmai díjjal is elismerték munkásságát.

forrás: wikipedia.org, bme.hu, olvasoterem.com, mult-kor.hu

A robotok múltja és jelene Az emberiség történetében nagyon régre nyúlik vissza az igény arra, hogy a különböző nehéz, veszélyes vagy monoton feladatok elvégzésének terhét levegyük vállunkról. Ennek gyakorlati megvalósításához eleink már a kezdetektől terveztek különféle gépészeti szerkezeteket. A cél egy emberhez hasonlóan mozgó és gondolkodó „hasonmás” megszerkesztése volt. Kezdetekben ezen gépezetek még fejletlenségüknél fogva képtelenek voltak eredeti céljukat ellátni és valamilyen hasznos tevékenységet megvalósítani, főként a szórakoztatást szolgálták.

Marci

Héron, az első dokumentált gőzgép megszerkesztője az i.e. I. században már részletesen leírta egy tisztán mechanikus elven működő automata színház konstrukcióját, amely egy trójai háborúról szóló színdarab részletét adta elő. A reneszánsz embere különösen vonzódott az elmés mechanikus szerkezetekhez, s az újkor későbbi szakaszán, a XVIII. században már több olyan automatát is készítettek tehetséges ezermesterek, melyek igen nagy közfigyelmet váltottak ki. Ezek közül a párizsi Jacques de Vaucanson 1700-ban épített zenélő babáját - mely fuvolán játszott - és hápogó kacsáját, valamint Pierre Jaquet-Droz svájci órásmester Író névre keresztelt, egy Descartes-idézetet papírra vetni képes babafiguráját említeném meg. A felsorolt automaták közös tulajdonsága a tisztán mechanikus elven való működés, annak összes előnyével és hátrányával együtt. Így tehát aránylag könnyen elkészíthetőek voltak koruk technológiai színvonalán is, átprogramozásuk viszont nem, vagy csak nehezen volt lehetséges, a mechanikus programhordozó rész átalakításával.

Ugyan a bemutatott automaták szórakoztatónak bizonyultak, leginkább arra voltak alkalmasak, hogy hasznos tanulságként szolgáljanak hiányosságaikkal, főleg a korábban is említett programozhatóság kérdése terén.

Már látható, hogy az áttörést az emberszerűen mozgó és gondolkodó gépek megépítéséhez az elektrotechnika XIX. századi ugrásszerű fejlődése hozta meg. Az előbbi két tulajdonsággal rendelkező szerkezetekre használatos „robot” elnevezés ezt követően, Karel Čapek: Rossum’s Universal Robots című 1920-as színművével került be a köztudatba.

Az író az általa elképzelt emberhez hasonlatos gépszörnyeket nevezte el így az anyanyelvén, a csehül munkát jelentő „robota” szóból kiindulva.

Rá körülbelül negyedszázaddal készült el Devol elektromos jelek feldolgozására alkalmas vezérlő berendezése, s az amerikai Kenwart 1954-ben nyújtotta be végül robotfejlesztési szabadalmát. Innentől gyorsultak fel igazán az események: az Unimation cég 1961-ben üzembe állította az első robotot a Generel Motorsnál, s a Planet Corporation néhány évvel később már sorozatban gyártott ipari robototokat. Szintén az 1950-es évekre tehető még egy áttörés az automatizálásban, méghozzá a

szerszámgépek terén. A Massachusetts Institute of Technology-n kifejlesztették az első számjegyvezérlésű (NC) megmunkálógépet, melyre a repülőgépek bonyolult kontúrjainak pontos legyártásához volt szükség, napjainkra azonban az automatizált alkatrészgyártás egyik legfontosabb eszközévé vált.

Hosszabb periódus után a robotok széleskörű alkalmazásához az informatika XX. század második felében végbement forradalma tette teljessé a technológiai hátteret. Az autóiparban történő robotos automatizálás ugrásszerű terjedésének kezdete mindössze három évtizeddel ezelőttre tehető: 1983-tól folyik a Volkswagen wolfsburgi üzemében az autók végszerelése főleg robotokkal. 2007ben már több mint egymillió ipari robot állt üzembe, ezek 60%-át a sorozatgyártást egyre tökéletesebb szintre fejlesztő és tőkeerős autóiparban használják. Legelterjedtebbek a csuklókaros robotok, melyek a teljes állomány 36%-át teszik ki. Az autóipar mint első számú robotfelhasználó is csuklókaros változatokat használ legnagyobb számban, mivel ezek egyaránt alkalmazhatók például szerelési, gépkiszolgálási (forgácsoló-, élhajlító-, présgép) feladatokra és technológiai (hegesztés, ragasztás, festés) folyamatok megvalósítására.

A robotok szerepe egyre inkább felértékelődött az ipar 4.0 fejlődésével, hiszen egyszerűen hálózatba kapcsolhatók, és így kiváló eszközként szolgálnak az intelligens gyártáshoz. Ezen kívül gazdasági és gyártásszervezési szempontokból is egyre nagyobb teret kap az alkalmazásuk. Az Európában tapasztalható munkaerőhiányra és a munkabérek miatt növekvő költségszintre korábban a termelés kiszervezése jelentette a megoldást. Azonban ahogyan a fejlődő országokban az iparosodás – nagy részben éppen a fejlett világból áttelepített üzemegységek miatt – rohamosan fejlődik, úgy párhuzamosan a bérszínvonal is emelkedik, a magas szállítási költségek viszont állandóak maradtak. Így egyre több cég dönt úgy, hogy inkább az európai és észak-amerikai kapacitását fejleszti, méghozzá gazdasági megfontolásból robotokkal automatizált termelés alkalmazásával. Így a munkaerőigény és a bérköltségek egyaránt leszoríthatók, és egy jól átgondolt automatizálási beruházás akár egy éven belül is megtérülhet.

forrás: Kovács György: Robotika és gyártásautomatizálás; J. Hägele, K. Nilsson, J. N.Pires: Industrial Robotics

Fém 3D nyomtatás, a gyártás jövője?

A 3D nyomtatás előnyeiről minden polimer szakos kolléga tudna mesélni, aki azonban a fémek szerelmese ,eddig csak irigykedve nézhette a gyors prototípus gyártás ezen válfaját. Ennek azonban vége, mivel ebben az eljárásban is beköszöntött a fémek ideje.

Laci

Forgácsolás, fúrás, esztergálás, marás... a fémek megmunkálását régóta a szubtraktív technológiák uralják. A nem is olyan távoli jövő azonban egy egészen másfajta képet mutat. Ahogy csökkennek a rendelkezésre álló nyersanyagaink, úgy kerülnek előtérbe az olyan módszerek, melyekkel minél kevesebb anyagveszteség keletkezése mellett készíthetünk termékeket.

A fém 3D nyomtatás már régebb óta velünk van, mint hinnénk. Az első ilyen technológia az úgynevezett Szelektív Lézer Szinterezés (Selective Laser Sintering - SLS), amit már a nyolcvanas években feltalált egy Carl Deckard nevű egyetemi hallgató, aki végül professzora Dr. Joe Beeman segítségével a doktori tanulmányainak keretében adta le az erre vonatkozó szabadalmat 1987-ben.

De hogyan is működik az SLS? Először is szükségünk van egy nagy intenzitású lézerre (általában széndioxidosra). Az alapanyag por állapotú, általában fémpor, és valamilyen adhéziós anyag, vagy egyes esetekben maga a fémpor van egy vékony réteg kötőanyaggal bevonva. Az előmelegített port felvisszük a felületre, majd a lézer segítségével megolvasztjuk a kívánt geometriának megfelelő helyeken. Itt az adhéziós anyag megolvad, és „összeragasztja” a fémport. Ezután újabb réteget viszünk fel a nyersanyagból, és azzal megismételjük az előző eljárást csak a kívánt helyeken hőkezelve az anyagot, ezzel még egy réteget hozzáadva az előzőhöz. A technológiának az egyik válfajában a Szelektív Lézersugaras Olvasztásban (Selective Laser Melting - SLM) nincs szükség segédanyagra, magát a fémet hevítjük a lézer segítségével olvadáspontja fölé, így érve el az addíciót. A technológia előnye, hogy igen jó anyagminőséget biztosít, valamint,

hogy különleges „lógatott” geometriák is készíthetőek a segítségével támasztó struktúrák hozzáadása nélkül, mivel a készülő terméket folyamatosan támasztja a meg nem olvasztott porréteg. Hátránya viszont, hogy porózus felületeket képez, így azok utómegmunkálása szükséges.

Egy másik népszerű fém 3D nyomtatási módszer a magyarul kissé furcsa nevű Irányított Energia Lerakódás (Directed Energy Deposition -DED). Ennek lényege, hogy egy fémpor sugarat, vagy egy fém drótot érintünk a felülethez, ahol egy nagy intenzitású lézer azt hozzáolvasztja a már meglévő geometriához, így képezve egy újabb réteget. Ezzel egy rendkívül pontos megmunkálási technológiát kapunk, mellyel akár javítási műveleteket is elvégezhetünk. Sajnos a művelet igen körülményes, időigényes, egyes esetekben utómegmunkálást igényel és a felhasználható anyagok száma is igencsak korlátozott.

Gyakran használják még a Metal Binder Jetting nevű technológiát is. Ennek oka a gyorsasága, egyszerűsége és a nagyméretű struktúrák elkészítésének lehetősége. A módszer lényege, hogy a fémport folyékony kötőgyantával itatják át, mely rétegről rétegre felvíve, majd megszilárdulva képzi a kívánt geometriát. A hátránya, hogy a kész termék anyagtulajdonságai össze sem hasonlíthatók az alapanyagként szolgáló fémével.

Tehát különféle technológiák állnak rendelkezésünkre, ha fém 3D nyomtatással szeretnénk elkészíteni a termékünket. Felmerülhet a jogos kérdés, hogy miért tennénk ilyet? A válasz, hogy az előbb felsorolt módszerek temérdek előnnyel rendelkeznek a hagyományos technológiákkal szemben. Szinte bármilyen, mérnökök által megálmodott struktúra elkészíthető velük, legyen az rendkívül bonyolult vagy csak hihetetlenül aprólékos. Ennek köszönhetően az optimált alkatrészek gyártásának kedvelt módszere, így relatíve könnyű és nagy erősségű anyagokat állíthatunk elő. Ráadásul, ha egyszer kikísérleteztük

a termék számára megfelelő nyomtatási módszert, utána konzisztensen elő tudjuk állítani azt és nem kell félnünk különböző gyártási hibáktól, egyenetlenségektől a minőség állandó marad.

A már említett gazdaságosságot is érdemes felhozni.

Extrém esetben egy CNC megmunkálással készített termék alapanyagának akár 90%-a kárba veszhet, míg ugyanez a szám hasonló terméknél itt 5% körülire csökkenthető.

Persze itt sem mehetünk el a hátrányok mellett.

Mint a műanyagoknál, a fémek nyomtatásánál is előáll a méretprobléma. Igazán nagyméretű alkatrész még egyik technológiával sem készíthető, bár valószínűleg ez már csak idő kérdése. Egy termék előállítása sok időt vesz igénybe, így tömeggyártásra egyenlőre még nem alkalmasak. Azért nem mindenható a technológia, tehát ha egy kitalált alkatrészt a hagyományos megmunkálási eljárásokkal nem tudunk legyártani, még nem biztos, hogy 3D nyomtatással sikerülni fog, vagy ha mégis, csak hosszas kísérletezések árán.

Az azonban nem véletlen, hogy az ipar legfejlettebb területein találkozunk leggyakrabban fém 3D nyomtatással. Az orvostudományban az implantátumok elkészítésénél van hatalmas szerepe, hiszen itt tényleg minden termék egyedi, ahogy minden ember és a magas pontosság is alapkövetelmény. Egy másik jelentős felhasználási terület az űrkutatás és a repülőgépipar. Itt, ahol tényleg minden kilogrammnak jelentősége van, nem is találhatnának megfelelőbb módszert a könnyű, nagy szilárdságú anyagok készítésére. Az autóipar is nagy jövőt lát az eljárás előtt, hiszen a csúcskategóriás járművek ma már tele vannak 3D nyomtatott alkatrészekkel, sőt nemrégiben a Porsche

bejelentette, hogy a klasszikus autóikhoz rendelt pótalkatrészeket is ezzel a módszerrel készítik el.

Persze a leggyakoribb felhasználási mód még mindig a prototípuskészítés, de mint látható a technológiának megvan a potenciálja, hogy sokkal komolyabb szerepet foglaljon el egy gyártási láncban. A gyártásban jelenlévő trendek alapján pedig arra van szükség, hogy egyedi igényeknek megfelelően, minél pontosabban, minél kevesebb veszteséggel legyünk képesek gyártani. Ezek alapján a fém 3D nyomtatás nem a jövő, hanem a ma technológiája.

forrás: 3deo.co, machinedesign.com, webdesignerboise.com, designandmotion.net, all3dp.com, tankonyvtar.hu, engineersgarage.com, 3dprintingindustry.com

A XX. század nagyágyúi Meguntátok, hogy 2 évente új telefont kell vennetek? Elegetek van az okoseszközökbe fektetett milliókból? Hadd ajánljak nektek pár nívósabb telefont, ami a maga nemében páratlannak mondható.

Flo

Nokia 5110

Ez az 1998-ban, Németországban bemutatott készülék volt az első olyan mobiltelefon, ami cserélhető előlappal rendelkezett. Mindenki a saját stílusára formálhatta: a számtalan színű és mintájú előlap közül biztosan talált kedvére valót. A Nokia 5110-nek köszönhetően kezdődött meg a mobiltelefonok tömegcikké válása. Ez volt az egyik első Magyarországon is elterjedt, elérhető árú mobiltelefon, aminek egyik funkciója még ma is ritkaságnak számít: akkumulátora cserélhető volt, a vékonyabb verzióval egy hétig bírta, a vastagabbal valószínűleg még most is működne.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, SMS, játékok, ébresztő, naptár, számológép Jelenlegi ára: 1000-5000 Ft között

Nokia 3210

Ez a készülék is a Nokia kultusztelefonjai közé tartozott. Bár alsókategóriásnak számított, beépített antennával és grafikus kijelzővel rendelkezett. Strapabírósága és a korábbiakhoz képest kisebb mérete miatt válhatott igazi néptelefonná. Csak egy egészen kicsivel voltál kevésbé menő, mintha 3310-est használtál volna.

Amit tud: SMS, játékok, ébresztő, számológép, dallamszerkesztő Jelenlegi ára: 700-3000 Ft között

Akkumulátora egy hétig bírta, előlapja és hátlapja pedig ízlés szerint cserélhető volt. Na és ami a legfontosabb: a Snake és a Space Impact játékok. Igazi „menőtelefon” volt. Minden megvolt benne, amire egy modern fiatalnak szüksége van: SMS, cserélhető csengőhangok, királyabbnál királyabb operátorlogók.

A Nokia 3310 nem volt egy különleges, vagy épp szexi mobil, viszont tulajdonosa bizton tudhatta, hogy évekig nem kell újat vennie. Cikkek, videók és beszámolók tonnái bizonyították, hogy a 3310-es túlélte az emeleti ablakból kipottyantást, az autó kereke alá kerülést, vagy épp a találkozást a szélvédővel. A mai napig mémek ezrei hasonlítgatják össze a modern telefonokkal.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, SMS, T9, játékok, ébresztő, számológép, stopper, vibra jelzés, képüzenet küldés, dallamszerkesztő.

Jelenlegi ára: 4000-15000 Ft között

Siemens C35i

Az anti-3310-es. Ha nem olyanod volt, akkor ilyened.

Nagy tudású telefonnak számított. Az egyik sztár funkciója a VIP bejegyzés volt, ezzel tudtuk jelölni a meglévő telefonlistánkban az egyes neveket, hogy másként csörögjön a telefon, illetve a bejövő hívásokat is megszűrhettük úgy, hogy csak a VIP-seket csengette meg a telefon. Hasznos funkció volt továbbá, hogy gyerekbiztossá lehetett tenni. Ha bekapcsoltad a Babysitter módot, csak a 112-t és egy általad megadott számot tudott hívni.

Manapság ehhez sokan alkalmazásokat töltenek le az ittas hívásokat megelőzendő.

Amit tud: hívás várakoztatás, hívástovábbítás, konferenciahívás, SMS, WAP adatkapcsolat, játékok, ébresztő, számológép, stopper, vibra jelzés, dallamszerkesztő Jelenlegi ára: 1000-3000 Ft között

Siemens M35i

Nokia 3310

A kor tökéletes telefonja, és a Nokia igazi sikertörténete: 126 millió példányt adtak el belőle. És hogy mi a siker kulcsa? Kis mérete ellenére jól össze volt rakva.

A fenti amúgy is nagyon menő telefon még ennél is sokkal menőbb verziója. Az ütés- és vízálló keménygumi borítás sárga-kék színekben pompázva eszméletlenül vagánnyá és fiatalossá tette a készüléket. A legtöbb dologban ugyanolyan volt, mint a testvére. A két iker újdonsága volt még, hogy SIM nélkül is működött, ami ritkaságszámba ment. A játékok, az óra, a stopper, és még a pénznemváltó is működött.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, konferenciahívás, SMS, T9, WAP adatkapcsolat, játékok, ébresztő, naptár, számológép, vibra jelzés, dallamszerkesztő Jelenlegi ára: 2000-3000 Ft között

Nokia 7650

2001-ben dobták piacra a Nokia első olyan készülékét, ami már MMS küldésre is képes. Emellett fokozta az értékét a nagy színes, és felfelé csúsztatható kijelzője.

Ebben az időben bizony ez volt az okostelefon. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy távolságérzékelővel változtatta, hogy hol szóljon híváskor a hang. Ha odaemelted a füledhez, a kihangosításról átváltott sima hangszóróra.

Nagy siker volt még a kis botkormány, amivel a felhasználók boldogan bolyonghattak a menüben.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, konferenciahívás, SMS, MMS, T9, GPRS, WAP adatkapcsolat, Bluetooth, játékok, ébresztő, naptár, számológép, vibra jelzés, dallamszerkesztő, hangtárcsázás Jelenlegi ára: 3500-5000 Ft között

szoftveresen lehetetlen hibát találni benne. Emellett persze látszik a Nokia fejlődése is: a számológépen megjelent a gyökvonás, illetve a telefonon a várva várt Bluetooth.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, konferenciahívás, SMS, T9, WAP adatkapcsolat, Bluetooth, játékok, ébresztő, naptár, számológép, vibra jelzés, dallamszerkesztő Jelenlegi ára: 3500-8000 Ft között

Motorola Razr V3

Igazi divattelefonként kezdte pályafutását, majd miután csökkentették az árát, hatalmas sikere lett. Több mint 130 milliót adtak el belőle, amivel az egyik legsikeresebb flip telefon lett, bár tény, hogy főleg Amerikában söpört végig. A Motorola RAZR család tagjai minden szempontból “cool” mobilok voltak. Ott volt a név, a Mátrixot megszégyenítő flipes külső, no meg zseniálisan formatervezett cyber-hullámos gombok. Sajnos ez a modell elég rosszkor érkezett. A piacra dobása után egy évvel mutatták be az első iPhone-t, a nép pedig máris az érintőkijelző és a többi okostelefonos divat bűvöletébe esett.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, konferenciahívás, SMS, MMS, T9, GPRS, WAP adatkapcsolat, Bluetooth, E-mail, játékok, ébresztő, naptár, számológép, vibra jelzés, dallamszerkesztő Jelenlegi ára: 2000-2500 Ft között

Nokia 9110 Communicator

Nokia 8210

A rejtett antennával, és kis méretével igazi zsebtelefon lett, hisz egy ingzsebben tökéletesen elfért. Nem volt rajta GPS, Bluetooth, NFC és Wifi funkció, ami, bár sokaknak visszalépésnek tűnhetett, számos téren pont emiatt hódított: lenyomozhatatlansága és kis mérete miatt sokszor csempészték be börtönökbe, illetve a dílerek is előszeretettel használták, talán még használják is.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, SMS, T9, játékok, ébresztő, naptár, számológép, vibra jelzés, dallamszerkesztő Jelenlegi ára: 1500-2300 Ft között

Nokia 6310

A Nokia üzleti telefonja máig hatalmas királyság, az Európai Parlament előző elnöke, Martin Schulz és az Európai Bizottság volt elnöke, Herman von Rompuy még pár éve is ilyet használt, pedig már mindenki más iPhone-ozott. Ennél a telefonnál ugyanis semmi nem mutatja meg jobban, hogy te túl fontos ember vagy ahhoz, hogy e-maileket olvasgass. Akár tudásilag, akár forrás: 24.hu, mobilgyujtemeny.hu, hwsw.hu, telefonguru.hu

Ha akarod telefon, ha akarod mini laptop. Két kijelző segítségével a Nokia igazi menőtelefont csinál a készülékéből annak ellenére, hogy ekkor már léteztek érintőképernyős telefonok. A külső kijelző lényegében megegyezik az 5110-ben használttal: 5 soros kijelző egy teljesen hagyományos billentyűzettel. Amiben a Communicator eltér: ha felnyitotta az ember az oldalán a telefont, a második kijelző, illetve a teljes QWERTY billentyűzetnek köszönhetően hihetetlenül kényelmesen tudott sms-ezni, jegyzetet, vagy épp e-mailt írni.

Amit tud: hívásvárakoztatás, hívástovábbítás, hanghívás, SMS, E-mail, WAP és IrDA adatkapcsolat, ébresztő, naptár, számológép, diktafon, vibra jelzés, Fax és Adat, dallamszerkesztő Jelenlegi ára: 5000 Ft körül

Kolikompatibilis alkalmazások Aki már elköltözött otthonról, az tudhatja, hogy milyen sok dologra lenne szüksége egy kollégistának. A melegszendvicssütő kezdve a tévén keresztül a légkondiig. De korunk nagy találmánya, az okostelefon ezen a téren sem hagy minket cserben. Íme a leghasznosabb alkalmazások: Flo

Electric Razor

Otthon hagytad a borotvád? Semmi pánik! Itt egy tökéletes alkalmazás, amivel imitálhatod a folyamatot!

Habár kinézetben semmi sem fog változni, a telefon rezgésétől, és a borotvahangtól megmarad a kényelemérzeted.

Ezután magabiztosan léphetsz ki a koliból; hidd el, senkinek sem fog feltűnni, hogy borotválkoztál.

Pocket Fan / Fan Cooler

A meleg napokban a ventilátor az ember legjobb barátja. Azonban ahogy a valódi barátnál is jobb az online, ebben az esetben is bátran javaslom ezt a hűtő applikációt.

Több színben is letölthető, garantáltan szebb, mint offline társai. A levegő hőmérsékletét is jelentősen képes befolyásolni, bár épp az ellenkező irányba, mint szeretnénk.

Anti Mosquito

Minek ide szúnyogháló! Sokkal hatékonyabb és olcsóbb, ha a telefonoddal ijeszted el a kis vérszívókat. Egyre több helyen látni ultrahangos szúnyogriasztókat, és a teleshoppon is előszeretettel hirdetik, ez az alkalmazás mégis hagy maga után némi kivetni valót. Egyrészt maga a módszer hatékonysága is vitatott még, másrészt kétlem, hogy egy kis ultrahangtól ellenállnának kis barátaink a villogó képernyő csábításának.

Kitchen Scale

Még egy mérnök szemmértéke sem lehet mindig pontos. Főleg akkor nem szabad benne bízni, ha főzésről van szó. Ebben nyújt nekünk segítséget ez a szokatlan mérleg. Csak kiválasztod, hogy milyen anyagot mérnél, és már mehet is a főzés! Sajnálatunkra azért nem minden esetben tudjuk használni, hisz nincs rajta olyan lehetőség, hogy „érzésre“.

Pocket Heat

Mind közül az egyetlen alkalmazás, ami tényleg működni tud. Fázol a szobádban, és nincs már több pulcsi, amit felvehetnél? Nos, akkor kapcsold be ezt az appot a telefonodon, és láss csodát, tényleg melegíteni fogja a szobát. Nem is kis mértékben. Ugyanis az elv a következő: megnyitja a lehető legtöbb alkalmazást, és elkezdi őrülten futtatni őket, ezzel felmelegítve a telefont. Sajnos alig néhány telefonon képes jól futni, ugyanis sok gyártó levédte a telefonjait, hogy ne lehessen túlhevíteni őket.

I Am Rich Useless

A világ első multi-unfunkcionális alkalmazása. A készítők igazán büszkék lehetnek rá. Ez egy tökéletes alkalmazás, amivel bizonyíthatod, hogy „semmit“ csinálsz, ha véletlen rád nyitnak. Ezentúl tökéletes ajándék, ha a születésnapos a „Mit kérsz?“ kérdésre semmivel válaszolna.

Végül egy alkalmazás arra az esetre, ha fél év alatt sem sikerült elinnod az ösztöndíjad. Tökéletes pénzköltési lehetőség.

forrás: phonefanatics.blog.hu

Az autonóm forma képzete A 2018-as budapesti Design Hét keretein belül Zalavári József DLA Ferenczy Noémi-díjas formatervező művész és volt műegyetemi oktató, a Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia Képző- és Iparművészeti Osztályának rendes tagjának székfoglaló kiállításán jártunk.

Vivi

Ez az egyedülálló esemény hivatott feltárni az elmúlt három évtizedben megfigyelhető formatervezői és tanári pályafutása alatt kidolgozott formalogikai alkotásokat.

Zalavári József tervezői alapszemlélete minden feltörekvő alkotó előtt példaként kell, hogy álljon. Miszerint egy alkotás akkor felel meg a XXI. század kihívásainak, ha fenntartható forrásból dolgozik, támogatja a hazai ipart, a munkahelyteremtést, és mindezt egyedi és önzetlen formavilágában is tükrözi. Kiállítása megnyitóján köszönetet mondott mestereinek, kik a korszak legnagyobb formatervező alkotói voltak, akik tanításai nélkül ő se lehetne ott, ahol most van.

Ez a tisztelet, és a formalogika továbbadásának öröksége az a fűszer, mely a művész minimalista alkotásaiból is kiolvasható. Az egyes szobrok kialakításakor az anyag mélységes megismerése során kialakuló erős kapcsolat képes az alkotásokat szokatlan esztétikai magasságokba emelni, melynek eléréséhez a megmunkáló gépeknél dolgozó munkások szakképzettsége illetve ennek tisztelete is szükséges volt. Az egyes funkcionálisan lecsupaszított elismert alkotásokat tükröző reliefek és szobrok elgondolkoztató módon alkalmazzák a minimalista stílus jegyeit.

Az alapformákból építkező vonalak és a gravitációval játszó bemetszések zavarba ejtően kozmikus hatást keltenek, melyek megítélése mind a látogató egyéni asszociációira van bízva. A kiállított alkotások alapjait adó művek között megtalálhatjuk Hantai Simon festményeinek hatását, valamint Max Bill művészetének gondolkodásmódját is.

A kiállított alkotások alapja különleges acéllemez, melyen a jelenleg fellelhető legmodernebb technológiákkal ejtettek bemetszéseket, illetve hajlították meg.

A kialakult képek így két dimenzióból kilépve vonják

magukra a figyelmet, és eltérő szögből szemlélve sajátosan kinetikus formává alakulnak át, bevonva a látogatót az alkotás folyamatába.

A lemezek formálásakor a fő szempont az ellenállás volt, mely által a lemezt nem csupán a művész alakítja, hanem elképzelései is idomulnak a lemezhez. A határokig feszülve alakul ki az az egyensúly, melyben a forma megtartható, és az egyedi erőviszonyok ábrázolhatók. Az egyetlen vonallal megformált jelenetek közt számos társadalomra is alkalmazható helyzetet láthatunk, és egyfajta görbe tükörképként szemlélhetjük önmagunkat, a térben elfoglalt helyzetünket.

Személyes kedvencem a végtelen cseppet ábrázoló szobor, mely erős acél anyagától kontrasztos módon könnyed, szinte lebegő formát öltve visz véghez folyamatos átalakulást, és alkot a környezetéről groteszk képet. A forma folyamatos dinamikus nyúlása, halála és újjászületése egyedi módon figyelhető meg egy mégis statikus test képében.

Mit is jelent mind ennek tükrében az autonóm forma?

Olyan módon megalkotott testeket, melyek önmaguk is egy egészt alkotnak, és önnön függetlenségüket megtartva integrálják a világ körülöttünk felismerhető vonásainak eszenciáit. Érdemes elgondolkodni: mi mit adnánk hozzá ehhez az eszenciához, illetve hogyan alkotnánk meg saját autonóm formánkat?

Magyar Formatervezési Díj A Magyar Formatervezési Díj nyilvános pályázata minden évben kora tavasszal kerül meghirdetésre, a kimagasló színvonalú formatervezői teljesítmény elismerésére és a hazai kisvállalkozói iparban felfedezhető innovatív megoldások ösztönzésére. A pályázatra beérkező munkák több kategóriában is díjazásra kerülnek, a nagy szakmai tapasztalattal és számos rangos elismeréssel rendelkező felkért nemzetközi bírálóbizottság által. A bírálóbizottság által a legjobbnak ítélt további pályamunkákat meghívják a díj kiállítására, ahol a díjazott alkotásokat bemutatják a nagyközönségnek. Ez a kiállítás idén is megtekinthető volt október 19-ig, a Flashback Photo Studioban.

Vivi

A pályázatot először 1979 őszén hirdették meg, Ipari Formatervezési Nívódíj néven, és azóta is a szakma egyik legmeghatározóbb eseményeként és elismeréseként ismert.

A beérkező pályamunkákat több szempont szerint is értékelik, ezek a formai minőség, az újszerűség, a versenyképesség, a kivitelezés minősége, a felhasználóbarát kialakítás szem előtt tartása, illetve a környezetvédelmi szempontok érvényre juttatása. A díjtárgy tervezője Sipos Balázs üvegtervező iparművész, az aktuális arculat tervezője az L², Lakosi Krisztián és Lakosi Richárd tervezőgrafikusok.

Vegyük is sorra, idén kik érdemelték ki ezt a rangos kitüntetést.

Iglói-Nagy Péter és Nagy Ádám a WIWE mobil szívdiagnosztikai eszköz által részesült a Magyar Formatervezési Díj Termék Kategóriájának elismerésében. Ez a kis okos szerkezet képes bárhol egy valós idejű visszajelzést adni szívünk jelenlegi állapotáról. Az eszközben található összetett technológia képes a megfogás által, egy egyperces diagnosztika keretében leképezni szívritmusunkat. A termék egy applikáción keresztül szolgáltatja az adatokat a felhasználónak, melynek felülete egyszerű, letisztult és könnyen használható. Az igazi formatervezési bravúr eme eszköz területén, hogy az öncélú design megoldások helyett egy praktikus, könnyű, ergonomikus és hordozható, ám mégis elegáns és frappáns egység jött létre. A terméket övező arculat és grafikai elemek is szép esztétikával utalnak az eszköz céljára, valamint egyediségére egyaránt.

Csoma Sarolta és Horváth Máté a Mix karszék kidolgozása által vált méltóvá a MFT Díj Terv Kategória elismerésére. A szék két alapanyaga a krion és a tömörfa, melyek nem csak szín-és formavilágukban alkotnak esztétikus egységet, de ökológiai szempontból is kiegészítik egymást. A krion kétharmad részét természetes ásványok alkotják, és előnyös tulajdonsága, hogy könnyen formázható. Mind a fa és a krion alkatrészek is újrahasznosíthatóak, mivel teljesen szétválaszthatóak a szék szerkezetéből adódóan.

A Mix karszék legnagyobb előnye, hogy egyszerűen lapra szerelhető, így egy költözés során is könnyedén

szállítható. Csomagolása során a befoglalt légtérfogat minimálisra csökken, így ez a frappáns formai bravúr környezettudatos gondolkodást is tükröz.

Szintén a Terv Kategória elismerését nyerte el Németh László és Varga Dénes, a Varga-Flexo Kft munkatársai, a Flexo nyomdagép koncepciója által, mely egy klasszikus ipari formatervezési feladat példájával áll előttünk. A kialakított Octoflex Premium névre keresztelt gépezet egy nyolcszínes, központi ellennyomó hengeres nyomdaipari gép, amely hajlékonyfalú csomagolóanyagok nyomtatására alkalmas. A géphez tartozó irányítópanelek grafikai megjelenésének ergonomikus és esztétikus kivitelezése, valamint a robosztus szerkezet kontrasztos színekkel való felruházása mind hozzájárult a termék egészének felhasználóbarát kialakításához. A termék egységessége megjelenik mind a felhasználói felület kialakításában, mind pedig az egyes gépi folyamatterületek kapcsolódásában. A 25 éves családi vállalkozás sikertörténeteként a gépészeti részleteket szabadon hagyó, vagány ám mégis nyers kialakítású gigantikus nyomdagép szépen szemlélteti a hazai kreatív-és gépészeti ipar hálás kapcsolatát.

A Vizuális Kommunikáció Kategória elismerését érdemelte ki Palotai Gábor, a Livsdal légszűrő berendezés arculatának kidolgozásával. Az egyedi, elemi pontokból építkező formalogika egy tudatosan felépített gondolati szálra fűzve nyeri el igazi, légszűrőhöz kapcsolódó kontextusát.

Mivel a légszűrő fő funkciója a levegőből való szennyeződések kiszűrése, a tervező képzeletét ezeknek a részecskéknek az alakja ragadta meg. A pont, mint a kiszűrt elem jelenik meg, és alkotja a vizualizálás elemi alapját. Ezekből a kis formákból építkezik a tervező, és különböző szituációk, tárgyak és ikonok megjelenítésével játszva alakítja ki a légszűrő berendezés egyszerű ám mégis drámai küllemét.

Diákmunka Kategóriában Révész Eszter Újraértelmezett Tradíciók című munkája és Pákozdi Rebeka Onni névre keresztelt tartásjavító hátizsákja nyerték el a zsűri tetszését.

Révész Eszter magyar népművészeti textilekhez kapcsolódó személyes kötődése még gyermekkorából fakad,

forrás: facebook.com/magyarformatervezesidij

célja a tervezés során a tapintható, érezhető, megfogható elemek voltak. A művész elgondolása szerint a tradicionális motívumokból építkező termékek alkalmassá váltak a XXI. századi enteriőrökben való használatra is. A textilekben használt minta alapfunkciója a díszítés volt, ám Eszter egyfajta információátadási, gyökerekhez visszavezető kötődési funkcióval is felruházta textiljeit.

Pákozdi Rebeka saját gerincproblémájából kiindulva tervezte meg a finn ’boldogság’ névre keresztelt hátizsákját. Ez a prevenciós eszköz vagány, dögös szín-és formavilágával szinte teljesen elrejti igazi funkcióját, mivel első látásra az összetett gerincvédő szerkezet nem is látszik.

Tervezési alapgondolata, hogy egy felnőtt ember testsúlyának mindössze 10%-át tudja egészségkárosodás nélkül cipelni, így a merev forma kontrollálja a táskába pakolható tárgyak számát és súlyát is. Az Onni hátizsák a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj pályázatán is kiválóan szerepelt.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Oktatásért Felelős Államtitkárságának megosztott különdíját két diákmunka is kiérdemelte, egyikük Serflek Máté, a Chicago Jazz Festival arculatának tervezője.

Tervezéshez a klasszikus jazz grafikai törtétében felfedezhető ikonikus elemekből merített ihletet, melyeket egy elhanyagolt arculatú rendezvényen szeretett volna kamatoztatni. A legnagyobb kihívást ezen tradicionális elemek mai arculatba való átültetése jelentette, melynek eredményeképpen egy fiatalos, frappáns és modern megjelenés alakulhatott ki. Az arculatban megjelenő grafikai elemek kapcsolata a jazz műfaji sajátosságait tükrözi, az egyes elemek ikonográfiájában felfedezhető koherencia pedig a zene mozgalmasságát idézi.

Szintén ebben a különdíjban részesült Veszprémi Gabriella Layers cipőkollekciója. Az alkalmazott technológia különlegessége, hogy a cipőkészítés során felhalmozott hulladékok újrafelhasználására ad választ. Az egyedi módon rétegzett anyagok visszafaragása során váratlan és friss szín-és formavilág rajzolódik ki, mely egyrészt meglepetésszerű, másrészt pedig átgondolt terméket eredményez, melynek minden egyes darabja egyedivé válik.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárságának különdíját Üveges Péter, Bolega Attila és Nádasdi Gábor, a Bogányi Grand Piano B-292 alkotói érdemelték ki. A hangszer érzéki vonalvezetése már messziről megragadja a szemet, és hagyományőrző kialakítása extravagáns formavilágával párosulva alkotja kézműves, ám szakértelemmel megalkotott

egészét. A tervezők bevallása szerint a kompozitöntvény megalkotása az egyik legizgalmasabb konstrukciós feladat volt, illetve a formák és az akusztika kapcsolatának tökéletesítése is hatalmas kihívást jelentett. A nagyközönség számára is látható forma könnyed és elegáns lett, melyet minimális anyaghasználattal és maximális hangtovábbítással párosítottak a tervezők.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának szellemivagyon-diagnózis szolgáltatás különdíját Szabó Márton vitte haza a Q&C hálózati vízadagoló útján.

A bemutatott termék, a Nano, a jelenleg a piacon kapható legkisebb vízadagoló berendezés, mely képes hűtött illetve forró tisztított vízzel ellátni használóját. Különlegessége, hogy egy 99%-os hatásfokú vízmelegítő rendszerrel van felszerelve. Az adagolóhoz készült egy applikáció, mellyel egy okos egység alakult ki, ezen keresztül lehet a gép szervizelését szervezni, valamint a kívánt funkciókat irányítani. Az esztétikus és áramvonalas, elegáns külső burkolat kialakításához CNC élhajlító berendezést, valamint egyedi festéket is be kellett szerezni. A berendezés fő célja a magas környezetroncsoló hatással előállított PET palackos vizek leváltása.

A Magyar Formatervezési Tanács különdíját pedig Reiner György, a SysTents mobiljurta-rendszer alkotója vehette át. A tradicionális jurta szerkezetének előnyeit felhasználva dolgozta ki a XXI. századi technológiákra és igényekre optimalizált, egymásba pattanó elemekből felépülő moduláris változatot. A termék tökéletes lehet a katasztrófavédelem egyes egységei számára, valamint a hobbi túrázóknak is, mivel kényelmi kiegészítésként a modern társadalom elvárásainak megfelelően világítás, áram, illetve különböző okos elemek is személyre szabhatóan elhelyezhetőek a csillag alakú kötőelemekben. A termék magas fokú perszonalizálhatóságát támasztja alá az a tény is, hogy több ajtó nyitható rajta. A hagyományos jurtákban működő passzív hűtési rendszer zseniális megoldást ad a hagyományos sátrakban is tapasztalható kellemetlen túlmelegedésre.

A fentebb részletezett termékek közül szinte mind egy létező problémára reflektálva ad egy kézenfekvő és elegáns megoldást, ragaszkodva a tradicionális gyökerek tudásához, ám annak formai és technológiai kivitelezésétől elszakadva a mai civilizáció életviteléhez igazodva viszi ezt véghez.

Fontos kérdés a hazai design piacformáló szerepének felismerése, hiszen bár hajlamosak vagyunk a frappáns formatervezést csupán marketingfunkcióként megítélni, a termék egészének használhatósági, ergonómiai és esztétikai jellemzői a társadalom egészére hatnak. Egy XXI. századi formatervezőnek pedig már nem szabad leragadnia az öncélú bravúroknál, szem előtt kell tartani a fenntarthatósági és munkahelyteremtési szempontokat is, hogy olyan világot adhassunk tovább az utánunk következőknek, melyet érdemes tovább őrizni.

Egy csempész naplójából – 1. rész Szücsi – Álljon fel! Kihirdetem az ítéletet.

Felálltam.

– Az esküdtszék döntésének értelmében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélem.

– Miért is, bíró Úr?

– Az előbb elmondottak alapján.

– Megismételné, kérem?

– Hét rendbeli gyilkosság…

– Ne haragudjon, nem értem tisztán, hét?

– Igen.

– Mely ügyekben is?

– A Whalemaoer...

Valóban… Whalemaoer. Ügyefogyott ember volt.

Ezért is halt meg. Nem, ez így talán mégsem olyan pontos… Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ez okból kifolyó cselekedeteinek következményeképp szenvedett elhalálozással járó, valamelyest fájdalmas, de cseppet sem kellemes, halántékon áthaladó lövést. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdemelte meg a halált, de mégis ki vagyok én, hogy Istent játsszak?

Nekem elhihetik, kevés olyan embert ismerek, aki nem ártana még a légynek sem, de én még csak a lecsapására sem tudok gondolni! Mindig is jámbor, békeszerető ember voltam. Ugyanakkor ki nem állhattam, ha valaki a családommal vagy a barátaimmal szórakozott.

Sajnos, legnagyobb szívfájdalmamra, így történt ez Whalemaoerrel is. Éppen egy nagyobb üzletet bonyolítottunk le, és az a szerencsétlen meg találta jegyezni, hogy milyen jól mutatna a koporsóban az én egy szem öcsém… Tudni kell azt hozzá, hogy mi mindenfélével kereskedtünk; és ha az ember keze egy kicsit mindenben benne van, akkor nem engedheti meg magának, hogy válogatós legyen. Adtunk már el hasist kitömött malacokban, marihuánát raklapszámra – mert a vámos az ismerősöm volt –, csempésztünk sárgákkal szivart és cigit úgy, hogy ők elbújtak egy hajó fenekén, megvárták míg kikötnek, majd kiszökve továbbították az árut.

Ez az eset ugyanakkor nekem egy kicsit új volt. Még sohasem volt dolgom hullákat szállító céggel. Igazából de, mert… Az úgy volt, hogy... Mikor először be akartam szállni egy nagyobb üzletbe, átvertek, és arra ébredtem, hogy megpróbálnak élve eltemetni. Ekkor még a földön hevertem, de higgyék el nekem, kicsit sem kellemes arra ébredni, hogy két tagbaszakadt verőember ás egy sírt, mellettem pedig ott volt egy nagy koporsó, amiből már kilógott 3 láb. Mondanom sem kell, a két úriembert a mai napig nem találják, én pedig itt vagyok.

Visszatérve a koporsókra… Most félig üres/félig teli koporsókról volt szó. A félig teliben volt hulla, de mellette

még így is bőven akadt kitöltésre váró hely. Így hát megpakoltuk a koporsókat, és Mayers meg én leültünk meginni egy pohár gyümölcslevet.

Ekkor vettem észre, hogy Whalemaoer, az a tökkelütött ott állt az egyik koporsó mellett, nyalogatta az ujját és nagyokat nevetett. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, még is mi a búbánatos, fészkes, lovon lovagló Szűz Máriát csinál – tudniillik ha megtörténik az adás-vétel, tilos, ismétlem, szigorúan TILOS akármilyen mennyiségben fogyasztani az áruból. – Mire az alábbi módon felelt: „Te, nézd már ezt a koporsót! Pont akkora, hogy elférne benne az öcséd!”

Ezek voltak eme balga ember utolsó szavai. Tudta jól, mire vállalkozik. Egyszer már eljátszotta ezt, akkor közöltem vele, hogy legközelebb fejbe lövöm. Így is tettem. Nagyot puffant. Gyorsan csináltunk egy kis helyet az egyik hulla mellett, betuszkoltuk és hadd menjen.

– Ó, igen, most már emlékszem.

– Valóban? Hát akkor bevallja-e, hogy kegyetlenül meggyilkolta őt?!

– Nincs ezen mit bevallani. Úgy se húzta volna már sokáig az agydaganata miatt. Így legalább egy barátja végzett vele. De ez még csak egy.

– Ott van a Staußenberg ügy… Ó, a jó öreg Staußenberg… hogy én mennyire szerettem azt a vén fószert. Mikor megismertem, lehettem talán 13 éves. Szüleim társaságában jött fel hozzánk a lépcsőn, és már akkor, nem is tudom, valahogy megfogott. Volt valami bizalomgerjesztő abban, ahogy jár, ahogy mosolyogva társalog édesapámmal, ahogy kalapot hajtva megköszöni az ebédre való invitálást, és belép az ajtón.

Fess úriember volt, 45-50 év közötti, nem kimondottan magas, ellenben annál sportosabb alkata különös módon, egyedi, megfogalmazhatatlan szépséggel párosult hátrafésült hajával, mély, ébenfa barna szemeivel, illetve fekete öltönyével. Emlékszem, lehajolt hozzám és azt mondta: „Idefigyelj fiacskám. Ha az életed folyamán bármikor, bármire szükséged lesz, csak szólj.” Így is lett. 20 lehettem talán, mikor először megmentette a bőrömet a felkoncolástól. Kövér Betti – igen, jól olvassák, így hívták a környék egyik legádázabb kokain-és fegyvercsempészét – szerette volna, ha én abbahagyom tevékenységeimet az ő „felségterületén”, így hát finoman behívatott magához. Négy egyenként 3 mázsás, szekrény alkatú, egy betoncölöp intelligenciájával vetekedő urat kért meg arra, hogy segítsenek nekem beszállni egy kocsi csomagtartójába, majd vigyenek fel hozzá – természetesen a náluk lévő fa segédeszközöket nem kímélve, hiszen ha már van, miért ne használnák –, majd

látván, hogy féltholtra vertek, közölte velem életben maradásom feltételeit.

– Azért egy telefonhívást megejthetek? – kérdeztem.

– Természetesen – mondta Betti, a maga marcona és hát… mondjuk ki, cseppet sem nőies hangján.

Azon nyomban felhívtam Staußenberg bácsit, akinek nem telt bele fél óra, és már ott is termett. Elegáns volt, mint mindig. Nem szólt semmit. Ránézett Bettire, majd letett egy aktatáskát az asztalra.

A verőemberek összenéztek, az a kövér disznó pedig hirtelenjében elsápadt, majd átváltott hullafehérre. Ezt követően arca elvörösödött, ám mielőtt kiadhatta volna a tűzparancsot, az én jótevőm agyonlőtte mindkét emberét. Én itt elájultam.

A következő kép, amire emlékszem, az alábbi: jómagam egy kocsi anyósülésén ülök. A volánnál Straußenberg. A hátsó ülésen pedig mindenféle jegyzet és papírok. Visszaaludtam.

Kopogtatásra lettem figyelmes, hasogatott a fejem, de valahogy rávettem magam, hogy kinyissam szemeimet.

Staußenberg volt. Kezén vérrel áztatott kesztyű, úgy kopogtatott a kocsi felhúzott ablakán, óvatosan, vigyázva, nehogy összevérezze. Mutogatott a bal válla felé. Kicsit felültem, bár minden mozdulat olyan volt, mintha mázsás súlyokat kéne emelgetnem ujjbeggyel. Elnéztem mellette, és megpillantottam Betti hulláját. Kiszálltam a kocsiból, szavak nélkül is tudtam, mire gondol. Segítettem neki a sziklapárkányig vonszolni a termetes hullát, majd közös erővel lelöktük a mélybe.

Akkor kicsit felegyenesedtem és körülnéztem. Hegyek mindenütt, zöld erdővel borítva, olyanok voltak ezek a vonulatok, akár a mesebeli tájak. Az égen néhány madár repült, mögöttük kék fátyolba burkolózott a láthatár. Lábam alatt irgalmatlan mélység, mégis, valahogy vonzott.

De nem engedhettem a csábításnak, megerőltettem magamat, és visszaültem a kocsiba. Mikor felébredtem, már a

kórházban voltam. Egy orvos ült az ágyam mellett, amint megpillantott, hívott egy nővért és közösen elvégezték az ilyenkor szokásos rutinvizsgálatokat, majd megkérdeztem őket, hogy mi történt velem. Azt mondták, hogy 3 napja csak fekszem. Mint megtudtam, 4 bordám, pár ujjam és a bal alkarom tört el, a testem tucatnyi pontján zúzódások, illetve itt-ott kisebb belső sérülések. Mikor kérdeztem, hogy hogy kerültem be, csak adtak nekem egy levelet. Kinyitottam, majd elkezdtem olvasni: „Kedves …

Sajnálom, hogy balesetet szenvedtél. Szerencsére éppen arra jártam, így be tudtalak hozni a kórházba. A cech miatt ne fájjon a fejed, elintéztem mindent.

Mihelyst jobban leszel, hívj fel! Üdv: Bácsikád.”

Gondoltam, hogy nem mond semmi konkrétat. Álnéven írta alá a papírokat, illetve átkereszteltetett Huan Vernandez-re, mivel ez a név szerepelt a kórházi kartonjaimon. A ravasz róka, mindenre gondolt.

Még 2 napig bent tartottak, majd elengedtek. Egyik barátom jött értem, aki mikor megtudta, hogy 1 hónapig gipszben lesz a karom, sokkot kapott. Már le volt szervezve egy buli New York környékére, a szokásos adok-veszek szituáció…

– Bocsásson meg, Bíró Úr, de úgy vélem, hogy azzal az üggyel kapcsolatban sikerült tisztáznom magam, utólag kiderült, hogy sem Staußenberg, sem pedig jómagam nem vettünk részt egy bizonyos… hogy is hívták… Anna?

Vagy Ágota?

– Betti – szólt közbe a jegyző.

– Á, köszönöm! Szóval Betti meggyilkolásában.

– Ha úgy gondolja, hogy vicc tárgyává teheti a bíróságot, akkor nagyon téved Uram.

– Na de Bíró Úr, kérem… Tudja Ön, hogy eszem ágában sincs ilyet tenni – mondtam, majd elmosolyodtam. – Hiszen már a tény, hogy itt állok mint vádlott, már önmagában nevetséges.

– Hallgasson! Hogy merészel ilyet mondani?!

– Bíró Úr, ne haragudjon rám. Mindketten tudjuk, hogy ez most egy nagyon nehéz időszak az Ön számára.

Esküszöm, amíg ez az ügy teljesen le nem zárul, nem fogok többet a kedves agyára menni.

– Csendet! – kiáltott rám.

– Igen is! Ám ha kérhetem, folytatná a kedvemért azt a bizonyos felsorolást? Eddig még csak két név hangzott el, holott hétről volt szó.

– Tudja mit? – mondta ezt meglepően nyugodt és kiegyensúlyozott hanglejtéssel. Folytatom. Hogy egy életre megjegyezze ezeket a neveket.

– Nos tehát? – kérdeztem, kíváncsian várva, vajon mi lesz a következő dögcédula, amit az általam készített zsákbamacskából húz elő.

Folytatása következik.

A csodák logikája Régen volt részem olyan olvasásélményben, mint amit Mérő László matematikus A csodák logikája c. könyve okozott. Kalandozzunk hát egy olyan izgalmas terepre, ahol az élet olykor hétköznapi, máskor különös eseményeit a matematika szemüvegén keresztül nézzük.

Zsolti

Mi a csoda? Jogosan tehetjük fel a kérdést, amelyre Mérő három típussal válaszol. Az első fajta csoda az átlagostól való hatalmas eltérés, amelyek előfordulása természetes. Ennek megértésében az alábbi példa segíthet. Képzeljünk el egy végtelen hosszú falat és előtte egy vadászt. A vadász saját tengelye körül forog és véletlenszerűen megáll, majd amerre áll, lő. A golyó az esetek felében nem fogja eltalálni a falat, de a fennmaradó esetekben igen. A golyónyomok nagy része középen lesz, azonban könnyen belátható, hogy ha majdnem párhuzamosan áll meg a fal vonalához képest, akkor igen messze is lehet a vadásztól a golyónyom.

Ha ezeket a golyónyomokat, pontosabban a számukat, gyakoriságukat ábrázoljuk a fal mentén, akkor megkapjuk a Cauchy-eloszlást, amely a Gauss-eloszlásnál sokkal „hos�szabb”, azaz „később” simul hozzá az x tengelyhez. Innen belátható, hogy mindig lesznek pl. extrém magasságú emberek, kiemelkedően tehetséges tudósok, géniuszok.

A második típusú csoda olyan jelenség, amely a tudomány mai állása szerint nem megmagyarázható, de elképzelhető, hogy a jövőben az új felfedezések által azzá válik. Az ún. Gödel-tétel kimondja, hogy

egy rendszerben – bizonyos feltételek mellett – létezhetnek olyan állítások, amelyek megfogalmazhatók, de egyértelműen se nem bizonyíthatók, se nem cáfolhatók. Ez egy nehéz tétel, nem is bonyolódom itt ennek a magyarázatába, inkább egy példát hozok. Egy fővárosi, neves orvos kezelt egy beteget egy makacs bőrbetegséggel. Már minden gyógyszert, kezelést kipróbált, de semmi sem használt. Egy laikus megkérdezte, hogy mit tenne, ha valahol vidéken lenne gépek és minden csoda orvosság nélkül. „Akkor kamillával kezelném” – volt a válasz, és a beteg meg is gyógyult. Néha a rendszereket kell megváltoztatnunk, hogy a problémára megoldást kapjunk. Itt is csoda volt, hogy a modern orvostudomány nem segített, de a népi gyógyászat igen. Száz éve nem lett volna az esemény csoda, mert egyből meggyógyítja a pácienst a kamilla, és lehet, hogy száz év múlva sem lesz az, mert jobban kiismerik ennek a betegségnek a tulajdonságait, és könnyen kezelhetővé válik a nyugati orvoslással. A harmadik típusú csodát soha nem fogjuk tudni tudományosan megmagyarázni, ezeket a hit, a világnézet alapján tudja magában az egyén tisztázni.

A könyvben gyakran hivatkoznak Nassim Nicholas Talebre és A fekete hattyú c. művére. A Libanonból származó befektető gyermekként megélte saját hazájának pénzügyi összeomlását, ami miatt családja átköltözött az USAba. Iskoláinak elvégzése után olyan befektetési stratégiát kezdett, amellyel csak a válságokban – mint hazájának gazdasági összeomlása – lehet nyerni, de akkor sokat. Nagyon sokat. A szürke hétköznapokon, stabil gazdasági helyzetben csak fokozatosan veszíteni lehet. Taleb a világot két részre osztotta fel: az egyikben minden normálisan működik, jól leírható, előre jelezhető, ez a stabil gazdasági helyzet. Ezt nevezzük el Átlagisztánnak. A világ másik fele azonban szélsőséges, egyáltalán nem lehet megjósolni az eseményeit, ez jelenti a válságot a gazdasági életben. Ez Extremisztán földje. Azt kell látni, hogy a két országot teljesen más vezérelvek építik fel, más modellek írják le a működését. Példaként említeném, hogy az emberek életkora, testmagassága stb. Átlagisztánban „lakik”, szépen leírható ezzel a rendszerrel. A pénzügyi világ, pl. a cégek pénzforgalma, az emberek keresete azonban már extremisztáni jellemzőkkel bír.

Mérő írása kifejezetten könnyed, amely igencsak meghökkentő ebben a nehéz témában. Az elején én is fenntartásokkal kezeltem a könyvet, tartottam tőle, hogy unalmas vagy túl száraz lesz. Ennek a veszélye nem áll fenn, hiszen színes példákkal szemlélteti az író az egyes megállapításokat, amelyeket egyébként fokozatosan csepegtet az olvasóba, nem ömleszti ránk a tudományt. Sajnálatosan csak olykor-olykor, szakaszosan tudtam olvasni a könyvet, de ez sem jelentett problémát a megértésben.

Az elején említett élményszerűséget talán az adta, hogy az egyetemi képzés megfelelő alaptudást nyújt, hogy Mérő és a matematika állításait befogadjam, szemléletét jobban megértsem. Sokat töprenghet egy egyszerű mérnökhallgató a sok matematika előadás, gyakorlat, házi feladat létjogosultságán, használhatóságán, de például egy ilyen alkalommal hálás lehet annak a néhány félévnyi fejtágításnak, amelyet itt kaptunk. Előkerülnek az olvasmányban különböző eloszlások, a Galton-deszka, regresszió, fraktálok, de a gazdasági tudományokból is példaként a Pareto-elv vagy különböző tőzsdei magatartások. Egy nagyon értelmes és művelt ember ír olyanoknak, akikben csak befogadóképességnek és minimális alaptudásnak kell lennie – nem hiszem, hogy egy diploma feltétele lenne az olvashatóságnak. Ettől függetlenül véleményem szerint többletet ad az embernek, ha kicsit járatosabb az átlagnál ezekben a dolgokban, vagy legalább hallott felőlük.

Bízom benne, hogy ezekkel a példákkal sikerült néhányakban kedvet ébresztenem a könyv elolvasására. Igazából nehéz feladat volt olyan szemelvényeket kiválasztani, amelyek környezetüktől elragadottan is értelmes logikai egységeket képeznek. Aki elolvassa a könyvet, biztosan sok helyen meg fogja tapasztalni a matematika erejét a hétköznapokban. Aki nem szereti a betűket, az még mindig ellátogathat Mérő László BME-s A csodák logikája c. tárgyának valamely előadására. A kurzuson az értekezés gazdasági területen hasznosítható részei kerülnek megvitatásra csütörtökön késő délutánonként.

Vonattal Ukrajnában – 2. rész Bartalos

Odessza (Одеса)

A csapi állomáson bent állt az a bizonyos vonat.

Előző utunk során is nagy pillanat volt ez, de úgy tűnik, másodjára sem vesztett a varázsából. Jellegzetes kék színű külső, a szovjet időket megidéző belső tér. Harmadosz­ tályú hálókocsiba (plackart) váltottunk jegyet, ennek ára a Csap-Odessza viszonylatra mindössze 160 hrivnyába került, ami átszámítva kb. 1700 Ft, ez az árszint jellemző egyébként a vasútra egész Ukrajnában. Mivel éjsza­kai vonattal mentünk, túl sok időt sem veszítettünk, hiszen a 18 órás, 1000 km hosszú út során 9-10 órányi alvásra is lehetőségünk adódott.

Maga az út elég szürreális hangulatú volt, a harmadosztályú hálókocsiban lényegében egy légtérben alhattunk 50 utastársunkkal, csupán kisebb elválasztó falak voltak a kocsit átszelő gyalogos folyosó mentén elhelyezkedő, jellemzően hatosával csoportosított fekhelyek között. Két ágy (egy lent, egy pedig fent) a menetiránnyal párhuzamosan, további két-két ágy pedig arra merőlegesen helyezkedik el. Az alsó fekhelyek nappali üzemmódban nyilván ülőhelyként szolgáltak, illetve éjszakára az alsó fekhelyek alá, lényegében az „ágyneműtartóba” tehettük csomagjainkat, amelyeket így biztonságban tudhattunk. Az alapellátás tartalmazta a tiszta ágyneműt és törölközőt, továbbá egy teát. Jellegzetessége az ukrán hálókocsiknak, hogy mindegyikben található szamovár, ahonnan ingyen forró vízhez juthatnak az utasok, ennek megfelelően célszerű smacklevessel, illetve egy kisebb edény+kanál kombóval útra kelni. A villanyoltás rendszerint este 11 órakor van, ezt követően reggelig csak néhány halvány fényforrás segít az éjszaka fel-, illetve leszálló utasoknak. Annak sem kell aggódnia, aki esetleg hajnali 3-kor ér a célállomására, mivel a kocsikísérők felszálláskor begyűjtik a menetjegyeket, és a fekhely száma alapján megkeresik az illetőt, ha a szerelvény megérkezett. Éjfél körül sikerült is álomba merülni, egy kiadós alvást követően pedig reggel 10-kor felébredni. Éjszaka csupán a rázósabb pályaszakaszokon riadtunk fel rövid időre, de a gyakorlott éjszakai vonatozókat jellemzően ez sem zavarja. A reggeli ébredést szamovárral főzött smackleves, majd kényelmes, tovább fetrengős, még 4 órás utazás követte. Vicces volt, ugyanakkor hamar hozzá lehetett szokni, hogy az egymás közötti magyar nyelvű beszélgetést rajtunk kívül senki sem érti. Délután fél 3 körül pedig meg is érkeztünk a Fekete-tenger partján fekvő Odesszába. Noha egy milliós városról van szó, meglepő volt a levegő tisztasága, illetve a kellemes hangulata. Szállásunk nem messze volt az állomástól, ezt hamar elfoglaltuk, majd indulhatott a város felfedezése.

Egy közeli kajáldában saurmát ettünk, ahogy észrevettem, ennek hasonló kultúrája van Ukrajnában, mint itthon a gyrosnak. Hasonlít is rá, azonban ez szigorúan csirkemellből készül, illetve jellemzően nem pitában adják, hanem „palacsintában”, mint a dürümöt, no meg a zöldségek sem ugyanazok. Ami plusz extra, hogy miután összetekerik, egy szendvicssütőben össze is sütik a kész saurmát, így ropogós tésztát kapunk. Járt mellé szósz is, ebből paradicsomos, illetve kapros is választható.

Tekintve, hogy a mobiltelefonos roaming díjak borzasztó drágák Ukrajnában, úgy döntöttünk, hogy inkább egy helyi mobilszolgáltatónál vásárolunk SIM kártyát.

Meglepő volt, hogy mindössze 105 hrivnyát (~1150 Ft) kellett fizetni, cserébe a szolgáltató telefonszámait (tehát egymást is) ingyen hívtuk, illetve végtelen internetünk volt. Mint kiderült, ez egy hónapig érvényes, további 150 hrivnyáért pedig havonta megújítható. Odesszában nem hagytuk ki a piacot, ahol a halsonkától kezdve a kamu Adidas melegítőig minden megtalálható, sikerült is beszereznem két napszemüveget, amelyekből az egyik ráadásul polaroid, mindezt persze az itthoni árak töredékéért. A tengerpartra fél óra gyaloglással könnyen el lehetett jutni, útközben pedig az aranyló tetejű hagymakupolás templomokat csodáltuk meg. Lehet persze tömegközlekedni is, amelynek itt sajátos rendszere van – felszálláskor nem kell jegyet lyukasztani, hanem leszálláskor az első ajtónál kell kifizetni az utat, ez Odesszában 3 hrivnya, tehát összesen 33 Ft. A tenger vize pedig mélykék, tehát elég sötét színű, így nem véletlen a fekete elnevezés. A fehér homokos parton hesszelve lehetett sörözgetni, illetve egy helyi különlegességet is kipróbáltunk, ez pedig a kvasz (квас). A cseh/szlovák Kofola után szerintem ez szintén egy kitűnő frissítő, egyébként erjesztett gabonaitalról van szó, enyhén sörös beütéssel.

Van belőle világos, barna, szűretlen, így pedig még inkább párhuzam vonható a sörrel.

Vacsorára kipróbáltunk egy errefelé elterjedt étteremláncot, ez a Puzata Hata (Пузата Хата), kínálatában pedig megtalálható egy helyi leves, amely az okroska (окрошка) névre hallgat. Fő jellemzője, hogy hidegen fogyasztják, alapvetően uborkaleves, azonban a kapros fűszerezés is erőteljesen érezhető. Esti városnéző sétánk során meglátogattuk az odesszai kikötőt, itt található a Patyomkin-lépcső, vele párhuzamosan egy, a budavárira erősen hasonlító sikló, amelyet a tömegközlekedésen már megszokott 3 hrivnyáért vehettünk igénybe. A szállásunkra lényegében csak aludni mentünk vissza, másnap reggel ki is jelentkeztünk, majd első utunk az állomáson található csomagmegőrzőbe vezetett, ahol 30 hrivnyáért a

kora esti vonatunkig, tehát egész napra otthagyhattuk csomagjainkat – és meglepő módon az egyik ott dolgozó fiatal srác még magyarul is tudott. A nap hamar elment tengerpartozással, iszogatással, kajálással, majd este fél 7-kor már zakatoltunk is tovább Harkovba, szintén harmadosztályú hálókocsiban, ezúttal „csak” 760 km hos�szan. Indulás előtt persze bevásároltunk vacsorának valót, illetve látva az ukrán cigerattaárakat, 2 doboz erejéig még nemdohányosként is sikerült elcsábulni.

Harkov (Харків)

Odessza és Harkov között félúton, hajnali 3 körül felébredtem, arra azonban nem emlékszem, hogy miért.

Ezt persze nem is bántam, mert a vonat két perc múlva ért a Dnyeper-hídhoz, erre pedig amúgy is kíváncsi voltam. A Dnyeper a Dunánál kétszer, bizonyos szakaszokon még többször szélesebb folyam, így nyilván izgatott voltam egy rajta átívelő vashídon való vonatozás során.

Nem sokkal később vissza is aludtam, és már Harkovba érve keltettek a többiek. Gyorsan összeszedtük magunkat, majd irány az állomás csomagmegőrzője – erre szükség is volt, hiszen ugyanezen a napon este terveztünk továbbutazni. Az ott dolgozó úr – hallva, hogy külföldiek vagyunk – nekünk szegezte a kérdést, hogy „Football?”, amit mi ekkor még nem is tudtunk hova tenni, így csak a fejünket ráztuk. Kiérve az állomásról meg is látogattuk az első pékséget valami kis reggeli és kávé céljából, majd ott lettünk figyelmesek a plakátra, amelyik az aznap este esedékes labdarúgó-mérkőzést reklámozta. Bár nem vagyunk focirajongók, nem akartuk elhinni, hogy pont beletrafáltunk egy ilyenbe. Sahtar vs.

Hoffenheim, aznap este, itt, a kelet-ukrajnai Harkovban, ráadásul a Hoffenheimben egy magyar játékossal. Rögtön meg is néztük, hogy mennyibe kerülne a belépőjegy,

majd miután láttuk, hogy 120 hrivnyába, azaz kb. 1300 Ft-ba fáj, rögtön tudtuk, hogy ott a helyünk.

Reggeli után szerettünk volna rögtön elmetrózni a stadionhoz, hogy az ottani jegypénztárból vegyünk belépőt, no meg hogy életünkben először kipróbáljuk az ukrajnai metróvonalakat. Az Alkotmány téri (Майдан Конституції) állomáson le is mentünk a föld alá, majd a jegyautomatáknál állva konstatáltuk, hogy a metrózás némileg másképp működik errefelé… 5 hrivnyáért ad az automata egy kis blokkot, amelyen egy vonalkód található, ezt kell beolvastatni a forgókapuknál, a beolvasó készülék pedig be is nyeli, így az utas időlimit nélkül tartózkodhat lent. De a meglepő leginkább az volt, hogy a forgókapuknál álló rendőrök – hallva, hogy egymással nem ukránul beszélünk – rögtön kérték az útlevelünket, majd azonnal az állomáson lévő őrszobához invitáltak.

Itt egyenként behívtak minket, majd teljes átvizsgálás következett, még a mobilom hátlapját is leszedették. Közös nyelv persze nem volt, ők mondták ukránul, én próbálkoztam angolul, hogy sorry, de nem értem. Néhány szót azért megértettünk egymás (test)beszédéből, így az jött le, hogy szerettek volna megbizonyosodni arról, hogy nincs nálunk semmiféle illegális dolog, illetve a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusok, no meg az este esedékes mérkőzés miatt is elég elővigyázatosak. Átkutatva mindannyiunkat, végül barátságos mosollyal és kézfogással, no meg a „good tourists, enjoy Ukraine, beautiful” szavakkal búcsúztak tőlünk. Félnivalónk nyilván nem volt, de azért érthető, ha az ember nem érzi magát túl komfortosan egy поліція feliratú helyiségben két ukrán rendőrrel ös�szezárva. A metrókocsik egyébként nagyon hasonlítottak a Budapesten nemrég kifuttatott, ill. felújított kék szerelvényekre, no meg az állomások atmoszférája sem volt teljesen idegen.

A stadionnál megvettük az esti belépőket, majd indultunk is vissza a belváros felé. Harkovnak nagyon szép parkjai, illetve monumentális terei vannak, ezek között barangolva rengeteg időt el lehetett ütni. Találtunk egy több kilométer hosszú, gyorsforgalmi utak és kiserdők fölött közlekedő libegőt is, ezt nyilván nem hagytuk ki, hiszen gyönyörű kilátás nyílt a külső kerületekre, noha azok javarészt brutális méretű paneldzsungelek voltak.

Persze ennek is megvolt a maga hangulata, miközben egyre inkább rá voltunk pörögve az esti mérkőzésre. A meccs előtt másfél órával már a helyszínen is voltunk, a stadion összhatása a körülötte lévő 15 emeletes panelházakkal sokat dobott az élményen. A sör odabent sem volt drága, és pozitívan csalódtunk a közönségben is. Noha a szomszédos szektorban ültek az ultrák, a hangerőt leszámítva teljesen kulturáltan szurkoltak, a mi szektorunkban pedig sokan voltak fiatal srácok, vagy akár egész családok, szülők, nagyszülők kisgyerekekkel.

Sajnos a mérkőzést nem láthattuk teljes egészében, mivel az első félidő után le kellett lépnünk az esti vonatra. Az állomásra való eljutást még kalandosabbá tette, hogy a stadionnál lévő metrómegálló áramszünet miatt üzemen kívül volt, így egy megállót futva tettünk meg, ahol már fel tudtunk szállni. A kijevi vonatútra a legalacsonyabb elérhető komfortfokozat a másodosztály volt, ez kb. másfélszeresébe került a harmadosztálynak, utóbbihoz szokva azonban elég erősen luxus hatást keltett.

Egyrészt különálló, légkondicionált, négyfős fülkéről van szó, az ágyak mellett olvasólámpa, hálózati áramforrás, illetve egy kis lámpa is volt, amelyik jelezte, hogy a kocsiban található WC foglalt-e. Ezúttal 490 km út várt ránk, ami indulástól érkezésig 8 órát jelentett, így alvásra érdemben 6 óra juthatott. Elaludni persze az egész napos jövés-menés után, no meg az eddigiek után fényűzőnek ható fülkében nem volt nehéz.

Kijev (Київ)

Kora reggel értünk Kijevbe, a nap alig kelt fel, de máris hatalmas volt a nyüzsgés – persze, mit is várhatnánk egy közel hárommilliós lakosságú várostól. A korábban már említett Puzata Hatában reggeliztünk, majd a metró felé orientálódtunk, a cél pedig a város közepén, a Dnyeper által körbefolyt sziget, illetve az itt kialakított szabadstrand volt. A kijevi metró nagyban hasonlított a harkovihoz, bár a jegyvásárlás itt némileg másként működött. Egyrészt itt 8 hrivnya volt egy út, azonban a pénztárnál, illetve az automatánál nem blokkot, hanem egy kis műanyag zsetont kaptunk, amelyet a forgókapuknál bedobva nyertünk bebocsátást a mozgólépcsőkhöz. A legtöbb állomáson lehetőség volt azonban arra is, hogy a forgókapuknál érintős bankkártyával fizessünk, így az ugyanúgy átengedett, ezt a megoldást egyébként véleményem szerint a budapesti tömegközlekedésben is igazán alkalmazhatnák. Kijevben szerencsére a rendőrségi

átvizsgálás nem egy bevett gyakorlat, így ezzel a jelenséggel itt nem kellett számolnunk. A metrón tapasztalható tömeg kb. háromszorosa a Budapesten lévőnek, hiába, hogy nagyjából félperces követési távolsággal közlekednek a szerelvények.

Nagy nehezen sikerült felférni egyik kocsiba, majd azzal a Hidroparkig utazni. A Dnyeper partján persze a délelőtti órákban nem volt tömeg, csak szép lassan kezdtek szállingózni az emberek. A víz kellemesen hűvös volt, az idő egyre melegedett, a szállás elfoglalásáig viszont sok időnk volt még, így meglátogattuk a Holodomor-emlékművet, illetve az alatta található múzeumot.

Ez utóbbi ukrán nyelvű volt, azonban egy kedves, 50 év körüli férfi készségesen fordított nekünk angolra. Innen pedig egyenesen a Pecserszka Lavrához, azaz a kijevi ortodox kolostorhoz érkeztünk, ahol szintén körülnéztünk, illetve az egyik toronyból a Dnyeper-parti teljes kijevi panorámát is megcsodálhattuk.

Ezt követően busszal mentünk a szállásunkra, aminek átvétele egy elég vicces szituáció volt, mivel a tulajokkal semmilyen közös nyelvet nem beszéltünk… Jobb híján maradt a kézzel-lábbal mutogatás, illetve a nem túl megbízható Google Fordítóval szerencsétlenkedés.

Persze végül minden simán ment, meglepő módon kauciót sem kértek a lakásra. Rövid pihenőt követően aztán gőzerővel indulhatott a város felfedezése. Találtunk egy kiváló saurmázót nem messze a szállástól, közvetlenül a metrómegálló mellett, majd metróra szállva indultunk a belvárosba. Ismét bebizonyosodott, hogy a spontán dolgok működnek a legjobban, mivel a Google segítségével kikeresett „jó kocsma” ugyan kellemes hangulatú volt, de a 80 hrivnyás sörárakkal nem igazán motiváltak arra, hogy sokáig ott maradjunk. Így inkább a random sétálgatós sörözés mellett döntöttünk – vettünk egy 2 literes műanyagpalackos sörrakétát, majd hagytuk, hogy teljesen véletlenszerűen alakuljon a barangolás. Meglepő módon egy rendkívül fess környékre értünk ki, elsőre a prágai utcák ugrottak be róla, de akár valamelyik nyugat-európai országban is járhattunk volna. Fontos hozzátennem, hogy Kijevre, de összességében egész Ukrajnára jellemző az, hogy bár láthatóan szerényebb körülmények között élnek az emberek, a rendezettségre, takarosságra igenis odafigyelnek. Nem sokkal később konstatáltuk, hogy nem kell már sokat sétálnunk ahhoz, hogy elérjük Kijev, és lényegében Ukrajna főterét – a Függetlenség tere, azaz Майдан Незалежност, röviden csak „Majdan” a központban helyezkedik el, gyönyörű emlékművek és épületek veszik körbe, található itt zenélő szökőkút is. Egy földgömböt tartó szobor talapzatán cirill betűkkel volt kiírva az összes nagyobb város, főváros neve, illetve a távolságuk kilométerben. Szerencsére ekkorra már sikerült megszokni, vagy legalábbis megtanulni kiolvasni a cirill ábécét, így nem volt nehéz megtalálni a Будапешт feliratot.

A tér melletti egyik mellékutcába elindulva aztán máris találtunk egy szimpatikus sörözőt. Noha 50 hrivnya volt a sör, a kiszolgálás és a hely atmoszférája bőven megért ennyit, ráadásul itt sikerült szóba elegyedni egy kb. nyolcfős, ukrán csajokból álló társasággal. Pozitív csalódás volt, hogy egyrészt nagyon jól beszéltek angolul, mindemellett rendkívül nyitottak és érdeklődőek voltak. Kérdezték, hogy honnan jöttünk – mi inkább rájuk bíztuk, hogy találják ki. Kérték, hogy beszéljünk a saját nyelvünkön, hátha az segít nekik, de így is 5 percükbe telt, mire rájöttek. Pedig még mondtuk is, hogy szomszédos ország vagyunk. Mint kiderült, egyetemisták, ráadásul a háborús keleti megyékből érkeztek, de ezt a dolgot inkább nem firtattuk. Kellően jó hangulatú állapotban végül együtt metróztunk velük hazafelé, pár szót tanítottak is ukránul, szerény tudásunk azonban az alkohollal együtt illant el másnapra.

Reggel saurmával és kávéval kezdtük a napot, majd kitűztük célul a „kijevi Gellért-hegy” megmászását. A szállástól gyalog sem volt messze a Motherland Monument, amely a Dnyeper partján lévő erdős „hegy” tetején emelkedett a magasba. Alatta pedig egy kiállítást tekintettünk meg, amely bemutatta Ukrajna elmúlt 100 évének, illetve jelenkorának történelmét. A fő téma a világháború volt, illetve egy külön termet a jelenleg is zajló orosz-ukrán konfliktusok bemutatására szántak. Külön megdöbbentő volt látni, hogy immár 4 éve változatlan a helyzet, kvázi állóháború alakult ki a fegyveres harcok sújtotta megyék határánál. Innen pedig ismét a város sűrűjébe vezetett utunk, többet között egy tradicionális ukrán étterembe, ahol még magyar nyelvű étlappal is megleptek minket.

Estére pedig immár vodkával szerelkeztünk fel, a szálláson való alapozást követően már a belvárosba tartó metróúton sikerült helyi arcokkal összehaverkodnunk. Ukrán nyelvlecke, Google fordítózás, illetve indokolatlan helyekről előkerülő újabb üveg vodkák segítettek elveszni a kijevi éjszakában. Hajnali 4-kor aztán taxival sikerült csak hazajutnunk, a budapesti árakhoz képest meglepően olcsón.

Az utolsó fél napunk végül hátizsákos városnézéssel, illetve az itthoniaknak szánt ajándékok begyűjtésével telt.

A kijevi pályaudvarról délután fél 5-kor gördült ki a magyar határig közlekedő vonat, ahol még 920 km hos�szan, immáron utunkon utoljára élvezhettük a harmadosztályú hálókocsik hangulatát. Ukrán idő szerint reggel 9-kor már Csapon is voltunk, és bár a határon való átkelés ezúttal kicsit körülményesebbnek bizonyult, az időzóna-váltással nyertünk egy órát. Külön vicces volt, amikor a csapi határátkelőnél sorban állva egy srác szólított meg minket a kérdéssel, hogy „Ti BME-sek vagytok?” – mint kiderült, a kolléga is végzős mesterszakos, ráadásul helyi kárpátaljai arc, végül csatlakozott is hozzánk egészen Budapestig. Közben sikerült lekésni a záhonyi csatlakozást, így Záhonyban is sétálgattunk egy órát, majd IC-vel utazva végül a zuglói állomáson leszállva szívhattunk bele ismét a pesti levegőbe.

Tanulságok

Az egyhetes út egyik nem meglepő tanulsága volt, hogy nagyvárosokra egyszerűen nem elég 1-2 nap. Odes�szába, Harkovba és Kijevbe is belekóstoltunk kicsit, de igazán egyiket sem tettük magunkévá. Különösen Kijev az a hely, ahová legalább 4-5 éjszakára érdemes menni, így biztos, hogy a közeljövőben vissza fogunk térni.

További tanulság, hogy hosszú utakon rengeteg időt meg lehet spórolni éjszakai vonatozással. Maga az utazás pár óra múltán amúgy is kissé kényelmetlen és unalmas lesz, azonban tiszta ágyneműben fekve, vízszintes helyzetben, a vasút zakatolásától álomba ringatva máris kellemesebben telik az idő. És bár magától értetődőnek tűnhetne, sokaknak mégsem az: Ukrajna nem egy veszélyes hely.

Nyilván nem mentünk háborús övezetbe, de az emberek alapvetően kedvesek, nyitottak, aranyosak. Senkivel nem volt semmiféle atrocitás, az átlag ukránra jellemző idegennyelvtudás hiánya pedig inkább eredményezett vicces, semmint kellemetlen helyzeteket. Ráadásul minden ilyen utazás tovább motivál arra, hogy legalább egy szláv nyelvet megtanuljak. Az országról az eddigi, amúgy is szimpatikus képet még tovább fokozta ez az egyhetes utazás, és biztos vagyok benne, hogy jó pár „УКРАЇНА” pecsétet szeretnék még gyűjteni az útlevelembe.

Teszteltük

– Közösségi villanyautózás Budapesten

Egy kellemes péntek délutánon – kifogyva a rágcsálnivalóból – kimozdulni kényszerültünk albérletünk kényelméből. Lustaságunk eredményeképp felvetődött a gondolat, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk a percdíjas elektromos autókat a BKV helyett? Budapesten, ha autómegosztó szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, akkor erre két lehetőségünk van, közülük a GreenGo szolgáltatását próbáltuk ki.

Zsófi & Márk

A két nagy szolgáltató fővárosunkban a MOL Limo és a GreenGo. Csak egy regisztrációra és mobilinternetre van szükségünk, na meg persze legalább egy éve érvényes jogsira. Mindkét esetben mobil applikáción keresztül tudjuk intézni a regisztrációt, amiért egy egyszeri költséget számol fel a cég (Limo: 5900 Ft, GreenGo: 4900 Ft). Szerencsénkre egy akció keretein belül ingyenesen tudtunk regisztrálni a GreenGo-ra, ezért is esett rá a választásunk.

Az adatok és a jogosítványunkról készült képek feltöltése után kész is a regisztrációnk, amit néhány napon belül – az adatok ellenőrzése után – aktiválnak. Nekünk nem volt ennyi időnk, ezért az ügyfélszolgálatos hölgy ajánlására befáradtunk az irodába, ahol aktiválta a fiókunkat és a személyes megjelenés miatt 30 perc bónuszt is kaptunk, amit 3 hónapon belül tudunk felhasználni. (Ha a regisztrációt követően 14 napon belül megjelensz az irodában, akkor jár.) Ajándékként pedig elhozhattunk a cég logójával ellátott esernyőt és egy kisautót is. Az applikációban láthatjuk, hogy a szabad autók hol parkolnak, mekkora a töltöttségük és mennyi kilométert tudunk még vele megtenni.

Természetesen az irodában első kérdésünk az volt, hogy mikortól tudunk bérelni. Nagy örömünkre közölték, hogy azonnal, amint kimegyünk az ajtón, így kutyagolás helyett rögtön foglaltunk is egyet.

Autó indítása

A kiszemelt autóhoz érve azt az applikációval tudjuk kinyitni. Azért, hogy biztosítsuk magunkat, hogy nem mi okoztunk egy adott kárt az autón, átnézzük annak külső és belső állapotát. Nagyobb hiba esetén pedig jelezhetjük azt fényképek készítése mellett. Nem olyan macera a dolog, mint gondoljuk, nem kell minden egyes kis karcot vizsgálnunk, de ha azt tapasztaljuk, hogy ki van hasítva az üléshuzat, vagy össze van törve a lökhárító, akkor azt mindenképp fényképezni kell. (Ez a pontja kicsit bonyolultabb, mint a konkurens MOL Limo-nak, cserébe ugyanakkor jobban védettek is vagyunk, hiszen ha sérülésmentesen leteszi az első bérlő az autót, és mégis meg van karcolva, mikor a második felveszi, akkor a fotók miatt látható, hogy nem a bérlők a hibásak, hanem

az autót valaki megrongálta.) Az állapot véleményezése után a kesztyűtartóban találjuk a kulcsot, melyet behelyezve első kattanásig kell tekernünk. Ezután a kézifék alatt található panelen kell beírnunk az 5 jegyű kódunkat, amit regisztrációkor választottunk, utána a kulcsot tovább fordítjuk, és ezután már indulhatunk is. A GreenGo-nak az egész autóflottája elektromos, így szokatlan lehet azoknak, akik ritkán vagy még nem vezettek automata váltós járművet. A bérlés az autó kinyitásától indul, ekkortól ketyeg a 80 Ft/perces ár, ha alkalmi használók vagyunk. Lehetőségünk van havidíjas szolgáltatást is igénybe venni, amelyért 990 Ft-ot kell fizetnünk havonta. Cserébe 65 Ft/percért utazhatunk és 15 Ft/ percért parkolhatunk, ami alkalmi használóként 20 Ft / perc lenne. Elsőre ugyan kicsit soknak tűnik ez a percdíj, azonban, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a kisautó alapára több mint 8,5 millió Ft, nem kell parkolásért, üzemanyagért, karbantartásért fizetnünk, akkor már egész barátinak tűnik.

Lehetőségünk van lefoglalni egy autót, nehogy éppen akkor vigye el valaki, amikor odaértünk. Ezt az applikáción keresztül tehetjük meg. Onnantól 30 percig csak mi tudjuk kibérelni az adott autót, ez nem kerül költségbe. Személy szerint ezt praktikusnak tartom akkor is, ha egy rövid bevásárlást akarunk megejteni, vagy csak beugrunk valahova. Ilyenkor nem érdemes parkoltatni az autót (kulccsal zárod be és nálad marad, így 20 Ft/perc a díja), hanem lezárod a bérlést, majd lefoglalod 30 percre, visszaérve újraindítod a bérlést, és máris megspóroltál 600 Ft-ot, (ha 30 percet parkolnál), ráadásul senki nem tudja elvinni a kocsit, ha időben visszaérsz. A parkolási díjakkal sem kell foglalkoznod, mivel az e-autók ingyenesen parkolhatnak bárhol a magán parkolóhelyeket kivéve, azonban figyelned kell arra, hogy mind a MOL Limo, mind a GreenGo autókat Budapestnek csak adott területén lehet leparkoltatni, amit jelez az applikáción lévő térkép. Természetesen a külvárosba is elvezetheted, vagy Pest megyében bárhova, mivel az autók rendelkeznek megyei matricával, de a bérlés lezárását csak az adott területen belül tudod megtenni.

Az autók töltése sem a te feladatod, van erre egy külön csapat, akik elviszik feltölteni az autókat, de legalább 10%-os töltöttséggel kell letenned a járművet. Használat előtt és után lehetőséged van képeket készíteni a jármű külsejéről és belsejéről is, ezáltal megvédheted magad, ha valamilyen sérülés lesz a kocsin és azt nem te csináltad. A GreenGo számos kedvezménnyel és aprósággal kedveskedik a felhasználóknak. Rendszeresen vannak menetdíjcsökkentő kuponok, amikkel általában 50%-kal olcsóbban utazhatunk. Vagy elrejtenek egy-egy meglepetést az autókban, pl. koncertjegyeket, esernyőket.

Meghívhatunk más embereket is, és ha a mi linkünkkel regisztrálnak, akkor mi kapunk 15 perc, a meghívott pedig 30 perc bónuszt, így akár 1 óra ingyen vezetést is kaphatunk, ha meghívtak és utána megjelentünk 14 napon belül az irodában.

Milyen maga az autó?

Beszéljünk egy kicsit a közlekedőedényről is. A GreenGo flottájában csak VW E-Up van. Egy töltéssel 110 km-t lehet megtenni környezettudatos vezetés mellett. Azonban rögtön felmérve a helyzetet, hogy percdíjas az autó, ez nem áll érdekünkben. Menettulajdonságait tekintve nincs vele semmi gond. 80 LE teljesítményű elektromos motorja városi használatra teljesen elegendő. Álló helyzetből 100 km/h-ra 12,4 s alatt gyorsul. Gázreakciója számunkra kicsit elmaradt a tesztben említett „azonnali” ugrástól, belső égésűek közül is sokan tudnak hasonlót produkálni.

A végsebesség 135 km/h-ban van korlátozva, képes lenne többre érzet alapján, de az már nagyon a hatótáv rovására menne. Induláskor folyamatosan villog a kipörgésgátló, kanyarban pedig 20km/h alatt hosszan elforgatja az ívbelső kereket. Viselkedése kiszámítható, eléggé alulkormányzott, meglepően tolja az orrát kifelé a kanyarból. Ennek fő oka valószínűleg az ülések alatt elhelyezett 230 kg tömegű akkumulátor pakk. A parkolás gyerekjáték vele, olyan helyekre álltam be és ki vele, ahova középkategóriás autók fizikailag nem férnek be.

Mire is lehet jó?

Kicsit eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen módon tudnánk vele hasznot hajtani. Vonóhorog ugyan nincs rajtuk, de ettől függetlenül is sok minden eszembe jutott.

Hasznosnak mondható városi használatra (elmenni valahová és bárhol lerakni, így mentesülve a borsos parkolási árak alól). Kiszámoltuk továbbá, hogy ha három személy utazik egyszerre, akkor olcsóbb, mintha vonaljegyet veszünk, és sokkal kényelmesebb.

Továbbá ferdehátú kivitelről lévén szó, kimondottan jól rakodható a csomagtere. Csomagtartója ugyan szinte nincsen, ezt bizonyítja, hogy nagyjából 5 szatyornyi dolgot sem tud befogadni, viszont dönthetők a hátsó ülései. Kimondottan hasznos lehet, hogyha valami nagyobb dolgot kell hazavinni, ami nehéz is, mivel akár egy hűtőszekrény vagy mosógép is simán befér hátra. Így ha valamit szállítani kell, nem kell drága fuvart fizetni, vagy cipekedni a villamoson, hanem egyszerűen haza tudjuk vele vinni dolgaink. Erre úgy tűnik, hogy nem csak mi jöttünk rá, mivel minden negyedik bérlésemnél azt tapasztaljuk, hogy le van hajtva a hátsó üléssor.

Mi van, ha valami baj van?

Rögtön felvetül a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha valami balul üt ki, például nem tudjuk lezárni az autót vagy le­fagy az alkalmazás?

Mi is hasonló aggodalmakkal álltunk szemben első utazásunk előtt. Miután felhívtuk őket először, bizonyítást nyert, hogy ugyanolyan felhasználóbarát a közösségük, mint ahogyan Facebook-csoportokban olvasható. Bármi probléma adódik, bizalommal fordulhattok hozzájuk, kedvesek, türelmesek, és megnyugtatnak, hogy nem lesz gond.

Ha nem sikerül valami miatt lezárnod az autót, ők megpróbálnak távolról segíteni. Ha ez sem megy, akkor küldenek szervizes kollégát, és természetesen a vevőt minden esetben kármentesítik. Hallottunk olyan egyedi esetekről (és sajnos magunk is megtapasztaltuk), hogy a kulcsot a kesztyűtartóba helyezve azt nem érzékelte az autó, ezért nem sikerült a lezárás. Saját esetünkkor egyszer érzékelte a kulcsot, aztán pedig nem, így nem tudtam a bérlést lezárni. Kimentek, átvették a kulcsot, és nem vizsgálgatták, hogy a felhasználó ügyetlensége, vagy tényleges hiba állt mögötte, megoldották a helyzetet. Jóváírták az utazást, így nem ért kár. A mai világban, ahol mindenki igyekszik rákenni mindent a vevőire

és kimászni a felelősség alól, azt gondoljuk, hogy ez példaértékű, hozzáállásukkal pedig megerősítettek abban, hogy náluk tényleg a vevő kényelme a legfontosabb.

Sajnos az alkalmazás is néha-néha lefagyott, ezért nem lehetett lezárni a bérlést időben. Ekkor is kártalanítottak mindenkit, aki e-mailben jelezte, hogy pár percet veszített emiatt. Végleges megoldásként cikkírásunk napjaiban vezették be az új felhő alapú rendszert, amitől várhatóan ez a ritka jelenség teljesen el fog tűnni. Még csak egy hete kaptuk meg a frissítést, de érezhetően gyorsabb lett az alkalmazás, és a kifagyások is ritkábbak, bizakodók vagyunk, hogy a jövőben is ilyen jól fog működni.

Tapasztalatunk és mások véleményei alapján bártan ajánljuk a céget bárkinek, szolgáltatási minőségük példaértékű, kisautóikkal pedig tényleg öröm közlekedni. Autót birtokolhat bárki a segítségükkel és élvezheti annak minden előnyét a terhelő tényezők (tankolás, karbantartás, járulékos költségek, rongálástól való aggodalom) nélkül. Népszerűsítés céljából nagyjából havonta van féláras akciójuk, amikor kedvezményesen lehet autózni.

Szóval mindenki figyelje Facebook-oldalukat, és éljen a lehetőséggel, nem fogja megbánni.

MOL Limo vagy GreenGO? GreenGo

MOL Limo

Autóflotta

VW Up (csak elektromos)

VW Up (benzines, elektromos) Mercedes Benz - A osztály

Percdíj alkalmi használóknak

80 Ft/perc

VW Up - 77 Ft/perc Mercedes - 111 Ft/perc

Percdíj havidíjjal

65 Ft/perc

VW Up 66 Ft/perc Mercedes 99 Ft/perc

Várakozási díj

20 Ft/perc (havidíjjal 15 Ft/perc)

15 Ft/perc

Regisztrációs díj

4900 Ft (levezethető)

5900 Ft

I N F O R M A T I K A · IT SECURITY · SYSTEM REPLANNING · CRISIS MANAGEMENT · 2ND & 3RD LEVEL SUPPORT · SYSTEM INTEGRATION · CONSULTANCY · DESKTOP SUPPORT · SERVICE DESK · NEARSHORING & OUTSOURCING

www.damit.eu