KÁTÉ 2011. november

Page 1


facebook.com/bterv f l av o r s . m e / b _ t e r v


Felelős kiadó: Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Főszerkesztő-helyettes:

Kedves Olvasó! Eltel egy újabb hónap, ami hozta magával a fagyos időt, kifelejtve a kellemes őszi időjárást, ami még hagyhatta volna velünk elhitetni, hogy nem tűnt el teljesen a nyár. A novemberi hónap különlegessége, hogy már érezteti velünk az év végét, de mégsem egészen. Vannak, akiknek folyamatos megmérettetésekkel telik az egyetem, de vannak, akik az időszakos megmérettetések könnyedebben vehető módját kapták éppen, persze ez is csalóka tud lenni. Személyre szabott, ki mitől lesz teljesítőképességeinek maximumán. De az Élet így is megy tovább, nem sajnál minket teendőink miatt és a természet törvényei is uralkodnak a maguk olykor kegyetlen módján. Szóval, barátokkal vagy anélkül vívjuk napi kis küzdelmeinket. Felfogás kérdése, ki hogy látja ezeket. Mostani számunkhoz kellemes időtöltést, az egyetemhez pedig sikereket és kitartás kívánunk!

Tördelők:

Olvasószerkesztők:

Cikkírók:

Szabó Klára KÁTÉ Főszerkesztő

Tartalom GHK hírek ....................................................................4 A BME új lehetőségei – Demola program ..........................5 Milyen pályakezdő mérnököt keresnek a cégek? ...............7 Nemzetközi workshop Baján a B-terv szervezésében ..........8 Rimac Concept_One .......................................................9 Pneumobil ....................................................................10 Hogyan? – A mágnesvasút .............................................12 LaTeX ...........................................................................15 Szerencse? Játék? Matek! ..............................................16 Ádám és Éva 2011 .........................................................17 Túlélő tippek a hidegszezonra .........................................18 60.000 hektoliter sör – ugyan, mi az? .............................19 Édentől Keletre - Fotórealizmus: Valóságváltozatok ...........20 Anyagok a járműgyártásban...........................................21 Zabagép – avagy hol együnk? ........................................23 Konyhagép ...................................................................24 Sorozatajánló ...............................................................25 Mert játszani a nagyok is szeretnek… .............................26 Fertőzés (Contagion) ......................................................26 Drive – Gázt! ................................................................27 ESZK – Bősi-Dunakiliti ...................................................28 EZK - Öltöztessük fel a Földet!.........................................30

Völgyesi Gábor Hoffer Dávid Szabó Klára Sipos Annamária Bozzay Melinda Faragó Dénes Hadzsi Ákos Takács Rudolf Bognár Gergely Bőle Pál Ébert Dávid Káldi Tamás Poller Gyöngyvér Sipos Annamária Barák Katalin Bőle Pál Fülöp Edina Káldi Tamás Peidl Tamás Podolyák Éva Poller Gyöngyvér Pónya Petra Rédey Zoltán Sejbenné Rieth Ágnes Szuromi Pálma † Zángó Tamás

Vendég cikkírók:

Pajger Adrienn Papp Szabolcs

Címlap: Layout:

Kruppa Gergely Földesi Bernát

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Önkormányzatának Lapja http://www.kate.hu Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. KÁTÉ-szerkesztőség 1111 Budapest Irinyi J. u. 9-11. E-mail: katepress@gmail.com Honlap: www.kate.hu Nyomda: Király Reklámiroda és Nyomda Kft.


GHK hírek Tisztújító szavazás eredménye A 2011-es hallgatói képviselő választás eredménye: Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

Jelölt Kulcsár Bence Károly Dóra Czinkóczki Krisztián Farkas Patrik Antal Laura Csenge Völgyesi Gábor Molnár Szabina Forró Dóra Szabó Balázs Gonda Norbert Rácz Virág Berta Katalin Vígh Miklós Bozzay Melinda Pfeiffer Norbert Perjési Péter Majláth Máté Pásztor Tamás Szipka Károly Gali István Márk Kun Levente Alex Somogyi József Kiss András Kerényi Áron Kapu Tibor Tóth Balázs Kurucz Zoltán Pölczmann Tibor

Szavazat 898 860 844 775 762 744 721 706 640 628 574 561 538 457 437 436 433 420 417 384 378 372 357 325 308 301 280 246

A GHK szavazati jogú tagjaként az első 15 legtöbb szavazatot kapott hallgató jutott be. 2011. október 4-én a GHK alakuló ülésén megválasztotta vezetőit, póttagjait, bizottsági vezetőit és egyéb posztjainak felelősét, melynek eredménye: Elnök Alelnök EHK delegáltak Póttagok

Gazdasági Bizottság vezetője Kollégiumi Bizottság vezetője Ösztöndíj Bizottság vezetője PR Bizottság vezetője Rendezvény Bizottság vezetője Szociális Bizottság vezetője Tanulmányi és Oktatási Bizottság vezetője

Völgyesi Gábor Szipka Károly Czinkóczki Krisztián Farkas Patrik Kun Levente Alex Pásztor Tamás Perjési Péter Somogyi József Szipka Károly Berta Katalin Perjési Péter Vígh Miklós Pásztor Tamás Kun Levente Alex Molnár Szabina Szipka Károly

Ösztöndíjak a 2011/12 tanév első félévében

4

Tanulmányi ösztöndíj Ezen ösztöndíj képviseli a legnagyobb arányt a GHK által kezelt ösztöndíjak közül. Az első hónapok már ki is vannak utalva. Viszont a tapasztalatok alapján fontos elmondani, hogy az ösztöndíj számítása a Korrigált Kreditindex alapján történik (KKI), aminek számítása a következő: KÉPLET: ösztöndíj index x (teljesített/felvett kreditek) Kari BME A korábbi félévek tapasztalatai alapján módosítottuk a jelentkezési feltételeket, mivel a tanulmányi eredmények túl nagy súllyal szerepeltek a megszerzett pontszámokban. Ezért ettől a félévtől kezdve a tanulmányi eredmény pontot nem ér, hanem kritérium feltétel lett. Az ösztöndíj elnyeréséhez legalább 3,5 súlyozott tanulmányi átlaggal kell rendelkezni az előző félévben, valamint minimum 27 kreditet teljesíteni kellett. Ezzel biztosított, hogy a szakmai eredmények mellett a tanulmányaival is jól haladó hallgatók nyerjék el a Kari BME ösztöndíjat. Szakmai ösztöndíj A Szakmai ösztöndíj az eddigiekhez hasonlóan kerül kiosztásra; akik szakmai teljesítményük mellett nem érték el a Kari BME ösztöndíjban megszabott feltételeket, pályázhatnak, illetve automatikusan átkerülnek ebbe az ösztöndíj kategóriába. 2011/6 November

Közösségi és Sport ösztöndíj A legjelentősebb változás, hogy a közösségi tevékenység és a sporteredmények értékelése immáron két különböző ösztöndíj keretében történik, mivel úgy gondoltuk, mindkét terület fontosságát el kell ismerni egy-egy önálló ösztöndíjjal. A Közösségi ösztöndíjat a karon végzett közösségi munka elismeréseként lehet elnyerni. Az értékelés alapját a GHK alá tartózó öntevékeny körökben végzett munka, illetve egyéb, a kari közösség érdekében folytatott tevékenység jelenti. A Sport ösztöndíj értékelését a Kármán DSK-val közösen végezzük. Közéleti ösztöndíj Ez egy újfajta ösztöndíjnak nevezhető, amit korábban „karácsonyi pénzként” ismerhettél. Ne téveszd össze a Közösségi ösztöndíjjal! Arra jelentkezni kell, az előbb leírt szabályok érvényesek rá, ezzel szemben a Közéleti ösztöndíjra nem kell. Eddig a GHK Fórumon és a választáson való részvételért lehetett elnyerni. 2011-től kezdve ez a kari közéletben aktívan résztvevők jutalmazására szolgál. Többek között a BME Önkéntes napon, a HK választáson (fórumért nem jár külön pont) való részvételért, OHV kitöltéséért lehet pontot szerezni. A gólyák, mivel nekik nem tudjuk értékelni a tavaszi aktivitásukat, ezért kompenzációs pontokban részesülnek, épp úgy, mint az azon hallgatók, akik önhibájukon kívül nem tudták az OHV-t kitölteni, mivel a Neptun nem kínálta fel számukra.


Gólyabál GHK hírek már a Facebookon is! Like-old a Gépészkari Hallgatói Képviselet Facebook oldalát, ahol naprakész információkkal, hírekkel várunk Benneteket! http://www.facebook.com/ghk.bme

A 2011-es Gépész Gólyabál időpontja: 2011. november 15., kedd. (A következő nap TDK miatti szünnap.) A gólyabál helyszíne: Magyar Kultúra Alapítvány Háza (Budai várnegyed) További információkért kérdezd a Seniorokat és figyeld a GHK oldalát, a http://ghk.ktk.bme.hu-t.

GHK

A BME új lehetőségei – Demola program Október 5-én megrendezésre került a BME dísztermében a „Nyitottan az innovációra” című fórum/konferencia, aminek az egyetem vállalati kapcsolatainak erősítése adta a témáját. A fórumon intézményünk elöljárói, köztük karunk dékánja, Dr. Stépán Gábor, valamint különböző minisztériumok és kormányhivatalok képviselői beszéltek a kapcsolatépítési folyamatokról, azok eddigi eredményeiről és a további lehetőségekről.

D

r. Stépán Gábor előadásában példákkal és a gólyaszámban is megtalálható sokatmondó statisztikákkal támasztotta alá az egyetem közvetlen szerepét az iparban, valamint hogy az országban nálunk vannak a legjobb lehetőségek mind a hallgatóknak, mind a kapcsolatot kereső vállalatoknak. Elhangzott, hogy a Műegyetemen van a legversenyképesebb mérnökképzés, továbbá, hogy az egyetem homogén blokkja a városban remek lehetőségeket rejt magában: benyúlik a város szívébe, és emellett a másik végében van még hely a terjeszkedésre, új projektek kivitelezésére. Az előadók rámutattak, hogy ennek ellenére a végző mérnököknél nagy gondot jelent a gyakorlati képzés, a csapatmunka és a tapasztalatok hiánya. Másik probléma, hogy a tanszékek között igen nagy különbségek vannak kapcsolatok terén, értsd: a vállalatoktól származó bevételek nagy részét egy-két tanszék hozza. Most, hogy kiváltságos kutatóegyetem lettünk, több gyógyírt is keresnek ezekre a problémákra, a vállalati kapcsolatépítési koncepciók kidolgozása pedig már 2009-ben megkezdődött. Ezt a folyamatot három programra osztották fel: az első az Ipari Campus, amely a nagyvállalatokkal való kutatás-fejlesztés (K+F) tevékenységgel hivatott foglalkozni – ennek a projektnek a tervek szerint a V2 épület fog otthont adni, aminek átépítés utáni látványtervét be is mutatták az ülésen. A második a KKV (kis- és középvál2011/6 November

lalati) program, mely a kis- és középvállalkozások számára nyújt fejlesztési szolgáltatást. A harmadik pedig a címben említett, finnországi alapokon nyugvó DemolaBudapest (DB) program, amely elsősorban szintén a KKV szektor felé nyit. A különbség abban rejlik, hogy bár a fő célja mindhárom programnak ugyanaz (kapcsolati és elhelyezkedési lehetőségek), a DB külön hangsúlyt fektet a

hallgatók bevonására a vállalatok tevékenységeibe, még az egyetemi évek alatt. Ez segít emelni a gyakorlati képzés színvonalát, gyarapítja a hallgatók tapasztalatait és kapcsolatait, a vállalatoknak pedig friss, kreatív és olcsó munkaerőt biztosít a K+F területeken. Ráadásul ezen a programon keresztül olyan cégek léphetnek kapcsolatba az egyetemmel, akiknek erre eddig nem volt lehetőségük. A tájékoztató szerint: „DB a hallgatók friss, szaktudással ötvözött kreativitását kapcsolja össze a piac oldaláról érkező, azonosított igényekkel, és a megvalósításukhoz szükséges ipari támogatással.” A tájékoztatóban meg-

határozott koncepció szerint a program munkanyelve elsősorban az angol lenne, hozzájárulva ezzel a hallgatók nyelvi képzéséhez is. A programon belüli projektek az ipari partner által felvetett problémával indulnának. Erre a vállalatok és a tanszékek által meghatározott létszámban és kompetenciákkal lehetne jelentkezni a www.demola.hu oldalon, a jelentkezéseket pedig ugyancsak közösen bírálnák el. A munka során a vállalat szakemberei rendszeres segítséget nyújtanának a résztvevőknek, egyben ellenőrzik a projekt állapotát. Ha elégedettek az eredménnyel, egy előre meghatározott áron megvásárolhatják azt, az árból pedig a hallgatók munkadíjat kapnának. Ha nem veszik meg a fejlesztést, akkor a hasznosítási jogok az egyetemet és a hallgatókat illetnék. A hallgatók így munkájukért az egyetem felől krediteket, tárgyteljesítéseket, az ipari résztvevőktől pedig álláslehetőségeket, esetleg jövedelmet kaphatnak, a projekttémát pedig akár szakdolgozatként is hasznosíthatják. A projektekbe mind a nyolc kar hallgatói bevonhatóak lennének. Mindehhez szükség van egy közös műhelyre, ahol a cégek szakemberei, a tanszékek konzulensei és a hallgatók együtt dolgozhatnak a projekteken. Ezt a V1 épület C szárnyában alakítják ki 2011 őszén. A munkálatok hamarosan befejeződnek, ezt szintén a www.demola.hu oldalon tudjátok nyomon követni.

Sztadi

5


6 2011/6 November


Milyen pályakezdő mérnököt keresnek a cégek? Nyilatkozó: Nagy Anikó, Bosch csoport országos humán erőforrás igazgató Kedves Gépészek! A 2011/3-as számunkban megjelent „Milyen a jó pályakezdő mérnök” című cikk nagy sikerére való tekintettel egy cikksorozatot indítunk el. Hónapról hónapra felkeressük nagy, és elsősorban gépész hallgatók számára is érdekes cégek, emberi erőforrásokkal foglalkozó munkatársait, hogy mondják meg nekünk, szerintük milyen is egy jó és a cégek számára kívánatos pályakezdő mérnök? Ebben a hónapban a Bosch csoport országos humán erőforrás igazgatója, Nagy Anikó válaszolt a kérdéseinkre. KáTé - Milyen kompetenciákat keresnek egy pályakezdő mérnökben? Nagy Anikó - Olyan pályakezdő fiatalokat keressünk, akik alapos műszaki ismerettel és angol/német nyelvtudással rendelkeznek. Legyenek kreatívok és kezdeményezők, akik kellő rugalmassággal és kommunikációs rátermettséggel rendelkeznek. A mindennapi munkában számos területtel kell együttműködniük, ezért fontos, hogy igazi csapatjátékosok legyenek. KáTé - Mire érdemes figyelni az állásinterjún, és mik a leggyakoribb hibák? N.A. - A válaszokból adódó összképet értékeljük. Pozitívabb benyomást keltenek azok a jelöltek, akik a kérdésekre őszintén válaszolnak, nyitottak, kommunikatívak, mindemellett érződik rajtuk a szakmai jártasság és a megfontoltság. Egy állásinterjú során alapvetően nem sztenderd kérdésekre támaszkodunk, hanem témaköreink vannak, amelyeket igyekszünk minden esetben érinteni. Fontosnak tartjuk, hogy megismerjük a pályázók szakmai múltját, munkastílusát (konfliktuskezelés és csapatmunka), motivációs bázisát és a rövid, illetve hosszú távú karriercéljait. Ezen felül törekszünk arra, hogy a jelöltek személyiségéről is képet kapjuk, megpróbáljuk beleképzelni őket abba a pozícióba, amelyben alkalmazni szeretnénk őket. KáTé - Milyen a jó önéletrajz és motivációs levél? N.A. - Egy HR-esnek maximum 10 másodperce van egy önéletrajzra, ez alatt kell őt meggyőzni. Egy jó önéletrajz és motivációs levél átlátható, nincs tele helyesírási hibákkal, a jó életrajz

2011/6 November

strukturált, lényegre törő, és maximum két oldal hosszú. Németországban például külön önéletrajz-fotózásra mennek a jelöltek, mielőtt megírják a CV-jüket. És hogyan érkezzünk az interjúra? Ne másnaposan, ne rágózva, és az alkalomhoz illően felöltözve. Ha valaki igényesen felöltözik, akkor az azt sugallja, hogy a munkájára is igényes. A másik fontos dolog, hogy legyen felkészült, hogy mivel foglalkozik a cég, ahova jelentkezik. Legalább böngéssze át a vállalat honlapját, mielőtt eljön interjúra. KáTé - Milyen a benyomása a pályakezdő mérnökökről? Milyen tulajdonságokat, esetleges hibákat tudna kiemelni? N.A. - A nyelvismeret még mindig sarkalatos pont: angol vagy német tárgyalóképes nyelvtudás nélkül senkit sem tudunk alkalmazni. Bár a BMEsek erősebbek a nyelvekben, sajnos a magyar műszaki felsőoktatásban nem fektetnek elég hangsúlyt a nyelvoktatásra, ami óriási probléma. Másik tapasztalatunk az, hogy a jelölteknek sokszor nincs pontos elképzelésük arról, hogy mit szeretnének csinálni KáTé - Mi a véleménye a Műegyetemről kikerült hallgatókról? Van-e valamilyen hátrányuk, illetve előnyük a más iskolákban végzettekkel szemben? N.A. - Persze, minden munkaadó azt kívánja, hogy nívós helyről érkezzen a jelentkező, de önmagában az, hogy a BME-n szerezte valaki a diplomáját, még nem garancia semmire, hiszen mindenütt többfélék a diákok. Nálunk nagyon sok műegyetemista gyakornok van, mind fejlesztési, mind gyártási területen. Úgy vettem észre,

hogy bár nagyon jó elméleti tudásuk van, hiányzik a gyakorlati tapasztalatuk. Amit pedig különösen hiányolok, hogy sokuknak nincsenek céljai, csak elvárásaik. Van egy Junior Manager programunk, aminek az a célja, hogy a jövő vezetőit nevelje ki. Ide pont azokat keressük, akikben az alapvető szakmai tudáson kívül benne van az akarás, a motiváció, hogy vezető legyen, és hajlandó is megtenni az ehhez szükséges lépéseket. Lehet, hogy választható tárgyként oktatni kellene a mérnököknek olyasmiket, mint „Célorientáltság”, vagy „Problémamegoldás”, mert ezeken a területeken tapasztalunk hiányosságokat. KáTé - Fontosnak tartja-e az MSc diploma megszerzését, vagy elegendő lehet egy BSc oklevél is? N.A. - Régen volt főiskola és egyetem, ma van BSc és MSc diploma. Akkor sem volt jelentős a különbség a kettő között, és most sem az. Nem a papír a lényeg, mert így is, úgy is egy év, mire betanul nálunk egy mérnök. KáTé - Melyik nyelv(ek) ismeretét tartja a legfontosabbnak? N.A. - Az angol vagy a német aktív és tárgyalóképes nyelvtudás a Bosch csoportnál elengedhetetlen feltétele a napi munkavégzésnek. KáTé - Milyen területre keresnek mérnököket, milyen specializációk a legelőnyösebbek az Önök cégénél? N.A. - A legtöbb esetben villamosés gépész végzettségű mérnököket keresünk. Esetenként fizikusokat, matematikusokat, közlekedés mérnököket, illetve informatikusokat. Főbb területekre lebontva: hardver-, szoftver- és

7


rendszerfejlesztés, tesztelés, tervezés, szimuláció, méréstechnika, minőségbiztosítás, illetve projektirányítási profilokat keresünk. KáTé - Mit tanácsolna a mérnökhallgatóknak? Mivel emelkedhetnek ki a pályázók tömegéből, és mivel tehetnék értékesebbé megszerzett diplomájukat?

N.A.- Azokat a jelölteket preferál- a minimum elvárások teljesítése meljuk, akik egyetemi éveik alatt szorgal- lett kiemelkedjenek társaik közül, akik masak, versenyekre mennek, külföldi egyébként jövőbeli versenytársaik. ösztöndíjakon vesznek részt, és már az egyetemi évek alatt a gyakornoki programon keresztül bedolgozzák Ryz magukat hozzánk. A Bosch számos lehetőséget nyújt a diákoknak, hogy

Nemzetközi workshop Baján a B-terv szervezésében A „B-terv” egy (nem csak) terméktervezőknek szóló öntevékeny kör, mely nemrég ünnepelte első születésnapját, de máris túl vannak egy komoly szervezésen. A cikk, González Marcellel, a B-terv alapítójával és vezetőjével történt beszélgetésem alapján íródott, amikor a körről és a nagyszabású nyári workshopról váltottunk néhány szót.

A

8

B-terv formálisan a tavalyi tanév őszi szemeszterében alakult meg, és jelenleg 20 aktív taggal rendelkezik. Az egészen fiatal csoport egyből egy nagy célpontot tűzött ki magának: felmerült bennük az öltet egy nemzetközi workshop megrendezésére, mely lehetőséget adhatna a designnal foglalkozó hallgatók látásmódjának szélesítésére, és a szakmai párbeszédre a különböző nemzetek között. Az ötlet azonban magában kevés, főleg ilyen szinten, hiszen itt már komoly tőke szükséges a rendezéshez, azonban ezt a problémát sikerült áthidalni a Fiatalok lendületben program Ifjúsági csere alprogramjának pályázatán elnyert támogatásával. A pályázatban a B-terv egy külső (nem BME-s) szervezettel, a CSEKK-el fogott össze, és a két csoport együttesen leadott pályázatát a zsűri kiválasztotta, így összesen 15 000 euróval (~4,2 MFt) gazdálkodhattak, hogy megvalósítsák az elképzeléseiket. A 10 napos workshop helyszínéül Baját választották a rendezők. A döntésnek több oka is volt: egyrészt a költségek és a kísértések is csekélyebbek voltak a vidéki helyszín esetében, így zavartalanul lehetett az alkotómunkára koncentrálni, másrészt a rendezők közül akadt helyi illetékességű, így maga a szervezés is olajozottabban ment. Baja mellett azonban a fővárosban is tehettek egy körutat a vendégek, mivel első éjszaka a Martos kollégiumban kerültek elszállásolásra, a legtöbben ezt ki is használ-

2011/6 November

ták, és nagyon élvezték a budapesti városnézést. A rendezvény meghívásos rendszerű volt, ahová a magyarok mellett há-

rom európai nemzet kiválasztott hallgatói érkeztek. A workshopon végül összesen 34 ember vett részt, melyből 8 spanyol, 8 portugál, 5 angol és 14 magyar (5 CSEKK, 9 B-terv) résztvevő volt. A rendezvény igazán hallgatóbarát volt, mivel a résztvevőknek csupán az útiköltségük 30%-ával kellett beszállniuk, a többi kiadást – étkezést, szállást, felhasznált anyagokat – a rendezők állták, azonban ennek a nagylelkűségnek köszönhetően a pénznek több mint a fele el is ment az utaztatásokra. A meghívottak közül ugyan nem mindenki volt formatervező, de mindenki valamilyen szinten érintett volt a tervezésben és dizájnban, így sok

szakmai beszélgetésre és tanulásra volt lehetőség. Három fő projekt volt terítéken a bajai táborban: elsőként egy személyes tárgyat kellett készíteni egymásnak. Ennek a feladatnak az ismerkedés volt a célja, mind szokványos, mind szakmai értelemben véve. A következő projekt egy úgynevezett „Land Art” jellegű feladat volt, melynek lényege, hogy a természetben kell alkotni, reagálva a környezetre, természetes anyagokat felhasználva. Itt azzal volt egy kicsit megfűszerezve a dolog, hogy mindezt a városon belül kellett kivitelezni a természetközeli részeken, hogy így a járókelők figyelmét is megfogják az alkotások. Nagy öröm volt, hogy a bajaiak érdeklődve és barátságosan fogadták a városban tevékenykedő dizájnereket. A harmadik nagy feladat pedig „recycling design”, azaz újrahasznosított elemekből való alkotás volt. Mind közül ezt találták a résztvevők a legnagyobb kihívásnak, sokszor nehéz volt, ugyanis elvonatkoztatni a tárgy eredeti céljától és felhasználásától, mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy meglássuk mi is lehet belőle. Ebben a kategóriában a leginteraktívabb alkotás egy használt gumiabroncsokból készült játékpálya volt, melyet a workshop résztvevőin kívül a bajaiak is örömmel használtak. A találkozó hivatalos munkanyelve az angol volt, de nagyon érdekes volt, hogy a szókincs esetleges hiányosságait egyfajta alkotói kommunikációval hidalták át a résztvevők, és így végül


minden csoportban sikerült aktív, közös alkotómunkát megszervezni. A résztvevők és rendezők is egyaránt nagyon jól érezték magukat, és a portugálok már egy saját hasonló találkozó szervezésén gondolkoznak,

ahová természetesen várják vissza a magyarokat is. A B-terv sem ül azonban a babérjain, a szervezéssel kapcsolatos teendők még alig értek véget, de már a következő workshopban gondolkoznak, melynek szervezésé-

ben a nyáron megszerzett tapasztalatok már rengeteget segítenek majd. Akinek sikerült ezzel a cikkel felkelteni az érdeklődését és szívesen olvasna még információkat a B-terv workshopjáról, annak ajánlom figyelmébe a kör blogját, amely a http://b-tervcsoport.blogspot.com/ címen érhető el.

Ryz Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány (közlemény) a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért.

Rimac Concept_One Az elmúlt években egyre többször hallunk elektromos hajtású járművekről. A nagy autógyártók évek óta kísérletezgetnek velük, kereskedelmi forgalomban azonban egyelőre nem nagyon akarnak terjedni, ennek fő oka valószínűleg az akkumulátorok magas ára – és ezen a most feltűnt Rimac Automobili biztosan nem fog változtatni...

A

z elektromosság nehezen megfogható, anyagtalan, steril – a benzinnél sokkal elvontabb dolog, mégis van benne valami, ami megragadja az embert, és elgondolkodik, hogy – ha erre lehetősége van – a bömbölő V8-ast válassza, vagy a szagtalan villanyost. Így jöhetett létre a Lotus Elise karosszériába épített Tesla Roadster, ami igen impresszív adatlapjával sokak fantáziáját megmozgatta – a gyár nem tudta kielégíteni a keresletet. A huszonhárom éves, horvát Mate Rimac igen nagyot álmodott: egy ezer lóerős, elektromos szupersportkocsit, ami mellett a Tesla dodzsemszámba megy. Cége, a semmiből feltűnő Rimac Automobili ezt az álmot beteljesíteni látszik: a Frankfurt Motor Show-n bemutatták a Concept_ One prototípusát. Az osztrák Adriano Mudri tervezte szénszálas karosszériának köszönhetően az autó 1650 kg tömegűre sikerült annak ellenére, hogy egy tekintélyes, 92 kWh-s akkucsomagot is cipel magával. A kocsi igazi különlegessége a hajtáslánc: minden kerekére egy-egy, 250 kW csúcsteljesítményű, 2011/6 November

állandómágneses szinkronmotor jut, beépített teljesítményelektronikával és egy lassító hajtóművel: a motorok fordulatszáma 12 000/perc. A hatalmas teljesítmény és kis méret miatt ezek az egységek természetesen folyadékhűtést kaptak. Az akkumulátor-pakkok alacsony-

ra kerültek, és az autó egészében lettek elosztva három csoportban: egy az orrban, egy a farban és egy nagyobb középen, az ülések mögött. Maximális hatótávnak 600 km-t ad meg a gyár, ami minden bizonnyal töredékére rövidíthető megfelelő vezetési stílussal... Mivel minden kerék egymástól teljesen függetlenül hajtott, a fedélzeti számítógép a menetdinamikának megfelelően képes a kerekekre jutó nyomatékot külön-külön szabályozni, így kiváltva a differenciálművet

is – ezt „All Wheel Torque Vectoring System” névre keresztelték – s emiatt valószínűleg lenyűgöző kanyarodási képességekkel bír. Hasonlóval találkozhatunk egyébként a Honda Legendben, vagy a BMW-nél is, de ott ezt a kerekek elé szerelt, robotizált tengelykapcsolókkal oldják meg. Természetesen az elektromos hajtással itt nem a környezettudatosság, vagy az alacsony üzemeltetési költség a cél. Mate Rimac azt mondta: „Hiszek benne, hogy a villamos motor sokkal jobb gép a belsőégésű motoroknál, majdnem minden szempontból – és különösen igaz ez egy sportkocsi esetében”. Nem a levegőbe beszél: miután versenyzésre használt M3-as BMW-jének motorját megfőzte, elektromossá alakította azt. Villanyos E-M3-asát háromszor építette át, majd rájött: ha már úgysem túl sok eredeti maradt a járgányban, akkor éppenséggel sajátot is gyárthatna. A Concept_One minden szempontból hihetetlenre sikerült – s mindezt egy olyan országban, ahol nem igazán létezik autóipar. Gyári adatok szerint a csúcsteljesítmény 1088 lóerő, ami félelmetes, 3800 Nm-es maxi-

9


mális össznyomatékkal párosul, s így sportmotorokat megszégyenítően, 2,8 mp alatt lő ki állóhelyből és éri el a 100 km/h-t. A kétüléses rakéta maximális sebessége 305 km/h-ra van kor-

látozva – ezt azonban kevesen próbálhatják majd ki: csupán 88 darabot fognak gyártani, az első példányok 2013-ban érkeznek, s az árcéduláról egyelőre nincs hír.

Forrás: http://www.rimac-automobili.com/

P

Pneumobil „Amikor megfordul a széljárás, az egyik ember falat épít a szél ellen, hogy annak erejétől megvédje magát, a másik ember szélmalmot épít, hogy kiaknázza a szél erejét.” A pneumobilos csapatok tagjai bizonyára az utóbbi embertípushoz tartoznak.

A

pneumobil verseny ötlete az egri Bosch Rexroth Kft. mérnökeinek fejében született meg, és itt tartották az első rendezvényt is 2008 májusában a gyárépület előtt, amelyen 18 csapat mérte össze tudását. A vállalat célja ezzel a programmal az volt, hogy egy gyakorlati oktatást erősítő programot biztosítson a felsőoktatásban tanuló, leendő műszaki értelmiségnek, valamint egy kreatív és innovatív verseny keretében beavassa őket a pneumatika rejtelmeibe. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, hogy az évek során a csapatok száma egy-

10

már a modellen látható jármű állhasson a rajtvonalhoz. A nagy verseny minden év májusában kerül megrendezésre. A kétnapos r e n d e z v é n ye n a csapatok öt kategóriában próbálhatják ki pneumobiljaikat. Az egyik a távolsági, ahol egy feltöltött palackkal kell a lehető legmesszebbre jutni. (A 2011-es csúcs a Debreceni Széllovagok (Debreceni Egyetem) 10,5 kilométere volt). A gyorsasági megmérettetésen szintén egy palackkal kell a lehető legrövidebb idő alatt végighaladni egy 220 méteres pályaszakaszon. Ezeken kívül van re növekszik (2011-ben 35 csapat, 12 még ügyességi, ahol a pneumobilnak magyar és 4 külföldi egyetemről) és minél gyorsabban mindig egyre meghökkentőbb, jobb kell megtennie egy műszaki megoldásokkal állnak elő a pályakört, és konstjövő mérnökei. rukciós versenyszám A nevezési lap kitöltése után a is. Az ötödik kategócsapatok első feladata egy részle- riában, az úgynevetes tervdokumentáció elkészítése és zett lepufogó futambeküldése. Ha a pályázatukat elfo- ban pedig a vigaszgadják, megkaphatják a szükséges díjért indulhatnak a pneumatikai elemeket a léghajtás versenyzők. megépítéséhez. Ezt követően elkezA BME Gépészdődhet a hosszú, éjszakákba nyúló mérnöki Karának kivitelezés, hogy tavasszal Egerben csapatai a 2008-as

2011/6 November

első Rexroth Pneumobil Verseny óta minden évben képviselik egyetemünket. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre gyorsabbak, takarékosabbak és persze mindig jobb eredményeket érnek el. Évközben pedig folyamatos munkával fejlesztik, tesztelik járműveiket és más rendezvényeken is részt vesznek, mint például a nemrég megrendezett Alternatív Hajtású Járművek Versenyén, hogy 2012 májusában ismét a maximumot hozhassák ki magukból. További sok sikert és kitartást kívánunk nekik!

Kata


Műszakik Pneumobil Team Támogató tanszék: Gép- és Terméktervezés Tanszék Támogató tanár: Farkas Zsolt Csapattagok: Bolla Dániel, Geiger Dávid, Michl István, Vidovics Lajos A Műszakik Pneumobil Team 2009-ben indult először a Bosch Rexroth rendezvényén. Mivel jó szakmai kihívásnak tartották, úgy döntöttek, hogy folytatják a versenyzést. Az eredmény nem maradt el. A 2011-re elkészült harmadik “autójuk” terveivel az országos felsőoktatási StartPro Pro/ENGINEER versenyen 1. helyezést értek el. Az elkészült, minden részében egyedinek és különlegesesnek mondható jármű pedig az idei egri megmérettetésen a Legeredetibb konstrukció kategória aranyérmese lett, a dupla kereszt lengőkaros felfüggesztésének ztésének köszönhetően pedig a Legjobb Felfüggesztés díját is megszerezte. Szintén dobogós helyen végeztek a nemrég megrendezett Alternatív Hajtású Jár Járár-m ű vek versenyén, amelyről a csapattagok ezüstéremmel térhettek haza. pneumobiljának aza. A Műszakik pneumobilján ának ak különlegességei közé sorolható a felfüggesztés mellett, az erős, de mégis rendkívül kompaktt motor, a speciális pneumatikus és elektronikus vezérlés, valamint a burkolat is, amelyet et a csapat egyik tagja készített el először hungarocellből majd erre re laminált több bb rétegben kompozit anyagot, a számítógépes tervek alapján. A tagok, amigok, ami mi-kor a jövőt illetően faggattam őket elmondták, hogy a továbbiakban kban an ezt a konstrukciót szeretnék továbbfejleszteni, tesztelni, valamint minden nden lehetséges versenyen szeretnék megmérettetni magukat.

PNEUphoria Támogató tanszék: Gyártástudomány és-technológia tanszék Támogató tanár: Püspöki János Csapat Csapattagok: atta tago gok: k: A Acsád Acsády ády Tamás, Bőle Pál, Gyöngy An András, Nyitrai Attila, Pintér Gergő PNEUphoria baráti társaságból alakult. A versenykiírást a G épületben látták meg A PN PNEU EUphoria egy négyfős b mivel tanult elméletet a gyakorlatban alkalmazni, úgy döntöttek, és miv ivel el szerették ssze zerették volna az egyetemen eg első megmérettetésen 2010-ben Egerben, a távolsági kategóriában hogy ho gy jelentkeznek. Az el helyezést 5. hel elyezést értek el. Az akkori csapatból mára már csak ketten maradtak. Három új ember viszont csatlakozott hozzájuk, akikkel közösen elkészítették az új pneumobiljukat, ami a 2011-es egri rendezvényen rajthoz is állt (Gyorsapneumo pn sági kategóriában 7. helyezést értek el 35 csapatból). Az új autó különlesá gessége, hogy lineáris motorral működik és mikrokontrolleres vezérlés van gesség ge benne. A jövőben ezt a konstrukciót szeretnék továbbfejleszteni, valamint benn be időt szeretnének fordítani a tesztelésekre is. Terveik között szerepel az több idő tö 2012-es egri verseny mellett a Széchényi futam futamra 2012 20 12-es eg amra ra is benevezni.

Gyalogkakukk Támogató Tanszék: Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék Támogató tanár: Dr. Szabó Tibor, Czmerk András Csapattagok: Bűdi Lóránt, Farkas Zsolt, Himes Ádám, Nardai Gergely, gely ly,, ly Németh István, Varga Balázs A Gyalogkakukk csapatot négy kollégiumi jó barát alapította és már azz első 2008-as versenyen is képviselték egyetemünket, a konstrukció kategória a első helyével tértek haza. 2009-re teljesen új autót építettek, ezt fejlesztették tékk té tovább évről-évre. 2009-ben szintén a konstrukciós kategória első helyére méltónak ítélte a zsűri. 2010-ben elkészült a legnagyobb fejlesztés a járműben, 6 sebességes automataváltóval állt rajthoz. Sajnos ebben az évben az eső miatt elektromos hibája lett, így nem tudta elhozni a hőn áhított abszolút első helyért járó kupát. 2011-ben a csapat lelkes ifjú tagokkal bővült, és újult erővel indultak neki a Kakukk minden részletre kiterjedő precíz optimalizálásának. A kitartó munkájuknak végül meglett az eredménye. Ebben az évben lettek a Széchényi Futam Tanulmányautó kategóriájának (Ultrakönnyű kategória 0-250kg) aranyérmesei. Egy héttel ezután Egerben a Bosch Rexroth versenyén ismét megméretették magukat, ahol a Gyorsulási futam dobogójának első helyére állhattak és négy évnyi küzdelem után megkapták az év Pneumobilja díjat. Ezután szeptemberben utoljára állt rajtvonalhoz a gép az MVM Energiafutam 2.0 elnevezésű rendezvényen, a Tanulmányautó kategóriában szintén első helyezést értek el. A Gyalogkakukk különlegessége, hogy több mint 600Nm-es lineáris motor, 6 sebességes automataváltó, átfogó diagnosztikai rendszer van benne, valamint a vezető különleges elhelyezkedése következtében igen nagy a kanyarsebessége, ami meglehetősen élvezetessé teszi a vezetését. A Gyalogkakukk ugyan idén nyugdíjba vonult, de 2012-ben csapat ifjú tagjai új autót fognak tervezni és építeni, és remélik, hogy azzal is hasonló sikereket fognak elérni.

2011/6 November

11


Hogyan? – A mágnesvasút Aki gyakran repül, az tudhatja: 9/11, majd a 2006-os londoni folyadékrobbantási balhé óta a polgári repülés egyre nagyobb nyűg. Többet kell várnunk, gyakoriak a több órás késések, ráadásul egyre kevesebb dolgot vihetünk fel magunkkal a fedélzetre, miközben egyre több atrocitásnak vagyunk kitéve. De mi jelenthetne potenciális alternatívát a repülőgépekkel szemben? A legkézenfekvőbb opció a vasút. Persze ez csak szárazföldön (és a La Manche csatornán át) játszik, de a benne rejlő lehetőségeket érdemes fontolóra venni – ahogy ezt teszik is mostanában a világ minden részén – hatalmas mennyiségű embert tud szállítani energiatakarékosan, a lehető legkényelmesebb körülmények között. Gondoljunk csak bele: egy vonaton szabadon járhatunk-kelhetünk, mehetünk mosdóba, gyönyörködhetünk a tájban, akármit és akármennyit felvihetünk (persze EU-n belül), nem kell két órával előtte az állomásra érnünk, hogy háromszor átvizsgálhassák mindenünket és elvegyék a táskában felejtett bicskát amit még nagyapa vett 1960-ban. Ráadásul a pályaudvarok minden városban gyakorlatilag a centrumban vannak, így a reptérre való kiutazás költségeit is megspóroljuk. És akkor a környezetkímélő hatásairól, a biztonságról és a megbízhatóságról nem is beszéltünk. Olybá tűnik, hogy a repülőgépek egyetlen racionális előnye a szárazföldön a sebesség. Ezt az egyetlen maradék előnyt hivatott eltűntetni a mágnesvasút, vagy szakzsargonnal mondva maglev (a Magnetic Levitation, azaz Mágneses Lebegés kifejezésből). A neve közvetlenül utal a működési elvére: a szerelvényt mágneses tér lebegteti a pálya fölött, ezáltal volt-nincs gördülési

12 2011/6 November

ellenállás. Az itthon oly népszerű felsővezetéklopások is lehetetlenné válnak, mivel a vezetékek a pályában vannak. A jármű egyébként ízig-vérig mechatronikai eszköz: egyesül benne a vasútdinamika, az áramlástan, az erősáramú berendezések és a számítógépes vezérlés. A mechanikai súrlódások megszűnésével őrületes sebességeket lehet könnyűszerrel elérni: a japán JRMaglev rekordtartó 2003-as kísérlete során háromfős személyzettel 581 km/h-s sebességre gyorsítottak fel egy szerelvényt. Megdöbbentő módon ez alig több, mint a hagyományos kerekes vasút sebességrekordja: a francia TGV-vel 2007 áprilisában 574,8 km/h volt a végsebesség egy kísérlet során. A különbség az, hogy a maglev ezt nyolcadakkora távon valósította meg, miközben másfél perc alatt gyorsult fel 500-ra. Hagyományos vasútnál számolni kell még az érintkező részek erős kopásával, és biztonsági szempontból sem ajánlatos ekkora sebességgel kerekeken utasokat szállítani, hiszen a hagyományos sínek sokkal instabilabbak a mágnespályához képest. Ezért nem is alkalmazzák forgalomban 300 felett,

míg Shanghai-ban a repteret a várossal összekötő maglev 430 km/h-val is probléma nélkül szállít utasokat. De ne szaladjunk ennyire előre. A mágneses lebegtetésű vasút elvét egy Hermann Kemper nevű német mérnök szabadalmaztatta 1934-ben. Az ígéretes ötlet gyakorlati megvalósítása azonban a háború után lábadozó európai országokban rengeteg akadályba ütközött. Komolyabban csak a ’60-70-es években kezdtek el foglalkozni a koncepcióval, de a franciák hamarosan áttértek a légpárnás vasutak fejlesztésére (az „Aérotrain” később elbukott, és maradtak a hagyományos pályák továbbfejlesztésénél, ami a TGV-t eredményezte). Az angolok a meghajtáshoz – ha már úgy is mágneses lebegtetésről volt szó – lineáris villanymotor használata mellett döntöttek, és a 70’-es évek elejére kifejlesztették azt a mágnes elrendezést, amely egyszerre képes lebegtetni és meghajtani a szerelvényt. 1984ben meg is nyílt az első kereskedelmi maglev vonal (az elnevezés is akkor született) a birminghami repülőtér terminálja és a vasútállomás közti 600 méteres távon. 1995-ig futott, majd egy 2003-as átalakítást követően ma is üzemel, 15 mm magas lebegtetéssel és 36 km/h-ás sebességgel. A németek se voltak restek, elvégre az ő találmányukról volt szó: 196979 között megépítették Transrapid elnevezésű, szintén villamos hajtású 900 méteres rendszerüket, először


Hamburg mellett, amit hatalmas érdeklődés övezett (több mint 50 ezer próbautas fél év alatt). A kíváncsiság odáig fajult, hogy a Deutsche Bundesbahn a Siemens-szel együttműködve 1987-ig felépítette a saját Transrapid tesztpályáját a holland határ melletti Emsland-ban. A németek verziója sokkal nagyobb teljesítményre volt képes: a 31,5 km-es pályán 400 km/h fölött siklottak a vonatok, és tekintélyesebb kapacitása is volt. Eleinte számos sebességrekord is itt dőlt meg. A németek azonban soha nem jutottak el a kereskedelmi forgalomba állításig: Berlinben rövid ideig üzemelt egy mágneses metró ’89 és ’91 között, majd 1998-ban elindult az építkezés a Hamburg-Berlin vonalon (a tervek szerint még Budapestig is eljött volna), de a német kormány rövidesen elállt a finanszírozástól; aztán a müncheni reptéren próbálkoztak az angol mintára 2008-ban, de végül azt is túl drágának találták. A Transrapidot egyébként is sok ország akarta már alkalmazni az Egyesült Államoktól kezdve Iránig, de ténylegesen csak

2011/6 November

Kína vásárolta meg a licencet és építette meg 2002-2004 között az SMT-t (Shanghai Maglev Transportation), ami a belváros és a Pudong repülőtér közti vonalon közlekedik. A vonal hossza 30 km, ez a 430 km/h-ás utazósebességgel mindössze 7 és fél perc, és kb. 5 eurónyi jüanért válthatunk rá jegyet. A teljes beruházás, német kölcsönnel, 1,33 milliárd dollárba került. A japánok 1969-től kezdve foglalkoznak maglev vasutakkal. A Miyazaki próbavasút 1979-ben be is állította a személyzet nélküli sebességrekordot 517 km/h-val. Egy súlyos baleset után azonban újragondolták a dolgot, és a japánoknál két koncepció is felmerült: az egyik a Transrapid klónja, a HSST (High Speed Surface Transport), amelyet a Japan Airlines fejlesztett – ez a verzió a kiállításokról sosem került ki. A másik a JR-Maglev (Japanese Railway Maglev), amely 1997-ben a 18 km-es Yamanashi tesztpályára költözött, és amelyet a japánok forgalomba állításra szánnak a jövőben. A japán és a német technológia között alapvető különbségek vannak. Gyakorlatilag annyiban egyezik meg a kettő, hogy mágneses teret alkalmaznak a lebegtetésre és a meghajtásra egyaránt. A Transrapid az EMS (electromagnetic suspension) nevű technológiát használja; itt a mágneses szerelvény öleli körül a mágnesezhető (acél) részt. A Transrapid esetében ez egy T alakú pálya, aminek a föld felöli részén van a fémrész. Ezt a jármű C alakú karjai veszik körül – ezek aljában vannak az

elektronikusan vezérelt elektromágnesek. A bekapcsolt mágnesek pólusai egyszerre taszítják és vonzzák a fémet, ezáltal a vonat lebeg, eddig tiszta sor. Az állórész és a mozgórész mágnesei közti viszonyt azonban kiterített villanymotorként lehet modellezni, vagyis gerjesztés esetén a vonat megindul a pályán. Ez a megoldás bár sebességtől függetlenül működik, számos problémát vet fel: magasított pályát kell építeni, valamint a mágneses térerősség sokkal kisebb a standard elektromágnesek

miatt. A mágnesek és a pálya közti távolság nagyon érzékeny pontja a rendszernek, hiszen a fordított köbös viszony miatt már kis távolságváltozás is hatalmas erőváltozást eredményez. Ezért nagyon precíz kivitelezést kell alkalmazni, rezgéscsillapítással, távolságmérő szenzorokkal és vezérlőközponttal kell ellátni a kocsikat. Emellé – kerekek híján – tartalék akkumulátorokat is be kell szerelni, hogy egy esetleges áramkimaradás esetén is tovább tudjon lebegni a vonat. A JR-Maglev ezzel szemben EDS (electrodynamic suspension) rendszert használ, ahol az álló és a mozgó rész is mágneses, és az ezek közti kölcsönhatás (lásd Ampére-törvény) ereje lebegteti a szerelvényt. Itt az U alakú pálya öleli körül a vonatot. A kocsikon levő mozgórészben vagy permanens mágnesek vannak, vagy – mint a japán verziónál – szupravezetőből kialakított elektromágnesek. Ezeknek nagy előnye, hogy rendkívül kis ellenállásuk miatt akár akkumulátorról is működtethetők, viszont nagyon alacsony hőmérsékleten kell tartani őket, általában folyékony nitrogénnel. Az állórészben áramjárta tekercsek indukálják a mezőt, ez mozgatja és taszítja a szupramágneseket. A gond ennél a rendszernél az, hogy csak bi-

13


zonyos relatív sebességkülönbség felett biztosít megfelelő taszítóerőt. Ezt a repülőkhöz hasonlóan behúzható kerekekkel oldják meg: 150 km/h-ig gumikerekeken futnak a kocsik, majd amikor a „levegőbe emelkedik”, viszszahúzza a kerekeket, és stabilan „repül” tovább 10 cm magasan. A tervezők szerint viszont a kerekek egyébként is jól jöhetnek bármilyen meghibásodás esetén. További gond ellenben, hogy a kocsikban lévő erős mágnesek tönkretehetik a az utastérben levő mágneses elven működő eszközöket, pacemakereket, ezért árnyékolást kell alkalmazni.

Az EDS-nek hatalmas előnye, hogy a kisiklás esélye gyakorlatilag nulla, és nem kell külön vezérelni a lebegést, hiszen ahogy a megengedettnél jobban elemelkedik/lesüllyed a vonat, magától lecsökken/megnő a mágneses erőhatás. Emiatt az EDS jóval stabilabb is nagyobb sebességeknél, és az erős mágneses mező miatt nagyobb a teherbírása is. A permanens mágneseket használó verziót („Inductrack”) egyébként az amerikaiak tűzték a zászlajukra a San Diego melletti 120 méteres tesztpályájukon. Az EDS előnyei mellett itt már néhány mérföldes sebességnél is megtartja a kocsikat a mező, és az üzemeltetési költségek is jóval alacsonyabbak. A rendszer egyelőre fejlesztés alatt áll. Persze a döntő szempont mindig az ár. Ebből pedig – egyelőre – az

EMS technológiája jön ki jobban. A Tokió-Oszaka vonalon tervezett EDS maglev vasút kivitelezése például becslések szerint 100 milliárd dollárra rúgna, ami kétszer annyi, mint amennyibe a meglévő, szintén nagysebességű Shinkansen vonal került. Tehát a hiedelmekkel ellentétben, Japánban ma még nincs forgalomba állított nagysebességű maglev vasút, bár a tesztpályán lévőt bárki kipróbálhatja (a szállított emberek száma 2004-ben már elérte a 80 ezret), és a 18 km-es vonalat 2014-re 43 kmre bővítik. Jelenleg a sanghaji SMT az egyetlen komoly alkalmazása a magleveknek, és bár rengeteg terv van napirenden világszerte, a projektek rendre elbuktak/elbuknak az irreálisan magas építési költségek miatt. Ez nem is meglepő, mivel teljesen új infrastruktúrát kellene építeni, amiket ráadásul nem is keresztezhet közforgalom az érzékeny pálya miatt, és a váltóberendezések is jóval komplikáltabbak. Ezzel szemben viszont sokkal gazdaságosabban üzemeltethető a hagyományos, kerekes vasútnál, nemcsak a keréksúrlódások hiánya miatt, hanem a fékezésnél könnyűszerrel visszanyerhető a mozgási energia és (a mozgó/érintkező alkatrészek hiányából adódóan) a gyakorlatilag elhanyagolható karbantartási díjak miatt is. Nagy meredekségen is használható, időjárástól függetlenül, továbbá sokkal stabilabb és bizton-

A világ mágnesvasútjai

14

A világon működő, utasokat szállító maglev vasutak kivétel nélkül EMS technológián alapszanak. Az említett birminghami és shanghai-i reptéri vonalakon kívül van egy kis-mágnesvasút a japán Aichiben (9 km, 100 km/h végsebesség), és egy a koreai Daejongban (1 km), ami 1993-as forgalomba állásával tulajdonképpen az első EMS rendszerű publikus vasút volt. 2012ben itt is bővítést terveznek, és városi vasutat alakítanak ki belőle. A németjapán-amerikai tesztpályán kívül még egy kisebb van Kínában (EDS), és az USA keleti partján terveznek egy HSST-reinkarnációt.

2011/6 November

ságosabb, hiszen az egészet számítógép vezérli, kizárva az emberi reakcióidőt. Az ára miatt a repülővel szemben gazdaságilag még nem jelent alternatívát, és további hátrány a légi utazással szemben a nagyon erős zajszennyezés: egy 500-zal hasító járműnek pontosan olyan hangja van, mint egy leszálló repülőnek, akármi is legyen az (igaz, a mágnesvasút nagyobb sebességeken a kerekek hiánya miatt 5-10 dB-lel halkabb a hagyományos vonatnál). Ezért lakott területtől távol kell vezetni a nyomvonalat, ami sok helyen nem megoldható – ekkor pedig csökkenteni kell a

sebességet. A technológia azonban fejlődik, és a túltelített vonalakon valószínűleg hamarosan meg fogja érni a maglev használata a kerozinzabáló repülőkkel szemben, már csak az üzemanyag limitáltsága miatt is. Ha pedig a sebességet vizsgáljuk, gondoljunk csak bele: ha mondjuk 400 km/h átlagsebességgel számolunk, és ha két órával a repülőgép indulása előtt érkezünk a reptérre, akkor mire egyáltalán beszállunk a gépbe, a maglevvel már 800 km-nyire járunk. Viszonyítási alapként: ez a Budapest-Stuttgart távolság... Források és képek: www.maglev.com www.wikipedia.org

Sztadi


LaTeX Elfelejtettél menteni? Elszállt a munkád? Összekuszálódott a szöveg, egymásra csúsztak a képek? Másik gépen, nyomtatáskor máshogy néz ki? Neked is eleged van a dokumentumszerkesztés nyűgjeiből? Szeretnél nyomdai minőségű, esztétikus munkát kiadni a kezeid közül? Akkor neked a LaTeX-re van szükséged!

T

örtént a hetvenes évek vége felé, hogy egy bizonyos Donald E. Knuth nevű matematikus megkapta az általa írt „A számítógép-programozás művészete” című, nem épp rövid könyv próbanyomatát. Nagyon elégedetlen volt az eredménnyel, amit a kiadó újonnan bevezetett betűszedő rendszerével alkottak, viszont épp akkor akadt a kezébe egy szerző digitálisan szedett könyve – így felismerte, hogy a szövegszedés valójában nem más, mint egyesek (van tinta) és nullák (nincs tinta) egymás mellé rendezése, és számítógép-tudósként ő ugyanezt csinálja. Ezért elhatározta, hogy a nyári szünetben ír egy jó minőségű betűszedő szoftvert – számításai szerint hat hónap alatt készült volna el vele. Épp csak nyolc évet tévedett... Knuth 1985-ben nyilvánította a TeX rendszert befejezettnek, és persze végül nem egyedül dolgozott. A program neve a görög tau-epszilon-khí betűkből áll össze, így helyesen „teh”-nek ejtik. Teljesen elkészült, új funkciók nem, csak hibajavítások készülnek a programhoz, amelynek verziószáma π-hez tart és Knuth halála esetén el is éri azt. Ezután minden esetlegesen megmaradt hiba a program „szerves részévé” válik majd. A TeX tehát egy betűszedő programcsomag; szövegünket nem formázzuk, csak egy egyszerű, jegyzettömb-jellegű szövegszerkesztővel írjuk és logikailag tagoljuk: blokkokat helyezünk el a TeX rendszer számára, úgy mint: „bekezdés”, „alpont”, „felsorolás”, „ez itt fontos” vagy „ide kéne a környékre az ábra”. A kinézetről, formázásról majd a TeX gondoskodik, nekünk csak az a feladatunk, hogy a szöveg mellett annak felépítését is átadjuk. Így az egyszerű szövegfájlból a TeX-hel – programozási nyelvekhez hasonlóan – fordítás során állíthatunk elő egy DVI, postscript vagy PDF fájlt. Bár a TeX rendszer úgy lett megtervezve, hogy tipográfiailag helyes, esz-

2011/6 November

tétikus eredményt állítson elő az alapbeállításokkal, programozhatósága révén képességei bővíthetők, nagyon jól testre szabható. Ez azonban nem egy egyszerű feladat – ennek megkönnyítésére készítették a LaTeX nevű makrócsomagot, avagy TeX-előfeldolgozót. Ezen keresztül már könnyen jutunk magyar szöveg támogatásához, helyes ligatúrákhoz, elválasztáshoz. A TeX (és a LaTeX) hamar kedveltté vált tudományos és műszaki körökben, egyetemeken. Köszönheti ezt talán annak, hogy matematikai képletek bevitelét igen jól támogatja, a forrásfájl mégis egyszerű szöveg; így könnyen szerkeszthető, archiválható és szinte bárhol, bármivel feldolgozható. A TeX forrás a benne lévő utasítások ellenére könnyen átlátható, olvasható. Igen jól alkalmazható házi feladatok, szakdolgozatok, szakcikkek, műszaki dokumentáció szerkesztésére – a terjedelem gyakorlatilag korláltlan, a forrás pedig átlátható marad, mert az könnyedén különálló fájlokra – amelyek mondjuk fejezeteknek felelnek meg – szabdalható. A LaTeX nem egy WYSIWYG szerkesztő: miközben a szöveget írod, nem látod, hogy fog majd végül kinézni. Előfordulhat, hogy néhány formázást (pl. animált, színes menetelő hangyák) nehezen tudnál összehozni, de ezekre legtöbbször nincs is szükség. A LaTeX helyes működéséhez feltétlen szükséges, hogy a szerző csak a szöveget és annak logikai felépítését adja meg, a formázást bízza a rendszerre – ezt általában elég jól tudja, hiszen ezért hozták létre. Knuth – mivel akkoriban nem létezett szabadon elérhető, szép fontkészlet – saját betűtípust is tervezett a program mellé, amelyben a megszokottak mellett megtalálható az összes ékezetes karakter és a matematikában használatos összes szimbólum is – ezeket kü-

lönböző számkódok begépelése helyett a megfelelő TeX paranccsal csalhatjuk elő, ami legtöbbször a jel angol neve vagy rövidítése. Talán elsőre szokatlan lehet, hogy a LaTeX alapértelmezetten a szokásosnál kisebb, talpas betűket használ, furcsán nagy oldalsó margókkal, a szöveget pedig elválasztja. Lehet, hogy a tipográfusoknak igazuk van: számomra az efféle szöveg könnyen, gyorsan olvasható és esztétikus. Természetesen az alapbeállításokat bármikor felülbírálhatjuk, mégis: a TeX-hel szedett dokumentumok, szakkönyvek – mert szép számmal vannak ilyenek – általában elég könnyen felismerhetők. Ilyenek például a Szilágyi Brigitta-féle matematika jegyzet, vagy a hőtan példatár. Ennyi pozitívum után nem maradhatnak el a hátrányok sem; a LaTeX-hel való ismerkedés elsőre nehéz lehet, hiszen amíg fogalmunk sincs a rendszerről, nem tudjuk például, hogyan állítsuk be a magyar nyelv támogatásához szükséges paramétereket. Ezeket érdemes nem fejből megtanulni, hanem az interneten fellelhető dokumentációból egyszer öszszeollózni, majd később az összes fájlunkban kiindulási alapként használni. Angol nyelven könnyen találunk segítséget, de azért magyarul is elegendő forrás áll rendelkezésre. Az érdeklődők a BMEVIHI9147 kódú tárgyat is felvehetik. Kezdetnek javasolnám a http:// www.math.bme.hu/latex/ címen elérhető „LaTeX 78 percben” című művet – ennek címe azért kicsit becsapós. A könyv elején bevezetést kapunk a LaTeX dokumentumok szerkesztésének alapjaiba, majd a nyelv parancsainak tárgyalását olvashatjuk – de ne tegyük. Használjuk a jegyzetet referenciaként, feleslegesen ne rágjuk át magunkat mind a 90 oldalon. Olvassuk el mindig azt, amire épp szükségünk van, alkalmazzuk a PDF-olvasó keresőjét! Ha kipróbálnád a programot, az internetről szabadon letöltheted. Windows alá a MikTeX minden szükséges komponenst telepít. Linuxosok köny-

15


nyebb helyzetben vannak, csak keresd a texlive csomagot! Természetesen OS X alá is elérhető, ott a MacTeX lesz a befutó. Vizuális típusoknak, akik nehezen szakadnak el az épp szerkesztett dokumentum nézegetésétől, áthidaló megoldást jelenthet a LyX (lüksz) nevű program, amely a LaTeX forrásfájl szerkesztése során folyamatosan hozzávetőleges

előnézeti képet mutat a végső kinézetről. Sokat segít a fordítás automatizálásával a Kile is. Ezeknél a programoknál sok grafikus segítséget is kapunk. Habár kezdőként esetleg az első néhány munka – a dokumentáció lapozgatása miatt – több időbe telik majd, mint egy hagyományos szövegszerkesztővel, később, nagyobb munkáknál már sokkal jobban járunk vele. Ha szereted

az igényesen szerkesztett szöveget, ha érdekel a tipográfia, ha unod a Wordöt, vagy te sem szereted a Comic Sansszel írt hivatalos iratokat, akkor adj egy esélyt a LaTeX-nek. Források: http://www.tug.org/whatis.html http://hu.wikipedia.org/wiki/TeX

P

Szerencse? Játék? Matek! Most induló rovatunk gerincét a szerencsejátékok, valamint a matematika fogják alkotni. Igyekszünk a témát úgy körüljárni, hogy az emészthető és humoros formában, de mégis hasznos ismeretket adjon át Nektek. Mindezek mellett szó lesz az aktualitásokról, valamint néhány olyan témáról, amikről talán nem is gondolnátok, hogy milyen közel is állnak a rovatindító témáinkhoz.

E

16

gy régebbi, még előző féléves beszélgetés során valahogy szóba került a társaságunkban a szerencsejátékok kérdése. Akkor egészen megdöbbenve tapasztaltam, hogy a lassan mérnökké váló évfolyamtársaim mennyire téves meglátásokkal rendelkeznek ebben a témakörben. Ezek alapján feltétlenül úgy gondolom, hogy egy ilyen cikksorozatnak abszolút van létjogosultsága. Sőt, ha még a mérnöki vénával megáldott emberek körében is ilyen nagy a félretájékozottság, akkor már kötelességnek is tekinthető, hogy bővebben is szóljunk a témával kapcsolatban. Nem várható el ugyanis, hogy a társadalom elfogadja azt, hogy valaki, aki profi pókeresnek vallja magát (ez az elsődleges bevételi forrása) nem kóros szerencsejáték-függő, ha ezt még azok sem így látják, akik számára az analitikus gondolkodás a mindennapok része. Ez persze csak egy példa, oldalakon keresztül lehetne sorolni a hasonló előítéleteket. Tőlem ezt azonban ne várjátok, megpróbálom inkább ezeket megcáfolni. Talán furcsának tűnhet valamit úgy cáfolni, hogy azt gyakorlatilag nem is nevesítjük. Pedig ez a téma pontosan erről szól. Ha valaki tisztában van a matematikai alapokkal, amelyek főként a valószínűségszámítás témakörébe esnek, annak a már fentebb sem nevesített előítéletek meg sem fogalmazódnak a fejében. És az alapok kapcsán tényleg csak a legszükségesebb öszszefüggésekre gondolok, ahhoz ugyanis, hogy valaki csak szimplán tisztán lássa a dolgokat, ennyi pontosan elég. Sőt, ehhez elég lehet akár a józan paraszti ész is. 2011/6 November

A valószínűségszámítás rejtelmeibe csak akkor szükséges mélyebben beleásnunk magunkat, ha azt tervezzük, hogy egyes szerencsejátékokkal komolyabban is foglalkozni szeretnénk, akár hobbiként, akár megélhetésként tekintve rájuk. Az alapvető matematikai ismeretek elsődleges és elengedhetetlen feltételei annak, hogy különbséget tudjunk tenni szerencsejáték és szerencsejáték között. Hiszen hiába sajátítjuk el például tökéletesen az esélyszámítást professzionális módon, attól a ruletten ugyanúgy nem nyerhetünk hosszútávon. És itt a hangsúly a hosszútávon van. Ahogy egy laborfoglalkozás során sem lehet egyetlen mérésből semmilyen releváns következtetést sem levonni, úgy a rulettasztalnál sem lehet egy pörgetésből matematikai modelleket készíteni, vagy kártyajátékok esetén egyetlen leosztásból bármilyen következtetést tenni. Gépész hallgatóként sokan már találkoztatok, mások majd csak ezután fognak találkozni a „Mérés és jelfeldolgozás” című tárggyal. Ott sincs másról szó, minthogy ha minél nagyobb egy mintánk, és minél több mérést, kísérletet végzünk el, annál pontosabb eredményt kapunk, annál kisebb lesz a szórás, annál jobban tudjuk leírni a valóságot. A hosszútáv gyakorlatilag ugyanezt jelenti. Minél többet játszunk egy adott játékot – természetesen a lehető legoptimálisabban – arról annál több adattal, így annál pontosabb modellel fogunk rendelkezni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy megértsük a szerencsejátékok alapjait és különbséget tudjunk tenni közöttük - oly módon, hogy melyek azok, amelyek valóban csak a szerencsén múl-

nak, és mik azok a játékok, ahol a szerencsét befolyásolni is tudjuk – nem szükséges semmilyen szuperképesség. Ráadásul nekünk óriási szerencsénk is van, hiszen nem kell mást tennünk, mint a tanulmányaink során megszerzett elméleti tudást átültetni a gyakorlatba. Nekünk az alapokat már meg sem kell tanulnunk, mert a fejünkben vannak. Ráadásul ez egy olyan alap, amelyre bátran építhetünk, ha szeretnénk előnyt kovácsolni abból, hogy a mérnöki vénánknak köszönhetően hozzánk közelebb áll a matematika. Mert a matematika – az egyik – olyan dolog, amellyel befolyásolni tudjuk a szerencsét. Ez persze ebben a formában nem teljesen igaz. A szerencsét természetesen nem lehet befolyásolni, mint ahogyan a szerencsejátékokat sem lehet törvényes módon, a jó erkölcs keretein belül befolyásolni. Az olyan játékoknál, amelyek tudás alapúak, de a szerencse is jelentőséggel bír, már más a helyzet. Ezeknél a játékoknál már rajtunk is múlik, hogy mennyire leszünk szerencsések. Itt már sok múlik azon, hogy mennyire vagyunk alázatosak, kitartóak, és mire vagyunk hajlandóak fejlődésünk érdekében. Ez persze már egy következő szint és egy későbbi cikk témája. Remélem ezzel az általános bevezetővel sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a téma iránt és örömmel olvassátok majd a további részeket is. A következő írásom néhány konkrét példán keresztül fogja bemutatni a legszükségesebb valószínűségszámítási alapokat.

Dani


Ádám és Éva 2011 Egy átlagos estén, egy átlagos szórakozóhelyen, találkozik férfi és nő. S aztán... Éva Csütörtök este van, túl vagyunk a csajokkal egy kis alapozáson. Mindenki összeszedte magát, indulhatunk is táncolni. „Óóó, azt hiszem, a ma esti felhozatal megér egy próbát” – gondoltam, mikor odaértünk és körbenéztem a szórakozóhelyen, hogy kik álldogálnak a bárpultnál, vagy épp ropják a tömegben. Ennek örömére mi is beálltunk körbe táncolni a lányokkal. A cuccainkat letettünk a kör közepére és körülötte tekeregtünk. Egy ideig elvoltunk így, aztán simogatást éreztem a vállamon. Hátranéztem, és igyekeztem nem túl szúrós szemmel végigmérni az illetőt. Ami azt illeti, nem is olyan rossz. Ennek ellenére azért jobb, ha vigyázok vele. – Helló! Táncolunk? – Táncolhatunk - mondtam nyugodtan. Mintha kicsit idegesnek tűnne ez a pasi. Verejtékezik a homloka. – Hogy hívnak? - „Lássuk csak, mi legyek ma? Kati, Dóri? A Timi megfelelő lesz, azt hiszem.” – Timi vagyok. És téged? – Kovács Ádám. - „Hmm… Nem is rossz. Bár ahogy táncol, az inkább arra emlékeztet, mintha egy erőember súlyzózna velem.” Kis idő múlva kitikkadtam, és úgy tűnt, ő is. Odamentünk a fényre a bárpulthoz. „Jesszus, milyen egy nadrág ez?” – ahogy egyre többet láttam meg belőle, hirtelen erős asszociációkat ébresztett bennem egy reneszánsz lovaggal kapcsolatban a tapadós nadrágjában és a lenge ingében. Persze az ilyen irányú szemlélődésemből nem sokat vett észre, remélhetőleg. Iszogattuk a sörünket, miközben semleges témákról üvöltöztünk egymásnak a hangos zene mellett. „Amúgy nem is olyan üresfejű. Azt hiszem, azért lecsekkolom, mielőtt érdemlegesebb dolgokat is kiderítek róla.” Nem sokkal később a mosdóban kötöttem ki, hogy ellenőrizzem az okostelefonommal az illetőt. Csakhogy megtaláltam Facebookon, és meglepő módon a családi állapota „kapcsolatban” volt. Micsoda egy kóbor kalóz! Jobb is, hogy nem mondtam el neki a rendes nevemet. Mire visszaértem, már ott volt az egyik barátnőm, aki éppen megpróbálta levakarni magáról az egyik túl lelkes rajongóját. A tag táncolt vele, majd meghívta egy italra, és ettől az úgy érezte, hogy az egész estét a lánnyal töltheti. Nagy nehezen sikerült megszabadulni tőle. A barátnőm utána panaszkodott, hogy ő csak kedves volt a sráccal az elején, nem akarta élből elhajtani, aztán meg mintha egy ragadós matricát kellett volna leszednie magáról. „Na, másnak is jól alakul az este... Akkor legalább az enyémet megpróbálom viccesre kihozni. Kíváncsi vagyok, itt van-e a barátnője a delikvensnek. Lehet, hogy épp őt sasolja a tömegben? Na, szép, mondhatom.” Az este további részében visszatért még hozzám, de sem a beszélgetésünk, sem a táncunk nem volt túl mélyenszántó. Főleg, hogy láttam, hogy a vállam fölött állandóan mással szemez. Ezen felbuzdulva én is megnéztem magamnak pár jelöltet. Hajnalban, mikor hazaindultunk, elmeséltem a lányoknak a történetet. Nagyot nevettünk, hogy milyen alamuszi húzás tőle, hogy mást fűz, főleg, ha ott volt a barátnője a buliban, és hoszszan ecsetelgettük, hogy fura ízlése van nadrágok terén. De magamban kicsit bántott, hogy ennyire nem voltunk őszinték egymással. Én még a nevemet sem mertem megmondani! Hiába, a mai világban már ezzel is vigyázni kell!

Gyömbér

2011/6 November

Ádám Fél tizenegy. Már csak másfél óra és vége ennek az átkozott napnak. A napnak, amikor rezzenéstelen arccal bocsájtott új vizekre a lány, akit mindennél jobban szerettem. A haverok szerint ne sajnáljam, be kell rúgni és belekóstolni a szabadságba. Még arra sem jut időm, hogy átállítsam az adatlapomat, már is töltik belém a töményt. A nagyját a koliban, a kísérőket a bárpultnál. Ilyenek a barátok. Míg én a sörömbe révedve az ütemekre hangolódtam, egyikük oldalba bök. „Kapás van!”- mondja, és pár riszáló hölgyeményre mutat. Nem volt kedvem „vadászni”, de az alkoholtól és a kifacsart szívűekre oly jellemző dactól eltökéltem: ma mindenképp becsajozok! Épp ezért határozott mozdulatokkal és a legjobb szövegemmel támadtam le friss prédámat. Kár, hogy csak utána jöttem rá milyen balga dolog egy eleve táncoló lányt táncba hívni. Mekkora égés, a francba is, össze kell kapnom magam. Megkérdem a nevét, az jó folytatás. Niki. Szép név. Szép mellek. Azt hiszem, épp ideje, hogy megtáncoltasd őket a bácsinak. Épp csak bemelegedtünk, mikor a pulthoz húzott, hogy igyunk valamit. „Jesszus, ilyen drága ez?” – ahogy meghallottam a pincértől a koktélja árát, erősen éreztem, hogy ma este az én pénzemből akar mulatni a „drága”. Hát nem fog! Ráadásul nem egy szépség. A fényben jól látszik, hogy akkora orra van, hogy ha háton úszna a tengerben, azt hinnék, hogy cápa. Bár a mellei is hatalmasak. Maradok, amíg nem kell újra rendelni. Meg amúgy is jól haladok vele, hisz csak beszél és beszél, én pedig csak kérdezek és kérdezek felőle. Istenem, azok a keblek, majd kibuggyannak abból a felsőből. Amikor Viki kiment a mellékhelyiségbe, egyből kerestem egy cimbit, hogy eldicsekedhessem: máris sikerült felszednem egy igazi bombázót. Magamban röhögve hallgattam őt, hogy húzta le megint a nagyon szomjas, kegyetlen női nem. Mondtam, ne sajnálja, hisz a nőkért áldozni kell. Erre a nagy igazságra ittunk is egyet. Vagyis ittunk volna, ha maradt volna még zseton a zsebünkben. Ám nem volt, így igyekeztünk visszatérni korábbi befektetéseinkhez. Miután újra összefutottam Cilivel, folytattam az ostromom. Sajnos, ahogy párolgott ki a fejemből az erőt adó alkohol, úgy veszett el a lelkesedésem és fordultam magamba a délután történtek miatt. Már csak hanyagul dobáltam magam és meredtem a távolba. Észre sem vettem, mikor Lidi lelépett, de nem is akartam megkeresni. Majd esetleg neten. Miután átszerkesztettem az állapotom. Bár nem tudom van-e értelme, hisz elég nehéz ma egy ellenállhatatlan lovag képének megfelelni.

Toto

Bárminemű egyezés a valósággal csak a véletlen műve!

17


Túlélő tippek a hidegszezonra Már egy hete köhögök, prüszkölök és fáj a torkom, a papírzsepi-fogyasztásom miatt pedig lassan már egy kisebb erdőt kellett kivágni. Muszáj ezt a nyavalyát végigjárni minden évben?

M

indenki rendelkezik egy valamennyire felszerelt hadsereggel, nevezetesen az immunrendszerrel, aminek segítségével az ellenség legyűrhető. Gyerekkorom rajzfilmjeiben a fehérvérsejtek mint kicsiny katonácskák küzdöttek a gonosz kórokozók ellen. Ez az életben is hasonlóan működik. A kérdés tehát az, hogy kerüljük el a hozzánk olyannyira ragaszkodó náthát? Utána olvasva a témának rá kellett jönnöm: a sokak által hirdetett vitaminbevétel nem garancia az egészségre. Természetesen erre is szükség van, viszont az egészséges életmód szintúgy kulcsfontosságú. Megfelelő mennyiségű alvással meg tudjuk erősíteni szervezetünket, hiszen ha a szervezet kimerült, immunrendszerünk is gyengül. A pihenéshez hozzátartozik, hogy nem szabad enni az elalvás előtti órában, hiszen a szervezetnek éjjel a pihenéssel kell foglalkoznia, ilyenkor az emésztés amúgy is lassabb. Nagymamáink, szüleink mindig is hangoztatták: a reggeli a legfontosabb étkezés, és mindez igaz – ahhoz, hogy rendesen be tudjon indulni minden szerv, energiára van szükség. A legtöbb tápanyaggal a zöldségek és a gyümölcsök rendelkeznek, a péksütemény önmagában kerülendő. Persze nehéz ellenállni egy csurig csokis

18 2011/6 November

kakaós csigának, de egy érett almát is együnk mellé. A másik fontos elem a rendszeresség: ha nem viszünk be rendszeresen megfelelő mennyiségű tápanyagot, a szervezet vércukorszintje leesik, és ez hosszútávon ártalmas (ugyanúgy, ahogy a magas vércukorszint). Ilyenkor a sejtek tápanyag- és oxigénellátása romlik, az agy felfogóképessége erősen csökken. Megint csak a felmenőket vagyok kénytelen emlegetni az „Öltözz fel rendesen!” aranyat érő mondattal. Ha fázol, a hideg hatására az erek összehúzódnak és romlik a sejtek vérellátása, ezzel tovább esik az energiaszintjük, így a szervezetben keringő méreganyagok egyre nehezebben ürülnek ki. A szervezet lassuló működése miatt csökken a fehérvérsejtek aktivitása, így tovább gyengül az immunrendszer. Az életmóddal kapcsolatban meg kell említeni a stresszt, ami rengeteg baj forrása: az idegrendszer gyengülését okozza, valamint az ereket tovább szűkíti. Hogy ezt elkerüld, maradj nyugodt és kiegyensúlyozott: a teendőidet oszd be, ne utolsó éjszaka kezdj neki a beadandóknak és a tanulásnak, és hosszabb tanulásnál (pl. vizsgaidőszakban) tarts óránként szüneteket, levegőzz egy kicsit, lazíts, gondolj másra. Több kutatás is kimutatta, hogy a rendszeres sport talán a legjobb módszer a stressz és a depresszió ellen, hiszen nincs mellékhatása, zsírt éget és levezeti a feszültséget. Rövidtávon a mozgás nemcsak az izmokat erősíti, hanem javítja a tüdő és a szív működésének hatásfokát, a vérkeringést, s ez-

által az anyagcserét is (az oxigén és a tápanyag hamarabb jutnak el a sejtekhez, míg a széndioxid gyorsabban ürül ki). Lényegében növekszik az energiaszint és az ellenálló képesség. Hosszútávon erősödnek a csontok, javul az emésztés, a méregtelenítés és az immunműködés. Csökkenthető a magas vérnyomás és a „rossz”, vagyis az LDL-koleszterin szintje. Csak feltevésekkel mondhatjuk, hogy a testmozgás mindenre gyógyszer, hiszen vannak körülmények, amelyekre különösen figyelni kell: például fontos a fokozatosság azoknak, akik korábban nem mozogtak rendszeresen, valamint a szívre gyakorolt megerőltető hatása miatt szívbetegeknek konzultálniuk kell orvosukkal és túlsúly esetén fontos, hogy ízületkímélő sportot válaszszunk. A fenti lista legnagyobb baja, hogy nem egyetembarát verzió, viszont egy kis áldozatot megér, hiszen lázasan, betegen nem lehet teljesíteni. Akkor már inkább hagyd ki az első órát, vagy feküdj le korán és aludd ki magad, és készíts magadnak másnapra szendvicset. De mit tudsz kezdeni magaddal, ha már elkaptad a bajt? Erősítsd az immunrendszered, egyél vitaminokat és forró levest, igyál sokat, valamint pihenj, aminek hasznos módja az ágyban tanulás. Egy orvos ismerősömet megkérdeztem erről, azt válaszolta: ki kell bírni. Szóval hajrá! Források: Csete Marietta: 1100 tipp az egészségért, Pannon-Literatúra Kft. 2008 Shape magazin: Immunerősítő kiadvány, 2007. november http://www.hazipatika.com/topics/ vitaminabc http://herbaelet.hu/ testmozgas.html

Évi


Íme, egy lista a vitaminok hatásáról, és hogy miben találhatjuk meg őket: A-vitamin: számos szempanasz kezelésében segít, valamint egészségesen tartja a szövetek és sejtek külső rétegét (pl. bőr). Tüdőgyulladáskor fokozott bevitelre van szükség. Megtalálhatjuk halban, állatok májában, sötétzöld, piros és sárga gyümölcsökben és zöldségekben. B6-vitamin: enyhíti a premenstruációs tüneteket, hasznos lehet bizonyos típusú epilepsziás rohamoknál, ajánlott a cukorbetegek számára is. A fogamzásgátlót szedő nők körében gyakori a hiány, ezért ne feledkezzenek meg a pótlásáról! Fogyasszunk burgonyát, banánt, ha B6-vitamin-forrásra van szükségünk. B12-vitamin: hiánya depressziót, fáradtságot, izomgyengeséget okozhat és a vörösvérsejtek képzésében segít. A dohányzás hatástalanítja. Fogyasszunk sok tojást, sajtot, ezek rendkívül gazdagok B12-vitaminban. C-vitamin: a legtöbb állat szintetizálni tudja saját szervezetében, de mi, emberszabásúak külső forrásra vagyunk szorulva. Több C-vitamint igényelnek a dohányosok, minden cigaretta elszívása 100-150 mg-ot von el a szervezetből. Ha náthásak vagyunk, sok C-vitamin tartalmú teát, például csipkebogyó- vagy bodzateát igyunk. Napközben többször fogyasszunk zöldséget vagy gyümölcsöt, illetve savanyú káposztát. A C-vitamin bevétel fokozhatja egyes gyógyszerek, köztük a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát is. Sok vitamint tartalmaznak a citrusfélék, a brokkoli, az eper és a paprika. D-vitamin: hogy a D-vitamin aktiválódni tudjon, napfényre van szükség. Aki sokat van fényhiányos, zárt helyen (egyetemisták figyelem!), szedjen néha D-vitamint! Hiánya csontritkulást, túladagolása székrekedést, hányást, fejfájást, fáradtságot okozhat. Fogyasszunk sok heringet, lazacot, tejet, gabonapelyhet, mert mind gazdag D-vitamin-forrás. E-vitamin: szedjük C-vitaminnal együtt, mert együttesen alkalmazva gátolja az érelmeszesedés kialakulását. Fokozza az A-vitamin hatását. Egyes feltételezések szerint a nemi működéshez szükséges. Az egyik legjobb E-vitaminforrás a mogyoró, de a mandulában, napraforgóban, teljes kiőrlésű lisztből készült termékekben is megtalálható. K-vitamin: nélkülözhetetlen a véralvadáshoz. Mivel az antibiotikumok elpusztítják a K-vitamint termelő mikroorganizmusokat, a betegség alatt szedjünk, a jobb felszívódás érdekében étkezés közben. Ha máj- vagy gyomorbetegséggel küszködünk, fogyasszunk sok K-vitaminban gazdag ételt. Kelkáposztafélékben, pisztáciában, brokkoliban, metélőhagymában található nagyobb mennyiségben.

60.000 hektoliter sör – ugyan, mi az? Az Oktoberfest, a literes söröskorsók és a jól csomagolt pincérnői keblek hazája. Egészen ifjú korom óta ki akartam látogatni a sörparadicsomba, idén végre úgy döntöttem, hogy ha van rá pénzem (12.000 Ft + sör) is, és időm (péntek éjjeli indulás, szombati városnézés és sörözés, éjjel visszaút) is, miért ne?

M

iután befizettem az utat, felütöttem a Wikipédiát a tudnivalókért. A fesztivált 1810 óta rendezik meg a Terézia-mezőn (Theresienwiesén), de még csak a 187.-nél tartanak, 24-szer maradt el háborúk és egyebek miatt. Erre az alkalomra a szokásosnál magasabb alkoholtartalmú sört főznek a müncheni sörfőzdék, amit kezdetben 1.069 literes korsókba mértek, ma már azonban „csak” 1 literesbe. A korsókat minden évben újratervezik. Rutinos pincérnőnek egy liter csapolása 1,5 másodpercbe telik (?!), az eltérés a szabályok szerint 0,1 liter lehet. Az elfogyasztott 60.000 hektoliter sört már írtam, ehhez jön

2011/6 November

még hozzá az 500.000 sült csirke és a rengeteg sült kolbász. Évente kb. 6 millió látogatót fogad a fesztivál, a sörsátrakban óriási a tömeg, pedig a legnagyobb 12.000 ülőhelyes. (Továbbá említésre méltó a fesztivál kb.

2,7 millió kilowattórás áramfogyasztása, ami a város fogyasztásának 13%-át teszi ki.) Ezen tudással felvértezve indultunk útnak péntek éjjel. A buszt belengte a várakozás hangulata és a barackpálinka gőze, a fele társaság egész odaúton kiabált és röhögött, előrevetítve a jövendőt. Nyolckor kikászálódtunk a buszból és félálomban megtekintettük az Olimpiaparkot, majd elindultunk felderíteni a belvárost. Meglepően kevesen lézengtek az utcákon ilyenkor hajnalban. A házak szépek, nem piszkosak és toldott-foldottak, mint itthon, és besüt az utcákbaa a nap; a villamosok ellenben nagyon öregnek tűntek. Miután

19


11-kor meghallgattuk a harangjátékot (városháza), futva indultunk a fesztiválra. A 31 hektáros terület jó részét a vurstli teszi ki: óriáskerék, szellemvasút, édesség- és virsliárusok – mintha csak a Vidámparkban lennénk. A sörsátrak ezek között helyezkednek el. Mi rövid válogatás után a Paulaner mellett döntöttünk. A bejáratnál belenéztek a táskánkba – érdekes, kifelé nem, pedig tele volt (vásárolt) korsókkal. Hamar bejutottunk szerencsére, majd körbeverekedtük magunkat a hatalmas sátorban, próbáltunk helyet szerezni, sört addig ugyanis nem ad-

nak ki. A vendégek énekeltek, táncoltak, ugráltak a padokon, miközben a korsóikkal hadonásztak. A látogatók jó része bajor, és ők a nemzeti rucijukat nem csak ünnep-, hanem hétköznapokon is hordják (fiúknak kantáros bőrnadrág vastag térdzoknival, lányoknak mellkidobós egyberuha). Végül sikerült egy asztalsarkot találni magunknak, és a sörünket is megkaptuk (9 €/db). Igen szimpatikus volt a mennyiség, és már a felénél éreztem, hogy fejbe fog csapni. Megvettük a szuvenírkorsókat, és visszatértünk a civilizációba, várost nézni. Este még visszamentünk a Festre,

akkor már szinte lehetetlenség volt bejutni a sátrakba, nehezen lehetett haladni a tömegben és elég sok volt a szemét is. A hangulat ehhez mérten, khm, emelkedett volt, volt is dolga a rendőröknek. A vendégek 7 óra felé már kezdtek hazaszállingózni, és megtölteni vidám nótájukkal és kurjongatásukkal a környéket. Utastársaink többnyire időben odataláltak a buszhoz, és megosztoztunk a rohamrendőrös és emlék-lopós történeteken. Hazafelé már csend volt, csak a kocsmára való söröskorsók csilingelése hallatszott a kanyarokban.

kisnihil

Édentől Keletre - Fotórealizmus: Valóságváltozatok Mi az az Éden? És mi van tőle keletre? Mi a fotórealizmus? Egyáltalán mi az, hogy a valóságnak változatai vannak? Milyen az édenlakó egy napja és milyen az azon kívül élőké? Efféle kérdések merültek fel bennem, amikor először hallottam erről a nagyjából '70-es évek festészetét bemutató kiállításról. „Édentől Keletre”

E

lső körben homályosan felrémlett, hogy ez egy Steinbeck regény címe is. Amikor rágugliztam a fejemben, rájöttem, hogy valós guglizásra is szükség lesz. Így találtam egy egyébként nagyon érdekes filmet, amiben James Dean a főszereplő, és az említett regény adaptációja. Újbóli fejbenguglizás segítségével be is ugrott, hogy a Filmmúzeumon néha el lehet csípni, és van egy romantikája, amire ha az ember ráérez, nagyra tudja értékelni. "...nincs ember a világon, aki ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmét. A mellőzés haragot szül és a harag valami bűnt a mellőzés megbosszulására, a bűn pedig bűntudattal jár.” Mielőtt belemerülnénk a steinbecki mondanivaló hátterébe, - bár nagyon izgalmas és tárgyalást érdemlő lenne a tematika- a regénnyel és a filmmel

20 Dürer- fametszet 2011/6 November

ellentétben a kiállítás nem foglalkozik Káin és Ábel problematikájával. A kiállítás anyaga kevésbé igényli műalkotások, annál inkább az elmúlt fél évszázad lokális valóságélményeinek ismeretét. Ha nem is szó szerint, de az Éden szüleink generációjának fogalma. Ennek ellenére mi is tudjuk, hol van. Misztifikációja életben tartja a helyi elmaradottság-érzetet, ami ha tudat alatt „Fotórealizmus az USA-ban az 1960-as évek végétől, Európában 1972-től kezdődő festési irányzat, mely a fényképezésen alapszik, és amit a részletek aprólékos kidolgozása jellemez.(...) A pop-art-ból [ld. pop-artosok: Warhol, Lichtenstein]* nőtt ki azoknak a festőknek a kezdeményezésére, akik rajongtak a fényképek világáért. Bár a fényképezés alkalmazása már a 19. századi festők számára is ismert volt, (...) a fotórealisztikusok magára a fényképre támaszkodnak, annak minden részletét vissza akarják adni a vásznon. Tárgyaik gyakran fényes, tükröződő, csillogó objektumok (például motorkerékpár fényezése, vagy görbülő üvegfelületek).”

is, de munkál. Ennek mentén próbáljuk beleképzelni magunkat abba az időszakba, ami lélektani határokat tekintve mondjuk '68-cal kezdődik - vietnámi háborúval, párizsi diákmozgalmakkal és prágai tavasszal - és tart a hidegháború végéig. Fotóhasználat az Édenben és azon kívül A fotó használata a képzőművészetekben egészen a camera obscurához, mint a fényképezőgép őséhez vezethető vissza, de a festő, - mint az ember általában - mindig próbálta a dolgok könnyebbik végét megragadni. A lényeg nem itt van, amikor fotórealizmusról beszélünk. Igaz, hogy sokan a kivetítés által látható kontúrokat körberajzolták és eztán szórópisztollyal és/ vagy ecsettel festették meg poposan

Chuck Close- Önarckép, '77.


felnagyított képeiket, de mint ahogy sok más esetben (az extrémitásoktól eltekintve), alapvetően szerintem itt is a „festői lelemény” és a befogadói élmény a mérvadó, és akkor már mindegy, hogy milyen technikai segédeszközt használt a művész, Chuck CloseÖnarckép, '77. A fotórealizmus technikai és tartalmi különbségeket is mutat Éden határán innen és túl. Áttekintve Valuch Tibor történész tárlatvezetését valóban szépen kirajzolódónak, érzem az általa vázolt fő súlypontokat, ebből néhány: a munkáslét valóságáról és mítoszáról szóló szocialista brigádképek; az amerikai és az Édenen túli tárgykultúrát bemutató képek, melyeken tetten érhető az elektrifikáció és az információs forradalom szintjei közti különbségek; a társadalmi normákról tanúskodó festmények, melyek a családi élet, az intim szféra a test nyilvánosságának mértéket firtatják. A szocialista blokkon belül a mi vidám barakkunk csirkeragut fogyasztó hölgyével szemben - szó szerint, a szemközti falon- az 1981. december 13-án a lengyel szükségállapot

televíziós bejelentésének pillanatában elkapott szobabelső lóg. Méhes László '73-as „langyosvíz”-ének már a címe is sokatmondó, kedvelte is a témát olyannyira, hogy a '70-es '80-as években egész sorozat langyosvíz készült.

Nyári István - Csirkeragu, '81.

Don Eddie- Cím nélkül (Volkswagen), '71.

Konklúzió a fotórealizmusról Régiónk megszokott művészettörténeti fáziskésése a fotórealizmusnál szin-

te elenyésző. Tehát egyazon időben, de különböző helyen gyakorlatilag teljesen más eredményre jutottak elméletben egyforma technikával a kor művészei. Köszönhető ez részben nagyon is prózai okoknak, mint a fényképező apparátus és a konkrét technikai háttér eltérése, ám lokális környezetünkről jobb fényképezőgépekkel sem tudtunk volna olyan édeni képeket készíteni. Ezzel szemben a lefojtott kommunikációs lehetőségeink olyan gyöngyszemeket préseltek ki magukból a Langyosvízen túl- vagy éppen abban, amelyek már a konceptuális művészetet súrolják - amelyet viszont inkább az ínyenc, poénos kordokumentumok iránt érdeklődőknek ajánlok szeretettel. Forrás: Valuch Tibor (történész) tárlatvezetése http://hu.wikipedia.org/wiki/ Fot%C3%B3realizmus http://www.lumu.hu * írói közbejegyzés

Fülöp

A fotórealizmusról szóló kiállítás mindenkinek szól. Megtekinthető a Ludwig Múzeumban, remek, közeli helyen, a Rákóczi híd (régi Lágymányosi híd) pesti hídfőjénél található Művészetek Palotája komplexumban. Látogatható egészen 2012. január 15-ig. Nyitva: K-V 10-20

Anyagok a járműgyártásban Idén immáron hatodik alkalommal fogadott minket a VW konszern újdonságainak csokra az I épület előtt. Ismét egy nagyon színvonalas előadást tartott egyetemünkön Martin Winterkorn, a Volkswagen AG igazgatótanácsának elnöke. 2011. szeptember 28.

A

z I épület előtt a szokásos nagy tömeg vár bennünket. Elsuhanunk a Győrben gyártott új TT variációk mellett, később lesz még idő őket is szemügyre venni. Valamiért nagyon egy helyre koncentrálódik a tömeg, amikor közelebb érünk, látom csak meg, hogy az új VW XL1 tanulmány örvend ekkora népszerűségnek. Rövid nyálcsorgatás után kénytelenek vagyunk bemenni az épületbe, de már ekkora tudjuk, hogy ide hamarosan vissza kell még jönnünk. Bent a szokásos transzparensek és csinos hostess hölgyek fogadnak, egy gyors ”checkin” következett. Szóltak előre, hogy 2011/6 November

korán kell érkeznünk, különben nem férünk be a túljelentkezés miatt. Winterkorn urat Dr. Péceli Gábor rektor úr köszöntője és hatalmas tapsvihar fogadta. Az előadáson szép számmal vettek részt egyetemünk elöljárói, köztük természetesen Stépán Gábor dékán úr, valamint az ipar képviselői és közel 300 diáktársunk. Idén először kivetítőn figyelhették az eseményeket azok, akik nem regisztráltak vagy csak már nem fértek be az előadóba. Az előadást érdekes felütéssel kezdte Martin Winterkorn, rossz anyagválasztás miatti tönkremeneteleket mutatott be a kivetítőn, és lefektette az előadás alap gondolatát: A rossz anyagválasztás az autógyártás

bármelyik területén végzetes hiba! Az utastérben is nagyon fontosnak tartja, hogy jó anyagokat használjanak, mert az a mai világban az embereknek már egyfajta „második nappalijuk”. Most már legalább 15 évre tervezik az autó élettartamát és ezalatt nem kophat ki az ülés szövet például, tehát értékálló autót akarnak gyártani. Az autó belsejét is ugyanúgy meg kell komponálni, megfelelő felület minőséget kell használniuk, össze kell hangolni a felületek „csillogását”. (Itt nem lehet valami fa vagy alumíniumhatású, mindennek eredeti anyagból kell lennie, semmi sem utánzat.) Nagyon fontos, hogy megfeleljenek az Európai Uniós előírásoknak, legyen az a CO2

21


kibocsájtás vagy a szövet lángállósága stb. (Érdekességképpen elmondta, hogy 1968-ban 100mm/percet írtak elő az alkalmazott szövetek lángállóságának, tehát az anyag 100 mm-t éghet le egy perc alatt. Ezután az Audinál 50 mm/percre szorították le ezt az értéket.) Rövid időutazás következett az autógyártás történetéről, elmondta, hogy anno az 1930-as években még csak fából és vasból készültek az autók, ma pedig már bonyolult kompozitokból. A szénszál erősítésű műanyagok lassan beszivárognak a versenyautókból (F1, DTM) a sorozatgyártású modellekbe. 3500 féle különböző szerkezeti anyagot használnak a konszernen belül. Az új Golf 1100 kg-os össztömegének közel fele újrahasznosított anyagból készül. Valamint különböző material mixeket alkalmaznak az autó felépítésében. Melyekben ismét nő az acél aránya, mert a merevebb acélfajták kisebb falvastagsággal is elég erősek, ami csökkenti a drága alumínium előnyét. Az acélnál mai áron háromszor drágább az alumínium, ötször többe kerül a magnézium, hússzoros árú a szénszál erősítésű műanyag. Erősen martenzitos acélokat alkalmaznak, szakító szilárdságuk eléri az 1000 MPa-t is. Ez nagyon fontos például a B oszlopnál. Az autó karosszériájának oszlopait elölről hátrafelé A,B,C esetleg D oszlopnak nevezik. Tehát a B a második (általában középső) tetőoszlop.

22

Az acél minőségek fejlesztése még messze nem ért véget: 20 éve kezdődött, amikor az alumínium megjelent versenytársként. Az alumínium könnyebb, de gyengébb, az új VW Sharon-t teljesen alumínium vázzal készítik, itt sikerült javítani a torziós merevségét is az anyagnak. Egyre inkább a könnyű szerkezetes építés felé mennek. Régen 100 kg-os tömegcsökkentés az ökölszabály szerint 1 liter fogyasztás csökkenést jelentett, most már csak 0,3-0,4 litert lehet így nyerni. 1994-ben debütált az Audi Space Frame (Audi A8), az ASF nagyszilárdságú alumínium vázszerkezet, amelyben a külső lemezfelületek is tehervise2011/6 November

lő szerepet töltenek be, a karosszériát rendkívüli merevség jellemzi, így kiváló ütközésbiztonsági mutatói vannak, mégpedig ezzel egyidejűleg jóval kisebb saját tömeg mellett. (230 kg-os össztömegével egyfajta ”világító torony” a könynyű szerkezetek közt. Ez ~40%-os tömegcsökkentést jelent.) Az intelligens anyagpárosítás példája a TT, elektrokémiailag nagyon messze van egymástól az acél és az alumínium. Így fontos kérdés lett: Hogyan tudják összeilleszteni őket? A B oszlopot középen megedzik, a megfelelő szilárdság elérése érdekében, a szélén pedig lágy, így öszsze lehet kötni. A magnézium felhasználása egyelőre problémás a magas ára miatt 10-15 EUR/kg valamint még nem tudták megoldani, hogy korrózióálló legyen. A magnézium alkatrészek öntésére egy nagyon érdekes, új technológiát dolgoztak ki: Magnesium – Thixomolding, amely leginkább a fröccsöntéshez hasonlítható. Majd visszatértünk a cikk elején említett XL1 tanulmány autóhoz, amely jelenleg a világ legtakarékosabb autója, mivel 9dl gázolajat fogyaszt 100 kilométer alatt. A jármű belső vázát szénszál erősítésű polimer kompozitból készítették, külön érdekessége, hogy az egész váz egy összefüggő alkatrészt alkot. A sorozatgyártású modelleket említve például a Lamborgini Gallardo motorházteteje készült ugyanilyen technológiával, a 11 darab alumínium alkatrészt sikerült így egy db. CFK alkatrésszel helyettesíteni ezzel 21kg-ról 16 kilóra csökkent a tömege. Az Audi A4-esben már 200kg polimert alkalmaznak nagyrészt hőre lágyulót (27% polipropilén, 15% poliamid, 8% ABS stb.), de 15%-ban hőre keményedőt is. Polikarbonátból készítenek például nagyon látványos fényszórókat, ablakokat. Ilyen az új Seat Leon hátsó ablakai, amelyben helyet kap az ajtó kilincsének mélyedése is, ilyen alakzatot nem lehetne üvegből kialakítani. Polipropilénből lökhárítót készítenek, mert károsodástűrő alacsony hőmérsék-

leten is, jól bírja az UV fényt és időjárásálló is. ABS-ből készül sok hűtőmaszk, mert kiváló minőségű, karcálló felületet lehet belőle létrehozni, ami jól festhető és bevonható is. Az ASA nagyon hasonló az ABS-hez, de még öregedésálló is. Összefoglalva ezeknek a polimereknek ellenállóaknak kell lenniük a legkülönfélébb környezeti hatásokra. Végezetül pedig ismét érdekes gyakorlati példákat mutatott be, például soha nem gondoltam volna, hogy az Audi saját testápoló termékeket gyárt. Sok esetben az utasok testápolójától ment tönkre a lakozott bőrülés, így már ilyen igénybevételre is tesztelik. Vagy amikor Winterkorn egy értekezleten felvágta a prototípus ülést egy bicskával, hogy bizonyítsa, nincs igaza a kollégájának a felhasznált anyagokkal kapcsolatba. Egyedüli negatívumként talán annyit tudnánk mondani az előadásról, hogy az eddigi évekhez képest egy kicsit rövidebb volt. Prof. Dr. Martin Winterkorn 1981-ben kezdte karrierjét az autóiparban, az Audinál. 2002-től 2007-ig az AUDI AG igazgatótanácsának elnöke volt. 2007. január 1-jétől Winterkorn a Volkswagen AG igazgatótanácsának és az AUDI AG felügyelőbizottságának elnöke. Prof. Winterkorn 2003 óta a BME tiszteletbeli professzora. A hazai autóipar fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Keresztjét, az oktatás és kutatások terén végzett támogató tevékenységéért 2007- ben “BME díszpolgári címet” kapott.

khraal


Zabagép – avagy hol együnk? Az ember minden nap megéhezik az egyetemen, és ha nincs szendvics pakolva a táskádba, viszont van egy kis szabadidőd és pénzed, akkor leugorhatsz egy közeli vendéglátó egységbe megtömni magad. De hova is érdemes menni?

F

elbuzdulva bátyám újonnan nyitott hamburgerezőjén, nekivágtam a környék melegkonyhás büféinek felderítésének, hogy azokat megismertessem a nagyérdeművel. A választék szerencsére elég széles, bár tapasztalataim szerint sok hely ismeretlen a nagyközönség előtt (gondolok itt persze az egyedi, nem pedig a franchise éttermekre). Ezt kiküszöbölendő indul eme új rovat, aminek első részében egy nevesebb helyet fogok szemés szájügyre venni: a Kocka Büfét – egy átlagos fogyasztó szemével. Talán ez az érdekes névre hallgató kis kék dobozépület nem is annyira ismeretlen, hiszen közvetlenül a Q épület előtt található, és a híre még a bölcsészekig is eljutott. Méltán lett ennyire népszerű az egyetemisták körében: ennél olcsóbb büfét nem nagyon tudnék mondani, ár-tápérték arányban kínai gyorsbüféket utasít maga mögé, ami azért – mint tudjuk – nem kis szó. Annak ellenére, hogy szinte naponta megfordulok előtte, csak mostanában tértem be először, egy hosszú laborgyakorlat után, farkaséhesen. A névválasztás már gyanakvásra ad okot, hogy ez egy jól kitalált hely, hiszen a „Kocka” egyszerre utal a törzsközönségre és a konténerszerű épület alakjára. Az épület mögött sörpadok csalogatják az embert a szabadba ebédelni, továbbá van egy sátorral fedett, kisebb részleg és persze a belső, keménytetős étkezde. Betérve tipikus funkcionalista büfé-enteriőr fogad bennünket: sörpadok és kerti műanyagasztalok, apró ablakok és az aktuális menüajánlatokat hirdető Coca-Colás reklámposzterek. Szemben egy hatalmas pult, mögötte pedig egy affektáló, de annál kedvesebb kiszolgáló néni. Az első kellemes meglepetés a hatalmas választék, ami még a legéhe-

2011/6 November

sebb betérő döntőképességét is próbára teszi. A pult fölött-körül található papírtáblákon, krétafeliratokon és műanyag transzparenseken komplett egytálételek versenyeznek a klasszikus talponálló kajákkal: sült hekk, sült krumpli, sült kolbász, virslik, különféle húsok és főzelékek – mindennek tetejé-

be palacsintát is kérhetünk, változatos sós vagy édes töltelékekkel. És utána jön a megdöbbentő felfedezés: az árak. Mintha itt minden étel árából kétszáz forintot kivontak volna: sajtburger 350, sült hekk 750, gyros 600, sült kolbász 500. A zsíros kenyér még legjobb haverok között is 80-100 forint körül szokott mozogni; itt ezért 40-et kell fizetnünk, és ha ez nem lenne elég, akkor ennek duplájáért bundás kenyeret kaphatunk. És hiába teszik gyorsan hozzá zárójelben, hogy „fél szelet”, abszolút tisztességes méretű darabot kapunk. A legtöbb üveges üdítő 250, de olcsón berúgni nem itt fogunk, mert az alkoholos italoknak már elkérik az árát: dobozos Soproni 300, különféle rövidek 300-500 között mozognak. Amikor sorra kerültem, még mindig zavarban voltam, hogy mit is válaszszak. Végül maradtam a minden büfénél vízválasztó sajtburgernél, és mivel nagyon éhes voltam, kértem hozzá egy bundás kenyeret is. Az egyenleg: 430 pénz. Még ha nem is lett volna nálam üdítő, akkor is 680-ból kijövök, ami

más helyeken talán egy kis adag valamit ér. Amikor a néni elkurjantotta magát a konyha felé, hogy „bundás kenyér!”, akkor már szívtam a fogamat, hogy itt bizony hosszú és kínos percek következnek, hisz’ ki az az idióta rajtam kívül, aki bundás kenyeret ebédel... De már jött is a következő kellemes meglepetés: alig tudtam leülni, már jött a rendelésem szép, kulturált tálcán és kivitelezésben. Őszintén szólva nem is nagyon értem, biztos valami hindu főisten dolgozott a konyhában... Azonban itt sajnos véget ér a dicshimnusz, mert sajnos a bundás kenyér és a burger is hagyott kívánnivalókat maga után, annak ellenére, hogy kinézetre abszolút rendben voltak. A sebesség minden bizonnyal a mikrónak volt köszönhető, mert egyik étek se tűnt ízre annyira frissnek. Ha pedig már előre készített, akkor a kenyeret igazán hagyhatták volna, hogy egy kicsit jobban megszívja magát, mert a nagy része száraz maradt. A sajtburger klasszikus szocreál-típusú volt, csalamádéval, valamint ipari ketchuppal és mustárral. Finom puffancsban érkezett, azzal nem is volt baj, de frissen sült és kicsit nagyobb húsnak jobban örültem volna, bár a rajta levő sajt mellett egész nagynak tűnt. Így leginkább a szószok ízét lehetett csak érezni, az ecetes mustár pedig nem tesz annyira jót az éhes gyomornak. A „sajt” amúgy valami beazonosíthatatlan sárga körlap volt, ami egyáltalán nem olvadt meg a húson. Igaz, a sajtos verzió alig volt drágább a sima hamburgernél. Ezen hibák ellenére persze még így is simán pozitív mérleggel jön ki a Kocka Büfé a próbából, úgyhogy ajánlani tudom mindenkinek, aki valamilyen okból a Q vagy az I épület körül lófrál, és nem sajnálja az idejét leülni egy jó kis ebédre. Sztadi

23


Konyhagép Rokfortos csirkemell

Francia hagymaleves Hozzávalók: 1kg vöröshagyma 2 db húsleves kocka, vagy 2-3 evőkanál vegeta 2 teáskanál szárított kakukkfű olaj vagy vaj opcionális: babérlevél, fehérbor Elkészítés: A hagymát pucold meg, vágd fel karikára, majd egy nagyobb fazékban hevíts fel pár löttyintésnyi olajat – mivel elég sok hagymát kell megpárolni, előfordulhat, hogy utánpótlásra van szükség zsiradékból, ha úgy látod, hogy az olaj teljesen felszívódott, önts még hozzá egy keveset. Mikor az olaj felforrósodott, rakd a fazékba a hagymát, és lassú tűzön – alacsony fokozaton – párold 10-15 percen keresztül rendszeresen kevergetve. Mikor úgy látod, hogy teljesen megpuhult, öntsd fel kb. egy liter forró vízzel, dobd bele a leveskockákat, vagy a vegetát és a kakukkfüvet. Ha szereted a babérlevelet, dobj egyet abból is a levesbe – nem lesz erős íze az ételnek, csak egy kis aromát ad neki –, és ha van egy kis száraz fehérborod, abból is löttyinthetsz bele, ettől pikánsabb, érdekesebb lesz a leves, szerintem csak segít rajta a bor. Innentől már csupán anynyi a dolgod, hogy időnként megkeverve hagyod még 30 percig főni. Az idő lejárta fele pedig megkóstolod, hogy tetszenek-e az ízek, nincs-e szükség valamilyen korrekcióra. Előfordulhat például, hogy nem elég sós, mivel azonban a leveskocka, és a vegeta – vagy más ételízesítő – is sós, ezért vigyázni kell, kóstolás előtt ne sózzuk a levest! Az is lehet, hogy még egy kis borért kiáltanak az ízek, de ez már a saját ízlésedre van bízva.

24

Hozzávalók:

2 csirkemell filé 1 vöröshagyma szójaszósz 4-5 gerezd fokhagyma 10 dkg rokfort 2 dl tejföl 3 dkg vaj vagy margarin kevés olaj só, fehér bors Elkészítés: A fokhagymákat pucold meg, majd reszeld le, vagy vágd fel nagyon apróra. A csirkemellet vágd falatnyi darabokra, egy mélyebb tálban forgasd össze a fokhagymával és locsold meg szójaszósszal, úgy hogy a szósz mindenhol érje a csirkét. A hagymát pucold meg, és aprítsd fel kis darabokra. Egy serpenyőben hevíts olajat, majd párold benne üvegesre a hagymát. Ha a hagyma megvan, add hozzá a csirkemellet, szórd meg őrölt fehérborssal, és addig süsd, míg kissé meg nem pirulnak a csirkefalatok. Ezután kóstold meg a húst, és ha úgy látod jónak, sózd meg. Mivel előzőleg szójaszószban pácoltuk, így ezúttal is oda kell figyelni, nehogy túlsózd az ételt. A mártáshoz a rokfortot keverd el a tejföllel, majd add hozzá a húshoz, jól keverd el és még kb. 10-15 percig főzd gyakran kevergetve.

Petra 2011/6 November


Sorozatajánló avagy: Néha hadd unatkozzunk már egy kicsit! Mikor bekerültem a Műegyetemre, nem gondoltam, hogy az addigi bioritmusom, életvitelem teljesen fel fog borulni. Persze hall rémhíreket az ember, de sosem hisszük el, amíg nem tapasztaljuk a saját bőrünkön.

E

gy magányosan töltött este, papírkupac az ágy, illetve íróasztal mellett, ennél nagyobb felfordulás már csak a fejünkben van. Továbbá ott van még az elmaradhatatlan hálótárs, a laptop/ számítógép. Azt mondják, az internet segít a tanulásban, és elterjedése óta a diákok élete sokkal könnyebb. Ezzel vitatkoznék, hiszen nagyon keskeny határ húzódik a segítő kéz, és az akadályozó tényezője között. A netháló számos érdekesebb lehetőséget kínál, mint a fejünkbe gyömöszölendő tanagyag. Ez persze hasznos is tud lenni, ha elég kötelességtudóak vagyunk, hiszen az x-edik oldal elolvasása, a millió kiszámolt egyenlet, ceruzavonás után az agyunk stoptáblát állít a testünk elé, és képtelenek vagyunk bármiféle fizikai, szellemi aktivitásra. Szükség van egy kis agyzsibbasztásra ahhoz, hogy aztán újult erővel lássunk neki a tanuláshoz. Egy film túl hosszú, a kiesett idő pedig behozhatatlan egy ZH hét idején. Az ideális választás: kedvenc sorozatunk. A laptop az ölünkben hever, és csak pár gombnyomásnyira vagyunk a pokolból valami puhábba, és kellemesebbe. Az ideális sorozat kiválasz-

tása viszont nem egyszerű feladat. Mindenkinek más az ízlése, még barátaink ajánlásaira sem hagyatkozhatunk teljes mértékben, minden szimpatikus címűből megnézni egyrészt pedig időpazarlás. Ha véletlen rábukkanunk az igazira, az pedig olyan, mint egy gyors, szenvedélyes, mindent elsöprő

szerelem, ahol a végén minket dobnak. Kellemetlen. Sajnos engem nemrég dobtak, de ezt a fickót érdemes minden nap megnézni. A sorozat címe Californication, magyarul Kaliforgia. Aki nem szeret olvasni, vagy már a középiskolában sem szerette az angolt, az magyar szinkronnal is megtalálja. A főhős egy író, aki pár sikerkönyv, és a hírnév megszerzése után nem igazán kamatoztatja tehetségét. Életstílusa pedig még a számítógép elöl is nagyon élvezetes. Rendszertelen, egészségtelen, túlfűtött életet élő hősszerelmes, aki valahol szeretné egy átlagos napi nyolc órát dolgozó, tisztességes családapa életét élni, de sehogy sem jön öszsze neki. A stílusa, és ahogy a kegyetlen sors arcába mosolyog, figyelemre méltó, és nagyon szórakoztató. Aki szereti a krimit, annak a Dexter lesz a tökéletes kikapcsolódás. A névrokonság a Cartoon Network büszkeségével csak a véletlen műve. A főhős kissé őrült, elmebeteg, mindenképp kiszakít a szürke hétköznapokból. Dexter laza életet él, nincsenek kötöttségei, a rendőrségnél a pozíciója vérelemző. Sorozatgyilkosok

Kedves Olvasó!

P

álma, vagy ahogy hasábjainkon találkozhattál Vele: Olett, több mint egy évig színesítette újságunk sorait értékes, sokat mondó gondolataival, novelláin és versein keresztül. Idén szeretett volna műfajilag tovább teljesedni és információkban dús cikkekkel szórakoztatni, informálni benneteket. Az Élet viszont úgy döntött, hogy Neki máshol kell folytatnia azt, amit itt nem tudott már befejezni. Ezzel a néhány sorral és jelen számban megtalálható gondolataival szeretnénk megemlékezni arról az értékes, tehetséges és örökké mosolygós személyiségéről, aki volt, és aki emlékeinkben mindörökké megmarad.

Káté szerkesztősége 2011/6 November

25


életét veszi el, így válik maga is azzá. Nem lehet egyértelműen definiálni a figura milyenségét, hiszen keskeny határ húzódik a jó és a rossz közt. A harmadik ajánlásom, szigorúan csak lányoknak, A pletykafészek (Gossip Girl). Átlagos lánysorozat

lenne ütős karakterei, szövegei, és a valóságba átültethető problémák felvetése nélkül. Itt minden eltúlzott, kiszínesített, de a szereplők mégis a szívembe lopták magukat. A sorozat egy gazdag környezetben játszódik, ahol az emberek a jólét és saját csapdáik-

ba esnek bele. Mindenképp érdemes egy próbát tenni velük, ha pedig mégse nyerik el a tetszésedet, akkor is csak egy kis időt loptam el az életedből kíváncsiságod javára.

Olett

Mert játszani a nagyok is szeretnek… Sakk-matt, igyál! Mint minden második lányt, édesapám engem is fiúnak várt. Valószínűleg emiatt részesülhettem abban a megkülönböztetett figyelemben, hogy nagycsoportos óvodás koromban beírattak külön sakkórákra. Egy hatéves kislányhoz képest hatalmas önkritikát gyakoroltam, mikor az x-edik óra után bevallottam magamnak, és a szüleimnek is, hogy ez nem az én asztalom, és soha nem is lesz az.

F

éléves pályafutásom során a bábuk tökéletes felállításának módját sikerült elsajátítanom, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Hiába az igyekezet, az én reszortom a sakk terén a vasárnapi meccs utáni sörmámoros édesapámat, és barátait csodálni játék közben. Feszült figyelemmel kísértem végig a lassú, megfontolt

lépéseket, a bajuszok alatt elmormolt káromkodásokat, sunyi mosolyokat. Mindig nagyon komoly dolognak tűnt, főként azért, mert én képtelen voltam rá. A sakk az okos ember játéka, mondják sokszor, és talán igazuk van. Tehát összefoglalva sokan szeretnek sakkozni, ami általában baráti társaság keretein belül zajlik. Egy kellemes haveri délután pedig optimális esetben nem múlhat el alkohol nélkül. Megfigyeléseim alapján ez a statisztika gépész körökben hatványozódik. Akik egyszerre szeretnek inni és sakkozni, azoknak való a Sakkfeles. A szabályok nagyon egyszerűek. Minden bábu helyén egy feles pohár van, ter-

mészetesen mind különböző a „rangjuknak” megfelelően, a többit már tudjátok. A szabványos sakk játékszabályai élnek, amit sajnos nem áll módomban ismertetni. A poharak töltve vannak; akinek leütik a bábuját, az iszik. A gyenge ellenfél garantáltan még gyengébb lesz, a rutinos játékos pedig kap egy kis ösztönző erőt, hogy sikerélményt szerezhessen tapasztalatlanabb társának. A játékot nézni is élvezetes, szerencsére a mi fiókunkban is fellelhető egy példány. A hangulat garantáltan a tetőfokára hág. Remek ajándékötlet tanácstalan gépész-barátnőknek. Ha a készlet árát borsosnak tartjátok, és inkább alkoholra költenétek, legyetek kreatívak! Poharak mindig akadnak, rajzolni tudtok, sakktáblának pedig egy lepedőre festett fekete-fehér négyzetháló is megteszi. Jó szórakozást!

Olett

Fertőzés (Contagion) Ahogy közeleg a tél, újra felüti a fejét a megfázás és az influenza. Nincs is jobb ilyenkor, mint megnézni egy járványról szóló filmet, hogy aztán riadtan nézzük a körülöttünk köhögőket.

A 26

z emberiséget elpusztító ismeretlen vírus gondolata már több hollywoodi filmet megihletett, s bár Steven Soderbergh műve nem úttörő, de mindenképpen újfajta szemszögből közelíti meg a témát. A sztori a szokásos. Egy ismeretlen

2011/6 November

vírus üti fel a fejét, amit egy csoportnyi tudós próbál megfékezni bolygónk különböző pontjain. A film rögtön belecsap a közepébe. Negyedórán belül az első négy fertőzött rögtön jobblétre szenderül, hogy innen kezdetét vegye a móka. A történet több szálon fut,

hogy a lehető legtöbb nézőpontból szemléljük az eseményeket. Láthatjuk,


hogy megy a küzdelem a vírussal a helyszínen, a laborban vagy éppen a politikai életben. A Contagion hangulata a dokumentumfilmekre emlékeztet. Ehhez Soderbergh kiváló operatőri munkája párosul. Nem vágja agyon a filmet, hanem nyugodt, mozdulatlan kameraképekkel dolgozik, mellőzve mindenfajta speciális trükköt. Az atmoszféra folyamatosan nyomasztó, hiányoznak az élénk meleg színek (kivétel a tárgyalóteremben). A monotonnak tűnő püttyögős háttérzene pedig erre rátesz még egy lapáttal. A film vesztét pont ez a rideg ábrázolás okozza. Egyszerűen nem elég drámai, nem elég izgalmas ahhoz, hogy odaszegezze a tekintetünket. Nincsenek hátborzongató jelenetek, amitől felállna a szőr a hátunkon, vagy érzelmi katarzis, amitől beleélnénk magunkat egy ilyen válsághelyzetbe. Épp ezért

csak azoknak a nézőknek ajánlom ezt a filmet, akiket kifejezetten érdekel a téma. Bár a Contagion igyekszik valósághűen bemutatni mindent, pár csepp

nagyon édes szirup így is csöppen az amerikai álomgyárból, ami egyes szereplők értelmetlen lépéseiben köszön vissza. A stáblistán igazán tetszetős nevek díszelegnek. Laurence Fishburne, Jude Law, Kate Winslet, Marion Cotillard és Matt Damon nagyszerű színészek, akik nagyszerűen helytállnak. Kár, hogy ezekben a szerepekben nem lehet kiemelkedőt alakítani. Talán egyedüli kivétel Jude Law szenzációhajhász blogger karaktere, amiben több potenciál rejlett, de őt sem dolgozták ki eléggé a forgatókönyvírók. A Contagion című filmet nem ajánlom hipochondereknek, első randizóknak és úgy egyáltalán senkinek sem, aki nem kíváncsi arra, hogy mi történne, ha holnaptól elkezdene bulizni egy ismeretlen fertőzés. Akit viszont érdekel, az élvezni fogja minden percét.

Toto

Drive – Gázt! Mindig tudtam, hogy a jó filmeket nem feltétlenül az Oscar-díj átadásokon kell keresni, hanem mondjuk a cannes-i fesztiválon. Ugyanis míg az Akadémia a könnyfacsaró drámákért van oda, addig a Francia Riviérán a vérbő erőszakért nő a Pálma.

B

ár a 64. cannes-i fesztivál legrangosabb díját, az Arany Pálmát, a Brad Pitt főszereplésével készült The Tree of Life nyerte meg, azért Nicolas Winding Refn sem panaszkodhatott. A dán filmes a legjobb rendező díját vehette át Drive című alkotásáért, amit sok rajongó és kritikus az idei év legjobb filmjének tart. A történet egy sofőrről szól, aki nappal autós kaszkadőrként és szerelőként dolgozik Hollywoodban, éjjel viszont Los Angeles rablóinak biztosítja a menekülő utat. Ám a bűnös múltját igyekszik hátrahagyni, hogy kipróbálja magát az autóversenyzésben. Úgy tűnik, minden a jó úton halad. Sikerül támogatót szereznie egy helyi gengszter személyében, illetve a szemrevaló szomszéd nővel is alakulóban van egy kis románc. S persze ez a két dolog az, ami visszatéríti a bűn útjára, hogy padlógázzal végigszáguldjon rajta. Ha lényegre törően akarnék fogalmazni, a Drive egy noir elemekkel 2011/6 November

tarkított véres love story és hősfilm. Akárhonnan is nézzük, a legjelentősebb mozgató rúgó a szerelmi szál. Főszereplőnk páncélos lovagként küzd meg a sárkánnyal a királylány kegyeiért. Azonban napjainkban nincsen se sárkány, se királylány. Van viszont maffia és egygyermekes börtönfeleség. S bár a mesekönyvekből nem derül ki, hogy mekkora mocskot hagyott maga után a herceg, biztos nem volt egy szép látvány, míg lefejezett annyi tűzokádó kobakot. Ennek függvényében szinte kötelező, hogy korunk lovagja is vérfürdőt rendezzen szerelméért. Viszont hősünk korántsem ennyit akar, hanem egy sokkal nemesebb célért is küzd. Irene és gyermeke szimbolizálja a normális, bűntelen életet. Az újrakezdést, amiért megéri harcolni. Az utat, amit érdemes végigvezetni. A film noir komor hangu-

lata, feszültségteremtő eleganciája végig érződik a levegőben. Az ellenfelek igazi kegyetlen fattyúk. Nekem Scorsese olasz bűnözőit jutatta eszembe. Itt is hasonló habitussal viselkednek. Szerintem elég, ha annyit mon-

27


dok, hogy a halálesetek csekély része történik golyó által. Ha találóan akarnék fogalmazni, a Drive egy stílusfilm. A hangulata elsöprő erejű. A látvány, a háttérzene, a színészi játék mind olyan profin van összekomponálva, hogy egyszerűen

itatja magát. A 80-as éveket idéző kezdéstől a lassításokkal tarkított jeleneteken át a bravúros végkifejletig. Észre se vesszük, hogy viszonylag lassan hömpölyög a film, annyira magával ragad. A színészgárdát is csak dicsérni tudom. Ron Perlmantől Carey Mulliganig mindenki hitelesen alakít. A főszerepet játszó Ryan Gosling előtt pedig megemelem a kalapom. Az ő karaktere - finoman szólva - nem túl szószátyár. Nála kevesebb szövege talán csak a gyerekszereplőnek van. Épp ezért a hallga-

tag sofőr személyiségének prezentálásához elengedhetetlen a jó mimika és a testbeszéd, amit csakis egy tehetséges színész képes megvalósítani. Ryan Gosling tökéletesen eleget tesz az elvárásoknak, s szinte már boszszantó, hogy nemcsak bugyit áztató a tekintete, de regél is a nézőnek a főhős gondolatairól. Ha a szívemre hallgatva akarnék fogalmazni, a Drive a film. Az a celluloid mese, amit szívesen újranéz az ember. Amelynek egyes jelenetei önmagában gyöngyszemek. Aminél könnyebben megbocsájtunk pár értelmetlen részletet. Korántsem tökéletes alkotás, de a rongyosra nézős kategória egyik mérföldköve.

Toto

ESZK – Bősi-Dunakiliti Az Energetikai Szakkollégium 2011 őszi félévének első üzemlátogatása alkalmával a Bősi Vízerőművet és a Dunakiliti Duzzasztóművet látogathatták meg a téma iránt érdeklődők.

M

28

ielőtt beszélnénk a létesítmények bejárásáról érdemes pár szót szólni a megépülésük történetéről. Mindkét létesítmény az 1977-ben a Magyarország és Szlovákia közötti államközi szerződés keretében épült volna meg a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer részeként. Ennek a gátrendszernek komplex szerepe lett volna a Duna magyarországi felső ágában, ilyen például az árvízvédelem, a Duna hajózhatóságának elősegítése, a környezet fejlesztése és nem mellesleg a villamos-energiatermelés. Azonban, már az építkezések előtt felmerült problémaként a nagymarosi gát környezetromboló hatása. Ennek ellenére 1984-ben elkezdődtek a nagymarosi építkezések. Végül több éves huzavona után, a környezetvédők és a közhangulat nyomásának engedve, 1989-ben a már készülőben lévő nagymarosi gát építését az Országgyűlés véglegesen felfüggesztette. Azonban, a Csehszlovák kormány már nem szerette volna berekeszteni a gátrendszer építését, ezért 1991-ben új terveket készítve egy másik változat megépítése mellett döntött és befejezte a már elkezdett Bősi Vízerőmű gát2011/6 November

rendszerének építését. A történelmi háttér után térjünk rá a Bősi Vízerőmű bemutatására. A létesítmény a Szlovák állam tulajdonában áll, a vízerőmű részét képező gát működtetéséért a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat a felelős, míg a Szlovák Villamos Művek Rt. (Slovenské elektrárne a.s.) a villamos-energia termelés oldali gépegységek üzemeltetését végzi. Az elkészült bősi vízerőműbe öszszesen nyolc darab 90 MW-os Skoda Pilzen márkájú turbógenerátor van beépítve, azaz az összes beépített teljesítménye 720 MW. Minden egyes generátorhoz tartozik egy, a víz energiáját mechanikai energiává alakító turbina, amelyek csehszlovák CKD Blansko márkájú Kaplan turbinák. Az ilyen típusú turbinákat előszeretettel alkalmazzák nagy vízhozamú és kis vízesésű helyeken, ezért nem meglepő, hogy Bősön is ilyenek vannak. Emellett fontos az is, hogy a turbinalapátok állíthatósága változó vízhozam és esés esetén is jó hatásfokot biztosít, hisz Bősnél az esés 16 m és 24 m, míg a vízhozam 420 m³/s és 650 m³/s

között változik. A látogatás során először a gátat jártuk be, ahol megtekintettük a zsiliprendszert és a gátrendszert. A vízerőmű épületében a látogatóközpontból lementünk a gépházba, először a generátor szintre, majd a turbina szintre. A turbina szinten megnéztünk egy álló és egy működő turbinát, majd kimentünk a szabadba a gát szerkezetének alaposabb megvizsgálására. Mivel a nagymarosi gát nem készült el, így a tervezett kapacitását nem tudják kihasználni az erőműnek, átlagosan 55%-on működik, ami négy-öt működő turbinát jelent. A látogatás során öt darab turbina járt. Mindenesetre még így is, hogy nincs


kihasználva teljesen a vízerőmű, Szlovákia éves villamosenergia-termelésének a 10%-át (2,4-2,6 TWh) adja. Az engedélyezett vízszintingadozás lehetővé teszi, hogy az erőmű részt vegyen a szlovák villamos-energia rendszer primer és szekunder szabályozásában. A nyolc gépegységből hat, három kettős tekercselésű transzformátorral, beltéri tokozott SF6 szigetelésű alállomáson át kapcsolódik a 400 kV-os Győr-Gabcsikovó nemzetközi távvezetékre. További két gépegység pedig két transzformátoron át táplál be a Szlovák főelosztó hálózat 110 kV-os szabadtéri alállomásába. Az elkészült Bősi Vízerőmű gátrendszerébe tartozik még három darab vízerőmű. Az első ilyen a Bős Kis Vízerőmű (MVE S7), ami az eredeti tervnek megfelelően, az üzemvíz csatorna baloldali töltésébe épült be. Szerepe, hogy a Csallóköz öntözőrendszerét táplálja, ezen kívül két darab 1,2 MW teljesítményű Francis turbinával évi átlag 4GWh villamosenergiát állít elő. Ide tartozik még a Dunacsúnyi Vízerőmű, ami a csúnyi gátba épített, az eredeti tervekben nem szereplő vízerőmű. Ennek a beépített teljesítménye 24,3 MW, amit négy darab horizontálisan beépített Pit-turbina biztosít. Az energiatermelése évi 175 GWh körül mozog. Utolsó említésre méltó pedig a Mosoni Kis Vízerőmű, ami szintén nem szerepelt az eredeti tervekben, és a Mosoni-Duna ágba áteresztett víz energiáját hasznosítja. Két darab Kaplan turbina van az erőműben, amelyek összteljesítménye 1,2 MW, amivel évi átlagos 4 GWh energiát tudnak előállítani. Jelenleg a Bősi Vízerőművön kívül tervben vannak a bővítések a többi, kisebb erőműben, továbbá tervben van Dobrohosztnál egy újabb vízerőmű építése a gátrendszerbe, hogy még jobban ki tudják használni a víz potenciálját. Érdemes még beszélni a gátrendszer árvízvédelemben betöltött szerepéről. A Duna átlagos vízhozama 1400-5000 m3/s között mozog, míg árvíz idején a 10000 m3/s-ot is meghaladhatja, ami ha nem lenne kezelve a komplex gátrendszernek köszönhetően, akkor hatalmas károkat okozhat-

2011/6 November

na a Csallóközben és a Szigetközben. Elmondható, hogy a különböző baljóslatokkal ellentétben, a gátrendszer kiépítése igaz, hogy a környezetet átformálta, de nem okozott ökológiai katasztrófát. Sőt lehetőséget adott egy új, turisztikailag vonzóbb táj kialakulására. Emellett kezelhetővé

tette a Duna vízhozamát, hajózhatóvá tette a Duna ezen ágát, növelte a környező települések életszínvonalát, nem csak az árvízvédelemmel, hanem például a csúnyi gátnál rafting pálya kialakításának lehetőségével, továbbá 100%-ban megújuló energia előállítását biztosítja. A Bősi Vízerőmű bejárása után elmentünk ebédelni egy közeli étterembe, majd folytattuk utunkat a Dunakiliti Duzzasztóműhöz. Az út során lehetőségünk nyílt a gátrendszer további elemeinek megtekintésére, mint például a dunacsúnyi gátrendszer és a rafting pálya. Említettük a bevezetőben már, hogy Dunakiliti Duzzasztómű is a BősNagymaros vízlépcsőrendszer részét képezte volna. Hasonlóan Bőshöz, ez a létesítmény is már annyira előrehaladott állapotban volt, hogy a lebontásával nem szerettek volna foglalkozni, viszont a betervezett turbinát nem építették bele. A tervek szerint a Dunakiliti Duzzasztómű feladata a Bősi Vízerőmű turbinái számára szükséges duzzasztási szint biztosítása lett volna, és le kellett volna vezetnie a dunai árvizeket. Miután 1995-ben megépült a fenékküszöb, a Duna vízszintje megemelkedett, azóta a kiliti duzzasztómű szabályozza a mellékágrendszer vízellátását. Jelenleg az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működteti. Beszélnünk kell még egy keveset a felépítéséről. Összesen hét zsilipből

áll a duzzasztómű, amelyek egyenként 24 m szélesek. Hat nyílás található mindegyik zsilipen, az árvíz esetén megnőtt vízszint magasságában. Ezek általában zárva vannak, csak próbamozgatások vagy árvíz esetén nyitják meg őket. Mindegyik pillérhez tartozik egy hidraulikus mozgató berendezés (motor) és egy elektromos vezérlőterem, ahol a betáplálás kétirányú, azaz ha az egyik betáplálás kiesik, például árvíz következtében, attól még a vezérlés nem szűnik meg. A tömítéseket elektromosan fűtik hideg időben, hogy ne károsodjon a gumi. Említettük, hogy a duzzasztómű eredeti terveiben szerepelt egy turbina beépítése. Ez 5 MW-os berendezés lett volna, amely a környező falvak energiaellátását biztosítaná. Ez árvíz esetén 10 MW-ot is termelne. A duzzasztóműhöz kiépített mesterséges csatorna vízhozama 100 m3/ sec, ez árvíz idején akár 250 m3/ sec is lehet. Jelenleg a 6 egymástól független duzzasztóműből 2 üzemel. Megemlítendő itt még a fenékküszöb, aminek a megépítése visszaduzzasztó hatása miatt volt szükséges, ezt két évenként korrigálni kell, amikor is elzárják a zsilipeket, és karbantartási munkálatokat végeznek. Van halzsilip is, de azt csak magas vízszint esetén tudják használni. A hajók Dunakilitit elkerülve a főmederben mennek. A duzzasztómű bejárása során megtekintettük a duzzasztómű egyik zsilipjének a gépházát és az elektromos vezénylő tábláját, majd a kezelőszinten végigsétálva megtekintettük a duzzasztómű belsejét is. Megnéztük az üresen álló turbinaházat. Végül elmentünk a fenékküszöbhöz, ahol szemrevételezhettük a fenékküszöb által előállított vízszint különbséget is. Így elérkeztünk az szakmai kirándulásunk végére, ami után elindulhattunk vissza, Budapestre. Lezárásként elmondható, hogy mindenkinek a kíváncsiságát kielégítő, sok hasznos szakmai ismerethez és élményhez tudtak jutni a résztvevők.

Papp Szabolcs Az ESZK tagja www.eszk.org

29


EZK - Öltöztessük fel a Földet! Ez a cikk nem a divatról, a megjelenésről, az öltözködésről, hanem az éghajlatváltozásról, illetve annak változtatásáról szól. Báder László könyve megannyi színes, intenzív képet rejt, melyek szemléletes, figyelemfelhívó, impresszív jellegűek.

A

könyv többek között felhívja a figyelmet tetteink hosszú távú következményeire, a folyók gátak közé szorítására, az árvizek vízbőségének levezetésére, az erdők kitermelésére, a mikro klimatikus viszonyok változásaira, és hogy a természet állandósága menynyire sebezhető. A táj tavasszal ruhát borít vállára, felöltözik az erdő pompájában, nyáron pedig lombkoronát húz maga felé. Ez egy védettséget hoz létre, a talajt megóvja a napsugaraktól, mert azon a részen, ahol sűrű a lombkorona, ott kevésbé süt át a nap, és így éjszaka kisebb mértékű a lehűlés. Ez az ott fellelhető növények és állatok számára megfelelő életkörülményekkel szolgál, akik menedéket találnak. A fák és a napi vízhozam mennyisége összefüggésben vannak, ez befolyással bír a patakokra, tavakra. Az erdők kiirtása nem csak klímaváltozást von maga után, hanem hatással van a víz körforgására is, azaz száraz klímához vezet a trópusi fák legelőkké való redukálása, mert a legelők esetében csekély mértékű a párologtatás. Ez a természet lepusztítása és egyben lepusztulása, amely súlyos következményekkel jár. Ilyen pusztításokat világszerte láthatunk, hogy egy erdős terület mellett egy kietlen, kopár vidék terül el, ahol egykor ugyanolyan erdős rész volt, csak azt a fakitermelés halottá tette. Az egyik jól ismert okozat az üvegházhatás, ami abból következik, hogy az erdők mennyisége és minősége ma már nem megfelelő. Ezen segíteni az erdővel borított területek arányával és azok állapotának javításával lehet. A könyvben Magyarország erdőállományának változását bemutató grafikon jól szemlélteti, hogy míg a 900-as évek előtt az ország területének több mint 60%-át borította természetes erdő,

30

addig ez a 2000-es évekre igencsak leredukálódott, mintegy 10%-ra. Az éghajlati problémákért mi magunk felelünk, így ha nem is találunk világméretű megoldást, akkor is sokat tehetünk a közvetlen környezetünkért. A fák értékét egy kitűnő példával szemlélteti a könyv, hogy mekkora hasznuk van egy ember életében. Egy amerikai nő háza elől az ott dolgozó munkások tévedésből kivágtak egy 18 méter magas tölgyfát. Ez kihatással volt a nő légkondicionálójára, az árnyék hiánya miatt az órákkal hamarabb kapcsolt be, ezzel megemelve a számlát. Az utcán ültetett fák lehűtik a levegőt, magukba szívják az esővizet és csökkentik a szenynyezést, szenet és kén-dioxidot vonnak ki a légkörből. A fák nagy hasznot hoznak, az árnyat adó fák nagy megtakarítást és egészségesebb környezetet jelentenek a Föld lakói számára. A könyv az erdők szerepe mellett az éltető és hűsítő víz fontosságáról is számot ad. A kettő szorosan egymáshoz kapcsolódik; a víz biztosításához nélkülözhetetlenek a fák, az erdő megléte. Ahogyan az ember a vízzel bánik, az visszaüt rá. Az árvizekhez más katasztrófák is társulnak, és az elmúlt években ilyesfajta csapásokkal bőven találkozhattunk. Ezeket leginkább az ember számlájára írhatjuk, az erdőirtás, túllegeltetés, a természetes víztározók felszámolása és a beépített területek növekedése miatt. Folyóink szabályozása a rövid távú kezdetekben sikereket ért el, a szántóföldi termelés érdekében jelentős területeket ármentesítettek, és változtatták meg a folyók menti tájat. Ez azonban hosszú távon olyan folyamatokhoz vezetett, mint a belvízproblémák, a vízjárás szélsőségessé válása, és nem utolsó sorban a vidék lassú kiszáradása, elsivatagosodása. Teret kell adni a vízfolyásoknak, hogy

segítsük a vízkészlet megőrzését, és ne azt az utat válasszuk, hogy saját akaratunk szerint változtassunk a környezetünkön vízelvezető beavatkozásokkal. A természet átalakítása, a medrek hosszúságának csökkentése folyóink hosszának csökkentését is jelenti, a kisvizek szintje süllyed, és az árvizeké emelkedik. Ha eddig eljutottál, kedves cikkolvasó, akkor magad is beláthatod, hogy az ember tevékenységének, hogy beleavatkozik a természet állandó körforgásába, nagy szerepe van. Az, hogy elődeink hogyan cselekedtek, akár jó szándékkal, hogy felgyorsítsák a termelést, akár önkényes okokból, kihatással van ránk. Érezzük, hogy az évszakok közti átmenet, a gyönyörű, friss tavasz és ősz mintha egyre jobban eltűnne, hirtelen váltakoznak a meleg és a hideg napok, kevés az eső, vagy túl erősen süt a nap. Ezeket a változásokat mind magunk idéztük elő. Összegezve a megoldási lehetőségeket, íme, néhány példa, hogy mivel tudnánk jobbá tenni és segíteni környezetünket: összehangoltan kell cselekedni, az árvíz és aszályproblémákat együtt kell megoldanunk. Aszály idején felhasználhatóvá kellene tenni az árvíz idején felgyülemlett felesleges vízmennyiséget. Továbbá a területek erdővel való borítását kell növelni. A természettel egyensúlyban kell lennünk, a természetes folyamatokat támogatni. Nekünk kell cselekednünk, hogy a Föld eltartó képességét megóvjuk, őrizzük, még ha olyan nagyon is lelaktuk már. Mindenkinek meg kell tennie a tőle telhetőt, törekednie a teljességre, hogy a következő generáció is megtapasztalhassa a természet szépségét.

Pajger Adrienn

Hiányzik a R-hely és a Sudoku? Keresd a KÁTÉ decemberi számában, vagy a honlapunkon! www.kate.hu 2011/4 szeptember




Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.