KÁTÉ 2016. április

Impresszum Felelős kiadó:

Tartalom

Varró Gergő

Felelős szerkesztő:

Krisztián Dávid Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Herczeg Krisztina

A Neptunról Isten éltessen, Gépészkar!

Tördelőszerkesztő:

Faragó Dénes

Hogyan készült? – BME (1. rész)

Biróczky Máté Takács Rudolf Takács Tímea

Härtlein Károly

Bolyki Zsolt

RobonAUT2016

Tördelők:

Tartalmi vezető: Olvasószerkesztők:

Cikkírók:

Faragó Dénes Hergovits Dávid Mézes Márton Vajda Márk Vámos János Berki Lilla Herczeg József Horváth Bence Horváth László Kun Csaba Mézes Márton Nagy Dávid Márk Orbán Péter Vajda Márk

Vezető grafikus: Grafikusok:

Egész Dénes Balázs Eszter Heszler András Pethő Luca Rába Erzsébet

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával.

Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Csernobil 30 Creo – A tervezés jövője A legidiótább világnapok Fesztivállapot - 2016 Szabadulás a hátrány szobájából 6 tuti tipp AIESEC beszámolók Deadpool-kritika Oscar-parádé I. Li-Fi – Netezz fénnyel Zenészből mérnök Így írtunk mi

Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: Április 1.

Filmajánló SzékelyudvaR-hely

4 5 6 8 10 12 14 15 16 18 21 22 23 24 26 27 28 29 30

A Neptunról Perger Dávid

(Tanulmányi és Oktatási Bizottság vezető)

Mindenki által ismert, de mégsem tudunk róla mindent. A HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) vezetőképzőjén ősszel volt lehetőségem beszélgetni a Neptunt fejlesztő cég, az SDA ügyvezető igazgatójával, illetve a vezető fejlesztőjével, akiktől rengeteg információt tudtunk meg a rendszerrel kapcsolatban. De először beszéljük át, hogy mit is tudunk a Neptunról!

A Neptun az egységes tanulmányi rendszer, melyet a BME-n és ezen kívül még 43 felsőoktatási intézményben használnak. Ahol jelenleg más tanulmányi rendszer működik, ott 1 éven belül szintén a Neptunra fognak áttérni, sőt készül a középiskolásoknak szánt verzió is. A Neptun 2000 volt az elődje a jelenlegi rendszernek, azt vásárolta fel az SDA cég anyavállalata.

A Neptun alapvető feladatai rendkívül összetettek. A teljes tanulmányi adminisztrációt kezelnie kell, bonyolult összefüggéseket tartalmaz, melyek segítségével folyamatosan támogatnia és ellenőriznie kell az oktatási rendszert.

Ebben zajlik a tárgy- és vizsgafelvétel, a beiratkozás, a kollégiumi díj kifizetése, az órarend tárolása, a hallgatók értesítése, kérvények leadása, OHV kitöltése, előkövetelmény-ellenőrzés és még rengeteg más tevékenység.

A cég kínál egy alapcsomagot, amelyre havonta kell előfizetnie az egyetemnek, ezen kívül lehet hozzá vásárolni „kiegészítőket”. Ilyen kiegészítő nálunk például a kérvények leadása vagy az OHV kérdőívrendszere.

A rendszer lényegéről röviden ennyit, de miért is van ellenérzésünk, amikor meghalljuk a Neptun szót?

Mindenki ismeri a tárgy- és vizsgafelvétel nehézségeit, a gyakran előjövő idegesítő hibáit, illetve a kissé nehézkesen kezelhető, de megszokható felületet.

Ezzel kapcsolatban a többi egyetem képviselőivel együtt össze kellett szednünk a rendszer legfőbb hibáit, melyeket prezentáltunk a cég képviselőinek. Én két dolgot kívántam jelezni, nevezetesen az órarendtervező használhatatlanságát tárgyfelvételnél, illetve egy viszonylag sűrűn előforduló problémát, miszerint az órarend szétcsúszik és használhatatlanná válik hetekig.

Ekkor jött számomra a legnagyobb meglepetés, a többi intézmény által összegyűjtött hibák.

Az ELTE-n nincs órarend, egyszerűen nem működik, a tárgyfelvétel kínkeserves és használhatatlan (még hozzánk képest is), a funkciók többsége nem, vagy csak hibásan működik. Rögtön felmerült a kérdés, hogy ugyanaz a rendszer mégis hogy működhet többféleképpen?

Erre aztán meg is kaptuk a választ. Minden az egyetemi beállításoktól függ. Szinte az összes kérdésre, amit

feltettünk ezt a választ kaptuk. Ha jeleztük, hogy valami kéne még bele, jelezték, hogy ilyen már van, csak ezek szerint nincs használva.

Kiderült az is, hogy csak nálunk, a Gépészkaron működik az abszolutórium-ellenőrzés Neptunon keresztül.

Fény derült arra is, hogy a terhelésvizsgálatokat rendszeresen a BME-vel együttműködve végzi a cég, tehát konkrétan ránk van optimalizálva a rendszer.

Ettől még persze mindenki szeretné tudni, hogy miért kell mindig várakozni a tárgy- és vizsgafelvételnél, amire egyszerű a válasz. Az egyetemi informatikai infrastruktúra ennyit bír. Fejleszteni lehetne, de a vizsgálatok alapján teljesen értelmetlen. A terhelés mértéke 20 perc után már csak 50%-os, ezért a 20 percért pedig nem éri meg több millió forintot beleölni, sőt jelenleg nem is lehet, mivel a cég elmondása szerint Magyarországon informatikai beszerzési stop van a felsőoktatásban.

Kiderült egyébként az előadás során, hogy kész van a mobil applikáció is, amely egyaránt fut Androidon, Windows Phone-on és iOS-en is. Ezt azóta már többen ki is próbálhattátok, annak minden hiányosságával együtt.

Illetve kiderült az is, hogy folyamatosan azon dolgoznak a fejlesztők, hogy a rendszer használhatóbb legyen, de ezt csak akkor tudják megtenni, ha az egyetemek jelzik is nekik a hibát.

Az általam leszűrt információk alapján elmondhatom, hogy jelenleg nálunk működik a legjobban a Neptun rendszere az egész országban, és ez nagyrészt köszönhető az oktatóink és a tanszékeken dolgozó adminisztrátoraink hozzáállásának. Az előfizetés mellé havi rendszeres Neptun-oktatás is jár, melyet nálunk a KTH munkatársai nagyon hatékonyan ki is használnak.

Természetesen nem állítom, hogy a rendszer tökéletes lenne, de szerintem amennyire bonyolult, jelenleg ahhoz képest jól működik, és a feladatát ellátja. Amennyiben mégis valamilyen hibát találnátok a rendszerben, úgy azt jelezzétek a neptun@bme.hu címen, és a KTH munkatársai továbbítják a hibát a fejlesztőkhöz.

Isten éltessen, Gépészkar!

2016 nem csak Kármán Tódor és a róla elnevezett kollégium születésének kerek évfordulójáról nevezetes. Ebben az évben ünnepli ugyanis egyetemünk Gépészkara 145. születésnapját. De mi is történt ez alatt a 145 év alatt?

Bagoly

Az Egyetemünk ősének tekinthető Institutum Geometricumot II. József, osztrák császár és magyar király 1782-ben alapította meg mérnökképző intézetként. Mint a neve is utal rá, a BME legősibb magja a mai Építőmérnöki Kar képzéseiből állt össze, volt többek között földmérő vagy éppen vízszabályozó mérnöki képzés. Az intézet létrejöttét elősegítették Mária Terézia korábbi rendeletei is, mint pl. az 1777-es Ratio Educationis. Érdekesség, hogy Európában ez volt a legelső polgári mérnökképző intézet egyetemi szintű oktatással. Fun fact, hogy a szervezet a budai tudományegyetem bölcsészkarához volt kapcsolva, így sokáig olyan tanárok voltak az egyetemen, akik bölcsészeket és mérnököket is oktattak.

Mozgalmas, hullámvölgyekben gazdag időszakot követően a kiegyezés után nem sokkal Eötvös József folytatott sikeres harcot egy önálló Műegyetem létrehozására.

Ferenc József 1871. július 10-én engedélyezte az intézmény indulását, így először az 1871/72-es tanévben, azaz idén 145 éve indult önálló gépészmérnök képzés másik négy szakosztállyal – [építő]mérnöki, vegyészmérnöki, építészmérnöki és egyetemes – egyetemben. (A szakosztály szó mai értelemben véve a karokat takarja.) A kezdeti 15 fős évfolyamlétszám egy évtized alatt 131-re ugrott, a 19-20. századok fordulójára pedig már a mai évfolyamok létszáma (kb. 7-800 fő) körül állt a beiratkozók mutatója.

Ekkor a karon 11 tanszék működött.

A világháborúk jelentős változásokat hoztak a karon. A trianoni békeszerződés alapjaiban rengette meg a gazdaságot, így nagy hatással volt az egyetemi képzésre is. Erre válaszul 1929-ben három tagozat szerveződött a karon: általános gépszerkesztési és gépgyártási, elektrotechnikai és mezőgazdasági. 1934-ben jött létre az egyetem új szervezete, melyben a gépészek a vegyészekkel közösen alkották a Gépész- és Vegyészmérnöki Kart, egészen 1949-ig.

A II. világháború idején az egyetem épületeiben, berendezésében súlyos károk keletkeztek. A gépészmérnöki képzés 1944-ben ideiglenesen Drezdába került át. Az akkori emberek elszántságát mutatja, hogy noha a kampusz romokban állt, 1945. április 3-án újra megkezdődött a tanítás a régi falak között. forrás: gpk.bme.hu

Az ezt követő társadalmi, ipari átrendeződés hatása a Gépészkar tantervében is jelentkezett. Az 1949-es vegyészektől való különválás során nem kevesebb, mint tíz külön szak volt a kar oktatási portfóliójában: gépgyártástechnológia, hőerőgépész, vasúti gépész, épületgépész, áramlástani, hajógépész, vegyipari gépész, textilgépész, emelőgépész és mezőgazdasági gépész. Mint látható, ez igazodott az akkori ipari elképzelésekhez. Ugyanekkor azonban a hallgatói létszám is megnövekedett, ami kapacitásbeli problémákat okozott mind hely, mint oktató ügyben. Később emiatt 450 főben maximalizálták a nappali képzésre felvehetők számát.

1955-ben átdolgozták a tanterveket, a tíz szak fele maradt meg, így biztosítva a minőségi oktatás felé mozdulást. Tevékeny része volt a gépészeknek az 1956-os forradalom kirobbantásában is. 1967ben aztán egyesült az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem, így néhány szak (mint a járműgépész) átkerült a Közlekedésmérnöki Karhoz. Ennek ellenére a hetvenes években is hét gépész szakon oktattak.

A rendszerváltás után a képzés újjáalakult. Ekkor indult az energetikai mérnöki, illetve az ipari termék- és formatervezői képzés. A gépész és energetikus szak főiskolai szinten is elérhető volt. Legutóbb 2005-ben történt komolyabb változás a rendszerben. Ekkor vezették be a bolognai rendszert, és jött létre a ma is használt BSc-MSc rendszer. Az alapképzésen négy (gépészmérnöki, energetikai mérnöki, mechatronikai mérnöki, valamint ipari termék- és formatervezői), a mesterképzésen hat (gépészmérnöki, energetikai mérnöki, mechatronikai mérnöki és ipari terméktervező mérnöki, épületgépészeti és eljárástechnikai gépészmérnöki, angol nyelvű gépészeti modellezés) sszakból választhatnak a gépészeti tudományok iránt érdeklődő hallgatók. Ezen felül létezik a Pattantyús-Ábrahám Géza nevét viselő Gépészeti Tudományok Doktori Iskolája is.

Karunk létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy 145 éve folyamatosan világszínvonalú mérnököket képez. Felsorolni is nehéz lenne azon itt végzett embereket, akik nélkül a mai tudományunk sokkal szegényebb lenne. A BME gépész hallgatói manapság is keresettek, nagy tudásuk miatt országhatárainkon kívül is.

Reméljük, még legalább 145 évig hasonlóan nagy kvalitású mérnökök kerülnek ki az egyetem falai közül.

Hogyan készült? – BME (1. rész) Bizonyára sokunkat szögezett képernyő elé a Discovery Channel „Hogyan készült?” című sorozata, amelyben hétköznapi dolgok gyártási folyamatát mutatják be. Most egy nem éppen hétköznapi, viszont a mi életünkben nap mint nap jelen lévő „dolog”, szeretett egyetemünk épületeinek elkészültét vetem papírra.

Bozont

A Műegyetem közvetlen elődje az 1782-ben alapított Institutum Geometricum, amely az első polgári mérnökképző intézet volt Európában. Az itteni oktatás kezdetben egy kiegészítő képzés volt, amelyet bölcsésztudományi diploma után lehetett megkezdeni, az oktatott tárgyak pedig matematikán kívül földmérési és vízépítési, valamint mechanikai és mezőgazdasági ismeretek voltak. A megszerzett tudásukat elméletben és gyakorlatban is bizonyítani kellett a hallgatóknak. 1850-től József Ipartanoda, majd 1871-től Királyi József Műegyetem néven működött tovább. 1871 nekünk, gépészeknek is egy igen fontos dátum, mivel ekkortól létezik a Gépészmérnöki Kar. Az egyre jobban fejlődő egyetem sorra nőtte ki a működésének otthont adó épületeket: kezdetben a várban folyt az oktatás, majd átkerült Pestre, a ferences kolostor kertjében lévő épületbe, amely ma az ELTE Egyetemi Könyvtárnak ad otthont. Mikor ez is kicsinek bizonyult, megépítésre került egy épületegyüttes a Múzeum körúton, amelyben ma az ELTE Bölcsészkara működik, sőt akkoriban a mechanika labor a mai Corvinus egyik épületében kapott helyet. Mikor ezeket az épületeket is sikerült kinőni, környező bérházakban béreltek egész emeleteket oktatási célra, de ez sem jelentett hosszú távú megoldást. Hosszas keresgélés után Buda akkori legdélebbi részén, Lágymányoson sikerült telket venni, amely helyén akkor még mocsaras láp éktelenkedett. Itt épültek fel azok az épületek, amelyekben ma is tanulhatunk. A campus kialakításával 1897-ben Czigler Győző műegyetemi professzort bízták meg, aki váratlan halála miatt tervei megvalósítását már nem érhette meg.

CH épület

A campuson elsőként a Ch épület épült fel. Nevéből is adódóan ezt kémiaoktatásra szánták (Ch-chémia), amely funkcióját a mai napig tartja is. Az épületet Czigler Győző tervezte, amely építése 1902-ben kezdődött és végül 2 évvel később, 1904-ben fejeződött be. A Czigler által megálmodott épületben egy nagy előadó (Ch. Max), több kisebb tanterem, könyvtár, irodák, illetve anyagvizsgáló és fényképészeti laboratórium kapott helyet. A pincében hallgatói laboratóriumok, kazánházak és egyéb kiszolgáló helyiségek, valamint szolgálati lakások kaptak helyet.

Mint az egyetem többi épületét, a Ch-t sem kímélték a II. világháború során a városban dúló harcok: a Gellért tér felőli faszerkezetű kupola teljesen megrongálódott, amelyet aztán nem is állítottak helyre, a Ch Max. tetején is

egy hatalmas lyuk tátongott, a berendezést a hó használhatatlanná tette. A helyreállítások az 1950-es évek végéig zajlottak, amelyet kisebb-nagyobb átalakítások követtek az eredeti állapothoz képest. A Ch épületnek a négyes metró építése sem tett jót, mivel a Gellért téri állomás egy része, valamint mindkét alagútja az épület alatt húzódik. Az építési munkálatok következtében az épület 60 mm-t süllyedt, valamint a gépészeti berendezések és villamosvezetékek is sérültek, amelyeket ugyancsak sikerült helyreállítani.

F épület

Az épület terveit 1904-es építését megelőzően a tervező, Czigler Győző kénytelen volt átdolgozni, ugyanis az itt elhelyezendő tanszékekre érkező új hallgatók miatt nagyobb helyre volt szükség. Az eredeti tervek szerint egy a Budafoki útra néző homlokzattal rendelkező fizikai pavilon épült volna meg, viszont a megnövekedett helyigény miatt egy U alakú épület megépítésére kényszerültek, amelyet szintén a Budafoki út felől lehetett megközelíteni. Az épületben helyet kapó három tanszék külön-külön bejáratot kapott, amelyet a közös udvarról lehetett megközelíteni. Czigler 1905-ös váratlan halála miatt az építészeti vezetést Hauszmann Alajos vette át, aki több kisebb változtatást is eszközölt az épületen, ezért közelíthetjük meg ma az L épület felől is a műkém laborjainknak is helyet adó épületet, valamint külön lépcsőházat tervezett az épület Budafoki út felőli előadóinak, például az F29 megközelítésére. Az épületet 1951-ben az Atomfizika Tanszék új, hasáb alakú épületével, az FA-val egészítették ki, amely a közös udvaron kapott helyet. Az évek során és a háborús károk miatt a belső tér többször át lett építve, de az épületnek sikerült megőriznie eredeti állapotát.

K épület

A legimpozánsabb, legrobosztusabb épület mind közül a Központi épület, amelyet Hauszmann Alajos tervei alapján készült el a késő-historizmus stílusában.

Az építkezés 1906-os elkezdését hosszas tervezés előzte meg, hiszen az egyetem épületeit megálmodó építészek, Hauszmann, illetve Czigler kisebb-nagyobb stílusbeli nézeteltérésekkel küzdöttek, egyik vitájuk során Czigler egy megjegyzést is tett, miszerint „Hauszmann tanár valószínűleg a Műegyetemet is oly fényesen óhajtaná megépíteni, mint a királyi Várat…”, szemben az ő egyszerűbb, letisztultabb formáival. Végül Hauszmann tervei valósultak meg, amelyen a ma látható impozáns épület vonalai álltak.

A Duna partján 200 méter hosszan elterülő, három emelet magas épületben 5 lépcsőház, számtalan kisebb nagyobb előadó és egy első emeleti díszterem is helyet kapott. A 23280 m2 hasznos területű épület később az északi szárny harmadik emeletén rajztermekkel egészült ki az építészek számára, amelyet további 1000 m2 területtel bővítettek, így hát nem is csoda, hogy valóságos labirintusként tekint rá minden elsőéves. Az épület fűtését és világítását a kor legmodernebb eszközeivel valósították meg. Az épület bejáratánál ücsörgő 4 női szobor Senyei Károly szobrászművész keze munkáját dicsérik, amelyek az egyetem akkori négy tanszakát mintázzák: (építő)mérnöki, építészeti, gépészeti, valamint vegyészeti tudományokat. A gépészek számára fontos előadások helyéül szolgáló Auditorium Maximum helyére eredetileg a Műegyetemi Evezős Club hajóháza épült, amelyben 1943-ig hajókat tároltak, illetve egy tanmedencét is üzemeltettek a szárazföldi edzések megvalósítására. Ezt a II. világháború után nem állították helyre, helyébe a mostani Aud. Max. került.

A II. világháború pusztítása talán a K épületen látszott meg a legjobban. Mivel itt hadianyagraktár állt, illetve erősen védve is volt a német erők által, folyamatos tüzérségi és légi tűz alatt állt. Ez hatalmas károkat okozott az épületben: a díszterem, valamint több előadó beszakadt, helyenként több emeleten keresztül, az épület előtt álló négy szobor teljesen elpusztult, az aula is romokban hevert. A teljes helyreállítás több mint egy évtizedig tartott, de a teljesen rekonstrukció napjainkban is zajlik, például a cserepek cseréjével, illetve a homlokzat rekonstrukciójával.

Kö épület

A Műegyetem könyvtárát 1848-ban alapították, ekkor kezdődött meg a szakmai könyvek gyűjtögetése, amelyből mára egy igen terjedelmes gyűjtemény jött létre. Könyvtárunk, az OMIKK a Pecz Samu által tervezett, gyönyörű épületben kap helyet, bár eredetileg a Központi épületben tervezték elhelyezni. Ezt az ötletet szerencsére később elvetették, mivel így nem lett volna hely a jelenlegi milliós nagyságrendű könyvgyűjtemény elhelyezésére, ráadásul elég tűzveszélyes is lett volna. Az épület végül 1909-ben készült el egy 6 emelet méretű könyvtároló raktárral, amely szükség esetén még 5 emelettel bővíthető, így közel félmillió példány befogadására alkalmas. A könyvtárban található hatalmas olvasóterem lélegzetelállító szépsége miatt több hollywoodi filmben kapott már „szerepet”, 2015-ben a Sárospataki Református Kollégium könyvtára mellett bekerült a világ legszebb könyvtárai közé. A II. világháború itt is tetemes károkat okozott, amelyet sajnos nem az eredeti pompájában sikerült helyreállítani. A növekvő hallgatói létszám magával hozta a könyvek számának növekedését is, amelyet a könyvtár alagsorának folyamatos bővítésével oldanak meg, mára már több emelet mélyen, a Központi épület alatt is helyet kapnak a tárolni kívánt könyvek. A könyvtár épületét 1977-ben műemlékké nyilvánították, a 2000-es évek elején fejeződött be teljes rekonstrukciója, ekkor alakították ki a Nagyolvasó alatti Műszaki Szakolvasót is.

Üzenet Egy szeles tavaszi napon két gyermek játszott látszólag önfeledten az utcán. Az egyik viseltes, kinőtt ruhákba bújtatta láthatóan alultáplált, törékeny testét, míg a másik a kor gyermekdivatjának megfelelő öltözetbe rejtette kis dudorodó hurkáit. A játékuknak egy hatalmas zivatar vetett végét, mindketten hazarohantak.

A vihar egész éjjel tombolt, majdnem levitte annak a város szélén meghúzódó szerény kis kalyibának a tetejét, amely a szegény fiú és szüleinek az otthonát jelentette. A hajlékhoz tartozott még egy piciny fedett állás, amelyben minden reményük, egy borjúcska próbált fejlődni a szegényes táplálékon. Ebben az otthonban nagy aggodalom honolt, hiszen – talán a hiányos öltözetnek köszönhetően – a fiúcska nagyon átfázott, a láz verte meghűlt kis testét. Az anyja borogatásokat tett tüzes homlokára, míg az apja néhány félretett fillérjüket számolgatta, ami sehogyan sem volt elegendő az orvos kihívására.

A gazdag úrfi hazatérése után forró fürdőt vett, majd csatlakozott ahhoz a díszes társasághoz, amely a ház urát ünnepelte. Nagy nap volt az számukra, hiszen további ezer hold jó minőségű földdel gazdagodott birodalmuk. Szétkürtöltették a városban, hogy ezen alkalomból nagy estélyt rendeznek, így egytől egyik mindenki tudott a fogadásról.

A hajnal első derengése ébren találta a szegénységükön búslakodó, a házikóból ki-kitekingető édesapát. Bosszantotta, hogy az úr még tovább gyarapszik, míg neki az orvosra sincs pénze. Ahogyan megkönnyebbülten nyugtázta, hogy kisfia láza lement, jobban érzi magát, meg akarta etetni a kis borjukat, ám az mozdulatlanul feküdt a helyén, az éjjel elpusztult. Éktelen haragra gerjedt, s így kiáltott: - Nekem egyetlen kis borjam is elpusztul, a másiknak meg még további ezer hold földje lett! Csapkodott, vagdalkozott, míg ereje bírta, aztán leheveredve a földre, elnyomta az álom. Megjelent neki egy angyal, s azt mondta: - Ne háborogjon a lelked, nem minden az, aminek látszik. Az uraságnak azért adták a birtokot, hogy ezzel perbe foghassák és börtönbe vessék, már az estélyről elvitték a fogdába. A házatokat pedig a halál látogatta meg tegnap éjjel, és fiatokat akarta elvinni, én azonban meggyőztem a borjúról. Emlékezzél, nem minden az, aminek látszik!

Zsolti

Härtlein Károly

fizikáról, áltudományról és oktatásról

Bizonyára sokan hallottatok Härtlein Károlyról, akár a Fizika A3 utolsó, kísérletekkel tarkított előadásáról, akár a Brutális fizika c. műsorból, akár bármelyik más, tudományos ismeretterjesztő előadásáról. Vele beszélgettünk.

Zsolti

Káté: Nem is áll Ön messze a gépészettől. Ha jól olvastam, gépipari szakközépiskolába járt, majd főiskolai gyártástechnológus-üzemmérnöki diplomát szerzett. Mi indítatta erre a pályára, meséljen ezen éveiről!

H. K.: Édesapám pedagógus volt, gépészeti tárgyakat tanított egy gépipari iskolában. Az általános iskola után én vegyészetet szerettem volna tanulni, de ő azt mondta, hogy jó, akkor megyek a József Attila Gépészeti Szakközépiskolába. A végzés után a Műegyetemre felvételiztem sikeresen, de mellette voltak olyan dédelgetett álmaim, hogy nagy kenus leszek, és kijutok az 1980-as moszkvai olimpiára. Így visszamondtam a Műegyetemet, így úszhattam meg az előfelvételis katonaságot, és elmentem a Bánki Donát Gépipari Főiskolára. Erre a diplomára azonban nagyban rányomta a bélyegét, hogy én sportolni akartam elsősorban. Bár bekerültem az olimpiai válogatott keretbe, az olimpiára kijutni nem volt esélyem, így az utolsó, harmadik évben már tisztességesen befejeztem a főiskolát, majd Tatára kerültem katonának a sportezredbe, ahol 8 hónapig szolgáltam. Ezután ismét beiratkoztam a Bánkira tanári szakra, majd a gyakorlatot egy vasas szakmákat adó iskolában töltöttem, ahova olyan gyerekeket vettek fel, akiket máshova nem. A kenuzás befejeztével, 1986-tól a tanári pályámat az Ihász Dániel Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában kezdtem el.

Káté: Milyen volt középiskolásokat tanítani?

H. K.: Az egy nagyon változó világ volt, amikor ott tanítottam. A gépipar hihetetlen sebességgel kezdett ös�szehúzódni: hirtelen nem volt szükség a nálunk végzett diákokra. Az autószerelő szakközépiskolákból csak Budapesten négyet bezártak, holott a járműpark egyáltalán nem csökkent. Akkor látható, hogy valami szemléletváltás következett be. Mivel azt gondoltam, hogy fizikát mindig fognak tanítani, ezért iratkoztam az ELTE fizikatanári szakára – ma már ez is vesztésre áll, lehet, meg fogjuk élni, hogy a fizika el fog tűnni a közoktatásból, vagy legalábbis a nagy részéből. Manapság sokan úgy érzik, hogy joguk van beleszólni az oktatás mikéntjébe. Például egy gimnáziumi matek-fizika osztályban lázadoznak a tanulók, hogy miért kell éneket tanulniuk. Nem lehet az ember szakbarbár! Tizennyolc éves kora előtt nem mondja egy diák, hogy engem csak a fizika érdekel. Aki csak a fizikát hajlandó megtanulni, az vélhetően nem fog sok mindenhez érteni. Amikor az ember végez fizikusként vagy mérnökként, a magánéletben nem elég csak a szakmát ismerni,

szót kell érteni más szakmák, tudományterületek képviselőivel is. Ha családot akar, és ha nem a saját szakterületéről akar házasodni, akkor az élet többi dolgaihoz is kell érteni! Önmagában csak a fizika nem megy, a fizika nem önmagáért van. A fizika úgy működik, azért kell a mérnöknek, mert leírja a természetet. Ha ezt jól megismerjük, a mérnöki tudással ki lehet használni. Mérnök fizikatudás nélkül nem ér semmit.

Káté: 1989-ben került a BME-re. Ettől kezdve kezdett el kísérletekkel foglalkozni? Honnan merít ötletet a megannyi tudományt népszerűsítő demonstrációs előadás anyagához?

H. K.: Ezt nem lehet időhöz kötni, de már középiskolában is kísérletezős tanár voltam. Sőt én ahhoz a generációhoz tartozom, akik Öveges professzor TV-előadásain nőtt fel. Akkor döntöttem el, hogy ilyen típusú ember szeretnék lenni. Sokan mondják az ismeretségi körömből, hogy oda vagyok tapadva a netre, de ez eléggé sajátságos, mert leginkább fizika és mérnöki tudományokkal foglalkozó oldalakat szoktam nézni.

Káté: Sokan megismerhették a Brutális fizika c. műsorból. Honnan jött ez a felkérés? A végkifejlet megegyezett-e a kitűzött céllal?

H. K.: Egy kicsit fájó, hogy mindenki ebből a műsorból ismer, életem során nem erre az időszakra vagyok a legbüszkébb, mégis legtöbben innen ismernek. Személy szerint sokkal büszkébb vagyok a Kutatók éjszakájára. Úgy kezdődött, hogy 2009-ben Pécsett voltam egy road-show-n, ahol megismerkedtem Lovász Lászlóval és Rákóczi Ferenccel. 2012-ben megjelent Lovász a szobámban, ahol mondta, hogy csináljunk egy ilyen műsort. Egy hétig röhögtem rajta magamban, – nem hittem, hogy valaki akár csak egy forintot is ad fizika műsorra – de végül segítettem neki, s ebből nőtt ki a Brutális fizika. Az első évben megdöntötte a csatorna összes nézettségi rekordját, amikor a műsor ment a 6. legnézettebb csatorna volt az idősávban. Én több fizikát raktam volna bele és kevesebb bolondozást, több pénzt adtam volna a kísérletekre és kevesebbet a reklámra.

Káté: Ön a Kutatók éjszakája rendezvényének atyja. Honnan jött az esemény ötlete? Gondolta volna, hogy országos rendezvénnyé növi ki magát?

H. K.: Az egyik volt tanítványom a Giesseni Egyetemen doktorált, majd a posztdoktorit Drezdában, a Max

Planck Intézetben folytatta. Ott volt egy nyitott nap, ahol több kisebb műhelyfoglalkozást szerveztek, és nagyon jó légkör lengte be az egész rendezvényt. 2005-ben, a Fizika évében a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatójával beszéltem erről, és a Mindentudás Egyetemével közösen, hárman szerveztük meg az első ilyen eseményt.

Most már minek nincs éjszakája?! Az embereket kicsit megmozgatjuk: kíváncsiak rá, eljönnek, és ha ezt tartalmasan tudjuk megtölteni, akkor sikeres estét zárhatunk.

Káté: 2004-től kerül megrendezésre a Budapesti Szkeptikus Konferencia, amely az áltudományok elleni fellépést hívatott elősegíteni. Meséljen nekünk a legelképesztőbb áltudományos eredményekről!

H. K.: A szkeptikusság onnan indult, hogy 2002 környékén az egyik előadásomon valaki megkérdezte tőlem, hogy hogyan tud a dongó repülni a vákuumban. Az áltudós állította a televízióban, hogy a dongó tud repülni, hivatkozott valamiféle irodalomra is, majd kijelentette, hogy a tudósok ezt le fogják söpörni az asztalról. Mivel ő ezt előre megmondta, így erre konteókat lehet felépíteni, hogy a tudósok el akarják ezt hallgatni, stb. Ha ilyen dolog megjelenik a médiában, arra valamilyen szinten választ kell adni. A válaszadás alapja a természettudományos ismeretek megléte. A Szkeptikus Konferenciának van egy témája, amely köré a tudományról, és nem az áltudományról szóló előadásokat szervezünk. Az előadások végén beszélnek esetleg 5-10 percben az áltudományról vagy egy áltudósról. Az áltudománnyal ellen tudással védekezünk – ez az üzenete a dolognak. 2004-ben el sem fértek egy teremben – mára ellaposodott a dolog, amelynek a legfőbb oka az érdektelenség.

Az átlagember megveszi az újságot, elolvassa, s mivel az átkosból ránk maradt, hogy megírta az újság elhiszik.

Ellenőrizetlenül nyomják ki az újságokat, nincs tudományos újságírás, ezért a Kiskegyedből meg a Blikkből szedik a „tudományos cikkeiket”. Ezzel nincs semmi gond, míg csak a pénzük megy rá, de amikor már az egészségük… El is jutottunk az orvosi áltudományokhoz, amelyek hihetetlen mennyiségű fizikára hivatkoznak.

Káté: Mi a véleménye a műegyetemi fizikaoktatásról, egyáltalán az oktatásról?

H. K.: A fizika visszaszorulóban van itt az Egyetemen is. Ha megnéznénk egy fizika vizsgát ’89-ből, akkor ma kb. ugyanannyian mennének át, csak azóta hatszor több a hallgatók létszáma a Műegyetemen. A felvételi rendszer jobban szelektálta a hallgatókat. Két attitűdöt szeretnék szembeállítani, ami itt kibékíthetetlenül van jelen.

Az egyik az ország legjobb pl. villamosmérnöke szeretne lenni. Vele egy padba ül a másik, aki tesz az egészre, csak legyen egy apró „kegyelem” kettese. Ez a két hallgató teljesen mást vár el a tanáraitól. Meg kell kérdezni a hallgatókat, de csak arról, amihez értenek. Ha durván akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, ha a WC nem elég

tiszta, vagy kevés a fény a teremben, akkor azt mondja el a hallgató, de hogy mi mit és miért tanítunk, azt fogadja el tőlünk, hiszen ezt mi biztosan jobban tudjuk. Döbbenetes, hogy egy tizennyolc és fél éves gyereket felkérünk arra, hogy minősítse a tanárát.

Káté: A szakma berkein belül Öveges profes�szor utódját látják Önben a fizika népszerűsítéséért végzett munkája miatt, a hallgatók Magic Karcsiként emlegetik a látványos kísérletei miatt.

Melyikre büszkébb?

H. K.: A hallgatóktól való visszajelzésre. Nem egyszerű az övegesi dolgokat a mostaniakkal összehasonlítani.

Akkor egy televízió volt, és mindenki az ő munkáját segítette. Ott nem feltétlenül a népszerűségre mentek, hanem egyszerűen hogy eljusson a nézőkhöz a fizika, ez volt a fontos. Ma már annyira fontos, mint a bélyeggyűjtés, vagy ki tudja?! Nincs a helyén a fizika. Nem mondom, hogy a fizika körül forogjon minden, de enélkül rengeteg dolog máshogy lenne az életünkben. Emiatt érdemes lenne nagyobb prioritást adni ennek a tudománynak.

Káté: Milyen közönségnek szeret a legjobban előadni? Mérnököknek, fizikusoknak, „laikusoknak” vagy gyermekeknek?

H. K.: Aki érdeklődik. Teljesen mindegy. Volt, hogy egy barátomnál egy tanyán értelmi fogyatékosoknak tartottam előadást, de voltam már óvodában is. Aki viszont csak az orrát piszkálni jönne, az maradjon távol.

Káté: Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

H. K.: A családommal, ez egyértelmű. Érden lakunk egy kertes házban. Nem véletlen, hogy ott is van egy kis laborom, műhelyem, ahol eszközöket lehet barkácsolni.

Nem csak a fizikából áll az élet, a család is nagyon fontos.

Káté: Mi a terve a következő 3 hónapra és 3 évre?

H. K.: Most kértek fel a Gyerekegyetem+ rendezvényre előadni szkeptikus témában. Ez egy jó dolog, ötleteim vannak, de végig kell próbálni, hogy a gyerekeknek mit lehet elmondani. Emellett vannak eszközök, amiket szeretnék megépíteni. Most egy pörgettyűn gondolkozok, de van egy mágnes, amit be kellene fejeznem. Hosszabb távon reménykedem, hogy nem lesz olyan fokú leépítés, hogy engem innen kidobjanak. Ha maradhatok, az jó, nagyon sokat nem akarnék változtatni. Van még kísérleti ötletem, kihívást meg mindig hoz az élet.

Káté: Mit üzenne a gépészkari hallgatóknak?

H. K.: Fizika nélkül nincs gépészet!

Káté: Köszönjük szépen!

További kérdéseket és válaszokat találhattok a blogunkon, a www.kate.hu-n.

RobonAUT2016

interjú a verseny győztes csapataival

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a 2009-ben útjára indult robotverseny. Az idei megmérettetésen a mechatronikai mérnök MSc-s hallgatók figyelemre méltó eredményt értek el, hiszen a két kategória győztesei között egy VIK AUT-os és öt MOGI-s hallgató volt.

József

A BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék (BME VIK AUT – innen a verseny elnevezésének utolsó három nagybetűje) által évente megrendezett robotverseny ötlete Dr. Tevesz Gábor egyetemi docens és doktorandusz csapatának ötlete volt. Az évek során egyre látványosabb, pörgős show-műsorrá nőtte ki magát a döntő, amit idén 2016. február 20-án rendeztek meg.

Két kategóriában hirdettek eredményt: junior és abszolút kategóriában. Annyit kell tudni, hogy a juniorok között azok indulnak, akik még egy korábbi RobonAUT-on sem álltak csatasorba, míg a seniorok már legalább egy korábbi év versenytapasztalatait hozták magukkal. Leültünk egy rövid beszélgetésre a győztes csapatokkal. Ugyanazokat a kérdéseket tettük fel a junior kategória nyertes PadaWANs of CANobi (továbbiakban PoC) és az abszolút első IntelliGents (továbbiakban IG) csapattagjainak.

Káté: Ki-ki hányszor vett részt versenyzőként korábban a RobonAUT-on?

PoC: Mindhárman először indultunk, ezért is kerültünk a juniorok közé.

IG: 2015-ben két másik csapat tagjaiként vettünk részt (RoBusz Control és Routh Kiskacsa), a tavalyi eredményeinkkel azonban nem voltunk elégedettek. Még egyszer neki akartunk vágni, így jött létre ez a „vegyes” csapat.

Káté: Mennyi időt készültetek?

PoC: Mindent összevetve heti átlag 20-25 órát áldoztunk a versenyre. Eleinte mindig valamelyik csapattag otthonában zajlott a felkészülés, majd a fejlesztés későbbi szakaszaiban az egyetem laborjait vettük igénybe.

IG: Nettó másfél hónap simán ráment. Ráadásul némelyikünknek már a diplomatervén is kellett párhuzamosan dolgoznia.

Káté: Mikor volt a felkészülés finise?

PoC: Szerencsére hamar végeztünk a vizsgaidőszakkal, így majdnem 5 teljes hét jutott a versenyre és az utolsó, verseny előtti ellenőrző futamokra. Utolsó nap délelőtt 11-től szombat hajnali 5-ig készültünk a versenyre.

IG: Jól jött, hogy februárban is majdnem három hét állt rendelkezésünkre, de persze a legutolsó nap már péntek 10-től nyúztuk egymást és a masinát egészen pontosan 6:37-ig. Van, aki percre pontosan emlékezett a végére.

(A verseny szombat délelőtt 10-kor kezdődött, ezért nem sokat alhattak a győztes csapatok! – szerk.)

Káté: Mi volt a legnehezebb, a legnagyobb kihívás?

PoC: Nem tudnánk egyetlen nagyobb kihívást megjelölni, a kihívás pont az volt, hogy a sok kisebb problémát, fejlesztés közben felmerülő hibát hogyan tudjuk megoldani.

Ilyen probléma volt például amikor a verseny előtti héten törött el egy, a kormányzáshoz elengedhetetlen alkatrész.

IG: Ez egy kimondottan komplex rendszer és 100%-osan le akartuk tesztelni, ha jól akartunk szere-

pelni. A feladat összetettsége az igazi kihívás. Mechanika, elektronika, programozás, minden összefonódik a végére. Kicsit megemeljük az autót, vagy kicseréljük a kerekeket, és olyan dolgok megváltoznak, amit nem is gondolna az ember. A RobonAUT pedig ilyen szempontból elég könyörtelen: a verseny napján az autónak működnie kell. Nem számít, hogy milyen szép megoldást csináltál, vagy netán csak a véletlen műve, hogy az algoritmus helyes eredményre vezet. Az számít, hogy az autó megcsinálja-e a feladatokat. Miközben egy rontott vagy újra elkészített NYÁK költsége már mélyen belenyúl az ember zsebébe.

Káté: Hogyan osztottátok fel a feladatokat egymás közt?

PoC: Nálunk mindenki mindennel foglalkozott, így jól tudtunk egymásnak segíteni, közösen dolgozni.

IG: A motorvezérlő áramkör nyomtatott áramkörét pl.

Andor tervezte, Titusz vállalta a szenzorsort. A központi mikrokontroller programozása főleg Gergelyre hárult.

Káté: Miben programoztatok, a NYÁK-ot mivel terveztétek?

PoC: C nyelven programoztunk és a NYÁK-ot Altiumban terveztük.

IG: C nyelven, illetve Altiummal.

Káté: Indultok-e jövőre is?

PoC: Nagyon tetszett a verseny, de úgy érezzük, hogy valami teljesen újjal szívesebben foglalkoznánk, így jövőre nem fogunk indulni.

IG: Nem, senior nem is nagyon indulhat harmadszor, ahogy tudjuk.

Káté: Mit üzentek azoknak a hallgatótársaitoknak, akik még soha nem indultak ilyen versenyen?

PoC: Úgy érezzük, hogy nagyon sokat tanultunk ebből a versenyből, az elméleti tudásunkat a gyakorlatban is hasznosítani tudtuk. Ez egy nagyon jó lehetőség, mindenképpen ajánljuk a hasonló kihívások iránt érdeklődő hallgatónak.

IG: A BSc-seknek talán, de az MSc-seknek kifejezetten ajánlott ez a verseny. Mechatronikai mérnök szakon nem kaptunk elegendő részletességű mikrovezérlő ismeretet. Némi túlzással: ebből a versenyfelkészülésből - úgy érezzük – többet tanultunk, mint a teljes MSc-n összesen, pedig csak 4 kreditet ért.

Káté: Ismeritek-e a BME MOGI tanszék Half-Size Micromouse versenyét?

PoC: Igen, de idő hiányában nem indulunk rajta (ideje a szakdolgozatunknak is mielőbb nekikezdeni.)

IG: Hallottunk róla, de ezt már kihagyjuk, hisz végzősök vagyunk, Andor már be is fejezte tanulmányait.

Káté: Mit változtatnátok a rendezésen?

PoC: Jó lenne, ha kicsit előbb lenne lehetőség próbafutamra a végleges gyorsasági pályán. A pontozáson is valamelyest módosítanánk, szerintünk a közönségdíj túl nagy súllyal szerepel a végleges pontozásban, így torzíthatják a jobb, kimagaslóbb műszaki eredménnyel elérhető tényleges eredményeket.

IG: Nem kellene bevonuló zene, hozható lehetne saját induló dallam (bár ez nem mindhárom csapattag véleményét tükrözi – a szerk.). Legyen nagyobb/kisebb a show, ebben is megoszlanak a vélemények csapaton belül. Mégis mint több RobonAUT-ot megjárt rutinos versenyzők azt mondják egybehangzóan, hogy jó irányba haladnak a rendezők. A közönségszavazatok súlya szerintünk is túl nagy és igazságtalanságokhoz is vezethet. Összegzésképpen: mindkét csapat elégedett volt az elért eredménnyel. Korrekt módon azt is elismerték, hogy a vetélytársakhoz képest egyáltalán nem álltak hadilábon a szerencsével sem. Végül álljon itt a két győztes csapat névsora, megérdemlik a figyelmet és elismerést:

Junior győztes: A PadaWANs of CANobi (PoC) csapat • Kurucsó Bence - harmadik féléves GPK mechatronikai mérnök szakos MSc hallgató • Peschka Alfréd - harmadik féléves GPK mechatronikai mérnök szakos MSc hallgató • Szántó Csaba - harmadik féléves GPK mechatronikai mérnök szakos MSc hallgató

Senior és egyben abszolút kategória nyertese:

Az IntelliGents (IG) csapat • Bencsik Gergely - végzős GPK mechatronikai mérnök szakos MSc hallgató • Hofecker Andor - végzett GPK mechatronikai mérnök (MSc) • Ozsváth Titusz - végzős VIK AUT szakos MSc hallgató Az elért pontszámokat, a versenyről szóló videókat a www.robonaut.hu oldalon tekinthetitek meg.

Zárásképpen gratulálunk a nyerteseknek és a szervezőknek, találkozzunk 2017-ben is a RobonAUT-on!

Csernobil 30

a mentesítés és ami azóta történt

A Kijevtől kb. 130 km-re fekvő Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőműben 1986. április 26-án súlyos atombaleset történt. A cikk nem hivatott a tragédia okait, a hozzá vezető hibák sokaságát feltárni, azonban szeretne beszámolni a baleset után történt mentesítési munkálatokról, kitelepítésekről és a reaktor fölé épült atomszarkofágokról.

Zsolti

Az első intézkedések

Miután 1986. április 26-án hajnali fél kettő körül megtörtént a végzetes katasztrófa, azt kezdetben nem vették kellően komolyan. A gőz-, majd gázrobbanás következményeként a IV. reaktor teteje lerepült, a csarnok oldalfalai és födéme is megsérült, a reaktorban található fűtőelemek, vezetékek, szerelvények és egyéb alkatrészek a reaktortérből kirepültek, emellett a grafittéglák lángra lobbantak. A kezdetben kirendelt tűzoltókat sem tájékoztatták a sugárzásról, őket nagy terhelés érte, de sikerült nekik hajnali 5-re a keletkezett tüzet megfékezniük. Ezután helikopterről május 10-ig összesen kb. 5 000 tonna védőanyagot (homok, márvány- és dolomitzúzalék, ólomsörét, bór) szórtak a IV. reaktor sérült részére, hogy a tüzet elfojtsák, az aktív anyag kijutását megakadályozzák és a reaktort stabilizálják.

Tisztelet és megbecsülés mindannak az ezernyi munkásnak, akik életüket kockáztatva mentesítették a reaktort és környéket, hogy a bekövetkezett katasztrófa mértékét csökkentsék!

Az első szarkofág

Ezzel párhuzamosan elkezdték tervezni a sérült blokkot lezáró védművet, amit a köznyelv csak atomszarkofágként ismer. Május 20. és július 15. közötti első lépésben megtisztították a munkaterületet, létrehozták az építési infrastruktúra épületeit, telepeit, majd elkészítették az előregyártható elemeket. Július 16-tól szeptember 15-ig a mélyépítési és alapozási munkákat végezték, majd november 30-ig elkészültek a szerelési és magasépítési munkálatokkal. Nem kis teljesítmény volt hirtelen, ilyen rövid idő alatt egy ekkora betonmonstrumot felhúzni a semmiből.

A munkálatok végeztével elkezdődött a géppark

sugármentesítése is: némely járművet egyszerűen elástak, a többi egy erre kijelölt telepen végezte, de tovább egyik sem szolgált. A szarkofág állaga mára erősen leromlott, de erről később.

Pripjaty

Pripjaty városát 1970 elején alapították azzal a céllal, hogy a közelben lévő atomerőműben dolgozóknak és családjaiknak lakhelyet nyújtson. A tipikus szocialista város pár év alatt kiépült, és 1986-ra 49 400 lakosa volt.

Megtalálható volt itt minden, ami akkoriban a fejlettséget jelentette: akadt itt uszoda, filmszínház, hotel, étterem, sőt vidámpark és szupermarket is. S akkor jött a robbanás, és mindennek vége lett. A szovjet hatóságok csak április 27-én délután 13 óra körül olvastatták be a városi rádióban a kitelepítési felhívást, azonban a lakosságot hihetetlen rövid idő alatt, mindössze két és fél óra leforgása során sikerült evakuálni 1225 autóbusz, 360 teherautó és 2 vonatszerelvény segítségével. A történethez hozzátartozik, hogy a felhívásban az állt, hogy három nap múlva visszatérhetnek, így csak a legszükségesebbeket hozzák magukkal. A három napból öt hónap lett, s akkor is csak a kisebb tárgyaikat hozhatták magukkal. Addig nagyjából őrizték a várost, és a bezárt lakásokat, de mára teljesen ki lett fosztva a „szellemváros”: jellemző, hogy még néhány évvel ezelőtt is a lezárt területről radiátorokat csempésző bandát buktattak le. A fű, a fák és gaz lassan újra teret hódít a hajdan szebb napokat is látott városkában…

Csernobil

Csernobil egy XII. században alapított, régi ukrán település, amely évszázadokon át mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból élt. A közelébe telepített atomerőműről

vált „híressé”, azonban a kedvező széljárásnak köszönhetően nem ez a város kapta a legnagyobb sugárterhelést, bár május 2-án elrendelték 12 000 lakosának kitelepítését.

Csernobil lett a mentesítési munkák irányítási központja, és a Pripjatyból kitelepített lakosokat is ide helyezték el először, míg meg nem épült Szlavutics, az „új Pripjaty”, az erőmű alvóvárosa. Ma Csernobil városának mindössze néhány állandó lakosa van, ám kb. 3500 ember dolgozik itt 15 napos váltásokban. Megtalálható itt kórház, rendelőintézet és a környék egyetlen bevásárlási lehetősége.

Leállítás

Az természetes volt, hogy a IV. reaktor robbanása után az I-III. reaktorokat is leállították, azonban az egyenként 1 GW teljesítményű blokkok nagy kiesést jelentettek a környék villamosenergia-ellátásában, ezért mihamarabb újra akarták indítani az ép blokkokat. 1986 őszén az I. és II. reaktort, egy évvel később pedig a III. egységet is beindították. A II. blokkban azonban 1991-ben tűz ütött ki, így azt végleg leállították, de ’95-ben döntöttek az egész atomerőmű üzemen kívül helyezéséről. Az I. blokkot végül 1996-ban, a III. blokkot pedig 2000 decemberében állították le. Ma az erőmű személyzetének elsődleges feladata az erőmű állagvédelme, biztonsági és műszaki felügyelete, továbbá a leszerelési munkálatok előkészítése és végrehajtása. Megjegyzem, hogy 1981-ben és 1983-ban elkezdték az V. és VI. reaktorok létesítését, de a munkálatokkal – érthető okok miatt – a robbanás után leálltak. forrás: hu.wikipedia.org; en.wikipedia.org oldalai

Az új védmű

A régi megromlott állapota miatt szükségessé vált egy új védmű kiépítése, azonban ez az új szarkofág nagyon-nagyon nehezen akar megvalósulni. Már a 2000-es évek elején kifejezték az illetékes hatóságok a szükségességét, azonban csak 2007-ben nyerte meg a pályázatot egy francia konzorcium, de az építkezések csak 2010 környékén indultak meg. Jelenleg már jól állnak vele, de még így is egy-két év eltelik, mire be fogja tölteni a funkcióját. A technikai hátteréről annyit, hogy egy 190 méter széles, 270 méter hosszú íves acél tetőszerkezet kerül majd a sérült eredeti szarkofág fölé. Jól olvastátok, kerül majd, hiszen most körülbelül 180 méterrel nyugatabbra van egy sínen, ahol összeépítik, majd acélsodronyok segítségével helyére húzzák a 20 000 tonnás építményt kb. 3 mm/s-os sebességgel. Meglátjuk!

Érdekesség

Csernobil neve oroszul fekete ürmöt jelent. A baleset után ezért sokan kezdték a balesetre értelmezni János Jelenések könyvének következő sorait: „A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; A csillagnak neve pedig Üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lettek.” Jel 8:10,11

Creo – A tervezés jövője Bence A jövő általában kiszámíthatatlan. Ez még inkább igaz a CAD-szoftverek területén. A tervezőprogramok fejlődése, valamint az irántuk való kereslet rohamos növekedésnek indult az utóbbi években, és ez a tendencia várhatóan tovább folytatódik. Az éllovasok közül az egyik, amelyet érdemes kiemelni, a PTC által gyártott Creo, egy csúcskategóriás 3D-s gépészeti tervezőszoftver, amely talán megtalálta a jövő felé vezető utat.

A tervezőszoftverek világába nyerhettem betekintést egy csütörtöki estén, február 25-én, Nyírő Ferenc, az S&T Consulting Hungary Kft. PLM üzletágvezetője által tartott előadás során. A tervezés régen egyet jelentett az ötletek ceruza és vonalzó segítségével történő papírra vetésével, de a számítástechnika fejlődésének köszönhetően napjainkban mindez CAD-szoftverekkel támogatva valósul meg. Ezzel új lehetőségek nyíltak meg előttünk, minden felgyorsult, és egyre vadabb elképzelések ölthetnek formát. A gépeket igába hajthatjuk, az ember köré tervezhetjük. Ha ez eddig nem lenne elég, a PTC új szintre lépett. 2016 novemberében várható megújult termékük, a Creo 4.0, amely „megváltoztatja a világot”.

A tervezésben új technológiák válnak dominánssá, ezek közül az első, amelyet érdemes kiemelnünk, az additive manufacturing. A 3D-s nyomtatás lehetőségeit kiterjesztjük, kilépünk a prototípusgyártás világából és képesek leszünk a Creoban elkészült modelleket közvetlenül átültetni a valóságba. A Creo 4.0 a 3D-s nyomtatásra lesz kifejlesztve, a szoftver elemzi a modelleket, így elkerülhetőek a nyomtatási hibákat okozó tervezési megoldások.

Optimalizálható a modell elhelyezése és támasztórendszere. A termékek tömegének csökkentése érdekében a tömör modelleket rácsszerkezetekkel helyettesíthetjük, amelyek szilárdságilag ugyanúgy megfelelnek, ám sokkal könnyebbek régebbi társaiknál.

A technológia másik jelentős fejlődési iránya – amelyet az IT-piac vezető cégei is felismernek – az Internet of Things (dolgok internete), amely megvalósítja a gépek és az eszközök kommunikációját, az okosotthonok létrejöttét.

Egyes becslések szerint 2020-ra körülbelül 30 milliárd „dolog” fog összekapcsolódni egymással az interneten keresztül. A kommunikáció szenzorok és szoftverek segítségével valósul meg, kapcsolatot teremtve a fizikai és a virtuális valóság között. Az IoT számára kifejlesztett ThingWorx platform lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy ebben a környezetben hozzanak létre, elemezzenek és kapcsoljanak össze „dolgokat”, továbbá lehetőséget ad a szenzorok alkalmazásainak gyors és hatékony fejlesztésére is.

A PTC Digital Twin névre hallgató koncepciója ötvözi a Creo és a ThingWorx szoftvereket. Miután a tervezés során megalkottuk a 3D-s modellt, legyárthatunk

belőle egy szenzorokkal felszerelt prototípust, amelynek létezik egy ikertestvére a Creo-ban 3D-s modell formájában. Az új koncepciónak köszönhetően az elkészült prototípuson használat közben ébredő erőhatások és terhelések valós időben megjeleníthetőek a modellen. A mért adatokat kiértékelve optimalizálhatjuk a terméket, lehetővé válik annak gyors, dinamikus fejlesztése.

Nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a harmadik domináns irányt, az augmented reality-t (kiterjesztett valóság). Bármely telefon, táblagép kameráján keresztül szemlélve a terméket megjeleníthetőek annak fizikai paraméterei is, valamint monitorozhatóak terhelései, dinamikai adatai valós időben. A termékek karbantartása és javítása során is segítségünkre lehet, ha virtuálisan is képesek vagyunk belenézni, szétszerelni. Az alkalmazási lehetőségek tárháza szinte korlátlan.

A Unite technológiának köszönhetően lehetővé válik a hatékony együttműködés a többi CAD-szoftverrel.

Nincs szükség adatmigrációra és a fájlok konvertálására. A más szoftverekkel készült fájlok közvetlenül megnyithatók és beépíthetők a PTC Creoba, elősegítve ezzel a hatékony és gördülékeny csapatmunkát.

A mai és a jövő tervezőszoftverei már sok munkát és számítást elvégeznek helyettünk, ezzel megkönnyítve egy mérnök munkáját, gyorsítva a tervezési folyamatot, de mindezzel óvatosan kell bánnunk, nem szabad átesni a ló túlsó oldalára sem. A megalapozott mérnöki ismeretek és a logikus és kreatív emberi gondolkodás elengedhetetlenek egy kiváló termék elkészítéséhez.

forrás: ptc.com; snt.hu

A legidiótább világnapok Az interneten járva-kelve bizonyára mindenki olvas különös cselekedetekről, amelyeket emberek tömegesen követnek el valamilyen világnapra hivatkozva.

Bozont

Itt nem a Hírcsárda kalendáriumában olvasható kitalált világnapokra gondolok (amelyek egyébként zseniálisak), hanem olyanokra, amelyeket az emberek tényleg meg is ünnepelnek, tehát „hivatalosnak” tekinthetőek.

Igyekeztem összeszedni a legjobbakat, ha valamelyik megtetszik, akkor nyugodtan meg lehet ünnepelni!

Január 20. Pingvintudatosság világnapja: ezen a napon a résztvevők pingvinként próbálnak meg élni: fehér inget, fekete nadrágot, esetleg frakkot viselnek és totyogva közlekednek az utcán. Arról, hogy ezen a napon nyers halat kell-e fogyasztanunk, nem találtam információt, viszont tökéletes alkalom egy kis sushizásra. A nap a pingvinek veszélyeztetett helyzetére és a globális felmelegedésre hivatott felhívni a figyelmet, emellett családcentrikus, ös�szetartó életmódját állítja példaként az emberek elé. Ja, és a pingvinek aranyosak!

Március 14. Nemzetközi π-nap: nagyon szellemesen 3. hó 14-én ünneplik a világ leghíresebb irracionális számát, a π-t. A π története elég régre nyúlik vissza, i.e.

2000-ben az egyiptomi matematikusok a kör területének kiszámításánál már használták, értékét 3,16-ra becsülték, ami nem is áll annyira messze a valóságtól. A π-nek kalandos élettörténete van, állítólag egy amerikai úriember törvényileg akarta szabályozni, hogy a π értéke 3,2 legyen, ugyanis úgy könnyebb vele számolni. Ez az ötlet a törvényhozóknak is tetszett, és eljutott egészen a kongres�szusig, ahol egy középiskolai matematikatanárnak jutott az a megtisztelő feladat, hogy az indítvány teljes mértékben hülyeségnek nyilvánítsa. Hogy ebben a történetben mennyi az igazság, azt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy a tények mai állása szerint 8x1015 tizedesjegy pontossággal állíthatjuk a π irracionális voltát.

Május 4. Nemzetközi Star Wars világnap: may the Force (May4th) be with you, azaz az Erő legyen veled.

Innen ered, hogy a legnagyobb Star Wars rajongók május 4-én ünneplik a világ leghíresebb sci-fi történetét. Ezen a napon az igazán fanatikusak kiválaszthatnak maguknak egy-egy szereplőt, és egy napra a bőrükbe bújhatnak, nem törődve az emberek reakcióival. Az eredeti Star Wars-trilógia első részét, az Egy új reményt is májusban (1977. május 25-én) vetítették először, amely azóta is a legmeghatározóbb film a műfajban.

Augusztus 8. Csempéssz cukkinit a szomszédod ajtaja elé világnap: nálam ez nyerte meg A Legidiótább Világnap címet. Az amerikai zöldségtermesztők fejéből pattant ki az ötlet, amikor nem tudtak mit csinálni a felesleges terméssel. Tették, amit ilyenkor mindenki tenne: átdobták

a szomszédnak, bajlódjon ő vele. Hazánkban eddig nem sikerült meghonosítani ezt az ünnepet, de rajtam nem fog múlni, jövőre megünneplem. Rettegj szomszédság!

Szeptember 19. Beszélj úgy, mint egy kalóz nap: ezer árbóc és vitorla, ezen a napon a tengeri medvék uralják a világot (legalábbis egy részét). Elő a szemfedőkkel, szabadítsátok ki a papagájotokat a ketrecéből, mert szeptember 19én egy szárazföldi patkánynak sem kegyelmezünk! HARR! Október 13. Nemzetközi öltözz ki nap: bizonyára mindenki számára ismerős Barney Stinson figurája az Így jártam anyátokkal című sorozatból. Akinek nem, annak annyit mondanék a Neil Patrick Harris által eljátszott karakterről, hogy a testi élvezetek hajszolása mellett másik kedvelt időtöltése az öltönyök viselése. „Öltözz ki!” – hangzik el gyakran a szájából, de a sorozat szereplőinél általában süket fülekre talál. Nem úgy, mint a rajongók körében, akik külön világnappal tisztelegnek imádott sorozatuk előtt. Ha szeretsz elegáns lenni, akkor október 13. a te napod!

Október 13. Nemzetközi melltartó nélküli nap: ez az igen beszédes nevű világnap arra biztatja a hölgyeket, hogy egy napra szabaduljanak meg kényelmetlen ruhadarabjuktól, és legyenek szabadok (a férfiak nagy örömére)!

Ez a kezdeményezés természetesen nem ok nélkül született meg, a résztvevők így fejezhetik ki együttérzésüket a mellrákban szenvedők felé. A férfiak is megtehetik ugyanezt, ha október 13-án bármilyen lila ruhadarabot viselnek.

Október hónap egyébként a mellrák elleni küzdelem világnapja, amelyet Evelyn Lauder osztrák születésű üzletasszony és Alexandra Penney amerikai újságírónő vezetett be, szimpatizánsaik egy rózsaszín szalag viselésével jelezhetik. oKTÓBER 22. NEMZETKÖZI cAPS lOCK nAP: eNNEK AZ A LÉNYEGE, HOGY EGY NAPIG MINDENKI ÚGY GÉPEL, MINTHA BEKAPCSOLVA HAGYTA VOLNA A cAPS lOCK BILLENTYŰT, DE A sHIFTET UGYANÚGY HASZNÁLJA. tROLLOK FIGYELMÉBE AJÁNLOM, AKIT VISZONT ZAVAR, ATTÓL ELNÉZÉST KÉREK ( JÚNIUS 28-ÁN IS SZOKÁS MEGÜNNEPELNI, HAJRÁ!).

No Shave November: Ezen mozgalom résztvevői egy hónapig félreteszik borotvájukat és hagyják, hogy arcszőrzetük saját életet éljen. Ezt sem véletlenül teszik: így hívják fel férfitársaik figyelmét a prosztata rák veszélyeire.

Mivel a hölgyek ebben a mozgalomban nem tudnak részt venni szakálluk növesztésével, így ők csak gyönyörködni tudnak a dús arcszőrzetekben.

Fesztivállapot - 2016 Nyugalom, már csak néhány hónap, és vége a szeptember óta tartó megmérettetésnek, és két hónap szabadság vár rád! Hol máshol is élvezhetnéd ki legjobban, hogy szabad vagy, ha nem egy fesztiválon? És most örülj csak igazán annak, hogy magyar vagy, ugyanis a hazai fesztiválok Európa élmezőnyébe tartoznak, ezt tükrözik az elnyert díjak is. A fellépők már lassan teljesek, mutatjuk is, hogy idén kik közül válogathattok a legnagyobb hazai zenei fesztiválokon – a választás nem könnyű, ezt aláírom!

Dávid

VOLT Fesztivál (június 29-július 2., Sopron) A VOLT Fesztivál tavaly megnyerte az Európa legjobb közepes méretű fesztiválja díját, idén pedig igyekszik is meghálálni a kitüntetést olyan fellépőkkel, mint az Iron Maiden, a The Prodigy, Axwell és Ingrosso DJ párosa, Wiz Khalifa, vagy éppen a Slayer. Az biztos, hogyha ilyen ütemben fog fejlődni a soproni Lővérekben található fesztivál, akkor pár éven belül Európa legjobb fesztiváljai között fogják emlegetni. A VOLT-nak és Sopronnak egyaránt megvan az a feelingje, ami miatt érdemes kilátogatni, ráadásul idén olyan, további fellépőkkel is próbálják bevonzani az eddigi VOLT-szüzeket, mint a Sigma, Paul Kalkbrenner, a Gusgus, vagy éppen a Skillet.

Balaton Sound (július 6-10., Zamárdi)

Lewis, Martin Garrix, Martin Solveig, vagy éppen Oliver Heldens. Az ősi elektronikus zene rajongóinak ott lesz Zamárdiban a „techno-nagypapa”, Sven Väth, a techno világában kiemelkedőnek számító Fritz Kalkbrenner, de Borgore és a Booka Shade koncertjében sem csalódott még senki – minden bizonnyal nem Zamárdiban jön el ez a zenetörténeti pillanat. Aki az elektronikus zenét, a nyarat, a Balatont, a sört, a látványos koncerteket és kidolgozott testű fiatalokat akarja csodálni és élvezni, az keresve sem talál jobb helyet, mint Zamárdi!

EFOTT (július 12-17., Velence)

Még épphogy elszakadsz az egyetemi bajtársaidtól a vizsgaidőszakot követően, de most ismét találkozhatsz velük a legnagyobb egyetemi rendezvényen, az EFOTT-on.

Ezt a fesztivált minden évben más egyetem rendezi, minden évben más helyszínen. Idén a rendezők a Debreceni Egyetem és a Testnevelési Egyetem egymással karöltve szervezik meg a hallgatók fesztiválját, a helyszín azonban marad a tavalyi, mégpedig Velence. A Velencei-tó és a nagyméretű helyszín garantálja, hogy jól szórakozzon mindenki, aki ellátogat! Lapzártánkig többek között Rudimental, a Vad Fruttik illetve a Halott Pénz eljövetelét jelentették be, de bárki is lépjen fel, az EFOTT, az EFOTT, a jó hangulat garantált, az egyetemista korosztálynak pedig a legjobb nyári programok között kell, hogy szerepeljen ez a fesztivál!

Campus Fesztivál (július 20-24., Debrecen)

A Balaton Soundra az elektronikus zene rajongóit várják, a fellépők közül pedig olyanokat hívnak, hogy az ilyen típusú zenébe még éppen csak belekóstoló rajongók is megtalálják a legnagyobb kedvencüket. Valóban, elektronikus zenei fesztivált tekintve talán csak a belgiumi Tomorrowland tart Európában a Soundnál előrébb, de a Balaton Sound idén megpróbál közelebb férkőzni olyan nevekkel, mint Armin van Buuren, Dimitri Vegas & Like Mike, Lost Frequencies, Macklemore &Ryan

Debrecen első számú fesztiválja, ahol a nemrég megújult Nagyerdei Stadion közvetlen környezetében élvezhetik a nyarat a debreceni és „vidéki” fiatalok egyaránt. A fesztivál presztízse évről évre növekszik, köszönhetően a helyszín tökéletesítésének és a szervezők szorgos munkájának. A látogatottsági számokban minden évben csúcsot döntő fesztivál minden bizonnyal idén is ugyanerre készül, hiszen nem akármilyen line-upot hoztak össze a szervezők: fellép Netsky, a Camo&Crooked, Jess Glynne, a Clean Bandit, a Kensington, illetve a Therapy? elnevezésű együttes is. A magyarok közül pedig ott

lesznek a hazai fesztiválok elengedhetetlen bandái, így a Tankcsapda, a Brains, a Wellhello, illetve a Cloud9+ is.

Aki még nem utazott el az ország keleti felének legnagyobb fesztiváljára, az idén megteheti, garantáltan nem fog csalódni!

East Fest (július 27-30., Mezőtúr)

Az „Isten háta mögötti” Mezőtúron megrendezendő fesztivált is már a legnagyobb magyar fesztiválok között kell emlegetnünk, ami a fellépőit elnézve egyáltalán nem meglepő. Az előadók közt ugyanis ott lesz a Howl at the Moon című slágeréről elhíresült StadiumX, a Tankcsapda, a Halott Pénz, a Wellhello, a Quimby, Majka&Curtis, a híres minimal DJ, Droplex, valamint az Irie Maffia. Én személyes beszámolók alapján még nem hallottam rosszat erről a fesztiválról, így mindenképp érdemes útba ejteni július végén.

Sziget Fesztivál (augusztus 10-17., Budapest)

A Sziget más országok szemével nézve is egy rangos fesztivál, ezt mutatja az is, hogy lassan több a külföldi, mint a magyar a Hajógyári-szigeten megrendezett zenei fesztiválon. További érdekessége, hogy fellépőit tekintve a legváltozatosabb zenei stílusok kiemelkedő alakjait tömöríti össze. Idén sincs ez máshogy, így olyan nagy nevekkel találkozhattok augusztus közepén, mint a Bastille, a Bring Me the Horizon, a Bullet for My Valentine, vagy éppen az Excision. A DJ-ket kedvelőknek sem kell szomorkodni, hiszen idén is ellátogat hazánkba David Guetta, John Newman, illetve Nicky Romero. A zúzósabb zenét és a pogót kedvelőkhöz a Parkway Drive érkezik,

a könnyedebb zene rajongóit megörvendezteti a Parov Stelar, a rockzene kedvelői kitombolhatják magukat a Muse, illetve a Sum41 koncertjére, de mindenképpen érdemes lesz kilátogatni a dalszerző-énekesnő, Sia koncertjére is. A fellépők sorát két oldalon keresztül is sorolhatnám, akkor sem érnék a végére, de azt bátran ki merem jelenteni: a Sziget idén sem megy a megszokott színvonal alá, menjetek, bulizzatok!

Strand Fesztivál (augusztus 24-27., Zamárdi)

A Balaton Sound helyszínen zajló fesztiválra mindent el lehet mondani, de leginkább azt, hogy ütemesen fejlődik. A mindössze néhány éve útra induló zenei fesztivál idén talán minden eddiginél kiemelkedőbb line-upot tudhat magáénak. Olyan nevek látogatnak a nyár végén a Balaton partjára, mint a Hurts, a Hollywood Undead, Tom Odell, az Asking Alexandria, Caro Emerald, és a Chase and Status DJ set. A Balaton partja amúgy is kötelező úticél nyáron, pláne ha a zenei fesztiválokhoz viszonyítva olcsó áron még zene is párosul a látogatás mellé.

B My Lake Fesztivál (augusztus 24-27., Zamárdi)

A Strand Fesztivállal egy időben és egy városban megrendezésre kerülő B My Lake fesztivál az elektronikus zene rajongóit mozgatja meg elsősorban. Idén sem lehet panasz a fellépőkre, hiszen néhány kiemelkedő sztár DJ mellett a még egyelőre kevésbé ismert elektronikus előadók szórakoztatják a nagyérdeműt. Így Carl Cox és Dubfire fellépései mellett ellátogathatunk Adam Port, Ambivalent, Bjarki, Carlo Lio, illetve David Mayer koncertjeire.

Szabadulás a hátrány szobájából interjú a Fortély-sátor megalkotóival

Manapság gombamód nőnek ki a földből a szabadulószobák szerte az országban-világban. Azonban ezek szinte kizárólagosan csak az idegenforgalmilag frekventáltabb helyeken jelennek meg, ott is rendszerint csak egy bizonyos réteg képes kifizetni a szabadulás árát. A logikai képességek fejlesztése és a csapatmunka erősítése viszont nem csak ezen réteg számára előny. Kimondottan hasznos hozománya van a legszegényebb, legelszigeteltebb közösségek számára is, ellenben az ő lehetőségeik egy ilyen szoba kipróbálására eléggé harmatosak.

Bagoly

Hasonlóan gondolta ezt három, Szegeden tanuló fiatal is, így megalkották a mobil szabadulószobát, mely a Fortély-sátor névre hallgat. De miért is dönt úgy három hallgató, hogy ezt szeretné csinálni? A projekt ötletgazdáit, Valuska Sárát, Kiss Ákost és Szabó Csabát kérdeztem.

Káté: Mit is kell pontosan tudni a Fortély-sátorról?

Valuska Sára: A Fortély-sátor egy alakuló társadalmi innovációs projekt, melyet kb. egy éve próbálunk megvalósítani. A lényege: sikerélményt szeretnénk vinni a hátrányos helyzetű gyermekeknek. Célcsoportunk a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos 12-18 év közötti fiatalok csoportja.

Amikor megtaláltuk ezt a célcsoportot, elkezdtünk foglalkozni a körülményeikkel, problémáikkal. Arra jutottunk, hogy egyáltalán nincsen, vagy csak minimálisan van sikerélményük, az is iskolán kívül. Mi ezen szeretnénk változtatni, olyan helyzetet vagy lehetőséget szeretnénk nyújtani nekik, amely során a képességeik próbára tételével pozitív tapasztalatokat, élményeket szerezhetnek. A Fortély-sátor egy sztenderd szabadulószoba, bárki számára kihívás lehet, akár egy egyetemistának, akár egy átlag középiskolásnak , de a hátrányos helyzetűeknek is. Tapasztalataink alapján a hátrányos helyzetű fiatalok is meg tudják oldani, sőt, nagyon kreatívan teszik ezt. Hosszú távú terveinkben ezt egy rendezvénysátorban szeretnénk teljesen mobillá tenni, hiszen így bárhol felállíthatnánk. Egyelőre sátrunk nincsen, de bármilyen helyiségben be tudjuk rendezni. Néhány bútorunk van, ezeket könnyen tudjuk szállítani. Lényegében jelenleg minimális költséggel bárhova el tudjuk juttatni, hiszen csak egy szoba kell, meg hozzá egy kulcs. Később ezt ingyen szeretnénk megtenni. Terveinkben szerepel, amikor majd beindul a társadalmi vállalkozásunk, lenne ennek egy forprofit része is, amikor rendezvényekre visszük el a sátrat, és ennek bevételéből finanszíroznánk hosszú távon a hátrányos helyzetűekhez tett útjainkat.

Káté: Honnan jött, hogy ezzel szeretnétek foglalkozni?

V.S.:2014-ben indult a Demokratikus Ifjúságért Alapítványnak (DIA) a Youth2Youth társadalmi innovációs

versenye, ahol közel 10 hónapunk volt célcsoportot választani, megismerni őket, kiválasztani egy problémájukat, és erre megoldási tervet készíteni. Ott nem nyertünk semmit, ennek ellenére azóta mi a 30-ból annak a három csapatnak az egyike vagyunk, akik tényleg megvalósítják terveiket. A döntő napján sikerült olyan kapcsolatokra szert tenni, melyek lehetővé teszik ezt.

Káté: Hogyan kapcsolódott ez a tanulmányaitokhoz?

Szabó Csaba: Alapvető beállítottságunk miatt jött, hogy mi ezt szeretnénk csinálni.

V.S.: Én tanárnak készülök, Csabi pénzügy-számvitelen van, Ákos pedig politológiát tanul. Az elsődleges motivációt a jelentkezésünk mögött a fődíj, egy amerikai tanulmányi út adta. Ráadásul ingyen volt a verseny, fizettek minden költséget, rengeteg képzést tettek elérhetővé számunkra.

Káté: Hogy áll most a projekt? Sikerült már élesben tesztelni?

V.S.: Az augusztusi sikeres közösségi gyűjtés után a beérkezett összegből sikerült sok mindent beszerezni. Vettünk bútorokat, dobozokat, lakatokat, jó minőségű webkamerát, amivel tudjuk figyelni a bent lévőket, illetve adóvevőt, mellyel tudunk kommunikálni a szabadulni akarókkal. Novemberre állt össze a projekt. Rengeteg elméleti munka is volt ebben, mert össze kellett tennünk egy teljes szabadulószobát. Beszéltünk ezzel foglalkozó szakemberrel is, de lényegében ez csak annyit adott, hogy tudtuk, milyen váza van egy ilyen szobának, de a feladatokat már nekünk kellett kitalálni hozzá. Ezen sokat dolgoztunk, alakítgattunk.

November vége felé volt az első tesztkörünk. Először egyetemista ismerősökkel és szabadulószobákat megjárt felnőttekkel teszteltünk, ez sikeres volt. Ez a visszajelzések miatt volt fontos, szerencsére nagyon pozitív volt a fogadtatás. Ezután a Wekerle Kulturális Központban teszteltünk, ott 11-12 évesekkel, utána pedig a Burattino Gyermekotthonban már a tényleges célcsoportunkkal. Ezek nagyon sikeresek voltak, az volt fontos, hogy kiderült, nem

60 perces a szoba, hanem 45, ami különösen izgalmas, hiszen ennyi egy tanóra is. Célcsoportunk ezt az időt is nehezen üli végig, kíváncsiak voltunk, hogyan reagálnak a mi programunkra. Nagyon jól esett, hogy rendkívül pozitívan nyilatkoztak erről, nem érezték hosszúnak, pedig egy tanórát annak szoktak. Voltunk még egy középiskolásoknak szervezett országos verseny döntőjében tesztelni. Voltunk továbbá Bagon, a BAGázs Közhasznú Egyesületnél is. Mindegyikből nagyon sokat tanultunk. Összeségében mindenhol pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nyilván nagyon sokat formáltunk rajta minden próbajáték után.

Most már eljutottunk odáig, hogy két külön szobánk van: a 45 perces a hátrányos helyzetű fiataloknak, illetve egy 15 perces, melyet rendezvényekre tervezünk elvinni. Ez utóbbit egy pesti konferencián teszteltük, ez is nagyon jól működött. Legújabb megjelenésünk pedig a szegedi középiskolások hetén volt, ahol ugyanúgy a 15 perces verziót teszteltük.

Káté: Van-e különbség az időtartamon túl a „kereskedelmi forgalomban elérhető” szabadulószobákhoz képest?

V.S: Az, hogy mobil, bárhol fel lehet állítani. Alapvetően a feladatok ugyanolyan nehézségűek, mint egy normál szabadulószobában. Érdekes megfigyelésünk ilyen szempontból, hogy az egyetemisták rendszerint bent ragadnak, míg a hátrányos helyzetűek kijutnak. További különbség, hogy amikor hátrányos helyzetűekhez megyünk, akkor a játék után tartunk velük egy feldolgozó kört, ahol a tapasztalatokat beszéljük át. Ezzel próbáljuk tudatosítani bennük, hogy milyen élményekkel gazdagodtak, emellett nekünk is jó, hogy elmondják és beszélnek róla. Ami nagyon érdekes tanulsága ezeknek a feldolgozó köröknek, hogy rengetegszer fogalmazták meg célcsoportunk tagjai, mennyire meglepődtek azon, hogy nehéz volt a feladat.

Elkezdtünk ezen gondolkozni, hogy miért tűnik így nekik, miért emelik ki. Arra jutottunk, hogy az iskolában mindig leegyszerűsített feladatokat kapnak, nem teszik kép: Szonda Benjámin

nekik a mércét eggyel a fölé, amit tudnak. Mi pont ezt tesszük meg, kicsit kiszedjük őket a komfortzónájukból, kicsit dolgozniuk kell a cél érdekében, mindamellett, hogy közben teljesíthető maradjon a feladat.

Sz. Cs.: A feldolgozó körökkel akarjuk őket rávezetni, hogy észrevegyék, csapatban dolgozni sokkal jobb és könnyebb, mint ha egyedül küzdenének a cél érdekében.

Kiss Ákos: Arra is figyelünk, hogy ha mégse sikerül kijutniuk, akkor ne az tudatosuljon bennük, hogy csalódás volt, hanem rávezetni őket, hogy ezt is megcsináltad, amazt is, és ne kudarcélménnyel jöjjenek ki.

Káté: Mivel segíti még elő a szoba az integrációt?

V.S.:A legfontosabb, hogy különböző képességeket fejleszt. Egyrészt a kooperációs készséget, vannak olyan feladatok, melyeket csak úgy lehet megcsinálni, ha ketten vagy többen összedolgoznak. A logikai gondolkodást is fejleszti. Van bent egy találós kérdés, pl. hogy lehet kiszedni egy szűk nyakú kancsóból egy Kinder-tojás dobozát úgy, hogy nem lehet fejre fordítani a kancsót. Emellett mindez a kreativitást is fejleszti. Ezekkel kapcsolatban a kommunikációs készségük is fejlődik azzal, hogy beszélniük kell egymással a 45 perc alatt, hogy tényleg kijussanak.

A lényeg, hogy maguktól jöjjenek rá, mi csak egy kis lökést adjunk nekik a megfelelő irányba. Nagyon érdekes egyébként az, hogy a hátrányos helyzetűek folyamatosan megerősítést várnak. Találnak valamit, kitalálják, hogy mit kell csinálni, de szükségük van arra, hogy megerősítsék őket kívülről. Elég ehhez egyetlen igen is.

Káté: Hogy bírjátok ezt az egyetem mellett?

K.Á.: (nevet) Iszunk.

V.S.: Alvás nélkül. Viccet félretéve, ez egy folyamatos probléma, mert most már jött néhány megkeresés, hogy hívnák a Fortély-sátrat, mikor tudnánk menni? Nem könnyű ezt így összeegyeztetni, hogy mindhárman főállású egyetemisták vagyunk. Meg kell találnunk azokat az idősávokat, amikor menni tudunk, vagy egyáltalán összeülni.

Sz.Cs.:Ez a mi ötletünk, és így dolgozunk érte. Ha más adta volna ide, hogy csináljátok meg, akkor húzná mindenki a száját. Ez viszont a saját pici gyerekünk.

Káté: Van-e időtök másra, pl. kikapcsolódni néha?

Sz.Cs.: Azért szorítunk időt mindenre. Nem azért, mert nem vesszük komolyan az egyetemet, amire akarjuk, arra mindig van időnk. Meg hát ez is egy kikapcsolódás nekünk. Amikor összeülünk, akkor is jól érezzük magunkat.

A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) egy pártpolitikától független civil szervezet. Fő profiljuk vitakultúra-fejlesztő programok, társadalmi innovációs programok szervezése a fiatalabb korosztálynak, valamint a hátrányos helyzetű ifjúság felkarolása különböző programok útján.

Káté: Van-e olyan élményetek (pozitív vagy negatív), amelyet kiemelnétek? Vannak-e egyáltalán negatív visszhangok?

Sz.Cs.: Amikor kijönnek a szobából csillogó szemekkel, és azt mondják, bárcsak az iskolában is ilyen gyorsan telne az idő.

K.Á.: Az egész egy buli lényegében. Jó, azért az utazás fárasztó.

V.S.: Sokat jelentett nekünk, amikor a célcsoportunk tagjai is mosolyogva jöttek ki, és azt mondták, hogy tetszett nekik, és kérdezték, mikor jöhetnek újra. Persze voltak olyan pillanatok, amikor felmerült, hogy ezt érdemes-e egyáltalán csinálni, de ekkor mindig jött egy kis önreflexiózás vagy egy hosszú beszélgetés, amikor rájöttünk, hogy egy negatív tapasztalat nem azt jelenti, hogy az egész nem jó, csak ne feszegessük jobban a határainkat, mint amennyire kellene.

Sz.Cs.: Negatívumok? Néha nem működött valami, de semmi különös. Bagon volt talán a legnehezebb a feladatunk.

Káté: Ott mi történt?

V.S.: Először is a helyszín sem volt ideális, a technika nem működött rendesen, ami elég zavaró volt. Másrészről pedig az ottani fiatalok körülményei sokkal nehezebbek, mint mondjuk a pesti hátrányos helyzetű fiataloké, akikkel korábban találkoztunk. Rá kellett jönnünk, hogy vannak fiatalok, akiknek a néhány mondatos utasítások értelmezése, illetve a szabályok követése is kihívást jelenthet. Be kellett látnunk, hogy erre a Fortély-sátor nem tud megoldást kínálni. Viszont arra jó volt, hogy rájöjjünk

gyenge pontokra, illetve jobban körül tudtuk határolni, hogy milyen minimális feltétek kellenek ahhoz, hogy működhessen a dolog. Mindennek ellenére sem mondhatjuk, hogy Bag negatív élmény volt, mert ugyan a gyerekek nem jutottak ki, de élvezték a játékot, amikor bent voltak, és nem vette el a kedvüket a dologtól. És mi is rengeteget tanultunk belőle.

V.S.: Nyilván a mobilitás hátránya, hogy nem ismerjük azt a helyet, ahova megyünk. Így voltak meglepetések, hogy pl. van-e víz vagy éppen áram.

Sz.Cs.: Ezért is élvezzük az egészet, mert nem az van, hogy mindig minden működik, hanem mindig vannak olyan váratlan kihívások, amit nekünk is meg kell oldani. A gyerekek visszajelzései jelentik a legnagyobb sikerélményt.

Káté: Honnan a név? Ki találta ki?

V.S.: A fortély része a Fortély-ház nevű eredeti tervünkből jött. Ez egy elég nagy költségvetésű közösségi ház lett volna, amiben van szabadulószoba meg szabadulókert. Ide a fortély szó valószínűleg tőlem vagy szüleimtől keletkezhetett. Aztán rájöttünk, hogy ez így nagyon nem lesz jó, amikor kaptunk kérdéseket, hogy ezt hogyan is tervezzük megvalósítani. Ekkor Ákostól jött az ötlet, hogy „Tegyük bele egy sátorba”. Természetesen ő katonai sátorra gondolt, illetve rendezvénysátorra. Ez tetszett nekünk.

Káté: A DIA és a közösségi támogatók mellett kik támogatnak még titeket?

V.S.: A szüleinknek és barátainknak szeretnénk megköszönni. Nagyon jó családi és baráti hátterünk van, rengeteg felszerelést ők ajánlottak fel nekünk.

K.Á.: Ha kipróbálásról van szó, bárkit tudunk ugrasztani.

V.S.: Meg sokszor a véletlenek is segítenek. Volt olyan hely, ahol egy ismerős ismerősén keresztül hallottak rólunk, így jutottunk el oda. Most igazából a szervezeti körülményeink lefektetésén dolgozunk.

Káté: Diploma után mi a célotok? Kipróbálni magatokat az eredeti szakmátokban is?

V.S.: Én tanár leszek, így szeretnék gyerekekkel foglalkozni. Erre tökéletes a Fortély-sátor is.

K.Á.: Én egyáltalán nem tervezem.

Sz.Cs.: Igazából mindhárman tudjuk az egyetemen tanultakat itt is hasznosítani. Én úgy tervezem, hogy nem a Fortély-sátor lenne a főállásom, nem is képes ez lekötni egész napos foglalkozást. Akkor van pénz sajnos, ha fut utána az ember. Szóval, én elsősorban a szakmámban helyezkednék el, és szívvel-lélekkel szeretnék dolgozni emellett a Fortély-sátorért.

Köszönöm szépen!

A Fortély-sátor elérhetősége: fortelysator@gmail.com.

Bármilyen segítséget elfogadnak, legnagyobb szükségük egy vízhatlan rendezvénysátorra lenne (legalább 20 m2), melyben a standard szobájukat be tudják rendezni. A trió elérhető Facebookon is!

6 tuti tipp

hogy a végén minden a körmödre égjen...

Kevés kivételtől eltekintve mindnyájan szeretnénk produktívak lenni. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk tudatosan építeni karrierünket, és ez irányba tett cselekvésünk mint sikerélmény lehetővé teszi a bűntudatmentes pihenést és lazítást.

József

Ennek ellenére rengeteg mód kínálkozik arra, hogy kibúvót találjunk a fenti szép elvek alól. Hogyan konvergáljon a nullához hatékonyságod? Ehhez adunk holtbiztos tippeket!

Minden dolgod megkezdését rögzítsd előre („set alarm clock” mentalitás)! Nincs is jobb figyelemelterelés, mint amikor belefeledkezvén a munkába hirtelen riasztást kapsz sürgetőleg, hogy valami másba kellene belekezdenek. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy megtörd a koncentrációt és egy állandó pánikérzés hatalmasodjék el rajtad az egész nap folyamán. Kezdjük hát: 1.) Köss mindent határidőhöz!

Egy beállított riasztás nem feladatokra, hanem eseményekre figyelmeztet. Mindennapjaid során fontos, hogy az időbeosztásodhoz tartsd magad. Ha egy befejezetlen részfeladat közben csörög rád az óra, és azonnal átállsz másra, garantált, hogy számos feladatba csak épp hogy belekapsz, de tökéletesen nem jársz a végére. Így aztán semmivel sem leszel készen határidőre.

2.) Építsd lankadatlanul közösségi hálódat!

Koncentrált feladatvégrehajtás közben is szükség van – jó kifogás – egy kis kikapcsolódásra: ellenőrizd Twitter és Facebook fiókodat – mi jót csinálnak barátaid. Ha ezt rendszeres időközönként csinálod, akkor soha nem fogsz tudni 100%-osan összpontosítani eredeti feladataidra. Chatszobák, fórumok látogatása hatványozottan rontja hatékonyságodat.

Tanulás közben kapcsold ki a Twitter/Facebook klienst és mobil eszközeid értesítéseit, zárd be az összes olyan böngésző lapot, ami arra csábíthat, hogy akár csak egy fél percre elvonja a figyelmedet. Önfegyelem mindenek előtt.

3.) Vedd az összes feladatodat egy kalap alá!

Ha abba a hitbe szeretnéd magadat ringatni, hogy bár aznap még jószerivel semmit sem haladtál, de mégis meg akarod magad nyugtatni, akkor sorold be az összes teendőidet egy kalap alá, úgynevezett „big picture”-ré. Átfogó koncepció nélkül egy sor kisebb feladatban való elveszés tökéletes módja annak, hogy bármilyen munkát elsöprő részsikerek sorozatának tudj be. Tévesen. Ez csak alkalmazott (ön)ámítástechnika.

Ha azonban szeretnél tényleges előrehaladást és eredményeket is felmutatni, akkor érdemes a globális célhoz vezető utat egy sor kisebb feladatra felosztani. Jelöld ki őket egyesével, és egyenként sorra véve haladj bennük előre. A nap végén meg kell jutalmaznod magadat egy sor kipipált tennivalóval, ez egy egyszerű módja annak, hogy láthasd, hogy még milyen messze vagy a végétől.

4.) Mondj igent mindenre!

Ha nem tudsz nemet mondani, amikor valaki megkérdezi, hogy belefér-e még az idődbe, hogy segíts valamiben, akkor könnyen úgy járhatsz, hogy nem végzel azzal, amivel kéne, de lelkiismeret-furdalásod miatt már segíteni sem tudsz eredményesen másnak. Ne feledd, ha valamire igent mondasz, azzal egyidejűleg valami másra nemmel feleltél és fordítva! Gondold át igenjeidet! Ha állandóan elfoglalt vagy, az még nem jele a termelékenységnek.

5.) Spórolj az alvással!

Ha egész éjjel dolgozol, tanulsz, hogy befejezhess valamit, azzal tényleg nagy dolgokat tudsz elérni. Még a rá következő nap is produktív lehet. Azután viszont óhatatlanul elveszítesz két, talán három napi termelékenységet, mivel a test és az agy kétségbeesett harcba kezd, hogy utolérje normális működését az erőszakosan felborított egyensúly miatt. Az egészséges alvási ritmus fenntartása létfontosságú. Vizsgaidőszakban főképpen!

Szokj hozzá a következőhöz lefekvés előtt. Hagyni kell elmédet megállni egy darabig. Ne sajnáld az időt erre. Gyakorlás kérdése csupán a meditáció, az, hogy nem gondolsz semmire, senkire. Ha jól csinálod, közben szépen el is alszol! Nem kell azonban aggódnod, a tudatalattid tovább dolgozik helyetted, elért eredményeit, ötleteit másnap fogod megtapasztalni.

6.) Rohanásból álljon a reggeled!

A reggeli rituáléja elengedhetetlen fontosságú. Nem szabad kapkodásból állnia. Nyugodt ébredés, vagy fél liter tiszta víz elfogyasztása, minimum 10 perc átmozgató testgyakorlat (lehet akár már az ágyban nyújtással, stretchinggel kezdeni), szobakerékpár vagy futópad csodákra képes. Bármit is eszel reggelire, a reggeli étkezést szigorúan tilos kihagyni!

A reggeli szertartás része az aznapi feladatok és elérendő eredmények végigskálázása, esetleg valamilyen „task management” rendszerbe való rögzítése, átfutása. A reggeli után – ne közben! - ejtsd meg telefonod, emailjeid, Facebook fiókod ellenőrzését.

Miért is íródott ez a kis cikk? Mert sajnos önmagamról írtam. Én magam vagyok az esettanulmány. A negatív és a pozitív példa egyaránt. Az ember esendő, gyenge lény, hajlamos ellágyulni és megengedőnek lenni önmagával szemben. Legelőször is rossz szokásainkat, beidegződéseinket kell leküzdenünk, utána már jönnek az apróbb sikerek. Ne legyünk restek átprogramozni magunkat.

Pont ma sem késő elkezdeni!

AIESEC beszámolók

Dári Henrik beszámolója Venezualából

Dári Henrik vagyok, mechatronikai mérnök alapszakot végeztem a BME-n, és jelenleg az AIESEC nemzetközi diákszervezet csereprogramján veszek részt Venezuelában.

Az alapszak végéhez közeledve elgondolkodtam azon, mihez kezdjek a záróvizsga után. Szerettem volna világot látni, mielőtt mesterszakot választok, vagy munkába állok egy vállalatnál, azonban tapasztalatot is szerettem volna szerezni, lehetőség szerint külföldi cégnél. Többek között az említett indokok miatt jelentkeztem végül az AIESEC-hez.

A motivációm természetesen változott az alatt az idő alatt, míg a megfelelő lehetőséget megtaláltuk. Miután a szervezetet az egyik előadáson két csinos lány bemutatta, inkább a kalandvágy és a lányokkal való ismerkedés gondolata miatt jelentkeztem a programra.

Mivel határozott döntésem még nem alakult ki, és a szakdolgozat készítés sok szabadidőmet emésztette fel, nem volt könnyű dolguk velem. Tovább nehezítettem a munkájukat azzal, hogy ugyan azt nem tudtam, hogy pontosan mit keresek, az viszont tudtam, hogy nem szeretnék a felkapottabb helyekre (Németország, USA, UK) menni, hogy szakomnak megfelelő munkakörben végezzem a szakmai gyakorlatot. Továbbá, hogy lehetőség szerint új nyelvet is megtanuljak a gyakorlat ideje alatt. Rendesen feladtam a leckét tehát az AIESEC BME önkénteseinek,

de ők kitartóan dolgoztak azon, hogy megtaláljuk a nekem megfelelő gyakorlatot.

A záróvizsga előtt el is jutott hozzám egy lehetőség híre, ami munkaköri leírást, valamint az egyéb kritériumokat tekintve tökéletesen megfelelt számomra, azonban Venezuelában volt. A helyi gazdasági instabilitás és a rossz közbiztonság híre miatt a családom kissé rossz szájízzel fogadta, mikor elhatároztam magam, hogy jelentkezem a lehetőségre, azonban támogatásukról biztosítottak. Ekkorra már inkább a kíváncsiság, a felfedezés vágya, valamint önmagam megismerése és építése motivált.

Miután a fogadó szervezet (AIESEC Mérida) és a gyakornoki lehetőséget biztosító cég jóváhagyták jelentkezésem, már csak az utazást és az azzal kapcsolatos dolgokat kellett megszervezni.

Az AIESEC tagjai természetesen ekkor sem hagytak segítség nélkül, azonban itt már a fogadó csapat segítségére is számíthattam. Bármely kérdésemre azonnal, készségesen válaszoltak és az összegyűlt tapasztalatokat megosztották velem. A szükséges papírok beszerzésében is segítettek.

Megérkezésemkor az AIESEC Mérida néhány tagja jött értem a reptérre, hogy az általuk előre leszervezett lakásba vigyenek, ahol azóta már az ötödik hónapomat töltöm. A lakás kényelmes, közel van a munkahelyhez. A helyi csapat segítségének köszönhetően a magas infláció okozta problémákat is sikerült áthidalni, valamint a helyi bürokrácia útvesztőjén is elkalauzoltak.

A cégnél, örömteli fogadtatásban volt részem. A körbevezetés és a munkaruha átvétele után, az első hétfőn munkába is álltam. A kezdeti kommunikációs nehézségek csaknem elmúltak, megismertem a nyelvet. Azt hiszem, mostanra elmondhatom, hogy alapszinten beszélek spanyolul, a várost megismertem és élveztem a feladatokat, amiket el kellett látnom.

Természetesen a honvágyat semmi sem nyomhatja el, de jól tudom magam érezni a körülményektől függetlenül, köszönhetően az AIESEC-nek és az általuk szervezett programoknak.

Muszbek Tamás Afrikában járt - Miért döntöttél úgy, hogy kimész külföldre?

Szeretek utazni, nem ez volt az első alkalom, hogy egy idegen országban töltöttem huzamosabb időt. Elsősorban az motivál, hogy megismerjek más kultúrákat, bővüljön a látóköröm, illetve próbára tegyem magam, hogy képes vagyok-e életben maradni ott. Ghánában töltöttem két hónapot nyáron, és azért döntöttem úgy, hogy pont oda megyek, mert nagyon meg akartam látni és tapasztalni azt, hogy hogyan élnek Afrikában. Azt hiszem a „Véres

gyémánt” című film adott kedvet az afrikai hangulathoz, aztán választanom kellett egy országot, ahol biztonság van és nem franciául beszélnek.

- Hogy érezted magad kint? Úgy érzem, hogy azt kaptam, amit vártam, már amennyire egy ilyen útra fel lehet készülni. Afrika próbára tett, egy teljesen más életkörülményhez kellett azonnal alkalmazkodnom. Nagyon közvetlenek és kedvesek voltak

Deadpool-kritika A nem szuper hős

a helyiek, nagyon jól éreztem magam. Igyekeztem minél jobban beolvadni és alkalmazkodni a helyi szokásokhoz.

Mikor visszaérkeztem Magyarországra, rácsodálkoztam olyan alapvető dolgokra, mint a folyamatos áram- és ivóvízellátás, a vonat és a sima betonút. A pálmabor meg az afrikai zene szerelmese lettem. El kell ismernem, hogy a feketék sokkal jobban tudnak bulizni, mint mi.

- Mit kaptál a program révén?

Rálátást kaptam, hogy hogyan élnek a világ kevésbé szerencsésebb részén, és hogyan látják a világot. Optimistábbak, pozitívabbak ott az emberek, mint itthon, annak ellenére, hogy sokkal szerényebb körülmények között élnek. Ez valamennyire rám is ragadt. Fejlődtem szociális téren, közvetlenebb vagyok az emberekkel, könnyebben építek kapcsolatokat. Ghánában nem tudtam úgy végigmenni az utcán, hogy ne köszönjön rám valaki idegen, megkérdezni, hogy hogy vagyok, honnan jöttem, mi a helyzet. Az angoltudásomra az utazás előtt is büszke voltam, de az afrikai akcentus próbára tett, most már ezt is jobban értem. Kicsit maradandóan átvettem a helyiek laza stílusát, és határozottan jobban táncolok. Az önkéntesség során általános iskolákban tanítottam gyerekeket, nem tudom még hol fogom ezt hasznosítani, de e téren is fejlődtem, tapasztalatot szereztem. Az idő ott teljesen máshogy forog, az emberek nagyon ráérnek, bármilyen megbeszélt időpontot sokkal szabadabban értelmeznek, és nem rohannak. Egyszer egy esemény kezdete 24 órát késett, és senkinek a szeme nem rebbent. Ehhez az életstílushoz is alkalmazkodtam és elkezdtem nem komolyan venni az órarendeket, mert minden teljesen szét volt esve.

A többiek nem féltek attól, hogy nem működnek a dolgok, így én sem. Erről persze gyorsan le kellett szoknom, miután visszajöttem.

- Miért az AIESEC-et választottad?

Könnyű volt elérni őket az egyetemen, és nagyon nagy a választék, hogy hova lehet menni. Az AIESEC is diákokból áll, így egy fiatalos, jófej közösségbe kerültem.

Sok érdekes embert megismertem így, és ahogy kint beleláttam a munkájukba, tetszett amit csinálnak.

- Kinek ajánlanád?

Bárkinek, aki ki szeretne lépni a komfortzónájából, érdekes tapasztalatokat szerezne, vagy csak van egy szabad nyara. Javaslom, hogy messzire menjetek, egzotikus helyekre, mert azt máshogy nehéz, és abból tanultok a legtöbbet. Egy ilyen út során nem csak turisták vagytok, hanem ott éltek egy rövid ideig, és ez mindenképpen hatással lesz rátok.

Az idei év eddigi legnagyobb filmes meglepetése lett a nagyszájú, piros ruhás bérgyilkos története, mely megmutatta, hogy lehet élvezetes, és nem mellesleg jövedelmező korhatáros szuperhős mozit csinálni.

De minek is köszönhető ez a kirobbanó siker? Cikkünkben ennek járunk utána.

Laci

„Ez nem egy szokásos szuperhősfilm” - mondja a főszereplőnk az egyik jelenetben, és nem is vitatkoznék vele. Nem elég, hogy bőven rászolgál a 16-os korhatár-besorolásra, véres akciójelenetei és cseppet sem vis�szafogott nyelvezete miatt, de az erősen felnőtteknek szóló humorát olyan szinten vitték tökélyre a készítők, hogy már a stáblista alatt hangosan nevetett a közönség. Ez a humor a teljes filmet végigkíséri viccesebbnél viccesebb kiszólásokkal és popkulturális utalásokkal. Olyan szinten nem kímélnek senkit és semmit, hogy a filmben Deadpool az őt megformáló Ryan Reynoldsot is kifigurázza.

Pedig nem sokon múlott, hogy a film el se készüljön.

Egy ponton a jogait birtokló Fox stúdió már majdnem elkaszálta az egész projektet és csak egy – állítólag a készítők által kiszivárogtatott – animációs kisfilmnek és a rajongók erre adott reakcióinak köszönhette, hogy elkészült.

Tegyük hozzá, büdzséje még így is csak töredéke volt a korábbi hasonló műfajú alkotásokénak.

A film tehát nem indult jó esélyekkel, mégis tarolt a pénztáraknál, ez pedig annak köszönhető, hogy sikerült valami újdonságot alkotni az egyre monotonabbá váló Marvel-blockbusterek között. Ez talán a film legnagyobb erénye is: egyfajta görbe tükröt tart a szuperhősfilmeknek, könyörtelenül kifigurázva a műfaj minden visszásságát.

A sztori nem túl komplikált, sőt kissé klisés, ám ezt bőven egyensúlyozzák a film karakterei: Reynolds saját bevallása szerint gyerekkora óta készül erre a szerepre, így nem csoda, hogy Deadpoolja egy végtelenül szerethető pszichopata, de a mellékszereplők is mind tudnak valami pluszt hozzátenni a történethez, a főhős barátnőjétől Negaszonikus Tinitorpedóig (komolyan ez a neve!).

Talán csak a főgonosz nem sikerült túl emlékezetesre, de ezen kívül nem nagyon tudnék más negatívumot találni.

A zene is jól eltalált, és a kreatív akciójelenetek mellett a komolyabb részek sem zökkentik ki a nézőt az élményből. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a Deadpool új színt hozott a műfajába, és bátran ajánlanám mindenkinek, aki egy pörgős és vicces akciófilmre vágyik!

Oscar-parádé I. Február 28-án rendezték a 88. Oscar-gálát, melyet nagy izgalommal figyelhettünk élőben is egy magyar csatornán. A világ mozisai Leonardo DiCaprionak is szurkolhattak, mi pedig a magyar Saul fia sikeréért is különösen. Nos, mindkét drukk meghozta gyümölcsét. A kétrészes írásunk első felében az ez évi díjazottakról, az első gálákról és érdekességekről lesz szó, míg a májusi számunkban megjelenő második részben emlékezetes beszédekről, a szobrocskáról és a magyar vonatkozásokról olvashattok majd!

Lilla

A jelöltek listáját 2016. január 14-én jelentette be az Amerikai Filmművészetek és Filmtudományok Akadémiája. Igen erős mezőny volt az idén, a filmkedvelők nagy örömére 2015 ontotta magából a jobbnál jobb alkotásokat Legjobb film kategóriában a Spotlight – Egy nyomozás részletei nyert, maga mögé utasítva A nagy dobást, A visszatérőt, A szobát, a Kémek hídját, a Mad Maxet, a Brooklynt és a Mentőexpedíciót. A legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában is ez diadalmaskodott. A nyertes film egy bostoni újság oknyomozó csoportjának munkáját tárja fel, eltussolt molesztálások ügyében. Újságírói szerepben Mark Ruffalo, Rachel McAdams, Brian d’Arcy James és Michael Keaton. A kényes nyomozás középpontjában pedofil papok állnak, de meglepően visszafogott módon, objektíven és elfogulatlanul közelíti meg azt.

Inkább egy fontos üzenetet közvetít, hogy ne hunyjuk be a szemünket jelen esetben az egyház viselt dolgai, de úgy egyáltalán bárminemű bűn láttán. Avagy ha a társadalom a szőnyeg alá söpör egy problémát, attól még igen is létezik, de felszólalnunk ellene gyakran veszéllyel járhat, kivéve, ha kollektíven tesszük. A színészi játék különleges, alig tudunk meg információkat a karakterek életéről, a reakciójukból ismerjük meg őket. Többek között ez is bátor döntés volt, és azt hinnénk, könnyen unalmassá és monotonná is válhatna a film, de inkább elgondolkodtató volt, nem mellesleg igaz történeten alapul. Megérdemelten nyert, nem szájbarágós, sőt, a mai filmekkel ellentétben klisémentes, újszerű és nem méregdrága effektekből készült, viszont annál keményebb tartalommal.

Legjobb rendező Alejandro González Iñárritu lett A visszatérővel, tavaly pedig a Birdmannel. „A bosszú a teremtőé” – hangzik el a filmben, de inkább Leoé Hollywood felé.

Ha túlél egy medvetámadást és egy élve eltemetést, majd’ megfagyva, ha ezt sem díjazzák végre, hát semmit. Hatásvadász film, de bejött mindkettejüknek és az operatőrnek is.

Egyébként Tom Hardy is páratlan tehetség, ő sajnos nem nyert a kategóriájában. A szoba, a Spotlight, A nagy dobás és a Mad Max rendezői is hoppon maradtak. Thomas McCarthyt, a Spotlight rendezőjét már jelölték a Fel! forgatókönyvéért, és egyébként ő rendezte A cipőbűvölőt is. Adam McKay pedig A nagy dobás után, az áprilistól a mozikba kerülő A Főnök című vígjáték egyik producere egyébként.

Na, de végre Leo, végre nyertél te is. Sokak szerint nem A visszatérőben nyújtott alakításáért, inkább egész filmes pályafutásáért kapta az elismerést. Színészi képessége valóban megkérdőjelezhetetlen, az Egy kosaras naplójában is szerettük, a Titaniccal vált híressé, de levetkőzte a romantikus szépfiút olyan felejthetetlen filmekkel, mint a Kapj el, ha tudsz, az Aviátor, A tégla, a Viharsziget, az Eredet, a Django elszabadul, nem beszélve A nagy Gatsbyről vagy A Wall Street farkasáról. Micsoda filmek! A mindenség elméletének sztárja, a tavalyi győztes Eddie Redmayne A dán lányból idén is nagy esélyes volt a férfi főszereplő kategóriában, de végre mindenki megnyugodhatott és a DiCaprio név egybefonódhatott az Oscarral.

Legjobb női főszereplő Brie Larson lett, A szobából.

Nem szeretnék lelőni semmit a filmről, de aki még nem látta, most azonnal nézze meg. Legjobb női mellékszereplő kategóriában A dán lányból Alici Vikander nyert.

Férfi mellékszereplő téren sokkal izgalmasabb volt a küzdelem. Stallonét is esélyesnek tartották egész életét végigkísérő filmes munkássága miatt, Mark Ruffalo is kiválóan játszott a Spotlightban, és még egy Tom Hardy és egy Christian Bale jelölés mellett váratlan fordulat volt a kevésbé ismert színész, Mark Rylance díjazása a Kémek hídjából.

A legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját A nagy dobás nyerte. A gazdasági válságról szól, és elkalauzol bennünket a modern pénzügyi világ és a spekulációk legmélyebb bugyraiba. Legjobb animációs film az Agymanók lett, ezzel a Pixar bezsebelte újabb szobrát. A mesét

További érdekességek: mindenkinek csak ajánlani tudom. Talán idősebbeknek még tartalmasabb szórakozást is nyújt, egyszerre humoros, szívmelengető, ötletes, látványos, lebilincselő, drámai, egyszóval zseniális. Hibátlan!

Legjobb vizuális effektek kategóriában az Ex Machina nyert, ez volt a másik meglepetés. A Star Wars és a Mentőakció üres kézzel és szomorúan távozott a gáláról.

Legjobb dokumentumfilm Az Amy Winehouse-sztori lett, legjobb rövid pedig a Lány a folyóban - A megbocsátás ára. Előbbi neve magáért beszél, hogy miről/kiről is szólhat, utóbbi pedig egy pakisztáni lányról, akit meg akar gyilkolni a családja, mert olyan férfihoz megy feleségül, akit ők nem fogadnak el. A film fontos üzenete elindított egy törvénymódosítási lavinát is. Legjobb rövidfilm a Stutterer lett, legjobb animációs rövid a Bear Story, mely meghatóan meséli el egy medve életét és felcseperedését.

A legendás Ennio Morricone 87 évesen végre beállhatott Leoval az első oscarosok sorába. Az Aljas nyolcas filmzenéjével diadalmaskodott. Mellette a másik díjazott zene a Spectre betétdala lett Jimmy Napestől és Sam Smithtől, a Writing’s on the Wall.

Tarolt a Mad Max. Hat aranyszoborral zárta az estét, legjobb hangvágás, hangkeverés, látványtervezés, smink, jelmez és vágás, itt mind nyert. Ténylegesen egy vizuális orgazmus a film, csak egy homokvihart forgattak CGI-vel, a többit kaszkadőrökkel (150 fős volt a stáb), megépített autókkal, valós díszletek között egy igazi helyszínen, egy namíbiai sivatagban vették fel, 120 napon át. Wow! Végezetül legnagyobb örömünk és dicsőségünk, a legjobb idegen nyelvű film, a Saul fia. Először Cannes-ban nyert, majd első magyar Golden Globe-os lett, és végül a legkomolyabb kitüntetés, az Oscar is a „miénk”. A történet Auschwitzban játszódik 1944-ben, Saul másfél napját mutatja be, aki egy halott gyermek testében saját fiát fedezi fel és meg akarja menteni a testet a hamvasztástól. „Az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely segít, hogy emberek maradjunk, erről a reményről szól ez a film.”-mondta Nemes Jeles László angolul, a díj átvételekor.

Az elsők

A filmvilág legrangosabb kitüntetését 1927-ben alapították. Az első Oscar-díjat 1928-ban osztották ki, ekkor még a ceremónia csak negyed óráig tartott. Az 1932-es gálát közvetítette először a rádió, az 1953-ast már a televízió. Kezdetben a díjazottak nevét megkapták az újságok a lapzárták miatt, azonban 1940-ben az egyik lapban a gálára érkező vendégek már hamarabb olvashatták az eredményt, minthogy kihirdették volna, emiatt tértek át a helyszínen felnyitott borítékokra. Eddig egyetlen Oscar kapott Oscar-díjat: Oscar Hammerstein, a legjobb dal kategóriában, a negyvenes években.

Egy évben a legtöbb díjat, szám szerint négyet 1953-ban Walt Disney vehette át. forrás: life.hu, Wikipedia, inforadio.hu, HVG, nlcafe.hu, femcafe.hu, axn.com, port.hu

• A színészek között a győzelmeket tekintve négy szobrocskával Katharine Hepburn áll az élen. Három Oscar-díjasok: Meryl Streep, Jack Nicholson, Ingrid Bergman, Walter Brennan és Daniel Day-Lewis.

• A Huston és a Coppola család három generációját is kitüntették Oscar-díjjal. Emellett Liza Minnelli az egyetlen Oscar-díjas, akinek mindkét szülője díjazott volt.

• 1955-ben Irving Berling saját magának adhatta át a díjat a Fehér karácsony betétdaláért.

• A Titanic az egyik film, amelyet 14 kategóriában jelöltek. 11 díjat elnyerve a legtöbb díjjal rendelkező film lett, a Ben Hur és a Gyűrűk Ura - A Király visszatér mellett.

• Eminem is vihetett haza szobrot a 8 mérföld betétdaláért, a Lose Yourselfért.

• Három éve csak az Egyesült Államokban 43 millióan nézték az élő adást.

• A díjátadót három alkalommal halasztották el.

1938-ban a Los Angelest elöntő árvíz, 1968-ban Martin Luther King halála, illetve temetése, 1981ben pedig a Ronald Reagan amerikai elnök elleni merénylet miatt.

• David Niven 1973-ban igencsak meglepődött, amikor beszéd közben a háta mögül előugrott egy teljesen pucér férfi, aki magát újságírónak kiadva lopakodott a színfalak mögé.

• Jennifer Lawrence megbotlott a szoknyájában a színpadra vezető lépcsőn, amikor átvette volna a díját a Napos oldalért.

• A színészek között ketten utasították vissza a díjat. A Patton című film főszereplője azért, mert alakítását nem tartja összemérhetőnek a többi színésszel. Marlon Brando a A Keresztapa díjazottja Sacheen Littlefeathert küldte maga helyett a gálára, indiánruhába öltözve. Így tiltakozott az amerikai őslakosokkal szembeni bánásmód ellen.

• Eddig három film, köztük A bárányok hallgatnak büszkélkedhet azzal, hogy mind az öt fő kategóriában (legjobb film, legjobb férfi és női főszereplő, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv) nyert.

• A színészek közül öten győztek két egymást követő évben, legutóbb Tom Hanks (1993-94).

• A filmek közül a negatív rekord A fordulópont és a Bíborszín nevéhez fűzhető, mindkét alkotás 11 jelölésből egyetlen díjat sem kapott.

• A legifjabb Oscar-nyertes hatévesen speciális, miniatűr Oscart kapott. A legidősebb 95 évesen vette át a szobrocskáját.

• 2002-ben Denzel Washington és Halle Berry személyében a legjobb férfi és női színész is fekete lett.

• A Wall Street farkasa a legtrágárabb film, amelyet valaha Oscarra jelöltek: több mint ötszázszor hangzik el benne a „f*ck” szó.

• A vörös szőnyeg 152 méter hosszú és 10 méter széles.

• Az este kb. 42 000 dollárnyi pezsgő fogy el.

Li-Fi – Netezz fénnyel Világszerte számos kutatási projekt foglalkozik egy új, elképesztően gyors, fényhullámokkal működő adattovábbítási technológia, az úgynevezett Li-Fi tökéletesítésén, amely idővel akár a Wi-Fi-t is felválthatná. Futurisztikusan hangzik? Egészen biztos, de a legújabb hírek szerint könnyedén hétköznapi valósággá válhat.

Marci

Valószínűleg mindannyian kerültünk már olyan szituációba, amikor a lassú internetes adatátvitel okozott nekünk bosszúságot. Különösképpen igaz lehet ez a nethasználatra az ezredforduló előtt vagy annak környékén szocializálódott embertársainkra. Nekik biztosan élénken élnek emlékeikben azok a pillanatok, amikor szembesültek a becsült letöltési idő irreális nagyságával valamilyen terjedelmesebb multimédia fájl megnyitásakor. Azóta hatalmas fejlődéseken ment keresztül az információtovábbítás technológiája. Sokan a Wi-Fi széleskörű elterjedését tekintik a legnagyobb mérföldkőnek, de úgy néz ki, az igazi áttörés csak a következő néhány év hozománya lesz.

Egész pontosan 2011-ben állt elő az ötlettel a skóciai Edinburgh Egyetem professzora, Harald Haas, hogy sokkal előnyösebb lenne adattovábbításra fényt használni. Így alkotta meg a Light Fidelty, röviden Li-Fi névre hallgató technológiát, ami a mindannyiunk által megszokott WiFi-hez hasonlóan elektromágneses hullámokkal dolgozik, a különbség abban rejlik, hogy a látható fény spektrumában működik. A jeleket egyszerű LED-ek állítják elő, mégpedig olyan módon, hogy nagyon gyorsan kapcsolnak ki és be, így továbbítják a biteket, amiket érzékelők alakítanak vissza elektromos jellé. Ez bőven túllép az emberi szem korlátain, így csak egy fokozatosan világító fényt láthatunk. Ugyan a

Li-Fi-hez használatos fénykibocsátó diódáknak az adatközléshez folyamatosan bekapcsolva kell lenniük, a fényerejük szintén a már szemmel érzékelhetetlen tartományba csökkenthető. Természetesen mindez nagyon érdekes, de felvetődik a kérdés, hogy mi is a Li-Fi gyakorlati haszna, ami miatt sokan áttörést vizionálnak benne.

Először is, nagyvárosi környezetekben létező és igencsak súlyos probléma, hogy a kis területen működő számtalan egység kimeríti a Wi-Fi kapacitásának határait, az egyes hálózatok zavarják egymást. A Li-Fi a rádióhullámok helyett a látható fény körülbelül 10 000-szer szélesebb spektrumát használja, tehát gyakorlatilag határtalan kapacitással rendelkezik. Emiatt érzékeny helyeken, például repülőgépekben is nyugodtan alkalmazható elektromágneses interferencia kialakulásának veszélye nélkül, és akkor a rádióhullámok élő szervezetre gyakorolt káros hatásainak kiküszöböléséről még nem is beszéltünk. További előnye a lehallgatással szembeni biztonság, hiszen a fény nem hatol át a falakon, így az illetéktelenek könnyedén elzárhatók a hálózattól. Közvetlen rálátás az egymással kommunikáló egységek között nem szükséges, a falakról és berendezési tárgyakról visszaverődő fénysugarak is elegendőek. A legerősebb érv a Li-Fi mellett mégis az adatátvitel gyorsasága, nemrég ugyanis laboratóriumi körülmények között egészen elképesztő 224 gigabites

Zenészből mérnök Marci

másodpercenkénti sebességet értek el. Egy hétköznapi példával érzékeltetve ez azt jelenti, hogy egy másodperc alatt 18 teljes filmet tudnánk letölteni, másfél gigabájt átlagos mérettel számolva. Ha még így sem elég meggyőző, ez a Kármán Tódor Kollégium nem éppen lebecsülendő internethálózat sebességéhez képest négy nagyságrendnyi eltérést jelent.

Különösen annak fényében tekinthető a Li-Fi által nyújtott perspektíva megnyerőnek, hogy a napjainkban legelterjedtebb 802.11ac wifi-technológia elméleti korlátja mindössze egy gigabit másodpercenként, viszont ez gyakorlati szituációban csak nagyon ritka estben elérhető.

Az előbbiek ismeretében igen bíztatóak az észtországi Tallinban székelő, Velmenni nevű startup eredményei, akik ipari egységekben és irodákban folytatnak teszteket, felhasználva azt az előnyt, hogy a Li-Fi megfelelő átalakításokkal tökéletesen tudja használni adóként a meglévő LED-eket.

Egy olyan világítás kifejlesztésén munkálkodnak, amely lehetővé teszi az irodai eszközök fénnyel való internetre csatlakozását. Persze még közel sem értünk végére a lehetséges felhasználásoknak. Hatalmas piacot jelentő alkalmazási területként adják magukat a mobiltelefonok és tabletek.

2014 óta ezen kütyükhöz is forgalmaz a feltaláló Harald Haas cége, a PureLifi egy telefonos alkalmazásból és adóvevő egységből álló szettet. A mobileszköz kijelzőjének fénye forgalmazza az adatokat, és az érzékelőt is abba integrálták, a telefon jeleit az adóvevőbe beépített, színekre is érzékeny fényszenzor alakítja vissza, a készülékben található LED-ek pedig a fordított irányú kommunikációért felelősek. A nagy techcégek is meglátták az ehhez hasonló megoldásokban a potenciált, a Philips áruházaknak készített okostelefonnal használható Li-Fi-alapú vevőtájékoztató-rendszert, a legújabb hírek szerint pedig az Apple is erősen kacsintgat ebbe az irányba, ugyanis még korábban bejegyeztek egy ilyen témájú szabadalmat, ráadásul az iOS 9 különböző verzióiban szintúgy fellelhetőek erre utaló kódsorok.

A sokrétű felhasználási területek és a témában végzett egyre nagyobb számú fejlesztés és befektetés ellenére mégis megoszlóak a vélemények, elterjedhet-e a későbbiek folyamán a Li-Fi a jól megszokott Wi-Fi-vel felérő, vagy azt meghaladó mértékben. Történjék bármi is, mi kíváncsian várjuk, végül a vázolt végkifejletek közül melyik valósul meg, de egyelőre ez még a jövő zenéje – jobban mondva fénye.

„Otthagyom az egyetemet, elmegyek inkább rocksztárnak!” – ki ne hallott volna még hasonló mondatot elhangozni ismerősei szájából néhány kredit dühítő elbukása esetén?

Valószínűleg meglepően hat, de létezik olyan ember, aki pont a szöges ellentétét tette, és zenei karrierjéről mondott le, hogy helyette inkább mérnöki ambíciói megvalósításán dolgozzon.

Személyében a texasi Castroville-ből származó James Williamsont tisztelhetjük, már amennyiben tudjuk, ki is ő, neve azonban jó eséllyel nem sokat mond többségünknek.

Az Iggy Pop és a Stooges elnevezések hallatán viszont már annál többen kapnák fel fejüket a felismeréstől, ami nem csoda, hiszen a korai brit punk színtér napjainkra legendás bandájáról van szó. Williamson 1970-ben csatlakozott az éppen debütáló albuma elkészítésén dolgozó csapathoz, akik ekkoriban a sztereotipikus kezdő rockzenekart testesítették meg: egyszerre hátráltatta őket a kereskedelmi siker hiányából eredő pénztelenség és több tag káros szenvedélyei. Ugyan Williamson tehetsége és kreativitása jót tett a Stoogesnak, továbbra sem változott érdemben a helyzet.

Egészen 1972-ig, amikor a frontember összebarátkozott az éppen felívelő pályán levő David Bowie-val, aki leszerződtette őket menedzsmentjéhez, hogy Angliában próbáljanak szerencsét. Itt készítették el a megjelenésekor komolyabb visszhang nélküli, de időközben punksztenderddé előlépett Raw Power albumot, melyről Williamson is több dalt jegyez szerzőként, az ezen a korongon hallható nyers és erőteljes gitárhangzását Johnny Marr jellemezte olyan démoniként és intellektuálisként, mintha Darth Vader zenélne az együttesben. Mivel a várt siker továbbra sem jött el, Williamson úgy döntött, hogy végleg szögre akasztja a gitárt, és villamosmérnöknek tanul, 1983-ban le is diplomázott a Kalifornia Állami Műszaki Egyetemen, innen pedig egyenes út vezetett a Szicílium-völgybe. A következő 15 évről így nyilatkozott: „Számítógépes chipeket terveztem, a kollégáim mind kockák voltak, akiknek fogalmuk sem volt a múltamról, és soha nem hallottak a Stoogesről.” 1997-ben korábbi munkahelyéről a techóriás Sonyhoz igazolt, ahol a szabadalmakért felelős igazgatóhelyettesként dolgozott, munkái közül a legjelentősebb a Blu-ray-lemez szabványának kidolgozása volt. 2009-ben vonult nyugdíjba, de idős napjaira a horgászatnál vagy a golfozásnál sokkal izgalmasabb elfoglaltságot választott. A Stoogesnak ugyanis Ron Asheton gitáros halálával újra szüksége volt valakire a hathúros kezelésére, így adta magát az alkalom az együttesbe való visszatérésére, 35 év után ismét velük állt a színpadon, és azóta több szólóalbumot is megjelentetett.

Tevékenysége jól példázza, hogy két ilyen merőben különböző pályán is nyugodtan próbálkozhat az ember, ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint 2010-es beiktatása a rock’n roll hírességek csarnokába, 2015-ben pedig az ANSI tüntette ki egy neves díjjal számos szórakoztatóelektronikai szabvány fejlesztésében való részvételéért.

Így írtunk mi

– Anno ’06, ’96, ’86, ’76.

Újságunk komoly múlttal büszkélkedhet, idén 42. éve jelenik meg folyamatosan. Ahelyett, hogy holmi kapuzárási pániktól vezérelve extravagáns cselekedetekre ragadtatnánk magunkat, úgy döntöttünk, inkább visszatekintünk kerek évfordulójukat ünneplő lapszámainkra, és összegyűjtjük, mi mindenről is szólt a Káté az előző bő négy évtized során.

Marci

Ugorjunk is vissza az időben némiképp, méghozzá egészen 1976-ig! Mai szemmel nézve olyan fontos események miatt lehet emlékezetes ez az év, mint a menetrend szerinti Concorde-járatok indulása, az első kereskedelmi forgalomba kerülő Apple-számítógép megjelenése, vagy lapunk második születésnapja. A szóban forgó esztendő egyik tavaszi számát kezünkbe véve gyorsan rájövünk, hogy hiába telt el közel fél század, az egyetemisták mit sem változtak: „Lukas óra? Nem! Előadás” címmel értekeztek arról a problémáról, hogy milyen alacsony a jelenlét az előadásokon. Nem voltak restek megszólaltatni diáktársaikat az ügyben, s elődeink egytől egyik olyan válaszokat adtak, amik akár ma is elhangozhatnának: „Amit két óra alatt leadnak, húsz perc alatt megtanulom jegyzetből.” „Úgysem tudom követni az előadást, mert már legutóbb sem értettem semmit.” „Muszáj egy kicsit aludnom, tegnap egész este buliztam/tanultam.” Ugye, hogy ismerősek ezek a kifogások? Sőt, ha teljesen őszinték vagyunk, érezzük, mi magunk is többször nyugtatgatjuk ilyesmikkel önnön lelkiismeretünket, mint kellene.

De lépjünk is tovább, mégpedig 1986-ra! Nem kisebb katasztrófák nyomták rá fekete bélyegüket erre a 365 napra, mint a Challenger űrhajó pusztulása, illetve a csernobili atomerőmű egyik blokkjának felrobbanása. Pozitív előjellel áll ezek mellett, ahogyan egyre jobban megcsapta a szabadság szele egész Kelet-Európát, közben pedig a számítógépek is minden korábbinál szélesebb teret nyertek maguknak. A mérnöki munka oroszlánrésze azonban még pauszpapírral és tussal folyt – néha szó szerint is. Ebbe enged némi betekintést a „Falra hányt deszka” című írás, melyben arról számolnak be, hogy végre rendeződtek a

KTK – akkori nevén Dr. Münnich Ferenc Kollégium – lakóinak rajzkészítési problémái. A korábbi asztalok kisebb méretűre cserélésével kerültek nehéz helyzetbe, szerencsére a gond rövidesen megoldódott, ugyanis minden szobába úgynevezett rajzgépeket szereltek be. A Káté szerkesztősége is technikai modernizációra szánta el magát: akkoriban tetemes összegnek számító 3 000 forintot ajánlott fel annak, aki az újságok hajtogatására alkalmas szerkezetet tud konstruálni számukra. Hogy ez végül elegendő motiváció volt-e, azt homály fedi, mindenesetre jó érzés, hogy jelenleg ilyennel nem kell foglalatoskodnunk. Kiderül az újságból, hogy a fényképes sajtókártya is ezen évben került bevezetésre az egyetemi lapok munkatársai számára, melynek azóta is jó hasznát vesszük, ahogyan az a prágai kirándulásunkról szóló cikkből is kitűnik.

Következőnek a 20 évvel ezelőtti tavaszi újság kerül terítékre – egyes számban, mivel ekkoriban csak félévente egy megjelenéssel jelentkezett újságunk, tartalma viszont bőven kárpótol ezért, igen jó képet adva korának történéseiről. Ezek közül különösen fontos volt az, hogy hazánkban is mind nagyobb számban élvezhették az internet előnyeit, a Műegyetem hallgatói ráadásul ingyenesen.

A többség számára mégis misztikumnak számított az új technológia, ezen igyekezett változtatni a Káté, ugyanis egy hosszú, ellenben igen közérthető cikkben mutatták be a hidegháború talán leghasznosabb vívmányát, a Net-et. Jót mosolyoghatunk rajta, amikor olyan, nekünk már-már magától értetődő fogalmakat magyaráznak hosszasan, mint az e-mail vagy IP-cím. Igyekeztek a populáris kultúrával is foglalkozni, ennek köszönhetően olvashattunk kritikát egy olyan, igen heves vitákat generáló

Filmajánló

Arthur a legjobb parti

zenei albumról, mint a Metallica Load nevű nagylemeze. Gyakori panasz ezzel a koronggal kapcsolatban, hogy eltávolodott az együttes korábbi hangzásvilágától, ezzel rajongók tömegeit elidegenítve. Valószínűleg a cikkíró is így érezhetett, bár gondolatait kellő visszafogottsággal öntötte szavakba: „Sokáig tartott feldolgoznom, hogy ez már nem az a Metallica, amelyik annyira korszakalkotó volt. Hiányoztak ugyan a gyors, húzós témák, (…) de lenyűgözött a lemez.” Biztosan sokan emlékeznek rá, hogy a ’96-os év a centenárium évfordulója volt, és ezzel egyben a Szabadság híd 100. születésnapja is. Úgy látszik, hiába a legrövidebb és legkeskenyebb budapesti híd, a műegyetemisták szívéhez már akkor is közel állt, azt viszont sajnos nem tudjuk meg, hogy a hídszerkezet ominózus csavarjai már ekkor is felkapott fotótémának számítottak-e a gépészhallgatók körében.

S ezzel el is érkeztünk szemelvényünk utolsó részéhez, 10 évvel ezelőttre. A felsőoktatás történetében fontos változások következtek be akkoriban, a kétciklusú képzés és a kreditrendszer bevezetése borzolta az egyetemisták kedélyeit. Hogy az új szisztémában könnyebb legyen az eligazodás, a Káté ismét kitett magáért, és részletes tájékoztatóval jelentkezett. A Gépészkar életében talán még jelentősebbnek számított, hogy a Kármán Tódor Kollégium felújítása is erre az évre esett. Ahogy a gépészek kedvenc kollégiumát helyettesítő szállás után Hotel Terminus címet viselő cikkből megtudjuk, a felújítás idejére a kar kollégistáit a Csavargyár úton lévő épületben helyezték el. Ez körülbelül negyven perces utazást jelentett az egyetemig, ami praktikusnak cseppet sem nevezhető, de fontos áldozat volt azért, hogy a KTK olyan lehessen, amilyennek most ismerjük.

Zárásként azt a témát emelném ki, aminek fontosságát jól mutatja, hogy egytől egyig az összes tavasszal említésre kerül újságunk hasábjain. Mi más is lehetne ez, mint a SLIP, melynek alakulása olyan jól nyomon követhető a régebbi Kátékból. Aki esetleg kevésbé járatos e téren, annak szintén a 2006-os számból idéznék: „Az év legnagyobb eseménye egy gépész szemében (a reggeli ébredés után) a SLIP, azaz Gépészkari Napok. Áprilisban szokás e nemes rendezvényt végigszórakozni, (…) melynek végén a legrátermettebb csapat vezetője megkapja a Miapánk kitüntető címet. Persze a többi csapat is nagyon jól szokott szórakozni, vidámságból soha sincsen hiány.”

forrás: port.hu

Mindig is nagy rajongója voltam a vígjátékoknak, főleg a tengerentúli alkotások voltak rám a legnagyobb hatással.

Márk

Jelen filmben minden megvan, ami egy jó komédiához kell. Alkoholista főhősünk, akinek vagyona elkölthetetlenül nagy, rendkívül kicsapongó életet él. Egész élete csak a szórakozás és a buli körül forog. Anyja, a sikeres üzletas�szony azonban megelégeli fia bordélyházszerű életvitelét, mivel szégyent hoz a cégre.

Arthur a legjobb parti

Műfaj: vígjáték Rendező: Jason Winer Forgatókönyvírók: Peter Baynham, Steve Gordon Szereplők: Russell Brand, Helen Mirren, Greta Gerwig, Jennifer Garner, Nick Nolte, Luis Guzmán Filmstúdió: Warner Bros. Pictures Arthurt a film elején élete egy tipikus napján ismerjük meg, amikor épp egy fontos rendezvényre készülődik.

Elegáns megjelenése fontos lenne anyja számára, de szokásához híven, mint mindenből, ebből is igyekszik viccet csinálni. Öltöny helyett jelmezben indul útnak, azonban egy közlekedési kihágás miatt letartóztatja a rendőrség.

A cég részvényei zuhannak, mivel a cég örökösében senki sem bízik. Anyja ekkor kényszeríti választás elé fiát. Azzal fenyegeti, hogy kitagadja az örökségéből, ha továbbra sem hajlandó megkomolyodni és folytatja jelenlegi életét. Az üzletasszony egy érdekházasság képében látja a megoldást.

Arthurnak egyáltalán nem tetszik a megoldás, de azt is belátja, hogy vagyona nélkül egy percig sem bírja ki.

A film rengeteg jellemkomikummal van átitatva. A szereplők egytől egyig jól kidolgozott, határozott jelleműek. A filmben rengeteg helyzetkomikum van, amely mindig a főszereplőtől indul. A film története ugyanakkor drámai fordulatokkal és konfliktusokkal van tele. A helyszínek meglehetősen gyakran változnak, de a poénokban soha nincs hiány.

A filmet elsősorban a vígjáték rajongóknak ajánlom, akik egy kényelmes esti kikapcsolódáshoz keresnek megfelelő filmet.

SzékelyudvaR-hely Két székely beszélget: - Komám, szerinted melyik a gyorsabb, a ló vagy a postagalamb?

- Hát gyalog a ló...

A székely bácsi felszáll a Csíkszeredába tartó buszra, megkérdi: - Elnézést, szabad itt egy hely?

- Természetesen.

- HEJJ! A székely békésen vacsorázik, mire beront a házba a fia: - Édesapám, édesapám, csuklik a ló!

- Hát adjál neki vizet.

- De nem úgy, össze!

Két székely fát vág az erdőben. Azt mondja az egyik: - Te, tudod-e, mi az a vagánykodás?

- Nem tudom.

A székely földobja a baltát, alááll, és az utolsó pillanatban ugrik el a leeső fejsze alól.

- Na látod, ez a vagánykodás.

A másik székelynek megtetszik a dolog, így másnap a fiával megy ki az erdőre, gondolja, megmutatja, mit tanult.

- Fiam, tudod-e, mi az a vagánykodás?

- Nem tudom.

A fickó feldobja a baltát, alááll, majd amikor el kellene ugrani megbotlik, és agyonüti a balta.

A fiú egyedül megy haza. Otthon az anyja: - Apád hol van?

- Még kinn vagánykodik az erdőben.

Az öreg székely kegyetlenül be van nyomva, mint a rajzszög, s a kocsmából hazafelé baktat a szekéren bóbiskolva.

Ezt meglátja a rendőr, s megállítja a fogatot.

- Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról, szerencsétlen ló meg csak megy a feje után, még baleset lesz belőle.

Az öreg székely csak mordul rá egyet.

A rendőr intézkedés gyanánt a következőket mondja: - Bátyám, látva a jelenlegi állapotát, mit szólna ahhoz, ha most elvenném a lovát?

A székely meghúzza a vállát, s közli: - Mit szólhatnék? Rendőr vejem még úgysem volt!

Székely bácsi elé odaáll a fia.

- Édesapám, én szerelmes vagyok.

- Az jó, fiam.

- De édesapám, én egy lóba vagyok szerelmes.

- Legalább kancába, fiam?

- Hát még szép édesapám, nem vagyok én ferde hajlamú!

Székely bácsi komor arccal vacsorázik az étteremben, ahol zavarja a zenekar hangos játéka. Odahívatja a pincért: - Mondja, főúr, meg lehet kérni a zenekart, mit játsszanak?

- Igen, uram. Mi volna a kívánsága?

- Szóljon nekik, hogy amíg vacsorázok, játsszanak inkább pókert.

Egy fiatalember felszáll a csíki vonatra, belép egy székelyekkel teli kabinba, és megkérdi: - Atyafiak, van-e itt hely?

- Hát hogyne volna, édes fiam. – válaszolják.

- És hol van?

- Hát épp rajta ülünk!

Egy fiatal lány el szeretne jutni Kolozsvárra, de nincsen pénze buszjegyre, ezért kiáll az út szélére stoppolni. Arra jár a székely bácsi a szekerével, megáll, felveszi.

Már egy ideje mennek, mikor megszólal a székely: - Ejj, hát maga a harmadik állapotos leány, akit viszek Kolozsvárra.

- De uram, nem is vagyok várandós.

- Nem is vagyunk még Kolozsváron!

Székely ember és a családja mennek a mezőn, egyszer csak hatalmas vihar kerekedik, csapkodnak a villámok jobbra-balra. Az egyik villám épp a felesége mellé csap be: - Na! Mennek tovább, majd pár perc elteltével újabb villám csap be a székely mellé: - Na-na!!

Folytatják útjukat, majd egy harmadik villám is lecsap, éppen az anyósát találja el: - Na azért!

Megy egy székely az utcán, kutyát lóbálva a pórázon.

Ezt meglátja egy székely bácsi, és rákérdez: - Hé, te meg miért lóbálod azt a kutyát a fejed fölött?

- Örömet szerzek neki!

- Ennek ez örül?

- Ennek még nem, de majd ha leteszem a földre...

Székely bácsi hajtja a szekerét, megáll mellette egy gazdag üzletember egy méregdrága sportkocsival: - Látja kend, a maga szekerét két ló húzza, bezzeg az én autóm, van ebben 400 lóerő – majd nagyképűen továbbhajt.

Egy óra múlva utoléri, látja, hogy a sportkocsi összetörve fekszik az árokban, fellengzős gazdája pedig tanácstalanul áll mellette. Megáll a székely: - Mi van fiam? Szétszaladt a ménes?

Az öreg székely ül a hintaszékében az udvaron. Egyszer csak egy limuzin gurul a ház elé. Kiszáll belőle egy öltönyös ember és azt mondja: - Emlékszel rám, apám, én vagyok a fiad, akit elküldtél 10 éve a városba dohányért. Azóta meggazdagodtam, megnősültem és híres lettem.

- Jó, jó - mondja a székely - de hol a dohány?