K e sz e g Á gn e s ra jz aiv al
· EGYSZER VOLT BUDÁN KUTYAVÁSÁR · RÓKA FOGTA CSUKA… · A HÁROM KÉRDÉS Jókai Mór
2300 Ft
Jókai Mór
EGYSZER VOLT BUDÁN KUTYAVÁSÁR RÓKA FOGTA CSUKA, CSUKA FOGTA RÓKA, VARGA FOGTA MIND A KETTŐ A HÁROM KÉRDÉS
ISBN 978-606-92745-2-1
9 786069 27452 1
GUTENBERG KIADÓ
Jókai Mór EGYSZER VOLT BUDÁN KUTYAVÁSÁR RÓKA FOGTA CSUKA, CSUKA FOGTA RÓKA, VARGA FOGTA MIND A KETTŐ A HÁROM KÉRDÉS
EGYSZER VOLT BUDÁN KUTYAVÁSÁR Igazságos Mátyás idejében történt az, hogy egy bánáti gazdag örmény juhaira, amikor a mezőn legeltek, rajtütöttek a török portyázók, s elhajtották valamennyit, maga a juhász is alig menekült meg hat komondorával. De az örménynek nem volt az vigasztalás, hogy a juhász megmenekült, ha a juhokat elvették, kárpótlásul ő meg elvette a juhász házikóját, kinek aztán egyebe sem maradt, mint a hat kutyája.
A szegény ember csak elbámult, mikor egyszerre körülfogta a sok fényes, hatalmas úr, s elkezdték a kutyákat egymásra árverelni, úgyhogy utoljára száz aranyon feljül kelt darabja a kutyának. Az ember megköszönte szépen a segítséget, s felpénzelten újra visszament elébbi falujába, vett magának házat, nyájat, s nem győzte a budai jó urakat magasztalni, kik oly jól bevásáltak nála.
Az emberek nagyobb részének volt annyi esze, hogy átlássa, miszerint ez esetben a király nagylelkűsége működött; de nem volt az örménynek. Amint ennek fülébe ment egykori juhászának szerencséje, ki oly derék vásárt csinált a komondorokkal, nosza felkerekedett ő is; eladta minden marháját, bevásált helyette kutyákból, s egy egész kutyanyájat hajtott fel Budára. Az úton, ahol csak a falukon keresztülment, az emberek kiálltak a csudájára, a gyerekek hanttal dobálták, és minden ember nevette, hogy mit akar ennyi sok kutyával. Ő azonban előre elképzelé, hogy mennyi pénzt fog azért kapni; első kutyakereskedő lesz a világon.
RÓKA FOGTA CSUKA, CSUKA FOGTA RÓKA, VARGA FOGTA MIND A KETTŐ Egyszer a Rákoson kiment a róka a patakhoz rákászni. A rókának az a mestersége ilyenkor, hogy a farkát a vízbe dugja, s amint a rák belekapaszkodik, azt kirántja, s a fához verve, összetöri, úgy eszi meg. Rák helyett most az egyszer csuka talált a róka horgára kerülni, s amint a róka hozzákapott, ő el kapta a csuka szájának a felső részét, a csuka pedig a rókáénak az alsó részét, s így maradtak mind a ketten, egymásba kapva, minthogy egyik sem akarta elereszteni a másikat. Azon ment egy óbudai német varga, meglátta a két küzdő állatot, elfogta őket, s miután azok még akkor sem akarták egymást elbocsátani, föltevé magában, hogy mint különös természeti furcsaságot elviszi őket Mátyás királyhoz, aki az ilyesmiben gyönyörűségét szokta lelni.
A varga azon különös kegyelmet kérte azonban, hogy ne adasson neki a király más ajándékot, mint száz pálcát. – Száz pálcát? – szólt csodálkozva Mátyás. – Hát mire való neked az a száz pálca? – Nekem jó az a száz pálca, én szeretem a pálcát. – No hát vágjatok neki a budai erdőkből száz mogyorófa pálcát, hadd vigye el. – Nem, nekem olyan pálca kell száz, aminőt a deresen szoktak kifizetni. – Ha éppen úgy kívánod, legyen a tied.
A HÁROM KÉRDÉS Gazdag főurak unszolták Mátyás királyt minden lépten-nyomon, ki megürült jószágért, ki meg hivatalért. Egyszer kivitte őket magával a szántóföldek közé, s amint ott járkálnak, szemébe tűnik egy öreg paraszt, aki négy ökörrel szántogatott csendesen. Mátyás megismerte a pórt, hogy az neki egykori hű katonája volt ifjú korában, s furfangos ötleteiről még a táborbul ismeré, s megszólítá szíves leereszkedéssel. – Hát, jó öreg, messzi van-e még a messzi? – Bizony, nagyságos uram, csak az ökröm szarváig. – Hát aztán hány még a harminckettő? – Bizony már csak tizenkettő. – De azért meg tudnál még most is fejni három vén bakkecskét? – Meg biz én, nagyságos uram.
A király nevetve ment tovább. Mikor azután a királyi várba visszakerültek, azt mondá a vele volt három főúrnak: – No, ha azt akarjátok, hogy kívánataitokat teljesítsem, hát fejtsétek meg nekem azt a három kérdést, válaszaival együtt; amíg ezt nem tudjátok, addig ne is alkalmatlankodjatok kérelmeitekkel.
A három főúrnak természetesen semmi sem volt előbbvaló gondja, mint hogy felkeressék az öreget, s körülfogják, hogy mondja meg: mit jelentett az első kérdés: – Megmondom biz én száz aranyért – szólt az öreg, akinek volt esze, hogy ingyen ne beszéljen. Megadták neki szívesen. – Hát, uraim, amíg fiatal voltam, az volt a „meszszi”, ameddig elláttam a szemeimmel; most pedig az ökreim szarváig látok, tehát csak odáig tart a messzi. – Ez helyes, hát most mit jelent a második kérdés?