ŐSI RÁKOK NYOMÁBAN
Demeter László
ŐSI RÁKOK NYOMÁBAN
Demeter László
A vizenyős rétekről, árterekről az átlagember nem sokat tud: annyit, hogy nem szeret ott kirándulni, mert cipője könnyen megmerül, esetleg a ragadós sár fogságában marad. Pedig a tócsák, tocsogók világa tobzódó élettér, amelybe jelenkori felfedezőként lehet kalandos expedíciókat szervezni, ismeretséget kötve e parányi tündérkertek csöppet sem konvencionális benépesítőivel – zöld tócsarákokkal, kék lebegőkandicsokkal, mocsári és gyepi békákkal, réti cankókkal, harisokkal és megannyi más, apróbb vagy szemügyre vehetőbb élőlénnyel. Demeter László biológus közvetlen hangú, élményalapú kalauza igazi „természetbúvárkodásra” hívja az olvasót, lapról lapra vezetve őt bennebb ennek az eltűnés veszélyével küzdő világnak a rejtelmeibe.
20 lej ISBN 978-606-93887-2-3
9 786069 388723
Gutenberg Kiadó
Demeter László
ŐSI RÁKOK NYOMÁBAN Egy természetbúvár kalandozásai a tócsák világában
Gutenberg Kiadó Csíkszereda
Kockás liliom, a csíki Rétek ékessége 6
A Rét
Csíkban a rét nem egy akármilyen füves-virágos mező, hanem egy-egy kilométer széles és vagy harminc kilométer hosszú sáv az Olt mentén, ahol a fű júniusban derékig ér. Régen háromszor kaszálták, az Olt tavasszal és nyáron kiöntött, a méteres csukák, félméteres csíkhalak szinte az udvarra is bekúsztak, ívóhelyet keresve. Többes száma 'retek', nyílt „e”-vel – elkerülve a zöldséggel való összetévesztést. A kilencvenes évek elején költöztünk a csíkzsögödi rét szomszédságába, és attól kezdve ez lett rövidebb és hosszabb túráink kiindulópontja. Érdekes volt a vakondtúrásokon látni a fehér csigahéjakat, és helyenként, főleg a szántóföldeken, nagyobb, tintaszínű kagylóhéjakat. A nedvesebb részeken a talaj messzire rengett, ha ugrottunk rajta egyet. Abban az időben Zsögödben nem volt kiépítve a csatornázás, és a szennyvíz egy helyen, a vasút alatt volt átvezetve egy csövön, majd a rétre érve egy szép kis mocsarat alakított ki, aztán az egykori Somlyó-patakból kialakított városi szennyvízcsatornába torkollt. Ez a kissé szagos mocsár vonzotta a vízi madarakat, különösen télen, mert nem fagyott be. Itt láttam először bíbicet. Rigó méretű, fekete-fehér színű madár, közeledtünkre fészkelési időben felrepül és elkezd összevissza csapongva röpködni, s közben eszeveszetten vijjog, mint egy felbolydított riasztókészülék. Így próbálja elűzni a potenciális 7
CsĂk a vizek vilĂĄga (SzĂŠcseny tavasszal) 10
Néha kiöntött az Olt is, és félméteres víz borította el ezt a sarkat. Hogy miért pont itt gyűlt meg a víz? Hát mert „aljas” a hely, mondanák az őshonos csíkiak, vagyis alacsonyan fekszik. Mint később kiderült, az Olt ezen a ponton közvetlenül a vasút mellé kanyarodott a szabályozás előtt. És hogy miért kanyarodott pont erre? Erre a kérdésre később még vissza fogunk térni. Mindenesetre ez a sekély, nyílt víztükör valóságos madárparadicsom volt. Cankók, lilék, néha vadludak is megálltak itt, és mi nagy izgalommal próbáltuk becserkészni, azonosítani őket.
Patak Szécsenyben 11
Kígyózó patakmeder Alcsíkon 48
Nyomozás az ártéren
„Azt a bűvös-bájos szépséget, amelyet a Csíkot átkígyózó Olt a tájnak kölcsönöz, alig lehetne méltón ecsetelni” – írta Vitos Mózes a 19. század végén. Erről mi sajnos lekéstünk. Még csak nem is foghatjuk a kommunista rendszerre, hogy az Oltot szabályozták, esztelenül tönkretették – egész Európában trend volt a folyóvizek mérnöki szempontok szerinti optimalizálása. Most már más a divat – a folyóvizeket próbálják helyreállítani, de hozzánk még nem jutott el. Mindenesetre a kígyózó lefutású Olt maradványai még tanulmányozhatók Csíkban, és helyenként megmaradt egy-egy rövid, kanyargós mederrész is. A legtöbb helyen már nyomozómunkát kell végeznünk. Nem mondom, izgalmas munka. Verebes és Nagytusnád között van egy szép ártéri tócsarendszer. Tavasszal az olvadékvizek kitöltik a mélyedéseket, és szépen kirajzolódik az Olt régi medre. Hogy megbizonyosodjak arról, hogy melyek azok a vizek, amelyek pontosan a régi Olt helyén vannak, feltérképeztem őket egy műholdas helymeghatározó segítségével, majd az eredményt rávetítettem a részletes topográfiai térképre, amelyen még szerepel a régi Olt is. Ezzel egy időben megvizsgáltam a vizek lebegőrák-élővilágát is. Elsősorban a zöld tócsarák és a kék lebegőkandics jelenlétét, illetve relatív mennyiségét mértem azokban a tócsákban, amelyek a folyómeder helyén, és azokban, amelyek azon kívül helyezkednek el. A vizsgált fajok 2–10-szer gyakrabban 49
Szaporodóhelyre igyekvő gyepibéka-pár. A nőstény a hátán cipeli a hímet 62
Egy közönséges béka nem mindennapi viselkedése Még az egyetemi évek alatt elkezdtem vizsgálni a csíki békákat, elsősorban a gyepi békát. Székelyföldön ezt a fajt – más hasonló fajokkal együtt (tavi béka, erdei béka) – kecskebékának nevezik. A gyepi béka az egyik leggyakoribb hegyvidéki békafaj. Egyik angol neve az is, hogy közönséges béka. Ez a megnevezés szerintem elbizakodott, mert a gyepi béka egyáltalán nem közönséges, hanem inkább különleges, mint az alábbi történetből kiderül. A gyepi békát helyenként ma is gyűjtik tavasszal, pontosabban a hátsó lábát. Brutális módon, a derekuknál kettévágják az élő békákat. Kíváncsi voltam, körülbelül mennyi béka van a vidéken, és hogyan változik a számuk, csökkenti-e a combgyűjtés a populációt. Rendre bejártam tavaszonként a Csíki-medence belsejében levő szaporodóhelyeket, mocsarakat. A nőstények hógolyó méretű petecsomókat raknak le. Helyesebben dió méretűt, amelyben 1000-1500 pete található, és aztán minden pete áttetsző burka megszívja magát vízzel, úgyhogy a végeredmény egy, a béka méreténél többször nagyobb petecsomó. Minden nőstény egy petecsomót rak le, és így a petecsomók számából következtetni lehet a nőstények számára. Egy kora tavaszi napon a Szécseny pataka mellett keresgéltem a petézőhelyeket. Éppen hómenés volt. Áradtak a patakok, mindenhol folyt a víz. 63
Egy, a patakba torkolló árokban egyszer csak egy sodródó gyepi békát vettem észre. Pár másodperc múlva még egyet, és azután rendre tucatnyit. Teljesen meglepődtem. Ez idáig nem láttam, nem is hallottam vagy olvastam arról, hogy a gyepi béka a patakokban tutajozik… Megkérdeztem az arra járó pásztorgyermekeket, hogy láttak-e már ilyet? Láttak hát, minden tavasszal a patak hozza le a békákat, hangzott a válasz. Az áldóját, nosza, járjunk utána! A vége az lett, hogy több mint öt éven át hóolvadáskor békákat lestem a Szécseny patakában. És a békák jöttek, főleg éjszaka. Százával. Olyan volt, mint a lazacok vándorlása, csak éppen a lazacok a folyókon felfelé járnak ívni, míg a gyepi békák lefelé. Az irodalomban ismét sokáig kerestem – hiába – a jelenség leírását, magyarázatát. Úgy tűnt, ismeretlen a tudomány számára, ellentétben a helyi emberekkel. Majdnem minden idősebb ember tudja Csíkban, hogy „a kecskebékát a patak hozza le”. Sőt, népi mondókák léteznek arról, hogy a kecskebéka (gyepi béka) a levesbe kerül. „Édesanyám, seme van a puliskának!” – mondták Szentmiklóson. „Csúszik belé, mászik ki, a galuskát rúgja ki” – így a szentimrei változat. Hogy lehetséges ez, és mi köze a patakokon történő vándorláshoz? Legalább három tanulságos része van ennek a történetnek. Az egyik az, hogy nagyapáink, dédapáink idejében még a patakok vizét (is) használták főzésre (ivásra, itatásra). A másik az, hogy a békák sokan voltak. A harmadik pedig, hogy elsősorban tavasszal, de gyakran más évszakban is, a patakok közelében tartózkodtak. Tavasszal, mint említettem, százával, ezrével 64
Patakból kiálló kövön pihenő, vándorló gyepi béka 65
Hómenés a Torda völgyében. Ilyenkor vándorol a gyepi béka 66
ereszkedtek le a patakokon, és a hajnali, késő esti vízmerítésekkor könnyen előfordulhatott, hogy a vederbe, onnan pedig az ételbe kerültek. Innen a vicces történet. Ugyanis a béka normális körülmények között nem szerepelt a székelyek étlapján. De térjünk vissza a jelenséghez. Csíkban a dermesztő tél néha már februárban, máskor március elején, de legkésőbb március végén szokott először engedni a szorításából. Elég egy pár nap, egy kis meleg szél, és a patakok duzzadni kezdenek, megzavarosodnak, majd, ha a meleg tart, robajlásba váltanak. Ez a jel a gyepi békák számára. Előbújnak telelőhelyeikről, a csendes, tiszta vizű forrásokból, és beleszédelegnek az örvénylő, megvadult patakba. Ilyenkor a patak vize a téli 1-2 Celsius-fokról 4-re melegedik, és a békák még eléggé kábák. Egyet tudnak: kéz- és lábtörés nélkül át kell jutni a zúgókon, le a csendesebb vizekbe. Majd a megfelelő helyen ki kell szállni a patakból, minél hamarabb eljutni a sekély, hamar melegedő mocsarakba, tócsákba. Térkép nincs, mindenki a saját erejére, tehetségére, tapasztalatára és szerencséjére kell támaszkodjon. A békák vándorlás közben nem kommunikálnak. Csak a szaporodóhelyekre érve kezdenek a hímek jellegzetes zsongássá fokozódó nászénekükbe, amelyet találóbb lenne nászmorgásnak nevezni. Ez pár száz méteres körben valószínűleg segíti őket a tájékozódásban, de távolabb nem. A viselkedés részben ösztönös kell legyen: megérezni a tavasz legelső fuvallatát, belemászni a patakba, leereszkedni addig, amíg a víz sodrása enyhül. Innen már a szerencse, az illatok és a szerzett tudás, a helyismeret lehet a békák vezérlője. Nem tud67
Februári kotorászás egy Borzsovafürdő melletti forrásban
juk pontosan. De tény, hogy a pár napig, egy hétig tartó első felmelegedést a gyepi béka megérzi, egy hét, pár nap alatt lejár a szaporodás, és a békák eltűnnek a mocsarakból. Mikor a fű kizöldül, a kecskebéka fűbe harap, és elromlik a húsa – tartja a népi megfigyelés. A fű is érzi a felmelegedést, csak reakcióideje lassúbb, mint a békáké. A hólé itatja, eteti, a meleg biztatja, elkezd nőni-növekedni. Egy hét, két hét, és zöldül – de addig a gyepi békák elvégezték az évi legfontosabb küldetésüket, 68
És az eredmény
és mindenki a hasa után néz. Bizony, négy-öt hónap böjt után jólesik egy-egy bogár, giliszta, csiga. Bármilyen sorrendben. De honnan is jönnek a békák? Szécsenyben nem sikerült rájönni. Viszont Delne környékén igen. Delne környékén már korábban bemutattam a Szent János-templom környéki tócsákat, ahová többek között gyepi békák is járnak szaporodni. Az egyedüli komolyabb patak a környéken a Borzsova pataka. Igaz, kicsit kacskaringós lefutású. A hegyek között még nyugatra folyik, majd hirtelen Delne felé, délre kanyarodik, Delne alatt pedig ismét 69
nyugatnak fordul, itt közelíti meg legjobban a Torda-völgyi tavacskákat. Elkezdtem vizsgálni tehát a Borzsova patakát. Forrásokban gazdag ez a völgy, az egyik forrásos helyet évszázadok óta fürdőzésre használják az emberek. Nosza, februárban felkerestem az egyik forrást. Belenyúlok, s hát lássatok csodát, ott egy gyepi béka, majd még egy... Összesen négy-öt békát szedtem ki a forrásból. Hát itt alusztok ti! Miután kiderült, hogy a forrásokban telelnek a békák, már csak az maradt a kérdés, hogy eljutnak-e innen a Torda völgyébe? Legkézenfekvőbbnek a patakon történő vándorlás mutatkozott. Márciusban, amikor a tavasz megmozdult, résen voltunk. A patakban valóban megjelentek a békák, igaz, nem olyan tömegesen, mint a Szécseny patakában. Körülbelül 15 példányt jelöltünk meg úgy, hogy a hátsó lábukon az egyik úszóhártyát meglyukasztottuk. Ez sokkal kisebb beavatkozás, mint az ujjperclevágás, és pár hét alatt be is gyógyul. Továbbengedtük békáinkat. Majd mi is alább ereszkedtünk. Közvetlenül Delne fölött, majd alatta vizsgáltuk a patakot, vártuk a békákat. Delne fölött voltak is, de Delne alatt már egyetlen példányt sem láttunk. Időközben, hogy szavamat ne keverjem, három tócsát a Torda völgyében körbekerítettünk békakerítéssel. Hogy egyetlen béka se jusson tudtunk nélkül a tócsába. Nem kis meglepetésemre az első béka lábán ott volt a jel. Arra számítottam, hogy a békák leereszkednek a patakon a Torda pataka szájáig, és onnan fel a völgyön, és ezért a legalsó tócsában jelennek meg az első békák, de nem így történt. 70
A megjelölt gyepi béka valószínű útvonala 71
A Borzsova patakában megjelölt és Torda völgyében visszafogott hím gyepi béka lába az árulkodó jellel 72
Ez a béka elárulta nekünk a titkát. Borzsovafürdőtől egy darabig a patakot követte, majd Delne fölött szárazra lépett, átvágott a szántókon, szerencsésen keresztülsurrant az országúton, be a Mocsár nevű völgybe, onnan ki a Vásárútjára, át a szántóföldeken, és végre megérkezett a Torda-völgyi békaoázisba. Hiába motoztuk meg a békáinkat, térképet ezúttal sem találtunk náluk. Bemagolhatták. Rájöttem tehát, hogy a gyepi békának a szaporodóhelyeken kívül szüksége van „meleg”, be nem fagyó forrásokra (Gyimesben ezeket taplocáknak nevezik), és nem utolsósorban patakokra, amelyek segítségével a két fontos állóvíz között közlekedni lehet, tavasszal nagyon gyorsan, és iránymutatóként is szolgálnak. Időközben kiderült, hogy mégis létezik a szakirodalomban egy leírás a gyepi békák eme viselkedéséről. Csak éppen bolgár nyelven. Egy neves bolgár herpetológus, Viktor Beskov figyelte meg és kutatta ezt a viselkedést Szófiától 50 km-re a 70-es, 80-as években. Szerencsére egy barátom lefordította egy számomra ismerősebb nyelvre mind a két erről szóló tanulmányt. Ezek szerint Beskov műanyag gyűrűkkel jelölte meg a békákat abban a mocsárban, ahová szaporodni jártak, majd a hegyekben keresgélte, és sikeresen meg is találta őket. Abban az időben valóban ez volt az első ilyen megfigyelés, ezért Beskov azt gondolta, egyedülálló jelenségről van szó. Úgy tűnik azonban, hogy a békák nem így gondolják. Ha követnék a róluk szóló szakirodalmat, biztos azt mondanák magukban: – Milyen buták ezek az emberek.
73
Tényleg kék a mocsári béka! 74
Kékség a mocsárban
– Tanár bácsi, mik azok a kék virágok ott a mocsárban? – Azok nem virágok, fiacskám, hanem békák. Első élményem a mocsári békákról a hangjuk. Szécsenyben a Barátokszegi mocsárban egyszer csak valami bugyborékoló hangra lettem figyelmes. Mintha valaki egy üres üveget víz alá nyomott volna. Addig lestem, cserkésztem, amíg rájöttem, hogy ez egy béka, és ráérzéses alapon arra is, hogy mocsári béka. Megfogni akkor nem sikerült, mert a víz elég mély volt, bugyborékoló béka pedig kevés, de legalább megtudtam, hogy vannak. Mint említettem, a Torda völgyében talált tócsarendszert egyszer csak sikerült összekötni a Csicsó alattiakkal. És elkezdtem átfésülni a tócsákat. A csicsói meleg tócsákban találtam meg a legtöbb fajt. A Torda-völgyiek kicsit hidegebbek voltak. Itt több helyen előkerült a zöld tócsarák és a csőrösfejű rák. Nagy örömömre kedvencem, a Hankó-tócsarák is előkerült, de csak két tócsában. Próbáltam rájönni, hogy miért ritkább a Hankó-rák, mint a zöld tócsarák, és össze akartam hasonlítani a két fajt. Kíváncsi voltam, körülbelül hány rák van egy tócsában. A Hankó-rákok hímjei nagyon jól látszanak, és gondoltam, egységnyi területen megszámolom őket. Erre a műveletre készültem kollégáimmal, és kivonultunk a völgybe. Herpetológus barátom addig elment békapetecsomót keresni és számolni a szomszédos tócsákhoz. 75
Én a Hankó-rákokat bámultam, amikor visszajött a kollégám az egyik tócsában talált eredménnyel: 50 gyepi béka, 135 mocsáribéka-petecsomó. – Biztos vagy benne? Nem nagyon hittem neki. Addigi tapasztalatom szerint a mocsári béka jóval ritkább Csíkban, mint a gyepi, és ez a megfigyelés ma is érvényes, ezért fogadtam hitetlenkedve a számokat. Miután végeztem az aznapi Hankó-rákszámlálással, a következő napokban körbejártam a Torda-völgyi tócsákat, és a béka-petecsomókat számlálgattam. Az eredmény: több mint 1000 mocsáribéka-petecsomó. Gratulálunk, Torda völgye! Akkor ugyanis ez volt a legnagyobb ismert romániai populáció.
Kéklő mocsári békák egy kora tavaszi tócsában Delne mellett 76
Érdekes, hogy addig nem is nagyon láttam a mocsári békákat. Tudtam, hogy a hímek tavasszal kékek lesznek, de élőben nem sikerült látni. Abban az időben Verebes környékén találtam egy szép tócsarendszert, szintén a tócsarákok után nyomozva, és elhatároztuk, hogy egy kicsit megnézzük a békákat is. Mindjárt az első tócsában fogtunk is egy brekit. Uramfia, kék színű volt! Nem tiszta égszínkék, inkább piszkoskék, sötétebb foltokkal, de az Pár napos mocsáribéka-petecsomó volt, végre egy igazi hím mocsári béka! Kiderítettük, hogy azon a részen van egy szép populáció, körülbelül 300 petecsomót számoltunk, és visszajáró vendég lettem Verebesen. Próbáltam elkapni a mocsári békákat nappal is, de elég nehéz feladatnak bizonyult, óvatosak voltak, közeledtemre lebuktak. Egyszer, emlékszem, egy távolabbról kiszúrt példányt „lerohantam”, és sikerült is elkapni. Mint kiderült, ez részben annak volt köszönhető, hogy a hím egy nőstényt szorongatott. Ami meglepő volt, hogy a nőstény a hímnél sokkal kisebb volt. A vederben, amibe ideiglenesen betettem, gyorsan tojt is egy mogyorónyi petecsomót. Igazi kék mocsári békákat végül a Torda-völgyi tócsákban láttam. Sikerült becserkészni, lefotózni őket. Tényleg kékek voltak. 77
Tócsa a Rétyi Nyírben. Egy a kétszázból
Pár év múlva Gyergyóditró mellett megismétlődött a történet. Ott is tócsarákokat keresgéltem, és mocsári békákba botlottam. Ha már így van, számoljuk csak meg őket. Hamarosan kiderült, hogy Torda völgye lecsúszik a dobogó felső fokáról. Az egyik tócsában 1000-nél több petecsomót számoltunk, ami körülbelül annyi volt, mint a Delne környéki tócsákban összesen talált. A végeredmény, 5000-6000 mocsáribéka-petecsomó a Ditró és Remete közötti tócsákban, mocsarakban. Most már csak az maradt hátra, hogy a Rétyi Nyírt is megvizsgáljuk. Ez volt a szakirodalom szerint a fő 78
Fiatal barna ásóbéka
mocsáribéka-élőhely az országban. Módszeresen kezdtük. Térképre vittük, digitalizáltuk a légi felvételen látható összes tócsát: úgy kétszázat. Hát ez nagyon ígéretes. Már alig vártam, hogy terepen is számolhassam a petecsomókat. Aztán eljött a nagy nap. Számoltuk, számoltuk. Itt is tíz, ott is öt, összesen alig több, mint 300 volt a végeredmény. Persze attól még gyönyörű hely a Rétyi Nyír, Székelyföld egyik gyöngyszeme a természetbúvár számára. Itt találkoztam először barna ásóbékával, és Hankó-tócsarákot is sikerült találni. Kívánhat-e ember többet? 79
A Rétyi Nyír tócsáinak térképe
80
Ajánlott olvasmányok
DEMETER LÁSZLÓ, 2014. Csík csodás lényei. Réti Csík Természetvédelmi Egyesület, Csíkszereda GERALD DURRELL, LEE DURRELL, 1988. Az amatőr természetbúvár. Gondolat Kiadó, Budapest JÁNOSI CSABA, PÉTER ÉVA, SOLYOM LÁSZLÓ (szerk.), 2002. Az Olt. Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, Csíkszereda KRISTÓ ANDRÁS, 2007. Beszélő tájak. Agora, Székelyudvarhely ORBÁN BALÁZS, 1869. A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból. Csík-Szék. Ráth Mór kiadása, Pest SCHREIBER WILFRIED ECKART, 1994. Munţii Harghita: studiu geomorfologic. Editura Academiei Române, Bucureşti VITOS MÓZES, 1894. Csíkmegyei Füzetek. Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez. Györgyjakab Márton kiadása, Csíkszereda
81
Egy Csicsó melletti tócsa. Hankó-tócsarák is él benne 82
Tartalomjegyzék
Előszó
5
A Rét
7
Egy különös, zöld rák
13
Vízitündérek nyomában
17
A tavaszi tócsarák
21
Mi is a tócsa, és mi is az a tócsarák?
23
Tócsavadászat Csíkban és azon is túl
27
Tócsák nyomában Háromszéken
35
Hogyan születik egy tócsa?
39
Nyomozás az ártéren
49
Mit tudnak a tócsarákok a derék-csípő arányról?
53
Petebank-rablás
57
Sovány tündér, kövér tündér
59
Egy közönséges béka nem mindennapi viselkedése
63
Kékség a mocsárban
75
Ajánlott olvasmányok
81