Kenéz Ferenc
ESŐBEN KÖNNYEN RÁMTALÁLTOK
Orosz Annabella illusztrรกciรณival
Kenéz Ferenc
ESŐBEN KÖNNYEN RÁMTALÁLTOK Gyermekversek
Pallas-Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda
Az első a háború óta be van deszkázva. A háborúról különben annyit mindenki tud, hogy „akkor született” az apukája. Természetesen van olyan is, hogy valakinek az anyukája született „akkor”. Az első ablakban nem szeretnék ülni. Ha már nem lenne bedeszkázva, akkor sem. Nem is tudom miért. Ezen még gondolkozom. Gyertek el hozzám! Esőben könnyen rámtaláltok: régi házban lakunk, a második emeleten, két ablakunk nyílik az utcára: az első be van deszkázva, a másodikban egy kisfiú ül, egy tál cseresznyével. Az vagyok én.
7
KINEK A MOSOLYA?
Van egy kövér kismalacom. Hátán nyílás, áll a könyvespolcon, rózsaszínre festett cserépből van. Néha pénzt dugok bele – örül, néha megrázogatom – örül, néha mérges vagyok én is, mint a tanító néni, odaállítom a sarokba, befelé fordítva a falnak – örül akkor is. Olyan örülősre formázták a pofiját, egyfolytában mintha mosolyogna.
8
Nem tudom kire hasonlít. Az igazi malacokra nem. Azok soha nem mosolyognak. A fazekas-bácsikra sem. Azok sem mosolyognak örökké. A tanító nénire sem. Ő csak akkor mosolyog, ha mindjárt mérges lesz. Énrám meg egyáltalán nem hasonlít, mert én mindig csak olyankor mosolygok, amikor éppen nem kéne.
MIELŐTT A KAKAÓMAT KITÖLTENÉK
„Megmosdottál?” „Mostál fogat?” hangzik el minden reggel, mielőtt a kakaómat kitöltenék. „Mostam!” – mondom én gyorsan, minden alkalommal, így hát természetesen akkor is, amikor éppen nem mostam. Ilyenkor egy kicsit mindig hangosabbra sikeredik a válasz. Aztán anyu észreveszi, hogy száraz a fogkefém.
10
„Fiam, fiam, mi lesz belőled, ha felnősz?” keseredik el mindig ilyenkor. Én meg hallgatok. De mostmár megvan, kitaláltam, űrhajós leszek, nem kell mosakodni űrhajós-ruhában, s gondolom: fogat mosni sem lehet, csak úgy keringünk majd a csillagok között, s még csak a cipőnk sem lesz sáros – mert én cipőt pucolni sem szeretek.
HA ÉN LETTEM VOLNA A SZERELŐ BÁCSI
A szerelő bácsit úgy várta az egész család, mint én a télapót. A szerelő bácsi szinte úgy is érkezett meg, mint a Télapó: hatalmas táskája volt, és piros volt az orra. „Egy kávét tetszik kérni?” „Ne kapcsoljuk be a rádiót?” „Itt a tiszta törülköző!” A szerelő bácsi egyfolytában a torkát köszörülte, mintha mindegyre beszédet akart volna intézni valamennyiünkhöz, mégis, mindegyre csak azt ismételgette: „Köszönöm, ne tessen fáradni!” És anyukám és apukám egyfolytában csak mosolyogtak, 15
és mi is egyfolytában csak mosolyogtunk anyukámon és apukámon. Csak a szerelő bácsi volt mogorva egyfolytában, s ismételgette folyton: „Köszönöm, ne tessen fáradni!” Aztán elment, és akkor sem mosolygott. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, nem tudom miért, de most egyből anya és apa lett olyan mogorva hirtelen, mint azelőtt a szerelő bácsi volt. Persze, lehet, hogy az ajtón túl meg a szerelő bácsi kezdett el egyből mosolyogni. Ami nem is csoda, hiszen olyan gyönyörű idő volt odakinn, egész délután. Én legalábbis biztosan mosolyogtam volna, ha én lettem volna a szerelő bácsi. 16
TÍZ ÉVES VAGYOK
Először a tejes csörömpöl, majd a munkába menők szapora léptei a lépcsőházban. Aztán felébredek a csendre, hogy már senki nincs itthon. A gyufa nem akar meggyúlni, a kés nem akar vágni. A tej viszont egy-kettő a csésze mellé ömlik. Becsapom az ajtót magam után. Elindulok. Ma tíz éves vagyok. Jó lenne, ha ma csak tízeseket adna nekem a tanító néni.
17
A néni mindenesetre nem válaszolt. A kis fehér ház, ott a domboldalon, így hát érintetlen maradt. Körötte nyár van, erdők sötétlenek, őzek, nyulak járkálnak körülötte. Mindegy. Ha majd nagy leszek, lesz már valamilyen diplomám, elmegyek egyszer oda. Megkeresem a postást, és megkérem, mondja meg nekem igazán, sok-sok évvel ezelőtt hozott-e egyszer egy levelet, valakinek, föl a domboldalra, a kis hegyi házhoz?
20
Lehet, hogy gondolkozni kezd. Lehet, hogy megvakarja majd a tarkóját. De lehet, csupán annyit fog mondani nekem: „Ki tudja, olyan régen volt az, elvtárs!” A postások nem nagyon beszédesek.
EGYSZERRE VALAMENNYIEN
Egyszerre lépnek, egyszerre mosolyognak, s tüsszenteni is egyszerre tüsszentenek talán. A katonák biztosan még levelet is egyszerre írnak az édesanyjuknak, s a leveleket biztosan egyszerre is olvassák az édesanyák:
„Édesanyám, tegyél be egy üveg kompótot is a csomagba! És küldd el a bélyegalbumomat is, ha megtalálod!” A katonák biztosan egyszerre lesznek katonák, s biztosan egyszerre lesznek mérgesek is. És biztosan az is egyszerre jut az eszükbe, hogy mikor ők ilyen kisfiúk voltak, katonák akartak lenni valamennyien, most meg, jól látszik rajtuk, szeretnék, ha ők állhatnának itt, az utcasarkon, rövidnadrágban, s köpködhetnék a tökmagot szanaszéjjel. Pedig hát én is szeretnék katona lenni.
23
FINTORGÓ-JÁTÉK Nem tudom miért, de mostanában egyre többször állok meg a tükör előtt. Fintorgok, nézem magam. Egyre torzabb képeket vágok, holott tulajdonképpen azt szeretném, hogy egyre szebbnek lássam magam. Ja igaz, a vége mindig jó, mert amikor abbahagyom, egyből nagyon megszépülök. Lehet, ezért is találtam ki ezt a játékot magamnak. 24
AMIKOR BEHOZTÁK A TORTÁT
Sokan jöttek el a születésnapomra. Annyian voltunk, hogy már szinte nem volt mire ülniük a vendégeknek. Pedig én még a konyhaszékeket is behoztam a szobába. Furcsa látvány volt: a bácsik mind a konyhaszékeken ültek, nyakkendősen, a nénik meg mind a kanapén. S az is furcsa volt, hogy a nénik mind egymás fülébe beszélgettek, a bácsik meg csak úgy, egymás feje fölött, belebámulva a levegőbe.
30
De a legfurcsább az volt, amikor behozták a tortát. Lelkendezve biztattak: „Fújd el, fújd el!” – de én láttam rajtuk, igazából azt szeretnék, ha ők fújhatnák el, egyből valamennyi gyertyát, s hogy meg vannak győződve róla: ők akkorát fújnának, hogy még a villanyégő is kialudna.
s a világ összes romániai magyar kisgyermekének is. Időnként felolvas belőlük néhányat, időnként megkérdi tőlünk: „Szóval, akkor nem tudtok sehol egy olyan nagy zöld diófát, egy kicsi fehér asztallal alatta, ami, úgy együtt, eladó lenne?” Én úgy látom: a nagy diófa nélkül apa nem is ír már soha több gyermekverset a világ romániai magyar kisgyermekeinek.
90
TARTALOM
Esőben könnyen rámtaláltok Kinek a mosolya?
5
8
Mielőtt a kakaómat kitöltenék Moziból kijövet
10
12
Ha én lettem volna a szerelő bácsi Tíz éves vagyok
17
Levél a hegyi házba
19
Egyszerre valamennyien Fintorgó-játék
15
22
24
Az ablak mögött egy biciklicsengővel Főzni, varrni, mosogatni Amikor behozták a tortát A kulcs oly hideg
32
Az asztal visszája
34
A mi blokkunk nagy
28 30
36
Sanyi ma hiányzott az iskolából
38
Ahogy jöttem haza az iskolából
41
Kiszaladni a zöldbe
44
A túlságosan szép pulóver Ott ültek mind
46
48
Szép képeslap nagymamának
50
26
A zsebemben két buszjegy
53
Az éltanulók lefényképezése Ha nem jön közbe semmi Fekete pont, piros pont
58 60
Tizenkét szín és még egy Duzzog az egész család Kinőtt ruhák
55
62 63
65
Anyával a kalapos-boltban Valami nem stimmelt Mindenki a helyére Etelka már jól van
67
70 73
75
A családunkból senki
77
Vasárnap színházba menni
80
Kedvetlenül az állattani múzeumban Egy bácsi leszek, aki mosolyog Nagy diófa nélkül
89
86
84