Szőcs Margit Az összecsukható nagymama
Gondolj arra, hogy egy repülőtér vagy vonatállomás hatalmas csarnokában állsz, hátraszegett fejjel fürkészed az információs táblát. Tucatnyi induló járat megannyi különleges hely, váratlan történés és meglepő dolog felé. Te pedig olyan úti célt választhatsz, amilyenre csak kedved szottyan. Sőt, ennél is jobb: mindegyiket választhatod, egyszerre! Dehogyis lehetetlen! Könnyű ilyen szabadjegyre szert tenni – csak üss fel egy jó mesekönyvet! Igaz viszont: azt, hogy milyen egy jó mesekönyv, roppant nehéz megmondani. Annyiféle: pörgős és mókás és árgus és csintalan, meg töprengő, fancsali, álmodozó és szelíd. Merőben őszinte, viszont nem kíméletlen, gondolatot ébreszt, de nem sulykol, kiokíthatna akár, de inkább százszámra mutat meg világokat. Például olyan, mint ez, amelyet most a kezedben tartasz. Seregnyi szereplő és színtér vár benne: Boldizsár végeláthatatlan gyermekszobája, Sherlock, a szárazföldi teknőc, Jeromos, a tétova jegesmedve, Teofil és Terka csendesen bonyolult erdei tisztása, Uncia, a békává visszaváltozó titkárnő, gyógynövényárussá átképzett boszorka, egy szaküzlet, amelyben összecsukható nagymamákat kapni... Mesevilág-körüli utazásra fel, beszállás!
Szőcs Margit
Az összecsukható nagymama ISBN 978-606-94266-5-4
9 786069 426654
Gutenberg Kiadó
Szőcs Margit
Az összecsukható nagymama
Gutenberg Kiadó Csíkszereda
6
Költözés Szombaton reggel Boldizsár tölcsérrel fújt riadót játékainak: – Tratta-tratta-ratta-ta! Figyelem, figyelem! Mindenki tudtára adatik, hogy új lakásba költözünk. Beszállás a dobozokba! A váratlan hírtől a játékok lavinaként zúdultak alá a polcokról, egymás hegyén-hátán torlódtak-tülekedtek, Boldi alig győzte dobozolni őket. Mire megérkeztek a szállítók, Anyáék is befejezték a csomagolást: a kamrától az előszobáig tömött zsákokból, szatyrokból, kosarakból, összetolt bútorokból álló hegyvonulat magaslott. Boldizsár éppen gerinctúrára indult, amikor megérkeztek a költöztetők. A megtermett Góliátok egykettőre felhordták a hegyet a teher szállító autóra. Csak Sherlockra, a szárazföldi teknősre mondtak nemet, mivel nem volt szállítási engedélye. Így a béka Nagymama kistáskájában kötött ki, és titkos jeleket karmolt a határ időnaplóba. Az új lakáshoz érve a szállítómunkások lepakolták a csomagokat. Elkezdődött a beköltözés. Pontosabban elkezdődött volna, mert amint kitárták az ajtót és beléptek a szobába, a léghuzatban vad kergetőzés látványa fogadta az érkezőket. – Jesszusmária! – csapta össze a kezét Nagymama. – Egy re giment pormacska! Nézzétek, porprém borít mindent! Nem lehet beköltözni, amíg ki nem takarítunk. Ide a seprűvel, a porszívóval!
7
Boldizsár már kereste volna a seprűt, amikor a futkározó porcicák termetes vadmacskaszerű lénnyé álltak össze, amely irtózatos hangon kornyikált: – Pórul jár az, pórul ám, ki vadászik pormacskára, megmutatom nemsokára: karmol minden porcikám. Pfuj, pfuj, pfuj, bújj el, bújj! – Meneküljünk! – kiáltotta ijedten Boldizsár. – Ugyan már, ne higgy neki, csak porhintés az egész. Tegyük lapátra! – nyugtatta meg Nagymama. Azzal gyorsan felseperték és a kukába dobták az egérutat kereső bolyhos macskafajzatot. Aztán a porszívó következett: üres hasa éppen egy kiadós lakomára várt. A sikeres akció után Boldizsár a konyhába lopakodott, de azonnal ki is hátrált. – Jaj, egy szörnyeteg terpeszkedik a kályhán, Dzsuvadar a neve. Kifutott ételek ragacsos mocsaraiban tanyázik. Nem szereti, ha háborgatják – újságolta izgatottan. – Mindjárt ellátjuk a baját – mondta tettre készen Nagymama, miközben előkereste a surlóport és a drótmosót. Dzsuvadar rosszat sejtve mordult fel:
8
– Ragacsban fürdök örömmel. Próbálkozhatsz lógó orral súrolgatni drótmosóval: tapadok foggal, körömmel. Boldizsár először nem mert a ragacsos szörnyhöz közeledni, de aztán bátorságra kapott. Felragadott egy dörzsszivacsot, és gyors súrolásba kezdett: – Egy kis vikszolás, és lesz iszkolás! – rikkantotta Dzsuvadarnak. És lett iszkolás. Félórányi küzdelem után a kályha hófehérre sikált főzőlapján korcsolyázott a lámpafény. Boldizsár most a fürdőszobából tudósított: – Borzalom! A kagylóban, a fürdőkádban, a vécében szennypatakban folyik a hejehuja, dínomdánom. Évfordulóját üli Redváné és Locsodár. Itt dorbézol mindennemű retek és szutyok. Éppen most zeng himnuszuk: – Várunk a híresen ronda, csúszós, nyálkás penészgomba: vízben mállik ezer tornya, zajlik benne a tivornya. Ihaj, csuhaj békanyál éjjel-nappal áll a bál.
9
16
fülébe súgja a virágbontás varázsigéjét. De útközben Cecíliát úgy elbűvölte Tekergő Szellő és Napsugár, hogy megfeledkezett a dolgáról, és egész nap a levegőben bukfencezett, táncikált. Csak este jutott eszébe, hogy nem teljesítette a rábízott feladatot. Ekkor, hogy minél előbb elérje célját, zuhanórepülésben ereszkedett a föld irányába. Izgalmában nem vette észre a füzek közötti pókcsapdát. Keresztespók csak erre várt, azonnal behálózta. Szerencsére már túl volt a vacsoráján, éppen azelőtt zabált fel egy kövér poloskát. – És te ettől jöttél ilyen lázba? Eléggé ostoba és ügyetlen a te Cecíliád, hogy már első nap belepottyant egy ragadozó hálójába. Ennyi az egész? – rosszmájúskodott Legósvödör. – Csöppet sem vagy együtt érző. Bárkivel megeshet, hogy figyelmetlenségében bajba jut. Szegény Cecília könyörgött a póknak, hogy engedje szabadon, mert amennyiben nem teljesíti küldetését, felborul a természet rendje, és nem nyílik idén egy szál virág sem. De a pókot nem hatotta meg a rimánkodás. „Mit érdekel engem a virág, az a fontos, hogy légy és szúnyog legyen bőven, meg néha ínyencfalatnak egy-egy ilyen zsenge lepke, mint te” – mormolta nagyokat horkantva előző vacsorája emésztése közben... – Na, unom már a sok dumát, csak a vége érdekel: megeszi vagy nem eszi Keresztespók Cecíliát? Aztán hagyd az egészet, nem kell ennyit foglalkozni a mások bajával, inkább kezdj legózásba. – Hallatlanul önző vagy! Nem játszom veled, amíg nem találok ki valami okosat. A mese úgy ér véget, hogy éjszaka Denevér röptében leszakítja a pókhálót, Cecília a földre esik, de nem tudja kiszabadítani magát a szoros kötelékből. Keresztespók utána iramodik, de még mielőtt felfalná, a lepke egy pitypang fülébe 17
– Hát a háromkirályok egyike, Boldizsár vagy Baltazár, a szerecsen király. Ezt is nagytatám mondta. És azt tudod, hogy milyenek a szerecsenek? Boldizsár fejrázással közölte, hogy nem tudja. – Feketék. Boldizsár megkönnyebbülten morfondírozott magában: – Végre megoldódott a rejtély. Ezek szerint Baltazár is szerecsen. Eddig csak a szerecsendiót ismertem, de most egy szerecsen játszótársam is akadt. Miután így helyükre kerültek a dolgok, Boldizsár nyelve megoldódott: – Érdekes, amit mesélsz. Sok mindent tudhat a nagytatád. Hol laktok, és mivel foglalkoztok? Senkit sem láttam még ilyen ügyesen szobrászkodni. – Messze lakunk innen. A tűz mellett töltjük napjainkat, fákat égetünk halomra. Vigyázzuk a tüzet, hogy sohase aludjon ki. A fának nagyon lassan kell szenesednie. A szobrászkodást is nagytatámtól tanultam. A figurákat kiégetjük, némelyiket ki is színezzük – válaszolta Baltazár. – És táncot is jártok a tűz körül? – kérdezte Boldizsár, mert emlékeiben felvillant egy televízióban látott ismeretterjesztő film, amelyben egy afrikai törzs körbetáncolta a tüzet. – Hát néha, ha jókedvünk kerekedik, az is előfordul – mondta nevetve Baltazár. Az agyagállatok serege körbekerítette a körtefát. Boldizsár meg volt győződve arról, hogy nincs olyan állat a földkerekségen, amit Baltazár ne tudna megmintázni. A két fiú annyira elmerült a játékban, hogy észre sem vették a rohamosan közeledő zivatart. Az eső egyszerre zúdult rájuk. 20
21
– Jaj, mi lesz az állatokkal?! – kiáltotta Boldizsár. És ahogy tekintetét az esőben sürgölődő szerecsennek vélt fiúra vetette, nyomban belerekedt a szó. Baltazár arca, keze, lába fekete-fehér csíkosra változott. Boldizsár döbbenten nézte barátját. Pár perc múlva Baltazárról már a fekete csíkok is lemosódtak, bőre fehéren virított a fejéről patakzó zuhatag alatt. – Baltazár! Baltazár! – hallatszott az utcáról a kiáltás. Majd néhány másodperc múlva ugyanaz a hang faggatta aggodalmasan a járókelőket: – Nem látta valaki valamerre a szénégető unokáját?
Az üveghegyen túl A tél ráérősen mutogatta hatalmas, fehér derekát. Nagyanyó a szobában ült. Mellette a kályhában farönkök pattogtak, sisteregtek, előtte nagy szövőszék magaslott. Keze fürgén járt ide-oda a vetélővel a láncfonalak között. Boldizsár, az unokája érdeklődéssel követte minden mozdulatát. – Mit szősz, Nagyanyó? – kérdezte kíváncsiskodva. – Mesét – válaszolta Nagyanyó. – Most hol tartasz éppen? – Az üveghegynél. Nemsokára túl is jutok rajta. – És az üveghegyen túl mi van? – Hát ez az, amit még nem tudok. A tejüveg miatt csak homályosan látok. De nemsokára felérek a hegytetőre. Így na, már fenn is vagyok. Hú, de fúj a szél. – Mit látsz a hegy mögött?
Tartalomjegyzék Boldizsár plüsskrokodilra hajtja a fejét
Költözés / 7 Sherlock, a teknőc / 11 Cecília, a citromlepke / 15 Boldizsár és Baltazár / 19 Az üveghegyen túl / 23 Bohóka / 27 Jégenjáró Jeromos / 31 Tengerszemcsepp / 39 Teofil és az elszalasztott pillanatok
A bánat / 43 Csendadó / 47 A dolgok mélyén / 51 A bányarémek / 59 Elszalasztott pillanatok / 65 Tengernézőben / 69 Áramforrás / 74 Érdekes eset, profi varázslat…
Az összecsukható nagymama / 81 Átképző tanfolyam / 87 Uncia / 96 Részegh Artúr királysága / 104 Gedeon és a cso-cso-csokoládé / 110 Dupló Döme / 116 A szivacsbálna / 121 Dokk Tami kerékpárja / 125 Az alvó sárkány földje / 129 Bertalan és a boszorkányok / 136