ISBN 978-
60 6-9426
6- 6-1
42 66 61 9 78 60 69
Albert Homonnai Emőke
encsi könyve Gutenberg Kiadó
Fazakas Ildikó ajzaival
Egy régi-új történet nátronpapírból kigöngyölt pillanatképei. Versek egykori gyermekhangra. Lencsi könyve. Hogy ki ő, mi ő — arra megannyi válasz van, itt most három tucatnyi versben, még annyi rajzban, és hozzáképzelhetsz. Kislány, ficergés anya szeme sarkában, fészkelődés apa ölelésében, a kamrapolctól ungon-berken, leányiskolán, légópincén át vezető felfedezőutak sora. Lencsi, mint a lencse: gyűjti, szórja, igazgatja a fényt, éles vagy bolhás képeket alkot. Segít szemügyre venni apró részleteket, máskor párásodik, hogy óvja a tekintetet. (Vagy szemelgetés közben szerteszóródik, főzelék helyett retikülbe, órazsebbe, óesztendőkből tavaszokba.) Mint a vers: játszik szőnyegmintán, macskakövön, húron, duzzogva, kacagva, akaratosan és önfeledten. Mint a gyermek. Mint te.
Fazakas Ildikó �ajzaival
Albert Homonnai Emőke
encsi könyve
Versek egykori gyermekhangra
Gutenberg Kiadó Csíkszereda
Anya tekintete Úttalan utcák vándora hálás: szép szeme pont, mint két kocsilámpás, nagy labirintus útjain áldás, szívbe világít, lélekig átlát mindenikünkön jól, noha párás.
8
Anyához Feléd igyekszem én vigasztalanul, kolonc vagyok tenéked, járom, iga, kapaszkodó kezem nyakadra szorul, akár a lonc lugas farácsaira. Lerázva mindenik gyermek begurul, ezért te nélkülem ne menj budira, követlek önfeledten, és konokul dörömbölök rinyálva majd tutira! Miért akarsz megint lelépni hamar? Ruhád letépni volt igen sok okom, darabja rágva bár, s szagolva fanyar, mi nyomja szívemet, belézokogom – no látod, itt az óriási csavar –, megédesíti éjszakám s bús napom.
Nyúlvadászat Apám, mivel fia nem volt, de szeretett vadászni, eldöntötte: engem beolt, velem jár majd nyulászni. Sajátosan értelmeztem fogalmát a hajtásnak, tapsikolva elkergettem a vadnyulát apámnak. Bár először nézett nagyot, rálegyintett s ölbe kapott: ihol fut a kis nyuszi, orrára jár két puszi!
Dilemma A gignek eleve van két nagy kereke: ez apa szekere. Kocsizok-e vele? Kis béres leszek-e? Készül a derelye, ez anya terepe. Kis kukta leszek-e? Gyúrt tésztát szelek-e? Maradok? Megyek-e? Vagyok én szüleim homogén elegye. Szétszedni lehet-e, hogy kettő gyereke legyek: fele-fele? Gig vagy derelye, rét vagy ét legyen-e? A fene megegye! Döntsön, kinek ehhez van lelki ereje! 11
Rangsor Nálunk a főgyermek Ágnes, arcára írták, hogy mindenben így-úgy, de ász lesz, mákot, szerencsét ő zsákszámra vonz, mint a mágnes. Rangsorba Lenkét, a faksznist lejjebb sorolják, meg még tudni kell róla azt is: rézküblijén gyakran fordítva ül, hogyha raplis.
Ibrik-ikrek Vagyunk, mint két ikrek, sehogy sem értik meg, miért kapunk hajba, egy szőke s egy barna. Vagyunk, mint két ibrik, amiből kiömlik a meleg tejecske, utolsó cseppecske. Vagyunk, mint két tojás, egynéhány koccanás belefér naponta a testvérviszonyba.
13
Josefine A nagymamám, ki édes gyermekét, fiát elhagyni kénytelen, azóta merre jár? A szép Josefine boldogtalan bolyong? Netán ma Bécs elit körében ott tolong? Apára mint gyermekre még emlékszik-e? Hogy egyszer látni fogja, abban bízik-e? Vajon tud róla, hogy belőle lett apunk, és hogy mi ketten itt egyáltalán vagyunk?
Gerő Nagybátyám, Gerő, menő portréfestő. Hölgy, ki lakja Pestet, s ad magára cseppet, csakis nála festet. A csámpásból csinost, görbe orrból fitost, bandzsa szemből bájost, morcosból kis sármost varázsol ő mármost. Ha túl sok a szeplő, takarja tüllkendő, vásznán a feslettből, lesz igazán fess nő, pár botlást átfest ő.
28
A fület, ha kajla, két vukli takarja. Legyen az széles száj, bármilyen hegyes áll, akármit átpingál. De mikor egy este anyát átfestette, apám szava lobban: „Úgy szeretem jobban Makát pont, ahogy van!”
Honvágy Titeket egészen hidegen hagy, hogy itt énnekem idegen minden, és hiányzik anyukám, haza sem akartok vinni tán? Ebédre direkte nem eszem, kilókat fogytam le, azt hiszem. Lötyögni kezdett a nadrágom. Vigyetek már haza, azt várom! Kérdezik, hogy hány az egyszeregy, értsék meg, énnekem egyre megy, sanyargat gyötrelmek halmaza, könyörgöm, vigyetek már haza!
34
Leányiskola Tanévet kezdünk a Baár-Madas-ban, meg fogjuk szokni új helyünk lassan, mondják, és azt is, feleljünk bátran, most vagyunk pedig igazán pácban. Az igi rögtön üzen otthonra, hogyha a ritmus túlzottan lomha, Jékelyi tudja, hogy mi a pálya, szakmai már ez ártalom nála. Apánk megírja, utolszor mondja: álljunk be végre mi is a sorba, s hogyha nem ízlik nekünk a munka, lehet belőlünk úri pesztonka. Akár két árva, félszeg madárka, hiába bújunk egyenruhába, valamiféle rejtélyes okból kilógunk mégis mindig a sorból.
36
Tanítói küldetés Kinek az irkája ronda, álljon be az a sarokba. Akinek az orra kormos, ujjbegyére jár két körmös. Aki a tanórán kotyog, ülepére kap pár botot. Aki leckét megírni rest, kiérdemel egy tenyerest. Kik magyarul szólni mernek, kukoricán térdepelnek.
Anyanyelvápolás Tanítónk megteszi, mi tőle telhet: közösen ápoljuk az anyanyelvet. Noha elméletben megáll e képlet, lehet, hogy a tanci mégiscsak téved. Muszáj szóvá tennem, ó, doamna Didi, hogy a gyakorlatban van egy kis bibi: még pediglen az, hogy nálunk a mama nem oly nyelvet beszél, amilyet maga.
38
Nagyanyámnál Kéz a kézben csinosan lépünk a szalonba, nagyanyánk rég letűnt korok illatporát ontja. Selyemtülljét, ékszerét magunkra aggatjuk, hűs homályban úszkálunk, mint tó vizén a hattyúk. Kitárul két ajtószárny, ki a bűvös tornác, négy topán libegi körbe az oszlopok sorját.
Dalolva átkaroljuk, köröttük könnyedén, csak forgunk, keringünk körbe a nővérem meg én. Uszályos hercegnőként mesebeli örvény ragad el, de mégsem néz ránk soha senki görbén.
40
Háború Éjnek évadján minket a schwesterek legszebb álmunkból feszt felébresztenek. Lespurizni a pincébe, mily pazar! Talán túléli, aki leér hamar, a bombatámadást? Némi háború nekünk kapóra jön: megbánás sodor haza és könnyözön, belátják, hogy nem faksznisok, hisztisek, és belehalnak tényleg az ibrikek az itt maradásba!
Gettó Apám indul. Megyek vele hű árnyékként sebtében, Wiegner Zseni menlevele a mentéje zsebében, ki tudja hol szerezhette jöttében és mentében, s ugyan mi szükség van erre, bocsánat, hogy megkérdem: „Ha a néni olyan zseni, ahogy mondja magáról, mért kéne őt megmenteni, mért nem jön ki magától, mért nem tud kikecmeregni a kényszerű lakából?” Semmi válasz. No de fő az: a gettóból kilábol.
42
Máról holnapra Vagyok Lencsi, avagy Lenke, nem mehettem véletlenre: fakasztottam könnyel rügyet, s amitől az élet függhet, megúsztam pár rázós ügyet. Rázós ügyek kisimulnak, ázós rügyek kivirulnak, ahogy volt ma, lesz majd holnap.
44
Tartalomjegyzék 5
Ki és mi végre? Anya kérői
Josefine
7
Anya tekintete Anyához
Nyaralás Ika nénémnél Gerő
8
Nyúlvadászat Dilemma
11
Rangsor
12
Ibrik-ikrek
10
13
Testvéries osztozkodás Zsarnokság Torokgyík
14
30
Sakkfigurák
31
Házkutatás
32
Kiszállás
33
Honvágy
34
Leányiskola
36
Tanítói küldetés
16
Anyanyelvápolás
17
A nagy cukorfalók Telefon
28
Átverés
9
26
Nagyanyámnál
18
Háború
20 21
Gettó
Uzsonnavendég
22
Máról holnapra 24
38 39
41
Kopócsontjáték
Eka néném babája, Lali
37
42 44
25
ISBN 978-
60 6-9426
6- 6-1
42 66 61 9 78 60 69
Albert Homonnai Emőke
encsi könyve Gutenberg Kiadó
Fazakas Ildikó ajzaival
Egy régi-új történet nátronpapírból kigöngyölt pillanatképei. Versek egykori gyermekhangra. Lencsi könyve. Hogy ki ő, mi ő — arra megannyi válasz van, itt most három tucatnyi versben, még annyi rajzban, és hozzáképzelhetsz. Kislány, ficergés anya szeme sarkában, fészkelődés apa ölelésében, a kamrapolctól ungon-berken, leányiskolán, légópincén át vezető felfedezőutak sora. Lencsi, mint a lencse: gyűjti, szórja, igazgatja a fényt, éles vagy bolhás képeket alkot. Segít szemügyre venni apró részleteket, máskor párásodik, hogy óvja a tekintetet. (Vagy szemelgetés közben szerteszóródik, főzelék helyett retikülbe, órazsebbe, óesztendőkből tavaszokba.) Mint a vers: játszik szőnyegmintán, macskakövön, húron, duzzogva, kacagva, akaratosan és önfeledten. Mint a gyermek. Mint te.