Victoria Pătrașcu: Mesepörgettyű by Gutenberg Kiadó

u c Ş P a r t Ă a i r o Vi c t

Mintha ismerős ösvényeken indulnánk el, hogy e Mesepörgettyű végére egyedi és játékos lények társaságában ünnepeljük a farsangot. Tökéletlen hópelyhek, pingonauták vagy tollas sünök törekednek az önmegvalósításra, életük értelmének megtalálására, vagy éppen az a céljuk, hogy másokat buzdítsanak bátorságra. A merészség, az elfogadás, az előítéletek újragondoltatásának történetei ezek, miközben úgy pörögnek, hogy azzal csak László Noémi rendkívül leleményes fordítása és Kürti Andrea új felfedezésekre csábító illusztrációi vetekednek.

xxx Ft ISBN 978-606-9001-09-7

9 786069 001097

Victoria PĂtraŞcu

M esepörgettyű

ű y t t e g r M e s e pö

Gutenberg Kiadó

Fordította László Noémi

Victoria P traŞcu

M esepörgettyű Öt tótágast állt mese

ute erg a Csíkszereda

yalogút anyjára is, apjára is hasonlított. ürge és bátor volt, mint édesanyja. ózan gondolkodású, orcáján por, hajában szalmaszál, pont, mint az édesapja. yalogút akkor sem neheztelt, ha a tehénkék lepénnyel ékesítették fakó ruháját, vagy a tyúkok a kavicsait meg a szakálla f csomóit csipdesték. yalogút szerette apja, a alu védelmében meghúzódó embereket. t, ahogy édesanyja szólította, egyszer en képtelen volt egy helyben ülni. zanaszét mászkált, leginkább jól kitaposott, munkás helyeken. Igaz, nem merészkedett vad, sziklás talajra, mint Kisösvény, ellenben nagy örömmel járt falutól faluig, apja testvéreit, sógorait, komáit látogatni. ékében folytak napjai. Mindent élvezettel csinált. zerette reggel faluszélre terelni a teheneket, délben pedig jólesett, ahogy a tyúkok csiklandozták. ste örömmel hallgatta a kapualjban csevegő parasztasszonyokat. Nagy ritkán félrekalandozott. z különösen forró nyári napokon, t ző napsütésben esett meg. Leginkább Leopold, a kóbor kutya éji dalát szerette hallgatni, amikor az a holdat ugatta. Valahányszor a kutya vonítása fölhangzott, yalogútnak iszonyatos mehetnékje támadt. Apa, most már én is nekivágnék a világnak szólt apjához egy napon yalogút. Amikor ezt meghallotta, alunak kis híján leesett fejéről a templomtorony. ová mennél, édes fiam Itt a helyed, mellettünk, nem szerte a nagyvilágban A földutak nem sokra viszik odakint. lj helyt iatal vagy még. add növekedj, erősödj, aztán jó néhány év múlva, ki tudja, talán utazol egy nagyobbacskát. De mi lehet a domb mögött kíváncsiskodott yalogút. zerinted vannak ott hozzám hasonló, más utak Kereszteződ7

Márk térdre ereszkedett az ágy mellett. uri fél szárnyát a magasba emelte, és zengő hangon így szólt Márk, kisautós takaró legénye, neved mától Vitéz Márk, az Asztrális Pingonauták endjének egyes fokozatú Lovagja. sküszöl, hogy h séggel szolgálsz, őrzöd a titkot, és éjjel és nappal, csukott vagy nyitott szemmel álmodsz, a pingonauták jóléte és boldogulása érdekében sküszöm. uri átölelte a kisfiút, és mindkét oldalról megpuszilta. Márk elérzékenyülten bújt vissza a takaró alá. Már nem félt. ogyan is félhetne egy lovag, az Asztrális Pingonauták Lovagja uri betakarta, és leoltotta a lámpát. Márk behunyta a szemét. iszen lovag, az Asztrális Pingonauták Lovagja z igen Kinyitotta a szemét. Az ablakon túl ezernyi csillag villogott az éjszakában. arátai, a pingonauták alig várták, hogy játszhassanak. oldogan hunyta be a szemét. engeteg volt az álmodnivalója.

Mintha skatulyából húztak volna ki mondta büszkén az eredményt szemlélve. Próbáld ki. Tudsz repülni obi kitárta szárnyát, és körözött párat az erdő fölött. ihetetlen antasztikus epülök ogyan háláljam meg zegénykém, kopasz sündisznó lettél. Mihez kezdesz ó lesz nekem így. Amúgy sem volt jó a toll semmire. Neked legalább segít repülni. n csak egy haszontalan sün vagyok. Ne beszélj így magadról Nem igaz Nélküled odavesztem volna. Köszönöm, Polumpió A fecske fölemelkedett, és nyílegyenesen az erdő felé repült. Polumpió érezte, ahogy átjárja a hideg. Tollak nélkül nehéz volt nem dideregni. evackolódott a levelek közé, és elaludt. gyre erősödő morajra ébredt. Kisebb-nagyobb állatok álltak körülötte. élelmében egy közeli fa törzséhez lapult. Ne félj huhogott neki hujaha, a bagoly. Nem bántunk. Azért jöttünk, hogy jótettedet megköszönjük és megháláljuk. obi elmondta, mi történt. Azt hiszem, minden iskola ilyen bátor, jószív gyerekre vágyik. Nem gondolod A madarak lesütött szemmel, szégyenkezve közeledtek, mindegyik egy tollat nyújtott át neki. Volt ott mindenféle árnyalat és mindenféle forma szürke, fehér, fekete, tarka, keskeny és széles, hosszú és rövid. Polumpió csodálkozva nézte, hogyan gyarapodnak gerince mentén végig a tollak. amarosan színpompás süni lett belőle. lyan, amilyet még senki sem látott. s egészen boldog süni is. Valahonnan feltámadt a langyos tavaszi szél, és fölborzolta Polumpió tollazatát. A süni könnyedén a fák fölé emelkedett. A magasból új barátaira pillantva úgy érezte, az élet szép, és végül még értelme is van. 41

A jegyek farsangja Végre megszólalt a csengő. zünet. ála Istennek sakhogy az átkozott matekóra véget ért mília néni, a III. osztály tanítónője óvatosan az összeadásokkal és kivonásokkal telezsúfolt tábla szélére helyezte a krétát, leporolta két tenyerét, és így szólt: olnap február huszonkilencedike. Mivel ilyen nap csak négyévente egyszer van, álarcosbál lesz az iskolában. olnap álarcban jöhettek iskolába. a tőlem függött volna, én inkább több matekórát iktattam volna be, de ez van. uhuhú ugráltak föl helyükről a gyerekek. gyedül Viktor üldögélt továbbra is szomorúan a padban. pp most négyesezte be a tanci, mert elfelejtette elkészíteni a házi feladatot. emmi, de semmi kedve nem volt az ostoba álarcosbálhoz. Tudta, hogy otthon szidás vár rá, eltiltják a géptől, sőt, lehet, hogy még a tévétől is. össz haza kérdezte Marika. Megyek, megyek. sszeszedem a táskám. Mama elvisz. ajnálom a négyest. Mintha nagyon érdekelne vonogatta Viktor a vállát. Nem baj, legalább holnap bulizunk. Az egész suli álarcban lesz! larcban Marhaság. Nem elég, hogy február az év legrondább, leghidegebb, legnyúlósabb hónapja, most még álarcos buli is lesz mormogta Viktor haragosan, és a hátsó ülésre dobta a táskáját. 42

Miért beszélsz így kérdezte Annuska néni, Marika nagymamája. A február különös, titokzatos hónap. Idén pedig duplán különös, mert egy nappal hosszabb, mint tavaly. Ilyen nap négyévente csak egyszer van. ól felfújják ezt a február huszonkilencedike dolgot, mondhatom. Mindenki tudja, hogy szökőévben hosszabb a február. ol itt a nagyszer meg a különleges zerintem ez a nap álruhában jár mondta Marika nagymamája. Négy évig bujkál, aztán hirtelen előáll, és kicsücsül a tél végére. Kiskoromban nagyszüleim mesélték, hogy ezen a napon egészen fura dolgok történnek. Megváltozik a dolgok rendje, különösen olyan helyen, ahol elromlott valami. Nem hiszem. ó lenne, az igaz. lőször megjavítanám nagymamámat, mert eléggé nehezen mozog, azután pedig kitörölném a négyest az ellenőrzőmből. ó jegyet varázsolnék belőle. No de Viktor, szerinted egy jegyen múlik a boldogság kérdezte Annuska néni, ahogy a tömbház előtt leparkolt. Az enyém nem. De a szüleim boldogsága igen. k ragaszkodnak a jó jegyekhez. Viktor, holnap egykönnyen minden a feje tetejére állhat. Ki tudja Talán teljesül a kívánságod. Nincs nekem akkora szerencsém. zia, Marika. Viszontlátásra, Annuska néni. sendesen telt el a délután. Mint ilyenkor, télen szokás, korán besötétedett. Mama mézes-diós palacsintát sütött neki, Viktor olvasott egy kis silicsali salavári salavért, majd eszébe jutott, hogy ki kell találnia, minek öltözzön az álarcosbálon. Mi legyen Minthogy a kedve egyáltalán nem jött meg, úgy döntött, 43

korán lefekszik, még mielőtt a szülei hazaérnének. Legalább megússza a biztos szidást. Amikor megébredt, fogalma sem volt, hány óra. Kint még sötét volt. Lábujjhegyen a konyhába vonult, hogy vizet igyon. Amikor belépett, leesett az álla. Tisztességben megöregedett nagymamája szuperhős palástban reggelit, ebédet és vacsorát készített. gyszerre. Látni sem lehetett a kezét, olyan sebesen mozgatta. ajt, sonka, négy tojás, elkészül a reggeli. Itt a farsang, ez csodás, örülhetsz te is neki. Tessék Miért beszélsz versben étszeresre nőtt erőm, nem vagyok már nénike. Idd a tejed, és egyél aranyfánkot ízibe! Nagymama egyebet nem is mondott. Viszont sürgött, mint a forgószél. Nyomában ragyogott a konyha, csillogtak-villogtak az elmosott tányérok, tisztán nyújtózott az asztal, helyükön sorakoztak az edények és az evőeszközök. Viktor nem hitt a szemének. eteg nagymamája háztartási csodagéppé változott. Ki visz engem ma iskolába kérdezte Viktor az utolsó falás fánkot rágva.

négyévente egyszer mi is megérdemeljük, hogy megünnepeljenek. Nem gondolod Igen. De az összes szülő azt akarja, hogy a gyereke tiszta tízes legyen. Nincsenek tiszta tízes gyerekek, mint ahogyan tiszta négyes vagy tiszta kettes gyerekek sincsenek. A jegy semmit nem árul el arról, milyen ember vagy. okkal több vagy, mint a jegy, amit kiosztanak neked. Mit képzelsz, a szüleidnek iskolás korukban nem voltak rossz jegyeik Voltak át hogyne lettek volna Nekem is voltak szólalt meg a padok fölött cikázó nagymama. Mégis vittem valamire Akkor kiáltott Viktor , ünnepeljék a jegyek együtt a farsangot gyformán fontosak, és mindegyiktől van mit tanulni Tízes fáradtan állt föl a katedra mellől. ól van. Legalább február huszonkilencedikén ünnepeljünk együtt. ívjátok be Nagyon ó, ó és légséges zenekarát. ozzák azt a kis dobost is, légtelent. add kezdődjék a jegyek farsangja! A csodanagyi szempillantás alatt az összes lampiont meggyújtotta. ölhangzott a zene, a jegyek táncba fogtak. Ahogy összefogózva sebesen forogtak, lehetetlen volt őket egymástól megkülönböztetni. Képtelenség volt megmondani, melyik a jó jegy, melyik a rossz. Viktor újra fölkapaszkodott nagymama hátára, és hazarepültek. A láthatáron fölfelé kapaszkodott a nap, közelgett a gyerekfarsang. Viktor pontosan tudta, minek fog öltözni. óságos tanár bácsinak, aki jegyet sem és végeérhetetlen házi feladatot sem ad.

Tartalom Egy gyalogút kalandjai Trisz, akit álma visz

5 19

Márk vitéz és az ég pingonautái A tollas sün meséje

A jegyek farsangja