Robert Merle: A gyermekkirály

NNCL1608-561v1.0 Robert Merle A gyermekkir� Ford�tta P�udit Eur�K�kiad�dapest, 1995 El�r� Eml�zem, hallottam egyszer a telev�� egy arab uralkod�, hogy az �z�ban sohase juthattak politikai szerephez a kir�n� �sokkal jobb is �, Franciaorsz�p�� is bizony�a, hogy a n�lomnak soha sincs j�ge. Ugyan m� Az er�es �b� Kaszt�ai Blanka rendet teremtett a birodalomban, �agyta Szent Lajosra. Medici Katalin II. Henrik hal�kor �n �lett a dr�i helyzeten. M�a hebehurgya Ausztriai Ann�k is volt annyi esze, hogy mikor a kez� ker�jogar, hagyta, hadd korm�ozzon Mazarin. Igaz viszont, hogy az el�r�ns, Medici M�a orsz�� sok tekintetben v�etes volt. De az nyilv�al�ogy ha n� n�z� nem alkalmas az uralkod�a, az igen gyenge ar� a n�enes elm�t megt�gat�ra. Vajon a f�iak eredm�e jobb lesz-e, ha patikam�egen megm��nciaorsz�kir�ainak politikustehets�t? Visszat�e Medici M��, nincs ments�se arra, ahogyan a p��t ir��tta, se arra, hogy mekkora hatalomhoz juttatott kalandorokat, s hogy milyen min�hetetlen�nge volt az orsz�agyokkal szemben. De akkor mit gondoljunk Medici M�a meg a fia viszony�l, amelyet a legmegb�at�forr�k alapj�besz�k el? N�lykor olyan �z, olyan nyomaszt�ogy az olvas�on t�ng, vajon nem t�am-e. H�nem. � lettem volna a legboldogabb - mivelhogy er� vonz� a gentil sess�z [Sz�em (olaszul).] -, ha felfedezek M��n egy-k�olyan tulajdons�t, amit�zeretetre m��ak tal�atn� Ha m�a forr�imn�tartok, hadd tisztelegjek �Madeleine Foisil �nagyszer�k� el� hogy csapat�l megfejtette �k�adta H�ard doktor teljes napl� (1989). H�mezer oldalon Lajos �t�k huszonh�� napi feljegyz�kben elbesz�e: egyhang�ban �t�yiass�ban unalmasnak is �zhetn�, ha minduntalan r�em lapozn� egy olyan r�letre, p�esz�e, amely �gvil�t�an ��a el� az ifj�� lelkialkat��a pillanatnyi politikai helyzetet. A Francia hist� olvas�yakran k�ezik t� lev�en, hogy mit tan�olok, milyen k�ekb�smerhetn�meg r�letesebben azt a korszakot, amelyr�rtam. � ebben a t�n�ked�enved�nek azt a kiel�thetetlen moh��l�m, amelynek magam is megsz�ottja vagyok. M�em k��aszolnom olvas�ak, mert mint sejthet�orr�unk� lajstroma tekint�es, �olvasm�aim, els�ban a korabeli eml�ratok, t�yire csak a Nemzeti K�t�an vannak meg. Az � id��n�einek m�pedig, amelyeknek szint�nagy haszn�l�am, t�yire elfogytak m� mint p��, val�n� Louis Battifol h�m kit�unk�, az Egy francia kir�n�ag�lete, a Richelieu vil� �a nagyszer�1617. �ilis 24-i �amcs�, amelynek hiteless�t a k�i k�ek jelent�i �b�k.

Elfogyott Philippe Erlanger Richelieu-je is, Vivie � Perrin igazgat�el�enys�b�utottam hozz� m�ym�lat�z. Nagy szerencse, hogy Roland Mousnier sz�k�e, A v� ember, amely n�ny h�ja jelent meg, m�minden k�esboltban kaphat�an m�Pierre Chevallier n��tetlen m�l, a XIII. Lajos-b�s, legal�is rem�m, mert nekem egy bar�m adta k��a Fayard �a France Loisirs kiad�ta ki 1979-ben. Azt hiszem viszont, hogy �ile Magne 1942-ben megjelent k��m�nehezebb megszerezni: A mindennapi �t XIII. Lajos kor�n val�gal megb� a reg��t, s oly sz�n van meg�a! V�l hadd eml�em, mert sokszor folyamodtam hozz�a k��es lexikont, A nagy sz�d-ot, amely 1990-ben jelent meg a Fayard kiad�, Francois Bluche szerkeszt�ben. Most, hogy mag� hagyom az olvas� reg� k�n, rem�e, hogy �oly nagy izgalommal olvassa XIII. Lajos

gyermekkor�k �fiatals�nak t�net� ahogy �meg�am, mondan�m�valamit. Ez id�erint, m�ezeket a sorokat �m, egyebet se hallok, mint hogy mindenki elsiratja ennek az orsz�ak a j�d�. Nem hiszek nekik, elutas�m a v�m��meg is mondom, hogy mi�: a franci�t annyira �ekli Franciaorsz�m�, hogy lehetetlen, hogy ne hinn�k a j��n. �y volt ez olyan tragikus id�n is, mint amilyen a legut� h�r�a n�t megsz��volt, m�1942-ben is. P�a r�mile Magne sz�k�e, amelyet eml�ttem: kirobban�nyvsiker volt abban az esztend�! Vagyis a Gestapo r�ettei, a Mil�a gar��od�, a faj�s k�ette is �ekelte �sz�oztatta a f� ��z�anci�t XIII. Lajos kor�k mindennapi �te. ROBERT MERLE Els�jezet M�s huszonhetedik�reggel szomor�s meglehet� sz�nul reggelizgett�r�ez�cai lak�nkban; bej�Franz, �megk� benn� hogy engedj�a csel��t a kiv��e. Ap�felvonta a szem�k� Mindenkit? - Margot �Greta kiv�l�l, m�i �ert azok olyan ny�v�hogy m�az ilyenek v�t�s irt�k, pedig enn�f�lmesebb gonosztev��nem hordott a h�n a f�.. Furcs�ottam volna ezt a gy�r�datot h�agyunk sz�b�ha nem tudom, hogy Courtil tisztelend� mondta legut� szentbesz�ben. - � Louison? - k�eztem. - Louison pihen olyankor, lovag �pillantott r�Franz, de r�n le is s� a szem� - � te, Franz, te is elm�? - k�ezte La Surie. - Dehogyis, lovag �n itthon maradok. Szem�ess�ben nem mondta meg, mi�, �egyik� k�ezte. Hacsak ap�el nem parancsolta valahov�el nem mozdult volna Gret� mell�tizen�ve lobog�erelemmel szerette.

Ap�ak nagyon tetszett az �hatatoss�, b�nem jutott volna esz�, hogy p��vegyen r� "Ha egy h�agynak ekkora tekint�e van ennyi b�s n�l�el� bizony nagyszer�nye a h�st�i h�mondogatta ap� - Gondolj�k el, micsoda marakod�volna itt k�n!" - Szeg� Faujanet is elmegy? k�ezte La Surie. Nagyon p�gord-iasan hangzott az a "szeg�", s nem annyira sz�lom, mint ink� szeretet volt benne. - Dehogyis, lovag �obban s�� mint valaha. � nagyon f�a p�zsi sokadalomt�Meg azt� hiszen tudja a lovag ��itt is csak a f��eti, nem a v�s, nem tal�a a hely� ha elszak�uk a k� meg a vetem�eskertt� - Ha te nem leszel vel�anz, Poussevent-nak kell kommand�znia kicsiny csapatunkat - felelte ap� - H� ide t�, meg a t�eket is! J�is libasorban mind a h� Lachaise, az �s kocsis a lov�zal, Caboche, a szak�, kukt�ul, Jeannot, a kis szaladjide-szaladjoda, v�zet�ig k�szak�as, pocakos, izmos katon�, Pisseboeuf �Poussevent. Kedves gyermekeim - sz�ap�, �em � hogy nem gonoszs��karj�k hallani, mint jajgat k�ai k�az a nyomorult ember, hanem hogy vigasztal�tok nagy b�totokban, amelyet j�nrik�ggyilkol� okozott. Hanem h�a ker�k� hatalmas cs�et lesz, �a felizgatott t� mindenf� er�kos cselekedetre, f�elens�e k�s. Bele ne keveredjetek h�valami vereked�e, �odjatok a zsebmetsz�l, tolvajokt��v��k meg n�l�inket a pimaszkod�p�t� - Majd mi tisztess�e tan�uk �, m�i �mondta Poussevent szent ��ttal. - De �hogy k�n magatok is tisztess�sen viselkedjetek! - folytatta ap� - Nehogy azt�holnap idej�n nekem valaki panaszkodni r�k! � j�egyezz�k meg: ha az el�lt kileheli a kilehelnival�, ne csavarogjatok, ne iszogassatok! T� j�tek haza, Greta k��nektek uzsonn� B�ilyen h�sek �ragaszkod�oltak a csel�ink, j�os keresztany� Guise hercegn�al� rajtuk kivetnival�tudniillik hogy kevesen vannak. - Mind�e k�tucat! - jegyezte meg egyszer. - Tizenh� hogy pontosak legy� Tizenh� Igaz�nem m��kegyelmed rangj�z ez a zsugoris� - Nem r�l m�m a rangomat - v�tt vissza ap� - Nem a csel�k sz� a fontos, hanem hogy hogy szolg�ak. Engedjen meg egy p�� Nagys�d palot�ban k�l�st se tehet az ember, hogy bele ne botoljon egy lib��lajh�a, aki csak �csorog t�en�sznek. Ha h�lyen l�t�lk�, a t� �olyan j�iszolg��- Hogy h�ak�mat elk�!

M�mit nem! Mindenfel�zt besz�� hogy t�ementem. - De hiszen t�ement. - Dehogyis! Ha elfogy a p�em, kiseg�a kir�n�- H�ez� nem t�ik az ad�g�l! Fogadok, hogy azt se tudja, mennyi. Igaz, �ha m�eszembe juttatta, meg is k�ezem este R�ignevoisin �. - J�ak ez a maga kamar�!

Meglopja, hogy a kis szerelme, az a t�, d�hasson a f� javakban. K�nk sz�, hogy t�i a hajl�ban ezt az undok fajtalankod�? - � uram! Mit sz�t az? Hiszen olyan kicsi az a t�! Mivel Louison m�nem �ezett meg, hogy megossza velem eb�ut� pihen�, volt r�d�hogy eln�gessem szob�ablak�l, mint gy�ik h�nk n� az udvarban. A f�iak jelentek meg els�, �cs��s, b�cs�s megjegyz�ket tettek n�l�inkre, hogy �icom�� kenik-fenik magukat, mintha b�a k��k, �van k�k megv�koztatni �. Nem ker�l figyelmemet, mennyire nehez�sik ���embereinknek, hogy komor �elsz� arcot v�anak, mint h�ttval� illik, mikor egy gy�tes kir�gyilkos �let�k v�ehajt�t akarj�megn�i. De m�e leplezhett� milyen nagy ��zolg� hogy tan�hetnek az eml�zetes esem�nek, s hogy majd el is mes�etik, nagyokat t�va rajta, a gyermekeiknek meg az unok�nak. �nep�es ��tuk m�jobban felder�ikor ropog�zokny�n, sz�karjukat mutogat�vid ujj�v�tt pruszlikban v�e a n�s kil�ek az udvarra. - Gyer� sz�Poussevent komoly hangon, de f�es szemmel. - � kell gyalogolnunk a Conciergerie-ig. Ne szetyepoty�unk! Milyen jellemz�a j�elegondolok, hogy ezt az �alat v�sztott� Mehettek volna a t� s�be is, a V�sh� el�a hatalmas, szil� emelv�hez, amelyre a ker�et�re szolg� ker�volt r��ve, igen alaposan, hogy �ja a n� nagy l�z�j� amikor t�k le a szerencs�en n� v�agj�a t��l. De sz�ncs r� El nem szalasztottak volna egy percet is abb� r��s felvonul��mikor Ravaillacot kord�a Conciergerie-b�mert oda csukt�m�b�nt�l�k k� akik maguk is gonosztev�oltak, s��lyik�� v�, m�s gyal�� hujjogatt�a kir�gyilkost) a p�zsi Miasszonyunk-sz�segyh�oz viszik, ott kell f�y�l a kez�n nyilv�s b�lom� tennie, onnan pedig a V�sh� ter�, ahol majd mindent elk�nek, hogy min�tov� k��n. - Jaj, m�i �soda, hogy sz�nem t��a nyomorultat, mikor kij�a Conciergerie-b�- mes�e Poussevent, mikor h�m �al k�bb kis csapat�l visszat� sz��nkra. - Hi� volt ott az a sok �eg �sz, kicsibe m�hogy darabokra nem szaggatta a n� ahogy megl�� r�hantak, egyp�d��er (mivelhogy a n� nem �ek annyira az �szok) oda is f��t hozz�karmolt� harapt� k�n meg veszett�lt�a sokadalom, mint sz�oroszl� No, azt�csak elindult a kord�de az se volt jobb, mert az ablakokban v�satraf�k�k�k, nem mer�kedv�m�a sokadalomba, �fertelmes rikoltoz�k�ette cser�s��ttak Ravaillacra kakukkf�l, major��ul, bazsalikomostul. � ugyan el�ette az epe ezeket a d��zsi n�, ha fel�ozt�a sok im�tt cserep�hiszen "annyi a vetem�eskertj�hogy szeg� Faujanet mondogatja. �yhogy ott helyben a m�il�a k�az orgyilkost, ha az �os h�ok j��fel nem szerelkeznek nagy pajzsokkal, hogy megv�� - Meg hogy magukat is megv��kottyant k� Mariette, mert nem tudta sok� f�n tartani a f�uvergne-i nyelv� - Mivel a cserepek nemigen tudt�volna megk�ztetni a h�ok csukly�fej�annak a pokolfajzatnak a kopony�t� Sz�, a kord� folytatta Poussevent hangosabban, hogy visszaragadja a sz� er� himb�dzva, mert annyira taszig�a az ord�z�meg, oda� a p�zsi egyh�el�ott azt�a nyomorult nyilv�s b�lom� tett f�y�l a kez�n, egy ingben, mezt�� - Sz�mi sz�sz�t meg Mariette -, pendelyben egy�al�nem l�zott olyan nagynak meg izmosnak Ravaillac, mint besz�� de az biztosz, hogy ninc olyan er� mint az �uram. Caboche csak mosolygott erre a nagy dics�tre, de nem sz�egy ig�se, mert a h�i h�ss�ink� a f�yakorlatoztatta, semmint a nyelv� s felruh�a a hallgat�er��l. Hanem a kukt� esk�t, hogy mikor Caboche f��and�besz�et a l�sokkal, k�ezgeti �, hogy nem lobog-e nagyon a t�em rotyog-e nagyon az �l, vajon el�f�es-e, vagy m�kell tenni bele valamit. - � mib�ondolod, j�zony - k�ezte Poussevent -, hogy olyan nagy er�ll hozz�hogy valaki egy j�gyes meg �s k� beled�n egy ember sz�be, mikor mindj� ott

dobog a b�alatt? Mikor harcoltunk, mindig azt mondtuk, hogy a v�onzek�l jobban felfogja a sz� a bivalyb�eke, a bivalyb�ek�l a p��ng, a p��ngn�a v�. Igaz-e, m�i �- Igaz, igaz, csak fogd r�ebbre, k�ek! Greta v�benneteket, meg van ter�e a konyh�n. - Szolg�t�, m�i �tisztelgett Poussevent. Erre Pisseboeuf is tisztelgett, b�� se nyitotta a sz�t, de ��e, hogy neki is sz� parancs. - A vastagja azt�a V�sh� el�k�kezett - folytatta Poussevent -, azon az emelv�en, amin a ker�volt. A h�ok leh� Ravaillacr�z inget, anyasz�ztelenen r�ktett�a ker�e, �kez�l�t j�z�esz�e r�t�k a k�e. M�� k��k, �lhallgatott a n� mintha angyal sz�t volna �a t�n, de m�azok a h�ek �urak is elcsendesedtek, akiknek l�s�es l�at raktak ki a V�sh� el�hogy j�dal�anak annak a nyomorultnak a test�. - Ha ott nincenek a katon�k sz�t meg Mariette -, h�egy �st se l�nk az eg�b�azok tosz�ttak el�minket, majdnem az els�rba. Voltak azt�olyan csiszlikek is, akik g�l�a h�ak, hogy nagyobbak legyenek a t�n� de a mellett��em t�t� fell�st��. A legjobb dolguk a gyerekeknek volt, mert tudja, m�i �zok az apjuk nyak�n � �ez annyira term�etes dolog, hogy nem jutott esz� leparancsolni � annak a n��ek. Mariette elbiggyesztette a sz�t, mikor a "n��t" mondta, �ondolta, �m tartozik k��vel h�sztendeje nemes csal�an szolg� - Mint mondtam - folytatta Poussevent -, m�Ravaillacot k�t�felfele a ker�e, nagy csendess�volt, hallgatott a n� hallgattak az urak. De mindj� m�lett, mihelyt a h�ok elkezdt�harap�� csipkedni a mell� a karj� a combj� a l�kr�t, azt�forr�ajat meg �t t�gettek az eleven sebekbe. Ord�tt a nyomorult minden � k�a, mint a megveszekedett. � minden ord�s� gy��hujjogat�al feleltek az ott l� j�berek. - Az igazat megvallva, nekem azt�hamar elegem is lett bel�- mondta Mariette. - Min�jobban v�y�lt, ann�jobban sz�legtem. Bizony isten cak az� b�am magamhoz j�, mert azt gondoltam, ez igaz�a legkevesebb, hogy ez a nyomorult m�itt a f�n elszenvedje egy-k��sk� a leggonoszabb f�almakat, ha m�� el�ultunk miatta, elvette t�k azt a j�r�unkat. - Nekem meg az b�a cs�et sz�t meg hirtelen Lisette, aki ellent�en t� n�l�nkkel, a francia vid�(vagy, mint Greta, �z�) er�jes hajt�ival, a p�zsi utca vir� volt, s�dt, v�ny, de �nk �gyors besz� -, hogy a n�nem engedte el�kelni Ravaillacnak a Salve Regin�, pedig azt k�e, miel�feln�elte volna a n� l�udta, hogy mindj� meghal. - Hogyhogy? A n�nem engedte? - k�ezte ap� - H�nem a papok dolga, hogy eld�� - Hiszen eld�tt� m�i �ondta Poussevent. - De alighogy r�zdtek a Salve Regin�a, a n�m�jobban ord�tt, hogy nem akarj� �sz��hajtj� hogy a nyomorult egyenesen a pokolba jusson, mint J� � mivel a papok nem hagyt�t� abba a szent �ket, m�nagyobb zenebona t�dt, volt, aki k� r�ott, �fenyeget�t, hogy b�ket ontja a papoknak, ak�ilyen tud�oktorok... �y azt�elhallgattak, mert nem vehett�biztosra, hogy az �szokat nem g�lj�e le azok a megveszekedettek. - H�nem viselkedtek kereszt�hez ill�azok a d�mberek - jelentette ki Lisette szel�n �hat�zottan. - �y gondolom, hogy t�ba vitt�a dolgot, abban is, hogy olyan sok� k�zt� miel�feln�elt�volna. - Az� is, mert a k��al akart�kivenni bel� hogy voltak-e cinkosai, akik arra a fertelmes gyilkoss�a biztatt�- mondta Poussevent. - � bevallotta? - k�ezte ap� - Dehogyis vallotta - r�a a fej�Poussevent. - � ott �tam az els�rban, a tulajdon f�l hallottam, hogy azt mondja: "Mondtam m� �most is mondom, csak �tettem, egyed�e lehet, hogy apr�� hajszolt�bele a gyilkoss�a, t�m�maga se vette �re. � hogy kik, meg hogy nemigen lehettek szeg�emberek, arr�ekem is megvan a v�m�em, mint mindenkinek. - Ha megvan, h�tartsd is meg magadnak - mondta r�p�parancsol�ngon. -� mindny�n, akik itt vagytok, ha m�alkalom k�lkozik r�j�egyezz�k meg: vannak olyan id�mikor az ember kimondhatja, amit gondol, �vannak olyan id�mikor m�gondolni se gondolhatja, amit gondol.

Engem �etagl�t a b�t, hogy beletelt p�h�e, m�r�redtem, milyen k�kezm�yel j��temben

a kir� meggyilkol�, s ha m�ly eleny�� l�zott is az eg� n�k��ees�hez k�st, sz�mra nem volt jelent�elen. Henrik hal�val elvesztettem a munk� Mint k�dom�, a megboldogult kir� Sullyt kiv� nemigen b�tt a minisztereiben - hajlott koruk miatt Szak�asoknak nevezt�� -, s mikor idegen nyelv�kos leveleket kellett �ia m�orsz�k uralkod�k, miel�arra a nagy hadj�t� indult volna a Habsburgok ellen, engem h�tt seg��l orsz�� utols�napjaiban. Hat�alan �mel t�tt el, hogy tizennyolc esztend�, ha b�i keveset is, de seg�ettem a nagy kir�nak nagyszab� dolgaiban. Amik� az is, hogy oly gyakran h�ttak a Louvre-ba, ��s� engedelm�l megl�gathattam Lajos kir�fit, mert m�h�m �el ezel�igen-igen megszerettem. Boldogs�an, �ben, hasznoss�m tudat�n �em, mikor az az �t led� Henriket. Abban az �gben, amely bennem �k�em t�dt, nemigen tudtam, hogy mit kezdjek az �temmel. Annyi bizonyos, hogy a r�nsn� nem sokat v�attam. Az "aty�fia" elnevez�, amivel az udvari bemutat�mkor illetett a kir� nagy j��n, �Nemigenkegyes Fels� kegyetlen�g��tte. De ha lehet� gondoljuk is a lehetetlent, hogy a kir�n�ajland�gb�i valamivel, amilyen ir�ba fordultak most a dolgok, ��m, nem lenne �� sem ap�ak, sem nekem, ha olyan szolg�tot v�aln� amely a Henrik�l val�n�homlokegyenest ellenkez�litika k�iselet� k�szer�ne. Igaz, hogy eleinte nem is haladtak olyan rosszul a "dolgok".

Szeptember huszonhetedik�kor�reggel nagy meglepet�nkre megjelent Guise hercegn��h�l hozta, hogy egy kis francia sereg a hollandok seg��vel elfoglalta J�t, miel�az ausztriai �spanyolorsz� Habsburgok megmoccanhattak volna, hogy �a �janak fegyvereink diadal�k.

Ap�szemmel l�at� kor�sem volt �lragadtatva ett� gy�emt�mint a hercegn� - Sz�mi sz�mondta (�ez a szavaj�sa el�lta az �� hugenott� -, jobb, ha Cl�s �J�n�torsz� luther�s bar�ink kez�van, mint hogyha a Habsburgok� Hanem h�ez a haditett, ha �b� is dics�� nem egy�szemf�veszt�� A Szak�asok, a r�nskir�n�an�ad�avasz r�. Most is �ettek, mintha folytatn�a megboldogult kir� Habsburg-ellenes politik�t, pedig egyet�enek az anyakir�n�l, hogy � az ellenkez� csin�� Nyilv�al�dolog: ligap�i, p�sta �spanyol r�nss�lesz n�nk. Higgy�el, hogy a Habsburgok is tudj� hisz a f�otj�se mozd�tt� mikor elfoglaltuk J�t; h�hagyt�volna m��n? - De uram - morcolta �e a szem�k�a hercegn�, hagyja el az ilyen l�d�sz�ket! S�ik a f�. � m�am�s kimentek a divatb�Ami�M�a korm�oz, m�nem h�r�akarunk a Habsburgokkal, hanem h�sodni. B�ben annyi a kis kir�l� �Madridban a bimb�inf� �inf�n�ogy azt se tudj� mit csin�anak vel� mi se vagyunk h�n itt a Louvre-ban francia kir�fiaknak �kir�l�oknak. Mi egyebet tehetn�, mint hogy �eh�s�uk �? - Mit besz� asszonyom? - ki�ott fel ap� - Szeg� Henrik�g ki se h��m�s azon mesterkednek, hogy h�ss� k��kkel k�nek benn�az orsz�leg�zabb ellens�ihez, azokhoz, akik III. �IV. Henrik alatt m� se tettek, mint a polg��r��gatt�Franciaorsz�an, �csakis az�, hogy sz�arabolhass�az orsz�t? - Nagyon k�m, uram - felelte Guise hercegn�avartan -, feledje el, amit mondtam, elj� a sz� Egy�� is, a spanyol h�ss� tervek m�a holdban vannak.

Feledje el, nagyon k�m! Egyel�Madrid csak az egyik kisebbik kir�kisasszonyt akarja ideadni a kis kir�nak. M�edig nek�legid�b kell. M��allani se akarunk. Kevesebbr�em is t�yalunk. Kisebbik, nagyobbik, no, sz�n vagyunk! - d�gte ap� - Nincs �ekem semmi kifog�m a kis spanyol kir�kisasszonyok ellen, csakhogy egys�mind, ak�kicsi, ak�nagy, �ugyan megfekszi a franci�gyomr�ez a s�y! A kisebbik vagy a nagyobbik! Azt a f� f� r�ngyal�a vil�ak! Ha csak ennyi a baj P�zs �Madrid k�t, majd kever r�y�rt nagy hirtelen a p�, � nagyon �i a kever�.

- De uram! Ne besz�en � a szentaty�l! Micsoda meg�lkodott ellens� a p�nak, undor�!

Nemhi� mondj� hogy a kutya is mindig visszamegy az ok�k�z! Mert ugyan honnan is venn��onnan ezeket a p�mocskol�avakat, mint a r� vall�b� - Asszonyom! - vetette fel a fej�ap� s hangja csattant, mint az ostor. - Ha most a kutya ut�m�a szalonna is j�itt hagyom

fak�� figyelmeztetem! Guise hercegn�rre a sz�elv��t, ���gvonaglott a teste, mint a hull�az er�engeri sz�en, azt�k�ebb l�tt ap�oz, elkapta a kez� �megszor�tta: - � bar�m!

- rezegtette a hangj� s olyan r�lten n�tt fel ap�a, mintha azt m�getn�hogy hogyan �etn�el azt a meredek sziklasz�t, amely f�e magasodik. - Igen-igen ostoba voln�.. - Hogyhogy volna? morogta ap�a foga k� - Igen-igen ostoba voln�- folytatta a h�, mint aki nem hallotta, hogy ne kelljen megharagudnia-, �meggondolatlan, ha � most akarn�megs�eni, mikor szeretet�k oly jellemz�leit v�m kegyelmedt�. �tatlan k�el mondta, f�g-meddig �nt� f�g-meddig sz�szkedve, �megragyogtatta ibolyak�szem�egy bizonyos m�, ami viszont �volt jellemz�ehetett is n� hat�al ap�a ez az elegy-belegy, mert m�nem �t �mint aki ny�at nyelt, a hercegn�el�ajolt - aki odaad�kintettel n�tt fel r� �azt mondta, most m�szel�bben: H�hogy lehet az, asszonyom, hogy kedveli az ilyen ebet, mint �vagyok, noha ut�a azt, amit �evez, hogy eretnekb�s ami val�an csak a megboldogult kir� �az orsz�s �ekek ir� val�s� De tartok t� hogy ezt sohase fogja meg�eni. �yhogy k�nk alkut, j�aga nem hozza el�"kuty� meg a "szalonn�, �meg nem emlegetem maga el� hogy az a zajos �nyilv�s zokog� amivel a p� R�an elsiratta Henrik� igen eml�ztet engem a krokodilnak tulajdon�tt k�ekre. - Jaj, de sz��ki�ott fel a hercegn�eleresztve ap�kez� ��ek emelve a maga p��karjait. H�igaz� Micsoda gonoszs�ilyet gondolni �nts�r�De s�m�ki is mondani! Hanem az� tov� m�nemigen tiltakozott, mert ap� mosolyogva a bajusza alatt, hogy m�odamondott neki egy j�meg�te. � meg nyomban kikotr�m, be a tanul�b�, ahol m�v� r�Philiponneau � latintan�m.

Eb��l�am viszont b�s l�gat�t, �, mikor tizenegyet �az � mert n�nk szigor�irend volt, nem �mint a Guise-palot�n. Keresztany�n l�zott, hogy igen kellemesen t�tte a d�l�t, d�jkodott, szipork�tt, mint legjobb napjaiban, virgonc volt, �pajz� szabadsz� t�alg�J�r��volt a kir�n�k, mindennap tal�ozott vele, sz�alan louvre-i t�netet mes�, �meg moh�allgattam, kiv�, ha a kicsi kir�r�olt sz�- K�elj�el, hogy egyszer a kir�n�arancs� megvessz�k a kis kir�t, �m�ap bement anyja lakoszt��. A kir�n�zonnal fel�t, s ahogy az etikett rendeli, m� meghajl�al �lte. Lajos erre halkan, de �het�azt mondta: "Nem k� annyi meghajl� ink� egy kicsit kevesebb ver�" A hercegn�l kipukkadt a nevet� Nem tudom, hogy olyan nevets�s-e a dolog - mondta ap� - Benne van a legveszedelmesebb ellent�k cs�ja. Elvben Lajos a kir�, �M�a az alattval� A val�ban M�a gyakorolja a hatalmat Lajos helyett, mint korm�z� mint anya. �, k�nk maradjon, vissza�vele, kimondom kereken. Hallottam a minap�n, hogy megb�e a kis kir�t, mert hozz�t, ahogy elment mellette.

Lajos azonnal bocs�tot k�, de M�a nem akarta elhinni, hogy v�tlen volt. � Lajost megvessz�k.

De nem �mindj�, hanem m�ap hajnalban, mert kezdett�ogva � divatozik abban a h�an, amelyben ��lag Lajos a kir�. Nincs ut�tosabb �l�m, mint ez a k�eltetett b�s. Gondolja el, bar�� hogy t�ette szeg�ke azt a napot - meg az �zak�, m�a ver� v�a, amit meg se �emelt.

Hogy Mariette behozott egy t�t, ��enc megjegyz�k k�ret�n letette az asztalra, f�eszakadt a t�alg� �csak akkor folytat�t, mikor a fecseg�csukta az ajt�aga ut� - De hiszen tudja, bar�m - s�tott fel Guise hercegn�, hogy a kir�n�emigen ragaszkodik a gyermekeihez, tal�az egy Gastont kiv�. Az igaz, hogy �, ha teherbe esik, de mihelyt lehull a gy� a f�l, igyekszik megszabadulni t� Szeg� megboldogult rokonom (az elhunyt kir�t emlegette �) sokszor a szem� vetette. Nem sokat t��vele, ha beteg volt valamelyik. "V�anak eret rajta!" - mondta undorodva, �m�csak fel se emelte fels�s valag� hogy bemenjen megn�i. - De asszonyom! Ilyet mondani a kir�n�l! - mondta ap� - Mi�? - pillantott fel az �lr� hercegn���t-nevet�rccal. -

Tal�bizony Rambouillet m�in�l vagyok vend��en? Meddig �m�benn�az a szenvelg�vany� Nem ejthetem t�ki emelt f� ezt a j�gi szavunkat, mert rendelet� �er�ulnak a szem�k�Mif� zsarnoks�ez? A sz� sz� valag meg valag. Az �m� mint a mienk, hogy nem lehet nev�nevezni? Vajon �mmi olyanra nem haszn�a, ami id�nt kellemes eml�t �eszt benne?

Sajn��szeg� Charles-t, ha � volna. Igaz ugyan - nevetett -, hogy Charles-t legink� a lovai �eklik. Jobban szereti a l�r� mint a feles�� - M�megint, asszonyom! - ki�ott fel ap� De ez� � torkaszakadt�l nevetett, velem egy�- Visszat�e a kir�ra - sz�a hercegn�boldogan �egy kicsit b�, hogy megnevettetett benn�-, annyi bizonyos, hogy j�v�cska. De f�nk, neh�besz�, k�sz�s alig b�egym�a �ni, �f�p semmit � dolgokra fecs�i az idej� csak olyasmivel szeret b�l�, amit a kez�l csin�at, fabrik�ezt-azt, kert�kedik, �h�az igazat megvallva magam is azt tartom, hogy nagyon gyermeteg a kor�... - De asszonyom, engedje meg, hogy ellenkezzem kegyelmeddel! - ki�ottam k� hevesen. - Lajos mindent megfigyel. �zrevesz mindent, b�nem l�zik rajta, �csak az� nem sz�mert f� hogy megr� a ny�s��. De nem felejt el semmit, �legkev��zt, hogy �kir�. Azonk�l m�s nagyon �i a hadi mesters�t. - Az igaz felelte a hercegn�- Tudj�e, hogy mikor bevett�ichet, t��egyire el kellett magyar�i neki az ostromot? � a v�n azt mondta: "� foglaltam el a v�st!" Gyermekes mond� nem gondolj� Kir�i mond� - mondta ap� - Tudja Lajos j�hogy �t volt a Louvre-ban, mikor J�t megh�ott� H�azt� Akkor is az �rodalm�k a gy�me, ��szk�a mag�ak vallja. - De az volt a legmulats�sabb - folytatta a hercegn�mert fel se fogta ap�k�nfont megjegyz�t) -, hogy n�ny nappal k�bb, mikor a Feria herceg k�ret�n l� spanyol urat fogadta, azzal sz�ozott, hogy hozatott egy J�t��t, �apr�elmagyar�a, mik� vett�be a v�st a franci��a sz�s�seik. H�ez igaz�nevets�s! Egy spanyolnak! Hogy lehet valaki ennyire egy� - De bizony nem volt az egy�g, asszonyom! - mondta ap�komolyan. - Ne higgye! Biztosra veheti, hogy huncutkodott. � ��ahogy boldogult kir�unk is huncutkodott. Az is csak ilyen, hogy � sz�ereszkedik mindenkivel ��en, mikor vad�ni megy. - Dehogyis! Dehogyis! Nem hiszem - v�kedett Guise hercegn�- M�hogy J��esz�egy spanyolnak, m�ozz�gy olyan spanyolnak, aki k� � a k�hez! Dehogyis, nem huncuts�volt az, hanem egy�g! De am�s, mit gondoljunk az olyan fi�r�aki minden �ez��dobol a k�vel az asztalon, az ed�eken, a kelyheken, a tulajdon t��� Nem, nem, higgye el, gyermek az, nagyon is gyermekes gyermek! - De asszonyom - sz�k� kiss��tlen�m, hogy megint ilyen kicsinyl�sz�ket kell hallania Lajosr�amelyeknek megvolt a maguk c�a a korm�z�r�n��ezet�n -, ami azt illeti, Pierre-Emmanuel is dobolt az ed�eken, �edig nem is kilenc-, hanem tizenk��s kor�n. Erre azt�a hercegn�� elfelejtette, hogy val�an min is vitatkoztak, sz�nul eln�getett, r�ragyogtatva ibolyak�szem� - Rem�m is, hogy az �komoly, tud�ierre-Emmanuelem eg� �t� fiatal �j�kos marad. - Elhallgatott egy pillanatra. - Hanem h� sz�keresztfiam, ha nem csal�, m�tizennyolc esztend�Idestova meg k� h�sodnia. "A r� n�" gondoltam, �el�tt a szomor� Nem a h�ss�eml�s�, hanem mert eszembe jutott, hogy egy p�zsi kocsik�sunk alkalm�l besz� r�el�r a hercegn�alig h�m �al azel� hogy Henrik�meggyilkolt� - De nagyon elb�a mag�egyszeriben - folytatta a hercegn�- Mintha arra k��, hogy hajtsa a fej�a pallos al�H�azt hiszi, majd ker�k valahol az isten h� m�t egy cs�ot, hogy azzal alap�on csal�t? Hogyisne! Tudja meg, hogy szeretn�b�kedni az �.. az �..

Majdnem azt mondta: "unok�mal", de �be kapott: - A maga fiaival �l�aival, Pierre-em, mert rem�m, hogy csal�a sz�� fennmarad maga �al. - Nagyon h�s vagyok, asszonyom, ir�am val�eretet�t - hajtottam meg a fejemet. - De megmondom �nt� azt hiszem, fiatal vagyok �a h�ss�a. - Fiatal? Hiszen m�vagy hat esztendeje b�a azt a fertelmes Toinont! - Elmaradt egy etyepety�l, asszonyom - sz�k� ap� - Most m�Louisonn�tartunk. - No h�ha nem Toinont,

akkor Louisont, mindegy! Az ilyen alantas szerelmek csak olyanok egy nemes�, mint mikor vad�at ut�elr�gat egy sil�kenyeret a domb t�en. De a maga kor�n, �ha valaki oly kit�z�az�, mint, merem ��ni, maga, kedves Pierre - �a hercegn�yors pillant� vetett ap�a -, magasabbra kell t�. Ap� l�� hogy zavarban vagyok, seg��mre sietett: - S vannak jel�ei is kegyelmednek, akik megfelelnek az ilyen magasabb t�v�knek? - Kett�. De az els��, Aumale kisasszony, mindenki nagy felz�s�, kolostorba k�� � mi� az a nagy felz�s? - Mert nemcsak j�gy vagyon van a m�al�j�n, hanem hercegi c�is. - Hogyhogy? - Bizonyosan eml�zik r�hogy Henrik megfosztotta rangj�l Aumale herceget, mert P�zs megv�le ut�nem akart csatlakozni hozz�Viszont meg�rte Aumale kisasszonynak, hogy j�d�rj�k majd visszaadja a hercegi c�t, ha csak egy kicsit is elnyeri tetsz�t. - H�akkor Aumale kisasszonnyal v�zt�i a m�dik sz� jel�e, asszonyom? - Ki m� mint Fonlebon kisasszony! Ap�r�pillantott, �higgadtan megjegyezte: - Ismerem a hist�j� - De nem az eg�et! - mondta hevesen a hercegn�- Elmondom. Cond�erceg, ahogy �� a hat�, bez�a Charlotte-j�egy br�i kolostorba. Henrik�r�nyeket ont a puszt� v� Louvre-ban. Hanem amint a kir�n�z indul, belebotlik az egyik udvarh�be, Fonlebon kisasszonyba, �nem hisz a szem�k: val�os m� a hercegasszonynak. K�szem��kis kanca, olyanforma, akinek l��mindj� nyihah�i kezdenek a f�iak. - Fonlebon kisasszony jobbat �emel ann� ahogyan lefestette, asszonyom - vetettem k� hevesen. - Igaz - mondta Guise hercegn���en�tt ap�al. - Ki is der�olytat��Mert ez a mi nyer� � m�nk husz�san megrohamozza a l�k� se sz�e besz� odakap, ahol a legg�ly�k�s�el legyen mondva... - Ezt nem is tudtam - sz�ap� - �y l�zik, csakugyan elvetette a sulykot. - H�igen. Hanem a Fonlebon kisl�, Charlotte de Cond�l ellent�en, nem nagyral�, ahogy Mariette mondan�Ez az udvarh� igaz�h�. Azt se tudja, hov�egyen r�let�n, ��i az er�eit, elszalad, a kir�n�� el�orul, elmond neki mindent. M�a roppant cs�re szor�a... - De asszonyom! - mondta ap� - ...megk�ni az �ntes�t, elmondja, mennyire h�s neki, s hogy megv�, �hozom�t ad neki, ha f�hez megy, azt�nagy sebbel-lobbal elk��gord-ba, nagyapja v�irtok�. De szomor�a lehetett a szeg� l�k�k! Otthagyni mindent, P�zst, az udvart, a Louvre-ot, a b�kat, az ��ket �tudom is � h� k�t, akik mind az ��kis kacs�a �ing�k! Most kihagyom a hepehup�utakat, a szakad��a v��kat, a bolh�fogad�... �mikor v�e meg�ezik � csipk�oromzat�i f�k�, nagyapj�k ��n csak a roncs�tal�a.

J�v�onlebon kisl�. Meg�i, megcs�ja, �lja az �urat. � egy h� m�megb�lt sz�el meghal az �apa, �r�gyja minden� Az a minden pedig nem csek�s� Eg� �t�n vad buzgalommal gy�etett a v�zsugori. K�n szeg� rokonomat meggyilkolj�P�zsban. A kir�n�em feledkezik meg udvarh��l. Levelet k�ki, �a kisl� ott terem: amilyen okos, olyan sz� amilyen sz� olyan j� most m� hogy m�vonz�legyen, d�dag is. Mi kell m� sz�keresztfiam? - Az, hogy szeressem. - Micsoda! - ki�ott fel a hercegn�adon�va, �k�szeme els��h�n. - A szemtelen szoknyapec� A szemembe mondja, hogy nem szereti? Mikor P�zsban kez�l�t t�, hogy udvarolhasson neki! - �etemben k�zer besz�em Fonlebon kisasszonnyal, akkor is t�t�percig.

El�r egy karikaj�k alkalm�l, Guercheville-n�igy� szeme el� mikor megtudtam, hogy rokonok vagyunk, m�dszor meg a Louvre-ban, mikor � zokogva indulni k��kisasszony a p�gord-i pusztas�a. Akkor csakugyan hatott r�a sz�� �a szomor�, �azt mondtam neki, hogy ha a k�kez��n alkalmam lesz megl�gatni nagyap�t, Mespech b�j�a Sarlat-vid�n, kicsit tov� ��em a lovamat, �hozz�s ben�k. H�ennyib�llt az a nagy udvarl� asszonyom. - H�a � van... - Pedig � van, asszonyom! - No h�ha � van, val� nem valami j�smeri - mondta a hercegn�assan lecsillapodva. - H�vegye el! Majd azt�megismeri. J�os Isten! - ki�ott fel, r�l� k�pillant� vetve hatalmas ��. - K�� M�k�� �isten! A r�nsn�r egy f�r� v�a Louvre-ban. Rohanok. Sz�keresztfiam! Szaladjon, mondja meg a kocsisnak, hogy mindj� indulunk!

Dehogyis mindj�, m�s! Mikor j�resztany�nagy szoknyar�t�el kilibbent, ap�h�ad�a karossz�en, �hallgatott, l�zott rajta, hogy �ezi a csendet, mint magam is. El�sok� sz�t meg, akkor is halkan, mintha a sok �s hang ut�j�ne neki a suttog� - M�mindig sokat gondol Lichtenberg �gyre? - Igen, ap�ram - mondtam magam is halkan. - � most rem�etem, hogy tal�ozom vele. Legut� level�l azt v�m, hogy hamarosan v�z Heidelbergben az �s�vel kapcsolatos �bajos dolgaival, �vissza sz��zik t�i P�zsba. - Ez� hagyta hidegen fiamat Fonlebon kisasszony eml�se? - Egy�al�nem hagyott hidegen, ap�ram. � engedje meg, hogy elmondjam, amit j�resztany�ak a vil�rt el nem �ln� Fonlebon kisasszony minden tekintetben igen kedvemre val�em�. � m�jobban becs�ami�a hercegn�lmondta, hogy milyen j�lt a nagyapj�z. Ap�figyelmesen r�n�tt, hallgatott egy kicsit, azt�n� fontolgat�ut�megk�ezte: Akkor most hogy � a dolog? - H�.. - b�m ki v�l - egyfel�sak �zeretn�Fonlebon kisasszonynak aj��zni a sz�met, ha sz�ltig �lten�e, m�el�gy �em, most nem a h�sod�a legs�bb k�ess�m. - Hanem? - Kegyelmed a legnagyobb veszedelmek k�ette szolg�a Henriket, ap�ram. � ugyan� szeretn�a fia haszn� lenni. - Helyeslem, persze hogy helyeslem, de nem lesz k���r is oda kell f�� hozz�� itt a b�n� korm�z�r�n�zoros �et alatt tartja a kis kir�t. Mert val�an nemigen kedveli az olyan h�atot �h�t, amely csak a fi�k sz��y v�, vesz�es r��e, meg az uralkod�ra n�e is, amelyet, meglehet, v�egesnek gondol. Mivel k� lehet, hogy a t�etes Fonlebon kisasszonyn�t�e becs�egy olyan n�aki k�zer annyi id�olt, mint � szeretn�visszat�i ahhoz a k�ez, amelyet visszaeml�z�im els�tet�n festettem Grafin von Lichtenbergr�t�hogy k�lked�rm�et�lvas�al is meg�essem, mif� b�t �dt r�bel� Lichtenberg �gy magas volt �m��teljes, g�lyded, de nem k�, arc�nem mondt�volna sz�ek a mi udvari baba-sz�ink, mert nem volt szab�os. De szab�talans�t �l�m ellens�ta - ha ugyan volt mit ellens�ni - �� sz�, m� fekete szeme �magas homloka, amelyet nem rontottak el azok a ritk�n belekunkorod�ta kis tincsek, amilyeneket a mi divath�eink viselnek, � ellenkez�, kiemelte sz��t, hogy d�r�z� fekete haja h�a volt f�lve. A francia kir�i udvarban csak egy n��am, aki � f�lk�t: a kir�n� � val� az adja meg a m���ennek a hajviseletnek, hogy nem takarja el a homlokot. De nekem �oly fontos a szem, mint a homlok, �sajnos, a kir�n�zeme fak�lt �d�, a szem�ke h� alig l�at�gyhogy hi� a sz�s homlokcsont, m�e volt szellemes az a puha �egyszersmind kem� arc. Sz�s volt, sz�s volt, de olyanform� mint az ��Csak makacss�t sug�ott. A Grafin homlok�sz�n rajzolt fekete szem�k h�al��m�ink� megsz�tette a szeme t�mely lappangva, ragyogva vagy villogva �lkodott lelki �t�l, ahogy a mindig, m�mozdulatlanul is kifejez�� is. Sokszor �s volt a pillant�, hat�zott a besz�, kem� a sz�, de ha b�tt valakiben, ha �rezte, szeretik, tisztelik, szeme, ajka, mintegy az �dt�k�l, v�elen nagy, hab�m�lepel bor�tta, ki nem mondott �retekbe felejtkezett. Igen magas rang�gy volt a haz�ban, a v�szt�edelem k�i rokona, de szerette P�zst, volt egy sz�palot� a Bourbon utc�n, t�yire ott is lakott, de az udvarban sohase jelent meg, mert �gy l�n nem vonzott�a vil� h��k, a mi vil�nkban meg nem is �zte valami j�ag� mivel protest� volt. Henrik v�lmezte, �nyilv�fel is haszn�a titkos diplom��ban (igen szoros kapcsolataink vannak a luther�s n�t fejedelmekkel), s �ta mell�n�t nyelvtan�� is - ez a beoszt�igaz�nem illett se rangj�z, se vagyon�z. Ahogy megl�am - s azut�hetente k�zer vagy h�mszor is l�am a n�t�on -, eszeveszetten belebolondultam. Minek mondjam, mikor sz�olvas� � tudja, ki se kell nyitnom a sz�t? A Grafin �tt kora, a n�k ez az olyannyira vonz�s�ara csak eggyel t�b�volt az �szememben. De mivel �most nemcsak az �aimat besz�m el, hanem mindennapi �temet is, elmondan� hogy ellent�en Guise hercegn�en� szavaival, �sohase tekintettem �oinont, se ut� Louisont, mint "egy sil�kenyeret, amit a domb t�en r�gat el az ember". Csak a

hercegn�rigys�besz� bel� hogy olyan szemtelen�talok ezek a k�nd�. Ezek a szolg�k, vagy amint Toinon mondta volna, "bels�zobale�ok csakugyan nem voltak �nyok, de �hettem meleg, zsenge test�� Toinonhoz, aki els�n�m volt a gy�r� a kedvesked�tudom��n, igaz�ragaszkodtam, csak abb�udtam meg, hogy mennyire b��m, mikor elhagyott. De persze azt is tudtam, hogy az� lett az eny�egyik is, m�k is, mert szeg�ek voltak, �nemigen volt v�szt�k.

Nem mintha ellen�ett volna a dolog. Toinon a j� paraszti esz�l kit� �efoglalta a szolg�ta velej� "J�rzem magam, uram. Kev�a dolgom, �az is csak �� szolg�" Az �Grafin-em, ha merhetem az "eny�-nek nevezni, intelligens, olvasott n�lt, igen j�tos a nagyvil� t�as�an, szigor���j�zott az �t dolgaiban, �tart�d� m��art� fegyelmezetten, de figyelmesen �egy��nagylelk�ly magasr��a szemembe ragyog��ja, hogy amilyen z��ltam, el�etetlennek hittem, annyival al�val� tartottam magamat: akkor k�elen lettem volna meg�eni, hogy �g mag�gondolja al�val�, a kora miatt. M�s, mikor elment Heidelbergbe az apai �s�t illet�yes-bajos dolgai ut� m�bizonyos halad�lass��ss�s � j�a, kezdt��eni, hogy ami elv�szt benn� nem is olyan ��atatlan, mint hitt�ondanom sem kell, milyen lelkesen fogadtam azt a terv� hogy �P�zsba k�zik, de azok ut� amit Guise hercegn�ondott, hogy ford�nk Habsburgpolitik�on, tartani kezdtem t� hogy egy k�i luther�s n�etleg persona non grata lesz �aink szem�n. F�lmemet, hogy kitilthatj�orsz�nkb�m�csak meger�ette az a besz�et� amelyet Pierre de l'Estoile-lal folytattunk Vir�ez�cai h�nkban, �yanis olyasmiket mondott el kir�s�nk helyzet�l - s ez� is hiteles forr�kb�er�e �es�t -, amik mint franci��mint szerelmest egyar� aggasztottak. Rosszul v��t h�sz�mra ez a nap, pedig olyan vid�n kezd�t! Mariette, m�felszolg�a a reggelinket, egy csod�esettel is j�rtott benn� nagy buzgalommal gy�te az ilyeneket a k��asszonys�it�mikor jobbr�alr�agy kosarakkal sz�s�e am�s tereb�es cs�j� a piacra ment vesz�es utc�kon Pisseboeuf �Poussevent k�ret�n �oltalm�n. - Ha meg tetszik hallgatni, m�i �sz�visszaj�-, elmondan�egy csod� de igaz � mert a bar��az egyh��ge papj�l hallotta. - Mondd csak, mondd, Mariette! - felelte ap�ked�esen, ahogy m�or is. - Van egy P�isou nev�ny Hulepoix-ban, aki sz� �atlan. - Hiszen m�az is b�latos, hogy mind a kett�yszerre! - jegyezte meg La Surie. - H�az a le� huszonh���pig nem pisz�. Tal�nem pis�? - �ekl�t La Surie. - H�azt mondom: nem pisz�. - Huszonh�napig? - k�ezte ap� - � nem halt bele? - De nem � - No, itt az els�oda - mondta ap� - Mondja tov�, Mariette! biztatta La Surie. - Olyan volt a hasza, mint a k�sz a pokol kilencvenkilenc k��szenvedte. Kilencvenkilenc van? - k�ezte La Surie. - Nem is tudtam, hogy ilyen sok: j�sz vigy�i. - Folytasd, Mariette! - sz�ap� - Szerenc�, m�i �rra j� egy j�gosz jezsuita atya, meghallotta, hogy ord� mint a f� szorult f�g, megtudakolta, hogy mi�, a nyak� akasztotta Loyolai Szent Ign�ak egy erekly�t, j�ecomagolva �lepec�lve, azzal, hogy az majd meggy�tja szeg�t, ha meg�ri, hogy minden �el�val�pon b�l, meggy�sz meg�ozik. Meg isz �rte a le�, � �sz lett, mert t�t pisz�i kezdett, � pisz�, pisz�, val�gosz v�sz�t boc�tt. - H�ez igaz�a legkevesebb huszonh�nap ut�- mondta ap� - K�nj�gy elmondtad nek�t a sz�csod� Mariette. - �y is nevezik, hogy a pisz�sz coda, �eg� Hulepoix-ban elh�sz��ki isz nyomtatt� - Hanem az� annyit tudhatn� Mariette, hogy szeg� Loyolai Ign�atya m�nem szent. Csak boldog - mondta La Surie. - Nem felejtem el, lovag �felelte Mariette. Pierre de l'Estoile, aznapi vend�nk, b�nemesember is volt a csal��n, a der� j��t a tulajdons�t titkolta) p�zsi polg��oz tartozott, �bizonnyal h�sebb volt a kir�hoz �a nemzethez, mint n�lyik herceg, tudn�r���j�h�at. N�ny �el azel�megv� f�atalnoki tiszt�l, de a Legfels�litikai B�s�n is, az udvarban is sok bar�a maradt, �gy semmi se t�nhetett a t�nysz�n vagy a Louvreban, amit �g ne tudott volna.. Ap�nagyon ragaszkodott hozz��igen �letesnek tal�a a t�as�t,

ha m�ly s�nek l�a is a maga meg az orsz�j�d�. Meg kell jegyeznem, hogy Pierre de l'Estoile mindig is m�b�ajlott (olyannyira, hogy nem akart a pl�niatemplom� temetkezni, mivelhogy igen szomor�ynek tal�a), de a kir� hal� �feneketlen k��ees�gy�te, noha, mint j�ll emberhez illik, mikor m�oly boldogok voltunk, hogy magunk k�tudhattuk �s�t, nem gy� szapulni, pedig szerette. L'Estoile mindj� az els�latn�(igen j�v�yal kapta be) b�ppel k�te, hogy most azt�csakugyan v� mindennek, t�ement (ez nem volt igaz), s nagy l�ekkel halad a hal�fel�err�sajnos, n�ny h� m�kider�ogy igaz volt). A mi szeg�, d�ranciaorsz�nk se volt jobb �apotban, mint �z�entelen �ekhajh�ok szipolyozt� �kicsibe m�hogy sz�nem szabdalt� sz�nem szaggatt�az ellens�i. De m�ezzel az �s b�lattal �osan b� l'Estoile, mindj� latinra ford�tta a sz�amikor Mariette bel�tt valami �llel. Ami a bar�nk k�t illeti, hogy v�e arr�s besz�ek, h�azzal nemigen dicsekedhetett, g�edt volt, aszott, r�os, de a tekintete eleven, �s, n� m�huncut is, mikor a sikaml�erseit, dalait adta el�melyeket �edvelnek a franci� L'Estoile ugyan lesz�te, hogy �ak a kor erk�einek tan�nys�t l�a benn� Furcsa egy korm�z� m�ez a... (Mariette bel�tt a szob�) istius mulieris.[ Ez a n�atinul)] Boldogult kir�unk korm�z��ot alak�tt. Benne kir�i hercegek, hercegek �f�dek, marsallok �Joyeuse b�ros. De az csak d�nek van, az a tan�. Besz�ek, besz�ek, de ha hat�znak valamit, nemigen hajtja v�e senki. Akkor m�sokkal eredm�esebb az a titkos tan�, amit �kalam�stan�nak h�k.

Alig n�nyan vesznek r�t benne: a Szak�asok, Dol���, aki a korm�z�r�n�gyv�e, Cotton atya, aki alamuszibb �k�utat� mint valaha... - Tal�nem kedveli a jezsuit�t, uram? - k�ezte La Surie �atlan k�el. - Nagyon is szeretem a francia jezsuit�t - felelte Pierre l'Estoile, megv�a, m�Mariette kimegy a szob�l -, ha h�s alattval�ranciaorsz�kir��k. De sajnos mind a p� meg a spanyol kir� h�. Azonk�l az sincs �emre, hogy Cotton atya egy j�a hosszat gy�tja a kicsi kir�t... Henrik �erc alatt megvolt vele. Arra kell gondolnom, hogy ez a Cotton k�h�lgi �kifaggatja Lajost, kihaszn�a zsenge kor� - H� Istennek, k�a f�ds�rt -jegyezte meg ap� - A v�nem v�k v���y �em, Lajos m�s annyira ellene van a spanyoloknak, hogy jobban m�nem is lehetne. Azonk�l, ha nincs bizalommal valaki ir�, visszah�k, mint a csiga a h�ba. De k�m, folytassa csak, bar�m! - Hol is tartottam? - A kalam�stan� tagjain� - Ism�em: a Szak�asok, Dol�Cotton atya, a p�i nuncius, a spanyol k�. - Micsoda? - ki�ott fel ap�val�gal mag��l. A p�i nuncius? A spanyol k�? Idegenek �abban a tan�ban, amely Franciaorsz�t korm�ozza?

Szeg�, szerencs�en orsz� m�s szolgasorba d�tt� � szeg� Henrik, aki annyira a sz�n viselte a kir�s��ekeit! Hogy ki nem kel a s��l, hogy v�t vessen ennek az �l�ak! - M�nem fejeztem be - mondta l'Estoile. - H�avan m�a java. Tagja m�a kalam�stan�nak Leonora Galigai �Concino Concini ... - Leonora �Concini? - kiab� ap� - Nem kapok leveg�Nem tal�k szavakat. Az a hitv� n�m�! Az a s� kalandor! � ennek a gyal�tos tan�nak a d�se t�ny! Nem mindig. Mert a kir�n�inden �t�m�tan�kozik Dol�l, Leonor�l �Concinival, �az �lem��igazodva n� meg is v�oztatja az im� hozott d�st. A Szak�asok d� �e, de csak az orruk alatt mernek morogni. - Mi� nem mondanak le? - ki�ott fel La Surie is. - Minek szeg�k cinkosul ehhez a sz�lmas visszavon�hoz? L�atn� hogy m�csak szolg� nem miniszterek... � v�redm�ben a h�m kegyenc korm�oz. - Nem is h�m - emelte fel a kez�l'Estoile. - Dol�em sz�t. �csak az� van ott, hogy t�nyes sz� legyen a t�nytelens�ek. Concini sz�t, de csak mint a Leonora f�e �pajzsa. Mert Leonora az igazi, az egyetlen kegyenc, �korl�an hatalma van a...

Bel�tt Mariette, l'Estoile elharapta a sz��� folytatta: - Istius mulieris-en, �dt�mell��z�snak kicsi kor�n. A dajk� l�a. Nem lehetetlen, gondolj�n�lyek, hogy az� van akkora hitele a... a... - Sz� forg�em� el�- s� ap� - Mivelhogy egy csecset szoptak, egy tejet ittak. - Ostobas� babonas�- mondta ap� - H�persze, bar�m, igaza van. Ez csak s�n tr�.

Az igazi ok, hogy ennek az alacsony sz�az�, ijeszt�r�laktalan, visszatasz�, furcs�f�ias arc�vill��em�ek, egysz� ennek a sz�nek sok esze van, a sz� forg�em�nek meg kev� Kis sz�m�Mariette becsukja az ajt�aga ut� - Mindj� el kellett volna v�sztani t� mikor �revett� hogy mekkora befoly� van a n� �vvel fiatalabb l�k�. De Medici M�a igen �j�rmek volt, �a toszk�i fejedelem arra gondolt, hogy majd Leonora seg��vel k�e-kedve szerint ir��atja unokah� Sajnos, � azt�m�jobban hozz�t�. Henrik�einte ugyanebbe a t�d�e esett. �is felhaszn�a ezt a veszedelmes befoly�, hogy h� b�t szerezzen, mikor szerelmi viszonyt folytatott Verneuil kisasszonnyal, �a kir�n�yan�gott. Hanem azt�k�bb r�zm�, hogy � nemcsak haszn�, hanem �alm� is lehet a le�z�- Hol f�kel Leonor�n a k�- k�ezte ap� mert �ne mindig fel�kedett az orvos. - Mindenhol! A fej�n. A gyomr�n. A has�n. A l�ban. De legkiv� az idegeiben. N� azon kapja valamelyik szobal�a, hogy csak �z�n h�ad�, nem b�se sz�, se mozdulni, csak reszket minden �ben. Keveset alszik, alig eszik, �a kir�n�k�l senkivel se �ntkezik. - �y hallottam, a Louvre-ban lakik - sz�k� La Surie. - Igen, egy kicsi lakoszt�ban, amelyb�sigal�s�zet le a kir�n� - mondta l'Estoile. - � a k�i vacsora ut�minden este leereszkedik a M�a h�szob�ba az a cig�k� n�m�, mint egy nagy p��addig sz�eti a h�j�a kir�n��, m�bele nem gabalyodik a szerencs�en, �azt nem csin�a, amit �nak l��k�n. - � mit k�n? - Aranyat. Meglehet, hogy Concino Concini hatalomra t��f�elen�yral�. De ami Leonor�illeti, egyszer�olog. Az �enved�e a p�. Mondhatj�k r�hogy p��s, hogy faszari, hogy kapari. Az mind semmi az �t�alan, beteges kapzsis�hoz k�st.

- � el� a c�� - M�a megboldogult kir� �t�n is tekint�es summ�t csikart ki a kir�n�l.

De most, hogy Henrik hal� �nem �i m�a kir�n�z er�f�z�zet, teli marokkal mer�a kir�i kincst��vagyonokat adom�oz a kedvenc�k. - H�id� jutottunk? - k�dt el ap� - M�ugyan!

Meg� az ember esze! Mondjak r��� A minap�n adott neki h�msz�armincezer tall�, hogy megvehesse az ancre-i ��got, mert a c�t m�megkapta. - Ancre ��? Az a senkih�? - f�dt fel La Surie lovagja, mivel �kir� szolg�t�n szerezte a nemess�t, vit��vel, az� tartott r�nnyira.

- Concini meg ��- mondta l'Estoile. - De k�em, hogy enn�t�e jut, mert maga az ��g Leonor� M�edig �gyoni elk��el ment f�hez. Cser� Concini kapott sz��er tall� M��l, hogy megvehesse Cr�i � P�nne, Montdidier �Roye helytart�����k�z�t, hogy Bouillon � megvehesse a kir�i k�ezet els�mesur�k tiszt� Alig n� h� telt el a kir� hal� � �m�s hatsz�tvenezer frankj� ker�kincst�ak ez a d�es p� Visszavonultan ���al Henrik�l� � n� h�ja be se tett��nkat az udvarba, s b�egy s m�a f�e jutott, a teljes igazs�t sohase t�a el� senki �, sz�kban kifejezve. Concinit k�zer l�am �temben: el�r a Guise hercegn��� ahov� pimasz piperk�zem�etlen�h�tta mag� azt ��a, hogy a kir�n��ret�z tartozik, pedig M�a akkor m�meg se �ezett. Ap�megmutatta nekem, mikor � Vitryvel csevegett, �eml�zem, megjegyeztem, hogy a szeme se � j�M�dszor egy karikaj�kon. Fonlebon kisasszonnyal besz�ettem az udvarh�ek duruzsol�ja k�ette, �elvonta a figyelmemet a kisasszony b�s t�as�t�nnek a kalandornak a sz�enletes vakmer�e: l�a, hogy Franciaorsz�seregeinek parancsnoka elk�n a kir�n�l, volt k� oda�fels� jobbj�, �az eg� udvar szeme l�� hosszasan suttogott a kir�n�� � most ez a gazfick�kit Firenz�n annyiszor b�nbe vetettek, annyiszor el� a gaztettei�, az ad�gai�, Ancre �� Franciaorsz�an! Egy r� f�irtokosnemes csal�nev��rangj�bitorolja! C�rrel p�lkodik, pedig m�kard se volt soha a kez�n. � r��l mint Ancre ��t, m�a kis kir� koron�s� is megh�� - K�gonosz k�kez� is van annak, hogy � z�rozik a kegy �a p� erre az alja sz�ol�- folytatta l'Estoile. - Em�ti a f��nys�a f�deket, hercegeket - az �vezett orsz�agyokat -, nyilv�az�, mert �n� kicsi a becsv�, �oly nagy a moh�. Most azzal fenyegetik a kir�n� hogy kivonulnak az udvarb��ellene ford��a

katon�t, ha � is �l nem l��minden j�, mint a firenzeieket... A r�nskir�n�edig engedni fog nekik. A Szak�asok meghuny�kodnak, mint mindig, �s ��ik, �a kincst�egyre �b lesz. - � a m�k k�kezm�? - k�ezte ap� mivel l'Estoile elhallgatott. - Ki se merem mondani, bar�m. A n�igen k�en elhiszi a sz��es feltev�ket, kiv� a szem�etleneket, s most szent�zi, hogy Concini a kir�n�zeret� - De h�ez biztos nem igaz! - mondta ap� - Magam se hiszem, de Concini mindent megtesz, hogy hiteles�e a mendemond� � akar tekint�t szerezni az udvarban. Egy nemes�s�e nekem, hogy tan�olt, amint Concini kij�a kir�n�zob�b�ahol n�szemk�besz�etett vele, �t�en igazgatta a nadr�as�ka zsin�t. - Micsoda aljass� - csattant fel La Surie d�. - � nem akadt senki, aki �erte volna a kardj�a gal�� - Nem � mert nem jutott volna hozz� tette r� kez�ap�La Surie kez�. - �y hallom, Concini mindig er��rettel j� �jel alig aludtam, �ettem ki abb� besz�et��nemigen van r�s�e az �Grafin-emnek, hogy visszak�zhessen P�zsba. Mert h�ha a korm�z�r�n�efogad a kalam�stan�� egy jezsuit� egy p�i nunciust meg a spanyol k�et, hogy fogadhatna be orsz�ba egy k�inista n�aki oly k� � a pfalzi v�szt�edelemhez? Reggelin�ap� l�a, hogy milyen beesett a szemem �ny� a k�m, tudakolta az ok� �m�besz� hozz� �arolta a v�am, �mag�z vont, engem pedig ell��tt a j�a, �megvallottam, hogy mi� vagyok olyan cs�. - Dehogyis! Ne higgye! Nem biztos az.

Bonyolultabbak a dolgok. A kir�n�pp most nyugtatta meg a francia protest�okat, hogy nem vonj�vissza a nantes-i ediktumot. - � mi a csod�t tette? - b�ltam el. - Csak nem lett hirtelen a vall� t� h�? - Sz�ncs r� De a hugenott�ak erej� ebben az orsz�an. Azok a v�sok, amelyekben �z urak, �amot alkotnak az �amban. F�a kir�n�hogy ha hozz��kiv�s�ikhoz, sz�keznek az orsz�agyokkal, akik m�� is sok borsot t�k az orra al�K�n is - gondolkodott el egy pillanatra ap�- a korm�z�r�n�olitik�nak nincs hat�zott ir�vonala. Lehet, hogy k�li a francia protest�okat, de k�n t�dja a n�t luther�sokat. Ha sz�melhetn� bar��rt a kir�n�l!

De hogyan? Ha a rem�t m�nem sz�tta is fel bennem ez a besz�et� n�leg kiz�ntett a rem�telens��Egyik v�etb� m�kba esve, akkori �tkoromnak megfelel� olyan f�elen j�vem t�dt, amilyen az udvarunk k� ugr�oz�rebeknek volt. Hogy ap�nem sz�t�t, fel�tam, odamentem az ablakhoz, �gy�rk�m a r�s�kben. Milyen gondtalannak l�zanak! S mintha bizonyosan tudn� hogy majd ha kell, mindegyik visszatal�a p��z, ha fi� l�. Ny� a kiskapu, Mariette-�tt meg a piacr�aton�k k�ret�n, k�h�osar�p��cs�j�k d�e. Fel�t�a a sz�t, hogy kil�zik a t�dek foga, �ondolom h� hogy velem akar besz�i, �kinyitom az ablakot. Lovag � ki�ja. - Ott van mag�l a m�i �k�t�an? - Itt, Mariette. Mit akarsz t� - Besz�i szeretn�vele, lovag �kkora �gom van, hogy nem f�bel� tudatni akarom vele. - Nyilv�megint csoda t�nt - v�e ap� - Mondd, hogy j�n fel! �yis kev�okunk van a mulats�a ezekben a sanyar�kben. Alighogy becsuktam az ablakot, Mariette hatalmas, el�gr�ble gazd�t megel� benyomult a k�t�a, ahol ap�a kandall� melegedett, mert hideg volt az a szeptemberv� - M�i ��i � sz�Mariette dr�i suttog�al. - Tudja, hogy a kir�n�inevezte azt a Concinit Ancre ��nak? - Tudom. - �z t�mint egymilli�ll� isz adott hozz� - �y l�zik, tegnap �megfiadzott az a p� - pillantott r�ap� - �z azt tudja-e m�i �ogy n� isz cin�ak a kir�n�l? - ragyogtatta huncutul Mariette a fekete szem� - Igaz� N�? � mi van abban a n�an? - k�ezte ap�hidegen, felvonva a szem�k� - Elmondom - mondta Mariette �enc sz�al �hull��bellel. Hogyha moszt lenne gyereke a kir�n�k, fekete lenne, ak�a tintal�mert Tinta' folyt bel�[Concini felvett nev�k - Ancre -egyik k�vi jelent�: tinta (m��en �a, de ugyan� ejtve).] Ap�el se mosolyodott, �� magam is �ettem, mint aki m��b�an, b�ily nehezemre esett is. - Mariette - sz�t meg ap�igen komolyan -, aljas egy n�ez, l�t�els���a megtudom, hogy �kled ebben a h�an vagy kinn az utc�a bar�� mulattat�ra, magam adlak �a t�nynek, hogy akasszanak fel. - M�i ��i �em

akartam �megsz�eni szenkit! -jajgatott Mariette. - � cak az� �keltem el, k�m sz�n, hogy maga is megtudja. � hajlongva kih�� a szob�l, nem az ap�fenyeget�t�jedt meg, hanem azon b� el, hogy most m�nem �kelheti el a h�nk n�nek ezt a csikland�is n�. - H�ilyenek a franci� mondta ap� mikor Mariette k�l ker� ajt�- Mindenr�� csin�ak, m�a bajaikr�s. Mivel ap�elgondolkodott, r��am magam, hogy megk�ezzem: - De h�nem lehets�s m�s, hogy csakugyan szerelmi kapcsolat van k�k? - Dehogyis - mondta ap�hat�zott k�ozdulattal -, lehetetlen. Keresztanyja nagyon j�smeri a r�nsn��t�tenn� kez�az er�ess��. Meg azt�az er�ess�meg az ��tlens�sokszor rokon �elm�vak. Egy n�mint maga is l�atja, fiam, a legjobban a tulajdon bar��udnak meg�lni. - Hallgatott egy pillanatig. - Egy�� nem lenne olyan nagy a botr�, ha a r�nsn�lamelyik orsz�agyot v�sztotta volna kegyenc�, mondjuk, �ernon herceget. - Nem � az egy kicsit? - � a kir� hal� �t��t fiatalodott, �olyan d�egen j� mint a lova. Dehogyis, fiam, dehogyis, csak rosszul v�sztotta meg a kegyenc�a kir�n�Az bosszantja a n�t, hogy annyi kegy h�mlik arra a csirkefog� aki m�r��l k�� is, az� cs�dnak. Azt gondolj� hogy ennyire az� nem kellene meggyal�i a kir�i m��ot.

M�dik fejezet Okt� v�n, vacsor� v� fel�ej�Franz, �jelentette, hogy Toinon, valahai szobal�om szeretne besz�i vel�- M�mindig olyan csinos? - k�ezte ap�mosolyogva. Franzot zavarba hozta a k�� mert Gret�k�l nem szeretett m�n�ics�i. Nem tudta, mit feleljen, csak pironkodott az � termet�valyer��i, mint egy sz�ny. - � tudok r�elelni - sz�t meg La Surie. - Tegnap j�am a p��ben mazsol�kal��, �annyit mondhatok, hogy sz� mint egy angyal. Ott volt M�lhou is, nem volt semmi dolga a boltban, csak n�e Toinont, amint kiszolg�. Azt hiszem, mikor nem � a dagaszt�n� vagy a kemenc�l, egyebet se tesz, csak a feles�t b�lja. - H�csak vigy�on, hogy le ne csapja valaki a kez�l! - mondta ap� - Jaj, dehogyis! Valamennyi f� nem f��e egym�al! tiltakozott La Surie. - A r�rtis�meg a kapzsis�meg� Toinont a bujas�� - Mer�y rosszindulat az eg�! - ki�ottam fel. - Vajon r�rtis�az, ha egy l� sz�ek, der�ek, okosnak hiszi mag� mikor az is? Kapzsis�az, ha valaki szeg�nek sz�t, �p�t akar keresni? Toinon tudja, hogy mit � hogy mit akar, de nem sz�elen! S� - Ki tudhatn�obban, mint maga, kedves �m? - mondta La Surie b��ccal. - Ne haragudjon! Csak szellemeskedni akartam. Ap�der�dv�n volt aznap, alkalmat akart adni h�agy�k, hogy csillogtassa k�ss�it: - Te olyan j�eg tudod figyelni az ilyesmit, Franz, mondd el nek�ilyen az �z�! - Szinte olyan, m�i �int egy �� - Szinte? - A kez�n nyeles �rc, az utc�avval takarta el az arc� M�nem j�fapapucsban, hanem igen sz�cip�. A v�f� h�ett b�ony, a szokny� majdnem olyan b�int a huf�lis, a nyak�n arany nyak� de nem �valami hitv�s� Ap�hozz�hajolt, �sotto voce [halkan (olaszul).] azt mondta: - He won't say she's pretry, but he did look at her.[ Mondani nem akarja, hogy csinos, de az� j�egn�e (angolul).] Egysz�, Franz? - Egysz�, m�i �a hint� sz�na ki, ha t�el��lgynek nem gondoln� is, de legal�is polg�sszonynak. - A kutyaf�t! H�olyan kev� lett? - k�ezte La Surie. - Egy cseppet se, lovag �e nem kev�, se nem k�esked�ikor j� szeretettel megcs�ta Gret��Mariette-et, bar��san r�solygott a t�ekre, �hozz�nagyobb tisztelettel volt, mint mikor min�nk szolg�. Engedelm�l, m�i �zt mondan� hogy a modora is finomabb lett. - J�an, Franz, vezesd be h�ezt a csod� �k�n sz�Mariette-nek, hogy hozhatja a csemeg� - A csoda maga is csemege - a szemnek jegyezte meg La Surie. Bel�tt Toinon, sz�meghajl� v�tt ki h�unknak, ap� l�gat�oz m�e az udvariass�t, f�g felemelkedett �l, mi pedig, La Surie-vel, k�t���t. Ahogy vissza� meg�ap�ttam, hogy nem vagyok k�b�� szobal�om ir�. Haragudtam is egy kicsit magamra,

mert nem voltam ugyan annyira hajthatatlan a szerelmi h�dolg�n, mint Franz, szerettem volna, ha fejem, minden ��m csak az�egyetlen Grafin-emmel lett volna tele. M�edig Louison minden isten�otta napon megosztotta velem eb�ut� pihen�, Toinon l�sa r� ��ket t�sztott fel bennem, �hab�nem akartam feles�l venni Fonlebon kisasszonyt, a kellet�l t�t gondoltam kiv� tulajdons�ira. K�bb egyszer megvallottam ap�ak agg�aimat, de �ak nevetett. - Szam�besz� fiam. Mi� mondana le az �odoz��ha ilyen nagy �et szerez, �nem � vele senkinek? Jobb szeretne tizennyolc helyett nyolcvanegy �s lenni? Hab� ha nagyapj� gondolok, h�m�kilencven�s kor�n se mindenkinek n� a feje l�a... Toinon �revette, hogy felkavart a jelenl�. Gyors pillant� vetett r� egyetlenegyet, ennyi volt az eg�. "Noh� n�t� jobban tud uralkodni mag� mint � - t�em magamban. - H�hogy vagy, Toinon, ebben a szeptemberi okt�ben? - k�ezte ap� - Nagyon j�m�i ��n���t. - K�ek, Franz, hozz egy sz�t Toinonnak! - sz�ap�h�agyunknak, aki � sarkig t�a az ajt�hogy bebocs�a Mariette-et a nagy levesest�illatos, p�lg�leg k�komp�l. - Eszel egy kis k�t, Toinon? - K�n�nem k�k, m�i �Ap�v� a besz�et�el, m�Mariette sorban ki nem t�lt nek�anem mikor v�ett a j�lek, ap�sz� m�h�tt, �ahelyett, hogy az asztalra tette volna a t�t, a has�z fogta, noha biztosan s�, m�a k�elm�is fel�ozta em�t�v�sis� olt�n. - No, Toinon, h�mit akarsz mondani? - Azt akarom mondani, m�i �ogy l�am tegnapel�a hintaj�az utc� h�csupa kop�a fest�, aranyoz�, a f��s el�av�asak. Oly meglep�lt ez a kezdet, hogy ap�nem tudta mire v�i, hiszen mi�Toinon f�hez ment M�lhou p�ez, �itt hagyott benn� valah�szor elj� az �yeivel kellett t�n�em pedig a mieinkkel. - De milyen igaz! Micoda sz�en, hogy ilyenen j�egy m�i! sz�Mariette. - Mit keresel te itt, Mariette? - ford�tta h�a a fej�ap� - V�m, hogy k�ek-e m� m�i �lyan j�Caboche gy�e, hogy biztosz esznek m�bel� - J���ad, j�zony, de ki ne nyisd a sz� Folytasd, Toinon! - Ami a f�t illeti, m�i �argot-juk olyan �selyemvarr� �aranyh�� is tud csin�i selyemre... Toinon hirtelen elhallgatott, mintha maga is meglep�t volna, hogy micsoda dicshimnuszt zeng Margot-r�pedig ki nem �hatta, mikor m�n�nk volt, ��e, lef� � j��, mivel egy m�i k� tett-vett, azt vid�tta fel, nem csak egy lovagot, mint �- Sz� h�Margot tudna csin�i sz��gg�, nem is pamutb�mint amib�zok a rongyf�k vannak, amik most ott fityegnek, hanem selyemb� folytatta. - Csakhogy nagyon el�m az a selyemf� a f�l, ahogy most kin�sz�k� La Surie. - H�az� gondoltam, hogy �kellene festeni �aranyozni - mondta Toinon. - Mert sz�lmas �apotban van. Ha ott nem volna az ajtaj�a c�re, m�i �zt hinn�z ember, b�ocsi... Nem l�m be, mi� olyan s�az a jav�s - mondta ap� - Jaj, m�i �izony s�- v�tt k� hevesen Toinon -, s� �y v�m, s� M�ozz�agyon s� hiszen olyan nagy esem�nek n�nk el�! - Mif� esem�eknek? - H�tizen�ik�lesz a kicsi kir� koron�sa! Reimsben! Mag�biztosan megh�� �z a hercegn�sszony isz d�lesz, ha megl�a Reimsben ebben a hitv� hint� - kottyant k� Mariette. - Maradj nyugton, Mariette! - sz�r�p� - Fogadok, Toinon - folytatta -, hogy tudsz te egy fest�anyoz�akit aj�ani akarsz nekem. - Tudok h� m�i �mondta Toinon egy cseppet sem sz�enl� -, a b��t, Luc�K�mesterleg�t P�zsban se tal�i, mint az �Luc b�� Tournier mestern�dolgozott. Ezzel mindent megmondtam. - Dolgozott? � most m�nem dolgozik? Elk�Tournier mester. - Valami rosszat cselekedett Luc b�� - Jobbat a kellet�l. - H�ez mulats�s. Mondd el, hogy t�nt! - El�r is meg kell mondanom, m�i �ogy az �Luc b��olyan sz� hogy m�szebb nem is lehetne. - Ki ne hinn�l, ha sz��s n��l�a? - b�t La Surie. Nekem nem tetszett a b�tudom is � mi�. - � Tournier-n�sszonyra r�t a v�oz�r, belebolondult Lucbe, szuttyongatta, r�aszkodott, ment ut� a h�an a pinc�l a padl�g. Az meg nem akarta. Pedig h�egy kis ecseth�t���senkinek se lett semmi baja - mondta La Surie. - Ejnye, Miroul! sz�ap� - H�sz� visszautas�tta - folytatta Toinon. - � az asszonys�befeket�tte a f�e el�-

v�e La Surie. - Bizony, be. Azt mondta, Luc a fajtalan, �d� - �classico! [klasszikus eset (olaszul)] - mondta La Surie. - Putif��. - Megk�em, lovag �e nem Putif�ak h��a f�� hanem Tournier-nak. Ap�az ��z kapott, megsimogatta a szak�� K�ak�t hordott az akkori divat szerint, als�ka alatt egy kis sz�mat, a bajusza k�v� elv�nyodott. B�nem sokat k�tt ruh�od�a, az els��kezdte hordani a nagy, h�ett, nem szoros gall� a spanyolgall�helyett, amelyet k�okb�s ut�: szor�tta az �mcsutk�t, �Spanyolorsz��z�azott. Egy�� nagyon �lt volt, s k��tal�egyetlen az udvarban abban, hogy a f�zet jobban szerette az illatszern� - De h�tudod j�Toinon, hogy ugyan megj�atja az az iparosleg�, aki a maga sz��ra dolgozik, mikor m�el se fogadt�c�eli mesternek a t�ai. - De ha a maga kert�leg�e, m�i �kkor nem.

Hallottam, hogy szeg� Faujanet-nak m�nehez� esik felh�a vizet a k�. - Ejha, �itt egy kis �eesk�orrontok! - fordult h�a ap� hogy a szeme k�n�en Mariette-nek, aki csak szorongatta a has�z a meleg komp�t�t. - No, Mariette! H�nem sz�? - Hogy sz�k, m�i �felelt Mariette m��teljesen -, mikor a m�i �gtiltotta, hogy kinyisszam a sz� - Ami meg t�d illet, Toinon, neked gratul�k, hogy ilyen j��l�vagy a testv�dnek... - Jaj, h�nemcsak a testv�mr�an sz�ag�is ki kell sz�teni, hogy dics�� v��Reimsben a kicsi kir�unknak! L�am � ahogy most magukat l�m, augusztus tizenharmadik�Vincennes-ben, mikor a palot� f�let�k az alapk� rakta le, olyan aranyos volt a lelkem, kivett egy kis habarcsot egy ez�nyb� kis vakol�al�l, ��dacsapta, hogy egy k�es se k�n. Azt�l�pattant, nem seg�tt neki a lov�a, nagy sapkalenget�el mindannyiunkt�lk�nt, �elment. �y �enezte a n� hogy majd beles�t��aknevettek, addig-addig, m�nekem is csak kiesett a k�em. - De h�mi�, Toinon? - k�ezte ap� s l�am rajta, hogy meghatotta a t�net. - Mert az apj� gondoltunk, �m�nagyon szeretn�, ha a fia megn� �kikergetn�ranciaorsz�� talj�pi�at. Nem tudn�megmondani, vajon Toinon a kir�n�is a pi� k�sz�totta-e. K�tlen�ir� hal� ut�bizonyos n�zer�e tett szert a kir�n�zoknak az ad�k az elt�s�l, amelyeket a Habsburg-ellenes h�r�ytat�ra vetett ki Henrik a n�e. De mivel n�ny h� m�vissza��tta �, hogy legyen mib�edeznie a Concini�ak �az orsz�agyoknak adogatott esztelen�ar aj��kat, �ejtettem, �e igen k�lik m�a p�zsiak.

Abb�s gondoltam, mert � az id�jt kezdt�suttogni P�zs utc� �terem, hogy "tengerbe k� dobni az istenn� vasmacsk�l [Ancre = vasmacska, horgony] a nyaka k�. Ap�irt�t a k�kez��hosszasan m�egelte h�La Surie-vel a dolog el�it �h��ait, miel�felfogadta volna Luc�ett�in��n: kert�seg�ek �fest�. Mivel tan�koz�k�n f� der�, hogy a kocsin k�l p�zsi h�nknak, Korhadt T�-beli uradalmunknak �La Surie udvarh�nak ajt�s ablakai is r�ta fest��lemre szorulnak, a m�eg serpeny�Luc jav� billent, �mikor Reimsbe indultunk, k�nappal megel� az udvart, �sillogott-villogott a hint� hogy m�az ��se merte befenni. Az etikett azt parancsolta, hogy j�resztany�t "az �gy Guise hercegn�n�el illesse az udvar, � k�ztetve meg meny�l, az uralkod�ise hercegn�l, id�bik fia, Charles feles�t�S b�ennyire ki nem �hatta keresztany�ezt az elnevez�, mert, mint mondta, "id� el� meg��", hat�zottan ��t szerzett neki, valah�szor a kir�n��zsb�eimsbe ment, s ��tt a hintaj�: m�v�eli hercegn�s v�tak erre a megtiszteltet�e, de keresztany�elsz�an �teljes tekint��latba vetve megel� �. Ilyen apr�epr�szeked�kre adott alkalmat a Lajos koron�sa, s a legs�abb Cond�erceg �Joyeuse b�ros k�t robbant ki, az ut� nem �totta, hogy a kicsi kir� kinevezze a Szentl�k lovagj� - Cond�erceg ut� mivel az el�s szerint a b�rosok megel� a v�eli hercegeket. Csakugyan ez volt a szab�. De a kir�n�apintatlanul ��a, Joyeuse b�rost�gyanis nem tartott annyira, mint Cond�ercegt�aki megfenyegette, hogy otthagyja az udvart, �fell�tja ellene a katon�t. S az udvar nagy megbotr�oz�ra m�enn�jobban is ��a: az �et�re ��zt k�nta, hogy a szertart�rendj�n megel�sse Bellegarde-ot, aki herceg �f�d volt. A

kir�n�lk�Bellegarde-hoz Bassompierre-t, meg�, hogy adja �a hely� A nagy�en rossz n�n vette a dolgot, b�ily h�aronc volt. � mindj� bossz� �t, kiforgatva Sully h�s mond�t: - A szem�etlens��a pimaszs�- mondta Bassompierre-nek sotto voce - Concini k�t�� emleje.

[Sully, IV. Henrik bar�a �gazdas�- p��inisztere azt mondta, hogy a f��s �az �atteny�t�az �am k�t�� emleje.] Ami a Leonor� illeti - folytatta -, �vagyok az egyetlen, aki l�a a barlangj�n, �egy�al�nem k�ntam meg. Ijeszt�lapos, csak a hi�duzzasztja meg, olyankor olyan, mint az ikerb�. Tudja-e, hogy a koron�sra csin�atott egy nagy aranyos hint�csakolyan pomp�t, ha nem pomp�bbat, mint amilyen �s�� �y hallottam, az udvar okt� m�dik�kerekedett fel, az �zakhoz k�st igen meleg id�. Akkora volt a hint�s fogatok z�ara, hogy �r� telt, m��utottak P�zson. "�y hallottam", �nem "l�am", mivel ap�al �La Surievel (k�katon� lovon ut�nk) k�nappal el��kelt�gy v�e, hogy ha egy�gy�zel a v�-hossza nincs karav�al, �ben csak piszkos, bolh� tetves �igen dr� sz�� tal�nk, �se egy falat h�agunknak, se sz�t-zabot a lovaknak, se patkol��ot a patkol�kra. Arr�em is besz�e, hogy milyen k�elmetlen egy kir�i menet nyom�n haladni, amely j�romm��yire sz��k, �a lovak pof� szinte az el�k j� kocsi h�lj��. Meg arr�e, hogy sz�z l�n az �ben a j��, szem�orkunk, t�nem �ta volna a vastag porfelh� Reimsben se fogad� se kolostorba, se ottani lakoshoz nem sz�tunk - minden kis szob� kamr� beny�t, helyis�t, od�ges-r�n lefoglaltak, �ami maradt, az� annyit k�ek, hogy egy hugenott�kir�tt t�a hideg. Hanem ap�tal� nek�sztot �kv��t egy valahai kenyeres pajt�n� akivel egy�rt a montpellier-i Orvostanod� (az meg a salern�olt a legjobb a vil�n): a tiszteletre m��rajac orvosdoktor nemcsak orvos volt, hanem seb� is, ami nagy ritkas� mert az orvos t�yire len� a seb�etet, g�es mesters�ek tartja.

Carajac patikust csin� a fi�l, �gy Reimsben nem volt teremtett l�k, aki meg ne tapasztalta volna a szereiket, klist�ukat, szik�ket. L�i val�lt, hogy vagyonosak, sz�fekv� h�k a sz�segyh�ter��lt, s nem romlatag f�l, hanem er�s f�es k� t�ad��ssel, a felt� sz�h�rmon k�en kisz�l��s: l�es b�yaoromzat �loggia, eleg�, szinte � t�az �let. Testi mivolt�n Carajac maga volt r�z � bizony�k, hogy nem menek� minden arab Martell K�ly poitiers-i gy�me ut� hacsak haj� b�, szem�nem eml�e adta valami t� kal�gy aigues-mortesi (ott sz�t a bar�nk) hajadonnak, hiszen annyi vad rajta�kellett ki�ania annak a szerencs�en kik�ek. Ap� csik�iben, nagyon szerette Carajacot, vesz�es kalandokba sodr�k, bementek egy�montpellier-i temet� ki�ak egy kurv� annyira szerett�volna felboncolni, hogy jobban megismerhess�az emberi testet: m�y� ker� ha rajtakapj��. Ap�elmondja az esetet Eml�ratai m�dik k��n, s eml�zem, n� borzong�al olvastam, hogy Carajac kivette a le�z��t, miel��evarrt��visszatett�volna a f�e ap�al, �zsebkend� hazavitte, mert ott kedv� tanulm�ozhatta, oly moh��ott felfedezni ennek a szervnek a j�tait ��t, amelyekr�alenus, v�m�e szerint, szam��kat besz�. Sz� felt�olt a Carajac berberes k�, de ann�is felt� a hallgatags�. Mintha reggel felserkenve megfogadta volna, hogy estig sz�sz�e ejt ki a sz�n, s eg� nap � volna, hogy hi� ne fecs�lje a kicsi k�let� Az udvariaskod�an se t� ki a nyak� Mikor ap�melegen megk�nte a vend�zeretet� szenvtelen� felelte: - Ha maguk nem j�k, a b� � elrekvir�a ezeket a szob�t az udvari piperk�nek. - Pedig ap�szerint igen j�rezte mag�a t�as�nkban. "Ugyan mit mondana, ha nem �zn��ag�" - gondoltam. Carajac sz�v�t.

A feles� n�. Legal�is azt hittem, m�az asztaln�kedves, dallamos hangon azt nem mondta ap�ak: - K�m, uram, szedjen m�egy kicsit ebb� kappanb� Carajacnak barna b�volt, fekete szeme, sov�, izmos teste. A feles� magas volt, sz� k�szem�sz� r�sz� a keble tejfeh� �y �ztem, cs�ss�b�nyugodt arc�l, b�omaib�alami j�v�vess� �ss�s passzivit��d, �azt sz� le bel� hogy Carajac doktor boldog ember. Azt is gyan�ttam, hogy j�rj lehet, mivel tizenn�

�s volt a feles�, mikor elvette, �huszon�v alatt csak t�gyereket csin� neki, �zer�k�et hagyva a terhess�k k�t. A gyerekek is eg�s�sek �sz�k, s mint apjuk elmondta, egyet se vesztettek el, �ga seg�tt a feles�nek a sz�l, irt�t a b�kt�azt tartotta, mint ap�is, hogy piszkosak, tudatlanok �babon�k. Csak a patikus - Aesculapius templom�k ez a m�k oszlopa �ezett vel�udom��z �els�l� rangj�z ill� A t� kilenc gyerek egy kerek asztaln�evett, el�k� a mienkhez, hogy apjuk id�nt egy-egy int�llant�, anyjuk pedig szeret�solyt k�sen fel�k. Nem tudom, a pillant��a mosoly egy� hatott-e r�k, de eg� id�att furcs�csendesen viselkedtek. El�r, mikor m�Carajacn�sszonyt n�nak gondoltam, azt hittem, n� sz�jukt�em tanulhatt�meg a gyerekek az anyanyelv� A nagyok asztal�l, ahogy La Surie ingerkedve nevezte, b�j�keket ett�s nemes bort ittunk, nem voltak valami v�k az eb�k-vacsor� ap�meg La Surie nagy buzgalommal t�algott, hanem a h�gazda egy ig�se sz�r�S b�Carajac a f�em k�lte �mint a nyelv� a besz� sohase tudhatta, hogy hallgat� �ekli-e, amit mond, mert mindig csak halk d�� kapott v�szul. Ezt a nagy csendet irt�os zenebona v�otta fel. Okt� tizennegyedik�oda� az udvar, d�tek a kerekek Reims k�et� nyer�ttek a lovak, k�mkodtak a kocsisok, a h�agyok ord�a parancsolgattak, de senki se fogadott sz�ekik. A j�roard doktor m�nem f� el a p� palot�n, ahov� kir�i csal�meg Guise-�sz�tak, Carajact�� h�kosztot-kv��t. Nem egy id� voltak di�k, de H�ard is a h�s montpellier-i Orvostanod�n tanult, s ennyi el�volt. Mind a h�an meg�t�roard-nak, nem mintha az asztaln�sz�hozta volna, ami izgatott benn�- ann�az� �osabb volt -, de m�aznap este, mikor ki-ki gyerty�l a mark�n a neki rendelt szob� igyekezett, odas�ap�ak, hogy egy f�ra m�menj�, �a Surie meg � a szob�ba. IV. Henrik kilenc �el azel�v�sztotta H�ard-t a tr�� orvos�, a kir�n�llen�, mert hiszen �� hugenotta volt ("kuty�l nem lesz szalonna"), �gy Henrik hal�kor a legrosszabbt�artott a doktor, nem is annyira r� vall� miatt (mert mi�a tr�� mellett volt, ��oss�al j� mis�, gy�, �ozni), hanem az�, mert a kir�n�yan�tta, hogy nagyon ragaszkodik a kicsi kir�hoz meg az is �z� Semmi �i nem �s� a figyelmet, mint az �et� A vesz� k�edt�l az orvos �kis p�ense hallgat�os megegyez�el �ett, mintha elhideg�volna egym��A kir�n��i l�e is mentek. Souvr�rnak, Lajos nevel�ek az esze csakolyan lomha volt, mint a teste. Cotton atya viszont, az a jezsuita, aki � hosszat gy�tta Lajost, ravasz volt, mint a r� De mind a ketten ��kedtek, hogy H�ard j�vos �j�tolikus, s �almatlan �visszah� ember. Vagyis arra nagyon j�ogy megtapintsa a kir� �er�t, megszeml�e a vizelet� megvizsg�a az �� De nincs mit f�i�efoly�t�S val�, a vill�nem ��sapott, hanem a tan�ba, Yveteaux-ba, mert elk�te azt a hib� hogy fecsegett a Concini�szerencs�r�Egy �m�megtudta a kir�n�k��m�Yveteaux szedhette a s�rf�t.

H�ard egy�al�nem h�tt vissza, hanem nagy-nagy �oss�a burkol�t. Nek� csak az� mondott el egyet-m� Lajosr�zon az �zak� mert tudta, mennyire szeretj�icsi kir�t. � m�nek� �tte ki a sz�t. �atoss�ban mindig csak t�eket k�t, csakis t�eket, v�m�t sohase nyilv�tott r�. Tavaly augusztusban, mikor j�nk visszafel�entillyb�Lajos meg � a Saint-Jacques el�oson haladt �a hint� � mint tudj� ott tany�k a test�red egy r�e. Lajos megl�a, hogy a s�on egy csapat katona fog k� egy magas p�t, amelynek a tetej�z egy test�an odak�, h�ak�t k�el. - Mi az? - k�ezte Lajos, �meg��atta a kocsit. - B�s, fens�- mondta a vel�az�try kapit� -, strapad�ak h�� Az el�ltet tart�t�csig�mozog odafenn a p�n, lenn a f�n pedig t�katona fogja, �az �ster vez�szav� hirtelen elengedik. Az el�lt lezuhan a p� tetej�l, s mivel a k� enged, csak k��yira a f��llapodik meg. Rettenetesen �er�a minden porcik�t a zuhan� de m�rettenetesebb a f�lme, hogy �et�mag� Annyiszor ism�ik, ah� zuhan�a van �lve. El�dul-e, uram - k�ezte Lajos -, hogy belehal az el�lt? - El�dult m� hogy �ens��agy gonoszs��em ��tt�meg idej�n a zuhan� a k�et tart�ton� - Lajos hallgatott egy kicsit. -

Legyen sz�s, Vitry ��a ide az �stert! - Az �ster l�kszakadva odaszaladt, �k�nt� Lajost. H� zuhan�a �lt�azt a test� �ster? - Kett�r megvolt, fens� m�h�m j�neki. - El�volt ennyi. A marad�a kegyelmet adok neki. - � mivel tudta, hogy a parancs csak akkor �valamit, ha ellen�k a v�ehajt�t, k�e, hogy ne induljon tov� a hint��a g�ist�le nem engedik a f�e, �le nem veszik r�a k��t. Mik�n H�ard elmondta ezt a t�netet, elk�eltem a Vitry dagadt, v�, durva pof�t �mellette a Lajos hossz� ��ny arc� ahogy bevil�tja a nagy, fekete szeme, amely olyan besz�s, m�amikor Lajos hagyja besz�i, mert szigor�el� �hogy nemigen b�tt anyja szeretet�n, r�n megtan�tta r�hogy mag� kell z��a. - De h�honnan sz�azik ez a b�s?

- k�ezte La Surie. - M�a strapada sz�s idegennek �em. - Az is - felelte H�ard. - It��n tal��ki ezt a k��. El�r a katon�k�alkalmazt� de az inkviz�� � vele, s�b�a, az eretnekekkel szemben. Megmer�tt�a m�ya t� a szerencs�ent, azt�r�n kir�ott�bel� Addig csin�� m�a k�, amely a p�n tartotta, meg nem gyulladt �el nem szakadt. N�lyek ezt "finom�snak" mondj� - � m�kereszt�nek merik nevezni magukat ezek a p�st� - mondta ap�fojtott d� H�ard nem sz� de abb� pillant��amit ap�al v�ottak, ki lehetett olvasni, hogy ezek az �� hugenott�mennyire neheztelnek r� vall�k kegyetlen h�aira. - Megengedn�kedves j�r�m, hogy feltegyek egy indiszkr�k��? - k�ezte ap� - Majd �k r�hogy a v�sz kett�rt is diszkr�legyen - felelte H�ard. - Biztosan eml�zik r�hogy egy �en Feria herceg k�ret�l egy spanyol nemes tisztelkedni ment Lajoshoz, �a kicsi kir� t��t hozatott, �egy eg� kis el�st tartott r� hogy mik� vett�be J�t a franci��sz�s�seik. Mint v�, vajon meggondolatlans�volt ez Lajost�agy politikai kaj�� H�ard �odott t� hogy olyan v�szt adjon, amely rossz f�t vet r�ha kitud�. Ink� csak maga is elmondott egy esetet, amir�sak �dott, s az megjegyz�k �magyar�tok n��megvil�totta azt, amit ap�eml�tt. - Szeptember v� fel�de bizonyosan nem sokkal a Lajos kilencedik sz�napja ut� megl�tt a tanul�tal�egy Horatius-k�et, amelyet Anversben nyomtattak ki. Gyorsan fellapozta, �mulats��lvasgatni kezdte a nyomtat� enged�t, amelynek alapj�a k�csin� m� kiadta a k�et. �y sz� "A P�, Spanyolorsz�kir�a, Franciaorsz�kir�a enged��l". Lajos t� tollat ragadott, bem�otta a tint�, ���azt, hogy "Spanyolorsz�kir�a". De nem �csak �en hogy. �y �etint�a, hogy teljesen olvashatatlann��. Egy�ilyesmit nem csin�, letette a tollat, �tanul�oz l�tt. - Fogadok, hogy Lajos k� a falnak is szeme-f�n - mondta La Surie. - � ha a kir�n�ez� ker�a k�... - Nem nagy a vesz� - felelte H�ard -, nem tud olvasni. - De tegy�, hogy valaki elveszi, �megmutatja a kir�n�k. - Csakhogy ahol most van, ott soha meg nem tal�a az a valaki - mosolyodott el H�ard.

Azzal m�be is gub�tt. - Azt hiszem - sz�ap� mikor visszat��szob�ba, amelyben egy�ktunk Carajac hajl�ban -, a bar�nk kis t�net�l nemcsak az vil�ik ki, hogy Lajos ellene van a spanyoloknak �h�apj�z, hanem az is, hogy mennyire nem az a gyermeteg gyermek, amilyennek az udvar be akarja ��ni: megv�a, m�n�szemk�marad H�ard-ral, hogy szavak n��vallja neki eltitkolt gondolat� Ebben a pillanatban n�y�rg�v�tt ap�szav�, a h�gazd� h�szob� fel�� Er��at�kolt���edett, majd fokozatosan halkult, ritkult a jajsz��ok v�ott�fel, sokkal ink� a j�� semmint a rosszull�hangjai. Azut�elcsendesedett a h��az �zaka. Hallgassa, fiamuram, ezt a csendet! - emelte fel ap�a kez�mosolyogva. - Milyen ��s csend azok ut� amit az im� hallottunk! Milyen gy�d, milyen oldott! F�eismert� a h�et. Nem n�. Csak arra tartogatja a hangj� ami t� mint a sz�s aki szereti az embereket, fiamuram, mennyire megvigasztal�, ha azt gondolhatja, hogy Carajacn�sszonynak nemcsak k�a volt a t�gyermek vil�ahozatal�l!

M�ap reggel, ahogy el� a kilenc �, a tiszteletre m��rajac doktor ajtaj�egy lak�kopogtatott,

nagy � lajtorja lotaringiai kereszttel d��tt pomp�lib��n, levelet hozott a Guise-csal�c�r�l, �oda is adta nekem, miut�meggy�m fel� hogy csakugyan �vagyok Siorac lovag. Adtam neki egy negyedtall� a f�ds��, b�� csak a Sz�segyh�t�n kellett ��e; ap�meg is r�a k�kez�rt. De nem akartam, hogy zsugori h�m keljen a Guise-h�csel�� k�en, mert f� volna j�resztany�ak, hiszen m�� is azt v�e, hogy a Sioracok nem tartanak a rangjukra. Mert biztosan ezt gondolja, ha v�gn� azt a jelenetet, mikor Toinon Mariette seg��vel r�rta ap�t, hogy �ranyoztassa a hint�. Az el�napi keltez� lev�Guise hercegn�l j� r�allott a helyes�s is: Keresztfijam! El gy�t az utaz� Aszittem bele pusztulok. L�gason meg holnap kilentszkor an�a bolond fijamn� - J�os � - mondtam ap�ak, mikor felmentem a szob�, �odaadtam neki a levelet. - Kilenc � M�fel se �ztem. M�el se indultam, m�s elk�em. - Ne agg�n! - nevetett ap� - Guise �gy t�g ki se nyitja a szem� annyira "el gy�te" az utaz� Ami a "bolond fijam"-at illeti, h�nagyon j�ghat�z�Reims �ek-diak��. - Mi az a diak�? - k�eztem, m�h� felfel� t�nadr�t. - Az a papp�zentel� megel�fokozat. A mi bolondunk pr�k�at (milyen sz�n pr�k�at ez a kedves szam�), keresztelhet, sz�eset��oztathat is, de mis�nem mondhat. Nyilv��al�� hogy ahhoz tudatlan. - Pedig k�esztend� ezel� Guise hercegn���m�lila ruh�hordott, �ek volt, kapta az �eki j�elmet. - Igen, de ez alatt a k��alatt nemigen tanulm�ozta a szertart�endet. � a kir� hal� �van egy�gondjuk, ink� macska-egeret j�zanak. - Micsod� - A p� palot�n majd j�yissa ki a szem�f�Tal�megl�a a z�szemeket, meghallja a halk nyiv�l�. Lehet, hogy a szertart�endet nem tudta j�z ifj�ek (mert ifj�t, �igen sz�is, �� anyja sz��t �ibolyak�szem�, de ny�s volt, mikor megl�tt, a nyakamba borult, istenesen meg�getett, �evissza cs�t. - Jaj, kis�m! - ki�ott fel ostoba �kedves hangj� - De ��hogy itt van! Ezer � nem l�am, h�mit csin�? Remete�tet � Szerzetesnek �t? Nem is igen l�am Vend�hercege meg Mercoeur kisasszony esk�� Ezzel m�nem volt v� az udvariaskod�ak, alig keveredtem ki az ��b�m�s �e, Joinville herceg karjai k�tal�am magam. Guise herceg viszont - az orratlan kis herceg, ahogy az udvarban emlegett�- megv�a, m�m�en meghajlok el�, csak akkor ny�t kezet.

Szerette hangs�ni a rangk��t, m��eivel, Joinvillelel �az �ekkel szemben is, h�akkor a fatty�testv�vel hogyne �ztette volna? Pedig, ha "kis��k" nem h�tt is, nem idegenkedett t�, s�roppant sz�oztat�rsas�ak" tartott, ami� egy vacsor� igen figyelmesen hallgattam v��etetlen fecseg�t, mik�n a tulajdon �sanyja csak b�lt a leveg� Meg kell hagyni, hogy szellemes volt a fiatal herceg, megvolt minden olyan tulajdons�, amivel csillogni lehet az udvarban, de olyan egy se, amivel nagy c�kat lehet el�i. Sz�olvas� tal�eml�zik r�hogy h�ban a fiatal herceg egy asztaln�evett az oroszl��l. Err� szellemtelen tr�r�l is h�s�rizsban - mert b�latos, hogy az a v�s mi mindenre t�a a sz�t-, addig-addig, m�csak egy sz�napon egy karomcsap�al meg nem ny�az oroszl�egy inas arc� A herceg nem r�ott kardot. Vit�l besz�otta a katon�, de mivel a n�ny oroszl�zavarodotts�ban ide-oda ugr�, tudom is � h� szak�as puska s� - megannyi luk a n�talf� tap�n, v�a perzsasz�gen -, m�leter�tt� Kihallottam �a sz�lyes fogadtat�mra k�kez�relmetlen csendb�hogy � a hercegn�volt a sz�ikor bel�em, �szeretn�ov� mondani. �yhogy egy kicsit od� h�am a csal� tri�, s tisztelettel el�ajolva �szememet a hercegre f�tve fel�ttem a csupa f�lgat� szerep� � csak ezt az egyet becs�ennem. - K�elj�- kezdte ragyog�emmel -, ez a rossz csib�, ez a Conchine (franci�totta az olasz nevet, ahogy akkoriban az udvarban szok�volt) elt�te, hogy h�lkedik nekem; azel�val�pon, hogy elindultunk volna Reimsbe, �eakadtunk a kir�n�akoszt��n. "Nagy

j�am - sz�hozz�bizalmas k�el -, szeressen engem, ��csin�k mag�k kegyet. - Lek�ez, �� mondom �-, ha kegyet csin�nekem. De ezt �sba kellene adni, hogy elhiggyem. - Na hiszen az k��osolyog. - Kap�j�hogy az ��gomat Ancre-nak h�� mert az it�ai Penna gr�t�z�azom. - Na � - H�a penna az toll franci�. - � kacag. � meg csak �ap��zt mondom: - Tudja, ��ehhez a toll-gr�ghoz meg tinta��ghoz m�csak egy pap�fejedelems�hi�zik, hogy egy�gyen a k�let!..." Tal� volt a gioco, [J�k, itt a gioco di parole - sz��- r��tt v�ozata (olaszul)] �nekem sem kellett er�tnem a nevet�, ahogy Joinville-nek �az �eknek sem, b�a herceg egy kicsit csorb�tta a siker� mert hozz�zte, mintha maga is meglep�t volna: - H�nem remek? Ez csak �szembe jutott. R�nz�volt, szinte nem is gondolkodtam rajta... - Csakugyan a Penna gr� ivad� ez a Conchine? - k�eztem. - A r�nskir�n�lk�Marescot doktor fi�Firenz�, hogy n�en ut� a Conchine csal��nak, ��allottam, hogy a toszk�i fejedelem egyik titk�nak a fia. - Dehogyis - mondta az �ek -, egy asztalos fia. - Te mindent �ezavarsz, �ek - sz�r� herceg. - Nem csoda, hogy m�csak diak� vagy. A feles�, Leonora Galigai apja asztalos. - Vajon ann�rendelte azt a pomp�tos hint�k�ezte Joinville. - Nem, nem, az az asztalos m�meghalt - felelte a herceg. - Leonor�k nem kell dugdosnia a sz� nincsenek sz�M�azt is megkock�atn� hogy sohase is voltak. Egy kalap� meg egy harap��igy�l sz�t. Voltak�en azt k� r�steni c�rnek a hint�ajtaj� �z��mez�..

Joinville-b�it�a nevet� de az �ek felh�rodott: - Jaj, b��ram! Nincs mag�n k�r�s� Kiben nincs k�r�s� - k�ezte Bassompierre gr� terembe l�e. - � ki fogad velem, urak, hogy kital�m, kit illet a szemreh�� �ven tall�a t� - Korai m�az id�fogad�oz - fanyalgott a herceg, mivel Bassompierre, ha esett, ha f�mindig elnyerte t�az �n tall�. - De k� - mondta Bassompierre. - Nyertem volna: mag�l volt sz�Szavait �oly heves �kez�k�te, mint amilyenben nekem volt r�em, mikor bel�em. Nagy j�kos, szenved�es fogad�agy szoknyapec�volt a gr�de j�plomata, �katona is, tud�mber, hanem azt titkolta, n�t l�re mustr� a francia udvaroncnak, megtal�a a m�t, hogy mind a boldogult kir�, mind a kir�n�edvelje, sz�sen l�a, m�leghevesebb civ�aik idej�is; igen-igen becs� volt, m�a k�y�n is, b�r, udvarias, h�s a bar�ihoz, k�k Lichtenbergn�sszonyhoz is, ami sz�volt t� mivel az volt az egyetlen n�m� a f�ereks�n, aki visszaverte a rohamait, mint mondta. - K�n is, meg�rtem az any�ak �a feles�mnek, hogy se nem j�zom, se nem fogadok - mondta a herceg. Mi a csoda! - ki�ott fel Bassompierre. - Megjavul? Ilyen fiatalon? �p mikor k�z�zer frankot kapott a kir�n�l, hogy bele ne avatkozzon az orsz�agyokkal val�vakod�ba? Tudja-e, hogy azok k�tartozik, akik a legt�t nyertek a kir� hal�val?... Nagyon meg�ez a megjegyz� de nem mutattam. H�ilyen cinikusak ezek az udvaroncok, gondoltam magamban: csak a maguk pecseny�t s�ik, az orsz�java nem �ekli �. - Nagy t�d� - mondta a herceg. - Joinville t�t nyert a boldogult kir� hal�n, �az �ek legal� ugyanannyit. Joinville-t sz�zte Henrik, mert az �ldj�vad�ott, �t�zel mer�kedett a Moret gr� csecs�z. Ott pen�edett, most meg k�nk van, szabad, mint a mad� Az �ek pedig... - Az �ek maga tudja legjobban, mit nyert - mondta pirulva Louis. - Mindny�n tudjuk, mit nyert - v�tt vissza a herceg azon a kicsinyesen k�ed�ngon, amely �l�lta az alapterm�et�: Charlotte des Essarts-t. A boldogult kir� �t�n hozz�e mert volna ny� f�, hogy a Joinville sors� jut. S ha mindent akarnak tudni, fogadok, hogy most a f�i palot�ban rejtegeti. Tal�egy gy�t�kben... - Fogad, Charles? - k�ezte Bassompierre, mert l�a, mennyire zavarba j�az �ek, �szerette volna elterelni r�k�elmetlen b�ja figyelm� - Hiszen azt mondta, hogy soha t� nem fogad! Hanem a herceg, ha m�egyszer belekezdett, szerette r�ba szedni a fiv�it. - Ha � folytatja ez a b�e, sohase lesz pap. � ha nem pap, hogy nevezze ki b�rosnak a p�? �ete fogyt� diak� lehet, �eheti Charlotte f�l, amit az �eks�j�elmez. Egy �ek

nyilv�nem �fel egy kir�yal a h� szem�n. Hanem egy becses j�gokkal ell�tt �ek t�t �egy holt kir�n� Ez a hitv�s�egyszeriben vil�ss�t gy�t a fejemben. A javadalom! A reimsi �eks�javadalma � sz�zer frank! Az ifj�ceg mag�k k�e, mikor Henrik sz�s�s� szeg�t, de j�resztany�k�s� a kisebbik fi�adta a kir�. Ez a forr� a neheztel�ek. - Nem szigor� kellet�l Louis-hoz, b��ram? - k�ezte Joinville kedves hangj� - Igaza van - felelte az ifj�ceg �mad�a lend�, mag�k kellett volna tartogatnom a szigor�mat. Mert kettej��a a bolondabbik.

Kegyeskedj�visszaeml�zni, hogy �mer�sz�s��uh�am mag� a Joinville hercegi c�t! Meg �sany� k�s� - jegyezte meg Joinville, mert a maga j�or m�n b�r volt, �volt s�l�is. Hogy m�s h��valaminek a vil�el�- folytatta a herceg. - De sz�n k�m, ne feledje, hogy mer�variass�az eg�, mert csak a hercegi c�a mag� a kast� meg a f�az eny� - H�akkor nem is ker�mmibe a j�a - mondta Joinville. A herceg �ett, mintha nem hallan� - � hogy h�lta meg? �y, hogy a Moret kisasszony kebl� borult. Azut�h�ss� k�ezv�t � al�eki. - K�telen voltam vele - mondta Joinville gyermeteg�K�n nem lett volna hajland�- Micsoda meggondolatlans� Most mi lesz? Pert akaszt a nyak�, hogy megszegte az �ret� Nyilv�al� eredm�: vagy elveszi a le�asszonyt, vagy a le�asszony t�eteszi mag� Igaz, hogy ma m�nem senyvedezik a sz�zet�en.

Igaz, hogy szabad, mint a mad� de micsoda s�cipel a farka toll� A herceg tr�lkozva hangs�ta a "farka toll�, de el se mosolyodtunk r�se � se Bassompierre. A herceg gyermekes haragra gerjedt.

Kigy�z arca, �most m�att��em, hogy magam is f�estv� l�n, �leszek rosszindulat�pkel��k k�kez�lt��. Szerencs� Bassompierre megmentette a helyzetet. - Nagy igazs� vagyon, Charles! - mondta ingerkedve. - Joinville nagy bolond, velem egy�ert magam is al�tam egy h�ss� k�ezv�t, �valamennyi n�z� a Verneuil m�in���k! � az �nyakamba is pert akasztott, �- vigasztal�n, Joinville! - �megnyertem azt a pert. M�edig �hogy egyszer� kir�n��hoz borultam. A kir�n�evelet k� a b�knak, meg�a benne, hogy �atlan vagyok, ��ittek neki. Ki mern�ll�ni vagy ak�csak gondolni, hogy mag�t is, Joinville, meg nem tenn� kir�n�ha b�ja, akinek k�merten olyan nagy s�van a birodalom dolgaiban, k�nj�a az �ek�n? A "nagy s��felragyogtatta p�nk d�es tollazat� Lesz�t a v�s�az arc�l, �k�n is, fel�ebb volt ann� semhogy sok� folytatott volna b�it, bele�ve a gonoszkod� is, �gy abbahagyta az �el�t. A Guise-h�an helyre�t a b�, ha nem is a teljes egyet�� � mindj� fel is �nk�hangulat, mert az inas sarkig t�a a terem ajtaj�egy �vev� el� Conti hercegn�rkezett.

Nem mondhatjuk, hogy bel�tt volna. Bevonult. S a jelenl�knek annyival is eml�zetesebb volt a bevonul�, mivel sz� �lve az ajt�k�k�el felcsippentette �mellig emelte a huf�lis ruh�t, hogy bef�en. Hanem h�v�tlen�y sz��san, a ruh�z hozz�gta az als�kny�t is. �y azt�kivillantak az als��gals�ai is, s mindannyian s�v�y�eredt� h�m fiv� Bassompierre �� Ahogy a huf�lis ruha �uhant az ajt�l�n, lehullott, mint f� a sz��an, s a hajl�ny nyak�cegn�ehajtotta a fej� les� a szem� de zavart arckifejez�t meghazudtolta az a kis mosolya, amelyben ezer �g lakott. K�zeresen is Bourbon volt, anyja, Guise hercegn�s f�e, Conti herceg r�n. � azt tartotta, n� joggal, hogy nincs az udvarnak finomabb, nemesebb, szebb kincse �a. Esze is volt hozz�v�lmezni is tudta a rangj�mindenki ellen, de legkiv� legid�b fiv�, Guise hercege ellen, nem is mert vele g�soskodni a b�ja, ahogy a fi�v�ivel, mert a h� vill�yorsan �megsemmis�en s�t vissza. Hanem az� volt hasad�a Conti hercegn�agyog�nc�� hal�san szerelmes volt Bassompierre-be. � az volt a legr�sebb ebben a helyzetben - amir�z eg� udvar tudott -, hogy a hercegn��rtibb volt, semhogy viszonyt kezdjen vele, � h�v�a, hogy hozz�hessen, vagyis hogy Conti herceg meghaljon, aki � volt �s�dadogott �igen nehezen j�, �nem volt titok el�, hogy milyen t�tlen�j�a hal�t. Az ifj�cegn�aga is a p� palot�n lakott, �sanyj�l, s csak k�bb j�m r�hogy az� j�be, mert

Bassompierre-t akarta l�i (b�egyetlenegyszer se n�tt r�pedig Bassompierre moh�llant�kkal simogatta): l�gat�t mindj� meg is indokolta, ahogy bej� hogy tudniillik anyj�l hoz �et nekem, amit persze R�ignevoisin � �dhatott volna. - � kis�m! - ki�ott fel, mintha egyes-egyed�k ��ekeln� - H��agyok, �alam izeni mag�k asszonyany�a sz��it. Meghagyta nekem, hogy adjam �milli�szij� csakhogy er� zavarban vagyok, mivel nem tudom, mi az a puszi. Cs�asszonyom, okcit�nyelven - feleltem. - Igen? Nagyon sz�sz��kelte a hercegn�- Ki szeretne puszit adni nekem az urak k�? - n�e k� a jelenl�ket, Bassompierre-t kihagyva. - �! �! lelkesedett az �ek. - Ej, ez a huncut diak�! - mondta a herceg. - Csak a cs��on j�az esze! A v�ert�t�e riad vissza. - Ugyan, Louis, ne vegye m�sz�erint a k��met: csak sz�i k��volt mondta az ifj�cegn�- Hanem h�teljes�nem kell h��k�ess�met. Rajta h� kis�m! J�n ide, hadd puszilom meg! Sz�ogadtam, magamban azt gondolva, hogy a f�ereks�legkac�bb teremt�vel van dolgom. A hercegn�ecsesen felemelte a k�karj� finom kez�a v�amra tette, mag�z vont, jobbr�alr��ed�hozz�t az arcomhoz a sz�val, incselked�llant�k k�ette, amelyek nem nekem sz�k. - Jaj bizony, kis�m! Eddig nevetett. De most m�s�i fog. Mert j�resztanyja nem fogadhatja ma d�l� s�a semmikor se, mivelhogy reggel, mikor fel�edt, belen�tt a t�, ���a, hogy "boglyas, piszkos, s�dt, s�a a szeme feh�e, horpadt az �a, csupa r� az arca, val�os romhalmaz. Egysz� ijeszt�cs��eteg, rossz r�zni... � mivel � t�ement" (�d�m), nem akar tal�ozni senkivel se, se mag�l, se a fiaival, m�a kir�n�l se, bez�� a szob�ba, bevesz egy csipet �mot, ��lussza a napot... Majdnem s�a fakadtam csal�ts�mban, annyira r�sz� hogy tal�ozom Guise hercegn�l, hogy meghitt k��n lehetek, de er�ettem magamon, s visszafojtottam k�eimet, mert a Guise fi�jd megpukkadtak nevett� hogy milyen t�etesen ut�zza Conti hercegn�nyjuknak azt a hangj� hanghordoz�t, szertelen kifejez��t, amit olyankor haszn� mikor megharag�a a t�H�hiszen �is tudtam, milyen az �j�resztany� mikor r�r a rosszkedv: reggelt�stig fitogtatja b�latos �terej� hogy meghazudtolja kor� �hirtelen valami f�ds�meg��, megt� azut�m�ap felpattan, d�jul, elevenen, mint az �da. �p csak annyi ideig maradtam m� hogy menek�k ne tess�a t�z�m, �elb�tam a h�gazd�l. Nagy meglepet�mre, �meglehet, hogy a Guise-csal�ra is, Bassompierre kik�rt a l�s� koromat �rangomat tekintve meglep�variass�volt. Amint becsuk�t ut�nk a terem ajtaja, karon fogott, �halkan � sz� - Csak egy sz� kedves �m, csak egy sz� Mert sietek vissza, hisz meg�i. �land�szek�t�en vagyok Lichtenbergn�sszonnyal �a kir�n�l is. �y tetszik, j�fordul a maga dolga. Keressen fel a koron�s ut� majd elmondom a t�t is. �eztem, hogy els�dok, majdnem el�ltam. Nyak� borultam a gr�k, �csak szor�ttam sz�nul, a sz�m nagyokat d�lt.

Bassompierre maga is meghat�t a meghatotts�mon. - Ugye milyen �ts�olyan n�zeretni - mondta m�b�llant�al, nyilv�al�mag� is gondolva -, aki, legal�is pillanatnyilag, el�etetlen? Mennyi rem�beli �! Mennyi jelenbeli k� � milyen dr�n kell megfizetni a boldogs�rt! No, bar�m, akkor h�megbesz��koron�s ut�tal�ozunk.

La Surie lovag nem sokat aludt a koron�sra virrad�szak� ��morban �t, hogy vel�y� is megh��a jeles szertart�a: ebb� megh�sb�elm�ette, mekkora utat j� be, mi� meggyilkolt parasztsz�hez�e, apr�p�kra k�oztatott kis ��t, ap�er�kos rim�od� megmentette az akaszt��Ap�al nevelkedett, elleste t� amit tanult, l�n az esze �oly �nk, mint amilyen f�a tagjai, s megmaradt a tanul��hogy az�is sz�sen j�zott a francia szavakkal (nyilv�annyira �t annak idej� hogy megtanult franci�, hiszen eredetileg csak a p�gord-i t�yelvet besz�e), �hogy nem tudott ellen�ni a k�ez�d�k�rt�nek. Gioco di parol� hol sz�oztatt�ap�t, hol meg bosszantott� De a k��ire olyan t�sen v�szolgatott mindig, mint egy szent. Nem lep�nk h�meg

k�ebben, mikor a koron�s reggel� alighogy fel�zt�ej�a szob�ba: �nken csillogott a felem�szeme, a nyelve hegy�csak �olongott a sok k�� amelyeket izgatott �atlans�ban �elgetett az �el. - Ugyan, mondja m�meg, j�am - sz�ap�oz-, mi �elme a koron�snak, ha egyszer Lajos m�� kir�? - A koron�s szents�- felelte ap�szemrebben�n�� Megesk�volna r�De �csak k�szents�t ismerek, mind a kett��s vezette be: a kereszts�t �az �sor� - Ezt mondj�a gonosz hugenott�- mosolygott ap� - Mi, katolikusok, j�h�at hozz�tt�szents�khez, �gy most �en h�van, eggyel se kevesebb. - H� - A keresztel� a b��s, az eucharisztia, a b�at, az utols�net, a papp�zentel� a h�ss� � b�rkodom felh�i a figyelm� lovag �ogy ezt bet� k� tudnia, mivelhogy velem egy�rt �a katolikus hitre. - Igaz - fintorgott egy kicsik�La Surie, �nemcsak b�at�n. - Elfelejtettem. Majd meggy� j�h�kor. Engedje meg, uram, hogy r�g�em az ujjas� Csak nem dalmahodott meg egy cseppet? - Dehogyis! Csak a rosszindulat besz�bel�, Miroul! - No �ezek k� melyik a koron�s szents�, uram? - folytatta La Surie. Egyik se. Azt csak a kir�ok veszik fel. Azzal ismeri el az egyh�Istent�al�gukat. � ez az az �lyes alkalom is, mikor a f�k, egyh�ak �vil�ak, h�sk�znek a kir�nak. - Ha Bassompierre voln� fogadn� hogy m�mindegyik vil� f�megszegte azt az esk�z�ben. - � meg nem �n�a fogad� - mondta ap� - Egy�r� a vall� r�e fontos a dolognak, mert az er�i meg a n�szem�n a kir� tekint�� - � meddig tart a koron�s? - H� a IV. Henrik�l �lve, j� �hosszat. - � �hosszat! - La Surie am�s mindig sokallotta a templomban t�tt id�- A mindenit! Nem sok az egy kicsit egy kilenc�s fi�nak? Nem v�atott a kir�n�m�nagyobb lesz? - A kir�n�egingatta a tr�azzal a sok adom�yal, amit Concini�ak juttatott, meg a f�elen pazarl�val, �most a fia n�zer� m�akar b� mik�n nem gy�mondani �terjeszteni, hogy Lajos alkalmatlan az uralkod�a. - Annyira szereti a tr� Magamra v�altam a v�szad�, mert ap�hallgatott. - A vele j� k�ess�ket nem szereti, hanem csak a tr�atalm� hogy beleny� a kincst�a, ��a Henrik t�nyeit, utas�atja a b�kat, hogy �atlannak nyilv�ts�a b�, ��al�n, megszegheti a birodalom szok�it, szab�ait, t�nyeit. - Mif� b�e c�z? - vonta fel ap�a szem�k� - Bassompierre-re, az Entraigues kisasszonynak tett h�ss� �ret�. Ap�b�tott: - Magam is hallottam r� Amennyire szeretem Bassompierre-t, annyira nem �hatom, hogy olyan m�atlanul b�k a h�ekkel, s azt m�kev��hogy a kir�n�gazs�alan �letet hozatott a b�kkal. H�ard-t�udtuk meg k�bb, hogyan zajlott le aznap Lajos felkel� szertart�. Csak az volt a baj H�ard-ral, hogy mindig f�, hogy t�t mond a kellet�l, �ez� kevesebbet mondott a sz�sn� Okt� tizenhetedik��rakor kelt fel Lajos, mondta, igen vid�volt �eg�s�s. Mi, akik szeretj��l hallottuk, hogy a gyermekkir� kevesebbet gondolt a f�szt�ertart�al, mint azzal a nagy m��gal, amelyre hamarosan felavatj� Szerett�na tudni, mert H�ard nem eml�tte, hogy Lajos reggelizett-e vagy sem. Fontos dolog, mert ha nem evett (s ha nem, nyilv�az�, hogy �ozhasson), akkor �mra �ta ki �ra hosszat azt a v��etetlen szertart�, s meg nem ingott, el nem s�dt egy pillanatra sem. M�edig azt a tulajdon szem� l�uk. S ez megc�lja azokat az ut�tos pletyk�t, amiket a kir�n�erjesztett akkoriban a kicsi kir� "gyenge alkat�l". Alighogy Lajos felkelt, �elv�zte term�etes sz�eteit (H�ard agg�os fel�t�l), odal�tt hozz��el� Souvr�r, �� sz� - Tudja-e fels�d, hogy ma van a koron�sa napja? - Tudom - felelte v�n Lajos. Azzal �ztetni kezdt� Nem a megszokott ruh�t adt�r�hanem az �szertart�parancsolta �z�t: v�ny als�et, karmazsinv� selyemtunik��annak a tetej� ez� �z� b�j�ssz�zonk�st. K�n a szomsz�s kis szob�n megvetett�a d��at. Mikor elk��ajos v�gfek�jta, nagy fekete szeme csillogott a k�ncsis��de meg se mukkant. Megjelent Aiguillon herceg, Franciaorsz�f�ar�. Nemcsak a m��a volt nagy, hanem a hossza-sz� is. Feladat�z h�n m� tisztelettel �lte a kir�t, majd apr�osan megn�gette az �z�t �az �at. Ezek ut�teljes hossz�n felegyenesedett,

kez�keresztbe tette irt�os has� �fontoskod�egyszersmind al�tos arccal v�kozott. Olyan hossz�t a v�koz� hogy Lajos, r�l�zve, hogy �kir�, �gy joga van k�ez�dni, megk�ezte: Most � mi t�nik, f�ar��- Most azt v�uk, hogy az orsz�nagyjai elj�nek fels�d�, �a sz�segyh�a k�rj� - � �addig mit csin�k? - Alszik fels�d. - M�hogy aludn� f�ar��ikor egy cseppet se vagyok �os? - �y tesz fels�d, mintha aludn� Lajos felvidult a v�szon. Sose gondolta volna, hogy j�kkal kezd� a koron�sa. S vid�n bele is ment mindj�, behunyta a szem� - Most nem sz�s, hogy aludj� fels�- mondta a f�ar�kiss�avartan, mert nem ker�l a figyelm�a gyermek j�ve -, majd csak akkor, ha a p�k bel�ek ebbe a szob�, mert �ogj�fels�det fel�eszteni, felvenni, talpra ��ni. - M�hogyhogy, f�ar��iszen magam is fel tudok kelni! - Igen, fels� de az nem szok�ezen a nagy napon. Hanem az�, mikor a p�k felemelik, nem kell nagyon r�k nehezednie, mert �ek l�n, nemigen er� �f� - Nem felejtem el - felelte Lajos. Kis id�lva Aiguillon hercege �lyes mozdulattal el�te az ��sujt�s zek� kar�j�l, hosszasan, jelent�teljesen megn�e, �� sz� mintegy mag�n: - Itt az id�� kiss�eh�esen a helyis�ajtaj�z l�tt, �kulcsra z�a. - Mi� z�a be az ajt�f�ar�� k�ezte Lajos. - Az�, hogy ha j�k a p�k, be kelljen k�dzkedni� � beengedi �? - Be, de nem r�n - felelte m��osan a herceg. - Csak mikor harmadj� k�k. - � mi� �en harmadj�? - �i szok� fels� A f�ar�oly s�an ejtette ki ezt az "� sz�mint aki roppant szikl�g�t egy barlang sz� el�hogy � id� elz�a. De Lajos eleven pillant� n�leg nyugtalan�tta, s fontolgatta, hogy m�hozz�z valamit. Hanem azut�fel�kedett benne a k�ess� �m�en meghajolt Lajos el� �azt mondta: Kegyeskedj�r�l�zni, fels� hogy ha a p�k bej�k, aludnia kell, �nem szabad k�ezni semmit sem t�, sem t�, sem senkit� - Nem felejtem el. E pillanatban l�sek �suttog�zaja sz�tt be a szomsz�s helyis��Ezut�halk kopog�az ajt�s Lajos nyomban behunyta a szem� - Mit �tanak?

- ki�otta kih�an �harciasan a f�ar� mint aki elhullani k����hamban, s csak a test�kereszt�hatni a kir�hoz. Laon p�nek mekeg�ngja felelt meg neki az ajt�ereszt� XIII. Lajost, Nagy Henrik fi� Lajos, hogy ilyen dics�vvel illett�az apj� kinyitotta a szem� A f�ar�gyorsan a nagy d�� f�hajolt rengeteg test�l, �s�en suttogta: - Az Isten szerelm�, fels� hunyja be a szem� Majd kiegyenesedett, az ajt�l�ordult, �er�messze zeng�ngon, amely meglehet� el�a Laon p�nek hangj�l, kiki�ott: - Alszik a kir�. � v�. Nem kellett sok� v�ia, �felhangzott az ajt�z el��asonlatos halk koppan� - Mit �tanak? - ki�otta a f�ar�ugyan� - XIII. Lajost, Nagy Henrik fi�- sz�a p�reszketeg, megt� alig hallhat�ngon, amely �en nem volt f�lmetes. - Alszik a kir� - ord�tta a f�ar��oly hars�an. A harmadik kopog�ut�- mert h�h�m kellett, az a b�sz�- megv�ozott a f�ar�sztentori "Mit �tanak?"j� adott p� v�sz: m�nem IV. Henriket eml�tte, hanem a mennyorsz�t, IV. Henrik e f� ut�s�felcser�e fia � k�s�l. - XIII. Lajost, akit Isten adott nek�r�ul. Amit Nagy Henrik neve nem tudott megtenni, megtette az ��mert kiny� az ajt�z igazat megvallva nem eg�en mag�l, hanem a f�ar�keze �al. Laon p� betipegett, ut� Beauvais p�. � a f�ar� a b���ki eddig volt, hirtelen visszav�ozott az egyh�engedelmes b�ny�, s fejet hajtva a k�f� el� f�e�t.

Lajosnak alighanem k��a volt, mert ahogy Laon p� gyenge hangon azt mondta neki, hogy: "�redj, fiam!" (�t�n el�r �utolj� tegezve a kir�t), kinyitotta a szem� hagyta, hogy felemelj� s mint hallottam, igyekezett, hogy se nehezebb ne legyen a kellet�l, se k�ebb, mert az� �th�karta elj�zani a szerep� N�ny perccel k�bb, ugyanabban a hossz���las k�sben, amiben a d��on fek�thaladt a sz�segyh�ter� vil� �egyh� orsz�agyok k�ret�n, �bel�tt a templomba. K�bb elmondta nekem, hogy a tork�n dobogott a sz�, mikor az �z�dok koptatta l�s�tette a l�t.

A kett�eg��ek, Guise hercegn�k �a hely gazd�nak, Reims �ek�k k�nhett�gy ap�al �La Surie-vel j�lyet kaptunk, a k�karzatr�el�szeml�ett�zertart� - ha ugyan "j�" nevezhetem, hogy �tunk a vend�k r� nyomakod�meg�n, egy id�lva m�majd' leszakadt a l�nk, szomsz�ink k�ke az oldalunkban, �fuldokoltunk a h�ben, pedig mikor bement�� �zt�emplomot a kinti forr� ut� Csak egyvalaki �z ��mellv�ez tolt karossz�en, egy nagyon sz�n �z�h�: h�al �kem, de a nyakszirtj�l �f�rofilj�l ��am, hogy fiatal �k�natos.

Ingerelte a k�ncsis�mat, mert a f�g�ari h�ek, a f�cegn�hercegn�zint�� de a lenti k�ban, �ha az ismeretlennek, mint l�zik, nincs olyan el��yafis�, hogy k�t�yen, mi� ��tt�neki oda a karzatra ezt az elrejtett sz�t �mell�zt a tagbaszakadt papn�d�t, szemmel l�at� csak az�, hogy t�l tartsa t�az alkalmatlankod�. Azt is megfigyeltem, hogy egy oszlop m�tett�a sz�t, ahonnan �a el�ajolt, lel�tt a k�ra, de ha �karta, �em l��meg a k�b� Mivel az eg� udvar elj�P�zsb�eimsbe, egy gombost� lehetett volna elejteni, �ele volt a sz�segyh� s b�a szent hely t�tiszteletet �emelt volna a jelenl�kt�csak �songott a bizony� nem �en kegyes t�alg��Hanem egyszeriben nagy csend t�dt, mikor Laon �Beauvais p� ut� a birodalom egyh� �vil� m��ai k�ret�n megjelent a kicsi kir� abban a sarkig oml��k�sben, amely azt sugallta vagy azt jelk�zte, hogy nemr�sz�t, �m�nem kapta meg teremt�� az egyh�kiker�tlen k�t�s�l - hatalma �zet��jelv�eit. Ahogy Lajos emelt f� �egyenes der�al l�getett a f�� orsz� f�t�ainak k�ret�n, csakugyan igen kicsinynek l�zott, a j�e pedig igen t�enynek a fal� orsz�agyok k�ezet�n �egy k�elm�a rosszindulat�k �y�ban, aki �et�t��k tekinti. �y ment, ahogy Souvr�r �a f�ar�tan�tta, lassan, szem�a k�ra f�tve, ezt a szerep�is elm��gyelemmel t�e be, mert �ndent nagyon lelkiismeretesen csin�. Mi keser�ynak �zt� a koron�st. � �f�sz�kezett, hogy megadj�Lajosnak a hatalom valamennyi k�g� s val�an n�ny n�zetl�yi szob�nak se ura. Felkel��efekv�g csupa f�t� b�� m� meghajl�k��, amit adnak neki, mindent a legnagyobb tisztelettel, m�az ostorcsap�kat is. Nem mintha szeretetben hi�a lett volna - az anyj� k�l. Ahogy k�n�em a sz�segyh�an, t�h�et is l�am, akiknek az el��get�enge kor�rmek k�eket csalt a szem�. � nemesurakat is, akiknek kigy�z arcuk, hogy � l�atj�szeretett n�i uralkod�nak a fi� Ezek teljes sz�kb�zolg�i akart�Lajost, �amint ap�se, La Surie se, magam se, �e lettek volna hajland��ohasem, hogy j�h� udvaronc p��ra h�legjenek annak a rosszf� Concininak, kez�cs�j� talp�nyalj� Nek�ak egy urunk van, ez itt, a templomhaj�, ak�ilyen tejfelessz� �gyenge. A pomp��f�szt�ertart�legfontosabb mozzanata az volt, amivel felszentelt�Lajost, ami �al r��t a kegyelem: a felken� K�� olajb�llt a kenet: a szentolajb�s a szent �oln�l. A szentolaj - amelyet a keresztel��haszn�ak - maga is kever� ol�olaj �balzsam. A szent �olna is olaj, de sokkal el�� mert azt angyal hozta a mennyb�zent Remigiusnak Klodvig keresztel�e.

Mivel az�azzal kentek fel minden francia kir�t, nyilv�al�ogy nagyon kellett takar�skodni vele, s nem kan�z�haszn�i. Joyeuse b�ros aranyt�gott a szent �oln�, kivett egy par�i olajat, s az ujj�l vegy�tte a szentolajhoz. Lajost levetk�tt� El�r is levett�r�hossz�t�, leoldott�a v��l a tunika �az ing tart�lagjait, s ott �t a kicsi kir� f�eztelen�enm�asra kellett fek�- ez az al�tos testhelyzet szerfelett k�elmetlen, mivel a sz�segyh�k�ete nem �en l�. R��l igen sok� kellett ott fek�mert Joyeuse b�ros, �va, a kir�yal a l� el� v�elen hosszan im�ozott mit nem adtam volna �e, ha r�ebbre fogathatom vele! -, alkalmasint annak kinyilv�t�ra, hogy az egyh� hatalom felette � a m�k. Ap� mellettem, csikorgatta a fog� p�p�i fog� gyan�a. De ez� nem tudn�megmondani, vajon igaza volt-e, hiszen ezek �im��k voltak, s sok �z�d alatt a hagyom� is kieg��tte �. V�l a b�ros felemelte Lajost, �megkente a feje tetej� a mell� a h� k�� a jobb v�� a bal v�� a k�csukl�. Ezzel v�t � a felken� �La Surie

hozz�hajolt, cs��san csillog�emmel - megijedtem, hogy no most elereszt egy olyan k�ozatra m���t, amilyet szokott, kital�am azt is, hogy mif�t, a sz�ra tettem h�a kezem. � mivel a m�k oldalr�p�k�k� oldalba, nem sz�semmit. A f�ar�odal�tt a felkent kir�hoz, �valami ingf�t meg dalmatik�adott r� - Tess�mondani, mi az a dalmatika? - Arany liliomvir�kkal kih�ett k�selyem tunikaf�, sz�olvas�, �ha nem veszi mer�s�ek, azt mondan� hogy igen j�llt volna mag�k, ha csakugyan olyan, amilyennek elk�elem. - Eml�zem r�uram, hogy ha b� egy h�nek, nem kiskan�al m�, hanem mer��al. De az� k�n�z�n. Nem akarom v� al�ejteni, hogy magam is jobban kedvelem a cir��, m�ha csak sz�i is. Hanem k�ezn�valamit, uram. - Csupa f�yok, asszonyom. - Bocs�on meg l� k�ncsis�m�, de �allottam, hogy a fontosabb angyaloknak nev�van. Hogy h��azt az angyalt, aki elvitte a szent �oln�Szent Remigiusnak? - El�r is, n��yal volt. Tudom, azt tartj�a hittud�, hogy az angyaloknak, nem l�n test�ncs nem�nem h� meg ne haragudjanak �e az angyalol� tud�, �az �tamentumi angyalokat kedvelem, s k�k� azokat, akik Szodom� l�gattak, m�edig azok aligha lehettek anyagtalanok, hiszen nagy vesz�ben forogtak. Ami Szent Remigius h�� illeti, a nev� azt nem tudom, de a fizimisk�t ismerem. L�am, faragott k� meg��e. � maga is megismerheti, asszonyom, ha szem�veszi - hiszen Reimsben vagyunk - a sz�segyh�kapuzat�k egy lebilincsel�szlet� amely az egyh�egye szentjeit ��lja.

Jobbra, a szomor�v�, satnya Szent Nicasius mellett ott � egy vitathatatlanul n�ma, kecses testtart�, hajl�ny derek�el� szeretetre m�� cs��s arc�yal, oldalt hajtja a fej� �mosolyog. Igen, asszonyom, az egyetlen a kereszt�s�angyalai k�, aki mosolyog.

Vigasztal�mosolya, higgye el, kiv�, ha el�eg � a jobb oldali kapub�st n�gette az ember, a v�t�t szentjeit �pr��. Jaj, asszonyom! Ha ezek fognak �lkezni felett�zek a rideg �szigor��h�egy lyukas garast se adok az �l�m�. - Oszlassa el egy k�lyemet, uram!

Mib�ondolja, hogy mosolyog az a sz�angyal? - Elmondom, amit m�tudni v�k: mikor az angyal a j�ideg ��esz�t meleg bolyg�a, hogy elhozza Szent Remigiusnak a szent �oln� elb�en tapasztalta, hogy milyen �s az �t az emberek f�� beleszeretett egy szobr�ba, feles�l ment hozz�elt� sz�ya, n�ett: akkor mosolyodott el el�r, mikor meg�zte, hogy szerelme viszontszereti. � hal� ut� mert fiatalon halt meg, k��eesett f�e a k�, amelyet hasonlatoss�ra faragott, a k� lelte fel azt az arckifejez�, amely els�l�oz�kkor felkavarta. - Se non �ero, �en trovato. [Ha nem igaz, akkor is nagyon j�laszul).] M�k�ek valamit, uram, azt hiszem, ez lesz az utols��rsom �karta, hogy van egy fiam, annyi id�mint Lajos. Nagyon sz�gyerek, �nagyon szeret engem. De rendk�l eleven, nem hinn� hogy cs�tev�n��llt volna egy ilyen hossz�neh�es cerem�t. Csak nem ��a azt, hogy Lajos olyan illedelmesen viselkedett, mint egy k�nt? - Nem � asszonyom. V���g �lyes, komoly arcot v�tt, de k�zer vagy h�mszor el�t a kir�b� pajkos gyermek. Ha megengedi, majd elmondom, ha odajutok, de pillanatnyilag, ha tetszik eml�zni r�� �ztetik a kir�t. Miel�felkent�volna Lajost, majdnem meztelenre vetk�tt� ut� meg nemcsak ruh�al halmozt�el, hanem jelk�s t�yakkal is. El�r is kardot adtak neki. Lajos kih�a h���ahogy tan�tt� megcs�ta, majd a meztelen kardot, a szok�ak megfelel� az olt�a tette. - Ez mit jelent? - susogta a f� La Surie. - Hogy v�lmezni fogja az egyh�t - feleltem halkan. Ha ugyan nem mag�kell v�lmeznie az egyh�ellen. Ezt most okcit�l mondta La Surie, nehogy megint befogjam a sz�t. A kard ut�egy aranygy��ott meg Joyeuse b�ros a kir� sz�ra, s jobb keze gy�jj� h� mintegy eljegyezve Lajost orsz�val, a m�k keze gy�jj�majdani h�ss�ra tartogatt� A felgy�tt Lajos kapott m�a b�rost�ir�i p��a bal kez�, amely t�nykez�talm�hirdette, �jogart a jobb kez�, uralkod�atalma jelv�ek�. A fanyel�ef�csont

kir�i p�a k��t, hanem a jogar nagyon neh�egy kilenc�s gyereknek. Nagyon igyekezett egyenesen tartani, de remegni kezdett a karja. Cond�erceg, a legels��vil�ak k�, odany�hogy seg�en, de Lajos fel� ford�tta a fej� �hat�zottan �hidegen azt mondta: - Majd csak magam tartom. Se Cond�erceg mozdulata, amiben, ha a herceg v�ait tekintj�l�volt n� h��ndolat (oly hatalmas jelk� ereje van annak a jogarnak!), se a Lajos heves visszautas�sa (amely benn�nagy �mel t�tt el) nem ker�l az udvar figyelm� mert az engedetlen term�et�d�� a legt�borsot a r�nss�orra al�z orsz�agyok k�. A jogar ut�a korona: a szertart�kezdet�l fogva ott volt kit� k�eml� a f��n, s azt tartott�r� hogy Nagy K�ly koron�. Hanem az osztr�k is azt mondt� hogy n�k van Nagy K�ly koron�, B�ben �k, azzal koron��a cs��ikat. Nem tudom, mi az igazs� melyik az igazi, melyik az ut�at, annyi bizonyos azonban, hogy a mienken a k�z�etvenhat gy�szemen k�l nyolc liliom is volt, francia m�a. De ak�� volt, ak��j�h�ek meg nagynak is l�zott egy gyerekfejre, s fogadok, hogy valami praktik�l megkisebb�tt�a bels�r�, nehogy az orr� essen a kicsi kir�nak, hanem meg�jon a fej� Lajos �s h�sen tartotta a kir�i p���a jogart (siker�r�ennie a jobb karja remeg�n: az oldal�z szor�tta), Joyeuse b�ros pedig nagy garral az olt�oz ment, elvette a koron� k�k�el a kicsi kir� feje f�emelte, de nem tette r� A f�ar�nagy fennsz� sz�otta az egyh� �vil� f�t�okat, azok Lajos k�gy�, megfogt�a koron� hogy mintegy fenntarts� nyilv�al�lk� de h�szor r�em c�lt a mi t�nelm�Azut�a b�ros a bal kez� fogta a koron� meg�otta, �a gyermekkir� fej� tette, mik�n a f�t�ok rajta tartott�a kez�ez� nem az�, hogy tarts� hanem hogy meg�nts� T�hajt� �enz� majd a b�ros �a tizenk�f�t� jobbr�alr�s�l illette a kir� orc�t. Ekkor zajlott le az a k�kis k�t� amelyet mindenki �revett, az egyik ugyancsak elgondolkoztathatta a figyelmes szeml�t, a m�k bizony� megmosolyogtatta vagy �en meghatotta, aszerint hogy mennyire szerette Lajost.

Mikor �ernon herceg cs�ta meg Lajost - ez volt az a herceg, akir�zt suttogt� nem lehetetlen, hogy az �z�n voltak azok a sz�k, amelyek a gyilkos Ravaillacot mozgatt�-, a kicsi kir� mindk�cs�l a fej�z kapta a kez� hogy megfogja a koron� Az udvar tagjainak egyike-m�ka f�z�al suttogott valamit vagy f�en�tt, de t�nem t�nt, mivel �ernon herceg v��, Ecoman kisasszonyt egy f�alatti t�c m�ann�is m�ebb akn�ba vetett� s a r�nskir�n�arancs� ott is maradt �te fogyt�, sohase mert�perre vinni az � mert sok magas �� szem�t veszedelembe sodort volna, egy�al�nem csak �ernont. Utols� a legfiatalabb f�cs�ta meg a kir�t, a b�s Elbeuf herceg.

Guise-sarj volt, az Aumale hercegek �b�Elbeuf ��nak sz�t, �es kor�n hercegg�s f�t�g�evezt�ki. �p a koron�s napj�t�tte be a tizennegyedik �t, �nagyon sz��csinos volt pomp��z�ben. Lajos j�smerte, sokszor j�zott vele Saint-Germainben, Vincennesben meg a Louvre-ban is. � miut�Elbeuf k�el�egcs�ta, tr�san k�n legyintette. � azt��ett, mintha megt�n�z arc� - Noh� kedves olvas�, kiel�tettem? - Soroljon engem is a meghatottak k� uram! Ezzel v�? - Dehogyis! A koron�s ut�megkezd�t a mise, sz��sz�t, k�n-k�n �keltek is, �Lajosnak fel kellett �nia, �adakoz�oz j�lnia. Bizony� sz�ozott is volt, mindenf� j� a fej�n, mindenesetre, ahogy ment, igyekezett r�pni az el� j� la Ch�e marsall pal�j�k a sz�re.

A marsallnak a f�ancsnok szerepe jutott a koron�son, k�elje el, mit sz�ha a d�pal�ja leesik a v��l! � azt gondolom, Lajos csak �ett, mintha r�karna l�i, de val�an nem akart.

Nyilv�mulattatta, hogy megpocs�lhatn� marsall legszebb ruh�t, mert belef�dt ebbe a nagy d�elg�e, amivel �ra hosszat csig�� - Nah� uram! Hogy v�! Biztosra veszem, hogy m�tartogat valami kis tr�t! Gondolkozz� nagyon k�m! - Csakhogy nem vagyok biztos benne, asszonyom, hogy az utols�� csakugyan tr� volt-e, vagy volt valami c�atoss�benne. Mikor m�ap Lajost a Szentl�k-rend lovagj� avatt� ��gadta rendje lovagjait - ap�is k�k volt -, sorban mindegyik megcs�ta. Mikor Bellegarde herceg� ker�sor, Lajos k�k�el a szak��

kapott, �nevetve azt mondta. "��egy becs� ember!" - S vajon c�z valamire ez a kis tr�? - Azt hiszem. Jusson esz�, asszonyom, hogy el�nap, a kir�n�arancs�, a herceg k�telen volt �ngedni a hely�annak a gazfick�cre ��k. �y v�m, Lajos el��lt akart adni neki a megal�at�rt, s a tr� ��ban fejezte ki megbecs�. - T��ssza, uram, a v��etetlen koron�shoz! V� lett valah�? - Negyed h�mkor. � abb�hogy nekem hogy sajgott a f�dts�� l�m, a combom, a derekam, el tudom k�elni, milyen f�dt lehetett Lajos. F�h�mra v�e visszavitt�a kicsi kir�t a p� palot�, a lakoszt��. - Most m�csak azt mondja meg, uram, sz�n k�m, mit mondott legel�r a kicsi kir�, miut�felkent� megkoron�� De mit nevet? Van k� kics�i? - Jaj, asszonyom, �omban se mern�ilyet tenni. Hanem h�rem�m, hogy az �� a francia szavak dolg�n ink� a Guise hercegn�el egyezik, semmint a Rambouillet-n�sszony�l. - Felcsig�a a k�ncsis�mat. Na h�rajta, uram! Ne k�rfalazzon! - Sz�ogadok, asszonyom. Mikor Lajos be� a lakoszt��, Souvr�r, amilyen testes volt, olyan f�ugrott el�: "Jaj, fels� borzaszt�f�dt lehet! Mit szeretne?

Enni? - Nem � Souvr�r. - H�tal�aludni, fels� - Nem � Souvr�r. - Nincs semmi k�ns�, fels� - Csak egy: pisilni szeretn�" Harmadik fejezet M�ap, mikor ap�ak is, mint a Szentl�k-rend lovagj�k, oszt�r��ott, hogy jobbr�alr�egcs�hatta Lajost, a rend nagymester� megint levelet kaptam Guise hercegn�t, hogy l�gassam meg a p� palot�n, pontban t��or: eszerint, v�em, "cs�a" bugyr�k fenek�l felr�nt � sz�� cs�a. Az �on fek�e kirittyentve, megf�lk�, halv�k�selyemk�sben, ami igen j�llett neki. � ��am, hogy van m�valaki az �ban a takar�att, h�al nekem. Visszafek�- mondta a hercegn�, f�am. Hidegre fordult az id�o, keresztfiam! H�ne �dog�on ott! J�n, t�eljen ide az �am fej�z! Perrette, hozz egy p��a lovag �rde al�De ne meregesd r� szemed szok�d szerint, mert visszak� a tehenek mell� - � sohase �tem tehenet, asszonyom mondta Perrette enyh�m�atlankodva. - Majd fogsz, te kis sehonnai! Csak a kezdet neh� - Ki van itt? - k�ezte b�atagon a h�t ford� h�. - Siorac lovag. - Adjon neki, any�sszony, egy puszit a nevemben! Az �kis�m egymag�n t�t � mint a n� fiv�m egy�e. Ha nem mondja, hogy "any�sszony" s nem emlegeti a fiv�it, akkor is r�merek Conti hercegn� a csipkel��kac�hangj�l. - � sz�sen megker�z �at, asszonyom, ha ekkora tisztess�en lehet r�em - mondtam. - Tegnapel�adtam m�k�cs�, kedves aty�ia. Annyi el� M�r�p... Mint az a huncut �ek, napj�n k�zer-h�mszor is v�gnyalogatna, ha hagyn� Att�hogy im�ak a f�iak, m�nem kell pazarolnom a kegyeimet. - Sajnos, nem tart �k�z az im�t - r�a sz�f�t szomor�lemond�Guise hercegn� - Dehogyisnem, ha kegyelmedb�t�k, any�- fordult fel� arccal �testtel az ifj�cegasszony. � elhagyva cs��s modor� keze fej�l v�gsim�tt anyja arc� �lelkesen folytatta: - Sok udvari nemes sz�s �est n�getn�ag�ebben a sz�k�szemp�an, ha any�sszony nem volna annyira od�... tudja m� ki�. - Jaj, l�om, l�om! s�tott nagyot Guise hercegn�- Ez mind sz� de m�s nagyon szeretn�a maga hely�n lenni.

L�am, hogy m�m�megint er�esz rajta a rosszkedv, megijedtem, megpr�tam �a �ni a hull�ak. - Ak�ilyen gy�r�ercegn�nekem m�s nagy vesztes�lenne, ha teljes� k�ns�, asszonyom: megfosztana a keresztany��Milyen �enne az �tem! Megragadtam a kez� �ecs�tam. - Igaza van, l�om - mondta Guise-n�eghatottan -, ez t�t � mint a t� egy rak�n.

Uramisten! Ha eszembe jut! Ez az �ek! A k�karzatra �i azt a Charlotte-ot! A koron�son! �p csak hogy ki nem verte a szem�mindenkinek, olyan j�ldugta az oszlop m� Csak legal� olyan k�s�s ne volna! - De ��allottam, hogy Essarts �gy igen j�al��al�sz�az ifj�cegn�mert fitogtatni

akarta a p�atlans�t. - L�f�, l�om, sz�dolog a j�al� de egy n� n� gr�a is kell. Semmi st�sa ennek a k�es pipisk�k! Maga a megtestes�etlens� Majd' hasra esik a saj�l�ban. R��l cs�, az m�csak van, de valaga egy csepp se. - Honnan tudja, any� - nevetett a kis hercegn� Megl�zik az, hi� p��a ki. N�e meg! Itt van mindj� Perrette: ha egy kicsit kimosdatjuk a teh�an�l... - De asszonyom, �sohase �tem tehenet - tiltakozott Perrette k��eesetten. - Hallgass m� te buta csirke! Ha r�juk Perrette-re az Essarts �gy puccos g�it, h�sz�zor jobban tal�a mag�benn� ezerszer csinosabb lesz. - K�n�z�n, asszonyom - b�lt meg hirtelen Perrette. Hanem azt megmondom, ha meg nem haragszanak �e, hogy �nem szeretn�az �ek � cic�i, f�k, hogy bakaf�oskodna a lelkiismeretem. - Mi nyelven besz�z te? - nyitotta kerekre Guise-n�sszony az ibolyak�szem� Perrette hallgatott, f�, hogy m�jobban lehurrogj� �gy �feleltem helyette: Azt jelenti p�gord-iasan, hogy "h�rogna". - B�adn�z �emelte az �e a szem�a hercegn�gyakran tett �, hogy �rev�sse a sz�szem� -, b�adn�z �ogy a fiaim lelkiismerete is bakaf�oskodjon! Kiv� a Charles-�Mondja, �s keresztfiam, l�a-e Guise herceget a f�t�ok k�t Lajos koron�s� - Nem, asszonyom, �nagyon csod�oztam rajta, hiszen el�nap itt tal�oztam vele. - Na h�majd �megmondom, mi� nem volt ott. Aznap, mikor maga itt j�, Charles eg� nap igyekezett r�sz�i Nevers herceg� hogy engedje �aga el� szertart�alatt, de a herceg, teljesen jogosan, nem �t r�hiszen �ims korm�z� �itt �n otthon. Amire ez az eszement Charles, b�ogy rim�odtam neki, v�gduzzogta az eg� koron�st, megs�ve vele a kir�t, a korm�z�r�n� Joyeuse b�rost �a f�t�okat. Conti hercegn�artott t� hogy az �ek �a herceg ut�� megkapja a mag�: - Engedelm�l elmenn� any�sszony, s elvinn�egy kicsit Perrette-et is. K� van, rendbe szeretn�szedni magam. - Menjen csak, gyermekem! Hab�igaz�felesleges kicicom�ia mag� ebben az �tkorban akkor a legszebbek a n�mikor felkelnek az �b�Hanem el� tegyen meg nekem egy icipici sz�ss�t: k�njon j�ggelt szeg� herceg�k! A kis hercegn�em �rt semmit, felkelt (a h�inge laza volt, m�en kiv�tt �szinte teljesen ��z�de nem fosztott meg benn�azonnal sz�� f��l, mert m�a takar�att felt�a feje tetej� a hossz�ete haj� s � kedv�szeml�ett�sz�rcs�m�s g�lyded, gy�r�kj� mik�n gyilkosan ellen�hatatlan �m�s szeretetteljes pillant�kat vetett r�, hiszen kac� r�rti, g��term�et�l gy�te ugyan felebar�it, hanem az� szerette �. - Hallotta, mit mondtam, Louise-Marguerite? - k�ezte Guisen�- Ez parancs. T� menjen be a herceghez: ennyi udvariass�al tartozik neki, m�megint egyed�dt. - De ha nem b�m, any� �y horkol a herceg, mint aki megveszett. � r��l nem is egyfolyt�n, hanem vaddiszn�kant�kkal, azt mondan� ha nem restelln� hogy m�hortyog�k�n is dadog. - Ejnye! Micsoda gonoszs� - ki�ott fel Guise hercegn�- Menjen innen! Ha nem volna a l�om, ki nem �hatn� De mik�n kimondta ezt a felt�les �letet, kicsit mulatva, kicsit haragosan, mosolygott a l��, s gyeng�tekintettel n�tt ut�, m�a kis hercegn�esztelen l�ekkel, emelt f�, egyenes der�al elhagyta a sz�elyet. - Milyen kegyetlen az ember, ha nem szeret valakit! - s�tott fel a hercegn�- Szeg� herceg! Csakugyan �, r�ozoga. H�m sz�em tud kimondani egyfolyt�n. � m�s�s. Hogy besz�essen vele az ember, ha egyszer s�V�szolni is csak dadogva tud.

Egy�hib���nem is besz�e... Sejtheti, csak b�lja a feles�t, m� nem tud csin�i vele, de a hercegn��ezt az �et se sokszor szerzi meg neki. No de a pokolba a sir�immal! Rajta! T��i dolgunkra! Van nekem fiam el� minek em�zem magam m�a v�t is? Elhallgatott, a szemem k�n�tt nagy komolyan, de nem tudom, mi�, a komolys��sak b�san gyermekes lett az arca. Boldog vagyok, �s keresztfiam, hogy n�szemk�hagytak benn� �m�csak k�em se kellett, mert az m�maga is indiszkr��tt volna. M�edig amit mondani akarok, annak igen nagy k�kez� van mag� n�e �azokra, akik szeretik (erre a sz�r�mosolygott), s szigor�itokban kell tartani, k�n v� az eg�nek. Csak apjaur�k �lja el, senki m�ak, t�f�gs�ron a boldogul�t oly igen el��

l�s sikere. �szerezzentem, mert a legut� "boldogul�, amit j�resztany�nekem sz�, m�tizenk��s koromhoz f�k. Kir� apr�t akart csin�i bel�: ha ap�beleegyezik - ord�tt d� -, k�telen lettem volna abbahagyni a tanul�, �- az atyai szavakat id�m - "a heny�s �a b�kol�ba" j�i. De mivel el�r is ap�ak kellett sz�m err� mostani tervr�n� gondolkod�ut���em, akkor se kock�atok sokat, ha nem szerencs� mert ap�� mindj� eltiporn� k��mihelyt kib�a toj�� - El��ozott, keresztfiam... - Em�t a k�ncsis� asszonyom. - Majd mindj� enyh�k rajta. Ismeri Saint-R�s m�it? - Nem. - A n� f�er k� val�kik a kir� bels�olg�t� vannak rendelve. - Fogadni mern� hogy neki mag�k is j�zolg�az a szolg�t. - Val�, de h�Saint-R�s m�i elm�tven�s, elege van az udvarb�eg P�zs b�l, el akarja adni a posztj� s az �b�endbe hozatn� vid� h�t, ahov�isszavonulna.

H�ecs�s titok alatt �lta el nekem a terv� - Mi� titok? - Saint-R�s m�i rokons�an van a Guise-csal�al, �legsz�sebben Guise lovagnak, legkisebb gyermekemnek adn�l a tiszts�t, csakhogy annak nincs egy huncut vasa se. - � kegyelmed nem veszi meg neki, asszonyom? - Azt hiszem, cs�dik, sz�keresztfiam! Sz�zer frank� adja a m�i a tiszt� Honnan vegyek �ennyit?

N�sz�zer frank ad�gom van, a rangomat is csak a kir�n���nek j�t�l tarthatom. S az� az is nagyon ki van adagolva. Mindazon�al nem utas�ttam el mindj� Saint-R�st. Ann�is kev��mivel �gy ragaszkod�ban mindenk� azt szeretn�ha a Guise-h�an maradna a hivatala. � �mag� gondoltam. - R� asszonyom? - b�ltam el. - Mag� - mosolygott a hercegn�H�nincs semmi kapcsolata velem? - Hogyne volna! � milyen nagy becsben tartom! De h�sz�zer frank! Honnan vegyek? - �esapja ad. - �esap� De hisz �olyan j�udja, mint � asszonyom, hogy mi otthon v�n �nk, de v�nyan. - �y lesz az ember gazdag �fukar, keresztfiam. Sokat keres, keveset k� - Az �ap�gazdag �fukar? Nem hiszek a f�k. - Pedig �an. S b�mint nemesember, apjaura maga nem mutatkozik az �eiben, m�n�n bonyol�a le �, sz�m� tal�r�hogy a fityingb�all� csin�on. - � kiadna sz�zer frankot, hogy beszerezzen abba a tiszts�e? - Ki, mert szereti mag� s ��, hogy mag�k se lenne ellen� ez a m��. - H�nem is! - ki�ottam fel. � megint csak �ecs�tam a k�kez� �megfogta a fejemet, �a kebl� szor�tta. - Jaj, fiam! suttogta. Ezt sohase mondta nekem, m�n�szemk�se. De most nem tudta meg�ni. �y �zte, f� boldogs� betet�� �s�a fakadt. Engem is nagyon megind�ttak nagy szeretet�k jelei �m�tal�az is, hogy jobban h� hozz� mint t�nyes fiaihoz, hogy mindig is t�e tartott n�k. De �m�ak �tem, mint �ab��odtam t� hogy el�ljam. A hercegn�nnak, hogy udvari ember leszek, magas rangom lesz, �tem fogyt� sz�j�elmem �- ritka tisztess� - lakoszt�om a Louvreban. Magam se voltam se vak, se ��tlen a tiszts�el�ire, de sz�mra annyit �, amennyivel � k�ebb ker�k Lajoshoz, �szolg�atom, ahogy mindig is szerettem volna, kiv� apja hal� � �isten! - ki�ott fel hirtelen Guise-n�sszony, kieresztve ��rjai k�, s r�lten arc�z kapva. Hiszen �s�am! De ostoba vagyok, s�am! H�ez val�os szerencs�ens� Ne is n�en r� keresztfiam, nagyon k�m! � hagyjon, az Isten szerelm�, hagyjon! B�ott egy kicsit ez a vadhirtelen b� de jobban ismertem a hercegn� semhogy valaha is megpr�tam volna ilyen hangulat�n jobb bel�sra b�i. Kimentem, m�utolj� r�ztem, de �m n�tt vissza, elmer�n�gette mag�egy kis t�n, de olyan retteg�ccal, hogy elszorult a sz�m. T��snyire se lehettem m�Guisen�sszony h�szob�t�mikor �etal�oztam egy magas �er�eol�sal: tisztelettel k�nt� s �r�mertem, hogy �lt az, aki k�nappal azel�Essarts �gyre vigy�tt a k�karzaton, a koron�si ��n. Visszak�ntem, s nagy meglepet�mre meg�t, �megsz�ott: - Kegyelmed Siorac lovag? � vagyok. - Bassompierre �gl�a az ablakb�z im�, s gyan�a, hogy Guise hercegasszonyhoz megy, meghagyta nekem, hogy v�am meg, �vezessem el hozz�sendesen. Hajland�lem j�, lovag �Szem�vettem, m�besz� hozz� Sz�volt, kis kerek sapk�viselt a feje b�, feket� amilyen a

lebernyege is volt, nagyon vil�s szeme igen apr� tetszett. Bizony� az�, mert folyton pillogott, mint az � mad� ha elvak�a a f�. Ellent�en a szem�l meg a szint�nagyon kicsi orr�l, az �kapcsa olyan hossz�t, hogy l�e lett t� Nem fukarkodott a meghajl�al. Majd' minden mondatn�h��g�edt. Att�ehetett tartani, hogy kett�rik. De h� Istennek, mindah�szor kiegyenesedett, igen nagyra �igen merevre, igen s�rebegtetve a szemeh�t, ahogy aty� sz�dj�mondj� - Term�etesen - mondtam -, megyek. A papn�d�ism�meghajolt, s azon az olvatag, mormol�ngon, amelyet annyira kedvelnek a papok, hogy al�toss�kat tan��s egyszersmind a harcias m�ed�kt�al�egenked�ket, � sz� - Szolg�t� �ok, lovag ���ss�velem j�! Elvezetem egy olyan helyre, ahol b�� tal�ozhat Bassompierre �, nem l��meg. Megint meghajolt, �vitt mag�l sik�rok �zt� � de olyan sebesen, hogy alig b�am l�st tartani vele, m�csak az� is, mert rettenetes nagyokat l�tt a tem�ek nagy l�val, a lefel���bernyege alj�minden l�ssel sz��vel felr� hol el� r�nt, hol meg m� felfedve szokatlan m�t�a fej� Val�gal futottam ut�, m�v�e meg nem �t egy f��es bolthajt�a �azott alacsony ajt�; beleny�ebernyege m� zseb�, el�t egy nagy kulcsot, �kinyitotta az ajt� Vaks�be ny� az ajt� papn�d� fel�ford�a l�� meghajolt, �megk�, hogy v�ak. T�siholt, el�ent, v�elen hossz�ja v�n a csillog�csi l�gal, meggy�ta a gyerty�t k�karos gyertyatart�, s a hom�b�iemelkedett egy kis olt� felette J�s, legfel�yon alacsony �nagyon nyirkos bolthajt�s mennyezet, kellemetlen�szag� Mi ez? - k�eztem meglepetten, hogy ilyen kicsi a helyis� - Mint l�a, lovag ��lna. �minenci� egyik el� szokott ide visszavonulni annak idej� � az�, hogy ilyen s� ez a k�lna, meg sz�, mint egy pinceod� Olyan j�or volt, hogy � gy�te mag� - � nem ismertem, fiatal vagyok ahhoz, de mondj� hogy nagyvil� ember volt, keveset j� az egyh�er�e. Azt is mondj�- ugyanazok -, hogy sohase im�ozott ebben a k�ln�n.

De m�k azt ��� hogy szeretett itt elm�edni a tulajdon hal�r� - � mikor halt meg? - 1588ban, harminch�m �s kor�n sz�otta mag�z az �blois-i kast�ban - s� le szem�esen a szem�a papn�d� - �y! H�akkor a h�s Guise b�ros volt az! A maguk �ek�k a nagyb�ja! A teol� nem felelt, csak megint meghajolt. - Engedelmet k�k, lovag �egyek, el��m Bassompierre urat. - Ezer k�net a lek�ez��ss�� - ny�tam fel�gy tall� -, fogadja el ezt a szer� adom�t, Isten nev�n, �mondjon egy mis��em! - � m�csak alszerpap vagyok, lovag �kapta el �t�e el a lebernyege egyik zseb� a tall� b�latos sebess�el -, nem mis�etek, de majd im�ozom kegyelmed�. Azzal � l�ekkel �ent a k�ln� becsukta maga ut�a neh�ajt���nem hittem a f�k, mikor azt hallottam, hogy k�zer fordul a kulcs a z�an. El�nevets�s volt ez a f� �oss�meg titokzatoskod� hiszen nem �amtitkokr�kartunk mi besz�i Bassompierre-rel. Nem annyira azt gondoltam, hogy naiv az alszerpap, mint ink� hogy hangs�ni akarja, milyen fontos sz�ss�t tesz nek�e�a karossz�e, amelyen k�l b�csak az imazs�ly volt a csepp k�ln�n, �v�koztam, de, meg kell gy�m, egy�al�nem volt kedvem se im�ozni, se pedig a hal�mr�lm�edni, ahogy Guise b�ros cselekedte itt ��lag. Az igazat megvallva �nem hittem ebben a v�ozatban, azt tartottam, az� k�tt�a lig�k ezt a legend� hogy v�an�in�anak Guise b�rosb�Mert az � "�z�otta mag�z" a b�rost, hogy hal�s l�zsad�t kapott a mell� k�nappal azut� hogy b�j� Guise herceg�III. Henrik parancs� kiv�zt�a Negyven�: [Gascogne-i nemesek, III. Henrik v�lmez� katolikus Szent Lig�l (val�an a tr� t�Guise herceggel) szemben.] ez az embers�s, j�or �megbocs� uralkod�ak az� sz�a r�ag�a kett�yilkoss�a, mert tr�t ��t�fenyegette a k�fiv� Mint tudjuk, szeg� III. Henrik nem sok� �ezte a gy�m� A k�kez�ben �ag�is eltette l�al� liga. � m�akkor nem �em, de ap�tan�olt ezeknek a dolgoknak, �oly j�s - k�semre - oly gyakran besz� r� gyermekkoromban, hogy m�m�azt hittem, vele egy�gam is �ltem �. Ezek az eml�k, ha szabad

� mondanom, egy�al�nem voltak kellemesek. � iszonyattal t�tt el ez a hely, ahol eszembe jutottak. F�tucat gyertya �tt ebben a z� t�en, s nemhogy felsz��volna a dohszagot, ink� m�fojt�lett t� a leveg� mellemre �s igen-igen megk�ebb� mikor megint megcsikordult a kulcs a z�an. Bel�tt Bassompierre. - Legyen sz�s, bar�m - sz�a gyors int�ed�ez szokott ember hangj�a teol�hoz, egy mar�tall� ny� fel�, hagyja itt a kulcsot! Majd visszaadom, ha befejezz�esz�et�, nem felejtem el bez�i az ajt�agam ut� A viszontl�sra, bar�m, eml�zz�meg r�, ha im�ozik! - Felt�en��r - mondta az alszerpap, �egd�nve a bus�adom�on, hogy m�a pislog� is el�t egy pillanatra. - Felt�en�sm�lte meg m� �l�el.

F�g hajolt Bassompierre el� s m�csak egy alamizsna-pillant� se vetve r� sarkon fordult.

Kiment, nemigen hagyva k��t bennem afel�hogy egy �a miaty�kal se fogja megh�lni az �� tall�mat. Bassompierre bez�a bel�az ajt�istenesen meg�t, �sotto voce azt mondta: Besz��lkan! Meglehet, hogy ez a furcsa figura az ajt�allgat� a nagy f�. Szerencs� csud�tosan vastag az ajt�ramisten! - ki�ott fel. - Hiszen ez egy pinceod�lyen b�an! Non importa. Presto avr�nito. [Nem baj. Gyorsan v�ek (olaszul).] Kedves �m - t� �az olaszr� n�tre -, bar��e most nem j�ak j��eidelbergben. Meghalt a v�szt�edelem. Frigyes fia lett az ut�, de az csak tizenn� �s, �akik korm�oznak helyette, nem tartj�valami nagy becsben a bar��t: s ez egy okkal t�- azon k�l, amit � tud - tette hozz�osolyogva -, hogy visszaj�n lakni P�zsba, a Bourbon utcai h�ba. Azt �a nekem, hogy "ne k�ljen se id�se k��t". Bizonyos okok miatt, amikr�em besz�� kedves �m, magam nem akarok szerepelni ebben az �. Hanem fel szeretn�haszn�i, hogy Ancre ��e van k�ezve ir�omban; j�smertem m�Firenz�n, abban az id�, mikor meglehet� kicsapong�etet � - tudja, hogy akkoriban csak Izabell�k emlegett� -, sz� a p�t a semmib�f�� � az ad�gaib�H�s nekem, hogy oly lek�ez�megfeledkeztem arr� n�ny garasr�amit k��tam neki. � k�semre kihallgat� k� a kir�n�l, s az fogadta is sz�sen: "Sz�n fels�d az ��nak, rendezze el vele ezt a dolgot!"- mondta neki Ancre. - Micsoda!

Ancre �� d�a r�nsn�lyett? - Bizony � ha megkapja a t�t. A t�t n�t�dta Bassompierre, Nadel-nak, �ismertem a sz�de hirtelen nem �ettem meg, annyira nem illett oda. Megk�eztem, mit jelent, Bassompierre megmagyar�a. - Micsoda t�gy j�de a t� A t� olyan a n�k, mint a f�iaknak a borraval�- M�ilyet! P�t kell adnom az ��nak, hogy a r�nsn�sszaengedje Franciaorsz�a a bar��t? De h�ez sz�� - Kedves �m, �n�t vagyok - mondta Bassompierre , nem az �dolgom, hogy �lkezzek fel� mint t�nnek a dolgok mostan�n Franciaorsz�an. Ne feledje, k�m, hogy ebben az orsz�an �nem vagyok �nem is akarok egy�lenni, mint "a mindenkori pl�nos h�je". Nevetve mondta, nyilv�esz� jutott, hogy egyszer Guise hercegn���figyelmeztettem, hogy nem h�je, hanem h�. - � mi lesz azzal a p�zel? - k�eztem elb�lva. - H�az �� l�k�ba ker�ely feneketlen, mint a lelkiismeretlens�. Hozz�zn� hogy mivel nem szeretn�szerepelni ebben az �, mint mondottam, mag� hagyom, hogy felkeresse az ��t barlangj�n. - � menjek el hozz� - Maga! - nevetett Bassompierre. - B�ilyen sz��fiatal, nem ugrik a nyak� az ��. A p� az egyetlen szerelme... S egyre nevetve az ajt� ment, egy szempillant�alatt kinyitotta, �kin�tt. - Megr�lmaztam magamban ezt a mi pislog�ir�nkat csukta be az ajt�- Elporoszk� valahov�Nos - folytatta �nken -, teh�maga fog megalkudni azzal a deln�. Kezdetnek aj�jon fel neki �er frankot! - �ezer frankot! - Odaadom Lichtenberg �gy nev�n, �jd visszaadja nekem. � ne gondolja, hogy az ��t annyira meglepi ez az �eg! Nagyon val�n�gy elbiggyeszti a sz�t, �orrhangon azt mondja: "�derisorio, signore". [Nevets�s, uram (olaszul)] - Akkor aj�jon fel t�t! - T�zer frankot? � mit csin�k, ha azt se fogadja el? - B�san elb�ik t� mondv� hogy majd gondolkodik, �meg �k a bar��ek, �megk�ezem, hogy emelhetem-e a d�t. - � ha be� az �� t�zerrel, mi a biztos�k r�hogy szav�k �? -

Elveszten� hitel� ha nem tartan�eg az �reteit. Mi� tenne t�e egy ilyen gy���t? M�a becstelens�ez is kell n� becs�s� kedves �m. Bassompierre sug�ott, hogy ilyen j�l�t tal�. Maga menjen el el�r, kedves �m - mondta -, ne l�anak egy�nn�egy ilyen helyen! Azzal melegen meg�t, s �vegyes �elmekkel t�ztam, forr�m�emet, hogy viszontl�atom Lichtenberg �gyet, megrontotta az az ut�tos �az �szememben sz�enletes alkudoz� aminek a t�ya az �sszat�se lesz. Bassompierre, szenved�es j�kos l�n, ebben is csak j�kot l�tt, mulattatta, hogy �zgatja a sz�it a h��en. De engem m�en �ntett a dolog, �elkeser�tt, hogy ezzel a balj��al kell alkudozni �e, amelyik kifosztja Franciaorsz�t.

Ap�Soissons-on �Villers-Cotterets-n �nagy vargabet�indult P�zs fel� kocsinkkal, nehogy a vissza�megrekedjen a fogatok hajmereszt�kas�ban, mert az udvarnak oly s�volt, hogy visszajusson a mi sz��b��zsunkba, ha m�ol tart�dott, egy id�lva �rezte mag� mint a partra vetett hal. De mivel csak a kir�n�t�haladhatott, az pedig szerette megadni a m�t, �puszt�ni az id� pihen�yeken, csak j�t nappal ut�nk � az udvar a f�osba. Ap��� a csel��el, ak�az �ja a p�gord-i birtok� nem pedig �mint a p�zsi nemesek. Nem kaptak t�fizet�, mint m�k, de csal�agnak sz�tottak, s kinek-kinek a rangj�is tiszteletben tartott� M�ap, hogy n�leg magunkhoz t�� utaz�f�dalmaib�ap�eb�ut��eh�a a h��t, �elbesz�e nekik a koron�s esem�eit, k�bel�, ahogy �az el�lapokon, ink� kicsi kir�unk kedvess�t ��hatatoss�t hangs�va, semmint a pomp�szertart�r�leteit �az orsz�agyok k�es magakellet�t. Ap�nem akarta, hogy �ben besz�ek Saint-R�s m�i hivatal�l meg Lichtenberg �visszat�s�l. De ahogy otthon megeb�lt�isszavonult La Surie-vel �velem a k�t�a, �megk�, hogy t��egyire mondjam el, mit besz�em Reimsben Guise hercegn�l �Bassompierre-rel. Senki se tudott �igyelni, mint ap� ha �ondolta, hogy nagy horderej�ogr�an sz�agy �en huncuts�kr� s mikor befejeztem, megsim�a k�ak���v�ny, �e csavarod�jusz� � sz� - Cs�t� alkalom, hogy megvegy��k ezt az el��szts�t, k�volna elszalasztani, hab�igen sz�summ�k�ek �e.

- Nem vetette el a sulykot a m�i? - sz�La Surie. - Egy � sincs, hogy Bouillon herceg �nezer frankot k� a kir�t�z� a tiszts�rt, aki Bassompierre r�� akarta megvenni. - Nemr�pedig a n�szeres�k�e Concinit�Persze tudja, hogy ezeknek nem sokat sz�t a p�, olyan k� a kez�ir�i kincst�oz... Hanem h�ha azt vessz�gy a kir�n�sztelen b�� hogy felverte a kir�i hivatalok �t, Saint-R�s m�i nem is k� olyan sokat. Csak az a b�n�ogy �e tudom-e szedni idej� a p�t. - Ap�ram csakugyan kiadna �em ennyi rengeteg p�t? - k�eztem, val�gal dadogva meghatotts�mban. - Monfort-l'amaurybeli gyermekei joggal gondolhatn� hogy csorb�m t�nyes �r�� - Dehogyis, fiam. � m�feln�k, s ell�am � mindennel: legid�b fiamat els�, a l�aim f�hez mentek, a kisebb fiaim pedig tengeri kereskedelemmel foglalkoznak, ami, mint bizony� tudja, az egyetlen mesters� amelyet nemeseknek is enged�eznek. - Az� van m�egy kiv�l, az �v�tette hozz�a Surie, nem mintha azt hitte volna, hogy ap�nem tudja, hanem mert szerette magamag�is figyelmeztetni, hogy nemesember �ismeri rendje jogait. - Pillanatnyilag csak hetven�er frankot szedhetek �e, de van hitelem, s biztosra veszem, hogy kapok k��uszon�ret elfogadhat�matra - mondta ap� - Mit nevez elfogadhat�? - k�ezte La Surie. - Az �zsid�aki hizlalja a p�emet, h�z�l�a ad. Ekkora ad�gba akarja verni mag� - Tal�k kevesebb� is. M�tal� is. �p most adtam el egy erd�gy kicsivel t�rt, mint ez az �eg. Fogadja el, kamat n��kor adja vissza, amikor akarja. - De h�ez nagy vesztes�neked, Miroul! - hat�t meg ap�az aj�aton. - Mert nyilv�oda akartad adni ezt a huszon�er frankot a zsid�k, hogy adja ki h�z�l�a. - Nekem � csak t�sz�l�t adott volna, hiszen csak az �a kock�t. - �y gondolom, az volna a m��os, ha �is kamatot fizetn�neked, Miroul - mondta ap� - Piha! - mondta La Surie

m��teljesen. - Uzsor�i j�kot nemesemberek k�t? H��nem j�lhatok hozz� PierreEmmanuel boldogul�hoz? �y lesz, punktum! - H�san k�n�Miroul! - mondtam, �leltem a v�� �magamhoz szor�ttam. Ap�ak is megk�ntem, s feltettem magamban, hogy majd n�szemk�elmondom neki, mennyire h�s vagyok. S ahogy ott �tunk h�asban a t�, cs�s, szem�es sz�en�et sz�t meg benn� de egyszersmind kellemetes is, mintha nem volna sz�ra, amit mondhattunk volna egym�ak. La Surie t� meg els� ezt a hangulatot: megpiszk�a a t�b�semmi sz�nem volt r�ap�le�gszokott hely�, s a t�l�y�tatta a l�t. - De h�el�iszunk a medve b�e, nem? - sz�tam meg. - Sz�ncs r� - felelte ap� - J�resztanyj�k t�etesen igaza van. El tudja k�elni, hogy a r�nsn�met mond? Nem mer �rsot t� a Guisecsal�orra al�� ha Saint-R�s vissza nem vonja az aj�at� mag�a tiszts� fiam, m�ozz�z �� meg a b� t� val�nz k�j� n��lnevett�unkat, s La Surie elk�nt t�k, lehet, hogy csakugyan dolga volt, de az is lehet, hogy csak magunkra akart hagyni benn� megsejtve, hogy a t�r�sz�jut Lichtenberg gr�. Csod�oztam, mert m�or nem tett �, tudv�tudva, hogy ebben a h�an nincs el� titok. Ap�maga mell�ltetett: - Ugye azt mondta, fiam, hogy Lichtenberg �visszat�se dolg�n Bassompierre nem akar felt��, Concinit haszn��el, hogy sz�n a kir�n�k, s mag�biztatja, hogy majd azut�alkudjon meg az ��val? - �y van, ap�ram. - � tudja, hogy mi� akar h��en maradni? - Mivel Lichtenbergn�rotest�, Bassompierre bizonyosan att�art, hogy egyszer majd a szem� vetik, hogy eretneket csemp�ett Franciaorsz�a... - � nem gondolja, hogy ha maga j�k�n �e az ��n� majd mag�is megv�lhatj�ugyanezzel? H�bizony az megt�nhet. - � m�s v�alja ezt a meglehet� nagy kock�tot, annyira fontos mag�k Lichtenberg � - Igen. - M�edig ha a r�nsn� nem tetszik, hogy az ��n�j�, vajon nem hi�a-e meg, hogy megvegye a tiszts�t Saint-R�s m�it� - De bizony, az csakugyan meglehet - mondtam elszorul�rokkal, mert el�t a sz�er�m: a legrosszabbt�artottam. - H�akkor nem volna jobb, ha el�megvenn� tiszts�t, �azt�alkudn�i az ��n�a bar��visszat�s� - H�ha ezt tan�olja, ap�ram, sz�ogadok - mondtam v�elen�k�ebb�mert eg�en m�� tan�t�ettegtem.

Ap�biccentett, mint aki megk�ni a beleegyez�met, �a t�b�lva sz�nul �te a sz� karf�t.

El�r azt hittem, egyed�r lenni, de mivel egyre csak hallgatott, r�ttem, hogy mondana m�valamit, csak habozik, b�egy�� mindig igen hat�zott volt, hogy hogyan fogalmazza meg. - Fiamuram sz�t meg v�e nagyon �lyesen, ami egy�al�nem volt jellemz�, m�a legkomolyabb mondanival� is sokszor �dve adta el� roppantul megind� hogy ennyire szereti a Grefin-t. Igaz, hogy k�zer annyi id�mint maga, de szerintem nincs ezen mit megbotr�ozni: azt veszi c�a a szerelem, akit akar, nem t�ik az emberek kicsinyes el�leteivel. Hanem az� m�s lesz k�kez� a maga �t�n ennek a kork��ek: bar��viszontszereti mag� de b�b sz�, semhogy vissza�e zsenge kor�l feles�l menjen mag�z, ��osabb, semhogy ut�l aj��zza meg. � mivel k�� vonzalmuk t�y eleven �er�hogy alighanem tart�esz, f�k, beb�nzi egy term�tlen kapcsolatba, s ezt id� b�i fogja. Szeretn�k�ezni valamit, feleljen tiszta sz��bizonyos benne, hogy t�esztend�lva nem fogja megb�i, hogy lemondott a b�s Fonlebon kisasszony hajland��l �azokr� sz�gyermekekr�akiket sz�tt volna mag�k? Meglepett ap�hossz�d�a, a hangja is, a tartalma is. Zavarba is hozott, elszorult a torkom, elhat�ztam, hogy olyan �nt�felelek, ahogy csak b�k. - Nem vehetem bizonyosra - sz�tam meg r� hallgat�ut�-, hogy ha �aladnak a dolgok, ahogy ap�ram j�ja, nem fogok-e majd egyszer cs�s szomor�al r�l�zni Fonlebon kisasszonyra.

De m�el�abban eg�en bizonyos vagyok, hogy eg� �temben b�i fogom, ha a Lichtenberg �gy ir�i szerelmem sohase l� �az �ok k�t. - Akkor h�v�sztott - s�tott fel ap�-, �nem ��atom, hogy magam is, m�az �koromban is, nem ugyan� tenn� Ez volt az egyetlen c�� amit ap��t�n tett a Margot-hoz f� meghitt kapcsolat� �arra, hogy mekkora er�z�ssel leplezi

ottl�t Guise hercegn�l� nyilv�al�ogy nem szolg� �� ez a titkol�. Ahogy ezt kimondta, s szavai sok� eml�zetemben maradtak, fel�t, term�etesen magam is nyomban fel�tam. Szeretn�elmondani, ap�ram - kezdtem f�olos hangon -, hogy mennyire h�s vagyok... - Ne mondjon semmit! - mormolta ap� �arolt, arc�arcomhoz szor�tta, �er� mag�z �t.

A kir�n�gent mondott Guise-n�k a maga morcos, savany�j�- �genkegyes Fels� semmit sem tudott kegyesen csin�i -, egy szempillant�alatt megk�t��t Saint-R�s m�ival, al�tuk, lepecs�lt�fizett�mindk�r�r�ly igen �t�itk� hogy az udvar m�csak akkor �es�nagy jelent��atal szem�cser�r�mikor m�benne � �bek�ztem louvre-i lakoszt�omba. Az igazat megvallva, b�kir�ok lak�y�z tartozott, egy cseppet sem volt kir�i, k�szob�l �t, az egyik a h�, a m�k a fogad�ba. De az ut�ban m�csak a puszta n� fal volt, nem mertem l�gat� fogadni benne, t�tlen�tam az els�vadalmamat, hogy falik�ittal, sz�ggel, �almatoss�kkal l�assam el.

M�nem foglaltam el hivatalomat a Louvre-ban, mikor egyszer a Vir�ez�cai h�an vacsor�� ap�azt mondta, hosszas gondolkod�ut�elhat�zta, hogy megtan�a jarnaci cselre. - L�m, sz�olvas�, r�olja a b�s orr� �felvonja a szem�k� - Mert azon t�m, hogy vajon mi� akarja megtan�ni apjaura erre a d�re. - Az udvarban nemcsak t�olnak, ugr�oznak az emberek, asszonyom, a t�nadr�fut a harangszoknya ut� �a harangszoknya nem fut el�olyan gyorsan, hogy meg ne lehetne fogni. Semmi kis civ�ok� igen lovagiasan elv��egym�tork� N�ezer nemes halt meg p�ajban a boldogult kir� uralkod� alatt, eggyel se kevesebb. - Maga is vesz�ben volt? H�persze. � ember voltam a Louvre-ban, �hirtelen felemelked�m irigyeket �ellens�ket szerzett nekem. A jarnaci d�nek ap�volt az egyetlen ��a birodalomban, s mihelyt megtudt� hogy megtan�tt r�p��m �pajzsom lett. - Annyira v�etetlen? - Csak az v�eti, asszonyom, aki maga is meg tudja csin�i. Ennyi az eg�. Azonk�l is rettegnek t�a mi sz�udvari piperk�nk. Mi�? - Mert nem �hanem megnyomor� - � att��ek annyira? - Att�izony. Nem a g� k�tte ezeket a sz�fics�t, asszonyom, nem sokba n�k a hal�. Hanem hogy elvesz��a f�l�kat! Hogy futnak f�l�n a sz�n�t� - Sz� mag�b�n hagyt� - H�nem eg�en. Megcsipkedtek egyp�zor a cselsz�, de kor�sem olyan er�, hogy karddal felelhettem volna r�hanem az� meg�ztem.

Egysz�, g�tak, de nekem is felv��a nyelvemet, �is g�tam a g��at, azzal annyiban maradt a dolog. - � hogy fogadta a kicsi kir�? - Mindj� oda�k, asszonyom, csak el�fel�tem a sz�m ezzel a kis terefer�l. Egy sz�s hideg novemberi d�l�n t�nt, huszonkettedik� h��ha j�ml�zem. M���ja, �ossz�apja nem lehettem Lajos k��n, legut�akkor volt r�em ebben az �ben, mikor Lajos kegyesen felvett a hintaj� Souvr�rral �H�ard-ral egy�s megn��ir�al-lombbal feld��tt fa diadal�ket, amelyeket P�zs-szerte a koron�s�l megt� kir�n�iadalmas bevonul� tisztelet� emeltek. Milyen gondtalanul, milyen v�n kezd�t az a s�, �milyen v�esen szak�tta f�e a h� hogy IV. Henriket meggyilkolt�a Vasm�sek utc�ban.

Hevesen dobogott a sz�m, mikor Franciaorsz�f�ar�, szok� szerint lassan �m��teljesen, bevezetett a kir� lakoszt��. Sajnos, nem mutathatott be mindj� a kir�nak, ahogy az etikett el�a, hogy mintegy beiktasson a hivatalomba: Lajos � a latint tanulta, s �igyelt, hogy m�a fej�se ford�tta fel� mikor bel�em. Sokkal t�n voltak, mint v�am. Souvr�r, a nevel� akinek "korb�joga" volt felette, Pr�x � m�dnevel� Doundoun, a dajk�, Blainville, Praslin �Vitry urak, a test�pit�ai, Bellegarde � kir�i ist��ter, H�ard doktor �Auzeray �z egyik els�as.

Mind �t �hallgatott, lehet, hogy nem volt mondanival�, de az is lehet, hogy Souvr�r rendreutas�s�l tartottak. -- Eml�zik fels�d arra a k�oros versre, amire k�h�el ezel�tan�ttam? - k�ezte a tan� Lajost�

Caesaros fateor titulos habet Austria multos. At Caesar verus Carolus unus erat.

- Hogyne, uram - felelte Lajos. - Lenne sz�s leford�ni, fels� - "Megvallom, volt Ausztri�k sok uralkod� akit cs��ak neveztek, de az egy igaz cs��V. K�ly volt." - Nagyon j�an, fels� Most mondja el latinul, legyen sz�s! - Nem szeretn�pontosan � mondani, uram. - J�an, fels� mondja kedve szerint! - Caesaros fateor titulos habet Austria multos, at Caesar verus Henricus unus erat. Csak egy sz��oztatott meg, de az az egy sz� eg�et megv�oztatta: m�nem V. K�ly (Carolus) volt az egy igaz cs�� hanem Henrik (Henricus). S�abb csend nehez�szob�, mint az el� mikor csak hallgattak. Ki k�oztathatja a kicsi kir�t, hogy t�e tartja apj�a legk�Habsburgn� De m�el�i feledhetn�l, hogy anyja Habsburg-ivad� s � V. K�ly d�nokah�� hogy id�b fi� Lajost egy spanyolorsz� Habsburg-l�yal akarja �eh�s�ni? � hogy is ne gyan�n�- a gyanakv�ak ebben a l��en, amely k�veszi Lajost -, hogy nemcsak apja eml�nek �ozott ezzel a v�szt�val?

Amilyen �rev�en�k tudtam, k�n�em a jelenl�k arc� M��b�olt mindah�. Mondhatj� hogy senki se tudott annyira latinul, hogy megk�ztethette volna a Henricust a Carolust�se a t�nelmet nem ismerte el��hogy tudta volna, micsoda nagy fejedelmeket id�meg ez a k�n� H�ard arc�hosszasabban elid�m, �nagy meglepet�mre ��am, hogy nem annyira szenvtelen, mint ink� agg� Csak j� k�bb j�m r�mi�. H�ard tudta (azut�magam is megtudtam), hogy a kir� k� s�d�olg�k�t van k��l�kik lesik a kicsi kir� szavait �legkisebb mozdulat�is, hogy apr�visszamondj�a kir�n�k. Ahogy v� lett a latin�ak, Souvr�r odaj�lt a kir� el�s m�miel�Aiguillon �zz�ghatott volna a bemutat�mhoz, figyelmeztette Lajost, hogy k�� mert viszi a Miasszonyunk sz�segyh�ba a nagymis�. - Jaj, jaj, Souvr�r! - mondta Lajos elv�ozott arccal. - Nagyon k�m, hogy ne! - � mi� ne, fels� - Mert h��n, �egy h��agymise az m�t�a sokn� - De zene is lesz, �fels�d annyira szereti a zen� - Igen, de k�� zene van a vil�n, ��emezt egy�al�nem szeretem - mondta Lajos durc�n. - Ezen m�nem lehet v�oztatni, el kell mennie, fels�- hajolt meg Souvr�r a legnagyobb tisztelettel. - Vesper�a is megyek, Souvr�r? - k�ezte Lajos m�jobban megny��el. - Term�etesen, fels� az �oston-rendiekhez. Az �oston-rendiekhez, Souvr�r! De hiszen azokn�k��hosszat tart a vesper� - Fels� a legkereszt�ibb kir� bizony� nem unatkozik az Isten h�ban... - mondta fellengz�Souvr�r. Erre m�nem felelt Lajos. Les� a szem� �eszor�tta a fog� beh�a nyak� l�zott rajta, hogy b�t �d�szti. Ezt a pillanatot v�sztotta a f�ar�(igaz, nemigen volt v�szt�), hogy bemutasson. Fels�- sz�m� meghajl�al -, szeretn�bemutatni Saint-R�s m�i ut�t, Siorac lovag urat. Lajos feln�tt, komoran r�pillantott, mik�n �t�et hajtottam el�, �megcs�tam odany�t kez� - Isten hozta, Siorac � mondta �ttelen��mintha el�r l�a �t�n. Les�t ez a fogadtat� s ahogy felegyenesedtem meg m�egyszer k�nt�m a kir�t, h��am h�m l�st az etikett el�sa szerint, v�a, hogy m�sz�ozz� s � �is elmondhatom a k�ez�v� szavakat. De elfordult t�, s z��t arccal odasz�otta a szolg�, hogy �ztess�fel. Nem tudtam, mit kezdjek magammal, �zavaromban, egyre h��a, H�ard mell�rkeztem. De ott se leltem vigaszra, mert H�ard a bar��ak semmi jel�nem adta. M��t elbocs�somat se mertem k�i a kir�t�mivel a mis� k��l is indult n�ny perc m�- nekem nagyon hossz�nek t�, el� Souvr�r, m�te Pr�x �ellegarde � a kapit�ok. Mikor kimentek, odaj�hozz�Auzeray �z els�as, meghajolt el�m, �� sz� M��ss�sz� nekem, lovag �a majd t�zni kegyeskedik, lek�rem a l�s� Meglehet� meglepett ez az udvariass� - K�n�uram - mondtam -, de ne f�djon, nagyon k�m! - Igen, lovag �sakhogy... - kezdte Auzeray zavartan, hogy ily tudatlan vagyok - csakhogy az etikett el�a, hogy a kir� k�ezet�k legmagasabb rang�esurait nem csak az ajt�kell k�rni, hanem a l�s�j�. Kegyeskedj��ngedni nekem a lovag �s�t� Auzeray �sz�t meg H�ard -, � megyek m�el

magam is. - H�s k�net, tisztelend�vosdoktor �hajolt meg Auzeray. - Al�tos szolg�, lovag �Mikor becsuk�t ut�nk az ajt��ard menet k�n, de nem karolva bel� mint m�or, a f� s� Ne keseredjen el! Szeg� gyerek mag��l volt, �alig b�a pal�olni. Pr�ja meg�eni!

Novemberben oly r�ek a napok, ��y szereti a leveg�az erd�a mozg�! Vad�ni k��s most t�eti a vil�s nappalt a s� templomban. - � � - suttogtam. - � v�elen �yi szertart� De ki d�afel�hogy � but�� - Ne k�ezzen ilyet, az Isten szerelm�! Ha itt akar maradni, tegyen lakatot a nyelv�, �mikor itt van, a tekintet�is hallgattassa el: nagyon besz�s. � t� is tartsa kiss��labb mag� nagyon k�m! M�csak ne is gyan�� hogy bar�k vagyunk: k�n buk� engem is mag�l r�, s az eny�mag�is. Elb�ltam, hogy pirongat ez az ember, akit annyira szerettem: - Azt legal� megmondan�uram, hogy kit�ell legjobban �odnom a kir� k�ezet�n? M�ezt se k�ezze! - mondta H�ard szigor�- Nyissa ki a szem� � szertart�s meghajl�al ���z� volt - otthagyott. Visszamentem kis lak�mba, amely kop��ban �oly elhagyatott volt, mint �magam. Le�az �ra, kezembe temettem az arcomat, �megvallom, hogy a Lajos hidegs� �az H�ard fedd� �eggy�t, hogy s�a fakadtam. De felid�e magamban azt a k�s jelenetet, amelynek tan�oltam az im� a kir�i lakoszt�ban, arra gondoltam, hogy Lajos mennyire k��e volt esve, m�s legy� a s�atn�� Kicsit elsz�elltem magam, hogy gyeng�nek bizonyultam, mint az a kisfi�i m�t�ves sincs, megt�tem a szememet, �elt�tem, hogy ezent�y � diplomata kif�hetetlen �rc�t viselem az arcomon. Megtetszett nekem a "kif�hetetlen" sz�gy �ztem, s�van. T�z�s elmondtam fennhangon, hogy edz�n az akarater�� nagy komolyan n�getve magamat velencei t�en (�amon k�l pillanatnyilag az volt az egyetlen berendez� t�yam), igyekeztem m�s olyan k�t v�i, amely nem c�l r�rra a bizonyos sz� Addig-addig fintorogtam a t�l�a t�etess�v��n, m�csak el nem oszlott a b�tom. Visszat� a j�edvem, a lelki egyens�, m�az ��am is megj� El is hat�ztam, hogy elmegyek az apai h�a eb�lni. � ahogy szil� l�ekkel �aladtam a Louvre �zt�, �reztem, �at szenvtelens�mmel �latba ejtem a folyos�, l�s�akat. � sz�ifj� Milyen fiatal is voltam �akkor!

Negyedik fejezet - Nem lakhat tov� ilyen nyomor�san, sz�keresztfiam - mondta Guise hercegn�mikor v�e id�zak�tt r�hogy megl�gasson a Louvre-ban. - Mindennek el fogj�mondani, koldusnak, fukarnak, faszar�nak, mit tudom � m�minek. Az udvarban a zsugoris�biztosabb hal�egy nemesembernek, mint ha karddal �k meg. A fogad�b�ba el�r is ablakf� kell, flamand k�it a falra, perzsasz�g a padl� k�h�m sz�l� �vagy f�tucat karossz� Sz� R�ignevoisinnek, hogy kaparja �e, ami a padl�n van, �egy h�n bel�zon mindent ide. Hagyja! Hagyja! Ne k�nje!

Az m�� kell. De m�nagyon j�lapotban van, hiszen k�venk� cser�m a h�m berendez�t. � ne sokat halogassa, fogadjon fel rangj�z m��el��t! Hallja? - Csupa f�yok, asszonyom, s mint mindig, csupa szem, m�csak az� is, hogy csod�assam az ibolyak�szem� Ap�azt aj�ja, Louisont h�am ide, majd �ndoskodik a h�art�mr�a konyh��. - Meg az eb�ut� pihen�l...

Ejnye, sz�keresztfiam, h�ne pironkodjon! � ne legyen �zent! J�egyen Louison! De lov� is kellene. - Lov�? - vontam fel a szem�k� - H�ki fogja felnyergelni a lov��elk�rni mag� ha Siorac m�in�vagy n�m vacsor�k? - Nem lesz valami sok dolga. - Meg egy inas. - M�inas is, asszonyom? - Maga fog ajt�yitni, ha l�gat�rkeznek? - �y! H�az lesz a dolga? Szent � Nem hal bele a f�ds�a. - Nem az �rads�r�an sz�anem a maga rangj�l - mondta a hercegn��elfeket�k�szembogara. - Ne szidjon, asszonyom, az Isten szerelm� - hajoltam meg -, �eszek, ahogy parancsolja. - Meg m�egy apr�s, uram. Csak eleven, f�sz�t v�sszon, lehet�

sz�t �j�zb�al�mert az apr�l �lik meg a gazd� Most itt hagyom, sz�keresztfiam, v�a kir�n� M�egyszer biztos�ttam keresztany�t felt�en engedelmess�m fel��dig megsimogatta az arcomat (nem akarta cs�l t�etenni a feh��fest�t, az � a piros�t), �t�zott, igen el�detten velem, mag�l, ap�al, a maga rangj�l, kicsattan��s�vel, j�d��l, esz�l �egy�al� az eg� �t�l, amely tal�csakugyan soha nem lesz neh�neki, csak majd ha meg kell v�ia t� Lov�?

Inas? � hogy fizessem �, mikor magam is legfeljebb csak december v�n kapom meg a hivatalom ut�j� p�t? � egy csepp kedvem sincs megint ap�ersz��z folyamodni, hogy fizethessem ezeket a l�t�, mikor m�� eret v�tt rajta az a hatalmas �eg, amit kiadott �em. �y gondoltam, hogy Louisonon k�l az egyetlen hasznos szolga az apr�enne. � �ergelhetn� lovamat is, ajt�s nyithatna, �m�levelet, �et is hordhatna. Nem kellett keresg�em. Arra a h�e, hogy bek�ztem a Louvre-ba, a maga j�nt�l elj�hozz�a fi�, mondv� hogy Guercheville-n�sszony bocs�tta el a szolg�t�l. Ismert is m�fut�, abb�z id�, mikor a megboldogult kir� tolm�a voltam. La Bargenak h�� s tal�eml�znek r�hogy annak idej�bizalm� fogadott: elmondta, milyen sikertelen�b� elcs�tani egy szobal�t, aki lehordta, pofon v�a, azt mondta, "m�kicsi". Igaz, hogy m�nem t�tte be a tizennegyedik �t, �m�a kor� se volt valami magas. De ��em, �nk, szemf�sok mindent megl�a sz�mogyor�na szem�l, �a lap�� j�ll�a hivatal� Megtetszett ez a kis f� apr���em, sok titkolt pletyk� k� mendemond�megtudhatok �ala, hiszen ��ber voltam a palot�n. De miel�felfogadtam volna, meg akartam tudni, mit mond r�Guerchevillen�sszony. Ez a h� volt, mint eml�z�, a kir�n�fj�arh�einek a vez�, igen szigor�ogta �, sz�szeme volt, mint �gusnak, �azzal minddel az er�eiket vigy�a. Igen sz�volt �e vir��n, s mikor visszaverte Henrik�hamait, olyan zord illemcs�h�be ker�ogy eg� �t� kedv�szegte sz�udvari piperk�nknek. Meglehet, meg is b�a. Mert besz�et�nket ellen�hatatlan pillant�kkal �mosolyokkal k�rte, s l�at� nemigen �totta r�ebbre fogni a t�alg�. Dicshimnuszt zengett La Barger�csak az� bocs�tta el, mert egy el��lgy megk�e, hogy fogadja fel a hely� a fi� M�� sz� tartott - t�sz�ecs�lve arra, amire kett� elegend�tt volna -, f�em is, rem�em is, hogy megl�m valahol a k�ezet�n Fonlebon kisasszonyt. De hi� lestem a szemem sark�l a k��nk cik� l�rajokat - n�lyik l�ka igen-igen lenge �z�en t�olt annak idej�abban a bizonyos Nimf�t��an, amely �et� Henrik��t -, nem l�am k�k rokonomat. Mikor La Barge szolg�tomba l�tt, legel�r arra k�em, mondja meg, kihez kell fordulnom, aki kieszk�n�hogy Ancre �� fogadjon. - V�szthat, lovag �felelte. - Ketten is megtehetik. Vagy Andrea da Lizza, az �� firenzei titk�, vagy Philot�Montalto, a zsid�vosa. - Zsid�vos a Louvre-ban? - d�ntem meg. - Mikor a Szak�asok arr�br�oznak, hogy p�nsekkel tiltatj�ki a zsid� a birodalomb� H�� ez� a kir�n��telen volt enged�t k�i a p�t�hogy elh�thassa Montalt�ortug��l az �� gy�t�ra. - De h�honnan szerzett tudom� r� meg hogy milyen orsz�an lakik? - Senor Marent�a kir�i illatszer�t�az is zsid�ontalto az unoka�e. - Szerinted Lizz�k vagy Montalt� van nagyobb befoly� az ��ra? - Nem tudn�eld�ni. Andrea da Lizza fontos szem� a h� �t�n. Titk�, h�agya �zen�e, mert az �� f�almait enyh� n�k�, ha Lizz�hallgatja, amint firenzei dalokat �kel, s pengeti hozz� git�� - H�Montalto? - Montalto kezel� jav�tt az �� �apot� s amint hallom, tiszteli az �et, mint orvost, mint filoz�t �mint var�l� Montalt��sztom. - A zsid��sztja, lovag � s�dt el La Barge. - De h�hogy mondjam meg neki?

B�id� besz�i. - Ki mondta? - A gy�t� - � mi� b�- Mert a zsid�t��hal�a a mi urunkat, J�s Krisztust. - � a r�ak v�zt�ki. Ha majd egyszer magammal viszlek R�a, nem �sz sz�a v�s lak�l? - Azok nem ugyanazok a r�ak. - Ezek se ugyanazok a zsid�- S hogy ez az �em meglepte �szav�vette, folytattam: - K�n se kell besz�ed Montalt�, csak odaadod neki a levelemet, �meghallgatod, mit v�szol. - Teljes�m a parancs� lovag �mondta La Barge, ink�

ellentmond� nem t�angom, semmint �eim hat�ra. La Barge, lelki ��t kock� t�, felkereste h�Montalt�Il mio piccolo salon� [A kis szalonomat (olaszul)] - ahogy akkoriban h��a Louvreban a fogad�b�- � aznap rendezt�be j�resztany�"kimustr�" holmij�l, ami szerintem oly sz���lt, hogy csakugyan k�lett volna megetetni az egerekkel a Grenelle-palota padl�n. Ap�� valami tet��ssal k��a Korhadt T� nev�dalm�n, �gy La Surie-t k�el, hogy csod�a meg a berendez�met. Meg is tette lelkiismeretesen, de az� elmen� sz�n tal� parthus nyil�l, mert mint mondotta, aggasztja, hogy "b�ben, ha ugyan nem bujas�an fetrengek". Montalto m�ap este j�el hozz� � mikor el� a kilencet, s l�at� igen nagyba n�e, hogy le�em (az egyik aranyzsin� veresb�ony sz�mre) s megk�ltam egy poh�cahors-i borral. A bort La Barge szolg�a fel nek�eles�dt, annyira uralkodnia kellett mag� hogy teljes�e a k�ns�mat, Louison ugyanis r�let�n bevette mag�a h�szob�. Montalto csont �b�olt, ���em, el�gyenge is.

H�ilyenek az orvosok, gondoltam magamban, m�kat gy�tanak, de magukat nem tudj�meggy�tani. Montalto arca olyan beesett volt, hogy l�i lehetett az izmai mozg�t, ha besz�.

A kopony�n m�v�tlen�volt sehol egy hajsz� �gy nehezen lehetett eld�ni, hol kezd� a homloka, amelyet mindazon�al sz�form�nak l�am, s �etszett, kiemeli a vastag fekete szem�k �a gy�r�d szemp� Montalto haszn�a is, mint m�, zeng�ngj��hossz�fejez�z�is, amely oly v�ny �hajl�ny volt, hogy azt v�a az ember, hogy mindj� az ujjai hegy� sz�n bel�egy galamb. El�r az �� eg�s� fel�rdekl�m, s nagy meglepet�mre el�hosszadalmasan v�szolt erre az udvariass� k��e, mint v�em, az�, hogy k�n szem�vehessen �v�m�t alkothasson fel�. - Az �� ideggyenges�en �negyednapos l�an szenved, att�lyan m�b�d��hipochondri� hajl�supa testi szenved�az �te, de szorong�i is vannak, a leggonoszabb k�k az, hogy kital�fogyni a p�b��y gy�dik, hogy az se nyugtatn�eg, ha holnap odaadn�neki Franciaorsz�kincst�t �r��ak m�Spanyolorsz�t is. Mint a feneketlen hord�incs semmi alapja a szorong�inak, csak az �apota okozza. Ha r�ehetne b�i; hogy kevesebbet t�j� betegs�vel, m�az is enyh�etne rajta. De arra sincs orvoss� Ancre ��r �tnek mondja, �be akarja z�i a caeni kast�ba, de �ellenzem. Nem eszel�z ��, csak oktalan, kiv� mikor haragszik. De szel��el akkor is �re lehet t�teni. Pihen�, nyugalmat rendeltem neki, meg di�t, de nagyon enyh� �f�p azt k�em, hogy �and�adjanak neki apr���kat, lakass�j� kapzsis�t ak�ilyen jelent�elen dolgokkal, mert m�az is megnyugtatja, ha kap valamit. Meglepett az el�sa. �y tetszett, nagyon is � ahhoz, amir�esz� kor�sem tudatlan csodadoktor, ahogyan La Barge "var�l��gondoltam. S m�k�ebb, hogy Montalt� siker�lkeltenie �ekl�emet az �� eg�s� ir�, pedig addig a h� igen t�l volt a gondolataimt��yhogy �nte volt a k��m: - � gy�l�ben van az ��? - Nem esk�meg r�lovag �e jobban van. Azzal Montalto �etette maga el�az ujjai hegy� oldalt hajtotta a fej� �szel�n, bar��san �k���n�tt. Megmondtam neki, hogy mit v�k t� - Mi sem egyszer� mondta keresetlen�ze �ban se volt t�ani a k�nj�sa ��t. - Kieszk�m, hogy egy h�n bel�adja az ��, s ha megenged n�ny javaslatot, lovag �vatosnak kell lennie. P�� szel�n �halkan kellene besz�ie az ��val. - Mi�? - Az ��lyan durva �goromba vele, hogy az els�esebb hangra mag� z��. Az is j�nne, ha csak lopva pillantana r�de semmi esetre se n�en soha a szem�. - � mi az �gnek tegyek �? - k�eztem meg�. - Olyan az ��, mint sok olasz n��tolikus, de nagyon babon�is. A fej� vette, hogy aki er� n�, az ront� hozhat r�hiszen � az az oka minden baj�k, hogy megsz�ta a gonosz... Ez� �visszavonultan, ez� nem j�ki az od�l s nem tal�ozik egy teremtett l�kkel sem... - Kiv� azzal, aki t�t visz neki ... - Mert olyankor a kapzsis�legy�a f�lmet - mondta Montalto kacskaring�osollyal. - � ne csod�ozzon, ha fekete f�ol lesz rajta, a fej�l l�z arca el�Az a v�pajzsa a szemmel ver�ellen. Hanem az� ennek is

van el�. Ha besz�et�k�n felveti a f�lat, abb�egtudhatja, hogy hajland�megegyez�e. De akkor m�jobban kell vigy�ia a pillant�ira. - H�san k�n�rt�s �at�t, uram - mondtam. Amelyhez m�hozz�nn�a k�kez�s: mivel lovag �ak annyit nyerhet ezen az alkudoz�n, hogy egy bar��visszat�et Franciaorsz�a, nem tudom, vajon mennyi t�t k�az ��. De mindenesetre j�ulatra hangolhatn�ha kezdetnek aj��zna neki valami tetszet�is t�yat, m�ha csek� ��t is, ���re adn�hogy akkor is megtarthatja, ha nem siker�k��alkut. - Megsz�elem - mondtam, �fel�tam. - M�egyszer nagyon k�n� k�nj�s��a j�n�ait. Megengedi, tisztelend�vosdoktor �tettem a kezem az ersz�emre -, hogy tan�am h�mat... - Nem, nem, lovag �felelte �nken Montalto -: m�megkaptam a jutalmamat. - Hogyhogy? - lep�m meg. - Kit� H�mag�l, lovag ��sok udvari nemes��k igen magas rang�s, fordult hozz�j�lg�t�, de maga az els�ki arra m�atott, vagy aki meg merte tenni, hogy megh�on otthon�. � nagyon-nagyon h�s vagyok ez�. Azzal elk�nt, m�en meghajolva, �elment, �pedig elt�em rajta, hogy milyen kedvesen igyekezett seg�ni nekem, �milyen el��utas�tta vissza a p�emet.

Soha alattval�yan t�tlen�yan reszketve nem v�a nagy kir�n� audienci�t, mint �ez�a "j�ent n�m��, ahogy Henrik�vezte, mert neki azt�meg se fordult volna a fej�n, hogy komorna�apot�l ��i m��ra emelje, s nem is �odta, hogy hal� ut�a r�nsn�kinek hatalm�� el�megnyirb�a, �ny�orl�an hatalommal korm�ozza majd a birodalmat, �ag�pedig a fodr�n�meg az a sil� kalandor, akihez a fodr�n�hozz�nt feles�l. Nem sz�t a fejembe, hogy a Louvre-ban van lak�m s hogy piccolo salon� sz�mra oly szokatlanul f��Ellenkez�, rosszul �ztem magam, a v�koz� a bizonytalans�m�mulats�imban is fesz�ezett. El�r Louisont se akartam magamhoz venni, pedig nagyon elkeseredett volna szeg�ke, hiszen az volt minden v�a, hogy �gyen a h�ezet�e a kir�i k�ezet egyik els�mesur�k, egy fed�alatt a kir�n�l �fi�l: hajlott kor� f�tne ennek a tiszts�ek a dicsf��n. V�l m�scsak r��am magam, ap�r�sz� hogy nem eb�lhetek �k�k� k�", m�v�k valamire, ami tal�meg se t�nik. De fiatal �eg�s�s l�n megvolt r�z okom, hogy d� pihen�ut�h�s�el v�ljam magam, pedig h�Lichtenberg ��ddig m�csak �br�okat kaptam, azokkal volt tele a fejem, �azt se vehettem biztosra, hogy ha egy�al�siker�szajuttatnom P�zsba, megkapom t�a szerelem minden bizony�k� hiszen h�ok �csak tint��papiroson teng�t a szerelm�Ancre �� Louvre mellett lakott egy kis h�an, hanem az �� abban a kiv�s�an r�es�ogy a kir�n�akoszt�a felett lakhatott h�m egym�a ny� szob�n, amelyb�gy kis csigal�s�zetett le a kir�n�z. Val�os fellegv�volt az a h�m helyis� amely az ��khoz, tiszts�khez, kit�sekhez, haszonb�etekhez, s�z ap�ri kinevez�khez vezetett. S ide - nem �mint a Szent�s mondja nehezebb volt bejutni egy szeg� embernek, mint a tev�k �enni a t�� Azon a napon �abban az id�, amit Montalto kijel�nekem, ott �tam alkir�n� ajtaja el� mellettem La Barge �Pisseboeuf, aminek oka majd k�bb kivil�ik, de csak magam l�em be, Marie Brille, egy francia n�gyetlen francia a band�n) vez�et�l, aki La Barge szerint az ��ra f�etett. K�, esetlen teremt�volt, rossz volt r�zni, �m�mikor megmondtam a nevem, akkor se mozdult a k��roppant test�l eltorlaszolva a bej�tot. �zbe kaptam, hogy adni kell neki egy obulust, mint Kh�nnak, mikor �iszi a szeg� holtakat a Styxen. Tettem h�egy tall� a nagy mark�, s a nagy buta b�� f�e�t.

Egy kis helyis�e jutottam, amely konyha is volt, patika is, kamra is, �gondolom, f�s, mert l�am a sarokban egy f�zs�is. A dagadt n�m� k�rettent�� k�dugta a tall� (nincs Istennek olyan kapzsi teremtm�e, aki odany��e), �cs�adar� kez�l sz�lk� ajt�mutatott. Bekopogtattam, s a ny� ajt�y szolg�t fedett fel, aki ha k�s�en nem is, de r�ban fel�a az el�: kancsal volt, az orra balra ferd�oga egy se. It�ai sz��volt. La Barge szerint Marcell�k h�� s � engedett be a

nyitott ajt�m�meg nem kapta az obulust. Csak k�bb j�m r�hogy bizonnyal az� v�roltatt�meg velem ezek a Gorg�gy �a sz�lk��alad�jog� nehogy ��zt k�en az �p�ecsk�kb� Mindamellett, ami Marcell�illeti, �� ismerte a tagolt besz�t, mert miut�r�k�egy sz�e, odamutatva a szob�ra ny� ajt� m� �rekedt hangon azt mondta: - Alszik az ��. Majd ez ut�a nemes��fogadja mag� Teh�m�egy ajt�t kell hatolnom, hogy bejussak a szent�be, ahol a h�isten �eszi a zar�okok k�lm��adom�ait. Le� �r�nd�ttam arra az � aki majd el�m megy be. - Al�tos szolg�, uram - k�nt�m, de eszem �ban se volt megmondani a nevemet. Szolg�, uram - felelte -, Antoine Allory vagyok, La Borderie birtokosa. Ezut�el�hossz�nd k�kezett, mialatt sz�ozott arcot v�a alattomban n�gett�m�, Marcella pedig, annyit se t�ve vel�intha b�k lett�lna, hanyagul huzig� egy rongyot a kis ablakszemeken. De Marie Brille f�eszak�tta munk�od�t, bedugta a fej�az ajt�ad�n, s az ujj�beg�tve kih�a a konyh�.

Antoine Allory most m�felszabadultan a szemem k�n�tt, szerintem meglehet� pimaszul. �yhogy magam is nyomban viszonoztam a leplezetlen pillant�t. �zint�sz� nemigen tetszett, amit l�am: magas, vaskos, el�k�s�s k� f�i, arca veres, a szeme sz��gyanakv�anem h�persze az ujjasa tele gy�yel, a kalpagj�d�llforg�z ujjait alig b�a mozgatni a gy��a kardja markolat�szikr� dr�k�, b�er� k�lkedtem benne, hogy ez a tohonya ember b�i is tud a karddal. Az ember csak b�lt r� egyre bar��alanabbul, s nekem eszembe jutott ap�tan�a, �hogy elker�az �et� m�a leveg� volt, Isten tudja, mi okb�, elford�ttam r�a tekintetemet, �a mennyezetet vizsg�attam. De visszavonul�mat Allory alkalmasint megfutamod�ak vette, mert az ellenkez�t� �em el vele, mint rem�em. Kez�a t�� tette, � arccal �vill��emmel szembefordult velem, �halkan, de d� � sz� - Uram, ha az� van itt, ami� gondolom, hogy utamba �jon, tudja meg, hogy m�a v�adon se engedem a jussomat! Azt az �d�ajt� b�em�t �a Louvre-ban szereztem, a Kir�i Tan�t�nyilv�s �er�n. Szab�szer�Nyolc�s szerz�t kaptam arra az ��em�re, m�edig nyolcsz�yolcvanhat-ezer frank�, �goly�resztek a fej� annak a gazembernek, aki alattomban el akarja orozni t�. - Fogalmam sincs, mir�esz� uram - b�ltam el. - L�f�! Hiszi a piszi! - folytatta igen m�esen, mindazon�al suttogva. - Be akar csapni? El akarja hitetni velem, hogy sose hallott Pierre de la Sabli�-r� - Csakugyan nem hallottam. - Se arr� gaz Giovanninir�(Ezt a nevet olyan halkan mondta, hogy szinte d�te.) - Arr�e. - � azt se tudja, igaz, hogy az els�ak �eve a m�diknak, mivel Sully megtiltotta, hogy olaszoknak ad�letet adjanak? Uram, �Siorac lovag vagyok, a kir� k�ezet�k els�mesura - mondtam v�elen��en. - Nem ismerem ezt a t�netet, amivel zaklat. Nem ismerem se La Sabli�-t, se Giovanninit. Nem tudom, hogy az els�neve a m�diknak, �nem �em, mi ez a civakod�az �d�lem� k�. - Hadd szak�am f�e az elbesz�s� uram, mert magam se �em az eg�et! - Mit, sz�olvas�? - Hol van az az ��em�, uram? Mi� ker�olyan sokba, �mi� kell a kir� sz� el� �er�el, mes��n, oda�lni ennek a szeg� �gnek? - Allory nem szeg� �g, asszonyom, hanem p�ember. Ezek a b�em�ek nem f��etek � hanem ad�amelyeket a kir� kiad b�etbe ennek a bank�ak (vagy m�bank�knak) csakugyan igen dr�n, de az k��sul megveheti azokat a bizonyos ad� a szeg� n�n. - � mi ebb� kir� haszna? - Hamarabb megkapja a p�t, �nincs gondja az ad�hajt�ra. � a b�� - H�ilyen naiv, asszonyom? Nem tal�a ki, mit tesz egy p�ember, ha ilyen nyomaszt�v�s� van, hogy be kell szednie az ad� kir� helyett? - Ne cs�on, uram! Nem vagyok �olyan naiv. � am�em vagyok teljesen tudatlan a b�eti dolgokban. Csak � elfelejtettem egy kicsit, �igen h�s vagyok, hogy leverte a port a tud�mr�De ak�szeg� �g, ak�p�ember, �bizony el�visszatasz� alaknak tal�m ezt az Alloryt. Mint mindenkib�aki eg� �t�n csak a p�re gondol, a p�r�lmodozik, a p�t szimatolja, bel�is kiveszett minden emberi von� De folytassa, k�m! Mikor elsoroltam valamennyi nevemet, c�met, hivatalomat (kiss�ennh�z�

Allory veres k� elfeh�dett, fel�t, sz�re szor�tta a kalapj� s oly sz�s mozdulattal seperte vele v�g a padl�hogy majd belerokkant a tollforg� pedig ker�tt vagy ezer tall�a. - Ezer bocs�t, lovag � Azzal le�gyekezett �eszedni mag� majd folytatta: - Uras�d az a Siorac, aki Guise hercegn�eresztfia? - Tulajdon az. - H�akkor m�egyszer bocs�tot k�k, uram. - (De ��zik, m�megnyugodott, mert ez� ezern�kevesebbel is be�e.) Hallgatott egy sort, azt�azt mondta: Annyival is ink� b�, hogy a firenzei �g ��k n�em, mivel igen j�r�a vagyok keresztanyja legid�b fi�k. Charles hercegnek k�nhetem, hogy bemutattak a kir�n�k, aki azt mondta erre a sz��s � hogy "rendezze el Ancre ��val". Egy pillanatig sz�nul n�em r�de nem b�am ellen�ni a logika ���k, �a f�s�: - Ha ellenl�sa firenzei, t�� itt hatalmazt�fel r�hogy lef�ze a tej� nem gondolja? Allory ��tt r� mintha felfedeztem volna neki Amerik� H�bizony ez � lehet! - h�fel a szem�k� - Vajon ez a megfelel�t�min kopogtatnia kell? - Mit csin�ak? Nincs m�k. Elt�em a v�sz� s bel�am, hogy sajnos ez az igazs� �dig komoly arccal, b�k� azt mondta: - Tudja, uram, van egy elvem, amely az �temet vez�li: amit a p� tett, a p� meg is m�thatja. Ekkor a szent�b�seng� hangzott ki, v�ny, �s, de elny�t, parancsol�int mikor a ministr�gyerek r�a a csengetty�mis� jelezve, hogy most van a f�ajt�ideje. Mindj� meg is lett az eredm�e. Marcella gyors l�ekkel ��tt a szob�on, bekopogott a megszentelt ajt�benyitott, bedugta a fej� majd visszafordulva hozz�, sz�lk�legcsek�ebb udvariass� forma vagy a l�zata n�� ujj�l jelezte Allorynak, hogy menjen be. Hogy mi hangzott el az ajt�g� azt csak k�bb tudtam meg mag�l Alloryt�aki tudv� hogy magam is f�uise vagyok, a tov�iakban igen igyekezett bar�ozni velem, de az� nekem nem aj�ott fel p�t, mint Charlesnak, aki nem �llotta el is fogadni. Elsz�edtem, hogy milyen r� volt a besz�et�k. Allory harmincezer frank t�t aj�ott a vicekir�n�k. "�derisorio, signore - mondta az �� metsz�ngon. - Sz�t�im szerint k�z�zer tall�lesz a j�elme. - Jaj, dehogyis, dehogyis! - jajgatott Allory. - Signore sz�az �� -, kifogytunk a mondanival�." Allory val�gal kit�orgott a szent�b�s�dt volt a megal�at��kiguvadt a szeme. Meg se l�tt. � ha Marcella nem terelgeti biztos k�el, az ajt�e tal�a meg. Ett� pillanatt�ogva sz��elemmel v�am a soromra, gondolva, hogy tal�magam is hasonl�rsra jutok. Szerencs� eltelt annyi id�iel��felhangzott a sz��nget� hogy n�leg �eszedhettem a gondolataimat. F�p a Montalto intelmeit igyekeztem felid�i, hogy k�ljem a beteg asszonyt, mert b�hatja a hat�zott fell�s, megijedhet a r�egez�tekintet ront�t�Ez volt a legkellemetlenebb nekem, att�artottam, hogy ha �and�csak les� szemem, alamuszinak l�zom, �csak az lesz bel� hogy gyanakodni fog r� Ezen elt�em, s arra jutottam, hogy jobb, ha a f�nket j�zom, mint ha az �zentet. V�e azt�megcsend�cseng�angja, �reztem, belevegy�pora sz�obog�mba, m�fel�tam �mentem a v�etes ajt�l�ahov�arcella h�tt, val�, se eleven, se holt nem voltam, �etszett, eg� �tem �Greifin-em�s att��ogy mi megy v�e ennek a f�olondnak az agy�n. A h� ��al az ablaknak, amelyen csak f�g voltak �evonva a f���gy m�akkor se igen l�am volna az arc�a f�om�ban, ha nem takarja fekete f�ol. - �j�e! hangzott fel m�tem a Marcella hangja: semmi "foglaljon helyet", vagy "k�m", vagy "legyen sz�s", ��e, hogy a nagy hatalm��el�megjelen�relmez�k nem j�ki a ny�skod� udvariaskod� M� meghajl�al �ltem az el�m �ny�t, s � csak s�a a pillant�mmal, le�egy karossz�e, amely vele szemben �t, tiszteletteljes t�ls�an t� Azt v�em l�i, hogy a f�ol alatt valami orvoss�t szagolgat, k�orszagot �ztem. De nem esk�meg r�mert hunyorogva, f�nk, zavart tekintettel a padl�a mennyezetet, a falakat n�gettem, de �sohase n�em. Az biztos, hogy volt mit n�i, volt mit�lk��i, a kazett�mennyezeten mitol�i alakok, a falon flamand tap�, a parkett�bor� perzsasz�gek ragyog��i m�a f�om�ban is simogatt�a szemet. Legal� h�m p�karossz�t l�am, karmazsinpiros b�onyhuzatukon aranysz� szalagok. Krist�f�el d�d��tt

nagy velencei csill�l�t a mennyezeten. K�karcs�nfa poh�z�- tetej�rany, ez� elef�csont csecsebecs�megsz��atatlan sokas� - hatalmas �at fogott k�, amelynek m�te egy�al�n nem �t ar�ban a bel�l�enev� testtel, aranylemezzel bor�tt csavart oszlopai tartott�az �mennyezetet, amely arany �selyem t�lin f�h��el volt kih�zve, ak�sak a fekhely t��, a t�a teteje �az �k�it. De legink� azon csod�oztam, hogy mennyi l� van a falak ment��a k�ablak m�ed�ben. Igen nagyok voltak �l�at� igen nehezek, dr� f�l val�r�asal�, ez�etes szusz�k, legal� h�m z�mindegyiken, �gy aki ki akarta nyitni � �megn�getni a bel�k rejtett kincset, annak h�m k�z�lcs kellett, vagy fejsze, de arr�z� lehetett, m�a r�nsn�rm�ozta az orsz�t. Bocs� meg, olvas�zt a fejsz� ha durv�k tal�d, m�akkor is, ha igaz�l nem a f�meg a veretet k� sz�erni vele, hanem a k�nzek elsikkaszt�nak rendszer� amit a kir�n�onos�tt meg az �am orm� H�ez az a h�s szoba, gondoltam magamban, amelyet kilenc esztendeje csinos�at ez a n�m� a lopott p�b�hab�csak egy kis r��ford�a r�hiszen szakadatlan �datban �k a p� a zseb�. Nem � be vele, hogy gazdag. Az is kell neki, hogy gazdags�vegye k�, tall� gy�, dr�k�y�nt, amelyet, mint mondj� n�lyek a l�iba hordanak. � maga a szoba is val� k��tos, semmi se hi�zik bel� ami egy kir�i hercegn�egillet - csak az � arck�. Itt tartottam t�semben, mikor a szemben �kete f�las valami megsz�t, s megd�ntett a besz�vel, nem azzal, amit mondott, hanem a hangja erej�l �sz�vel, mert az udvari fecseg�gy telebesz��a fejemet vele, hogy milyen r� az �� keze-l�, milyen kicsiny �ga �gyenge alkat�gy igaz�nem v�am volna, hogy ilyen er�s� hang j�l�b� t�eny burkolatb� - Nos, uram, mi dolga velem? - Asszonyom, miel�el��k�lmemet - kezdtem, olyan �th�lak�a a f�nk z��ahogy csak t� telt -, szeretn�mutatni, ha megengedi, egy meglehet� sz�kis t�yat, s �kimenetel�l f�en���nak aj��zni, ha megnyeri tetsz�t. - No h�l�uk! - mondta az �y�hidegen, de ��ett, hogy a hangj�m�scsak valami �ekl� borzolja. El�tem az ujjasom k�l��gy indig�dobozk� egy pici kulccsal kinyitottam, kivettem bel�egy kis elef�csont elef�ot, s fel�va, les�szemmel �y�tam az ��nak. Megmozdult a keze a fej��mell�bor� fekete f�ol alatt. Feh� sov�, ideges volt a keze, �nagyon kicsi, s engem, nem tudom, mi�, a m�l�a eml�ztetett. Olyan moh�agadta meg "meglehet� sz�t�yamat", hogy b�an azt is mondhatn� kit�e a kezemb� T�nete volt ennek a kis d�t�ynak. Mikor ��gyn�ny �el ezel�ap�hazak��m�l, bev�zve k�es k�s�(nem kevesebbr�olt sz�int hogy vegy�le az egyh� �ot IV. Henrikr�ha m�egyszer megt� a katolikus egyh�kebel�), egy vig��ette ezt a kis elef�ot, kedves�k sz�a, b�j��l. Ez a sz��s het� k�szteletben �t, mert hat szeret��t�e egyszerre sose volt, s mind h�s, �el��al��al�anem h�a h� a fej�z v�a ap�ak a kicsi elef�ot, d�, hogy el meri hagyni �z �gedelme n��vel ap�ak forrad�maradt a hal��n a szerencs�en eset eml��nny�vvel megv� a csecsebecs�l. "Ink� gazell�aj��ztam volna neki, �azt is doboz n��doboz sarka sebzett fel." A k�kis feh�kezet most nagyon j�ehetett l�i a fekete f�ol alatt, amely a szemmel ver��vta az ��t. Azt n�em mer�nehogy a tekintet�l tal�ozzon az eny� De m�abb�s l�am, hogy tetszik neki az aj�� ahogy �e-forgatta simogat�jai k�az elef�csont elef�ot: meg is bizonyosodhattam fel� mert szinte gyermeteg moh�gal azt mondta: - A dobozt is szeretn� - Kegyelmed�asszonyom, term�etesen - ny�tam �neki. �es siets�el elkapta, gust�l [Kedv (olaszul)] j�zott vele, majd beletette az elef�ot, �kulcsra z�a. El is t� szemem el�val�n�a huf�lis szoknya valamelyik zseb�n, �azzal - se "�olto gentile da parte vostra, " [Nagyon kedves mag�l (olaszul)] se egy picike grazie [K�n�olaszul)] - az �� visszat� az �dolgomra, vagyis arra, hogy neki mennyi haszna lesz bel� - Nos, uram - ism�lte meg f�ias hangj� S megint csak kim�en �ridegen, mintha mi sem t�nt volna az el�percekben, �megk�ezte: - Mi dolga velem? Amilyen r�en csak

lehetett, el�am h�neki a k�lmemet, s ugyan j�ettem, hogy r�re fogtam, mert gyan�a, hogy az ���em sok hasznot h�, olyan t�tlen�lgatta, mintha m�sz�sen elbocs�na. - � mi �eke f�k hozz� k�ezte, mihelyt a v�re �em -, hogy ez a h� visszat�en Franciaorsz�a? - Csak a bar�� asszonyom. Azonk�l a h� a n�ttan�m. - Csak n�tre tan�a, vagy m�a is? - k�ezte metsz�ngon az ��. Zavarba hozott az ink� �sl�sra, semmint tapintatra vall�rd� �ztem, hogy elpirulok. - Lichtenberg �gy csak n�tre oktat, asszonyom - mondtam les�szemmel, de k�n tudat�n voltam, hogy pirul�m ez� sokkal jobban szolg�a �ekeimet, mint j�ll�sem, amelyre �al�n oly b�vagyok. - � mennyit aj�, uram, hogy p�oljuk visszat�s� - �ezer tall�. - Az kev� Azt v�am, hogy nagyobb �eget k�n, esetleg t�t is, mint amennyit Lichtenberg �megszabott, de elhallgatott, s hallgattam magam is, dobog��el v�a a d�s� - �y hallom, uram - sz�t meg -, nagy kegyben � Guise hercegn�l, s�indenki nagyon kedves �j�d��gynek mondja, hanem h�- nem s��ek sz�m, hiszen �ga is hangoztatja - pillanatnyilag p�sz�n van.

Felvontam a szem�k�, mint aki nem tudja, de magamban csod�am az ��t, hogy ilyen visszavonultan � ki se mozdul az odv�l, m�s ennyi mindent tud. - Pedig m�mindig igen sz�t�e van �s�nek, amelyet ��l�s kamatra tett be a r� �a firenzei z�gh�a, [Akkoriban bank�ekkel is foglalkoztak a z�gh�k. (A szerz�gyzete.)] s � �nte sz�izen�er tall� j�elmez. - Nem tudtam - mondtam -, �s� sose besz�velem p�r� - Mert sose gondol r� mondta az �� enyhe g�l. - � arra gondoltam, megmondhatn�fens�nek, hogy �j�on megveszem t�azt a t�, amit az eml�tt z�gh�kban helyezett el. Gondolkoztam egy darabig, miel�feleltem volna, mert k�lkedtem benne, hogy keresztany�ak �ek�n �na megv�i j�yarapod�k�t�De tudtam, hogy enn�rosszabbat is tesz, hiszen minden �en f�ket �erd� ad el a birtok�l, azt gondoltam, hogy ha ap�k�t�s�l t�koztatom az �� sz��r�fel fogja tudni m�i, mennyivel k�s�a meg ez a v�li aj�at. - ��m, asszonyom, hogy tudt� adom Guise hercegn�k az aj�at� - � meg is teszi? - k�ezte az ��, mert meg�zte, hogy t�v�m. - Meg, asszonyom, ha meg�rtem, meg is tartom. - J�isszat�e a mi dolgunkra, el�gyenge az aj�ata, uram. De mivel p�t nem nyerhet rajta, elfogadom, b�ily nevets�s is. � mikor hozza el azt az �eget, amiben most meg�apodtunk? M�s, asszonyom. Odakint van k�emberem az ajtaja el� azokn�van, csak a kegyes engedelm� v�ak. - Marcella - sz�ki az �� gyorsan �s�en, mintha sokallan�hogy ennyi id�ecs�lt el rongyos �er tall�rt. - Eredj ki Siorac lovag �el�i�! Marcella �Marie Brille val�gal bel�ste �, Pisseboeufn�h�m zs�volt, La Barge-n�kett� k�y� rejtve hozt� De alighogy letett�a terh�egy-egy zs�csk�n ezer tall�volt) egy asztalra, amelynek a k��k�erpeny��eg �t, az �� g�en intett nekik, hogy tisztuljanak innen. Pisseboeuf nagyon megs��t, egy tapodtat se mozdult, fel�fordult, �meghajolt: - Mit csin�ak, lovag �aga parancsolja, hogy kimenjek? - Igen, igen, der�Pisseboeuf� - � La Barge is j�n? - Igen, La Barge is. Meghajolt, azt�az �� el�is meghajolt, �hogy Marie Brille a h�ra mer�elte tenni a kez� hogy siettesse, visszafordult a tohonya b�� fel��szem�k��evonva odasziszegte neki: - Ide figyeljen, j�zony, �katona vagyok. Ha �vissza tal�m taszajtani, aranyom, seggen cs� az aranyon. S � biztos�a, hogy becs�l, m��gal vonulhasson vissza, lass�tekkel kis�lt, ut� La Barge, akit k�elen�sinek l�am a nyom�n. Akkor az �� v�tlan dolgot cselekedett: k�ldalt megfogta a fekete f�la sz�t, �Marcella r�n�s n� seg��vel levette. Annyira meglepett a f�len arca, hogy majdnem a szem� n�em, de m�idej�n �be kaptam, s k�bbre halasztottam a f��, mikor majd annyira lek�a tall�aim sz�lgat�, hogy nem veszi �re. Nem l�am azt a p�t, amit elvittem, Bassompierre viaszpecs�el lez� zs�csk�an adta � ��nem tartottam helyesnek felt� a pecs�t. �yhogy csak rem�ettem, hogy mind megvan. Az �� csak egy zs�t sz�lt le tall��all�a. Azut�a m�eg egyik serpeny�e �tte a tartalm� a k�kez�a m�kba, s ellen�te,

hogy egyenl�ly�. A t� h�m zs�al is ugyan� tett. Ezek ut�elvitt�a m�eget, �az �� nagy halomba bor�tta az �s�tartalm� s az ujjaival t�s�l sz�erebly�e a tall�kat, de nem sz�lta, hanem m�k halomba kotorta a p�t, s addig csin�a, m�az els�lom el nem fogyott. V�l csak r�ttem: ez a m�t, amely el�r annyira ideges�tt, arra val�ogy kider� ha ez�� r��t vagy ny�tt tall� csemp�tek az �p�e k� Szerintem megtakar�atta volna a f�ds�t, hiszen �ll�k voltak, ragyogtak, �i�volna k��amis, mint kacsa a hatty�z�z a hossz�apr�os m�t mutatta meg igaz� hogy milyen f� sov�, feh� horgas kis keze. � ezekben a pillanatokban vehettem szem��is annak rendje �m� szerint az �� arc��hogy nem vontam magamra a figyelm� m�csak nem is pislantott, �elemer�munk�, s heves k�rz�� az arc�. Az udvarban �a v�sban m�nem volt mit hozz�nni a r�a h�hez. Guise hercegn�zerint nem volt "valami vonz�Conti hercegn�zerint rossz volt r�zni, a n�pedig azt mondta, hogy soha ilyen cs�remt�ekkora befoly�al nem volt ��, hacsak nem var�lattal �boszork�s�al. Annyi bizonyos, hogy magam se tal�am nagyon sz�ek. A homloka dombor�a szem�kcsontja er�b, az orra nagyobb volt a kellet�l, az arcb�vastag �t�p�� f�in�fel se t�ek ezek a durva von�k, �gy tal�az �� balszerencs� csak az volt, hogy n� sz�t. Mert ha j�egn��zeme ragyog�t, hat�zott sz�t, azt tapasztaljuk, hogy se az er�, se az �elemnek nincs h�n az arca. � alkalmasint ebben �t a "var�lat �boszork�s�, amellyel a szellemiekben j� alatta ��n�e hatott. �eztem, hogy nem b�hatom el az ��t�de m�a sz�t se nyithatom ki, m�nem v�z ezzel a m�ed�el, amibe eg� lelk�l belemer�l is untam volna el�ut� ha addig nem n�m a p�halmot, m�fel nem fedezem, hogy az� olyan csillog�ert nemr�vert�a gyermekkir� k��val. El�r nagyon meg�tem neki, val�gal m�dik kir�y�zentel�t l�am benne. De ahogy elgondolkoztam rajta, bossz��szomor�fogott el. Nagy sz�ennek tartottam, hogy ilyen aljas �gy�tes m� megsarcolnak egy bar� orsz��al���lgyet, hogy visszat�essen P�zsba, a saj�h�ba. De az t�m�rosszabb, amir�llory esete gy�t meg: semmif� p��y nem bonyol�t le ebben az orsz�an, hogy k�n Ancre �� (vagy a f�e) s�t ne h� bel� S a birodalom kincst�t, amelynek Franciaorsz�orsz�s �ekeit kellene szolg�ia, naponta kirabolj�az alja kalandorok a kicsi kir� orra el� s�ajos anyja maga is ostob�kez� j�zik a rabl�k. Olyan nyomaszt�ngulat �m�b�llt meg ezekt�z ��kt�hogy mikor visszat�em lak�mba, b�m�mindig �eztem piccolo salon� f��t (m�nem fak�tta meg ragyog�t a megszok�, m�sok� nem tudtam �ni �olyannyira v�ott siker�k. Csak m�ap este, mikor Montalto oly kedves volt, hogy maga hozta el a menlevelet, amely megnyitotta a hat�inkat Lichtenberg �el� csak akkor r�tett fel hirtelen a k�� a vid��szele, hogy belereszkettem, mint a falev�

Hab�az 1611-es janu�nem volt oly zord, mint az 1608-as, mikor befagyott a Szajna, �j�h� p�zsi megfagyott vagy �n halt, az� a t�a �t j�elverte a hideg. � a f�os kik�ben, kiv� a Louvre szomsz��ban, a Sz� rakparton akkora volt a tolong�a f�t, amit a kis teherhaj�elhoztak, hogy a nagy l�s�ben t�szeg� ember is beleesett a jeges v�e, �megfagyott. Amire z�kezdett a lakoss� �szidta a p�zsi f��lyettes� hogy mi� nem csin�semmit a rend�ge, se a felfordul� nem akad�ozza meg, se a v��em pr�ja kimenteni az embereket. Ez volt az a f��yettes, Le Geay nevezet�inek a rendbiztosai, ellen�v�a M�lhou kenyereit (Toinon f�e volt M�lhou p�, s a kellet�l csek�ebb s�ak tal���, v�sztani engedt�a p�t, hogy nekik ad p�t, vagy b��t fizet. M�lhou fizetett nekik, m�s kir�k r� b��t is. Le Geay nyolcvanezer tall�rt v�rolta f��yettesi tiszt� s egyetlen gondolata kor�sem a p�zsiak biztons� volt, hanem a saj�ersz�e hizlal�. Azt pletyk�� hogy �nte h�er tall� zsebel be. Janu�tizenkettedik� mikor cs�s sz�en �ovagoltam az �on - ut�m La Barge, aki m�kis termet�nyol lov�is igen kicsinek l�zott -, l�am, hogy a Tr�� utca szeglet�el�nagy cs�et � k� egy bit�. La Barge el�ent, hogy utat k�en nekem, a t� kelletlen�re is �t, ��szembe tal�am magam az �kel, a parancsnokukkal, a h�ral, a h�seg�el �az el�lttel, aki �ek��k�el-l�al v�a, hogy mikor teszik a nyak� a k�et. Tizen�ves se lehetett a gyerek, �igen sov�, a szem�n ink� borzad�, semmint f�lem, vacogott a foga, nem is f��n, hanem mert f�tt: farkasord� hideg volt, rajta pedig csak foltozott v�oning �rongyos t�nadr� Egy j�legen bebugyol� t�nyszolga � a v� fel�� az �let felolvas�nak, amely latin �francia zagyval�nyelven, de az� vil�san kimondta, hogy a foglyot a nyak�l fogva fel kell akasztani, s �agyni, m�a hal�be nem �. Azzal �eg�� a pergament, sietett vissza v�tt otthon� a k�ha mell� visszavonul�t, jobban mondva megfutamod�t rosszall�rajjal k�rte a t�. - Mi a csod�csin� ez a kis fick� k�eztem. - Nem lehet olyan elvetem�ben a korban ... - Ellopott egy fahas�t - v�szolt az �rancsnok ridegen. Hal��s egy fahas�rt? - A t�ny az t�ny. - De nem mindenkire egyform���es - mondta egy asszony, aki Mariette-re eml�ztetett engem, �oly cs�s volt, ��oly j�el volt v�a a nyelve. Hogy v�rolhatott volna f�ez a kis szerencs�en, mikor egy fitying sincs a zseb�n? Eg�en k�e fagyott ebben a rossz g�an. - H�azt� - mondta a parancsnok. - �yis a pokolba megy a mihaszna.

Ott majd meleg lesz. Az �g nevetett, a t� meg felh�lt. - Parancsnok! - ki�otta egy szerzetes a t�b�- Nem a maga dolga, hogy �ljen Isten helyett! - J�ondja, tisztelend�y�- helyeselt az asszonys� - H�annyi bizonyos - sz�a h�, k��eejt�ss�al igazgatva a k�et a bit�, hogy nem sok hasznom lesz ennek a k�nak a rongyaib� De m�erre az aljas besz�e senki se v�szolt, annyira megvetett�a h�t, meg f�ek is t� - Nagy j�am - fordult hozz�az asszonys�-, ha ad egy f�all� a parancsnoknak, egy felet meg a h�nak, az el� megengedi az ut�nak, hogy megfojtsa a szeg� kis gyereket, miel�felakasztan� - � mi haszna bel� A naiv k��e g� vihog�a, kacag�a fakadt a t�. - Csend legyen! - ord�tta az asszonys� Akkora tekint�e van a t� el�az er�angnak, hogy el is hallgatott. - L�zik, hogy � ezekben a dolgokban, nagy j�am - fordult fel�az asszony. - Ha megfojtj�a fi�gy pillanat alatt meghal. Ha felakasztj� h�ercbe is beletelik, m�kisz� bel�a l�k. Ekkor eszembe jutott, amit ap�mondott, hogy milyen kegyetlen hal�az akaszt� Odavetettem egy-egy f�all� a h�nak �a parancsnoknak, az ut� r�ben elkapta, �azt mondta: - Egy cseppet se szeretem az ilyesmit. A szenved�r�e a b�snek. Hanem az� zsebre v�a a f�all�, �intett a h�nak. Az egy csavarint�al kit� a nyak�a kisfi� ��et� az �mcsutk�t.

A kiv�ett elernyedt, �el is esik, ha a h�seg���lyzetben nem tartja, m�a h� a nyak� tette a k�et. De mikor felh� a bit� nem t�olt k��eesetten a leveg�, hogy valami t�szt�a leljen a l�val, kisz�t m�az emberek kegyetlen vil�b� - De sajn�m! - mondta az asszonys� s csorgott a k�e. - Olyan fiatal volt! - Ez az igazs�zolg�at�- mondta a parancsnok merev �er�es ��ttal. -

Igazs� igazs� Ez a p� igazs�: a kis legyek beleesnek a h�ba, de a nagy dong�tszak��.. Kiv�, ha It��l j�k! - ki�otta valaki a t�ben. - Szemtelen, l�d�sz� - mondta fenyeget�a parancsnok. - Ki volt az? De erre m��elmorajlott a t�, hogy a parancsnok nem k�te az ebet a kar�, hanem � gy�ben elvonult. A nagy hidegben ���en elszaporodtak a lop�k, az� ��ttak akaszt�at P�zs-szerte, hogy g�t vessenek neki. Ap�szerint teljesen hi�: melyik szerencs�en nem az akaszt� v�sztja az �al�fagyhal�helyett, hiszen ha kenyeret, f�lop, nem biztos, hogy rajta�k? De ha Ancre ��hoz hasonl�m, ahogy haragj�n a n� h�bizony kicsi volt a legyecske, s jelent�elen a lop�. M�most is a f�n van az a sz��csen� mikor a h� vastag ujjaival kit� a nyak� Azokban a nyomaszt�pokban rossznak �ztem a vil�t, a jelent �telennek, a j� meg bizonytalannak. Igaz, Bassompierre, att�al�lt�n, hogy a Lichtenberg �menlevele elv�, ha post�vagy lovas fut�al k�, nagylelk�aga v�alkozott a heidelbergi �- �nem tehettem, hivatalom a Louvre-hoz k�t -, de tudtam, hogy Greifin-em utaz�, k�zk�e, p�zsi berendezked� hetekig, s��okig is eltarthat. "Mindenk� van egy bizonytalan mozzanat - mondta Bassompierre, miel�� indult -: nem tudom, vajon a v�szt�edelems�r�nse kiengedi-e Lichtenberg �gyet az orsz�� Azt hittem, el�lok, mikor ezeket a sz��vakat meghallottam. Irigyl�e m��lapot volt, hogy a pomp�Louvre-ban laktam, de engem nem k��atott el. Gyakran gondoltam Vir�ez�cai otthonomra, gyermeks�m f�k� �mened�re, �nagyon, de nagyon hi�zott ap� La Surie �eg� h�nk n� mindennapos meghitt t�as�, hiszen mindannyian �zerettek engem ��is �. Abban a hatalmas Louvre-ban, amely oly nagyszab� �oly bar��alan volt, �reztem, hogy sz�ztek kicsi kir�s�mb�ahol �voltam a kir�fi. Ann�is ink�, mert ennek a helynek az igazi fejedelme nem oldotta fel azt a ridegs�t, amivel fogadott, mikor a f�ar�bemutatott neki. Sokat t�m a fejem az ok� de H�ard tov�ra is olyan tart�d�lt, mint mikor annyit se engedett meg, hogy egy sz� is �ntsem ezt a dolgot. Furcsa, de nem eml�zem pontosan, melyik janu� napon t�nt, hogy hirtelen �r�s�a nap, s m�furcs�, hogy be se jegyeztem a napl�, pedig hat��lt napjaim sor�n. De mag� a jelenetre �ml�zem, mintha tegnap lett volna, oly elevenen �ma is az eml�zetemben.

Kevesen voltak a kir�i lakoszt�ban ezen a dermeszt�lel�n: Souvr�r, H�ard, Bellegarde, Auzeray, Vitry kapit� �Descluseaux. A kicsi kir� � reggelizett: cukorba, r�v�e eltett korinthoszi sz�, vajas kenyeret �herbate� mert bort sose adtak neki reggel. J��tt ki, �sz�nul, j�v�yal evett. Mikor befejezte, szalv�t k� Auzeray �, megt�te a sz�t �a kez� �hirtelen fel�fordult: - Megn�� fegyvereimet, Siorac �- Nagyon sz�sen, fels�- feleltem dobog��el.

Lajos fel�t, Descluseaux-hoz fordult - nagyon szerette ezt a francia test�, s ��sztotta fegyvern�l -, �vid�n odasz�neki: - Rajta, Descluseaux! Szaladj fel az emeletre, �nyisd ki a fegyveres szob�t! Descluseaux felsz�ldott a l�s�Lajos ut�, �meg Lajos nyom�n. Mikor kiny� az ajt�rja, Lajos k�n fogott, beh� mag�l a szob�, �becsukta ut�nk az ajt� Volt ott mindenfajta sz�egyver, haj�- �l�yver, a falra akasztva vagy puskatart�lv�on, akadt r�m�is, p�� n�ny ny��sz�zer� de csak mutat� mert a t� igen modern, j�lapot�haszn�at�iv� a l�yverek: a pisztolyok, lovass� pisztolyok, neh�usk�- szak�asok vagy kerekesek. K�kis �� l�am, goly�l. Lajos nem tudott betelni vel�mogatta � a szem�l, a kez�l, s mint hallottam, gyakran sz�zedte �ellen�te szerkezet�megzs�zta, sz�eset�let�gette �b�latos gyorsas�al �erakta �, mert �oly �n b� a fegyverrel, mint ahogy c�a l� Sug�ott, ha hozz�k �etett, nem mintha v�zomjas lett volna, hanem ilyenkor �zte mag�legk�ebb apj�z, a katonakir�hoz, az �omdokain akart haladni eg� �t�n, pontosan a nagy �y�l� nyom� l�i, az ��e szeretett volna lenni, �csakis az � egyszer s mindenkorra, hogy �ondjam, sz�zve mag�l az anyj�l kapott Habsburg-v�. �y tal�am, hogy ha nem n�is sokat, meg�elte a kegyetlen gy�, az arca nem volt m�kisbab� magabiztosabb lett �hallgatag, ha besz�, r�en sz� de m�sokkal kev��ebegett,

mint azel� nyugodt arca z��t, kif�hetetlen, de nagy fekete szeme most is �r, s f�egyezve figyelt a k�ezete besz�re, b�nem tett megjegyz� r�nem b�lta, tudta, hogy csak a hatalom l�zata �pomp� az � s kor�meghalad�atoss�al v�a, hogy mikor j�l az �eje. �eztem, hogy nem c�alanul vagyunk itt n�szemk�a fegyveres h�an, ahogyan sz��volt abban is, hogy eddig olyan hidegen b� velem, l�atatlan cs�aival f�ve �latolva engem. � azt is biztosra vettem, hogy ha hat�zott valamit velem kapcsolatban, nem k�tlen m� adj a tudtomra, nem szavakkal, hiszen annyira nem b�tt a besz�en. "Ugye tudja, Souvr�r - mondta egyszer a nevel�ek -, hogy nekem nem kenyerem a besz�" - Ez az �Blainville-em - sz� leakasztva a falr�gy kerekes neh�usk� - Az� h�m �, mert Blainville � kaptam. � itt a m�k, ezt szeretem a legjobban, mert pontos �messzire hord, ezt ��m, hogy "az �k� Vitrym". - De mi� k�, fels� - b�rkodtam megk�ezni. - Mert kett�dott Vitry, �ez a vaskosabbik. M�besz�, n�gettem a kisebb fegyverekb�ll���� a pisztolyokat, lovass� pisztolyokat �mellespusk�t, �tudv� hogy mennyire � a fegyverekhez, megk�eztem, vajon haszn��e m�a mellespusk� - Olyan, mint a neh�uska, csak kicsiben, �a mellhez t�sztj� nem a v�hoz, �� vele. Pontatlan. Csat�n nemigen haszn��m�.. - Hirtelen pajkosan elmosolyodott, megfogta a karomat, �odavezetett a haj�fegyverekhez, �khoz, ny�usk�oz. - Mikor kisebb voltam, nem adtak t�yvert, �sokat l�tem ezekkel a kis fegyverekkel.

A sz�zer�k k� ez volt a kedvencem... Leakasztotta, �a kezembe adta. R�mertem, hogy ezt �aj��ztam neki h�m �el azel�Saint-Germain-en Laye-ben, mikor egy�tszottunk a kast� kertj�n, s �z akkori �rancsnok, Manson kapit� fi�k n�em. - Sz�fegyver - vette ki a kezemb�, nem hagyja cserben az embert. �y h�m, hogy "Siorac". - Nem is fogja soha cserbenhagyni, fels� Biztos lehet benne! - mondtam ��n elpirulva. - � is azt hiszem - mondta Lajos most m�h��pibb hangon, s hely� tette a fegyvert. Azt�fel�fordult, odahajolt hozz� �azt suttogta: Eml�zem, hallottam ap��hogy Sully �gyon j�bere volt neki. Mi a v�m�e? - Hogy kir� apja nem t�dett, fels�- feleltem meglepetten. - Az �ap�is azt mondta, hogy Sully �gyszer�nt� a birodalom p��. Lajos ide-oda n�getett, mintha nem is figyelne r�hogy mit felelek. De nem k�lkedhetem benne, hogy odafigyelt, mert halkan �k�y�rccal megk�ezte: - H�m�miegyebet m�? - ��ttette vagy �ttette �Franciaorsz��t �hidait. S mint a t�g minisztere p�tlan hadszertelepet hozott l�e. Mintha most se figyelt volna oda, r�zett a fali�a, �szapor� s�en � sz� - V� a l�gat�ak. Tanulnom kell. � f��ekkel haladva el�m, kiment a fegyveres szob�l, intett Descluseaux-nak, hogy z�a be ut�m az ajt�lement a lakoszt��, �vissza�s asztal�z, amelyen a k�ei v�� Sz�an�a volt, ���am, hogy figyel. � �tam, azokkal egy�kik m�ott maradtak, de ink� Vitry, semmint H�ard mell�elyezkedtem. Ez annak a Vitrynek a fia volt, aki olyan h�n szolg�a Henrik� az ifj�ry is a test�g kapit�a, mint apja, s �oly nyers modor� rettenthetetlen lelk�ndolkod�n���az �am b�n�, hogy kiszabad�a egy katon�t, akit �atlannak tartott. A f�s�: - L�am a "k� Vitry"-j� Sz�fegyver. - Az. Az - felelte �mel. Sz�fegyver, �az a j�ogy haszn�i is tudja a kir�. - De hogy Souvr�r meghallotta a zajt, �megrov�pillantott fel�elhallgatott. � meg elt�ngtem, hogy vajon mi� k�ez�d�Lajos Sully fel�hiszen tudnia kellett, hogy ez a nagy �amf�i kincst�ok volt, Franciaorsz�f�sza �a t�g minisztere. De tal�a t�eken t�t szerette volna kitudni, hogy mit tartott fel�ap� aki �oly r� fegyvert�a volt a megboldogult kir�nak, mint Sully. Hanem h�n�ny perc m�v�szt is kaptam azokra a k��kre, amiken gondolkoztam, mert mikor v�t � az � Lajos fel�t, megk�nte az � a tan�nak, �erakta a k�eit, �Souvr�rhoz fordult: - Igaz, hogy elt�l�tt�Sully urat a kincst��r� Leesett az �am: m�nem hallottam err� szerencs�en int�ed��Lajos pedig lakoszt�� z�a, szinte rejtegetve � s t�kozottabb n�m. - Igaz, fels�- felelte Souvr�Szemmel l�at���eglep�t, mint � hogy v�nce ilyen hamar �es�h��De nem merte megk�ezni, hogy

kit�allotta, mert sokszor tapasztalhatta, hogy a kir� nem �lja el a forr�it. - Mi�? - k�ezte Lajos csod�oz�cot v�a. Souvr�r zavarba j� Magas, k� ember volt, nem rosszindulat�ak g�soskod�stenf�, de nem �atoskod�nk� csak korl�lt, semmint igaz�buta, az etikett volt a vessz�ip�, �nem l�tt tov� ann�a horgas orr�l. Nemigen �ette, hogy mi t�nik tan��a agy�n-lelk�n. Szavait em�tetlen�szamondta a kir�n�k, aki maga se �ette meg jobban, �gyakran igazs�alanul b�e. Lajos haragudott Souvr�, hogy olyan korl�an hatalommal uralkodik rajta, a k�ezet�meg az ��szt�n, s n� olyan mer� tr�kkal szurk�a, amelyek m�a nevel� elef�b� is �atoltak. Souvr�egs��t, fenyeget�t, hogy megmondja a kir�n�k, milyen szemtelen�z� Akkor Lajos ver� kapott volna, s � a fenyeget�b�atra ind�tta. Bocs�tot k� Souvr�l, olykor t�en �va, �Souvr�mivel el�j�ber volt, meg�rte, hogy nem �lja be. Jelen pillanatban az� j�zavarba Souvr�r, mert ez a bizony� naiv mi� a r�nsn�rm�z�nak b�lata volt. - Nem tudom Sully �t�l�s�k ok� fels� De nem ok n��te a kir�n��y cselekedett, mint mindig: nagy k�tekint�el. Arra gondoltam, hogy anyja csalhatatlans� a leggyeng� � Lajos meggy��. Tudta, hogy anyja csak b� Concini �hitvese kez�n. Egy�� �ga is, ha nagyon a sz�n viselt valamit, p�� mikor kegyelmet akart k�i egy szerencs�en n��ra, akit igazs�alanul �ltek el gyermekgyilkoss�rt, Ancre ��hoz fordult, hogy l��a meg a r�nsn��t... Mivel Lajos nem felelt, csak n�tt Souvr�rra sz�fekete szem�l, v�l a nevel� k� agy�n is kezdett felderengeni az igazs� vagy legal�is a fele: gyan�tta, hogy tal�nem gy� meg kell�pen a tan��� - Elszomor�a, hogy menesztett�Sully urat, fels� - Igen - mondta a kir�. H�t ford�tt, �kiment a folyos�j�zani. Pici h�t �tett kis kock��Souvr�r dorg�a �e, nagyon gyermekes sz�oz�ak tartotta. Souvr�rnak volt egy nagy �jogos becsv�a. Ha Lajos nagykor�z, �veszti nevel�ivatal� s arra v�ott, hogy akkor majd nevezz�ki Franciaorsz�marsallj�: a kir�n��gmeddig m�meg is �rte neki. Annak a napnak az est�n, mikor Lajost felzaklatta a Sully meneszt�, Souvr�r mindj� h�n besz�lt a kir�n�k, hogy mit besz�ettek a tan���l. S ezzel �ef�en azt a kis h�t is megeml�tte, amelyet a folyos�p�tt a kir�. S v�zet�k�ezte, vajon sz�snek l�a-e a kir�n�hogy besz�en m�Lajossal Sullyr� - Non mi sembra necessario - mondta a kir�n�ens��sen. - �una bambinata. [Nem tartom sz�snek. Gyereks�(olaszul)] �� fejezet Ap�megtudta, hogy r� bar�nk, Pierre de l'Estoile igen rossz b�n van, s a kis k�-hajtsdkink �al levelet k� neki, hogy szeretn�end�l l�i vacsor�, ha fel�l, s k�te kocsit, az majd hozza-viszi, hogy ne kelljen f�dnia. Nagyon felindultunk, mikor az udvarunk f�� l�tt, annyira megv�ozott, rogyadozott a l�, beesett volt az arca �s�dt, a szem� amely oly �nk volt valaha, most szomor�f�olozta. �mel-�al evett, �apr�elbesz�e, hogy h�f� k�m�ti. - Jaj, kedves bar�im, a pokol kilencvenkilenc k��mind v�gszenvedtem a m��ban! El�r a heves l�vert le a l�mr�azt�az er�asmen�hagyott helyben, �mintha ez se lett volna el� �tt az aranyerem, �vizelni se tudtam. � mikor n�ny h�m�kicsit jobban lettem, fel-felkeltem, j��am a lak�an, �azt hittem, v� a gy�lmeimnek, karbunkulus t�dt a h�m k�� - Karbunkulus? Az lehetetlen! ki�ott fel ap� - Ha az karbunkulus lett volna, pestise lett volna, bar�m, �most nem volna itt, hogy elmondja nek�egfeljebb valami b�lyag vagy kelev� lehetett. - Ak�inek nevezi, j�gy volt, �gyulladt, h�m h�g s�l�m a borb� keze k�t, hogy kigy�tson. - Melyik borb� volt az? k�ezte gyanakodva ap� - Riolant. - Na, az megnyugtat. �legal� nem vagdossa �evissza az embert. - Igaz. Egy�al�nem v�a fel, pedig el�r arra k�em, annyira k��m. De csak kigy�ltam a kelev�b�s, s egy j�os szerzetes, aki megl�gatott, vigasztalgatva nagy bajomban, azt mondta,

hogy ezeket a betegs�ket mind Isten k� k�r�titkos jel�: � fogad engem mag�z m�j�� H�ha ez megvigasztalta, bar�m - vonta fel k�ed�a szem�k�ap�-, akkor haszn� v�... � alig v�am, hogy m�a terel�n a sz�ert nem voltak valami ��gerjeszt�zek a r�letek, kiv� az asztaln� b�l'Estoile csak az� besz� r�, mert tudta, hogy ap�orvos, �sz�eset�adhat tan�ot.

De bizony a tizennyolc �s ember teste m�olyan � olyan er� �mlik a v�, hogy kereszt�i r�v��egyebet nemigen �z a szeme l�� pusztul�eg test ir�. - Mi sorsra jutott az a p�ember sz�tam meg, k�ncsis��s, de meg az� is, hogy ford�ak a sz�, akinek a kir�i tan� �er�� �d�lem�t juttatott, de elvett�t� �odaadt�egy olasznak? - Allory? Az �lami Sz�ev�khez fordult az igazs�alans�jogorvoslat�t. Beletelik n� id� de mivel nyilv�al�rv�s��t�nt az �r�, a sz�ev�k Allory jav� fog d�ni. - No h�az j�- No h�az nem j�vont v�at l'Estoile. Semmire se megy azzal a d�ssel, mert a kir�n�ir�i parancsot �a sz�ev�knek, ahogy m�m�or is megtette, hogy ne h�tov� a dolgot, t� iktassa be az olaszt a b�et birtok�, �a sz�ev�k engedelmeskedni fog. Nincs m�t�ny ebben az orsz�an, fiatal bar�m. � m�azt se igen mondhatjuk, hogy �am van... - Ugyan, l'Estoile �z� ez t� - mondta ap� - Dehogy t�! Bar�nkba egyszerre visszat� a r� lend�- Mondjak egy ezerszer botr�osabb p�� mint amilyen az Allory�De tal�- tette hozz�atinul - meg kellene v�i, m�kimegy a felszolg�. - Ez hallgat, mint a s�- mondta ap� mik�n Franz behordta az �et. - � olyan h�s a gazd�hoz, hogy ha a f�letlen�ogadna valami titkot, az eml�zete nyomban kihullajtan� - No h� bar�m, tudja, hogy a Politikai B�s�eln�vissza akar vonulni? - Csakugyan? Achille du Harlay? Nyug�om�ba vonul?

Az a kem�, nagy �terej�fi? - M�nem olyan, mint r�n - cs�ta a fej�szomor�'Estoile. Gyeng�zeme, romlik a f�s annyira k�zza-gy� a k��, hogy eg�en belenyomorodott. Egysz�, a kir�n�eleegyezik, hogy eladja a posztj� felt�, ha �fogadja azt az embert, aki megveszi. Mennyit k�Du Harlay eln� - H�msz�zer tall�. - A mindenit! - kerekedett el ap�szeme. - Igaz, hogy a Politikai B�s�eln�g�l van sz�e akkor is! H�msz�zer tall� Ennyi p�! � vannak jelentkez� L'Estoile felvillan�solya egy pillanatra megfiatal�tta r�os arc� - �y tetszik, elfelejti, bar�m, hogy ellent�en a r� nemess�el, a harmadik rend n�ny tagj�k roppant vagyona van... - Amennyit munk�kkal �j� takar�ss�kkal megkereshetnek - mondta ap� mert ezekben a dolgokban �zelebb �zte mag�z a munkaruh� mint a kardot. - Ami a jelentkez� illeti - mondta l'Estoile -, h�m is van. - H�m! J�os � � kik azok? - Thou... - Thou? A Vil��net szerz� k�ezte La Surie, jelezve, hogy olvasta ezt a nagyszer�yvet, meg is k��t �e, mert latinul van. Ipse [�maga (latinul)] - felelte l'Estoile. - H�s ember, mint l�� - De manaps�nem j����ez a k�- jegyeztem meg -, mivel a p� indexre tette. - Mi�? - k�ezte moh� tanulni v�� Surie. Az�, mert gallik��yalatokat fedezhetni fel benne -mondta ap�-, s a szerz�m gy� el�� protest�okat. De folytassa, bar�m, az Isten szerelm�! - fordult l'Estoile fel� - A m�k jelentkez�mbeville. � a harmadik Verdun � Nem lesz k��ir�n�k v�sztani a h�m k�.

Mindh�mnak hathat��gat�a lesz sz�. - Thou-t aj�ja a tud�, az erk��ge, �tlens� �feddhetetlen�zs�s h�. - No, akkor neki v� - mondta ap� Nevett�- Jambeville-t er� t�gatja Ancre �� folytatta l'Estoile -, mert egyik legbuzg�talpnyal�.. - Akkor neki van es�e. - De Verdun �g nagy kegyben � Cotton aty�l �a jezsuit��... - �y! Egy Cotton-kreat�Az mindj� m� Verdunnek h�szint�van es�e... - De h�ki az a Verdun, l'Estoile � k�ezte La Surie. Toulouse-ba val�zt mondj� sz�akas, csak akkor mozdul, ha a hi�szele belekap a becsv�a forg�a... - � l'Estoile �e sz�n mondta! - ki�ott fel La Surie, s nem tudtam, vajon cs�dik-e vagy se. - Val�os k�m� volt ez a mondat! - Sz� hogyan v�sztott a kir�n�hou, Jambeville �Verdun k�t? - k�ezte ap� - � megmondom ezerben. - Fogadn� ha szoktam volna fogadni - mondta La Surie. - Sose fogadjon, bar�m! - mondta I'Estoile. - Elveszten�Amit a kir�n�selekedett, az

minden k�eletet fel� - H�mit cselekedett? - k�ezte ap� - K�elje el az elk�elhetetlent!

M�edig a legveszedelmesebbet! - De h�mit? - �t a p�nak, tan�ot k� t� hogy melyiket v�ssza: Thou-t, Jambeville-t vagy Verdunt. Elh�n��ym�a ap�al �La Surie-vel, el�t a szavunk. - �isten! - ki�otta ap� mikor mag�z t�. - Nem hiszek a f�k. Franciaorsz�kir�n� a p�val tan�kozik, hogy ki legyen a p�zsi Legfels�litikai B�s�eln�g�k eln� � mit sz� Politikai B�s�maga? - Haragszik. S ann�jobban, min�kev��zabad mutatnia. Tajt�ik d�.

Egyebet se hallani a palot�n, mint elfojtott morg�: ki hallott m�olyat Franciaorsz�an, hogy a p� beleavatkozott volna, hogy ki legyen az eln�k? T�oda k� adni neki a jogart is, a kir�i p��is, amit koron�sakor Lajos kapott. � � tov�, �� tov�... - � mit v�szolt a p�? - Durva is volt, meg finom is. A k�kez�sorrend szerint Thou, Jambeville �Verdun): Il primo eretico, il secondo cattivo, il terzo non conosco. " - No �hol a finoms� - A p� nem t�gatja Thou-t mint eretneket, Jambeville-t mint rossz embert. Marad h�Verdun, de a szentatya �odik t� hogy javasolja, azt ��a, hogy nem ismeri. - � nem igaz? - Akkor lenne igaz, ha felt�lezhetn�, hogy a jezsuit�nem mutatt�be neki kedvenc� - � mi haszna bel�a p�nak, hogy ezt mondja? - Nem akarja h�e hozni mag�Verdun t�gat�val, hiszen a m�k kett�llenezte. - Teh�Verdunt v�sztotta a kir�n�s�tott fel ap� - H�ki m�? - � Verdunnek volt h�msz�zer tall�a? - Dehogyis, de se szeri, se sz� nem volt a k��knek: a jezsuit�gondoskodtak r� Mikor Pierre I'Estoile n�nk vacsor�tt a Vir�ez�c�n, utolj� ment el hazulr�N�ny h�m�meghalt, s b�amilyen �apotban l�uk, nem csod�ozhattunk rajta, hirtelen hal� m�s meglepett �f�almasan �ntett benn� Noha � vette �visszavonul�kor eladta korm�hivatali f�ad�iszt� minden alkalmat megragadott, hogy kijelentse, mennyire ellenzi a tiszts�k �ba bocs�s� Azon az utols�csor�on is k�oztatta azt az "aljas �l�", amit Franciaorsz�an m�ek a tiszts�kkel �f�p a t�nysz� ��kkal. "Mert aki eladja az igazs�zolg�at� - �elt fel�nk�, a legszentebbet a vil�n, az eladja a t�adalmat, az alattval��t, a t�nyeket..." L'Estoile hal��re Vir�ez�cai h�nkban megint sz�ker� a botr�os eset, mikor a kir�n� p�hoz fordult, �ap���kedett, hogy azonk�l, hogy a kir�n�gy�al�nem �i mag�franci�k, annyi esze sincs, mint egy ty�. - A vak is l�a: a n�t elidegen�tte t� hogy oly szertelen�sztja kegyeit Concini�a. Az orsz�agyok neheztelnek r�mert soha r�k se heder�tt. � most a Legfels�litikai B�s�t harag�a mag�. Nagy tudatlans�ban nyilv�azt se tudja, hogy ez a test�allik�bb m�nem is lehetne, �sose t� hogy a p� beleavatkozzon Franciaorsz��e. - Ha gallik� az azt jelenti, hogy rokonszenvez a hugenott�al? - k�ezte La Surie. - Sz�ncs r� De a jezsuit�t se szereti jobban. - � l'Estoile �- � az m� �mindig a k�inizmus sz�n j�, de sohase esett bele.

Ett�z egyetlen k�rt��ltekintve p��polg� tiszts�isel� p�zsi volt. - Hogyhogy p��p�zsi? - k�eztem csod�ozva. - Mint v�eli p�zsi, teljes �t�n er� b�lt mindent �mindenkit, s k�n igen-igen hisz�ny volt. Nem volt az orsz�an t�� borj�r�l�sszonyba b�rd�agy h�oda, amiben oly szil�an ne hitt volna, mint Mariette. Szeg� dr� bar�m! Milyen nagy tud�olt, �milyen nagy gyerek! Rem�kedj�ogy ott, ahol van, nem csalatkozik a titkos k�r�n, amely a szenved�i m�t lappangott... M�ap vas�ap volt, mis� mentem a Miasszonyunk templom�, meghallgattam Lucon �ichelieu, Lugon p�. (A szerz�gyzete.)] szentbesz�t, elb� a fiatal �eleg� f� a modor�l is, amelyr�esszir�rzett a j�zb�al�iember, �vil�s �szabatos fogalmaz�val is. A mise ut�kimentem a templompitvar el�ahol a kanc�t meg az �s spanyol lov��te La Barge (�en egy nagy lovass� pisztollyal, amelynek az volt a hivat�, hogy elriassza a l��), s a sziget cs��z � fel�artva �aladtam azon a keresztez�en, ahol a kis fatolvajt felakasztott� Enyhe �napos volt a d�l� vas�ap l�n nem dolgoztak a p�zsiak, sokan j�ak az

utc� s mivel nekem magamnak sem volt egy�c�m, mint hogy k�ljak �sz�ozzam, kanc�magas�l bele-beletekingettem a mis� men�is�l j� sz�n kipiper�kedett l�k�ruhakiv�s�. � szerettem is az �at meg a Tr�� utc� mint tal�eml�zik r�z olvas�ert a hidat is Henrik �ttette, meg az utc�is �gatta, ott, ahol az �ostonrendiek kertjei voltak, hogy folytat� legyen a h�ak, s egyenesen a Buci kapuhoz vezessen. Csak �agyogott az eg� utca, a t�a �a k�l�s egy�b�p� h�k, az ablakok, a frissen festett ablakt��s a csodasz�n �eillesztett k�et. Nem mentem �sehova, de angyal vagy ink� t�vezette a lovamat, pedig hagytam, hadd l�gj� nyak�a gyepl�ert egyenesen a Bourbon utc� vitt, Lichtenberg �palot� el�Magas falak rekesztett�el az utc�l, m�s, mikor feln�em, meglepetten vettem �re, hogy nyitva az ablakok zsaluja, �maguk az ablakok is t�a-nyitva vannak. Megdobbant a sz�m ��n �aggodalmamban.

Nem mertem hinni, hogy itt van a Graifin-em, hiszen Bassompierre egy sort se �, pedig ugyan j�eje, hogy elindult Heidelbergbe. De ha nincs a h�an, ki az a pimasz, aki elfoglalta �t�a-nyitva hagyta?

R�n lesz�tam a l�, odavetettem a kant�z�t La Barge-nak, s megragadva a gyalogoskapu kopogtat� (b�nyt ��lt, meg is szel�lt rajta a kezem) kopogtam, kopogtam, kopogtam, �gy v�l meghallottam, hogy neh�l�ek k�ednek a kapuhoz. Kiny� a k�el� r�a m� egy bizalmatlan szemp�meredt r� - Wer ist da? - k�ezte egy rekedt hang. - Ich bin Peter von Siorac, und ich m�e Herrn von Beck sprechen. - Also ein Moment bitte, mein Herr. [Ki az? - Pierre de Siorac vagyok, �von Beck � szeretn�besz�i. - Akkor k�m, hogy v�on egy pillanatig, uram (n�t� Ez a n�t p�esz�megnyugtatott, hogy nem bitorolj�a h�t, �a rem� kiss�r�tett logik� azt s� hogyha a h�agy itt van, akkor ��k is itt kell lennie, �t�tlen�tam, hogy meger�se. Az udvarias von Beck sarkig t�a el�m az ajt�de a sz�mre r�apta: - Nein, die Greifin ist noch nicht angekommen.[ Nem, m�nem j�meg a gr� (n�t�Majd j�de �m tudja, mikor. �csak az� van itt n�ny inassal, hogy kiszell�ssenek �kitakar�anak, miel�a gr� meg�ezik. K� dolog, de soha ekkora �et nem szerzett nekem a von Beck kerek pocakja meg lel�orc�l��a. Majd hogy a nyak� nem ugrottam. A kifog�alanul udvarias h�agy t�nak, net�illetlennek tal�atta hevess�met. Tov�ra is hangs�ottan j�dor�t, de kiss���tabb. Erre �n�v�godalommal faggatni kezdtem: legal� azt tudja-e biztosan, hogy egy�al�n j� a Greifin? De min�jobban v�tam a bizonyoss�a, �n�bizonytalanabb v�szokat adott. Er sei hier, mondta, um die Ankunft seiner Herrin vorzubereiten, aber nat� k� er nicht schw�, ob die eigentlich kommen w� �csak az� van itt, hogy el�z�e �e �ez�t, de term�etesen nem esk�meg r�hogy csakugyan elj�n�t�Ez a "nat�" sz�n sz�s keser�mben m�b�am, hogy annyi k��el ostromoltam von Becket, hiszen utols�lasza k��ket t�sztott bennem. Az� volt annyi j� eszem, hogy v�t vessek a vallat�ak, megk�ntem a felvil�s�st, �nyeregbe ugrottam. De m�a Louvre-ig lovagoltam, egyre csak k�ztam az agyamat, nem hallottam, mit besz�a nyomomban lovagl� Barge, s most az utc�se l�am. K�n tudtam j�hogy �elmetlen�gtalankodom. Ha a gr� csak j�r�m lett volna, ha visszat�se �mel t�el, de nem �nt m�en, t�etesen biztosra veszem, hogy hamarosan viszontl�m, ha egyszer itt a h�agya, �k�� neki a sz��. Ebb��kezik, hogy csak az� t� a fejem �reszketek minden �mben, mert nem b�k magammal, annyira szeretn�m�l�i. �tettem � hogy mir�an sz�e sajnos, egy cseppet se cs�ntette k��godalmamat, hogy tudtam az ok� Mikor h�rg�lekkel bel�em a Louvre-ban a kir�i lakoszt�ba, nagy megd�n�mre s�s �jajvesz�l�fogadott. El�r nem is tudtam, honnan j�de ��a nemesurak s�y� megl�am, hogy ott � a kicsi kir�, �vadul szor�� egy hasonl�rmet�csk� de nem l�am mindj�, hogy kit, mert arc�a Lajos v��k d�e igyekezett elfojtani a s�s� A kir� annyira mag��l volt, hogy m�vissza se tudta fojtani a zokog�. Bors� k�ek csorogtak az arc� h�tt, s�tozott, csuklott lefel��l��al, amilyen a g� sz��tragikus maszkjain van, s �mindig �rzem, hogy az eg�

vil�f�alm�kifejezi. A p�k� Souvr�H�ard, Despr�x, Bellegarde, Auzeray, Praslin �sokan m�k. S�v�y�eredve �tak, csak a szem� mozdulatlan arcukban, d�nten b�lt�Lajost meg a bar��s �ng�natukat. Egyszer csak a fi� felemelte a fej� amely eddig a kir� v��nyugodott, nyilv�hogy l�gzetet vegyen. Akkor l�am, hogy f�fejjel magasabb Lajosn� s r�mertem f�estv�re: Vend�lovagja volt az. Tizenh�m �s volt, h�m �el id�b Lajosn� IV. Henrik �a sz�Gabrielle szerelm�k vir� �gy�e. Apja t�nyes�tte, kir�i herceg lett, s nem c�lt r� mond�a, hogy a szerelemgyerekeknek megvan az az el�k, hogy szebbek a t�n� Azonk�l v�elen�ves egy�s�vel mindenki sz�t megvette. A kicsi kir� nagyon szerette, �szeretetre m��ltestv� hevesen viszonozta bar��t. Hanem �m�negyvennyolc �al ez el�a sz�t t� jelenet el� amelynek tan�oltam, hallottam La Barge-t�a louvre-i pletyk�nagy h�arangj�l, hogy a tizenh�m �s Vend�lovagot nagykor�nyilv�tott� mert akkoriban ez volt a szok� s azonnal M�� k� � szombat este Lajos, �e az alkalommal, hogy kettesben maradtunk a fegyveres szob�n, megk�ezte t�, hogy hol van M�a, bizonys�ul, hogy hallott a tervr�de m�nem veszi biztosra. Megmagyar�am �s�nek, hogy M�a sziget, Szic��l d�e van, oda telep� a h�s f�atonai, f�all�s rend, amely azt t�ki feladat�, hogy lez�a a hitetlenek el�a Szic�a �Tun�a k� tengerszorost. A sziget j�l van l�a er�m�ekkel, ��, haj�l, �a m�ai lovagok vesz�es �t�y r��a tengeren t�k, s neh�k�ekben �sokszor nagy vesztes�el nyomj�vissza a bet�tat�kat �t��, nehogy partra sz�hassanak a kereszt� orsz�kban. - Sz�, fels� a m�ai lovagok igyekeznek megakad�ozni, hogy a hitetlenek bejuthassanak a F��tenger nyugati r��. � mennyi ideig tart az �rizsb���? - k�ezte Lajos a szok�sn�er�ben hebegve. - �y v�m, legal� k��f�h�ig, fels� - De h�akkor a vil�v�n van! - mondta Lajos gondterhelten. K�n teh�les�t a b�, a bar�k eleven� v�a, s �re elv�sztotta az elv�szthatatlanokat. Igaz, szok�volt, hogy ha egy kir�i herceg nagykor�t, beszerezt�valamilyen tiszts�e, de ilyen messzire az udvar �a Louvre kellemes l���s k�elm�l, egy szigor�h� rendbe, ahonnan ��em l�et ki soha, mint a l�ok a kolostorb�kem� fegyelem al�s a h�r��veszedelmei k� Ez val� a legkegyetlenebb, legtart�b sz�zet�volt, ha ugyan nem maga a hal� amelynek �and��izetett a M�ai Lovagrend. - Jaj, fels� Fels� - jajgatott Vend� mik�n a zokog�r� �lelte, hogy majd' megfojtotta. - K�r�rajtam! A kir�n�l akar t�l�ni fels�d mell�De hogy �etn��M�� olyan messzire fels�dt� - De h�mit v�tt kir�n�ny�ak? - k�ezte Lajos s�a. - Semmit, fels� semmit - mondta Vend�reszket�ngon. Senki se volt a jelenl�k k� aki k��e vonta volna, hogy csakugyan �atlan, tudta az eg� vil� hogy milyen j�rm�et�lyen ny�s �el�eny. A kir� is csak a lelkiismerete megnyugtat�� tette fel a k��. Tudta, hogy nincs az a v�k, amely� ilyen kem� sz�zet�j� De m�el�smerte megingathatatlanul makacs anyj�is, tudta, hogy nem nagyon szereti gyermekeit, s � legkev��nem a fi�l�a benne, hanem a vet�t�� aki majd egyszer elragadja t�a hatalmat, amit annyira szeret �oly gyatr�gyakorol, �gy azt is tudta, hogy ha leborul el� ��ig s�a k�eli, akkor se enged elhat�z�b�gy jott�it se. - Ha majd M��lesz, Zagaye bizalmasan mindig � sz�otta Vend�ot a kicsi kir�, senki se tudta, honnan ez a n�-, sokat lesz a tengeren? - Sokat, fels� - Vigy�on mag�! - Vigy�k, fels� - � ha csat� megy, gy�n! - Gy�, fels� - �jon nekem gyakran! - �ok, fels� Fogta egym�kez�a k�gyermek, �k�ban zokogott.

Csak n��egym� k�maszatos arccal, s b�adt, gyenge hangon k�ezgettek �felelgettek. Egyszer csak a kir� levette a nyak�n l��, �a Vend�nyak� akasztotta. - A mag� Zagaye, vigy�on r��valah�szor megn�, gondoljon r� aki annyira szeretem. V�l azt�bej�k a lovag�, hogy kocsiba �� Most kezdtek csak s�i istenigaz�l. �sze�keztek. �y kellett elszak�ni � egym��a kicsi kir� mag� maradt, gy�ltalanul, leg�lt sz�al, s�a r� a szob� s ahogy ideodaj� bizonytalan l�ekkel, r�e n�e senkire, arrafel��tt, ahol mi �tunk H�ard-ral, a fej�se

emelte fel, r� se n�tt, nem is hozz� besz� - nyilv�annyira f�, hogy rossz h�e keverhet �tal�benn�is elvesz�et -, halkan, alig hallhat�olyan k��eesett szavakat mondott, hogy �eszorult a sz�m: - Az� akarj�elvenni t�, mert szeretem. Sok �eltelt az� hogy Lajos ezt mondta, s m�ma is �isszhangzik eml�zetemben ez a sz��dat, mint a legkeser�egjegyz� amit csak fi�et arra, aki a vil�a hozta. Pedig Lajos m�leplezte is azzal az ��z�bbes sz�al�oss��agy szem�mb�ki tudja? Ak�ogy is, a l�egben nem nagyon t�dett, mostoh�szeretett gyermek volt, s �ren figyelve szerencs�en �apot�, kora�tt ��nys�el felfogta az ir�a t�� �elmeket. Nem arr�olt sz�ogy a r�nsn�upa rosszas��r�kkal el akarta ragadni t��te egyik �� hanem f�, hogy ha ilyen nagyon szereti Vend�ot, esetleg befoly�al is lehet r�az pedig id� vesz�eztetheti az �talm� �yhogy nyomban oda is s�t, nem is ��lte, hogy f�almat okoz, azt akarta, hogy fia bar��sz�s�s n��gyvertelen�jon szemben vele. Ami a m�k gyermeket illeti, akit k�tekint�"a vil�v�re" sz�z� kegyetlen k�m�ek k� h�azzal igaz�nem t�� mert k��vvel �itte r�pja b�meg a puttan�t, [Szajha (olaszul)] akit Henrik szeretett.

- K�ezn�mag�l egyet-m�, uram. - R�, bellissima lettrice? [Sz��s olvas�(olaszul)] - Maga a kir� k�ezet�k els�mesura, ugyeb� - Sz�ncs r� asszonyom. Nem �vagyok az els�� els�n. � csak az egyik vagyok a n� k�, Ancre �� legismertebb �legbefoly�sabb az udvarn� �tem, �em, de mit csin�ebben a min��n? �t�ti a kir�t? - Nem, asszonyom, az �ztet�az a bels�asok dolga, Auzeray-�Berlinghen�. - Ezek nemesek? - M�ugyan! Igen venerandus ���a kir� �ztet�ek lenni! - Azt hittem, csak a hugenott�mondanak ilyeneket, hogy "venerandus". - � nyugodtan mondhatom, asszonyom, mert katolikusnak sz�m. - Sz� maga nem �zteti a kir�t? Nem, asszonyom. - H�akkor mit csin� - Ott vagyok. - Hogyhogy ott van? M� nem is csin� Akkor maga b� uram, hogy nem csin�semmit, csak ott van? - Kegyelem, asszonyom, h�be a karmocsk�!

Ha valaki ott van, szolg�a a kir�t. S �zolg�a, hogy v�a a parancsait. - Milyeneket p��? - Ha Lajos kiss�izalmasan megk�i t�, hogy mi f�terem M�a, mindent elmondok neki, amit tudok r� Majd pedig megtartom magamnak, hogy mit k�ezett t�. - S van olyan a k�ezet�n, aki m�� cselekszik? - N�lyek eg� m�� cselekszenek, �etszik, �hogy Lajos min�hi�osabban ismerje az �rint�lgokat, �t� visszamondj�a r�nsn�, amit Lajos k�ez. - � kik azok? - M�nem tudom, kik az �l�Csak a h�sekr�udok. - � azok kicsod� - H�ard, Praslin, Vitry, Berlinghen. Berlinghen? Az inas? Olyan fontos szem�? - Mindenki fontos a kir� k�ezet�n, asszonyom, m�Doundoun dajka is. - �megb�at�- Magam is azon t�ngek. �zrevettem, hogy H�ard nem b�k benne. - �y! Sz� maga H�ard-t is figyeli. - A kir� lakoszt��n mindenki mindenkit figyel, asszonyom, kiv�l n�� De mi�? - Akik ott vannak, kor�sem viseltetnek egyforma �elmekkel a kir�, a r�nsn� Ancre �� ir�. - S hogy b�a a kicsi kir�, hogy �esi minden szem, �igyeli minden f� Akit annyian figyelnek, maga is nagy megfigyel� kor�meghalad�oss�al v�i a megfigyel�it. - � hogy � a tanulm�aival? - Bizony el�gyeng� - Hogyhogy? Csak nem azt akarja mondani, hogy Lajos but�ka? - Nem a tan��ban van a hiba, asszonyom, hanem a tan�ban. Yvetott, a f��t m�a boldogult kir� nevezte ki, de rossz v�szt�volt. Rosszul tan�tta a latint, maga is alig tudott latinul. � lelkiismeretes se volt. Gyakran hi�zott, �nem gondoskodott helyettesr�Azok a tan�k pedig, akiket �na nevezett ki a kir�n��ek �rozog� - Mintha azt mondta volna, hogy Ancre ��aga is a kir� k�ezet�k els�mesurai k�tartozik, nem? - De igen, asszonyom. Teh�gyakran ott van �. - Bocs�on meg, asszonyom, de m�nem tartok ott. S most, b�ily b�s is, asszonyom, k�telen vagyok v�t vetni a cseveg�nknek, s elb�ni. - Az utols�m�s! - S az utols�rmol� Mondja meg �nt� asszonyom: kedveli az �kicsi kir�omat? - Eg�en belebolondultam. Legsz�sebben � venn� �vigasztalgatn�nagy b�t�n. - Sajnos, sz�olvas�,

nem ez lesz az egyetlen nagy b�ta ebben az 1611-es esztend�. � h�okig k��ggodalmas v�koz�an �em, s a Heidelbergb�isszat� Bassompierre h�i is alig-alig k��ttek rajtam, mivel se hat�zottan j�se egy�elm�osszak nem voltak. Bassompierre �arolta a v�amat, s incselkedve besz� hozz� ahogy szokott: - Jaj, kedves �m! Rosszabb ezer hal��ezekben a kis k�inista n�t fejedelems�kben �i! A sz�g, a hideg sz�kezik a komoly germ�tud�koss�al, a szigor��sel - nincs sima cseveg� senkit nem �ekel a m�et, sz�n��dat�n kell �i, hogy a parancsolt k�ess�k siv�gyakorl�nak tekints��tet. K�ya, kockaj�k, t�, balett, opera, v��k, minden tilos, m�a legj�orabb huncutkod�is. � ha egy h�nek sz�ket mer mondani valaki, h�akkora borzad�yal n�r�mintha maga Belzebub j�volna el�pokolb�hogy elragadja a k�� l�ok k� - � Lichtenberg � - Mondom m� sz��m, ne t�tlenkedjen! Tudja, mi a kedvenc sz�oz�k a v�szt�edelems�nemesurainak? K�� fajanszk�h� elny�k csizm�l�kat, sz��a j�egt�t hossz��pip�kat, �tik a kup�t, �elmes�k egym�ak, hogy ki-ki hogy s mint vad�ott. K�n a h�ek a szomsz�s szalonban v�� hogy mikor el�lik meg finom mulat�kat a f�ek, akik am�em l��sz�snek, hogy sz�nak a feles�kh�hanemha egyszer egy esztend�, mondv� "Ugyan, kedvesem, fek�m�le ide! Csin�k gyereket mag�k." - � Lichtenberg � - Mondom m�.. Nagy v�e megkapta az �s�t, �V. Frigyes miniszterei meg is engedt� hogy Franciaorsz�a j�n, de Frigyes maga megtiltotta, mert csak tizenn� �s, ���es�ni akarja a tekint�� De ��m, mihelyt r�ba szedi a minisztereit �meger�i a hatalm� feloldja a tilalmat, el�r is, mivel semmi oka r�m�dszor mivel Ulrike az unokatestv�, harmadszor mivel hatalmas csal�� Ulrike m�t. Lassan, neh�esen elm� tavasz �a ny� de Lichtenberg �csak nem j�vissza. A levelez�nk is k�szeredett lett, mert a gr� gyanakodott, mint Bassompierre mondta, hogy mindkett�level�felbontj� K�bb tudtam meg, hogy csakugyan nem t�dett, �hogy V. Frigyes lev�enz�vezetett be orsz�ban, m�ifj�ban jel�adva zsarnoki �hatalmaskod�rm�et�k, amely �tt kor�n a veszt�okozta. El�gyakran ellovagoltam a gr� Bourbon utcai h� el� �l�am, hogy az els�eleti ablakok hol nyitva vannak, hol meg z�a, ami nem jelentett semmit, mert von Beck �a csel��nyilv�odalent lakott, �szell�ttek vagy nem szell�ttek, aszerint hogy milyen volt az id�e mivel �eszorult a sz�m, valah�szor megl�am a h�t, s a vil�minden kincs�t se csorb�ttam volna a tekint�emet, hogy m�egyszer bekopogjak a gyalogoskapun �h�rgassam von Becket, elhat�ztam, hogy v�t vetek m�b�r�oklataimnak, hiszen bizonyosra vettem, hogy � h�t r�n a Greifin-em, mihelyt P�zsba �ezik. De az� n� m�ebben is k�lkedtem, s� szerelm�n is, mert a cenz�iatt kurta leveleket �, s az eny�k se sokat �ek, Bassompierre tan�� igen tart�d��am neki, igaz, hogy felindultan, s�a, de h�azt nem olvashatta ki a gr� h��kifog�alan fordulataimb� N� �reztem, lassan megdermeszti bennem a szerelem �m�a t�ls� az �nt�en levelez� s id�rt�l m�a gentil sesso ir� val�dekl�emet is elapasztja. Egyszer, egy eb�ut� pihen�, nem leltem �� Louisonban, s �z�elltem magam, hogy megeml�ttem ap�ak. Ap�mag�z szor�tt, �elmosolyodott: - Ne em�ze mag� A fej ir��a ezeket a dolgokat. M�a szerelmes, ennyi az eg�. Egy�� is, ap�nagy vigasztal�olt szomor�mban, rossz pillanataimban, velem el�dult, hogy nem hittem m�a gr� elj�el�n, de neki soha meg nem ingott a bizalma: "L�zik, hogy m�nem ismeri a szerelmes n�. T�v�n ��l a gr�, hogy elj�sen a szerelmes�z." Szerencs� nem kellett t�v�n ��lnia, csak k�orsz�at�n, a fejedelems�n meg Franciaorsz�n, hanem h�az ostoba pergamenek boszork�k�en az el�sok instanci�sba, az ut� meg sok p�be ker�e az csak november elej�t�nt meg, mikor �megf�kelt P�zsban a t��a hideg, bar�ukkal, a hal�al egy�melynek oly keserves ad�izetnek mindig a legszeg�ebbek. November kilencedik� mikor �

a tizenegy � eb��� Vir�ez�cai otthonunkban, La Surie-vel kettesben, mert ap�Monfortl'Amauryban volt, Korhadt T� nev�dalm�n, j�egy izenethord�s �dott nekem egy igen-igen sz�v�igen-igen izgalmas levelet.

Kedves bar�m! Nagyon boldog lenn� ha ma d�t�h�m �or megl�gatna a Bourbon utc�n.

Sz�s �ettel: ULRIKE El is �lok, ha La Surie, l�� hogy kiszalad a v�a fejemb�meg nem itat egy j�rty borral, att�zt�helyrej�m egy kicsit. De az� beletelt egy kis id� m�teljesen magamhoz t�em. La Surie besz� hozz� nem is hallottam. S mikor a kis k�-hajtsdki sz� hogy v�szra v� neki se tudtam mindj� felelni. V�l lecsillapodtam n�leg, de csak annyira, hogy azt mondtam, vagyis hogy ki�ottam neki: "Igen, igen, igen! Milli�r igen!" Azt�j�eg�gettem, pedig igen maszatos volt, s nem valami sz� s egy tall� adtam neki a v�szviv�rt. Morgott is �e La Surie, mihelyt a kis pernahajder kih�a l�t. Nem t�tem vele, �s meg�tem, bolondul magamhoz szor�ttam.

Azt�fak��hagytam, berontottam a szob�a, �levetettem magam az �ra. �sz�dok voltak a percek, amelyek a d�t�h�m ��lv�sztottak. Csak b�ltam az �at, mintha vad tekintetem siettethetn� mutat�, s var�latos k�kezm�ek�en mag�az id�s. Ez az �Guise hercegn�j �pomp�aj�� volt, ap��al�a, hogy "f�� a kellet�l", mert k�oglalat�dr�k� d��tt� De �szerettem, mert szerettem az aj��z�s az� is, mert ha kinyitottam a foglalat fedel� egy bukolikus jelenet t�lt el� a festm�en Szelad��tor �i a sz�Asztrai� akit� gonoszok oly hossz�re, oly kegyetlen�zak�tt� Hanem az� �-��is hatott ap�hugenotta purit��, nem fityeg�ordtam az �, amint akkoriban divatozott, hanem az ujjasom k�l�en. V�l, mikor el�ezettnek l�am az id�felugrottam, megmosdottam, felvettem a legszebb �z�met, �kiki�ottam udvarra ny� ablakomon, hogy nyergelj�fel a lovamat �riassz�La Barge-ot (��em, a semmirekell�pen a sz�t teszi a szobal�ainknak), azt�a t�l�lltam �gondosan megf�lk�m. Eszembe jutott, hogy mikor els�ben l�gattam meg a gr�t, f�eszak�a eb�ut� pihen�, megk�em Toinont, hogy bodor�a ki a hajamat. Megtette, de f��nyen, kelletlen�keser�cs�s megjegyz�kkel szurk�. Sajnos, rosszul sz�tottam ki az id�h�mnegyed h�mra �em a Bourbon utc�, a Greifin palot� el�Rossz jelnek vettem, k��eestem, s tudv� hogy a h�asszonyok mennyire ki nem �hatj� ha a vend�hamarabb �ezik, befordultam a SaintAndr�es-Arts utc�, lassan ��ettem a Szent Mih� h�n, egyszer m�le is sz�tam a l�, hogy megn�ek egy arany nyak�t egy aranym�kirakat�n, megint fel� elhaladtam a Szent K�lna el� s elid� egy kicsit a kir� kertj�n, intettem La Barge-nak, hogy lovagoljon szorosan mell� �nekifogtam, hogy kioktassam. - Ide figyelj, La Barge, vess f�t a nyelvedre enn�az el��lgyn� akit most megl�gatunk, s ne hallj a f�l, ne l� a szemeddel! - De mi�, lovag �- Mert az eg� h��m�hiten van, mint mi. - Hogyhogy, lovag �zek is zsid� - Dehogyis, hugenott� - Egyik kutya, m�k eb. K�bbre halasztottam, hogy majd kigy�tom apr�at a fanatizmus�l az eretnekek ak�zsid�ak�hugenott�- dolg�n, �azzal foglalkoztam, ami a legs�bb volt. - Egysz�, La Barge - mondtam hat�zottan -, egy sz�e a csel��ek, de majd a gy�t�k se a gy�t�kben!

J�zd�vagyok, La Barge? - Jaj, h�jobb nincs is a vil�n, uram! -mondta La Barge szeretettel. Akkor h�tarts meg! - H�el is veszthetn� uram? - r�lt meg La Barge. - M��ben tartod ezt a t�nyt, addig nem: h�el tartozol nekem, ahogy �is h�s vagyok a bar�imhoz, �Lichtenberg �a legjobb bar�m. - Nem felejtem el, lovag �mondta La Barge nagyon komolyan. Egy el��rizsi h� j�l� v�koztat, ak�k� van, ak�nem, miel�sz� el�ocs� De Lichtenberg �en, b�egy�� � � azokkal a b�s, finom asszonyi fort�okkal, amelyek� �zeretj���as�t, nem volt meg a

mi udvari h�eink kicsinyes kac��, amellyel a rangjukat is �ztetik, meg azt is, hogy hit�rint mekkora hatalmuk van a mi esend��nk��fogadott, mihelyt bel�em a h�ba, s�ls�varias szavaink ut�keresetlen� mondta: - Ugye maga lovagolt el itt az ablakom alatt egy apr�l egy negyed�al ezel� Akkor is bekopogtathatott volna. K�en voltam, v�am mag� Elb� ez a mesterk�tlen vallom� Ann�is ink�, mivel tart�d�ngja nem jogos�tt fel r�hogy vissza�ek vele. Hanem �csak b�ltam a Greifin-t sz�nul. A k�nt�variaskod�elsz�a az er�, remegett a l�m. S mivel � n�n viszonozta a tekintetemet, a csend, mely oly �s volt eleinte, s�s�kib�atatlann��. �v�alta mag�, hogy megt� azzal a term�etess�el, amit mindig annyira csod�am benne. - Bizony� eml�zik r�uram - sz�t meg -, hogy �h�m �or uzsonn�i szoktam, s mikor a tan��om volt, gyakran kettesben k�tt�az uzsonn� Akarja, hogy meg�uk ezt a kedves szok�nkat? Siker�mondanom, hogy nagy �� szolg�a. A gr� csengetett, bej�egy inas egy alacsony asztallal, az asztalon kis boroskancs��ny zsemle �lekv�meisseni porcel�d�ben.

A gr� karossz�e � �e int�re az inas �l�t��an sz�t tolt, �kimenet meghajolt, amire a gr� udvarias b�t�al v�szolt: ezt Guise hercegn�ohase tette volna, ��gyerekkor�n megtan�tt�r�hogy az inasok, szolg� szobal�ok nem is eg�en val�os l�ek, nem is lehet �revenni, megismerni �. Az uzsonna se oldotta meg a nyelv� de megb�ltetett benn�a hallgat�nkkal: a gr� lekv� kenegetett egy nekem sz� zseml�, �apr�os m�ed� felmentette a besz�et�al�s mindj� engem is, mert tudtam, hogy r�n ideadja nekem egy t��n a mindennapi kenyeremet. �y �ztem, hogy csodam�isszavar�ol a m� ez az uzsonna, felem�ti azt a hossz�t, m�nem tal�oztunk, csak folytatnunk kell tegnapi, tegnapel� mozdulatainkat, szok�inkat, foglalatoss�inkat. M�gy�rk� b�ltam irgalmas szamarit�somat, tudv�tudva, hogy neki nincs sz� a szem�, an��ott �z maga mellett, egyszer csak �revettem, hogy megv�ozott az eltelt id�att. �zrevettem azokat az apr�okat, amelyeket tal�oz�nk nagy zavar�n nem �leltem.

Sokkal eleg�abb volt az �z�, mint azel� gyapj�yett selyemkab���kicsi vir�kkal kih�ett selyem harangszokny�viselt. Ujjain t�gy�holott addig szigor�szer�ben csak egyetlenegyet hordott. Hajviselete nem v�ozott, d�kete, hull�s haj�ugyan�agasra f�lte, ki a homlok�l, de v�ny arany hajh�j�n imitt-amott gy� feh�ett. Gy�f�olt a nyak�is, az m�jobban meglepett, mert �mindig csak v�ny aranyl�ot l�am rajta, sz�el �egy t�t kulccsal, �gys�nek szomor�k�k�. � most illatszert is haszn�, nem annyit, mint a francia udvar h�ei, akik �elehintik magukat, hogy fuldoklik az ember, ha a k��egy, de az� meg�ztem. A f��n l�aranykarika mintha olykor jobbra vagy balra rezd�lna, de el�r nem �ettem, hol a mozg�forr�. M�moh�n f�tem Greifin-emet. Mozdulatlan arccal, kim� mozdulatokkal, biztos ��k�el kenegette a zseml�t. Csak a f�l��lta el izgalm� Alig �revehet�rezgett, pedig m�csak egy pici fuvallat se j�a a kis helyis�t, ahol egym�mellett �. Magam se voltam m�az a tejfelessz� k�k, aki k��el azel�le�Greifin mell��t�ulni, h� Guise hercegn��fog�nak �ap�hallatlan b��nek: a kir�i h�tiszts�isel�lettem. Persze nem b�am el magamat, tudtam, hogy a megtiszteltet�el� j� az �emnek, s � az �em majd csak kir�om szolg�t�n �et nyom� a megtiszteltet�ek. De tekint�es ��m, jelent��elmem, palotab� lak�m f�ens�ez �megbecs�z juttatott, s egyszeriben megszabad�tt ��skol�fi�apotomt� att�hogy mindig csak a j�al�legkisebb, fatty�eke maradjak. Mondom, nem sz�t a fejembe vadonat�lemelked�m, de tudat�n voltam, s fogadok, hogy n�k� ��t a habitus corporis-omon [Magatart�(latinul)] is. A gr� is megsejtett bel�valamit, s meg akart bizonyosodni fel� ez kider�b�s, hogy milyen ir�ba terelte a besz�et�. - H� �s is most, kedvesem? - nyomta a kezembe a t�� a gondosan megkent zseml�l. - Tizenkilenc. - �y l�m, megn� legal� k��nyit n�ett, mert �ml�zem, hogy k�esztend� ezel�nem volt nagyobb n�m. - Nem csal�,

asszonyom, megn�m. - � sokkal �ttebbnek, magabiztosabbnak l�zik. Bassompierre elmondta, milyen magas m��ra emelkedett az udvarn� - Csakis ap�ak k�nhetem. A hercegn�nem eml�ttem, eszembe jutott, hogy egyszer-k�zer �reztem, mintha a gr� kiss���ny volna keresztany�a. - De bizonyos vagyok benne, hogy meg fogja �ni a hely� Maga nagyon tehets�s. J�n�im voltak - mosolyodtam el. A gr� is elmosolyodott. - Azt is hallottam, hogy a Louvre-ban lakik: igen nagy tisztess� - Megszerezn�ekem azt a nagy-nagy ��hogy megl�gat? - Sajnos, nem lehet. Mi��gys�e jutottam, visszavonultan �k, �e tekintetben nem sz��zom v�oztatni az �temen. Ez az "e tekintetben" csak �iszaladt a sz�n. � beleremegtem, �zrevette, az arc� sz�t a v� s �ekes, m�sohase l�am, lassan a nyaka �a dekolt�a is kiss�egpirosodott. Gyorsan len�em a zseml�, �ettem, mintha �re se vettem volna a zavar� s �y kis id�lva kicsit fojtottan �megsz�t: - � hogyan b�zta be a lak�t? - Guise hercegn�ekem adta, amit � kimustr� holmij�k" nevez. - Hogy van a hercegn�- k�ezte a gr� ink� csak udvariasan, semmint �nte bar��al. - Nagyon j�b�olykor �rzi, a hal�n van. - � f�estv�, Conti hercegn�aki� annyira rajong? - � ma igaz�m�a tartogatom a rajong�mat! - feleltem, �zve, hogy ez is f� pontja, s szint�nincs r�emmi oka. - Mintha lett volna egy kis rokona a Caumont-csal�� kir�n�fj�arh�ei k�t, nem? - De igen, Fonlebon kisasszony. �y hallom, � mostan�n esk�egy id�b nemes�, aki �en olyan gazdag, mint �- A megboldogult kir� meg�rte mag�k, ugye, hogy ha elveszi a rangjafosztott herceg l�� megkapja Aumale herceg�k c�t? - Meg�rte �ssompierre-nek is - mosolyodtam el -, de Bassompierre is elh�totta a felaj�ott adom�t. Ami engem illet, nem sz��zom fiatalon eltemetkezni egy h�ss�an. - Mi�? - Mert s�bb feladatot ��ttam magam el� - Milyen feladatot? - A kir� szolg�t� B�t�sen �tam a vallat�, a gr� �rezhette, hogy tal�t�lesz a sokn� ha folytatja, mert ford�tt a sz�k�b�b hangon k�ezett m�egyet-m�, ami nyilv�al�sokkal kev��rdekelte. - Mindennap ott kell lennie a kir�n�mint els�mes�? - Mindennap l�atom a kir�t, de nem eg� nap. Nem megyek vele se mis�, se vad�ni, az a sok id�mit kellemes vagy ny�elfoglalts�ira ford� sz�mra mind szabad. - Mindig ott alszik a Louvre-ban? - Nem k�eznek r�de ott alszom. - Gondolom, csel�i is vannak. Kett�Lichtenberg �nem �ette be a sz�v�asszal, mert folytatta a k�ez�d�: - � milyen min�ben szolg�ak? - Az apr� �viv�ov� �inas is egy szem�ben, �van egy szobal�om is, az vezeti a h�art�, �f�s r� A Graifin gondolkod� id�kart, elvette a kicsi asztalr� boroskancs��telet�tte a kup�t. De l�a, hogy tele a kezem a t��al meg a megkezdetlen zseml�l, �be vette, hogy a k��it�em ehettem, s n� l�at�lkifurdal�al letette a kup� �hallgatott. De mivel �tov�ra se haraptam bele a zseml�, tudva, hogy kelev�hez �ezt�mit majd fel kell metszeni, egy�hallgat�nk s�abbra siker�int ahogy a gr� szerette volna. Kicsit lihegve l�gzett, �most m�igaz�reszketett a f�l� �zrevehette, mert r�tte a kez�arra, amelyik a fel�es�dalon volt, hogy mintegy csillap�a izgalm� V�elen�hatott ez a mozdulat, s szenved�es hev�ben, amely el�tt, seg�ni akartam neki, fogni a seb�k�, amellyel majd belev�eleven �tembe, hogy k��e a mag�oz. - Asszonyom - mondtam halkan �komolyan -, ha k�ezni akar valamit err� szobal�r�k�m, k�ezzen! Sokkal fontosabb nekem, hogy elnyerjem a bar��t, semhogy ne v�szoln�tiszta sz�mb� - K�n�bar�m - felelte a gr� �eszedve mag� Megint hallgatott egy kicsit, s kiss�zapor�an folytatta, ahol elhagyta: - H� �s a szobal�a? H�lah�. - Mikor alkalmazta? - Mikor kegyelmed elment Heidelbergbe. - Hol h�ak a csel�i? - Az apr� a h�szob�al szomsz�s kis helyis�en, der�ljon, a szobal�om meg a fogad�b�n, az is der�ljon. Napk�n a k�der�lj a kis helyis�en �. - Hogy h��az apr�t? - La Barge. - � a szobal�� - Louison. - Az els�obal��Toinonnak h�� ha j�ml�zem. � ha nem csal�, Bassompierre "h�k�ak" szer�ban nevelkedett. Louison is vele egys� - Dehogy! - Megtartotta azt

a szok�t, hogy a d� �ez�ut�lepihen? - Meg, asszonyom. Hosszas hallgat�k�kezett, mintha rosszul esne a Gr�n-nek kimondani azt a k��, amely m�a besz�et�kezdete �a nyelv�volt.

V�l hidegen megsz�t: - Vajon Louison csak megveti az �� uram, vagy meg is bontja mag�l? Meg is bontja velem. Lichtenberg �megint elhallgatott, majd � sz� - Oly lek�ez�zelmeket tan�tt ir�omban heidelbergi utam el� kedvesem, s a leveleiben is - fut� rendszeres �ez� meggy�t nyilatkozatai �ntes� fel�, hogy ha felhatalmaz r�adn�egy tan�ot, egyetlenegyet, de a legfontosabbra n�e. - T�tlen�om, asszonyom. - �y v�m, uram, tekintettel a kapcsolatunkra �arra, amiv�ehet, ill�nne, ha visszak� szobal��apjaura h�ba, s f�icsel�t fogadna a hely�.

- Holnap meglesz, asszonyom. - Holnap? - Holnap. Lichtenberg �h�t �fej�karossz� t��nak d�tte, fels�tott, �olyan kimer� l�zott, hogy azt hittem, elal� Fogtam a boroskup� amit nekem k��tt, �odany�tam neki, ahogy La Surie aznap reggel velem tett. Egy hajt�a megitta, s kiss�egsz�sedett az arca. - Nem is tudom, hogy k�njem meg, kedvesem, a t�t, az udvariass�t, az �ntes�t. Ez a sz�� besz�et�egy csap�a megszabad�tt azokt� k��imt�amelyek hossz�oll�mben t�dhattak bennem. Szinte-szinte �rzem, kegyetlen vagyok magamhoz, hogy v�t vetek egy��, amelyt�ly sokat kaptam. De n�e el nekem, uram, igen f�dt vagyok, ��zik, m�nem pihentem ki hossz�z�mat. Azzal fel�t, s mivel megingott, ��eszedve b�rs�mat �leltem. Hagyta, s h�avetve b�s fej� ajk�ny�ta. S b�huf�lis szokny�t�em szor�attam magamhoz annyira, amennyire szerettem volna, soha cs� ilyen forr�em adott �nem adott vissza senki. Mindazon�al nagy felindults�b�s k�esen csillog�gy fekete szem�l azt olvastam ki, hogy nem kell siettetni a dolgokat, s hogy majd apr�k�, fokonk� kell el�aladni, nem szabad kier�kolni a szerelm� A gr� �eszedte mag� kicsit elh�tt t�, de k�kezemet nem engedte el, mintha most m�v�eg eld�tte volna, hogy szeretn�ha lehorgonyozn�mellette, az oldal� s �re k�egym�mellett ring�j�v�ozn�. - Mindig szeressen engem! - sz�t meg parancsol�egyszersmind k�rg�ngon. Elengedte a kezemet, karon fogott, �ogta a csukl�, s mint korm�os a korm�r�, �ezetett-korm�ozott apr�s mozdulatokkal. Ismertem �az utat, a Greifin sz�zor is v�gvezetett rajta, mikor elmentem t� A nagy szalon fel�r��tta l�einket, ahol majd maggiordom�[h�agy (olaszul)] gondjaira b� - M�s el kell v�unk? - s�tottam. - Holnap d�t�h�mkor �tal�ozunk - mondta a gr� halkan. - � k�n is, �el se v�k mag�l. Sz�m van r�hogy legal� egy �zaka �egy nap magamra maradjak a l�immal, az �aimmal. K�m, hagyja meg nekem!

Hatodik fejezet Aznap este, mikor a Greifin-nel tal�oztam, ap�al k�ttem el k�i vacsor�t, s �at�ztam, hogy ott is alszom, nem t�k vissza a Louvre-ba �ek �dj� mert a p�zsi utc�el�vesz�esek voltak. A csavarg�indenf� gaztettet k�tek el, m�a boldogult kir� �t�n p�� az �rra el�elraboltak egy hint�amely Zamet bank�palot� el�v�a, hogy Henrik�fejezze a k�y�st: bizony� nyert, de annyit az� nem, amennyit a fogat �. B�mindig �mel t�em vissza zsenge korom sz�ely�, ezen az �zak�nem j��m a szememre, annyira felizgatott Greifin-emmel val�l�oz�m. A mennyorsz�an �ztem magam. Csukott szemmel, nyitott szemmel mindig csak a Greifin-emet l�am, csak az �ngja dallam�hallottam, csak az �latszer��ztem, ���el�oltam, �ekintettem j�lajdons�it. Bet�tte �tem l�hat�t, eg� �temet kis f� paradicsomnak l�am �aimban, amelyet imm��re birtokolni fogok, �gy ha akkor egy j�ellem azt mondja, hogy a Griifin er�ei k�a halhatatlans�is szerepel, tal�azt is elhiszem. Hanem h�az ��os sors, amely m�addig is annyiszor akad�ozta, elod�a legh�v�aim teljes�, megint csak utol� annak a kis k�nek a

k�ben, akinek el�nap megcs�tam a maszatos orc�t: levelet hozott Lichtenbergn�sszonyt�aki azt �a, hogy l�al, k��el �edt, ez� k�telen elhalasztani d�t�a tervezett tal�oz�nkat.

Nemigen b�k a p�zsi orvosokban, szeretn�ha megk��ap�t, hogy menjen el hozz��vizsg�a meg. Meg is tettem legott, k�es szemmel, mert azt hittem, hal�n van, pedig csak � az im� gondoltam halhatatlannak. - Igen csod�ozn� ha s� volna a baj - mondta ap�-, l�n a h� vasb�ak�sak fiamuram keresztanyja. Hanem az� felnyergeltette a lov� s Pisseboeuffel �egy apr�l a nyom�n abban a minut�n elindult. � csak l��m a k�t�zob�n, feld�z az �rscsap� em�tette a sz�met az aggodalom. De v�l csak kij�odtam egy kicsit, s mivel olvasni nem volt t�m, behozattam Poussevent-nal egyik szak�as pusk�at, az asztalra tettem, �tisztogatni kezdtem, f�szemmel az �on, hogy mennyi id� telik. Egyszer csak nagy zenebona t�dt az udvaron, kin�em az ablakon. Guise hercegn�intaja �ezett. "Mi a csoda - gondoltam megrettenve -, ilyen kor� � bejelent�n�� ap�nincs itthon! � hogy mondjam meg neki, hogy egy beteg h�h��� mikor � olyan f��ny! � itt van Margot is, akit mindig rejtegetni kell! Magam pedig k�an, borost�k�el, ingujjban, olajos k�el!" Futottam Margot-hoz, hogy b� be a szob�ba, mint eg�a lik�. De Franz m�megel�t, azt�m�s sz�ldott le a m�dik emeletr�hogy fogadja a hercegn�a kapuban. Egyk�sz��ottak csup� a hercegn��etolta Franzot, bej� szinte futva fel az els�eletre - ut� No�e de Sobole -, berontott a k�t�a, nem fogadta a k�n�met, �azt k�ezte, vagyis ink� r�f�dt: - Hol az �sapja? - Beteget l�gat, asszonyom, egy � ment, egyik bar��z. - Csakugyan, egy �? - Igen, asszonyom. - Egy � vagy egy h�h� - Egy �, asszonyom. - Siorac m�i, a Szentl�k-rend lovagja h�oz j�orvosolni, mint egy hitv� kuruzsl�allod ezt, No�e? - Hallom, asszonyom. - H�nem sz�en? - De sz�en, asszonyom. - Ap�kegyelmedet is h�ban kezelte az ��ul�b��igen j�s tett az �massz� - mondtam. - Igen, mert akkor m�szeretett - mondta a hercegn�- � No�e-t is otthon gy�totta, mikor megh�e a mell� A hercegn��at vont: H�persze, ha egy le�z�� cs�t kell tapogatni, akkor mindig ott van! - De asszonyom, az �cs�m nem al� - sz�t meg No�e kiss��atlankodva. - Ne g�gjon, buta liba! � hogy h��azt az urat, akihez apja elment ���n, mint a hozz�asonl�vosok? - Nem ��n ment, asszonyom, hanem a sz�pej kanc�n, egy katona meg egy apr��ret�n. - Ki b�a a kanc� Feleljen! Hogy h��azt az urat? Haboztam. Se nevet nem akartam kital�i, se valami ismer� r�gni, hogy beteg. - Nem volt ideje ap�ak, hogy megmondja nekem - mondtam v�l. - Nagyon sietett. De keresztany�meg�zte, hogy elhallgatok valamit, fel�ford�tta a l�zsa hegy� �nekem esett: - � maga, uram, maga meg tudn�ondani, hogy mi neve van? Csak nem maga Siorac lovag, a kir� k�ezet�k els�mesura?

Vagy t�egy alantas munk�l b�l�boglyas, olajos kez�rel�- �els� is tisztogat szak�as pusk�t, nem hiszem, hogy hib�� ha k�em a p��t. - De igen, uram, hib�k! - torkolt le a hercegn�ens��sen. - El�r is abban, hogy � besz�velem. Meg abban is, hogy a rosszat ut�zza Lajosban, mert az csak nevets�ss�eszi Franciaorsz�kir�� hogy k�ess�kert�z�fegyverkov�s�l�a mag��egy�alantas k��unk�v�z! Ezt a n� m�ismertem. Minden hangnemben �kelt�a korm�z�r�n��ezet�n, hogy a kir� lealacsony�s�l �elmagasztalj� - Csakugyan restellem, asszonyom - mondtam -, hogy ilyen k�l fogadom. Bocs�on el sz� el��engedje meg, hogy rendbe hozzam magam, s csak azut�ker�a szeme el� - Menjen, uram, menjen! - mondta a hercegn�gen m�esen. - L�i se b�m �!

Meghajoltam, gyorsan kimentem, megk�em Franzot, hogy a gyalogoskapu el�v�a meg ap�t, s mondja meg, hogy ad usum Ducissae [a hercegn�z�ra (latinul)] tal�a ki, minek h��azt az urat, akit megl�gatott. H� Istennek bev� a terv. A hercegn� k�elt k�llens�e f��nykedv� nem orrontotta meg a val�os bels�t�t�at. S az ��atlan Greifin-em fel�s elh�tottam vad gyanakv�t, hiszen olyan k� �t a kir�n�z, hogy sok keser�t szerezhetett volna neki. Ami a

gyeng�ed�at illeti, ap�ak nem is igen kellett hazudni, mert el�nap volt a Lyukas Tall�fogad� Salignac b�n�- aznap is k��zz�, nagyap�ak, Mespech b�j�k bar��l �valahai p�gord-i kenyeres pajt�n� mert a beleivel bajl�t az ���, Guise hercegn�l�mer�en megk�eztem: S hogy van az a tiszteletre m��? - Semmis�az eg� - mondta ap��atlan k�el. - Csak eret ne v�anak rajta, orvoss�t ne adjanak neki, meggy�l az mag�l. H�m nap m�kutya baja se lesz.

Lajos f�el� Souvr�r magas, k� ember volt, nem olyan hi�fens�s, mint a f�ar� de testre, �re neh�es, nem rosszindulat� nem is finom, k�ed�ntelt, kicsinyes, korl�lt, szertart�s �meglehet� gyermeteg, nem �ette meg a gondj� b�tt gyermeket, pedig szerette. Az is igaz, hogy Lajos nem volt k�en kezelhet��, �nk volt, hirtelen harag�kacs �n� szemtelen is. De szeret��, ��ny lelk�ha Souvr�r ��innenfel��� meg, s ahelyett, hogy parancsol neki, megmagyar�a, mit k�n t� sokkal kevesebbet kell k�nie vele. Eml�zem, mikor m�� a megboldogult kir�, �endelkezett, hogy id� id�l�gassam meg Lajost, s egy �en l�m, hogy goly� g�t a gyermek a gyertyatart�v�t�n, s �endezi �t, mintha katon�voln�k. Souvr�rat ideges�tte ez a sz�oz� �r�� - Gyermekj�kokkal mulatja mag� uram (akkor m�csak tr�� volt Lajos). - De h�ezek katon� nem j�kok, Souvr�r! - Mindig gyermek marad, uram! - mondta Souvr�r. "T�elfeledte Souvr�r a maga gyerekkor� - t�em. � a megfellebbezhetetlen �lkez�ajon mit j�zott nyolc �f��s kor�n (ennyi id�olt akkor Lajos)? A kir� gyerek�k m�nyolc �f��s kor�n feln�ek illik lennie? � meg kell sz�en�ni, ami� a goly� katon�k k�eli? Hiszen � ezzel tartj�gyermeki sorban, s m�a szem� is vetik!" Akkor pedig igen hely�al�Lajos v�sza: - Gyermek? Hiszen kegyelmetek csin�ak gyermeket bel�! Megvallom, nagyon szerettem volna torkom szakadt�l elord�ni magam: "J�elelt� Lajos!" De mint j�udja az olvas�incs az udvarban egy talpalatnyi hely, ahol a tizedr��is elmondhatn� annak, amit gondolunk. Ez a jelenet, mint eml�ttem, m�a megboldogult kir� orsz��nak idej�zajlott le, de egy �m� a r�nss�alatt Lajos gyermetegs� evang�uma, dogm� �cred�lett a kir�n�k, a Concini h�sp�ak, a minisztereknek, az udvarnak, de m�Souvr�rnak is, b�neki ink� megszok��mint gonoszs��Pedig Lajost semmi se bosszantotta annyira, mint hogy �k�zt a n� f�, tudta, honnan ered, �mi rejlik benne. Keser�mreh��kat tett nevel�ek: - Ma nem szeret engem, Souvr�r. Azt mondta, gyermek vagyok. De Souvr�rnak vastagabb volt a b� semhogy �atolhatott volna rajta a szemreh�� Csak f�tov� a n�, �gy Lajos egyszer csak kapta mag� �ml�zem, 1612 augusztus�n volt, felh�ta a l�it, �eszedte a j�kait, �egy inassal ��az eg�et Nicolas testv�nek. Az� megtartott egyn�nyat. �yhogy n�ny nap m�Souvr�rnak megint alkalma ny� a megjegyz�kre, hab�ez� szel�bb volt: - J�lna, fels� ha kegyeskedne felhagyni ezekkel a gyermekj�kokkal. Hiszen m�olyan nagy fi�m gondolja? Amire Lajos n� b�attal - nem az�, hogy j�zott, hanem hogy megszegte hallgat�os �ret�- azt felelte: - Dehogynem, dehogynem, Souvr�r. De valamit kell csin�om! Mondja meg, mit! Azt fogom csin�i. Milyen jellemz�lt Lajosra ez a k�s: ha k�n �edt reggel, s�a fakadt, annyira f�, hogy lust�k gondolj� H�lust�k igaz�nem volt lusta, ink� nagyon is tev�ny term�et� m�ajta foglalatoss�kra v�ott, nem a v��etetlen vall� szertart�kra, hossz�ntbesz�kre, az egy� gy�okra, a v�elen "intelmekre", a latintanul�a, aminek "sz�sen elmenne a temet�re", mint mondta... Az egym� k��rom tan�., Yveteaux, Nicolas Lef�e �Fleurance k� csak az ut�nak siker�lkeltenie az �ekl�� mert az matematik� oktatta, s a t�g matematikai alapelemeire is, vagyis arra k��tte fel, ami Lajos lenni v�ott: hogy katonakir� legyen, mint apja. Mindig is �ondoltam, hogy ha csakugyan meg akarn�tan�ni majdani mesters�re, ��tkor�k megfelel�don t�koztatn�az �am��s � sz��en bevezetn�Franciaorsz��a szomsz�s orsz�k t�nelm� �f�ajz� is, k��rel j�nul�sin�atn�k bel� mert ami �ekelte, abba sz�el-l�kkel bele tudott mer�De err�z�

volt. Azzal az �el, hogy m�gyermek, s�gyermeteg gyermek", m�ink� gyermekk�ett� mindent elhallgattak el� azt is, ami nagyon is fontos lett volna a j�e szempontj�l. Meg is bizonyosodtam fel�m�aznap d�t� mikor nagy riadalmamra h�l vettem, hogy Greifin-em betegen, l�san fekszik. De miel�elmondan� engedje meg az olvas�ogy elbesz�em, mi t�nt k�m �Louison k� mikor eb�ut� ap�h�b�isszat�e elbocs�ttam, ahogyan el�nap megfogadtam. Nem hagyott hidegen a form� sz� k�szem�zs�orc�, pisze orr�if�is teremt� de h�mit tehettem... olyan nagy szeretettel besz�em hozz�hogy beletelt egy kis id� m��be vette, mit mondok. De mikor v�e r�tt, s�dtan, megd�nve, �etlen�m�b�lt r� kimeredt szemmel, mintha fel akartam volna akasztatni. Azt� hogy l�gzethez jutott, s�a, h�e azt mondta: - Jaj, uram! Mit v�ttem mag�k, hogy � ell�H�kedtem? Megloptam? Nem tettem kedv�? - Dehogyis, Louisonom! �p ellenkez�!

T�etes volt�mindenben, ��nem gondolok �nem is mondhatok, r� semmi rosszat... - De h�akkor mi� dob ki az utc�, ha nincs semmi v�em? - Nem figyelt�ide, Louison - mondtam � Dehogy doblak ki az utc�: visszak� a h�nkba, a Vir�ez�c�. - Az m�rosszabb! - kiab�a szenved�esen. - Mit mond r� a csel�� Mikor � felmagasztalt, a kir� h�ban h�tott, a maga szob� mellett, ��el, ha nem aludtam, hallgathattam, ahogy l�gzik! H�igen, sz�olvas�! Most rajtakapott, pirulok �e. Hazudtam a Greifin-emnek, legal�is ebben az egyben: La Barge aludt a fogad�b�n, Louison meg a szob�melletti kis helyis�en, s reggelente, mikor rendbe hozta mag� bej�felkelteni, szel�n, minden m� kedveskedve, ahogy csak szeretetre m��y�s�t�elt. Ugye szomor�og, hogy m�azok el�is el kell hallgatnunk egyet-m�, akiket a legjobban szeret�ehogy megsebezz�t? - M�hogy r�lmazhatna el t�d a csel�� Louison - mondtam -, hiszen ap�szolg�t� t�z vissza, ahhoz, aki valaha felvett! - Jaj, uram! - s�a Louison, bors� k�eket hullajtva k�szem�l. - Mit gondolnak r�, hogy elpallottam azt a dics�et, hogy a Louvre-ban lakhatok �a kir� k�ezet�k els�mesur�z tartozhatok? Sz�n mondta, hiszen Angoul� hercegn�l megm��t egy olyan k�ezetben, ahol az �besz�t, a j�galmaz� (ha nem is a j�ndolatokat) mindenn�t�e becs� - � m�baj is van - folytatta s�a. - Veszem �re j�eje, hogy m�nem vagyok annyira k�natos a lovag �, mint eleinte, hogy t�m�ov��a sz�. - Nem csal�l.

- � kibe szerelmes, uram? Megengedi, hogy megk�ezzem? - Egy el��lgybe. - � h�ez megvigasztal egy cseppet - s�tott fel. - Nagyon rosszulesett volna, ha egy magamforma le�z�habarodik bel�� feles�l veszi azt az el��lgyet? - Nem � nem lehet. - Micsoda? csattant fel kicsit meg�. - H��k�� fog �i vele? - H�veled nem �ltem? - mosolyogtam. - Jaj, h�az m� uram! � csak szobal� vagyok. Kicsit furcs�k tal�am ezt a vall�rk��amely szerint a b�gys� a rangt��e kihaszn�a, hogy a h�ss�t eml�tte, elhat�ztam, hogy k� m�kr�nk� arrafel�erelem a gondolatait. - Hanem h�te, Louison - mondtam kedvesen -, fiatal vagy, csinos vagy, f�hez m� egyszer, �akkor ill�zom�t kapsz t�, ahogy mindig is �rtem, h�b�z� a soksok kedvess�d�. - Nagyon sz�n k�n�uram - mondta Louison lelkesen. Elmerengett egy kicsit, majd � folytatta: - Ha nem v�orc�annak, uram, �ondoln� hogy j�a felhatalmaz egy k�sre. Mi lenne az? - Szeretn�valami t�yat mag�l, ak�ilyen kicsit, csak hogy eml�ztessen arra az id� mikor az voltam mag�k, ami, tudja m� H�t ford�ttam neki, tettem n�ny l�st a szob�n, hogy gondolkozhassam. - Megharag�ttam, uram? - Dehogyis, csak gondolkodom. Pedig tudtam �j�mit adhatn� ami a legjobban tetszene neki. Mikor szappannal-v�el tisztogatta a gy�et - nagyon szeretett ezzel foglalkozni, a kellet�l t�id�ord�tt r�, fel-felh�a gy�jj� rubintk� gy�t, amelyet �olykor a bal kezem kisujj�hordtam. La Surie-t�aptam. Az jutott eszembe, hogy egy aranym��megrendelhetn�a m�t, az� m�s egy kiss�lt�t ett�hogy meg ne b�sam La Surie-t, s t�t k�em Louisonnak. �e karj�l �lelte anyakamat, s oly melegen simult hozz� hogy felt�d�z�im k�ott lett volna t�a megb�s is, ha sok� � maradok. De szinte azonnal

kibontakoztam az ��b�megmondtam neki, hogy el kell mennem, nem id�tek itt tov�, a kir�n�kell lennem. A Szent Mih� h�egyik aranym� megcsin�a a gy� �odaadtam Louisonnak Vir�ez�cai h�nkban, s Louison oly �lyesen, olyan nagy �mel fogadta, mintha maga a kir� adom�ozta volna neki a Szentl�k-rend keresztj� Nem volt nap, hogy fel ne vette volna, eml�ztet�a Louvre-ban t�tt dics��, mikor "egy fed�alatt h� �s�vel", ahogy kedvtelve mondogatta a k�ezet�k. A h� teend�lv��re ap���szak�unk, Caboche legjobb kukt�t, bizonyos Jean Robin nevezet�gen tiszta �el��fi�t, s La Barge-zsal is j�eg�ett�egym�, mert Jean szer� �csendes term�et�� sz�lk�ngedte az apr�k a hangad�erep� Mikor oda�em a kir�i lakoszt�ba, � latint tanult a kicsi kir�, tan�ja, Nicolas Lef�e a rendhagy��t mondatta fel vele. - Hogy van a pello ige perfectumt� fels� - k�ezte a tan�, szemmel l�at� m�tan���l is jobban unva a siv�foglalatoss�t. - Pepuli - mondta Lajos. Kit�fels�- felelte szinte meglep� a tan�. - H�ezt tudja. - Igen, mert olyan sz�sz� a pepuli!

Olyan l�! �y szeretem... L�am, hogy Souvr�r mosolyog rajta, gyerekess�ek tartja (una bambinata, ahogy a kir�n�ondja), de �a nyelvi �ekl�t gyan�ttam benne, amit j�n� kihaszn�atott volna, ha Lajost Vergilius �Ovidius legdallamosabb versein tan�a latinul, s nem �k�sak f�eket ragoztat vele. A latin�v�zt�l Lajos - fogadok, hogy r�n �revett, mikor bel�em a lakoszt��, csak �ett, mintha nem l�a (vigy�tt, nehogy a kellet�l kegyesebb legyen ir�omban, tudjuk, mi�) - megengedte mag�k, hogy tudom�l vegye a jelenl�met. - � Siorac ��itt van? - �lok fels�d szolg�t� - mondtam el��e, t�et hajtottam, �megcs�tam a fel�ny�t kis kez� - No h�megtiszt�tta a szak�as pusk�t, Siorac �hogy �rte? - Meg, fels� � h� perc alatt? - � perc alatt, fels� - Nekem jobban siker� ugrott fel Lajos. -Descluseaux, k�m! Szaladjon hamar, nyissa ki a fegyveres szob�t! J�n, Siorac �zeretn�megmutatni, mit tudok.

Lajos, �gorva a l�s�okat, felrohant el�m a m�dik emeletre Descluseaux nyom�n. Mikor kiny� az ajt�zonnal bez�a, Descluseaux-t k�l rekesztve. Nagy nehezen levette "k� Vitryj� a puska�v�r�r�tte az asztalra, vagyis pontosabban egy munkapadra, �neki�t kitiszt�ni. Sz�mi sz�eleannyi id��tt vele - k�n az � figyelve -, mint � � az� magamban tartottam azt a megjegyz�, hogy ez a ,,k� Vitry", amelyet annyit gondoz, s rajta k�l m�Descluseaux is, bizony� nem szorul olyan nagy tisztogat�a, mint a Vir�ez�cai szak�as pusk� �yhogy Lajos diadalmaskodott, de kedvesen m�vigasztalgatott is veres�m�, hogy nekem kevesebb gyakorlatom van ebben a munk�n, mint �i. M�ezt a nagylelk�jegyz� tette, v�ig t�gette olajfoltos kez�egy rongyba, s mikor elhallgatott, az az ��m t�dt, hogy a sz�sn�tov� tisztogatta a kez� les�szemmel, sz�enl�s t�v� arccal, mint aki a besz�et�folytat�t latolgatja. Addig-addig, m�v�l tr�lkozva azt mondtam neki, hogy ha �s� m�dszor is hajland�gadni velem, h��lefogadom, hogy volna n�ny k��... - � ez� nyert is, Sioac! - mondta, kihagyva a nevemb�z r hangot, mint pici kor�n �n� m�most is, ha n�szemk�voltunk, szeretete jel�.

R�f�tette nagy fekete szem� az volt a legszebb az arc�n, mert apj�l meg�� a Bourbon-orr� anyj�l meg a hossz��- hajsz�h�, hogy boszork�� nem lett bel� - Igaz, hogy meg akarnak h�s�ni, Sioac? - Igaz, fels� - Micsoda? - remegett meg a Lajos hangja. -T�ves koromban? � ki lesz a feles�m? - Egy spanyol kir�l�, fels� Iszonyat �undor sz�t a fekete szem�. Csend lett, s �azon t�em, vajon az� j�ilyen heves izgalomba, mert f�a l�okt�amit m�sz�zor is kimutatott, vagy mert spanyol l�t kell elvennie, pedig h�szor ki nem der�r, hogy maga is osztja apja spanyolellenes �elmeit. K�bb azt gondoltam, hogy nem kell sz��sztani ezt a k�eshet�et: t�mint val�n�gy �eolvadt a k�ok. - Kit�allotta? - k�ezte, �eszedve mag� - Guise hercegn�l. B�tott, mint aki azt mondja, hogy biztos a forr� ��folytattam: - Hossz�udoz�volt,

fels� kir�n�desanyja a legid�b kir�l�t k�e, Spanyolorsz�pedig csak a kisebbiket akarta odaadni. - Micsoda arc�ans� - sziszegte Lajos. - � mi�folyik az alkudoz� - �esapja hal� � Ap�ak csakugyan m�tervei voltak velem... Olyan keser�s szomor�ondta, hogy �eszorult a sz�m. De egyszersmind meg is lep�m, hogy Lajos tud a boldogult kir� sz��r�Mert kevesen tudt�az udvarban, hogy Henrik, n�ny h�el meggyilkol� el� Bassompierre r�n titkos t�yal�kat folytatott a lotaringiai fejedelemmel, azzal a c�al, hogy megk� a l�a kez�Lajos sz�ra. - � most hol tartanak, Sioac? - k�ezte Lajos kis hallgat�ut� - Spanyolorsz�v�l r�lott, hogy az els�l�le�t adja ide, �Guise hercegn�gy besz� a dologr�mint elint�tt �. Lajos les�szemmel, mozdulatlanul, sz�nul �zt�felrezzent, r�n�tt, �szil� hangon azt mondta: - Sz� nincs mit tenni. - A karomra tette a kez� - Ne b��n meg, Sioac, ha h�m-n� napig nem veszem �re. Tudja az ok�- suttogta. V�szolni k�� de kopogtattak a fegyveres h�ajtaj� s a vastag t�fa deszk�fellengz�ng hatolt � - A f�ar� van itt, fels� - J�n be, Aiguillon � sz�Lajos, felkapva a rongyot, s �ett, mintha � a kez�t�getn� Els� a tekint�es has nyomult be a helyis�e, ut� a dupla toka, amely fel� nemes f�ar�orc�cs�. - Fels�- hajolt meg, ruganyosabban, mint gondoltam volna -, �s� a kir�n��ti, hogy most mindj� l�gassa meg. - J�egyek - tette le Lajos a rongyot a szak�as pusk��v��. - Maga is j�Siorac � fordult fel� - Siorac � nincs m�v�szt� - mondta a f�ar�nyomaszt�lt�gal. - Csak �n itt az els�mesurak k� fels�d lakoszt��n, s az etikett �endeli, hogy elk�rje fels�det. - Biztosra veheti, fels� hogy mi sem kellemesebb sz�mra - j�zottam az udvaroncot. A kir� csakugyan nem mehetett csak �hebehurgy�kir�n�nyj�z. Csak ahogy az etikett parancsolta. Legel��elt a f�ar� hogy �ondjuk, tiszteletteljesen ir��a �s� menet� rettenetes cs�j�billegetve. Ut� maga a kir�, aki igen picinek �t�enynek l�zott Aiguillon �ny�ban. Azt�a f�el�ouvr�r �a f�el�lyettese, Despr�x �t�k a kir� k�ezet�k n� nemesura k� az egyik, jelen esetben � Majd H�ard, az orvos �Lef�e, a tan�. Ut�k Berlinghen � egy apr�S v�l, eg�en kiv�lesen, a kir� t�je - a f�ar�nem vette �re, hogy hozz� csatlakozott -, nagy �-bajjal r�atva vissza a kis Bodri kuty� amelynek semmi �� nem l�n az illedelem ir�, vadul t�e a p�� hogy gazd�hoz juthasson. A kir�n�is �szob�ban �l� az uzsonna (ak�sak a Greifin-em�az �is gy�� zsemle �bor), k�� bizalmas bar�� j�resztany� Guise hercegn�a le�a, Conti hercegn�a menye, a m�k Guise hercegn�m�int az uralkod�rcegn�ha ugyan b�in is uralkodhatott a jelent�elen teremt�, azt�Auvergne gr� (a Bastille fogly�k hitvese) �Guercheville m�in�az az �tt sz�� akit�a Barge-ot kaptam. Csak szeml�ett�a kir�n�zsonn�s� meg nem oszthatt�vele, de legal� megvolt az az el�uk, hogy �ek, t��an sz�ken. Hanem a sz� fiatal udvarh�ek, akik n��et l�i is sz�enlettek volna ezek az el��m� hely h�n a falk�it el�sorakoztak szigor�dben. Ahogy menet k�n sorba n�e � az ember, amit el nem mulasztottam volna, mindnek eped��b�pe volt, amely reg�es cs�r� sug�zta k� �, de mint felt�leztem, abb�redt, hogy majd let�m�szeg� l�k az �dog�sban, a szakadatlan mozdulatlans�an. De ak��tak, ak��a kisasszonyok �a h�ek, �et�tt�huf�lis szokny�kkal a helyis�t, hogy a f�icsapat, amely a kir�t k�rte kir�asszony anyj�z, alig b� utat t�a sz�s �z�k harangjai k� R��l a kir�n�eg az el��lgyek, ahogy megl��a kir�t, mind egyszerre felkeltek, s m� b�l eltereb�esedtek a kir� el� elfoglalva a nek�t�epp kis helyet is. De a legrosszabbt�z� megmentett benn�Guercheville-n�sszony, mert neki akkora tapasztalata volt az udvari �tben, hogy sohase hib�tt: intett a kis udvarh�eknek, hogy csak tapadjanak a tap�hoz, s f�t�al �lj��s�t. A kir�n�issza�lutas�, savany��ttal, amit �m�� jel�k gondolt, ��nekil�tt az uzsonn�snak, mintha el is felejtette volna, hogy fia �uralkod�ott � el�.

Pomp�tosan ki volt �zk� csupa selyembe-gy�be, a nyak�gy�nttal kivarrt, hatalmas, velencei

csipk�l val�ll� amely h�l a tark��felfel�llt, s val� kir�i jelens�lett volna benne a kir�n�hacsak egy csepp embers�csillog a szem�n �egy kis kedves mosolyt tud csalni a Habsburg-csal��r�t duzzog�l�s�d�k�. S m�uzsonn�atott, fennh�z�mint mindig, �igyekeztem k�ebb f�� a kir�hoz a fal ment�az udvarh�ek cinkos seg��vel, akik k�rg�kintetemre voltak olyan kedvesek, ��epr�lt�a huf�lis szokny�kat, hogy od� mozdulhassak. �yhogy v�l is el�e jutottam, oda, ahonnan l�attam az egym�al szemben �� igen k�z�zelmek f�e any��fi� Mikor a kir�n��e j�kott, odatartotta az ujjait az Aranyos nev�kuty�nak, s az eb le is nyalta r� a lekv�, azt�se sz�e besz� egy ugr�al �e �en termett, s helyet foglalt. Feh�volt, g�r sz� apr�kete szeme ugyanbizony csillog���nkebb, mint asszony� idegesen �roppant �ren n�gette vele a j��eket. A kir�n� fej� tette gy��eh�kez� simogatta a f�zt, l� hangon nyugtatgatta, hogy csak csupa j�r�van itt.

Csod�oztam, hogy milyen kedves, mert azt besz��r� hogy a k�ezete k��ival hideg �kim�.

Mind ez ideig egy pillant� se vetett a fi�, aki maga is az Aranyost n�e, nem n�tt az anyj�. A Bodrit addig �re se vette senki, mert utols� j�be a t�vel, meg kicsi is volt - alig valamivel nagyobb, mint az Aranyos -, de most hirtelen nagyot r�ott a p�on, s az els�rba osonva, meg�t a kir�n�l� rekedten r�kkantott az Aranyosra, le�fenek�, �r�redt a m�k ebre, mintha v�szra v�a. - De sz�kis kutya! - sz�a kir�n�ll�ult tekintettel. - Mit gondol, Catherine? - fordult Guise hercegn�el� - Csakugyan, fels�- felelte j�resztany�-, igen sz� - �szeh�s�atn� az Aranyossal - mondta a kir�n�al�s komolyan. - Kit�tlet - v�kedett a hercegn�de kiolvasva tekintetemb�hogy Lajos nemigen �ne, ha oda kellene adnia anyj�k a kedvenc kuty�t, nyomban hozz�s tette: - Legal�is ami a termet�illeti, mert a fajt�ra n�e m�meg kellene fontolni a dolgot.

- H�majd megfontoljuk - v�szolta a kir�n�S a Bodrir� fi� emelve tekintet� fak�ifejez�elen szemmel n�e, majd rosszkedv�egk�ezte: - Hogy van, fiamuram? J�asszonyom, k�n���t. - Hogy szolg�a kir� eg�s�, H�ard? - k�ezte a kir�n�idegen �unottan. - J�fels�- mondta H�ard m�en meghajolva. - � hogy megy a tanul� fiamuram? El�j�asszonyom. - H�Lef�e mit mond? - El�j�asszonyom - hajolt meg m�en Lef�e. Tanulni kell, uram - mondta a kir�n�aki maga egy k�et se olvasott v�g soha. - Igen, asszonyom felelte Lajos. A kir�n�allgatott egy kicsit, mint aki m�nem is eml�zik, hogy mi� is h�tta ide a fi� A d� szem�gy �evonta tejfelsz� alig l�at�em�k� s er�dve kutatott az eml�zet�n. De igen nehez� eshetett a gondolkod� mert a savany�lom m�jobban ki� arc�. - Fiamuram egyenesedett ki hirtelen, mintha zavaros fej�n v�e r�l� volna ennek a besz�et�ek a c�� -, egyszer�olog: meg akarom h�s�ni. Besz�et�nk meg� Lajost a meglepet��egy arcizma se r�ult. - Igen, asszonyom - felelte tisztelettel. - Nos, Angli�vagy Spanyolorsz�t kedveln�obban?

A jelen l� el��lgyek, b�ekkora tapasztalatuk volt is az udvari kellemetlenked�k dolg�n, �ntelen�rult�megd�n�ket, olyan ut�tos volt ez a k�utat�rd� amely v�szt� aj�ott Lajosnak, holott m�mindent eld�ttek. S n�lyik�k�sak �- csapd�l�tt benne, hogy Lajos el�lja mag� mert v�szt� csakis politikai rokonszenv lehet, hiszen �t�n nem l�tt se angol, se spanyol kir�l�t. K�bb, hosszasabban elgondolkozva a dolgon, oda lyukadtam ki, hogy a kir�n�em maga fund�a ki ezt a kelepc� annyi esze nem volt, hanem Ancre �� sugalmazt�neki.

Ak�ogy is volt, ahogy az alattomos k��elhangzott, mindenki Lajosra b�lt, v�a a v�sz� Csal�k. Nem sz�az egy �a sz�e. Csak elmosolyodott. De azt�Ang��l�ordult (sohase tudtam meg, mi� voltjelen, nem l�n se a kir�, se az anyakir�n�mbere), �neki mondta: - Spanyolorsz� Spanyolorsz� - Mintha n� gondolkod�ut���tt volna, hogy kedv� tesz a kir�n�k, de nem hozz�nt� a sz� Hallgat�, mosolya, majd ez a hirtelen �t�felki�� amellyel mintegy tan��tt valakit, aki l�at� idegen volt neki, kellemetlen�ntette a jelenl�ket, de legink� a kir�n�

l�zott rajta, hogy titkos g�orront a fia viselked�ben, �evonta szem�k� s duzzogva el�olta vastag als�k� - Egysz�, fiam - mondta fens��sen -, meg akarom h�s�ni. Egyet� velem? Egyet�ek, asszonyom - felelte Lajos g�esen, mintha a leck�t mondan�el. A sz�elt engedelmess�kihozta a sodr�l a kir�n� Nagyot l�gzett, �megsemmis�en odavetette: - Hanem h�gyermekeket m�nem fog tudni csin�i. - Tudom, asszonyom. Bocs�on meg �e! - � honnan tudja? - k�ezte a kir�n�mintha b�lna tudnia, mikor � most k�te vele. - Souvr�rt� Erre m�nem volt mit mondani, elhallgatott a kir�n�s a r��kez�end �oly fesz�ez�lt sz�ra, mint a jelenl�k sz�ra az, ahogy nyilv�san meg akarta al�i a kir�t, ami az� m�em siker��en.

Mindenki azt gondolta, hogy ezzel v�ett is a fia gy�s�l, de m�legridegebb hangj�kijelentette: Azt akarom, hogy holnap menjen el Saint-Germain-en-Laye-be, a fiv�hez. Nagyon rosszul van. Ez� v�tlanul �e az �ajost. Nem tudta leplezni riadalm� mindig is szerette �sajn�a-beteges fiv�t. Nicolas rosszul van? - ki�ott fel els�dva. - Az� l�gatja meg holnap - �t fel a kir�n�jelezve, hogy v� a besz�et�ek. Az anyakir�n�az el��lgyekkel egyetemben, m� b� v�tt ki Franciaorsz�kir�a el� Lajos m� meghajl�al viszonozta, �a f�ar�nyom�n kiment a szob�l.

Falfeh�volt, remegett a fels�ka. De siker�sszafojtania a s�st, legal�is am�vel�lt.

M�ap, november tizenharmadik�Lajos nem mehetett el Saint-Germain-en-Laye-be megl�gatni szeg� Nicolas-t: P�zst elbor�tta a h��yl�yi h�lt az utc�n, s ez semmi j� nem kecsegtetett a saint-germaini �n�e, amely mocsarakon meg a v�net-i erd�aladt � r��l kompon kellett �elnie a Szajn�a kir� hintaj�k: j�� is k�es m�t, h�m�mikor a l��s��iporj�a rakod�t hav� Lajos, ha vad�ott, virtuskodva sz�t szembe az id��viszontags�ival, mint apja, a katonakir� a hadj�tain, s most is forr��rg� hogy hozz�ki a hintaj� De Souvr�rnak semmi oka se volt a h�ss�e, � m�apra halasztotta az utaz�, amely sz�z id� is h�m �a tellett, de a havas utakon majdnem m�egyszer annyiba, arr�em is besz�e, hogy mekkora veszedelmeknek tenn�i a tan����mag� Haboztam, hogy magam is ne maradjak-e a Louvre-ban, de h�Lajos figyelmeztetett, hogy h�m-n� napig hozz�se sz� tudott okokb�� elhat�ztam, hogy a hidegrideg napokat a csal� f�ekben t�m, sz�m La Barge-nak, hogy nyergeljen, mag� hagyjuk Robint louvre-i lak�mban, � igen b�a. Szak�om, Robin, az auvergne-i hegyek k� sz�azott, s nagy szoknyapec�volt, nemigen magas, de izmos, fekete szem�rna haj��z in�. Elmenet kardot, t�tt pisztolyt adtam neki, mint mindig, s azt is megmondom, mi� szereltem fel ennyire: sz�enletes �hihetetlen, de m�a Louvre-ba is bef��k a tolvajok, rabl�bet�, arra is volt p�a k��el k�bb (1613 febru��n), hogy alvil� alakok - sohase fogt�el � - bementek a kir�n�akoszt��, �ellopt�pomp��z�inek nagy r�� Mivel tudtam, hogy Robin ��zereti a l�okat, mint a gyomr� ha elmentem, mindig meghagytam neki, hogy csak otthon, az �kis mell�zob�an h�jon kedvtel�nek. R�foghatj� hogy �Robint a szolg�k erk�einek rov�ra k� a h� t�yhez, de a louvre-b� szobale�ok erk�e nem volt kev��ngatag, mint �k��gy nemigen agg�oskodtam. M�csak az� se, mert Robin igen kedvesen b� szeret�el, megosztotta vele �l�ital� A Louvre-ban ugyanis az volt a legnagyobb baj, hogy a kir�n� a kir�on �az orsz�agyokon k�l nehezen jutottak t��khoz az emberek, s gondolom, a szeg� kis le�z�em�n igen megn�hette Robinem cs�rej�az ingyenlakoma, a j�hors-i bor. El�r el�s, azt�meg h��os, ha P�zsban esik a h�lyan vastag sz�kar� fedi be a talaj undor� k�� hogy se nem l�zik, se nem b�. Hanem azt� sajnos, mikor olvad, ezzel a bizonyos r�ggel d�tes fekete p��avarodik, amelynek b�i�hatatlan ��aga v�etes a lovakra n�e, nem csoda, hogy olyan kev�szekeret l�i ilyenkor a f�osban, s persze � t���lem is ritk�an �ezik. Hanem a mi h�nkban hugenotta el��s uralkodik, mindig van keny�a szusz�an, t�a f�z�en. A

k�esh�kandall�an nagy, magas, f�es t�ett, ki is ny�tattam fel�gym�ut�mind a k�csizm�l�mat. Mire felengedtek g�eredett tagjaim, �ndez�ccal bel�tt ap��La Surie, j�eg�gettek, annyira �tek nekem meg �is nekik, pedig nem m�l h� hogy el ne j�m volna megl�gatni �. Mariette jelentette, hogy k� az eb� ap�behozatta oda, ahol voltunk, hogy �ezhess�z� sisterg�zet, �Mariette mindj� tudakoz�t "a mi kicsi kir�unk" fel�� csak csupa sz�t-j�ondtam, ap�ak �La Surie-nek tartogatva a bor sepr�. M�a v�n j�am a szomor�t�tnek, mikor Franz bejelentett egy �hord�ereket, s ahogy megl�am, megdobbant a sz�m, s valahogy meg is d�ntem, hiszen ismertem. - No h�olvassa m�el azt a lev�� fiam! sz�ap� - V�szt k�n, ha nem csal�. Adott a fi�egy solidust, egy karaj kenyeret meg egy darab sajtot, s a kincseivel le�e a kandall�k�. � meg az ablakhoz h�am, �sz�ajtogattam a szerelmes levelemet.

Kedvesem! Apjaura kezel�nek h� - adja �neki k�netemet - szinte-szinte teljesen meggy�ltam.

Elm� l�m, de m�gyenge vagyok, s �m az �at, hogy vissza ne essem a k�, csak a j�egrakott t�t�as�m. Ha ma d�t�k��or elj� megl�gatni egy szeg� beteget, nagyon h�s lenne �e.

H�lg�ja ULRIKE - Lichtenbergn�sszony k�ni a hat�s k�st, ap�ram - fordultam h�a. - �y, h�hamarabb �eszedte mag� mint gondoltam volna - mosolyodott el ap� - Megl�gatja d�t� - Megh�tt. - Ha van kedve, menjen a hint�nem fog annyira f�i, mint l�on, �meg ma m�ki nem mozdulok. K�n�z�n, ap�ram, de h�a a lovagnak... - Dehogyis, dehogyis, magam se megyek sehova mondta La Surie. A kis k� k�n megette a kenyeret, egy morzs�t se hullajtva el, �a sajtot is, hajastul. De ap�m�egy kis meleg bort is adott neki, hogy �tse le az �lt, m��a levelet �m a Greifin-emnek.

Asszonyom! Azt se tudom, hov�egyek ��n, hogy hamarabb l�atom, mint rem�em. Legyen olyan j�z�n Herr von Becknek, hogy hint�rkezem a kocsikapu el�ontban k��or! Bevallom, d���nys�t�el, ha erre a kis k�fi��k, levelem viv�e, mert abban a hallatlan boldogs�an r�es�gy n� hossz�val hamarabb l�atja Mag� mint � H�lg� PIERRE-EMMANUEL DE SIORAC Nagy, megvak� h�yhek hullottak a l�atatlan ��a kihalt utc�t mintha var�lat s�ta volna, m�Lachaise, a kocsisunk, orr�a k�y� dugva, nagyon �osan hajtott, � akkor fordultunk be a Bourbon utc�, mikor a Saint-Germain-des-Pr�templom torony�a el� a k�� - tompa, zeng�elen hangon, tal�a h�, tal��tatos �vil��lfordul�ngulatomt� Alighogy meg�t a hint�Greifin-em h� el� kiny� a kocsikapu, ��zott, mag�l, mint a t�es�n. Olyan s�esett a h�ogy l�i nem l�am Herr von Becket, csak �ztem, hogy karon fog, mikor lek��dtam a hint�cs�s hallottam, amint magamnak is idegen hangon azt mondom neki, hogy gondoskodjon a kocsisr�eg a lovakr�Gewiss, gewiss, HerrRitter [Term�etesen, term�etesen, lovag ��t� ki�otta a f�. Egy�al�nem �ztem, hogy megyek, hogy l�edek felfel�de egyszer csak az els�eleten tal�am magam, csodam�ab�n��lap n��jasban, egy arannyal szeg�ezett feh�ajt�� amelynek r�ilincse bar��san f�lett a f�om�ban. Bekopogtattam a mutat�am b�el. - Tess� - sz�ki egy hang, bizonnyal csendesebb, mint a hal��mban l� v�m d�se.

Karmazsinv� selyemf� fogta el a vil�ss�t az ablakon, csak a pisl�l�z vil�totta meg a szob� meg egy karos gyertyatart�latos gyerty� A gyertyatart�y �nszekr�k��t, a szekr�ke mellett

baldachinos �, amelyet h�mfel�s eltakart az �f�. - Maga az, lovag? - hangzott ��f� m�. �, asszonyom. - Legyen sz�s, reteszelje be az ajt��tegyen a t� Megtettem, de ford�tt sorrendben, mint ahogy parancsolta, k�darab f�a t�tettem, csak azut�h� el a reteszt: amilyen �si volt, olyan k�ed��csendesen csusszant bele a lyuk�, j�eg lehetett olajozva. Ahol meg kellett fogni, az kutyafejet ��lt: �ntelen�simogattam, ahogy eltoltam, nyilv�megk�ntem neki, hogy � a szoba lak�ak �� Lichtenbergn�sszony azonban nagyon �r volt. Ak�ilyen halkan neszezett a retesz, meghallotta, �sz� hogy ker�az � fal fel�oldal�, a gyertyatart�. Oda is mentem, de zs�lyt nem l�� egy b�onyp�� t�epeltem, s j�rabig �aradtam, az �eh� �f� a sz�oros �elm�n az orrom el�volt, m�e �leltem egyebet, mint kiss�ih� l�gz�. H��k��atatlan marad, asszonyom - sz�tam meg v�l -, m�a kez�se cs�hatom meg? Nem sz�r�gy �a kukkot se, tal�egyszer�z�, mert att�artott, hogy nem ura a hangj�k, annyira megh�ntette ez a mer� helyzet, j�het r� betegs� hossz�odoz�iban maga �odta meg ezt a mer�s�t. Felv�eztem magam t�mel a hallgat�val szemben, v�e, hogy tudom az ok� s ��a, hogy nem � �ekemben siettetni az esem�eket, s egyszer csak kiny� keze az �f� al�fel� Megragadtam, s t�z�s megcs�tam, b�szel�n, igyekeztem f�zni a moh�omat. De m�a szel��met is sokallotta, mert �ztem, hogy megmerevedik a keze a kezemben, �vissza is h� Nem aggasztott t�osan a visszavonul�, �ztem, hogy az illemnek vagy a szem�mnek engedelmeskedik (m�aminek nevezz� a viselked�) �nem a kac��ak, a szigor�komoly Lichtenberg gr�t�i sem �t t�labb, mint a mi udvari sz��ink fort�ai. De mivel kitartott a csend, elsz�am magamat, hogy s�m egy kicsit a Greifin-t, ha m�rt nem, h�az�, hogy kiseg�em abb�amit t�v�sa �zt�ek hittem. - �y tetszik, asszonyom, nem l�atom �nem foghatom a kez� Nem sz�tna hozz�legal�? - Igaza van, kedvesem - mondta a gr� halkan. - Sz� mag�z. Sz�m is kell. De m�nem tudok. Adjon egy kis id� - Isten �n t� hogy siettessem, asszonyom! - mondtam a szeret� jellemz�sszhiszem�el, akik �atlanul hangoztatj�az ellenkez� annak, amit csin�ak. Hanem h�csak telt az id� csod�oztam rajta, hogy ilyen neh�a gr�nek teljes�nie az elhat�z�t, b�nyilv�ezerszer is megfontolta, miel�az ��z h�tt volna. Legal�is � gondoltam, mert nagyon fiatal voltam, �azt hittem, bonyolult gondolatok ny�k a n�, holott csak bizonyos helyzetek bonyolultak sz�kra, s verg�k benn�f�iaknak meg ugyanaz sokkal egyszer� - K�ezhetek valamit, kedvesem? - sz�t meg v�l. - Term�etesen, asszonyom, term�etesen! Hiszen mindenest�ag�vagyok. Megint elhallgatott, engem meg m�majd felvetett a t�tlens� De nem volt mit tenni. Tudtam j�hogy m�egyszer nem s�etem. - H�ezt akarom k�ezni, kedvesem: rendet tett az �t�n? Most �ettem meg, mi� halogatta a dolgot. F�, hogy megs� a faggat�al, mert azt a l�zatot kelti, mintha k�lkedne az esk� De v�l is t�te mag�rajta, mert nem �retekre, hanem tettekre akarta alapozni a j�ket. - Louisonra c�z, asszonyom? - k�eztem gyeng�g�l. - Ki m�a?

- mondta a gr� kiss�idegen, mivel ink� a g��zte meg, semmint a gyeng��t. El is hat�ztam, hogy felhagyok a franci�k�eds�el, �hal�san komolyan fogok besz�i vele, mert az ismer�b egy n�t fejedelems�gr�j�k. - Az �retemet k��pon visszak� Louisont ap�oz, �felfogadtam egy szak�ot, asszonyom. - J�ette, uram - felelte a gr� elf�angon. S�t�oz hasonl�szt hallottam.

El tudtam k�elni, milyen v�elen�k�ebb�Greifin, hiszen amilyen lelkiismeretes �agg�os volt, bizonyosan sokat t�l�t Heidelbergben, hogy legyen-e szeret� r��l feleannyi id�mint �zt mindenesetre elv�a, hogy legal� h�s legyen, persze term�etes szerelemf���s birtokl� v�b�s, de az� is, mert az �lfog� szerint ez illett kapcsolatunk m���z. - K�m, kedvesem, h�el az �f�t a maga oldal� - � asszonyom, boldogg�esz! - �tam fel. - Eddig az a komor ��m volt, hogy kolostori r�on kereszt�z�etek egy n�onommal. - Hab�az � nem t�alg�nevette el mag�a Greifin, feloldva mindkett�fesz��s egyszersmind az emberibb val�

fel�erelve gondolatainkat. Megmarkoltam a bal oldalamon l� �f�t, amely szint�karmazsinpiros selyemb�olt, mint az ablakf�, elh�, s a karik�od� g�ltek a f�r� V�e megjelent el�m Lichtenbergn�rh� a gyertyaf�ben, kibontott d�kete haja a kisp�� a feje k�, el�y�h�gombokkal csuk�halv�k�selyem h�ruh� nyak��ujj�velencei csipke. Laza �z�ben is igen gondozott volt, alighanem frissen mosott haja rugalmasnak, selymesnek l�zott, szem�szemfest�ruza enyhe nyoma �y�lta. De orc�n �feh� sz�n ajakpiros� egy csepp se, hogy �ondjam, t� nyitva sz��im el� B�ez az apr� n�k� felb�r�tt, hiszen el�lta az ��megfontolt sz��t, Greifin-em nagy sz��, ahogy � el�m t�lt, m�scsak megb�tott.

Sejtettem � hogy egy el��lgynek fokozatok, �os k��sek, cerem�k kellenek a szerelemben, de h�se Toinon, se Louison ��n se k�nt volna t� ilyesmit. Megkock�atom, hogy az olvas�vets�snek tart, akkor is �nte leszek. El kellett t�ngenem valamin, ami szobal�aim idej�n sohase jutott eszembe. Hogy ha oly ir�ba fordulnak a dolgok, amilyenbe szeretn� mikor vetk�k le �mi m�? �y l�zik, csod�tomon, k��imen �szorong�mon k�l ezt is kiolvasta a Greifin a szememb�mert j�osan azt mondta: - Ne �dog�on m� kedvesem, �le, legyen sz�s! - H�ha tudn� asszonyom. Nincs itt sz� - Hogyhogy? H�nem ���e volt h�az �f�? - Nem, hanem t�epeltem, ahogy csod�j�z illik. - De h�csak nem csod�at �k�- kaccantotta el mag�elb�en.

-Elk�m�egy kis egyenl� is. �j�sak ide az �am sz�re! Oda is � s most m�a magam elhat�z�b�ogtam meg a kez�a h� �ntelen mozdulat�l, s cs�l bor�ttam, �m�m�majdnem kiakn�am ezt a r� gy�r�t, mikor elh�a kez� ��ogta vele a nyakamat: akkora er� vont mag�z, hogy elvesztettem az egyens�at. �yhogy r�ktam, de soha gy�r�sebb buk�! Most m�megeresztett kant�z�al nyargaltam, annyi helyre tehettem a sz�t: az ajk�l az �s kicsi f�g�a f� a nyak�. - Kedvesem - sz�t meg v�l a Greifin halkan, de a halk hangja is remegett -, nem maradhat �. Megfullad ebben az ujjasban. Menjen h�oda a t�, szabaduljon meg t� � ha m�� ott van, tegyen m�egy darab f�a t� Fel�tam, s k�n megcsod�am, hogy milyen finom �� van a Greifin-nek az �yalatokhoz �az illemhez. Azt mondta, "szabaduljon meg t�, nem azt, hogy "vetk�n le". Azt tan�olta, vessem le az "ujjasomat", "hogy meg ne fulladjak", nyilv�bele�ve eg� �z�met, a nadr�mmal egy� a m�t elv�� c��l a t� k�, vagyis a szob�k arra a r��, ahol a tekintete nem fesz�ezhetett �enked�mben, mivel az �f� azon az oldalon tov�ra is �e volt h� Hosszallottam a vetk��met, ak�ennyire siettem, s mikor visszamentem, hogy Greifinem ��rjai k�vessem magam, m�egy kegyetlen pr� kellett ki�nia a t�mnek: reszket�jaimmal ki kellett gombolgatnom valamennyi gy�h�gombot, amely a h�ruh�t oltalmazta. Ezek ut� h� az isteneknek, mindenfajta komoly besz�e alkalmatlann�� a sz� � az agyam is. �emnek egy olyan vil�ban tal�am magam, amit eddig nem ismertem, noha tudtam minden mozdulat� ebben a vil�an a heves ��boldogs���oztatja a gy�rt. A boldogs�m pedig, �etszett, olyannyira meghaladja az emberm��t, hogy amint hozz�tottam, mindj� reszketnem kellett, hogy elvesz�m. �nek �dj�mentem el a Bourbon utcai palot�l, de nem nagyon b�ott, hogy Lachaise meg a fogat �ossz�n �v� r� mert von Beck igen-igen j�� vel�maggiordomo elmondta nekem, m�k�rt kifel�hogy �bban kedveli az �atokat, mint az embereket, s hogy Lachaise nagyot n�a szem�n, mikor meg�ezv�annyira agg�t a parip�rt, hogy maga tette rendbe �, nem hagyta a lov�okra a gondjukat, �gy elhat�zta, hogy ugyan��k vele, mint a lovaival: a lovaknak tiszta szalma �abrak, a kocsisnak s�ppan �rajnai bor. Visszat�em a Vir�ez�cai h�a, �ludtam, mint a bunda, csak arra �edtem fel, mikor el� a tizenegyet, sajg� m�s rugalmas testtel, a fejem heves szerelemmel volt tele, kiel�thetetlen sz�m pedig Greifin-em sz��vel. Ahogy felkeltem, csod�ozva tapasztaltam, hogy nincs olyan farkasord� hideg a szob�an, mint az este, kipillantottam az ablakon, h�l�m, hogy hirtelen nagyon megenyh�tt az id� �el, mert elolvadt a h�z�thattam r�hogy

Lajos eb�ut�elindul Saint-Germain-en-Laye-be, � magam csak egyp�falatot kaptam be, �indultam is La Barge-zsal a Louvre-ba. Sejtelmem nem csalt, mert alighogy bel�em a kir�i lakoszt�ba, Souvr�r k�te velem, hogy Lajos velem, vele, H�ard-ral �Vitryvel �t egy hint� utazni. Elk� La Barge-ot, hogy sz�n ap�ak �Lichtenbergn�k, s agg�m, hogy majd csak az elindul�nk ut��vissza a Louvre-ba. De megj�idej�n, s felkapaszkodott a kir�n�zobal�ainak delizs�z�: ismerte majdnem valamennyi l�t, mindnek tette a sz�t, ha alkalma ny� r�de csek� sikerrel, mivel olyan fiatal volt �kicsi. De az� elsz�oztatta � az apr� �d�cseg�, ��elet�k az �apr�kmissel meg marcaf�kal, hogy majd' megpukkadt. Hint�ak h�m �f��a tellett, m�a Louvre-b�aint-Germain-en-Laye-be �, ami el�sok, hiszen ez volt az egyik legjobb �a birodalomnak, Sully els� hozatta rendbe, mivel Henrik sokat haszn�a, mikor t�nyes �t�nytelen gyermekeit l�gatta Saint-Germainben. Hanem h�az enyh�az egyenl�n�adoz� miatt olyan s�s, k�� helyenk� h�k�volt, hogy a lovak csak olykor-olykor haladhattak r� �ben. T�yire ink� csak l�sben. Ell�ak benn�takar�, meleg vizes palackkal, parazsas l�eleg�vel, m�s nyirkos hideg volt a hint�, �s� is, mivel hatalmas fekete felh�or�tt�az eget. Lajos nagyon agg�t beteg ��t, szomor�t�en�m�gubbasztott a sarokban. Nevel�mindig unatkozott, ha nem besz�, �gy se �-se b�ml�it kezdte zsolozsm�i azokr� komisz telekr�amelyeket m�meg�, Lajos pedig behunyta a szem� �ett, mintha aludna, s ez az� csak belefojtotta a sz�ouvr�rba. Mondom, Lajos "�ett", mert m�szuny�ni is lehetetlen volt, olyan rettenetesen r��t a hint�ogy ak�elyik percben felfordulhatott. Sajg�gokkal, elcsig�a ��intGermain-en-Layebe d�t��ra t�, de ak�a �zaka lett volna, olyan s� �alacsony volt az �a fej�lett. �� mikor a kir� �Souvr�r ut�lesz�hattam z�g�nt��s megkeresve La Barge-ot, aki alig l�zott ki a szobal�ok szokny�k�, adhattam neki n�ny garast a konyhai szem�zet �a gondnoks�megveszteget�re, mert a kir� k�ezet�k els�meseit ugyan a kast�ban sz��lt�el, de meleg szob�kr��l�senki se gondoskodott, �gy gyorsan, �n �borraval�sztogatva kellett int�edni, hogy t�t ��lmet kapjunk a szolg�� Mikor ezzel v�ztem, meghallottam, hogy a kir� m�s elindult a Monsieur-h�[Ez volt a c� Franciaorsz�an az orl�s-i hercegnek, vagyis a m�dsz�kir�finak. Az els�l�kir�l�nak Madame volt a c�.] m�a csizm�t se h�le.

M��omat sutba v�a futottam ut�, s �e lakoszt��k k�n utol is �em. N��s volt akkor a szeg� Nicolas. Hektik�n, angolk�an sz�t, �si feje volt: ��kedtek az orvosok, hogy nemigen marad meg. Valahogy m�s meg�, t�t fek�int j�, nagy, szel� m� szemekkel n�e, mint j�akkelnek k�� az �k, hanem besz�i b�latosan gyorsan megtanult. Az az igazs� hogy sokkal jobban ki tudta fejezni mag� mint a tr�� az �r�n, nem habogott, minden m�alhangz�iejtett, foly�nyan besz�. Aludt, mikor a h�szob�hoz �� neszez�nkre riadt fel, hevesen �erezzent, �m�s r�tt a g�, r�at�t keze-l�, a tekintete elmeredt, a sz� eltorzult. Mindny�nknak elszorult a sz�, de kiv� a Lajos�l�am, hogy els�d, �remeg a fels�ka. De nem tartott sok� a roham, Nicolas lassan lecsillapodott, r�mert a b�j�, �v�elen�hat�kintettel n�tt r�mintha megk�nn�hogy elj� Mivel sz��l fogva tudt� hogy meg van pecs�lve a sorsa, nem sokat t��vele az udvar, a kir�n�eg m�annyit sem. - J�t� testv�m! - sz�Lajos. - J�t� kispap� felelte Nicolas. �y h�a Lajost, mi�IV. Henriket meggyilkolt� - Nagyon megtisztel, hogy idef�dt megl�gatni - tette hozz� Meglepett, hogy egy n��s gyermek ilyen szabatosan besz� de nem volt id�sod�ozni, mert megint kid� a szeme, eltorzult az arca, �H�ard doktor odal�tt Lajoshoz, s a f�s� - Kegyeskedj�visszavonulni, fels� a Monsieur-re megint r�n a roham. Lajos sarkon fordult, �olyan sebesen t�zott a lakoszt�b�hogy alig b�unk l�st tartani vele, kiv� Souvr�r, �ols� cipelte a s�. � utol�em Lajost, mint m�el�is, de amint egy vonalba �em vele, mindj� el is maradtam t�egy kicsit, mert ahogy ment, majdnem szaladt, nagy k�eket hullatott, s azt tartva,

hogy a s�s nem val�r�i rangj�z, most se akarta, hogy l�� Ez� azt�bez��t a tanul�b�ba, mihelyt vissza� a lakoszt��. Gondolva, hogy � l�m viszont hat �g, mikor vacsor�i szokott, magam is lakoszt�omba t�em, rem�e, hogy lesz vacsor� mert m�majd' �n vesztem, se nem ettem, se nem ittam tizenegy �� mikor azt a p�falatot bekaptam. Csakugyan, lobog�z �ter�tt asztal v�, megdics�em La Barge-ot, hogy ilyen f�s szemf�s megh�am, hogy egyen velem: elpirult ��n, b��el-�al eszegetett, m�mindig tele volt azzal a sok �s k�falad�al, amivel a szobal�ok telet�k. La Barge apja IV. Henrik kapit�a volt, az Amiens ostrom�n tan�tt vit��� nemess�t adom�ozott neki a kir�, s a fi�is ��otta Guercheville m�in�k, akit�zt�az ismert k�m�ek folyt�hozz�ker�gyes kis barna fi�t, egy�al�nem ��t rajta szer� sz�az�, egy csepp k�s�ss�se volt benne, � ellenkez�: arca b�s �finom, modora kifog�alan, szeme �s, �ga el�eny �szolg�tk�, kicsi termet�roppant lend�s�vel igyekezett feledtetni. M�n�m volt, sose tapasztaltam, amivel �al�n a Louvre-ban az apr�at v�lt� nem volt se pimasz, se romlott, se henceg� ha kellett, nem sajn�a szolgamunk�l se befenni a kez� megrakta a t�, megter�tte az asztalomat. � is ink� ��am vele, mint kistestv�mmel, nem mint apr�mal, s ha alkalmam ny� r�igyekeztem eloszlatni kor�i neveltet�b�z�az��leteit, kicsinyes n�teit.

Ev�k�n La Barge n�n gy�te a gyomr� s magam is hallgattam, b�j�v�yal ettem, mert m�s annyira hi�zott a Greifin-em, s m�el�udtam, hogy ha meghal a kis Nicolas, most, hogy Vend�lovagot is csak nemr�ben sz�zt� az igen nagy csap�lesz Lajosnak. F�nyolckor mentem vissza a kir� lakoszt��, m�lefek����kor�volt m�hozz�de Souvr�r �ondolta, hogy a f�szt� ut�azonnal nyugov�kell t�ie. �y l�am, megnyugodott Lajos, vagy legal�is mag� fojtotta a b�t� s az �toz�b�t�e mindj� el is aludt volna, ha a szenved�esen szab�oskod� fontoskod�uvr�rnak nem t�d az a szerencs�en gondolata, hogy �sz�hozza Nicolas-t, kor�sem megnyugtat�don. Ez az otrombas�kiverte az �ot a Lajos szem�l. Els�dt, fel�fekhely� �fojtott hangon, mint akinek gomb�an a tork�n, megk�ezte: - H�nem lehet seg�ni rajta? - Az orvosok mindent megtesznek, amit csak tudnak, fels� de im�oznia kell �e Istenhez. Igaz�ostoba m� adta ��re a nyugov�t� Lajosnak, hogy menthetetlen a testv�. - Im�ozom �e Istenhez mondta Lajos r�lten -, de vajon m� nem tehet�- A loret�zent Sz�talm� kell aj�ani, fels� Igen, igen - mondta Lajos l�s siets�el -, de hogy kell azt? Hol a lelkip�torom? H�ssa ide a lelkip�toromat, Souvr�r! Souvr�r maga is meglehet� f�dtnak l�zott, s alighanem kezdte m�gyan�ni, hogy nem kellett volna olyan s� sz�kkel lefestenie a Nicolas �apot� De Lajos nagyon izgatott volt, s m�m�megint s�a fakadt, �gy Souvr�r h�tta a kir�i f�mizsn�. N�ny perc m�meg is jelent: magas, testes, b�y��er volt. �y v�kedett, hogy nem el� ha a Monsieur-t a loret�zent Sz�talm� aj�j� azt javasolta, hogy csin��meg a loret�zent Sz��br� akkor�n, amekkora Nicolas. Kital�a, ugye, sz�olvas�, mit tartott volna ap��La Surie ("kuty�l nem lesz szalonna") az eff� "b��im�sr� De Lajosban fellobbant a rem�, �felki�ott: - K�ek P�zsba, de menten! Siessenek! R�n csin��meg azt a szobrot! Souvr�r m�b�a, hogy ilyen felfordul� okozott, de meg�rte, hogy meglesz, �Lajos fennhangon, s�a, forr�m�ozni kezdett Istenhez Nicolas-�. Mikor v�ett az im�l, H�ard doktor, aki az eg� jelenet alatt a h��e h�a �t, most odal�tt a Lajos fekhely�z, s nagyon szil� hangon � sz�hozz� - Aludjon nyugodtan, fels� Jobban van a Monsieur. Biztos tudom�m van r� Csod�tettek a szavai. Lajos nagyot s�tott, felder��t nem sz� visszafek� hagyta, hogy az asszonyok betakarj� - Uraim - sz�a jelenl�kh� f�ar�(mindig �esz�, mintha egy sz�segyh�bolthajt�inak kellene visszazengetni�zav� -, kegyeskedjenek t�zni! Alszik a kir�. M�nem aludt, de m�f�lomban volt; ahogy kiment��ebb h�am H�ard doktorhoz, �a f�s�: - Csakugyan jobban van a Monsieur? - Dehogyis - s�� -, csak az� mondtam a kir�nak, hogy jobb kedvre der�em �nyugodtan aludjon. - � val�an hogy

van? - Haldoklik. K�bb megtudtam, hogy a szeg� Nicolas egy-egy g��oham ut�olyan m� �mba mer�ogy egyre nehezebb volt fel�eszteni. M�egy napot �, november tizenhatodik�l tizenhetedik� virrad�szaka �����ut�egy �k�t m� ��k olyan tartom�� sodr�t, ahonnan m�senki se j�vissza. S hogy Lajos hogyan �kit�udta meg, azt olyan sokatmond� tal�m, hogy ki nem hagyn�eml�rataimb� Tizenhetedik�kora reggel, reggeli ut�mindj� bementem a kir�i lakoszt�ba, Lajos tanult, az � Lefevre tisztelend� � latin ig�t ragoztatott vele: nem volt valami sz�oztat�llgatni, a tan� legal� annyira unta a dolgot, mint a tan��, �gy lassan �siv�n v�zorgott az � Lef�e �ettelen�togatta a k��ket, Lajos �allgatta, mint akinek semmi rem�e r�hogy felelni tudjon, szem�szomor�z ablakszemekre f�tve, amelyeket hirtelen nagy h�yhek hom�os�ttak el. A latin�el�Lajos megk�e Souvr�rat, mint el�nap is, hogy vigye el a vadaskertbe ny�vad�ni. De nem b�tt benne, hogy ebben a s��l�an elengedik. Legal�is ezt olvastam ki unott �csal�t arc�l. Lef�e �gre hajland� mutatkozott, hogy sz�sorj�n visszarakt�zza eml�zet� a praeteritum perfectumokat meg a m�dej�ticipiumokat, amelyeket �ga is olyan nehezen tanult meg fiatal kor�n. Fel�t, l� hangon azt tan�olta a kir�nak, hogy haszn�a ki a rossz id��n�e �a rendhagy��t, majd m�en meghajolva kir�i n�d� el� apr�ptekkel kitipegett, igen megk�ebb�hogy v�ett, mert hajlott kor�beteges l�n, nehez� esett a tan�s. Ekkor nagy zenebona t�dt a kir�i lakoszt� bej�t�l, s peckesen. nagy garral bevonult Ancre ��gy j�cat hozz�asonl�pimasz nemes k�ret�n. Term�etesen joga volt idej�, l�n � a kir� k�ezet�k els�mesura. De ritk�� ezzel a privil�um�l, ��e, hogy magasabban � �n�- �k�ebb a kir�n�z, akinek �gyence, legal�is azzal k�edett -, semhogy udvarolnia kelljen Lajosnak, akit viszont, �utatta, elhanyagolhat�nnyis�ek tart. �yhogy megjelen� meglepte a kir� ott l� tiszts�isel� ann�is ink�, mivel igen bravaccio [K�ed�etvenked�rak�r (olaszul)] m�atolt el� cs�re tett k�el, fennh�z�r�ttal. El�sz�f�i volt, azt meg kell hagyni, magas, karcs�mp�n �z� nemes tart�, eleg� mozg�. Az arca se volt cs� A homloka magas, az orra kiss�ajlott, a szem�ke �lt, mandulav�s�d szeme nagy, ragyog� szeme volt a legvonz�rajta, s egyszersmind a legkev��izalomgerjeszt�a j�egn�e az ember, mert valami megnevezhetetlen ��t �tiszt�lans�t lehetett felfedezni benne. Mikor m�csak h�ml�snyire volt a kir�t�m��tott levenni a fejfed� �meghajolni, s hogy Lajos, el�hidegen, odany�ta a kez� �ett, mintha ajk�l illetn�Ezek ut�kih�mag� �j�ngosan, er� olaszos kiejt�el � sz� Kir�asszony anyja engem b�tt meg, hogy k�jem fels�ddel, hogy meghalt a Monsieur. Lajos � a kicsi asztal�l �t, �a k�eit meg az �k�let�rakosgatta rendbe. Kifutott a v�az arc�l, reszketni kezdett a l�, le� b�k� sz�t a szem�, nagy er�z�ssel uralkodott mag� nem akart s�i Ancre ��l� aki igen magasr��tt le r�s az arc�f�te, a lelki szenved�jeleire lesve. Meg kell gy�m, hogy abban a pillanatban volt a lelkem m��n� gy�t ez ir� az alak ir�. Mivel a kir� csak hallgatott, Ancre ��egint meghajolt el�, m�h�avetibb m�, mint els�ben, s kivonult, ut� udvari kuty� akik mindenhov�lk�rt� s a legpar�ibb kedvez�e a kez�nyaldost� Mikor kiment, minden arcra ki�megd�n� nem a Nicolas hal� miatt - az v�at�lt -, hanem hogy milyen gyal�tos m� adt�tudt� a kir�nak. Term�etesen arra senki se sz�tott, hogy a kir�n�aga viszi meg legid�b fi�k �e hal� h�t, s vele egy��olja. Nem szerette annyira a gyermekeit, hogy vette volna hozz� f�ds�t. De v�szthatott volna megfelel�h��: a f�ar�, Bellegarde herceget vagy Guise hercegn� nem ezt az uborkaf� felkapaszkodott rip�, akit Lajos megvetett, �f� is a hatalm�l. Mikor Ancre ��arkon fordult, l�am, hogy Souvr�r �a f�ar��en� de csak egy villan�a, azt�mindj� les�k a szem�mintha zavarba j�k volna, hogy micsoda gondolatokat

olvastak ki egym�szem�l. Lajos pedig el�te a j�k katon�, �ett, mintha j�zana, de nagyon lassan rakosgatta � ide-oda, l�i lehetett, hogy nem tudja elterelni a gondolatait az im� kapott sz��r�Egy perc m�ott is hagyta kis ���t, odament Souvr�rhoz, �halkan, iszonyodva, k�es hangon azt mondta: - Legyen olyan j�ouvr�r, k�e meg a kir�n� hogy ne kelljen szenteltv�el meghintenem a testv�met! Nem b��ki. Souvr�r b�tott beleegyez� jel�. A vastag b�nevel� az� volt sz�. � tudta, mint mindenki, aki tan�olt, hogy Lajos sose felejti el azt a napot, azt a m�s tizennegyedik� mikor ott l�a apj�a d�es ravatalon lehunyt szemmel, sz�rccal, v�s ujjasban, r�t�zdulatlans�an.

Hetedik fejezet Ami�Louison nem aludt m�a szomsz�s kis szob�n, s � nem is kelthetett fel, ahogy azel� mint elmondtam m� P�zs �esztett, s els�ban a p�zsi kakasok. Ahogyan alig akadt nemes vagy j��g�ebben a nagy v�sban, akinek ne lett volna udvara �l��� meg k� hogy ne a Szajna b�viz�igya, olyan se sok, aki nem termesztett konyhakerti n�yeket, nem tartott kakast, hogy korm�ozza a ty�t �hajnalhasad�or a maga saj��s hangj�kukor�lva k�edjen hatalm�l.

Mikor a sz�meg sz�p�zsi kakas zenebon� elcsitult, b�nem halt el eg�en, az �n�megcsend�szamarit�sok vid� v�ny hang�angja. Utols�ngjaiba m�belesz�az Igazs�gyi Palota torony�a, tompa, fenyeget�ng�kkal hirdetve, hogy �az emberi igazs�zolg�at� s megb� a kis b�ket, megk�li a hatalmasokat. Azut�a Saint-Germain l'Auxerrois harangjai bongtak v��etetlen�hamarosan, nem k�lve az alv�rizsiakat, a f�os sz�temploma parancsolta szigor� h�knek, hogy ugorjanak ki a puha, meleg �b�s szaladjanak megb�i, amit benne v�eztek. A hajnali mis�kezdet�l az� elhallgattak a harangok, j��end t�dt, de r�ebb ann� semhogy takar� bugyol�a �elalhattam volna, mert m�s j�k a szajnai haj� - csupa alvil� alak -, s a sz�kik��orm�ozt�elnehez�j�t. K�n tr�lkozva ord�ztak egym�ak, �sen, elnyelve az r-eket, vagy olyan dalokat �zve, amelyekt�izonnyal elpirulnak az utc�siet�tatos asszonyok, ha meg�ik. A pog� hangzavarhoz hamarosan csatlakozott a neh�szekerek pokoli d�se: P�zs minden sz�t�l a kik�e igyekeztek sz��, f�t, h�, z��rt, amit a teherhaj�oztak. A szekerek k�r�anger�ajz���csib�s�dolg�n nem maradtak el a szajnai haj�t�a kocsisok, rakod�k�k, m��sok. Ezek a tagbaszakadt fick�zinte az ablakom alatt ricsajoztak, �al�n ugratt�egym� vagy tr�r dalokat �keltek, de olykor �ztek �vadul �everekedtek, s az ostor, a hus�, a sz�bot, s�� a bicska emberhal� is okozott, hanem az �l�k nyilasainak esz�ban sem volt k�l�i, � Bourbon-kapu hatalmas sz�yait nyitogatt� hogy beengedj�a Louvre t�sz�csel��k �dat� De persze a mi sz�k��szainknak m���aluli volt, hogy r�zzenek a foly� a m��z�cs�l�re, vagy ak�csak az alab�juk hegy�l hozz�k ny�ak, hacsak arra nem vetemednek, hogy bet�nek a Louvre-ba. A Bourbon-kaput, amely majd olyan d� szerepet j�zik Concini �t�n, k�vaskos, kerek torony fogta k�: ap�ak tetszettek, mert a p�gord-i v�ast�ra eml�ztett� de �m�m�kor gyermeke voltam, s r�m�ak tal�am �. A vastag, t�f�l k��asalt kapu, amelynek �si sarokvasai �sikorogtak, hogy az �b�s hallottam olykor olajozgatt�ugyan, de igaz�l le kellett volna szedni a vasakat, �elb�i a rozsd�l -, egy "alv�dnak" nevezett r�tett fah�a ny�, onnan pedig nem is egy, hanem k�felvon�ra lehetett jutni.

Ez a k�h�p�uzamosan haladt �a sz�s, m� �poshadt v�el teli �on, amely elv�sztott benn�P�zst�A keskenyebbiken - az igazat megvallva felemelhet�ll�lt csup�- a gyalogoskapuhoz lehetett jutni, amelyet �punak h�ak, mert ott sz�eset�meg lehetett sz�a bel�ket, a m�k sz�s volt, de csak annyira, hogy egy hint�pen �� rajta, s bolthajt�s ��ban

folytat�t, amely a Louvre udvar� vezetett. Reggel - �este ellenkez��ban - lehetetlen lett volna az �pun �ocs�ni a csel���dat� �ba telt volna. �y h�a sarkig t� Bourbon-kapun mentek be a Louvre-ba, s az "alv�don" t�nagy felvon�on. Mondanom sem kell, hogy senkit sem ellen�tek: ez a nemt��g megmagyar�a, hogyan volt lehets�s, hogy azok a vakmer�lvajok elvegy�k reggel a szolgan�tolong�meg�, besurranjanak a palot�, kifossz�a kir�n�uhat�t, mint m�eml�ttem, elrejts�zs��ukat valami zugba, �est� kelve kimenjenek a ki�d�kas�al, s �egyenek, mintha piszkos ruh�cipeln�k a nagy batyukban, mint a mos�, a v�si mos�akba.

Hajnali lust�od�mban a Bourbon-kapu csikorg�n k�l hallottam sz�meg sz�l�s zaj�is, mikor a szem�zet el�l� a Louvre k� udvar� majd valamivel k�bb a fah�n j� �g � l�eit, amint az �gv��a igyekeztek. Egyform�voltak a szolg�tba l� �az �get �d�apatok l�ei, f�zenderg�mben nem t�edtem a f�l kitudni, hogy vajon a piros hajt� k�k vonulnak fel, �a k�hajt� pirosak vonulnak le, vagy ford�a. Hanem mikor az udvart el� szolgahad g��alanul fecsegve, rik�olva bel�tt a palot�, s ki-ki a maga hely� igyekezett, a folyos� futkosva, az ajt� csapkodva, egym� sz�gatva, a roppant �let ny�hangyabolly��, s ez megadta a kegyelemd�t f�lmomnak... Akkor m�eg�en fel�edtem, s Lichtenbergn�rh�re gondoltam, kimondhatatlanul boldogan s boldogs�mban mindj� gy�dve is. Mert �f� �tem minden perc�mellette szerettem volna t�ni, de louvre-beli szolg�tom hossz�kra elszak�tt t� ha meg Saint-Germain-enLaye-ben id�t az udvar, v��etetlen napokra is. Most is �em a v�t�hogy szolg�assam kicsi kir�omat, most is �tottam, hogy szer� tehets�mhez k�st seg��re legyek siv��t�n. De nem sok alkalmam ny� r�mert Lajos n� egy h�g se sz�hozz� eml�ttem m� mi�. �y nem f�ettem hozz�holott ott �em mellette, a Greifin-emt�edig t�l, �gy az a k�s ��m volt, hogy hi�val� �tem. P�zsban legal� k� voltam a gr�h�szobafalakon, v�alakon �is �ztem a jelenl�t. De Saint-Germain-en-Laye-ben nem volt ilyen j�lgom, az udvar foglya voltam, s fogs�m id�tam�nem kurt�attam meg, de m�csak nem is sejthettem, mivel m�k hat�ztak fel� Em�tett a bizonytalans� olyan kimondhatatlanul v��m a gr� ut� hogy kisz�dt bele a torkom, remegett a kezem, �eszorult a sz�m. Mer�alom volt minden, ami nem �lt. Olyan t�tlen��am, hogy azt se tudtam, hogy b�m ki az eg� napot, m�elj�z este s az eg� �zak� m�r�virrad a k�kez�p. S mikor v�e visszat� az udvar P�zsba, s �megeresztett kant�z�al v�athattam a Bourbon utc�, �y nyugodt volt, oly higgadt, legal�is annak l�zott, annyira � az illemre, hogy �m�nem tudtam er�enni magamon, val�gal megn�ltam, hebegtem, k�lkedtem benne, hogy szeret. Lehet, hogy meghatotta ifjonti �leplezetlen szerelmem, lehet, hogy r�s r�gadt a rag�os v� - hagyta, hogy levetk�ssem. Teljesen elment az eszem, �ngve simogattam, cs�tam, soha meg se legyintett az az �� hogy valaha is betelhetek vele. S�mikor birtokoltam-ha ugyan van itt �elme ennek az ig�k -, m�abban a pillanatban is hi�zott. Hogy ne legyen sz�z�a Bourbon utc�n gyakori l�gat�imb�megk� a gr�, hogy ezent� lovon j�ak hozz�se pedig ap�c�res hintaj� hanem b�ocsin, mint n�t�m idej�n. Sose felejtem el, janu�huszonhatodik� ahogy a szer� fogat beg�lt a gr� udvar�, szembe tal�am magam Bassompierre-rel, aki � t�j�ki, s felsz�ni k��maga kocsij�: P�zs egyik legszebb hintaja volt, majdnem olyan pomp� mint amit Ancre �� rendelt mag�k Lajos koron�s�. Nagyon elsz�elltem magam, azonk�l f��ny is lettem, hogy sz�m h�e az udvar legd�egebb nagyur�fogadja, pedig tudtam, hogy r� j�r�k, s bar��kra a gyan�y� se eshet, mert Greifin-em g�ebb ann� semhogy be�jon az udvari pacsirt�sereg�, akiket ez a t�ag�z vonzott. [A franci�eszik a pacsirt� Dobozzal fogj� amelynek minden oldala t�l van bor�a, s egy pacsirt�i lyuk van rajta, azon b�be a k�ncsi pacsirta, mikor a m�k pacsirt�keresi.] - Nini, lovag! H�hol a pomp�pej kanc�? - k�ezte Bassompierre, mert meg�zte zavaromat, �ugratni akart egy kicsit, nem rosszindulat�- � hov�ett

az a nyalka hint�mit apjaura oly sz�n bearanyoztatott a koron�sra? Ilyen szeg�esen j�a h�ekhez? Szavamra, furcsa dolog! Egy kir�i nemes�rkocsin, k�rossz geb�l, amelyek csak az� nem esnek �e �kben, mert a kocsir�gtartja �! - Ne tess�gyal�i az �szeg� �ataimat, nagy j�am - sz�t meg a kocsis -, nemigen k�ek, az igaz, de m�mindig t�t esznek, mint � - H�ha � � a dolog, kocsis, este k�zerezd meg az adagjukat, meg a magad�is - vetett oda neki Bassompierre egy tall�. Mit tehettem, m�emben magam is hozz�ttem egy tall� az �ez, amit�em lett jobb a kedvem, de a kocsis�nn�ink�. - Ennyi�, uraim-hajolt el�nk f�g-, reggelt�stig cs�atj�a dikhenceimet, meg se pisszenek. - H�rajta, kocsis! Szaladj, adj sz�t meg abrakot a j�gaidnak, mag�l pedig most elb�om, sz��m - tette a csizm�t Bassompierre a hint�lh�j�. Lelkifurdal�m lenne, ha tov�ra is feltartan� mikor csak �obrokol t�tlens�ben, hogy mehessen m�arra a n�t�a... Azzal nevetve meg�t, s egy sz�n�el lehuppant hintaja selyem�e - inasa, aranypaszom�os lib��n, oly kenetteljesen csukta r�z ajt�mint egy p� Greifin-emet, sajnos, nem a h�szob�ban tal�am, hanem a kis fogad�an, � lekv� kenegetett egy zseml�, el� kis �or. "Az �g vigye el! - gondoltam k�s��k�n -, az �g vigye el ezt az ��zsonn�at�!

M�mennyi id�abol el t�?" - Mi� olyan savany�a sz�arca, kedvesem? - �ekl�t a Greifin. Nem j�rzi mag� - Jaj, asszonyom! Majd felvet a m�g! Bassompierre � most cs� ki a b�ocsim miatt, azt�bej�, �mit l�k? K�t��, az egyiken nincs semmi, csak morzsa. Bizony�ka, hogy neki kente meg az egyik zseml� - Jobb szerette volna, ha m�al foglalkozunk? - k�ezte a gr� vid��dallamos kis nevet�el, el is b� volna vele, ha jobb kedvemben tal� - Ugyan, Pierre-em folytatta -, �m�le, �gondolkozzon, az Isten szerelm�: maga nem lehet f��ny Bassompierre-re, mert �lt�ny mag�. - R� Csakugyan? - b�ltam el, mik�n le� no nem a sz�e, amelyen nyilv�Bassompierre �anem egy zs�lyra, sz�m h�e l� el� - De mennyire! Nem az�, mintha szerelmes volna bel� hiszen az eg� vil�szeret� hanem s�i a hi�t, hogy maga van azon a helyen, ahol �eretett volna lenni... De annyi bizonyos, hogy mag�is szereti, �nagylelk�eg�tt nek�ag�k �nekem, hogy visszak�zhessek P�zsba. - De tudja-e, mit mer�elt mondani nekem? Hogy �dobrokolok t�tlens�mben, hogy mikor mehetek m�n�t�a. Kics�! - S egyszersmind engem is - mosolygott a gr� -, mert magam is t�tlen�tam, hogy mikor adja m��a hely�mag�k. S b�nem mutattam, meg�zte, mert ismeri a n�. Ugyan, Pierre-em, ne duzzogjon m� Egye meg ezt a zseml� igya meg ezt a kupa bort! J�og tenni. A zseml�nem k�em, f�em, hogy a Bassompierre t���kapom - iszonyodtam volna t�-, de az elz�i bort elfogadtam abban a rem�ben, hogy kil�a gomb� a torkomb��y is lett. - Megengedi, asszonyom - sz�m kiss�egcsillapodva-, hogy megk�ezzem, vajon mi volt a t�alg�k t�ya? - Bassompierre-rel? H�ez kiss�apintatlan k�� nem, uram? - k�ezte a gr�, s �, ragyog�z�fekete szem�n egy kis g�ikra lobbant. - Ha s�i, asszonyom, visszavonom - feleltem kim�en. - Nem s� - mondta a gr� eln�bben, mint ahogy �emeltem. - Csak el� v�a mondand�k, mert titkot akartam mes�i. Olyan nagy zavarba j�m, hogy ilyen szel�n koppintottak az orromra, hogy nem tudtam, mit mondjak, csak pirultam. S ett�egint d�ettem, de ez� magamra. A gr� meg is �zte, �a keze fej�l megsim�tta az arcomat.

K��v�tlan mozdulat volt, nagyon meghatott. - Ha Bassompierre megl�gat, tudva, hogy milyen visszavonultan �k, �al�n az udvari pletyk�t mondja el, igen szellemesen. De most ugyancsak meglepett. Mintha csak az� mes� volna el ilyen nagy horderej�gokat, hogy tov�adjam �. Kinek? - H�mag�k. Ki m�ak, hiszen a maga kicsi kir��l van sz�- � mit mondott? - k�eztem �nken. - Apr�elmes�e, hogy mi t�nt tegnap a kir�i nagytan�ban. - De honnan tudja, hiszen nem tagja! - A nagytan�ban csak miniszterek, marsallok, hercegek, f�dek vesznek r�t. Egyik�llegarde herceg �lta el neki. Ak�ogy is, ezen a nagytan�on a korm�z�r�n�ejelentette a spanyol h�ss�kat. - H�ss�kat, asszonyom? Val� azt mondta, hogy h�ss�kat? - Igen, mert

nem egy lesz. Hanem kett�- Kett�- Lajos Anna spanyol kir�l�yal esk� a Madame pedig F�ir�fival. - �y h�Anna spanyol kir�l� Franciaorsz�kir�n� lesz, a Madame pedig Spanyolorsz�kir�n�. J�os Isten! Enn�jobban m�nem spanyolos�atn�k el benn� Milyen ocsm�ul vissz�ra ford��a megboldogult kir� politik�t! A tegnapi ellens�ink ma bar�ink.

Egyszerre k�francia kir�i gyermeket is kapnak! � mit sz�k az orsz�agyok? - Guise �Montmorency lelkesen fogadt�a dolgot, hiszen �ig�k. A hugenott� Bouillon �Lesdigui�s igen tart�d� att�artva, hogy ezzel v� lesz a protest� sz�s�inknek. Cond�em sz�semmit. � mikor a kir�n�egk�ezte, hogy mi� hallgat, azt felelte: "Eld�tt dologhoz minek a tan�?" - Ez� fej�tal�a a sz�. � Lajos? - A kicsi kir� nem volt ott. - Uramisten! M�csak nem is eln�t a nagytan�on, ahol a kir�n�ejelentette az �g a h��ss�t! Meg� az eszem! A gr� fel�t: H�most van min t�ngenie, bar�m, �iszem. K�m, �k�elmesen, ide, az �karossz�mbe! � n�e, az �t��mra tettem a zseml�t (mosolyogva hangs�ta az �sz� Semmi oka r�hogy ne egye meg. � a magam r��l visszavonulok a szob�a, ha j�kott, s � helyre� az a szeretetre m��d�e, amely oly vonz�g�n, nem lesz tilos felkeresnie.

M�ap �elentem meg a kir�i lakoszt�ban, hogy az ujjasom egyik gombja nem volt begombolva.

Nem hanyags�volt, hanem jelbesz� Azt jelentette, hogy megtudtam valamit, amit k�ni akarok a kir�yal. De mivel egy kis ideig nem n�tt r� �nem is sz�hozz� elt�ngtem rajta, hogy vajon �revette-e a jelad�mat, de mindj� meg is nyugodtam, hiszen tudtam, mennyire megfigyel Lajos mindent �mindenkit, s k�n �esz, mintha mit se l�a. � csakugyan, egy �m�Souvr�rhoz fordult, �k�te, hogy szeretn�egl�gatni a Madame-ot: nevel�t� beleegyezett, s Lajos � sz�hozz� Lenne sz�s elk�rni, Siorac �- Ezer �mel, fels� Lajos a Nagy Gal�a fel�ndult, ��el�ezettnek l�am az id�hogy besz�ek, de Lajos nem fordult fel� szem�k�felvonva, mint m�or, hogy biztasson, �gy h�apillantottam, s l�am, hogy Blainville �vet benn�k�lnyire, nyilv�Souvr�r parancs�. �y v�em, vagy att�art a kir�, hogy a k�elm�inville �fecsegi, amit mondok, vagy gyanakszik, hogy � a kir�n��e, mint Doundoun, a dajk�. � feltettem magamban, hogy ezent�gfigyelem ezt az urat, hadd l�ak tiszt� A Madame egy �el volt fiatalabb a b�j�l, aki ez id�erint t�ves �n� h�os volt. El�nagy n��l� volt a kor�, kicsit k�k��igen b�s, sz� k�szem�rek arc�eresznyesz� k�oldal�g�cske, a tekintete igen-igen szel� r�llott val� engedelmes, hajl�at�rm�et�. Lajos mindig is szerette, de az� ugratta, j�zotta el� a nagy fi�v�. S mi�elvett�t�Vend�lovagot, �elk� M��, m�jobban ragaszkodott a h�z, ha nem is mindennap l�gatta meg, de nagyon gyakran. Mikor bel�tt, a Madame visszatette a bab�t a kis b�� fel�t, �kecsesen m� b� v�tt ki. - Nagyon megtisztel fels�d, hogy megl�gat. El�sos mondat volt, a f�ar��este el a kisl�, �sz� sz�betanulta. De mik�n az iskol�gyerekek �kl�ngj�elmondta, megsz�sedett az arca, meg�nk�pillant�, az illedelmes szavakn�kifejez�n jelezve nagy �� hogy a b�ja t�ik vele. Lajos lelkesen odasietett hozz�mag�z szor�tta, �olyan meleg szeretettel cs�ta meg, hogy azon t�ngtem, vajon csakugyan igaz-e, hogy nem szereti a l�okat. - Hogy �i mag�ebben a hideg id�, Madame? - Nagyon j�k�n���t. � fels�d? - A kir�t�em k�ezik, hogy hogy van - v�tt Lajos szigor�et. Im�oznak az eg�s��. - � im�ozom fels�d eg�s�� - felelte a Madame, s gyermekszeme azt f�te, hogy ez most j�k volt, vagy korhol� - � a gyermeke hogy van, Madame? - k�ezte a kir� most m�szel�bben. A b��l�ajolt, �megcsiklandozta a baba �� - L�a, nevet! - El�j�an, fels� de mivel giliszt� azt hiszem, kipurg�uk. - Csak ne nagyon gyakran purg�� - Lajosnak m�a purg�s eml�s� is �ek �t a haja. - Mikor utolj� n�m j�, Madame, eml�zik r�hogy megmutattam a szak�as pusk�at, �a nev�s megmondtam. Mit gondol, mi� tettem? - Hogy

tanuljak - mondta a Madame pukedlizve. - H�most meg verset fogok mondani, hogy tanuljon. Verset, fels� - k�ezte a Madame nagy szemeket meresztve. - Az �versemet. Vagyis amit ��am.

Igazi verset, r�set. Azzel el�t egy darab pap� a zek� ujj�l, �tiszt�ejtve a hangokat, foly�nyan felolvasta. Nem t�nt csoda: sohase dadogott, ha �kelt vagy felolvasott.

Egyszer egy b�gyermek, l�m � egy lemetszett n�t botnak hegyezget.

- No milyen a versem, Madame? - Csakugyan l�tt egy n�t hegyezget�k� fels� - k�ezte a Madame elpirulva. - H�persze - mondta Lajos szemrebben�n��Nem tudja, hogy mikor a g� el�ut a b�, az� kuruttyolja, hogy illa berek, n�k, erek, mert sok n�n�r�? - De fels� minek neki a bot? - S�a b� volt. Erre m�nem sz�a Madame, nem tudta mire v�i a dolgot. - Mi a v�m�e a versemr�Siorac � n�tt r�Lajos cinkos pillant�al. - Nagyon j�rs, fels� - Hallotta, Madame? Siorac � nagyon tetszik a versem. M�edig Siorac a tudom�ok d�rh�.

Szeretn�bemutatni, Madame. Fogadja sz�sen, ha szeret engem! El��em, f�t�re ereszkedtem, a Madame odany�ta nekem a kezecsk�t, �meg �tattal megcs�tam. Ezut�Blainville urat is bemutatta a kir�, s megism��t a szertart� - Nos, Madame, milyennek tal�a az urakat? - Sz�k! felelte a Madame lelkesen. - Madame! - sz�Lajos szigor�- Egy h� nem mondhatja egy �, hogy sz� Legfeljebb annyit enged meg az illem, hogy azt mondja: d�eg. - D�egek - mondta a Madame. �y nagyon j�s most menj� a kis konyh�ba, �megtan�m toj�ep�t s� - De minek, fels� Nagyon hasznos dolog az �tben, ha tud az ember toj�ep�t s� mondta a kir� fens��sen. Fiatal koromban els�ben Guise hercegn�k s�m, s nagyon meg volt el�dve vele. Adjon egy nagy asztalkend�Madame, hogy �e ne fenjem magam! A Madame sz�ogadott, Lajos k�ynek k�te a kend� zek� k� �� sz� - No h�rajta, Madame! Maga lesz a kukt� � �a keresztnev�fogom sz�ani. Engem pedig, mivel �leszek a f�e, a f�k�, Lajos � sz�son, ne fels�ek! �ti? - �tem, Lajos �felelte a Madame, s most m�a k�szetn��het�vil�an �zve mag� sz�oztatni kezdte a dolog. - Sz�n az inas�k, Elisabeth, hogy rakjon j�even t�maga meg adjon h�m toj�, vajat, s�tejet, egy serpeny��egy r��t! - Rezet? - Igen, igen, fontos, hogy r��egyen. - Nyeles serpeny�ajos �- H�persze. Ha nincs nyele, hogy dobom fel a lep�t? A Madame odavitte, amit Lajos rendelt, s parancs� maga is asztalkend��t a derek�. S�-forgott, �olyan nagy csod�ttal n�tt a b�j�, mintha Lajos var�olni k�� Lajos sz��n bele� a toj� a t�a, megs�, �tt bele egy kis tejet: - No most verje fel a toj�, Elisabeth! - De �m�ilyet nem csin�am! - rettent meg a Madame. - �p az� akarom megtan�ni r� mondta a kir�. Vill�adott a kis kez�, a maga kez�r�tte a kisl��, s gyors, forg�zg�a k�tette, a m�kkal meg a r��t fogta. - Mi� kell ilyen sok� verni? - k�ezte a Madame, mert m�ebbe a csek� munk� is belef�dt. - Hogy �e�jon a kever� A Madame fintorgott er�d�ben, �gy Lajos elengedte a kez� �maga folytatta a m�tet, k�r�letben, mert miut�pihentette, m�dszor is �ekeverte az eg�et. Bizonyosra vettem, hogy szab�szer�sin�a, nagyon �kez�t, s igyekezett is megtanulni a k�ezi munk�t. - H�� verik fel a toj�! - mondta a Madame, kiss�egsokallva az el�z�et. - �y is mondj� hogy elhabarj�- mondta Lajos, egy kis vajat a serpeny� azt meg a t�t�. - Ebb�an az is, hogy habarodott, keveredett, vagyis bolond valaki. - � nem tiszteletlens�ilyet mondani valakinek? kerekedett el a szeme a Madame-nak. - Att��ogy kinek mondja - felelte Lajos a serpeny��e a t�tartalm� - Ha �ordul, mondhatom valamelyik szobal�omnak? - Mondhatja, de csak ha r�olg�. Ne felejtse el - folytatta nagy komolyan -, hogy igazs�snak kell lennie a szolg�al, hiszen Igazs�s Lajos testv�. - H�� h�� fels� - k�ezte a Madame nagyon f�nken. - Azt akarom, hogy � h�anak, nem pedig Dadog�ajosnak, ahogy a rossz emberek. - Kik azok a rossz emberek? -

Nem franci�- felelte Lajos, de az� �odott nev�evezni �. - Ne mondja nekem, hogy fels� Elisabeth, hiszen �a f�k� vagyok. - T�t nem felejtem el, Lajos �A Madame elhallgatott, Lajos se sz� A k�gyermek szorosan egym�mellett �t, s vall�s �tattal n�e, mint s�oj� Igaz�feldobja, Lajos � sz�t meg a Madame. - De mennyire, Elisabeth! - M�� nem lehet? k�ezte a Madame f�nken. - Lehet, �m�az �n se v�oztat. Csak � sokkal eleg�abb, ha felhaj�uk a leveg� Menjen od�, Elisabeth, nem akarom, hogy a fej� essen a r�otta, ha elhib�m. Csak tr�lt, mert nagyon �n ford�tta meg a toj� a leveg�: � a serpeny�zep� esett. Brav� ki�ott a Madame, �everve a tenyerecsk�t, s olyan boldog arccal, hogy Blainville meg �is csatlakoztunk hozz� Lajos r�llantott az ��, �mikor �rezte, hogy m�a l�atatlan fel�is aranysz� lehet a toj�ep�, r��tta egy t��a, �b� k�n�tt: - Ki k� De se � se Blainville, se a Madame nem voltunk �sek, Lajos meg m�annyira se. Erre esz� jutott valami, amib�yilv�al�lt, hogy m�a toj� s�, semmi egy�e nem gondolt. - Legyen olyan j�lainville ��a ide h�m kis nemes�at a lakoszt�omb�[�y nevezt�azokat a kisfi� akiket j�z�sul adtak Lajos mell�Harmincketten voltak. (A szerz�gyzete.)] � majd egy szempillant�alatt megfelelnek ennek a toj�ak. Alighogy Blainville kih�a l�t, j�kos k�el a Madame-hoz fordult a kir�: - Ter�en meg az �h�m kis nemesemnek a kisszalonj�n, Elisabeth! De ne m�al csin�assa! Maga ter�en! Ne felejtse el, hogy m�mindig a kukt�.. A Madame f�ukedlit v�tt (nem tudta, hogy vajon egy f�k�ot megillet-e egy eg�), �nemes buzgalommal kisietett a konyh�l.

Csak b�ltam, hogy Lajos milyen �n �gyorsan elt�l�tta a tan� akik el�nem besz�ettem. Nos, Sioac? - vonta fel a szem�k� majd nagy cs�p�sel rakodni kezdett a konyh�n. - Tegnap bejelentett�a h�ss�t a nagytan�ban - mondtam sotto voce. - Tudom. - � a Madame-�is. F�hez adj�a Madame-ot? � kihez? - fordult fel� - F�ir�fihoz, Spanyolorsz�j�d�i kir��z. - Egy�sz az esk� - Igen, fels� - Mikor? - Az id�tot nem t� ki. De val�n�megv�� m�fels�d nagykor�z. - � mikor leszek nagykor� H�nem mondt�meg, fels� Franciaorsz�an, V. K�ly rendelete �elm�n, a kir�ok akkor lesznek nagykor�ha bet�k tizenharmadik �ket.

Vagyis fels�d 1614 szeptember�k v�n. Lajos le�y zs�lyra, lehorgasztotta a fej� les� a szem� �hallgatott. B�lt az arca, s �azt gondoltam, k�i, hogy majd tizenh�m �s kor�n, nagykor� idej�nagyobb hatalma lesz az orsz�an, mint addig. De mikor �megsz�t, r�ttem, hogy t�dtem, nem ez szomor�a el. - Sioac, ha majd a Madame F�ir�fi hitvese lesz, megl�gathatom Spanyolorsz�an? - Nem, fels� nem lehet. Franciaorsz�kir�a csak hadsereg �n l�eti �az orsz�hat�t. � ez ford�a is ��es, F�ir�fira �hitves� is. - H�akkor - sz�t meg Lajos kis hallgat�ut�-, ha a Madame �egy a Pireneusokon, �re elvesz�m? - F�k, hogy igen, fels� legfeljebb �at neki, ��laszolhat. - � a levelek, a levelek! - vont v�at Lajos vigasztalan arccal.

Nem szeretn� ha azt hinn�sz�olvas�, hogy a szomor�meg a b�sek, amelyek Lajost nyomasztott� mikor nagyon er� �zte anyja fennhat�� ki�k bel�az �tkor�l j� k��t. S mivel az el�elmondottak kiss�zomor�mes�k valami m�, rem�m, az majd felvid�a. Lajos egyszer bement a kir�n�akoszt��, �meglepet�re anyja �ban volt, s keservesebbn�keservesebb arcokat v�tt arra a hashajt� amit orvosa ez�elyben ny�t fel�: ez a l�� alighanem esz� id�e Lajosnak azt a sok fenekel�, amiben anyja rendelet� r�es�ivel nem akarta meginni az H�ard kotyvasztotta keser�icin� M�anyja r�lete is nagy el��l volt, de nem �e be vele. Katonam�ohamra indult. Odament az �hoz, s megcser�e a szerepeket, csib� k�el biztatta anyj� - Rajta h� asszonyom! Rajta! B�rs� B�rs� asszonyom! S m�� besz�, lassan megk��tte az � mellett ��sasztalt, mert cukkedlit l�tt rajta, s a h� m�dugott k�el, alattomban ellopkodta. "Rajta! B�rs� asszonyom! Csak nyissa ki a sz�t j�gyra, �kapja be!" �

csak akkor hagyta abba a f�ias korhol�, mikor az orvoss�is lenn volt, meg az �ebe is tele volt.

Soha annyit nem j�zott Lajos a j�k katon�al, mint ezen az augusztusv�n, s b��odott megnevezni az ellens�t, nem volt neh�r�nni, hogy azt a h�r�arja minden�n megnyerni, amelyet apja ind�tt volna Spanyolorsz�ellen, ha Ravaillac k� meg nem akad�ozza benne. � att�ogva nem is aludt rosszul. H�ard doktort�udom, a kir� �atlans�nak t�s �ozat�l, �yanis oly �ren aludt, hogy a legszeret�anya se �rebben, ��en felriadt, valah�szor Lajos �el kinyitotta a szem� Augusztus huszonhatodik�olyan sz���volt a Louvre-ban, hogy legsz�sebben ingujjban jelentem volna meg a kir�i lakoszt�ban. De h�sajnos nem lehetett. Ha a kisujjunkat se mozd�ttuk, akkor is izzadtunk mindny�n az ujjasban, arcunkr�h�k alj�l patakzott a ver�k, �nem t�hett� a kir� jelenl�ben, tiltotta az etikett. �els� �oly kellemetlen�zte mag� mint mi, r��l igen rosszkedv�volt, � azt a mondatocsk�tanulgatta, amellyel Pastran�k kell felelnie: a spanyol herceget kir�a az� k�a francia udvarba, hogy sz�l�legyen �al�ja a kir� �a Madame h�ss� szerz�� - No, fels� k�m! - biztatta Souvr�r. - M�egy csepp kitart� Nem lehet az, hogy fels�d ne tudjon v�szolni Pastrana herceg hossz�noklat�: k�netet kell mondania Spanyolorsz�kir��k, �viszonozni a b�it. - Hogyne, Souvr�r, term�etesen - felelte Lajos engedelmesen, s nekem ��ett, hogy ut�z valakit. - No h�akkor mondjuk el m�egyszer, fels� Itt a sz�: "K�n�panyolorsz�kir��k hozz�val� indulatj� K�m, mondja meg neki, hogy mindig aty�� fogom tisztelni, testv�mk� szeretni, s megsz�elem j�n�ait." - Ki �a ezt, Souvr�r? k�ezte Lajos. - Kir�asszony �sanyja, fels� bizony� fels�d minisztereinek tan��.

Elmondan��egyszer, fels� - Term�etesen. K�n�panyolorsz�kir��k hozz�val� indulatj� K�m, mondja meg neki, hogy mindig aty�� fogom tisztelni. Mi� kell aty�� tisztelnem, Souvr�r? - Mert apja lehetne: harmincn� esztend�Folytassa, fels� legyen sz�s! - � mi� testv�mk� kell szeretnem? - Mert egyenl�mindketten kir�ok. Fels�d Franciaorsz�, �dig Spanyolorsz�. - Akkor h�az ap�is lesz, meg a testv�m is? - Az a szok� fels� hogy k�nagy birodalom uralkod�gy besz�enek egym�al. Mondja el m�egyszer, fels� nagyon k�m! K�n�panyolorsz�kir��k hozz�val� indulatj� K�m, mondja meg neki, hogy mindig aty�� fogom tisztelni, testv�mk� szeretni, s megsz�elem j�n�ait. Souvr�r, �nem lehetek egyenl�spanyol kir�yal, ha t�v�k tan�ot. Azt hiszem, megal�odom, ha ilyet mondok. Egy�al�nem, fels� ha j�tan�. - De Souvr�r, honnan tudjam el� hogy j�sz? - Fels�sz�Souvr�r, hangj�n enyhe t�tlens�el -, ezek csak udvariass� form� Mondja el m�egyszer fels�d, k�m! Lajos elmondta, bele�ve a "j�n�ot" is, r�e pillantva a pap�a. - � h�ez nagyon j�els� - mondta el�detten Souvr�r. - Hanem az� jobb lenne, ha kiss�assabban mondan�A lass�m��teljes. Mi a v�m�e, f�ar�� fordult Aiguillon herceg fel� - Term�etesen, fels�d�lt meg a herceg s�, er�angja, mint sz�segyh�an az orgona. - Term�etesen, fels� Az ilyenfajta dolgoknak a lass�ad m��ot. - �y, f�ar�� k�ezte Lajos. � elism�lve a mondatot, oly mulats�san ut�zta az udvari m�� sz�basszus hangj� hogy a kez� kellett takargatnunk a mosolyg�nkat. - Nagyszer�ls�- mondta Souvr�r, mert nem vette �re a cs�d�. Mikor v�t � a sz�tanul� s a kir� elrakt�zta agy� a diplomatamondatot, levetk�tt�Lajost, �r�t�a d�ruh� ami olyan neh�volt, hogy abban azt�istenigaz�l ver�kezett. Aranyozott sz�t hoztak neki, s le�. Nem kellett v�kozni. Megjelent Pastrana herceg - el� �ut� cicom�k�ret - igen magas, igen sov� �igen peckes ember volt. H�mszor hajolt meg Franciaorsz�kir�a el� aki szenvtelen arccal, ��e, amint k�edik fel�, majd a herceg kiss��rt�rancias�al kiv�tt egy kis sz�latot, amely lass��fellengz�g dolg�n nem maradt el f�ar�nk �ssz�a m�t, annyi volt a k�� hogy az � igazi kaszt�ai ardor [H�(spanyolul)] f�e � A v�re �e ism�t�et hajtott, s Souvr�r egy pici jelt adott Lajosnak. Lajos impon� m��gal �egy cseppet se dadogva elmondta

a f�ds�san megtanult szavakat. - K�n�panyolorsz�kir��k a hozz�val� indulatj� K�m, mondja meg neki, hogy mindig aty�� fogom tisztelni �testv�mk� szeretni. Azzal biccentett Pastrana hercegnek, az pedig megk�nve a k�netet, �h�mszor meghajolt, �t�zott csillog�s�te �n. - Jaj, Souvr�r! - sz�Lajos, mikor k�rete eltakarta a spanyol grandot - legyen sz�s, parancsolja meg az inasaimnak, hogy vetk�ssenek le! Megfulladok ebben az �z�en. - Kihagyta a kis ��z�ben a "j�n�ot", fels�- jegyezte meg Souvr�r bossz� b�ppel. - Kihagytam volna? lep�t meg Lajos. - Ki, fels� - Ejnye! Nagyon b� a dolog. Ne haragudjon, Souvr�r, elfelejtettem!

De �nem hittem el, mert amint elfordult Souvr�rt�az inasai fel�hogy levehess�pomp�ujjas� valami megcsillant a szem�n, ami ugyancsak elgondolkoztatott.

Lajos tudta, hogy az a sok t�, az a sok megpr�tat� amely oly kegyetlen rendszeress�el gy�te apj�eg� �t�n, mind-mind Spanyolorsz��� s �ondolta volna, bizonyosra veszem, hogy el�lja apja eml�t, ha nem fogad mindent gyanakodva �ellen��el, ami a hegyeken t� sz�azik.

Mindj� aznap este megbizonyosodtam fel� D�t��rakor �eztem Lajos lakoszt��.

Zenefoszl�ok sz�ek ki odabentr�s ahogy l�jjhegyen k�ebb mentem, l�am, hogy a kir� h� n� fesz�figyel, vagy sz�eli a figyelmet, �ott �os is, a sz�karj� k�k� s bal orc�t tenyer�n nyugtatva. Volt ott egy �kes meg k�git�s, kaszt�ai dalokat j�zottak-�keltek. Term�etesen mindh�an Pastrana herceg k�ret�z tartoztak, �ldte �, el�enys��Nekem tetszettek a j�tmus�ok, de ��am, Lajos nem osztja v�m�emet. Nagyon szerette a zen� m�s az a durc�unalom � arc� amit m�j�smertem. S mivel �csak csupa er��tudtam felfedezni az elragad�llamoknak, oda jutottam, hogy Lajos nem az� olyan morcos, mert nem tetszenek neki, hanem a sz�az�k meg a szeren�t ad�gy�mzetis� miatt. De az� a v�n megk�nte a zen�eknek a muzsik�st, �adatott is nekik Souvr�rral n� p�t. Alighogy elt� a zen�ek, megjelent egy igen cifra spanyol �t� egy inas, terjedelmes csomagot cipelve - Pastrana herceg �ellenci� aj�� �s�nek. Souvr�r vette �a csomagot, letette az asztalra, s k�n mindk�r�r�zint�terjedelmes b� hangzottak el, mindk�f�t�sz�aszn� arra, amire egy is elegend�tt volna. S a m� meghajl�kban se volt hi�, mikor t�zott a h�� Mivel puha volt a csomag, felt�lezt� hogy sz�f� van benne, s Souvr�r h�tta a kir� f�at�s� a fiatal La Rochefoucauld gr�, az rohanv� be is j� hossz�ny f� oly j�lltak sz�fiatal arc�z! Protest� nagyapja a Szent Bertalan-�zaka els��an pusztult el, de a fiatal gr� jobban �ekelte az �t, mint a vall� IV. Henrik alatt visszat� a katolikus hitre, s Roquelaure ut�lett: hivatala nemcsak tekint�es javadalmaz� biztos�tt birtokl�ak, hanem irigyl�e m��orraval�is a sz��kt�m�az olyan kir� alatt is, mint Lajos, aki oly keveset adott a d�re �pomp�. La kochefoucauld egy inassal kibontatta a csomagot, huszonn� illatos�tt gerezna volt benne - spanyol k�gess� mint k�bb megtudtam-, ��nn� p�keszty�ndolom, k�z�ret�mert egy �t kev�lett volna, hogy egy ember hordja el �. La Rochefoucauld ugyanezt gondolhatta, mert azt mondta: - Megtartjuk ezeket a b�szty� fels� legal� lesz mihez ny� megaj��zhatja a k����gat��ez�akat. - Nem, nem! - mondta Lajos, r�e igen n�e a jelenl�kre. - Nyak�t csin�atok bel� a kuty�nak meg l�rsz�t a lovaimnak. La Rochefoucauld t�etes udvaronc volt, nem nyilv�totta meglepet�t a megvet�gjegyz�hallat� de k�bb azt mondta nekem, hogy b�ily sz�k is ezek a b�, jobb �t lett volna Pastrana hercegt�ha ink� szak�as pusk�aj��z a kicsi kir�nak. Nem mondtam ellent, de �nem hittem. Lajos lelki�apot�l �lve, semmiben se lelte volna �� ami onnan sz�azik, a pusk�n sem. � nap m� mivel a gr�n�id�m, csak este kilenckor l�am Lajost, mikor r�szirmos v�en most�a l�t. Szerette, jobban szeretett f�, mint apja, akinek ��ny orr�b�ott�az illatok, mint tudjuk. Ezut�"dolg�v�zni" indult Lajos, ahogy a

szem�es H�ard mondta, oda, ahov� kir� is gyalog j� De m�ott se akart t�enkedni, gyerty�t�tett a nyitott ablak deszk�ra, hozatott egy kis ny�usk� amelyb�erek kavicsokat lehetett kil� gondosan c�ott, �mindj� els�eltal�a a gyertya l�j� de mag�a gyerty�nem d�tte le. Tudok r� hogy n�ny udvari ember m�ezt is c�lta, annyira v�ott elr�lmazni a kir�t s tetszeni a kir�n�k �Ancre ��nak, de �tan�atom, mert a tulajdon szememmel l�am. "Dolga" v�zt�l lefektett�Lajost, s �k�e a j�k katon�, amelyek nem �b�oltak, mint az eny�k gyerekkoromban, hanem ez�, �m�j�zott vel� kicsit a leped�De k�n az�, mint mindig, nagyon figyelt, hogy mit besz�ek k��, de kiv� mikor Souvr�r utas�sokat adott Auzeray �, hogy mik� rendezze el m�ap a lakoszt�t, mert ott fogj�al�ni, Pastrana herceg jelenl�ben, a kir� meg a Madame h�ss� szerz�� Felkapta a fej� - Souvr�r �a al� Ez is egy olyan l�z� �elmetlen megjegyz�volt, amilyeneket Souvr�r gyermekesnek szokott min�eni, mert nem �ette meg az ��, amely sugallta �. ��en v�szolt: - Nem, fels�d �a al�Hiszen fels�d h�sodik holnap! Lajos csak elford�tta a fej� ��sen, hidegen azt mondta: - Ne besz��la! Ne besz��la! Sokatmond�s eset t�nt az al��or, amely igen szertart�san zajlott a kir� szob�ban az anyakir�n�a kir�, a Madame, Gaston testv�k (Nicolas hal� ut��pta meg a Monsieur c�t), Bentivoglio p�i k�, Monteleone herceg, Pastrana herceg, a kir�i hercegek �a korona f�szts�isel�elenl�ben. Mikor a Madame � al�ni k��maga h�ss� szerz�� l�lal, v� izzadva �nyelv�ki�e (mert h�m�t�ves se volt), a m�te ��jos kicsit megl�, hadd rontsa el.

A kir�n�szre is vette, �evonta a szem�k� bizony� bambinat�ak tekintette a dolgot, de ha a tompa agy�gy olvasni tud a fia sz�ben, meg�i, hogy ha Lajos az �h�an, nemcsak megl�a h� �e is t�a toll� Nyolcadik fejezet Ak�i legyek, ha tudom, hogy mi� lettek olyan f�ek a nyarak �diderg� a telek abban az �sztend�, ami�a Louvre-ban lakom. De t�, ami t�, mintha ebben az id�kban kifordult volna sarkaib� term�et, �and�t�ba esett, mint 1613 november�n is, mikor P�zsban be�t a fagy, s a Szajn�h�nyi j���t�dt, nemcsak hirtelen, hanem, sajnos, tart� is. Nagy baj, nagy k�volt ez Lajosnak, hiszen annyira szeretett hegyen-v���olni, vadak-madarak ut�v�atni a vadaskertekben. Be kellett �ie vele, hogy �d�j�zik egy fedett p�� de ezen a reggelen m�az is felvid�tta, �gy m�a komisz id�s tr�lkozott: - Nah� Nagyszer�id�tanul�a - mondta, mikor visszat� a lakoszt��. - Meghozta a kedvemet. Tanuljunk, Souvr�r! Legy�d�! De Souvr�r erre a j�v�szokatlan besz�e se mosolyodott el. Megny�� s�dt volt, kedvetlen, �eszor�tt sz� k� k�keser�c. - A tanul�helyett ma d�l�egy kis ��z�t kell gyakorolnia, fels�- mondta igen savany� - Micsoda! M�megint, Souvr�r? � kit kell �ln�Egy spanyolt? - Nem, fels� egy olaszt! - Souvr�r, b�ily fegyelmezett volt, fintorogva mondta ki ezt a sz�- Mint tudja fels�d, Fervaques marsall meghalt. - Tudom, �nagyon sajn�m. - � kir�asszony �sanyja Ancre �� nevezte ki Franciaorsz�marsallj�. - Ancre ��esz Franciaorsz�marsallja? - ki�ott fel Lajos megd�nve. - Hiszen �lorsz�! - Val�, fels� - � sohasem volt katona! - Val�, fels� - De hiszen mag�k �rte kir�asszony any�a marsallbotot, Souvr�r! - Val�, fels� - Az�, hogy olyan vit�l harcolt ap�sereg�n! - Val�, fels�- mondta Souvr�r halotts�dtan. S h�sen uralkodva mag� �kifejezte a r�nsn�� val�s�t: - De h�kir�asszony �sanyja mindent nagy k�tekint�el cselekszik, fels�.. - Meg vagyok gy�ve r�- mondta Lajos, b�semmir�e volt kev��eggy�ve. A jelenl�k-�aznap sokan voltak a kir� lakoszt��n - n�s�a dermedve �tak, s hogy ne kelljen se Souvr�rra, se egym�a n�i�s�k a szem�mintha att���k, hogy

kiolvashatni bel�a megbotr�oz�, a megd�n�. Legfeljebb azt k�nt� hogy ne legyen f�eghallani, amit most hallottak, ne legyen agyuk felfogni, ne legyen nyelv��adni. N�k �mozdulatlanok voltak, csigah�a h�ak. S csigah�k felett ide-oda repkedtek, feh�sz�yukkal csapkodva, az udvari k�utat�angyalai. De a kir� csak most t�tte be a tizenkettedik �t, �rdezhetett - nem az�, mert kir� volt, hanem az�, mert gyermek volt, s oly r� p�on tartott�-, s meg is tette, komoly, figyelmes �gyermeteg arccal: - Mi� kell ��z�t mondanom az �rsallnak, Souvr�r? - Mert ma d�l�t��or fels�d �sanyj�l az ��eteszi fels�d el�Franciaorsz�marsallj�k esk��kijelenti fels�dnek, hogy h�el fogja szolg�i. - � �mit mondok? - Megk�ek, hogy a k�kez�ndatot tan�am meg fels�dnek (tudom�m szerint Souvr�r els�ben haszn� olyan szavakat, amelyek azt fejezt�ki, hogy van bizonyos t�ls��te �a k�t a sz� k�t, amelyet k�ess��d a kir� sz�ba): Kedves rokon, j�lnek tekintem szolg�tba l�s� �megk�n�r�am val�mes indulatj� - Rokon? - k�ezte Lajos. - Mi� kell rokonomnak neveznem Ancre ��? - Ez a szok� fels� Franciaorsz�marsallj��ekintj�gy felette � a francia nemess�ek. K�kez�� a kir� "rokonomnak" sz�ja, mindenki m�pedig "nagym��odnak" nevezi. - A f�dek is, a hercegek is? - Azok is, fels� Lajos arc�halv� mosoly futott � mintha k��e vonn�hogy l�n ilyen kev�e becs�em�r�z�azok" sz�sen engedelmeskednek ennek a k�ezetts�knek. - H�j�ouvr�r. Tanuljuk meg azt a mondatot, ha kell!

- mondta Lajos a t�megszokott elsz�s�al. - Mondja el m�egyszer, legyen sz�s! Souvr�rnak er�ellett vennie mag� hogy elmondja, �Lajos, nem valami k�en, �olyan arccal, mint mikor az H�ard doktor nemigen ��gerjeszt�shajt�kell lenyelnie, megtanulta. Ez� igen kedvez�r� volt, hogy a kir�n�zob�ban t� ez�lop rekesztette el az �si �at, csak a hercegeknek, kir�i hercegeknek volt meg az az el�uk, hogy megker� Mert k�n a t�dek tolong�varonc m�a kir�i fekhelyet is el�l� volna. M�� is utas�ni kellett a test�pit�okat, hogy szor��vissza az udvaroncokat, �nyissanak utat Ancre marsallnak, aki kev�en k�gett, pomp�tos selyem�z�en, dr�k�kel fel�s�e, amelyek villog�ikr�t h�tak az oldal�f�y�r�d markolat� - soha azt a kardot ki nem vonta a francia kir�s�v�lm�, de m�t�li haz�� se, Concini, k�dom�szerint, igen j�smerte a firenzei v�ri kom��k sz�adait (ahol n�zerepeket j�zott), mindk�nem h�szob�t, a k�yabarlangokat, a bord�okat, a toszk�i b�n� - az ad�gai meg a gazembers�i miatt -, de t�rt, hadsereget soha, de soha nem ismert. Egyetlen h�tte - azt mondan� hogy az volt, mivel �l�am a n�m�t -, hogy elvette a fodr�n�akib�z anyakir�n�omorn�csin�, s aki addig-addig szolg�a �� m�maga lett annak az �e. Concini mindent a feles�nek k�nhetett: hatalmas vagyon� az ��got �azt, hogy most marsall�melik. Sz�f�i volt - ragyogott rajta a sok dr�k�mely neki semmibe se ker� sasorr�gadoz�lkapcs�ndulaszem�elt szem�k�m��aladt a t�en, szem�etlens�, pimaszs� ki� arc� - err�ondta Bellegarde, Sullyt parodiz�a, hogy ez az ��t�� emleje". "A kir�s�fel�m�felfalta - morfond�ztam magamban -, a m�k fel�is felfalja, ha hagyj�" Ak�val�volt, ak�hamis a firenzei nemess� (nem hagytak r�d� p�zsi Politikai B�s�ak, hogy kider�e), meg kell vallanom, hogy a sz�marsall t�etes gr��l v�zte a fels�k el�az �es etikettmajomkod� - a t�hajt�kat, k�s��kat, el��seket �h��sokat -, ami becs�e v� ha nem is a neveltet�hek, de a kom��ehets�nek mindenesetre. A marsalli esk�g a kis besz� m�kev��iker�ert nagyon olaszos volt a kiejt�, �a r� csal�k jelen l� sarjainak sajn�tosan esz�uttatta, hogy mostant�ogva h�m firenzei kez�van a francia kir�s� a kir�n� �Concini�n, akiket el�r Ancre ��nak h�ak (s mennyit cs�dtak rajta!), �most Ancre marsall�ak fognak nevezni (de ezen m�egy�al�nem nevetnek). Abb� kis besz��amellyel az esk�olytatta, �csak az utols�avakat jegyeztem meg, azokat is az�, mert �reztem, hogy Ancre szem�etlen�ltan keszty�b az

orsz�agyoknak: - Fels�- fejezte be kis besz�t -, nekem nagy okom van r�hogy szolg�am, mivel idegenk� ��sebbel �eztem ebbe az orsz�a, s fels�d �kir�asszony �sanyja r��l annyi j�em�ben r�es� hogy �tem v�ig lek�ezett szolg�k kell hogy legyek, s nyomorult teremtm�nek �zn�magam, ha elfeledn�k�ezetts�met. Erre Lajos, nem dadogva, de ridegen, elmondta azt a mondatot, amelyre gondosan megtan�tta az, akinek most az �rsall hely�kellene �nia. - Kedves rokon, j�lnek tekintem szolg�tba l�s� �megk�n�r�am val�mes indulatj� Sorba n�em a hercegeket �f�deket, akik a kir� �az anyakir�n�r� m�t �va hallgatt�ezt a p�esz�t. Ott volt Cond�Mayenne, Nevers, Longueville, Guise, �ernon, Bouillon, Vend� egysz� mindazok, akiket orsz�agyoknak neveznek, akik ennek a kir�s�ak a v�sait, tartom�ait korm�ozz� onnan adj�a p�t �ha kell, a katon� de a morcos, korl�lt kir�n�e a megboldogult kir� �t�n, se ami�r�nskedett, soha nem volt tekintettel r�k, a legcsek�ebb kedvez�en se r�es�tte �. A r�nss�idej�visszaadt�a k��az orsz�agyok, r�ttek, hogyan t�tnek borsot kir�n�k orra al� Ha a legkisebb okuk volt az el�detlens�e, megs��k, otthagyt�az udvart, bevett�magukat a v�saikba, �sereget toboroztak. Nagy sikerrel csin�� szinte att� perct�ogva, hogy a kir�n�tvette a hatalmat, s ak��szor megteszik, hogy megtelj�az ersz��rt a kir�n�ahelyett hogy r�k rontott volna a kir�i seregek �n, a sz�y�l azt tudta kital�i, hogy ut�k fut aranyas zs�kat ny� fel�k, � t�ti vissza � az udvarba. Vissza is t�ek mindah�szor, hanem ez csak felb�r�tta �, hogy �elhagyj�az udvart a k�ra hivatkozva, amelyet maguk is csak al�tak, de alattomosan �ettek, mintha v�lmezn� csakis feneketlen ersz��t�se v�tt. Mivel ��am, hogy az esk�art�alatt az orsz�agyok g�en �megvet�el tekintenek az �rsallra, sz�m r�az eb��Siorac m�inak. - Nem gondolja ap�ram, hogy Concini annyira mag� vonta az orsz�agyok f��nys�t, hogy egyszer m�r�zet? - Nem. Ahhoz az kellene, hogy az orsz�agyok egy akaraton legyenek, �r��l a maguk�k �zz�az �am � M�edig �sak a maguk �ekeit �ik a maguk�k, �egy sincs k�k, aki bar�a vagy legal� igazi ellens� volna a m�k�k. Nem sz�t, hogy Concini k� farkas, hogy az Alpok t�al�l j� csak az, hogy farkas. � az ilyen �at nem v�a bele a fog�a hozz�asonl� ha az orsz�t is felfalhatja. Sokat besz�ek az udvarban Ancre ��jdonat marsalls�r�de csak suttogva, k�pillantva s legink� a II. Henrik l�s�annak megvan az az el�, hogy �si, � messzir��i, ki k�eg, felfel�agy lefel�az alkalmatlankod� vagy �en bes�t. Hanem a z�a hajl�bellis p�zsi n�nem volt ilyen �os, Mariette mindennapos h�d�i szerint Ancre-�t reggelt�apestig s�al dob�� mondv� hogy � a s��iszokb��dtak el�ajnos, a kir�n�is �ntett�a gyal�od�k, nem hitte el a p�zsi n� hogy ennyi kedvez�el halmozzon el egy ilyen �emtelen idegent, ha nem kap t�bizonyos bizalmas term�et�aszt �gys�ben. Egysz� g�t�Ancre marsall�t, dalokat k�ttek r�, torz b�kat csin�ak a hasonlatoss�kra, majd a nyakukn�fogva felakasztott�� a palota vasker�s�, az �v�kra ��a n�nyomor��a kincst�kifoszt�t (furcsa, de sohase jutott esz�hogy az orsz�agyoknak se csek� r�� benne). Az a legk�elenebb dolog az eg�ben, hogy a r�nsn� szerette Concinit, csak a komorn� kedv�t emelte ilyen nagy m��ra, aki maga se szerette hitves� mert sokat szenvedett a durvas�t�Concinin�gyetlen t�v� az aranyszerz�volt, de sajnos, Ancre uralkodni akart. Hihetetlen szem�etlens�r�ondok egy t�netet, de az is alig hihet�ert m�sz�enletes titkok �k�ozatos var�latok is elegyednek bel��ki tudja, net�maga az �g is, b�azt az� nem engedn�ide, ezekre a lapokra, mert m�megijeszten�z�olvas�et. Nem eml�zem r�ontosan, hogy mikor t�nt az az eset, �ut� se tudok n�i, mert nem jegyeztem fel a napl�. De oly r�letesen, vil�san, elevenen �ma is megd�nt�don �az eml�zetemben, mintha a m��n lett volna. B�ilyen furcsa, mindig a visszavonultan � Lichtenbergn�rn� hallottam r�el�r, ha az udvarban titkon forraltak valamit. Mint eml�ttem, csak az az egy bosszantott egy

kicsit - b�sohase engedtem meg magamnak, hogy a legcsek�ebb jel�is adjam t�tlens�mnek -, hogy Greifin-emnek pontosan h�m �or kellett uzsonn�ia, vagyis abban a percben, mikor teli t�lobog�al bel�em hozz�hatalmas ��yal, de nem �en a lekv�oz. Ez az uzsonn�at�er�zok�volt az el��zakn� mert �ltal�n tizenegy �or eb�ltek, nem d�en, mint mi, s h�n� �m�m�egy kicsit meg�ztek, azonk�l az �sz�m h�e fal� volt, s szerencs�re ehetett, amennyit akart, nem kock�atta, mint n�lyek, hogy egy sz�napon ki kell cser�ie eg� ruhat�t, h�nem is �t ellen ennek a kis b�. Hanem az� egy id�lva gyan�ni kezdtem, hogy az uzsonnaszertart�m�k c�a az�kecsegtetve-�ztet�m, b�ugyan Tantaloszn�jobban j�am, mert az �omjas sz�t�indig elr�ott�a pokolban a sz�gy��mikor hozz�t, ellenben az �Greifin-em maga sajn�a volna legjobban, ha el�ut�bele nem harapok sz�kertje gy��. De �lam fort�osabban b� azzal a gy�r�el, amelyet tal�oz�nkt��: szerette halogatni. Csak �nkadtan a karossz�en azokban a sz�firlef�okban, �atlan arccal kenegette az ��seml�t, olykor h��egyszersmind tart�d�llant�kkal s�a, mik�n �moh��ltam az arc� az alakj� s �isz�dt a torkom, hogy alig b�am besz�i, �ert a sz�m, hogy att��em, m�meghallja. Igaz, mikor a szob� mened�ben a szememet v�evalah� felv�hatta a kezem �a sz� viharz�nk oly hossz�re meghi�tta az �elmes t�alg�, hogy jobb is volt az uzsonn�z mell�lni a fontos �s�besz�et�, s a Greifin ebben is igen k�tekint�lt, mint mellesleg mindenben. - Ismeri Bellegarde herceget, kedvesem? - k�ezte, a zseml�l a kez�n. - Ismerem, de nem vagyunk bizalmas bar�k, elt� �tkorunk miatt. Mikor a boldogult kir� tolm�a voltam, sokszor tal�oztunk. Kedveli? - Becs�hogy olyan h�s volt Henrik� �t�n, �olyan h�s az eml�hez hal�ban. Bassompierre ma d�l�megl�gatott, azt akarta megmondani, hogy Bellegarde nagyon szeretne tal�ozni mag�l, de n�szemk��a legnagyobb titokban. - � mi� olyan nagy titokban? - b�ltam el. - Bellegarde azt mondja, hogy �el-nappal lesnek r�valami gonosz cselsz�y h�j� keveredett, s rajtaveszthet. M�teljesen k�font� nem akarja belekeverni a h�ba azt is, aki seg�ne rajta.

Seg�ne? - H�persze! Bolond ember, de makul�anul becs�. - Csakugyan bolond? - M�ugyan!

Ilyen szeleverdi embert m�nem l�tt, kedvesem! K�s volt a nyak� ugrani a sz�Gabriellenek, mikor � a megboldogult kir� szeret�volt, tudja-e? Ha nem olyan j�os a kir�, �nem szereti annyira Bellegarde-ot, r�hetett volna a feje, hogy olyan csek� �nek ad sz��. De j�v� mindenki tiszteli. - De el�kock�tos dolog egy bolondnak seg�ni, nem, kedvesem? - Majd kett�helyett is �os leszek. Hallgattam egy kicsit, a zseml� r�dve, amelyet sz�m h�e k��etett nekem. Bellegarde is a Louvre-ban lakik, magam is, nyilv�nagyon k�elmes lenne ott tal�oznunk.

M�el�ha csakugyan k�ednek Bellegarde ut� mint mondja, a Louvre-ban lehet a legkev��ij�zani, hogy megfigyelj� hov�egy, mit csin� - Nos, kedvesem? Nem sz�- k�ezte a gr�. - Seg�etek? Akar itt tal�ozni vele? - Nem, lelkem, azt nem! Maga k��, nincs t�gat�az udvarban, k�kez�� sebezhet�em lenne j�a k�i vagy ak�csak t�li kapcsolatba ker�gy ilyen vesz�esnek l�z�gyel. Csak annyit mondjon Bassompierre-nek, hogy holnaput�d�t�hat �a elk�Bellegarde-hoz a louvre-beli lak�ra a kis apr�at, azzal �sen sz�vele megbesz�eti a titkos tal�oz� A tal�oz�ly�elm�en m�kiv�sztottam, sz�olvas�, de m�Greifin-emnek se akartam el�lni. Nem mintha nem b�am volna benne, de mondja meg, �ne-e, ha a szeret� akit szeret is, azt mondja, hogy Zamet bank�h�ban tal�ozik egy nagy�? Zamet kicsi, k� ember volt, �d�, ragyog�ekete m�szem�k�l semmi figyelemre m��m volt rajta. Igen j�smert, sokszor j�am n� a megboldogult kir�yal, mert, mint eml�zhetnek r�nem l�n k�y� �voltam Henrik szerencsemalaca. M�ki se nyitottam a sz�t, Zamet megesketett, hogy nem sz� �eesk�a kir�n�llen. Ut� �nken �nem sokat teket�zva, ahogy mindig besz�, azt mondta: - H�an j�nek, lovag � k�szoba, a r�� f�s Zora biztos�a a t�alg�bizalmas titkoss�t. - Ki az a

Zora? - Egy sz�m��, majd bemutatom. Egy sz�e tud franci�. - � mire val� a kis f� - Egy eldugott kis k�el�l�n nagyon j�ehet l�i onnan a k�szob�n l� �at. Hanem hacsak besz�etni akar valaki, de �hogy meg ne hallj� arra az a legjobb hely a vil�n, mert �i van p��a, hogy ha nem nyitjuk ki a kis k�el�l�, semmi se hallatszik �a k�szob�l. - � mi� kell h�an lenn�ikor n�szemk�szeretn�besz�etni valakivel? - Az�, lovag �ogy Zor�k dolga legyen. K�n a csel��nem �i, minek megy a k�szob�, �pletyk�i fognak. - J��akkor a harmadik f�i az �kis La Barge-om lesz. A m�k kett�n magam meg a tertium quid, [a harmadik valaki (latinul)] az �nd� lesz. Apr� kit��mel fogadta a h�, hogy neki a sz�Zor�kell sz�oztatnia, am��Bellegarde-dal besz�etek a szomsz�s f�n. - Jaj, uram! - mondta elf�angon. - V�e teljes�az �aim! Egy n�z eny� � puc� � minden k�ns�mat teljes�! De teljes�-e vajon? H�persze. - Azt mondta, uram, hogy sz� Olyan sz� hogy egy szentet is k�ozatba visz? - S�az �es szentet egy rak�n. - Hogy h�� - Zora. - Zora? Jaj, uram! Micsoda sz�n� Milyen �s �k�i! Sohase hallottam ezt a nevet. - Ann�az egyszer��fogva, hogy m� - Hogy micsoda? - La Barge-ot mintha leforr��volna, s ugyancsak megny�z arca. - Sz� m�z istenadta? - K��elen� H�az eg� m� - kiab� La Barge, gyermekarc�eltorz�tta a k��ees� �atlan szem�elfutotta a k�. - Mi� m� - sz�eltem a csod�oz�. - Mert akkor pog�, lovag �s pog�yal pet�i nagy b�- Ugyan mi�? T�r�st eretneket csin�a sudribunk�l a kis mihony�? � az nem b�a kereszt� n� ketymety�z papi ��n�� Az eg� m� Ha kereszt�yel, azt meg lehet gy�. De pog�yal! Piha! Csak r��k, �kifordul a b�m. - Dehogy fordul, dehogy fordul, te kis ostoba!

M�k ugyan m�z a l�, de kereszt�, tan�a az a sz�aranykereszt, amit a csecse k�en hord. Hogyhogy, uram - zavarodott meg a fi�H�l�a? - L�am � a keresztet is, meg a csecs�is. - Igen?

- k�ezte La Barge egy cseppnyi irigys�el. - Azonm�uc�n? - Csak valami j�ony f�olsz� f�, ��zott. � m�a kereszt n��tal�am volna eretneknek, mert olyan g�ly�k�tes �sz�barna!

La Barge-nak kiguvadt a szeme: - Jaj, uram, de boldog vagyok, hogy Zora kereszt�! � az is nagyon j�ogy sz�barna a csecse, ami szobal�aink m�en kiv�tt ruh�n j�ak, azt�olyan unalmas feh�k! Gondolja, uram - folytatta hal�s komolyan -, hogy ha azon az est�f�i leszek, h�nagyobb is leszek? - Hogy �ed? - H��hogy megn�. - Nagyon is meglehet. �y felvid�tt ez a besz�et� hogy magamhoz szor�ttam, �meg�tem, ami nagyon meghatotta, mert ap�l �a volt, �b�ily fiatal voltam hozz�engem v�sztott p�j�. Bellegarde ap�bar�a volt, Bassompierre �int� akinek Joinville-lel, Schomberggel, Auvergne-nyel (az most a Bastille-ban s�l�t) �Sommeriveval (azt �e vir��n meggyilkolt�It��n) egy�mili�sa volt. Ezekre az urakra mondta Toinon els�p, mikor bel�tt az �tembe, hogy "olyan sz�k, olyan d�egek". De mint l�uk, k� hogy Bellegarde hercegnek nem volt olyan j�je, mint amilyen sz� Nem mintha tudatlanabb lett volna a rangjab� urakn� �evelt� hogy tudjon fegyverrel b�i, t�olni, lovagolni, szerencsej�kokat j�zani, k�h�em szoktatt� �az� tisztelte a k�eket, ha nem olvasott is, p�olta a m�etet, j�d�t fizetett Malherbe �. A Louvre h�ei nagyon kegyelt� mint Bassompierre-t is, �nem k�ntak t�t t� �dig a maga k��vel h�otta az udvar k���eit: vid�volt, kedves, j�d��ggondolatlanul mer� �igen s�lan agy� h�melyik szoknya tudott volna ellen�ni simogat�kete szem�k, finom arcvon�inak, ragyog�g�k, v�ny bajuszk�nak, �lt sz�nak? Az a k�szoba, ahov� Zamet m�iordom� bevezetett benn� szerintem ink� f��olt, semmint sz� A k�hideg �rik�, s orm�nul nagy, csavart, aranyozott oszlopok fogt�k� az �at, amelyen nem volt f�, tudja m�az olvas�i�. Mikor bel��Bellegarde, La Barge meg �-, ��uk, hogy a legb�sabb �legar�osabb a szob�n a kedves Zora. Csakugyan ott viselte a kebl�az aranykeresztet, amelynek az volt a hivat�, hogy megnyugtassa az ide bet� el�� gazdag urakat, hogy ha Zora ��ben az erk��egpocs�lj�is, legal� a vall�ellen nem v�nek. A kedves

gyermek betess�lt benn� kebl�keresztbe tett k�el kecsesen hajlongva, ami sz�n kimutatta ifj�te hajlatait, szer� viselked�re r�foltak r� r�tett d�j pillant�i, m�itt e f�n a paradicsommal kecsegtetve benn� amelyben r� hite csak a t��n r�elteti a kiv�sztottakat, nemcsak tiszta, csobog�takokkal �mindig el�et��gy�sel, hanem csodam�jra ��megsz��rikkal is ben�s�e. Nem tudom, hogy Zor�k, aki most � megsz�tette sz��vel a k�szob� megvolt-e ez a csod�tulajdons�, de ��em, nagyon is k�s lehet r�hogy egy j�reszt�t rep��gen az �� gy�r kis f� �n� rep�en, az egyetlen helyre, amiben igaz�hisz�a magunkba sz�unk. De Bellegarde-nak most nem volt szeme a sz��e, s gyors l�ekkel t� a mell�zob� t�, magam is ut�, k�n az� b�r�an v�on veregetve La Barge-ot, akit l�at� kiss�yomasztott a t�gy boldogs� A szeg� Bellegarde levetette az �rc� sz�arc�felsz�otta a b�t, s mikor r� csuk�t az ajt�lf�angon megk�nte, hogy elj�m, azt�s�tva led�nt az ott l� k�sz�k� az egyikre, elkapta a kisasztalr� boros�, csurig t�tt borral egy zom�os kelyhet, �fen�g itta. Mindj� a k�� v�tt: - Lovag, ha nem tudjuk kim�ni, hogy megsz��azt a pert, amit Concini�folytatnak Moysset ellen amiatt az �ozott t�iatt, mindenemet elvesz�m, tal�m�az �temet is. � nem t�osan �het�avai ut�elhallgatott. - Bocs�on meg, nagyuram - mondtam -, de �egy sz�e �ek abb�amit mondott. M��ss�megvil�s�ni az elm�t, �megmondani, hogy ki az a Moysset, micsoda pert ind�ttak ellene, s mif� t�z oka. De Bellegarde felelet helyett hirtelen sz�datot bocs�tt r� meg akart szabadulni t�d�ser�t��szenved�esen el�a - amit az eg� udvar tudott -, hogy micsoda gonoszs�kat m�ek vele Concini� alighogy ��s a kir� k�ezet�k els�mesura lett a gazember, a kir�n�eg��vel m�s meg akarta kaparintani az �uvre-beli lak�t. Bellegarde tudta, hogy �lleti meg, nem t��vele, nem mozdult, �gy a kir�n��telen volt a maga k��n pomp�h�t �ttetni annak a csib�nek a Bourbon-kapu k��n. S�i t� volt k� a pimasz kom��nak elvitatni t�az els��t a Lajos koron�s� t� Bellegarde-t�a hercegt�f�dt�Franciaorsz�kir�i ist��ter�l, Burgundia korm�z���a kir�n�at�zott parancs� �is kellett engednie ennek a gan�l el�arodott sehonnai ��k. - Bocs�on meg, nagyuram, de mintha valami pert eml�tt volna. Bellegarde erre csak k��el v�szolt, tov�ra is �oly szenved�esen: - Tudja-e, lovag, mit s� tegnap a f� Bentivoglio, a p�i k�? - Nem, nagyuram. - La moglie ha in mano la volont�ella regina ed il marito lo scettro del regno. [A feles�kez�n van a kir�n�karata, a f��n meg a jogar (olaszul).] Eg� Eur�meg van botr�ozva, m�a Vatik�is, hogy micsoda szertelen kegyben r�es�az alja n�� - � is azt hiszem, nagyuram, de azt mondta, Moysset-t perbe fogt�egy t�iatt. - De nem ak�ilyen t�iatt! �p ez a b�n�gy var�t�l van sz�- Var�t�l? - ism�ltem elb�lva. - � mit tett Moysset azzal a t�l? - Isten a tan� - mondta Bellegarde -, hogy csak ir�am val��ss��ette. - De ki az a Moysset, nagyuram? - Bank�- felelte Bellegarde megt�n. - Kit�mber: kamat n��cs� nekem. A bar�m, m�ha k�nd� Megmondom �ahogy van, �akkor is megmondan� ha a fejem a t� lenne, s a h� r�emeln� pallost: Moysset a bar�m. - De mi k�van Moysset-nak ahhoz az eml�tt t�z? H�az, hogy l�� mennyire elkeser�ennek a rongyembernek a felmagasztal�, azt mondta, �eismertet olyanokkal, akik egy var�t�eg��vel megmutatj�nekem, meddig emelkedik m�Concini�szerencsecsillaga, �mi sorsra jutnak v�l. Nem hittem a f�k. Tudtam persze, hogy Bellegarde ink� a test� lehet b� mint az esz� (hiszen mondtam m�egyp�zor), de hogy ilyen hisz�ny legyen, arra m�el�t a szavam. Var�t�Uramisten! Semmivel se jobb, mint a Mariette pis�s csod�. - Var�t�. - sz�tam meg v�e. - L�a, nagyuram? - �? Soha. - � nyilv�sok p�t k�ek azok az emberek, hogy el�j�benne a Concini�j�� ugye? - �venezer tall�. - Kifizette, nagyuram? - Moysset megel�ezte. De az a legnagyobb baj, hogy a gazfick�zt k�elt� Moysset lev�en k�e a t� s �a is al�meg �magam is. - � Moysset al�ta, �nagyuram is? - H� al� -

Jaj, nagyuram! - ki�ottam, �ek emelve a karomat. - Micsoda �hetetlen meggondolatlans� H�nem tudja, hogy mindenf� var�lat vagy mesterked� ami var�latnak min�het, az �gt�z�azik, �les�� t�ny, s�z inkviz��- � csak j�knak vettem. - Bellegarde-nak ver�kcseppek �ek ki a homlok� �v�gcsurogtak az arc� - Igaza van. Lehetett volna annyi eszem, hogy ezek a sz��rkefog�ha megkaparintj�a levelemet, nemhogy nem mutatnak semmif� t� hanem t� eladj�Concini�ak, azok meg, ha n�k a levelem, t�nybe cit�ak. - Nagyuramat? El�r Moysset-t. De ki k�lkedhetik benne, hogy ha Moysset-t el�lik, nekem is v�m, vagy legal�is a j�gaimnak, a burgundiai korm�z�omnak, a kir�i ist��teri tisztemnek, Concini r�st megszerzi a kir�n��n, k��sul az� az ��lagos k�rt, ami �e. - Fogadni mern� nagyuram, hogy a t�var�l�oncini biztat�ra csalt�l�e. Mi lett azokkal az emberekkel? - Annyit tudok, hogy zsebre v��a p�t, �elt�. - Ugye, hogy megnyern�a fogad�? Gondolom, igyekezett int�edni a per dolg�n, nagyuram. - Az �temr�an sz�l�r is Sillery igazs�gyi miniszterrel besz�em, �en komolytalannak tal��a var�l�v�� kiv� hogy senki se tudja bemutatni a t� nagy lass�al � r� pecs�t a perhez sz�s megb�levelekre. De v�l a kir�n�egs�e, mivel �eg Concini�s�� - Na �az igazs�gyi miniszter egyszeriben megtal�a az igazs�t, nem? - Meg, meg.

A Politikai B�s�t�nysz� el�erjesztette. - � nagyuram itt is l�seket tett, ugye? - K�ir�ban is. K�em a b�kat, hogy ne riadjanak vissza a k�allat���Concinit Guise herceg ��ernon herceg �al, hogy vonja vissza a pert bus�k��s fej�n. - � visszautas�tta? - Honnan tudja, bar�m? - meresztett nagy szemeket Bellegarde. - H�ez csak term�etes. Minek berekeszteni egy pert, amelynek a kimenetele az lesz, hogy megkapja nagyuram burgundiai korm�z��k �kir�i ist��teri tiszt�k roppant j�elm� Micsoda t� �et fel ezzel a j�elemmel, nem is besz�e a korm�z�gal j� dics�r�s a tiszts�el j� megbecs�l? - Hogy �an! - s�tott fel Bellegarde. - A v�� folytatja a pert a csirkefog�gaz�azt se tudom, melyik szent oltalm� aj�jam magam! Eleget tudtam m� nem sz�m semmit, s hogy les�szemmel hallgattam, a herceg olyan k��eesetten folytatta, hogy elszorult a sz�m: - Habozik, hogy seg�en-e, kedves bar�m? - Ej, dehogy, nagyuram, csak tudn� hogyan! - H�a keresztanyja r�n! - A keresztany�r�n? - Guise hercegn� hallgat a r�nsn�s arra gondoltam, hogy a maga k�t�s�l �zbenj�atna az �ekemben. - Mindenesetre megk�rlem, s minden lehet�egteszek, biztosra veheti, nagyuram. - Jaj, lovag! Visszaadta az �tkedvemet! - ki�ott fel Bellegarde, �olyan f�ugrott fel, mint egy fiatal ember. - Ki nem tudom mondani, mennyire h�s vagyok... A herceg nem volt a szavak embere, t�e tartotta a cselekv� a besz�� melegen meg�t, lapogatta a h�mat, �nem tudom, h� cs� nyomott az orc�a. �y tetszett, nagy k�ett le a sz�r�j�d�e a legnagyobb szomor��s egykett�meg�medett. Megint telet�tte a boroskelyhet, �fen�g �te, s miel�kinyitottuk volna a f�jtaj� �jel�adta szeretetre m��k�elm�m�et�k: nesztelen�yitotta a k�szob� n� kis k�el�l�, �sotto voce azt mondta: - N�� meg, hogy amott mi t�nt... - Kipillantott a k�el�elmosolyodott, �megp�te a bajsz� - L� Siorac, a k�szob�n megegyez�el v��t a per: a felek egym�karj�n alszanak.

Szeretn�kiigaz�ni azt a k�t, amelyet Bellegarde herceg alakj�l adtam az olvas�: mondt��olondnak, hab�nak, szeleverdinek, mindre r�olg�. De mivel eg� �t�az udvarban t�tte, n��t, az �rsas�kban az� szert tett bizonyos kifinomults�a. J��k�ss�e vallott az is, hogy Guise hercegn�v�sztotta sz�l�l, �azt mindj� meg�ettem, s elmondan� hogy mi�. A kir�n�em szerette a f�iakat �al�n, de boldogult f��sem, a gyerekeket sem, akiket csin� neki, az orsz�agyokat semmibe vette, mint m�eml�ttem, hidegen �kim�en b� vel� bar��oltak, Concinin�k�l franci�is, s ha la Ch�e marsall feles�t nem sz�tjuk, akit igen kedvelt, de mivel a h� visszavonultan �, alig tal�ozott vele, h�m h�yel val� igen meghitt kapcsolatban volt: Guise

hercegn�l, a l��l, Conti hercegn�l �Montpensier hercegn�l. Se Guise hercegn�se f�estv�m, Conti hercegn�em dicsekedhetett vele, hogy akkora befoly� lett volna Medici M��, mint Concinin�k. De amennyi m�s, az se volt elhanyagolhat�ivel a k�szellemes, eleven, lelem�es h� el se igen mozdult a kir�n�ell�kiv� Conti hercegn��yid�olt �s�vel, s m�orsz�� kezdet�elfoglalta a hely�mellette, hogy �ondjam, t�alkod�e, titk�, felolvas� bizalmasa lett. Montpensier hercegn�a harmadik h� unok� volt annak a bizonyos Joyeuse vikomtn�k, aki ap�t p�ul fogta, mikor a montpellier-i Orvosakad�� j� - ann�az� egy kicsit t�t is tett: a vikomt t�ll�ben, aki egy�� nemigen t��vele, hagyta, hogy Pierre de Siorac beavassa "a ny�rg�tudom��", ahogy szem�esen nevezte a dolgot. Unok�, Montpensier hercegn�emigen hasonl�tt r�de angyaltisztas�t gyenge eg�s� is v�lmezte, meg az is, hogy t�yire gailloni kast��n lakott. Szel� kedves, szer� n�lt, nemigen volt befoly� a kir�n�, ann�nagyobb a hatalma rajta, hab�nem k�tlen m�, mert a kir�n�ezdett�ogva szertelen�elgett neki, hogy elnyerje t�a l�a, Franciaorsz�leggazdagabb ��je kez�Nicolas fia sz�ra. El is �e, hogy 1608-ban megk�k a h�ss� szerz�t - h�m�s volt a menyasszony -, s hogy szeg� Nicolas, mint sajnos v�at�lt, meghalt 1611-ben, a r�nskir�n�ugyanabban a lev�en, amelyben tudatta a kisl� gy�aival a szeg� gyerek elhunyt� mindj� meg is k�e a kisl� kez�harmadik fia, Gaston sz�ra. M�az �sz�� idej�se l�am enn��sebben sz�p��t a durvas�ak �kapzsis�ak. A neh�es, faragatlan, lomha szellem�siv�k�elet�akir�n�al�san unatkozott, mihelyt egyed�adt, �nagyon �ezte j�resztany�szellemi szipork�, tr�it, cs�s megjegyz�it �borsos t�neteit. � f� hirtelen haragj�l is, furcsa, hogy �ki oly g�en le tudott tromfolni mindenkit, keresztany�al nem tudott szembesz�ni, Guise hercegn�issza is � ezzel a gyenges�vel, s a kir�n�indah�szor n�n �zavartan hallgatta. N�ny h�ja keresztany�legkisebb fia, Guise lovag meg�egy nemesembert, meg se v�a, hogy kih�a kardj� s a korm�z�r�n�ijelentette, hogy szigor�eg fogja b�i, mire Guise hercegn�erontott hozz�mint egy f� s a s�a f�g lehordta, de olyan goromb� hogy Guercheville m�in��sz� figyelmeztette, hogy ��l besz� "�n�l! csattant fel �Guise-n�- Vegye tudom�l, asszonyom, hogy nekem ezen a vil�n csak egy � van, Sz�ria!" Ebb�itetszik, hogy Isten teremtm�einek rangl��n melyik fokra helyezi mag�Guise hercegn�sz�t Bourbon hercegn� Gyakran gondoltam, hogy az udvarban forgol� az� olyan fel�ek, mert szellem�gy elfoglalj� s�et�k a jelen pillanat esem�ei, hogy nincs idej�ogozni az �elm�kisz�tani a k�kezm�eiket. A var�t�olg�n az volt a legnehezebb, m�Guise-n�k megmagyar�am, hogy a Moysset-per nem is annyira nevets�s, mint amennyire aggaszt�ert ha Moysset rov�ra �lnek, Bellegarde-ot megfosztj�vagyon�l, tiszts�t�s korm�z��t�s akkor Concini v�zemet kap, �nekil� hogy m�orsz�agyok vagyon��becs� is kikezdje. Guise hercegn�ijjogott, mint a v�se, mikor v�e meg�ette, hogy els�l�fia, a herceg is bajba ker� Felvil�s�tta a vesz�r�onti hercegn� �k�ut� k� Gaillonba, Montpensier-n�sszonyhoz. A h�m hercegn�yes�tte erej� ki-ki m�eszk�alkalmazott. J�resztany�kiab� �d�tt, Conti hercegn�akinek sz�� �b� m�a n� is hatott) szel�n, beh�lg� �hatatosan k�, Montpensier-n�aiv levelet � a kir�n�k, amelyben elpanaszolta, hogy bar�uk, Bellegarde herceg mif� �milyen nagy vesz�ben forog. Montpensier kisasszony, nyolc�s l�a adott s�ennek az �almatlan sop�od�ak. Guise-n�uise-t ��ernont is megnyerte �k, hogy t�etes�e m� Mindk�herceg kedves volt a kir�n�k, mert �em fenyeget�k folyton, hogy otthagyj�az udvart, visszavonulnak a birtokukra, sereget toboroznak, kontest��a kir�n�atalm� mint a t� orsz�agy.

Nem az�, mintha �nzetlenebbek lettek volna, mint a l�d�csak messzebbre tekintettek: mindketten a f�ancsnoki m��ra p��ak, s azt csak a kir�, vagyis az anyja kez�l kaphatt�meg. A k��ezte, mennyire haszontalan dolog lenne m�egyszer Concinihoz folyamodniuk, hogy vonja

vissza a panasz� A moh� nagyral� Ancre marsall nem l�a tettei k�kezm�eit, s azt gondoltam magamban, hogy neki bizony nagy sz� lenne var�t�, tal�megrettenne j�� tekintve, s f�t vetne szem�etlens�re. Guise ��ernon mindenesetre jobbnak l�a egyenesen a kir�n�z fordulni, s megk�i, hogy altassa el a Moysset-pert. Egy sziklasz�is megingott volna, ha � al�n�� a kir�n��l elrendelte, hogy a Moysset-per iratait vigy�el a t�nysz�irod�b���ss�el.

Moysset m��zni v�e maga k� a m�ya l�jait, s most fell�gezhetett, ��ezhette hatalmas vagyon� amely Concinit hizlalta volna, ha a bank�teste hamuv�mlik. Bellegarde � bar��t fogadott nekem, s b��av�k �t, a k�bbiekben nekem volt alkalmam r�hogy enyh�em a baj� amibe a meggondolatlans� keverte. �ekkel k�bb, mikor megl�gattam sz�zet�ben (XIII. Lajos engedelm�l, hab��ga sz�zte), azt mondta - m�akkor is olyan bolondos �hi�er volt -, az b�e el a legjobban a var�t�setben, hogy h�m h� mentette meg, mellesleg a kir�s�legrangosabb hercegn�

Azt hiszem, Lajos kilenc�s kor�n, abban az esztend�, mikor Ravaillac k� �re elv�sztotta apj�l, megtanulta t� hogy k�ellens� van Franciaorsz�ak: a k�z osztr�uralkod�, a bels� orsz�agyok test� Hogy az els�haragudott, arra m�t�p��is felhoztam, a k�spanyol h�ss�t nem is sz�tva, amelyek ugyancsak a tork�akadtak. Azt azonban, hogy nem b�k az orsz�agyokban, akkor kezdtem gyan�ni, mikor gy�t�arra tan�tta, hogy a fejedelem legszebb er�e az irgalmass� s Lajos azzal v�tt vissza, hogy pedig az �ja nem bocs�tt meg Biron marsallnak - csakugyan, Henrik �l�rt lefejeztette. Nagyon hamar, ha j�ml�zem, m�k��el azel� hogy Concini megkapta a marsallbotot, felfigyeltem r�mennyire ��nyen �r� kicsi kir�, hogy az orsz�agyok megadj�neki a k�es tiszteletet. Egyszer Souvr�rral �velem megl�gatta lakoszt��n a kir�n� s anyj�a kir�s�h�m legel��nagyura t�as�ban lelte, heves sz�t�an: ott volt Soissons gr�a m�dik kir�i herceg, azt�f�estv�m, Guise herceg �Bouillon herceg. Szeg� kir�n�alami els�� vit�akart elsim�ni, m�ahogy t�telt (nemigen siker�amely az etikett dolg�n igen agg�os gr�s a fiatal Guise herceg k�t t�dt. Bouillon herceg, a nagy cselsz� a h��en � hallgatott, nem akarta bele�ani mag�a visz�ba. A kicsi kir�, bel�e, l�a, hogy anyja el van foglalva, s nem ment k�ebb, Souvr�eg �m�te �tunk. Ekkor gyors l�ekkel bej�a szob� Cond�erceg, se t�et nem hajtott a kir�n�l� se a f��le nem vette a kir� el� hanem azon kalaposan le�uillon herceg mell��suttogni kezdett vele. Lajost igen ��nyen �ntette ez a szemtelen viselked� Az etikett val� azt parancsolja, hogy nincs az a nagy�ki feltett kalappal lehet a kir� jelenl�ben, vagy �en le� hacsak nem maga a kir� k� r� Lajos �nken Souvr�r fel�ordult, �azt mondta, egy�al�nem suttogva: - N�e, Souvr�r! N�e a herceg urat! � a jelenl�mben! Szemtelen! Souvr�r l�a, hogy milyen kellemetlen helyzetben van a kir�n�hogy teljesen belebonyol�t abba a sz�t�a, aminek velej�m�nem siker�g�enie, s nem akarva tet�i a baj� mindent megtett, hogy tomp�a az �ket �megnyugtassa a tan��� - H�mert besz�(nem mondta ki a nev� Bouillon �, fels� Tal�nem l�a fels�det. - No j�kkor odapl��m magam el�, hadd l�am, felkel-e. Lajos �ett, ahogy besz�. Odament Cond�erceghez. Nem t�nt semmi.

M�k�ebb ment, m�majdnem hozz�t. Cond�erceg nem m��tott se megl�i a kir�t, se elmozdulni a sz�� Lajos visszament Souvr�rhoz, elfeh�lt haragj�n, �ondta fog��eszor�a: L�a, Souvr�r? Nem kelt fel! Igen orc�an! Lajos nem �e be vele, hogy k�gekben tisztelj�kir�i m��� Bizony� eml�zik r�z olvas�ogy az a t�, amit Concinin�k adtam, csupa vadonat�ll�volt, a gyermekkir� k��val. M�aznap l�am, hogy Lajos hosszasan n�get egy ilyen tall�, amit val�n�a kir�n�arancs� adott neki Souvr�r. Bizony, a k�kez�ztend�n gyakran panaszolta Lajos, hogy oly fukarul m�k neki az ��f�es tall�ait, Concininak meg az orsz�agyoknak pedig sz�latlanul osztogatj� Hanem azon az els�pon, mikor ide-oda forgatta orsz��nak jelk�t, nagyon is tiszt�n volt egyik legfontosabb kir�i el��k jelent��l, nem feledkezett meg r�soha, s az orsz�agyoknak is az esz� juttatta, m�gyerekkor�n is. Sz�s eml�zete volt Lajosnak, ha nem a latin ig�ragoz�r�olt sz�M�t�ves se volt, s � azt a bizonyos latint tanulta, mikor Cond�erceg �Longueville herceg fesztelen�zavart�a tanul�an.

Longueville �ndj� el is mondta a kir�nak, hogy milyen jelmondatot �k�t akar v�tni arra a p�re, amit veretni k�� kicsi kir� t�sen, s�igyelmesen meghallgatta, majd kereken kimondta: Nem akarom, hogy ezzel a p�zel fizessenek Franciaorsz�an. Cond�r k�sz� s mint sejthetj�st se volt a tapintat megtestes� - De fels� Longueville �er tall� adna fels�dnek a p�ver�enged�ez��. M�sz� Cond�lyan elk�elhetetlen�asz volt, hogy t�t aj�ott fel a kir�nak. Lajos el�ridegen mindj� meg is felelt neki: - Nem a Longueville �lga, hogy p�t adjon nekem. � adhatok neki, ha kedvem tartja. Nem is lehetett volna �het�n leinteni �mindj� meg is fogalmazni a monarchikus �am korm�z� elv� a kir� vereti a p�t, csakis �lleti meg ez a

privil�um.

Nagyap� Jean de Mespech b� 1614 janu��n �lte sz�dik sz�napj� s b�b�latosan nem fogott rajta a magas korral j� sok nyavalya, s �szellem�f�est�t, ap�feltette mag�n, hogy minden�n elmegy Sarladais-ba, �vele �i a sz�napj� F� a sz�m, hogy k�hossz�apra el kell hagynom Greifin-emet, m�s felaj�ottam ap�ak, hogy vele megyek, s �t is neki nagyon, mert f�estv�im a Korhadt T�-beli f�ekalj�l a vil�engereket ��nokat j�� keresked��n (�lmival kereskedtek, nemesembernek m� nem enged�eztek). Ami meg Samson de Siorac nagyb��t illeti, �nnyira elfoglalta a patik� - s am�s mindig a feles� szokny�n � hogy ki nem lehetett csalogatni a vegykonyh�b�P�zsba se j� nemhogy t��idej�v�glovagoln� g� �veszedelmes p�gord-i utakat. Siorac m�i t�etesen megb�tt Franzban, hogy majd �vezetgeti a Vir�ez�cai h�art�nkat, s La Surie lovagot �k�katon�at, Pisseboeuf�s Poussevent-t sz��zott mag�l vinni. � meg La Barge-ot. De ap�m�� is �al�a, hogy ekkora kis csapatnak nem b�rs�sak Franciaorsz�orsz�tjai, s felvett m�n� sv�i g�ist�is, akiknek � lej� a kir�yal k�t szerz��munka n��tak. T�n m�szembesz�hattunk az �ll�l, akik a hidakn� a v�� a hegyszorosokn��tak lesben, �megsarcolt�az utasokat, olyikat meg is �k. Mindny�n �ig felfegyverkezt�inek-kinek volt csatab�ja, az �en k�pisztoly, a nyeregt��n kerekes neh�uska, s m�egy�fegyver is akadt a szek�en, amely a holminkat meg az �lm�hozta ut�nk.

Ne csod�ozz�az olvas�ogy La Barge-ot is a f�iak k�sz�tom - nagyon megszomor�n� csod�oz� ha tapasztalhatn�A k�szobai kaland �nem volt m�az �apr� olyan mitugr�, m�a Louvre szobale�ai k�en is n� n�zer�e tett szert. Hogy azt�ezt term�etes fejl��k vagy Zor�k k�nhette, azt �m�meg nem tudom mondani. De am�s, el�j�� pisztollyal �neh�usk�l k�en, s ��em, holmi csetepat�n karddal �l�yverrel egyar� meg�ja a hely� A P�zsb�arlat-ba vezet� szinte-szinte j�atatlan volt, az ebnek val��g az �ll�iatt: k��en meg is rohantak benn� Az els�nda kicsi volt, s olyan meggondolatlan, hogy el��, k�sv�i g�ist�k tal�ak nekiesni, azok azt�a r�k ront�er�adunkkal" egy�b�ak vel�m�k nagyobb volt, szervezettebb, kedv�zem�is vehettek benn� nem l�k r�, hanem meg akartak egyezni vel�ogy fizess�mot nekik, hiszen �okkal t�n vannak. - � nem �ek a nyelv�uraim - mondta ap� - Ha aranyat szeretn�k, kaphatnak brili�ot: olyat, amilyet az ilyen pisztoly k�mint ez itt, ni.

V�sszanak, de nagyon gyorsan! Nem vagyunk t�s emberek. A harami�elengedtek benn� de a bandavez�olyan komiszul n�tt, hogy ap�att��, m�ut�nk sompolyognak - lassan haladhattunk a nagy h� -, �meggy�vel�ajunk. Egy m��yire onnan lesz�tunk a l�, elrejtett�ovakat, �r�k lest�em kellett sok� v�unk, a harami�beleestek a csapd�. Els�v�nk � leter�tt, k�k a vez�, akire ap�annyira gyanakodott. A csata h� gyorsabban j�, mint mi, mikor Brive-be ��rtes� r� hogy m�tudj� a polg�rs�parancsnoka nagyon magasztalt benn�h�tt�, az a bandavez�m�h�m � d�a k��t. S ��zik, j�egalapoztuk h�ev� mert visszat�ben se a h�kn� se a foly�el�l, se a hidakn� se a v��nem tal�oztunk gonosztev�l. Mespech b�ja nem �mint Montmorency, a f�ancsnok, aki n� h�pal k�bb meg is halt - egy�al�nem volt az a fajta �ember, aki id� el� megv�k a testi ��l, s az �k�l� ny�ta boldogs�a k���, f�dt c��kat se tett k�i elm�ra, mint sok �, aki folyton a hal�r�esz� azzal a titkolt c�al, hogy ellene mondjanak, mint p�� Maligou is, aki pedig h�vvel volt fiatalabb nagyap�� s naponta t�zer elmondta, m�a pecseny�s�te, hogy "bizony, j�aim, ha j�esztend� elj�k, sajnos, m�nem tal�ak az �k sor�n..." Lehets�s, hogy Mespech b�t is gy�t�a kor�l j� nyavaly� de nem sz�r� Csak az �tkez�ir�esz�, a n�yeir�vir��b��r�a Beunes foly�� malm�l, amelynek Marcuays-t�arlat-ig nincs p�a, a gesztenyefa hord�l, amelyek az eg�

tartom�ban elh�s� a di�r�a szarvasgomb�l, a szarvasgomba-tal� diszn�l, a szomsz�ir�Puymartin � (a t�zl�tolikusr�vagy Caumont � (a faszar� hugenott�l), sz�alan csel��l, akiknek mind tudta a kor� a nem� a gyerek�s az unok��is, s h�a szerelmeir�sejtetv� hogy m�nincsenek, az �avai szerint "lemondott" m�r�) �megsz��atatlan zabigyerek�l, akik mind a kast�ban nevelkedtek, s j�ll�a indultak neki az �tnek. Megk�ztetett figyelmet szentelt Fonlebon kisasszonynak, aki 1610-ben itt �lta az � Caumont urat, s Mespech b�j�k eml�zet�n m� nyomot hagyott a sz��. - Mi a csod�t nem vette el, unok� M�csak az� is, mert olyan gazdag, hogy aranytall�al k�heti ki a h�szob�t.

L�tt m�olyan gomb�diszn�amelyik meg ne szagl�ott volna egy k�il�zarvasgomb� Megszagl�ni megszagl�za, de meg nem eszi - nevettem el magam. Mespech b�ja maga is nevetett, a cserzett-bar�� arc�gember k�szem�l csak �ug�ott a fiatals� Engem az se lep meg, ha megtudom, hogy az � m�h�sztendeig �etni akarja, mint M�t, akinek "nem hom�osodott vala meg az �eme, sem el nem fogyatkozott vala az �eje".

Guise hercegn��aznap, amikor visszat��Vir�ez�c�, bejelentkezett vacsor�, s legel�r is megk�e ap�t, hogy ne Mariette-tel szolg�asson fel, "mert akkora sz� van az ostoba lib�nak, mint a Bourbonkapu". - S nekem pedig h�im vannak - tette hozz� amelyeket meg akarok osztani kegyelmeddel, de nem szabad besz�i r�. Hogy mi az �gnek kellett az a nagy titoktart� mikor ezeket a h�ket sz��n-hossz�n terjesztett�a v�sban �az udvarban, mint m�ap kider�z is igaz, hogy nem azokkal a nem k�s�s r�letekkel, amelyeket j�resztany�elmondott. - Majd Franz felszolg� �llgat, mint a s�- mo adta, elfelejtve, hogy egyszer ki akarta dobatni, mert v�tt a tapintatos titoktart�er�e ellen. - J�os � Nem tudom, mi lesz vel� kir�n�l, a kir�yal meg velem! (Csak �ellesleg kinevezve mag�a birodalom harmadik ember�k.) Ahogy most haladnak a dolgok, a korm�z�n��e ker�jos elvesz� a jogar� s a f�gr�s �korhad�akkora, hogy m�a kir�s�gy�eire t�d. - Meg�junk! Meg�junk! Hisz ez maga az apokalipszis! - mondta ap� T�okba esik, asszonyom. Csakugyan itt tartan�? � mif� f�ek m�k azt a f�gr�st? - Az orsz�agyok - felelte Guise hercegn�- Csakis az orsz�agyok. Kiv� a fiamat ��ernon herceget, h� Istennek, mert azok ott maradtak az udvarban, mind elhagytak benn� Egyt�gyig. Hazug sz�al �v�j� tekintettel. Kezdve azon a fatty�d� - Jaj, asszonyom, hogy mondhat ilyet egy kir�i hercegr� - Mert ez a meztelen �nyers val�! - mondta a hercegn�gen m�esen. - Mikor az anyja fogant, abban az id� � az apr�val cicer�, akivel azt�meg is m�eztette az utaz��isszat� f�� nehogy k�ez�dni tal�on kezd�terhess� fel� - A b�s��atlannak nyilv�totta, asszonyom - mondta La Surie. - Hugenotta b�s�volt. Nem sz�t. K�n is - folytatta a hercegn�mert l�a, hogy ap�r�olja a szem�k�- csak r�ell n�i a Cond�rr�... - Mi�, milyen az orra, asszonyom? - k�ezte ap� - Mint a sasnak, m�edig a Bourbon-orr hossz�hajlott.

Azonk�l ki l�tt ilyen sov�, ny�c, beteges Bourbont? R��l cs� is, hi� h�sember. Pedig, mint tudja, a Bourbonok mind er� h� a m�k nemhez. - De ha kegyelmedr�an sz�sszonyom emelkedett fel ap�a sz��gy kis f�t�al -, az er�. - Piha, miket besz� uram! � ne tr�l�unk, az Isten szerelm�, mikor �a h� Az a kis fajtalan ind�tta meg a lavin� K�e az elbocs�s�a kir�t�s az anyakir�n�l, mondv� hogy visszavonul Chateauroux-ba, de ha �s�ik �arancsolj� azonnal visszat�az udvarba... - Nagy k� - M�ap Maine herceg b�ott el, s hazament Soissons-ba. K�nap m�Nevers �nult vissza champagne-i korm�z��. Bouillon hercegnek l�z� nem volt s� hogy elmenjen, megj�zotta az Aranysz� Szent J�st. El�r el�lta az orsz�agyokat, megmondta, hogy M��s-ben gy�nek, azt�l�a, hogy nem h�sznot az �l��rohanv� csatlakozott hozz�k, �e-f�e esk� �s�iknek, hogy visszat�ti � a

k�ess��a. - Hol az a M��s? - tudakolta La Surie. - Az Ardennek kapuja-felelte ap� - S mi t� igen j�� a Meuse kanyarulata, k��snyire van N�talf��s a spanyolokt�nyilv�azt rem�k az orsz�agyok, hogy oda vonulhatnak vissza., ha rosszul �a v�alkoz�k, s�ogy seg��t is kaphatnak onnan, b�szerintem ez csak ��. De h�hogy lehet az, hogy megvethett�a l�kat M��s-ben? - Nevers herceg er� elfoglalta a v�st, �elkergette a kir� helytart� - felelte Guisen� - De h�hogyan? - Szerzett k��� Cassine-ban �m�kett�edanban. - N� ��s�s � ki�ott fel ap� - Mikor a fegyvert�an sz��is t�van a legk�z�kaliber�l, s mind vadonat��Sully rakt�zta el �, meg a boldogult kir�. Mire v�ak, mi� nem �sz�az �l�� Jaj, bar�m! - mondta a hercegn�- L�zik, hogy nem ismeri a kir�n� - Mi�, mit csin� Tan�kozik... Hanem az� mikor Vend�herceg [a M�� k� Vend�lovag b�ja.] is M��s-be k��ogy csatlakozz�az orsz�agyokhoz, elfogatta s fogs�a vetette a Louvre-ban, ahonnan persze egy h�m�megsz�t. - Mi� nem a Bastille-ba csukatta? - k�eztem. - Ezt k�ezte a maga kicsi kir�a is, sz�keresztfiam. De mivel m�nincs tizenh�m �s, senki se hallgat r�Vend�az�is szabad, hazament bretagne-i korm�z��, �fegyverkezik. - De h�mit akarnak ezek tulajdonk�en?

- ki�ott fel La Surie. - Nem tal�a ki?-emelte Guise-n��p��feh�kez�a g�ly�la magass�ba. - Amit oly k�en megkaptak a r�nsn� orsz�� kezdet� p�t. Meg megint p�t.

Eszeveszetten irigylik azt a sok tall�, azt a kincsfolyamot, amely Ancre marsall�a �d naponta, s szeretn�maguk fel�ord�ni. - � mit tesz a kir�n� - Mondom, tan�kozik. S nem jut d�, mert a tan��n vannak, akik minden �n b�t akarnak - �a "minden �nt" sz�erint kell �eni -, �vannak, akik r�karnak rontani az orsz�agyokra. - Ki akarja a b�t? - Ancre marsall. - De mi�? - Mert a kir�n��r�t� az �fiamnak �rte a seregek f�ancsnoki tiszt� - � Ancre marsall mi� nem k�, hogy neki adja? - Nem siet bemutatni, hogy milyen nagy senki mint katona, de azonk�l nem nyer rajta semmit, ha harcolnak az orsz�agyokkal, ahogy vesz�ni se vesz�semmit, ha megegyeznek vel�zony� �ondolja, hogy egyszerre k�kincsfoly� folydog�at. S mit t�ik vele, hogy egyszer majd kiapad! - � ki akarja a h�r�- A j�anci� Joyeuse b�ros, Villeroy miniszter, Jeannin eln�s � Ez az "� �angzott, mintha Guise-n�sszony alkir�n� lenne Franciaorsz�ak. Kegyelmed, asszonyom? - ki�ottam fel. - �! - tette le Guise-n�obbr�alr� k�tenyer�a t��a mell�- Vajon nem k�ess�m-e, hogy mindent megtegyek az�, hogy Guise herceg megkapja a kir�n�l a seregek parancsnok�k tiszt� - k�ezte b�. - S nem gondolj� hogy Montmorency �y agg �beteges l�n, ideje a fiam f�ancsnoki tiszt�l ��oznom? Ap�ak meg se mozdult a sz�, csak a szem�n f�lett fel a mosoly, s a szarkal�k gy�ek meg a szeme sark�n. Hallgattunk, s lopva �en��p� La Surie meg � Ak�ogy el�lte j�resztany�az orsz�agyokat, akik k�� tartozott, maga se gondolkodott m��. Az mindenesetre nyilv�al�lt, hogy "a j�ancia" ez esetben nem annyira a francia kir�s�t v�lmezte, mint a Guise-h�t.

Kilencedik fejezet Ha Cond�rr�br�ozott, hogy az lesz a r�nsn�, ami Guise herceg volt III. Henriknek - nem az orratlan kis hercegre gondolok, hanem arra, akit a blois-i kast�ban meggyilkoltak-, vagyis egy olyan l�d�vez�, amelyet a franci�t�� t�gat, h�alaposan t�s��ss�it �helyzet� Guise a maga idej�n mintegy megtestes�volt a katolikusok irgalmatlan harc�k, amelyet a hugenott�ellen folytattak, s mintha az �m�el�meg akarta volna h�lni Guise fanatizmus� Franciaorsz�legszebb f�i�k teremtette. A n� kiv� a p�zsi n� Isten b�eg�l�a f�ias sz��n. Mikor feh�selyembe �zve, h��lovon v�gl�etett a f�os utc�, mindenfel�olongtak csizm� cs��ra, s az asszonyok er�ombj�z �ett�a r�f�et, hogy megszentelj� Guise az emberek

szem�n Szent Gy� volt, aki majd meg��ezer bosszul�f�el sz��a protest� s��t.

Cond�oha, egy pillanatig se dicsekedhetett vele, hogy ilyen forr�zeretik. El�r is az�, mivel maga is reform� volt, s b�a nantes-i ediktum �n�leg megcs�s�protest�elleness� az� Cond�yan�genotta maradt. �etm�-amely m�y� juttatja, ha nem herceg - sokak sz�ra visszatasz� volt. Apja hal� ut�sz�t, a t�nytelens�halv� gyan�ebegett k��. De m�nagyobb baj, hogy kicsi volt, beteges, kancsal, mad�rr�ogy Conti hercegn�ondta volna, olyan cs�ogy "r�zni is rossz". Hanem az� ez nem akad�ozta meg Cond� hogy fel ne l�en a nemzet el�mint az igazs�alans�k j�ev��a vissza�sek kiigaz�ja. M��s-b�ev�ki�v�yal fordult a kir�n�z, amelyben el�li a kir�n�orm�z�t, s egyszersmind mag�jel�meg ut�ul.

Kifog�i igen sz�s k�k voltak: nem tisztelik el��z egyh�t, elhintik a visszavon�magv�a Sorbonne-on, a nemess�szeg�, a n�nem b�a az ad�et�, dr�n adj�a hivatali tiszts�ket, h��e szor��a politikai b�s�kat. Cond�egnagyobb s�lme az volt, hogy "pazarolj� t�zolj� a kir� p��.. Az volt a legmulats�sabb, hogy Ancre marsall�a c�ott Cond�de a szemreh�� saj�mag�z is int�ette volna, hiszen �g a t� orsz�agy val�os vagyonba ker�kir�n�k, mi��lt a korm�z�s nyilv�al�lt, hogy m�t� is ker� ha r��a mag� mint Cond�em�e, hogy tele zs�tall�al v�rolja vissza a h�t. Hanem az� nem tartotta nagy dics�nek, hogy csak p�� fogadja el a b�t, s a "k�" f�l�l leplezve kapzsis�t, k�elte, hogy h���e a rendi orsz�y� �tegy�j�a hib�t, s addig halassz�el a spanyol h�ss�kat - amelyeknek szerz���ga is ellenjegyezte. Cond�ranciaorsz�valamennyi politikai b�s�nak megk�a ki�v�a m�lat� a seg��ket k�e. Egyik se m�atta feleletre. Volt, amelyik fel se bontotta a k�nyt, azonm�ov��tta a kir�nak. Rosszabbat is tett az alantas term�et�d�G�atok �al elh�sztelte, hogy a kir�n�oncinival cicer�- r� n� a n�sz�sen kapott rajta �-, s azt forralja, hogy megm�ezi a kir�t, mert � megmaradhat korm�z�: ezt az aljass�t m�Mariette se merte volna felt�lezni r� Itt tartott a bonyolult cselsz�y, mikor �zzanat jutott tudom�mra, m�ozz�lyan meglep�on-m�, hogy a sz�is t�a maradt. Eml�znek r�izony�, hogy mikor magamban vacsor�m louvre-beli lak�mban, asztalomhoz szoktam h�i La Barge-ot, Robin j�elei mell�Nem s�em meg vele az etikettet, apr� nemesnek sz�t, ha csak h�zilvaf�ak is, s az �ked�emnek nem felelt meg, hogy kettesben legyek a t��mmal, �etszett, m�az is unatkozik, ha csak az� nyitom ki a sz� hogy belehajig�am a h�azt�m�az �t se �em. Azonk�l La Bargenak megvolt az az el� is, hogy ak�hallgathattam is ak�eddig, nem b��t meg. �yhogy volt t�as�m, de a t�as�k�elmetlens�i n�� az� azt se tiltottam meg neki, hogy �zdem�ezze a t�alg�, nem viselkedtem olyan fennh�z�ele, ann�is kev��mivel mindig enged�t k� r�s l�n oly szemf�mint egy apr�e a Louvre-ban, csoda, hogy mi mindent tudott, err�s, arr�s, m�a legmagasabban ��l is, s �ga is nagy �ezet�lelte benne, hogy elmes�ette nekem. - L�m, hogy bor� arca, uram - sz�hozz�aznap este. - Rossz a kedve? - Nem, nem, csak agg� az orsz�rt a f�k rebelli�miatt. - Mondhatok valamit, uram? - Mondhatsz, ha van veleje annak, amit mondasz. Azt hiszem, van, uram. - No h�rajta! Figyelek. - El�r is meg kell mondanom, hogy szerelmes vagyok. Gin�k h��a l�t. - A kir�n�zobal�a? - Nem, uram, ann�t� �els� l�pol� L�pol� Az meg mi? - Megmossa a kir�n��t, megmassz�zza, megkeni, reszeli a k�t, kiv�a a ty�m� ha van. - � te hogy �sz azzal a Gin�l? - Minden a legnagyobb rendben, uram. - M�s, vagy rem�eid szerint? - M�s, uram. - Nagyszer� vigy�, nehogy felcsin� szeg�k� Biztons�an vagyunk, uram. Gina anyja b� Firenz�n, megtan�tta, hogy kell vigy�i. - H�ilyen b� l�! Hanem h�igaz, hogy felvid�ttak a szavaid, fiam, de m�nem tudom, mi a mondanival�eleje. - Mindj�, uram. Csak m�azt is el kell mondanom, hogy Gina a legbesz�sebb l� a vil�n. � � megtudtam t� hogy a kir�n�pp akkor fogadta Villeroy minisztert, mikor �l�t

mosta. - Uramisten! Nem hiszek a f�k! - ki�ottam fel elb�lva. - A kir�n�gy fogadja a miniszter� hogy k�n a lav�n a l�? - Jaj, uram! Tesz ann�k�t is a kir�n�mert er�esnek er�es, de egy cseppet se szem�es. A ny�n, abban a kutya melegben lefek�y sz�gre pihenni eb�ut�huf�li n��ls�knya n��upasz karral, kibontott mellel. � ezenm�esz�etett Thermes �, az egyik test�pit��l, mintha ez volna a legterm�etesebb a vil�n. - Isten �zen, hogy megsz�m a kir�n� b�it tesz is - mondtam kegyesen. - Folytasd, La Barge! Mit mondott neki Villeroy? - Amellett kardoskodott, hogy ne sz�jon harcba a kir�n�ond�l �a t�aival, hanem ijesszen r�k, hogy b�atra t�enek. Csak annyi kell, mondta, hogy toborozzon a kir�n�gy kisebb sereget, �vonuljon Reimsbe. "Reims csak n� nap j�f�e van M��s-t� �elt Villeroy �s ha az orsz�agyok �ik szorongattat�kat, vagy elmennek Reimsbe �beh�nak, vagy kih��ak a hat�n. �y is, �s megszabadulunk t�, �M��s meg az eg� Champagne-vid�a kir� kez� ker��ezt �ettem meg a Gina csacsog�b�amely kor�sem volt oly vil�s ��ef�ahogy �elmondtam, mert �gyobb figyelmet szentelt a mell�s dolgoknak, mint a l�egnek. - Mif� mell�s dolgoknak? H�a Villeroy �p�ek, mert m�a miniszter �sz�, Gina mag�n �rolta a cip�szab�t, sz�t. De h�mi� �ekelhette? - Mert egyebet nem l�tt bel� uram, hiszen a kir�n��n�kuporgott. Az igaz - nevettem el magam. - Folytasd! Mit felelt a kir�n�illeroy j� szavaira? - Hogy nincs p�e a reimsi kir�ul�a. - Lenne, ha nem k�kezne! - Uram! - mosolygott La Barge. - Isten �zen benn� hogy megsz�k a kir�n� b�it tegyen is! - Folytasd! - "Ott a Bastille kincst�, asszonyom - mondta Villeroy. - De Villeroy �s�tott fel a kir�n�, hiszen tudja, hogy ahhoz nem ny�ok. - B�id� val� nem, asszonyom, de h�r�s ha a f�k l�d�t kell leverni, az �lami Sz�ev�k minden bizonnyal hozz�rul, hogy fels�d hozz�� a Bastille-ban l� p�hez. - J�illeroy �ondolkozom rajta" - mondta a kir�n��vid�n mozgatta a l�t a lav�n. - Ezt m�csak kital�a, La Barge! Igaz, uram. �y gondoltam, �sebb lesz t�az elbesz�sem. - Csak a t�eket mondja, La Barge, k�n az eg�et nem hiszem el. - Jaj, uram! Ami ezut�j� azt el kell hinnie. Alighogy Villeroy �b�ott �s�t�a n�ny Concini-p�l�eszkedett a mennyezetr�hogy sz�ombolja a h�t, amit Villeroy sz�etett. De mikor a kir�n�iejtette a sz�n "a Bastille kincst�t", elfogta a m�r. "K�e el, asszonyom! Csak k�e el! Ha megkapja a p�t, m�gondolkozhat. - Hogyhogy? - k�ezte a kir�n�mert nem l�a �mindj�, hogy mif� fort�ra akarja r�nni Concinin�- Nagyon egyszer�szonyom - mondta Concinin�- Mondja, hogy harcra k��gye el a p�t, sokat, mondjuk k�illi�sz�zer frankot! Azon megv�rolhatja a b�t, ha ad egymilli� f�knak, a t�t meg tartsa meg!" - "Nek�az pontosabb lett volna - mondtam, �elhallgattam. Az aljas terv meglehet� elgondolkoztatott. - � r�lott a kir�n�- k�eztem azut� - Dehogyis, habozott, �m�habozik is egy j�rabig, ha az a n� nem tal�a d� �re. "Nem unt m�bele, asszonyom, hogy ��vre tetemes kamatot fizessen az aranym�knek az� a gy�ntos kark�rt, amit h��el ezel�v�rolt t�? Itt a vissza nem t� alkalom, hogy kifizesse, �v�e megszabaduljon az ad�g�l. - De h�hogyan leplezhetn�a sz��mat a sz�ev�k el� - k�ezte a kir�n�- Toborozzon sv�i g�ist�t, asszonyom - mondta Concinin�mert az mindig k� a v�sszal -, gy�n �e hatezer sv�it! Ki gondoln�ha ilyen er�addal k��, hogy a b�r�kar t�yalni?" Meg kell vallanom, olvas�els�ll�a oly igen vadnak tal�am ezt a t�netet s a benne foglalt fondorlatot olyan al�l�, hogy sok� nem is akartam elhinni. A j�azt�gondoskodott r� hogy megannyi r�let�meger�se, � el�ut�komolyan kellett vennem. Felt�m hamarj�n a t�eket, gondolkozz�el bizony� erej�primo, a kir�n�sakugyan kim�ta a sz�ev�kn� hogy kapjon k��f�milli�ankot a h�r�Secundo: csakugyan felfogadott hatezer sv�it, de ahelyett, hogy � meger�ett seregei �n rajta�volna a l�d�, elk�Thou eln� M��s-be, hogy egyezzen ki a f�kkal. Tertio: meg is b�lt vel�ir�n� adott nekik egymilli�Quatro: kifizette az aranym�knek a n�sz�tvenezer frankot,

amivel m�h�� tartozott nekik a gy�ntos kark��t. Ez volt a legvaskosabb, legs�abb, legk��sebb kark� ami asszonyi csukl�alaha is k�fogott �leh�. El�r 1607-ben vette fel a kir�n�uise hercegn���, IV. Henrik nagy m��, aki nem volt hajland�fizetni: ez� kellett hitelbe megvennie a kir�n�k, azt�h��g fizette a kamatait - nem mag�az ad�got, hanem csak a kamatait, amelyek h��alatt k�zeres� dagasztott�az �t. Gondolhatni, milyen megk�ebb�fizette ki mindj� a kir�n�mihelyt hozz�tott ahhoz a p�hez, amelyet a sz�ev�kt�sikart ki a h�r�gy�l. � gondolom, ann�is k�ebb sz�el cselekedte, mert miut�megvesztegette az orsz�agyokat, kiadta a sv�iak b�t �kifizette a h�s �zert, m�maradt is majd' egymilli�apr��ezeteire... Ki merem mondani: ez bizony "t�" volt, egy olyan �am� cs�e le a kir�n�amely az orsz���t fenyegette, s �egrengette, hogy mag�z se t�, m�csak ebben a siralmas r�nsuralomban tartott. Azt pedig senki se tudn�egmondani, mennyire r� az a "t�", amit a Concini n�er a kir�i "t�b�f��le, de fogadok, hogy sok volt, a komorna alighanem felh�a r�rn�figyelm� hogy a combinazione, amib�egeredt a kincsforr� az �ndorlatos agy�n sz�t.

Ahogy ezeket a visszaeml�z�imet �m, lapozgatom a napl�, �1614. m�ius tizedikei keltez�el egy r� bejegyz� tal�k: "A kir� eb�e h�a gyermekeit. Az �elmes vadmalac. A kir� tal�ozik Thou eln�l." De hogy mit keres a vadmalac az eb�e hivatalos gyerekek �Thou eln�a b� �tapasztalt nagy �amf�i�� azt nem tudom. � hogy mi� neveztem �elmesnek, azt m�kev��De ahogy tov� t�em, �er�ttem az agyamat, fokr�okra felid�d�bennem az eb� azt�az, hogy mit jelentett be Thou eln�s Lajos figyelemre m��lasza is. S k�m�ahogy felid�m a r� p�esz�ek m�a szavait is, s�indk�f�hanghordoz�t is, eml�zetem, hogy �ondjam, visszasz� az id�, r�leges feled�m k�eloszlik, s felmer�admalac t�nete is, amely ragaszkod� �ozata lett. Az eml�tt gyermekek nem azok a kis nemes�k voltak, akiket, harminckett�Lajos mell�dtak j�z�sul, hanem fiv� �h�m n�e. IV. Henrik hal� �� nevezte � a kir�, mert azt tartotta, hogy mint legid�bnek �apja tr� ��ek, �e �h�el�neki kell k�iselnie az apai tekint�t �szeretet� Bizony� eml�znek r�hogy szeg� Nicolas a hal�s ��"kispap�ak" sz�otta Lajost, s valamennyi kisebb testv� haszn�a ezt a megsz�� is, nemcsak a "fels�-et, ennek m��yalata volt, a "fels� szertart�sabb, a "kispap�l" szorosabb, meghittebb kapcsolatra utaltak, p�� ha Lajos megaj��zta � - bizony, nagylelk�k mutatkozott ir�uk, mint �nta az �sanyja, s mindig � r�hogy igazs�s legyen, ha egyet megaj��zott, a m�k h�m is kapott valamit. Mikor bel�em a kir� lakoszt��, m�majdnem v�ztek az �ez�el. Lajos mindig ugyan�ltette "gyermekeit": jobbj�a hatesztend�aston �icolas hal� ut��tt az orl�s-i herceg, a Monsieur, �nk, der�ermek volt, azt besz�� �kedvence anyj�k, de ez is igen viszonylagos volt, j�m�csak ellent� annak az �and�degs�ek, amit a kir�n�egnagyobb gyermeke ir� tan�tt.

Lajos balj�a tizenegy �f��s Madame � szel��engedelmes Elisabeth, aki korban legk�ebb �t a kir�hoz -�zerette Lajos a legjobban, kicsi kor�n eltiltotta a bort��az �dv�t szeretett annyira r�ott�s� Az asztal t�al� szemben a kir�yal �k�kish�a nyolc�s Chr�enne - a h�m l� k� �nt n�a legkisebb hatalm�lkod�, a szavojai herceghez, s �tt a legboldogabb. � a legkisebb kir�i gyermek, az �es Henriette, aki egy �el a kir� meggyilkol� el�j�a vil�a, s m�arra se �emes�tt� hogy sz��a szok�s ��sekkel adj�tudtul a n�ek, annyira elkedvetlen�tte a kir�i p�, hogy csupa l�uk sz�. - Rossz jel! - ki�ott fel annak idej�ami Mariette-�ll��bellel, s az �e emelte a szem� S ez� nem t�dett. A szeg� Henriette, akit oly kev�megbecs�ogadott ezen a vil�n, f�es h�ss�t k�t, I. K�ly, Anglia kir�a vette n� de a szerencs�en uralkod��ny �el k�bb a tulajdon alattval�ejezt�le, s Henriette �gyen maradt.

Az is igaz, hogy Henriette egy kiss�aga is alak�tta balsors� meg��n anyja korl�lt �makacs term�et� �ny�ettekbe hajszolta a f�� s ez lett a veszte. - Gyermekeim - sz�Lajos, mikor a csemeg�z �ek -, szeretn�elmondani egy tanuls�s mes� a vadmalacle� t�net� - Mi az a vadmalacle�, fels� - k�ezte a Madame, mert mutatni akarta a h�ak, hogy �int legid�b l�, k�ez�dhet. - H�a vadmalacfi�es� - felelte Gaston, aki nemhogy nem dadogott, mint a b�ja, hanem nagyon is k�eden besz�, s mindig k�en volt a felelettel. - Ne feleljen helyettem, Monsieur!

- mondta a kir� szigor�- � k�n se �an, ahogy mondja. A vadmalacl� a testv�, nem pedig a feles� a vadmalacfi� mert az �r�n m�nem szok�megh�sodni. Gaston elpirult, hogy egy picit letorkolt� de hamarosan elm� piross�, s egy perc m� ��em, m�r�e gondolt, nagyon �nken hatott r�inden, de nem tart�. K�e hasonl�tt n�leg a b�j�, fekete szeme �hossz�a volt neki is, de Lajos arca elsz� �z��t, a Gaston��kos, cs��s �egy kicsit puha. - � a vadmalacfi�soda, fels� - sz�t meg f�nk, v�nyka hangon Chr�enne. - A vaddiszn�ereke. - � mekkora egy ilyen vadmalacle�? - k�ezte a Madame, �ondolva, hogy Chr�enne meglehet� orc�an volt, hogy meg mert sz�ni, mikor csak nyolc�s. - Att��ennyi id� felelte Lajos -, de ez akkora volt, mint egy macska. Egy Bonnet nev�hord�tette itt a konyh�n, �mivel eg�en pici kor�n vette mag�z a malacot, azt hitte, Bonnet az anyja, �nagyon szerette. - � mib�ondolta, hogy az anyja? - k�ezte Chr�enne. - Mert az �atgyerekeket az anyjuk t��a - mondta Lajos, �az�tudhatta, hogy a kir�gyerekekkel eg�en m�a helyzet. - Hanem h�szeg� Bonnet kiesett az ablakon �sz�ethalt. Ez este t�nt. Bevitt�a holttestet a konyh�, �a vadmalackisl� mell�k�s eg� �el s�. M�ap elvitt�Bonnet-t a temet� �a vadmalackisl� minden�reste, de mivel nem tal�a, nem akart enni, �gy a v�n maga is meghalt. - H�ez nagyon szomor�ondta a Madame, s elfutotta a szem�a k�, de visszafojtotta a s�st, mert f�, hogy a b�ja rossz n�n veszi. - De hogy b�a valaki meg�ni, hogy ne egyen, ha �s, fels� - k�ezte a nagyev�ston. - A b�t elvette az ��� - � ha a vadmalac megn�ett volna, �s megett�volna? - k�ezte Chr�enne. - Jaj, dehogy!

- ki�ott fel a Madame felh�rodva. - Madame - fordult fel�ajos -, a kir� asztal�l nem illik kiab�i. A Madame arca r�sz� lett: - Bocs�tot k�k, fels� - Megvan a bocs�t - mondta gyorsan Lajos, �egy pillanatra r�tte a kez�a Madame kis kez�. - Most felolvasok maguknak egy verset, amit ��am a kismalac hal�r� S a k�l�has�k�l el�t egy pap�apot, kihajtogatta, megk�r� tork� �egy cseppet sem hebegve, minden sz�ot pontosan kimondva olvasni kezdett: Konyh�an lakott egyszer egy kicsi kis vaddiszn�rek, meghalt a nevel� s a b�is meg�. �szehajtogatta a pap�, visszadugta a k�l�has�k�, �k�tekintett, mintegy b�r�a a gyermekeit, hogy mondjanak v�m�t r� - Vajon meghalna b�t�n fels�d, ha Souvr�r elhunyna?

- k�ezte Gaston. - Igaz, hogy Souvr�r a nevel�de nem �et - mondta Lajos, majd Elisabethhez fordult: - Nos, Madame? - Borzaszt�mondta a Madame -, azt hiszem, csakugyan s�a fakadok. - Ne s�on, Madame! - felelte Lajos, �intett Chr�enne-nek, hogy � mondjon valamit. - Ez milyen mond� fels� - Ez nem mond� �s l�om - mondta Lajos kiss���ten -, hanem vers. - Vers? k�ezte Chr�enne. - � mi az? Lajos �zte, hogy milyen neh�az ilyesmit megmagyar�i, k�n�tt, megl�tt, �felder� arca. - Majd Siorac �gmondja, �tud�kimer�etetlen t��. - Ezek nyolc �h�sz��el�rok, vagyis az �ecseng�rok n�lyike n�, n�lyike meg h�m �f�l��ll, s mivel n� sor van, quatrinnak h��a verset. - �y! Sz� ez egy quatrin! - mondta Lajos meglepett �mel. A Madame elt�te, hogy t� nem engedi �Chr�enne-nek a k�ez�el�� - Mi az a l� fels� - k�ezte. - Hogy h� sz�ot lehet kimondani egy � - mondta Lajos. - Az �els�romban n� van. - � az ujj�sz�lva skand�a: - Konyh�banla-kottegy-szeregy. - Jaj, hogy milyen nagy

tud�els�d! - mondta lelkesen a Madame, s fogadok, hogy spanyol kir�n�or�n sokszor visszagondolt azokra a boldog id�, mikor m�megmondhatta, amit gondol. Ez az �nt�kibuggyan�k, ha nem is a vers k�i ��t dics�tte, gy�r lehetett a k� sebzett sz�re, de nem mutatta, komolyan fogadta, ahogy atyai szerep�z illett. - H�akkor kelj�l, gyermekeim mondta fel�va -, v� az eb�ek. Most j�z aj�� Van itt egyp�apr�, amit maguknak v�roltam Saint-Germainben. Lenne olyan sz�s behozni, Berlinghen �- Hogyne, fels�- felelte Berlinghen �sak erre a sz�v�a, hogy megjelenjen, �egrakodva aj��kkal, mint a m��szam� Ahogy csomagolt�ki az aj��kat �az ill�rrendben �dt�a Monsieur-nek, a Madame-nak, Chr�ennenek �Henriette-nek, eszembe jutott r� egy s m� s szeretn�megosztani az olvas�. A kir�n�k is f�jutott az a gal�pletyka, amelyet Cond�erceg terjesztett, hogy �g akarja m�ezni a kir�t, elhat�zta h� hogy csattan��szt ad r�s k�h�el azel�nagy �� gy�ntk� gy�t vett a sz�ev�k foly�otta p�b���lyesen �y�ta a kir�nak. A f��j��egy�al�nem szerzett �et Lajosnak. El�r is nem kedvelte se a pomp� se az �zereket. Azonk�l megsejtette, hogy micsoda h��ndolat van a szokatlan aj��m�t, hiszen oly mogorva vele m�or a kir�n� �z�t ez azon is, ahogy fogadta a gy�t, kinyitogatta a tokokat, majd r�n becsukta, �zavartan mondogatta: - Nem vagyunk r�rdemesek, asszonyom... - � hidegen �k�szeredetten k�nte meg. �ezte �ogy nem sok szeretet rejlik ezekben az aj��kban, s egy�� is, az aj��z�l�t mutatj� nem a megaj��zott� H�ard k�bb egyszer azt mondta, hogy Lajos jobban �t volna, ha csek�ebb ��ek a gy� de van rajtuk valami rajzolat vagy alak, ami megmozgatja a k�elet� - � tiszteletre m��vosdoktor �y�e kellett volna - feleltem -, ha csak egy sz�szak�as pusk�aj��z neki a r�nsn�zzal is milyen boldogg�ette volna! Eszembe jutott az a k�s jelenet, s f� csengett az a "nem vagyunk r�rdemesek, asszonyom", m�eln�em, ahogy a kir� kiosztja az aj��kat a gyerekek k�t. Abb�z �nte �b�ahogy ki-ki a maga csomagj�bontogatta, l�am, hogy meglehet, valamennyi egy�e se ker�gyven tall��t�, de mindegyik �olt megv�sztva, hogy bet�e a v��annak a testv�ek, akinek sz�� Chr�enne �Henriette egy-egy bab�kapott. Az egyik k�en volt, a m�k r�sz�en, hogy meg lehessen k�ztetni �, de m�s egyforma ikerbab� hogy csereber�i is lehessen �. Kifog�alan udvari �z�en voltak: huf�lijuk, d�es spanyol divat�s�kny�k val�selyemb�h�l fel��gy gall�uk val�velencei csipk�l, szat�ip� huf�lijukhoz ill�al�emberi hajuk bodrosan, magasan kif�lve a homlokukb�firenzei m�a", ahogyan anyjuk is viselte a haj� h�n a toszk�i divathoz. Az orl�s-i herceg k�eng� moustiers-i bicsk�kapott, amelynek porcel�yele ez�llagokkal volt kirakva. � a Madame �nfa piperedobozt (belepirult az �be), tele sz�ipr�rgyakkal: piros �fekete fest�el, �feh�el, sz��lastrommal �ki tudja, m�mi mindennel. S mell�z� azt a javaslatot is, hogy most m�csak a bab� fesse ki, mert neki m�nem val� ilyen cifr�od� Nagy volt az �. A gyermekek "k�n�z�n"-eket csipogtak meg "jaj, k�n�kispap�-okat, k�sereglett�Lajost, az pedig, tov�ra is nagy komolyan, meg�gette, megcs�gatta �, de ekkor bel�tt a savany��rev Montglat-n�rh�. Neki kellett visszak�rnie a Monsieur-t meg a k�kisebb l�t Saint-Germain-en-Laye-be, a kir�i gyermekek k� csak a Madame lakhatott a Louvre-ban, kora �politikai fontoss� miatt, l�n a spanyol tr�� jegyese. Lajos egyed�adt vele, gyeng�n fogta a k�kez� �esz� hozz�a Madame kihaszn�a az alkalmat, megk�e, hogy gyakrabban l�gassa meg, Lajos meg is �rte, mag�z szor�tta, megint megcs�gatta, mint aki h�s ez� a k�s�. L�zott rajta az �, hogy m�egy kicsit a testv�vel lehet, m�meg�ezik Thou �e n� szomor�t is l�am a sz�fekete szem�n, mintha m�az a j�eli pillanat is az esz�n j�a, mikor majd a Pireneusok �re elv�sztj�legkedvesebb testv�t� Thou eln�l val�sz�et� r� volt, de igen sokatmond�nak, aki, mint �is, szerette volna kitudni, hogy mit tart Lajos az orsz�agyok l�ng�r�Mert M��s bev�le �m��rebben figyelt�- hogy ne

mondjam, hogy k�edtek ut� -, mintha a r�nsn�t�artott volna - micsoda �elmetlen f�lem! -, hogy Lajos a f�k p�j� � �ene. Nemr�ben arra is megk��Lajost, hogy vegyen r�t a miniszterek tan�koz�n, ha csak n� jelenl�k� is. �y akart�bizony�ni, hogy teljes az egyet��k� �a k�t, aki a nev�n korm�ozza az orsz�t, s egyszersmind az Isten kegyelm�l val�lszentelt kir� szem��l takarhatt�el a r�nsn�g�talm� L�am �m�a tiszteletre m��ou eln�, de csak messzir�hivatalos ��k alkalm�l, de most, � k�r�ahogy nagy k�al t�et hajtott a kir� el� �al�am, hogy � �elesett. �y hallottam, sose heverte ki a kiv� t�n� azt a gyal�tos s��, amely h�m � �e, mikor a Legfels�litikai B�s�eln�sz�be, Du Harlay �vozt�l, �el�k, de a r�nsn�m fogadta el. A p�t�� tan�ot (de m�besz�em err� majd ink� Verdun urat v�sztotta, aki tehets�s ugyan nem volt, de a jezsuit�t�gatt� De az � t�n� m�nem �te fen�g a keser�arat. Akkoriban Cond�ir�i herceg �n��k vezet�volt, s f�jutott a kir�n�k, hogy azt mondta, hogy ha a herceg �kor P�zsban van, �zony� jobban j� a kir�n�rre megm�el�t, �k�letlen�mutatta a szerencs�en eln�k a herceg �vel� amelyben helyesli az �laszt�t... Annyira les�ta Thou urat, hogy a kir�n�gy semmibe veszi �hogy m�Cond�s, akit oly h�n szolg�, el�lja, hogy szinte-szinte belerokkant. Mint mondtam, a p�nak k�nhette balsors� aki, mikor megk�ezt� ridegen azt mondta, hogy Thou �retnek". B�Thou � katolikus volt, a Vatik�k�b�tartotta sz�n, azokb�z�azott ez a v�m�: Thou �l��net-e valamennyire t�s a protest�okkal szemben, �IV. Henrik k�s� �sz�tte el� nagyr�t � fogalmazta meg a nantes-i ediktumot. - B�ni j�m, fels�- sz�Thou � mert kir�asszony �sanyja M��s-be k�z lesz a feladatom, hogy b�t szerezzek Cond�erceg �. Nem tudtam err�z �, s megvallom, csod�ttal ad�m Thou �, hogy az �r�n, rossz eg�s� �apot�n v�alkozott r�s orsz� �ek�n hajland�lt elfelejteni, hogy milyen m�atlanul b� vele a kir�n� �lta el a herceg �Nem tudom, eml�zett-e Lajos r�hogy milyen s�lmek ��az eln� 1610-ben, vagy hogy az�tudta-e meg - mert min�jobban titkoltak el� valamit, �n�er�ben tudakoz�t fel� Mindenesetre ��am, hogy tudja, mert �� vele, mint Bellegarde-dal a koron�sa ut� hogy megvigasztalja Concini arc�ans��, de az� egy �yalatnyival m�s m��en: a szak�� �en nem kapott bele csal�asan a tiszteletre m��egembernek, csak a v�� tette a k�kez� � fejezve ki szeretet��megbecs�, Thou �g h�m �m�is - nem sokkal a hal� el�- meghatottan eml�zett vissza erre a mozdulat�. �y bocs�tta el a kir�, s k�n v�n azt mondta: - Menjen, Thou �ondja meg azoknak az uraknak, hogy azt�j�egyenek! B�ltam a mozdulatot, a sz�a hanghordoz�: � kellett. A m��s-i l�d�rcegek csak "azok az urak" voltak, s Franciaorsz�kir�a, aki akkor tizenk��f��s volt, nem f� t�, hanem f�yesen rosszalkod�ermekekk� b� vel�iket majd az �am egy �emes f�ere megfedd ��re t�t.

T�z�szrevettem, hogy Lajos t�t tud, mint amennyit �elmondok neki, s azt sz� le bel� hogy rajtam k�l m�is van a k�ezet�n, aki tudatja vele azokat a dolgokat, amelyeket a kir�n�ly gondosan eltitkol. Sohase bizonyosodtam meg fel�teljesen, hogy ki az, akkor se, mikor a kir� val� kir� lett, s m�nem volt annyi oka a bizalmatlans�a �z��ts�a - ezeket a machiavellisztikus tulajdons�kat anyja elnyom� fejlesztette ki benne apja hal� ut� m�eg�en zsenge kor�n. Csak felt�lez�kre hagyatkozhattam, hogy kik azok, akik k�en hozz�rnek a kir�hoz, �teljesen �rev�en��ztatj�a titkolt dolgokr� Az szinte-szinte mag�l �et�, hogy H�ard doktor k��tozott, �yan v�elen�aszkodik Lajoshoz (m�ha ap�szerint rosszul kezeli is, t�ba viszi a hashajt�eg az all�ek alkalmaz�t), s�z is, hogy eleinte t�l tartotta mag�t�, az is csak meger�i a gyan� Meglehet, hogy Souvr�r is. �y �em, ink� sz�e h� a r�nsn�, semmint igaz� kiv� mi�M�a, �ret�feledve, �yette Concininak adta a marsallbotot. Luynesnek, a madar�nak, akit a szeretet�s Lajos megk�ztetett bar��val t�tt ki, t�dek alkalma volt r�hogy elmondja Lajosnak,

amit maga vagy a k�testv�, Brante �Cadenet hallott a Louvre folyos� hiszen naponta egy�d�ott vele, s gyakran erd�ez��ak. Bellegarde, mint t�z�egfigyeltem, nem zavartatta mag� nyilv�san �hosszan duruzsolt a kir� f� s Lajos k�b�rccal, de ann�nagyobb figyelemmel hallgatta. Tudom � hogy a gyan� herceg a legnagyobb j�zem�el cselekedett � (s b�en�szen magasabban �t �n� semhogy megadta volna az �t a meggondolatlans�inak), de h�ut�re a nagytan� tagja volt, s ha �m is igen �ette, amit ott besz�ek, Lajos meg tudta k�ztetni a l�egest a mell�st�ahogy La Barge mondan� Egy cseppet se voltam f��ny, hogy Lajosnak rajtam k�l is voltak h�orr�i, s�r� biztosra v�, hogy Lajos, ahogy velem is sz�rt sz�lk� meg tudja szervezni forr�i titkos ��and�zg�t, s �egy�etve, ami hozz�amlik bel�, kit�eti tudom� h�gait, �val�mivolt�n meg�het egy-egy esem�t, amelyet nyers t�k� �csakis nyers t�k� k�nek vele. Thou eln��gat� ut�n�ny h�el bizonys�t is szereztem r� 1614. �ilis hetedik�- este nyolc �or, hogy pontos legyek -, mikor a kir� r� udvariass� l�gat� tett a kir�n�l, a kir�n�em eml�tte neki, hogy Montmorency, a francia hadak f�ancsnoka meghalt nagy ostobas�volt t� ��m, mert m�az eg� Louvre besz�e. Bellegarde alig n�ny perc m�meg is mondta a kir�nak. - Nagyon les� h�- mondta Lajos megrend� s r�n ut� sokatmond�gjegyz� tett, mintegy mag�n besz�e: - Sokan fognak p��i a hely�. De nem kell odaadni senkinek. Ez a megjegyz� tan�tta, hogy Lajos val� sok mindent tud: hogy IV. Henrik, ahogy m�el� III. Henrik is, gyanakv�tekintett a f�ancsnoki int��re, mivel a tiszts�visel�ek szinte az uralkod�l egyenl�talmat biztos�tt; hogy III. Henrik sohase volt hajland�nevezni Guise herceget, noha val�gal a tork� tette a k�, ��elte t� hogy IV. Henrik csak az� adta oda Montmorency hercegnek a f�ancsnoks�t, hogy elt�l�a �anguedocb�ahol val�os kiskir�k� orsz�lt, s az udvarba rendelje, ahol viszont, testben-l�kben m�el�edve, meggyeng�rtalmatlann��; hogy a r�nsn�vei, Guise ��ernon hercegek mindketten erre a nagy m��ra �toznak, s Lajosnak benn�volt nagyobb bizalma, mint a m��s-i l�d�urakban, mivel m�s olyan er� �m�en gy�ezett benne az orsz�agyok ir� val�lens�s ��hogy k�bb se, orsz�� idej�se ingathatta meg soha semmi.

H�m-n� nap m�m�jobban kitetszett ez az ellenszenve: Blainville �jelentette neki, hogy a kir�n�arancsa szerint hadifegyverzettel kell ell�ia a test�get, amely majd k�ri Lajost, ha kimegy a v�sb�ad�ni. Nem nagyon szerettem Blainville urat, gyanakodtam r�hogy a kir�n�es�, s a parancsot is nevets�snek, ostob�k tal�am, mert Cond�erceg, nemhogy P�zsig mer�kedett volna, hogy elfogja a kir�t, arra a h�e, hogy �s� hadereje Champagne-ban hatezer sv�i g�ist�l is meger�� t� elhagyta Soissons-t, ahol a kir�n��eivel b�t�yal�kat folytatott, �kis l�z� csapat�l �osan Sainte-Menehould-ba h�tt. Szerintem akiben ilyen csek� a kitart��a mer�s� att�em kell tartani: az nem bocs�ozik olyan kalandokba, hogy elrabolja a kir�t. Tal�Lajos m�nem �es�la, hogy Cond�isszavonult Sainte-Menehould-ba, mert kedvetlen�adta ugyan, hogy hadifegyverzetet kap a test�ge, de nem a dolog k�elens� miatt, hanem m�rt. - De minek? P�zs n� azt fogja gondolni, hogy f�k, ha megl�a. Nem f�k. Nem f�k a f�kt� Blainville szellemes ember volt, legal�is j�udott felelgetni. - P�zs n� �ni fog, fels�mondta -, hogy ilyen gondosan meg akarjuk vigy�i fels�d szem�� A kir� �ondolhatta, hogy van benne valami, mert n� t�s ut�azt mondta: - J�e mondja meg a test�nek, hogy kimenet �bej� rejts�a k�y� a fegyvert! El tudom k�elni, mit tartott Lajos azokr�akik a miniszterek tan��n az orsz�agyokkal val�kudoz���yaltak: azt k�ezgett�egym��hogy vajon h� sz�zer tall�al lehetne egyet-egyet r�rni, hogy visszat�en a k�ess��a. Biztosra veszem, hogy Lajos harapd�a a zabl�t. Nyilv�elkeser�tte, hogy nem parancsolhat azoknak a katon�ak,

akiknek pedig �vez�, pedig �zeretett volna katonakir� lenni, mint apja. Akkori lelki�apot�l az is �lkodik, hogy majdnem mindennap sok id��tt katonai gyakorlatokkal, s kis nemeseit vagy test�t is gyakorlatoztatta. Sokat el�l�lenet jut most eszembe err��rilis huszonkettedik�Lajos t�as�ban voltunk Souvr�rral, Vitry kapit�yal �H�ard doktorral; ahogy el� a h�m �, a kir� kiment a palot�l, �kocsiba sz�t. A kocsis bizony� m�el�eg megkapta az utas�sokat, �gondolom, Souvr�r meg Vitry kapit� is tudta, hova megy�e mivel engem meg H�ard doktort az utols�llanatban h�tt meg Lajos, �nem ismertem ��nkat. De lassank� megvil�sodott el�m, ahogy a f�os macskak�n z��t��ment a hint� �h�n, v�g a Tr�� utc�("az �utc�, mondta mindig Lajos kicsit meghatottan, mert Henrik nevezte el ���zt az utat, amit �gatott az � folytat�k�en), ki a Buci kapun, k�zer jobbra fordult, s bet� a Szajna utc�, majd ki� a De��e, amely f� arr��s�, hogy nemesek v�s p�ajainak �alvil� band�csat�ak sz�elye volt. Most csak a teljes l�z� test�szl�akat lehetett l�i, a t�et, amely szok�szerint ott �orgott (s aznap igen sz�id�lt), kiszor�tt�a mez��re, ott b�szkodtak, tapsoltak. Mikor meg�t a hint�gy test�z�n odavezetett egy feh�kanc�Lajosnak �egy her� pejt Vitry kapit�nak. Lajos nyomban nyeregbe ugrott, s f�yes k�eds�el v�gv�atott a csapatok arcvonala el� Pluvinel �v� lovagl�inak nagyobb dics��. � a kocsiban maradtam Souvr�l �H�ard-ral, kib�ltam az ablakon, s az igazat megvallva hal�san unatkoztam, nem l�n vonzalmam a katonas�oz. Hanem az� Lajost nem t�sztettem szem el��that� elem�n volt, ide-oda j�� a z�l�ak k�t, besz�etett a tisztekkel, vagy mozdulatlanul meg�lovon, mint a k�bor, s eln�e, ahogy valamelyik csapat felfejl�, sz��k, egyes�gint sz��k, s a k�z�akzatokban egyszer l�sben lovagol, m�zor v��k vagy d�l�sre fogja a lov� Lajossal mintegy f�tucat tiszt j� mindenfel�s ��am, nemcsak szeml�i akarja a hadmozdulatokat, hanem ir��ni is, mert kis vez�ar�l t�z�iv� egy fut� s odav�atott valamelyik z�l�hoz, mintha parancsot vinne. �y t�tt el Lajos h�m hossz��mra v�elen �, s mikor visszat� hozz�, lesz�t a l�, odavetette a kant�z�t egy test�k, �visszasz�t a kocsiba, sz��arca boldognak �bizakod� l�zott. El�dett s�jal vetette le mag�a b�ony kocsib�sre, s H�ard k��re, hogy vajon nem f�dt-e el nagyon ebben a hossz�korlatoz�an, azt felelte, hogy neki csak egy baja van, az, hogy olyan �s, mint a farkas. Vitry ugyanannyit f�dt, � elmondhatta volna ugyanazt. S mikor elindult a hint� k�l�has�k�l el�t egy kis zseml� �bal kez�l elfedve, amit a jobb m� alattomban eszegetni kezdte. Hanem h�Lajos �revette a mesterked�t, s nevetve is, fedd�is azt mondta: - H�t�e akarja tenni a kocsimat, Vitry, vend�ogad� n�? Vitry elv��t �elt�e a zseml� mint egy rosszas�n � iskol�gyerek, ami megmosolyogtatta a jelenl�ket. Cond�erceg, azt gondolva, hogy a kir� az� gyakorlatoztatja a test�g� mert a hadsereggel nem teheti meg, nem �e be azzal a p�zel, amelyet a r�nsn�ld�i k�ltak - n�sz�tvenezer frankig is elmehettek, �si �eg! A Loire menti Amboise ��orm�z��is k�e. A "biztons��", ahogy mondta, mintha f�ival�lett volna a kir�n�l, akinek annyi embere volt, hogy egy szempillant�al sz��ta volna az �s csapat� m�s ink� aranyz�rt z�tt r� Ez az �eki��c�ans�megosztotta a miniszterek tan�� Villeroy �Jeannin, az eln��szakadt� harcolt ellene, hogy odaadj�Amboise-t egy protest� hercegnek, mikor oly k� vannak a Loire-hoz azok a ter�, ahol a hugenott�ak nagy a tekint��cre marsall�viszont minden�n oda akart�adni neki a v�st, mert f�ek, hogy ha a t�yal�z�nyra fut, s haddal mennek Cond�llen, a fiatal Guise herceg ker�a kir�i seregek �re. M�eg�en elfajult a vita, mikor a h�ek k�l�ek. F�estv�m, a sz�Conti hercegn�aki Guise hercegn�is g�bb volt, nekiesett Concinin�k, �goromb�a szem� vetette, hogy a b�t er�tve t�e akarja tenni a fiv�t.

Megfeledkezett r� hogy m�es a p�Le is ereszkedett m�aznap este a mennyezetr�s�a elpanaszolta, hogy milyen szemtelen vele a hercegn�s figyelmeztette �s�t, hogy ha Amboise miatt

h�r�d�Cond�llen, a Guise-csal�hatalm� ker� pletyka szerint m�apra, mikor megint �e�tan�, a kir�n�lhat�zta, hogy odaadja Amboise-t. Nem tudom, ki t�koztatta Lajost, ki magyar�a meg, hogy milyen strat�ai fontoss� van annak a koncnak, amit oly k�elm�da fognak dobni Cond�ercegnek. Mindenesetre azonnal d�tt: t�dott. Felkereste azt a termet, ahol a tan� �ett, bement, le se �yomban a kir�n�z fordult, �indulatosan azt mondta: - Any� Ne adja oda Amboise-t a herceg �! Ha � is megegyezik vel��a nem, nem! ... A kir�n�lv��t meglepet�ben �m��n, hogy � szembesz� vele a fia, akit nem szeret, s akit annyira igyekszik gyermeknek felt�i. - Ugyan ki adta fels�dnek ezt a tan�ot? - k�ezte, feledve, hogy Lajos sohase fedi fel a forr�it. - Az bizony nem akarja se a kir�, se az orsz��ekeit szolg�i. Mikor elmes��nekem, hogy mit mondott a kir�n�azt gondoltam, hogy ha Lajos ny�an besz�etett volna, azt feleli: "Az ��ekeimet meg az orsz�t, amit kegyelmed oly �ekesen v�" De a kir� okosabbnak l�a, ha nem v�szol anyja megvet�rd�re. A l�eget tartotta szemel� s szil�an megism�lte: - Semmi �n se adja oda azt a v�st, any� Csin�on a herceg, amit akar! T�t nem sz� k�nt a kir�n�k, �kiment. Nicolas de Neufville, Villeroy ura mondta el ezt nekem n�ny nap m� �m�hetvenesztend�olt, s maga is a "szak�as" miniszterek k�tartozott, akiket mindig szapultak a v��k�, de m�em tudtak meglenni a tapasztalts�k n��g IV. Henrik idej�n sem, pedig a megboldogult kir� keser�anaszolta, hogy a lig�f�nem is igen leplezi a spanyolokhoz h�okonszenv� A magas homlok�esett arc�ssz��leroy h�mszeglet��m�hosszabbnak mutatta ritk�rojtos hossz�szak�a, s emelte megjelen� tekint�ess�t, ahogy makul�anul feh�haja, sz�te �sov� nyaka k� a kis divatjam�odorgall�is, amit rajta k�l tal�senki se hordott m�a mi sz�dunkban. Nem bonyol�t bele a hatalom �az udvar fondorkod�iba, h�aronc volt, de olykor haboz�n��ent is mondott uralkod�ak (IV. Henriknek vagy ut� a r�nsn�), nem volt vakbuzg��s, katolikus hite indokolta p�os indulatait, de ha nem Spanyolorsz��olt sz�gen ��nyen �ntett�az orsz��ekei: ez� akart megk� az orsz�agyokkal, cs�j�n elfojtani l�d�kat, s megb�sra b�i �. Csak a vil�s, �nk, �r szeme maradt fiatal aszott, r�os arc�n, sug�ott bel�a szellem, a legjobb fajta. J�smerte n� t��el fiatalabb ap�t, egy�olg�ak III. �IV. Henrik alatt. �yhogy sok-sok esztendeje �ntkeztek egym�al. B�k�z�a meggy��k, k�� megbecs� �meg��e hajl�rm�et�ntartotta sz�lyes kapcsolatukat. Mikor a kir� k�ezet�k els�mese lettem, �bek�ztem a Louvre-ba, ap�melegen aj�otta, hogy igyekezzem megnyerni Villeroy rokonszenv� Sz�s fogadtam, s a besz�s Villeroy oly figyelmes hallgat�ra lelt bennem, hogy val�gal csod�: hogy tud egy ilyen fiatal ember � hallgatni valakit! Bar��ba fogadott. Pedig, �nt�mondom, soha, semmi m� nem h�legtem neki. Villeroy �amtitk�volt t�mint negyven �g, h�m uralkod�att, �annyi mindent tudott a m�l, de a jelenr�s, hogy t�tt sz�al hallgattam, elb� d� m�rehat�pasztalatainak t�. Polg� csal��z�azott, de a legel�� legm�ebb, legkiv�bb �legdolgosabb polg��k��Apja P�zs polg�estere volt, unok�t pedig - n�m n�ny �el fiatalabb volt, akkoriban tizenhat �s, �meg huszonkett�s�XIV. Lajos hercegg�s f�dd�ette. Szeretn� ha n�lyik nemes�ki teljes �t�n tudatlans�an �semmittev�en tesped, s becs�li k�ess�nek tartja, hogy len�e a harmadik rendet, tanulna kiss�nnek a k�nd�l�ak a csod�tos �meg�emelt felemelked�b� Mikor Villeroy �mondta nekem, hogy hogyan sz�bele Lajos v�tlanul a miniszterek tan�koz�ba, vettem magamnak a b�rs�t, hogy k��ket tegyek fel neki, s �dvesen v�szolt is. - Csod�ozott, Villeroy �ogy Lajos � k�l�tt? - Hogy csod�oztam-e? Csek� r�z a sz�a a vill�csap bele a tan�asztal k��, azon se lep�nk volna meg jobban. Ez a hebeg�yermek, akir�indig azt mondj� hogy csak vad�ik, madar�ik meg gyermekj�kokkal j�zik, s l�at� a r�nsn���a, egyszer csak a tan� sz� el�hat�zottan �elt�ten kimondja politikai v�m�� amely homlokegyenest ellenkezik az

anyj�al! H�volt mi� felneszelni, nagy szemeket mereszteni, elt�ngeni! � most csak tizenk��f��s! S� j�v�a r�nsn� A megboldogult kir�nak igaza volt, hogy egyszer m�meggy�a baja az any�k a fi�l, mert mind a kett�yan makacs term�et� m�ozz�ilyen parancsol�ngon besz� vele, gondoljon csak bele, fiatal bar�m: "Semmi �n ne adja oda azt a v�st, any�" Uramisten! Ez bizony kir�i sz�- De vajon a kir� k�l�se v�oztatott valamin, Villeroy �- Persze! Lajos v�� is a kir�i sz�t�nyes �� Reimsben megkoron�� az orsz�sz� el�lett az �lkentje, Istent�apta a hatalm� Ez� hozta a tan�ot oly kegyetlen zavarba a kifakad�. - De h�mi�, Villeroy �- Az�, fiatal bar�m, mert ezek ut��oly lehetetlen volt odaadnunk Cond�k Amboise-t, mint oda nem adnunk. Ha odaadjuk, semmibe vessz�ir� v�m�� Ha nem adjuk, akkor meg a r�nsn�arat�k szeg�ellen. - � hogy oldott�meg ezt a fogas k��? �y, mint mindig, megalkuv�al - mosolygott v�nyan �horpadtan Villeroy, amit�zer r�ba szaladt az arca, de fel is der�- Megalkuv�al, Villeroy �s mif�vel? - Odaadtuk Amboise-t Cond�k, de csak ideiglenesen, m��e nem �endi orsz�y� �y, h� Istennek, siker�r�y�i Franciaorsz��ekeit.

Eml�zem, abban az �en j� huszonnyolcadik�akkora volt a forr� �sz�zs� hogy alig b��a p�zsiak, ��ja nem esett, minden kisz�dt, a kertek f�e repedezett, �� r� nap, egyre forr�n �forr�n t�, �gy akadtak v�mad�papok, akik a megszentelt sz�k magas�l hirdett� hogy hamarosan kemence lesz a vil� s mind megs�benne b�k�. M�ha v�onujjas volt rajtam, �meg se mozdultam, akkor is nagy cseppekben folyt a ver�k az arcomr�s bemenv��s� lakoszt��, a t�eket is az eny�ez hasonl�gen-igen b�adt �apotban tal�am. H�ard doktor mondta, hogy a kir�nak is nyugtalan �zak� volt ebben a nagy h�ben, hajnali k��or eg�en fel is �edt, val�gal zih�a, felkelt, az ablakhoz ment, sz�tt egy kis �zakai leveg��jobban lett. Ekkor l�tt be Lajos a mis�l hazat�ben, izzadtan, s megk�e Berlinghent, hogy adjon m�k inget, mert ami rajta van, az facsar�z, mintha megm�otta volna a Szajn�n. Lajost rendbe hozt� megsz�tott� sz�zba �ztett� s akkor megk�, hogy k�rjem �a Madame-hoz, mert egy Szent Ir�ust ��l�pet akar neki adni, amit a Saint-Germain l'Auxerrois-templom pl�nos�l kapott. �k�n kim�ta, hogy magunkra maradjunk, s azt mondta: - Sioac (nagyon szerettem ezt a "Sioac"-ot, annyi kedvess�volt benne!) - szeretn� ha elk�rne arra a nagy nyugati utaz�a, amelyre j� elsej�indulok any�al. Nagyon megtisztel vele, fels� - � szeretn� ha �sapja, a m�i � elj�, mert szeretn�egy kicsit k�ez�dni t�Blois fel� Lepleztem elk�d�met, amennyire t� telt: - Ap�is igen megtisztel� fogja tartani fels�d megh�s� - Biztosra veszem, hogy apjaura a saj�hint�an akar utazni, s maga is vele j�ak�sak La Surie lovag. Megint csak elb�ltam, de most az�, hogy Lajos La Surie lovagot eml�, holott m�soha nem volt alkalma tal�ozni vele. De tal�tudja H�ard-t�hogy milyen nagy szerepet j�zott �j�zik ma is ap��t�n. Ak�ogy is volt, nagyon meghatott, hogy megeml�tte, s el��tem a lovag ��k: milyen boldog lesz, ha megmondom, hogy a kir� tudja a nev� Eb�ut�Saint-Germain-en-Laye-be megyek, Sioac - folytatta Lajos -, de ne �zze k�ess�nek, hogy elk�rjen. Biztosan fel kell k��erre a nagy � - Ezer k�net, fels� Megk�ezhetem, hogy mennyi id�esz ig�be ez a nyugati utaz� - �y mondt� legal� k�h�ot. Azzal cs� ny�ta a kez� �elbocs�tt.

Vegyes �elmekkel mentem el, de ezt most nem r�letezem, mert az olvas�rtes�rr�z �r�amit az im� elmondtam, � kital�a, hogy mi�. Futottam, vagyis ink� v�attam Vir�ez�cai h�nkig, s ahogy bel�em, m�s ugrottam ap��La Surie nyak�, biztosra v�, hogy nekik �len �et fogok szerezni. Nem is csal�m. La Surie els�dt, elpirult, megsz�lt, s azt hiszem, el is �l, ha ap�nem

t�bel�yomban egy poh�bort. - Nah� - mondta, mikor megtal�a a nyelv� - Ismer engem a kir�!

Engem! Tudja a nevemet! Tudja, ki vagyok! - Mit kell ezen annyira csod�ozni? - k�ezte ap� T�nem szolg�a velem egy�z �oldalamon, a mi Henrik� � nem tudja, hogy Lajos milyen buzg�z�n tartja apja valamennyi r� harcost�� � hogy is eml�etn�iorac m�it �hogy egy� meg ne eml�e La Surie lovagot is, Siorac m�i ���� testv�t, m�k �� Erre a nagy megbecs� La Surie megint elpirult, s most m�maga t�tt mag�k m�egy poh�bort. - Felter�k eb�ez, lovag � nyomult be a szob� Mariette egy szobal�yal a nyom�n (Louison volt az, elpirult, ahogy engem megl�tt). - � ne igyon bort a s�� bizony isten elrontja a sz� �t! - � meg ismerek valakit, aki a nyelv�rong�a a sok besz�el - mondta La Surie j�v� - Meg a f�hogy annyira hegyezi - nevetett ap� De l�a, hogy Mariette a ter�s �vel addig marad benn, ameddig csak lehet, hogy kitudja, mi lehet az oka nagy izgalmunknak, intett, hogy h�unk be az udvarra n� nagy �lak m�ed�be. - El tudn�ondani sz�erint, fiam, hogy mit mondott Lajos velem kapcsolatban? suttogta. - Mit mondott, hogy Blois-ban vagy Blois-r�kar k�ez�dni? - H� legjobb eml�zetem szerint, azt mondta, hogy Blois-r� - �y! - mondta ap� - Mi a k�� - vontam fel k��a szem�k�. - Igen nagy. Nem tudom, mit k�ezhet t� Lajos Blois-ban, hanem azt igen j�udom, hogy Blois-r�it akarhat megtudni. - Tal�okban besz� ap�ram. Nem �em. - Hogyan is �hetn�fiam mosolygott ap�-, mikor 1588-ban m�meg se sz�t. - Tessz�helyet foglalni, m�i �sz�Mariette, rem�e, hogy ha majd k��az asztalt, jobban fogja hallani, amit mondunk. - Megter�ttem, � hozom az eb�t. Csal�a kellett, m�ett�eveset sz�nk, akkor is el��ef�elen� Surie n�n �elgette az �� ap�komoly volt �elgondolkod�ngem pedig, mint kital�� k�nagy ��h� k�el� Hallottam, hogy a kir� d�t�Saint-Gennain-en-Laye-be megy. - Csakugyan, ap�ram. - Maga is vele megy? - Nem, ap� Elengedett. - Akkor h�nem kell lemondania a Bourbon utcai l�gat�t. Nem, nem. Csend lett az asztaln� m�Mariette ki nem ment a csemeg�t. - Tart ett� mai tal�oz��Pierre-em? B�Mariette m�nem volt ott, halkan k�ezte ezt ap� �olyan k�en, hogy La Surie felemelte a fej� �r�n�tt a k�� szem�l, a vid�k�el meg a m�kkal, a barn�l, amely tele volt szeretettel, legal�is akkor, ha ap�a vagy ��n�tt vele. - Igen - feleltem -, egy kicsit. Ennyiben maradt a p�esz� s �eb�ut� elb�va ap��s La Surie-t�visszavonultam a szob�a, becsuktam az ablakt�� �leheveredtem az �ra, v�a a b�ocsit, amely majd elvisz Lichtenbergn�rh�h�Olyan nagy volt a h�, hogy ha meg se mozdultam, akkor is �tt r� a ver�k, s ez is n�te nyugtalans�mat, amely egyre jobban hatalm� ker�tt, min�k�ebb ker�ahhoz a perchez, mikor majd meg kell k�m a Greifin-emmel. B�ismertem a nagy nyugati utaz�okait, �azt is tudtam, hogy mit v�ak t� a d�sben term�etesen nem volt r�em, s�zt se gondoltam, hogy nekem is el kell mennem, mert azt besz��a Louvre-ban, hogy a kir� emberei k� nagyon kevesen k�rhetik el a kir�t, s ���em, hogy akkor engem a korom eleve kiz�k�kb� A kir� m�� hat�zott. S noha igaz�nem tehettem a d�sr�a tervr�m�s valami hom�os b�atot �ztem Lichtenbergn�l szemben, m�Herr von Beck ir��tta l�eimet a lak��zt�en, sz�zor is elmondva, hogy "wegen der grossen Hitze" [a nagy h� miatt (n�t�z inasoknak �kellett vinni�reifin szob�nak berendez�t a palota �aki oldal�. A gr� ott �gszokott karossz�ben, az uzsonn�l, de ez� a h� ledisput�a r�a neh�spanyol szokny� a szoros ruhaderekat, a huf�lit, vagyis az er�m�� amelyet velem szeretett leromboltatni, mikor az uzsonnaszertart�v�zt�l visszavonult a szob�ba. Most az egyszer igen k��igen laza k�s volt rajta, az �i peplumhoz hasonlatos, nem fedte a nyak� a v�a egy r���a karj� �zrevettem, hogy sokszor megcsod� finom l� is puc� a kis h�ett papucs� b�ily sz�volt, f�el� a perzsasz�gre, olyan elviselhetetlen�eg�tte m�az is. Kezet cs�tam neki, v�elen�osnak tal�am ebben a szokatlan �z�en, majd felfaltam a szememmel, �edig mintha meglepte volna a tekintetem �e - pedig hiszen

v�atta volna -, mert ahogy tov�ra is biztos k�el kenegette a zseml� meg-megrebbent a szempill�, s l�atatlan r��ukt�el-felf�lettek a f�l�rik� az �legnagyobb ��. Hanem amint le�mell�, azonnal meg�zte a fesz�ezetts�met, amivel k�tem, s m�, dallamos hangj�megk�ezte: - Mi baja, Pierre-em? Nincs valami j�dve. - Az orsz�agyok l�d� aggaszt, mint mindenkit. - Ugyan! M�mindig tart? Azt hittem, m�megkapt� amit akartak. - Meg, de mint sejteni lehetett, most m�t�t akarnak... Ez� nem t�ek vissza az udvarba, ahogy meg�rt� Bouillon herceg Sedanban maradt. Nevers herceg Nevers-ben. Longueville herceg M��s-ben, Vend�herceg pedig Bretagne-ban, ahol � arc�anul meger�i ��it a kir�i hatalom ellen. Ami Cond�erceget illeti, �boise-ba vonult, hogy birtokba vegye a v�st, majd n�ny nemesre �egy ezredre t�szkodva megpr�ta elragadni Poitiers-t is. De ott szembe tal�a mag�a v�s p�vel, az igen elsz� ember, becsapta az orra el�a v�s kapuit, �azonnal megk�e a kir�n� hogy szabad�a meg t� mert a herceg mizser� a v�s k��t. - Mizser�? Az mi, kedvesem? - Valaha azt jelentette, hogy er� udvarol egy h�nek, de manaps�katonai nyelven az az �elme, hogy "nyugtalan�a". - Jaj, Pierre-em! Mizser�! - kacagott hirtelen megvid�dva, magas, tiszta hangon a Greifin. - De sz� Engem is fog mizser�i, Pierre-em? �etemben el�r hallom ezt a sz�sz� - Az igazat megvallva, kedvesem, egy kicsit kikopott a divatb�z els�lent�. Igaz, hogy Ronsard m�� haszn�a, mikor az �od��szr�esz� S a szerelmes hadat bossz�ogy el�, am� Penelop� hitves�mizser�.

De t��ssza t�yunkhoz, Pierre-em! Mit felel a r�nsn� orsz�agyok � bitorl���ira? Megint enged nekik? - Semmik� se, kedvesem, t�z�tt�a h�M�egy sz�t��rl�lt agy�emt�is l�atja, hogy az orsz�agyoknak � att�z abrakt��meg az ��uk, amivel etett��. Villeroy k�en bebizony�tta a kir�n�k, hogy ha most is r�gyja Cond�, �esz vele, mint annak idej�Guise III. Henrikkel: sorra leharapd�a a v�sait. � persze a tartom�okat is. Mert Cond�et�t�a, az a kisst�, faragatlan Vend�meg azt akarja csin�i, amit valaha az ap� [Mercoeur herceg III. Henrik idej�n. (Siorac lovag jegyzete.)] ki akarja kanyar�ni mag�k Bretagne-t f�en h�irtok gyan�. "Asszonyom, ha nem cseleksz�lvesz��tout �Bretagne-t" mondta Villeroy a kir�n�k. - � cselekszik a kir�n� - Cselekszik bizony. � akkor is, ha ak�it mondanak �ak�it csin�ak is Ancre marsall� akik pillanatnyilag f�g-meddig kegyvesztettek lettek. B���m, sajnos nem sok�. - H�akkor h�r�z! - mosolygott a gr�. - Nem eg�en. Csak nagy nyugati utaz� Az udvar, a test�redek �hatezer sv�i g�ista k�ret�n, sorra l�gatja a Loire menti v�sokat Orl�s-t�antes-ig, hogy megmutass�a fiatal kir�t az �p�k, s a kir�i hader�lvonul�val megf�ml��az orsz�agyokat. - S mennyi ideig fog tartani ez a d�felvonul� - k�ezte Lichtenbergn�sszony egyszerre elv�ozott arccal. - K�h�ig. Hossz�nd k�kezett, mintha a gr� nem merte volna feltenni nekem a k�kez�rd�. Nagy fekete szem�az eny�e mer�e hallgatott, s�dtan �g��, melle er� meg-megemelkedett, k�kez�l er� szor�tta a sz� karj� Hov�ett m�az a gy�� k��edv, amivel egy perccel el�kimondta a "mizser� ig� Valami k�s, dermedt v�koz�l�zott rajta, mintha az ajk�perzsel�rd��s f�e, meg az�v�szomt�s.

V�l csak kimondta, fak�ngon: - Maga is vel�y, Pierre-em? - � is. - K�h�ra! K�hossz�apig nem l�m! - ki�ott fel, �egyszerre olyan fergeteges k��ees�t�r�amir�ddig azt hittem, hogy nem f��e egy�s�vel. - Sajnos, �sem. El kell mennem. �y parancsolta a kir�. Ami ezut�t�nt, azt csak t�tt sz�al b�ltam. Az arc�t�d�ly szomor� amely �z�n d�t, hirtelen elt�Lichtenbergn�sszony kiegyenesedett �n, a szeme szikr�sz� �v�ny sz�al, ridegen �v��davetette: - Azt mondja, uram, hogy "sajnos"? � vajon �nt�mondja ezt a "sajnost"? - De

asszonyom, h�k�lkedhetik benne? - k�eztem remeg�ngon. - Igen, uram! - kiab�a a gr� mag��l. - K�lkedem benne. Tartsa meg mag�k az �ok tiltakoz�t, mert �em, hogy titkon � ennek a nagy nyugati utaz�ak! - Jaj, asszonyom, kegyelem! Ne keverj�sze mindent! Kir�om �az orsz�egys� �ek�n igen helyeslem az utaz�politikai eszm�t. De egyszersmind nagyon elszomor� hogy ilyen hossz�ig n��m kell mag� - Elszomor�a! - nevetett g�an a gr�. Elszomor�a, hogy sorra l�gathatja a Loire menti sz�v�sokat, ezeket a h�s ��et, pomp�kast�okat, amelyeket annyira irigyel a vil�Franciaorsz��� odalesz, uram, hogy j�keit a pihen� egy-egy b�s fogad� k�eti el, amelyek nem lesznek h�n az alp� libusk�ak, s hogy azokat azt�kedv� mizser�eti. - Alp� libusk�ak, asszonyom? - Igen, igen! A Toinonoknak �Louisonoknak! Toinette-eknek �Louisette-eknek! � egy�alja lisztb���ny�ek, amit egy tall�rt megkaphat az ember az �en... - De asszonyom, hiszen tudja. Nem �k effajta keny�el, mi�mag�ismerem. - H�akkor egy el��lgy lesz az, aki odahagyva p�zsi palot�t, az er�t is odahagyja, �a maga karjaiban akar megfeledkezni r� Ismerem �m�ezeket az udvari sz��ket! De h�kegyelem, �sem! Val�os reg� sz�ik a k�elet�n! De csakis ott. A val�ban ap�hintaj�n fogok utazni, s t�yire vele alszom, ugyancsak abban a hint�, a kir� k�rete oly n�s l�n, hogy nemigen van rem��d�alatt t�etni az �zak� - Igaz� �esapja, a m�i � magukkal lesz? - Igen. - Igen becs� �s igen j�vos, az bizonyos, de ha �sz er�einek cs�, igen gyenge �et alatt lesz, mert ha hihetek Bassompierre-nek, t�n�arta jav�apjaur�k Franciaorsz� Anglia, It�a, Spanyolorsz�orsz�tjain, mint ah� csillag van az augusztusi �n. - S vajon sorsszer�gy pontos m� legyek ap�ak minden tulajdons�ban, bele�ve a hib� is? - k�eztem kiss��atlankodva. - S igazs�s mag�l, hogy erre c�z? Szemreh��m az eleven� tapintott. S azt gondolom, ez a nagy k��Lichtenbergn�s Guise-n��t: a hercegn���n nem restellt a legszem�etlenebb rosszhiszem�kre vetemedni, de az �Greifin-em m�haragj�n is lelkiismeretesen � r�hogy ne legyen igazs�alan - mint j�genott�z vagy j�alzihoz illik, nem tudom elv�sztani a kett� Les� a szem� homlok�gy��t a ver�k, �efonta ujjait a t�� �lt egyp�pillanatig, nem mozdult, csak zih� m�egy kicsit, megpr�t mag� sz�ni �rendet tenni �elmi viharai k� � magam olyan f��ny voltam r�mint egy t� basa, legal� annyira, mint �r� m�az is kedvemet szegte, ha az inasa r�zett, �gy eln�en fogadtam d���reztem k�ait. Azt is meg�ettem, hogy a k�nk l� kork��miatt m�keservesebb a szenved�, hiszen tudja, hogy sz�� most hajtja utols�r�t, s fiatal szeret�, ha most m�ly hevesen lobog is a szerelme, nem k�ti hozz� var�a f� �te v�ig.

Hallgattam, �reztem, nem sz�s m�t�anom is keresetlen szemreh��mat, ann�is kev��mivel most m�biztos voltam benne, hogy �i �kital�a, milyen hangulatban n�k el� a nyugati utaz�ak: hogy csakugyan elszomor� hogy hetekig nem l�atom szeretett Greifin-emet, de k�n v�om is a nagy kalandra, sokat v�k t� ha nem is olyasmit, amire �ndol. Sz�olvas�, aki most oly meleg egy��el van Lichtenbergn�rh� ir�, k�m, ne nehezteljen meg r�ez� a vallom�rt: olyan fiatal voltam akkor, �olyan moh�yitottam r� szememet a vil�a, hogy ma m�elk�elni is nehezemre esik. - Bocs�tot k�k, Pierre-em - sz�t meg a gr� halkan �b�adtan -, hogy � besz�em az �sapj�l s hogy k��e vontam a j�zem�t, pedig nem volt r�gy�okom, mint a tulajdon f�lmem. - Jaj, �sem! - t�eltem el�, �cs�gattam a kez� a sz�meztelen karj� - Az Isten�, ne k�en t� bocs�tot, �temess��re ezt a veszeked�! Hiszen magam is hogy vicsorogtam mag� a minap Bassompierre miatt! H�nem tudja, hogy maga t� be �tem l�hat�t, �nincs az a kis fruska vagy el��lgy, aki csak egy s�t�yi id�is k�� �hat? Ha visszat�k a nagy nyugati utaz��ugyanaz leszek, aki ma vagyok, nem fogok l�i m�, csak mag� nem fogok hallani m�, csak a maga hangj� nem fogok m�a v�ni, csak a maga b�ra, s csak �ala fogok �i. De mintha se a szavaim, se az �el�m nem f�ek volna hozz�s mintha ott se lett volna, les�szemmel, b�csak a

f�alm� figyelt. Mindig olyan nyugodtnak ismertem, agg�osan m��art�, m�m�fens�snek, annyira uralkodott mag� hogy most szinte hitetlenkedve n�em ezt a hirtelen ked�v�oz�. F�g megkent zseml� mellett a m�k, amit nekem sz�, de esz� se jutott, hogy ideadja. V�l fel�t, mint egy g� �bement a szob�ba. � ut�, s azt a keveset is levettem r� ami rajta volt. Les�szemmel �ta a vetk�t�, hossz�mpill� be�y�lta orc�t, s most nem remegett meg, mint m�or, tet� talpig, mikor m�ed�m visszav�oztatta anyja sz�llapot�. Ugyanolyan merev �g�es l�ekkel odament az ��z, s �nt lefek�ikor mell�k� megragadta a kezemet �megszor�tta, de nem sz� nem is n�tt r� mintha a mell� nehezed�jdalom kiszor�tta volna bel�az �tet �a rem�t.

Sok� besz�em hozz�s�en, sz�unszolva, de semmi v�sz. Akkor megpr�tam bec�ssel, simogat�kkal fel�eszteni, olyanokkal, amikr�udtam, hogy szereti, tett is n� k�rletet r�hogy viszonozza, de ez� nem hatott a var�lat. Nyilv�al�lt, hogy szeg� szerelmemnek nincs kedve semmihez, m�ahhoz se, hogy ��lelj�m�an. V�l bel� is elsz�t a lelkier� magam is csak fek�mellette, mozdulatlanul, sz�lk� mindj� �revettem, hogy nem ez a legjobb megold� mert hangtalanul s�i kezdett mellettem, m�a fej�se ford�tta el. ��tem, er� magamhoz szor�ttam, r�k� de �ztem, hogy ennyiben kell hagyni a dolgot: ez m�er�kt�l lett volna, annyira �ttelen volt. � k�n szemembe r�d�em�n nem volt se s��ts� se harag, se neheztel� Csak szeretet. S noha nem v�ttem semmit, felkavart a tekintete, �b�attal t�tt el. Lehets�s, hogy ekkora f�almat okozunk valakinek, akit annyira szeret�� sz�t a szemembe, s megint besz�i kezdtem, b�nemigen tudtam, mit mondjak, csak hajtogattam egyre azokat a tiltakoz�kat, amelyeket �noknak nevezett magam is �reztem, m�kimondtam �, hogy ha nem is k�utat�mindenesetre gyeng��felsz�sek, mert csak elcs�k b�ta felsz�n, nem tal�ak reped� rajta, hogy bef�� enyh�ett�volna a f�alm� �y telt el az eg� d�t� ki se nyitotta a sz�t, m�azt hittem volna, hogy megn�lt, ha nem l�m, hogy mozog a sz�, s f� odatartva nem hallom, hogy a nevemet mondja, de olyan messzir��hangon, mintha foly�ton �na, �meg a t�ton, v��k��szt el egym��s a sz�sodorja hozz�jajong�ngj� amelyt�sszeszorul a sz�m.

Tizedik fejezet Hi� mondt�a Louvre-ban, hogy a lehet�gkevesebb nemes� h� k�rheti el �s�iket nagy nyugati �ra, nem lett abb�emmi. Furcsa szenved� vett er�z udvari n�n, hogy a kevesek k�legyen, ��kod� fondorkod� semmi se volt dr�, hogy beker�k a kiv�sztottak k� volt, aki a kir�n�k rim�odott, volt, aki Concinin�k adott t�t, �gy a megh�ttak lajstroma v�l tengeri k��ny� S mivel a szerencs�k - vagy �en szerencs�enek, mert a maguk k��re utaztak, k�en t�emehettek bele - sz�ellt�volna, ha legal� egy tucat ember�nem k�rtetik magukat, v�l t�ezer l�k ment a r�nsn� a kicsi kir� ut�Franciaorsz��n. Ki-ki rangja szerint, c�res hint�b�ocsin, lovon ���n, v�l a szolgahad szek�n. Pedig szigor�egszabt� hogy legfeljebb mekkora k�rete lehet egy-egy megh�ttnak, a hercegeket �f�deket is bele�ve. A r�nsn�rancs� a f�ar�sz�komoly hangj��a leg�sebb szavakkal k�e k�e Guise hercegn� hogy cs�ntse csapat� amennyire csak tudja. J�resztany� b�duzzogva �h�zva, sz�ogadott, vagy legal�is hite szerint sz�ogadott, olyannyira, hogy �rezte, siralmasan szeg�es k�rettel kell vonulnia, mint indul� el�volt sz�s megvallani nekem. - Ki hinn�aki l�benn� hogy v�eli Bourbon hercegn�gyok, hogy �vagyok az �gy Guise hercegn� Orl�s-ban megl�am a menet� h��bizony nem � gondoltam. Val�az, hogy a maga hintaj�n csak egyetlenegy fiatal kis udvarh�et vitt mag�l, �Conti hercegn�s csak egy komorn� De nem is tehettek m��.

Tekint�es huf�lijuk �idagasztotta a hercegn�s�j� hogy nemigen maradt hely m�egy h�nek.

Hanem a k�kez�nt� a Guise-h�hat v�gatott nemese foglalt helyet: sz�k, vit�k, pomp�ruh�ak, de az igazat megvallva csak mutogatnival�mert h�hatezer sv�i g�ista k�rte a kir�i menetet, nem kellett att�artani, hogy rajtuk esnek a szeg�leg�ek vagy a bety�k. A harmadik hint� R�ignevoisin �n�t, abban �hercegn�rvosa, a massz�z� a gy�t��az asztrol�a, nehogy az utaz�k�hossz�apja alatt gondoz�h�n t�emenjen j�resztany�t�helt gyomra, ��ny b� nyugtalan lelke �j��k kif�het�e. A negyedik hint�upa n�ejtegetett, k�szobal�t, k�f�l�, egy l�pol�s fiatalok �b�sak l�n, egy aff� n�ny h�agy � r�k, hogy ne pillogassanak a k�ret f�i tagjaira, s � visz�t ne sz�anak k�k. Az �ik kocsi is c�rt viselt, de ink� b�ocsira hasonl�tt, abban egy szak�, k�kukta �h�m konyhainas kapott helyet, meg mesters�k sz�alan eszk� Ut� k�m��kocsi. Az els� a fegyverek, a p�rekek, p�ngelyek. A m�dikban a ruh��k, a k�itok �sz�gek, amelyekkel majd megsz�tik �kib�lik a pihen� a k�el��lgy hajl�t. A szekerek ut�k�bogn��h�m patkol�� ���n. � t�netesen igen hasznosnak bizonyultak, mert hi� tett meg mindent Sully, az orsz�tak hepehup�k voltak, s Henrik�l� �nem is igen tartott�karban azok a f�irtokosok, akiknek a ter� �zelt� Egy tucatnyi katona z�a le a menetet nagy termet�akon, sz�zubbonyukon sujt�al a Guise-c�r: tagbaszakadt lotaringiai zsoldosok, ��is fennh�z�k, de mivel vel�sv�iak serege, marcona k�k ink� csak d�e �dics�e ennek az usz�nak, amely csakugyan szer�n�is szer�ebb - bizony� elismeri az olvas� - �szinte-szinte sz�enletes egy kir�i hercegn�n�e... H�Guise herceg? k�ezhetn�k�i. K�elje, olvas��m volt ott! Fumig�a az utaz�, ahogy a Lajos koron�s�is, de m�okb�a r�nsn�ssompierre-t rendelte a sv�i g�ist��re. - Ne legyenek hi��ei, fiam! mondta Siorac m�i. - Az a legrosszabb az ilyen utaz�kban, hogy olyan sokan vagyunk. III. Henrik idej�n P�zsb�uyenne-be k�rtem egyszer �ernon herceget, mert ott volt tal�oz�a mi Henrik�, az akkori navarrai kir�yal. Politikai okokb�gen nagy pomp�l bocs�tt��a k�s�t. T�mint h�mezer emberb�llott a menet. El se tudn��elni azt a sz��t, ahogy a hint�k, szekereknek, lovasoknak az a v�elen szalagja lassan, neh�esen mozgott el�Franciaorsz��n a t�apon, a pat��kerekek f�t� zenebon�ban, a fojtogat�rfelh�l nem is sz�; azt�azok a hirtelen megtorpan�k, a riadoz�vak, a ker� �tengelyt�ek, a felfordult kocsik, a kiab�s, veszeked��v�zet�y a pihen� szinte lehetetlen volt �lmet �fedelet szerezni annyi embernek!

Val�os lid�nyom� Dante se � le enn�r�sebbet a Pokol-ban! - Kegyelem, ap�ram! - mondtam nevetve. - Ne mondja tov�, mert elijeszt! - Nem ez a sz��m - mosolygott ap�-, hanem hogy mi h�an elker�valahogy ezt a gyehenn� De kell hozz� maga beleegyez� is, fiam. J�resztanyja k�t�s�l meg szeretn�k�i a r�nsn�hogy mi is az el�� csapatok k�lehess�melyek a pihen�yeken sz�� csin�ak. Gondolom, k�en megkapom az enged�t, mert sok hercehurc�l, munk�l j�ez a f�at. - � mi� venne a nyak� ekkora terhet, ap� - Mert ha mintegy m���al el� j�nk �s�iknek, megmenek�a v�zorg��perpatvart�torl�t�s a r�letes port� - De pirkadatkor kelni kell - jegyezte meg La Surie panaszosan. - Bizony. Viszont gyorsabban haladunk, nem kell elviseln� eml�tt k�elmetlens�ket, s legal�is nek�rmunknak jut majd sz��is, meg �lem is, miel�nagyon megdr�lna vagy el is fogyna. - Ezt j�igondolta, ap�ram - mondtam n� gondolkod�ut� - De minek ide az �beleegyez�m? - Annak, hogy ha a r�nsn�ged��megk��m illend�ogy a kir� k�ezet�k els�mesura ne k�e ki a kir��is.

M�ap meg is tettem, Lajos kedvesen fogadott, �mindj� beleegyezett, hogy ap�al �La Surie-vel az el�� csapatokkal menj�elt�, ha �sanyja is ��a j�. �p itt tartott, mikor behozt�azt a p��, amelyet a nagy nyugati utaz�a k��ttek neki, arra az esetre, ha Cond��dni tal�a: meglehet� val�n� volt a dolog, mert Cond��arra a h�e, hogy hatezer sv�i g�ista fog v�gvonulni a Loire ment� abbahagyta Poitiers mizser�s� s gy�n d�bbre vonult. Ahogy most

negyven �el k�bb rovom ezeket a sorokat, megvallom, m�mindig kif�hetetlen titok sz�mra, hogy ez a pipogya fr�r hogy tudott olyan vit�fi�mzeni. [A "nagy" Cond� a val� nagy hadvez�.]

Mindenesetre az �kicsi kir�om azt se tudta, hova legyen ��n, hogy felveheti a p��. �y vette fel azt a p��urkot, mintha azt gondoln�hogy � egyszeriben f�i lesz bel� s apja b�en tal�a mag� Fel-al��� ebben a k�s�en, nem t��vele, hogy a j�i h�ben s ebben a felszerel�en csak �atakzik arc�l az izzads� hajl�atta a karj�l�t, hogy el�hajl�nyak-e a f�z�, elk�e a harci pallos��a szak�as pusk�t (nevezetesen a "k� Vitryt"), hogy vajon � p��san is tud-e vel�ni. Kiment a folyos� futott egy kicsit, hogy ellen�ze, nem lass�a-e a mozdulatait a s�M�a lov�is felnyergeltette �el�ettette, tudni akarta, hogy � elnehezedve mennyit vesz�lovagl�om��l. ��hosszat mag�tartotta a p��, h�sen ver�kezve. S mikor Souvr�r hat�zott rendelet� m�s le kellett vetnie, az �a mell�ette, hogy l�a, m�csak be nem teszik a hintaj�, a poggy�a k� de a keze �. �y �em, sohase szeretett volna annyira n�ny �el id�b lenni, hogy v�e �hessen az orsz�gazd�, megcs�esse a Cond��ny nyaka b�, s �igye a megal�tt �b��rceget P�zsba, ahogy apja tett Bouillonnal, aki addig-addig sz��d�Sedan s�ain, m�Henrik�rci d�ben meg nem jelent katon�al a falak alatt. J� m�dik�kellett volna Lajosnak elindulnia, de ahogy m�lenni szokott az ilyen nagy v�alkoz�kn� k�ekedtek, s csak j� �ik�reggel f�nyolckor sz�t kocsiba a kir�. Ap� La Surie meg �hatkor indultunk, hamarosan utol��v�iakat, akik hajnali f��r keltek �gyalog P�zsb�akad�talanul megel�k �, s idej�n, f�kilencre Longjumeau-ba �e megrendelt�eb�t, amit majd �s�ik �az orsz�agyok itt elk�nek, mert megsz�ni Ollainville-ben akartak. � m��v�sztja el P�zst Longjumeau-t�de a kir�i menetnek h�m �a telt, m�oda�. Ebb��zik, milyen lassan haladtak! Mi pedig akad�talanul, tiszta leveg� robogtunk a sz�s � senki nem volt el�nk, s benn�kellemes ��el t�tt el a sebess� k�m��t haladtunk �k�. Nagyon el�s volt Lajosnak ez az utaz� Azonk�l, hogy megismerkedhetett nagy orsz� hegyeivel, v�eivel, falvaival �v�saival, id�szt�ba, nagy megk�ebb�e, nem f� bele a tanul� Viszont ha a pihen�gy sz��k��n nem lehetett madar�ni, vad�ni, unatkozott egy kicsit, hiszen annyira szeretett tev�nykedni. Val� b� int�ed�volt, hogy d�l� kor� csak h�m � megy a kir� menete, s csak j� d�ut�indul ��: � elker��a h� vastagj� � megint csak nem mentek t�t h�m �� ak�sak reggel. A lovak l�t is k�lt�vele, k�n k�en patagyullad� kaphattak volna, s az t�eteszi a pata als�sz�- s az emberek bels�szeit, derek� h�t is, mert a hepehup� bakh�s �j� kocsik nagyon �er���. �y t�id�tott a lovaknak a pihen�e �a patkol��oknak a patkol�a, a bogn�knak a tengelyek �a kerekek ellen�s�. T�m��t haladtak naponta, ez elegend�lt, nem is lehetett n�ni a sebess�t, nehogy utol�� majd vesz�esen maguk m�t hagyj�a sv�i gyalogs�t. Hanem h�Lajosnak d�l�f�tizenegy (akkor eb�ltek) �d�t�n� �(akkor indultak tov�) k�t sokszor nagyon hossz�t az id�ondj� hogy Langerie-ben - ott pihentek meg Touryb�rl�s fel�artva -, miut�megeb�ltek egy falusi h�an, Lajos kiment a kertbe, �kismadarakra l��a szak�as pusk�b�Egyet lel� a t� elmenek�s nem j�vissza t�t. Souvr�r l�a rajta, hogy er� kedv�szegi a t�ens� elvitte egy pajt�, ahol nemesekkel k�y�atott. De Lajos henye, haszontalan dolognak tartotta az ilyen j�kot, hamar r�t. Ledobta a k�y� �bement az ist�� ahol a major egyik csel�e � tehenet fejt. Lajos sose l�tt ilyen falusi munk� felkeltette �ekl��a dolog, el�r a szolg�n�e rendk�l figyelmesen, azt�pedig nem nyugodott, m�meg nem tanulta t�a sz�s fog�kat. N�ny pr�koz��kudarc ut�siker�jet fakasztania a teh��majd sorba fejte a teheneket nem lanyhul�zgalommal, �gy �ellett let�i a teh���hogy vissza�ess�a kir�i hint� Valamivel Orl�s el�meg��tt�a hintaj� Levett�Lajosr�erlinghen �erint kiss�eh�zag�dnadr���ujjas� �gy�yel kivarrt ragyog�h�selyem�z�t adtak

r�Ezut�odavezettek egy d�es takar�h��lovat, �Lajos boldogan, szilajon ugrott nyeregbe. S h� tiszts�isel��ret�n - sajnos, �nem voltam k�k, mert � Orl�s-ban j�am a sz��dolg�n - a sv�iak ut�lovagolt, akik zsoldos l�kre is voltak olyan udvariasak, hogy meg�enezt� m�soraik mellett v�atott, de az� ez az �enz�nem volt Orl�s n�nek �enz�hez, �alg�hoz foghat�N� nap �h�m fogad�i (vagy a kir�nak kast�beli) �zaka kellett, hogy megtegy�azt a harminck�m��t, amely Orl�s-t elv�sztja a f�ost�� nemigen akadt a szabad kir�i v�sban, a szabad kir�i alattval��olyan, aki meg tudta, meg merte volna tenni visszafel�zt a hossz�lts�s �vesz�es utat. �yhogy eltelt a sz�k h�val, hogy Lajos maga j�el hozz�k, nem hittek a szem� hogy ott van, az �laik k�t, k�y�nyira, ott van Franciaorsz�kir�a, aki eddig csak olyan mesebeli figura volt nekik, mint a Szent Kereszt-sz�segyh�sz�s �lakainak ak�elyik szentje. A Loire menti v�sokat, Orl�s-t, Blois-t, Tours-t, Saumurt, Angers-t �Nantes-ot m�k�h�el azel��es�tt��s�ik j�el�l, k��r�kitakar�tt�az utc�t, legal�is azokat, amelyeken majd �alad a kir�, lombhal, vir�al fel is �s�tt��, s emelv�t �oltak, azon fog � kir�, m�a v�s k�s� elmondja hossz�g�os sz�lat� Lajos agg�osan � r�hogy j��zze a dolg� t�sen, komolyan hallgatta a v�elen besz�ket, s j�z esz� v�e a feleleteket, amiket Souvr�r �sban ny�t �neki, de olykor v�oztatott is rajtuk, ha nem voltak kedv� val��y p�� mikor Nantes-ban fogadta a sz�ev�k tiszts�isel� nem volt hajland�t mondani nekik, hogy "nagyon el�dett a szolg�taikkal". - K�lkedem benne - vallotta meg k�bb H�ard-nak -, hogy mindannyian olyan nagy szolg�tomra voltak... Nem volt h�n az �zer�ek, �m�s komikusnak tal�am, hogy Lajos n�lyik h�os�n a diadalmas bevonul� nem esett egybe val�os �ez�vel. M�j�rom napja laktunk a nantes-i kast�ban, mikor Lajos kin�tt az ablakon, �szerel�nk�kat l�tt, amint lakhelye mellett emelv�t �olnak, s lapos tetej� nagy, aranyozott tr��t tesznek. - Mi ez? k�ezte. - Meg akarj��lni, hogy bevonul Nantes-ba, fels�- felelte Souvr�r. - De hiszen m�itt vagyok, nem? - mosolygott Lajos. - De igen, fels� de ez most az �lyes bevonul� lesz. Csakugyan, m�aznap, d�t��r, mikor m�egy kicsit lanyhult a h�, a kir� feh�lov�ki�t Nantesb�s nyomban visszaj�a Bourbon-liliomos d�tet�att a Szent Mikl�apun: utc�l utc� k�rte a rivalg�p, az ��se lohasztotta lelkesed�ket.

De Nantes csak a c�a �utols�lom� volt a nagy utaz�ak. Engedje meg, sz�olvas�, hogy visszavigyem, felfel� Loire-on, egyel�legal�is Tours-ig, mert t�nt ott k�eset, amit nem hallgathatok el. Blois-b�ours-ba menet a r�nsn�gy vargabet�in� Montrichard fel�hogy ne kelljen �enni Amboise-on, amelyet a Sainte-Menehould-ban k�t szerz� Cond�ez� adott, legal�is a rendi orsz�y��e�g. Pedig akik a herceg �v�n parancsoltak Amboise-ban, arra a h�e, hogy a kir� Tours-ban van �er nemessel �hatezer sv�i katon�l, futv�futottak �dni neki a v�s kulcsait. A kicsinyhit�ensn�onban nem fogadta el, nem akarta megszegni a szerz�t, mintha bizony egy ilyen �ok hitszeg��n k�etn� kir�i sz�. A poitiers-i p�nagyobb sikerrel j�, � Tours-ba sietett, �k�e k�e a kir�n� hogy menjen Poitiers-ba �tegyen rendet a v�sban, mert mint ismeretes, Cond��i fenyegetik. Villeroy �rget�re v�e r��a mag�a r�nsn� poitiers-i n�meg�enezte a kir�t, mikor bevonult. S a v�s �vid� egy kardcsap�n��k�n megt� a kir�s�kebel�. Ez volt az utaz�egyik legels�szna. A Tours-b�oitiers-ba vezet�on Chatellerault-ban sz�t meg Lajos, hatkor �ezett, s addig nem nyugodott, m�meg nem n�e a Vienne h�� amelyet apja �tett. Hosszan, n�n szeml�e, a szomor��y� vonult �az arc� Nem tudom, vajon apj�l jutottak-e esz� a "gyermekei", de b�ilyen k� volt, elhat�zta, hogy azonnal beszerez nekik valami "apr���t". Megtudva, hogy Chatellerault h�s a k���eir�egyet kinyittatott, �vett a Monsieur-nek egy k�, mert �e gy�te a k�ket. � megk�ezte a k���zt is, hogy van-e

valami sz�a v�sban, amit a kisl�oknak aj��zhatna, a k�s mindj� �is vitte egy kom�hoz, aki a vid�apr��ntjainak csiszol�val foglalkozott. Lajos vett t�h�m egyforma nagys�t a h�m l�testv�nek. Ki is �bele az ersz�e, b��al�n nem k�kezett, vigy�tt a p�re, mert amilyen b��t a kir�n� Concini p�al, olyan sz�k�e. Ha m�az �sz�olvas� hajland�lt r�lni, hogy visszafel��n velem az id� �a Loire-on, Nantes-b�ours-ba, arra k�m, j�n m�egy kicsit feljebb a v�oly�ellen�n, t�en vissza t�as�mban Tours-b�lois-ba, s k�rg�ne tekintse ezt a visszafel�taz� se szesz�nek, se modoross�ak, hanem csakis a mond� rendez�hez sz�s fog�ak, mert annak az esetnek, amit majd mindj� felt�k, fontos k�kezm�ei lesznek t�netemben.

Lajos, mint eml�zik az olvas�eghagyta nek�ogy Blois-ban, a kast�ban v�unk r�mert k�ezni akar valamit ap��J� tizen�ik� este hat �or �ezett meg, s mivel aznap reggel csod�a meg a chambord-i kast�t, el�r kicsit csal�t a blois-iban, nem is igen tudott mit dics�i rajta I. Ferenc ��l�s� k�l. Hanem az orsz�y� terem sz�ar�ai nagyon megragadt� Bellegarde vel�lt, �ndta el, hogy a blois-i gr� idej�n csak egy ford�tt haj�orm�tt a pomp�mennyezet, de III. Henrik b�eni akarta a termet, s egy ugyanolyan, az eredetivel p�uzamos haj�p�tt, s egy oszlopsorral kapcsolta �e a r�vel, amely �ork� fut v�g a helyis�k�� s t�szt�l is szolg� Igen szerencs�gondolat volt, ahogy a nem �en l�esz� biztos �� Bellegarde �gjegyezte: olyan a k�ford�tt haj�intha egym�mellett horgonyozn�k, haj�erend�kat az �fel�ord�a.

Els�pke tal�oz�kkor Lajos nagyon kedvesen fogadta ap�t, de nem k�ezett semmit, val�n�az�, mert vel�lt Bellegarde �m�vagy egy tucat �e mikor visszament�szob�ba abban sz�t meg III. Henrik 1588-ban, �ugyancsak abban gyilkolt�meg Guise herceget -, kihaszn�a azt a percet, ameddig egyed�tunk, megmondta, hogy m�ap reggel kilenckor v�benn�ap�al abban a nagy fasorban, amely a kast�t�a Noue-ba vezet. La Noue uradalom nem messze a blois-i kast�t�sz�s kocsi�zet od�, jobbr�alr��f�szeg�ezik, amelyek ilyenkor igen er�llatot �sztanak. III. Henrik a vele oly igen ellens�s 1588-as rendi orsz�y�idej�szeretett hetente k�h�m napra visszavonulni abba az uradalomba, hogy legal� a nyugalom l�zat�fellelje. Guise hercegn�arancs� (�a r�nsn�leegyez�vel) ott sz��ltam el j�resztany�t, mivel "a l�t se akarta betenni abba a pokoli blois-i kast�ba, ahol a f��meggyilkolt�. Hajlok r�hogy ezt ink� a h�ss�r�n Guise-z�ett keresztany�becs� semmint szerelme sugallta. Mert a Guise h�sp�mindk�r�r�salta egym�, folyamatosan �nyilv�san, nagyon kev�id��ttek egy�soda, hogy j�resztany�ennyi gyereket ki tudott csikarni a f��l. Lajos nagyon szerette Guise hercegn�n az �ntes�t �k�tlens�t, kellemesen k�z�az udvari k�utat��Azonk�l mi sem term�etesebb, mint hogy reggel kilenckor elmegy La Noue-ba megl�gatni boldogult apja els�es unokatestv�t. De az� egyed�ult � �gyalog, s a kast�b�lmenet meghagyta, hogy ne mondj�el, hogy hol volt. Mikor megl�tt benn� megszapor�a a l�eit, intett, hogy hagyjuk m�a t�hajt�kat, egy-k�sz� megk�nte, hogy elj�nk, megparancsolta La Surie �, hogy maradjon az � �sz�n, ha j�alaki. Benn�pedig levezetett az � egy bokorcsoport s�be, s ott k�rfalaz�n�� sz�ap�oz: - Siorac �ellegarde azt mondta, hogy 1588-ban itt volt Blois-ban, s hogy III. Henrik igen megb�tt kegyelmedben. Meg tudn�ondani, hogy hogyan jutott od� a dolog, hogy a kir� kiv�ztette Guise herceget? � elcsod�oztam ezen a k��n, de ap�t nem lepte meg. S�intha v�a volna. - III. Henriknek nem volt v�szt�, fels� vesz�ben forgott a tr�, a szabads� �val�n�az �te. - A szabads�? - vonta fel Lajos a szem�k� - Guise azt tervezte, hogy elfogja �kolostorba z�tja... � szerintem nem hagyt�volna meg�edni. - � mikor hat�zta el a kir�, hogy meg�i Guise urat? - Azt hiszem, az�gondolt r�hogy Guise elfoglalta P�zst, ��i�a v�sb� - S nem szedhette volna �e katonai erej�ellene, hogy visszavegye a f�os� - gy�i a t�Lajos szem�n. - Nem, fels� Henriknek csak

n�ezer embere volt, s a kincst� �� Henrik nem volt katonakir�, mint fels�d megboldogult �sapja. - � mit csin�? - Visszavonult Chartres-ba a n�ezer ember�l, ��ett, mintha hallgatna anyj� �a miniszterekre, akik az anyakir�n�z h� (�ink� �zolg�� semmint a kir�t), �t�yalni akartak Guise-zel. - Az anyja t�yalni akart? - k�ezte Lajos, �hirtelen f� lobbant a nagy fekete szem�n. - El�lta a fi� - Nem volt tudat�n. De val�, �l�olitiz�. J�szonyban volt Guise-zel, s nem akart �eveszni vele, b�ibe ker�is az �amnak. � az is igaz, hogy tettei gyakran keresztezt�a fia terveit, �mindent �ezavartak. - De h�hogy lehet t�yalni egy hitszeg�, Siorac �ki elveszi az ember f�os� - Mindenben engedtek neki, abba is beleegyeztek, hogy h���e Blois-ban a rendi orsz�y�. - Nagy hiba volt! - Sz�elt hiba Henrik r��l, el akarta altatni Guise �rs�t, mert val�an Blois-ban III. Henrik er�b volt, mint a herceg. Henriknek ott voltak Larchant francia test�, Ornano korzikai katon� a sv�iak �a h�s Negyven�. � �lt az �kast�ban is.

Igaz, hogy Guise maga mellett tudhatta az orsz�y� �a franci�t��t, de Bloisban csak a k�rete volt vele. - � mit v� Guise az orsz�y�� - Hogy a gyermektelen kir� semmisnek nyilv�tsa fels�d �sapj�k tr��si jog� mert akkor m�hugenotta volt. �y minden akad� elh�lt volna Guise el� tr�z vezet�on. De Henrik kereken megtagadta, s a rendi orsz�y�megtorl�l megfosztotta a p�forr�it��y tetszett, gyenge �t�va a kir�, de val�an sz� volt r� Hogyhogy? - Ahogy Blois-ba �ezett, elk�a minisztereket, akik anyj�z h�, s a hozz��ereket tette a hely�� Guise hely�n m�erre gyan�gtam volna. - S Guise nem neszelt fel? - Nem, fels� �len�e a kir�t. - Mi�? - Gyeng�k, jelent�elennek, ingatagnak tartotta. S Henrik �en azon f�dozott, hogy Guise ezt gondolja r� - �y �i, Siorac �ogy Henrik alakoskodott? - k�ezte �nken Lajos. - S�Val�os kom��adott el��ozz�gen j� - � Guise-t megnyugtatta vele? Meg, fels� Guise �ondolta, hogy sose lesz Henrikben annyi virtus �b�rs� hogy az �t� t�n. � hogy gondoskodott r�a kir�, hogy siker�a mer�let? - A kast� kertj�k v�ben volt egy kerti lak, oda h�a �e azokat a tan�osait, akikben felt�en�b�tt, �el�k t�a a bizony�kokat, hogy Guise titkos kapcsolatban � II. F�panyol kir�yal. Amit azut�mondott, az �re az eml�zetembe v�d� "A herceg le akarja d�ni az orsz�oszlopait �meg akarja szerezni az orsz�t, teh�kegyelmeteket k�ezem, uraim, mint az orsz�oszlopait, hogy mit tan�olnak, mit� legyek."

Montholon, a pecs�r ��kedett, hogy Guise herceget foglyul kell ejteni �b�s�el�ll�ni. Amire Revol igen hevesen felfortyant: "Az a vaddiszn�szak�a a mi h�nkat! Hol tal�ak helyet, ahov�ecsukhatj� tan� hogy bev�lhass� b�kat, akik el�ln� �y v�m, mivel megr�tt �l� van sz� b�snek meg kell el�e az �letet." - Megism�ln�zt a mondatot, Siorac � k�e Lajos csillog�emmel. - Sz�sen, fels� "Mivel megr�tt �l� van sz� b�snek meg kell el�e az �letet." Amire Henrik azt k�ezte: "Milyen b�snek, Revol?" � Revol szemrebben�n�� mondta: "A hal��snek, fels�" Minden jelenl�, Montholon kiv�l�l, osztotta a v�m�� - Kik voltak ott? - Bellegarde, Aumont marsall, Francois d'O, Ornano, Rambouillet �� De mivel �mint terhel�n�tam jelen, a kir� az �v�m�emet nem k�ezte. � csak b�ltam. Ap�sohase mondta nekem, hogy ott volt tan� ezen a sz�r��on. � a visszaeml�z�ib�e adta ide elolvasni azt a r�t, amely err�z� - Folytassa, Siorac �- A kir� tudom�l vette a szavaz�, �azt mondta: "Az �l�ndink� v�zemet kap, arra a meggy��e jutottam, hogy az �ssz�te az �korai hal�m lesz, a bar�im pusztul� �az orsz�roml�. Uraim, v� a tan�koz�ak." Bizony� �reveszi, fels� hogy miut�a kir� d�tt Guise meg�e fel�se a helyet, se az id�se az eszk�nem �totta megbesz�i a tan�osaival. - Mi�? - Montholon a pert javasolta, Henrik m�nem b�tt benne. De n�ny nap m� december huszonegyedik� szerd�� tan�koz� h�tt �e, m�sz� k�, mint amilyet els�ben, m�edig abban a r� kis szob�n, amely a mellett a szoba mellett van, amelyben ma fels�d lakik. - Tudom - mondta Lajos. - Bellegarde, Revol, Larchant test�pit� ��vett�szt a

tan�koz�n. Henrik elt�tebb volt, mint valaha, mert Guise m�aznap reggel is oly orc�an volt, hogy a francia seregek f�ancsnok�k tiszt�k�elte t� - Ezt is tudom - mondta Lajos. - Folytassa, Siorac �- Kider�ogy az a legnehezebb feladat, hogy hogyan tudj�elv�sztani Guise-t n�s k�ret�l, amely mindenhov�ele ment, mert ha az �mesei meg a mieink �eakaszkodnak, ott sok emberhal�eshet, kiv� azt, amelyik haszn� lehet az �amnak. Ez� elhat�zt� hogy tan�napon lesz, mert olyankor a tan�urak "k�rete" olyan nagy, hogy el�s szerint az udvarban kell maradniuk.

- De h�� csak ki�ania kell Guise-nek, r�n odaszaladnak hozz� mondta Lajos. - Erre is gondoltak, fels� �p ez� t�ki Henrik a tan��d�tj�reggel h��a, gondolv� hogy ez tetemesen cs�nten�ak�null� is, Guise embereinek a sz�t, mert ki akar december huszonnegyedik�pirkadat el�felkelni... - De csak kellett valami �ehhez a korai id�thoz? - Kellett, fels� Henrik bejelentette, hogy kora d�l�ki akar menni La Noue-ba, de el� m�megtartja a tan�� - H�ez � j�lt - mondta Lajos -, de h�m l�s� volt, amelyen Guise elmenek�tt: a szob�ajtaja el�az a csigal�s�mely a f�zintre vezet, abba a szob�, ahol most kir�asszony any�sz�t meg. - Akkor III. Henrik �sanyja lakott abban a szob�n, s mivel nagyon beteg volt, nyugalma �ek�n �get ��ttak arra a csigal�s� azzal a paranccsal, hogy egy teremtett lelket se engedjenek � - A r� kis szob�l is vezet egy csigal�s�f�zintre - mondta Lajos meg�nk� - Azt a l�s�s a r� kis szob�a Negyven� foglalt�el, fels� - Marad a homlokzat nagy, ��l�s�a. Val�, fels� �oda nem ��att�a Negyven�et, mert Guise tudta, hogy gy�k. - Mi� gy�� Mert Guise azt k�e az orsz�y��hogy oszlass�fel a test�et, �k� vissza � gascogne-i szem�ombjukra. Larchant kapit� seg�tt ki benn� Azt aj�otta, hogy fel��a a f�cs�a francia test�get, azzal, hogy a zsoldjukat k�elik a tan�t�mert m�h�m h�ja nem kaptak semmit. - � azt hiszem, mikor Guise meg�ezett, mindenesetre be kellett volna z�i a kast� �es kapuit is mondta Lajos. - Erre is gondoltak, �� is tettek. Lajos les�szemmel hallgatott egy j�rabig, �gy ap�meg is k�ezte: - Elmondjam a t�t is, fels� - Nem, nem, Siorac �udom, mi t�nt azt� Csak az nem f�a fejembe, hogy Guise nem fogott gyan�- Annyival is k�ebb, mert el�nap Henrik cs� lehordta, hogy volt k� - mise ut�- a f�ancsnoki tisztet k�elni. De a kir� anyja (Lajos �ntelen�zeszor�tta a sz�t erre a sz� mintha az �yj�eml�tt�volna) hallott a veszeked��s beteg��z h�tta �, hogy b�t szerezzen k�k. Oda is ment mind a kett�enriknek volt ideje �eszedni mag� b�latosan j�zotta a szerep� szel�volt, mint a b�ny, h�lgett Guisenek, jobban, mint valaha, �egy f�sz�lejtett arr�s, hogy hamarosan nagy �ami m��ba helyezi... Ez volt a csal�k, �Guise m�ap r�s harapott. - Nagyon-nagyon k�n�Siorac �mondta gyorsan Lajos. K�m sz�n, ne felejtse el, hogy nem tal�ozott velem ma reggel! Siorac - fordult hozz�-, megk�ezn�a Surie-t�hogy szabad-e az �Megtettem, s mivel nem l�unk senkit, visszamentem a kir�hoz, hogy elb�zam t� Elv� t�k, �gyors l�ekkel elindult a La Noue-ba vezet�on, hogy megl�gassa Guise hercegn� hiszen ez volt az � a s�j�k. La Surie szinte futva j�vissza hozz�, majd' felvetette a k�ncsis� de ap�egy mozdulattal visszatuszkolta bel� k��it. Mi magunk is La Noue-ban sz�tunk meg, alkalmas k�s�en Guise-n�z, egy takaros �gyasszonyn� aki j�c�tal��benn� meg a Szentl�k-rend lovagi nyakl��k hat�ra is, amelyet ap�viselt, megnyitotta el�nk h�t, �st�t �sz�t. Ap�egy sz�e ejtett eg� nap a kir�yal val�sz�et�r�s mikor m�s, csak annyit mondott: - M�nincs tizenh�m �s, �az udvar azt hiszi, hogy nagyon �tlen a kor�. � meg �ondolom, hogy kora�tt. M� nem mondott, �csak h�m �m�t� vissza erre a t�yra.

Az �gy, aki oly sz�lyesen befogadott benn�hajl�ba, mag��l volt ��n, hogy h�m ilyen j�v�szellemes nemes�d�tja a h�t. De �e k��ees���ozott, mikor megtudta, hogy csak

h�m �zak�t�nk Blois-ban, pedig �int Kirk�h�okig is sz�sen k�eztetett volna benn� �y h�a sz��ozta, hogy sietnie kellett: az els�rct�ogva h��llant�kat vetett mindh�unkra, �sokat �r�mosolygott, s�tozott. M�t�t is tett. �y �zte, feltart�thatatlanul elfut a h�m �zaka a vadul rohan��, s megfosztja a rem� titkos gy�r�kt��ez sarkallta, hogy ��a azokat a korl�kat, amelyeket a szem�m �az er� ��tt volna el�, ha t�az ideje. El�r engem rohamozott meg, tal�jobban ingerelte az ���az ifj� mint az �tt kor, de az is lehet, hogy ��e, tapasztalatlans�mban k��km� leszek. Mindenesetre nagyon meglep�m, mikor els�t t�tt �zak�n vetk�v�a szob�an, kopogtat� hallottam. Egy inas volt az egy palack loire-i borral meg egy ez�leggel: �e k� mint mondta. Kez� nyomtam n� p�t, s kiment, �meg tov� vetk�m, de megint kopogtattak, s � v�e, hogy az inas hoz holmi kis k�falad�kat, hogy jobban cs�n a bor, eg� nyugodtan kinyitom. �ulatomra h�ruh�h�asszonyom � el�m, egyik kez�n gyertya, a m�kban serleg, s azt k�i, kiss�irulva, de megejt�sollyal, hogy nem tiszteln�e meg vele, hogy felk�nt� C�nek h��ezt a h�et, nem tudom, mi k�volt ahhoz az Angers-t��e es�onts-deC�ev�oshoz, amely hat �el k�bb arr��l�, hogy ott aratott Lajos k��zelmet az orsz�agyok �az anyakir�n�elett. A vid� nemescsal��al�szony nem volt h�val a szellemnek, �odornak, kellemetes tulajdons�knak, �nem tehetett r� hogy harminc�s kor�n meg�gy� nagyon egyed�zte mag� K�re n�e b�s barna teremt�volt, kicsi, de igen form� eleven, �iatal, ��csig� kis kac��it ink� naivnak tal�am, semmint szem�etlennek. Magamra kaptam valamit, �felk�nt�m. �is nyomban r�k�nt� a k�kez�harat, s igen messzire jutottunk volna a lejt�sv�en, ha meg nem �em a vesz�t, s l�� hogy kigy� arca �ugyancsak hajl� dereka, hirtelen t�dt �ttel, csak �ell�sen, de komoly arccal meg nem eml�m neki, hogy l�olok egy p�zsi nemesh��, s h�t fogadtam neki. C� asszony kedves arc� oly �atlan k��ees�� erre a les�h�e, hogy majdnem a karomba z�am vigasztal�l. De gyanakodtam a tulajdon j�omra, mert ezer �g vihogott m�te alattomban, s a b�ebb utat v�sztottam: azt aj�ottam, h�a be ap�t, r�n r�s �t, s mikor Siorac m�i bej�hozz�, odaadtam neki az �serlegemet, �t�mindj� harmadszor is felk�nt� h�asszonyunkat, azt�negyedszer is, v�l C�nek a fej� sz�t a bor, megt�orodott, s ap�er�arj� kapaszkodva elhal�ngon megk�e, hogy k�rje a h�szob�ba.

Ap�el is k�rte, s j�al��mag� a k�kez�t �zak�is. Ha majd sz�olvas� ap�visszaeml�z�it olvassa, melyeket �oss��s tapintatb��nem jelentethett�g, megl�a, hogy ap� III. Henrik, majd k�bb IV. Henrik szolg�t�n s titkos megb�t�ikat teljes�e, v�sr��sra, orsz��rsz�a j�a milyen h�atott �vesz�es �tet �, ha este lefek�ohase tudta, hogy m�ap nem �-e meg, s akkor kapott r� n�igasztal�a, s minthogy egyik napr� m�kra �, t�okon a perceken, amelyeket vel�t� nem k�hetett hozz�k semmi m�. S ebb�n azt l�m, hogy e tekintetben els�ban �tm�k hat�zza meg a szok�inkat, nem annyira a testi vagy �en lelki alkatunk. Mert biztosra veszem, hogy ha ap�is olyan nyugodt, otthon � v�tt �tet � mint � amilyen ��ny �j�rm�et�se viszi r� l�k a Bellegarde- vagy Bassompierre-f� kicsapong�etm�. Mikor odahagytuk Blois-t, La Surie lovag, akinek oly k�ozatos szenved�e volt a gioco di parole, csak annyit tudott mondani, hogy C�t ink� C�n�k kellene h�i. De ebbe nyilv�vegy�mi neheztel�is, ami csak s�bodott, mert ap�nagyon kikelt ez ellen a nem hely�al���ellen, minekut� maga is elmorzsolt egy k�cseppet a bajusz�n, mikor elindul�nk el�a h� mag�z szor�tta, bors� k�eket hullajtott, s egyre csak azt hajtogatta, hogy soha t� nem l�a viszont, tudja �l, se engem, aki oly j�v�yok, se a lovagot, aki oly ny�s ember. - Nem sz�elled magad, Miroul, � besz�i egy h�r�aki olyan j�lem�yel van fel�, s oly sz�sen fogadott benn� - Igaz, hogy j�� vel�e nem mindegyik� egyform�- v�kedett a lovag.

Valah�szor nagyv�sban pihent�g, �egy napn�tov� maradtunk, �am a Greifin-emnek, s a

kir�i fut�al k� el levelemet, � legal� biztos lehettem benne, hogy k�ebb k�delem n��ba � Hanem abban m�nem lehettem annyira biztos, hogy nem bontj�fel, ez� vir�yelven �am, al��ak csak P-t, s nem tettem r��res pecs�nket. Be kellett �em vele, hogy csak ��k, v�szt nem kapok, mivel a gr� nem tudta volna, hov�� zar�oklatunk �ala �id�szt� titok maradt el�, ugyanis ap�is, �is csak hajnali indul�nk el� este tudtuk meg. Hab�nagyon hi�zott a Greifin-em, mintha lev��volna a f�karomat, tudtam, hogy annak rosszabb, aki otthon marad, nem annak, aki elmegy. � annyi �cot, vid�t, v�st, kast�t l�am sz�s e haz�n, annyi figyelemre m��gy sz�oztat�log k�te le a figyelmemet, Greifin-em pedig otthon maradt, am�e igen j� el hazulr�ott �ban a sz�s szob�n, ahol nekem szokta kenegetni a zseml� vagy a h�szob�ban, amely t�n-ny�n tan�olt a lobog�nknak, a szenderg�nknek, gyeng��v�elen besz�et�inknek.

Azonk�l volt sz�mra valami m�r� ebben a Loire menti utaz�an: ahogy a hatalmas d�menet v�ghaladt Franciaorsz�orsz�tjain, nemcsak azt lehetett �zni a n��alg�b�hogy szeretik kicsi kir�ukat, hanem azt is, hogy ellens�i sorra vesznek, kardcsap�n��a Greifin-em h�ban minden r� besz�, de a mi nagy nyugati utaz�nkon engem minden m�ova h�tt, hajtott, olyannyira, hogy est� kelve, visszavonulva oly gyakran v�oz���l fel�szob�a, n� lelkiismeretfurdal�m t�dt, mert fejem a p�� hajtva azon vettem �re magam, hogy aznap m�nem is gondoltam r�pedig neki kellene bet�nie elm�t, minden ��met �tem minden pillanat�n. M�Blois-ban id�nk, megl�gattam Guise hercegn�La Noue-ban, s igen nagy szomor�an tal�am, mivel egy h�pal azel� hogy a hercegn�lhagyta volna P�zst, legkisebb fia, Guise lovag - m�a legkisebb t�nyes fi��em, mert a lovag h�m �el id�b volt n�m - meghalt: Baux-en-Provence-ban maga akarta meggy�i egy ���, �felrobbant az ��z er�kos ember er�kos hal� halt. Guise herceg kardnak haszn�a, valah�szor ��e, hogy megs�hetik hatalmas csal��k �ekeit. � az �lbujt�ra � meg a lovag, mint m�elmondtam, az � Luz b�t is, miel�m�a b� kardot r�hatott volna: ut�tos, �ok cselekedet, eg�en olyan, amilyen maga a herceg is volt. Reimsben, polg��r�dej�rajta�Saint-Paul � aki elvitatta t�a v�sparancsnoks�t, �meg�. Guise hercegn�kkor, La Noue-ban, azt mondta nekem, hogy egy szemernyi gonoszs�se lakozott a lovag sz�ben, egyetlen v�e az volt, hogy mindig engedelmeskedett a b�j�k. "H�ha nem az �b� volt, mondta ap�szigor�mikor elmes�em neki, akkor is hiba volt benne." Az alatt a h�m nap alatt, m�La Noue-ban id�nk, ap� aki h�sebb volt a bar��an, mint a szerelemben, szinte az eg� napj�Guise hercegn�l t�tte, s vigasztalni pr�ta. Az �ez�k idej� felv�ottam, de mint La Surie elmondta, C� asszony m�enni is elfelejtett, csak ap�t falta a szem�l. Egyszer La Noue-ban nagyon meglep�m, l�� hogy j�resztany�h�m helyett eszik, s mivel pillant�m el�lta csod�oz�mat, zavartan megmagyar�a, hogy ha b�ta van, csak az ev�vonja el a figyelm�a lelki szenved��Nem k�em, hogy �nte �m� volt a b�ta, de val�gal bugyogott az �t� minden porcik�b�s nem hagyta, hogy megf�keljen benne a szomor� - L�f�, fiamuram! - mondta ap� mikor elmondtam neki, mit gondolok. -Enni kell, de ha a kellet�l t�t eszik valaki, az csak szok� �j�resztanyja sokakkal osztozik benne az udvarn� nem utols�ban a kicsi kir�yal, ha hinni lehet az �endj�l sz�mendemond�an. Ez bizony igaz volt, mondok is r��� magam is mulattam rajta, mikor elmes�� J� huszonnyolcadik� mikor elindultunk Chatellerault-b�ahol azokat az "apr�okat" vette a kir� a Monsieur-nek meg a h�ak) Poitiers-ba (ahol csak az� kellett megjelennie a kir�nak, hogy elvegye a v�st Cond�l), hatkor kelt Lajos, megreggelizett - b�esen, mint mindig - �hintaj� sz�t. De alig haladtak egy m��t, Nerpuis k�mellett elmenet megl�tt a mez�gy v�n eddeg� nemest�as�t. - Mi ez itt? - k�ezte. - L' Isle Rouet �ll�eggelit ad a nagyb� udvaroncoknak - vil�s�tta fel Souvr�r. - � is oda akarok menni - mondta Lajos, �megparancsolta, hogy ���meg a hint�Leugrott, odaszaladt a reggeliz�z, �v�n kijelentette: -

Na! � is nagyb� udvaronc akarok lenni! Helyet csin�ak neki, s derekasan nekil�tt. Kolossz�s reggeli volt, egy lovashadsereg is j�kott volna bel� l� volt hozz�mert la Cur��agyon ideillett a neve [La Cur��st�pit� volt, �a neve koncot jelent magyarul.]) egy nagy, pecs�s asztalkend��ynek k� maga el�l�on hozta el a konyh�l a fog�kat, �ugyancsak l�on szolg�a fel a lakom�knak, �ben kics�e bel�a maga r�� k�villa helyett a t�ujj�haszn�a az elk�s�z, amib�s meg�j�gy mi� volt �sszefenve a szalv�ja. Lajos maga megevett k�fiatal foglyot, egy csirkemellet �-h�t, egy f�marhanyelvet, s ivott r�gy kupa feh�ort. Ezek ut�igen j�v�daki�otta L'Isle Rouet �, hogy "Isten vele, vend��m!", �vissza�kocsiba. Ez a k�reggeli egy�al�nem g�lta benne, hogy Jaln� �e egy �or meg ne eb�ljen, k��al k�bb meg ne uzsonn�on, �ahogy betette a l�t Poitiers-ba, f�nyolckor mindj� meg ne vacsor�on.

H�ard szerint egy cseppet se �ott meg neki az ��es �ez� legfeljebb egy kicsit meggyors�tta az em�t�t, s noha m�or reggel h�or �edt, ez� ��ut�egy �or utas�tta ami der�Mariette� hogy t� hozasson "lyukas sz�t", amelyet az udvarban Rambouillet m�in�at�ra szem�es �k�� sz� "illemsz�ek" neveztek. - Ez a farkas�� vagy ahogy a r� g��ondt� bulimia, egy id�lva bizony meg� a gyomornak, hasnak -jegyezte meg ap� mikor elmes�em neki L'Isle Rouet vill�eggelij�k t�net� - Felf� gyullad� okoz. De h�ismeri a mi nemeseinket! Mivel a parasztok a kellet�l kevesebbet esznek, �artoznak vele rangjuknak, hogy a kellet�l t�t egyenek, azonk�l igen f�ias cselekedetnek tartj� hogy �ab�ak, mint a diszn� De Lajos eset�n ink� �letes tulajdons��an sz� Bourbonok h�sek fal�s�kr�Antoine nagyapja is, apja is nagyev�lt. (Hozz�zn� hogy fia, XIV. Lajos is.) Szerencs� Lajos a sajn�tos zab�hajlamon k�l egy�tulajdons�kat is ��a mi Henrik�. Bizony� eml�zik az olvas�ogy Vend�herceg, Lajos t�nytelen testv�, amilyen z��lt, azt rem�e, hogy f�en fejedelems�t csin�at mag�k Bretagneb�amelynek korm�z�volt, s Retz herceg seg��vel meger�ett n�ny breton v�st. S nem nyugodv�bele a Sainte-Menehould-ban k�t b�be, mert nem biztos�tta sz�ra a v� el�ket, a b�szerz� al�� ut�rajta�l elfoglalta Vannes-t �a vannes-i kast�t is. A r�nsn�Loire partj� �ezve, �et � ut�k�tt neki, ahogy v�sr��sra haladtak, de eredm�telen�yhogy v�l, mikor Nantes fel��edtek, elk�hozz�oeuvres m�it, hogy jobb bel�sra b�a. Hanem Lajos hintaja a Poitiers-b�irabeau-ba vezet�on eg�en v�tlen��ozott a k�s�l megt� m�i hintaj�l, s Coeuvres, megl�a a kir�t, meg�t, kisz�t a kocsib���lte �s�t, aki kidugta a fej�a kocsiablakon, �megk�ezte, mire ment. - Vend����a szeretet�l �engedelmess�r�iztos�a fels�det - mondta a m�i. - Micsoda engedelmess�az ilyen! - fakadt ki Lajos. - Nem tette le a fegyvert! Coeuvres, nagy zavarban, �y�ta Vend�herceg level� de a kir� nem vette � azt parancsolta, hogy adj�oda Souvr�k. � mikor Souvr�r az �� indul�csiban felolvasta neki, megint csak azt az egy felh�rodott �g� megjegyz� tette, amit m�a m�i el�is. Retz herceg, az, aki Vend�nak seg�tt bretagne-i hadi k��ben, bar��alan fogadtat�an r�es�ikor a nantes-i kast�ba sietett a kir� ��re. M�tizenegy napja voltunk ebben a nemes v�sban, mikor augusztus huszonkettedik� d�tes h�ben, elj�Retz herceg -- akinek m�n�nk is t�oka volt az izzad�a -, hogy megh�jon. A fekete haj�kete szem�kete szem�k� alak�z herceg d�nok� volt annak az Antoine Gondi nev�enzei bank�ak, aki valaha szerencs�pr�ni j�Franciaorsz�a, �II. Henrik h�agya lett. Igen j�zolg�a, a fia m�jobban III. Henriket, aki hercegg�s f�dd�s tette. Ez a mostani herceg volt az els�nemzed�k �oly tr� csal��aki fell�dt a francia kir�i hatalom ellen, nagyb�ja, Philippe-Emmanuel de Gondi nagy b�t�. Ez a nagyb�i a g�arabok gener�sa volt: nem ��atjuk, hogy az Evang�umhoz m��vatal, pedig aki gyakorolta, szerfelett vall�s ��volt. K��el feles� hal� ut�meg is v� tiszt�l, �bel�tt az oratori�sok rendj�, amelynek feltett sz�� volt, hogy "a t�etes papi �am

megteremt�n" f�dozz� Boldogult hitvese h�m fi��ki, kett�g�. Az els�l�j��, meg�� a hercegi �f�di c�t, mivel a Gondi-csal�id�b �nak csak le���volt. De mennyi keser�nyet kellett hullatnia Philippe Emmanuelnek kisebbik fi�t, Jean-Francois-Paul�, a h�s-h�edt Retz b�ros�: m��volt h�s az esz�l �a toll�l, s h�edett istentelens�r�kicsapong�ir�s a Fronde-ban [Parittya (franci�). K�tizenhetedik sz�di, �amhatalom-ellenes polg��r�e, az els�, a "R� Fronde"-nak Retz b�ros volt az egyik vez� XIV. Lajos kiskor� idej�] v�alt szerep�l. De hol voltak m�ezek az id�614-ben! Philippe Emmanuel csak harminch�m �s volt, �a g��t kommand�zta. De m�akkor is hossz�igor�t�ng�ca volt, s teljes hossz�n ki� arc� az istenf�lem �a t�arancsolat tisztelete. De az� csal� ��is lakott benne, elk�rte a t�zl��nantes-i kast�ba ezen a forr�gusztusi napon, hogy tan�okkal seg�e b��j� J�s tette, mert az a habarodott Retz herceg, aki akkor huszonh��s volt, de t�el kevesebbnek l�zott, bretagne-i kiruccan�b�egt�e nem tudott egyebet mondani a kir�nak, mint azt a meglep�ndatot, hogy eln�st k� ami� nem tette hamarabb tisztelet�n�. Lajos nem ny�t neki kezet, m�csak egy pillant�al se aj��zta meg, egy sz� se felelt erre az id�en menteget�re, �gy s� csend telepedett a teremre, az ifj�ceg pedig megal�ttan h�� vissza l�sr��sre nagyb�ja sz�yai al�Philippe-Emmanuel fel� ford�tta hossz�rc� s amit s� neki, azt mindenki meghallotta: - Ez kev� unoka�m-uram, menjen oda, �k�en bocs�tot! A herceg olyan feh�lett, mint a farsangi boh��az arc�l perg�gy ver�kcseppek megpocs�lt�velencei csipkegall�� Mindazon�al odament a kir�hoz, megint t�et hajtott el�, s sz�elen hangon kimondta a b�at szavait: Bocs�t�k�m, fels� s szeretetemet �h�met tan�m. A jelenl�kben meg�t a l�gzet, Lajos hosszasan eln�e a t�hajt�a meredt herceget, s v�l azt mondta: - Ha majd tettekkel is bizony�a, hogy szeret, Retz �n is szeretni fogom. Lajosnak nem volt semmi a kez�n, de aki les�s egyszersmind fegyelmezett szavait hallotta, elk�elte, amint a tr���jobbj�n a kir�i p�a, amelyet koron�sakor kapott. Olyan nagy hat�al volt r�ez a jelenet, amelyben a kir� �sl�sa �szil�s� nyilv�lt meg, hogy este elmes�em ap�ak �La Surie-nek: a lovag ugyan ��e, hogy azt a mondatot, amelyet annyira megcsod�am, nyilv�Souvr�r tan�tta be Lajosnak. - Ne higgye, lovag! - mondtam h�el. - A kir� most m�nem hajland�mondogatni, amit Souvr�r a miniszterek parancs� le�neki, nem akar papag�lenni. � napja, mikor Lajos megnyitotta a bretagne-i orsz�y� a jakobinusok kolostor�k nagyterm�n, a saj�szavaival nyitotta meg, nem azokkal, amiket a sz�ba akartak adni. - � mik voltak a saj�szavai? - k�ezte ap� - Ezt mondta: "Az� j�m ide kir�asszony any�al, uraim, hogy fell�gezhessenek �megnyugodhassanak." - � a Souvr�r szavai? - k�ezte La Surie. - Souvr�r nem mondta el nekem, de tudom, hogy �st mondott, mert szem� vetette Lajosnak - aki egy�� nem vette a sz�re a dolgot -, hogy elt� az ���l.

Azonk�l, gondolja meg, lovag, a nantes-i orsz�y�ek �rt fell�gz�ek �megnyugv�ak politikai � volt a Lajos sz�ban: azt jelentette, hogy a kir� v�t vet azoknak a kegyetlen ad�t�knak, amelyekkel Retz �Vend�ism�lten megsarcolta a bretonokat. Val�, szolg�attak r�legend�ot, hogy menten felh� � - ha nem hercegek. Retz m�visszavonta a martal�t (gar�a katon�sanyargatt�a v�elen parasztokat, m�ahogy szokt� rabl� gyilkoss� k�� zsarol� er�kt�l), �gy Vend�se tehette meg, hogy � bocs�tk�sre ne j�ljon a kir� el�. Lajos � vacsor�tt, mikor Vend�herceg megjelent, �t�et hajtott el�. Lajos fel� se fordult, igen hidegen megemelte a fejfed�, majd visszatette. Az udvar nyelv�ez azt jelentette, hogy egyszer�esk� b�k IV. Henrik t�nyes�tt fi�l, a herceggel �f�ddel, aki rangban megel�az orsz��es t� f�dj� Vend�ot nem hozta k�ebben zavarba ez a hideg fogadtat� A nagy erej�rcs�gabiztos pillant�, makacs homlok�egletes �� nem volt h�n a b�rs�ak, legfeljebb a csatat�n. � h��el id�b volt Lajosn� s mivel IV. Henrik elk�te azt a k�elm�t, hogy �sban �rt h�ss�t anyj�k, titkon

magamag�tartotta az igazi kir�nak, Lajost pedig tr�torl�. Hi� pr�t�lebesz�i err�z esztelens��mondv� hogy Gabrielle d'Estr�m�a megboldogult kir� h�ss� el�meghalt, s hal� semmiss�ette a birtok�n l� �retlevelet. Igen gyenge alapokon nyugodott ez a meggy��, hogy neki els�� van Lajossal szemben, nem is akarta, hogy megvizsg���. Nem hatott r� val�, sziklaszil�an hitt jogaiban, ez� is l�tt be olyan fesztelen�ir� lakoszt��. Azonk�l, ellent�en Retzcel, �tal�� az �ld�n okulva, el�kigondolta h�yilatkozat� amelyben c��se esett az �tkeire, ��datosan el� adta, b�ily hidegen fogadta is a kir�. - Fels� siettem felkeresni fels�det, mihelyt parancsot kaptam r�s � elmondhatom, hogy nincs egy�akaratom, mint hogy igen-igen al�tos �ragaszkod�olg� legyek fels�dnek, s ezt ak��tem fel�oz�val is tan�am.

A hossz�dat els�sze szem�etlen hazugs�volt, mert kapott �rancsot, egy tucatot is, mi�elment, hogy t�en vissza a Louvre-ba. A m�k fele, az "�te fel�oz�" olyan t�volt, hogy m�m�s��lett bel� Biztosra veszem, hogy Lajos is � �zte, mert elfeh�dett haragj�n, �szikr� szem�Vend�ra szegezve, remeg�ngon azt mondta neki: - Uram, szolg�on h�bben a j�en, mint ahogyan a m�n tette, �vegye tudom�l, hogy az a legnagyobb �eme a vil�n, hogy a testv�m! Sok-sok �el k�bb �m ide ezeket a szavakat, k�n v�mber lettem, t�em uramat, pedig fiatalabb volt n�m, s �oly h�n szolg�m fi� Tizennegyedik Lajost, mint �nnak idej� � igen k�en visszhangzik eml�zetemben kicsi kir�omnak az a nagyszer�data, amelyben felh�a f�estv� figyelm�dics�� s egyszersmind dics�e hat�ira. Nem tudom, emlegetik-e majd ezt a mond� az elj�d��dokban. De �rzem, �emes volna r�mert el�n�fia mai m��art� m��teljes st�s�k.

Vend�megh��val a nagy nyugati utaz�el�e utols�lj�is, s lassan be is fejez�t. Amilyen lass�t��l�lt az oda�lyan gyors a vissza�e Manson, Nogent-le-Rotrou-n, Chartres-on �Bourgla-Reine-en � Szeptember tizenhatodik� mivel az el�zalajtott fut�k m�megvitt�a h�, hogy k�avi �t�api t�ll�ut�visszat�a kir�, a p�zsiak az utc� t�tak, ki�l�k a Szent Jakab kapun, el�sztott�a kapun t�v�lv�st, s��lyek eg�en Bourg-la-Reine-ig elgyalogoltak �allottam, volt, aki futott -, s � akkor �ek oda, mikor a kir� kisz�t a hint�, fel�h�lov�, hogy �lyesen bevonuljon P�zsba. Hihetetlen t� ny�t Bourg-la-Reine-t� Szent Jakab kapuig, a kaput� Miasszonyunk templom� (ahol Lajosnak Te Deumot kellett hallgatnia), t� az utc�n, az ablakokban, m�a tet� is. A n�v�etetlen�k�ebb�ogy fejedelme visszahozta a b�t, �v��etetlen�enezte. A nagy utaz�kiszabad�tta Poitiers-t �k��t meg Bretagne-t az orsz�agyok k� k�. De enn�nagyobb jelent�e volt Lajos sz�ra: valami ��ny v�oz�t�nt benne. A miniszterek sz�ra, akik a kir�n�k ezt a felvonul� sugallt� az volt az �elme az eg�nek, hogy Lajost megmutass�a franci�ak. Lajos sz�ra pedig az, hogy l�a Franciaorsz�t. S Franciaorsz�sz� sz�s, rajzolt k��gyszeriben magasztos val�g��ozott. Igaz, hogy nagy orsz�nak csak egy r��l�a, de ak�ennyire "nem volt a szavak embere", ahogy �ga mondta, tudjuk, hogy megcsod�a orsz� sz��t, meg�zte n� szeretet� s ��lte a kir� puszta nev�k erej� hiszen meghuny�kodott a rebelli�hol csak megjelent. Eg� �, nemcsak Retzcel �Vend�mal, kir� m�n besz�, gondolkodott �cselekedett. Mindazon�al �y�is volt a sz�k�n. Megf�ml�ni megf�ml�tt�az orsz�agyokat, de le nem gy�k �, fogadni lehetett r�hogy majd megint folytatj�a b�tlenked�. Ami pedig a kir�n�illeti, �iut�megs�ltatta a kicsi kir� felszentelt szem��az orsz�an, hogy a maga hatalm�er�se, mihelyt visszat�ek P�zsba, f�i kezdett a fi�� Miniszterei hossz�asztalatuk sugallta strat��tan�oltak neki: Medici Katalin kir�n�nnak idej�igen kor�nagykor�atta IX. K�lyt, hogy megszabaduljon a r�ns c�ez f� irigys��s gyanakv��s att�ogva fia nev�l takargatta a saj�elhat�z�it. Ha

Lajos anyja is �esz, �eltek a miniszterek, sokkal teljesebb hatalmat �ezhet, csak nem lesz annyira szem el� Nem kellett sokat keresg�i a kir�i rendeletek t��ban, hogy al�ehessen t�sztani a korai nagykor�st. V. B� K�ly�1338-1380] p�� kimondja, hogy Franciaorsz�kir��tizenh�m �s kor�n nagykor�ell nyilv�tani. A gyenge eg�s�, k�i hal�t �� K�ly meg akarta k�lni els�l�fi�a hossz�enss�ny�l. Nem siker�ert h�a halott kir� akarat�ritk�tisztelik. Tizenk��s volt a tr��, mikor meghalt a kir�, s b�a k�kez�ztend� nagykor�yilv�tott� m�nyolc �g kellett t� n� nagyb�ja kellemetlen gy��t. Nyolc �g!

H�es kor�! A p�a mer� �okra ind�atta az anyakir�n�.. Lajost nem szedte r� csal�l�zat, amivel a nagykor�kecsegtette. Meg�ette, hogy nem az� akarj�nagykor�enni, hogy uralkodjon, hab�a l�zat kedv�t egyre t�z���meg a nagytan�ba. S felfedezte a k�utat� is a m�t az �lyess�m�t, amellyel az anyakir�n�el akarta ruh�i az �gykor�nak kihirdet�t. A Legfels�litikai B�s�teljes l�z�an �egy� palota aranyterm�n, �Lajost, aki oly kicsibe n�e a f��, s oly savany�pel fogadta az anyja aj��zta gy�t, b��nak �ztett� gy�nttal bor�tt, aranysz��z�ruh�. A nyak� tett�a h�mezer tall��ll�akl�ot, amelyet majd a spanyol kir�l�nak kell aj��znia esk� napj�- a gyal�tos hely jelk�t, neki, aki annyira irt�t a spanyol h�ss�kt�nemcsak az�, mert v�t �e kell vegy�nie egy olyan orsz�val, amelyet a mag�ellens�nek tart, hanem az� is, mert a Madame-ot �re elszak��t� � egy h�el a szertart�el�kapott egy sz�et, hogy tanulja meg, �mondja fel ebb�z alkalomb�nyja el� a Politikai B�s�el� a kir�i hercegek, a hercegek �f�dek el� Franciaorsz�marsalljai el� a miniszterek el� a korona tiszts�isel�a k�i k�ek �mindenki el� aki sz�tott az udvarban. Ez� sz� lehetett r� hogy b�it kihagyjon vagy hozz�gyen ahhoz, amit a sz�ba adtak. Sohase sz�tott kev��zabadon, mint � azon a napon, mikor nagykor�s orsz� korm�z�ra m�� nyilv�tott� Soha m�ennyire nem uralkodott rajta az anyja, mint � akkor, mikor a cerem� folyam�al�tosan f�t�re ereszkedett a fia el�a k�utat� visszaadta neki a korm�z�jog� Maga volt a megtestes�tatlans� s� j�ya mustr�, �ki n� esztendeje meg nem cs�ta a fi� Az ut�tos kom��megel�h�n m�gond em�tette szeg� kicsi kir�omat. F�, hogy dadogni fog annyi ember el� El�este t�en �va, forr�m�ozott Gy�t��ri�z, s fogadalmat is tett neki, k�rg�az� a kegyelem�, hogy m�ap, ha elmondja a mond�� bele ne akadjon a nyelve.

Berlinghent�udom, hogy b�nyomban elaludt, nyugtalan �zak� volt, ��ut�egy �or fel is riadt, ver�kben �. Levetk�tt� led��k, tiszta inget adtak r�s v�l elaludt. Mikor fel�edt, egyszerre nagyon elt�tnek l�zott. � pedig j�ni tudtam volna nyugodt �elsz� arc�l, ahogy ott �gyermekifj�p��z�ben a Bourbon liliomos tr�, szemben az intrik�an meg�lt, cinikus udvari m��okkal. Megvallom, �ert a sz�m, mint egy any� akinek gyermeke f�lmes pr��l el��.

Csakugyan f�lmes volt, mert volt n� kaj��abban, ahogy hirtelen elhallgattak, mikor kinyitotta a sz�t. N�ny udvaronc, elfogadva az anyakir�n�s Ancre marsall�elfogult rosszindulat� hebeg�ly�k tartotta Lajost, vagy sz�elte, hogy annak tartja. Ezek az alp� talpnyal�z�koz��tozva suttogt� hogy sajnos, "a kir�nak az esze se k�a besz�k�n�, s most azt v�� s�merem ��ni, azt rem�� hogy Lajos minden m�alhangz�belebotlik. Csal�k, mert szabatosan, hangosan, tiszta hangon �egy cseppet se dadogva mondta el a kis besz�t, amelynek els�sze, b�azt se �galmazta, biztosan nem s�ette j��t. B�i meg�lheti: "Uraim, Isten kegyelm�l meg�e nagykor�mat, elj�m ide, �kinyilv�tom, hogy nagykor�mban j�n�okra figyelmezve, istenf�lemben �igazs�san �tom korm�ozni orsz�mat. Minden alattval�l tiszteletet �engedelmess�t v�k: tartoznak vele az uralkod�atalomnak �kir�i tekint�nek, amellyel Isten ruh�tt fel. � is rem�etik v�lmemet �mindazt a kegyet, amely elv�at�j�r�t�aki mindenekben sz�n viseli alattval�av��nyugalm� Az igazs�gyi

miniszter �vebben is t�koztatja kegyelmeteket sz��imr� A besz�m�dik r�e r�ebb volt az els�, s voltak�en ellene mondott, az anyakir�n�z sz� s azt is biztosra veszem, hogy ezt a leck�m�nem k��vvel mondta fel Lajos, mert az alatt a n� �alatt, amely apja hal� �eltelt, egyre ink� rosszallta anyja politik�t, s er� gyanakodott r�hogy zavaros, de makacs terve szerint �in�hosszabb ideig t�l akarja tartani a hatalomt� - Asszonyom - fordult fel� -, k�n�hogy annyit f�dozott �em. K�m, tegye meg ezut�is, korm�ozzon �parancsoljon, mint ennek el�!

Akarom �elv�m, hogy mindenben engedelmeskedjenek fels�dnek, s hogy �t�m, t�ll�mben, legyen tan�om feje. Nem tudn�megmondani, melyik miniszter fogalmazta ezt Lajosnak. De ha Sillery vagy - mint ink� gondolom - Villeroy, akkor �ezhette Lajos k�s�k ir�j� hogy a kir�n�legyen t�ll�ben tan�a feje", hiszen a jelenl�ben is az volt, nem k�ezte a v�m�� s egy Cond�l kapcsolatos vita alkalm�l m�r�� se �llott, hogy hallgasson... A nagykor��lyes kinyilv�t� - amelynek nyilv�s c�a, Lajos �l��, sz� ellent�en �t rejtett sz��val v�elen sz�dat, �zalmacs��k�ette t�nt, hossz�sz�noklatokra adott alkalmat a Legfels�litikai B�s�eln�nek �a minisztereknek, s d�l�t����t�h�mig tartott. Szeg� Lajosomnak, miut���elen �hosszat gy�t�a f� sok sz� besz�el, m�csak egy gondolata volt, mikor visszat� a Louvre-ba: hogy lefek� Le is fek�em k�e az eb�t se. De ��am, vid� megk�ebb�ogy t�ott ezen a megpr�tat�n, s �rezte, hogy nagy diadalt aratott �g� dadog�n��ondta a besz�t. Tudtam, milyen komoly �pontos mindenben, amihez hozz�g, nem is csod�oztam, hogy h�m nap m�elment, hogy teljes�e fogadalm� amit Gy�t��ri�k tett. � elmes�em ap�ak �La Surienek, hogy hogyan folyt le a hossz�rtart�a Legfels�litikai B�s�n. De h� kedves �m - mondta La Surie -, ha Lajosnak csakugyan olyan elmeb� k�ss�i vannak, mint mondja, ugyan mi� nem sz�a r�ag� hogy nyilv�san mag� vegye tiszte feladatait? �zint�sz� nem gondolkoztam rajta. - J�ette! - vont v�at ap� - �� lett volna a kir�t�ha megteszi. Elfelejted, Miroul, hogy most t�tte be a tizenharmadik esztendej� m�n�ben van, � csak hogy pelyhedzik az �a, �igen elhanyagolt�a nevel�t. - De a n�vele van - mondta La Surie.

- A n�ek se vezet� se ir��sa, se tud�. A n�csak annyit tud, hogy meg�enzi, akit szeret, �halkan szidja, akit nem szeret. A val�ban a kir�n�ez�n az eg� �amg�zet: a Legfels�litikai B�s� amely �inevezte korm�z� a miniszterek, akik �ve sz�s�sei, a sz�ev�k, a vid� politikai b�s�k ��ernonnak h�, a francia gyalogs�is. - De az orsz�agyok nem - mondta La Surie. - Jaj, lovag! - ki�ottam fel. - Hogy k�eli, hogy Lajos sz�s�e l�az orsz�agyokkal a r�nsn�len�n? Hiszen cs�b��be esne! A t� lenne. S egy helyett t�gy�a t�dna. - De h�akkor hogy fogja valaha is elragadni a hatalmat ett�... - Miroul! - ki�ott r�p� - Aki karommal-cs�l kapaszkodik bel� - Lovag � vacsora t�lva - mondta ap��lyesen. �j�ztalhoz! A fels���b� es�a folytatjuk ezt a t�alg�. - Felh�m a figyelm� m�i �csillogtatta meg La Surie a k�bbik szem�-, hogy manaps�k�fels�van Franciaorsz�an: az anyakir�n�s a kir�. - �? - Aki az egyiket megs�i, a m�kat nem s�i meg.

Kicsi kir�om t�net�ez� a magam�l�ocs�ttam, de mint bizony� gondolja is az olvas�ikor egy nappal a kir� el�megt�em a nagy nyugati utaz��miut�leh� a csizm�t, az volt az els�lgom, hogy egy kis k��� Lichtenbergn�rh�h�s �es�em, hogy megj� forr�h�zom a l�s�. K�tt a v�sz, �magamon k�l j��am fel-al� szob�an, le� fel�tam, levetettem magam az �amra, �oztam a kis naplop�hogy a hozz�asonl�ck��n �g az utc� t�a a sz�t a varjakra, vagy az �h�szemf�veszt�s hamisk�y�i k� t�ereg, ahelyett hogy rep�ozz� s elhozn� v�a v� �et, csak ��tt a sz�m a mellkasomban, szorongva le-lepillantottam a gyalogoskapura, s tizedszer is kinyitva az �lakot, leki�ottam Poussevent-nak, aki az udvaron

vakarta az egyik lovunkat, hogy azonnal nyisson kaput, mihelyt kopognak. V�e megj�az a sz�elen kis sz�eteg. Lefutottam a csigal�s�s hamarabb �em a k�e, mint � m��is ny�ta Greifin-em level�a szutykos kis kez�l, mintha konyharongy lett volna, nem pedig a kir� keze von�val fel� dr�l�s k�ny, s m�bontogattam, csak �t el�m a kis f�g, �v�a a p�t. Adtam is neki egy mar�al. - Jaj, lovag �isz ez bolonds� - mondta Franz. - Elrontja a kis csib�t. Nem is igen hallottam. Felv�attam a szob�a, bereteszeltem az ajt��olvas�oz l�am.

Kedvesem! Boldog lenn� ha ma pontban h�m �or megl�gatna Bourbon utcai h�mban. Egy rokonomat is itt tal�a, aki n�ny napot n�m t� de ha lenne olyan kedves, �t�mel lenne, m�bev�em uzsonn�t, k�bb n�szemk�is lehetn�. H�s szolg�ja: ULRIKE A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy nem repestem ��n. Lichtenbergn�rh� igen ritk��igen keveset besz� pfalzi csal��l; azt megeml�tte, hogy apja hal� ut�t�dt n� kellemetlens� az �s� dolg�n. Tudtam, hogy az uralkod�l�oz tartozik, a v�szt�edelem unokatestv�, s �ml�zem, volt is vele egy kis n�telt�se, mikor vissza akart j� Franciaorsz�a. Tudni v�em, hogy van k�fia, azok V. Frigyes udvar�n maradtak, de nem tudtam, h� �sek, mi a keresztnev�lyen a term�et�lyen a kapcsolatuk anyjukkal. Igaz, ha el�lja a korukat, azzal a mag� is megvallja, azt pedig semmi �n nem akarta, mert, �het�don, ��ny pontja volt. Mindenesetre bosszantott ez a n� id�"rokon". Mi� nem k�te pontosan, hogy nagyb�ja-e, unoka�e-e, unokatestv�-e? Ha szeret�lakit, olyan fenyeget�nden bizonytalans� amely szerelm�rgy�l kapcsolatos! Azt szeretn�, ha oly ��z�lna, mint egy poh� Tudni szeretn� mindent, amit mond, amit tesz, azt is, hogy kikkel tal�ozik, milyen ��k f� m�a legkisebb gondolat�is. � mintha m�ez se volna el� �y se birtokoljuk teljesen soha. Herr von Beck nem a Greifin-em szob� mellett l� kis helyis�e vezetett be, mint v�am, hanem a f�zinti nagyterembe: Lichtenbergn�rh� egy fiatal ��besz�etett, aki gyeng�n fogta a kez� A gr� visszah� hogy nekem cs� ny�, s miut�r�joltam, majd felegyenesedtem, igen vegyes �elmekkel, bemutatta a vele szemben �Eric von Lichtenberg. - Ez Siorac lovag - mondta azut�-, akir�nnyit besz�em. Legyen kedves hozz�Eric, egyik legjobb bar�m. - Felesleges az intelem, asszonyom - hajolt meg el�m kecsesen Eric. - Siorac lovag �rajta a francia udvar eleganci�. Csak r�ell n�i. Kicsit hamarinak tal�am a b�, de mindj� vissza is adtam, ak�i legyek, ha tudom, mif� szavakkal vagy hogy azt�mir�esz�ett�supa elcs�lt haszontalans�t fecsegt�melyek, legal�is az �sz��g�esen j�k el�ert sz�en el voltam foglalva a t�ng�el, hogy ki lehet ez az Eric, �milyen kapcsolatban � a Greifin-emmel. Mert most m�nem hallgathatom el az olvas�� hogy Ulrike "rokona" koromb� fi�t, s bizony les�t, hogy olyan felt� sz� magas, er�j�ak�rna haja s�s csig� a szeme �si �simogat�rcvon�i finomak �m�s f�iasak. S mintha nem lett volna m�� is el�vonz���l m�franci� is eleg�an, k�ed�besz�, eleven esz�t, �lefegyverz�kedves. S az volt a legsz��hogy �iselkedett velem, mint a legjobb bar��l, �gy egyre mosolyogva r�sz�hal� k�ntam neki, hogy minek van itt. Lichtenbergn�rh� oly nyugodtan, kiegyens�ottan, mosolyg� �zt�gyenl�kett�ztva mosolyait �kedvess�t, hogy legsz�sebben t� sz�omboltam volna ezt a sz�egyens� ha a m�emre hallgatok, �et�, sz��mindent, ��re szak�k ezzel a n�ny �ggel, aki csak az� h�tt ide, hogy l�assam szerencs�ens�met. Ezer t�lyult gondolat futott �h�rg�yamon egy pillanat alatt, s nem is az volt a legt�lyultabb, hogy most azonnal kih�m p�ajra Ericet, ��ekaszabolom. Vet�t�am v�l fel�t, elb�ott Lichtenbergn�rh�t�s t�, mint mondta, rem�, hogy viszontl� mert m�s megszeretett (hallotta ezt, olvas�), a Greifin-em is fel�t, az ajt�k�rte a fiatalembert, v�ottak n�ny halk sz�ami megint csak felb�tett, pedig mi

volt az ahhoz k�st, ami ezut�t�nt: mikor a Greifin-em kinyitotta az ajt�hogy kiengedje, Eric, mintha mi sem volna term�etesebb, �lelte, �megcs�ta az ajk� Ahogy becsuk�t ut� az ajt�aja mintha a szerelmemet elsirat�lekharang lett volna. Elakadt a szavam. Csak n�em, ahogy j�issza hozz�a gr�, mosolyogva, �atlan, v�arccal, mintha semmi olyasmi nem t�nt volna ebben az �ozott szob�n, amin megb��tn� - Nos, kedvesem? - k�ezte, s egyszerre eg� val��ug�zni kezdett az a pokolb� gonoszs� amely megsz�ta. - Mit sz�z �Ericemhez? M�id�e volt felelni, s r�d�ni fekete m�emet erre az asszonyfej�ok k�� mikor kopogtattak. - Szabad! - ki�otta a Greifin. Herr von Beck j�be: - Bocs�t, asszonyom, a gr�r itt hagyta a keszty� - Ott van a sz�n, ahol �felelte a Greifin. - Vegye el! Mire von Beck kiment, �eszedtem magam egy kicsit, �a hangom is megj� - Hogyhogy, asszonyom? Eric gr�De hiszen azt mondta, Eric von Lichtenberg! � vajon a kett�z�a egym�? - h�fel a gr� kicsit cs��san a szem�k� - Franciaorsz�an tal�nem szok� mint a pfalzi v�szt�edelems�en �egy�kereszt� orsz�kban, hogy az els�l�fi�kli apja c�t �rangj� - Jaj! A kegyetlen! - ki�ottam fel. - A bolondj�j�tta velem! A level�n "rokon�k" nevezte. - H�mi� - mondta a gr� gyeng�g�l -, h�a fiam tal�nem rokonom? - A fia! A fia, asszonyom! H�mi� nem mondta mindj�? H�lehet enn�gonoszabb j�kot �egy szerelmes emberrel? - Igaz, igaz - mosolygott egy kicsit szomor� de az� vegye tekintetbe, Pierre-em, hogy a maga szenved� t�percig se tartott, az eny�meg k�h�ig �t�napig!

Maga j� jobban. Bocs�a meg nekem ezt a kis gonoszkod�! Olyan sokat gy�t a sz�m �a k�eletem hossz�oll� alatt, hogy j�ett egy kicsit megk�zni...

Tizenegyedik fejezet - Tudja az �g, minek ez az orsz�y�- mondta ap� mikor megv�sztott�Montfort-l'Amaury k�t�k nemesi k�� (s igaz�nem tiltakozott olyan nagyon). - Csak az� k�elt�az orsz�agyok olyan makacsul, hogy a k� lepl�l takargathass�a kapzsis�kat. � most, hogy elrendezt�a dolgukat a r�nsn�, most m�meg is lenn�k n��ond�agy orc�ans�ban fel is aj�otta a r�nsn�, hogy ne legyen: a miniszterek azon nyomban visszautas�tt�a javaslat� att�artva, okkal, hogy ha nem h���e az orsz�y�, Cond�ajd egy sz�napon a szem� veti a korm�nak - De az orsz�y�orvosolhatn� vissza�seket - v�kedett La Surie. - Azt hiszed, Miroul? - mosolygott ap� - Hogy a nemess�felaj�ja a kir�nak, hogy ezent�jd �s ad�k? Hogy a paps�a j�en visszautas�a a d�m� Hogy a harmadik rend lemond r� hogy meg lehessen v�rolni a hivatalokat? - �y v�m, legal� a harmadik rend tehetne valamit a n�nyomor�k enyh�s�t mondta La Surie. - H�ha a harmadik rend a n�t k�iseln�De a k�ek t�m�bbs� igen j��g� mivel hivataluk, tiszts�k van, s igyekeznek is bel�min�t�p�t kifacsarni, hogy k��j�magukat, ami� olyan dr�n vett� Mutat�se tal�z k�k k�� vagy parasztot. � azt�j�egv�k a n�t! No de h�akkor mit csin�ez a h�m rend, nemesi k� � k�ezte La Surie. - Buzg�ivakodnak egym�al, �a kir�t haszn��d�b�nak. - H�m� - Panaszk�eket �ak tele, �mikor berekesztik az orsz�y�, odaadj�a kir�nak. - � a kir� mit csin�vel� Term�etesen semmit. Sz� boh�d�az eg� - mondta La Surie. Ink� szomor�ondta, semmint megvet� mert �g hitt az emberi t�adalmak halad�ban. Nem tudom, mi t��a a hit� hacsak az nem, hogy �ga az �k folyam�kiv� tulajdons�i r�n v�gj�a az �es l�s�ot, amely a nem nemesi sz�az�ak legnincstelenebb r�g�a karddal szerzett nemess��lv�sztja. - Csakugyan, kom��k is felfoghatjuk - mondta ap� - De tanuls�s is lehet, nemcsak sz�oztat�z� is �tam r�hogy elj�szam benne a magam kis szerep� - Fel is fog sz�ni az orsz�y�n, ap�ram? - k�eztem. Dehogyis! �izkedni fogok t� mint a pestist�Ha valaki tetsz� akar aratni az ilyesfajta gy�etben, a

szenved�eket kell cir�nia. De ha valaki a j� �re hallgat, mint � az egyszeriben egy csom�lens�t szerez mag�k. - De ha kegyelmed v���g hallgatni fog azon az orsz�y�n sz�La Surie -, akkor mi lesz az a kis szerepe? - Kicsit k�s a k��d, Miroul, nem gondolod? k�ezte ap�k�b�angon. - Nem, uram. - H�akkor v�szolok. Primo, hegyezem a f��minden este h�n besz�lok arr� sok bolonds��amit ott mondtak, s nem lesz tanuls�n���ecundo, �nt�m, hogy magam is a panaszk�gy���ker� hogy bele�assam azoknak a nemeseknek a panaszait, akik megv�sztottak. - De hiszen most mondta, ap�ram, hogy hi�val�zek a panaszk�ek! - Az igaz. De nemes v�szt�ak kedv�ik benne, hogy ott vannak le�a a panaszaik. Sokra mennek vele! - mondta La Surie. - Mi�? Az semmi, hogy panaszkodhat az ember? Meg akarn�osztani a franci�t att�z �ezett�hogy z�dhassanak? Ap�szav�k �t, �minden este "h�n besz�lt", s val� tanuls�s volt, amit mondott, �Lichtenbergn�rn�s elsz�oztatta, mikor a legmulats�sabb eseteket elmes�em neki. Mindig elb�lt rajta, hogy a franci�bolondm�eck�etni akarj�az uralkod�at, s m�elv�� hogy hallgasson r�k. Megnyugtattam, m�csak azzal is, hogy nemigen gyakori a rendi orsz�y� a legut� huszonh��el ezel�volt, [1588-ban Blois-ban, mikor Guise-t meg�k] s azt is megkurt�tta a kett�yilkoss� - H�hol tart az �zalmacs��en az a maguk h�m rendje, Pierre-em? - k�ezte, mikor m�megcsillapod�enved�yel, de m�szinteszinte �eolvad�sttel fek� egym�mellett, s �romon nyugtatta b�s fej� - Rosszul �nak a dolgok - feleltem. - A nemess�t�dja a harmadik rendet. - T�dja? � hogyan? - Paulette hal�t k�eli. A gr� r�lten pillantott r� - Ki az? � mi� akarj�meggyilkolni? - Nem ki, hanem mi nevettem. - Ad�mit IV. Henrik alatt vezetett be egy Paulett nev�er. Innen a neve. Mindenki, aki hivatalt vagy tisztet v�rolt, mint �is, k�es �nte befizetni a kincst�a a v�l�hatvanadr�� � �nte ezerhatsz�etven frankot fizetek be a kicst�a. - � gondolom, nem sz�sen, szeg� Pierre-em, ugye? - Ellenkez�. Nagyon is ��eki. - Hogyhogy? - Paulette v��mre megment a gy�os negyven nap t�nyt�K�elje el, �sem, hogy ha majd a hamut is mamunak mondom, �hal�mat �em, lemondhatok els�mesi tisztemr�ls�l�fiam jav�-aki m�meg sem sz�t. De az eml�tt t�ny szerint legal� negyven nappal t�ll �em "lemond�mat". K�n nem ��es. Mint l�a, bar�� ha azt akarom, hogy els�l�m �� a tisztemet, pontosan ki kell sz�tanom, hogy mennyi ideig fogok haldokolni, ami, mint hallom, nem olyan k�� - Jaj, de szomor� t�ny ez a negyven nap!

Der�Paulette! De ��hogy ellene mond! - T�t is tesz ann� �sem. K�kezm�ek�en bevezeti, ak�tetszik, ak�nem, a hivatalok ��t�� megk��, s�ag�l �et��eszi, hogy ap�l fi�z�janak. - No de ez mi� b�ja a tiszts�isel�? - A nemess�t b�ja, mert a harmadik rendhez k�st csakugyan kev�a tiszts�k. - Mi�? - Se p��gy megv�rolj� se k�ss�k, hogy bet�� l�n tudatlanok. - Franciaorsz�nemess� tudatlan! �esapja is tudatlan, maga is? - Ap�meg �a sz�d legragyog�kiv�lei vagyunk... - Elbizakodott majom! - mondta a Greifin-em, �egy kis cs� nyomott a sz�a. - Ha � b��e, asszonyom, akkor az is akarok maradni. - T��ssza t�yunkhoz!

Sz� a nemess�nem szereti Paulette-et. - Az�, amit mondtam. De a k�kezm�eit se szereti.

Paulette, azzal, hogy megk�� a tiszts�k ��t�� el�� a polg� arisztokr�a kialakul�t, amely majd gazdagabb �befoly�sabb lesz az �amhatalomban, mint a c�res arisztokr�a. - Akkor emennek �eke lesz, hogy h�ss��al sz�kezz�amazzal. - � meg is fogja tenni. Csak nem mindegyiknek lesz akkora szerencs�, mint Vivonne hercegnek, hogy a d�dag Henri de Mesmes l��vegye el. - Ki az az Henri de Mesmes? - A p�zsi f��lyettese. Hivatali nemess� mint mondani szok� Vagyis hogy semmi a c�res arisztokr�a szem�n. De k�ebb lenyelni a rangon aluli h�ss�b�j� ha aranyb�an. Hanem egy r� nemesre, akinek siker� sz�k�nd�zeszs�t n�vennie, t�olyan esik, aki k�elmetlen kast��n teng�, a fog�z verve a kir�i kegyd�garasait. Ez� neheztelnek annyira a harmadik rendre, irigylik �egyszersmind len�k. -

H�akkor, ha j�rtem, ez� akarj�eltenni l�al�aulette-et. � mit tesz a harmadik rend, hogy elh�tsa ezt a gonosz d�t? - Jaj, bar�� ha valaki keresked��bank�ekb�agy ad�letb�zerzi a vagyon� az csak k�nfont �agyaf�ehet. Elfogadta a harmadik rend, vagyis ink� �ett, mintha elfogadn� Paulette megsz�s� de cser� az ad�s�nt�t k�e a szeg� n�nyomor�k enyh�s�, amelyre egy�� semmi gondja. S mivel egyfel� k� cs�nt�n�milli�ett el, s m�el� Paulette megsz�se m��milli�d�ztes�el j�, azt k�nta, hogy a hi� p�s� vonjanak el egymilli�tsz�zer frankot a nemess�j�d�b�. - J�s csel volt! - Az biztos, de nem volt r�lkalmas, hogy a nemess�jobban megszeresse a harmadik rendet. Mindk�r�r�les szavak hangzottak el. A harmadik rend sz�a, a kir�hoz int�e a sz�megjegyezte, hogy kor�sem a Paulette tartotta t�l a nemess�t a hivatalokt�hanem "az a megr�tt hiedelme, hogy a tud� a tanul��t veszi a b�rs�ak". - � csakugyan � v�kedik a nemess� - De mennyire! Hanem h�nem kellett volna megmondani. A nemess�s��ten kiab�. Most m�a kl�s is k�l�tt. Richelieu, az eleven, szipork� ifj�oni p� aki �ick�ozik a rendi orsz�y�intrik�k�t, mint hal a v�en, s minden alkalmat megragad, hogy felt�, "n� el��lt" k� a nemess�ek a harmadik rendt�A ravasz prel�s ki nem ejtette volna a "bocs�tk�s" sz�Henri de Mesmes az� megk�te � rendje nev�n, de oly kev�en, hogy m�jobban megs��k. Ap�nagy hirtelen feljegyezte, hogy mivel kezdte, h�mondhatom, oly b�latos volt, hogy magam is mindj� eml�zetembe v�em. Megengedi, �sem, hogy belesugdossam a b�s f��be? - Ak�eddig elhallgatn� Pierre-em. Sie sind jetzt mein Lehrer.

[Most maga az �tan�m (n�t� Val�gal beragadt a sz� annyira felindultam, hogy a Greifin-em ilyen gyeng�n eml�ztet nagy szerelm�zdet�. Csod�tos Greifin-em miatt olyan dr� volt nekem a n�t nyelv, amelyre h�okig tan�tt, hogy hacsak egy n�t mondatot kiejtett, minden egy�megsz�ennem egy id� mindent elfelejtettem, kiv� az els��napj� Az� v�m, hogy a szerelmesek v�elen nagy ��i k�az a legbecsesebb - nem azt mondom, hogy a leger�b -, amit olyankor �znek, ha felid�k m�li szerelmesked�iket. - Nos? - k�ezte Greifin-em azzal a furcsa szem�ess�el, amely akaratunk ellen� mindig megkurt�a a legmeghittebb perceinket. - Mi b�latosat mondott az a Mesmes �- Azt mondtam, "b�latosat"? Ink� azt kellett volna mondanom, hogy "l�egeset". ��e meg maga, kedvesem! "Uraim! - fordult Mesmes a nemess�ez. - Tekints� hogy a h�m rend h�m testv� egy any�k, Franciaorsz�ak gyermekei! A kl�s a legid�b, a nemess�az ifjabb, a harmadik rend a legifjabb. Ha � tekintj�harmadik rend mindig is elismerte, hogy a nemess�eli urak egy-k�fokkal felette �nak." (Hallja ezt, �sem? "Egy-k�fokkal!" � k�elje el, hogy hogy fogadt�azt az "egy-k�fokot"! De h�avolt m�a feketeleves.) "Mindazon�al - folytatta Mesmes - a nemess�ek is k�ess�, hogy testv��erje el a harmadik rendet, �se meg ne vesse, se pedig semmibe ne vegye, mivelhogy tiszts�ket �m��okat bet� jeles tagjai is sz�sz�al vannak... egyebekben gyakran el�dul bizonyos csal�kban, hogy az id�bek roml�ra vannak h�knak, de a fiatalabbak dics�et hoznak r�s �aluk emelkedik fel." Mesmes nem folytathatta. A d�iab�s bel�jtotta a sz�"Mordizomadta! - �tt�a nemesek. - M�hogy testv�ink! Nem akarjuk, hogy a vargafiak meg a csizmadiafiak testv�knek nevezzenek benn� M�mi k�, m�hogy a testv�ink! Akkora k��van k�nk, mint az �g a szolga k�" � s��ten, felh�rodottan, magukon k�l, test�eg - test�eg, mondom, pedig sz�armincnyolcan voltak! panaszra mentek a kir�hoz, hogy m�megint megt�dt��. A gr� �acagott, hogy a k�e is kicsordult. - Uramisten! Micsoda gyereks� �szekapnak a kisgyermekek, azt�belepicsognak a papa zek�be, de a papa m�tizenn� �s sincs! Csak �al�n a kisebb szalad �lkodni a nagyobbra, itt meg � ford�a. - Jaj, �sem! - nevettem magam is. - M�j�ogy az a bizonyos "id�b fiv� nem hallja, amit mond. M�csak az� is meggy�� hogy � nevezi �. Est� kelve hazat�em Vir�ez�cai h�nkba: ap��La Surie a t�llett � a l�ok f�tartott�a kez� foga volt m�a

hidegnek P�zsban -, ��s torkuk szakadt�l nevettek. Olyan felt� egybeesett a vid��k a gr��l, hogy k�ncsi lettem az ok�. - Tudja-e, fiamuram, mit akartak a nemess�k�ei, hogy mit �ak bele a panaszk�be, amit azt�az orsz�y�v�zt�l �dnak a kir�nak? - k�ezte ap�egyre nevetve. - Nem fog hinni a f�. - De h�mit? - Hogy tilts�meg a harmadik rendb� f�iaknak, feles�st�nyostul, a nemesurak �-h�ek viselet�k hord�t, mert csak � l�atja mindenki els�kintetre, hogy milyen min��m�yel van dolga. - � be�a, ap� - nevettem el magamat �is. Szemrebben�n�� M�ez is kev�a harmadik rendnek! - La Surie nevet�, sz�az� miatt, egy �yalattal bossz�jasabb �vicsorg�volt a mienkn� - Meg k� parancsolni nekik, hogy csak szab�zon ujjast hordjanak, meg k� tiltani, hogy �zert viseljenek, m�a n�k is, s azt is, hogy kocsin, s�ogy lovon j�anak, l�n a l�kkal nemesebb l�, semhogy k�nd�get vigyen a h�n. - � mi� is ne adjunk r�k valami sz�gyenruhaf�t, a h�n a H. R. bet�? - k�ezte ap� - Mily kedves lenne � a t�adalom �te! Mint l�uk, ap�el�vegyes �elmekkel viseltetett rendje ir�.

B��sanyja, az el��umont du P�gord l� r�n igen r� csal��z�azott, ink� Sioracnak �zte mag� mint Caumont-nak, s sohasem tagadta meg nagyapja, Charles Siorac polg� er�eit, aki roueni patikusb�ett la Volpie f�sura, megv�rolv�a la Volpie nev�mot is, s kereszt- �vezet�eve k�odatette a nemesi "de"-t. � b�hiteless�ett a "de", mivel kir�aink nemess�t adom�oztak fi�k, Jean de Siorac kapit�nak, a csatamez�an�tt vit���, nem k��atta el ap�t ez az �cs�, ahogyan az sem sz�t a fej�, hogy �ga mennyire felemelkedett III. Henrik �IV. Henrik idej�n. Nem mondom, hogy nem tartott a rangj�, nem becs�hiszen kem� k�mben, vesz�es k�sekben szerezte, de m�ib�en is tov� � a m� �szorgalmas polg� s fontosabb volt neki, hogy j�azd�odj�f�eivel �p��l, mint a hintaja ajtaj� festett - �nagy ritk��estett - nemesi c�r.

Alighogy elcsitult a harmadik rend �a nemess�vit�, �vakod�d�fel a rendi orsz�y�: ez� a paps��a harmadik rend kapott �e, s ez eg�en m�volt, mint a hi�t ��ekeket s��ulette�okkal s�abbnak bizonyult, nemcsak l�eg�tekintve, hiszen a monarchia alapelveit �ntette, hanem az� is, mert azokban, akik �lt� mint ap�is, felid�e III. �IV. Henrik irt�os meggyilkol�nak eml�t. A harmadik rend is, a gallik�[A gallik�k, ellent�en a p�p�iakkal (ultramont�kkal), az egyh�fej�k csak lelki-szellemi hatalmat tulajdon�nak, a vil� hatalom szerint�ir��(A szerz�gyzete.)] Politikai B�s�is �rezte, hogy a jezsuit�p�p�i tanai �nak a fanatikusok m�t, akik k��en is v�el ferteztett�Franciaorsz�kir�i sz�t, hiszen ezek a doktr�k lehet� tekintik, hogy a p� ki�ozhasson egy kir�t, s�etasz�assa tr�r�az alattval�edig meg�ss� ha az a v�m��gy zsarnok lett bel� Mivel most mindenki r�l�zett az �eki��ilkoss�kra, amelyekr�z�m, s ihlet�re, a vesz�es tanra, a harmadik rend javasolta, hogy a k�kez�don megfogalmazott cikkelyt ���a kir�s�alapt�nyeinek �re, els�rv�cikkelyk�: "A kir� orsz� ura, s mivel Istent�s csakis Istent�apta a koron� nincs olyan hatalom a vil�n, se egyh�, se vil�, amely megfoszthatja t� Az ellenkez�leked� hogy tudniillik lehets�s meg� vagy letasz�ni kir�ainkat, istentelen, ut�tos, ellene mond az igazs�ak �az �adalom szok�ogainak Franciaorsz�an, amely k�tlen�ent�� A paps� megismerkedv�a t�nycikkellyel, �rtette, hogy mer�letet int�az ellen a t�l ellen, amely szerint a p� f�almat gyakorol a kereszt�s�fejedelmei felett, �felf�dt. Elk�Du Perron b�rost a nemess�k�eihez, s a b�ros ugyan k�en meggy� �, hogy milyen veszedelmes ez a cikkely, ann�is ink�, mivel a harmadik rend volt az �elmi szerz� � Du Perron vagy harminc p��n �mintegy hatvan nemesi k�el, akik er��l elk�rt��, megjelent a Kamar�n, ahol a harmadik rend gy�ett. Ap�is csatlakozott a f�es k�s�ez, nem mintha ellene lett volna annak az

els�kkelynek, sz�ncs r� hanem k�ncsis�� Este mes�e ezt nek�� Vir�ez�cai h�nkban, vacsora k�n, hol franci�, hol meg, ha Mariette bej� latinul - az ut�t Mariette "faramuci egy besz�-nek nevezte a konyh�n -, ��mindj� meg is k�eztem ap��mi� volt olyan k�ncsi r�hogy mit mond Du Perron, hiszen mindenki tudta, hogy p�p�i �a korl�an p�i hatalom h�, k�kez�� senkit se lephet meg az ��ontja. - Nem az �ekel, hogy mit besz� hanem �ga mondta ap� - M�abb�z id� ismerem, mikor csik�runkban III. Henriket szolg�uk, �felolvas�volt, �meg az egyik orvosa. Akkor ��� hogy Jacques Davy. - M�akkor is ilyen j�or volt? - Dehogyis. Nagy szoknyapec�volt, mint magam is az id�jt. - � ugyan nem tudok r� m�i �ogy mikor hagyta abba a pec�l� - jegyezte meg La Surie. - Hallgass m� Miroul! Jacques Davy eset�n az volt a k�, hogy apja k�inista lelk� volt, �igen szigor�evelte. - �yhogy v�ett az apai sz�- mondta La Surie. - N� �en is: mikor Jacques Davy a tulajdon tapasztalataib�er�e ihletet, csinos pajz�verseket faragott, mikor �� a katolikus hitre, mikor papnak �t, mikor IV. Henrik, akihez Jacques Davy III. Henrik hal� ut�odaszeg�t szerencs�csin�i, kinevezte p��.

Az �sp� lila ruh�l egy� nevet is vett fel, az�Du Perronnak h�� - No h� ez mulats�s mondtam. - Egy eretnek kir�, akit r��l m�ki is k��tt az egyh� p�t nevez ki! - Mikor I. Ferenc megszerezte ezt a jogot Franciaorsz�kir�ainak, nem tudhatta, hogy egyik ut� hugenotta lesz... �y eshetett meg, hogy egy volt eretnek fogadta el egy eretnek kir� �lyes megt�s�SaintDenis-ben, a Szent D�s-bazilik�n. - � jogosult volt r� - Sz�ncs r�- mondta ap� - A p� �ozta ki, a p� veheti le r�az �ot. Mondanom se kell, a Vatik�nagyon fel volt h�rodva, hogy Du Perron ilyen orc�anul t�te a hat��, �egy ideig nem kegyelte. Ez nagyon el is szomor�tta Du Perront. - Mi�? - Mert p�t ugyan csin�at bel�Franciaorsz�kir�a, hanem b�rost csak a p�. Fogadni mern� hogy Du Perron simul�ny ember... - Simul�nyn�is simul�nyabb. K�n igen tehets�s. - �eszk�te ki v�l a p�n� hogy levegy�Henrik� az egyh� �ot? - Dehogy! Ossat ap� meg egy nagyon kicsit �magam is hozz�rultam. De Du Perron szedte le f�doz�ink gy�� �tt R�a a kir� k�ben, hogy �nts� l� el�t�epelve megkapja azokat a kis p�a�et, amelyek a kev��l��gt�k h�t felv��torcsap�kat jelk�zt� De h�ezt meg�am m�visszaeml�z�imben. - Amelyekb�n, nagy b�tomra, csak r�leteket olvashattam, ap�ram! Pedig sokat vesz�vele! - jegyezte meg La Surie. - A r� �t� sz�r� igen �letes. Majdnem megm�eztek benn� s kicsibe m�hogy koldusbotra nem jutottunk a sok s�yv�rl�an. [A m�i r� f�il� szerelm�La Pasticcier�k, olasz jelent� szerint "cukr�l�nak" nevezt�] A lovag nevetett, de ap�nem k�ezte, hogy min, csak folytatta: - T��ssza t�yunkra! Ott hagytam el, hogy a b�ros, f�es k�ret�l, bevonult a harmadik rend Kamar�ba, �megmondta a v�m��a gallik�knak arr�z els�kkelyr�amelyn�"veszedelmesebb m�nem volt a vil�n". - � mit mondhatott a harmadik rend szeg� k�isel�k, ap�ram? - � m�j�eje szalonna lett a kuty�l! A vatik� ortodoxia legfinomabb szalonn�. "A kir�oknak az egyh�l� nyom�kell cs�niuk - mondta nagy fennsz� -, s al�tni�ukat megszem�es�j�k, a p�nak... �et�egk�li a konstanzi zsinat hat�zata. De letasz�suk jog�nem hagyjuk csorb�ni... � vil�ak nem d�etnek ezekben a dolgokban." - H�ez igaz��het� p� tov�ra is meg akarja fosztani tr�kt� kir�okat. - A harmadik rend pedig meg akarja szil��ni a tr� M�azon a napon, nagy civakod�k k�ette, hat�zatot hozott a Politikai B�s� amely meg�a az �es el�hat�zatot, amelyet a p�p�i doktr�k ellen hoztak, bele�ve azt az 1561-es d�st is, amely derekasan megb��lta Tanquerel lovagjel�t, ami� azt a n�tet hangoztatta, hogy a p�nak hatalm�n � letasz�ni tr�r� kir�t. A paps���szolt erre az � d�re, hogy a kir�i tan�hoz fordult, amely hat��e vonta az � s febru�harmadik�t�yalta, Cond��v�l�l, aki azonnal v�m�t is nyilv�tott. - Kinek az oldal� - A harmadik rend �a Politikai B�s�oldal� j��el akarv�nyerni a rokonszenv�mert

h�a majd az �z� ker�orm�p�a. - Csakugyan rem�kedhet benne? - Ki tudja? Hiszen csak k�szem� � a tr�s �te: Lajos �a Monsieur... Mindenesetre a kir�i tan� hat�zatot hozott, amely megtiltja a Politikai B�s�ak �az orsz�y�ek, hogy megvitassa a h�edett els�kkelyt.

Mag�k tartja fenn a d�s jog� - Fogadni mern� hogy ez nem volt �� a paps�ak, hiszen � kivett�a kez�l az � - Val�, tajt�ott a kl�s. Febru�nyolcadik�megint �e�kir�i tan�, �Lajos �lat� egyszer csak megjelent Du Perron b�ros Sourdis b�ros �La Rochefoucauld b�ros k�ret�n, emezeket is t�p�k�rte, k�k a legd�b: Charles Miron, Angers p�, s m�n�ny nemes, magam is k��y� annyira k�ncsi voltam erre a tan��. Ahogy bel�ek a f�ok, t� kimeresztett�a karmukat, t�k�ak, �sz��sen orc�anul besz�ek a kir�yal: hogy se az orsz�y� se a Politikai B�s� se a kir� nem d�et az els�kkely dolg�n. Csakis az egyh� Nem k�� hanem k�elt� hogy semmis��meg a kir�i tan� febru�harmadikai hat�zat� "Ha pedig nem teljes�k k�el�nket - mondta Du Perron b�ros -, a kl�s kivonul a rendi orsz�y���kimondja a kik��st �egyh� �ot azokra, akik szembesz�nak az egyh�tan�l, �gy � id� pokolra vettetnek, ���a �szenved�e." Lajos s�dtan, n�n hallgatta az er�knak ezt az �ng�t, amely ny�an l�al tiporta kir�i hatalm� nem tekintve sem jelenl�t, sem szem�� Cond�z� akart, de alig nyitotta ki a sz�t, Sourdis b�ros durv�bel�jtotta a sz� - Uram, aki oly hiten van, mint kegyelmed, [Cond�ugenotta volt] nem mondhatja ki v�m��ebben a dologban. A kl�s nev�n illet�elennek nyilv�tom. - Illet�elennek nyilv�t? - b�lt el Cond�hogy egy pap, m�ha mindj� b�ros is, ilyet mer�el mondani egy kir�i hercegnek. - K�m, engedje meg... De nem mondhatott t�t. Lajos hirtelen fel�t, odament Cond�z, odahajolt hozz��nyomat�san azt mondta: - K�m, uram, egy sz�e t�t! Azut�visszafordult a t� tan�os fel�Du Perront �f�jait egy pillant�a se m�atva: - Ha a herceg urat illet�elennek tartj� majd m�engem is illet�elennek fognak tartani. Azzal se sz�e besz� k�nt a tan�nak, feltette a kalpagj� �elment eb�lni.

Lajossal m�ap besz�ett�zok�szerint a m�dik emeleten, fegyveres h�ban, azzal az �el, hogy megm��k, ki szedi sz��rakja �e gyorsabban a "k� Vitryt". Nem hozott meglepet� az eredm�, noha m�fejl�m valamelyest. Igaz, hogy nem figyeltem oda el��mert v�am a kir� k��it, �beletelt egy kis id� mire megsz�t: - Sioac, vajon volt-e baja ap�ak a Vatik�al azut�is, hogy a p� feloldozta? - Volt, fels� k�zer is. El�r, mikor az ifj�tel meg akarta � 1594ben. Mivel Ch�lt a jezsuit�nevelt� s bizonys�t nyert, hogy befoly�al voltak r�a Politikai B�s�� is perbe fogta, az egyik aty�felakasztott� �az eg� rendet sz�zt� A p� nagyon megneheztelt �e, s er� megfeddette �sapj� - � m�dszor? - 1610 janu��n, �� azel� hogy kir��esapja �t�kioltotta a Ravaillac k�. A p� betiltott, mint szok�, bizonyos k�eket, � aki eladta, megvette, olvasta �, hal�s b��ett el. K�k volt Antoine Arnauld v�esz� a jezsuit�ellen. Figyelemre m��onban, hogy a vatik� rendelet nemcsak a v�esz�t �lte el, amire m�azt mondhatjuk, hogy a jezsuit�t akarta megv�ni a p�. Hanem a f�keket is, s k�k Ch�l hal�s �let�is, amit a p�zsi Politikai B�s�hozott. - Micsoda? - k�ezte Lajos megd�nve. Biztos ez? - Ott voltam, fels� mikor a kir� keser�zem� vetette a dolgot a p�i k�nek. Mag��l volt az �sapja. - Mi�? - Mert h�r�art � a Habsburgoknak, s tudta, hogy a p� nagyon ellene van, s abban, hogy a h�r�z� �atlannak nyilv�t egy kir�gyilkost, figyelmeztet�, s�enyeget� l�tt. Erre m�nem v�szolt Lajos. Eg� id�att, m�besz�ett�s b�z�a volt az ajt�n csak d�tem-, Lajos m�dszor is sz�zedegette a "k� Vitryt", ez� r�� �szinte g�esen, de b�latosan pontosan, majd biztos k�el a hely�llesztette az alkatr�eket, mindegyiket �s csattan�al, tal�az�, hogy a zaj elnyomja a hangomat, tal�az�, hogy csillap�a a feleleteim okozta aggodalm� Lehajtott fejjel �ossz�kete szempill� �y�t vetett gyermekien kerek orc�ra,

amelyhez annyira nem illett a hossz�tr��, az �eszor�tt sz� pedig piros �h�volt a sz�, nagy �tkedv �rete lehetett volna, ha m�� nevelik. Lajos nem volt "a szavak embere", ahogyan �ga mondta, mert dadogott, �sz�ellte, �az� se, mert �zte, hogy k�eli a k�ezete (r��l Cotton atya egy h�ban t�z�s v�gtapogatta a lelk� egy �hosszat vad�ott a b�alattomos k��kkel, kiv� a test v�eire, legpar�ibb rejtekeikben is). Mi�nagykor�nyilv�tott�Lajost, nem vessz�k meg, de m�er�ben figyelt� oly kev���koztatt�az �am��amennyire csak lehetett, tudatlans�an tartott� s noha igen sokan voltak k�� - m��el is k�inas vigy�a az ��-, �ejtettem, nagyon egyed�i mag�a nagy palot�n, mert f��ny �ellens�s er�ogt�k�: az anyja, Ancre marsall� a miniszterek, az orsz�agyok, Cond�Vend��olykor a kl�s, amely apr�os gonddal �d�az egyh�jogain, de az �gait nem tisztelte. Mikor �erakta a "k� Vitryt", sok� t�gette a kez�egy rongyba, felpillantott, �azt mondta: - Sioac, hallotta, mi t�nt tegnap a tan�ban? - Hallottam, fels� Bellegarde elmondta. - Jaj, Sioac! - Egyszerre kitetszett a szomor�, de m�megtompult, megh�lt szomor�volt. - Olyan kih�an orc�anok voltak! Nem �llottak � k�ozattal fenyegetni benn� � Cond�M�hogy �delmezi az �tr�at! � Nem mondott t�t, mert mindig visszafogta mag� valah�szor meg�zte, hogy eluralkodik rajta az indulat. De ennyib�s meg�ettem, mi minden van a fenyeget�bbes sz�meg az "� m�t. Megfigyeltem, hogy ett�ogva Lajoson valami viszolyg� lehetett �zni vagy legal�is fesz�et, valah�szor p�el vagy �ekkel kellett besz�ie, s meglehet, ez� tartott olyan sok�, mire Richelieu-t a bizalm� fogadta. Hanem az �ok Cond� �and��sokkal hevesebben neheztelt. K�nappal k�bb bizonys�t is szereztem r�Bellegarde-t��kir�i tan� tagjak� tan�olt egy esetnek, s elmondta. Csak egy aff� barb�cselekedet adhatott r�lkalmat, amilyeneket ennek az orsz�ak a nagyjai megengednek maguknak, ha gyenge a korm�zat. Egy bizonyos Marsillac nev�� a kir�n�k valami szimatol�mag� vonta a Cond�aragj� azt m�nem tudta megmondani Bellegarde, hogy mivel, s a herceg legott a nyom� eresztette kegyenc� Rochefort-t. Marsillacot kegyetlen�ert� �fak��hagyt� A kir�n�nagyon felingerelte a dolog, �a tan�koz�v�n, a kir� el�heves szemreh�� tett �e Cond�k. A herceg nyersen v�szolt, nem restellte azt mondani, hogy a kir� nagykor�az �olg�t�n �, nem pedig az anyj�an. Lajost felh�r�tta, hogy arc�anul �sand��t akar verni a kir�n�s �� - Uram, tisztelnie kell a kir�n� mivel �re��am az �ir��s�- mondta. De M�a, nemhogy h�s lett volna �e, hogy Lajos mell�llt, megs��t, hatalma csorb�s�k vette a k�l�s� ellene fordult, s ridegen r�� - Hallgasson m� Lajos els�dt �elhallgatott, nem akart csal� veszeked�el �et szerezni Cond�k. Cond�k esze �ban sem volt bocs�tot k�i, kihaszn�a az alkalmat, amelyet a kir�n�ifakad� szolg�atott, kurt�elb�ott, �elment. Ekkor Lajos igen hevesen � sz�anyj�z: - Jaj, asszonyom, nagyon-nagyon rosszul tette, hogy bel�fojtotta a sz�- Majd arra n�e, amerre a herceg t�zott, hozz�zte: - Ha n�m a kardom, bizony �lverem rajta! Mikor est� kelve elmondtam ap�ak ezt a meglep�ndatot, ap�elgondolkodva ingatta a fej� - Azt hiszem - sz�t meg v�l -, nemcsak Cond�llen ir�ul az a nagy harag. Anyja ellen is, aki megal�a, letorkolta, mikor pedig �p�j�fogta. De ki hitte volna, hogy ekkora indulat lakozik Lajosban? � ilyen tart�arag! Fogadok, hogy ha majd egyszer igaz��alkodik, nem lesz olyan megbocs�, mint IV. Henrik volt. - Gondolja ap�ram, hogy esetleg nem fog uralkodni? - k�eztem elszorul�rokkal. - Nem, dehogy, nem gondolom. De nekem ��ett, hogy m�ebben a tagad�an is aggodalom van, csak ap�nem meri nev�nevezni.

Az �gr�mben annyi term�etes szeretet lakozott azok ir�, akiket bizalm� fogadott, oly h�s volt a bar��an, oly odaad�szerelemben, oly j�ulat�emberek ir�, rangjuk, koruk, sz�dj�rint nem t� k��t k�k, hogy felfognia is szinte lehetetlen volt az olyan �atlan term�etet, amilyen az

anyakir�n� �yhogy meg is lep�t olykor, hogy milyen szigor�t�m meg Medici M��- a beh� �f��eple alatt a langyos f�om�ban. - Hogyan is �hetn�eg M��olyan n�int maga, �sem! mondtam neki egyszer. - M�a olyan medd�remt� hogy csak csupa "nincs"-csel lehetne jellemezni.

- Hogyhogy? - Nincs benne szellem, nincs benne b� nincs benne j�, tapintat, agg�, nincs benne szeretet embert�ai ir�, �term�etesen nincs meg benne az a csepp borzong� az ��nys�ek. H�semmi er��nem tudja? - De igen: az er�t. - � az semmi? - Az semmi, ha valaki olyan ��tlen a szerelem ir�. Greifin-em v�nevet� olyan volt, mint a zenesz� De a hatalmat, azt szereti - mondta r� gondolkod�ut� - De nem az� szereti, �sem, hogy korm�ozza Franciaorsz�t, hiszen ez az orsz�mind a mai napig idegen neki, �annyit t�ik vele, mint a k� feket�vel, hanem csakis av��hogy k�k�el mer�essen a k�nzekb��el is herd�a mindj� nyakl�lk�nzzel t� Concini�t, ��s gy�ntokat v�roljon mag�k, pomp���ket rendezzen, megk�zerezze a nemesek j�d�t, �hatalmas �egeken megvegye az orsz�agyok h�t. Mi maradt abb� k�illi�sz�zer frankb�amit a Bastille-kincst��sikart ki, azt ��a, hogy harcba sz� az orsz�agyokkal? Semmi! � hallottam, hogy m�egymilli�tsz�zer frankot k� a sz�ev�kt�gyanebb� kincst�� kir� �a Madame utaz�ra, mert majd a spanyol hat�n cser�k ki a kir�l�okat. - Azt mondja: kicser�k? - vonta �e a szem�k�a Greifin. - Furcsa sz�- Azt is mondhattam volna, �sem, hogy "ny�e � v�rt", olyan hossz�deg �emberi kapcsolatokhoz nem m��kudoz�folyt a k�n��zt, melynek igen sok oka van r�hogy ne szeresse egym�. Hanem h�v�l megk�tett az � s id�ny�n Lajos a spanyol hat�n fogadja a kis Ausztriai Ann� �P�zsba viszi, a Madame pedig �� a Pireneusokat, �elindul Madrid fel�z aszt� herceggel. Szeg� Madame! - s�tott fel a gr�. - F�hez megy! � m�tizenh�m �s sincs. Elszak��a csal��l, a sz�dj�l, megfosztj�az anyanyelv�l! Legal� tud spanyolul? - Pr�j�tan�atni k���.. De �snek neki ezek a spanyol�, mintha megannyi keser�oss�t venne be... Mint tudja, anyja nem szereti, leveg� n�, a kisl� csakis a b�j�z ragaszkodik, az meg �z�. - Istenem, mekkora sz��alma lesz ennek a k�gyereknek! Nincs t� meghat�r��� Nincs t� kir� s� r�otta! Nincs t� gyermekes vers a kismalacr�.. Greifin-em mosolygott, de k�cseppet l�am a szem�n. Meghatott a meghatotts�. Im�am �e, hogy olyan j�v��tem, hogy megvigasztaljam, �f�eszakadt, amit �y nevezett, hogy "cseveg�az �f� �y�ban". Hanem szenved��harz�, amelyben mindig oly nagy ��lelt�nap nem t�te le Greifin-em sz�orc�r� m�b� mikor elj�hazat�sem perce, m�s�sen szomor�ondta: - H�m�s! M�s b�ik! � de gy�m ezeket az indul�kat! Annyira meggy�nek! Ekkor �ettem meg, hogy a Madame-� hullajtott k�ei k�a maga keser� is belevegy�ikor a spanyol hat�a utaz��esz�em, egyszerre esz� jutott, hogy nem tehetem meg, hogy el ne k�rjem a kir�t, �megint hetekre, t�h�okra el kell v�unk.

Ez a jelenet k�nappal ama bizonyos 1615. j� tizen�ike el�zajlott, amelyr�elh�rodott, de �osan rejtjeles megjegyz� �am napl�: "A B. k. kirabl� d�t��rakor." (A B. a Bastille-t, a k. a kincst�t jelenti.) M��ss�figyelembe venni, kedves olvas�ogy nem �zaka, nem titokban t�nt ez a sz�enteljes dolog, hanem f�es nappal, nagy pomp�l, a kir�s�k�szteletben ��em�is�inek jelenl�ben, mintha bizony a nemes ��lyes k�gek elfedhetn�a T�nelem szeme el� bet�t �a lop�. K�, hogy azon a napon - val� azon a napon, nem el�nap �nem is m�ap - olyan irt�t�jt�s�volt, amilyet embereml�zet �nem �ek meg P�zsban. A Louvre-b� Bastille-ig majdnem az eg� v�son �kellett menn�l�este esett, s a p�zsi k�etet bor� k�g s�s rossz illat�r��ozott. S noha d�t��ra l�n nem �t m�delel� nap, �tf� a h�k falai �az utc�undor� fert� hogy amint kij�nk a Louvre-b��rezt�zf�n haladunk, amelynek p�felh�n d�szmiazm�gomolyognak. S csakugyan, Lajos, akinek hintaj�n utaztam, megh�s�,

azt hiszem, el is �l, ha H�ard az orra al�em tart egy ecettel �tatott kend� El�nk �s� test�ge, ut�nk vagy negyven szek� amelyeknek rendeltet�, sajnos, teljesen nyilv�al�lt. A hossz�meres kocsisor akad�talanul ��lt a k�udvaron, s miut�a Bastille felvon�ja lass�t�gal leereszkedett, bement a f�arba. �etemben el�r l�em be ebbe a f�lmetes er�, s n� titkos szorong�al, mert akit egyszer itt fogtak, az nem egyk�en szabadult. Auvergne gr� a megmondhat� 1604-ben csukt�be, s most, 1615-ben, m�mindig itt van! [A k�kez�ben szabadult ki. (A szerz�gyzete.)] A kir�n�omolydult el�s� a hintaj�l, pomp�tosan ki�zve, felgy��, g�, elsz�, veres arccal. Vaussay �, a Bastille igazgat�al kinyittatta a kincst�torny�k ajtaj� s m�neki is v�tt a csigal�s�, egyed�g se v�a a kir�t. K�z�arminck�l�s� volt, �mire a fia meg a k�rete - k�k �is - utol�e odafenn, er� lihegett, mert leh�a vastag selyemb���t�e meg a s� �zerei. Gondolom, a kincseskamra el�b� volt az a s� helyis� ahov�rkezt�aussay �kir�n�l�j� k��l, megparancsolta nekik, hogy gy�k meg a falra er�ett f�y�t, s miut�az � kicsiholtak, igen fukar f� derengett fel a meglehet� nagy, k� alak�yis�en. A f�yaserceg��eg a gy��olong�lt�ok t��l m�fojt�lett a nedves, dohos leveg� tal�az a k�s ��is fokoz�t, amellyel a kir�i m��hoz nem ill�lenet elt�tte a jelenl�ket. Igaz, hogy odafent, a mennyezet alatt volt egy kis r�os szell�y�s, de ennyi embernek nem lehetett el�az a leveg�mi azon bej� L�zott, hogy a felj�elt��mindig liheg�r�n�aga is miel�v�t szeretne vetni az eg�nek. Nem sz� csak parancsol�zdulattal intett Sillerynek: az igazs�gyi miniszter m� b� v�tt ki el�, s �y�t neki egy pergamentekercset. A kir�n�mondhatni, moh�elkapta, a feje f�emelte, mintha parancsnoki p�a lett volna, megmutatta a jelenl�knek, s szinte nyomaszt�fens�sen azt mondta: - A kir�i tan� hat�zata. - Azt�Lajos fel�ordult, odany�ta a pergament, �nagy fennsz� hozz�tte: - Olvassa fel, fels� Lajos nem ny�rte. Er� els�dt, s mint akit az �l�k��z, a falnak d�tte a h�t �a tark�, Souvr�r oda is ugrott hozz�f�� hogy elesik, s megfogta a karj� H�ard doktor pedig � az orra al�yomta azt az ecettel �tatott zsebkend�amit m�a hint� is haszn�. - Mi az? - k�ezte len�en a kir�n��szemk�n�e a fi� - El�l? - Tartok t� asszonyom - felelte H�ard. A kir�n�orcos rosszindulattal f�te a kir�t.

Gyan�tta ��ilyen ostoba volt, hogy fia hossz�ken �csak sz�elte az engedelmess�t. De azt m�nem �e fel �zel, hogy csakis az �arnoks� vitte r�ajost az �and�ttet�e, fia gonosz lelk�v�lta �e. "Alattomos" - szokta mondani. - Csakugyan rosszul van? - k�ezte, s mag�n arra gondolt, hogy vajon nem csak a szok�s ravasz "cs�r�van-e sz�H�ard ugyanezen t�ngett, mik�n � felelt: - F�k, hogy csakugyan, asszonyom. A kir�n�lig b�a f�n tartani a d�Souvr�r, elal�a kir�? - Ha ugyan m�el nem al�, asszonyom, nem sok v�sztja el t� - No j�kkor majd meglesz�lk�! - mondta a kir�n�el��raggal. S az igazs�gyi miniszterhez fordulva, visszaadta neki a pergamentekercset, �goromb�r�rmedt: - Olvassa fel, miniszter �Sillery �lolvasta. A kir�i tan� hat�zata megparancsolja, hogy semmisnek tekintve az �lami Sz�ev�k t�z�visszautas�s� elfogadtass�az ediktum, amelyben a kir� k�e a sz�ev�ket, hogy szabad�on fel egymilli�tsz�zer frankot a Bastille kincst�b� kir� �a Madame esk���inek fedez�re. Sillery ��ette volna ennyivel is. De meg nem �hatta, hogy ne udvaroljon a kir�n�k: el�k�s�s hangon hozz�tte, hogy szeretn�udni, mivel indokolhatja a sz�ev�k eln�a kir� parancs�k ��visszautas�s� Rem�m, nem �voltam az egyetlen a nemes gy�etben, aki a "kir� parancsa" sz�azt gondolta, hogy ink� a "kir�n�arancs�k" kellene nevezni, hiszen a kir�n�eg se k�ezte a fia v�m�� A sz�ev�k eln� akit Sillery �legetett, nekifogott az indokl�ak. Jelent�elen k�, kicsi, �ember volt, beesett arc�ppedt szem�g se mozdult a keze, m�besz�, f�dt hangon, mint aki m�a s�sz�n van, de amint megsz�t, mindj� meg�ztem a szav�n valami szil�s�t, mintha az �ember t�sza a t�ny szents�be vetett

megingathatatlan hite volna. - A megboldogult kir�, el�� b�ess�ben, 1602 ���vre gy�ette a Bastille kincst�nak kincs� Nagy gonddal, takar�ss�al, sok f�doz�al. Nagy �� volt ez a kincst� nemcsak a kincs�l, hanem az� is, mert a megboldogult kir� az eg� vil�n elh�lte, � akarva kedv�szegni az idegeneknek, hogy rosszat forraljanak egy olyan orsz�ellen, amely ilyen tehet�Hallottam, mikor a kir� nyilv�san azt mondta a mantuai hercegnek, a fegyvert�a mutatva: "�venezer embert felfegyverezhetek abb�ami ott van", majd a Bastille-ra mutatva: "Abb�eg legal� hat �g fizethetem �." M�besz�, �egyre a Lajos l�z� kifejez�elen arc�n�em, s �revettem, hogy mikor apj�magasztalja az eln�neki felragyog a szeme. De mindj� le is s�, s megint szenvtelen lett az arca, de olyan hirtelen, hogy m�magam se tudtam, vajon az el�csakugyan megv�ozott-e. - Fogja r�re! - sz�a kir�n�j�udva, hogy a megboldogult kir� takar�ss�nak dics�te g�solja az �kozl�t. � g�esen mellmagass�a emelte a bal kez� �a jobbal �ogta a csukl�, mintha rejteni vagy v�ni akarn�zt az �si gy�ntos kark�, amelyet a Bastille p��k els�grabl�b�izetett ki. - Fogja r�re! - ism�lte meg m�etetlen g�l. - M�v�em is, asszonyom - felelte a sz�ev�k eln�m� meghajl�al. - Mindenki tudja, hogy IV. Henrik k�p�nsben amelyeket az �lami Sz�ev�k iktatott �hiteles�tt - kereken megtiltotta, hogy p�t vegyenek ki a Bastille kincst�b�hacsak nem nagyon fontos hadikiad�kra, �akkor is csak a sz�ev�k j�agy�val. Mindazon�al mikor tavaly febru�an �s� az itt jelen l� kir� k� k�illi�sz�zer frankot a Bastille vagyon�l, a sz�ev�k, tudat�n l�n, hogy mily fontos leverni az orsz�agyok l�d�t, k�ess�nek v�e elfogadni a kir� ediktum� ann�is k�s�sebben, mivel a kir� meg�rte, hogy visszateszi a kincst�a ezt az �eget, miel�v�t �e az esztend�e h�sz�ncs r� hogy meg lehetett volna tartani ezt az �retet... Most m�Lajos nem tudta teljesen leplezni az izgalm� Annyi mindent eltitkolt el� az anyja, hogy val�n�a nev�n tett visszafizet� �retr�e tudott, se az �ret megszeg�r�amit most vir�yelven a szem� vetnek. - Ez� azt�alaposan szem�vett�olgot - folytatta a sz�ev�k eln�-, mikor 1615 j��n a kir� ism�ediktumban k� egymilli�tsz�zer frankot a Bastille kincst�b� spanyol h�ss�k �a vel�csolatos utaz�k k��inek fedez�re. Nem h�r�l�n sz� sz�ev�k ��a j�, hogy megtagadja az ediktum beiktat�t, s meg is tette, �zben, ellen�va a sz�alan beiktat� parancsnak, amit kapott. Az �lami Sz�ev�k lelkiismerete szav� hallgatva �ondolja, hogy ilyen nagy kiad���n sz� kir� p��ek int�i m�j��gondoskodhattak volna a fedez�r�s hogy ink� ki-ki tart�ssa meg mag�a maga h�ban a haszontalans�kt�amelyek � csak a f�� szolg�� semhogy elk��a Bastille p�� A sz�ev�k igen-igen rosszallja, hogy hozz�� ehhez a p�hez, �atlannak nyilv�tja mag�ebben a rendetlens�en, �jelenti fels�iteknek tisztel� szeret�s�t. A "szeret�s� a "f��ez" �"rendetlens�ez" vezet�aszontalans�k" keser�ul�t volt hivatva meg�s�ni. De a kir�n�zemrebben�n��yelt mindent, az eg� sz�lat alatt csak azt a neh� vasalt ajt��a, amely elrekesztette a kincst�erem bej�t� Mikor az eln�� meghajl�al elhallgatott, a kir�n�gy sz�a Bastille igazgat�oz: - Vaussay �iunk, a kir� tan��k hat�zata �endeli, hogy nyiss�ki az ajt�s adj�ide, ami j�nek�- Fels�d tudja, hogy h�m kulcs kell az ajt�nyit�hoz - felelte Vaussay �a fels�d�Jeannin eln�r�a p����os�harmadj� pedig Ph�ppeaux �a Kir�i Kincst�kincst�ok� Itt egy igen j�egrendezett kis sz��k k�kezett, amelynek p�esz�i, nekem �etszett, nagyszer�ssze voltak hangolva. - Itt az eny�- vette el�kir�n� kulcsot a huf�lis szoknya r�� rejtett zsebb��odaadta test�pit��k, Tresmes �.

- � megtagadom az �kulcsom kiszolg�at�t - mondta Jeannin eln�hanem az� mag�l hozta, mint egy pillanattal k�bb kider�mi nem �en azt a nagy elsz�s�t tan�tta, hogy m�edig �g nem v�k t� - � is megtagadom - visszhangozta Ph�ppeaux �- Mi�? - �ekl�t a kir�n�s nemigen l�zott rajta, hogy nyugtalan�n� kett�isszautas�s, b�az illend� kedv�t �evonta a szem�k�

�kev�en besz�. - M��ss�megengedni, fels�s asszonyom, hogy kett�nev�n v�szoljak mondta Ph�ppeaux � Mivel �eiktat� parancs se volt elegend�sz�ev�knek, hogy hiteles�e a kir� ediktum� benn� egyik�is, m�kunkat is felel�gre vonhat bizonyos �egek t�nytelen elidegen�s�t. - Megv�m kegyelmeteket - mondta a kir�n�, adok egy... Kihagyott az eml�zete, Silleryre n�tt, mintegy seg�k�en, s a miniszter r�n oda is s� - Felmentv�t. - Egy felmentv�t, felmentem vele mindkettej� felel�g al�a magam �a minisztereim al��val. - Fels�d hat�zott parancsa, hogy adjuk �a kulcsot? - k�ezte Ph�ppeaux. - Hat�zott parancsom - mondta a kir�n� - Uraim, legyenek tan�� j�atta v�g Jeannin eln�azug tekintet�a jelenet n�in -, hogy a kir�n�at�zott parancs�k engedelmeskedem! Azzal valami felleng�rckifejez�el �s� el��lt, f�t�re ereszkedett, megcs�ta a kir�n�uh� szeg�� �odany�ta a kulcsot. Ph�ppeaux �sv�atva ugyanezt cselekedte. - Vegye el, Tresmes! - sz�a kir�n���gal. Tresmes � m�am�s terh� volt a sok besz� virgoncan, ahogy katon�z illik, nekiiramodott, k�nagy l�ssel r�hant a t�epl�, �val�gal kit�e kez�a kulcsokat, mintha egy megh��ros el�r�ettek volna, odament a vasalt ajt�, �nekil�tt, hogy kinyissa. Hanem az nem volt kicsis� mert ki kellett tapogatnia a megfelel�lcsot mind a h�m z�oz. Az orsz�agyok �m�m��ok (legal� harmincan lehettek), akik ott szorongtak, izzadtak �szinte fuldokoltak az el�b�n, m� csendben figyelt�Tresmes m�ed�t, pedig el�sok�artott, mert a kapit� ink� er�, semmint n� m�eress�el pr�kozott. Azt nem mondan� hogy a l�z�st is meghallottuk volna, mert l�, az t�dek ny�t a helyis�en, mivel a kis ablakny�st se �se ablakt�a nem fedte, s alkalmatlankod�kkal �f�dhatatlan zsong�kkal nagyban hozz�rultak az egy�k�elmetlens�khez. V�e kiny� az ajt�angtalanul forgott a sark� s el�r csak a vaks�s�t t�a fel, m�em Vaussay � nem k�a k�� hogy gy�k meg a h�m f�y� amelyeket karik�er�ettek a falhoz. Ekkor megl�unk egy termet, amely legal� k�zer akkora volt, mint amelyben �tunk, s b�legfel�yezkedett el a toronyban, ink� pinc�id�tt a bolthajt�s mennyezete, a f�om� meg az a sok di�cal kezelt hord�olt vagy sz�bel�), amelyek hatalmas boroshord�eml�ztettek, csak nem hasm� fek� hanem �tak, neh�fed�l letakarva. A kir�n�l�ent a k�g, �ragyog�emmel m�getve a hord�, azt k�ezte Jeannin eln�l, aki ott fontoskodott mellette: - Mennyi? Jeannin el�ette a balladaian hom�os k��: - Ezekben a hord�n zs�k vannak, fels� a zs�kban pedig sz�rany tall�k, egy-egy tall�h�m frankot � - Csak azt k�m, ami megillet, semmi egyebet - mondta a kir�n���teljesen. - Ki hordj a be a szekerekbe a zs�kat, fels� - k�ezte Ph�ppeaux. - La guardia di Tresmes sotto la sua responsabilit�Tresmes test�ge, a kapit� felel�g�l (olaszul). ] - felelte a kir�n�mert ��zik, izgalm�n k�elen volt alattval�yelv�besz�i. - Hov�enjenek a szekerek, fels� - Alla casa vostra [A maga h�ba (olaszul)] - mondta kev�en a kir�n�mint aki b�finom tapintat�, hogy nem mindj� a saj�lak�ra hordatja. (Az is igaz, hogy a kincst�ok h� nem volt messze a Louvre-t� Ekkor Lajos s� valamit a Souvr�r f� a nevel� pedig odament a kir�n�z, �m�en meghajolt el�: Asszonyom, a kir� szeretn�egtekinteni a Bastille-t, m�berakodnak, mert eddig m�sohase volt r�lkalma. - Beleegyezem - mondta a kir�n�anyalogva, alkalmasint az�, mert m�mindig gyanakodott a kir�ra, hogy csak sz�elte a rosszull�t, nem akarv�felolvasni azt a rendeletet, amely ellene mondott annak, ahogyan apja rendelkezett a Bastille vagyon�k felhaszn�s�l. Mikor Lajos elhaladt a kir�n�l� m� b�l, tisztelettel k�nt�, de mikor felegyenesedett, nem ker�e el, hogy tekintete ne tal�ozzon az anyj�al. R� szemvillan�volt, mert egyik is, m�k is, mintegy k� akarattal, azonnal elkapta a tekintet� Amint illett, Souvr�r, H�ard doktor �a kir� k�ezet�k n� els�mesura k� h�m, Courtenvaux �hermes � j�am ment�kir� ut� a negyedik els�mes, Ancre marsall jobbnak l�a, ha nincs jelen, mikor elveszik a p�t, nyilv� hogy ne pletyk�anak az

udvarban a t�r�amit majd �g a feles� kap bel� Mikor lefel�ent�toronyb� csigal�s�Vaussay ��nk k� egy � hogy kalauzolja Lajost a Bastille-ban. Az ipse kit� teljes�tte a feladat� j�sz� gascogne-i leg� volt, �minden zug�ismerte az er�k. Lajos m�or t�dek k�� tett volna fel ciceron�nak, mivel szenved�esen �ekelt�a hadi dolgok, de ez� csak f�f�hallgatta, amit mond, azt is z��t, szomor�cal, s nem sz�r�gy �a sz�e. Megvolt r�z oka, mert �re kellett vennie, hogy a T�nelem kegyetlen ir�j�k b�eg�viseli ez a nap: apja ��vre gy�ette a Bastille kincs� hogy egyszer majd fegyverrel fejtse le Franciaorsz�hat�ir�z Ausztriai-h�tapad�or� polipkarjait. � ezt a kincset - orsz� pajzs��l�zs�t - a hal� ut� nem eg�en hat esztend�att, apr�� kikezdte, elr�s�a, elt�zolta V. K�ly d�nokah��et�n sohase gy�tt�le a Habsburgok Henrik� hal�ban diadalmaskodtak felette. Egy asszony keze is el�volt hozz�

Tizenkettedik fejezet Ahogy ott tr�t a nagy termet�lt�teljes kir�n�felszegett f�, fennh�z�a Habsburgokt�r�t duzzadt sz�n azzal a kih� g�l, s parancsol�besz� olasszal habart rossz francia nyelven, kit ne k�rtett volna meg a gondolat, hogy hasonlatos �okhoz az er�sszonyokhoz, amilyenekr�z Evang�um sz�Pedig igaz�l senki se volt gyeng�, mint ez a kir�n�a hatalom betege.

Min�tov� figyeltem a cselekedeteit, ann�ink� meggy�tem r� hogy k�forr� van a gyenges�nek. Hanyag �lusta l�n, gondosan ker�z er�z�seket, haszontalans�kkal t�tte az idej� csak a mulats�n, cicom�j� az esze, igen csek� figyelmet �m�kevesebb gondolatot szentelt az �am�ek. De az volt a legnagyobb baj, hogy korl�lt volt �zavaros fej�z�ek nem f�ettek hozz�� hol az egyik tan�os�k hitt, hol a m�knak, hol a harmadiknak, sorban, ahogy megpr�t�meggy�, de mindegyiknek vakon. � mivel nem vezett�szil� elvek, azonk�l buta g��e, politik�ban is egyszer makacsnak, m�zor ingatagnak mutatkozott. Mindig rosszkor l�tt, �mindig vesztett: megmakacsolta mag� mikor rugalmasnak kellett volna lennie, �megv�oztatta sz��it, mikor kitart�a lett volna sz� Igaz, hogy Concinin�indenbe belesz�(sokkal ink�, mint a f�e), de �am�dolg�n kor�sem gy�t mindig. Meg kellett osztania befoly�t Guise hercegn�l, Conti hercegn�l, �ernon herceggel, Barbin intend�sal, Jeannin eln�l s f�p a miniszterekkel, Villeroy-val �Silleryvel, az igazs�gyi miniszterrel: �uk hallgatott volna legink� a kir�n�ha nem gy�k egym� olyan nagyon, mert � mindig ellent�s v�m��j�vette a m�k�k. S v�l, de nem utols�t, ott volt Cotton atya is mint tan�ad�, a kicsi kir� gy�t�l�n, k�en hozz�rhetett a kir�n�z, beh�lg�besz�k�vel nagy hat�al volt a hitbuzg�r�n�, �semmi k�� hogy a spanyol h�ss�k megk��n is, a p�i nuncius��a spanyol k��k�l, az �foly� nyomott a legt�t a latban. Ez a triumvir�s most teljes erej�l azon munk�odott, hogy min�el�cser��ki a kir�l�okat, s b�semmi sz�nem volt erre a nagy siets�e, a kir�n�s lelkesen p�fogolta a dolgot. �dekelte is �hogy Henrik�brusoli szerz�ben k�ezetts�t v�alt, hogy a szavojai herceg fi�z adja feles�l a Madame-ot, s azt m�kev���a, hogy a spanyol h�ss�kkal Franciaorsz�h�t ford�Henrik protest� sz�s�inek. Hanem az� el��anyalgott az orsz� Nem volt szerencs�az id�t. A rendi orsz�y�feloszlott, eredm�telen�k�ek mind szerettek volna ellene tenni a vissza�seknek, de mint tapasztaltuk, a h�m rend a sz��is megl�a a m�kak szem�n, a mag�an a gerend�se. � alig sz�dt sz�a k�ek gy�ete - z�dva, duzzogva -, a k�elm�m�et�ia m�s igen sz��igen k��s, nagyszab� ��t rendezett a Madame ��z�zet� tisztelet�. "�y illik, hogy le�om nyilv�s ��t rendezzen - mondta, a szeg� Elisabethet t� meg kezdem�ez� -, miel�Spanyolorsz�a megy, hadd eml�zzenek a p�zsiak kir�kisasszonyukra, akit�ranciaorsz�ak hamarosan meg kell v�ia." Hideg ���s besz�volt, s arra gondoltam, hogy vajon Elisabeth anyja sok� fog-e "eml�zni" a l��, aki imm��re elhagyja.

A nevezetes ��f�pontja a Madame balettje volt, az udvar legszebbnek �lt fiai �le�ai t�olt� El�ak benne mimusj�kokat, jelk�s jeleneteket, �k�ket is, amelyek egyt�gyig a r�nss�mostani �elj�d�kereit mutatt�be: a kir� szerencs�nagykor�s� a k�e gy��gb�lt f�k egyezs�t, az orsz�y�higgadts�t, a Madame �az aszt� herceg j�eli h�ss�b�z�az�v�i fi�meket (l�ra szemmel l�at� nem sz�tottak), Franciaorsz�t, amely most f�n-tengeren kiterjeszti hatalm� s mint k�kezm�� "a f�old buk�t", �sd rajta a mohamed�vall�megsemmis�: ez igen der� j�t volt, mert mi�IV. Henrik meghalt, ugyan kev�g���tettek a berberiabeliek elleni harcra. A t� ut�k�m� k�kezett - a M�a kegyd�t �ez�lherbe �a -, kiteljes�e az idillikus pr�ia tetszet��t:

�j�� egy sz�d, egy boldog �en. Csak m�t �el�int �k valaha. � m�a vipera M�gfoga se �el is hullajtja sz�n.

Addig is, m�elj� a gy�r�s �en, marj�a viper�az anyakir�n� Egy h� se telt el az� hogy az udvari sz�k elt�olt�a Madame balettj� s a Legfels�litikai B�s�hevesen, b�burkolt, mindazon�al ��z�avakkal, �t emelt a kir�n�M�a rossz korm�politik� ellen. Sz�az mindenr�hogy elutas�tt�a harmadik rend "els�kkely�, hogy elfordultak a protest� sz�s�kt�hogy kiemelked�lyet foglalnak el az �amban olyan szem�ek, akik nem is "v�eli franci�, hogy bizonyos �ami tan�osok h��elik a k�nzeket, hogy a francia paps�titokban egyet� a p�i nunciussal, �v�zet�gy kifosztott� sz�� a Bastille kincst�t. A kir�n�ereken megtiltotta a Politikai B�s�ak, hogy "a j�en bele�sa mag�az �am�e". De a m�g benne maradt a sebben, s Cond�gy ki�v��n m�hevesebben megism�lte a Politikai B�s�panaszait, s r��l m�azt is felhozta, hogy a francia protest�okat igen nyugtalan�a Franciaorsz��a Habsburgok meghitt kapcsolata, az � �et�el��l��benne, amelynek megint csak �esznek az �ozatai. A miniszterek v�m�e megoszlott. Sillery, az igazs�gyi miniszter s�e a kir�l�cser� de Villeroy meg Jeannin a v�koz�mellett sz�k, s Ancre marsall is t�gatta �, nem ugyan �am�ekb�hanem szem�es okokb�mivel Cond�s a hercegek, elhagyv�az udvart, � felfegyverkeztek, s �gjobban att�artott, hogy ny� harc t�i az anyakir�n�s az orsz�agyok k�t, s majd a b�k� az �r� � A kir�n�egm�el�t, hogy kegyencn�ek a f�e a h�hajtott h�ss�k ellen foglalt ��. Sz�zte Concinit amiens-i korm�z��, �foghegyr�esz� Concinin�l, aki mindazon�al er� erej�l el akarta k�rni a kir�n�a hat�a, rem�e, hogy az �apr�� visszaszerzi a bizalm� K�sereget ��tt ki a kir�n�az egyiket, hogy tartsa szemmel a f�kat, a m�kat, hogy Guyenne-be k�rje a kir�t �a Madame-ot. Ez egyszer a sark� �t, �er�k mutatkozott, de hamar ellankadt az ereje, mert nem az orsz�jav�munk�od�vetkezetes politika t��a, csak szem�es szenved�e. Nem volt szebb, fennk�bb, nemesebb c�a sz�s e vil�n az osztr�f�cegn�ny�k �V. K�ly unokah�k, mint hogy fi��le��egyes�e a maga v�vel. Ha volt is politikai sz��a spanyol h�ss�k m�t, az csak Cotton atya, a p�i nuncius �a spanyol k� elm�ben f�kelt, az �en csak igen kicsiny m��en, b�nem volt ellen�, hogy a h�hajtott h�ss� k��k megk��k s�s�l egyszersmind Franciaorsz�f�jainak �a p�nak is kedv� tesz.

V�l csak elhat�ztatott, hogy Guyenne-ben kicser�k a kir�l�okat, �augusztus tizenhetedik� t� ki az utaz�napj� �szerettem volna, ha Siorac m�i ez� is velem tart, de hitves� Angelin�lass� em�tette, �ap�mellette akart maradni Monfort-l'Amauryban, hogy �lja, s hogy jelenl�vel vigasz� legyen. De La Surie lovagot elbocs�tta, hogy j�n velem, ha akar, �megnyugtatta, hogy � ott tart�dv� addig is �gyel a birtok�, ak�a mag�a. A lovag ugr� ��n, annyira boldog volt, hogy Franciaorsz�orsz�tjain k�olhat, s k�n velem is j�ehet, kellemes, mulats�s t�as�mul szolg�at. Mivel el�r augusztus elsej� tervezt�az indul�, �m�j�eje befejeztem az el�z�et, mikor augusztus tizen�ik�d�t�h�m �or megl�gattam h�ban Lichtenbergn�rh�et, az �gh�s�. El� volt az uzsonna, de nem evett, ernyedt keze az �en, sz�arc�m�b�kor megl�am, el�r sz� se tudtam, �sszeszorult a sz�m szomor�mban, hogy el kell v�om t� de a r�v��s, mert nem volt egyenl�megpr�tat�nk, �tudtam j�tapasztaltam m�a nagy nyugati utaz�alkalm�l, hogy az �b�tomb�sak halv� fogalmat alkothatok magamnak az �enved�r� - Jaj, bar�m - sz�t meg hossz�lgat�ut�-, bocs�on meg ez� a vallom�rt, de n� azt k�nom, b�sak sohase tal�oztunk volna, hiszen megint el kell

vesz�nem, ki tudja, h� h�e vagy h�ra, s egyszer majd sajnos eg�en elvesz�m, mert a maga tiszts�ben nem teheti meg valaki, hogy soha meg ne h�sodjon. - �esem! - borultam a l� el��cs�gattam a kez� - Eszem �ban sincs megh�sodni. N�v�ldogs�minden �ott nap, amit mag�l t�etek, s�lond lenn� ha magam vetn�v�t neki. - Jaj, Pierre-em! - s�tott fel. - �p a boldogs�nkban k�z�legjobban: az eny�er�s egyszersmind ingatag. Igaz, hogy miel�megismerkedt�lna, �gys�m olyan volt, mintha nem is �� de legal� annyi el�m sz�azott a neml�mb�hogy nem f�em az �ed��de m�a hal��e, mivel az �t m�semmit se adott nekem, de ami�maga az eny� egy�se foglalkoztat, mikor nincs velem, mint az, hogy f�k, f�k, hogy elvesz�m. � minden �p, m�ha �et hoz is, amellyel maga elhalmoz, egy-egy l�s nekem az �s�ez �az �s�hervad�hoz vezet�on. Jaj, kedvesem, higgye el, nagyon neh�n� lenni! Megd�nve hallgattam, mert �al�n szem�esebb volt a gr�, semhogy panaszkodjon, azt tartotta, hogy hi�val�, megal� is a sir�oz� azonk�l nem szerette szomor�val elszomor�ni a bar�it. De meg�ettem, hogy most a r�r�gy keser�hirtelen felem�tette a tart�d�t, amely kord�n tartotta vagy legal�is elleplezte �elmei hev� hogy �e mondjam: vads�t. Nem tudtam, mit feleljek arra, amit mondott, nem mintha nem �ettem volna meg, hogy mi a k��az �rsa �az eny�k� csak nem tal�am szavakat, amelyekkel megvigasztalhattam volna a k�elmetlens�k� vagy k�szer�t kellene mondanom? -, amelyekkel neme s�. Csak t�eltem el� sz�nul, kezemben tartva langyos kez� szememet szem� mer�e, s csakugyan elmer�benne, olyan sz�volt a szeme, s oly eleven �adakoz�zelmek viharzottak benne sz�n�gy nincs az a szeret�� amely ��tlen lehetett volna az �� - Pierre-em - sz�t meg halkan -, sokszor k� t� valamit, de �mindig megtagadtam. Hanem ha ma is megism�ln�zt a k�s� azt hiszem, t�n�magam azokon a meggondol�kon, amelyek visszautas�somat indokolt� felt�, ha m�mindig olyan er� v�ik r��ha �te k�m�ei most is megengedik, hogy ig�t tartson r�. - � �sem! - ki�ottam fel, kital�a, hogy mi volt az a k�s, miel�m�megmondta volna. - � voln�a legboldogabb a vil�n, ha... - Ne, ne, Pierre-em! - mondta a gr� b�s hirtelens�el, r�or�a a tenyer�a sz�a. - Ne mondjon semmit! Ki akarna egy eg� sz�allani, ahol egy f�is el� - Hanem az� m�scsak sz�s lesz egy eg� sz�rnom Siorac m�inak - mosolyogtam -, s elk�m a maga kis k��l. K�n agg�, hogy nem megyek haza, s�ben annyira nem biztons�sak P�zs utc� Augusztus tizen�ike Nagyboldogasszony napja, s nekem kedves gondolatom, hogy ilyenkor nemcsak J�s anyj��lj�nem a n�s, minden szerep�n. Ott maradtam Lichtenberg ��az augusztus tizen�ik�l, szombatr�ugusztus tizenhatodik�, vas�apra virrad�jel, eg�en d�g, s el� j�nk az �eh� �f� m�, csak n� t��k�. Hol a viharz�enved�, hol az �s �i cseveg�- ki nem fogytunk bel�soha. Gy�r�k�ek, s olykor, furcsam�nevet� Minden oly becsesnek tetszett, moh�almoztuk-tartal�ltuk mindenfajta boldogs�nkat, hogy eml�zet� magunkkal vihess�szen minden sz�inden cs��ebb vitt ahhoz a perchez, mikor majd �unk sz��k, �sz� nem leli egym�. A szem�lt el utolj�. Mert mikor kil�em a h��s Herr von Beck becsukta ut�m az ajt�Lichtenbergn�rh� oda�t az udvarra n� �lak�, s ahogy feln�em, megsejtettem h�k�s�lakj�a f� f�ejtek�n - olyan volt, mintha a t�ls��az id�ris s�d�dbe mer�tte volna -, meg�tam, f�l�al a b�ocsi felh�j� �k�nt�m, kalpagom toll�l seperve a k�etet hi�mindennapos mozdulat volt, pedig �annyi mindent szerettem volna m�odaki�ani neki, amivel sz�ltig voltam. De egyik inasa ott v�a, mozdulatlanul, de szemtelen k�el, hogy mikor csukhatja m�r�a kocsi ajtaj� Felsz�tam, leroskadtam az �, ��eh� a f�t. �p ideje volt, mert csorogtak a k�eim.

Hogy ap�nem volt ott, La Surie-vel ketten foglaltunk sz�� a kir�i csal�ak �h�k n�nek, s ez

bizonyos el�kkel j�, mint k�dom�, �bizonyos v�skod�kkal is, mint sejthetik, mert egyetlen kir�i tiszts�isel� volt megel�dve a hajl�val, �gy La Surie tan�� ��ttem, hogy eleve szer� �a kir� sz��t��l es�khelyet szemel� magunknak, �azt felelj��skod�k: "Ha nincs �� a sz��, uram, nem akarja elcser�i az eny�el?" Akik meg se n�� �ogadt�el, majd megl�a meggondolt�magukat, s b�csak h�an-n�en lehettek, �z�itt�az �m��oss�m �szer�s�m h�t, hogy a tizenegyedik pihen��fel is hagyhattunk ezzel a m�errel, �Poitiersban, ahov�ugusztus harmincegyedik��ezt��magunk is tisztess�s sz��a k�zhett��nem gyanakodtak r�, hogy kihaszn�a tiszt� magunknak kanyar�uk ki a nagyobb r�t a koncb� J�runk volt, mert sok� meglaktuk azt a sz��: a szeg� Madame m�P�zsb�lindul� is igen rossz b�n volt, megviselte, hogy � id� elszak��kedves b�j�l, �sz�zik Spanyolorsz�kir��k aranyos palot�a, s most himl�esett. Az anyakir�n�majdnem ugyanakkor viszketegs�[Az orb� akkori neve. (A szerz�gyzete.)] t�ki. A Madame meggy�lt, a sz�arca se r� el, anyja k�ai is al�hagytak egy zsid�vos j�t�l, de majdnem az eg� szeptember hava r�nt a kezel�re, �gy nem mehetett tov� az udvar Poitiers-b� M�a kir�n�iszket�st�l bajl�t, Concinin� maga jav� ford�tta k�olt� �kezdte el�l azokat a mindennapos alattomos mesterked�ket - �nem sikertelen�amelyekkel m�olyan szertelen nagy kegyeket csikart ki mag�k.

K�n a fegyverben ��nd�s az orsz�agyok oly fenyeget�viselkedtek, hogy a kir� a tan� el�fels��� nyilv�totta �, kimondta vagyon- �becs�szt�ket. Sajnos, az er�ir�i sereg, amely �at �hatta volna, azt a gy� parancsot kapta a kir�n�l, hogy ne bocs�ozzon harcba vel�yhogy az orsz�agyok m�abban a h�ban �eltek a Szajn� majd a Marne-on �v�zet�oireon, s f� volt, hogy egyes�a nyugati hugenott�al, akiknek egy r�e szint�fegyvert fogott. Az orsz�agyok viszont tudt� hogy feleannyian vannak �rosszabbul felszerelve, mint a kir�iak, s �kedtek t� hogy t�djanak, �gy valami gonosz kom�a v� a h�r� csak ker��egym� a seregek, de a vil�rt nem l�k volna egym�a. Hosszallottam a poitiers-i v�koz�. Terjedelmes �egyre elkeseredettebb leveleket �am Lichtenbergn�rh�nek, s agg�m, hogy Lajos olyan hallgatag �egy cseppet se pajkos, gyakran eml�tte, hogy "�lyeg", id� id�"hasg�re" panaszkodott �"sz�l�e". Szeptember huszonnyolcadik�v�e felkerekedett az udvar, �elindult Bordeaux fel�K� v�tlen folyt�el�nap volt Lajos tizennegyedik sz�napja. H�ard eg�s�gyi m�seket eszk�t, nem tudom, sz�e r� az anyakir�n�k, de mintha titkolta volna az eredm�t, mert, mint elmondta nekem, nem vezette be a napl�a, pedig naponta mindent bele�, ami Lajost �ntette, m�a sz�ete �ag��a vizelete sz�t is. � nem vagyok orvos, �nem tal�am semmi kivetnival� kir� termet�vagy ar�ain. Szenved�es vad� l�n, mint apja is, j��a a f�ds�t �az id��viszontags�it, mer�en szembesz�t a vesz�yel, gyors, ruganyos mozg� volt, �kez�ncosnak kecses, lovasnak biztos �eleg� tart�. Az a szeptember huszonnyolcadika volt teh� hogy szavamat szavamba ne �em, tizen�ik esztendej�k els�pja, ���em, bizony� azt gondolja, hogy ez is rosszul kezd�, hiszen n�ny napon bel�esz� a testv�t �elnyeri hitves� de v�m�e szerint a nyeres�nem �fel a vesztes�el. T�mint egy h�e telt, m�Bordeaux-ba ��kt� hetedik�a szabad v�s politikai b�s� �el�r�edett haj�� Bourg-ba az anyakir�n�t, Lajos�, a Madame-� �a k�kicsi kir�l��. � nem lehettem ott, de H�ard-nak el�a volt, hogy Lajossal tartson minden� volt oly sz�s, �k�bb elmondta, hogy ez a garonne-i haj��- igen sz� igen sz�s foly�Garonne - v�e elvonta egy kicsit a Lajos figyelm�nagy b�t�l, amely �el-nappal nyomasztotta a Madame elveszt� miatt. Mint H�ard mes�e, a fed�etre vitette a vacsor�t n� �or, a korm�ker�mell�s maga ter�tt le szalv�val abrosz gyan� egy ott ��ml�an sz�t. S ev�k�n is a korm�ost figyelte, �az apr�zdulatait, amivel a szabadon mozg�rm�rudat igazgatta, hogy m��a a haj��� Bizony� a kapit� hely� k�elte

mag� Nyilv�k�ebb lett volna a haj�r��nia, mint pillanatnyilag a maga sors� Franciaorsz�kir�a, egy esztendeje nagykor� nem �lasztotta se a maga, se a Madame hitves� se a sz�s�seit, s a k�h�ss�formas�i fel�s n��t�ztak, csak az anyakir�n�s Spanyolorsz�kir�a. A h�ss� szertart�ak egyszerre kellett v�emennie Franciaorsz�an �Spanyolorsz�an, meghatalmaz��al. Lajos Lerme hercegnek k� meghatalmaz�velet, hogy nev�n h�ss�t k�n Burgosban Ausztriai Anna kir�l�yal, az aszt� herceg pedig �ernon herceget hatalmazta fel, hogy nev�n megk� a frigyet Bordeauxban a Madame-mal. Nagy gonddal ��r bizalmatlans�al � a k�nemzet az egyenl�re. K�egyforma s�at emeltek a Bidassoa k�� egy szigeten - a Bidassoa volt a hat�oly�anciaorsz��Spanyolorsz�k�t. �y rendezt� hogy a k�kir�l� egyazon pillanatban hagyja el sz�dje partj� s egyszerre vigy�� cs�on a k�szigeti s�rig. Ott tal�ozik a k�s�n�egismerkednek, t�alognak egy negyed�g. B�en rendezte az etikett, hogy ilyen r� legyen az egy�� meggondoljuk, az els� utols�et� mert se Ausztriai Anna nem tudott franci�, se a Madame spanyolul, �tapintatb�em hat�zt�meg, hogy mi nyelven folyjon a cseveg� A r� �nemigen tartalmas p�esz�ut�majd h�t ford�nak egym�ak a kir�l�ok, cs�on elindulnak abba az orsz�a, amelynek kir�n�lesznek, s att�ogva, hogy j�d�rodalmuk f�� l�ek, soha t� nem kelhetnek �a Bidasso� A kis Ausztriai Anna tizen�ik �ben j�, mint Lajos, a Madame meg csak tizenh�m �s volt. Azt a legszigor�gyenl� elve szerint rendezt�el, hogy mit tegyenek a k�kir�l�yal, de m�a sz��retet a sz�etsz�re b�� Medici M�a �at�zott, hogy a kir� meg �rdeaux-ban v�k el a Madame-t�s a le�a er��rettel, de egyed�zik tov� a hat�g. III. F�Spanyolorsz�kir�a gyeng�bb apa volt, nem hallgatott a kir�i tan� javaslataira, minden�n el akarta k�rni - s el is k�rte Ann�a Bidasso�, �igen meghat�avakkal v� el t� "Mi hija, yo te he casada in Cristiandad lo mejor que he podido. Ve que Dios te bendiga! " [ Le�om, kereszt� hit�erint f�hez adtalak, a legjobban, ahogy telt t�. Menj, �jon meg Isten! (spanyolul)] Legyen olyan j�z�olvas�, h��on vissza velem n�ny napot! A Madame-nak okt� huszonegyedik�kellett elhagynia Bordeaux-t. El�nap Lajos megl�gatta Beaumont Menardeau �amtan�os �, mert az �z�n sz�t meg Elisabeth. Ez volt az els�cs� s mikor Lajos kil�tt h�akoszt��l, k� csillogott a szem�n. Megl�a az egyik tiszt, la Cur��tulajdon az, aki l�on szolg�a fel az �lt az udvar nagyb�jeinek -, s j� l�a megjegyezni: - Egy nagy kir�nak nem szabad ilyen ��nynek lennie, fels� Lajos nem haragudott meg a buta megjegyz�rt, higgadtan, de nagyot s�tva felelt: - Olyan j�stv�m nekem! �y illik, hogy megsirassam. M�ap ott voltam a felkel� szertart�n, Lajos szomor�t �elgondolkod�em k� reggelit, azt mondta, egy falatot se b�a lenyelni, sz�nul t� hogy �ztess� meghallgatta a mis�az obszerv� ferencesek templom�n, majd elment Beaumont Menardeau �z�, ahol � akkor v�ztek a Madame �ztet�vel egy tucatnyi h� k�en, akik mind vigasztalni pr�t� K�k volt j�resztany� Guise hercegn�Conti hercegn�a fiatal Guise hercegn�Vend�kisasszony �Montmorencyn�rh� is. Mikor bel�tt a kir�, a Madame s�a ugrott a nyak�, csak ��a a zokog� ���e volt esve, mintha a veszt�yre vinn� Jajvesz�lt. Lajos maga is forr�nnyeket ontott, mag�z szor�tta a h� �vigasztalgatta. De � annyira zaklatott volt, hogy csak dadogott, h�m sz�em tudott egybef� A t�t Guise hercegn�es�e el, mert csak �lt tan�eg azok, akiket felsoroltam. �y sz�a meg�apod� hogy Lajos meg a h�ek m�egy f���yire kik�rik a v�sb� Madame-ot, ott b�nak el t�utolj�, s onnan egyed�s���a. Ez csak aff� mond� hogy egyed�rt a b�ja serege v�lm�n indult a hat�a s m�vagy harminc francia h�yel, akik majd vele maradnak Spanyolorsz�an. - �nak indultunk h�- mes�e este Guise-n� maga eleven, zabol�an besz��n, de m�mindig igen megindultan. - Egym�hegy�h�n szorongtunk a kocsiban, el� kir� �a Madame, az �� velem egy�g h�l, irt�t�oross�an. S nyomunkban egyed�m��teljesen,

c�res hintaj�n Spanyolorsz�k�e. De hiszen ismeri don Ynlig�Nem gondolja, hogy olyan, mint egy l�- Mint egy l�sszonyom? - Csak a l� szel��gy�d a szeme, a don Ynlig�eg rideg �g�.

Hanem a hossz��ta, amib�� se l�i, mint a hossz�sz�� amelyet besz�k�n igen obszc�m� simogat! - Ugye tr�l, asszonyom? - Dehogy tr�lok. Van is kedvem hozz�Boldogs�s Sz�ri� Majd megszakadt a sz�m az� a k�gyerek�! �karolt�egym�, �v�gzokogt�a v�st. Kiment�Szent Juli�kapun, s f���yire onnan meg�tunk, ahogy meghagyt� kisz�tunk, s akkor kit�bel� a k��ees� �sze�kezve, �ekapaszkodva �tak, cs�t�egym�arc� s�ak, h�e zokogtak, jajgattak, s�toztak, hogy egy tigris sz�t is megl��tt�volna. Mondhatom, hogy �k k� senkinek se maradt sz�z a szeme, b�uk is a piper�et, m�Conti hercegn�s k�ezett, annyira elfacsarodott a sz�, pedig ismeri, hogy milyen kac�teremt�! De Ynligo csak n�e a jelenetet hideg �r�v�en tekintettel, egyenes h�al, l���ordozva, mintha maga az olt�szents�lett volna, igyekezett sz��sztani az �e�kez�, mondv� feszes diplomataarccal: "Menj�enj�t, Spanyolorsz�tr��n�" Dehogyis mondta. Nyer�tte. - De asszonyom! - Esk� Nyer�tte. � k�n simogatta a hossz��a csontos kez�l: "Menj�enj�t, Spanyolorsz�tr��n�" Veszi �re, sz�keresztgyermekem, hogy hogyan sz�otta? �eztette vel�ogy m�az �. - Sajnos, asszonyom, csakugyan az �, m�edig �re, hiszen hozz�nt az aszt� herceghez. - De az� nem kellett volna annyira �ztetnie vel�gysz�, don Ynlig� siker�szak�nia egym��zeg�k�t, s a Madame-ot betuszkolta a maga hintaj�. Jaj, sz�keresztfiam, az a pillant� Az utols�llant�, ahogy r�zett a b�j� a kocsiablakb�mikor elindultak! - � Lajos? - Lajos a kez� temette az arc� �zokogott, meg se hallotta, amit egy�al�mondani tudtunk neki. Mi magunk is �rezt�gy � konganak a vigasztal�avaink, akkora a b�ta. Mikor vissza��rdeaux-ba, az anyakir�n�z hajtatott. - Az anyj�z! De hiszen az az utols�em� a vil�n, aki... Elhallgattam, mert Guise-n��a mondat elej��evonta a szem�k� De azt�� folytattam: - De h�mi a csod�t nem ment vele a kir�n�hogy � elb�zon a l��l? - Megmagyar�a: m�el�nap elb�ott t� Nem akarta felszak�ni az elv�s seb�az � b�kod�al. - Mif� sebet? - k�eztem g�an. - A l��? Vagy az �? - Uram, ha b�i oly h��ndolata volna, amely s��kir�n� n�e, azonnal fak��hagyom. Dehogyis van nekem h��ndolatom, asszonyom. - M�szerencse! Egy�� - tette hozz� hercegn�alkan - igaza van... Lajos k�� t�tt a kir�n�l, kis�a a k�szem� de n� erk�i pr�k���l, ami szerintem nem volt hely�al��csak egy cs� se kapott az anyj�l. � itt csak keresztany�t k�t�etem, sz�olvas�, mivel �e sz�zaggat�cs�j�a bordeaux-i p��n voltam, Lajos sz��n, Souvr�r, Souvr�r fia, Courtenvaux �hermes �uynes � H�ard t�as�ban, mind a hatan hallgattunk, H�ard aggodalmasan n�gette az �� mert j��elm�z eb�d�s Lajos, nem reggelizv� aznap m�se nem evett, se nem ivott. V�e f�h�or megj�v� szemmel, agyons� arccal. Csak �t��a el�sz�nul, alig evett, �azt mondta H�ard-nak: - F�a fejem. Biztos a sok s�st� Eb�ut�megpr�ta m�a terelni a figyelm� tollal emberk�t rajzolt j�kk�y�a.

Elb�ltam rajta, mert m�r�n felhagyott ezzel a sz�oz�al, �ondolta, nem illik m�a kor�z.

S��ny nappal k�bb l�am, hogy a j�k katon�al j�zik, �legyet fogdos mad�sapd�l. Azt sz� le bel� hogy gy��n visszat� gyermekj�kaihoz, azokban keres vigaszt. Az eg�s� is megromlott, l�am, hogy H�ard azt se tudja, hov�egyen aggodalm�n, mert Lajos, mikor felkelt, azt mondta, nem �s, nem akar reggelizni. Eb�e �vacsor� evett valamit, de igen keveset. Egy h�el a Madame t�z� ut�m�mindig fejf�sra panaszkodott, azut�az ��t f�alta. H�ard megvizsg�a, duzzadt volt. Kis id�lva ki� t�dtak a bal ves� t�k� felvakarta, H�ard flastromot tett r�Alig t�l a ki�cs�h�j�r�borzongott, er� hurutos volt, az orra eldugult.

Hallgat�os megegyez�el nem kellett tanulnia guyenne-i utaz� idej� �t is neki, mert iszonyodott a v��etetlen magol�kt�amire Fleurance tisztelend� k�szer�tte. M�azt is hallottam, hogy Lajos

egyszer le akarta kenyerezni a tisztelend�at: p��t kap t� ha nem gy� tov� a latin konjug��l.

A kicsi kir� tr�lkozva aj�otta fel, de a tisztelend� hal�san komolyan utas�tta vissza. Ekkor v�tlan dolog t�nt. M�be is jegyeztem a napl�, annyira csod�oztam rajta. H�m nappal azut� hogy elment a Madame, Lajos elk�Berlinghent a tisztelend�hoz azzal a k�ssel, hogy j�n tanulni.

Souvr�r � nem volt Lajos mellett, �gy �mondtam el neki, s nem hitt a f�. "Micsoda? - meresztett nagy szemeket. - Ilyet tett? Ilyet tett a maga akarat�l?" K�h�el k�bb, okt� tizedik�Lajos megint megk�e Fleurance tisztelend�at, hogy tan�a. Meg�ettem, hogy �enek�t a tanul�a, ahogy el�gyermekj�kaiban keresett mened�t, feld�g�n � z�� el a vil��Hanem az� nem b�am, v�e, hogy m�s jobb a tanul� m�a latin igeragoz�is, mint a l�fogdos� Sajnos azonban Fleurance tisztelend� nem olyan tan�volt, amilyenre sz�lett volna, hogy tan��a dics�tes buzgalm�kihaszn�a arra tan�a, amit v� t� kir�mesters�re. Egy�� ha �esz, menten vissza is k�a pl�ni�ra. A Madame t�z� ut�j�y h�ba telt, m�Ausztriai Anna kir�kisasszony Bordeaux-ba �ezett, nekem nem volt valami kellemes ez az id�k, ink� hossz�nyomaszt�agyon b�ott, hogy Lajos beteges �szomor�ami engem illet, gyakrabban gondolkoztam a Greifin-em fel�mint szerettem volna, s nagy f�alommal. Mindenki elk�rte a kir�t Bordeaux-ba, aki csak sz�tott az udvarban, s��k�� nagyk�ek is, nem is lepett meg h�olyan nagyon, mikor ap�� bar�a, a tiszteletre m��p �orvosdoktor, Du Perron b�ros mag�itk�: Fogacer egy kis k�fi�al megh�tt eb�e La Surie lovaggal egy�y Garonne-parti fogad� ahol azut�k�ob�n t�ltak nek� igen j�. A magas, v�ny, p�z��kete szem�k�gyor�n szem�sorr�veteg sz�, hull�s mosoly�acer minden�lt�ak�it csin�, �ez nagy baj volt, mert csik�iben �lan istentagad� �saj�neme fel��ajlama sokszor menek� k�szer�tte, s�egy �en legal�is, m�y� is juttatja, ha ap� aki iskolat�a volt a montpellier-i Orvostanod�n, el nem rejti egy id�falusi h�ban. �ei m�val Fogacer meggondoltabb lett, lanyhult az izg�s�. V�lmet keresve sz�n veszedelmei k�ette, Du Perron b�ros orvosa lett, majd mag�itk�, v�l megt�e a katolikus egyh�kebel�, pap lett. Az�le nem j�r�a reverenda, m�v�l m�dik b���, �az istentagad�al is felhagyott. Ami a pederasztas�t illeti, h�az nem bizonyos, hogy eg�en elfordult t� de oly s�itok �hallgat�takarta szerelmi szok�it, hogy m�nem botr�oztak meg rajta, kiv� mi��e csavarodott a haja, �nem mutatkozott m�nyilv�san f�kis papn�d�kkel, akikr�er�, hogy nem a j�ors�a legnagyobb er��ngem serd�omban m�lett fesz�ezett, hogy Fogacer olyan moh�s �hatatosan n�get, magasztalja j��met, �"�sem"-nek sz�, ami az ��b�g�en m�� hangzott, mint a Guise hercegn��Szerencs�, mikor megt�dett a pehely az �amon, hirtelen al� hagyott az �ekl�e, mert � a fajta volt, amelyik csak a tejfelessz�, �tlen f�igyermekeket kedveli. �yhogy viszolyg�n��adtam a Fogacer megh�s� b�meglepett, hogy mi� akar annyira tal�ozni velem Bordeaux-ban, mikor P�zsban olyan sok alkalma van r�Beletelt n� id� m�r�ttem, mi sz�� van, mert az az ember, akit oly m��etesnek ismertem gyermekkoromban, most h�m helyett falt, s csak a h�meg a borra �. - L�m � bar�m - sz�t meg, mikor v�e j�kott -, hogy k���r�m�ennek a pomp�eb�ek a kezdete � amelyhez maga alig ny�csak � csipegetett bel� �azon t�ng, hogy vajon mit is akarok. Mi sem egyszer�nn� Megmondom ��nt� bar�m: szeretn�tudni, kicsoda ez a Luynes, honnan j�mit akar, hov�art. Hogy honnan j�Nem titok. Luynes apja S�rnek, a marseille-i sz�segyh�kanonokj�k �egy d'Albert nev�bale�nak a szerelemgyermeke volt. Anyj�l d'Albert-nek nevezt� s de Luynes-nek is, arr� foly�, amelynek partj�volt egy kis h� a nemigen sz� kanonoknak: ott szerelmeskedett a kedves�l. Luynes - hogy azon a nev�nevezz�elyet �lasztott - sz��b�r fi�t, katon�k �t, sz�n boldogult az �tben, s v�l Pont-Saint-Esprit korm�z�lett. Feles�l vett egy r� nemescsal��z�az�nyt, Saint-Paulet kisasszonyt, s kapott vele hozom�ul egy Brante nev�ors�t

�egy Cadenet nev� szigetet a Rh�on. H�m fiuk sz�t. Az els�uynes-nek h�� mint apj� ez a mi ember� m�dikat Brantes-nak, a harmadikat Cadenet-nak. Mint l�a, d�pzelet� a mi okcit�vid�nk lak�k. Egy foly�gy majors� egy kis sziget: �m�meg is vannak a sz�n hangz�vek, r��l nemesi nevek! - Ezt tudjuk, bar�m - mondta Fogacer. - De vajon azt tudja-e, hogy Luynes apj�k mi� kellett megv�ia Pont-Saint-Esprit-t� - Nem � - H�akkor felokos�m, tisztelend�. A mi korm�z�hitvese - sz�t Saint-Paulet kisasszony, ne feledje - elk� egyszer h� a henteshez, de mivel sok ad�ga volt n�, azt � a hentes, hogy m�csak egy darab h� szolg�at a h�nek, azt is szeretn�egtartani, csak k��n�. - Ocsm� tr� - jegyezte meg Fogacer. - � a h�, l�n nemesi v� igen-igen megs��t. Kapta mag� r�hant a bugrisra, �a m��z�kell���n� vagy ��f�el meg�. - Szent Isten! - Tudja meg azonban, tisztelend�, hogy amilyen vit�rokons� van ennek a mostani Luynes-nek, oly kev��arcias �ga, ker� �et�, �mikor egy �en kih��p�ajra, megk�e a k�fiv�t, Brantes-ot meg Cadenet-t, hogy verekedjenek meg helyette. - Tudjuk. - Nos, akkor mit akar m�tudni? - vontam fel a szem�k�. - A h�m testv�Lude �olg�t� szeg�t, az La Varenne � adta �, az a mi megboldogult kir�unkhoz, az pedig Lajoshoz, aki igen kedveli a legid�bet, mert �madar�a, �pomp�n idom�a a s�ait. H�� ez az - csillant fel a Fogacer szeme -, � ezt a nagy bar��t szeretn� firtatni, amit a kir� Luynes ir� t�� Erre h�hallgat�al feleltem, majd szemk�n�e Fogacer-t, fens��sen �mereven � sz�m: - � nem hordom ki a Louvre-b� kir� dolgait, tisztelend�am! - V�am ezt az �es v�szt - mosolygott Fogacer -, hiszen tudom, milyen makul�anul h�s a kicsi kir�hoz.

Mindazon�al gondolja meg, fiam, hogy ebben az esetben h�bben szolg�a, ha felel, mint ha nem felel. - Hogyhogy? - H�p�� ha megnevezn�azokat az embereket, akik ezen t� a fej��azt is megmondan� hogy mi�. Nem gondolja, hogy haszn� lenne annak, akit szolg� - Nagy hatalm�erek? - A kir�n�k�l senkinek sincs nagyobb hatalma ebben az orsz�an. - M�a minisztereknek se? - A miniszterek j�k, a miniszterek mennek. - M�Ancre marsall�ak se? - Azok se �k�l� - B�sak a pr�a sz� kegyelmedb� - M�azt is hozz�nn� hogy sohase adom ki a forr�imat, mag��ml�m majd, mint egy nemesurat, aki k� � a kir�hoz. L�m, habozik...

Gondolt-e r�hogy ha �elmondom, amit tudok, maga m�mindig elhallgathatja, amit maga tud, �gy eleve el�s helyzetben van? - �p ezen morfond�zok - mosolyodtam el. - Mindazon�al, ha �ondhatom meg az igazat, hogy nem �ok vele a kir�nak, megteszem. - Micsoda? - ki�ott fel Fogacer felh�rod� m�lve. - Vagyis lehets�s, hogy hazudik? - Mi� ne? - �y l�m, ar�talanul nagy az el� - nevetett Fogacer. - Nagyszer�llalom a kock�tot. Megegyezt�- Meg, de az eml�tt hat�k k� Mondja meg h� tisztelend�am, kik azok az emberek, �min t� a fej� - H�nyissa ki a szem�f�fiam, �m�a sz�y�is terjessze ki, ha van, mert al�ttyan a fellegekb�Bentivoglio, a p� k�e, Monteleone herceg, a spanyol kir� k�e [Monteleone az �and�vet volt, don Ynlig�edig csak a Madame h�ss� alkalm�l k�a spanyol kir�. (A szerz�gyzete.)] �Cotton atya. - A p�! Spanyolorsz�kir�a! A jezsuita rend! - Vagy legal�is a k�isel� akik Bordeaux-ban t�yaltak. Magam is ott voltam, igen szer� helyen ezekhez a hatalmasokhoz k�st, de m�scsak Du Perron b�ros k�ben. - � mit besz�ek? - Nem fogja elhinni: a kir�i b�r�gasztotta �.

Elkerekedett a szemem, ��ltam, nem tudtam, hogy nevessek-e, vagy hitetlenkedjek. - Micsoda �tlen tr� ez? - ki�ottam fel v�l. - Bolondot csin�bel�, bar�m? - Sz�ncs r� Biztosan eml�zik, fiatal bar�m, hogy Lajos kicsi gyermek kor�n igen rendezetlen k�ezetben � kor�sem sz�enl�pja l��en, aki sz�alan zabigyerek�egy�velte a t�nyesekkel Saint-Germain-en-Layeben. Nagy szabadsz�s�divatozott ott. � faragatlan viselked� A kis tr�� mutogatta a b�r�, j�zott vele mindenki szeme l��, megcs�tatta a hozz�rtoz�l, �em�e az apj�al, kisl� pajt�inak felh�a szokny�t, fogdosta �, hatesztend�or�n m�bele is szerelmesedett a

kir�n�gyik udvarh��, �nyilv�san megcir�ta a csecs� nagy zavarba hozv�a le�t. Eml�zem r� mondtam. - Fonlebon kisasszony volt az, magam is szerelmes voltam bele egy kicsit. No ugye! H�akkor arra is eml�zik, bar�m, hogy a kir� hal� ut�az anyakir�n�s Cotton atya egyes�� egyszeriben v�t vetett ennek a pog� szabads�ak, hogy ne mondjam, szabadoss�ak.

Nyilv�f�ek, hogy Lajos az apj� tal��id� el� beleszeret egy udvarh�be, a kellet�l hamarabb f�iv�rik, �kiragadja a hatalmat az anyja kez�l. Erre azt�buzd�tt� leck�ett� oktatt�a kicsi kir�t, �Cotton atya � hosszat gy�tta. Ilyen k��ket �v�szokat kellett bemagolnia, hogy: "K�� Kik a mi ellens�ink? V�sz: A nagyvil� �t, a S�n �a test." A test persze a szoknya. - Mondja csak, tisztelend�am, hogy "a n�ha nem perzseli meg a nyelv�ez a sz� mosolyogtam. - Mondom. � maga, fiam, mit tart a kicsi kir� idom�s�l? - folytatta �osan. - Hogy szerencs�en��k v�etbe estek, �az �atlanul szem�etlen kir�fib� t�ig szem�es kir�fit csin�ak, aki retteg a n�l. - Vajon nem onnan f�sz� hogy a kir�n�ossz�ar �ni az apa h�ked�i�, ez� akarja f�iatlan�ni a fi� v�kedett La Surie. Megcs�tam a fejem. - Nem sz�sen mondok ilyet a kicsi kir�r�mert k�n mindenben olyan b�rnak mutatkozik, de val�az, hogy a Madame-on k�l, akin gyermeki szeretettel cs�gen tart�d�sz�emmel. � az is igaz, hogy az anyj�l se olyan a kapcsolata, hogy vonz�tegye el� a n�. - H��en ez aggasztja azokat a magas szem�is�ket, akikr�z�m, fiatal bar�m, s Cotton aty�is, pedig az azt�megtette a mag� az eml�tt �lakul�rt, �most azon t�ng, hogy vajon nem t�a-e el az �� elnyom�t. - M�hogy ezek az urak agg�k! Ideje volna! � ugyan mi� agg�k? - Nyilv�al�ogy mi�. A spanyol h�ss�miatt - mondta Fogacer �nken. - Miv�esz a spanyol kir�l� befoly�, ha Franciaorsz�kir�n� lesz, de a f�e nem akar k�edni hozz� - Nah�ezek a mi fi�chiavelliink! heveskedtem. - Mozs�a teszik az embereket, �et� test�elk�azt�csod�oznak, hogy nem felelnek meg a v�koz�iknak. - Mindenesetre - folytatta Fogacer - valaki, aki ott volt azon a besz�et�n... - � akinek a nev�nem mondja meg - sz�k� La Surie. - ... azt tan�olta, hogy aj�janak el�r Lajosnak egy tapasztalt n�akivel kik�r�� kardj� akkor nem lenne arra k�oztatva, hogy una donzell� [Kisasszony (olaszul)] kelljen k�rleteznie. - � mivel aki ezt mondta, olasz volt, nem lehetett m� csak a nuncius - mondta La Surie. - Hallgass, Miroul! mondtam. - De Cotton atya ellenezte a tervet - folytatta Fogacer. - Biztosra vette, hogy a kir� nem akar v�ezni olyan n�, aki nem a feles�. - Helyben vagyunk! - mondta La Surie. - Sz�n k�m, lovag! - mondtam, kiss�sszer�olva a homlokom. - V�l az urak mind egyet�ettek abban - mondta tov� Fogacer zavartalanul -, hogy nem sanyargatja annyira a kir�t a test ��e, hogy legy� a .szem�ess�t. �yhogy azon tanakodtak, vajon nincs-e a dolognak egy olyan oldala, amit tal�hely�al�nne megvizsg�i, hogy megtudj� kigy�that�Lajos, ha elj�z ideje, vagy gy�thatatlanul idegenkedik a n�l. - J�os Isten! Mi a veleje ennek a zagyvas�ak? � mif� "oldalra" c�z? Fogacer h�� tolta a sz�t az asztalt�kiny�ta se v�-se hossza l�t, behunyta a szem� �ekulcsolta a kez�a has� s hint�tt egy kicsit, miel�v�szolt volna. S mikor v�e r��a mag� t�a nyitotta �at�em��r�szegezte, felvonta �gszem�k� �b�onyos hangon azt mondta: - A bar��a, amit Lajos Luynes ir� t��.. El�t a szavam, haboztam, hogy hogy �sem.

De ahogy Fogacer kiejtette a "bar�� sz�s ismerve az �em�� nem lehetett k��m fel� hogy �i. - De Fogacer! - ki�ottam felh�rodva. - Ez fertelmess� Az a bar�� amit Lajos Luynes ir� t�� tiszta, �minden gyan�l�. � ha nem tiszta, akkor is: ilyen gondolat fel se derengett soha a kicsi kir�ban. A fejemet teszem r� M��� heveskedtem, Fogacer �s tekintettel n�tt, majd elmosolyodott lass�ll��soly�l, �el�detten � sz� - No h�megvan a felelet, �ny�, �nte, sz��� Lebecs�g� fiatal bar�m, ha azt hiszi, hogy tud hazudni, mikor olyasvalakir�an sz�ki olyan k� � mag�z, mint Lajos.

Az anyakir�n�aga is osztozott sz�s�sei aggodalm�n. Azonk�l neki meg a minisztereinek m�azt is el kellett d�ni�gy r�rj�e Lajost a h�ss�elh�s�, mihelyt megj� kir�l�, vagy elhalassz�a beteljes�a h�sfelek zsenge kor�, mindkettej�asztalatlans�ra val�kintettel s mivel Lajos nemigen vonz� a sz�emhez, �szemmel l�at�idegenkedik att� nemzett�amelyb�itvese sz�azik. Arra jutottak a vit�n, hogy a testi egyes�lhalaszt� politikailag vesz�esebb, mint a beteljes�mert lovat ad a spanyol h�ss�k ny� ellenz�l�a hugenott� az orsz�agyok, a Politikai B�s��a gallik�k al�Majd azt h�lik mindenfel�hogy ez a h�ss�eleve arra �ltetett, hogy J�f-h�ss�legyen, mert a kir� nem k� a spanyol feles��csak az anyakir�n�r�tte r�rosszhiszem�s er�kosan szembesz�va a megboldogult kir� akarat�l. M�el�ha Lajost er� erej�l belehajszolj�a h�ss�elh�s�, �kudarcot vall, akkor is alkalmat adnak az ehhez hasonl��z�e. M�s, ebben az esetben csak feltev�lehet a J�f-h�ss� nem pedig balj��. �yhogy a Lajos n��zak� mindenk�en �am�tt... � mivel az ilyen dolgokban a hihet�bbet sz�t a t�n� a h�ss�r�n�lh�sa mellett sz�k - b�ilyen durva �tapintatlan dolog volt is azzal az elt�t sz��al, hogy a kudarcot is, amit�artottak, a megnyugtat�ker sz�ben fogj�felt�i.

Nekil�ak, hogy idillikus �szem�es mozzanatokat er�ssenek bele a k�gyermekifj�csolat�.

Kieszelt� hogy vigyen Luynes Bayonne-ba Anna hercegn� levelet a kir�t�amelyben Lajos tudt� adja, hogy "t�tlen�rja. Igen �n v�sztott�meg a h��, mert Lajosnak bizonyosan kedv� lesz, a kegyencnek meg h�legni fog a dolog, �gy ellen��nem v�at� a h��zem�e valamik� hiteles� is az �et, amelyet term�etesen nyomban nyilv�ss�a is hoznak, r�letesen elmes�e, hogy este f�t�or �a Lajos ezt a lev��et, az �ban - milyen meghat�r� -, amit H�ard engedelmesen meger�ett. De hogy Lajos nem a maga j�nt�l �a ezt a levelet, hanem ��lta mint�l, arr�izonyos r�letek gy�k meg engem, kiemelem � a sz�b��lje meg az olvas� Asszonyom! Nem lehetek ott kegyelmed mellett, mint �tan� mid�eg�ezik orsz�mba, hogy mindj� megoszthatn�kegyelmeddel hatalmamat, s nyilv�thatn� mennyire �tom szeretni �szolg�i, � Luynes-t k�kegyelmedhez, egyik legh�bb emberemet, hogy nevemben k�ntse �mondja meg, milyen t�tlen�om, hogy magam aj�jam fel mindkett��sd: a hatalmat �a szeretetet). K�m h� fogadja kegyesen, s higgye el, amit �ala izen Asszonyom leggyeng�bb bar�a �szolg� LAJOS �y v�m, Lajosnak mag�l nem jut esz�, hogy hatalm�l sz�n, mikor nem volt hatalma orsz�ban, se az, hogy r�t �rjen bel�Ausztriai Ann�k, mikor mindig f��nyen ragaszkodott kir�i el�aihoz, s egy izinket se engedett �neki bel�teljes �t�n. M�kev��ivatkozhatott sz�� t�tlens�re, mivel vigasztalhatatlan l�n a Madame t�z� miatt, nyilv�al�v�etes �ef� l�tt kedves testv� elveszt� �a j�� �ez� k�t, �gy Ausztriai Ann�m�eleve j�eli ellens�i k�sorolta. Annyira t�tlen�ta, hogy november huszonegyedik� szombaton, mint mes�k, el� ment az � meg��atta hintaj�az Ann�jobb oldal� r�zett, mag� mutatott, �vid�n � sz� "lo son incognito! Io son incognito!" [Engem nem ismer (olaszul)] Azzal elki�otta mag� hogy "Hajts, kocsis, hajts!", megel� a hercegn��egy �al hamarabb � Bordeaux-ba, mint �Nem k�em, hogy � tett, csak azt, hogy a maga j�nt�l �olyan nagy �mel, mint h�lt� Mert ha annyira �t a kir�l�nak, ugyan mi� nem maradt vele Bordeaux-ig? Igaz, hogy m�esk�meg vele az �p�n, de akkor is a feles� volt. � nem v�, olvas�hogy enn�kevesebbet igaz�nem tehetett, mint hogy kocsiablakb�ocsiablakba ki�otta az lo son incognit� azt�utas�tta a kocsist, hogy csapjon a lovak k� s ahelyett, hogy megv�a �k�rte volna hitves� el� v�atott �visszat� Bordeaux-ba (mint eml�ttem, egy �al el� mint ahogy a kir�l� oda� volna)? Sok r�sz� mes�t�ltak fel a fejedelmi idillr�z udvar �at�ra, de volt k�k egy, amely el�hitelesen hangzik. Azut�val�p,

hogy Ausztriai Anna meg�ezett, Lajos megl�gatta, mikor Ann��en �ztett� Hogy, hogy nem, kellett volna Ann�k egy sz�b�rsz�toll a feh�ez, �a kir� t� odatartotta neki a kalpagj� k�e, hogy vegye el, amelyiket akarja. Azt�azt mondta: "De akkor �is k�m az egyik szalagcsokr�" Anna mosolyogva oda is adta, �Lajos a kalapja mell�� Nem a k�� vonzalom jele volt, csup�kac�od��, de melegebb �elemm��ozhatott volna, ha hagyj� hogy megszokja egym� a k�kamasz gyerek. De a kir�n�k csak egy gondolat f�kelt a fej�n: meg kell gy� a vil�t, hogy annak rendje �m� szerint elh��a h�ss�t. Szeg� Ausztriai Anna november huszonegyedik��ezett. � nappal k�bb a Szent Andr�templomban mis�l er�ett�meg a Burgosban k�t k�iseleti h�ss�t. � mikor a szok�szerint v�elen hossz�kimer� szertart�ut�a kir� f�dtan visszavonult lakoszt��, �lefek�zent kir�asszony anyja, hogy m�aznap �el el kell h�i a h�ss�t. Lajos felkelt, �el-�al megvacsor�tt, hal��dt volt sz�en�n �f�lm�n. Nem tudom, kinek jutott esz�, hogy "megnyugtat�ra" bek�hozz�uise urat �Gramont urat, azok azt�olyan vaskos t�netekkel "nyugtatt�meg", hogy a t�em�es fi� amiv�pja hal� �nevelt� m�csak meger�ett�az undort �aggodalmat. Az anyakir�n�lyan arc�anul l��apott besz�l�zerkesztett �tett k� a kir�i n�r�hogy a f�ar�is megbotr�ozott rajta. �e: "Minekut� megvacsor� a kir�, t� lefek�h�szob�ban, s kir�asszony anyja (aki addig a kis kir�n��szob�ban volt), ott kereste fel nyolc �fel��kik� a szob�l a test�et �mindenkit, az �ban nyugv�r�hoz e sz� int�e: - Nem el� hogy megh�sodott, fiam, meg kell l�gatnia a kir�n� m�v�a. - Csak kegyelmed parancs�v�am felelte a kir�. - Megyek, s k�m kegyelmedet, j�n velem. Ezenk�n k�st �pr�el b�lt r� sz� csizm�adtak a kir�ra, � ment a kir�n�l a kis kir�n��szob�ba, ahov�ouvr�r, H�ard �ambouillet m�i, a kir� ruhat�sa (a kir� kardj�l) �Berlinghen, az els�ls�s is (gyerty�l) bel�tt. A kir�n�daj�lt az �hoz, �� sz�a kis kir�n�z: - Ime, le�om, idevezettem a f�� K�m, fogadja el, �szeresse! A kis kir�n�zt felelte spanyolul, hogy nincs egy�v�a, mint hogy engedelmeskedj�neki, �mindkettej�kedv� tegyen. A kir� az ajt�l�oldalon sz�t az �ba, az anyakir�n� fal fel�t��n �t, s mikor m�ott fek�egym�mellett, mondott nekik valamit, de olyan halkan, hogy senki m�nem hallhatta. Azut�el�t az � m�, �� sz� - Most m�menj� innen! S megparancsolta a k�dajk�k, a kir��k �a kir�n�ak, hogy csak �aradjanak a szob�n, �m���g hagyj�� egy�egfennebb kett� S visszavonult ama kir�n�indenkivel egyetemben, aki ama szob�n volt, hadd h��el ama h�ss�t, amit meg is cselekedett a kir�, k��en is, ahogy megvallotta maga a kir�, s ama dajk�val� al�tt� minekut� aluv�egy kiss�s � n�leg tov� maradv� mag�l fel�edt a kir�, �sz�otta dajk�t, hogy adn���s��r� csizm�t, �k�rn� h�szoba ajtaj�: odak� sz�ban v�ak r�ouvr�H�ard, Berlinghen �m�k, hogy visszak�rj�a maga h�szob�ba. Minekut� inni k� �ivott, kifejezv���h�ss� beteljesed� felett, megszokott �� t�, �igen j�ludt az �zaka h�alev�sz�n, l�n akkor m�f�tizenkett�r�kis kir�n�s felkelt, mikor a kir� elment mell� visszament kis h�szob�ba, �lefek�s ��, amelyet Spanyolorsz��ozott mag�l. Ez ama h�ss�elh�s�k igaz t�nete." Min�romba csalafintas� - mondta La Surie, mikor felolvastam neki a jelent�. - Ha csakugyan olyan "igaz", ahogy ��� minek kellett, hogy a kir�n�egszerkessze?... - Elhallgatott, majd hozz�zte: - Fogadni mern� hogy maga M�a mondta tollba az eg�et. - Mib�ondolja? Abb�hogy Ausztriai Ann�"kis kir�n�k" emlegeti az �s, M��meg "kir�n�k". M�edig most m�Ausztriai Anna a kir�n��M�a az anyakir�n�De persze M�a irt� t� hogy � nevezze mag� mint j�resztanyja att�hogy az �gy Guise hercegn�k h�� Finom �rev�l volt. Nem sokkal ezut�alkalmam ny� r�hogy n�szemk�tal�ozzam H�ard-ral, �annyira foglalkoztatott a dolog, hogy azon meleg�n meg is k�eztem. T�leg is lehetett neki a k�� mert elpirult,

�elford�tta a fej� - Megvallotta - sz�sotto voce -, hogy k�zer is megtette... - � kegyelmed mint v�? - Val�n�l�zik. Piros volt a vesszeje. - Ez csak a pr�koz� bizony�a, nem a sikert. Erre a megjegyz�e nem v�szolt. H�n, rosszall�r�n�tt, �h�t ford�tt. Teh�k�igazs�volt: a hivatalos meg a m�k. Se arcsz�, se ked�e, se eg�s� nem javult Lajosnak az ut�a tapasztalat ut� amit ��lag szerzett. Tov�ra is b� a testv� ut� ��talanul reggelizett, f�alta a fej� �panaszkodott azokra a bajokra, amelyek a Madame elmenetele �megt�dt� Naponta k�zer el�s szerint megl�gatta anyj� a kir�n� �egyszer hitves� a kir�n� K�n vad�ott. Szak�as pusk�l l�� ��daj�kot j�zott. R�ott�s� lekv� kotyvasztott, gyermekj�kaival sz�ozott, mintha sohase akarna feln� � hossz�ig, m�csak a teste n�edett, b�� visszatetsz�l� maradt az a bizonyos �zaka - amint bizonyosan szeg� Ausztriai Ann�k is. Gondolta az udvar, ami tetszett neki, ki b�a, ha nem mondt�ki? A t�ek mindenesetre c�lt�az anyakir�n�igaz" besz�l�: n� �telt el, mire Lajos �megosztotta ��a kir�n�l.

Tizenharmadik fejezet M�a szem�n a h�ss�volt a politika alf� ���. Fi��eh�s�a Anna kir�l�yal, l��pedig az aszt� herceggel, �rezte, minden v�a teljes�int egy firenzei polg�sszony, ha j�rtihoz juttatta gyermekeit. Azon t�m l�tt, m�annyit se, hogy v�e haszn�kellene venni annak a k�er�eregnek, amelyeket a f�k rebelli�ak megtorl�ra ��tt ki. A kegyencn�ljes erej�l az egyezked�e, vagyis a megh��sra ��te M�� pedig �lt az er�b. Mi sem volt term�etesebb ennek a pi�ak, amely m�tizen�sztendeje �sk�t Franciaorsz�test� mint hogy ism�meg kell v�rolni az orsz�agyok h�t a kincst� p�b�amib�aga se restellt s�t h� Nem kellett Concinin�k nagyon er�tni a kir�n� M��hanyags� �csek� �l�ess� a k�elm�lejt�e sodorta. Meg se j�a az esz� hogy maga tartja �tben a rebelli�ha mindah�szor hatalmas �egekkel jutalmazza a l�d�. Mikor az �Poitiers-ban r�rt M�� a viszketeg, s felh�gzott a teste, Concinin�jjel-nappal kenegette a tagjait a Montalto doktort�apott kenettel, s t�s �l�al ki is k�a. K�n a nyelv�l �oly �n m�edett, mint a kez�l, �siker�ra megkaparintania a kir�n��ulat� �megint csak uralkodhatott rajta. Sz�olvas� eml�zik r�hogy miel�a kir�n�lindult volna P�zsb�elhideg�varh��l, mivel Ancre marsall a spanyol h�ss�k elhalaszt�t p�olta. Leg��nyebb pontj�sebezte meg a kir�n� s ez� meg is lakolt orc�ans��: Amiens-be, a szabad v�sba sz�zte a kir�n�amelynek korm�z�volt, s amely gy�e. Concinin�iharcolta, hogy �s�vel mehessen Guyenne-be, s az �a kir�n�oromba visszautas�sait hol les�szemmel, hol meg az �e tekintve fogadta, al�tos s�toz�k�ette. No h� ezek az id�lm�. A viszketeg mindent megv�oztatott. Mikor azt�P�zsba visszat�ben h�m hossz�apig tany�unk Tours-ban (az �legnagyobb keser�mre, mindenki tudja, mi�), csak az�, hogy alkudozzunk az �l�l, s tall�z�l bor�uk be �, Concinin��� fel�kedett az �� Az udvart er� aggasztotta a dolog. Mert fogadni lehetett r�hogy amilyen m��elenek, esztelen�l�alanok �arc�anok voltak Concini� mi�csak betett�a l�kat Franciaorsz�a, most is nyomban vissza�ek szertelen�vez�lyzet� Az a Montalto orvosdoktor, akinek louvre-beli lak�mban Louison szobal�om nem akart felszolg�i, mivelhogy zsid�zt�La Barge tette meg, nagyon kelletlen�z j� k�n annak idej� hogy fogadjon Concinin�mint eml�z�ikor minden k� megmozgattam, hogy Lichtenbergn�rh� visszat�essen P�zsba. Akkor �j� �tud�kellemes besz� embernek ismertem meg, r��l nagylelk�is, hiszen nem fogadott el p�t a sz�ss��.

Concinin�sz�alan nyavalya k�zta, Montalto az �ziorvosa volt, s mikor gy�rj�l csodam�ik�a a kir�n�iszketeg� �s� orvosa is lett. De nem �ezhette sok� az el�tet�t: alighogy

visszautunkban meg�apodtunk Tours-ban, kim�z �y�il�� - Azt se tudja m�az ember, kihez forduljon - jegyezte meg La Surie ebb�z alkalomb�- M�az orvosok is meghalnak. - � meg azt gondoltam egy �el k�bb, hogy ugyan j�ette szeg� Montalto, hogy idej�n meghalt, bizonyosan osztoznia kellett volna Concinin�egyetlen sors�n, zsid�v� orvosi sikereit var�latnak �boszork�s�ak tulajdon�tt�volna. Az� tany�tt le a kir�i menet �en Tours-ban, mert Loudunt jel�k ki a f�kkal val�kudoz�sz�ely�, �a kisv�s csak tizenh�m��yire volt Tours-t�s j� vezetett oda, kellett is, mert a kir� fut�i ��ak ide-oda, mint az inga, hol a f�k javaslataival, hol a kir�i csal�ellenjavaslataival. Olyan szertelen k�ns�kkal �tak el�f�k, mintha bizony sarokba szor�tt�volna a kir�i seregeket. S a kir�n�indent r�k hagyott, mintha egy sz�b�r katon� se maradt volna. Cond� guyenne-i korm�z�oszt� cser� megkapta a benyit, Chinon v�s��kast�� Bourges v�s��v�orny��m�egymilli�sz�zer frankot. A t� f�hatmilli�sztozott. A f�k, �het�em�ess��azt k�elt� hogy tarts�titokban az ocsm� klauzul�t. Mert buzg�gyekezv�megnyugtatni a k�lem�t �a Politikai B�s�t, fennen hangoztatt� hogy csak a jav� dics�� boldogul�t �tj�annak az orsz�ak, amelynek kincst�t alattomban megint kifosztott� A p�k�s��laz�tto voc��zt�f�t� ordib�s lett a val�ban, nagy zenebon�l k�elt� hogy vizsg��meg a Politikai B�s�kifog�it, adja meg a kir� az els�kkelyt a harmadik rendnek, ne mondj�fel a r� sz�s�ket, ne fogadj�el a tridenti zsinatot, Cond�erceg legyen �s� tan��k feje, ��on al�inden rendeletet. A v�re hagytam, csemeg�k, a legmer�ebb k�ns�t, amely, ha teljes�en-igen s� k�kezm�ekkel j� azt k�elt�a f�k, hogy Amiens-t vegy�el Ancre marsallt� Kit�ondolat, ha a nemzet �eke sugallja, � mindenki ��kedett, hogy botors�volt M��l egy ilyen becstelen kalandor kez� b�i a nagy fontoss� er�m�t, amely �ak fel�� P�zst. Tizenkilenc esztend� azel�reszketett a Louvre, s a n�t is elfogta a vakr�let, mikor a spanyol rajta�l elfoglalta, s legal� f�ves neh�k�mmel siker�sszavennie Henrik�, pedig �lt a legjobb vez�a maga kor�n. Voltak�en haragb�s kapzsis����a f�k, irigyelt�a kincset, amely t�, jutalom, ad�akj�n z�rozott Ancre�l�iba. De azt nem tudni, mi� hagyta Cond�hogy k�el�kkel � megt�dj�a Concini��ekeit, hiszen Concini�- nem �ahogy Bellegarde-dal cselekedtek a var�t�� �indig nagyon is k�lt� Ha van Cond�k egy csepp j� esze, fel�k benne, hogy csakis a firenzei kegyencek j�t�l t�yalt vele k��en is a kir�n� Sainte-Menehould-ban �Loudunben -, �halmozta el arannyal. Ha nem is a h� - ezt az �� ��em ismerte, mint a kir�h�t -, legal� az �oss�m�tt volna benne, mikor nekit�dt azoknak, akik megint hatalmasok voltak az anyakir�n�lm�ben. Ahogyan Villeroy �mondta nekem, Lajos kif�hetetlen arccal �tan�ban, �meg se mukkant, de az� nem volt neh�kital�i, mit tart a louduni alkudoz�kr�hiszen annak idej� tan��n az anyakir�n�s Cond�it�nak, sajn�a, hogy nincs n� a kardja, "mert �erte volna Cond�. Hossz�sz�rs-i vesztegl�nk alatt tett Lajos n�ny megjegyz�, amely megvil�totta el�m, hogy mik� v�kedik a t�yal��De miel�tov� haladn� igyekszem megvigasztalni sz�olvas�et, aki velem egy�nyit agg�t a Madame t�z� ut�a kicsi kir� szomor�, nyomor�s �apota, megrend��s� miatt. Tours-ban jobban lett, megsz�sedett az arca, megj�az ��a, vagy a tulajdon heve em�tette el a b�t egy r�� vagy egy kicsit elterelte a Lajos figyelm�a sok kir�ul� naponta elj� vagy Amboise-ba, vagy Plessis-les-Tours-ba. A kir�n�uynes urat megtette Amboise korm�z��m�edig Concini tan��, mert a marsall, l�� hogy mennyire szereti a kir� a madar�� a pomp�adom�yal akarta lek�ezni. K��f��j�sra volt Amboise Tourst�ocsin, s mikor egy sz�napon (�ilis �ik� hogy pontos legyek) a kast�hoz ��ajos meg��tta a hint�kiugrott, miel�lehajthatt�volna a felh�t, felsz�ldott a kast�ba - mi, nemesei, csak lihegt��-, kopog�n��yitott egy szob�, amelyet j�smert, �futt�n Luynes �ak� ugrott.

A legcsek�ebb k�rtelm�se volt az ��n, a t� nemes� �rezte, aki ott volt velem. Tiszta, naiv, gyermeki szeretet volt, s�viszonzott szeretet. Mert Luynes is nagyon szerette ezt a gyermeket, �nem j�t� meg, aki csak k�s�s t�t��benne, mint k�bb n�lyek. Az igaz, hogy jelent�elen szem�is�volt ez a Luynes � a T�nelem csod�ozni fog, hogy ilyen magas polcra ker�ert nem volt b�r, nem l�tt a j�e, tehets� mind�e annyi volt, amennyi egy �madar�nak. De nagyon kedves volt. Sz�f�i volt, vagyis ink� csinos, mint sz� sima besz�, pall�zott modor�y cseppet se g�, de nem is szellemes, beh�lg�e nem tolakod�rz�ny, szolg�tk� �j�v�rm�etes szer�s�el �otta meg a sors, meg azzal a szel��el �t�mel, amelyre olyan nagy sz� van a mad�dom�nak, hogy mag�z �sgesse a madarat. Mikor Luynes meghalt, a m��art�jos azt mondta: - Szerettem, mert szeretett. Nem t�dett, hihet�ki, l�n gyermekkora �j�gfigyel�k�ezet�k, j��k�ss�, gyanakv� �s szem� orra volt �j�le, r�zett a h�lg�azug, k�t�sz�e, s egy megsemmis� szav�l lecsapott r� Egyszer p�� Plessis-lesTours-ban (majd m�elmondom, mi� szeretett ott annyira), mik�n l�r�y�vad�ott, megk�ezte Fay �, hogy h� � s az azt felelte, hogy csak egy �van, s �szevonva a szem�k� r��a t�ig sz�lyes udvaroncra: - Csak az� mondja, hogy csak egy �van, hogy ne h�r�a a mulats�mat.

Pedig m�egy f��a el�, s �indulni akarok: k��a a tan�ban kell lennem. Plessis-les-Tours kocsin csak f��Tours-t�Lajos ak�naponta k�zer is megj�atta, ha akarta, s Plessisben minden tetszett neki: a nagy kert, a vadaskert �maga a kast�, XI. Lajos utols�vil� hajl�, amely kicsi volt, falusias �meghitt, s m�csak ez� is szerette a fi�, hiszen legsz�sebben a katon�kem� �t��e volna, t�l aranyoz��palot��l�n apja mindig minden er�ek mustr� a szem�n.

Eml�zem, egyszer hevesen �e is vitatkoztam La Surie-vel, �t mondta, hogy Luynes Henrik�akj�helyettes� Lajos elm�ben, �ezt c�ltam, ��e, hogy egy ilyen nagy kir� eml� �re belev�dhetett fia eml�zet� �sz�be. Elmondtam Siorac m�inak, �kem adott igazat a vit�n, ezeket az eml�zetes szavakat t� hozz�"T�dsz, Miroul. Csak r�k kell n�i, mikor egy�nnak, s meg�i az ember, kicsoda Luynes Lajosnak - nem az apja, hanem az anyja, olyan anyja, amilyet szeretett volna, kedves, t�s, szeret� Mikor M�a harc n��dta a derek� s teljes�tte a f�k k�s�k t��t, k�k a legmegal�bbat is, hogy Cond�egyen a kir�i tan� eln� s �ja al� rendeleteket, Lajos Plessis-les-Tours-ban er� �tett, j�z napig dolgozott rajta nagy buzgalommal.

Igaz, hogy f��okb�llt az er�s a r� v� l�ek sz��tak az es�, kuty�h� a kis �� nem lovak, ��almatlan r�nty�t a l�� De j�igondolt �eltervezett m�t, Lajos volt egy szem�ben az �t�e, munkavezet��egyik munk�, majd mikor elk��apit�a �katon� is, reggelt�stig ott munk�odott f�dhatatlanul, melegben is, es� is, mert abban az �ilisban ��r� v�ozott az id�ol ny��hol t��H�ard, l�a egyszer, hogy Lajost j�s�ri, odaszaladt, s k�yt bor�tt a v��, de Lajost akad�ozta a munk�n, �gy majdnem mindj� ledobta. Egyszer az egyik �� kutya nem akart �enni az er�rk��etett pall�Lajos megverte, azt�hagyta, hadd gondolkozz� majd �munk� fogta: most m�haboz�n��ent a kutya. Lajos ekkor a jelenl�k fel�ordult, �eg�en komolyan � sz� - L� � kell b�i a makacsokkal �gonoszokkal... - Azt�megsimogatta a kuty� adott neki s�yt: - � meg kell jutalmazni a j�, kuty�t, embereket egyar�. Akik ott voltak, f�en�ek, vagy les�k a szem�egyszerre el�t a szavuk. Mindenki tudta, hogy a francia kir�s�ak ezekben a nyomor�s napjaiban milyen kev�a j�ber, de azokat se jutalmazz� �milyen t�dek a gonosz, akiket meg jutalmaznak b�s helyett.

Szeretn�visszat�i azokra az el�sos l�gat�kra, amelyeket a kir� tett az anyakir�n�l m�besz�em r�, de csak fut�. A kir�i k�ezet els�mese l�n, gyakran tan�oltam ezeknek a tal�oz�knak, s a Lajos arc�l �lve, mindannyiszor tartott, hogy ne mondjam, f� t�. Ha

j�ml�zem, az etikett napi k�l�gat� parancsolt. Furcsam��s el�dult, hogy egy nap h�mszor is elment Lajos az anyj�z, vagyis a maga j�nt�l, nemcsak �mmel-�al. Ez tal� volt. Mit v� ett� szeg� gyerek? M�mindig rem�e vajon, hogy megkaphatja M��l azt a csepp kis jel�a szeretetnek vagy �ekl�nek, amire annyira �tozott mindig, de soha meg nem kapta? Igaz, hogy Concinin��n�ny bar��k�l mindenkivel kev�en �megvet�b� a kir�n�"szerfelett bar��alanul", mint Lucon p� mondta. De Lajossal se tett kiv�lt. Milyen r�ek, sz�elenek, hidegek �kim�ek voltak anya �fia tal�oz�i! Persze l�z�os tisztelet, hajlong�k, k�gek voltak b�. Csak a l�eg hi�zott: egy szemernyi anyai szeretet. Mikor Lajos kicsi kor�n megl�gatta anyj� M�a akkor se foglalkozott vele, �ett, mintha nem is l��a gyermek egyed�szott a sarokban. Most a nagykor�n�iatalember csak �t anyja el� ki nem nyitotta volna a sz�t, �legfeljebb k��ket kapott t� hogy mit csin� el�nap vagy reggel. S mivel Lajos tudta, hogy csak a bes� akarja ellen�ni, l�egre t�n, r�en felelgetett. Volt �hogy k� valamit anyj�l.

T�yire �ezettel utas�tta el a kir�n�kiv�, ha p�r�olt sz�ljas kalandorokkal b��t, Franciaorsz�kir��l sz�k�iszteletteljes, engedelmes arccal �t Lajos anyja el� s k�n tudta, hogy miket besz�fel� hogy nem alkalmas r�hogy az orsz��el foglalkozzon, mivel nem valami okos �csek� az �l�ess�, de m�csak az ingatag eg�s� miatt se. Mit sz�hhez, sz�olvas�?

Ez a csek� �elm�zony �l fia �l�ess�r��beki��Az anyai kicsinyl�nyilv�s volt �szembesz� hanem a fi�ag� sohase nyilv�totta, se sz�, se viselked�el, de m�egy pillant�al se. Az anya, mivel az� gyan�tta, hogy a sima felsz�alatt fortyog a neheztel� a s��ts� a fi�k tulajdon�tt v�eket m�megtoldotta eggyel: alattomos. S�int a Cond�illet�nyeget�bizony�a: er�kos term�et�gyis szemmel kell tartani. S�gyszer tal�majd meg is kell f�zni. Olykor ezeknek a l�gat�knak a kimer� fesz�e - pedig ritk�fordult el�ogy egy negyed��tov� lett volna az anyakir�n�l - legy�Lajost. Fej� t�t a v� rosszull�k��zte, n� m�el is al�. �abb bizony�k M�a szem�n, hogy "gyenge az eg�s�, nem foglalkozhat �am�el".

Esk�ut�m�nemcsak az anyakir�n�l�gatta, hanem napj�n egyszer a kir�n�is, de csak t�percre. Mindah�szor r�v�t �esztett bennem a kis Ausztriai Anna. Annyira igyekezett tetszeni a f��k. � oly csek� eredm�yel. Nem mintha nem lett volna vonz�onti hercegn�aki, mint tudjuk, a francia sz��k hib�an gy�szem�k tartotta mag� kifog�lta "hossz�nyol orr� �t�i alakj� "De h�tulajdonk�en - ismerte el - csak tizenn� �s, �igaz, hogy az orra nem fog megr��de az alakja m�megny�. � igaz�mondom, orc� szepl� nem ferteztetett, a sz� mint a cseresznye, a szeme eleven. Eg� szem�e el�szemreval�Az� mondta, hogy "ferteztetett", hogy mutassa, hogy olvasta Montaigne-t. � nem �ltem olyan szigor�b�ok szerint, �el�csinosnak tal�am a kis kir�n� � tetszett a kac�� meg a vid�� is, ahogy felragyogott sz� eleven szem�n az a kicsi l�, �egy picit kiny� a sz�. Abban sem vagyok bizonyos, hogy Lajos ��tlen volt ir�a, hiszen a Madame-ot is oly gy�den szor�tta a sz�re. Val�n�az� nem maradt n� tov�, mert megal� kudarc� eml�ztette. Meg f�p az�, mert iszonyodott n��ezet�l, ki nem �hatta �. Megint Lajos h�a r�ebbet. Amikor kicser��a kir�l�okat, Franciaorsz��Spanyolorsz�meg�apodott benne, hogy a leend�r�n�t k�r�lgyek nem lehetnek t�n harmincn� Francia r�r�iszteletben tartott�ezt a fels�t�; nem � spanyolok.

Mikor Ausztriai Anna Bordeaux-ba �, kider�ogy t�mint sz�h� j�vele. Jobban teszik, ha ragaszkodnak a meg�apod�oz, �mindj� visszak�Burgosba a k�ret h�mnegyed r�� Hanem itt megint a gy� kishit�gy�elmeskedett. Nem mert�megs�eni a hatalmas III. F�, s �at�ztak, hogy nem k�el Franciaorsz�� f� h�eket. Azt�r�att�is a k�ket! El�r is azon kellett t��ej�hogy hogyan sz��lj�el � az ��P�zsban, mert ak�sak a m�k a kir�n� k�, �s �and�a kis fejedelemn� k� rajzottak, s v�sevisong� hallattak, ha k�elm�v�t el akart��

v�sztani t� s m�ol elsz��lni. De ez m�semmi. Ezeket a nemes �t��kben fiatal l�okat otthon a spanyolorsz� Habsburgok szigor�yelm�k �etikettj�k szellem�n nevelt� Ahogy Franciaorsz�a ker�s egyszeriben megszabadultak b�y��azt hitt� most m�mindent szabad, szertelenkedtek, cserregtek, mint a szarka, kacar�tak, csintalankodtak, nem ismertek se Istent, se embert. N�lyik szemtelenebb volt a legszemtelenebb apr�kn�is - az pedig nagy sz� lopkodtak, gonosz cs�eket tettek Franciaorsz�kir�i udvar�n. Blois-ban nem restelltek ellopni a kir� mad�alitk�b�gy sz�kenderik� amit Lajos "igen-igen j�ad�ak tartott, �sohase der�, hogy mit tettek vele a h�ek, mert nem ker��Erre m�d�urult Lajos, de m�ink�, mikor a n�ny �g�ide-oda k�olva a Louvre-ban, r�kkantak a Doundoun szob�ra, megtal��a dajka Louise l��k a sz�nyeit, s ki ugyan nem fosztott� de kivett��elvitt�a kulcsokat, amelyeket Louise benne hagyott a z�an. M�ap a kir� saj�kez�z�a be a tolvaj szark�t a mad��kba, hogy ott cs�gjanak napestig. Mikor elk�rt�ost a kir�n�akoszt��, a huncutok, szem�etlens�k netov�jak�, egyebet se tettek, csak �s� tisztjeivel szemeztek, s orc�anul sugdol�k �vihor�tak a legyez� m�t, risz��sz�s cs�j��sz�s� szem�kih� pillant�kat vetettek r�. Lajosnak nem tetszett a viselked�k. � a f�ar� r�m�� francia, aki m�ap�k sz�ond�elv�besz�, k�telen volt kereken megtiltani a tisztjeinek, hogy ak�a l�k hegy� az orrukat, a vesszej�etegy�a spanyol n�ert�ba. [A g� eredet�ncia sz�yk� jelenti a n�z�ra elk�ett helyet a h�an, �a n�emi szervet.] A kir�nak a szem�ess�t is borzolta a sz�entelen viselked� de r��l m�Franciaorsz�megvet�t is l�a benne. Meglehet, hogy volt benne valami.

Mert oly r� hagyom�a volt az ellenszenvnek �megvet�ek a k�nemzet k�t, hogy a kett��ss�se t�hette el azonnal, de m�csak nem is enyh�ette. A kir� valamennyi r� l�gat� alkalm�l szem� vetette Ausztriai Ann�k az udvarh�ei durva tr�it, de a kir�n�or�sem tulajdon�tt akkora jelent�et nekik, mint Lajos szerette volna, l�n maga is v�ked��even �h�egy kicsit csintalan. Lajos meg komoly volt, m�a sz�oz�iban is (nem gy�m b�lni rajta, mikor azt az er� �tette Plessis-les-Tours-ban), felh�rodott a spanyol szertelens�n, �haragudott a kir�n�, hogy nem csin�bel�akkora dolgot, mint �idegebb lett vele. R�ebbre fogta a l�gat�it. Feljegyeztem a napl�n, hogy m�ius kilencedik� Tours-ban �ercet szentelt neki.

M�ius huszonkettedik��huszonharmadik�elfelejtette megl�gatni. Azt�m�ius huszonhetedik�l �ilis nyolcadik�, tizenegy napig egy�al�nem l�gatta meg. Ak�ilyen furcsa, nem az anyakir�n�eszelt fel r�hanem Luynes. M�a, mi�tollba mondta a fia n��zak�r�z�hazug besz�l�m�en aludt azon az ��tlen f�mit b�a �ogy folytat�-e �na a csal�az unok� r�n vagy se. Az se s�ta le, hogy a kis kir�n�ahogy �vezte, elhalv�ul az �ny�n. Csak Luynes �d� Azt akarta, az volt �and�yai gondja, hogy k�edjen a kir� a feles�hez, �legyen igaz�a f�e. Szerette Lajost, h�n szolg�a kir�� azt szerette volna h� hogy meger��etts� meger�se a tr�. Guyenne-be menet besz�ett�la La Surie-vel, hogy Luynes mit meg nem tesz ez�, a lovag mondott valamit, ami m��, hogy itt id�em: - Igen, igen, dics�tes a Luynes f�doz�, kedves �m... De tal�� akarja eloszlatni a pederasztas�igaztalan gyan� amely esetleg abb��dhat, hogy a kir� olyan nagyon szereti � Az udvar Tours-ban tany�tt, m�meg nem k�t�azt a siralmas louduni szerz�t a f�kkal, �Luynes, k�n Amboise szabad v�s�n �ezv�kast�a kellemetess�it, enged�t k� az anyakir�n�l, hogy megh�assa Ann� mert a kir� n� id�t. Fogadok, hogy M�a sz�sen visszautas�tta volna a k�st, de hallottam, hogy Cotton atya, akit�an�ot k�, m�� gondolkozott a dolog fel�mit �a j��s�j�zass�n�� az egyh�ak mit �a j�zass�a test sz�m���arr�edig hogyan lehetne jobban gondoskodni, mint hogy egy fed�al��ztet�t ifj�vest�at? Anna d�t�f�h�mkor indult el Tours-b� nagy Loire foly�nt�halad�llemes � Ragyogott a v� felh�n volt az � j�iasan s�az �ilisi nap. Anna,

h� Istennek, szinte egyed�t. �y �em, az anyakir�n���bajos k�rete z�n��st csak vagy egytucat h�k�r�volt. A francia test� csapat�nem sz�tom, akik a biztons�ra �ek az � �em zavart�a kir�t. ��ogy ilyen egyszer��ttel l�atja Ann� s hogy nem fesz�ezi �ag� amit�artott. Abb�s l�zott, ahogy fogadta, mikor a hint�kast� terasza el�rt. Mivel Amboise m�nem tartozott a kir�i sz�elyhez, itt Luynes volt a h�gazda, s igen hasznosnak bizonyult az ottl�, mert tudott okcit�l, �� eg�en j�eg�ette a spanyolt, s tolm�ul szolg�. Ann�k nagyon tetszett a Loire menti kocsik�s, az er�prilisi naps�ha halv�abban, f�olosabban is, Spanyolorsz� napj�id�e, �gy csupa kedvess��mosoly volt, s ��al�am, t�is, mint "szemreval�annyira v�ott tetszeni, hogy megsz�lt bele. A kir� h�m els�mes�k�l (a negyedik ny�an elhanyagolta tiszt� ott volt Souvr�r, H�ard doktor �Bellegarde is, �z� h�a meg Luynes, mert �lt az egyetlen f�d, akit Lajos sz�lt. Lajos jobbr�alr�egcs�ta Ann� r�� pedig a t�hajt�k sorozata �az el�sos ruhaszeg�-cs�gat� A szertart�s mozdulatok elv�zt�l meghittebb lett az egy�, Lajos k�n fogta hitves� mutogatni kezdte neki a kast�t, �k�n mes�e vagyis hogy k�e Luynes-t, hogy mes�e - a kir�ok �kir�n�t�net� akik valaha itt �ek. Kit� besz�et�sor� hogy Ann�nem annyira Franciaorsz�kir�ai �eklik, mint ink� a kir�n� legel� is Bretagne-i Anna, akir�uynes elmes�e, hogy a Szent Hubertusz-k�ln� j� im�ozni, azt pedig VIII. K�ly �ttette neki h�k�ln�. De m�egy h�k�ln�is berendezett neki VIII. K�ly a clos-luc�udvarh�an, amely f���yire van, s csendesebb helyen, mint a kast�. - Y porqu�os oratorios? - k�ezte Anna. - Por lo que la reina era muy piedosa. - Yo tambi�[Minek k�k�lna? Mert nagyon vall�s volt a kir�n�- � is az vagyok (spanyolul).] - mondta Anna mintegy dicsekv� s ez l�at� meglepte a kir�t, mert � vall�s volt, de sohase jutott volna esz� fitogtatni. Anna azt�megk�ezte, hogy h� �s kor�n ment f�hez Bretagne-i Anna. - Catorce anos - mondta Luynes. - Mi edad! [Tizenn� �s kor�n. - Ak�sak �(spanyolul).] - mondta Anna vid�n. - Sajnos azonban tizenkilenc �s kor� meg�gy�jegyezte meg Lajos. - Ford�am, fels� - k�ezte Luynes habozva. - Igen-igen! Joga van a kir�n�k megtudni az igazat. Luynes leford�tta, s Anna mindj� elszomorodott. - Pobrecita! [Szeg�ke! (spanyolul)] - mondta Anna. - Mi az, Luynes? - k�ezte a kir�. - �els� a kir�n�z��ajn�a Anna kir�n� Igaz�hosszan �diplomatikusan ford�tta azt az egyetlenegy sz� - VIII. K�lyt is sajn�atn� kir�n� mondta Lajos. - Mondja el neki, hogy nekifutott a pinc�n egy alacsony ajt�em�kf�nak, �beverte a fej� �alt meg! Luynes leford�tta, Anna gondolkodott egy kicsit, majd spanyolul ��kedett, hogy lehajthatta volna a fej�a kir�. Luynes n� zavarral ford�tta, Lajos kif�hetetlen arccal hallgatta, de szerintem mulattathatta hitvese gyermeteg �ntes�. A II. Henrik szob�nak mondott helyis�en Lajos k�s� Luynes elmondta a kir�n�k, hogy az ablakm�ed� keretez�ragv�ok, a botok, a tarisznya, a perselyek azokat a zar�okokat jelk�zik, akik Compostel� menet bet�ek Amboise-ba, s a piedosa Bretagne-i Anna adott nekik enni meg sz�� egy �zak�. A mi Ann� komolyan, �lyesen hallgatta az �letes t�netet, de mikor Luynes megeml�tte, hogy az ablak alatt ��d�n Stuart M�a �zerei voltak, felcsillant a szeme. - Y d� est�ahora las joyas? [Hol vannak most az �zerek? (spanyolul)] k�ezte �nken. Luynes elmondta, hogy Stuart M�a II. Ferenc francia kir� feles� volt, �mikor f�e aszk�n elhal�zott, visszat� sz�dj�, Sk�ba, �mag�l vitte a joy�t. - Y a qu�dad Ileg�ser una viuda? - Diez y ocho aos. - Ma qu�isgracia! [� h� �s kor�n �gy�g? Tizennyolc �s kor�n. - Micsoda szerencs�ens� (spanyolul)] - sz�a kir�n�s gyermeki arca elkomorult, mintha arra gondolt volna, hogy ��zik, aki francia kir�hoz megy feles�l, k�en �gys�e juthat �e vir��n. Azzal azt�m�eg�en elrontotta a kedv�Luynes, mikor elmes�e, hogy II. Ferenc apja, II. Henrik meg id� el� hal�t lelte egy harci j�kon: egy t�t l�zsa a hal��ba f�tt. Lajosnak csak a nyelve volt lass� esze gyors, r�ben elkapta a kir�n�ondolat�

r�solygott, �Luynes k�t�s�l vigasztalgatta: Franciaorsz�an manaps�nem rendeznek lovagi torn�t, �kkeg�s�s, �mindig lehajtja a fej� ha �egy a szem�kfa alatt. Anna elpirult ��n, hogy Lajos, ha tr�lkozva is, hossz�ass�t �r neki - ami szerintem egy�al�nem volt sz��ban -, mert f�n�l�n, de m�s le�sorban, s f�e �al ily furcs�elhanyagoltatv� m�kezdett tartani t� hogy nem lesz nagy j�e a francia udvarban. M�ink� megk�ebb�ikor a kir� a Luynes sz�val k�te vele, hogy most egy kicsit mag� hagyja, hadd pihenjen vagy �zz�t kedve szerint, azt�majd k�tni fogja a vacsor�z, mert megtiszteltet�ek venn�ha megosztan�ele. Az udvarias k�sre olyan �nte � ragyogott fel az Anna arc� hogy Lajos eg�en meghat�t rajta. M� b�at v�ottak, �elv�ak. Ez 1616. �ilis tizennyolcadik�t�nt, k�zer h� al�zt a d�mot a feljegyz�imben, mindj� megmondom, mi�. Nem hittem a f�k, mikor H�ard csak �ell�sen elmondta, hogy akkor els�ben �ezett egy�kir� �a kir�n� - Micsoda? - �ldoztam. - Els�ben? Tavaly november huszonegyedike � Ez az els�kalom, hogy egy�nek asztalhoz? - Ki tudn�obban, mint � - felelte h�n H�ard. - � el nem mentem a kir� mell�gy napra se a n��zak� � Hinnem kellett h�a tan�nak, s �nt�sz� nagyon elgondolkodtatott. Mert kider�l� hogy amilyen buzg��dozott az anyakir�n� spanyol h�ss�k kim��n, annyira nem t��vele, hogy mi lesz a fia h�ss�b�ha m�egyszer megk�tett. �y felh�r�a dolog, hogy elmondom m�egyszer - vajon ez a sz�elen Carabosse [gonosz t�- v� p� cs�s csak ��om�okat ad az embereknek] nem hozhatta volna �e a kir�t �a kir�n� mint Luynes, hogy el�r megismerhess�egym�, ahelyett hogy mindj� �ez�a �, mint a kan kuty�meg a szuk�a kutya�n, nem tekintve ��ny �tkorukat? F�nyolc lehetett, mikor Lajos �Anna le�vacsor�i egym�al szemben, igen j�iker�vacsora, Lajos el�lovagias volt, Anna meg meg�rte, hogy szorgalmasan nekil�a franciatanul�ak, olyan nagyon szeretett volna tetszeni neki. �kez�ut�Lajos k�n fogta Ann� �bek�rte a h�szob�ba, ott is maradt vele egy kicsit, de olyan kicsit, hogy Luynes csal�t volt. Valamivel k�bb elmondta nekem, hogy �kor hi��eket t��. Nem lehet a lovat a szek�m�fogni, mondta. �y gondolta, hogy majd csak akkor lesz Anna Lajos feles� test szerint is, ha Lajos csakugyan kir� lesz. Igen, gondoltam magamban, majd ha a gonosz t�nem veti f�lmes �y�t a fia ��, s nem orozza el t�a jogarat. A v��etetlen guyenne-i utaz��isszat�ben, P�zs fel��edve, egyre jobban dobogott a sz�m, �er�ett rajtam a szertelen �, hogy viszontl�atom Lichtenbergn�rh�et, de a f�lem is, hogy vajon hogyan fogad. Ugyanis megadtam neki a tours-i c�met, mivel olyan sok� vesztegelt�t, hogy v�szolhasson megsz��atatlan levelemre. �t is csakugyan, de olyan r�en, hidegen �kim�en, hogy megdermedt bele a sz�m. Gondoltam � hogy csak �oss��hiszen nagyon is gyan�at�lt, hogy a kir� egyik els�mes�k leveleit felbontj�az anyakir�n�es� Mindazon�al, amilyen l�ol�eret� mutatkozott, miel�elj�m volna P�zsb�igaz� legal� a sorok k�t, legal� vir�yelven ��mre adhatta volna, hogy milyen ��ket t��ir�omban. Sz�zor is elolvastam azt a kurta �hideg lev�� de tart�d�variass�n k�l semmi egyebet nem leltem benne.

Magyar�attam �magamnak, hogy Ulrike n�t m�a nevelkedett, k�inista orsz�an, nem szok�, hogy pap�a vesse, m�ha utal�kkal �illedelmesen is, a sz�ben viharz�zelmeket. Az� ez a gondolat m�s megvigasztalt egy kicsit. R�r�t�a f�lem, hogy elvesz�m, s m�biztosra is vettem, hogy el is vesz�ttem. Felt�dt r� ��rinte oktalan f��nys�m, amely od� vitt annak idej� hogy Bassompierre-ben is vet�t�at orrontsak, s� fi�n is, �sz��t�teket agyaltam ki, amelyek mind arra az ingatags�a ��oks�a �ltek, amilyennek a n�agyom� - de m�a Szent�s is - h�li el az emberis�gyeng� fel� De vaks�mban m�a n�esti gy�s�e is gyanakodtam, mintha bizony csak az er�emnek volna ereje h�snek lenni! ... Nyomban �am neki, mihelyt meg�eztem Vir�ez�cai h�nkba. Abban a lev�en, amit a kis k��ozott v�szk�en, egyetlenegy sz�lt: ,J�n". Megsemmis�tt ez a sz�v� Ap� l�a, hogy els�dok �m�m�elal�k, felkapta a

kezemb�ihull�p�, �r�llantott. - Tess� tess� - tartott a sz�oz egy poh�bort. - Mi baja?

Lichtenbergn�sszony h�a, �annyira szeretn��i, hogy egyetlenegy sz� mondja el, mi itt a baj? � ha legal� felki��et tett volna ez ut�a csontsz�z "J�n" ut�- ny�m gyenge hangon -, az mindj� m�volna. Akkor �en� hogy arra k� fussak �boruljak a l� el� - Nincs esz� Pierreem - mosolygott ap� - A "J�n" felki��lel is, an��azt jelenti, hogy menjen... Ne l�on m�r�ket, az Isten szerelm�! Szaladjon, szaladjon! Elgy�lt? Nincs m�annyi vit��mag�n, hogy szemben�en ezzel a sz��ens�el? �y tesz, fiam, mintha kitelt volna n� a becs� holott azt �a, "J�n", sebt�n, mert sajn�a azt az elvesztegetett percet is, m�biztos�a fel� hogy "al�tos szolg�ja", s egy��dvariass�kat �hi�val�okat locsog. Az �szerelm�, fiamuram, jobb szeretn�ha b�z� lenne, mikor mag�v�a? Visszat� bel�az �t ap�sz�lat�, megcs�tam, s rontottam befel� kocsimba - a lovak szerencs� m�nem is voltak kifogva, mert Poussevent �Pisseboeuf gyorsan haraptak valamit, miel�munk�z l�ak volna. Mindj� sz�ottam �, hogy vigyenek el a Greifin-emhez. Nemigen siettek az engedelmesked�el, csak pillantgattak egym�a �sotto voce okcit�megjegyz�ket v�ottak, �meg �ettem, mintha nem hallan� Am�e sajn�am �. Tudtam, hogy Herr von Beck, mint minden l�gat�mkor, az udvari �encek fog� val�kom�l vend�li �. Herr von Beck figyelmes pfalzi udvariass�val fogadott a Bourbon utcai h�an, de nekem ��ett, hogy kiss��n. De tal�rosszul tettem, hogy megkurt�ttam az udvariaskod�t, �e hogyl� fel�udakoz�n. - Sie ist krank, Herr Ritter - mondta olyan arccal, mintha engem v�lna �e.

- Wieso krank, Herr von Beck? Ist es schlimm, oder nicht? - Das weiss ich nicht, Herr Ritter - s �ecsuk�t a h�agy, mint az osztriga. - Artzt bin ich ja nicht. [67 Beteg, lovag � Mi baja, von Beck �onosz betegs� - Azt nem tudom. Nem vagyok �orvos (n�t� Hogy ilyen savany�t �visszautas�, m�a legrosszabbt�artottam, mikor kinyitva a kaput, egyenesen az Ulrike h�szob�ba vezetett. De ahogy meghallottam sz�m h�e hangj�az �f� m�, hogy reteszeljem be az ajt�agam ut� mindj� felder� Nem beteghang volt: melegs��� f�e. Odaszaladtam az �hoz, elh� a f�t, �l�ny�ta a karj� kibontott hossz�ete haja a g�ly�l� hullott, s a baldachin kedves f�om��n ��am, hogy f�lik a r�f�tett nagy szeme, de nem a l��Ez a gy�r�egy feledhetetlen pillanat alatt k��t f�lmeim�, szorong�m�, zagyva k�elg�im�, sz�zorul�im�, mindaz�, ami az�k�zott, hogy Tours-ban azt a kegyetlen�ta levelet kaptam t� Ami azut�k�kezett - s ami szerintem a legeslegjobb, amit f� �t� kaphatunk -, ahhoz m�nem kellettek szavak, s le�i sem sz�s. Mikor a vihart felv�otta a sz�send, s l�gzet� a tagolt besz�k�ss�t is visszanyert�gk�eztem, milyen betegs�e esett. - Nagyon s� betegs�e nevetett a Greifin. - A t�tlens�betegs�be. Mikor megkaptam a lev��t, meggondoltam, hogy mire a k�gyerek megviszi a v�szomat, � uzsonnaid�sz, s �reztem, hogy t�etlen ez a nagy k�eked� A legr�ebb megold�oz folyamodtam. Mag�k azt �am, "J�n", von Becknek meg azt mondtam, rosszul �em magam, �ban maradok, s ha maga megj�vezess�a szob�a. �y n�em r�mintha most l��el�r, annyira elb� a ny�s�. Soha a kac�francia n�lyen k�s�s vallom� nem tenn�k. Hanem az� m�mindig nyomta egy kicsit a sz�met az a lev� amit Tours-ban kaptam t� �ha m��yan egyszer�s ny�an besz� velem, elhat�ztam, hogy magam is �eszek. - � magam is irt�m att� rideg lev�� felelte Ulrike r�en. - De nem tehettem m��. Nem sokkal azel�kaptam meg Bassompierre level� azt �a, legyek nagyon �os, ha r� n�ttan��aimmal levelezek (t�s sz�an eml�tte mag�, �majd ok�is adja szem�esen, ha visszat�P�zsba. Meg is tette. - Ugyan mikor? - Tegnap, mert egy nappal el�� vissza, mint maga. - A mindenit! Ilyen hamar? Aznap indult el Tours-b�mikor � - Nagyon er��es vonzotta P�zsba: egy sz� el��vegy. Ez� azt�nem is szetyepoty�tt az � mint maga. - � azt�nem szetyepoty�am, �sem! Sz�� csin�am a pihen�yeken. - Jaj, ez csak egy kis csipkel�, Pierre-em! - nevetett. - Fel

ne h�az orr� S b�onyos kez�cserzett k�mre t�, apr��kal halmozott el. Engem elb�, mikor � viselkedett. Ahogy teltek az �k, megbizonyosodott fel� hogy szil� a szerelmem.

Kezd�otladoz�pcsolatunk idej�olyan komoly �tart�d�lt, hogy alig mertem szeretni kedvem szerint. De mikor v�e felold�t ir�omban, hab�alapterm�ete sugallat� tov�ra is komoly maradt, olykor-olykor j�zott, nevetett, csipkel�t. Tal�csak az� eresztette bel�n� a kicsi karm� hogy ut� b�onytalpacsk�l cir�hasson. - Sz� - folytatta -, Bassompierre megl�gatott, �elmes� valamit, amit Sauveterre �, az anyakir�n�uhat�s�l �ajt�l��allott, mint mondotta. - Ismerem �azt az �embert! T�mint sz�zer tall� gy�etett �e a tiszts� r�n. No h�mit �lt el a bar�nknak? - Szok�szerint M�a ajtaj��te, mikor M�a �Ancre marsall�Luynes-r�esz�ek. Sz��ek, hogy egyre nagyobb befoly�al van Lajosra, �egyet�ettek benne, hogy el kell t�l�ni t� Csak a m�ban nem tudtak megegyezni. Besz��e r�ajost, hogy v�on meg a madar��l, vagy anyja k�szer�e r� - Ez m�igen! Mennyire tiszteli ez a firenzei tri�anciaorsz�kir�� Nagykor�les� van, de ellen�k, hogy kivel bar�ozik! Ak�er�kot is alkalmazn�k! � mindezt az ajt�l�� - �y van. Meg se l�� annyira hozz�oktak, hogy ott � az ajt�� Megijedtek, hogy hallott mindent, s beavatt�a terv�hogy elhallgattass� Sauveterre el�r p�j�fogta Luynes-nek, de az anyakir�n�nnyira meg�lkodott abban a n�t�n, hogy "vagy Luynes, vagy �hogy �ett, mintha meggy� volna, s azt k�ezte a kir�n�l, hogy vajon tud-e valakit, aki a kegyenc hely� �hat, "mert ugye a kir� k�zer is tan�tta, hogy sz� van kegyencre: el�r Vend�lovag volt az, most meg Luynes. Mi lesz, ha Luynes t�zv� a kir�, meg se k�ezve fels�det, m�kat v�szt". - �yes k��- mondtam. - Megijeszti, hogy cs�b��be esik. El�ml�a h�a kir�n�eg a Concini p�a lehets�s kegyenceket a Blainville �lent�ire hagyatkozva. Ki az a Blainville, Pierre-em? - �az �l� kir� csend�nek hadnagya. Mindent l��mindent hall. B�i b�it tesz, �gorrontja, kiszimatolja. Concini j�t�l megkapta a kir� �ek int�s� jogos� p�nst, ez� mindenhov�zabad bej�sa van. Vagyis a legaljasabb �legszemf�b bes�akit valaha a h�n hordott a f� - T��ssza azokra, akik Blainville szerint sz�a j�nek mint kegyencek! El�r is egy szolga a kir�i lakoszt�b�bizonyos Haran. - Az nem lehet! - vontam v�at.

- Nem nemes. Lehet, hogy Lajos bar��s hozz�de sohase v�sztan�egyenc�k. - Ut� Courtenvaux m�it eml�tt� - Az m�lehets�s. Kedveli is a kir�, de meg a kir� k�ezet�k els�mese �Souvr�r fia. - H�� ez� sz�a a Concini szem�n. Meg is jegyezte, hogy neh�lesz megszabadulni t� ha nem tetszen�a kir�n�k, mivel apja a Szentl�k-rend lovagja �Franciaorsz�marsallja. [Souvr�arsalli kinevez� 1613-ban volt esed�s, de Concini megel�.

Souvr���el k�bb kapta meg a marsallbotot.] - Ezt j�igondolta. - V�l el�eztek a harmadik lehets�s jel��meg fog lep�, Pierre-em, hogy ki az. - H�ki, angyalom? - Maga. - �? - b�ltam el. - Maga. - De hiszen alig sz�ozz�a kir�! Hogy tudta Blainville megszimatolni, hogy Lajos engem nagy becsben tart, s hogy �felt�en h� vagyok? Pokoli orra van ennek a kop�! � mit sz�erre Concini? - Ugyanazt, amit Courtenvaux eml�s�. Ha Siorac lovag nem v�ja be a hozz�� rem�eket, mondta, hogy szabadulunk meg t� hiszen Guise hercegn��nce? De Concinin��m�e szerint van r��hogy jobb bel�sra b�� mert er���k f�egy pfalzi arisztokrata h�h�aki csak megt�zem� P�zsban... - Uramisten! - ki�ottam. - A nyomorult, pedig megkapta a "t�t"! Ezent�ttegnem kell mag�t, �sem! - Ne rettegjen, Pierre-em! Sauveterre elh�totta a d�t. Siorac lovag k�moly, mondta. Csak olvasni szeret, meg nyelveket tanulni.

B�j�vag �kit��, nem f�a foga a vad��oz, m�kev�� madar��oz. - Sz�ker�g valaki?

- Senki, maga volt az utols�- � mit hat�zott a kir�n� - Azt hat�zta, hogy nem hat�z. Ez a sz�mond�nem t� ered, hanem Bassompierre-t� - H�Concini? - Nemigen s�e a kir�n� Csal�t Luynes-ben, mert megszerezv�neki az amboise-i birtokot, azt v�a, hogy majd a tenyer�l

eszik, �a kedv�t megcsalja a kir�t. M�el�iszont ��, hogy Luynes sohase fogja �atalm�n megt�dni, mert nem el�b�r. � meglehet, mag�n �ondolja, hogy m�m�s van a megf�ml�s�, mint a nyilv�s kegymegvon� - Ez a Bassompierre gyan�agy a mag� �sem? Az eny� Lichtenbergn�rh� nem t�dett, ��csak b�ltam, hogy milyen tal�an �l, pedig be nem teszi a l�t a Louvre-ba. Igaz, Heidelberg nem olyan nagy v�s, mint P�zs, de val�n�gy fondorkod�dolg�n a pfalzi udvarnak sincs mit tanulnia a francia udvart� Besz�et�nk ut�n�ny nappal tal�oztam Luynesnel a Louvre d�l�s�. D�volt, a hely is kedvez�lyenkor � szolga egyar� a fej�t� ki-ki a maga hajl�ban, s mikor nem ny�a t� a l�s�ban, a k�e igen alkalmas hely a bizalmas besz�et�e, mert messzir��i, ha valaki felfel�agy lefel�gyekszik. Mikor Luynes mell�rtem, meg�tam. Felt�� hogy milyen bor�k�, mi�megt��yenne-b�De most csod�oztam, hogy mosolyg�, v�n ��nken j�el�felfel� - Tegnap hallottam, uram, hogy megv�rolta Fontenay � a Louvre kapit��k tiszt�- mondtam neki. - Fogadja j���imat! Luynes a vil�rt se hagyta volna kedves �udvarias viszonz�n��effajta sz�sked�, s �t�sen hallgattam t�d�variaskod�t, amelyet kellemesen g�ttek az enyhe okcit�t�z� kerekded hangjai.

- Most h�r�e � - foglaltam �e p�esz�nket. - Igaz, b�nem puszt�a tiszts�mnek ��hanem annak is, hogy a Louvre-ban lakhatom. � a szerencse se j�egyed�kir� az �koszt�a f�k�ztetett. �yhogy egy csigal�s��atok le hozz�amelyet csak magam haszn�k, �� abban a megtiszteltet�en van r�em, hogy szinte b�ikor tal�ozhatok vele. � az a legjobb benne - fogta a hangj�suttog�-, hogy nem kell s�ben hazamennem a Tuileri�a, a sz��mra. - H�az val� nagy k�elem - mondtam � - Nem is csak a k�elem - hajolt Luynes a f�z, miut�gyanakodva k�n�tt. Hanem? - Hanem a biztons� Siorac ��od� jutottam, hogy a s�s�lesz�ta ut�f�k hazamenni a Louvre-b�Olyan k�en kaphat egy d�t az ember a s�ben! - Megfenyegette valaki, uram? - Meg bizony. � tudja m� ki. - Egy herceg? - Dehogy! Valaki, aki m�h�mszor is bebizony�tta, hogy nem sokba n� az ember�tet. - � mit mondott az a valaki? - Nem lehetett f�e�eni: "L�m � signor Luynes, hogy g� szemmel n�r�a kir�! Maga fog felelni �e!" Ha azt mondja valaki, hogy Luynes �meket l� ��osabb a kellet�l, annak azt felelem, hogy ezeregy oka volt a bizalmatlans�a. Ancre marsall kapzsi, g��alan kalandor volt, semmi m� olykor a v�ngz�nevad is kit�bel�.. M�mi Guyenne-ben j�unk, �rizsban maradt, s egy �en, mikor ki akart menni a Buci kapun, feltart�tta egy Picard nev�ga - mint a H�a utca csendbiztos�k, neki kellett �nie ezt a kaput -, mert nem volt �evele. Concini kiv�a az idej� s mikor az anyakir�n�isszat� a v�sba, tudva, hogy most elker� a b�st, szolg�al �egbotoztatta a varg� hogy majdnem belehalt. Amiens-ben pedig, ahol korm�z�v� azt hitte, neki mindent szabad, t� csalta �meg�te Prouville hadnagyot, mert felkeltette a gyanakv�t �bizalmatlans�t. Egy �el azel�P�zsban Riberpr�akarta eltetetni l�al�egy hajsz�n m�hogy �ozata elker�yilkosait. Ez az istentelen �bossz�jas kalandor most m�veszedelmesebb volt, mi�feles� a guyenne-i �r�megint korl�an ura lett az anyakir�n�ondolatainak: Concininak most m�csak egyk�l�s� volt h�a, hogy ne legyen vet�t�a az �am �n. S val�: h� j�a, hogy az anyakir�n�eneszti r� minisztereit, s �bereket nevez ki. Sillerynek m�s le kellett k�nnie, Vair �pett a hely�. S az udvari pletyka szerint Villeroy �Jeannin sorsa is meg volt pecs�lve. Az udvar igen r�ta Szak�asok n�el illette azokat a minisztereket, akik most majd kegyvesztettek lesznek. Oly r�n h� a politika ig�t, hogy szak�uk is, hajuk is megfeh�lt, megritkult. Sillery hetvenk�esztend�olt, Villeroy hetvenn�, Jeannin hetvenh�m. De se eml�zet� besz��s�k, se elm�k nem csorbult ki m� Medici Katalin kegy� amely ily magas polcra emelte �, most - mily k�! - Medici M�a vonj a meg t�, �ala hullnak al� - Vissza fogjuk k�nni � - mondta Siorac m�i, m�a k�t�zob�n v�uk, hogy Mariette vacsor�i h�on benn� - Hogyhogy, ap�ram? -

csod�oztam. - Ha j�ml�zem, Henrik�ej�n csupa t�s epe volt a Szak�asok ir��n, "lig�ak", "spanyolp�inak", tudom is � m�mi mindennek nevezte �. Most meg majd m�s�nk ut�k? Lig�ak csakugyan lig�k voltak. � ami a spanyolp�is�kat illeti, h�m�most is azok. Ez� Henrik�ak nagy �osan vette ig�be a szolg�taikat. De ig�be vette. Mert a k�tik� vakok voltak ugyan, hanem a bels�yekben sz�k�iselt�az �am �ekeit, s �k �tapasztaltak voltak. � higgye el, fiamuram, hogy az alatt a hat �alatt, mi�Henrik�m � ha �incsenek, sokkal rosszabb ir�ba fordultak volna a dolgok. Nem csek� m��en m��lt� f�zt�a Concinin�efoly�t, s�lykor szembe is sz�tak vele. A b�ben is vannak. - Mi a csoda? Csak nem a p�eszi t�e a Szak�asokat? - De bizony. Biztos forr��udom, Villeroy-t�akit tegnapel�megl�gattam conflans-i h�ban, mert gondoltam, hogy nemigen tolong a t� egy f�g-meddig kegyvesztett miniszter ajtaj� Villeroy szerint Concinin�ohase bocs�tta meg neki, hogy a louduni alkudoz�kban elorozta Amiens-t Ancre marsallt� - De hiszen Ancre marsall hatalmas k��st kapott - jegyezte meg La Surie: - Normandi� Caent, Pont-de1'Arche-ot, Quillebeuf�... - El se tudod k�elni, Miroul - mondta ap�-, hogy milyen g� ez a senkih�. Fel�egy fels���el a szem�n, hogy elvett�t�Amiens-t. - � Sillery? - Neki m�le is hullt a feje; az �v�n az volt, hogy mikor p�h�ja Guyenne-be k�� udvar, Concini a spanyol h�ss�k elhalaszt� mellett szavazott, �g ellene, s ez� a kir�n�s vele �ett egyet.

Gy�t is. Concinit Amiens-be sz�zte a kir�n�mint tudja. A kir�n�z�zte, nem Sillery, m�s a Szak�as-nak r�atta meg �e a szak��.. - Ha m�azt nem m�hatta ki, hogy a kir�n�egyen kegyvesztett - mondta La Surie. Nevett�e f�z�el, mert igen aggasztott benn�a Concini n�v�talma. - � kik lesznek az �niszterek? - k�eztem. - Barbin, Mangot �tal�Lucon. - Ki az a Lucon? - k�ezte La Surie. - H�nem eml�zik? Richelieu, Lucon p�. Barbin mutatta be Concininak, �Richelieu tette a sz�t a kegyencnek, hogy elnyerje kegy� - H�ilyen alacsony? - Nem, nem. Ink� nagyon is magas. Hanem h�hatalomv���az orsz�y�n is azt k�elte, hogy egyh� f�iak is r�t vehessenek a kir�i tan�ban, mert van k�k, mint mondotta, aki "tehets�s, feddhetetlen, k�tekint� - Vajon kire gondolhatott? - k�ezte La Surie �atlanul. E pillanatban, rettenetes cs� nyom�n, bel�tt a k�t�zob� Mariette jelenteni, hogy "asztalon az �k". Mi � a La Surie ��kacagtunk, mire hozz�tte: - Ez m�igen! Semmit�gy meg nem �zik az ember, mint a j�vet��K�pof� fognak enni, gazd�raim� �Caboche-om boldog lesz. Le�, s Mariette sorba j�a benn� kinekkinek egy-egy nagy szelet p�lg��ag�tet tett a t���, mindannyiszor aj�va, hogy "egy f�att ad �tt�s", s javaslat�akkora sz�ataggal k�rte, hogy eldugta vele a f�t, beles�t�- � csak egyet tudok, Mariette - mondta ap�-, hogy teneked majd akkor � el a kerepl�ha a l�gja a kocsis helyett a gyepl�. Eredj m�ki, sz��m, Caboche-hoz, �vissza ne gyere, am�nem h�ak! Mariette nem vette a sz�re a letorkol�, s��lgett neki, hogy Siorac m�i "sz��m"-nek sz�otta. Mikor kiment, La Surie folytatta: - Quid azok a miniszterek, akiket a nyakunkba �ek? Kik ezek a homi novik? - Homines novi�j emberek (latinul)] - mondta ap� - Homines novi - ism�lte meg La Surie kiss�lpirulva, mert maga tanult latinul, s tartott r� - Fiatal, �emberek, s �nek sincsenek h�val.

Kiv� Barbin �Lucon. Lucon igen j�z�er, �m�csak harminc�s. - Honnan tudja, ap�ram, hogy Lucon h�lkedett Concininak? - Villeroy-t�Lucon ��lag el�al�tos levelet � Concininak, felaj�otta a szolg�tait. - Sajn�m. Annyira tetszettek a pr�k�� - Ugyan m� fiam! Lucon politikus. A politikus mindig hajland�t�elni, hogy azt�ann�nagyobbra n�. - A t�epel�am�s term�etes dolog egy papnak - mondta La Surie. - Pfuj, Miroul! - mondta ap� - Ennek m�megint eretnekszaga van! Ennek a miniszterv�oz�ak, ha lesz, nem az a h��a, hogy a homini novi rosszabbak, mint a Szak�asok. Nem rosszabbak, s�De m�et lehet venni r�hogy az eg� vil�a Concini b�ainak tartja majd �. - Ah�sz� �vez�k! - mondta La Surie. - Dehogy! M�nincs v� a j�zm�k. Azt hallottam, hogy Cond�atalma �dics�e telj�n visszaj�z udvarba. �lesz a kir�i

tan� feje, �megkapja a tollat is. - Milyen tollat? - k�ezte La Surie. - ��a al� tan� rendeleteit.

- Hogyhogy? Az anyakir�n�ev�n �k�ben? - Igen, igen. Bele is egyezett a kir�n�annyira vak.

N�ny nap m� j� huszadik� forr�ps�n, bevonult Cond�erceg P�zsba. A n�lelkesen fogadta, a Legfels�r� csendesebb �mel, az anyakir�n� l�zat szerint el�detten. Ut� a f�k is majdnem mind visszat�ek az udvarba, k�k, sajnos, Bouillon herceg is, az orsz�legnagyobb bajkever� s neki akkora befoly� volt Cond�, hogy t�perc alatt vissz�ra ford�tta b�i elhat�z�t. Ha Cond�k egy szemer j� � szorult volna abba a zavaros fej�, vagy legal� rendre v�ehajtja terveit �sz��it, s nem reked el egyikn�sem, �tt volna a legboldogabb ember a vil�n. �eln�t a kir�i tan�ban, �ta al� rendeleteket, osztozott az anyakir�n�l a legfels�talomban, s�egy csalhatatlan jelb�t�e, neki jutott bel�a nagyobb r�: ezent�m a Louvre-hoz fordultak a k�lmez�hanem az �taj�ostromolt�beadv�aikkal, amelyeknek Cond��e-kedve szerint helyt adott, vagy nem adott helyt. Nem mintha maga Cond��e akart volna n�mostani szerep�k, hanem az orsz�agyok ��t� hogy l�e t�t��, mert val�an maguknak akartak nagyobb r�t az �amvezet���a legnagyobbat a p��ir��s�k mann�b�� mivel ��� hogy h�gyuk teljes�ek legnagyobb akad�a Concini, s am�e szerett��ag�se, a szerencs�� meg �en gy�� elhat�zt� hogy elfogj� bez�� s�ha kell, meg is �. Cond�Bouillon megfenyegette, hogy elp�olnak t�a magasz�k, ha nem csatlakozik hozz�k, �gy elhat�zta a herceg, hogy vel�t azon az � ahol neki semmi nyernival� ann�is kev��mivel Concini, mint tapasztaltuk, mindig t�gatta �k�lte. A Louvre folyos��l�s�szinte a falb�radnak a h�k, hogy z�l�z ember f�e annyi k�k az �� hogy nem tudom, melyiket higgyem el. B�hallottam f�f�a f�k mozgol��l, pontosabban csak egy vacsor��es�r� melyet Guise hercegn�l k�ttem el. Augusztus hetedik�t�nt, csak az� tudom ilyen pontosan, mert aznap d�t��rakor magam is ott voltam, mikor Lajos lakoszt��n fogadta I. Jakab angol kir� rendk�li k�� Hayes lordot. A magas, testes �� dadogott, �sz�s, piros sonkaarca volt. Szerencs�k�nt a kir�nak h�ss��e alkalm�l, majd r�en megeml�tte azt a gondolatot, hogy a walesi herceg �Chr�enne kir�l� esetleg h�ss�t k�tn�k. �zrevettem, hogy Lajos sokkal, de sokkal sz�lyesebben b�k ezzel az angol lorddal, mint azokkal a spanyol f�t�okkal, akikkel tal�ozott, ezzel is nyilv�tva, hogy b�ilyen vall�s, kedvesebb el� egy gallik�angol, mint egy katolikus spanyol. A vacsor�is eml�zetes volt. R�ignevoisin �, j�resztany�pohos h�agy�l nagy tiszteletben �tam, mi�a kir� els�mese lettem. Szinte gyeng�n fogadott, s vezetgetett a Guise-palota �zt�en, mellett�cogott szerelme, a t�, s alulr�elfel�osszindulat��t csillog�kete szem�l, mintha � a megm�ez�met tervezgetn� Csak Conti hercegn�lt az asztaln� s menteget�ek k�ette elmondta, hogy �ak az� van itt, hogy meg�s�e v�koz�mat, mert �sanyja m�nem k�� a piper�vel. � ��am, hogy val�gal kivir�ott a kis hercegn�pederaszta legyen, akinek el nem � a l�gzete, ha r�z, olyan sz�volt. Nekem mindig ami a sz�men, az a sz�n, meg is mondtam neki, hogy mekkora gy�r�el legeltetem a szemem a sz��n. - Na v�e, kis�m! - kaccantotta el mag�igen cs��san. - �y kell besz�i, ez� jutalmat �emel. Megengedem, hogy megnyalogassa az ujjam hegy� �adjon egy cs�. De ne az arcomra � T�eteszi a m�l� a k�men. - H�akkor hov�asszonyom? - A nyakamra. - A nyak�, asszonyom? - k�eztem nem minden lelkesed�n���forogtam k��, mert a nyaka is csupa fest�volt, megemeltem holl�rny-haj� �megcs�tam a nyakszirtj� �zint�sz� nagy ��elt benne. - Ne te ne, kis�m! - d�tte h�a kecsesen a t��a hercegn�s olyan messzire eltolt mag�l, ahogy a karja hossz�l telt. - Csak esik nekem! Nem is cs�, hanem felfal! Szents�s Sz�� Hol tanulta ezt a m�? Fogadok, hogy se szent, se sz�m volt, aki r�n�tta! - Asszonyom, �csak a pillanat sugallat�k engedelmeskedtem. - No

hiszen, sz�kis sugallat! M�nekem is adott bel� M�most is borzongok bel�Nem tudja, hogy az igazi n�yakszirtje milyen ��ny? � elfelejti, hogy egy v��al�agyunk? Majdnem olyan v�ert� mint az �ek b�� Tudom, tudom! Azt fogja mondani, hogy f�estv�m l�n, csak f�v�ert�t k�ett el. - Sajnos, asszonyom, igen sajnos, hogy m�egy �r�t sem! - � olyan orc�an, hogy m�sajn�a is! Tudja meg, hogy nagy lator maga, uram! - Ki a lator? - �ekl�t Guise hercegn� szob� l�e. - �, asszonyom - s�tem v�g a perzsasz�get a tollas kalpagommal, de az� �em, hogy �e ne t�m a tollakat, mert igen sokba ker� - � min civakodtak? - n�tt gy�den mindkett�e Guise-n� - Egy cs�, hogy t�ssz�t �t�ns�es, pedig az volt parancsolva, hogy a nyak�k�sem el. - A tark�m nyak - mondta Conti hercegn� - De hozz�rtozik! - Sz�magyar�t! Csend legyen! - Guise hercegn�z �e emelte a szem� nem annyira az�, hogy tan��a, milyen gyermetegek is vagyunk mi, hanem hogy fitogtassa k�szeme sz��t. - De rettenetesen kac�teremt�maga, le�om! Most meg a tulajdon fiv�vel �l�, annyira szomj�a a f�iak h�at� ... - Ha szomj�m, h�kegyelmedt�r�tem, any�sszony - �t fel Conti hercegn���oly m�, mint amilyen kecses b� v�tt ki. Mikor felegyenesedett, a k�n�sze�kezett, m�amennyire a huf�lis szokny�k megengedte, s ajkukkal � csak s��egym�orc�t, nehogy elm�lj�a fest�t vagy a fest�ket. A kis hercegn�lsz�edve pillantott az ��. - Szaladok! - mondta �enet n��Ide ne j�n, maga rip�- fordult fel�sug��mosolyg�emmel-sz�al. - Sohase bocs�k meg! � amilyen hossz�a volt, h�m l�ssel az ajt� termett, s kiment. - Szent Isten! Hova siet ennyire? k�eztem, mikor becsuk�t ut� az ajt�- Nem tal�a ki? - Most, hogy meg�gy�ozz�gy a szerelm�z? - F�ebesz� Pierre-em? Hogy az �le�om lemondana a hercegi c�r�Hogy Bassompierre gr� legyen bel� Nagyrav���n� - � a v�k, asszonyom? Hiszen olyan vall�s...

- H� Istennek, nem mindig hiszi, hogy v�ezik, aki vetkezik. - Guise hercegn�lyanform�nevetett, mint aki a maga hajdanvolt �t� c�z. Igen j�tt�csor�, mint mindig Guise hercegn��ban. �az �ez�el hol szerelmi, hol haragszomr�viszonyban volt. Egyszer eg�en �dta mag�az ev�gy�reinek, sokat �d�keket evett. M�or em�t�vel bajl�n vagy az elh�st�al�lt�n koplalt, mint a szerzetes nagyb�or. Azon az est� l�n �en a gy�lmes h�ss�napja, alig ny�z �lhez, az italhoz m�annyit se. Besz�i viszont sokat besz�. El�r is erk�i pr�k��artott, ami� ilyen meg�lkodott vagyok, hogy nem akarok megh�sodni, mikor pedig nincs nemes hajadon az udvarban, aki ne tartan�zerencs�nek, ha �elveszem feles�l, hiszen ap�a Szentl�k-rend lovagja, magam a kir� els�mese vagyok, nagyany�Caumont l�, kit��gord-i csal��al�ny�pedig... - � az semmi, ha valakinek Bourbon-v�folyik az ereiben? - k�ezte fenyeget� - Bizony nem semmi - hajoltam meg. - De az m�kev��ha valakinek ilyen anyja van...

Fel�tam, el� t�epeltem, �megcs�tam a kez� - Ne gondolja, hogy el��ny� mondta el��ny�- Ha m�valami el��lgy szeret�volna, akinek a sz�az�, tekint�e, sz�� dics�� v�� ahelyett hogy csel��ok szutykos od�n hempereg! Bizony� eml�zik r�sz�olvas�, hogy Guise-n�rh� szem�n az �szobal�aim - azt gondolta, m�mindig azokba vagyok szerelmes "szutyoktr�ik" voltak, a saj�ai meg "p�torl�k�, kiv� az olyan sz�k, mint Perrette. Vissza�az asztalhoz, �meghatott szeretettel hallgattam, mert n� �reztem, hogy �vagyok az id�b. Hanem az� kiss��tlen�tam, hogy hamarabb mer�e ki a t�yat, mint engem. Szerencs� el�kifogyott bel� mint gondoltam volna. S nyomban lecsapva arra a kis csendlyukra, amely a besz�ben t�dt, m�a tereltem a sz�megk�eztem, hogy van legid�b fia. Ett�ogva olyan �ekes lett a besz�et� hogy mindk�f� hegyezni kezdtem, noha addig csak f�f�hallgattam oda. A hercegn�z� nem csupa rosszat mondott a hercegr�mint m�or, hanem dicshimnuszt zengett r� - � most v�e �et szerzett nekem a herceg. Megmutatta, hogy m��ngj�z, v�hez. Sok tan�om nem volt h�falra h�t bors��doz�im meghozt�gy�� Nekem csak elkerek�szemem csod�oz�mban, hogy nem

a szok�s panaszt �megrov� hallom, s ez szerencs�neveletlens�volt r�emr�mert arra k�tette Guise-n�rh�et, hogy igyekezzen meggy�, s � elmondjon valamit, amit egy�� tiltana a k�ez�vari titoktart� - Amilyen fontos helyen van a Louvre-ban, bizony� hallott r� hogy az orsz�agyok, kihaszn�a az alkalmat, hogy most lakom�t rendeznek Hayes lord tisztelet�, tegnap este Cond�alot�ban j�k �e, s mikor az angol k� aludni ment, �eesk�Concini ellen. Csakugyan hallottam, asszonyom. - Guise herceg is ott volt, vagy benne volt, ahogy tetszik, s igen meglep�ilatkozatot hallott a Cond�z�b� "Gyorsan meg kell tenni, amit elhat�ztunk, de k�kezm�ein is el kell gondolkodnunk, mert a kir�n�hal�san megsebzi a Concini hal�, �bossz�l rajtunk. Ennek csak egy ellenszer�tudom: el kell t�l�ni a kir�n�a kir�t� - Ejha!

Mer� gondolat. Mert M��csak �ehet elt�l�ni a kir�t�ha elrabolj� � mit sz�k a f�k? Csak tekingettek egym�a, �hallgattak. - Mind? - Mind, kiv� a fiamat - mondta a hercegn�irtelen felt�anyai szeretettel. - � �t mondott? - Hogy m�az, ha azt a senkih�, becstelen Ancre marsallt, aki gy� Franciaorsz�t, azt vonjuk felel�gre, �az is m� ha elvetj��es tiszteletet, amivel a kir�n�k tartozunk, �szem�� t�dunk. "Ami engem illet, tette hozz��gy�m a marsallt, de �s�nek h�lg� vagyok." No, mit sz�ozz�Pierre-em? H�nem csod�tos? - Csakugyan, koherens besz� - Hogyhogy koherens? - fortyant fel a hercegn�- H�ez meg mif� sz�- A latin cohaerensb�z�azik. Azt jelenti, hogy � �ef�k�kezetes. - Egye meg a macska a latinj� tud�r! Ez a legnagyobb dics�t, amit Guise herceg becs�s�r�ondhat? Tal�f��ny a b�j�, hogy ilyen fukarul dics�? � mi ez a mad�yelv, ha szabad �ekl�m? - Ez a sz�t jelenti, asszonyom, hogy Guise herceg h�ad �s�hez, mint ahogy az elm�at �alatt mindig is h�t. � enn�nagyobb dics�tet nem mondhatok r� Sem Cond�ercegr�em�ebb b�latot ann� hogy igen k�kezetlen�nkoherensen - viselkedik. A kir�i tan� eln� �a toll, tulajdonk�en t�korm�z�az orsz�ak, s �eesk�sz� ellen a hatalom ellen, amelynek maga is r�ese. � megk�ezhetem, asszonyom, hogy tenni mit tett Guise herceg, hallv�a Cond�zavait? - H�mit tett volna? T� elmondta a kir�n�k. Nem csak �ourges �ek, az �eesk�gy m�k r�tvev� szint�figyelmeztette a kir�n� de megfelel��, �el ment be a lakoszt��, hogy meg ne l�� K�bb �es�D��t-t�Barbin ember�l (aki igen nagy szerepet j�zik ennek a t�netnek a folytat�ban), hogy Cond�az � t�v�, nem tudott v�sztani k�terv k�t, amelyek a Concini ut� id�kra vonatkoztak: vagy elt�l�a az anyakir�n� s helyette �gja ir��ni a kir�t, hogy azt tegye, amit �ar, s � val�an �sz a kir�, vagy kolostorba z�tja a kir�n� semmisnek nyilv�ttatja IV. Henrik �Medici M�a h�ss�t azzal a szesszel, hogy Henrik m�egybekel�k el��sban h�ss�t �rt Verneuil m�in�. S mivel Lajos csak fatty�nd�etasz�a, s �alkodik tov�. Mikor besz�ltam ap�ak ezekr� tervekr�megk�ezte, hogy mi a v�m�em az els��r� - Cond�ohase fogja tudni ir��ni Lajost. Ez l�� Lajos gy�. Legal� annyira, mint Concinit. � ap�ram mit gondol a m�dikr� - Minden k�eletet fel�a Cond�stobas�. A Verneuil m�in� �tt levelet visszavette a kir�, mikor b�nben �kisasszony, mivelhogy p�ot �a kir� ellen, s Henrik el is �tte a levelet. Ki bizony�atja h� hogy valaha is volt a vil�n egy ilyen lev� s megsemmis�eti a k�bbi h�ss�t? De f�p: el tudja k�elni, hogy a p� felbontja Medici M�a h�ss�t, mikor az �es kereszt� uralkod�� nyilv�al��legal�tosabb h�? - � mit gondol, ap�ram, Cond��s vesz�es? - Nem tudom. Testi mivolt�n szerencs�en ember, kicsi, v�a, beteges, az a fura mad�rra se olyan, mint a Bourbon-orr (ap�halv�an elmosolyodott, s pillant�val s�a az �orromat). Pederaszta l�n uralkodnak rajta a kegyencei, maga se tudja, hogy voltak�en milyen nem� legnagyobb baja, hogy gy�thatatlan k�ly em�ti: nem tudja, mif� v��al�ajon val� a Cond�erceg fia, vagy az�z apr� akivel a hercegn�amatyolt, majd megm�eztette vele a herceget. R�a a k�� az sugallja neki, hogy len�etik, az

csin�bel�kellemetlen, ep� nyugtalan, �hatatlan embert. Olyan, mint a sz�akas. Sokat fecseg, keveset cselekszik. Sz� mer�, tettben gy�. Van benne lend�de nincsenek hozz��egei. Alig fog bele valamibe, visszatorpan, megr�l, s�a fakad. �land�ellentmond saj�mag�k.

Mindazon�al... - Mindazon�al, ap�ram? - M�az ilyen gyenge min��kever� sok rosszat tehet, ha a k�� l�k az �b�oz hozz�sznek a maguk�l is.

Tizennegyedik fejezet Ebben az eml�ratban h�m n�n neveztem a kegyencet, �elmi �yalatok n��ncininak olaszosan, Conchine-nak franci�n �Ancre marsallnak. Hanem annak idej�nem voltak semlegesek a nevei, megvolt a jelent�k. Az anyakir�n�erm�etesen Concininak h�a, az udvaroncok Ancre marsallnak, a talpnyal�nagym��odnak", ami val� ki is j� neki rangja szerint. A kir�nak "rokonnak" kellett volna sz�ania, de mindig elker�n�n megtagadva a hitv� fick� a meg nem �emelt tisztess�t, amivel anyja felruh�a. Mikor eml�nie kellett, jellemz�don megfranci�totta a nev� Conchinenak mondta. A n�veszett�l� a firenzeit, s gy�tb�s, �oss��s mindenf� cs�eket ragasztott r�amelyek k� a legenyh� "a bitang" volt. Ha Guise hercegn� nagy ember feles�hez sz� azt mondta: "Marsalln�rh�", ha a bar��l besz�, sz�rben, azt: signora Concini.

H�ban, ha csak �voltam ott, a Galigai l�nak emlegette, �n�, mint magam is, Conchine-n�k.

Otthon, a Vir�ez�c�n mi csak P�k h�uk, mivelhogy ott lappangott a kir�n�eje felett, "�minden este lem�ott hozz�hogy belegabaly�a a h�j�". � tartva t� hogy az �ef�vagy a rendk�l tal� k�r�n Mariette m�a v�n meg�i, mert igen hossz�e volt, mindent hallott, latinul mondtuk arane�ak vagy g��khn�ak. Augusztus k��egyszer - m�nem tudom, hanyadik�kilenckor jelentkeztem a kir� lakoszt��n, s csod�oz�mra �ban tal�am Lajost, pedig kor�kel�lt. Souvr�r suttogva t�koztatott, hogy Lajos az este nem tudott elaludni a f� h�ben, felkelt, felvette a h�kab�� bement a kis k�esszob�ba, ���g �kelgetett, azzal m�a mag� Mire elmondta, Lajos fel is �edt, fel� �ban, k�an, m�hunyorogva v�gn�tt benn� s nagy komolyan k�te, hogy az ellens��l�folyt�rajta�l elfoglalta a chambord-i kast�t, de h� Istennek, �omban ki is kergette �, heves t�d�al, amelyet apr�elbesz� nek�gy cseppet se hebegve �olyan szavakkal, amelyeket nem is ismertem, de Souvr�arsall k�bb elmondta, hogy ezeket haszn�a a szab�zat is a roham le�s�. Ut� im�ozott Lajos, nem k�e a reggelit (aggasztott volna, ha nem olyan v���nk az arca a katona�mt� s miel�az anyakir�n�z indult volna, megk�, hogy k�rjem fel a fegyveres szob�ba, Bellegarde herceg adott neki tegnap egy szak�as pusk� azt akarja megmutatni. Mindj� sz�otta is Descluseaux-t, hogy nyissa ki az ajt��m�ment�lfel� l�s�elmondott m�egyetm�, ami esz� jutott a chambord-i kast� dics�es bev�l�l vagy ink� visszav�l�l. Hangja, arca, modora egy szempillant�alatt megv�ozott, mihelyt Descluseaux becsukta ut�nk az ajt� - Ismeri D��t-t, Sioac? - k�ezte halkan, s k�n nagy d�el-d�, zajjal szedte sz�a Bellegarde szak�as pusk�t. - Nem, fels� De ap�ak volt dolga vele. - Mif�? - D��t vitte neki alattomban fels�d �sapj�l a p�t a titkos megb�t�ira. - � mit tart Siorac m�i D��t-r� - J�lem�yel van r� - � is - mondta Lajos, �komolyan r�f�tette sz�fekete szem� Gondolkodtam egy kicsit: - Hanem h�D��t a Barbin embere. [Barbin az anyakir�n�ntend�a volt. (A szerz�gyzete.)] - Nem baj - felelte Lajos -, az� m�j�vem lehet. Szeretn� Sioac, ha tal�ozna D��t-nal. Igen-igen j�ber! Olvas�izony� eml�zik r�hogy ez szavaj�sa volt a kir�nak. - � mit mondjak neki, fels� - Majd �nd mag�k egyet-m�. Mivel D��t a Barbin embere, vesz�es volna sz�ra, ha gyakran elj� hozz� Ebb�eg�ettem, hogy �lenn�az �ek�kapocs D��t ��te, ezt v�a t�. Lajos kiolvasta a

tekintetemb�hogy meg�ettem, �beleegyezem, nem sz�t�t, �erakta a Bellegarde pusk�t, majd sz�otta Descluseaux-t, gyorsan belet�te a kez�a rongyba, s mikor kiny� az ajt�lyan gyorsan futott le a l�s�hogy alig �em a nyom�. Ez a r�, bizalmas besz�et�nagy hat�al volt r� egy h�pal a Lajos tizen�ik sz�napja el�t�nt. Igaz ugyan, hogy n�ly mulats�r�agam is azt gondoltam, hogy m�nem val� �r�z - meglehet, az is csak az anyakir�n�izalmatlans�nak elaltat�ra szolg� sz��k r�e volt -, hanem aznap nagyon is c�at�ek �magabiztosnak l�am.

Ami engem illet, ��m�rban �m, hogy v�e olyan megb�st kapok t� amely, b�ily szer� is, hasonl�azokra, amilyeneket valaha apja adott az eny�ek. Eg� nap t�m a fejem, hogy hogy is fogok �tal�ozni egy olyan emberrel, akit �temben nem l�am, de nem kellett volna, mert est� kelve, miut�egy fal�a elnyeltem a vacsor�t (asztalhoz se �, �fek��� kopogtattak louvre-beli lak�m ajtaj� Mivel ilyen k�n m�nem v�am senkit, felh� pisztolyaim kakas� amelyeket ott tartottam az asztalon a kezem �n - s�ben a Louvre se igen volt biztons�sabb, mint a p�zsi utca -, La Barge k�n fel�e lib��t, apr�l inass�lakult, Robin pedig, alab�dal a kez�n, minden eshet�re k�en az ajt�ll�llt. La Barge int�mre apr�� megnyitotta az ajt�s � felfedett egy ips� aki egy�al�nem l�zott f�lmetesnek, kicsi volt, kard se volt az oldal� fekete �szigor�gyszer���n klerikushoz hasonl�tt, akit m�nem tonz�ak meg. - Lovag �hajolt meg m�en -, D��t vagyok, kegyelmednek al�tos �tiszteletteljes szolg�. - Szolg�, D��t � mondtam, mik�n La Barge becsukta ut� az ajt�- J�n be, k�m, foglaljon helyet itt! Szemmel jeleztem La Barge-nak �Robinnak, hogy menjenek be a h�szob�mellett l� kis helyis�e, tudtam el� hogy kock�i fognak unalmukban, �megissz�egy �oromat. Az� m�eleve meghagytam nekik, hogy t�ontos j�zm�� egy d�rn�t� ne j�szanak, nem akartam, hogy az egyik b� a m�k zseb� v�oroljon. Egy�� nem volt nagy a vesz�e, nem ment v�e a j�kuk, egy-egy kockavet�ut�ki-ki kisz�zett szerelmi kalandjait mes�e a m�knak. - Nagyon ��hogy elj� D��t �mondtam. - �esap�mondta, hogy kapcsolatban �tak egym�al a megboldogult kir� idej�n. - Hogy van a m�i � k�ezte D��t meghajolva. - F�s eg�s�s. D��t igen �t rajta, s m�besz�, �nem gy�m n�i. Sz�s v�a volt, szegletes parasztarca, ragyog�kete szeme, kurt� ny� haja, s�zem�ke, ny�tt bajsza, r� szak�a, magabiztosan s egyszersmind szer�en viselkedett. K�kez�a t�� nyugtatta: - Ha megengedi, lovag �lmondan� hogyan rendezz�a dolgot Lajos, kegyelmed ���m. Ha lesz valami fontos k�nd�idej� ilyenkor, k� este.

Kegyeskedj�akkor vel�s hom�os feljegyz� k��ni, de elv�oztatott �ssal! - Mennyire legyen hom�os, D��t �- Az emberek nev�k csak az utols�t��a fel! - Az utols�nem a kezd� Nem, mert � hogy kezd��z�tanak. Ha Barbin helyett B-t � nyilv�al�dolog, ha Barbint N-nel, Lajost S-sel, Cond��vel jel� akkor nem annyira. Ha megvan, m�ap reggel k�e meg Lajost, hogy megn�essen valami lexikont a k�es szob�ban, mint Lajos szerint m�or is, �kegyeskedj�becs�tni a c�l�Montaigne Essz�nek tizenharmadik fejezet�z, annak is az els�pj�z. Mihelyt Lajos bemehet, elolvassa �el�ti. - Mi� � a tizenharmadik fejezethez, D��t �- Hogy el ne felejtse, lovag �izenharmadik, mint Lajos. Titokzatosan �reg�esen hangzott, s fiatal l�n, el voltam ragadtatva. - Elkezdj� most, D��t �D��t okos ember volt, l��lelkesed�met, figyelmeztetni akart a zord val�ra. - Bizony� tudja, lovag �ogy ha v�alkozik r�a t�e teszi a fej� - De h�kegyelmed is, D��t �- � legfeljebb a hurokba, mert nem vagyok nemesember - mosolyodott el fukarul D��t. Ahogy eln�em a mosoly� meg�ettem, hogy lehet valaki vit� ha nem hetvenkedik is, s�ha ki se h�a kardj� nem �an, ahogy a mi nemeseink k�elik. - H�akkor rajta, kezdj�mondtam, viszonozva a mosoly� s �ztem, hogy meghitt cinkoss�alakul ki k�nk. - Tegnapel�Cond�erceg megk�e Barbint, hogy menjen el hozz�aint-Martinbe - kezdett bele D��t. - Barbin engem is mag�l vitt, szereti, ha tan�van, mikor

a herceg � besz�et. - Mi�? - Hogy sz�eset�tan�a, hogy mi hangzott el a besz�et�n, mert nagy hazug a herceg �D��t olyan higgadtan mondta ezt, mintha mag�l �et�volna. - A herceg ��en fel volt d� majdnem s� - folytatta. - �y fogadta Barbint, mint a gyermek, aki elt�dt az erd�, s most apj� csimpaszkodik, hogy majd az kivezeti. "Uram - mondta remeg�ngon -, eljutottam od�, hogy nincs m�h�a, el kell t�l�nom a kir�t a tr�l s magam �a hely�." - Legyen sz�s, D��t �ondja el m�egyszer ezt a megh�nt�ndatot! Elk�szt�zeretn�megbizonyosodni fel� hogy j�allottam. - "Eljutottam od�, hogy nincs m�h�a, el kell t�l�nom a kir�t a tr�l s magam �a hely�." - � ezt Barbinnak mondja, az anyakir�n�ntend��k, bizalmas�k �tan�ad�ak!

Mikor az anyakir�n�k semmi se � annyira �ek�n, mint hogy a kir� ott maradjon, ahol van, hiszen �alkodik helyette! �� az ember? M�maga a nyilatkozat is fels��� - Az� mikor kimondta Cond�erceg, mindj� ki is igaz�tta, lovag �M�s, azt hiszem, azt az� m�em kellene...

- De h�akkor mi� tenn�- k�ezte Barbin, mikor felocs� megd�n�b�- Mert az orsz�agyok szuttyongatnak, azt mondj� ha nem teszem, elp�olnak t�. � ha elp�olnak, semmibe vesz a kir�n� - Mennyire jellemz�nd�, hogy a semmibevev��� �ete v�ig azon fog v�dni, hogy vajon az apja fia-e. - Alighanem ezt �zte meg Barbin, mert azonnal ellentmondott neki a legnagyobb tisztelettel: "Sz�e folyt�nagyuram felette � b�i semmibevev�ek, �a kir�n�indig ink� nagyuram hatalm�k �b�s�fog f�dozni, semmint csorb�s�" �y megsimogatta sz�nt� azzal folytatta: "K�n pedig er�b �a kir� t�ra, semmint gondoln�egyelmed. M�csak a neve is hatalom, s akiket a f�k p�j�l�nek gondol, azok is csak sz�eg azok... �yhogy, azt hiszem, hamar leh�k, aki a kir�i hatalom ellen t� - H�de � - Barbin �os ember - mondta �nken D��t. Csak az a baj, csak azt rosszallom, hogy becsv�b�e�t a Conchine szek�ol�ak. Mindegy, Cond�elt�tett�sz��t�zek a szavai, legal�is pillanatnyilag. A herceg kijelentette, hogy megmarad az engedelmess��, csak Bouillont �el az anyakir�n�z udvarb�mert gy� ��ezavarja elm�t, �ond�nem tudja kivonni mag�a hat� al� - Igaz ez? - Igazabb nem is lehetne. Soha f�nek ekkora hatalma nem volt a feles�n. S ebben nincs semmi k�rtelm� Cond�z, aki... Engedelm�l, lovag �olytatom. Barbin f�g-meddig meg�ri, hogy elk�Bouillont, azzal elv�ak, a herceg �zat� ott v�a � ez az eml�tt Bouillon, s tapasztalv� hogy Cond�emigen akar a kir�ra t�dni, r�sz�, hogy szak�on Conchine-nal, rem�e, hogy ezzel a ker� majdcsak szembeker�anyakir�n�l �k�kez�� a kir�yal is. - � Cond�em tiltakozott? - Nem az, ak�sak mikor Barbinnal besz�. S mindj� el is k�Bourges �eket Conchine-hoz, hogy mondja meg neki: m�nem bar�a. - De hiszen ez had�! - ki�ottam fel megr�y�. - � micsoda ostobas� Ha Cond�em akarja meg� Concinit, minek ijesztgeti s teszi hal�s ellens�v�Ha meg el akarja tenni l�al�minek figyelmezteti? Melyik macska figyelmezteti az egeret, hogy mindj� r�rik? - Nagyon igaz, lovag �e folytatom. Mit tesz Isten, mikor Bourges �ek Conchine-hoz �, v�tlen� ott volt n� Barbin. �csak ��odott Cond�jabb p�ordul�n, hanem Conchine, kiv�bb l�n a kegyetlens�en, mint a b�rs�an, nem leplezhette ijedelm��zavar� Barbint k��eesetten bevezette a feles�hez, az annyira megrettent, hogy t� el akart menek��zsb�aenba, amely az �, mint tudja. De nem mehetett, nagyon beteg, k�zer is elal�, mire a fekhely�z �. Conchine egymaga indult el az �lesz�t�l, megeresztett kant�z�al robogott Caenig. Hogy a maga metafor�val �ek, lovag �z eg� megneszelve a fenyeget�rmokat, beb� luk�. � onnan nagyon neh�lesz kicsalogatni: sok katon� van Conchine-nak �sok-sok p�e, hogy m�t�t is felfogadjon... Mikor D��t elk�nt, �sba foglaltam, amit elmondott, s m�ap reggel �elentkeztem a kir� lakoszt��n, hogy ujjasom egyik gombja ki volt gombolva, s megk�em �s�t, sz�n Berlinghennek, hogy nyissa ki nekem a k�es szob� Lajos meg is tette szemrebben�n�� � mivel Blainville �t �kodott a k�ben, �odtam t� hogy mindj� a Montaigne Essz�t keressem, mihelyt

bel�k. Egy szomsz�s polcr�lvettem Erasmus Enchiridion militis christiani c� m� le�vele, �belemer�a zordon olvasm�ba. � milyen j�ettem! � perc se telt bele, ny� az ajt� Blainville, hossz��el�ocs�a, bel�tt a k�es szob�. - Engem keres, Blainville �- Nem, lovag �mondta m� meghajl�al. - V�tlen�e j�am, s hogy nyitva volt az ajt�em volt nyitva), b�rkodtam bej�, mert m�sohase l�am �s� k�es szob�t. M�besz�, minden sz� k�ebb nyomult hozz� gondolom, az�, hogy r�llanthasson a kezemben l� k�re. - Hiszen csak enged�t kell k� �s�t�s megn�eti a k�es szob� Nem tagadja meg kegyelmedt� - Ejha! - mondta Blainville, mikor l�t�ls�a ker� Hiszen latinul olvas! - � ez csak az Enchiridion militis christiani.

M�szerencse, hogy latinul �a Erasmus, mert hollandusul nem tudok. - Jaj, h�ez az a h�s A kereszt� katona k�k�e! - mondta Blainville, mert a jezsuit�koll�um�n nevelkedett, �kor�sem volt tudatlan. - Nekem �etszik, tal��ellene ford�ni a c�t, hogy Krisztus katon�nak k�k�e. - Nem tudtam, hogy ilyen vall�s - mondta Blainville, olyanform� mint aki fejvesztetten szagl�za az egyre zavarosabb nyomot. - Nem dicsekedhetek vele, Blainville �nevettem el magam. Ap�id�tt bel�valamit tegnap, de nem eml�zett a v�re, azt keresem. - � mit id�tt? - k�ezte Blainville, firtat�zgalm�n ��e az udvariass�hat�t. - Itt van, ni! - mondtam vakt�n. � felolvastam neki, hadarva, azt a mondatot, amit � akkor futottam � mikor �l�tt a k�es szob�.

Hossz�d� bonyolult mondat volt, �ztem, hogy a Blainville latintud� nem el��s hozz� J�z�tottam, Blainville r�llt megk�i, hogy ford�am le, s n� udvariaskod�ut�leforr�a t�zott. F�egyezve �egy darabig, t�emen az Erasmus k��l, tartva t� hogy m�v�tlanul visszaj�lainville a szimatol�r�l egy�zt�fel�tam, az ajt� osontam, r�yire nyitottam, kipillantottam a folyos� de �olt, becsuktam az ajt�de ez� be is reteszeltem. Megkerestem Montaigne Essz�t, becs�ttam a besz�l� a XIII. fejezet els�pj�, s visszatettem a k�et a polcra, az Erasmust is a hely�, s egy szempillant�alatt m�kint is voltam. De m�mentem visszafel� kir� lakoszt��, egyre gondolkoztam, sz� �a fejembe a Blainville bet�e. F�evezettem a kop�de hogy szimatolta meg, hogy ut�m kell j�e? Arra jutottam, hogy az ujjasom kigombolt gombja t�el neki, s feltettem magamban, hogy m�jelet fogunk javasolni a kir�nak D��tnal.

Annak a bizonyos Bourges �eknek, akit Cond��-hajtsdkinak haszn�, elszalasztv�Concinihoz ��l, hogy "m�nem bar�a", egyetlen becsv�a volt az �tben: forr�h�tta, hogy lila tal�a b�rsz�v��on, s fej�olyan fejfed�sz�e, amelynek sz�s karim� fens�s �yat vet sz�ll�.

Ez� azt�nappal �eesk�sz�etett Cond�l �az orsz�agyokkal, �el meg titkos ajt�eosont a Louvre-ba, �besz�lt az �eesk�l Barbinnak �az anyakir�n�k. K�el�s biztos�tta mag� gondolv� hogy b�ik� v�� is a f�k l�d�, ��that a gy�s h�j�: hogy p�fogolja a szentaty�l, s megszerzi neki a b�roskalapot. A f�k ujjongtak, hogy Concini elfutott P�zsb�A kegyenc �ngedte a hely�Cond�k. Teh�Cond�y�t. Ha lett volna egy csepp j� � a k�elm�� r�nnek, hogy soha ilyen ingatag nem volt a Cond�atalma. Mert Concinin��zsban maradt. � most m�hal�s ellens�nek tekintette a herceg urat, s �e jobban hallgatott r�mint valaha. Cond�eg a f�k orc�ans�kban oly fesztelen�szem�etlen�rvezkedtek, mintha m�s bizonyos volna a gy�m�yekeztek megnyerni �ek a katonai sz��elyek ezredeseit �kapit�ait, biztatt�a pl�nosokat, hogy pr�k�anak a kir� ellen, s��a Politikai B�s�t, hogy h�a �e a f�deket �a korona tisztjeit, s d�enek, vajon nem kellene-e kivenni a kir�n�ez�l az �am korm�kerek��m�kez� adni. Egy�al�nem titkolt��iket, v�lakom�t is csaptak, ezzel a jelsz�: Le a cs�al! Ez azt jelentette, hogy ha a f�k legy� a kir�i korm�t, megkapj�azt az el�ot, amivel eddig csak a kir� dicsekedhetett, hogy c�r�em lesz har�cs� [Heraldikai nyelven: har�p�] Ez a "Le a cs�al!" el�lta �. Mert egy�al�nem a kir�i hatalom meg�s�f�doztak, mint ��tt� hanem a h� �amot akart�vissza��ni, ahol majd ki-ki kiskir� lehet a maga birtok� terjeszkedhet a szomsz�i rov�ra, sereget tarthat fegyverben, s ki tudja, tal�m�p�t is verethet... Eml�z�, hogy Longueville herceg m�val� d�lgette ezt a tervet, s az �kicsi kir�om, aki akkor m�t�ves se volt, t� lefricsk�a a k�el�t. Concini augusztus tizen�ik�menek� P�zsb��Concinin�k se kellett tizen�apn�t� hogy r�rja az anyakir�n�a Cond�lfogat�ra �beb�nz�re. Hanem h�M�a szok� szerint ingadozott, egyszer � hat�zott, m�zor meg �addig-addig, m�a legnagyobb halak kib� a h�b�Barbint nagyon elkeser�tte a dolog, mert �ervezte meg a letart�t�, ��z�tott, hogy Cond�k�l m�a legjobban fick�oz�urakat is elfogatja. Azt�m�s Th�nes urat b�a meg az anyakir�n� v�ehajt�al, mert esz� jutott, amit Henrik�ndott r� hogy b�i t�nj�is, mindig a kir�s�t fogja szolg�i. Meg�apodtak benne, hogy mikor Cond�emegy a Louvre-ba a tan�ba, a test� a felvon� el�llnak, hogy ki ne mehessen.

S hogy szemet ne sz� a felvonul�k, oda���a felvon� el� kir� befogott hintaj� mintha a kir� Saint-Germain-en-Laye-be k���a csapatok az� voln�k ott, hogy biztons�ra �enek az � Mikor ap�ak mes�em err� kis fort�r�eml�ztetett r�hogy Guise herceg meggyilkol�kor III. Henrik is a kir�i hint� �totta el a herceget. Nehogy Guise herceg er��rettel menjen aznap a tan�koz�a, s a Negyven�-nek meggy� a bajuk az embereivel, III. Henrik reggel h��a h�a �e a tan�koz�, �a korai id�tot indokolva el�este el�lta a hercegnek, hogy reggel kor�szeretne a La Noue-i udvarh�a indulni. H��a sz��da�t a befogott hint�blois-i kast� ��l�s�ez. De hogy visszat��nd�z, tizenegy �or kij�a kir�i tan�b��a kir�n�akoszt�a fel�ndult, ahol ilyenkor az �� tan� �sze. Valaki a f�s� hogy el fogj�fogni, de �m akarta elhinni, fennhangon azt mondta, hogy � mernek kezet emelni r� - Pontosan ezt mondta Guise herceg is huszonnyolc �el ezel�- mondta ap�- azoknak, akik figyelmeztett� hogy III. Henrik el akarja tenni l�al�Azt az egyet nem tudj�felfogni az �eesk�hogy b�ilyen gyenge is egy uralkod�sutt, a maga kast��n mindig � er�b. Cond�enkit se tal� az anyakir�n�zob�ban, se mag�az anyakir�n� se a t� tan�ost. S kiss��tlen�bsz�s k�ez�d�a kir�n�t�a helyis�en l� kir�i tisztekt�nem gyan�a, hogy igen k� van hozz�a szomsz�s kis szob�n rejt�dik a kir�yal �a Monsieur-vel, csak egy ajt�lasztja el t� Cond��Franciaorsz�kir��k k�elte mag� �s�� tal�a, hogy az

anyakir�n�egv�koztatja, �gy majd hanyatt esett meglepet�ben, mikor Th�nes �ment, �k�te vele, hogy le kell tart�tnia. - Csakugyan meg meri tenni? - k�ezte Cond� - Igen, m��os uram, a kir� parancs�. Kegyeskedj�ideadni a kardj� m��os uram! Cond�l�r megtagadta, de bel�tt Elb� � h�vagy nyolc alab�os nemes�, erre els�dt, �engedelmeskedett. - Meg�k, Elb� � k�ezte Cond� - Mi nemesemberek vagyunk, uram, nem h�ok. S nincs is parancsunk r�hogy b�suk. Azzal k�fogt�a nemesurak, �bek�rt�a sz�ra el�z�tt szob�. Ekkor kicsit visszat� bel� b�rs� amelynek eddig nem sok jel�adta, visszautas�tta a vacsor� k�elte, hogy a saj�emberei t�lj�fel �eit. Ebbe bele is egyeztek, s Luynes �togat� is megnyugtatta n�leg Cond� a kir� � vele, hogy nem lesz b��a. Hanem az� �hatatosan k�e, hogy besz�essen Barbin �, �gy v�l Barbin a kir�n�arancs� be is ment hozz� D��t m�aznap este elmondta a lak�mon, hogy mit mondott Cond�arbinnak, csupa bolonds� gyermekess� �ocsog�volt az eg�, kiv� azt, hogy "a kir�n�ind�e h�m nappal el� meg, ha v�m�egy kicsit, a kir�nak m�nem volna fej�a korona": ann�is ostob� henceg� mivel b�esen igazolja az elfog�t, de k�n az� Luynes �Barbin k�t�s�l nagy fennsz� k�rg�az anyakir�n�k, hogy bocs�a szabadon. Barbin tartott t� hogy a f�k visszav�ak a Cond�etart�t��, s P�zsban esetleg felkel a n� De a f�knak esz�ban se volt, hogy vez�k seg��re siessenek, hanem fak��hagyt� Nyitva voltak a f�os kapui, kiv�attak rajtuk aranyos hintaikon, ki-ki visszat� a maga korm�z��, beh�tt falai �y�ba. Mivel senki se �e �, hamarosan megint v�zemet kaptak, sereget ��ttak, fenyeget�k. Csak az �gy Cond�ercegn� a fogoly anyja -, csak az pattant vit�l l� s j�a v�g a p�zsi utc�t, hogy felh�r�a a n�t, de az nemigen h�rodott fel. Ahhoz legal�is az orl�s-i sz�llett volna a h��parip�n, de h�a hercegn�em volt olyan sug��lens� Ismert�a p�zsiak a m�t, a pereit, az apr�t, a m�eit. Picard varga viszont, m�mindig neheztelv� hogy a Concini szolg�helybenhagyt� fell�totta a n�egy kis r�� azok azt� hogy mag�Concinit meg nem foghatt� nekiestek a h�nak. Felpr�lt�a pinc�l a padl�g. �szevagdost�a sz�f�t, �et�k a b�kat, feld� a kertet. Amit el nem vihettek, azt elpuszt�tt� Az� nem volt annyira vak a d�mint k�eln�. Szak�as pusk�l r�ttek a Concini meg a feles� arck�re, de nem ��be annyival, k�el �e is hasogatt�a v�nakat. Az anyakir�n��t csak leakasztott�a falr��kidobt�az ablakon, �episzkol�t, de nem ment t�e. Viszont a kir� arck�hez egy ujjal se ny�, az ott maradt makul�anul, �n a falon, amelyen k�-k� �eszaggatt� bemocskolt�a k�itot. Mikor megtudtam, megmelengetett az �, megdobbant a sz�m.

Vagy k�h�el Cond�lfogat� ut�elj�hozz�D��t. �p vacsor�am, megh�am, hogy tartson velem, ne szab�n, el is fogadta, csak el�udvarias visszautas�sa �az �heves r�sz�sem r�n meggy��az �ntes�mr� Szerencs� hideg vacsora volt, t� elk�tem h�La Barge-ot �Robint kock�i, iszogatni, szerelmi kalandokat mes�etni. - Ha nincs ellen�, D��t �gy�� j�ajd azut�besz�nk. Akkor k�ebben fogadja be elm�a h�it. Beleegyezett, s m�sz�nul ett�gyszerk�zer r�llantottam. H�csakugyan, ez az ember olyan volt, amilyennek ap�lefestette, nem m�ni j�a vil�a, hanem hogy egyenes, m� bar��vonjon mindhal�g. Tisztelte a rangot �a szok�kat, de kor�sem volt szolgalelk�dta a maga becs� keveset sz� de minden szav�n a tett s� igen j�rtett a politik�z, de nem volt fondorkod�jlam�v�, ha a kir�t szolg�a, aki� ap�szerint mindent megtett volna, mindent odaadott volna. - Nos, D��t �sz�tam meg, mikor ki�k a t��k -, mi �? - Semmi j�mondta szenvtelen arccal, amely ellent�en �ott komor szav�l. - S k�h�m nap m� ha kitud�, nem lesz anyasz�ranciaorsz�an, aki rossznak ne tal��V�l csak les�t a b� a Szak�asok-ra. Villeroy �Jeannin csatlakozott Silleryhez a kegyvesztetts�en, s az anyakir�n�riumvir�st nevezett ki a hely�Barbint, Mangot-t, Richelieu-t. Mindannyiukat

Concinin��sztotta, f�e t�ll�ben, de egyet��vel. - Azt mondj� okos, lend�, lelem�es emberek. - Val� - biggyesztette a sz�t D��t. - De � ez a baj. - De h���eli franci� �ondolom, szeretik a n��at. Tal�meg fogj�f�zni �zabol�i Concinit, ha elragadtatja mag� Bizony� ez a sz��k, de nem fogj�tudni megtenni. Conchine er�kos �d��z�eteg. �csin� bel� minisztert. � ha ellene szeg� majd letasz�a �. Ez a v�m�em nem r�e az �emnek, lovag �a megk�etem, ne eml�e a besz�l�an! - Nem v�k haszn� a kir�nak, ha megtudja? Nem hinn� T�t tud a kir�, mint gondoln�, �Luynes szerint azt is tudja, milyen vesz�es helyzetben van. Nem tudn�megmondani, mi� t�tt el szorong�al � az, hogy ilyen szenvtelen�dta. - Ha m�� n�szemk�vagyunk, D��t �ondolja, hogy Lajost fenyegeti valami az elk�kezend�napokban? D��t a t�� tette a tenyer� les� a szem� �hallgatott, m�azt hittem, nem k�n felelni, de akkor feln�tt, egyenesen a szemembe, �igen higgadtan azt mondta: Nagy vesz� fenyegeti. Megh�ntett a v�sz, s mikor �megj�a hangom, olyan tompa volt, hogy magam se ismertem r� - Nagy vesz�! - ism�ltem meg. - A szabads�t? A koron�t? Az �t� D��t b�tott, ��magamb�ikelve folytattam: - Megk�ezhetem, hogy mire alap�a a nyugtalans�t, D��t �- Els�ban a Conchine term�et�. Nyilv�eml�zik r�mennyire megrettent, mikor Cond�zt � neki, hogy "m�nem bar�a". A tulajdon szememmel l�am, mennyire.

Ott voltam Barbinnal. Conchine leg�l��al, majdnem s�a bizonygatta, hogy ha valaha is visszaj�z udvarba, �yan soha, de soha bele nem �ja mag�a korm�z�a, �be� annyi hatalommal, hogy a vagyon�meg�hesse, hiszen tudja �l, hogy az� gy� az eg� vil� mert ilyen nagy belesz�a van az �am�e. - Ez egyszer okosan besz�. - De azonnal az ellenkez� mondta, mihelyt Cond�elfogt� s �ra nyeregben �zte mag� - Mit mondott? - Alattomos k�� tett fel Barbienak. Megk�ezte, mint v�kedik, vajon vesz�es lenne-e r��e, ha �beleelegyedne a politikai �e... - � mit felelt Barbin? - "Nem l�m akad�� kegyelmes uram..." - � mi az �gnek felelt �? - � is ezt k�eztem t� V�m�e szerint Conchine m�elt�te, hogy visszaszerzi, s��i politikai hatalm� s Barbin biztosra veszi, hogy � megteszi, ak�it tan�ol neki. - � mire k�keztet ebb� besz�et��D��t � k�eztem n� gondolkod�ut� - El�r is arra, hogy Barbin igen nagy rugalmass�a �sok f�t�a lesz k�s elt�t sz�� szerint, mert miniszter akar maradni.

Azonk�l arra, s ez fontosabb sz�mra, hogy Concini ki akarja akn�i a szerencs�t. Vagyis most az� �tja a hatalmat, hogy bossz�ljon az� a vakr�let�, amely ki�P�zsb�S min�jobban rettegett akkor, ann�pimaszabb, hatalmaskod� s�egyetlenebb lesz, ha visszajut a hatalomba, �megfog� benne. - Vajon forral valamit Lajos ellen? - k�eztem halkan, mintha m�maga a k��is istentelens�lett volna. - Most m�nem. El�r Cond�s a f�k ellen fordul, hogy megszil��a hatalm��bossz�ljon rajtuk. Mindenen �og g�lni, hogy legy� �t�etegye �. Az� is v�sztott ilyen elsz� minisztereket, akik mind az �berei.

Ap�mindenben bizalmasom volt. � ha azt mondom, "ap�, bele�em La Surie-t is: b�nem mindig ugyanazokat a szavakat mondta, mint ap� de mindig ugyanolyan sz�el. Azt azonban m�neh�volt eld�nem, hogy sz�tok-e megb�t�mr�z �pfalzi gr�mnek, b�tudtam, mennyire titoktart�e h�pfalzi, �itt a francia korona titkos ��olt sz�ok� hallgattam r�, mint a csuka, mikor vele voltam. De v�l r�ellett j�m, hogy sok mindent tud �am�kr�m�edig nem t�, �gy egyszer m�scsak megengedtem magamnak, hogy megk�ezzem, kit� - H�a velencei k�t�Ap�r� bar�a, s mikor megl�gat, sz�sen besz�Franciaorsz�dolgair�el�r is az�, mert az a mesters�, hogy tudjon r�, m�dszor mert sz�n viseli �, l�n nagy bar�a ennek az orsz�ak. Az �f� m�t besz��yszer err�meglep�m, meg sz�elltem is, hogy egy k�i annyi mindent tudhat az udvarr�ami nem v�k a kir�n�ecs�e, a k�ezete viselt dolgair�kih�an kegyelt hitv�

kalandorokr�szeg� kir�om sz��s elszigetel�r� Ulrike feje, sz�z�haja a v�amon nyugodott. - Ford�a m�erre a fej� Pierre-em - sz�t meg -, �n�en r� Hadd besz�k a fej�l!

Nem ker�l a figyelmemet, hogy igen �os �z��t, ha �am��an sz� nemhogy nem s�� meg rajta, hanem azt mondom, hogy becs�e v�k ez a megfontolts� viselkedj�� tov�ra is, �ezt term�etesnek tartom. Hanem m�vagy egy hete oly szomor�yan szerencs�en k�ket v� s�tozik, d�, n�n em�ti mag� hogy arra gondoltam, tal�k��a baj� ha elmondja nekem. Ha maga is � gondolja, ugye nem kell megesk�r�hogy b�it mond, soha nem mondom tov�, se ezen a vil�n, se a m�il�n. Hab�arra m� se lesz - tette hozz�osolyogva -, mert oda�mindig egy�sz� �k�l�ban. T� d�ttem, mert igen j�s igen r�n ismertem az �Greifin-emet, nem ismerhettem f�e. - Csakugyan felesleges az esk�sem, b�m �mag�n. � igazat sz�Val� agg�, �megvan r�z okom. Szeg� kicsi kir�om nagyon beteg. - Mi� - Okt� m�dika � az� hogy Concini visszat� Caenb��bevonult P�zsba. Aznap er�asg� j�r�ajosra, majd hasmen��h�� Gondolja, Pierre-em, hogy van valami kapcsolat a k�dolog k� - Igen. �y v�m, van. Mert mikor csillapodik vagy meg is sz�a g� a meleg vizes borogat��Lajos akkor is szomor�vert, "senyvedt", ahogy H�ard mondja, - Az mit jelent? - Hogy b�adt, s�dt. H�ard Montpellier-be val� �n� t�zavakat haszn� - � azt hiszem, ha valakinek megy a hasa, nem is lehet m� mint b�adt. � tart m� - Tart. Napok � �szinte �and� - Mivel kezelik? - Hashajt� �klist�yal. � j�? �esapja mit gondol fel� - Azt, hogy nem j�iszen nem haszn� Azt mondja, ki l�tt olyat, hogy a tart�asmen� meggy�totta volna a hashajt�g a klist�. - Megmondta H�ard-nak? - Meg, ��m, mert megh�am � vacsor�, hogy �evethess�a v�m��Ap�megingatta H�ard-t, de meg nem gy�, mivel az eg� vil�azt tartja, hogy a hashajt�g a klist� mindenkor az orvoss�k orvoss�. Nem tudom, tudja-e, �sem, hogy mikor Jacques Cl�nt hasba sz�III. Henriket, els�lguk volt az orvosoknak, hogy megklist�ozz�kir�i p�ens�amibe n�v�nok k�t gyorsan bele is halt.

- � azt hittem, hogy apjaura is a III. Henrik orvosai k�tartozott. - Akkor m�nem. Titkos diplom�ai k�sben j�, mint a kir� sok m�megb�ttja is. - Azt hiszem, ez m�lassan csal� hagyom� magukn� Pierre-em - mosolyodott el egy picik�Lichtenbergn�rn�eze fej�l v�gsim�a arcomon. - De bocs�t. t��ssza H�ard-hoz! �mint v�, milyen kil�sai vannak a kicsi kir� betegs�nek? - H�ard val�gal mag��l van b�t�n �aggodalm�n, �k��eesetten viaskodik az anyakir�n�rvosaival, akik a hashajt�ll�indannyiszor eret is v��k Lajoson. - Vagyis H�ard nem h� az ��snak? - Nem, h� Istennek. K�n nem sokat adn�a Lajos �t�t. H�ard ap�al egy�montpellier-i Orvostanod�n Rondelet-t�Saport�l, az assasi Salomont�anult, mindh�m nagy tekint���olt, s nagyon ellenezt�ezt az �ozott �dit: It��l hozt�be IX. K�ly alatt, aki ap�szerint abba is halt bele. T�ban szenvedett a szerencs�en, s min�t�v� k�t, ann�t�v� eresztettek bel�.. - Mif� logika alapj� - Egy metafor�: min�t�poshadt vizet mer� a k�, ann�t�friss v�buzog fel benne. Min�t�rossz v� ereszt� a betegb�ann�t�lesz az eg�s�s v�... - De h�honnan tudj� mikor eret v�ak a betegen, hogy a rossz v�t veszik, �nem az eg�s�set? - Brav�desem! �p � v�kedett a montpellier-i Orvostanoda is. De sajnos nem tudt���es�ni v�m��eonardo Botalli �az udvar m�olasz orvosai ellen�n. - Lajoson is v�ak eret? - V�ak, k�nappal ezel� az anyakir�n�at�zott parancs�. Az �b�e, M�rd �in�a. Hat uncia v� vettek t� H�ard szerint "ragyog�ros volt �habos". - � nem akarta megism�lni az anyakir�n� - Nem merte, mert H�ard tiltakozott, azonk�l a kir� el�eg visszak� neki valami hashajt�amit a kir�n�aj�orvosaival adatott neki. - Uramisten! - ki�ott fel a gr�. - H�ennyire bizalmatlan az anyja ir�? - Nem tudom. Tal�csak ��re akarta adni, hogy H�ard-on k�l m� nem fogad el orvos�. - Gyan�m, hogy nagy pletyka lett abb� visszak� hashajt�. - Ann�is ink�, �sem, mivel M�a olyat tett, amin az eg� udvar megbotr�ozott. - Mit?

- Alig merem elmondani. Sz�ellem magam az anya helyett, �sz�m a fi�- Olyan sz��t tett? - A legsz��. - De m�s, mit? - Megk�e a Politikai B�s�t, er�se meg korm�z�ivolt�n, hogyha a fia elhunyna. Most, hogy sok-sok �el k�bb, �medett koromban pap�a vetem ezt a besz�et�nket, nem eml�zem r�g�en pontosan, hogy melyik napon t�nt, mert azt feljegyeztem, hogy november elsej�v�tt eret M�rd a kir�on, de az okt� harmincegyediki nagy rohamr�em sz�, pedig rettenetes r�let�volt, azt hitt�vesz��ost. Most �etszik, �ekevertem - nem a kir� betegs�nek szakaszait, azokat agg�os gonddal feljegyeztem a napl� - a Greifin-emmel folytatott k�z�sz�et�im id�tj� de h�annak nincs is jelent�e t�netem folytat�ra n�e. Az� ijesztette meg annyira a kir�hoz k� �� az az okt� harmincegyedikei nagy roham, mert m�akkor vagy t�napja azt gondoltuk, hogy meggy�lt a kir�, vagy legal�is a gy�l��a l�tt. Okt� tizenkilencedik�l megsz� hasmen�, a sz�l�, nem is h�t t�t. Kicsit fel is vidult, visszat� szok�s foglalatoss�ihoz �sz�oz�ihoz, a vad�atot �s�mfi� idom�s�is bele�ve.

Tal�t�nap telt el �, s m�azt hitt�gy betegs� a m� de okt� harmincadik�d�t�hat �t� mintha a visszaes�jelei mutatkoztak volna. Lajos ism�hasg��l panaszkodott, s H�ard gyorsan megklist�ozta, mint mondta nekem, "h� �tiszt�" hat� klist�yal. Megk�eztem H�ard-t, hogy mi az a "tiszt� hat� klist�", s �t mondotta, hogy egy olyan orvosszer van benne, "amely megtiszt�a a sebet �el�� a beheged�t". Elmondtam ezt a meghat�z� ap�ak, aki �ek emelte a karj� �azt mondta: "Adn�sten, hogy ne lett l�en nagyon alapos az a tiszt�s! �y gyorsabban behegedne a b�s�l�." Okt� harmincegyedik�d�t�negyed �r j�r�ajosra az a roham, amelyr�kkor nem lehetett tudni, hogy t�-e. A k�kez�p mondt�el nekem: Lajos m�reggel �igen rosszul �zte mag� s az eml�tt id�tban aludt az elf��t �ban. Egyszer csak egyik bels�asa, az ifj�linghen - IV. Henrik h�s h�nek a fia valami h�sf�t hallott, azt hitte, kutya horkantgat valahol a szob�n, sz�egy m�k inasnak, s minden�resve, de nem lelve a kuty� elh� a kir� �f�� A kir� h�tt, sz�t a karj� szor�a. R�lten futottak H�ard-�, az orvos azonnal felkeltette Lajost az �b�lefektette a f�e, �megpr�ta kinyitni a sz�t. De az ujjaival nem tudta sz�esz�ni, annyira �eszor�tta Lajos a fog� Csak k�el lehetett. Lajos el�lt, p�nk�l mag�z t�tett� H�ard �Berlinghen k�el�tkarolt� s fel-al��ltatt�a szob�n, hogy mozogjon. Mintegy nyolc percig tartott ez a g��oham, ut� visszaz�nt a betegs�a rendes ker��sba, ha el nem is m�H�ard "a b�gonosz kip�lg�ival" magyar�a a rohamot - amely k�n sohase ism��t meg a kir� �t�n -, mert h�az orvosok mindig k�en vannak a magyar�ttal, b�i k� tudnak sz�szavakat, de ugyan honnan j� "a gonosz p�", ha nem a beteg testr�b�Err�szembe jutott, hogy mikor Henrik�szv�ben szenvedett, s megk�ezte orvos� mi� �osodik el az �mt�amit rendelt neki, a tud��i�mrebben�n�� v�szolt: "Az� �os�a el fels�det az �m, mert altat�t�"... Nagy ��november tizedik� Lajos teljesen fel�lt, s j�v�j�� k�� s�lgatott a Tuileri�kertj�n.

De akik szerett� m�hetekig f�ett�a visszaes��Szerencs� alaptalannak bizonyult az aggodalmunk. Az� v�m, hogy lelki okok nagy szerepet j�zottak a Lajos megbeteged�ben ��apot�k s�bod�ban, mert eg� id�att, m�betegeskedett, szerfelett nyugtalanul, izgatottan viselkedett, minduntalan felkelt, nappal is, �zaka is, lefek�bels�asai ��, azt�megint felkelt, a Luynes �y� heveredett, onnan is felkelt, visszafek�mag�a. Gy�lmes volt tehetetlen�ml�i, amint sz�n� �r�gyra bolyong a kir�, mert csak �radt bel�a szorong� Ha belesz�tjuk azt a csal�megk�� amely a heves okt� harmincegyedikei rohamot megel�, t�mint egy h�ig elh�tt a kir� betegs�, 1616. okt� m�dik�l november tizedik�. Az anyakir�n�g� id�att egyetlenegyszer l�gatta meg a fi� aznap, mikor a rohama volt. Mint hallottam, akkor se az� agg�t, hogy v�etes lehet a baj, hanem hogy r�zve milyen k�kezm�ekkel j�at. Mert igaz ugyan, hogy vitathatatlanul Gaston �li Lajost� tr� hanem azt m�nem lehet tudni, hogy M�a megtarthatja-e

hatalm� hiszen a f�dek majdnem valamennyien elhagyt�az udvart, s��lyik ny� harcban �t az anyakir�n�l. S a Politikai B�s�ak, mivel meglehet� t�te hat��, mikor 1610-ben Medici M����tta a r�nss��re, egy cseppet se volt �� - Cond��nben, a f�k majdnem mind M�a ellen! -, hogy tov�ra is viselje a felel�get d�s�t. Bizony� csal�t lesz sz�olvas�, ha elmondom, hogy a kis Ausztriai Anna egyszer se l�gatta meg f��hossz�egs�ben. De �nt�sz� nem tudom, hogy nem akarta-e, csak esetleg nem kapott r�nged�t. A kir�i k�ezet n� els�mesura k� Conchine volt az egyetlen, aki Lajos betegs� idej�nem j�el �ekl� fel� Hanem mikor �s� meggy�lt, mindj� megjelent, de elk�elhetetlen�mtelen �pimasz m�. A n�, de Lajosra n�e ann�s��jelenet november tizenkettedik�zajlott le, a kir� l�doz�nak harmadik napj� Lajos ��ut�f�egykor fel�edt, "elv�zte a dolg�, ahogy a szem�es H�ard mondta, moh�egivott egy cs�e er�est, s ez is meger�ette benne H�ard-t, hogy megfordult a betegs�. Hanem az� reggelizni nem reggelizett, de tizenegy �or j�v�yal megeb�lt. �p befejezte, mikor bejelentett�Mataret urat, Foix v�s�k �kast��k korm�z�. Lajos bar��san fogadta, mert Foix Navarr��apj�id�e el�, noha Foix gr�got m�1607-ben a francia koron�z csatolt� Mataret urat is meghatotta, hogy ilyen kedvesen fogadja "a mi Henrik�ia - mert B�ban m�mindig � h��a megboldogult kir�t -, s az m�ink�, hogy Lajos meg akarv�mozgatni megmacsk�dott tagjait, kivezette a Nagy Folyos� amelynek ablakai a Szajn� n�ek. Mataret �k�l csak ketten k�rt�ir�t: a test�rancsnok meg j�am, mert nekem intett Lajos, hogy menjek vele. El��l�ent Lajos a Nagy Folyos�s be�t az egyik ablakm�ed�e, hogy k�elmesen besz�ethessenek. S mik�n figyelmesen hallgatta Mataret urat, akinek t�z�a az apj�a eml�ztette, szem�a Szajn�sikl�herhaj� j�atta, amelyeknek k�z�� vitorl� sz�dagasztotta. ��en �tteli l�� volt, s egyszersmind megnyugtat�ert csendes, s meg�ztem, milyen �ezetes lehet a l�doz�, aki most t�vissza az �tbe. De az ifj�linghen megzavarta a nyugalmat, jelentette �s�nek, hogy Ancre marsall egy nemesurat k� a kir�i lakoszt�ba, k�ezteti, hol a kir�. �azt felelte, hogy a Nagy Folyos��l Mataret � �Siorac �. Nem volt k�ebb hat� Lajosra a h�ek.

Bizony� azt gondolta, Conchine ezzel az elk�tt l�gat�al akarja helyre�dvariatlans�t, hogy m��teg volt, se nem � se nem jelentkezett. Berlinghen f�elkocogott, mint a k�kkutya hasznoss� tudat�n, �Mataret �lytatta mond�� hogy p� h�n nem tudja rendbe hozatni a foix-i kast�t.

Sajnos, nem volt r�deje, hogy kifejtse ezt a dolgot, amit annyira a sz�n viselt, s ami miatt P�zsba j� Mert a folyos�g�nagy zenebona t�dt, s egyszerre felbukkant egy sereg fedetlen fej�es�egel�, k�v�, nyomon k�ve egy szem�t, akib� nagy tolong��sak a kalpagja l�zott ki, de arra r�ehetett ismerni a b�strucc- �p�tollakr�amelyekr�z eg� udvar besz�, mert sz� k�z�tall�a ker�Mataret � leesett az �a, ahogy megl�a a zajong�meget, Lajos pedig elfordult az ablakt�s a szajnai vitorl�kt�s hidegen szem�vette a pomp�tos fejfed�amely hatalmasan �dics�esen vonult fel� a megg�tett gerincek �fedetlen f�sord� k�ette. Nem voltak egyenl� annyi bizonyos, mert �s�t csak a test�rancsnok k�rte - �lt az eg� hadserege - meg Mataret � �- mi voltunk az udvara. M�az is hivalkod��orc�ans�volt, hogy ekkora k�rettel jelenik meg �s� el� a tulajdon kir�i palot�ban. Nincs az a kir�i herceg, aki meg merte volna tenni. De annyi legal� elv�at�tt volna, hogy a cifra kalpag kiv�on a h�lg���l, j�ljon a kir� el�, s uralkod�el�levev�k. De sz� volt r� Concini bevette mag�a Lajos�l szomsz�s ablakf�, �hangosan �parancsol�sz�olt olasszal zagyv� francia nyelv�talpnyal�varoncainak gy�z hada k�en. Hevesen besz�, s b�arc�eltakart�im�i, kalpagja pomp�tollazat�k el�onyul�b�s felmered�b�szlelni lehetett, hogy milyen t� munk�odik. A tollak �nk, sz��z�illog�kkal minden emberfi�k h�l adt� hogy a kir� nincs is a vil�n, hiszen �em l�� Mataret �st �ezett t�li tartom��l, nem tudhatta, hogy milyen botr�os v�etekbe fordultak

a dolgok az udvarban, h�csak �t megr�y�, tan�talanul, pironkodva sz�en�n. Lajos igen udvarias szavakkal elbocs�tta, �mikor a der�nemes�ment, kij�az ablakm�ed�� de csak akkor -, kett�k�ret�n, a test�rancsnok�n meg az eny�en (most m�k�armad� cs�nt az udvara), elindult a Tuileri�a, �sz�nul, nem n�e se jobbra, se balra, j�y �hosszat s�lt, s�dtan, �t h� m�dugva, fog��eszor�a. Lajos nagyon tartott a rangj�, igen ��ny pontja volt, bizonyosra veszem h� hogy se el nem felejtette, se meg nem bocs�tta azt a s��. De pillanatnyilag egy ig�se ejtett r�senkinek, s aki m�s megtudta - H�ard meg Souvr�r -, annak a test�rancsnok mondta meg, mert �egy teremtett l�knek se sz�m r� Harmadnapra r�ajos SaintGermain-en-Laye-be indult, ott akarta teljesen kiheverni a betegs�t, s megtisztelt vele, hogy megh�tt a maga hintaj�. Nagyon �t, hogy visszamehet kisdedkor�k, gyermekkor�k sz�ely�, amelyhez annyi apj�id� meghitt eml� f� �i l�ban reggel n� �or �edt, megevett egy cs�e er�est, de tal�pontosabban is meg kell hat�znom, hogy nem �l volt az a cs�e, hanem finom porcel��s hogy Lajosnak nem volt t� kanalazni, hanem k�k�e fogta, sz�hoz vitte, �egy hajt�a felh�ntette. De a levest��messze volt az indul�nk, negyed kilenckor hajtottunk ki a Louvre-b�s Lajos �ben m�kezdett meg�zni, mikor m�a Nully h�el� egy kedves falucsk��aladtunkban, megl�tt egy p��t, meg�jt parancsolt, lesz�t a leeresztett kocsih�s�s odafutott, hogy megn�e, milyen vev�logat� dolgok vannak az ��t. Erre m�a p�is kij�a boltb�s r�merve a kir�ra, levette a sipk�t, t�et hajtott, �k�e, fogadjon el k�kis aranybarn� s�sos b�st, most vette ki a kemenc�l, m�meleg. Azt se tudta, hov�egyen ��n, hogy ilyen k�r��atja Lajost, �m�besz�is hozz� kir�, k�n pedig az eg� csal� az anyja �en �ez�ecsszop�s bele�ve, odagy� boltba, �t�tt sz�al b�lt�uralkod�at. Egy fitying nem sok, de annyit se lehetett r�km�i a j�erre: aj��a akarta adni, s v�l Lajos el is fogadta, nagyon kedvesen megk�nte, s ahogy vissza�hint� mindj� meg is ette, de olyan j�v�yal, hogy ��lt benne mindny�nknak, akik l�uk. Nullynek [Ma: Neuilly] h��azt a falut, sokan ismerik a nev� m�a p�zsiak is, mert � h��azt a hidat is, amelyik itt �zeli a Szajn� Bizony� eml�zik r�z olvas�ogy a p� volt az egyik ok a sok k�, ami� Lajos neheztelt az anyj�. M�ha csek� �eget k� t� akkor is azt felelte a kir�n�hogy nincs p�e a kincst�an, de Concininak n�sz�tvenezer frankot adott k��sul, hogy akkora k��e, mikor a n�Cond�etart�t� ut�kifosztotta �feld�a h�t... Ez� Lajos megt� hallgat�t, s kifakadt. M�s, b�ily meglep�ikor Lajos Saint-GermainenLaye-ben l�doz� eltervezte, hogy nagyszab� t�j�kot rendez az udvarnak, a kir�n��lott, hogy fedezze a k��ket, s��h� k�j� �ienne Durand-t is k��ta a librett�. Tal�megsz�ellte mag� hogy Lajos panaszolta a sz�k�t, mert sokat fecsegtek r�az udvarban. Tal�Concinin��a f� hogy m�Lajos rendezi ezt a nagyszab� el�st, nem �ja bele mag�a korm�z�dolg�. De M�a, mint v�eli Medici, am�s bolondult a t�j�kok�, b�k�, ��k�, f��rt, s hogy hajlam�k h�jon, k�s�sen sz� a p�t, s��oly kev��zeretett fi�k is hajland�lt kedvezni.

Durand, a k� igen tapasztalt volt az eff� v�alkoz�kban, aj�ott is a kir�nak sok t�t, s Lajos haboz�n��inaldo megszabadul�-t v�sztotta, Tasso A megszabad�tt Jeruzs�m c� h�s elbesz� k�m��k egyik fejezet� Rinaldo Hom�szt���tt t�nete kereszt� v�ozatban adja el�ogy hogy j�ak Od�sz �t�ai Kirk�l. Elmondom, Tasso hogyan k�eli a dolgot: az els�resztes hadj�t legb�abb vit�, Rinaldo n�� lehet elvenni Jeruzs�met a hitetlenekt�Csakhogy �ben Rinaldo a sz�Armida h�j� ker�a b�b�s boszork� mesterked�ivel fogva tartja az elvar�olt kertben, ahol csak heny�ek �buj�odnak. Rinald� m�s siker�at� �ednie - majd megl�uk, hogyan -, hogy mennyire lealacsonyodott, s kiszabadulva a var�l�talm�l, �a keresztes hadj�t �re �. Mikor megtudtam, hogy Lajos ezt v�sztotta, el�r azt gondoltam, apja eml�re, mert 1610-ben � ezt a t�netet rendeztette meg t�j�knak

balk��al�a, Vend�herceg �Mercoeur kisasszony egybekel�nek tisztelet�. Lajos akkor nyolc �f��s volt, s ha j�ml�zem, l�a a t�j�kot, s igen tetszett neki, mert �-halt a zen�t, t��.

Hanem mikor elkezd�k a pr�, hamar r�ttem, hogy a tizen�ves Lajos felfog�ban sz�Rinaldobalettben igenis van politikai c�atoss� ahogyan a Madame balettj�n is volt, amelyet Medici M�a Elisabeth spanyolorsz� utaz� el�adatott el�z a r�nskorszak f�es sikereir�z� s a M�a n�te szerint cs�ntj�k sz�t�tt�panyol h�ss�� Lajos 1616. november huszadik�kezdte pr�ni a t�j�kot Saint-Germain-en-Laye-ben, �1617. janu�huszonkilencedik�mutatta be P�zsban, a Bourbon-teremben. Azokat v�sztotta ki t�osnak a k�ezet�l, akiket szeretett: Vend�lovagot, Montpouillant, La Roche-Guyont, Liancourt-t, Courtenvaux-t, Humi�s-t �Brantes-ot (Luynes egyik fiv�t). D��t nagyon csod�ozott, hogy Blainville, az a h�r� bes�s a t�osok k�van, s azon m�jobban, hogy �viszont nem. Egyszer�olog, j�ncos vagyok �a b�an, de m�a balettben semmi gyakorlatom, el kellett h�tanom Lajos megtisztel��at� de � is megfogadott tan�ad�ak, �gy t�mint k�h�on �ott �a pr�on. Ami Blainville urat illeti, lehet, hogy az anyakir�n��fogolta a r�v�l� hadd legyen ott is "f�De az is lehet, hogy Lajos a maga j�nt�l v�sztotta, nehogy megtudja, hogy leleplezte. Lajos maga nagyszer�ett-t�os volt, m�em akarta elt�olni Rinaldo szerep� Tal���e, nem illik m���z, hogy olyan szem�t jelen�en meg, akit h�j� ker�et s � megal�at egy b�s boszork�. �a "t�mon� j�zotta az els�lenetben �Goffred�"a seregek vez�t" az utols� - a f�ancsnokot, aki val�an az �r�i hat�� gyakorolja. Luynes � vagyis a hozz�egk�ebb ��berre b�a Rinaldo szerep� jelezve, hogy szem�es �eke f�k a megboszork�ozott lovag megszabadul�hoz. Hogy �ondjam, ��iselte Luynes Rinaldo szerep�n. Mi�Lichtenbergn�rh� P�zsban �, s teljesen visszavonultan, mint eml�ttem, alighanem most el�r b�a, hogy hacsak meg nem szegi fogadalm� soha be nem teheti a l�t az udvarba. �y vettem �re, nagyon szeretn�egn�i a Rinaldo megszabadul�-t, mert annyit k�ez�d�fel�"�i cseveg�nkben". - Azt mondja, Pierre-em - sz�egyik egy�� -, hogy az els�lenetben a kir� �tizenk��j� hegyr��nnak �zve, ki a t�mon�k, mint a kir�, ki a v� a leveg� sz� a j�k, a vad�at, a h�r�a t� d�n�k. Vajon ezek a d�nok pokolb� �g� Dehogyis, �sem, szellemek, a term�eti er� vagy a nemesurak foglalatoss�it testes�k meg. � t�olnak, vagyis tev�nykednek, m�Rinaldo a hegy l�n� a sz�Armida mesterked�inek fogs�ban m�en alszik. - De h�aludni nem b�ierre-em. L� mi is, azt hiszem... - De az m� mondtam nevetve. - Rinaldo �a azt jelk�zi, hogy a semmittev�k�ozata b�y�, pedig a keresztes lovagok �n Jeruzs�m felszabad�s� kellene sietnie. K�n a k�kez�lenetb�i is der��r is elt�a hegy, s a hely�n megjelenik Armida elvar�olt kertje. - Hogy t�el? - Forg�npad t� el, s gy�r�ar�olt kert t�d hely�: h�m sz��ze hull vir�al szeg�ezett medenc�, s k�katona is van ott �i �zetben, kez�p�a �pajzs. Krist�pajzs. A p��l meg, �ondolom, majd Armida var�p��t gy� le. S ahogy a katon�v�gs�lnak a sz�n, egyszer csak egy csud�tosan sz�nimfa bukik fel az egyik medenc�l. - Nimfa? Nem ink� v�t� hiszen a v���l�s honnan tudja, Pierre-em, hogy csud�tosan sz� Megn�e k�r� - Kegyelem, asszonyom, h�vissza a kicsi karm� F�i j�sza a nimf� K�n Armid�is. - Hogyhogy? H�h�ek nem is t�olnak soha a maguk balettjaiban? - Dehogynem. De csak a n�alettokban, mint amilyen a Di� nimf�ak t�a, amely oly v�etes lett Henrik�n�e. Neheztelne az egyh� ha �evegy�n� a nemeket. - Jobban megnyugtatja az egyh�t, ha f�iak j�sz�a n�zerepeket is? Naiv az egyh� ��m. � mit csin�az a csatakos nimfa, Pierre-em? - El akarja cs�tani a katon�t. De nem siker�i. �z�tlenek a cs�t�a, tal�a p��k v� �. - H�ez meglep� nevetett a Greifin-em. - Nimfa el - folytattam -, helyette sz�ek lepik el a sz�adot. F�g emberek, f�g �atok. Van k�k p�� egy igen divatosan �z�fiatal szobale�, csak sajnos macskamajomfeje van �sz� a karja. - �y kell neki! - mondta

Lichtenbergn�rh�, mert m�mindig neheztelv�egy kicsit Toinon� �Louison�, m�a szobale� sz�is elkomorult. - � mi a szerep�knek a sz�eknek? - Armida az� id� meg �, hogy megijessz�a katon�t. De megint kudarcot vall. A katon�rettenthetetlenek. A sz�ek el. � Rinaldo v�e fel�ed. Fej�vir�oszor�t� talpig tele dr�k�. Felk� �elt�olja, el�kli a szerelem diadal� - � milyen igaza van! - mondta a Gr�-em. - Igaza volna, �sem, ha a kereszt�s�nem v��� hogy felszabad�a Jeruzs�met. � most j�z, amit dr�i fordulatnak neveznek a hozz�t�mikor Rinaldo v�z a szerelem felmagasztal�val, odamegy hozz�z egyik katona, �n�n el� tartja a krist�pajzsot, ami val�an var�t� - Uramisten! Var�t�Nem szeg� Bellegarde tal�a ki ezt a fog�? - Nem, nem, Tasso. � nem l�i benne a j�. Olyannak l�uk magunkat, amilyenek vagyunk. �yhogy Rinaldo belen� s megtudja, hov��t, val�mivolt�n l�a semmittev�enye, f��el �buj�od�al t�kez�em�� Ledobj a h�a vir�oszor�eszaggatja mag�l az �zereket... Megjelenik Armida. De a sz�utak kiapadnak, a nimfa elt� a sz�ek elmenek� M�var�latokkal is hi� pr�kozik. El�nek ugyan m�� sz�ek, r�k, tekn�k� csig�.. - Jaj, Istenem! - � Armida var�p�� megannyi torz v�sszonny��oztatja �, de a v�n �ag�viszik el, aki el�ta �. Rinaldo h�megszabadul Armid�l, s ekkor �e j�offredo, a seregek vez� - maga Lajos -, hogy teljes�e k�s� Az utols�lenetben Goffredo egy dr�k�t�zikr� aranys�r tetej�jelenik meg, k�� udvar�k el��ei, amint leborulva tisztelegnek vez�k nagyszer� el�.. Mit sz�ozz�bar�� - Azt, hogy meg kellene tal�i a megfejt� kulcs� H�rajta, �sem, keress�! - �y tetszik, profetikus sz�� van: Lajos kiszabadul anyja fogs�b�ahogy Rinaldo az Armida b�t�l, kez� veszi a hatalmat, �imm�senki se foszthatja meg t� - De mi lesz Concinival? � mihez kezd�feles�vel? - Enn�mi sem egyszer�Eml�ztetem r�hogy a sz�ek, a var�l�seg�i, vele egy�t� a sz�� - �esem, a maga l�elm�vel csak a sz�� vetekedhet! - mondtam, �megcs�tam a puha sz�t. - Csak az� mondja, Pierre-em, mert a l�eszemmel ugyanazt gondolom, amit maga a mag�al.. . - mosolygott a gr�. - De h�az az igazs� hogy olyan ��z� az alleg�, hogy b�i meg�heti. � nem tudom - tette hozz�, hogy az anyakir�n�it sz�hhez a nyilatkozathoz. Nagyszer�tal�a az udvar a darabot, fergeteges sikere volt a bemutat�Hogy M�a mint v�kedett, arra Bellegarde r�n der�mi f�: � bar�a volt Bentivogli�, s tov�adta nekem, amit a nuncius mondott: Una persona di conto a me ha detto di sapere di certo che la regina sta in timore del re. [Egy fontos szem� azt mondta nekem, bizonyosan tudja, hogy a kir�n��a kir�t�olaszul).] Tudom � hogy ez csak olyan pletykabesz� de az a furcsa, s�ondhatn� megh�nt�lenet, amelynek k�nappal k�bb tan�oltam a kir�i lakoszt�ban, arra ind�tt, hogy elhiggyem. Azon a napon d�t�h�m �or a kir�n�udatta Lajossal egyik tisztje �al, hogy negyed n�kor megl�gatja. Nem sok v�sztotta el a bejelent� a l�gat��s mivel akkor csak ketten voltunk a kir�n�Luynes-nel, fel�tam, �k�em �s�t, hogy bocs�on el. - Ink� arra k�m, hogy maradjon - mondta a kir�. - � Luynes �. Hiszen �s� a kir�n�e j�gyed�egjelent a kir�n�magasra f�lt olaszos hajviselete m�nagyobbnak mutatta magas, fens�s alakj� pomp�tosan fel volt �s�e dr�k�kel, s esze �ban se volt, hogy leszaggassa � a ruh�r�s elhaj�a mag�l, mint Rinaldo. Csakugyan k�rettel j� minisztereivel, Barbinnal �Mangot-val, az urak k�elen�sinek l�zottak m�te fekete �z�kben, de egyszersmind valamik� �lyess�ett�a tal�oz�, mintha nem is l�gat� hanem t�yalni j�k volna. � csakugyan, mikor az ��k, meghajl�k, t�hajt�k ut�M�a r�rt mondanival�velej�, olyan v�szt�san �form�n besz�, mintha Concinin�agy Barbin seg�tt volna neki, val�n�mind a kett�g�tt, az el�t� sugallat sz�azott, az ut�t� sugallat form� �se. - Fels� m�n�ny h�ja bet�tte tizen�ik esztendej�kezdte a kir�n�, most m�nagy, s megvannak a sz�s tulajdons�i is hozz�hogy j�erencs�l uralkodj� � �nem szeretn� ha azt hihetn�hogy szertelen�jtan�tov�ra is kezemben tartani az

�am korm�� Egy�� eddig sem a szem�es becsv� vezetett, hanem egyes-egyed�s�d jav�k szolg�ta. Itt elhallgatott, mintegy alkalmat adva fi�k, hogy megjegyz� f� az �avaihoz, vagy hogy k�netet mondjon neki. De Lajos nem tette sem egyiket, sem m�kat. Csak meghajolt. - Egysz�, fels�- folytatta a kir�n�, szeretn�letenni fels�d �gondoz�nak neh�terh� �esedezem, v�ssza ki a legmegfelel�napot r�mikor velem egy�gjelenhet a Politikai B�s�el� mert k�ni k�nom a test�l, hogy fels�dnek �tom �dni a vezet�. De mi k�ehhez a Politikai B�s�ak? t�ngtem magamban. Lajos a kir�. Nagykor� �nte a javaslat, M��k csak vissza kell vonulni �hagyni, hogy Lajos a jogaiba l�en. Az anyakir�n�egint sz� tartott, �a kir� megint nem sz�semmit. Minden szem, nem csak az anyj� az arc� tapadt, �az arca nem fejezett ki semmit. Bizony� �ondolja fels�d - folytatta tov� a kir�n�, hogy a m�n nem mindig vezett� szerencs�n a dolgokat, mint k�natos lett volna. Mindazon�al, �mindent megtettem fels�d koron�nak megszil��s�t, amit tudtam, s ami a k�ess�m volt. S b�, hogy miut�oly sok bizonys�t adtam az �am jav�t lobog�enved�emnek, most titkos r�lmak ellen kell v�keznem.

Persze, gondoltam, az �am jav�t adott a minap�n n�sz�tvenezer frankot Concininak, hogy rendbe hozassa a h�t, �nyilv�az a r�lom, ha valaki ennek ellene mond, vagy csak m�� gondolja, �akkor m�"titkos" is a r�lom. Lajos �zte, hogy felelni kell erre a v�a, amely a k���, de kiv� Luynes urat vette c�a, m�edig �emben kell felelni, s meg is tette, szok� szerint kev�sz�: - Asszonyom, nekem soha nem besz� senki fels�dr����z nem ill�avakkal.

- Azzal megint meghajolt a kir�n�l� s a legnagyobb tisztelettel folytatta, b���zni v�em a hangj�n n� hidegs�t, net�ir�t. - Ami a sz��t illeti, asszonyom, becs�e v�k, de igen el�dett l�n az �amigazgat�al, b�ennyire is s� fels�d, nem �tom, hogy megv�on dolgaim korm�z�t� Minden oka megvolt r�z anyakir�n�k, hogy �j� v�sznak, hiszen bet�tte v�� De ahogy eln�em a kir�n��, morcos arc� �etszett, hogy nincs teljesen megel�dve. Mert �yan nem az igazat mondta, hogy megtudja az igazat, de a fia v�sza szebb volt ann� semhogy igaz lehetett volna. L�a a Rinaldo megszabadul�-t, most m�hogy is k�lkedhetne benne, hogy a kir� uralkodni akar? Sajnos, az m�nem volt bele�a a kir�n�zerep�, hogy ny�an, k�rfalaz�n��z�en a kir�yal, mert az els�zinte sz�r�sett volna, hogy mi� van Concininak olyan szertelen�y szerepe az �am�en. Mivel M�a k�utat�vaslattal kezdte a besz�et�, most m�folytatni is csak ebben a hangnemben folytathatta, s utolj� m�csak �ntotta az �reteket �sz�szavakat, hogy elaltassa Lajos �rs�t �mag�z �sgesse a kegyencet. - Ha ��nja, fels� hogy folytassam a korm�z�, a j�en meg kell osztania velem tisztem teend� Magamnak veszem a nehezebbj� Fels�dnek hagyom a dics�et. � leszek a visszautas�. Fels�d a kegyoszt�Barbinra vallott ez a sz�retorika: a kir�n��elen lett volna r� Fels�dnek hagyom, hogy rendelkezz�a meg��szts�k bet�se fel�egjobb bel�sa szerint. S ha t�k k�t Luynes � ism�j�elekedetekkel �tan�iszonozni a f�doz�it, csak parancsolnia kell. Ami engem illet, higgye el, mindig teljes�ni fogom, amivel kir�n�z alattval�k, amivel alattval�kir��k, amivel anya a gyermek�k tartozik... Lajos kecses meghajl�al fogadta a szenteltvizet. J�ncos volt, kit�an��tanult, k�ed b�al csin�a, s � abban volt, szerintem, n� csendes g� Luynes �szem�l k�ezte t� hogy sz�t-e, s Lajos r�lintott. A kegyenc el�ett, t�et hajtott M�a el� megcs�ta a ruh� szeg�� s fel�va megk�nte a kir�n�edves szavait, kiss��tan is, kiv� mivel azt egy sz� se eml�tte, hogy hiszi, amit �rt a kir�n�Esk�t, bizonykodott, hogy szolg�i fogja M�� m�a vil�vil� s mindig meghajlik akarata el� Befejez�l Luynes �l�os t�t�t r�ntett fel (vagy nevezzem ink� d�b�ak?), az is illett ehhez az �t�sz�et�ez, amelyben semmi el nem hangzott, ami igaz lett volna, aminek a legcsek�ebb k�kezm�e lehetett volna, vagy ami eloszlathatta volna anya �fia k�a bizalmatlans�t, a f�lmet. Ahogy elgondolkoztam a dolgon,

meger�tem abban a v�ked�mben, hogy Ancre marsall�sugallt�ezt a l�st. Addig-addig hajtogatt� hogy Lajos "h�- �kig, egyfolyt�n -, m�maguk is elhitt� �y gondolt� ha anyja k�t�s�l fel���neki ezt az otromba csapd� �jd egy� el�lja sz��it. S most, hogy nem �lt el semmit, m�jobban agg�k, de agg�t a kir�n�s. Valamivel k�bb megtudtam, hogy M�a meg akarta v�rolni az it�ai Mirandola hercegs�t, � k��a b�s visszavonul�a, ha az esem�ek r�nyszer�n� hogy elhagyja Franciaorsz�t. V�etn�, hogy ha ennyire f� megpr�hatn�isszaszerezni fia szeretet� vagy legal�is tapintatosabban b�atna vele. De nem.

Megint elragadta az alapterm�et�l fakad�k indulat. Nem sokkal azut� hogy felaj�otta Lajosnak a hatalmat, olyan jelenet j�z�t le a kir�i tan� el� hogy az eg� udvar megr�y�t. Lajos megtudta, hogy a tan� nagyon fontos dolgot t�yal, s mivel �em h��meg, fogta mag� �benyitott abba a terembe, ahol a tan�koz�folyt. Az anyakir�n�egl�a, elveresedett d�, fel�t, odarohant Lajoshoz, megfogta a karj� visszak�rte az ajt�, �megk�e, hogy "j�zadozzon m�ol". Lajos elfeh�lt, de nem sz� m���z nem ill� tartotta, hogy nyilv�san veszekedjen az anyj�l. Csak hidegen r�zett, s kurta meghajl�al kiment.

Tizen�ik fejezet Menn�t�t t�m rajta, hogy mi is t�nt az orsz�an Cond�isszaj�ele ut� ann�kev��rtem, hogyan t�dhatott olyan nagy jelent��m�, mint az, hogy az anyakir�n�adat �az orsz�agyoknak, olyan jelent�elen dologb�amilyen az az � volt, amelyet Bourges �eke vitt meg Concininak: "Azt �a herceg �ogy m�nem bar�a nagym��odnak." V�atott volna egy kicsit az a buzg�sek, miel��dja a harcias �et. Mert m�ap Cond��megint v�m�t v�oztatott, s visszavonta... De hi�! Conchine m�elv�atott Caenba, rettegve, de elkeseredett d�k�dzve a legels�sz�agy h�tlans�n: �r�nskor kezdet�l fogva ragaszkodott hozz�mert �ondolta, hogy ha a feles� a kir�n�karat�ir��a, neki meg az els�r�i herceg a bar�a, semmi vesz� nem fenyegeti. Ez� sugallta M��k feles� k�t�s�l ezt az enged�ny politik� amely szerz�ekkel, tall�s� felelt a f�k �and�belli�a. Mit b�a Concini, hogy az orsz�kincst� �ja a hallgat�os megegyez�k��it, maga is, a f�k is tele marokkal fosztogatt� Egy meggondolatlan sz�gy t�bes h�� �felbomlott a paktum, megt�nt a had�, s mikor Concini Caenban mag�z t� a r�letb�bossz�lihegve hevesen tegnapi sz�s�sei ellen fordult. H�m sereget ��tt ki, de ez� nem az�, mint el�eg, hogy messzir�utogassa �, hanem hogy nekiz�on az orsz�agyoknak, �legy��. Guise t�v�tt egy kicsit, majd j�resztany�befoly�ra az anyakir�n��r�v�sztotta, meg is kapta �e a champagne-i sereg f�� posztj� de nem l�n gyakorlata a hadi dolgokban, Richelieu mell�ta Th�nes urat, aki Cond�lfog�� m�megkapta a marsallbotot, hab�az el�kicsi tapasztalat volt az ilyen nagy m��hoz. Montigny �tt a f�ancsnoka a m�dik hadseregnek, amelynek az volt a k�se, hogy Nevers hercege ellen harcoljon a nevers-i hercegs�en �le Berryben. Az � katona annak idej�m�III. Henriket �IV. Henriket is szolg�a, s vagy egy f�tucat csat�n kit�it��vel, m�e lett Franciaorsz�marsallja, csak ��pal ezel� hatvank��s kor�n. Ez lett az utols�dj�ta �utols��me: m�abban az �en meghalt. A harmadik hadseregnek �e-de-France-ban kellett rendet csin�ia Auvergne gr�nak vez�let�l. Kir�i fatty�t a gr�Marie Tronchet �IX. K�ly fia, sz�ember, j�rancsnok, de igen hebehurgya, szinte �re se vette, �z�cselt bele k��en is a IV. Henrik elleni p��, a kir� a nyak�hagyta azt a sz�fej� tal�az�, mert a szeret�f�estv� volt. Bez�tta a Bastille-ba. Ott is maradt Auvergne tizenk�esztendeig. Ez� is nem mutathattam be sz�olvas�nek Guise hercegn���t� udvari sz�ev�kel egy�1616 j��n a kir�n�ihozta a gr� a b�nb�sz�e a

rokons� k�rg�re, val�an mert kellett a t�r� m�egy f�- az se baj, ha fatty�s m�egy vez�a seregei �re. J� huszonhatodik�tal�oztam a gr�l a kir�n� mert elj�bocs�tot k�i, hogy el�lta IV. Henriket, a f�n t�epelt, �nem akart fel�ni, m�meg nem kapja a bocs�tot. Lajos meg is bocs�tt, de szavaib�ivil�ott, hogy mindent tud, ami apja orsz�� idej�t�nt. - K�zer botlott, uram, de �megbocs�k. Lajos egy�s volt az els�szeesk�r: csak k�bb tudhatta meg, de megtartotta sz�s eml�zet�n, hogy Henriket s�lem �e. K�ncsian n�gettem Auvergne gr�t, m�felcihel�t: �mnyi k�cseppek csorogtak az arc� Az a ruha volt rajta, ami tizenk��el azel� s nem volt kard az oldal� akkor bocs�tt�ki a b�nb�azt se tudta, hov�egyen zavar�n �megh�n�ben. Negyvenh�m esztend�olt akkor, s igen sz�f�i, pedig m�t�feh�hajsz�n�a hal��n, mint fekete. Ha fatty� utols�jt� a Valois-k hossz��k, akik a tizenharmadik sz�d �uralkodtak Franciaorsz�an, t�e III. Henriket, aki nagyon szerette, �Margot kir�n� aki nemigen szerette. - Fels�- sz� mikor megj�a szava -, �rzem, mintha meztelen voln� Legyen olyan kegyes, aj��zzon meg egy karddal! Lajos haboz�n��iadta az egyik kardj� �utas�tta Berlinghent, hogy k� a gr�erek�. Mintha lovagg�t� volna a kir�: Auvergne val�gal fuldoklott ��n, s ha ugyan azokat a szavakat nem mondta is el, amiket az udvar tulajdon�tt neki, hiszen elakadt a szava, nem tudott sz�, az igaz, hogy soha m�� ki nem vonta azt a kardot, mint Lajos szolg�t�n. Henrik�t megbocs�sa �tizenk��yi Bastille kigy�totta a szeleverdis��Hanem �te v�ig - m�edig igen sok� � - megtartotta azt a sz�csel�r�t, ami� azt mondt�r� hogy balett-t�osnak sz�t. S a m��oss�kedv�t megjegyzem m� hogy �ett a hadvezet�ez, s meg is mutatta azokban az id�n. Richelieu volt azaz ember, aki fel��tta a h�m sereget, ell�a fegyverrel ��lemmel: miut�kinevezt�k� �had�llamtitk��nagy buzgalommal l�tt feladat�z, meg is t�dt�a f�k egy ki�v�ukban, a Concini b�ai k�sorolva, akik "m�atlan szem�ek, nincs tapasztalatuk az �amvezet�en, �szolgas�a sz�k". Ami igaz, az igaz, szolgalelk�iselkedett akkoriban azzal a j�ent kalandorral szemben, aki �� vele, mint az inas�l, �gy nem is t�te sok� a s��it. � az is igaz, hogy m�j�tlan volt a diplom��n is, lehet�ein�nagyobb l�n a becsv�a. De a hadseregszervez�en csod�t m� az er�es, lend� egy�s�. F�olla szipork�tt a ki�v�okban. Az orsz�agyok nyilatkozatait�melygett az ember gyomra, olyan rosszhiszem�oltak: amit akartak, amit orc�anul hangoztattak, azt mind az�, "hogy visszaszerezz�a korona m���a kir�nak, s �ag�kiments�a bitorl�ez�l". Elfeledt� hogy az �ben se lett volna jobb helyen Lajos, hiszen csak hat h�pal azel�Cond�minden m� szuttyongatt� hogy "t�l�a el a tr�l a kir�t, s maga �a hely�". Sz�munka volt Richelieu-t�hogy leleplezte a k�utat�kat, �er�esen megfelelt nekik, hogy nincs egy�sz��k, "mint hogy al�s��s� tekint�� feldarabolj� sz�il��orsz�t, elszakadjanak birodalm�l, s annyi zsarnoki kiskir�s�t alap�anak, ah� tartom�t birtokolnak". - Ez mind sz��j�mondta D��t, mikor febru�v� fel�egl�gatott louvre-beli lak�mban. - Bizonnyal dics�tes sz�� hogy le akarja t� a f�k, az � l�d�zarv� Csakhogy ha Richelieu megnyeri a h�r�melyet ellen�ytat, m�edig hiszem, hogy megnyeri, a jelen helyzetben ugyan kinek tesz haszn� a gy�me, ha nem Conchine-nak, mert �sira n�hatalma el�m�nem lesz semmif� akad�. M�s saj�hadsereget �� M�s a f�ancsnoki tisztre t�mint valaha Guise herceg. S ha el�, nem sokat adok a Lajos tr��, de m�az �t�t se. - Vajon tud a kir� a f�k �Richelieu vit�r�D��t � k�eztem. - Tud, lovag �ellegarde eml�tte neki. De h�nem ez volt a c�a a l�gat�mnak, hanem hogy elsoroljak bizonyos t�eket, s megk�em, hogy a szok�s �tudassa � Lajossal. - Sorolja, D��t �artom eml�zetem tarsoly� - Primo: a h�m miniszter mindennap elmegy Conchine h�ba parancsok� meg �am���yalni. Secundo: Conchine-nak az a sz��, hogy kikergeti a kir�i tan�b�zokat a tan�osokat, akik szerinte nem el�engedelmesek. Tertio: tegnap bement a jelent�k tan��k term�, fesztelen�e�kir� sz�be,

�megparancsolta az �amtitk�ak, hogy olvassa fel a leg� h�ket. Quarto, �ezen a quart�igen meg fog h�nni, lovag �onchine �t keres a h�r�hogy a kir� szem�es test�g�k nagy r��elk�s�a hadseregbe. - Ez m�csakugyan aggaszt� ki�ottam fel. - Az - mondta D��t, szegletes parasztarc�az indulat legcsek�ebb jele n��Ma reggel d�ttek: a kir� fegyveres lovass�, k��ss� �h�rancia test��da k� tizenhat csatlakozik Guise herceg sereg�z. - � Lajosnak mi marad? - A sv�iak �n� francia test��d. Conchine n� gondolkod�ut�m�abb� n�b�s el akart k� h�at Guise-hez, ile-de-France-ba. De Mangot �Richelieu ellenezt� azt mondt� hogy ennyire nem kell megcsonk�ni a Lajos test�g� - ��hogy Mangot �Richelieu szembe mert sz�ni azzal a sz�eteggel. � Barbin? - A sz�t se merte kinyitni. Megb�totta a Conchine d�se. - Gondolja, D��t �ogy ha Conchine valami er�koss�t k�rel meg a kir� ellen, Richelieu a cinkosa lesz? - Nem, nem gondolom. Richelieu-nek Conchine csak h�s�hatalomhoz. Richelieu csak abban t�d, hogy ha elj�z ideje, kiveheti a gyepl�nnek a d� �tnek a kez�l. Szerintem senki se veheti ki, m�az anyakir�n�e, aki egy�� nem �i, hogy mi t�nik, �csak a marsalln�zem�l l� - Mit gondol, D��t �onchine csakugyan �t? - Igen, de csak abban az �elemben, hogy nem tud uralkodni mag� csak abban. K�mozgat�t l�k benne: az uborkaf� felkapaszkodott emberre jellemz�lyf�get �a gy�s�t. Mind a kett�ra ��i, hogy ��a azt a hat�, mezsgy��m��t, amelyet a j� � szabna meg neki. - Mi�? - Oly m�r�� hogy m�maga az is a hat�alan hatalom fel�zi. M�el� gy�s� is megsokszorozza benne a korl�an hatalom szomj� min�jobban gy�k, ann�jobban szeretn�hogy f�enek is t� N�e csak meg, hogy viselkedik itt a Louvre-ban: m�azt hiszi, hogy az � dobrokol, heveskedik, hetyk�edik, szarik mindenre �mindenkire... � mik�n a hatalmaskod�at, a zsarnokot j�sza, n�en j� szeme k� csupa riadalom �retteg� Csak �a a haragja. Maga is eliszonyodik a tulajdon felemelked�t�de m�nem �hat meg. Folytatja az � a maga vagy a Lajos buk�ig. Amit D��t mondott a Concini "k�mozgat�j�l", sok� eml�zetemben maradt, azut�is, hogy le�am a h�it, �r�ztam Montaigne Essz�nek XIII. fejezet�. Azt hiszem, megmagyar�a azt a hihetetlen, gonosz cs�sorozatot, amelyet Concini ebben a m�ius h�ban elk�ett a kir� rov�ra, mert legal� annyira feleslegesek, s���nyak voltak az �rvei szempontj�l, mint amilyen gyal�tosan s��ralkod�a n�e. M�ius elej� nem tudom pontosan, melyik napon, SaintGermain-en-Laye-be k��kir�, s kegyesen megh�tt, hogy k�rjem el: akkor voltam tan�z egyik megh�nt�etnek.

Lajos gondolataiba mer�pp feltette a csizm�t a hint�lh�j�, hogy felsz�jon, de egyszer csak felemelte a fej� r�llantott a k�retre, els�dt, visszakapta a l�t, mint akit k���tt meg, kih�mag� �inger�felki�ott: - Mi ez? Mi ez? Ki a parancsnoka ennek a csapatnak? - �, fels�mondta a kapit�, k�ebb l�e �m�en meghajolva. - Kicsoda maga, uram? Nem ismerem - mondta a kir� d��. - Hocqincourt a nevem, fels� szolg�t�. - Mag�ez a csapat? - Nem, fels� Ancre marsall� - Ancre marsall�� Ancre marsall parancsolta meg, hogy k�rjen? - Igen, fels� szolg�t�. - Igen rossz szolg�tot tesz nekem, uram, ha m�parancs� cselekszik, nem az eny�e! mondta Lajos igen zordul. - Menjen el innen, uram, az embereivel egy�- Csakhogy, fels� Ancre marsall �t parancsolta, hogy... - ny� Hocqincourt �zemmel l�at�jobban tartva Concinit�mint a kir�t� - Uram! - ki�ott r�ajos igen m�esen, hogy csak �zikr�tt a fekete szeme. Franciaorsz�kir��a saj�csapatai k�rik! � pedig azt a parancsot adom, hogy vonuljon el. � ha nem engedelmeskedik nyomban, h�m Vitry urat, az majd �ekaszabolja. Azt mondtam, �ekaszabolja mag�is, a katon� is az �francia test�gem! Hocqincourt �yan veres lett, amilyen s�dt a kir� volt, m�en meghajolt, azt�m�egyszer, azt�harmadszor is, �reszket�ngon kiadta a parancsot a csapat�k, hogy t�en vissza sz��ely�. S Lajos eg� �Saint-Germain-en-Laye-ig ahov�gy francia test��d k�rt benn�- a hint�bb sark�n gubbasztott, kalpagj�szem� h�

fog��eszor�a. Meg se mert mukkanni senki, mindv�g hal�s csendben utaztunk. SaintGermainben azt�visszat� megszokott foglalatoss�ihoz, ny�is vad�ott a peci vadaskertben, nagyon kedvelte azt a helyet, mert ott folydog� mellette a Szajna, s l�r��i lehetett a f��i k�t a magas vitorl�t�erhaj�, amint a l�atatlan hull�kon siklanak. Mindazon�al, noha most is lelkesen vad�ott Lajos, mint mindig, igen hallgatag volt abban az �apban, amit gyermekkora kast��n t�tt. P�zsba �e els�lgom volt, hogy a Bourbon utc� szaladjak, s b�Lichtenberg �gy a nyakamba borult, duzzogott, hogy Lajost jobban szeretem, mint � - Jaj, �sem, h�az m� mondtam. - Igaz, hogy apja nem lehetn� mert csak t��el vagyok id�b n�, de ismertem kisgyereknek, ��rzek ir�a, mintha a b�ja voln� azonk�l, hogy �s, ahogy alattval� a kir�a ir� illik. - Az� az m�s t�az el��- mondta a Greifin-em, de nem folytatta a szemreh��, l�n jobb terve is a d�t�nkra, mint hogy bel�k�n. De mikor megcsillapult a viharz�nk, visszat� r�felpanaszolva a hallgat�mat, azt, hogy a gondolataim nem annyira az �, mint a testem. - Jaj, h�az�, �sem, mert most olyan kutyaszor�ba ker�, hogy minden hajam sz� �ek �.

Min�nagyobb sikerrel k�k seregeink az orsz�agyok ellen, ann�jobban n�szik a Concini hatalma, �m��egn�a szarva, hogy a kir�yal se restell pack�i. Nem akarv�a nagyon megal� dolgokat emlegetni, csak a k�ret eset�mes�em el neki, gondoltam, � megtudja majd Bassompierre-t�agy a velencei k�t�Greifin-emet igen megh�ntette mind a Concini orc�ans�, mind az Hocqincourt �tas�, mind pedig a kir� haragja. - Uramisten! H�id� jutottunk? Concini csapat�a Louvre el��ekaszabolja a kir� csapata! Komoly volt az a fenyeget� Pierre-em? - A pillanat hev�n bizonnyal az volt. - S Vitry meg meri tenni, ha megparancsolj�neki? - De meg � A kir�nak csak intenie kell, s Vitry mindent meg mer tenni... Vannak ebben a kir�s�an urak, akik, hogy �ondjam, �letesen l�dnak �p�ot �az uralkod�len, mint a Cond�vagy a Mayenne csal� De h� Istennek, vannak tal�kev���� nemb�al�akik ap�l fi�onokul h�sek kir�ukhoz, mint a Th�nes-ek, Vitryk... - � Sioracok-mondta Grerifin-em szeretetteljes g�l, s megsimogatta az arcomat. - � Sioracok! - elkaptam a kez�a leveg�, �megcs�gattam a k�ereket a csukl�. Mindig azt mondja, Pierre-em, hogy a kir� igen j�ud uralkodni mag� mivel magyar�a h� hogy ebben a kellemetlens�en ilyen heves d�r�e ragadtatta mag� - Azzal, hogy itt nemcsak a kih� pimaszs��olt sz�anem a biztons�r�Concini zsoldosserege Concini b��k vez�let�l k�en �etett volna az alkalommal, s a saint-germaini �el is rabolhatta volna Lajost. Csak nem adja mag�leg�zabb ellens� kez�, mikor � megnyirb��a test�g� M�ius elej��apasztaltam, hogy b�ennyire is igyekszik Lajos leplezni ellen��t Concini zsarnoks�val �anyja uralm�l szemben, nem mindig tud �lenni rajta. H�l vette az udvar, hogy Auvergne gr�k siker�szor�nia Maine herceget Soissons-ba, s a gr�iztosra veszi, hogy legk�bb egy h�on bel�oglalja a v�st. Megnyugtat��t� ��tt a kir�i tan�, hogy a hadisikernek min��lyesebb k�gek k�t kell v�emennie, ez� elk�a kir�t Soissons-ba, hogy �jon seregei �re, hadd tudja meg orsz�vil� hogy nem a miniszterek h�r� az orsz�agyokkal (�nem a kegyenc �ek�n), hanem maga a kir�, hatalma megszil��s�t. Okos gondolat volt, alighanem Barbin �Richelieu sugallta, de nem lett bel�semmi, mert a kir�, arra a h�e, hogy Soissons-ba k� nem tudta pal�olni m�ros �� aludni is alig b� szertelen nagy t�tlens�ben. De mivel Concini visszat�e �m�sokkal er�ben figyelt�k�elt�Lajost, M�a k�ezet�n is mindj� megtudt�a dolgot. Concininak sz� �a fej�, tartott t� hogy Lajos, ha ott lesz vele egyik test�rede (ismerte minden test�sztj��majdnem minden katon�t is), esetleg szembesz� anyja fennhat��l, �fennsz� is a kegyenc ellen fordul. Szeg� kir�om nagy b�-b�t� h���e halogatt�h�az indul�, s �ilis nyolcadik�v�eg letettek r� Gondolom, mi sem mutatta meg vil�sabban

Lajosnak, hogy nem � � orsz�ban, hiszen a maga akarat�l m�a Louvre-b�e mehetett ki, legfeljebb Saint-Germain-en-Laye-be vagy Vincennes-be, egyp�napra. Soissons, ak�sak Amiens, igen fontos v�s l�n, mivel �akkelet fel�igy�a a P�zsba vezet�at, Concini eszeveszett moh��n szemet vetett r�nem b��megvigasztal�, hogy Amiens-r�e kellett mondania Montbazon herceg jav�, �sz�Barbinnak �Richelieunek, hogy k��el neki az anyakir�n�l a soissons-i korm�z�i posztot. Hi� bizonygatt�neki a miniszterek, hogy mennyire nem lenne hely�al�dolog, hiszen az eg� vil�azt gondoln�hogy csak a javaikat akarja elmarni, az� hadakozik az orsz�agyokkal. Concinit felbosszantotta az ellenkez�k, s jelenl�kben maga sz�a kir�n�k, de M�a goromb�elutas�tta a telhetetlen becsv� f�e szem�etlen f�i�oncini leforr�a elhallgatott, hogy M�a � lehordta "az �iniszterei el� de mikor a kir�n�nger�otthagyta fak�� �bement a szob�ba, nem restellt ut� menni, s n�ny perc m�kij� nagy hangon azt mondta a minisztereknek, hogy el van int�e a dolog, megkapja Soissons-t.

A miniszterek �ekl�k a kir�n�l. Egy sz� volt igaz az eg�b�Olyasf� durva kom�a volt Concinit� az olasz boh�ok st�s�k �� vagy ink� ��elens� szerint -, mint amilyet a kir�n�riss �gys�nek idej�j�zott, mikor a nadr�a has�k�igazgatva j�el�szob�b�el akarv�hitetni a vil�al, hogy a szeret� Nyilv�eml�zik r�z olvas�isszaeml�z�im elej�mondtam el, s megl�atjuk bel� hogy voltak�en kicsoda is ez az ember. - Ha meg kellene hat�znom Concini gyenge pontjait - mondta D��t egy �eli l�gat� alkalm�l, miut�elmes�e a Soissons-esetet -, primo azt mondan� hogy gyermekesen felfuvalkodott �henceg�nk� a mindenhat� sz�t v�sztja, semmint az igazi hatalmat. Secundo, annyira bossz� term�et�gy azt se tekinti, ha bossz�ls�ban neki mag�k �. Tertio: nagyon kisszer�ondolkodik, mert ha valaki a legnagyobb hatalomr�br�ozik, ugyan mit �ekli a soissons-i vagy amiens-i korm�z�? - Az amiens-i? - h�ntem meg. - Hiszen a louduni szerz� �elm�n elvette t�a kir�n��Montbazon hercegnek adta. - Igen, de Concini akkor is azt forralja, hogy ha m�nagy m�� Soissons-t nem kapja meg, Amiens-t elragadja er�, vannak ott bar�i, azok most mozgol�k is egy kicsit. Ki�tte a sz�t Barbinnak, a miniszter az �ek emelte a karj� "De kegyelmes uram! Ez annyi, mintha a kir�n�egm�tan�z adott szav� Cs��a tulajdon al��b�Al�n� tekint�� S igazoln� az orsz�agyok ki�v�ait!" De Concini oda se hallgatott, olyan m�es volt, hogy valaki ellentmond neki, �fak��hagyta Barbint. Barbin bel�� hogy ��int v�kedik, Concini � tov� sz�eti szerencs�en terv�Amiens megkaparint�ra, figyelmeztette a kir�n� s M�a megparancsolta Montbazonnak - az egyik kir�h�cegnek a kev�k� -, hogy fusson Amiens-be, s�olja el mag�a v�s�, k�n k�en elorozhatj�t� - � Concini? - Az� eszel�aragj�n, csak bossz�heg, forral �esk� R�lmakkal, hamis�tt levelekkel, felb�lt tan� azon munk�odik, hogy befeket�e a minisztereket a kir�n�l� s elk�e �. - Micsoda? Azokat a tehets�s �er�es embereket? Akik megnyert�neki a h�r� orsz�agyok ellen? - A h�datoss�nem er�ldala Concininak - mondta D��t hideg mosollyal. - M�vannak is jel�k a hely�a feles� szemelte ki �: Russelay, Mesmes �Barentin. De m�beletelik n� id� m�ny�e �dolgot. Mert Barbin �Richelieu, igen �n, maguk adt�be lemond�kat a kir�n�k. De a kir�n�isszautas�tta, egyel� Am�e tudja m� kinek higgyen �mit� legyen, mert a miniszterei a marsallra panaszkodnak, Concinin�eg est�� telebesz� a fej� Sohase volt �s esz� most m�t�etes z�ar gomolyog a fej�n. Mindent�� Senkiben sem b�k, legkev�� fi�n. M�arra gondol, hogy visszavonul a korm�z���mivel a mirandolai hercegs�t nem tudta megszerezni, a ferrarai fejedelems�haszon�ezet�l t�yal a p�val. - Csak egyet nem �ek - mondtam. - Concini hol P�zsban van, hol meg Caenban. Mi az oka ennek? - A nyugtalans�, k�szerep k�t�v�k: hogy P�zsban legyen-e koron�tlan kir�, vagy Normandi�n hercege vagy fejedelme korm�z��k, amelyet most �eger�, mintha �lna Nevers

hercege Nevers tartom��n. T�k k�t nagy k��n els�olja Quilleboeuf�s Pont-de-l'Arche-ot, s azzal k�edik, hogy � kez�n "Franciaorsz�kulcsa", mert hatalm�n "a foly�mely eteti P�zst".

Ostoba henceg� a f�os t��ka lentr�s �ezik, nemcsak fentr�Odavitetett huszon�gy�fegyvert��de nem �e be annyival, Flandri�l is rendelt ugyanannyit, mellesleg, m�nem fizette ki. Csapatokat �� b�kedik, hogy m�s v�re harmincezer embere lesz, k�armadr�t idegen. - Sok. - Kev� ha gy� cenk a parancsnokuk. � ahhoz a h�m sereghez k�st is kev� amelyet a kir� ellene ford�at, ha legy�az orsz�agyokat. - Felt�, ha akkorra m�igazi kir� lesz a kir�b� - Nyugodjon meg, lovag �an r�ondja! Azon az est�nem mondott t�t D��t, magamra hagyott, hogy meg�am az �efoglal�amelyet m�ap Montaigne Essz�k�kellett cs�tnom. Meg is tettem, gondolva magamban, hogy milyen j�ieszelte D��t ezt a fort�t, mert m�olyan apr�os gonddal �er�kosan tartott�szemmel Lajost, hogy val�gal f�j� b� sz�tott, ha egy tisztje k�esz�etett vele, de m�az is, ha mindenki el�valami komoly dologr�esz� neki.

Magam is egyszer kiss�osszadalmasan v�szoltam Lajosnak, mikor a P�zst ostroml�.

Henrikr��ezett, s csak az mentett meg a sz�zet��hogy Guise hercegn�athat� k�nj� �em a kir�n�l, de szigor�eghagyt� hogy min�kevesebbet besz�ek Lajossal. Akkora volt a h�s keresztany�olyan komolyan adta �nekem ezt az �et, hogy igen nehezemre esett elhallgatnom el�, mennyire iszonyodom ett� gyal�tos parancst�amely tulajdon palot�ban ker�endeli kicsi kir�omat, mint a pestisest. Megfigyeltem ezut� hogy Lajos tud a szem�� vonatkoz�jas rendelkez�kr�mert tapasztaltam, hogy j�b�d� l�k�ezete tiszts�isel�l, ha kiss�osszabban tal�ak besz�i hozz�mintha meg akarn��lni � att� sorst�amely engem fenyegetett. Ez ut�a figyelmeztet�ut�m��osabb lettem, s tal�ozv�Luynes � a f�cs�meg�apodtunk, hogy ezent�sk� adok jelt a kir�nak, nem az ujjasom kigombolt gombj�l: mindaddig elmulasztottam. �yeltem arra is, hogy el ne k�em a k�t�kulcs� ha a Blainville �ssz�a ott szimatol a k�ben.

K��e ejtett, hogy sz�zhetnek P�zsb�nemcsak az�, mert szerelmem, szeretetem mind odak�t, hanem az� is, mert nem lehettem volna kir�om szolg�t� hal�s csapd�t rejt�j� Mindig sok� forgattam agyamban D��t �sz�l� - majdnem azt mondtam, a leck�-, olyan magvasnak tal�am.

Olvas�izony� �revette, tal�mulatott is rajta, hogy D��t �ntoskodva prim�l, secund�, terti�l, quart�l tagolta mondanival�. Vil�san akart besz�i, az� kedvelte az ilyen feloszt�.

Sokan csak az� apr�osak �m�eresek, mert lass�mha az elm�k, de az ��s volt, gyors, �nk, valah�szor megl�gatott, mindig megcsod�am m�rehat�ndolkod�t. � bizony boldog lehettem, hogy Lajosra ilyen ember vigy�titokban, mert Luynes ugyan h�t hozz��szerette, de benne csak a zseng�voltak meg a D��t szil� �er�jes j�lajdons�inak, a b�rs�r�em is besz�e. Lajos jobban szerette, ha Concini Normandi�n id�, s k��s er�m�eit �tgeti, mert mikor P�zsban volt, egyre nehezebben leplezhette a kir�, hogy mennyire nem �hatja, r�e igen n�tt, s ha Concini besz� hozz��el-�al v�szolgatott. � Concini se tudta f�n tartani alantas pimaszs�t, kimutatta, hogy csek� �elm�er�n l�nek tartja Lajost. Mint l�uk, ezt a v�m�t a kir�n�angoztatta �ken � s az udvar szent�snak vette. M�az �s elm� Richelieu is osztotta ezt az alaptalan hiedelmet, s k�bb vallotta meg, hogy v�tlanul �e, ami �ilisban t�nt, mert sohase hitte volna, hogy lenne itt er�gy�es v�oztat�oz. Csak k�p��mondok r�hogy milyen b�latosan arc�anul b� Concini a kir�yal. �rilis v�n megny� az �csatorn�, s gondverte fej�megannyi z�rt zuhintott. Lajos, nem vad�hatv� azzal vigasztal�t, hogy bili�ozott a "Kis Folyos� amelyet az� h�ak �, hogy megk�ztess�a Szajn� n� "Nagy Folyos�". Nem tal��Lajost a lakoszt��n, megtudtam Berlinghent�hogy j�zik, �magam is odamentem. K�vagy h�m nemese volt vele, �Concini sokkal nagyobb sz�, tolong� rajong�s�te. Ahogy bel�em, l�am, hogy Concini a kez�n tartja a dr� �nevezetes tollakkal �tett kalpagj� �gondoltam magamban, amit

mindenki gondolt volna, hogy ez� kegyeskedett megadni a tiszteletet a kir�nak. Furcsam�alami rossz ��m t�dt, hogy � beh� a szok�knak, mintha megszokott pimaszs�n�rosszabb dolgot takargatna vele. De hallom, amint m�m�tisztelettel k� Lajost, hogy j�szon vele is egy j�zm� nagy kit�snek venn�Nincs benne semmi illetlens� ha Franciaorsz�marsallja ilyet k�a seregek f�ancsnok�l, �gy Lajos egy pillanatnyi haboz�ut�r�lt, nem �en morcosan, de bizalmatlanul �tart�d� Egy inas m� meghajl�al �y�ta Concininak a d�t, a marsall a jobb kez� kapta, de mivel a ballal a kalpagot fogta, �mindk�kez� sz� volt a j�khoz, az egyik nemes�k�ret�l nagy al�tosan odal�tt, s t�et hajtva felaj�otta, hogy megszabad�a a fejfed��Concini m�azon volt, hogy odaadja, hanem hirtelen meggondolta mag�- de az is lehet, hogy el�kitervelte -, odafordult a kir�hoz, s nagy hangon, d�jul azt mondta: - Per Dio! [Az istenf�t! (olaszul)] Megengedi fels�d, hogy feltegyem? Azzal, meg se v�a az enged�t, amit ilyen leg�esen, s��mkod�k�ret�n k�, diadalmas �cinkos pillant� vetve talpnyal�, felcsapta a kalapj� Azut�lehajolt, hogy megc�zza az elef�csont goly�m��os tollazat�l cir�va a z�nemezt.

Nekem leesett az �am, �ha akkor azt parancsolja a kir�, hogy d�m le a pimasz csirkefog�, h�tudom istenem, hogy megteszem. De a kir� hallgatott, nyilv�f�, hogy ha szabadj� ereszti a haragj� ��a az �oss�parancsolta korl�kat. Kif�hetetlen arccal j�zani kezdett, s �revettem, hogy m�a h�lked�s elk�dtek, mert �s, mi is el�r l�unk ilyen hihetetlen jelenetet a Louvreban: egy �mber kalaposan �ntkezik a kir�yal. R� volt a j�zma. Lajos f�dts�ra hivatkozva n�ny perc m�abbahagyta a j�kot, s b�tott Concininak. Mikor m�nem hallhatta meg a gy�tes �e m�nem ��ssza a kir�i lakoszt�ba, Lajos fel�fordult, �haragt�eszket�ngon azt mondta: - L�a, Siorac, felcsapta a kalapj� Tudom, n�lyek, akik �� �p�t kaptak a kegyenct�mentegett� hogy a spanyol grandoknak uralkod� jelenl�ben is joguk van fenntartani a fejfed�et. Sil� ments� M�k a szok�k a Pireneusokon t�s m�k a Pireneusokon innen, �Concini k�n sem spanyol: az �z�ban akkora divatja van a h�atnak, hogy t�en �nak a p� el� �a papucs�cs�gatj� De gyal�tos szem�etlens�ben tett m�enn�rosszabbat is Concini.

Lajos, mint eml�z�, nem volt k�kez�jedelem, nem kedvelte se az �zert, se a pomp�ruh� se a haszontalan f��. De el�dult, hogy vad�atra, falkavad�atra kellett volna m�neki n� p� a szok�son k�l. Tudjuk, mit tett ilyenkor: anyj�l k�, de t�yire nem kapott. �rilisban hasonl�sszautas�sban r�es� mivel �y �a sz�e sz�r� tisztjei se tudt� m�egy reggelen Concini meg nem l�gatta a kir�t udvaroncai had�l, akik �llept�a kir� lakoszt�� hogy egyszeriben kicsinek bizonyult ekkora t� befogad�ra: val�gal el�l�k a kir�t �azt a p�ember� aki vele volt - �is ott �tam a sz�tben. Hanem a f�elen �dat egyszer csak kett�lt, mint M� el�a V�-tenger, utat nyitott Ancre marsallnak, aki kalpaggal a fej�n� kis p�fog�eghajl�al Lajos el� �t, �� sz� - Fels� igen b�, hogy a kir�n�em adta oda azt a k�zer tall�, amit apr�epr�ad�ira k�. Legk�ebb, ha megszorul, kegyeskedj�hozz�fordulni, majd �adok, amennyi kell, a kincst��vagy ha nem adnak, h�a magam fill�ib� B�Lajos r�ta tudta, hogy Concini mire k�s, egy pillanatra el�t a szava. Ez a senkih�, ez a rossz kalandor, ez az idegen, aki egy fitying n��t Franciaorsz�a, s az anyakir�n�inkos seg��vel az �vedelmeib�azdagodott meg, ez mer neki alamizsn�k�lni, m�ozz� maga fill�ib�amelyek nem is fill�k, �nem is az �. - Uram! - sz�t meg v�l Lajos (se "rokonnak", se "marsall �" nem sz�otta). - Nem a kegyelmed dolga, hogy nekem p�t adjon... Amilyen sz�v�t, t�t nem is mondott, Concini kurt�elk�nt, �elment.

A p�zsi n�t, kiv� a legszeg�ebbj� amelyik igen nehezen � f�p t��idej� mikor megfogyatkozik az �lem �a t�, szenved�esen �ekli, mi t�nik a Louvre-ban a kir�i csal� a

f�k, a miniszterek k�, �kifogyhatatlanul locsog r�az utc�n, a tereken, a piacokon, a templompitvarokban, s ez a sz�dat � annyi igazat g�t, amennyi hamisat. Bizony� az�, mert az a f�zer csel� aki napk�n a kir�i palot�n dolgozik, �and�pcsolatban � azzal a mintegy sz�szolg�l, akik oly boldogok, hogy ott is alszanak (mint az �Louisonom, aki annyira k�edett vele, hogy "egy fed�alatt alszik a kir�yal"), s mindenf�t megtud t�, amit azt�sz�ordanak a v�sban, s ahogy sz��z�a sz�nak a h�k, n�ednek, torzulnak, de nem vesz�k el teljesen igazs��eg� Soha Mariette annyi pletyk�fel nem t�lt az eb�nkh�mint abban az �ilisban, s nemhogy �zemelgette volna a h�it, hanem lap�al h�ta �e az �acon, s most ap�nem f�zte, az �v�akarta kitapintani P�zs �er�t ezekben az ��s, aggodalmas id�n. Elmondta - s igaznak bizonyult -, hogy Conchine negyven hivat�s p�ajh�l ��st�get toborzott mag�k, azok minden�le mennek, �z ebeimnek" h�a �, s mi�ez kitud�t, �ag�m�� se h��P�zs-szerte, mint "ebnek", hab�ez m�mindig nagyon sz�n�neki, mondta Mariette, mert elevenen k� meg�tni mindenki szeme l��, mint Ravaillacot; azt�hogy �eszedett �elsz��lt Saint-Germainben tizenkilencezer idegen katon� av��hogy ha elj�z ideje, lem��lj�a p�zsiakat (igaz volt, csak a sz�nem: mind�e k�zren voltak); hogy a kir� �e akarta kaszaboltatni ezeket az idegen csapatokat, de sajnos nem lehetett, mert a test�g�csal� m� elk� Soissons-ba (a k�retincidens nagy�tt v�ozata); hogy Conchine k�z�tven bit� ��atott fel P�zsban, azokra k� fel a p�zsiakat, ha fell�dnak az �arnoks� ellen (csakugyan voltak �t�z �esztez�ekn� de csak �n); hogy Conchine parancs� lenyakaztak egy kapit�t a Louvre udvar�(igaz volt), mert elmondott ezt-azt a kir�nak (val�an a f�kat t�koztatta); hogy a kir� elment panaszkodni az anyakir�n�z a kegyenc gonoszs�ira, erre az anyja megm�el�t, hogy rosszat mer mondani a szeret�e (nem volt a szeret�Concini), �k�s volt pofon v�i a kir�t (nem tett ilyet, mi�nagykor�t), �ezenm�orkolta le: "cak ne �ele az � a m� d�a"! (Mint La Surie megjegyezte, mikor Mariette kiment, az anyakir�n�em tegezte a kir�t, �auvergne-i t�z�a se volt.) De bizony csakugyan volt k�k valami hasonl�sz�et� alig egy hete, val�os csoda, hogy Mariette ilyen hamar megtudta, m�ha el is torzult hossz�� m�sz��z�a j�� - Most m�eszeveszetten gy�k Concinit a p�zsiak - mondta ap� mikor eb�ut�visszavonultunk a k�t�zob� -, �az anyakir�n�se szeretik sokkal jobban. Nagy felfordul�ak n�nk el�, ha hamarosan ki nem old� az a csom�mely fojtogat benn� - Csak egyvalami lep meg ebben a pasticci�n [Bajos helyzet, bonyodalom (olaszul)] - mondta La Surie (akkoriban nagy buzgalommal tanult olaszul). - Conchine-n�y� a f�� mert ��k vele, mint a vad�at, �ri, f���a, a haj�l fogva hurcolja, t�l fenyegeti. � az anyakir�n�e szereti. Mi� nem fognak �e �szabadulnak meg a nyomorultt� - Mert nem tudnak feleltem. - Concinin�isszavonultan � egyetlen szenved�e van ezen a vil�n, az arany, �sz� van odakint valakire, aki a kez� j�az �eiben. Concini az. - H�az anyakir�n� - �olyan zavaros fej�n�talan, t�va, hogy v�l mindig azt teszi, amit Concinin�kar. Sohase fogja r��i mag� hogy hazak�Firenz�. Se �se a f��nem fogja elk�. - Akkor h�nincs ki� k�ezte ap� Nem tudtam felelni, csak felvontam a szem�k�. Mert �nt�sz� m�magam is kezdtem k��eesni: D��t azt mondta, legjobban att��a kir�, hogy letasz��a tr�l, �Gaston ���k a hely�, azt a fel� �hajl�at�ermeket, alkalmat ny� anyj�k az � r�nsked�e �Conchine-nak korl�an hatalma megszil��s�. De m�aznap, mikor ap�"nincs ki�a �isszhangzott a sz�mben, mint a l�kharang, m�aznap felf�lett a rem�: d�t�megl�gatott D��t louvrebeli lak�mon, de nem �olyt le a l�gat� mint az el�, b��a k�� ��k ut��ezdtem a besz�et�, ahogy szoktam: Besz�en, D��t ���m eml�zetem tarsoly� - Tegye el, k�m, lovag �em szolg�t�t benn�az Essz�tizenharmadik fejezete... Ma �akaszba l�nk, m�ha hajland�ert vesz�es lesz.

Ha m�itt tartunk, kegyeskedj�eml�zet� id�i, lovag �ogy ha kudarcot vallunk... - Akkor r�a

h�b�, kegyelmedre meg a hurok v� Ezt m�megbesz��ndja, mondja D��t �assan m�t�tlen leszek, ha m�sok� nem sz�D��t elmosolyodott, s �azt gondoltam, hogy gyakrabban is mosolyoghatna, mert kem� �kop�arca egyszerre bar� �gyeng�mosollyal ragyogott r� Megk�ezhetem, hogy h� �s, lovag � - Huszon� - Nem gondolja, hogy kicsit fiatal hozz�hogy esetleg �re el kelljen b�nia szeretteit� - Hadd id�em nagyap�t, Mespech b�j� uram!

Megk�ezt�t� hogy vajon mi�bet�tte a sz�dik esztendej� nem gondol-e der�gnyugv�al az elm�a, mire �t felelte: "De nem � Ak�fiatal az ember, ak��, mindig korai, ha a hal�kopog az ajtaj�" De �m�e szeretn��i, ha kir�omat vasra verik, vagy m�rosszabb sorsra jut. Nehezen viseln�azt a gyal�tot, hogy rosszul szolg�am. - Magam is � �ek - mondta D��t nagyon komolyan. - No, h�akkor mihez fogunk? - k�eztem l�s izgalommal. - Hov�egy�ivel kezdj� Ahov�egy�da csak egy j�a m�kell meg�ezn�ovag �s ha megengedi, szeretn�meglepni vele, hogy hov�s kikkel. - Jaj, mennyi titok! De addig is, m�felfedi �, vacsor�unk! Vissza ne utas�a m� Jobban telik az id�a Barge, k� meg Robint, hogy hozzon nek�nesse-i kenyeret, vajat, sz�bayonne-i sonkaszeleteket �egy palack cahors-i bort! �j�ztalhoz, D��t ��unk hozz�z ev�ez, iv�oz, ez a j�zai bor megmelengeti a v�t, s biztosra veszem, hogy a nyelv�is megoldja!

Rajta h� D��t �incs kib�Feleljen: a helysz� - A Louvre. - Nagy a Louvre... - Luynes �k�. Kik lesznek vel� - Luynes �- Az term�etes. � m�ki? - Mod� b�, Luynes �kona. - �? Marsillac � - � m� - Troncon � - Ki az? - Jogtud� - M�nem? - M�nem. A mosolya ugyan c�lta ��s� de egyebet nem tudtam kih�bel� S az igazat megvallva kiss�sal�t voltam. Mert a felsorolt szem�eket jelent�elennek tal�am, hiszen fontosnak �rkezett ez a v�alkoz� ha egyszer D��t annyira hangs�ta, hogy milyen vesz�es. - De h�kikre gondolt, lovag � k�ezte D��t, meg�zve, hogy m� v�am. - Hercegekre? P�kre? Az ilyen magas szem�ek t�yire nem kock�atj� amij�, legfeljebb ha nagy a t� sokat lehet nyerni rajta. Kisemberek ezek - �magamat is k��olom -, de �t�dn�a kir��... Nem l�n szerelmi kapcsolatom a Louvre-ban, nem volt szok�m, hogy �ek idej�tekeregjek a palota folyos� ez� D��t azt tan�olta, hogy h� a szemembe kalpagomat, takarjam el arcomat k�yemmel, �vigyek magammal kardot �egy hossz�rom� t� �maga, mint mondta, olasz m� a h�ra er�i a t�, az ujjasa al�L�ahordoz�ak �egyben alab�osunknak Robint v�sztottam, er�estalkat�t. Ezek csak �oss� rendszab�ok, jegyezte meg D��t. Azt mondj� mindenfel��lnak gonosztev�de �dig csak rejtekez�erelmesekkel tal�ozott �zakai s�i alkalm�l. Hanem az� a Concini k�ivel bizony �eakadhatunk. Eml�zik r�z olvas�ogy Luynes, mikor kinevezt�a Louvre kapit��, olyan lak� kapott, amely pontosan a kir� lakoszt�a felett volt, s csigal�s�t� �e a kett��yhogy Lajos b�ikor besz�etett vele, k�elmesen �titokban. Berlinghen �en a l�s�ek�s m�en aludt. Robin m�atlankodott, hogy a semmirekell�aludt az �ly� �azt javasolta, hogy �eszt�tegy�ork� az alab� �t. De �f�em, hogy az ifjonc, felriadv� sik�zni kezd, �gy ink� gyeng�n megr�am a v�� D��t pedig elvette Robint� l�� �Berlinghen szem� vil�tott. Mikor v�e fel�edt, s �a fej� olvastam a v�� majdnem s�a fakadt sz�en�n. L�� hogy olyan gy�ltalan, ott hagytam vele Robint, b�szak�omat nagyon lehangolta, hogy ott kell maradnia a hidegben �s�ben - D��t elvette t�a l��- egy taknyossal, akit m�le se hordhat, mert nemes. D��t a megbesz� m� bekopogtatott a Luynes �taj� valaki fokr�okra megnyitotta az ajt�s megjelent benne a Cadenet arca. Cadenet Luynes testv� volt, a legb�abb h�� k�, �rekedett meg Luynes helyett, mikor egy f��ny f�i��a p�ajra szeg�t: mert Luynes persze, maga is tudva fogyat�ss�ir�sohase provok� senkit, mindenkivel szel�n, szer�en, kedvesen viselkedett. D��t a saj�arc� vil�tott a Robin l��val, s Cadenet, megl�a, kit�a az ajt�sz�lk��t benn� �f�e�t. A szoba, amelybe bel�em, kicsinek tetszett,

tal�az�, mert egy sz�gyertya vil�totta meg igen gy�n. Megl�am Brantes-ot, Luynes m�k fiv�t: egy m�k ajt���t, mintegy el�va az utat arrafel�az �e dugott k�pisztoly agya csillogott a f�om�ban. Nagyon hasonl�tt egym�a a h�m fiv� szerett�is egym� nagyon, s testv� szeretet� k�ed, j�kos d�es ked��kedvelte � az eg� udvar. De k� is vonz�oltak: b�csak k�magasak, igen sz�termet�b�onyszem�holl��finom arc� Brantes is f�e�t az utamb�gen-igen kedves mosollyal, s engem, ahogy bel�em a m�k szob�, elvak�tt az �s f�, mert k�karos gyertyatart� �ek a gyerty� �gy csak a k�nal�l�am, azt is bizonytalanul, annak a mintegy hat szem�nek, aki ott �rben. De Brantes karon kapott, le�tt egy t��an sz�e, s mikor m�nem kellett hunyorognom, megh�ntem: szemben velem ott �kir�. Nyomban felkeltem, hogy �ljem, de Brantes megint karon ragadott, �a f� s� hogy �vissza, �s� nem akar szertart�skodni a titkos �ej�eleken. - Mindenki itt van, fels� akit ideh�tott - sz�Luynes. Lajos v�gj�atta tekintet�a jelenl�k�Ott volt Mod� �arsillac ���t, j�am �m�valaki, alighanem Troncon �gy maroknyi kisember k��szah�ani az orsz�t. - K�n�uraim, hogy ilyen h�sek hozz� Tal�a gyerekkori dadog� miatt lett z��t, tal�eleve olyan volt a term�ete, hogy nemigen becs� szavakat, mindenesetre nem t�i �ssz��l, s m�kt�e k�nt �s besz�t. De kev�szav�er l�n, besz�s arckifejez�vel, hanghordoz�val eg��tte ki a szavak �elm� S hogy megk�nte, hogy "ilyen h�sek" vagyunk hozz�azt jelentette, hogy h�sek maradtunk (nem �mint azok, akik elhagyt�, hi� k�ett el mindent Concini meg az anyja, hogy elszigetelje.

Miut�k�netet mondott nek�ellengz�g n�� sz�����el, amelyet kiolvashattunk sz�fekete szeme csillog�b�s, ugyanilyen kurt��t�en megjel� idej�el�lj�is. - Kegyelmetek tudj� uraim, mennyire rosszallom, ahogy korm�ozz�ezt az orsz�t, s azt, hogy semmibe veszik szem�emet, meghi�� hogy b�ely orsz�s dolog int�s�a magam kez� vegyem. - Elhallgatott, mintha �ag�is meglepn�hogy milyen hossz�datot mondott. � hirtelen be is fejezte a mond�� Ennek kell v�t vetni, uraim. Tal��meg r�z eszk�et! - Azut� mintha agg�a t�dt volna, tett m�egy megjegyz�, amely sz�mra igen sokatmond�lt: - � el� a legszel�bb eszk�kel �� nem mindj� a sz��esekkel. Mindj� arra gondoltam, hogy Lajos, ha pillanatnyilag tart�dik is a "sz��es" eszk�t�gondolt m�r�k, s nem is tartja kiz�nak alkalmaz�kat abban az esetben, ha a "szel�k" cs�k�ondanak. Lajos elhallgatott, �senki se sz�egy kis ideig, ��m, mindenki, mint magam is, zavartan t�tt, hogy mi lehet az a "szel�eszk� amivel megszabadulhatn� Concinit� Sz�nak b�an, uraim, ne k�enek t� enged�t mindah�szor - mondta v�l a kir�. - Fels�- sz�t meg Luynes � nem volna-e lehets�s, hogy mikor fels�d Saint-Germainbe megy k��ss� k�ret�n, fels�d maga is nyeregbe pattanna, �kant� eresztve Rouenba nyargaln�k? - Rouenba? k�ezte Mod� � Igaz, Rouen szabad kir�i v�s, �h�s is. De nagyon k� van Caenhoz, ott pedig Concini az �csapataival, az ��. - Csakugyan - ismerte be Luynes �ogy menek�v��n rosszul v�sztotta meg a mened�t. - Akkor Amboise-ba, az az eny� - Sz�kast� az amboise-i, annyi bizonyos - jegyezte meg Marsillac � csakhogy alig v�et�iv� egy sz�dnyi k��ss�al. D��tnak szemmel l�at� nem tetszett a menek�szm�: - � ha Amboise-ba jut �s�, akkor mihez kezd?

- Sz�tna h�s alattval�k, hogy csatlakozzanak hozz� mondta Luynes kiss��v� - � ha senki se jelentkezik? - k�ezte D��t. - Ha senki se jelentkezik, fon��megal� helyzetbe ker�ir� mondta Troncon. - Ha Amboise-ba fut, megkock�atjuk, hogy csorba esik a m��� Csend t�dt, s Luynes �rve, minthogy �that� nem sz��zott t�-vassal v�lmezni, alig fogant meg, m�s k�esett. H�s vagyok Troncon �, hogy megadta a kegyelemd�t ennek a tervnek, nemcsak az�, amit m�elmondtak r� hanem mert �nagyon szerencs�en �m�atlan �tnek tartottam, hogy Franciaorsz�kir�a elhagyja a Louvre-t, �megfusson egy hitv� kalandor el� Troncon �k�vet�vel mag� vonta a figyelmemet. J�egn�em magamnak, s tetszett, amit l�am. �y

�ztem, �olyan megb�at�yagb�an, mint D��t ��m�fesz�ez�hossz�y� csend, mikor, �ml�zem, Marsillac �t javasolta a kir�nak, forduljon az anyakir�n�z, mondja meg, hogy mindenk�en szeretn� kez� venni az �am ir��s� - Nem lenne foganatja - felelte Lajos. - Ha csak egy sz� is c�ok r�ir�asszony any�ak, mindj� megharagszik. - H�akkor - sz�k� Mod� � nagy bili�j�kos -, ha k�tlen� �et c�a a goly�v�liztassuk": k� �s� egy tiszteletre m��enetviv� kir�n�z, az majd az �v�n ��re adja a kir�n�k, hogy csak �rvosolhatja bajunkat, ha elk�ncre marsall�t. - Hiszen � tudok is r�gy igen alkalmatos szem�t - sietett a v�sszal Luynes �ert h��"szel�eszk�" h� volt. - Ott van l'Estang � carcassoni p� most � � P�zsba k�a languedoci tartom�i gy� Amilyen becs� ember, bizonyosra veszem, hogy hajland�j�i a kir�n�l �amik�en kegyelmetek mondj� Csend lett, majd a kir� k�e, hogy ki-ki mondja el, mint v�kedik. Marsillac �en j� tartotta az �tet, hiszen �l�a ki. A kedves �b�s term�et�� �yszint� D��t finnyogott, s �magam is. S mikor a kir� Troncont k�ezte, �reken kimondta: - K�em, fels� hogy � c� ��. - Mi�? - Lehet, hogy az anyakir�n��tal�m�Ancre marsalln�is meglehet� k��rel meggy�tn�, de mag�Conchinet nekik se siker�obb bel�sra b�i. Annyi katon���tt �annyi ��edett �e, hogy legy�tetlennek hiszi mag� � �egm�rosodott a hatalm�l, hogy a maga j�nt�l sohase vonul vissza. De mivel csak Troncon mondott ellene hat�zottan a Marsillac javaslat�k, azt fogadta meg a kir�. D��t pedig, mint �ga aj�otta, szinte naponta n�elen �eket k�tt a kir�n�k, hogy v�on meg a kegyencekt�"k�n nagy bajt hoz mag� �az orsz�a". K�bb megtudtuk, hogy l'Estang �zbenj�sa �m�hasonl�p�k, amelyeket a kir� �Luynes kezdem�ezett, valamint az egyre szaporod�vtelen figyelmeztet�k felkeltett�Cocinin�yanakv�t. Lovas k� �al �es�tte a marsallt, aki akkor � Normandi�n volt. Concini l��ban visszanyargalt P�zsba. 1617. �ilis tizenhetedik�meg is �ezett, �t�k�tt. Alighogy betette a l�t a Louvre-ba, lajstromot �tott azokr�akik a kir�yal �ntkeztek, �z� hogy hatvanukat sz�zi, a t�t pedig lenyakaztatja, �ha az se el� bez�tja a kir�t a Louvre-ba, megtiltja, hogy elhagyja P�zst, megakad�ozza, hogy Vincennes-be vagy Saint-Germainbe j�on hanc�i, leveg�n a Tuileri�an, ha akar. Hozz�tte, hogy ha terveiben, korm�z�a dolg�n vagy �en szem��n fenyegetni meri a kir�, tehet �g ann�k�t is... M�aznap este, Luynes �k�ban �ej�k az �eesk�n�n pillantgattak egym�a, majd v�l Lajos kurt��hat�zottan azt mondta, hogy cselekedni kell, m�edig azonnal. M�ekkor senki se volt marad�maroknyi h� k� aki meg ne �ette volna, hogy lej� a "szel�eszk�" ideje.

Luynes �g egyszer megk�relte, hogy felt�ssza a menek�erv� Szeg� Luynes! Milyen ny�v�t az a kedves, szeretetre m��ber! Hal�a r�lt a Concini fenyeget�it�s csak halogat�, megfontol�, kib�t javasolt. Sz�, "bitolygott, mint a rossz talicska kereke", ahogy D��t mondta.

De a titkos �ej�elen, amelyet m�a Concini visszat��k est�n tartottunk, fagyos hallgat�al fogadtuk �rv� mely szerint Lajos alattomban hagyja el a Louvre-t, s menjen Soissons al�Auvergne gr�ereg�z. Lajos ki is j�a sodr�l, �lehurrogta kedvenc� Most, hogy "a szel�bb eszk�et" k�telenek voltunk elvetni, meg kellett hat�zni, hogy mennyire "sz��es" eszk�h��nunk ny� D��t burkoltan, de teljesen �het�el�nk t�a a k�lehet�et: vagy elfogjuk Concinit �a Politikai B�s��l�ke el�ll�uk, vagy meg�k. Lajos r�n elutas�tta a gyilkoss�gondolat� tal�nem akart III. Henrik nyomdokaiba l�i, aki a Negyven�-kel led�te Guise herceget tulajdon szob�ban, a blois-i kast�ban, tal�nem tartotta hely�al�, hogy egy j�or kereszt� kir� v�nt�al kezdje az uralkod�t. D��t, Troncon meg �tiltakoztunk. Conchine m�a Louvre-ban se mozdul egy tapodtat se pretori�s test�ge, nagysz� fegyveres k�rete n�� a marsall sz� jut, seg�ki��ra test�ge �k�rete kardot r�, �sokan otthagyhatj�a fogukat a csetepat�n, kiv�

tal�azt, akinek a hal� jav� szolg�a az �amnak. A kir� nem vonta vissza ellenv�m�� de a k�bbiekben majd tapasztalhatja az olvas�ogy tulajdonk�en kev��olt hajthatatlan, viszont tal�agyaf�b volt, mint amilyennek akkor gondoltuk. T�l�nk, hogy ki foghatn�l Concinit, �Troncon, jogtud��n, mindj� Henri de Mesmes-re gondolt, a p�zsi f��lyettes�. A kir� v�tlen��ozott vele, mikor a Tuileri�kertj�n s�lgatott Luynes-nel, s �osan sz�hozta a dolgot.

- Tal�nem h�m nekem, Mesmes � sz�otta meg kiss�yersen. - Dehogyisnem, fels�- felelte Mesmes meglepetten. Csend t�dt, majd Lajos sokat sejtet�zt mondta: - Sok olyasmit tapasztalok orsz�mban, amivel nem vagyok megel�dve. Mesmes felvonta a szem�k� �nagyon figyelmesen v�a a folytat�. - Ancre marsall nem teljes� a k�ess�t - sz�t meg Luynes. Mesmes hallgatott egy pillanatig. - A marsall mindig a test�g�l �er��rettel j� Bizony� heves ellen�� tan� ha el akarjuk fogni. - A f��yettesnek is megvannak a maga eszk� - mondta Lajos. - De nekem nem az a hivat�m, hogy meg�m, akit letart�tok - felelte Mesmes. - Ha kell, van b�rs�m hozz�hogy r�gyem a kezem a marsallra �a Politikai B�s�el�ll�am, felt� ha tiszteletben tartj�a t�ny bet� - K�n�Mesmes �mondta a kir� szemrebben�n��Megel�d�el t�el a v�sza, �szeretn� ha k�nk maradna, amit besz��Mesmes elk�nt a kir�t��a kir� ut� n�tt.

Azt�Luynes fel�ordult, �azt mondta: - Ez nem az, akit keres�Este, titkos �ej�el�h�gazd�, Luynes besz�lt a tal�oz��Tehets�sen, �yaltan tudott mes�i, de amilyen helyzetben volt akkor a kir� �� mi is, t�tlen�lgattam pall�zott besz�t, s h�s voltam D��t-nak, hogy n�ny �es �t�yszer�val v�t szakasztotta a mesterk� el�snak. - Nek�st �en hogy olyan ember kell, aki nem tiszteli a t�ny bet�Akkor pedig v�sszuk Vitryt! Guise hercegn���nem ezt a Vitryt mutattam be olvas�k, hanem apj� akire nagyon hasonl�tt. Mikor meghalt, fia az �� l�tt, meg�� t�l'Hopital m�ij�k c�t �test�pit�i tiszt� K�ed�obban�ny, nagyhang�er volt, f�ias arc�r� tekintet�gadoz�lkapcs��sontozat�rs� nevet�. Kalandjaival, p�ajaival, szertelens�ivel m�senkit se lepett meg. Eml�ttem m� hogy mikor egyik katon�t becsukt� n�ny emberrel berobbantotta a b�n kapuj� helybenhagyta a b�n�et �kiszabad�tta a foglyokat.

J�sszeszidt� annyival meg is �. J� ez ut�a mi � ut�megverte Bordeaux �ek� elmondta mindenf� szentfaz�ak �alamuszi bes�k. A gyeng� nemhez se volt gyeng� Nem tudott meglenni n�lk�t szerzett, ahol tudott, �olyan er�kosan munk�odott rajtuk, hogy szeg�k��et�, elgy�ve ker�ki az ��rjai k�. M�s, vagy �en ez�, nem tudn�eld�ni, igen kedvelt�a h�ek, m�az udvarban is. A kir� is, mi is j�ndolatnak tal�uk a D��t javaslat� ann�is ink�, mivel abban a h�ban � Vitry volt a parancsnoka a Louvre szolg�tos test�g�k. El is h�uk Luynes egyik madar��k a k�t�s�l, aki annak idej�Vitry apj�l szolg�, ��e bar� viszonyban volt. Vitry eb�ut� tizenegy �or jelentkezett Luynes �k�n, s annak bizonys�ul, hogy lehet valaki b�r, s�akmer� m�s �os, f�e gy�ezett a l�, mikor megl�a k�nk D��t-t. Mit keres itt ez az ember? - k�ezte, fittyet h�va az etikettnek. - Ez a Barbin embere! - � m�s j�vem - felelte a kir�. - H�az m�- v�a r�itry. - Kegyeskedj�elmondani, fels� hogy mit v�t�! - Hogy fogja el Ancre marsallt. - Meglesz, fels� - Vitry csak ennyit mondott. L�am, � Lajos, hogy mag�z hasonlatos sz�v�erre lelt, kiv�, hogy Vitry elt�tt egy pillanatra, majd mindj� r�rt a v�ehajt�r�leteire. - Szeretn�magam mell�enni h�m megb�at�bert, fels� Du Hallier-t, a fiv�met, Persant, a s�omat �Roquerolles-t, el is hozn�� ide, hogy fels�d nekik is kiadhassa azt a parancsot, amit most nekem. - J�sz � - mondta a kir�. M�ap este Vitry megjelent az eml�tt h�m nemessel, s a kir� el�k is megism�lte a parancsot, hogy fogj�el a marsallt. - Fels�- sz�Vitry -, Du Hallier hoz mag�l n�ny embert. Persannak, Roquerolles-nak �nekem is lesz egyp�ember�sszesen k�bel�z szem�. M�edig Concini vagy sz�emberrel j�minden�agyis sz�eli f�yben lesznek, mikor el akarjuk fogni a marsallt, s v�kezni fognak. Mit

�t fels�d, mit tegyek? Lajos j� szeme k�n�tt Vitrynek, de nem felelt. D��t nagy fennsz�, �het�azt mondta: - Azt akarja a kir�, hogy � meg. Vitry r�zett D��t-ra, majd r�zett a kir�ra, de az csak hallgatott, se meg nem er�ette, amit D��t mondott, se ellene nem mondott.

Ak�ilyen durv�viselkedett Vitry, az� buta nem volt. Meg�ette, hogy Lajos hallgat� csak tart�d� egyet�, de nem akarja kimondani. Ami engem illet, �csak b�ltam Lajost.

M�tizenhatodik esztendej�se t�tte be, de ha k�zer annyi id�akkor se cselekedhetne nagyobb politikai ��el s �tn�ondosabban a m��� - Teljes�m a parancsot, fels�- mondta Vitry.

Vitry gyors, gyakorlatias, c�at�ember volt, mindj� tudni akarta, hogy hol �mikor. A kir� titkos tan�a, a hatok akkor l�� hogy a Lajos sok h�os hallgat� hossz�sz�ndolkod� takart, s egy �tt tervet, amelynek legfeljebb n�ny r�let�kellett m��nunk. Az elfogat� - haszn�uk csak tov�ra is ezt az �� sz� �ilis huszonharmadik� tervezt�y vas�api napra, s helysz��ouvre-t v�sztottuk. Pontosabban a kir� m�dik emeleti fegyveres szob�t, azt, ahol annyiszor besz�ettem sotto voce a kir�yal, m���zedegette meg �erakosgatta valamelyik sz�szak�as pusk�t.

Concinit odah�a �s� egyik h�iv� hogy n�e meg azokat a kis �� amelyekkel Lajos a Tuileri�an emelt f�r�et vereti - tudta j�ajos, hogy nem illik m�az �r�z ez a j�k, de mi�Concini visszaj�P�zsba, �ett, mintha m�mindig sz�oztatn�gondolta, hogy anyja �a kegyenc, gyermetegnek tal��id�t�t, biztons�an fogja �zni mag� Sz�, majd abban a fegyveres szob�n fogja el Concinit Vitry �csapata. Se a kudarc, se a siker nem � v�tlanul Lajost.

Mindenre gondolt. Ha nem siker�ogni Concinit, Lajos h�ivel a Nagy Folyos�t kimegy a Tuileri�a, ahol felnyergelt lovak v�ak r�k. Meaux-ba v�atnak, amelynek Vitry a korm�z� A v�s falainak mened�ben Lajos odarendeli seregeit, �ut� ered a marsallnak, b�ilyen er� veszi is be mag�Franciaorsz�f�� Ha siker�zli az anyakir�n�l, hogy ��a j�, ha maga veszi kez� orsz� korm�z�t, s mivel nyugodtabb lelki�apotban szeretne t�koz� az �fel�k� Medici M�� hogy menjen el P�zsb�k�bb majd visszah�a. Teljesen nyilv�al�lt a Lajos sz��. � engem elb� az okoss�. R�tt, hogy sohase fog uralkodni, m�anyja a Louvre-ban lesz.

A bitorl�l� teh�a rossz anya politikai hal�val j� � m�abban se voltam biztos, hogy csakugyan vissza akarja h�i.

Tizenhatodik fejezet N� nappal a kit� id�t el�v�tlan dolog t�nt: Pont de Courlay �ichelieu s�a elment Luynes �, �bizalmasan k�te vele, hogy Richelieu "l�a, hogy sok minden nem �an, ahogy lennie kellene, s �s�nek semmi oka r�hogy el�dett legyen; s ha �s�nek �etszik, hogy �aj�miniszterei egyik�k tekintse, se az �t��en, se m� tudom�ra jut�yekben nem lesz olyan, amir��n ne t�koztatn�fels�t". A titkos tan�ot nagy zavarba hozta az �, s k� teljesen ellent�s m� magyar�� Volt, aki agg�t, hogy Richelieu megorrontotta az �eesk� M�k, mint Luynes, ��kedtek, hogy Richelieu nem aj� ilyet, ha Concini a kir� �t� t�mint mi felt�lezt�mint v�attuk, Luynes ezzel �elt, javasolva, hogy halasszuk el a Concini letart�t�t. Lajos els�dt haragj�n, Luynes alig mondta ki, letorkolta: nem v�oztatjuk meg a kit� napot. Ha megtessz�try nem fog b�i elhat�z�nk szil�s�ban. K�bb mag�l Richelieu-t�allottam, hogy �l�an mit sem tudott arr�amit Lajos k�ezet�n sz�ettek Concini ellen, se arr�amit Concini forralt Lajos ellen. De �koriban f�g-meddig kegyvesztett volt, m�m�elbocs�tt miniszter, Concini rosszul b� vele, s�egette, r�lmazta, s ��r��atv�a marsall eszeveszett cselekedeteit, am�e j�t neki nagy j�, �gy k��eesetten keresett maga k� valami �t, ahov�esz�hat, mert azon, ahov��kelt, nagyon rosszul tal�a mag� f�, hogy let�, s � lezuhan vele: s meg is t�nik, ha az

utols�llanatban esz� nem jut, hogy csak �akt�n olaj�t vigyen a kir�nak. Ezen m� sorsa. �rilis tizenkilencedik�k�Richelieu a s��Luynes-hez ezzel az �tel. N� nap v�sztott el benn�Concini kiv��nek id�tj�l. A h� els�pj�l fogva reggelt�stig, napkelt�l napnyugt� zuhogott az es�elh� felh�t�tette az eget, eg� nap nem tudott �� rajtuk a napsug� Mintha megharagudott volna a Term�et az emberi nemre, az� gy�te volna szeg� fej�ezzel a vil�v� f�om�yal, d�tes p�val, v�z�ek sz�n z� l�zs�al �vesszeivel. Ink� a j�s�istennyil� mennyk� v�sztottam volna, azt hiszem, e helyett az �and��lyett, amely a h�et�ablakot kalap�a, s valami furcsa, szorong�ser�t �sztgetett benn�Mint Berlinghen elmondotta - m�edig �ak tudta, hiszen maga se nyugodhatott -, azon a n� �zak� amely alig volt s�ebb, mint a nappalok, nem aludt a kir�, s ha elszenderedett, jajgatva felriadt, mert, gondolom, az �zas elm�ben is ugyanazok a keser�dolatok gomolyogtak. Mikor felserkent, "nem tudta, mit mondjon H�ard-nak", mint k�bb megvallotta nekem, s sz�elte, hogy vid� friss, "j�� van", ahogy H�ard agg�osan feljegyezte a napl�a. Nappal �ett, kif�hetetlen arccal, mint aki eg�en gyermekes sz�oz�inak szenteli mag� Err� "nem tudtam, mit mondjak H�ard-nak"-r�rra kellett k�keztetnem, hogy b�ily val�n�nek l�zik is, a kir� nem avatta be az orvost az �eesk�erv�, tal�az�, mert k�ezet�l H�ard-t figyelt�a legjobban, s � �lt a leggyeng� l�szem. V�e felvirradt az az �ilis huszonharmadika, ha ugyan besz�et�rradatr�mert az a nap se volt se der�, se sz�zabb, mint az el� abban a h�ban. Mivel Concini �al�n reggel kilenc �t�k�t j�a Louvre-ba, Dubuissont ki��tt��dni a Szajna rakpartj�k sz�t�, hogy ha a marsall kij�arti h�b�nyomban sz�n Vitrynek �embereinek, akik kettes�l-h�as�l �legtek a Louvre udvar� az es�att k�y� rejtve pisztolyaikat. Figyelmeztetik a kir�t is, az pedig egy apr� szalajt Concinihoz, hogy �s� v�a a fegyveres szob�n. Reggel f�kilenckor Lajos kiment a Kis Folyos�bili�ozni, s hogy kilenckor magam is odamentem ��re, h�tt, hogy j�szam vele, r�s �ottam, b�kor�sem j�zottam olyan j�mint �e aznap, kiv�lk�, igen. � nem j�zottam jobban, mint m�or, Lajos j�zott sokkal rosszabbul. Nem mintha remegett volna a keze, de nem c�ott el�gondosan, �nem m�egelte el�pontosan, hogyan �eti el, hogy a goly�zz�ccanjon a m�k kett�. Minden negyed�an r�llantott az ��, amelyet ez egyszer divatosan l�on viselt a nyak�n. K�n csak esett az es�y�lmesen egyhang�szakadatlan kopog� horzsolta az idegeinket. Soha �temben nem bili�oztam ennyit egyfolyt�n, se ilyen csek� �ezettel. V�l a szamarit�sok torony�a gy�os hangon el� a delet, s Lajos, a z�poszt�haj�a a d�t, odasziszegte a foga k� "Most m�nem j�Menj�s�!" Azzal elindult a Kis Bourbon-palota k�ln� fel��meg ut�. M�v� fel�� a mise, mikor Dubuisson megjelent, s a f�s�a kir�nak, hogy most j�be Concini a Louvre-ba, �felfel�art a f�cs�z anyakir�n�z. Lajos t� ut� k�h��, hogy h�a a fegyveres szob�, de m�a h��elszaladt a f�cs�Concini lement a csigal�s�kiment a Louvre-b��hazat�.

Elv�tt��ut��egy� titkos tan� Luynes-n� �Vitry mindannyiunkat elb� �sl�s�l �azzal, ahogy meg tudta figyelni a r�leteket. - Meg kell v�oztatnunk a terv� fels�- sz��s hangj� hi� pr�ta visszafogni hars�s�t. - Nagyon bonyolult. Concini d�en bej�a Louvre-ba a Bourbonkapun; ott ment el mellett�y �ire, de nem foghattuk el, �mi akad�ozott meg benne? A terv�ert el�r Dubuissonnak �es�nie kellett fels�det, hogy k� Concinihoz k��aki majd megmondja, hogy fels�d v�a a fegyveres szob�n. Ma nem tal�a meg a h��De tegy�, fels� hogy holnap megtal�a, ��dja fels�d megh�s� Olyan bizonyos, hogy Concini elfogadja? Nem hiszem. Vajon nem jut-e esz�, hogy Cond�erceget is az anyakir�n�akoszt�� h�tt� �ogt�el? Hogyne tudn�oncini, hogy fels�d nem szereti, mikor az eg� udvar tudja? �y v�m, nagyon meglepn�els�d megh�sa, �� a kedvess� dugn� bogarat a f� Gyan�gna, nem menne oda, a fejem teszem r�M�az is lehet, hogy ha forral valamit fels�d ellen, r�let�n min�el�meg

is akarn�enni. Lajos k�kez�a t��nyugtatva, sz�fekete szem�l Vitry szem� n�e fesz�gyelemmel hallgatta a lend� besz�t. Mikor Vitry befejezte, higgadtan � sz� - Igaz. � ha igaz, meg kell fogadni. Van m�terve, Vitry �Sz�olvas�, ha Franciaorsz�valamelyik b�s vid�n lakik, ��t�n se volt a Louvre-ban, meg kell tudnia, hogy juthat be, mert m�� nem �i meg Vitry terv� Megk�etn� persze, hogy lapozza fel eml�rataim hetedik fejezet� �olvassa el �az els�pjait. De mivel semmi se olyan fontos nekem, mint a rokonszenve, �at�ztam, megk�lem att� csek� f�ds��s, hogy visszafel�elljen lapoznia k�emben, s ink� r�en elmondom, hogy is van ez. "A nagy Bourbon-kapunak" nevezett kapun lehet bemenni a Louvre-ba, a kapu mellett jobbr�alr��nagy, r� �f�lmes kerek torony �. Ha a nagy Bourbon-kapu k�sz�y�kit��irt�os csikorg�t�d, s bizonnyal s�i a f��t -, egy r�tett fah�n tal�a mag� amelyet "alv�dnak" h�ak (La Surie szerint, mert mindig fekszik), a k��f��z�s h�vizes�okat �l � k�oldal�mellv��, hogy sz��d bel�e essen a feket� b��e. Ha folytatja �, kedves olvas�, az "alv�d" folytat�k� tal�egym�mellett k�felvon�at, egy nagyot meg egy kicsit. A nagy, amely mellesleg csak akkora, hogy egy hint�pen hogy elf�rajta, egy bolthajt�s ��ba vezeti, azt pedig kocsikapu �gyalogoskapu z�a el, az ut�n mennek be az �ez�de csak egyes�l, ahhoz vezet a kisebbik felvon�, amelyet "pall�" neveznek, vagy ink� bec�ek. Ha gyalog megy, �a bolthajt�s ��ba vezet�csikapu z�a, a "pall�kell ig�be vennie, � a kiskapuhoz jut, amelyet a test�g kapit�a, sz��j�ca l�� t� ki is nyit.

Vitry a k�kez�rvet t�a a kir� el�miel�Concini a Louvre-ba �ezne, becsukj�a bolthajt�s ��ba vezet�csikaput, s csak a kiskaput hagyj�nyitva. � mikor Concini bej�z "alv�don", bez��m�te a nagy Bourbon-kaput, elv�sztva ��rete egy r��l. �y, ha eg�og� ahogy mondt� nem ker��en, hiszen nyitva a kiskapu, mindenesetre igen sz�lyre jut, s azok a k�r�akik vele egy�j�k az "alv�don", m�lett �eszorulnak. M�ha t�n lenn�k is, mint Vitry a h�gyn�ny ember�l, akkor se lesz hely�gy kardot r�sanak, ami egy�� se sokat �e a pisztolyos rohamoz�llen�n. Oly hib�annak l�zott ez az �rv, hogy egyik� k�nta vitatni, akik hallottuk. K�n is, ha m�nnyira ��lna is a v�t�hogy kifog�ljuk, akkor se lehetett volna, mert ahogy Vitry kimondta az utols��a kir� m�s, nagyon hat�zottan elfogadta, szavaj�sa szerint "igen-igen j�" tal��minden r�let�n. Most m�csak ki kellett v�i. � bizony, hossz�t a v�koz�- az eg� d�t� az �zaka, a reggel. J�lnek vett�ert ha nagyon a sz�nk�isel�lamit, mindig egy kicsit babon�k vagyunk -, hogy �ilis huszonnegyedik� h��irtelen el�t az es�edig elsej�l fogva �el-nappal sz�n�tt, val�gal csod�oztunk, hogy nem halljuk m�az ut�tos dobol�t. Az egyszer�gyakorlatias Vitry is �t, hogy el�t az es�e gyakorlati okb�mivel nem nedvesedik �a gy�or, nem eshetik meg, hogy nehezen s�a pisztoly. Egy�int�ed�ket is tett, amelyekben megmutatkozott, hogy a katonaembernek mindenre sz�tania kell, m�arra is, amire nem lehet sz�tani. Ahelyett, hogy egy �l k�volna el Comeillan � a Bourbon-kapura vonatkoz�rancsot, maga f�dt el hozz�tartv�t� hogy rosszul k�t�k vagy rosszul �ik a parancsot. S val�, a v�s �szai nem nyithatt�csukhatt�a nagy Bourbon-kaput csak �hanem csakis a kapu kapit��k vagy helyettes�k parancs�, az pedig csak a test�g kapit��k, jelen esetben Vitry � a j�agy�val cselekedhetett. Corneillan � kapu kapit�helyettese volt szolg�tban �ilis huszonnegyedik�kapit�a helyett, neki adott Vitry parancsot �sz�, hogy �dj� Bourbonkapun� m�fel nem t�Ancre marsall, s ha bej�z�a be ut� a kaput, b�ogy z� a k�l rekedtek.

Ezut�Vitry felment az els�eletre, a Louvre nagyterm�, �megparancsolta a sv�iaknak, akik az� voltak ott, mert �dt�a d��get, hogy menjenek le a Sv�iak term�k nevezett helyis�e bajt�aik meger��re. Azt�felkereste Fourilles urat, a szolg�tos kir�i test��d kapit�� �utas�tta,

hogy maradjon tartal�an �fegyverben a Louvre m�k oldal� abban az udvarban, amire a konyh�ny�ak. Azut�visszament az � term�, s az ajt� szemmel tartotta a Louvre kiskapuj� amelyen Dubuisson, aki most is ott posztolt a Concini h� k��n, majd beszalad �jelenti a marsall �ez�t. Vitry k�bb elmondta nek�ogy m�az utas�sokat adta, v�volt �tettre k�. Hanem mikor m�csak v�i kellett, s csak �lt egy l�n, vagy nagy l�ekkel r� az �g term� vagy az ajt� �orgott a kiskapura meredve, r�tt a hasg�, amit igen sz�enlett. De azt�esz� jutott, hogy apja elbesz�se szerint IV. Henrik minden gy�s csat� el�b�avarokkal bajl�t, s megnyugodott, s�lhitette mag�l, hogy ez a rosszull�� hogy a v�alkoz�siker�j�d� Pontosan t��or �ezett a h� hogy Concini elindult hazulr�Vitry a fej� v�a a kalpagj� felragadta a parancsnoki botj� kiment, s jelt adott �eesk�rsainak, azok k�e sereglettek. Vitry nagy l�ekkel haladt a kiskapu fel��gy hallotta, s nagy megk�ebb�l, hogy csikorog a nagykapu k�sz�ya, amint Comeillan parancs� becsuk�. Concini teh�az "alv�don" j� s m�nem fordulhat vissza. T�dt egy kis galiba, amire Vitry se sz�tott: a kocsikapu z�a l�n, � t�ai is csak a kiskapun, majd a "pall��k��ett�meg az "alv�dat". Vagyis ugyanazon az �j�ak, csak ellenkez��ban, mint amelyen ugyanabban a pillanatban a Concini h�i a Louvre udvara fel�ndultak. De oly sz�lt a kiskapu �keskeny a pall�ogy k�ember is alig tudott elmenni egym�mellett. Volt m�egy baj: Vitryt sokan ismert��szerett�az udvarban, mert j�mbora volt, �sok szemk�j�szerette volna �lni, meg�getni, eltr�lkozni vele. Vitry leplezni igyekezett l�s t�tlens�t, s mindenkinek odaki�ott: - Al�olg�, iksz �l�olg�, ipszilon �ngedjen! Engedjen! Dolgom van. S mire v�e az "alv�dra" �, �lvak�tta a m�g, hogy elment Concini mellett, nem vette �re. Igaz, hogy Concini lehorgasztott f� ment, mert � elmer�olvasott egy levelet, az "alv�d" korl�a ment�ballagva. Cauvigny � lev��ja h�m l�s t�ls���te, t�k�ezte meg Vitry: - Hol a marsall? - H�ott! - mutatott r�auvigny. Vitry megfordult, visszament n�ny l�st, elkapta a Concini bal karj� �elki�otta mag� - A kir� parancs� letart�tom! - A me? [Hozz�(ti. sz� (olaszul)] - ki�ott fel Concini, �f�a korl�oz h��a, kardja markolat�z kapott. Vitrynek t�se kellett, � erre a mozdulatra v�. - Igen, az � - ki�otta, er�ark�l mozdulatlans�a k�oztatva a marsallt, s megadta t�ainak az egyezm�es jelet. � pisztolyl� d�lt egyazon pillanatban. Concini nem ki�ott, t�re roskadt, de nem d�a f�e, mert a h�mellv�je t�sztotta a h�t. Testhelyzete miatt �nek l�zott, ez� az �eesk�� kardot d�dtek bel�kinek mije volt, mik�n Vitry torkaszakadt�l ord�tta, hogy "A kir� nev�n!", hogy f�n tartsa Concini k�ret� amely megd�n�ben � tudott cselekedni, �gy a kir� sz�gk� megb�totta. Csak Saint-Georges �zta ki f�g a kardj� de l�� hogy egyed� vele, � visszadugta. Concini eltorzult, v�s arca fekete volt a puskaport�annyi pisztolyl�t kapott k�r�Vitryt bosszantotta, hogy m�mindig �etem, beler�. A test oldalt d��elter�rccal az "alv�d" piszkos deszk�ak. Ek�n a f�s�ip� mert s�ip�iselt a cip�, kiesett a h�mellv�e alatt, bele a vizes�kba. S mivel talppal lefel�sett, nem s�t el mindj�, n�ny percig ott lebegett a feket�v�n. Az el�nieket a dr� r�tvev�k h�esz�se alapj�mondtam el, de most tegye meg nekem az olvas�ogy t�en vissza velem n�ny �yira az id�, oda, mikor reggel h��or, t��n �edve, ha mondhatom �, �atlans�mb�megyek a kir� lakoszt�a fel�sejtve, hogy ez az �ilis huszonnegyedikei d�l�nyomaszt� hossz�z Lajosnak. Az el�b�n az ifj�linghen �ruh�ul aludt egy sz�n. - Mit csin�itt? - r�am meg. - �els� az �el kik� a h�szob�b�horkoltam. - Majd a r�ellemz�ermeteg m� hozz�zte: - Ez� rossz, ha rosszul alszik az ember gazd�: meghallja. - Olyan rosszul alszik? Berlinghen b�atott bongyor sz�fej�l: - De m�nagyobb baj, hogy ha alszik, akkor is besz���n. Istenuccse, ha kir� nem volna, azt mondan� zavar. - Honnan tudja, hogy ��n besz� - M�a hangja olyankor. Ekkor felhangzott az a bizonyos hang a szoba fel�s nem �mittas hang volt, hanem egy nagyon is �r ember

parancsol� t�tlen hangja. - Ki van itt, Berlinghen? - Siorac �els� - Eredj, Berlinghen, h� ide Luynes urat �H�ard doktort, s mihelyt meg�eznek, j�nek be Siorac � egy�- Gondom lesz r�fels�- mondta Berlinghen, de nem adta jel� hogy fel akarna kelni a sz�� - Ne gondod legyen r�hanem szaladj ! - Szaladok, fels�- felelte Berlinghen, �sz��san fell� a sz�t, mikor fel�t, hogy a nagy z�sb�s �zni lehessen, milyen buzg�eljes� gazd� parancsait. Tett vagy k�l�st az el�b�n, s ut� megint olyan k�elmesen mozgott, mint m�or. Nem reggeliztem, mikor felkeltem, annyira �e volt szorulva a torkom meg a gyomrom, m�most is gyenge voltam egy kicsit, remegett a l�m, k�omolygott a fejemben, talpra ��ttam h�a t��an sz�t, �le�r�fejemet kezembe temetve a Greifin-emre �ap�a gondoltam - egy sz�e sz�m nekik r� hogy mit tervez�zon t�em, hogy vajon viszontl�m-e � az �tben, hogy vajon nem utols�abad �mat �m-e, mert tudtam, ha elbukunk, Concini bossz�egyetlen lesz, s ahogy elgondolkoztam rajta, nem tudom, mi�, de nagyon val�n�tartottam a buk�: m�ott l�am a fejemet a t�, s csorgott a ver�k a lapock�k� �a legsz��iadalomban verg�m szenderg�mben, mikor D��t meglepett. - Mi a csoda, lovag �lszik? A leggonoszabb veszedelmek k�ette? De j�atalnak �gondtalannak lenni! Annyira meg�tem, hogy D��t ennyire f�eismer, hogy felkeltem �meg�tem. Szer� ember volt, agg�osan �, hogy rangja szerint viselkedjen, meglepte a leereszked�m, de viszonozta az ��met, s fogadok, hogy ezt is ifj�m sz��ra �a, ak�sak azt a gondtalan nyugalmat, amit nekem tulajdon�tt. - Ki van ott mag�l, Sioac? - k�ezte a kir�. - D��t �els� - �is j�n be mag�l, �Luynes �H�ard is, ha megj�k. - Igen, fels� Mint mindig, mikor Sioac-nak sz�ott, mint kisded kor�n, el�tt a szeretet, �elsz�elltem magam, hogy a Bastille-ra meg a v�adra gondoltam, pedig mi az ��tem kir�om�z k�st. V�e megj�Luynes �, s felt�hogy milyen neh�esen kocog ut� H�ard: �h� �el id�b volt, kicsit pohos is, s eg�en elt�tte feladata fontoss�nak tudata.

H�ard teljes s�al �rezte, �vel� �ztette, hogy mikor fel�ed a kir�, n�ny percig csak az � Luynes, D��t meg �f��n �tunk a mennyezetes � k�, s n��gy milyen komolyan tesz-vesz H�ard, mint a mis� pap. Legel�r is azt a vizeletet vette szem� amelyt�ajnalban k�ebbedett meg a kir�i h�g, majd kijelentette: "vil�ss�a sz� �elegend�Azut�megfogta a Lajos csukl�, az ujjasa k�l�e varrt zsebb�l�te orm�n �� r�pintott �s� �er�re, s egy leheletnyi p�sszal bejelentette, hogy "er�jes, egyenletes �nyugodt". Visszatette az ��a hely�, r�tte a kez�a kir� homlok�, n�ny m�dpercig rajta tartotta, azt�visszah�k�te, hogy "testh�� enyhe". V�zet� j�rcig n�gette Lajos arc� azt�komolyan �szem�telen�nt mindig, azt mondta: "J�csz� v�ked�." El�ltam ezen a meg�ap�s� szerintem s�dt, f�dt �fesz�lt a kir� arca, s ez eg�en term�etes dolog, ha egy tizen�s f��s fi� n� �el le nem hunyja a szem� �az �t�kock�atja egy k��s kimenetel�lalkoz�an. Ezen morfond�ztam, m�H�ard k�te, hogy v�ett, most m�"f�etik" az inasok �s�t. Ezzel a r�es t�z� mondta a f�l�. N� t�s ut���em, hogy � ellenkez�, mint eleinte gondoltam, H�ard igenis tud a terv�, csak a kir� megk�e, hogy tegyen �mintha mit sem sejtene. � � ez� tett el�nk val�n kijelent� a kir� ked��l, hogy mindj� ugyanezt jelentve az anyakir�n�k, elaltassa a gyanakv�t. Minekut� "megf�� �fel�ztett�a kir�t, im�ozott, evett egy-k�falatot reggelire, azt�Luynesnel, D��tnal �velem kiment a Kis Folyos� �bili�oz�al igyekezett enyh�ni a v�koz�fesz�� Luynes igen �bili�os volt, ��e meg, hogy j�szon vele. Luynes sz�elt lelkesed�el fogadta el a kih�st, nyilv�legsz�sebben h���e lett volna innen, egy er�s f��t� Mindenesetre aznap nem remekelt, nem volt biztos a keze. A Lajos�em remegett, de tenger ideig kr�zgatta a d� v�t r�dez�emmel. V�l bele is unt ebbe a sz�oz�a, amely olyannyira nem sz�oztatta, sz�otta Descluseaux-t, s meghagyta neki, hogy menjen fel a m�dik emeletre, �nyissa ki a fegyveres szoba ajtaj� A puskatart�lv�okon sorakoz�� f�es fegyverek l�at� megnyugtatt� szemmel-k�el

cir�ta �, majd megparancsolta Descluseaux-nak, hogy tegye az asztalra a "nagy Vitryj�: egy remek kan�sk�h�tt �, amely akkor a puskam��leg� tal���k sz�tott. T�mint sz�lnyire hordott, �csod�tosan pontosan lehetett c�zni vele. Descluseaux odavitte, s Lajos sz�zedte, gondosan megtiszt�tta az alkatr�eit, �igen �n �erakta, m�ahogy szokta. Azt�megt�tte, de a kan� nem gy�ta meg, s �dta a fegyvert Descluseaux-nak. Majd D��t-nal, velem �a "nagy Vitryt" cipel�scluseaux-val a nyom�n lement a szob�ba, le�y t��an sz�e, �n�n, mozdulatlanul b�lta a f�t. Egy perc m�megint fel�t, sz�Berlinghennek, hogy k� fel a kardj� �y, kardosan, j��i kezdett fel-al� helyis�en, elsz� arccal meredve maga el� F�tizenegykor olyan k� dolog t�nt, hogy m�azon a rendk�li napon is alig hittem el, pedig tan�oltam. Egy ember, akit senki se ismert az udvarban, s az�se l�a senki - de mit is besz�k, egy ember? Egy bajkever�gy hitv� alak, egy eszement, egy t�l� egy akaszt�ir�futott a szoba ajtaj�z l�kszakadva, sz�z�hajjal, �azt ord�tta: - Fels� Fels� Elhib��Ancre marsallt, �most cs�t felfel� d�l�s�z embereivel! - Azzal elt�mintha a pokol nyelte volna el. Lajos n�ny perccel azel�megint vissza� most szikr� szemmel ugrott fel. - Rajta, Descluseaux! Gy� meg a nagy Vitrym kan�! Kih�a kardj� a csukl�a cs�tta a kardsz�t, hogy szabad legyen a keze, s megfoghassa a kan�sk� ha l�kell. Descluseaux mellette ment, vitte a kan�sk� Luynes meg �szint�kardot r�ottunk. - Gyer� ki�otta Lajos. - Leg�lom �! �sietett az el�b� de ahogy kil�tt az ajt�szembe tal�a mag�Ornano �, a korzikaiak ezredes�l. - Hov�egy, fels� ki�otta az ezredes. - Megt�nt. Ancre marsall meghalt. - De biztosan meg�ap�tt� hogy meghalt?

- k�ezte a kir�, mert m�a f� csengett az ismeretlen ember ��. - Igaz, amit mond, fels� ki�otta egy nemes zih�a a kir� fel�utt�n. K�bb megtudtam, hogy Cauvigny �lt, az, akinek a folyamodv��olvasgatta Concini, mikor leter�tt�a pisztolyl�ek. Uramisten! H�nem vesztegette az id� fick��yeget ford�tt, �szaladt udvarolni a kir�nak. � ki tudja, t�m�k�esen �s�nek is beny� azt a folyamodv�t, amit Concini, meghalv� v�sz n��yott. Nemcsak Cauvigny �tt �, nemcsak �rdult meg. Szinte tanuls�s volt a Concini h�inek sebes p�ordul�. Mikor Lajos a test�g term� �, �kinyitotta az egyik ablakot, amely a Louvre udvar� n�tt, akkora �enz�fogadta, mintha nem is h�� � volna meg a kegyencet, hanem ez az eg� t�. Az az �isztolyl� egyszeriben �olyan rend�etetlen kir�p�it csin� a Concini sz�talpnyal��mint amilyen az a n�ny ember volt, aki les�t a marsallra. Lajos pedig m�rosan boldog volt. Pirult, lihegett, beletelt egy kis id� m�sz� b�. H�� halt meg az apja: h�vnyi elnyomat� b�� megal�at���tlen anyja ig�ban! S mikor v�e megj�a szava, leki�otta az �enz�megnek, de olyan fulladt hangon, hogy alig hallott�meg: - K�n�K�n�H�san k�n�indny�knak! Most m�kir� vagyok.

Nem k�, hogy a szenved�eket felsz� nagy esem�ek alkalm�l az ��gyakran el� j�a j�mek, mintha az er��lemnek hatalm�n volna megid�i a rettegett szerencs�en j�k�rtet� �y volt ez a Louvreban is, mikor az a valaki, akit eml�ttem, megh�lte a kir�nak, hogy nem siker�mer�let. � szerte a f�osban is: m�egy �al az "alv�di" l�d� ut�elterjedt a p�zsiak k�en, hogy a kir�t, az �eretett kicsi kir�ukat, akit anyja meg az az aljas Conchine m�am�s fogva tartott a saj�Louvre-j�n, most orgyilkos k� d� le. Szertelen nagy felz�s t�dt. A boltosok, �zve, hogy mindj� kit� zend�ihara, bez��boltjukat, �feltett�a vastag, vasp�os fat��t is, mint �zak�. Se �s, se vev�m l�n, be kellett z�i az �acot. Mert nem volt se f�i, se asszony, aki a sz�� hallat� abba ne hagyta volna, amit csin�, ott ne hagyta volna a m�t, a m��z�t, a kemenc�vagy a t�ogy az utc� menjen, ahol m�s v�l�atatlan sokas�ny�t. A j�v�izsi feh��csak s�, jajgatott ��oz�t, mocskolta Concinit �sz��yeget�kkel,

s��yal�od�urva szavakkal illette az anyakir�n�is. A f�iak vicsorogtak, mint a l�ra k�t v�b, a forr��rr�esz�ek, hogy fegyvert ragadnak, �kir�ig��a zsarnokot a Louvre-b�A f�os legsz�sabb test� a foltoz�g�c�, amelynek Picard volt a vez�, el�l� az utc�t, l�d�a buzd�a az iparosokat, a k� katon�t �a dologtalanul k�l�. A legvadabb c�k, a rakod�k�k, vas�k, szajnai haj� minden k�eletet fel� er�kos cselekedeteket forgattak a fej� s mint m�es a vasreszel�t, �onzott�magukhoz a p�zsi apacsokat, azok is hozz�k csap�k alattomban - a Rouget-, a Plumet-, a Grisons-fi� pedig m�or nappal a b��sok m��lappangtak, kett�ij�t�kban, az �rat sz�ra hozz�rhetetlen sik�rsz��ben. Csak egy ki��harsant mindenfel�hal�arra az emberre, aki m�nem �. Az �esztez�ekn�elf�elt�annak az �n bit� a l�t, amelyet a n�megf�ml�s� ��ttak. Csak egyetlenegyet hagytak meg, az �on l�t, hogy majd arra akasztj�az "ebet", ha megkaphatj� Az �g k� akart l�i, de meghajig��k�, �gy visszavonultak, s siettek jelenteni Lajosnak, hogy a t� a Louvre ellen vonul. A kir�i tan�, amely att� pillanatt�ogva, hogy Concinit leter�tt�a goly�m�nem volt titkos, szakadatlanul �ett, s most elhat�zta, hogy azonnal elcsendes� a mozgol�t, �elej�veszi az esetleges szertelenked�knek. Sz�� a test�g �szait, mindenki l�atta, kik azok, mert a kir� sz�iben voltak, hogy v�ass�be a v�st, �ki�s�vil��orkuk szakadt�l: "Concini meghalt. Concini meghalt. A kir� a kir�. �en a kir�!" Mindj� felkapta a n�a ki��, s fert�r�ert�ra, t��tc�, utc�l sik�rra terjedt, hihetetlen sebesen. Percr�ercre n�az ujjong� s olyan szertelen lett, mint el�a n�f�alma �haragja. Ismeretlenek �e�keztek, szerencs�k�ntak egym�ak, ragyogtak az arcok, mintha jobb vil�sz�t volna, amelyben majd boldogabb lesz az �t. Azoknak a bit�nak a darabjaib�amelyeken a l�d�rizsiak l�k volna, nagy �t� raktak, s �lt�annak a hal�t, aki a bit� ��tta. R�tt�a korcsm�sokat, hogy nyiss�ki a csapsz�ket, asztalhoz � nagyokat ittak, �keltek, t�oltak, istenesen megszorongatt�a l�okat. � kifogyhatatlanul besz�ek �besz�ek a kicsi kir�r�el��ny� hogy milyen b�r ez a fi�, pedig m�tizenhat �s sincs, felid�� hogy milyen sz�volt, milyen b� �eg a lovat, valah�szor kilovagolt a n�k� s megj�t� hogy �sz a legnagyobb kir� a f�n. �jenezt� hogy megmentette, megszabad�tta n�t.

Az orl�s-i sz� hasonl�tt� egy�� csakugyan olyan l� arca volt neki is, n�lyek tudni v�� hogy Isten vagy Isten angyala sugallta a kir�nak, hogy meg kell � a gonoszt. Akiknek nem volt p��ra, az utc�t j��f�dhatatlanul rajong�lkesed�kben, �nemcsak azt kiab��torkuk szakadt�l, hogy "�jen a kir�!", hanem azt is hozz�tt� hogy "A kir� a kir�". Ez a k�ki��ezer �ezer torokb��nt fel �meg �v��etetlen�fellegekig hatolva. Odabenn a Louvre-ban egy m�ajta, de �oly odaad�meg ostromolta ennek a nagy szeretetnek a t�y� Aki bel�etett a kiskapun, �atlan l�n - nemesek, a Politikai B�s�tagjai, a b�i kar tagjai, f�ztvisel�, t�sen �orgott a felvon�on, az "alv�don", eg�en az Osztr�utc�, v�l�atatlan sorban. Mert nagy volt a buzgalom, de csak egyes�l lehetett �enni a kiskapun. A hatalmas II. Henrik l�s�ket�ett a sokas��Egy f�r� tartott, m�egy l�st el�aladt az ember, �akkora zs�s�volt, hogy egy gombost� lehetett volna leejteni az emberek k� A kir�i lakoszt� sz� bizonyult a t�nek, kivitt�a kir�t a Kis Folyos� de m�ott is fel kellett �nia a bili�asztalra, hogy �e ne nyomj� akik oly moh��i k�nj� s az� is, hogy egy�al�megl�ass� Ekkor h����k k�ette kezek erdeje ny�el�annyira igyekeztek hozz�ni, mintha � b�t �boldogs�t szerzett volna nekik az az �nt� ��ok �t�k� a bili�asztalt, �visszatartott�a legbuzg�kat, hogy fel ne ugorjanak a z�poszt�a kir� mell�A biztons�kedv�t lefegyverezt�az �szokat, �gy k�k�e fogott, v�zintesen tartott d�val nyomt�vissza a t�et. Kett� is t�t, s nagy ��m�ezen is igen j�ulattak. Lajos s�dt volt, az arca ny�, hiszen n� napja nem aludt, de sz�t csordultig t�tte a boldogs� Val�gal sz�yalt, hogy megszabadult a kett�sarnoks��sok kezet

megszor�tt, sok k�netet mondott, hol boldogan nevetett, csak �bele a vil�a, hol meg eltakarta a sz�t, �rezve, hogy nem illik m���z ez a f�elen nevet� K�, hogy �ki olyan f�nk �hallgatag fi��n �t, most b�z� lett, �kinek-kinek arra felelt, amire kellett. Miron eln�k, aki menteget�t, hogy a kir�n�k engedelmeskedett, azt mondta, hogy "Kegyelmed azt tette, ami a k�ess�, ��is azt tettem, ami a k�ess�m". Egy m�k l�gat�ak meg azt, hogy: "Hat �g arra szor�ttak, hogy �zalm�cs�ljek a Tuileri�an, ideje, hogy v�e bet�em tisztemet." Semmit � gyermeteg foglalatoss�inak eml� is felr�ett benne, s amit La Rochefoucauld b�rossal besz�, m�jobban megvil�tja, hogy mi� viselkedett �ahogy viselkedett azokban az id�n, mikor arra nevelt� hogy ne legyen kir�. A f�, l�a, hogy mindenfel�stromolj�a kir�t, � sz� "Ezent�m�ebb elfoglalts�i lesznek, fels� mint amilyenek eddig voltak", mire Lajos: "Sz�ncs r� Nehezebb volt megj�zanom a gyermeket, mint megfelelnem a mostani feladataimnak." Hanem az� persze nem hanyagolta el �, ellenkez�, igen gyorsan, b�en �k�tekint�cselekedett, b�ekkora z�ar volt k��. Nem egyezett bele, hogy Cond�szabadon bocs�� v�i akart vele, m�az orsz�agyok b��visszat�ek, elk�Concini minisztereit, �visszah�a a Szak�asok-at.

D�t�l�� test�ge �h�msz�nemes k�ret�n v�gl�etett P�zs nagyobb utc� taps ��enz�k�ette, amely m�akkor sem halt el, mikor m�visszat� a Louvre-ba.

Olvas�kegyeskedj ism�visszat�i velem n�ny �al kor�i id� hogy hic et nunc bemutassak neked egy n��m�t, aki figyelemrem��jelent�elen volt, s a vil�csak az� jegyezte meg a nev� mert a v�tlen akarat�l � a megfelel�lyen volt, hogy feltegyen egy eg�en kicsi k��, majd megvigye a v�szt ��k - feladat�egyebekben igen b�olatlanul v�zte, mert faragatlan n�m� volt, s�urva. Caterina Forzoninak h�� Medici M�a dajk�nak a l�a volt, a kir�n�l egy�tt el Firenz�l, �m�tizenh�� a francia udvarban � mint a kir�n�jszakai szobal�a: ez azt jelenti, hogy ott aludt M�a h�szob�ban, �vigy�a az �� de csak minden harmadik �el, mert k�m�k szolg�val osztotta meg tiszt� Caterina volt szolg�tban az �ilis huszonharmadik�l huszonnegyedik� virrad�jel, s �ek idej�arra riadt, hogy hangosan jajgat a kir�n�Durc�n, kelletlen�m is igen igyekezett leplezni - felt�szkodott a der�ljr�amelyen aludt (nappalra �ehajtotta, �belegy�z� egy faliszekr�be), kicsiholt, meggy�t egyet a karos gyertyatart�l tucat gyerty�b�A kir�n��lt tekintettel � �ban, k�kez�mell� szor�a. - Jaj, Caterina! - ki�otta.

- Ho sognato un sogno orribile!" [ R�s �ot l�am (olaszul) � nagy sz��el elmondta neki lid�es �� T�nysz�el�ll�tt� sz��nel v�lt�meg, �hal�a �lt� De Caterina, jelenl�n �azon k�l, hogy vil�t gy�t, nem sok vigaszt tudott ny�i a kir�n�k. - Un sogno �n sogno [Az �m �m (olaszul)] - mondta t�en. M�a hamarosan visszafek�aterina elf�a gyerty� �maga is visszafek�der�ljra, gondolv� "Holnap majd j�k� elhever, h� Istennek." Csakugyan elhevert a kir�n�csak t��or mozd�tta meg tekint�es t��az �ban. Caterina m�j�eje fenn volt, s tudv� hogy �e �ed�or mindig pocs�kedv�n van, mihelyt meghallotta a mocorg�t, felkelt, gyorsan betette a der�ljat a faliszekr�be, egy szempillant�alatt fel�z� �csendesen kisurrant a kir�n��szob�b�Ha �e fel�edt, v�t � a szolg�ta, a t� most m��s� tizenegy nappali szobal��k dolga. B�Caterina tulajdonk�en sz�fizet� kapott, �M�a el�j�� vele, nem volt h�s �e: nem szerette M�� neheztelt r�hogy �ek �dj�felkelti. A magasf�zinten volt az anyakir�n�akoszt�a, s Caterina, zajt hallva az udvarr�kinyitotta az ablakot, megl�a odalenn Vitryt, amint � egy csoportnyi nemes��ben besz�etett, �leki�ott neki: - Che cosa c'� Kb.: mi t�nt (olaszul)] Vitry �Vitry megh�nt, hogy csak �egsz�j� m�ozz�laszul, de mindj� �be kapott, hogy n� illet��ozz�lyan n�ki mindig t�tt sz�al b�lja �valah�szor tal�oznak, �gy felelt: - Meg�k Ancre marsallt. - Chi? [Ki? (olaszul)] - � - v�a r�itry durv� - A kir�

parancs�. Caterina becsukta az ablakot. Nyilv�al�ogy k�ess� azonnal megvinni a h� a kir�n�k, de n� kis �ezettel k��ljes�ni k�ess�t, hiszen nem volt buta, tudta, hogy milyen sz���al lesz �� a Concini hal�. M�felkelt a kir�n�csak selyem h�k�se volt rajta, de m�annyi f�ds�t se vett, hogy begombolja d�st� hanem h�tudjuk, hogy sz�sen meztelenkedett mag�n ez a szem�etes n�ompos p�n �z�n, a l� kecstelen�tvetve, �a a mell�, haja az arc� l�arckifejez� savany� szorong�. Hevesen �erezzen, mert Caterina bev�a az ajt�aga ut� nyomban al�tosan bocs�tot k��e, olyan m� t�hajt�al, hogy csaknem a padl�ri a feje, pedig k�akarva csapta be az ajt�� az�, hogy megijessze �� - No h�mi baj? - k�i M�a. Mit n�l � r� - Jelenten�valamit, de nem fog tetszeni asszonyomnak. - Besz� m� Besz�, szemtelen persz� Caterina felemeli a fej� �egyszerre hars� hangon besz� - Asszonyom, Ancre marsallt most � meg Vitry �kir� parancs�. - Igaz ez? - ugrik fel a kir�n�szel�ekintettel. Most mondta Vitry �- Istenem! - M�a a sz�re szor�a a k�kez� s�dt, zih� nyitja, mozgatja a sz�t, de hang nem j�i a tork� H�m-n� l�st tesz a szob�n, megfordul, visszamegy, tapogat� keresi a sz�t��t, mintha szeme felmondta volna a szolg�tot, leroskad �a a sz�e, amelyikr�el�t. Ebben a pillanatban rontott be a kir�n�zob�ba hangosan besz�etve, fontos arccal, hi�os �z�en a kir�n��m legjobb bar��, Guercheville-n�rh� (a fiatal udvarh�ek cs�), j�resztany� Guise hercegn�s f�estv�m, a k��tos Conti hercegn�F�estv�m k�bb � besz�e el nekem a jelenetet: - Az igazat megvallva, akkor egy cseppet se k��attam volna el senkit, mert mint any�meg Guercheville n�, magam is als�kny�n voltam, f�letlen�stetlen�lduzmasztatlan cseccsel, �semmi �zer! Akkor vett��oncini meg�� s ahogy az �b�iugrottunk, �utottunk a kir�n�igasztal�ra, �m� amilyen k�ncsi macska vagyok, az� is, hogy l�am, hogy fogadja a dolgot... K�n bel�a szob� La Place �g Bressieux �zt hittem, meghalok sz�enletemben, hogy � l�ak az urak. De higgye el, kis�m, b�ily komoly volt a pillanat �hi�os az �z�m -, vagy tal�� az� - Bressieux �� id�att csak engem b�lt. H� tudja!

Furcsa �atok a f�iak! Nem seg�tt M��legbizalmasabb bar��vigasztal�. Csak r� nagy l�ekkel a szob� a haja sz�z�, a szeme r�lt, a nyelve b�, t�li a kez� maga a megtestes�ts�ees� Guise hercegn�e tudott kih�bel�egy sz�e, de volt annyi b�rs�, hogy megakassza sz�ld�ban �r�mbolja k� idomaira a r�sz�selyem h�k�st. M�a nem is igen vette �re. Ahogy j�resztany�v�ett szem�es m�ed�vel, ment tov� a kir�n�hol t�lve a kez� hol meg egym�oz verve a tenyer� mint aki megh�rodott. Ekkor l�em be �a szob�, igen r�letes sz�i �et hoztam M��k a fi�l. Szeret�llant� vetettem Guise-n�, egy m�ilyent Conti hercegn�, igen b�snak tal��als�kny�n, �t�et hajtottam a kir�n�l� de m�a ruh� szeg��nem cs�hattam meg, annyira izgett-mozgott. V�l, v�e, hogy nagy feld�g�n � �en�eg, s�eg se hallan�amit mondok, �at�ztam, megv�m, m�mag�z t�abb� nagy megr��t��ami �e. La Place �r�ebbnek mutatkozott, megkock�atta, hogy megtegye, ami� idej� - Tan�talanok vagyunk, asszonyom. Nem tudjuk, hogyan mondjuk meg Ancre marsalln�k, hogy meghalt a f�e. Erre a sz�meg�t a kir�n�b�rveresre gy�z arca, a harag megoldotta b� nyelv� durv�r�d�tt, ahogy a tork�kif�: - Ha nem tudj� hogyan mondj� akkor tal��kelj�el neki! K�san �ntettek a szavai. Abb�t�e, ahogy Concinival elb�ak, Concinin�orsa se �rkezett jobbnak, ��valami k�s�ss�t �ztem abban, hogy a kir�n�lyen durv���tlen bar��ir�. - Kisebb gondom is nagyobb enn� - folytatta d�e. - Egy sz�e halljak t� ezekr�Sz�zor megmondtam nekik! R�vissza kellett volna menni�li�! M�tegnap este is mondtam a marsallnak, hogy a kir� nem kedveli! Most meg van egy�gondom is, mint hogy azzal a n�m�yel t�jek! �y v�m, k�utat�a burkolt kett�allom�volt viselked�ben, szavaiban: M�a sohase adott hat�zott parancsot Concininak a t�z�a, mert, mint m�eml�ttem, a Concini hatalma

tartotta meg � hatalomban fia t�v�i ellen�n. � most az� rettegett a fi�l, mert mindig is tudta, hogy �eki��igazs�alanul b�k vele. Kit�e ut�lassank� lecsillapodott, mintha abb�hogy a r�nss�minden b�Ancre marsall�a h�totta, ��t kov�olt volna mag�k. � pedig �ondoltam, most m��is kil�etek a porondra. - Asszonyom - sz�tam meg, �t t�et hajtva -, kegyeskedj�meghallgatni! �enetet hoztam fels�dnek fels�s fi�l. - Hallgatom, uram - felelte M�a, le� meglehet� sz�lmas k�rletet tett r�hogy �eszedje m��a foszl�ait. - Asszonyom, fels�s fia feltett sz��, hogy ezent�ga lesz orsz� ura, �kez� veszi az �am ir��s� K� fels�det, legyen olyan kegyes, �ezent� foglalkozzon vele. - Befejezte, uram? - k�ezte a kir�n�fens�snek akart l�zani, de nemigen siker�ki. - Nem, asszonyom - feleltem ism�meghajolva. - Fels�s fia k�, hogy ne hagyja el lakoszt�� �semmiben se int�edj� Teh�fogoly vagyok, uram? - k�ezte M�a fanyarul. - Sz�ncs r� asszonyom, ez csak r� id�sz�Ut� gondja lesz r� kir�nak, hogy fels�d visszavonulhasson valamelyik v�sba, tetsz� szerint. - �y, h�letasz�tt, s�z�enletesen el�! - ki�otta a kir�n�adul. - Bocs�on meg, asszonyom, fels�det nem tasz�atja le senki, hiszen nem uralkod��ny h� ezel�lemondott a r�nss��� a kir� �alam fogadja, hogy mindig tisztelni fogja fels�dben �sanyj� - Akkor is besz�i akarok vele! - mondta a kir�n��fel�e zsarnoki modor� - Ha megengedi fels�d, megmondom: jelen pillanatban hi� k�� kir�t, hogy besz�essen fels�ddel. - Azt majd m�megl�uk! - mondta M�a kev�en. - T�zhat, uram. B�tam, �m�s indultam kifel�menet k�n elkapva j�resztany�meglepett pillant�t, mert missus dominicig [a nagy�rn�(latinul)] szerepemb�kkor �ette meg hirtelen, hogy magam is r�ese voltam annak az �eesk�k, amely v�ett Concinival. Engem pedig ez a p�esz�v�� meger�ett abban a v�ked�mben, hogy a kir�n�ost se ismeri, sohase ismerte �sohase fogja megismerni a fi� ha azt rem�, hogy megv�oztathatja elt�t sz��t, �besz�et vele. K�elen kiz�nni feltev�i ker��s�l, most is azt csin�a, amit eddig: al�cs�Ahogy kij�m a kir�n�akoszt��l, inger�sz�t hallottam, s k�ebb l�e a hang forr�hoz, l�am, hogy Vitry �tatkozik Presles �, a kir�n�est�nek parancsnok�l, akinek megparancsolta a kir� nev�n, hogy vonja vissza a katon�, mert majd az �berei �nak a hely�s mivel Presles �reken megtagadta, Vitry, �ngve d�, megfenyegette, hogy �ekaszabolja �ag�is, �az embereit is. Erre Presles �kopogtatott a kir�n�jtaj� s hogy Caterina Forzoni kin�tt, megk�e, hogy k�en utas�st a kir�n�l. Caterina, visszaj�, k�te a kir�n�zenet� hogy engedelmeskedj�a kir� parancsainak, de olyan kelletlen�rv�mondta, hogy Presles � k�lyei t�dtak, s k�e, hogy besz�essen a kir�n��yvern�el, Bressieux �, az nagy nehezen el� ker�s meger�ette a kir�n�zenet� Presles �forr�a �igen szomor�cal - mert meg�ette, hogy fel fogj�oszlatni a sz�d�- elvez�elte az embereit, �Vitry tizenk�kir�i �szt ��tt a hely�z ajt��megparancsolv�nekik, hogy senkit se engedjenek be. Ellent�en azzal a biztos�kkal, amelyet �j�zem�dtam M��k, bizony pillanatnyilag annak rendje �m� szerint foglya volt a fi�k. Ha olyan lett volna, aki el tud t�i az elm�on, alighanem esz� jut, hogy mikor egy h�el ezel�Concini l��ban visszav�atott Caenb�urbi et orbi ord�zva, hogy bez�a a fi�a Louvre-ba, �i a legcsek�ebb ellenvet� se volt. Mikor visszafel�artottam a kir� �letsz�ya fel�meszet, t�� szersz�kat cipel�m�kkel �fejsz�sv�i g�ist�al tal�oztam. A k�esek a kir�n�akoszt��k k�rejtekajtaj�k��befalazni, a sv�iak meg azt a kis fahidat lebontani, amely a vizes�okat �lte � s M�a azon juthatott a Szajna-parti kertbe. Nyilv�tartott t�a kir�, hogy M�a megsz� a h�n � s fell�tja h�it az �talma ellen, amely m�nem szil�ulhatott meg.

Aznap d�l� �ilis huszonnegyedik�M�a gyermekesen makacs m� hatszor k�e a kir�t, hogy fogadja, �a kir� hatszor visszautas�tta. A hatodik k�, Guercheville-n�odaj�lv�a kir� el�t�re borult el�, �dta �a kir�n��s� de Lajos igen hidegen felelt neki: - Mindig any�ak

fogom tekinteni a kir�n� noha �hase �� velem, mint kir�yal vagy mint a fi�l. Mindazon�al �mindig any�� fogok b�i vele. De am�a magam �en ki nem adom a parancsokat, nem tal�ozhatom vele. Ezt mondta, de egyre jobban igyekezett elszigetelni, megtiltotta, hogy gyermekeit, az udvar f�t�ait �a k�� k�eket beengedj�hozz�Mikor Monteleone spanyol herceg �grand a M�a lakoszt�a fel�ndult, Vitry nyersen r�� - Hov�egy, uram? Most nem ide kell j�. Hanem a kir�hoz. Ki gondolta volna, sz�olvas�, hogy egyszer m�megsz�m azt, akit Vir�ez�cai h�nkban csak P�k h�unk? Mikor megvitt�neki a h�, hogy meg�k a f�� egy k�et se ejtett, s nagylelk�k bizonyult ��l, �ajn�a: "Szeg� asszony, �veszejtettem el" - ezt mondta.

Azt�belet�dte a gy�ntjait a szalmazs�a, �r�k�ette, hogy beteg. Nem ��be annyival, hogy letart�tt��elvett� amit �ehar�olt A Politikai B�s�Concini �t�n kor�sem mert akkora buzgalommal fell�i, de most a maga meghuny�kod�� egy mag�os �t�sz n���n �t bossz�oszork�s�al v�lt� m��talan, igazs�alan pert folytattak ellene, m�yahal�a �lt� Azt az �ilis huszonnegyedik�k��pon megtudta a n� hogy Concinit a Saint-Germain l'Auxerrois szent�e al�emett� lek�ste a tetemet bor� k�ot, de mivel � se csillapult haragjuk, felt�k a k�, ki��a holttestet, v�ghurcolt�az utc�n, s a l�n�fogva felakasztott�az � bit�a. Ott azt�k�el nekiestek, �kre szedt� De mivel m�csak alaktalan csonk maradt Ancre marsallb��az �ng�sal�tak voltak, hogy m�nincs emberi form�, pedig benn� mindig forr a kiel�tetlen bossz�, �ebesz�ek, hogy meg�tik a sz�lmas maradv�okat. Lajos, meghallv�a h�, elszomorodott, hogy mi� is nem tudta elej�venni az �rat az ilyen istentelens�ek. Azt a h�m embert, akikb�oncini csin� minisztert, mint eml�ttem, r�n megfosztott�tiszt�l, de sz� volt r� hogy a Concini sors�n kell osztozniuk. Mangint perbe fogt����z�zet�e �lt� szeg�en, elhagyatottan halt meg. Mangot-hoz nem ny�, elteng�t valahogy. Richelieu azonban b�latra m���n kisiklott a kutyaszor�b�A kir� el�r ridegen fogadta, de �l�ztette Luynes-t arra az �retre, amelyet Pont de Courlay tett az �v�n �s�nek, hogy minden �am� t�koztatja, ami a tudom�ra jut. �y Lajos beleegyezett, hogy elmenjen az anyakir�n�l val�n�m�s�, s mintegy �ek�l szolg�on anya �fia k�t. S Richelieu egy� D��t-nal is meg�apodott, hogy rejtjeles leveleket v�anak, s �r�a, ha net�valami cselsz�yt sz�etnek a bukott kir�n��ezet�n. �y mindk�oldalr�iztos�a mag� b�an tekinthetett a j�e, feljogos�tta r�oppant tehets� �csek� becs�s�. Lajosnak igen rossz eml� volt r� hogy h���ztend�ereszt�onta k�zer-h�mszor is meg kellett l�gatnia kev� �morcos anyj� mert � k�nta az etikett, �gy nagyon �ezte ��� letette megal� k�ess�t. Am�s szil�an elt�te, hogy ezent�ak az �ala megjel�napon �id�tban tal�ozik M��l, �hogy senki k�i k�et nem enged be hozz�De egyebekben sokat engedett kezdeti szigor�b�gondja volt r�hogy �bers�sebben b�on anyj�l, mint ahogy az b� vele. Megengedte, hogy tal�ozz�a le�aival, de se �se Gaston nem oszthatt�meg vele visszavonult �t� nehogy majd egyszer t�k haszn�a gyermekeit, �egye vissza t�a korm�rudat.

Felhatalmazta a kir�n�egjobb bar�� titk�t, Philipeaux Villesavint, f�yvern�, Bressieux urat �term�etesen Richelieu-t, mert most �tt a kir�n�an��k vezet� hogy annyit �ntkezzenek vele, amennyit akarnak. A kir�n�id�e k�z� nem volt �en sz�zet� de az� hasonl�tt hozz�mivel nemigen volt m�v�szt� M��k. Sz�sebben ment volna orsz�nak egyik v�s�, p�� Moulins-be, mint hogy a Louvre-ban maradjon, ilyen korl�k k�t, megfosztva valahai nagys�nak minden eszk��De hamarosan kider�ogy Moulins nincs abban a helyzetben, hogy fogadhassa az anyakir�n� � Blois-t v�sztotta, amelynek fekv� is, kast�a is igen tetszett neki, valah�szor ott j�. Egy�k�sei is voltak, nem is csek�ek: azt akarta, hogy "korl�an hatalma" legyen abban a v�sban, ahol lakni fog, csorb�tlanul birtokolhassa j�elm� j�d�it, a kir�i birtokadom�t, megtarthassa test�g�vagy egy r�� halad�alanul megtudhassa, kiket enged el

vele a kir�, s elb�hasson Lajost�mikor elindul. Lajos elt�te, hogy a lehet�gkedvez�n b�k vele, elfogadja a felt�leit, de az� igen k�tekint�j� el. ��an �totta a kir�n��seit, s maga is �sba foglalta beleegyez�lasz� hogy vitathatatlan nyoma legyen megegyez�knek, ne lehessen k�bb kiforgatni. Ugyanilyen gondosan ��osan hat�zta meg a b�menet� m�azt is r�tette, hogy mit fognak mondani egym�ak. Ismerve M�� tartott t� hogy szertelens�kre ragadtatja mag�a b�elenet alkalm�l, s ��e, az nem illene se a kir�n�se az �lt��z. Igaz, hogy M��k, amilyen ��tlen volt, sokszor egy arcizma se r�ult: Nicolas hal�kor egy k�et se ejtett, a Madame t�z� hidegen hagyta, s mikor Concinin�elfogt� azt mondta, hogy m�nem is eml�zik r�Hanem mikor �a mag�l volt sz�z �j�l, bizony hajlamos volt r�hogy kiab�on, jajvesz�ljen, d�zemreh��kat tegyen vagy falrenget�kog�a fakadjon. Lajos, eml�zve r�hogy milyen vad jeleneteket rendezett M�a Henriknek, olykor az udvar el� ink� az els�� az utols�le�a neki a szerep� s meg kellett �rnie, hogy megtanulja, �se el nem hagy bel� se hozz�em tesz semmit.

M�a meg�rte, de, mint vettem �re, Lajos m�� is f�, hogy elt�a sz�t� M�s harmadik�, szerd� t� ki a kir�n�ndul�t, a b�kod� d�t�f�h�mra. Az es�mely �ilis huszonnegyedik�el�t (s csod�jelnek vett��s harmadik�hajnalban megint nekieredt, s a kir�n��ezet�n azt mondt� hogy s�a b�tatja az �M�� Ezen a napon a kir� feh�szat�jjast �tt (ezt a sz� �kelm�viselte apja is �lyes alkalmakkor), skarl�z�nadr�t, feh�tollas fekete nemezkalapot, �engem meglepett, hogy csizm�h�, �sarkanty� k�t. Igaz, �ervezte, hogy a b�kod�ut�Vincennes-be megy vad�ni, de rendszerint csak meg�ez�nkkor vett csizm��sarkanty�em akarv�k�elmetlenkedni vele a hint�. Guise hercegn�aki sajn�a M�� hiszen j�r�� is volt, meg sok p�t is kapott t� ��kedett, hogy a csizm�l meg a sarkanty�csak bosszantani akarja a fi�anyj� mert eddig � soha meg nem mert volna jelenni el�.

Nem tudom, igaza volt-e, mert Lajost ugyan elk�rt�a tal�oz�a legh�sebbjei, de Vitryt �testv�t, Du Hallier-t kiz�a k��ir�, nehogy Concini gyilkosainak jelenl� megb�sa a kir�n� Legjobb h�in k�l a szomsz�s orsz�k k�eit is megh�a Lajos a b�a, tan�mert tartott t� hogy az udvar pletyk�od�i alapj�rosszindulat�ent�k ker�k�re. A magasf�zinten zajlott le a jelenet, a kir�n�l�b�ban. A kir� � oda els� az eml�tt szem�ekkel, akik k�t magam is ott voltam, egy percet se kellett v�ia, s fels�s anyja is megjelent szob� k�n, nem pomp��z�en, mint v�am, hanem finom, egyszer��n, �zer n��yetlen d�� egy csipke zsebkend�, amelyet a kez�n tartott. Szerintem nem l�zott "al�tosnak", mint ut� mondt�n�lyek k��zt hiszem, az� �zhett��, mert nem sug�ott arc�l az a felfuvalkodotts� ami m�or. De h�neh�is lett volna M��k kev�kedni egy ilyen megal� helyzetben. Mikor megjelent, a kir� levette kalpagj� egy-k�l�st k��tt fel�, de nem ment oda hozz�k�bel� �ire t�meg�t, kalpagj�a kez�n tartva r�zett, de szenvtelen arccal, �szil� hangon � sz� - B�ni j�m, asszonyom, s hogy megmondjam, mindig gondom lesz fels�dre, mint �sany�a. Szerettem volna levenni v��l azt a terhet, amelyet � int�s�l mag� vett. Ideje, hogy fels�d megpihenjen, s magam munk�odjam. Nem �tom, hogy rajtam k�l b�i parancsoljon ebben az orsz�an. Most m�kir� vagyok. - Lajos n� sz� tartott a "most m�kir� vagyok" ut� amelyet higgadtan, hangj�fel nem emelve ejtett ki, de �oly hat�zottan, mint az el�eket. - Kiadtam a sz�s utas�sokat az utaz�a n�e - folytatta -, megparancsoltam la Cur��, hogy sz�d�l k�rje el fels�det. Ha Blois-ba �ezik, h�d�al leszek. - Megint tartott egy kis sz�, majd � v�zte: - Isten vele, asszonyom, szeressen engem, ��j�ermeke leszek. �y v�m, eg� besz�b�z az utols�ndat volt a legmegh�nt� ez a "szeressen engem", mert tudta Lajos, hogy k�se sohase tal�meghallgat�a, s ez a "j�ermeke leszek", mert azt is tudta, hogy �ret� l�n anyja olyan, amilyen, sohase teljes�eti. Most M��volt a sor, hogy v�szoljon, �Lajos kiss�gg� n�tt

r�mert anyj�k k�es volt a szeme, �l�san gy�tte a zsebkend�, s Lajos f�, hogy felindults�ban elfelejti vagy megm�tja a mond�� � az els�av�l csakugyan rosszat lehetett sejteni, mert ahelyett, hogy azt mondta volna, "fiam", ahogyan a szerepe el�a, vagy ha nem, h�azt, hogy "fels�, ahogy az etikett parancsolta, azt mondta: "uram". - Uram - sz�t meg reszket�ngon -, les�hogy r�nss�m idej�nem korm�oztam nagyobb megel�d�re az orsz�t, b�ennyire is, biztos�atom fel� f�ds�t �t�� nem k�lve, megtettem minden t� telhet�s most k�m, tekintsen mindenkor al�tos �engedelmes anyj�k �szolg�j�k. Ha eltekint� "al�tos �engedelmes any�l �szolg�t� ett� m�semmit sem jelent�es etikett mondatt�nincs h�n bizonyos nemess�ek, amit Lajos anyj�k �. Nem v�lta anyj� nem vetette szem�, hogy milyen �elmetlen�arolta az �am p�� se azt, hogy milyen gyenge volt az orsz�agyokkal szemben, se azt, hogy �egvetette s a bitorl��gatta, aki az �abads�t ��t�fenyegette. S elhallgatva ezeket a s� s�lmeket, csak annyit �ap�tt meg, hogy nem az �egel�d�re" korm�zott, hab�megtette, ami telt t� Vagyis eln�nek bizonyult. Tal�t�osan is, gondoltam �k�bb, mert ��vre l�om kellett, hogy micsoda z�arba d�tt�az orsz�t M�a �t intrik� Ha Lajos levetheti kif�hetetlen ��t, megk�ebb�fels�t, mikor anyja v�re �a betanult besz�ek. De kor�an s�tott volna a kellet�l, mert M�a, befejezve a besz�t, beh�tt egy ablakm�ed�e, �s�a fakadt. Lajos zavarba j� B�ennyire is k��e ejtett�a rettegett jelenet el�ei, �zte, hogy nem hagyhatja fak��M�� k�n el nem ker�, hogy a k�lem� ugyanolyan sz�elennek ne tartsa, amilyennek sokszor �ndolta anyj� Ink� maradt h� �t mozdulatlanul, mint egy szobor, s sz�nul, mintha m��b�ett volna.

K�n dolga akadt a zsebkend�, amelyet M�a alighanem el�megfontolt sz��al vett mag�z: t�gette vele az arc�csorg�nnyeket, egyre-m�a fi� sand�a. Mivel Lajos egy tapodtat se mozdult, s l�at� csak arra v�, hogy anyja menjen m�el Isten h�vel, M�a v�e elsz�a mag� hogy kiapassza k�eit, �megsz�t, igen felleng�, de ez� se "fiam", se "fels�, de m�csak "uram" sem volt: - Elmegyek. B��m�egy kegy� esedezem, szeretn�hinni, hogy nem utas�a el: adja vissza nekem Barbint, az intend�omat! Barbin csakugyan az intend�a volt, miel�hozz�rul�val minisztere lett. Hanem h�ez a k�s csak felbosszanthatta a kir�t, egyr�t mivel M�a, megszegve a j�kszab�okat, kil�tt a szerep�l, pedig el�eg elfogadta, m��t pedig mert Lajos szerint Barbin volt a legb�bb Concini h�m minisztere k�. Nem a kir� volt az egyetlen, akinek nem tetszett ez a k�s. Ak�ilyen �lyesen komoly volt a pillanat, mulattam magamban, hogy Richelieu, aki a kir�n�obbj� kiss��� �t, elh�a sz�t. Mert ha teljes� a kir� a kir�n�k ezt a k�ns�t, �"visszaadja" neki Barbint, akkor nem �sz a kir�n�an��k legbefoly�sabb tagja, hiszen Barbin sokkal r�bb embere M��k, sok j�olg�tot tett neki, s igen b�k benne a kir�n� De nem sok� tartott a Richelieu riadalma: a kir� csak �t k�even, n�tt rebben�elen�ir�n�zem�, �nem felelt. �thet�n nem is jelezhette volna, hogy amit M�a a megtanult szerepen k�l mond, azt nem hallja meg. B�i emberfi�n bennszakadt volna a sz�e M��n bezzeg nem. �etemben el�r megsz�am: mint egy nagy dar�, amint sz�zor is nekikoppan az ablaknak. - Ne tagadja meg t� ezt az egyetlen k�semet! A kir�, tov�ra is a szem� n�e, hallgatott. S anyja harmadszor is rohamra indult, nem tekintve, hogy vak makacss� micsoda nevets�s helyzetbe sodorja, �hamis, sz�alhasogat�p�sszal azt mondta: - Tal�ez az utols�r�m az �tben! Ez a nem hely�al��d�k�san �ntette a jelenl�ket, mert nyilv�al�lt, hogy M�a feleslegesen al�odik meg, ez a harmadik hull�is, az els�tt� hasonl� megt� a kir� mozdulatlan n�s�n. De h�ha egyszer megfosztotta hatalm�l, vid�e k�mit rem� M�a, mif� tekint�e van m�el�, amivel r�rhatja, hogy visszavonjon egy ilyen nagy horderej�itikai d�st, amilyen Barbin el�l�? Lajos moccanatlanul �t, de M�� f�tett szem�n se megvet� se inger� nem volt, csak udvarias t�: r��l v� volt a besz�et�ek, s csak azt v�a illedelmesen, hogy anyja a maga j�nt�l elb�zon.

M�a v�e-valah� meg�ette, �felhagyva k�rg�el, fellengz�el �trag�aj�z�al, igen k�s�s hangon azt mondta: - Na h�akkor gyer�Odament a kir�hoz, �valami sokkal meglep�dolgot m�, mint amilyenek a r�nz�szavai voltak: megcs�ta. Lajos �erezzent, h�ah�t, m�en meghajolt anyja el� sarkon fordult, �elindult az ajt�l�De az� ki nem l�tt az ajt�megv�a, m�k�rete is elb�ik a kir�n�l. Meg is cselekedt�m�ut� �ahogy az etikett el�a. De mikor Luynes-re ker�sor, a kir�n�lkapta a karj� �halkan, de er�kosan k�elte, hogy j�on k�n ur�l Barbin �ek�n. Lajos kital�a, mire k�, kicsit oldalt fordult, s ahogy Luynes-t h�a, ��t a hangj�n az elkesered� amelyet a jelenet elej�l v�ig siker�pleznie: - Luynes, Luynes, Luynes! M�ennyi �m� is a f�n cseng ez a ki�� s egyben, nem tudom, mi�, mindj� felid� azt is, ami el� volt: azt a nem hely�al� nem j��el fogadott cs�, amit �t�n el�r �utolj� adott anya a fi�k. Luynes mindenkihez kedves volt, nem tudott m�� tenni, meg�rte a kir�n�k, hogy el�za Barbin dolg�a kir�nak, de m�akkor elhat�zta, hogy nem teszi meg. M�a pedig negyedszer k�e vissza az intend�� s ennek az ablaknak is nekikoppant. A kir� t�tlen, ism�lt h�sa kiragadta Luynes-t a kir�n�ez�l, mintha l�atatlan p� r�otta volna vissza gazd�hoz. - M�a egyed�t, s a legnagyobb zavarban. Barbin n��i Concinit helyettes�tte volna, el nem tudta k�elni, hogy mit� legyen, akkora z�ar volt elm�ben, s oly gyeng�k �zte mag� b�ilyen vastag volt a b� Nekid�a falnak, ahogy ott �t k�ablak k�t, �zokogni kezdett, Richelieu meg odahajolt hozz��kereszt� vigasztal�kat sugdosott a f� A f� elt�te, hogy szolg�i fogja - vagy ha �ozza a sz� h�az ellens�it fogja szolg�i -, de ez alatt a csek� id�att m�nem tudta a befoly� al�onni, s M�a f�f�hallgatta. Kicsit elb�szkodtam - furcsa egy p�volt -, nagy l�ekkel kellett haladnom, s�mi tagad� futnom is, hogy utol�em a kir� k�ret� Akkor csatlakoztam hozz�k, mikor � bel�ek Ausztriai Anna lakoszt��. A kicsi kir�n�z ablakn��t, s n�e a Louvre udvar���z-egyn�ny hint�meg la Cur��sz�d� amely az anyakir�n�k�ri majd. Ki volt s�a a szeme, nemigen �ette, mi t�nik, f�, hogy hasonl�rsra jut, mint az anyakir�n�T�et hajtott Lajos el� Lajos is meghajolt �tte, majd megfogta a kez� s n�ny sz�, nem mondhatom, hogy nem kedves sz�, megnyugtatta. Azut�azt n�e, mint indul � a menet. A hint�tmentek a bolt�s ��n, a felvon�on, az "alv�don", majd sorra elt�tek, s ekkor Lajos elk�nt Ann�l, �ent a Kis Folyos� ahol annyit bili�ozott, vagy tette, hogy bili�ozik �ilis huszonharmadik��huszonnegyedik� A k�llv�e t�szkodott, �n�e, amint az els�nt�lg�l az �ra. A Bressieux �A m�dik hint�kete b�onnyal volt bevonva, �hat pej l�zta, az volt az anyakir�n� Lajos eln�e, ahogy t�lodik. A velencei k� is elk�rte a kir�t vel�y�Kis Folyos� s k�bb azt mondta Lichtenbergn�rh�nek - az pedig nekem-, hogy a kir� con gusto particolare [K� gy�r�el (olaszul)] n�e, mint megy egyre messzebb anyja hintaja. � azt gondoltam magamban, hogy ezt ink� k�elte a k�, semmint l�a, mivel a Lajos arca szenvtelen volt.

De ha azok ��el �lek, akik hossz�ken �egy�tek a kir�yal, osztoztak gondjaiban �megpr�tat�iban, mint magam is, ink� azt mondan� igen-igen megk�ebb�intha az az �bura, amely a r�nskir�n�ralma alatt r�hez�Louvre-ra, hirtelen felemelkedett volna. De ez komoly ��volt, eg� m� mint a "gy�r�. Szabad lett a kir�. Kir� lett. V�e �etett. Mikor elt� kir�n�intaja, Lajos kihozatta a mag�, s Luynes-nel, Vitryvel egy�gem is odah�tt: nagy-nagy megtiszteltet� kiv� ilyen eml�zetes pillanatban, hanem h�k��n�, � csak annyi id�olt, hogy La Barge-ot elszalajtsam ap�oz �a Greifin-emhez bocs�tot k�i a szerintem megbocs�atatlan sz��. Az �Lajos, mint sokszor m�or is, beh�tt a menetir� szerinti jobb sarokba, szem� h�a kalpagj� �efonta a kez�a has� ��ett, mintha aludna. �y jelezte, hogy mi se sz�nk, � sz�Erre Vitry, minden dolg�n egyszer�ek l�n, elhat�zta, hogy maga is alszik, s engedelmeskedve a parancsnak, amit mag�k adott, nyomban el is aludt. Luynes �en maradt, r�lt

szemmel �odozott, gondolom, nagyszer��ek egy-k�k�elfoghat�szlet�l. � nem irigyeltem, s�de b�ily szeretetre m��ber volt, magamban ��kedtem, hogy fak�ehhez a f�es sorshoz.

Nem sokkal azel� hogy Vincennes-be ��lna, megmozdult a kir�, sz�ette a kez� feltolta a kalpagj� kipillantott az ablakon, megjegyezte, hogy m�mindig esik. � el�ny n��ntha csak t�s�folytatn�eleven �elemmel f� hangon � sz� - �rilis huszonharmadik��huszonnegyedik�h�emes�dott a terv�. � mind meg�te a titkomat. Egy se �lt el. Azut�m�t�yra t�e, j�het �abban a pillanatban nem �ettem a kett�szef�t, ugyanolyan hangnemben felid�e, hogy milyen tombol��l fogadt�a p�zsiak, mikor �ilis huszonnegyedik�k�lovagolt a f�oson. J� perc m� mint aki jogos k�keztet� von le az el�k�megjegyz���lyes hangon �szinte �tatos arccal azt mondta: - Szeretnek a franci� J�r�uk leszek. Anyj�z int�tt b�zavaira visszhangzottak ezek a szavak, arra, hogy: "Szeressen engem! J�ermeke leszek." � �akkor azt gondoltam, hogy Lajos k�ebben megszeretteti mag�a franci�al, mint anyj�l, �k�ebb lesz "j�r�nak" lennie, mint "j�ermeknek".