Hát, köszi!

Idén lett tizenhét. Örül, hogy még nem érettségizik, mert fogalma sincs, hol tanuljon tovább. Nemcsak az a kérdés, hogy melyik egyetemen, hanem az is, hogy melyik országban. Elege lett ugyanis. Ott volt ő is a Karmelitánál. Bőgött a könnygáztól, és akkorát kapott a derekára gumibottal, hogy azóta is sajog. Nem rángatta a kerítést (bocs: az építési területet jogosan elzáró kordont), nem lökdösött rendőrt, de persze üvöltött a többiekkel, ahogy a torkán kifért. A csaja ott állt mellette, szerencsére őt elkerülték az ütések, de a könnygázt ő sem úszta meg. Összekapaszkodva, lehajtott fejjel könnyezve próbálták egymást kitámogatni a tömegből. Pár éve még az volt a legnagyobb baja, ha az öccse szétpakolta a játékait, vagy megverték a kedvenc focicsapatát. Most meg őt verték meg alaposan a rend derék őrei. Nem érezte magát sem hősnek, sem mártírnak, egyszerűen csak nem hitte el, hogy ez velük történik, egyáltalán, hogy megtörténhet ilyesmi 2023-ban. A tüntetés után véletlenül hallotta a köztévén, hogy „a baloldal maga előtt tolja a diákokat”, olvasta azt is, hogy Soros szervezetei pénzelik a tüntetéseiket, és döbbenten nézte a kommenteket, miszerint ne csodálkozzanak az elkényeztetett, neveletlen hülyegyerekek, ha kapnak egy-két pofont a rendőröktől, ha odamennek balhézni. Tényleg nem nézik ki tizenéves fiatalokból, hogy önálló véleményük lehet? Hogy valóban a tanáraikért tüntetnek? Hogy elegük van abból, hogy lepattant, kopott iskolákban kell sok fölösleges dolgot tanulniuk túlterhelt, alulfizetett tanároktól? Hogy érdekli őket a saját jövőjük, és nem akarnak kussolni, ahogy az őket kritizálóknak kellett kussolniuk évtizedeken át a diktatúrában? Ő maga nem egy tipikus forradalmár alkat, de sosem fél elmondani a véleményét. Rigmusokat skandálni nagyon nem szeret, és irtózik a csordaszellem legkisebb megnyilvánulásától is, de most már azt érezte, nem tehet mást. Szép lassan lett egyre dühösebb. Csak két-három éve követi a közéletet, a politikát. Arra figyelt fel először, hogy mindig más a hibás. Így ismerhette meg Sorost, Brüsszelt, a másik politikust (akit amúgy szintén nem kedvel) vagy az úgynevezett szankciókat. Nincs felelőse semminek. Vagyis van, de mindig más. A propaganda ereje is elképesztette. Hiába magyarázza elkötelezett nagyapjának, hogy milyen nevetséges pénzt keres az osztályfőnöke, hiába mutatja neki a kimutatást, miszerint messze Magyarországon a legmagasabb az infláció Európában, holott a többi országot is sújtja a folyton hivatkozott háború, mindig azt a választ kapja, hogy ez egyszerűen nem igaz. Akkor nyilván az sem igaz, hogy ennyi pénzből és ennyi energiából akár egy jó országot is csinálhattak volna az elmúlt tizenhárom évben. A rendszerváltozás óta eltelt harmincháromról nem is beszélve. Ahol jó élni, ahol nem utálják egymást az emberek, ahol mindenki békésen teszi a dolgát. De itt kinek mi a dolga? A belügyminiszter rendőrei verik a belügyminiszter diákjait, akiket aztán kórházba szállítanak a belügyminiszter mentősei. Hát, köszi!